1Krónikák
17 Miután Dávid a házába költözött, így szólt Nátán+ prófétához: „Én itt cédrusból készült házban* lakom,+ míg Jehova szövetségének ládája sátorlapok alatt van.”+ 2 Nátán erre ezt mondta Dávidnak: „Tedd meg mindazt, ami a szívedben van, mert az igaz Isten veled van.”
3 Még azon az éjszakán Isten így szólt Nátánhoz: 4 „Menj, és mondd meg a szolgámnak, Dávidnak: »Ezt mondja Jehova: ’Nem te építesz nekem házat lakhelyül.+ 5 Hiszen nem laktam én házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, egyik hajlékból a másikba* mentem.+ 6 Mindaz idő alatt, amíg egész Izraellel mentem, vajon mondtam-e egy szóval is Izrael bármelyik bírájának, akit népem terelgetésére jelöltem ki: „Miért nem építettetek nekem házat cédrusból?”’«
7 Most tehát így szólj az én szolgámhoz, Dávidhoz: »Ezt mondja a seregek Jehovája: ’Én hoztalak el a legelőről, a nyáj mögül, hogy vezetője légy népemnek, Izraelnek.+ 8 Veled leszek, bármerre mész is,+ és kiirtom előled összes ellenségedet.+ Naggyá teszlek, és olyan hírneved lesz a földön, mint a nagy embereknek.+ 9 Helyet jelölök ki népemnek, Izraelnek. Letelepítem őket, és ott fognak lakni, és nem háborgatják őket többé. Nem fogják megint nyomorgatni* őket a gonoszok, mint ahogy a múltban tették,+ 10 attól a naptól fogva, hogy bírákat jelöltem ki népem, Izrael fölé.+ Le fogom igázni minden ellenségedet.+ Sőt, azt mondom neked: „Házat* épít számodra Jehova.”
11 Amikor letelnek napjaid, és ősapáidhoz mész, én utódodat*, az egyik fiadat teszem királlyá utánad,+ és megszilárdítom királyi uralmát.+ 12 Ő fog nekem házat építeni,+ én pedig örökre megszilárdítom a trónját.+ 13 Atyjává leszek, ő pedig fiammá lesz.+ Nem vonom meg tőle odaadó szeretetemet,+ mint ahogy megvontam azt elődödtől.+ 14 Örökre megtartom őt házamban és királyságomban,+ és a trónja is fennmarad örökre.+’«”
15 Nátán elmondta Dávidnak mindezeket a szavakat és az egész látomást.
16 Dávid király akkor bement Jehova elé, leült, és így szólt: „Ki vagyok én, ó, Jehova Isten? És mi az én családom, hogy eljuttattál idáig?+ 17 És mintha ez nem lenne elég, ó, Isten, még a távoli jövőre nézve is szólsz a te szolgád házáról,+ és úgy tekintesz rám, mint akit még inkább fel kell magasztalni,* ó, Jehova Isten! 18 Mit is mondhatna még neked a szolgád, Dávid az engem ért megtiszteltetésről, amikor olyan jól ismered a szolgádat!+ 19 Ó, Jehova! A te szolgádért és az akaratoddal összhangban* tetted mindezeket a nagy dolgokat, feltárva nagyságodat.+ 20 Ó, Jehova! Nincs hozzád hasonló,+ és nincs Isten rajtad kívül.+ Mindaz, amit hallottunk, csak megerősíti ezt. 21 Melyik nemzet olyan a földön, mint a te néped, Izrael?+ Az igaz Isten elment, és megváltotta őket mint népét.+ Nevet szereztél magadnak nagy és csodálatot keltő tetteiddel,+ nemzeteket űzve el a néped elől,+ amelyet megváltottál Egyiptomból. 22 Népeddé tetted Izraelt, a te népedet örökre.+ És te, ó, Jehova, te lettél Istenük!+ 23 Most pedig, ó, Jehova, teljesedjen be az az örök érvényű ígéret, amelyet szolgádról és a házáról mondtál, és cselekedj az ígéreteddel összhangban.+ 24 Maradjon fenn* és legyen felmagasztalva a neved örökre,+ hogy az emberek ezt mondják: »A seregek Jehovája, Izrael Istene az Isten Izrael fölött«, és szilárduljon meg előtted szolgádnak, Dávidnak a háza.+ 25 Mert te, Istenem, kinyilatkoztattad a szolgádnak, hogy házat* szándékozol építeni neki. Ezért fordul hozzád bizalommal a te szolgád ebben az imában. 26 Most azért, ó, Jehova, te vagy az igaz Isten, és te ígérted ezeket a jó dolgokat szolgád felől. 27 Ezért ha jónak látod, áldd meg a te szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted, hiszen te, ó, Jehova, megáldottad, és örökké áldott az!”