Jób
5 Kérlek, kiálts! Van-e, aki felel neked?
Melyik szenthez* fordulsz?
2 Mert a bolondot megöli a bosszúság,
és halált hoz az irigység arra, akit félre lehet vezetni.
3 Láttam a bolondot meggyökerezni,
de a lakhelye hirtelen átkozott lett.
4 Fiai távol vannak a biztonságtól,
összezúzzák őket a városkapuban,+ és senki sem menti meg őket.
5 Amit learat, azt az éhező eszi meg,
még a tövisek közül is elviszik azt,
és vagyona csapdába esik.
6 Mert nem a porból származik, ami ártalmas,
és a földből nem hajt ki baj.
7 Mert az ember bajra születik.
Olyan biztos ez, mint ahogy a szikra felfelé száll.
8 Én azonban Istenhez fordulnék,
Isten elé terjeszteném ügyemet,
9 őeléje, aki nagy és kifürkészhetetlen dolgokat visz véghez,
valamint számtalan csodát.
10 Esővel öntözi a földet,
és vízzel a mezőket.
11 Felemeli az alázatosakat,
felemeli és megmenti a lehangoltakat.
12 Meghiúsítja a ravasz emberek terveit,
úgyhogy nem sikeres a kezük munkája.
13 Megfogja a bölcseket a saját ravaszságukban,+
így az eszes emberek tervei meghiúsulnak.
14 Nappal sötétségbe botlanak,
délben meg tapogatóznak, mintha éjszaka volna.
15 Megmenti az embert szájuknak kardjától,
és a szegényt az erősnek kezéből,
16 így reménye lesz az alacsony sorúnak,
az igazságtalanság szája pedig elnémul.
17 Nézd, boldog az az ember, akit Isten megfedd.
A Mindenható fegyelmezését ne vesd hát meg!
18 Mert fájdalmat okoz, de bekötözi a sebet,
összetör, de a saját kezével gyógyít meg.
19 Hat szerencsétlenségből is megszabadít,
és a hetedik sem okoz kárt neked.
20 Éhínség idején megment* a haláltól,
háborúban a kard hatalmától.
21 Védve leszel a nyelv ostorától,+
és nem félsz a pusztítástól, amikor eljön.
22 Nevetsz majd a pusztításon és az éhínségen,
és nem félsz a föld vadjaitól.
23 Mert a mező kövei nem ártanak neked*,
és a mező vadjai is megbékélnek veled.
24 Tudni fogod, hogy biztonságos* a sátrad,
és semmi sem fog hiányozni, amikor megszemléled a legelődet.
25 Sok gyermeked lesz,
és oly sok leszármazottad, mint növény a földön.
26 Még akkor is erős leszel, amikor a sírba jutsz,
mint a kéve, melyet begyűjtenek, ha eljön az ideje.
27 Nézd, megvizsgáltuk ezt, és így van.
Figyelj csak, és fogadd el!”