3 És négy ember odavitt hozzá egy bénát.+ 4 De a sokaság miatt nem tudták közvetlenül Jézushoz vinni, ezért megbontották a tetőt Jézus felett, és a nyíláson át leeresztették a hordágyat, amelyen a béna feküdt. 5 Amikor Jézus látta a hitüket,+ ezt mondta a bénának: „Gyermekem, a bűneid meg vannak bocsátva.”+ 6 Ült pedig ott néhány írástudó, akik így okoskodtak magukban:+ 7 „Miért beszél ez így? Káromlást szól. Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?+” 8 De Jézus azonnal tisztán látta*, hogy így okoskodnak magukban, ezért ezt mondta nekik: „Miért okoskodtok ezekről magatokban?+ 9 Melyik könnyebb, azt mondani a bénának, hogy »a bűneid meg vannak bocsátva«, vagy azt mondani, hogy »kelj fel, vedd fel a hordágyadat, és járj!«? 10 De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának+ van hatalma arra, hogy megbocsásson bűnöket a földön. . .+” Így szólt a bénához: 11 „Mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!” 12 Erre az felkelt, azonnal fogta a hordágyát, és mindnyájuk szeme láttára kiment. Ők pedig mind le voltak nyűgözve, és dicsőítették Istent, ezt mondva: „Ilyet még sohasem láttunk!”+

18 Egyszer csak férfiak egy béna embert hoztak hordágyon. Megpróbálták bevinni, és odatenni Jézus elé.+ 19 De mivel a sokaság miatt nem találták a módját, hogy bevigyék, felmásztak a tetőre, és a cseréptetőn át leeresztették a hordágyon azok közé, akik Jézus előtt voltak. 20 Amikor Jézus látta a hitüket, ezt mondta a bénának: „A bűneid meg vannak bocsátva.”+ 21 Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek okoskodni, és ezt mondták: „Kicsoda ez, aki káromlásokat szól? Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?+” 22 Jézus pedig, mivel tisztán látta okoskodásukat, válaszul ezt mondta nekik: „Min töprengtek magatokban? 23 Melyik könnyebb, azt mondani, hogy »a bűneid meg vannak bocsátva«, vagy azt mondani, hogy »kelj fel, és járj!«? 24 De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma arra, hogy megbocsásson bűnöket a földön. . .” Így szólt a bénához: „Mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”+ 25 Erre az a szemük láttára felkelt, felvette, amin feküdt, és hazament, dicsőítve Istent. 26 Ez egytől egyig lenyűgözte őket, és félelemmel vegyes tisztelettel dicsőítették Istent, ezt mondva: „Csodálatos dolgokat láttunk ma!”