Énekek éneke
8 Bárcsak olyan lennél, mint a testvérem,
akit anyám melle táplált!
Akkor ha találkoznék veled odakint, megcsókolnálak+,
és senki sem vetne meg engem!
Fűszeres borral itatnálak,
gránátalmák friss levével.
3 Bal keze a fejem alatt lenne,
jobb keze pedig átölelne.+
4 Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem lányai:
Ne próbáljátok felébreszteni vagy felkelteni bennem a szerelmet, míg az nem akarja!+”
5 „Kicsoda ez a lány, aki a puszta felől jön
kedveséhez bújva?”
„Az almafa alatt ébresztettelek fel.
Ott vajúdott veled a te anyád,
ott vajúdott, aki világra hozott.
6 Tégy engem mint pecsétet a szívedre,
mint pecsétet a karodra!
Lángja lobogó tűz, Jah* lángja.+
Ha egy ember a háza összes vagyonát felajánlaná azért, hogy szeressék,
nagyon megvetnék azt*.”
8 „Kishúgunk van,+
akinek még nincsenek mellei.
Mit tegyünk húgunkkal azon a napon,
amelyen majd megkérik?”
9 „Ha fal,
ezüstormot építünk rá,
de ha ajtó,
elzárjuk cédruspalánkkal.”
10 „Fal vagyok,
és melleim, mint a tornyok.
Így olyan lettem szemében,
mint aki békére lel.
11 Volt Salamonnak egy szőlője+ Baál-Hámonban,
és rábízta a szőlőművesekre.
Ezer ezüstöt hozott mindegyik a gyümölcséért.
12 Nekem van saját szőlőm, ami felett én döntök.
Az ezer ezüst* a tiéd, ó, Salamon,
és kétszáz azoké, akik gondozzák a gyümölcsét.”
13 „Ó, te, aki a kertekben+ laksz!
A társak szeretnék hallani a hangodat.
Hadd halljam én is!+”