Ezékiel
26 A 11. évben, a hónap első napján Jehova így szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Mivel Tírusz azt mondta Jeruzsálemre:+ »Haha! Összetört a népek kapuja!+ Most, hogy lerombolták, már minden hozzám áramlik, és meggazdagszom!«, 3 ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Én ellened vagyok, ó, Tírusz, és fölhozok ellened sok nemzetet, miként a tenger hullámokat vet. 4 Ledöntik Tírusz falait, lerombolják tornyait,+ én pedig levakarom róla a port, és fénylő, kopár sziklává teszem. 5 Vonóhálók szárítóhelye lesz a tenger közepén.+«
»Bizony én szóltam – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –, és prédául lesz a nemzeteknek. 6 Vidéki települései* kard által pusztulnak el, és megtudják az emberek, hogy én vagyok Jehova.«
7 Mert így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Elhozom Tíruszra északról Babilon királyát, Nabukodonozort,+ a királyok királyát,+ lovakkal,+ harci szekerekkel,+ lovas katonákkal és egy sok katonából* álló sereggel. 8 Vidéki településeidet karddal pusztítja el, és ostromfalat meg ostromsáncot épít ellened, és egy pajzsokból álló falat emel ellened. 9 Faltörő kosával* összezúzza falaidat, és bárdjaival* ledönti tornyaidat. 10 Lovainak sokasága porral borít majd be. A lovas katonák és a szekerek kerekeinek hangjától megremegnek falaid, amikor bevonul kapuidon, miként megrohamoznak egy várost, melynek összezúzták falait. 11 Lovainak patáival összetiporja minden utcádat.+ Embereidet karddal öli meg, és erős oszlopaid összedőlnek. 12 Zsákmányul ejtik javaidat, és elrabolják áruidat,+ ledöntik falaidat, és lerombolják szép házaidat. Köveidet, famunkáidat és porodat a vízbe vetik.«
13 »Megszüntetem éneklésed hangját, és hárfáid hangja sem hallatszik többé.+ 14 Fénylő, kopár sziklává teszlek, és vonóhálók szárítóhelyévé leszel.+ Soha többé nem építenek újjá, mert én, Jehova szóltam« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.
15 Így szól a legfőbb Úr, Jehova Tíruszhoz: »Vajon nem fognak megremegni a szigetek bukásod hallatán, amikor nyögnek a haldoklók*, amikor öldökölnek benned?+ 16 A tenger fejedelmei mindnyájan leszállnak majd trónjukról, leteszik köntösüket*, levetik hímzett ruháikat, és elfogja őket a remegés*. A földön ülnek, folyamatosan remegnek, és ámulva merednek rád.+ 17 Gyászdalt*+ énekelnek fölötted, és így szólnak hozzád:
’Hogy elvesztél,+ te dicsőített város, akit egykor a tengerek népe lakott!
18 Megremegnek a szigetek bukásod napján,
és a tenger szigetei megrendülnek, amikor véged lesz.+’«
19 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Amikor lerombollak, és a lakatlan városokhoz leszel hasonlóvá, amikor tajtékzó vizekkel árasztalak el, és hatalmas vizek borítanak el,+ 20 akkor letaszítalak a verembe* szállókkal együtt a hajdan élt emberekhez. A legmélyebben fekvő helyre telepítelek a verembe szállókkal együtt,+ mint a réges-rég lerombolt helyeket, hogy lakatlan légy. Majd felmagasztalom* az élők földjét.
21 Hirtelen rettegést hozok rád, és többé nem leszel.+ Keresnek majd téged, de soha többé nem találnak meg« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”