1Krónikák
21 Sátán* aztán úgy döntött, hogy megtámadja Izraelt, és arra indította Dávidot, hogy tartson népszámlálást Izraelben.+ 2 Dávid akkor így szólt Joábhoz+ és a nép vezetőihez: „Menjetek, számoljátok meg Izraelt Beér-Sebától Dánig,+ és jelentsétek nekem, hogy megtudjam a létszámukat.” 3 Joáb azonban ezt mondta: „Adja Jehova, hogy százszorosára növekedjen a nép! Ó, uram, királyom, hát nem mindnyájan az én uram szolgái ők? Miért akar az én uram ilyet tenni? Miért tenné vétkessé Izraelt?”
4 Ám a király szava erősebb volt, mint Joábé. Így hát Joáb elment, és bejárta egész Izraelt, aztán megérkezett Jeruzsálembe.+ 5 Ekkor átadta Dávidnak az összeírt nép számadatait. Izraelben összesen 1 100 000 kardforgató férfi volt, Júdában pedig 470 000.+ 6 De Lévit és Benjámint nem számlálta meg,+ mert Joáb megvetette a király szavát.+
7 Az igaz Istennek egyáltalán nem tetszett az, ami történt, ezért lesújtott Izraelre. 8 Dávid akkor ezt mondta az igaz Istennek: „Igen nagy bűnt követtem el azzal,+ amit tettem. Most azért kérlek, bocsásd meg a te szolgád vétkét,+ mert nagyon ostobán cselekedtem.”+ 9 Jehova ekkor így szólt Gádhoz+, Dávid látnokához: 10 „Menj, és mondd meg Dávidnak: »Ezt mondja Jehova: ’Három lehetőség közül választhatsz. Válassz, melyiket tegyem veled.’«” 11 Gád tehát bement Dávidhoz, és így szólt hozzá: „Ezt mondja Jehova: »Válassz: 12 Három évig éhínség legyen?+ Vagy három hónapig pusztítsanak téged ellenségeid, miközben utolér ellenfeleid kardja?+ Vagy három napig Jehova kardja büntessen, mialatt járvány sújtja az országot,+ és Jehova angyala pusztít+ Izrael egész területén?« Most hát gondold át, hogy mit feleljek annak, aki küldött engem.” 13 Dávid erre így szólt Gádhoz: „Nagyon gyötrődöm emiatt. Inkább Jehova sújtson csapással, mert ő nagyon irgalmas,+ de emberek kezébe ne kerüljek.”+
14 Jehova akkor előidézte, hogy járvány pusztítson Izraelben,+ úgyhogy 70 000 ember halt meg Izraelben.+ 15 Az igaz Isten angyalt küldött Jeruzsálembe, hogy ott is pusztítást végezzen. De amikor Jehova látta, hogy az angyal hozzá akar kezdeni a pusztításhoz, sajnálatot* érzett a csapás miatt,+ és így szólt az angyalhoz, aki pusztított: „Elég!+ Engedd le a kezed!” Jehova angyala ekkor a jebuszita+ Ornán szérűjének+ a közelében állt.
16 Amikor Dávid felnézett, látta, hogy Jehova angyala ott áll az ég és a föld között, kezében kivont karddal,+ melyet Jeruzsálem felé nyújtott. Erre Dávid és a vének zsákruhába öltözve+ arcra borultak.+ 17 Dávid így szólt az igaz Istenhez: „Hát nem én mondtam, hogy számolják meg a népet? Én vétkeztem, és én tettem rosszat.+ De ezek az emberek*, ezek mit tettek? Ó, Jehova Istenem, engem sújtsál csapással, kérlek, és apám házát, de a népedre ne mérj csapást!”+
18 Jehova angyala aztán szólt Gádnak+, hogy mondja meg Dávidnak, hogy menjen fel, és állítson oltárt Jehovának a jebuszita Ornán szérűjén.+ 19 Dávid tehát felment Gád szavára, melyet ő Jehova nevében mondott. 20 Közben Ornán megfordult, és látta az angyalt, négy fia pedig, aki vele volt, elrejtőzött. Ornán ekkor búzát csépelt. 21 Amikor Dávid elment hozzá, Ornán odanézett, és meglátta Dávidot. Nyomban eljött a szérűről, és arccal a földre borult Dávid előtt. 22 Dávid így szólt Ornánhoz: „Add el* nekem a szérűt, hogy oltárt építhessek Jehovának. Teljes árán add el nekem, hogy megszűnjön a népet sújtó csapás.”+ 23 Ornán azonban ezt mondta Dávidnak: „Vedd csak el magadnak, és azt tegye uram, a király, amit jónak lát*. Tessék, odaadom a marhákat égőáldozatul, a cséplőszánt+ tűzifának, a búzát meg gabonaáldozatul. Mindet odaadom.”
24 Dávid király azonban ezt mondta Ornánnak: „Nem. Inkább teljes árán veszem meg, mert nem veszem el, ami a tiéd, hogy azt adjam oda Jehovának, és nem fogok ingyen kapott égőáldozatokat bemutatni.”+ 25 Így hát Dávid 600 sekel* súlyú aranyat adott Ornánnak a helyért. 26 És Dávid oltárt+ épített ott Jehovának, majd égőáldozatokat és közösségi áldozatokat ajánlott fel, és segítségül hívta Jehovát. Ő erre úgy válaszolt, hogy tüzet küldött+ az égből az égőáldozati oltárra. 27 Majd Jehova utasította az angyalt,+ hogy tegye vissza kardját a hüvelyébe. 28 Attól fogva, hogy Dávid látta, hogy Jehova válaszolt neki a jebuszita Ornán szérűjén, rendszeresen áldozatot mutatott be ott. 29 De Jehova hajléka, amelyet Mózes készített a pusztában, és az égőáldozati oltár abban az időben Gibeon magaslatán volt.+ 30 Dávid azonban nem tudott oda elmenni, hogy kikérje Isten tanácsát, mert megrettent Jehova angyalának a kardjától.