28 A rabsaké tehát ott állt, és hangosan ezt kiáltotta a zsidók nyelvén: „Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának szavát!+ 29 Ezt mondja a király: »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás rászedjen titeket, mert nem tud kiszabadítani benneteket a kezemből.+ 30 Ne hagyjátok, hogy Ezékiás rávegyen titeket arra, hogy Jehovában bízzatok, ezt mondva: ’Jehova biztosan megment minket, és ez a város nem kerül Asszíria királyának a kezébe.’+ 31 Ne hallgassatok Ezékiásra, mert Asszíria királya ezt mondja: ’Kössetek békét velem, és adjátok meg magatokat! Akkor mindegyikőtök a saját szőlőtőjéről és a saját fügefájáról fog enni, és a maga víztárolójából fog inni, 32 amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket egy olyan földre, amilyen a ti földetek,+ gabonának és újbornak földjére, kenyérnek és szőlőskerteknek földjére, olajfáknak és méznek földjére. Akkor életben maradtok, és nem haltok meg. Ne hallgassatok Ezékiásra, mert ő csak félrevezet titeket, ezt mondva: „Jehova megment minket!” 33 Hát kiszabadította-e a nemzetek bármelyik istene is a maga országát Asszíria királyának kezéből? 34 Hol vannak Hamát+ és Arpád istenei? Hol vannak Szefárvaim+, Héna és Ivva istenei? Kiszabadították-e Szamáriát a kezemből?+ 35 Az országok összes istene közül kik azok, akik kiszabadították országukat a kezemből, hogy Jehova ki tudná szabadítani Jeruzsálemet a kezemből?+’«”