Jeremiás

42 Akkor az összes hadvezér, beleértve Johanánt+, Kárea fiát, és Jezániát, Hosája fiát, meg az egész nép, a legkisebbtől a legnagyobbig, odamentek, 2 és így szóltak Jeremiás prófétához: „Kérjük, hallgasd meg jóindulatodért való könyörgésünket, és imádkozz értünk, a megmaradtakért, Jehovához, a te Istenedhez! Hiszen csak kevesen maradtunk meg a sokból,+ ahogy azt látod. 3 Mondja meg nekünk Jehova, a te Istened, hogy melyik úton járjunk, és mit tegyünk!”

4 Jeremiás próféta így válaszolt nekik: „Hallottalak titeket, és ahogy kértétek, imádkozom Jehovához, a ti Istenetekhez. Minden szót a tudtotokra adok, amit Jehova válaszol nektek. Egyetlen szót sem hallgatok el előletek.”

5 Ők ezt mondták Jeremiásnak: „Jehova legyen ellenünk igaz és hű tanú, ha nem tesszük pontosan azt, amire Jehova, a te Istened utasít minket általad. 6 Akár tetszik az nekünk, akár nem, hallgatni fogunk Jehova Istenünk szavára, akihez most elküldünk téged, hogy jól legyen dolgunk, mert hallgatunk Jehova Istenünk szavára.”

7 Tíz nap múlva pedig Jehova üzenetet küldött Jeremiásnak. 8 Ő erre hívatta Johanánt, Kárea fiát, és a hadvezéreket, akik vele voltak, meg az egész népet, a legkisebbtől a legnagyobbig.+ 9 Így szólt hozzájuk: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene, akihez elküldtetek engem, hogy terjesszem elé kegyéért való könyörgéseteket: 10 »Ha itt maradtok ezen a földön, én felépítelek, és nem rombollak le, elültetlek, és nem gyomlállak ki benneteket, mert sajnálatot* fogok érezni a veszedelem miatt, amelyet elhoztam rátok.+ 11 Ne féljetek Babilon királyától, akitől rettegtek!+«

»Ne féljetek tőle – ez Jehova kijelentése –, mert én veletek vagyok, hogy megmentselek és kiszabadítsalak titeket a kezéből. 12 Irgalmas leszek hozzátok,+ és ő irgalmazni fog nektek, visszavisz benneteket a saját földetekre.

13 De ha azt mondjátok: ’Nem! Nem maradunk ezen a földön’, és nem hallgattok Jehova Istenetek szavára, 14 ezt mondva: ’Nem! Inkább Egyiptom földjére megyünk,+ ahol nem látunk majd háborút, nem hallunk kürtszót, és kenyérre sem éhezünk; ott fogunk élni’, 15 akkor halld meg Jehova szavát, ó, Júda maradéka! Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: ’Ha szilárdan elhatároztátok, hogy Egyiptomba mentek, és el is mentek, hogy ott lakjatok,* 16 akkor bizony a kard, amelytől féltek, ott, Egyiptom földjén ér utol benneteket, és az éhínség, amelytől rettegtek, nyomon követ titeket Egyiptomba, és ott fogtok meghalni.+ 17 És mindazok, akik elhatározták, hogy Egyiptomba mennek, hogy ott lakjanak, meghalnak a kard, az éhínség és a járványos betegség miatt. Egyikük sem marad életben, vagy menekül meg a veszedelemtől, amelyet elhozok rájuk.’«

18 Mert ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Amiképpen haragom és dühöm kiáradt Jeruzsálem lakosaira,+ úgy árad ki dühöm rátok is, ha Egyiptomba mentek. Átokká és rettegést keltővé lesztek, az emberek átkozni és gyalázni fognak titeket,+ és soha többé nem látjátok ezt a helyet.«

19 Jehova ezt mondta ki rád, ó, Júda maradéka! Ne menjetek Egyiptomba! Jól jegyezzétek meg, hogy figyelmeztettelek titeket ma, 20 hogy a vétketek az életetekbe* fog kerülni. Mert ti küldtetek engem Jehovához, a ti Istenetekhez, ezt mondva: »Imádkozz értünk Jehova Istenünkhöz, és adj tudtunkra mindent, amit Jehova Istenünk mond, mi pedig megtesszük.«+ 21 Én ma tudtotokra adtam, de ti nem fogtok hallgatni Jehova Istenetek szavára, és semmit sem tesztek meg abból, amit általam mondott nektek.+ 22 Most azért jól jegyezzétek meg, hogy kard, éhínség és járványos betegség miatt fogtok meghalni ott, ahova menni szeretnétek, és ahol lakni akartok.+”