2 Ekkor odavittek hozzá egy hordágyon fekvő béna embert. Jézus a hitük láttán ezt mondta a bénának: „Bátorság, gyermekem! A bűneid meg vannak bocsátva.”+

3 És négy ember odavitt hozzá egy bénát.+ 4 De a sokaság miatt nem tudták közvetlenül Jézushoz vinni, ezért megbontották a tetőt Jézus felett, és a nyíláson át leeresztették a hordágyat, amelyen a béna feküdt. 5 Amikor Jézus látta a hitüket,+ ezt mondta a bénának: „Gyermekem, a bűneid meg vannak bocsátva.”+ 6 Ült pedig ott néhány írástudó, akik így okoskodtak magukban:+ 7 „Miért beszél ez így? Káromlást szól. Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?+” 8 De Jézus azonnal tisztán látta*, hogy így okoskodnak magukban, ezért ezt mondta nekik: „Miért okoskodtok ezekről magatokban?+ 9 Melyik könnyebb, azt mondani a bénának, hogy »a bűneid meg vannak bocsátva«, vagy azt mondani, hogy »kelj fel, vedd fel a hordágyadat, és járj!«? 10 De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának+ van hatalma arra, hogy megbocsásson bűnöket a földön. . .+” Így szólt a bénához: 11 „Mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!” 12 Erre az felkelt, azonnal fogta a hordágyát, és mindnyájuk szeme láttára kiment. Ők pedig mind le voltak nyűgözve, és dicsőítették Istent, ezt mondva: „Ilyet még sohasem láttunk!”+