Cselekedetek

2 Mikor pedig a pünkösd ünnepének+ napja már elkezdődött, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. 2 Hirtelen heves szélrohaméhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol ültek.+ 3 Majd tűzlánghoz hasonló nyelvek váltak előttük láthatóvá, szétoszlottak, és mindegyikükre leereszkedett egy. 4 Mindnyájukat áthatotta a szent szellem+, és különböző nyelveken kezdtek szólni, úgy, ahogy arra a szellem képessé tette őket.+

5 Az idő tájt pedig az ég alatt levő minden nemzetből voltak istenfélő zsidók Jeruzsálemben.+ 6 Mikor tehát ez a hang támadt, egybegyűlt a tömeg, és össze volt zavarodva, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 7 Igen, teljesen meg voltak döbbenve, és ezt mondták: „Nézzétek már, hát nem mind galileaiak+ ezek, akik beszélnek? 8 Akkor hogyhogy mindnyájan a magunk anyanyelvét halljuk? 9 Pártusok, médek,+ elamiták,+ és akik Mezopotámiában lakunk, és Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsia tartományban,+ 10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbiának a Ciréne közelében levő részein, és akik Rómából jöttünk, és itt tartózkodunk, zsidók és prozeliták+ egyaránt, 11 krétaiak és arabok – a saját nyelvünkön halljuk őket beszélni Isten nagyszerű dolgairól.” 12 Igen, mindannyian meg voltak döbbenve, és tanácstalanok voltak, és ezt mondták egymásnak: „Mi ez az egész?” 13 Mások viszont csúfolták őket, és ezt mondták: „Édes borral* itták részegre magukat.”

14 Péter azonban felállt a tizeneggyel+, és hangosan így szólt hozzájuk: „Júdeai férfiak, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok, legyen ez tudtotokra, és hallgassátok figyelmesen a szavaimat! 15 Ezek az emberek nem részegek, ahogy gondoljátok, hiszen a harmadik órája ez a napnak*. 16 Ellenkezőleg, ez az, amiről Jóel próféta jövendölt: 17 »’És az utolsó napokban – ezt mondja Isten – kiárasztom szellememet mindenfajta emberre, és fiaitok meg lányaitok prófétálni fognak, fiataljaitok látomásokat látnak, és véneitek álmokat álmodnak.+ 18 Még rabszolgáimra és rabszolganőimre is kiárasztom szellememet azokban a napokban, és prófétálni fognak.+ 19 Csodákat* idézek elő az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelhőt. 20 A nap elsötétül, a hold pedig vérré válik, mielőtt eljön Jehova* nagy és dicső napja. 21 És mindenki, aki segítségül hívja Jehova* nevét, megmenekül.’«+

22 Izrael férfiai, halljátok meg ezeket a szavakat: a názáreti Jézus olyan férfi volt, akit Isten küldött. Ez abból vált nyilvánvalóvá, hogy Isten hatalmas tetteket, csodákat* és jeleket hajtott végre Jézus által köztetek,+ ahogy ti is tudjátok. 23 Ezt a férfit kiszolgáltatták, amit Isten korábban elhatározott és előre tudott.+ Ti pedig törvénytelen emberek keze által oszlopra szegeztétek, és végeztetek vele.+ 24 Isten azonban feltámasztotta őt,+ kiszabadítva a halálból,* mert lehetetlen volt, hogy az fogva tartsa őt.+ 25 Dávid ugyanis ezt mondja róla: »Jehova* mindig a gondolataimban* van, hisz ő jobbomon van, hogy soha ne inogjak meg. 26 Emiatt felvidult a szívem, és örömmel szóltak ajkaim. Úgy fogok élni*, hogy benned bízom, 27 mert nem hagysz engem* a sírban*, és azt sem engeded, hogy hűséges* szolgád teste bomlásnak induljon+. 28 Megismertetted velem az élet útjait, és nagy örömmel fogsz eltölteni engem színed* előtt.+«

29 Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok nyíltan Dávidról, a családfőről. Ő elhunyt, el is temették,+ és a sírja a mai napig itt van. 30 Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten esküt tett neki, hogy az egyik utódját* ülteti a trónjára,+ 31 előre látta a Krisztus feltámadását, és beszélt róla, hogy sem a sírban* nem hagyják őt, sem a teste nem indul bomlásnak+. 32 Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, és ennek mi mindannyian a tanúi vagyunk.+ 33 Mivel tehát felmagasztaltatott Isten jobbjára,+ és megkapta a megígért szent szellemet az Atyától,+ kiárasztotta azt, amint látjátok és halljátok. 34 Dávid ugyan nem ment fel az égbe, viszont ő maga mondja: »Így szólt Jehova* az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon, 35 míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem*.’«+ 36 Ezért hát Izrael egész népe biztos lehet benne, hogy Úrrá+ is, és Krisztussá is tette őt Isten: azt a Jézust, akit ti oszlopra feszítettetek+.”

37 Mindaz, amit hallottak, szíven találta őket, és így szóltak Péterhez meg a többi apostolhoz: „Férfiak, testvérek, mit tegyünk?” 38 Péter ezt mondta nekik: „Bánjátok meg bűneiteket,+ és valamennyien keresztelkedjetek meg+ Jézus Krisztus nevében, hogy bűneitek megbocsátást nyerjenek,+ és akkor megkapjátok a szent szellem ajándékát. 39 Mert az ígéret+ nektek és a gyermekeiteknek szól, meg mindazoknak, akik távol vannak, mindazoknak, akiket elhív magához Jehova*,+ a mi Istenünk.” 40 És sok egyéb szóval is alaposan tanúskodott, és tovább buzdította őket, ezt mondva: „Meneküljetek ki ebből az elferdült nemzedékből+!” 41 Akik tehát örömmel fogadták, amit Péter mondott, megkeresztelkedtek,+ és azon a napon mintegy 3000 ember* csatlakozott hozzájuk+. 42 És továbbra is kitartóan tanultak az apostoloktól, összegyűltek*, imádkoztak+ és együtt étkeztek+.

43 Attól kezdve az apostolok sok csodát* és jelet vittek véghez,+ és félelem kerített hatalmába mindenkit*, aki látta ezeket. 44 Mindazok, akik hívőkké lettek, együtt voltak, és mindenük közös volt. 45 Eladták javaikat+ meg tulajdonaikat, a bevételt pedig szétosztották mindenkinek, aszerint hogy kinek mire volt szüksége.+ 46 Nap nap után állandóan ott voltak a templomban ugyanazzal a szándékkal. Magánotthonokban étkeztek, és nagy örömmel, őszinte szívvel osztották meg egymással az ételüket, 47 dicsérve Istent. És az egész nép jóindulattal volt irántuk. Ugyanakkor Jehova* továbbra is naponta gyarapította őket olyanokkal, akik megmentésben részesülnek.+