Az élet gondjai – „Minden módon szorongatnak bennünket”

AZ AGGODALMAK senkit sem kímélnek, még Isten népét sem. „Megsokasodtak bennem nyugtalanító gondolataim” – jegyezte fel a zsoltáríró (Zsoltárok 94:19). Jézus pedig azt mondta, hogy az utolsó napokban az élet aggodalmai miatt nehéz lesz Jehovát szolgálni (Lukács 21:34). Te is így érzed? Az anyagi, családi és egészségi gondjaid szinte elviselhetetlenek? Hogyan tud neked segíteni Jehova?

„Szokásosnál nagyobb erő”

Képtelenek vagyunk egyedül megküzdeni az élet gondjaival. „Minden módon szorongatnak bennünket” – írta Pál apostol. „Tanácstalanok vagyunk. . . leterítenek bennünket”. De azt is mondta, hogy „nem vagyunk annyira beszorítva, hogy ne tudnánk mozogni”, vagy „egyáltalán ne lenne előttünk kivezető út”. Azt is megemlítette, hogy „el nem pusztulunk”. Mi segít kitartani? „A szokásosnál nagyobb erő”, melyet mindenható Istenünktől, Jehovától kapunk (2Korintusz 4:7–9).

Gondolkodj el rajta, hogy a múltban hogyan kaptál nagyobb erőt a szokásosnál. Voltál már úgy, hogy egy bátorító előadás után még jobban értékelted, mennyire szeret téged Jehova? Érezted, hogyan erősödik a Jehova ígéreteibe vetett hited, amikor megosztottad valakivel a reménységedet? Amikor elmegyünk az összejövetelekre, vagy beszélünk másoknak a hitünkről, erőt kapunk, hogy elviseljük az élet aggodalmait és belső békénk lesz. Így örömmel tudjuk szolgálni Jehovát.

„Ízleljétek meg és lássátok, hogy Jehova jó!”

Lehet, hogy úgy érzed, nem bírsz megfelelni a sok elvárásnak. Például Jehova azt kéri, hogy a Királyság legyen a legfontosabb az életünkben, és rendszeresen vegyünk részt az igaz imádathoz kapcsolódó tevékenységekben (Máté 6:33; Lukács 13:24). De mi a helyzet akkor, ha teljesen kimerít, hogy valaki folyton ellenségeskedik veled, esetleg valamilyen betegséggel vagy családi problémával küzdesz? És ha a munkád miatt úgy érzed, nem marad időd és erőd a gyülekezetre? A rengeteg elvárás miatt elcsüggedhetsz, hiszen olyan kevés idő és erő jut mindenre. Talán már az is eszedbe jutott, hogy Jehova túl sokat vár el tőled.

Jehova megért minket. Soha nem vár el többet, mint amit adni tudunk. Tudja, hogy időbe telik, míg felépülünk az érzelmi és fizikai kimerültségből (Zsoltárok 103:13, 14).

Gondolj például arra, hogy Jehova mennyire törődött Illés prófétával. Illés annyira elkeseredett, és olyan nagy félelem lett rajta úrrá, hogy a pusztába menekült. Vajon Jehova megfeddte, és megparancsolta, hogy azonnal térjen vissza a megbízatásába? Nem. Kétszer is elküldött egy angyalt, hogy kedvesen felébressze és ételt adjon neki. Ennek ellenére 40 nappal később Illés még mindig félt és aggódott. Mit tett még érte Jehova? Először megmutatta neki, hogy képes megvédeni. Azután „nyugodt és halk” hangon megvigasztalta. Végül pedig elmondta neki, hogy több ezer hűséges imádója van még. Illés nem sokkal később újra tevékenyen ellátta a prófétai feladatát (1Királyok 19:1–19). Mi a tanulság? Amikor Illést aggodalmak gyötörték, Jehova türelmesen és együtt érzően bánt vele. Jehova nem változott meg. Ugyanígy törődik velünk is.

Legyél ésszerű, amikor átgondolod, mit adhatsz Jehovának. Ne ahhoz viszonyíts, amit régebben tudtál tenni. Gondolj például egy futóra, aki hónapokig vagy évekig nem edzett. Biztos, hogy nem tud azonnal visszatérni a korábbi edzéstervéhez. Először csak kisebb célokat tűz ki, hogy visszanyerje az erejét és az állóképességét. A keresztények olyanok, mint a futók. Tudják, mi a céljuk (1Korintusz 9:24–27). Te is kitűzhetnél magadnak egy célt. Olyat válassz, amit viszonylag könnyen elérhetőnek érzel. Például azt, hogy elmész az egyik összejövetelre. Kérd Jehovát, hogy segítsen elérni a célodat. Ahogy egyre erősebb lesz a kapcsolatod vele, jelképesen megízleled és meglátod, mennyire jó Jehova (Zsoltárok 34:8). Ne feledd, hogy Jehovának nagyon értékes bármi – még ha apróságnak tűnik is –, amit azért teszel, mert szereted őt (Lukács 21:1–4).

„Megkaptam a buzdítást, amire szükségem volt”

Hogyan erősítette meg Jehova June-t, hogy vissza tudjon térni hozzá? June ezt mondja: „Kitartóan imádkoztam Jehovához, hogy segítsen nekem. Majd a menyem szólt, hogy körzetkongresszus lesz a városban, ahol élek. Elhatároztam, hogy elmegyek az egyik napra. Csodálatos érzés volt újra együtt lenni Jehova népével! A körzetkongresszuson megkaptam a buzdítást, amire szükségem volt. Újra örömmel szolgálom Jehovát, és sokkal jobb lett az életem. Most már tisztában vagyok vele, hogy szükségem van a testvérek segítségére, mert egyedül nem megy. Hálás vagyok Jehovának, hogy még volt időm visszajönni.”