Zsoltárok
A karmesternek: „A liliomok” szerint. Dávidtól.
69 Ments meg engem, ó, Isten, mert a vizek miatt veszélyben van az életem*.+
2 Mély sárba süllyedtem, ahol nincs szilárd talaj.+
Mély vizekbe jutottam,
elsodort a sebes áradat.+
3 Kimerültem a kiáltozástól,+
torkom is rekedt már.
Szemeim elfáradtak, miközben Istenemre vártam.+
4 Hajszálaimnál is többen vannak,
akik ok nélkül gyűlölnek+.
Megsokasodtak álnok ellenségeim*,
akik végeznének velem.
Arra kényszerültem, hogy odaadjam, amit el sem loptam.
5 Ó, Isten, te ismered ostobaságomat,
nincs rejtve előtted vétkem.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam a benned reménykedők,
ó, legfőbb Úr, seregek Jehovája!
Ne aláztassanak meg miattam azok, akik tőled kérnek segítséget,
ó, Izrael Istene!
8 Idegenné lettem testvéreim előtt,
idegenné anyám fiai előtt.+
11 Amikor zsákruhát öltöttem,
gúny tárgyává* lettem előttük.
12 A városkapuban ülők rólam beszélnek,
a részegesek rólam énekelgetnek.
13 De jusson el hozzád imám,
amikor elfogadhatónak tartod, ó, Jehova!+
14 Szabadíts ki a sárból,
ne engedd, hogy elsüllyedjek!
Szabadíts meg gyűlölőimtől,
és a mély vizekből!+
15 Ne engedd, hogy elsodorjon a sebes vízáradat,+
hogy elnyeljen a mélység,
16 Válaszolj nekem, ó, Jehova, mert a te odaadó szereteted jó+.
Gyorsan válaszolj nekem, mert szorult helyzetben vagyok!+
18 Jöjj közel hozzám, és ments meg,*
válts meg engem ellenségeimtől!
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és megaláztatásomat.+
Látod minden ellenségemet.
20 Gyalázat törte meg a szívemet, és gyógyíthatatlan a seb*.
Reméltem, hogy valaki együttérző lesz, de nem volt senki;+
vigasztalókat reméltem, de nem találtam egyet sem.+
22 Legyen az asztaluk a kelepcéjükké,
és a jólétük csapdává!+
23 Sötétüljön el a szemük, hogy ne lássanak,
és add, hogy csípőjük mindig remegjen!
26 Mert üldözik azt, akit te megvertél,
és sorolják azoknak fájdalmait, akiket megsebesítettél.
27 Adjál még több vétket a vétkükhöz,
és ne tekintsd őket igazságosnak!
29 Én pedig nyomorult vagyok, és szenvedek.+
Megmentő erőd, ó, Isten, az óvjon engem!
30 Dicséreteket énekelek Isten nevének,
és magasztalom őt hálaadással.
31 Ez nagyobb örömet szerez Jehovának, mint egy bika,
mint egy fiatal bika, melynek szarvai és patái vannak.+
32 Látják majd a szelídek, és ujjonganak.
Nektek, akik Istent szolgáljátok, éledjen újjá szívetek!
34 Dicsérje őt az ég és a föld,+
a tengerek, és minden, ami bennük mozog!
35 Mert Isten megmenti Siont,+
és újjáépíti Júda városait.
Lakni fognak ott, és birtokba veszik*.