Zsoltárok
A karmesternek: a „Ne semmisíts meg!” szerint. Dávidtól. Miktám.* Amikor Saul elől a barlangba menekült.+
Szárnyaid árnyékában találok menedékre,+ míg el nem vonulnak a bajok.
2 A legfelségesebb Istenhez kiáltok,
az igaz Istenhez, aki véget vet a bajoknak az érdekemben.
3 Segítséget küld az égből, és megment engem.+
Megakadályozza, hogy belém marjanak. (Szela.)
Isten kiárasztja rám odaadó szeretetét és hűségét.+
olyanok közt kell feküdnöm, akik el akarnak pusztítani,
akiknek fogai lándzsák meg nyilak,
és nyelvük éles kard+.
5 Légy felmagasztalva az ég fölé, ó, Isten!
Terjedjen ki dicsőséged az egész földre!+
Vermet ástak nekem,
de ők estek bele.+ (Szela.)
7 Szívem rendíthetetlen, ó, Isten,+
szívem rendíthetetlen.
Dalolni és zenélni fogok.
8 Ébredj, dicsőségem!
Ébredj, ó, húros hangszer! Te is, ó, hárfa!
Hadd ébresszem a hajnalt!+
9 Dicsérlek téged a népek között, ó, Jehova!+
Dicséreteket énekelek* neked a nemzetek között.+
10 Mert a te odaadó szereteted az égig ér,+
a te hűséged pedig az égboltig.
11 Légy felmagasztalva az ég fölé, ó, Isten!
Terjedjen ki dicsőséged az egész földre!+