22 Elment hát Hilkija a király által küldött személyekkel Hulda prófétanőhöz+. Ő Sallumnak volt a felesége, aki a ruhatárra felügyelt, és aki Harhás fiának, Tikvának volt a fia. Hulda Jeruzsálemben, a második városrészben lakott. Beszéltek vele,+ 23 ő pedig ezt mondta nekik: „Így szól Jehova, Izrael Istene: »Mondjátok meg a férfinak, aki hozzám küldött benneteket: 24 ’Így szól Jehova: „Csapással sújtom ezt a helyet és a lakóit,+ mindazokkal az átkokkal, amelyek le vannak írva a könyvben,+ amelyet felolvastak Júda királya előtt. 25 Mert elhagytak engem,+ és más isteneknek áldoztak, hogy felszálljon az áldozatok füstje. Azért tették ezt, hogy bosszantsanak+ kezük minden művével. Rázúdítom haragomat erre a helyre, és haragom nem fog kialudni.”’+ 26 Júda királyához, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek Jehovát, így szóljatok: ’Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: „Ami azokat a szavakat illeti, amelyeket hallottál,+ 27 mivel szíved fogékony* volt, és megaláztad magad Isten előtt, amikor meghallottad szavait erre a helyre és a lakóira vonatkozóan, és megaláztad magad előttem, megszaggattad ruháidat, és sírtál előttem, én is meghallgattalak,+ ez Jehova kijelentése. 28 Ezért őseidhez gyűjtelek majd,* és békében kerülsz sírodba, és nem látod meg mindazt a csapást, amellyel ezt a helyet és lakóit sújtom.”’«”+

Ezek után elmondták a választ a királynak.