Énekek éneke
7 „Mily kecses a lábad sarudban,
ó, tiszteletre méltó lány!
Combod hajlatai, mint az ékszerek,
művészi kéz munkája!
2 Köldököd, akár egy kerek csésze.
Ne hiányozzon belőle a kevert bor!
Hasad búzahalom,
liliommal körülvéve.
3 Két melled, mint két borjacska,
gazella ikrei.+
4 Nyakad+ elefántcsonttorony.+
Orrod, mint a Libanon tornya,
mely Damaszkusz felé néz.
Leomló hajad rabul ejti* a királyt.
6 Ó, szeretett lány, szebb és bájosabb vagy
mindennél, ami gyönyörűséget szerez!
7 Termeted hasonlít a pálmafához,
melleid+ datolyafürtök.
8 Azt mondtam: »Felmegyek a datolyapálmára,
hogy megragadjam gyümölccsel teli ágait.«
Legyenek olyanok melleid, mint a szőlőtő fürtjei,
leheleted, mint az almák illata,
9 és szád*, mint a legjobb bor!”
„Csússzon az könnyen a kedvesemnek,
lágyan csorduljon az alvók ajkaira.
10 Én a kedvesemé vagyok,+
ő pedig utánam sóvárog!
11 Gyere, kedvesem,
menjünk ki a mezőre!
A hennák+ között legyen szállásunk!
12 Keljünk korán, és menjünk a szőlőskertekbe!
Ott majd kedveskedni+ fogok neked.
Az újat is, a régit is
neked tettem el, kedvesem!