Énekek éneke
5 „Belépek kertembe+,
ó, kedvesem, menyasszonyom!
Leszedem mirhámat és fűszeremet+.
Eszem a lépes mézemet,
iszom a boromat és tejemet+.”
„Egyetek, kedves barátaink!
Igyatok, részegedjetek meg a kedveskedésektől!+”
2 „Alszom, de szívem ébren van.+
Kedvesem zörgetése hallatszik!
»Nyisd ki nekem, kedvesem, szerelmem!
Galambom, kiben nincsen hiba!
Mert fejem harmattól nedves,
hajfürtjeim az éj párájától.+«
3 Köntösömet már levettem.
Vegyem fel újra?
Lábamat már megmostam.
Piszkoljam be újra?
4 Kedvesem visszahúzta kezét az ajtó nyílásából,
és nagyon izgatott lettem.
5 Felkeltem, hogy ajtót nyissak kedvesemnek,
és kezemről mirha csepegett,
ujjaimról folyékony mirha
a zár fogantyújára.
6 Ajtót nyitottam kedvesemnek,
de már megfordult, és elment.
Kétségbeestem,* amikor elment.*
Kerestem őt, de nem találtam.+
Szólítottam, de nem felelt.
7 A várost járó őrök rám találtak.
Ütöttek és megsebesítettek.
Levették rólam kendőmet* a falak őrei.
8 Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem lányai:
ha rátaláltok kedvesemre,
mondjátok meg neki, hogy a szerelem beteggé tett!”
9 „Miben különb a te kedvesed a többi kedvesnél,
lányok legszebbje?
Miben különb a te kedvesed a többi kedvesnél,
hogy ilyen esküre kötelezel bennünket?”
10 „Az én kedvesem nagyon vonzó és pirospozsgás,
tízezer közül is kitűnik.
11 Feje arany, színarany.
Hajfürtjei lengedező pálmalevelek*,
haja fekete, mint a holló.
13 Arca, mint a fűszerek ágyásai+,
illatos füvek halmai.
Ajkai liliomok, folyékony mirhától+ csepegnek.
14 Kezei aranyhengerek, tele krizolittal.
Hasa csiszolt elefántcsont, zafírral borítva.
15 Lábai márványoszlopok színarany talpakon.
Megjelenése, mint a Libanon, páratlan, mint a cédrusok+.
Ilyen az én kedvesem, ilyen az én szerelmem, ó, Jeruzsálem lányai!”