14 Elment hát Hilkija pap meg Ahikám, Akbór, Sáfán és Asája Hulda prófétanőhöz.+ Ő Sallumnak volt a felesége, aki a ruhatárra felügyelt, és aki Harhás fiának, Tikvának volt a fia. Hulda Jeruzsálemben, a második városrészben lakott. Beszéltek vele,+ 15 ő pedig ezt mondta nekik: „Így szól Jehova, Izrael Istene: »Mondjátok meg a férfinak, aki hozzám küldött benneteket: 16 ’Így szól Jehova: „Csapással sújtom ezt a helyet és a lakóit, annak a könyvnek a szavai szerint, amelyet Júda királya elolvasott.+ 17 Mert elhagytak engem, és más isteneknek áldoztak, hogy felszálljon az áldozatok füstje.+ Azért tették ezt, hogy bosszantsanak kezük minden művével.+ Nagy haragra fogok lobbanni ez ellen a hely ellen, és haragom nem fog kialudni.+”’ 18 Júda királyához pedig, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek Jehovát, így szóljatok: ’Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: „Ami azokat a szavakat illeti, amelyeket hallottál, 19 mivel szíved fogékony* volt, és megaláztad magad+ Jehova előtt, amikor meghallottad, milyen kijelentést tettem ez ellen a hely ellen és a lakói ellen – hogy rettegést keltővé és átokká lesznek –, továbbá megszaggattad ruháidat,+ és sírtál előttem, én is meghallgattalak, ez Jehova kijelentése. 20 Ezért őseidhez gyűjtelek majd,* és békében kerülsz sírodba, és nem látod meg mindazt a csapást, amellyel ezt a helyet sújtom.”’«” Ezek után elmondták a választ a királynak.