Jeremiás
48 Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene Moábról+:
„Jaj Nébónak+, mert elpusztították!
Kirjátaimot+ megszégyenítették és elfoglalták.
Megszégyenült a biztos menedék*, és összezúzták.+
2 Nem dicsérik már Moábot.
Hesbonban+ kitervelték a bukását:
»Gyerünk, irtsuk ki mint nemzetet!«
Te is maradj csendben, ó, Madmen,
mert kard jár a nyomodban.
3 Kiáltás hallatszik Horonaimból+,
pusztítás és nagy összeomlás!
4 Összeomlott Moáb,
kicsinyei kiáltanak.
5 Luhit emelkedőjén felfelé haladva egyre csak sírnak.
Horonaimból lefelé jövet pedig fájdalmas sírást hallanak a katasztrófa miatt.+
6 Meneküljetek! Mentsétek az életeteket*!
Legyetek olyanok, mint a borókafenyő a pusztában!
7 Mivel a kincseidben bízol, és abban, amit megvalósítasz,
téged is elfoglalnak majd.
Kámos+ száműzetésbe megy
a papjaival és a fejedelmeivel együtt.
8 Eljön a pusztító minden városra,
és egyetlen város sem menekül meg.+
Elvész a völgy,
megsemmisül a síkság*, ahogy Jehova megmondta.
9 Állítsatok fel útjelzőt Moábnak,
mert amint romokba dől, elmenekül.
Városai rettegést keltővé lesznek,
és senki sem fog lakni bennük.+
10 Átkozott, aki hanyagul végzi a Jehovától kapott feladatát!
Átkozott, aki kíméli a vérontástól kardját!
11 A moábiták gondtalanul éltek fiatalságuktól fogva,
mint a bor, mely a seprőn érlelődik.
Nem öntötték át őket egyik edényből a másikba,
és sosem mentek száműzetésbe.
Azért maradt ugyanolyan az ízük,
és az illatuk sem változott.
12 »Ezért jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor embereket küldök, hogy felborítsák őket. Felborítják őket, és kiürítik edényeiket, nagy korsóikat pedig darabokra zúzzák. 13 A moábiták szégyent vallanak Kámossal, ahogy Izrael népe is szégyent vallott Bétellel, amelyben bízott.+
14 Hogy meritek azt mondani: ’Erős harcosok vagyunk, készen állunk a csatára!’+«
15 »Moábot elpusztították,
betörtek városaiba.+
16 Hamar eléri a moábitákat a szerencsétlenség,
sebesen közeledik bukásuk.+
17 Együttéreznek majd velük a körülöttük levők,
mindazok, akik ismerik nevüket.
Mondjátok nekik: »Jaj, de összetört az erős vessző, a szépséges pálca!«
Mert eljött ellened Moáb pusztítója,
és romba dönti megerősített helyeidet.+
19 Állj meg az út mentén, és figyelj, Aróer+ lakosa!
Kérdezd meg a futásnak eredt férfitól és a menekülő nőtől: »Mi történt?«
20 Moáb megszégyenült, és rettegés szállt rá.
Jajgass és kiálts!
Hirdessétek ki Arnonnál+, hogy Moábot elpusztították!
21 Ítélet jött a sík vidékre*,+ Hólonra, Jahácra+ és Mefaátra+; 22 Dibonra+, Nébóra+ és Bét-Diblátaimra; 23 Kirjátaimra+, Bét-Gámulra és Bét-Meonra+; 24 Kerijótra+ és Bocrára; és Moáb földjének minden városára, távoliakra és közeliekre.
25 »Levágták Moáb szarvát*,
eltörték a karját – ez Jehova kijelentése. –
26 Itassátok le,+ mert felmagasztalta magát Jehovával szemben.+
A saját hányásában fetreng Moáb,
és gúny tárgya lett.
27 Hát nem volt gúny tárgya előtted Izrael?+
Talán tolvajok közé tartozott,
hogy a fejedet kell csóválnod, és ellene kell beszélned?
28 Hagyjátok el a városokat, és éljetek a sziklaszirten, Moáb lakosai!
Legyetek olyanok, mint a galamb, amely a szurdok oldalában fészkel.«”
29 „Hallottunk Moáb büszkeségéről – nagyon gőgös –,
önteltségéről, büszkeségéről, gőgjéről és szívének felfuvalkodottságáról.”+
30 „Ismerem dühöngését – ez Jehova kijelentése –,
de amit mond, az csak üres beszéd.
Nem fognak semmit sem elérni.
Viruló hajtásaid túlnyúltak a tengeren.
Elértek a tengerig, Jázerig.
Nyári gyümölcsödre és leszüretelt szőlődre
rátört a pusztító.+
33 Eltűnt az ujjongás, az öröm a gyümölcsösből
és Moáb földjéről.+
Nem folyik bor a szőlőprésből.
Nem lesz, aki örömkiáltások között tapos.
Másfajta kiáltás hallatszik majd.+”
34 „Kiáltás hallatszik Hesbontól+ egészen Elealéig+.
Még Nimrim vizei is pusztasággá lesznek.+
35 Kipusztítom Moábból azt,
aki áldozatot visz a magaslatra,
és istenének áldoz – ez Jehova kijelentése. –
36 Ezért zokog a szívem Moábért, mint egy fuvola*,+
és zokog a szívem Kir-Heresz embereiért, mint egy fuvola*.
Mert oda fog veszni a vagyon, amelyet szerzett.
37 Mert minden fej kopasz,+
és minden szakállt lenyírtak.
38 „Moábban minden tetőn,
és a köztereken is,
nem hallani mást, csak jajveszékelést.
Mert összetörtem Moábot,
mint egy hasznavehetetlen edényt – ez Jehova kijelentése. –
39 Mennyire megrettent! Jajgassatok!
Moáb meghátrált szégyenében!
Gúny tárgyává lett Moáb,
és rémületet keltővé lett mindenkinek, aki csak körülötte van.”
40 „Mert ezt mondja Jehova:
41 Elfoglalják a városokat,
beveszik erődjeit.
Azon a napon Moáb harcosainak a szíve
olyanná lesz, mint a vajúdó nő szíve.«”
43 Rettegés, verem és csapda vár rád,
ó, Moáb lakosa! – ez Jehova kijelentése. –
44 Aki a rettegés miatt menekül, beleesik a verembe;
és aki kijön a veremből, azt megfogja a csapda.«
»Mert elhozom Moábra büntetésük évét – ez Jehova kijelentése. –
45 A menekülők Hesbon árnyékában állnak meg erőtlenül.
Mert tűz csap ki Hesbonból,
és láng Szihon közepéből.+
Megemészti Moáb homlokát
és az erőszakos harcosok koponyáját.«+
46 »Jaj neked, ó, Moáb!
Kámos+ népe elveszett.
Hisz fiaid fogságba kerültek,
és lányaidat is száműzetésbe vitték.+
47 De az utolsó napokban egybegyűjtöm Moáb foglyait – ez Jehova kijelentése. –
Eddig tart a Moábra kimondott ítélet.«”+