Cselekedetek

11 Az apostolok és a testvérek, akik Júdeában voltak, meghallották, hogy a nemzetekből valók is elfogadták Isten szavát. 2 Így amikor Péter felment Jeruzsálembe, a körülmetélkedés támogatói+ bírálni kezdték őt*, 3 ezt mondva: „Körülmetéletlen férfiak házába mentél be, és együtt ettél velük.” 4 Péter erre részletesen elmagyarázta nekik a történteket:

5 „Joppé városában voltam, és imádkoztam, amikor önkívületi állapotban egy látomást láttam: leszállt egy nagy lenvászon lepedőhöz hasonló valami*, amelyet a négy sarkánál fogva eresztettek le az égből, és lejött egészen énhozzám.+ 6 Közelebbről szemügyre vettem, és négylábú földi állatokat láttam, meg vadállatokat, hüllőket* és égi madarakat. 7 Egy hangot is hallottam, amint így szól hozzám: »Kelj fel, Péter, vágd le, és egyél!« 8 Én azonban ezt mondtam: »Semmiképpen sem, Uram, mert soha nem ettem beszennyezett vagy tisztátalan dolgot.« 9 Másodszor az égből jövő hang így felelt: »Amit Isten megtisztított, azt te ne hívd többé beszennyezettnek.« 10 Ez harmadszor is megtörtént, majd mindent felvontak, vissza az égbe. 11 És abban a pillanatban ott állt három férfi a háznál, amelyben voltunk; Cezáreából küldték őket hozzám.+ 12 A szellem pedig azt mondta, hogy menjek velük, egyáltalán nem kételkedve. Ez a hat testvér szintén velem jött, és bementünk annak a férfinak a házába.

13 Ő beszámolt nekünk arról, hogy látta, amint az angyal ott áll a házában, és ezt mondja: »Küldjél embereket Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak,+ 14 és ő elmondja majd neked, hogy hogyan menekülhetsz meg te és egész háznéped.« 15 Mikor aztán elkezdtem beszélni, kiáradt rájuk a szent szellem, mint ahogy ránk is kezdetben.+ 16 Ekkor visszaemlékeztem az Úr beszédére, hogy ezt mondta: »János vízzel keresztelt,+ de ti szent szellemmel lesztek megkeresztelve+.« 17 Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam Istent*?+”

18 Mikor ezeket hallották, nem ellenkeztek tovább,* hanem dicsőítették Istent, ezt mondva: „Ezek szerint Isten a nemzetekből valóknak is megadta a lehetőséget a megbánásra, hogy életet nyerjenek.”+

19 Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak,+ elmentek egészen Föníciáig, Ciprusig és Antiókiáig, de csak a zsidókkal osztották meg az üzenetet+. 20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, akik elmentek Antiókiába, és hirdetni kezdték a görögül beszélőknek az Úr Jézusról szóló jó hírt. 21 Jehova* velük volt, és sokan hívőkké lettek, és követték az Urat.+

22 A róluk szóló beszámoló a Jeruzsálemben levő gyülekezet fülébe jutott, és elküldték Barnabást+ Antiókiába. 23 Amikor megérkezett, és látta, hogy Isten hogyan mutatott a tanítványok iránt ki nem érdemelt kedvességet, nagyon örült, és bátorítani kezdte mindnyájukat, hogy határozzák el a szívükben, hogy hűségesek maradnak az Úrhoz+. 24 Barnabás ugyanis jó ember volt, akit áthatott a szent szellem, és erős volt a hite. És meglehetősen sokan csatlakoztak az Úrhoz.+ 25 Így hát elment Tárzuszba, hogy megkeresse Sault.+ 26 Miután megtalálta, elvitte Antiókiába. Egy egész évig velük voltak a gyülekezetben, és igen sok embert tanítottak. Isten irányításának köszönhetően először Antiókiában nevezték a tanítványokat keresztényeknek.+

27 Azokban a napokban próféták+ mentek le Jeruzsálemből Antiókiába. 28 Előállt az egyikük, név szerint Agabusz+, majd a szellem által megjövendölte, hogy nagy éhínség jön az egész lakott földre,+ ami aztán be is következett Klaudiusz idejében. 29 Elhatározták hát a tanítványok, hogy a lehetőségeik szerint+ segélyt küldenek*+ a Júdeában lakó testvéreknek. 30 Így is tettek, és elküldték azt a vénekhez Barnabás és Saul által.+