Énekek éneke
6 „Hová ment kedvesed,
ó, lányok legszebbje?
Merre fordult kedvesed?
Hadd keressük veled együtt!”
2 „Kedvesem lement a kertjébe,
a fűszerek ágyásaihoz,
hogy pásztorkodjon a kertek között,
és liliomot szedjen+.
3 Én a kedvesemé,
kedvesem az enyém.+
A liliomok közt pásztorkodik ő.+”
4 „Szép vagy, szerelmem+, mint Tirca*+,
gyönyörű, mint Jeruzsálem,+
és lélegzetelállító, mint a zászlók köré gyűlt seregek+!
5 Fordítsd el rólam szemeidet+,
mert rabul ejtenek.
Hajad, mint a kecskenyáj,
mely Gileád lejtőiről ereszkedik alá.+
6 Fogaid, mint a juhok nyája,
melyek a fürdésből jöttek fel.
Mind ikreket ellenek,
egy sem vesztette még el kicsinyeit.
7 Mint a gránátalmagerezd,
olyan az arcod* fátylad mögött.
8 Lehet hatvan királyné,
nyolcvan másodfeleség,
lány meg számtalan,+
9 de csak egy van, aki a galambom+, és akiben nincsen hiba.
Egyetlene az anyjának,
kedvence* a szülőanyjának.
Látják a lányok, és boldognak mondják,
királynék meg másodfeleségek is, és dicsérik őt:
10 »Kicsoda ez a lány, aki úgy ragyog*, mint a hajnal,
szép, mint a telihold,
tiszta, mint a napfény,
és lélegzetelállító, mint a zászlók köré gyűlt seregek+?«”
11 „Lementem a diófás kertbe+,
hogy lássam a völgy új hajtásait,
hogy lássam, vajon kihajtott-e* a szőlő,
kivirágoztak-e a gránátalmafák.
13 „Gyere vissza, gyere vissza, ó, sulami lány!
Gyere vissza, gyere vissza,
hogy nézhessünk téged!”
„Mit néztek a sulami lányon?”+
„Olyan ő, mint a két csoport tánca*!”