MÓZES MÁSODIK KÖNYVE

1 És név szerint ezek voltak Izrael fiai, akik Egyiptomba mentek Jákobbal, mindegyikük a maga háznépével:+ 2 Rúben, Simeon, Lévi, Júda+, 3 Issakár, Zebulon, Benjámin, 4 Dán, Naftali, Gád és Áser+. 5 Azok*, akik Jákobtól származtak*, összesen 70-en* voltak. József pedig már Egyiptomban volt.+ 6 Majd meghalt József+ és az összes testvére, meg az az egész nemzedék. 7 Az izraeliták* pedig termékenyek voltak, és egyre többen lettek. Egyre csak sokasodtak, rendkívül megerősödtek, és ezért megtelt velük az ország.+

8 Idővel új király került Egyiptom élére, aki nem ismerte Józsefet. 9 Ezt mondta a népének: „Nézzétek csak! Izrael népe nagyobb és hatalmasabb nálunk!+ 10 Okosaknak kell lennünk, különben még többen lesznek, és ha háború tör ki, az ellenségeink oldalára állnak, ellenünk harcolnak, és elhagyják az országot.”

11 Ezért munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket.+ Ők pedig raktárvárosokat építettek a fáraónak, Pitomot és Ramszeszt+. 12 De minél inkább sanyargatták őket, az izraeliták annál jobban sokasodtak, és annál jobban terjeszkedtek, úgyhogy az egyiptomiak már betegesen rettegtek tőlük.+ 13 Az egyiptomiak ezért rabszolgákká tették az izraelitákat, és zsarnokoskodtak felettük.+ 14 Megkeserítették az életüket kemény munkával. Agyaghabarcsot és téglát készíttettek velük, és mindenféle rabszolgamunkát végeztettek velük a szántóföldeken. Igen, mindenféle keserves rabszolgamunkára kényszerítették őket.+

15 Később az egyiptomi király beszélt a héber bábákkal, Sifrával és Puával, 16 és ezt mondta nekik: „Amikor a gyermekszülésnél+ segítetek a héber asszonyoknak, figyeljétek őket a szülőszéken. Ha fiú születik, öljétek azt meg, de ha lány, hadd éljen.” 17 Ám a bábák az igaz Istent imádták*, és nem tették meg, amit Egyiptom királya mondott nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket.+ 18 Idővel az egyiptomi király hívatta a bábákat, és megkérdezte tőlük: „Miért hagytátok életben a fiúgyermekeket?” 19 A bábák erre így feleltek a fáraónak: „A héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomi asszonyok. Ők életrevalóak, és megszülik a gyermeküket, még mielőtt a bába odaérne hozzájuk.”

20 Isten ezért jól bánt a bábákkal, az izraeliták pedig egyre többen lettek, és nagyon megerősödtek. 21 Mivel a bábák az igaz Istent imádták*, ő később családdal ajándékozta meg őket. 22 A fáraó végül megparancsolta az egész népének: „Dobjatok a Nílusba minden héber újszülött fiút, de a lányokat hagyjátok életben!”+

2 Ez idő tájt egy Lévi családjából való férfi feleségül vette Lévi egyik lányát.+ 2 Az asszony terhes lett, és fiút szült. Amikor látta, milyen szép a fiú, három hónapig rejtegette.+ 3 Mikor már nem tudta tovább rejtegetni,+ szerzett egy papiruszkosarat*, bekente bitumennel és szurokkal, belehelyezte a gyermeket, és a nád közé tette a Nílus partján. 4 De a gyermek nővére+ a távolból figyelte, hogy mi történik vele.

5 Amikor a fáraó lánya lement fürödni a Nílushoz, a szolgálólányai pedig a Nílus partján sétáltak, meglátta a kosarat a nád között. Rögtön odaküldte a rabszolganőjét, hogy vegye ki.+ 6 Amikor kinyitotta, meglátta a gyermeket. A kisfiú sírt, ő pedig megsajnálta, és ezt mondta: „Ez egy héber gyerek.” 7 Ekkor a gyermek nővére megkérdezte a fáraó lányától: „Elmenjek, és hívjak egy szoptatós asszonyt a héberek közül, hogy dajkálja neked a gyermeket?” 8 A fáraó lánya ezt mondta neki: „Menj!” A lány azon nyomban ment, és hívta a gyermek anyját.+ 9 A fáraó lánya pedig ezt mondta neki: „Fogd a gyermeket, dajkáld őt nekem, és én megfizetlek érte.” Az asszony el is vitte a gyermeket, és dajkálta. 10 Amikor a gyermek nagyobb lett, visszavitte a fáraó lányához, aki aztán a fiává fogadta.+ A fáraó lánya Mózesnek* nevezte, és ezt mondta: „Elvégre a vízből húztam ki.”+

11 Egyszer, amikor Mózes már felnőtt*, kiment a testvéreihez, és látta, milyen nehéz munkát kell végezniük.+ Meglátta, hogy az egyik héber testvérét egy egyiptomi ütlegeli. 12 Körülnézett, és amikor látta, hogy nincs ott senki, megölte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.+

13 De másnap újra kiment, és látta, hogy két héber férfi verekszik. Megkérdezte attól, aki a hibás volt: „Miért vered a társadat?”+ 14 Erre az így felelt: „Ki nevezett ki téged fejedelemnek és bírónak fölénk? Engem is meg akarsz ölni, mint ahogy megölted az egyiptomit?”+ Mózes ekkor megijedt, és ezt mondta: „Biztosan kitudódott a dolog!”

15 Később a fáraó hallott erről, és meg akarta öletni Mózest. Mózes azonban elfutott a fáraó elől, és elment Midián+ földjére, hogy ott lakjon. Amikor odaért, leült egy kútnál. 16 Midián papjának+ pedig volt hét lánya, akik eljöttek vizet meríteni, és megtölteni az itatókat, hogy megitassák apjuk nyáját. 17 A pásztorok is jöttek, mint máskor, és most is elzavarták őket. Mózes ekkor felkelt, a nők segítségére sietett,* és megitatta a nyájukat. 18 Amikor azok hazaérkeztek, az apjuk, Réuel*+ meglepetten ezt kérdezte: „Hogyhogy ma ilyen hamar megjöttetek?” 19 Erre ők így feleltek: „Egy egyiptomi férfi+ kiszabadított minket a pásztorok kezéből, és még vizet is húzott nekünk, aztán megitatta a nyájat.” 20 Akkor ezt mondta a lányainak: „De hol van ez az ember? Miért hagytátok ott? Hívjátok ide, hogy ő is egyen velünk!” 21 Mózes azután beleegyezett, hogy ott marad ennél a férfinál, az pedig Mózeshez adta a lányát, Cippórát+. 22 Cippóra később fiút szült, Mózes pedig Gersomnak*+ nevezte el, mert ahogy mondta: „Bevándorló lettem idegen földön.”+

23 Hosszú idő* múltán az egyiptomi király meghalt,+ de az izraeliták továbbra is sóhajtoztak a rabszolgaság miatt, panaszosan kiáltottak, és a rabszolgaság miatti segélykiáltásuk feljutott az igaz Istenhez.+ 24 Isten idővel meghallgatta a sóhajukat,+ és nem feledkezett meg az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségéről.+ 25 Isten tehát látta az izraeliták szenvedését, és rájuk fordította a figyelmét.

3 Mózes az apósának, Jetrónak+, Midián papjának a nyáját őrizte. Amikor egyszer a puszta nyugati része felé terelgette a nyájat, eljutott az igaz Isten hegyéhez, a Hórebhez+. 2 Ekkor megjelent neki Jehova angyala egy égő tövisbokor lángjában.+ Ahogy Mózes nézte, látta, hogy a tövisbokor lángol ugyan, de nem ég el. 3 Mózes ekkor ezt mondta: „Odamegyek, és megnézem ezt a szokatlan látványt, hogy miért nem ég el a tövisbokor.” 4 Amikor Jehova látta, hogy odamegy, szólt neki a tövisbokorból: „Mózes! Mózes!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok.” 5 Ekkor ő ezt mondta: „Ne gyere közelebb! Vedd le a sarut a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.”

6 Majd így folytatta: „Én vagyok ősapáidnak* az Istene: Ábrahám Istene,+ Izsák Istene+ és Jákob Istene+.” Mózes ekkor eltakarta az arcát, mert félt az igaz Istenre nézni. 7 Jehova pedig ezt mondta: „Láttam, hogy milyen nyomorúságot él át a népem Egyiptomban, és meghallottam a hajcsáraik miatti kiáltásukat. Jól tudom, milyen fájdalmakat szenvednek el.+ 8 Lemegyek, hogy kiszabadítsam őket az egyiptomiak kezéből,+ és felvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre. Tejjel és mézzel folyó földre,+ a kánaániták, hettiták, amoriták, periziták, hivviták és jebusziták területére.+ 9 Eljutott hozzám Izrael népének a kiáltása, és láttam, hogy az egyiptomiak mennyire keményen bánnak velük, és hogy elnyomják őket.+ 10 Most pedig gyere, elküldelek a fáraóhoz, és kihozod majd a népemet, az izraelitákat Egyiptomból.+”

11 Ám Mózes ezt kérdezte az igaz Istentől: „Ki vagyok én? Hogy mehetnék a fáraóhoz, és hogy hozhatnám ki az izraelitákat Egyiptomból?” 12 Erre ő ezt mondta: „Én veled leszek.+ És hogy biztos legyél benne, hogy én küldtelek el, ezt ígérem* neked: miután kihoztad a népet Egyiptomból, ezen a hegyen+ fogtok szolgálni* engem, az igaz Istent.”

13 Mózes azonban így szólt az igaz Istenhez: „Ha most elmegyek az izraelitákhoz, és azt mondom nekik: »Ősapáitok Istene küldött hozzátok«, és ők erre megkérdezik tőlem: »Mi a neve?«,+ akkor mit mondjak nekik?” 14 Isten erre ezt mondta Mózesnek: „AZZÁ VÁLOK, AMIVÉ VÁLNI AKAROK.”*+ Majd hozzátette: „Ezt mondd az izraelitáknak: »Az AZZÁ VÁLOK küldött engem hozzátok.«”+ 15 És Isten még egyszer elmondta Mózesnek:

„Így szólj az izraelitákhoz: »Jehova, a ti ősapáitok Istene, Ábrahám Istene,+ Izsák Istene+ és Jákob Istene+ küldött hozzátok.« Örök időkön át ez az én nevem,+ és ezen a néven fognak engem ismerni* nemzedékről nemzedékre. 16 Most pedig menj, hívd össze Izrael véneit, és mondd ezt nekik: »Jehova, a ti ősapáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak az Istene megjelent nekem, és ezt mondta: ’Mindenképpen figyelmet fordítok rátok,+ és arra, hogy mit tesznek veletek Egyiptomban. 17 Ezért elhatároztam, hogy kiszabadítalak benneteket a nyomorúságból,+ amelyet az egyiptomiak okoznak nektek. Elviszlek titeket a kánaániták, hettiták, amoriták,+ periziták, hivviták és jebusziták+ földjére, egy tejjel és mézzel folyó földre.+’«

18 És Izrael vénei hallgatni fognak a szavadra+, te pedig menj el velük Egyiptom királyához, és mondjátok ezt neki: »Jehova, a héberek+ Istene beszélt velünk. Kérünk, hadd menjünk el egy háromnapos útra a pusztába, és hadd mutassunk be áldozatot Jehovának, a mi Istenünknek!«+ 19 Én pedig jól tudom, hogy Egyiptom királya nem engedi majd, hogy elmenjetek, csak ha kényszerítik rá.+ 20 Kinyújtom majd a kezemet, és rendkívüli csapásokkal sújtom Egyiptomot, és azután a fáraó el fog engedni titeket.+ 21 Nekem köszönhetően az egyiptomiak kedvesen fognak bánni a népemmel. Így amikor majd elmentek, semmiképpen nem mentek üres kézzel.+ 22 Minden asszony kérjen a szomszédjától és a házában megszálló asszonytól ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat, és adjátok azokat a fiaitokra és a lányaitokra. Fosszátok ki az egyiptomiakat!+”

4 Mózes azonban így felelt: „De mit tegyek akkor, ha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak rám,+ mert azt mondják: »Nem jelent meg neked Jehova.«” 2 Jehova ekkor ezt kérdezte tőle: „Mi van a kezedben?” Mire ő így felelt: „Egy bot.” 3 Erre ő ezt mondta: „Dobd a földre!” Ő a földre dobta, és az kígyóvá vált,+ Mózes pedig elfutott előle. 4 Jehova ekkor így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkánál fogva!” Kinyújtotta hát a kezét, és megfogta, az pedig bottá vált a kezében. 5 Majd Isten hozzátette: „Így el fogják hinni, hogy megjelent neked Jehova, az ősapáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.+”

6 Ekkor Jehova újra szólt hozzá: „Kérlek, dugd be a kezed a ruhád felső hajtásába!” Ő pedig bedugta a kezét a ruhájába, és amikor kihúzta, olyan fehér volt a leprától, mint a hó.+ 7 Ezután ezt mondta: „Dugd be újra a kezedet a ruhád felső hajtásába!” Ő pedig újra bedugta a kezét a ruhájába, és amikor kihúzta onnan, a keze ismét olyan lett, mint a teste többi része. 8 Isten ezt mondta: „Ha nem hisznek neked, és nem figyelnek az első jelre, akkor biztosan hisznek majd a második jelnek.+ 9 De ha még ennek a két jelnek sem hisznek, és nem akarnak hallgatni rád, akkor vegyél egy kis vizet a Nílusból, és öntsd a száraz földre. És a víz, melyet a Nílusból veszel, vérré fog válni a száraz földön.”+

10 Mózes ekkor ezt mondta Jehovának: „Bocsáss meg, Jehova, de én soha nem voltam a szavak embere, sem a múltban, sem azóta, hogy szóltál a szolgádhoz. Mert nehezen beszélek*, és lassan forog a nyelvem.”+ 11 Jehova erre ezt kérdezte tőle: „Ki adott szájat az embernek? Ki teszi őt némává vagy siketté, tisztán látóvá vagy vakká? Hát nem én, Jehova? 12 Most tehát menj, és én veled leszek, amikor beszélsz,* és megtanítalak arra, hogy mit mondj.”+ 13 Ő azonban így szólt: „Bocsáss meg, Jehova, de kérlek, küldj valaki mást, akit szeretnél!” 14 Jehova ekkor megharagudott Mózesre, és ezt mondta: „Ott van a testvéred, a lévita Áron+. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Már úton van, hogy találkozzon veled. Amikor meglát, szívből fog örülni.+ 15 Beszélj vele, és mondd el neki, amit mondtam*.+ Én pedig veletek leszek, amikor beszéltek,+ és elmagyarázom nektek, hogy mit tegyetek. 16 Majd ő beszél helyetted a néppel, és ő lesz a te szószólód, te pedig tudatod vele, amit Isten mond*.+ 17 Vedd a kezedbe ezt a botot, és hajtsd végre vele a jeleket!+”

18 Mózes visszament Jetróhoz, az apósához,+ és így szólt hozzá: „Szeretnék elmenni és visszatérni Egyiptomba a testvéreimhez, hogy lássam, vajon élnek-e még.” Jetró erre ezt mondta Mózesnek: „Menj békével!” 19 Jehova ezután ezt mondta Mózesnek Midiánban: „Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már mindenki meghalt, aki meg akart ölni*.”+

20 Mózes ekkor szamárra ültette a feleségét és a fiait, és visszaindult Egyiptom földjére. Ezenkívül az igaz Isten botját is a kezébe vette. 21 Ekkor Jehova így szólt Mózeshez: „Amikor visszatérsz Egyiptomba, mindenképpen hajts végre a fáraó előtt minden csodát, amelyre hatalmat kaptál tőlem.+ De én hagyom majd, hogy konokká váljon a fáraó szíve,+ és nem fogja elengedni a népet.+ 22 Ezt mondd a fáraónak: »Így szól Jehova: ’Izrael az én fiam, az elsőszülöttem.+ 23 Ezért azt mondom neked, hogy engedd el a fiamat, hogy szolgáljon engem! Ha viszont nem engeded el, akkor megölöm a fiadat, a te elsőszülöttedet.+’«”

24 Az úton pedig, a szálláshelyen, Jehova+ találkozott vele, és meg akarta ölni.+ 25 Cippóra+ végül vett egy kovakövet*, körülmetélte a fiát, és megérintette az előbőrével annak lábát, és ezt mondta: „Ez azért van, mert vérvőlegényem vagy nekem.” 26 Isten pedig hagyta elmenni. Ekkor mondta azt Cippóra, hogy „vérvőlegény”, mégpedig a körülmetélkedés miatt.

27 Majd Jehova ezt mondta Áronnak: „Menj ki a pusztába, hogy találkozz Mózessel!”+ Ki is ment, találkozott vele az igaz Isten hegyénél+, és csókkal üdvözölte őt. 28 Mózes pedig elmondta Áronnak mindazt, amit Jehova mondott neki,+ aki küldte őt, és beszámolt neki mindarról a jelről, amelynek a megtételére parancsot kapott.+ 29 Mózes és Áron azután elmentek, és összehívták az összes izraelita vént.+ 30 Áron elmondott nekik mindent, amit Jehova mondott Mózesnek, és ő a nép szeme láttára végrehajtotta a jeleket+. 31 Erre a nép már hitt Mózesnek.+ Amikor pedig meghallották, hogy Jehova az izraelitákra fordította a figyelmét,+ és látta a nyomorúságukat,+ meghajoltak és leborultak.

5 Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Engedd el a népemet, hogy ünnepet tartson nekem a pusztában!«” 2 A fáraó azonban így felelt: „Ki az a Jehova,+ hogy hallgassak a szavára, és elengedjem Izraelt?+ Egyáltalán nem ismerem Jehovát, és nem is engedem el Izraelt.”+ 3 Ők azonban ezt mondták: „A héberek Istene beszélt velünk. Szeretnénk elmenni egy háromnapos útra a pusztába, és áldozatot bemutatni Jehovának, a mi Istenünknek,+ máskülönben betegséggel vagy karddal büntet minket.” 4 Egyiptom királya erre így felelt nekik: „Mózes és Áron, miért vonjátok el a népet a munkájától? Menjetek vissza dolgozni*!”+ 5 A fáraó így folytatta: „Nézzétek a népeteket, milyen sokan vannak az országban! Ti meg azt akarjátok, hogy leálljanak a munkával?!”

6 A fáraó még aznap ezt parancsolta a munkafelügyelőknek és a segédeiknek*: 7 „Ne adjatok többé a népnek szalmát a téglakészítéshez.+ Menjenek csak ők, és gyűjtsenek maguknak szalmát! 8 De ugyanannyi téglát csináltassatok velük, mint korábban. Ne csökkentsétek a számot, mert csak lustálkodnak! Ezért siránkoznak: »El akarunk menni, és áldozatot akarunk bemutatni az Istenünknek!« 9 Dolgoztassátok őket keményebben, adjatok nekik munkát bőven, hogy ne figyeljenek a hazugságokra.”

10 A munkafelügyelők+ és a segédeik pedig kimentek, és ezt mondták a népnek: „Így szól a fáraó: »Nem adok nektek több szalmát. 11 Menjetek, és szerezzetek magatoknak, ahol tudtok, de a munkátok nem lesz kevesebb.«” 12 A nép pedig szétszéledt Egyiptom egész földjén, hogy gabonaszárat gyűjtsenek szalmának. 13 A munkafelügyelők pedig így hajszolták őket: „Mindegyikőtöknek el kell végeznie a napi munkáját, ugyanúgy, mint amikor kaptatok szalmát!” 14 Később a fáraó munkafelügyelői még a segédeiket is megverték,+ akiket ők neveztek ki a nép fölé. Ezt kérdezték tőlük: „Hogyhogy tegnap sem, és ma sem csináltatok annyi téglát, mint korábban?”

15 Az izraelita segédek ezért elmentek a fáraóhoz, és így panaszkodtak neki: „Miért bánsz így a szolgáiddal? 16 Nem adnak szalmát a szolgáidnak, mégis ezt mondják nekünk: »Készítsetek téglát!« Megverik a szolgáidat, pedig a te néped a hibás.” 17 Ő azonban így szólt: „Lustálkodtok, csak lustálkodtok!+ Ezért mondjátok ezt: »El akarunk menni, és áldozatot akarunk bemutatni Jehovának.«+ 18 Most pedig menjetek vissza dolgozni! Szalmát nem kaptok, de ugyanannyi téglát kell csinálnotok!”

19 Az izraelita segédek ekkor látták, hogy nagy bajban vannak, mivel így szól a parancs: „Ne csökkentsétek a napi téglamennyiséget!” 20 Utána összetalálkoztak Mózessel és Áronnal, akik ott álltak, és várták őket, hogy kijöjjenek a fáraótól. 21 Azon nyomban így szóltak hozzájuk: „Lássa meg Jehova, hogy mit tettetek, és ítéljen meg titeket, hiszen miattatok a fáraó és a szolgái megvetnek minket,* és kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket!”+ 22 Mózes ekkor Jehovához fordult, és ezt mondta: „Jehova, miért sújtod ezt a népet? Miért küldtél el engem? 23 Hisz attól fogva, hogy bementem a fáraó elé, hogy beszéljek a nevedben,+ ő rosszabbul bánik ezzel a néppel,+ te pedig nem szabadítottad meg a népedet.+”

6 Jehova pedig ezt mondta Mózesnek: „Majd meglátod, mit teszek a fáraóval!+ Hatalmammal kényszerítem őt, hogy elengedje őket, és hatalmammal kényszerítem arra, hogy elűzze őket a földjéről.”+

2 Majd Isten ezt mondta Mózesnek: „Én vagyok Jehova. 3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak eddig úgy jelentem meg, mint mindenható Isten+, de nem tártam fel nekik teljesen,+ hogy mit jelent a nevem, a Jehova név.+ 4 Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, a földet, ahol úgy laktak, hogy nem volt az övék.+ 5 Most pedig meghallottam az izraeliták sóhajtozását, akiket az egyiptomiak rabszolgasorban tartanak, és nem feledkezem meg a szövetségemről.+

6 Mondd meg hát az izraelitáknak: »Én vagyok Jehova, és én fel foglak szabadítani titeket az egyiptomiak igája alól, és kiszabadítalak benneteket a rabszolgaságból.+ Visszakövetellek titeket, kinyújtom a karomat, és nagyon megbüntetem Egyiptomot.+ 7 Népemmé fogadlak benneteket, és az Istenetek leszek.+ Meg fogjátok tudni, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek, aki kihoz titeket Egyiptomból, és leveszi rólatok a terheket, amelyeket rátok raktak. 8 Elviszlek benneteket arra a földre, amelyet esküvel odaígértem* Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, és nektek adom.+ Én vagyok Jehova.+«”

9 Mózes később átadta ezt az üzenetet az izraelitáknak, de azok nem hallgattak rá, mert el voltak csüggedve, és mert kemény rabszolgasorban éltek.+

10 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: 11 „Menj be a fáraóhoz, Egyiptom királyához, és mondd meg neki, hogy engedje el az izraelitákat a földjéről!” 12 De Mózes így válaszolt Jehovának: „Nézd, az izraeliták sem hallgattak rám,+ akkor hogy hallgatna rám a fáraó, hisz nehezen beszélek*.+” 13 Jehova azonban újra elmondta Mózesnek és Áronnak, hogy mit parancsoljanak meg az izraelitáknak és a fáraónak, Egyiptom királyának, azért hogy kihozzák az izraelitákat Egyiptom földjéről.

14 Ezek az izraeliták nemzetségfői: Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének+ a fiai voltak: Hánók, Pallu, Hecron és Kármi.+ Ezek Rúben családjai.

15 Simeon fiai voltak: Jemuel, Jámin, Ohad, Jákin, Cohár és Sául, egy kánaánita asszony fia.+ Ezek Simeon családjai.

16 Ezek pedig Lévi+ fiainak a nevei családonként: Gerson, Kehát és Mérári.+ Lévi 137 évet élt.

17 Gerson fiai voltak családonként: Libni és Simei.+

18 Kehát fiai voltak: Amrám, Jichár, Hebron és Uzziel.+ Kehát 133 évet élt.

19 Mérári fiai voltak: Mahli és Músi.

Ezek voltak a léviták családjai a leszármazásuk szerint.+

20 Amrám pedig feleségül vette Jokébedet, apjának a húgát.+ Ő szülte neki Áront és Mózest.+ Amrám 137 évet élt.

21 Jichár fiai voltak: Kórah+, Néfeg és Zikri.

22 Uzziel fiai voltak: Misáel, Elcáfán+ és Szitri.

23 Áron pedig feleségül vette Elisebát, Amminádáb lányát, Nahsonnak+ a testvérét. Ő szülte neki Nádábot, Abihut, Eleázárt és Itamárt.+

24 Kórah fiai voltak: Asszír, Elkána és Abiasáf.+ Ezek voltak a kórahiták családjai.+

25 Eleázár+, Áron fia feleségül vette Putiel egyik lányát. Ő szülte neki Fineást+.

Ők a léviták nemzetségfői családonként.+

26 Ez az az Áron és Mózes, akiknek Jehova ezt mondta: „Hozzátok ki Izrael népét Egyiptom földjéről mint egy csapatokba rendezett sereget*.”+ 27 Ők voltak, akik beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, azért hogy kihozzák Izrael fiait Egyiptomból. Ez az a Mózes és Áron.+

28 Aznap, amikor Jehova Mózessel beszélt Egyiptom földjén, 29 ezt mondta neki Jehova: „Én vagyok Jehova. Mondj el mindent a fáraónak, Egyiptom királyának, amit mondok neked.” 30 Mózes erre ezt mondta Jehova előtt: „Nézd, én nehezen beszélek*. Hogyan hallgatna meg engem a fáraó?”+

7 Ezután Jehova ezt mondta Mózesnek: „Nézd, olyanná teszlek téged a fáraó előtt, mintha isten lennél,* Áron, a testvéred pedig a prófétád lesz.+ 2 Ismételj el mindent, amit parancsolok neked, és Áron, a testvéred fog beszélni a fáraóval, aki el fogja engedni az izraelitákat a földjéről. 3 Én pedig hagyom, hogy konokká váljon a fáraó szíve,+ és sok jelet és csodát fogok tenni Egyiptom földjén.+ 4 De a fáraó nem fog hallgatni rátok. Ezért megmutatom a hatalmamat Egyiptomnak*, és kihozom a seregeimet, az én népemet, az izraelitákat Egyiptom földjéről, és nagyon megbüntetem Egyiptomot.+ 5 Amikor megbüntetem Egyiptomot, és kihozom onnan az izraelitákat, az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova.+” 6 Mózes és Áron úgy is tett, ahogy Jehova parancsolta nekik. Pontosan úgy tettek. 7 Mózes 80 éves volt, Áron pedig 83, amikor a fáraóval beszéltek.+

8 Jehova ekkor így szólt Mózeshez és Áronhoz: 9 „Ha a fáraó azt mondja nektek: »Tegyetek valami csodát!«, akkor mondd ezt Áronnak: »Fogd a botodat, és dobd a fáraó elé!« Nagy kígyó lesz belőle.”+ 10 Mózes és Áron tehát bementek a fáraóhoz, és pontosan úgy tettek, ahogy Jehova parancsolta nekik. Áron a fáraó és a szolgái elé dobta a botját, és nagy kígyó lett abból. 11 De a fáraó is hívatta a bölcseket és a varázslókat, és Egyiptom mágiát űző papjai+ is megtették ugyanezt mágiával*.+ 12 Mindegyikük eldobta a botját, és azok is nagy kígyókká váltak. Ám Áron botja elnyelte az ő botjukat. 13 A fáraó szíve ennek ellenére konokká vált,+ és nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta.

14 Jehova ekkor így szólt Mózeshez: „Kemény a fáraó szíve.+ Nem hajlandó elengedni a népet. 15 Menj el reggel a fáraóhoz. Ő ki fog menni a vízhez, te pedig menj a Nílus partjára, és várj rá. Legyen a kezedben a bot, amely kígyóvá változott.+ 16 Mondd ezt neki: »Jehova, a héberek Istene küldött hozzád,+ és ezt mondja: ’Engedd el a népemet, hogy szolgáljon engem a pusztában!’ De te eddig nem engedelmeskedtél. 17 Így szól Jehova: ’Erről fogod megtudni, hogy én vagyok Jehova.+ Most ráütök a kezemben lévő bottal a Nílus vizére, és az vérré fog változni. 18 A Nílusban lévő halak el fognak pusztulni, és a Nílus bűzleni fog. Az egyiptomiak sehogy sem tudnak majd inni a vizéből.’«”

19 Jehova ezután így szólt Mózeshez: „Mondd ezt Áronnak: »Vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei,+ folyói, csatornái*, mocsarai+ és minden víztárolója fölé, hogy vérré váljanak.« És vér lesz Egyiptom egész földjén, még a fa- és kőedényekben is.” 20 Mózes és Áron rögtön úgy tett, ahogy Jehova parancsolta. Áron felemelte a botot, és a fáraó meg a szolgái szeme láttára ráütött a Nílus vizére, és az egész folyó vérré változott.+ 21 A folyóban lévő halak elpusztultak,+ és a víz bűzleni kezdett. Az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílus vizéből.+ Vér volt Egyiptom egész földjén.

22 Ám Egyiptom mágiát űző papjai ugyanígy tettek titkos tudományaikkal.+ Így hát a fáraó szíve továbbra is konok maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta.+ 23 A fáraó ezután visszatért a házába, és egyáltalán nem volt rá hatással az, amit látott. 24 Az egyiptomiak pedig mind ásni kezdtek a Nílus mellett ivóvízért, ugyanis a Nílus vizéből nem tudtak inni. 25 Hét teljes nap telt el, miután Jehova csapással sújtotta a Nílust.

8 Jehova ezután így szólt Mózeshez: „Menj be a fáraóhoz, és mondd ezt neki: »Ezt mondja Jehova: ’Engedd el a népemet, hogy szolgáljon engem!+ 2 Ha továbbra sem vagy hajlandó elengedni őket, akkor békákkal sújtom az egész területedet.+ 3 A Nílus hemzsegni fog a békáktól, és azok bemennek a házadba, a hálószobádba, az ágyadra, a szolgáid házába, a népedre, a sütőkemencéidbe és a dagasztóteknőidbe*.+ 4 És a békák felmásznak rád, a népedre és minden szolgádra.’«”

5 Jehova később így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak: »Nyújtsd ki a kezedben lévő botot a folyók, a Nílus csatornái és a mocsarak fölé, és hozd fel a békákat Egyiptom földjére!«” 6 Áron ekkor kinyújtotta a kezét Egyiptom vizei fölé, és a békák kezdtek feljönni, és ellepték Egyiptom földjét. 7 De a mágiát űző papok is megtették ugyanezt titkos tudományaikkal, és ők is hoztak fel békákat Egyiptom földjére.+ 8 A fáraó idővel hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: „Könyörögjetek Jehovához, hogy távolítsa el a békákat rólam és a népemről,+ mivel el akarom küldeni a népet, hogy áldozatot mutasson be Jehovának.” 9 Mózes ekkor ezt mondta a fáraónak: „Megtisztellek azzal, hogy te mondd meg, mikor könyörögjek azért, hogy Isten eltávolítsa a békákat rólad, a szolgáidról, a népedről és a házaidból. Csak a Nílusban maradnak meg.” 10 Az így felelt: „Holnap.” Mózes ekkor ezt mondta: „Úgy lesz, ahogy mondtad, hogy megtudd, nincs hasonló Jehovához, a mi Istenünkhöz.+ 11 Te, a szolgáid és a néped meg fogtok szabadulni a békáktól, el fognak tűnni a házaidból. Csak a Nílusban maradnak meg.+”

12 Így hát Mózes és Áron kijött a fáraótól, és Mózes Jehovához könyörgött a békák miatt, melyeket a fáraóra hozott.+ 13 Jehova pedig úgy tett, ahogy Mózes kérte, és a békák kezdtek elpusztulni a házakban, az udvarokban és a mezőkön. 14 Megszámlálhatatlanul sok rakásba gyűjtötték azokat, és bűzlött az ország. 15 Amikor a fáraó látta, hogy enyhült a baj, megmakacsolta magát*,+ és nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta.

16 Jehova ekkor így szólt Mózeshez: „Mondd ezt Áronnak: »Nyújtsd ki a botodat, üss a föld porára, és az szúnyoggá válik Egyiptom egész földjén.«” 17 Így is tettek. Áron kinyújtotta a kezében lévő botot, ráütött a föld porára, és szúnyogok lettek emberen és állaton egyaránt. Az összes por szúnyoggá vált Egyiptom egész földjén.+ 18 A mágiát űző papok is próbáltak ugyanígy tenni titkos tudományaikkal,+ és szúnyogokat előhozni, de nem tudtak. És a szúnyogok ellepték az embereket is, és az állatokat is. 19 A mágiát űző papok ezért ezt mondták a fáraónak: „Isten ujja ez!”+ Ám a fáraó szíve továbbra is konok maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta.

20 Jehova ekkor így szólt Mózeshez: „Kelj fel kora reggel, menj a fáraó elé, és várd meg őt. Ki fog menni a vízhez. Mondd meg neki: »Ezt mondta Jehova: ’Engedd el a népemet, hogy szolgáljon engem! 21 Ha nem engeded el őket, akkor böglyöket* hozok rád, a szolgáidra, a népedre és a házaidra. Tele lesznek velük az egyiptomiak házai, és még a földet is ellepik, amelyen állnak. 22 És azon a napon másképp bánok Gósen földjével, amelyen a népem él. Ott+ nem lesz bögöly, és ebből megtudod, hogy én vagyok Jehova, és hatalmam van az egész földön.+ 23 Különbséget teszek az én népem és a te néped között. Holnap lesz meg ez a jel.’«”

24 Jehova így is tett: nagy bögölyrajok árasztották el a fáraó házát, a szolgái házát és Egyiptom egész földjét.+ És tönkrement az ország a böglyök+ miatt. 25 A fáraó végül hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: „Menjetek, mutassatok be áldozatot az országban az Isteneteknek!” 26 Mózes azonban ezt mondta: „Nem tehetjük, mert az egyiptomiak megbotránkoznának,+ ha meglátnák, hogy mit áldozunk Jehovának, a mi Istenünknek. Vajon nem köveznének meg minket, ha olyan áldozatot mutatnánk be a szemük láttára, amin megbotránkoznak? 27 Háromnapos útra megyünk a pusztába, és ott fogunk áldozatot bemutatni Jehovának, a mi Istenünknek, ahogy mondta nekünk.+”

28 A fáraó ekkor ezt mondta: „Elengedlek titeket, és mutassatok be áldozatot Jehovának, a ti Isteneteknek a pusztában. De ne menjetek olyan messze! Könyörögjetek az érdekemben!”+ 29 Mózes ekkor így szólt: „Most elmegyek tőled, könyörögni fogok Jehovához, és a fáraó, a szolgái és a népe holnap meg fog szabadulni a böglyöktől. Csak ne űzzön belőlünk tréfát* a fáraó megint azzal, hogy nem engedi el a népet, hogy áldozatot mutasson be Jehovának!+” 30 Azután Mózes kiment a fáraótól, és könyörgött Jehovához.+ 31 Jehova pedig megtette, amit Mózes kért, és a fáraó, a szolgái és a népe megszabadult a böglyöktől. Egy sem maradt belőlük. 32 De a fáraó ezúttal is megmakacsolta magát, és nem engedte el a népet.

9 Ezután Jehova így szólt Mózeshez: „Menj be a fáraóhoz, és mondd ezt neki: »Ezt mondta Jehova, a héberek Istene: ’Engedd el a népemet, hogy szolgáljon engem!+ 2 De ha még ezután sem vagy hajlandó elengedni őket, és továbbra is feltartóztatod őket, 3 akkor Jehova lesújt majd az állataidra, amelyek a mezőn vannak. Pusztító járványos betegség sújtja majd a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és a juhokat.+ 4 És Jehova különbséget fog tenni Izrael állatai és Egyiptom állatai között, és semmi sem fog elpusztulni mindabból, ami az izraelitáké.+’«” 5 Jehova az idejét is kitűzte ennek, ezt mondva: „Én, Jehova, holnap teszem meg mindezt az országban.”

6 Jehova így is tett másnap, és Egyiptom mindenféle állata kezdett elpusztulni,+ ám Izrael állatai közül egy sem pusztult el. 7 Amikor a fáraó utánajárt, megtudta, hogy Izrael állatai közül egyetlenegy sem pusztult el. Ennek ellenére a fáraó szíve továbbra is kemény maradt, és nem engedte el a népet.+

8 Jehova ezután ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Vegyetek mindkét kezetekbe teli marokkal az égetőkemence kormából, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára. 9 És az finom porrá lesz Egyiptom egész földje felett, és gennyes kelésekké válik emberen és állaton Egyiptom egész földjén.”

10 Vettek hát az égetőkemence kormából, a fáraó elé álltak, Mózes pedig az ég felé szórta azt, és gennyes kelésekké vált emberen és állaton egyaránt. 11 És a mágiát űző papok képtelenek voltak megjelenni Mózes előtt a kelések miatt, mert kelések lettek rajtuk és minden egyiptomin.+ 12 Jehova azonban hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és a fáraó nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta Mózesnek.+

13 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Kelj fel kora reggel, állj a fáraó elé, és mondd neki: »Ezt mondta Jehova, a héberek Istene: ’Engedd el a népemet, hogy szolgáljon engem! 14 Mert ezúttal minden csapásomat rád, a szolgáidra és a népedre zúdítom, hogy megtudd, nincs hozzám hasonló az egész földön!+ 15 Mert már kinyújthattam volna a kezemet, hogy pusztító járványos betegséggel sújtsalak téged és a népedet, ami eltörölt volna a föld színéről. 16 De azért tartottalak életben, hogy megmutassam neked a hatalmamat, és hogy hirdessék a nevemet az egész földön.+ 17 Még mindig fölényesen bánsz a népemmel, és nem engeded el? 18 Holnap ilyenkor igen nagy jégesőt zúdítok Egyiptomra, amilyen még sosem volt az országban a megalapításától fogva mostanáig. 19 Most pedig küldj üzenetet, hogy vigyék fedél alá az összes állatodat, és mindenedet, amid a mezőn van. Minden ember és állat el fog pusztulni, amely a mezőn marad, és amelyet nem visznek be a házba, mert jégeső zúdul rájuk.’«”

20 Aki a fáraó szolgái közül nagy tiszteletben tartotta, amit Jehova mondott,* az a saját szolgáit és állatait gyorsan a házakba menekítette. 21 De aki nem szívlelte meg, amit Jehova mondott, az kint hagyta a szolgáit és az állatait a mezőn.

22 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet az ég felé, hogy jégeső zúduljon Egyiptom egész földjére,+ emberre, állatra és minden növényre, mely Egyiptom földjén van!”+ 23 Mózes tehát kinyújtotta a botját az ég felé, és Jehova előidézte, hogy mennydörögjön, jégeső hulljon az égből, és tűz* szálljon le a földre. Jehova folyamatosan zúdította a jégesőt Egyiptom földjére. 24 Esett a jégeső, és tűz cikázott a jégesőben. Ilyen heves jégeső még nem volt Egyiptom egész földjén, amióta nemzetté vált.+ 25 A jégeső mindent elvert, ami a mezőn volt Egyiptom egész földjén. Embert, állatot, minden növényt és minden fát.+ 26 Csak Gósen földjén, ahol az izraeliták laktak, ott nem volt jégeső.+

27 Így hát a fáraó elküldött Mózesért és Áronért, és ezt mondta nekik: „Ezúttal vétkeztem. Jehova igazságos, én vagyok a hibás, és a népem. 28 Könyörögj Jehovához, hogy vessen véget a mennydörgésnek és a jégesőnek. Akkor kész vagyok elengedni titeket, és nem kell tovább itt maradnotok.” 29 Mózes pedig ezt mondta neki: „Amint kimegyek a városból, kitárom a kezemet Jehova felé. A mennydörgés megszűnik, és nem tart tovább a jégeső, hogy megtudd, Jehováé a föld.+ 30 De már most tudom, hogy te és a szolgáid még ekkor sem fogjátok mélységesen tisztelni* Jehova Istent.”

31 A lent és az árpát elverte a jég, mivel az árpa már kalászban volt, a len pedig már bimbózott. 32 A búzát és a tönkölyt azonban nem verte el, mert azok később érnek. 33 Mózes pedig kiment a fáraótól, és amint kiért a városból, kitárta a kezét Jehova felé, és megszűnt a mennydörgés és a jégeső, és elállt az eső.+ 34 Amikor a fáraó látta, hogy az eső és a jégeső elállt, és a mennydörgés megszűnt, újra vétkezett, és megmakacsolta magát*,+ ő is, és a szolgái is. 35 A fáraó szíve konok maradt, és nem engedte el az izraelitákat, ahogy megmondta Jehova Mózes által.+

10 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Menj be a fáraóhoz, mert hagytam, hogy ő és a szolgái megmakacsolják magukat*,+ azért hogy megmutathassam neki ezeket a jeleket,+ 2 és hogy elmondhasd a fiaidnak és az unokáidnak, milyen szigorúan bántam Egyiptommal, és milyen jeleket hajtottam végre köztük.+ Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok Jehova!”

3 Mózes és Áron tehát bementek a fáraóhoz, és így szóltak hozzá: „Ezt mondta Jehova, a héberek Istene: »Meddig nem vagy még hajlandó alávetni magadat nekem?+ Engedd el a népemet, hogy szolgáljon engem! 4 Mert ha továbbra sem vagy hajlandó elengedni a népemet, holnap sáskákat hozok a földedre. 5 Ellepik a föld felszínét, és nem lehet majd látni tőlük a talajt. Felfalnak mindent, ami a jégeső után megmaradt nektek, és megesznek minden fát a mezőn.+ 6 Annyira ellepik a házaidat, minden szolgád házát és minden házat Egyiptomban, hogy még apáid és nagyapáid sem láttak ilyet, amióta ezen a földön élnek egészen mostanáig.+«” Ezzel megfordult, és kiment a fáraó elől.

7 A fáraónak ezután ezt mondták a szolgái: „Meddig hoz még ránk bajt* ez az ember? Engedd el azokat az embereket, hadd szolgálják Jehovát, az Istenüket! Hát még mindig nem látod, hogy Egyiptom romokban hever?!” 8 Ezért visszavitték Mózest és Áront a fáraó elé, és ő ezt mondta nekik: „Menjetek, szolgáljátok Jehovát, a ti Isteneteket! De pontosan kik is mennek?” 9 Mózes így felelt: „Magunkkal visszük a fiatalokat és az időseket, a fiainkat és a lányainkat, a juhainkat és a marháinkat,+ mert ünnepet tartunk Jehovának.+” 10 Ő pedig ezt mondta nekik: „Vigasztaljátok csak magatokat azzal, hogy Jehova veletek van. Azt gondoljátok, elengedlek benneteket és a gyermekeiteket?!+ Biztosan valami rosszat forraltok! 11 Nem! Csak a férfiak menjenek szolgálni Jehovát, elvégre ezt kértétek!” Azzal kikergették őket a fáraó elől.

12 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet Egyiptom földje fölé, hogy feljöjjenek a sáskák Egyiptom földjére, és felfaljanak minden növényt az országban, mindent, amit a jégeső meghagyott.” 13 Mózes azonnal kinyújtotta a botját Egyiptom földje fölé, Jehova pedig keleti szelet hozott a földre, és az egész nap és egész éjjel fújt. Mire reggel lett, a keleti szél meghozta a sáskákat. 14 És feljöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és ellepték Egyiptom egész területét.+ Rettenetes volt.+ Soha azelőtt nem volt ilyen sok sáska, és azután sem. 15 Ellepték az egész földet, és elsötétült tőlük a föld. Felfaltak minden növényt az országban, és minden gyümölcsöt a fákon, amit a jégeső meghagyott. Nem maradt semmi zöld a fákon és a növényeken Egyiptom egész földjén.

16 A fáraó ezért gyorsan hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: „Vétkeztem Jehova, a ti Istenetek ellen, és tiellenetek. 17 Kérlek, csak most az egyszer, bocsássátok meg a bűnömet, és könyörögjetek Jehovához, a ti Istenetekhez, hogy távolítsa el rólam ezt a halálos csapást.” 18 Ő* pedig kiment a fáraó elől, és könyörgött Jehovához.+ 19 Jehova ekkor megváltoztatta a szél irányát, és heves nyugati szél támadt. A szél fölkapta a sáskákat, és a Vörös-tengerbe sodorta őket. Egyetlen sáska sem maradt Egyiptom egész területén. 20 De Jehova hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve,+ és az nem engedte el az izraelitákat.

21 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet az ég felé, hogy sötétség boruljon Egyiptom földjére, olyan sűrű sötétség, hogy tapintani lehessen azt!” 22 Mózes azonnal kinyújtotta a kezét az ég felé, és három napig sűrű sötétség borult Egyiptom egész földjére.+ 23 Nem látták egymást, és három napig senki sem ment sehova. Az izraeliták lakhelyén azonban világosság volt.+ 24 A fáraó ezután hívatta Mózest, és ezt mondta: „Menjetek, és szolgáljátok Jehovát!+ Még a gyermekeitek is elmehetnek veletek. Csak a juhaitok és a marháitok maradjanak.” 25 Mózes azonban ezt mondta: „Nem! Oda fogod adni nekünk* az állatokat is az áldozatokhoz, és mi feláldozzuk azokat Jehovának, a mi Istenünknek.+ 26 Az összes állatunk velünk jön. Egyetlen állat* sem maradhat itt, mert azokból fogunk áldozni Jehovának, a mi Istenünknek. Amíg oda nem érünk, nem tudjuk, mit kell felajánlanunk Jehovának.” 27 De Jehova hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és ő nem volt hajlandó elengedni őket.+ 28 Ezt mondta a fáraó Mózesnek: „Takarodj a szemem elől! Meg ne próbálj újra elém állni, mert azon a napon, amikor elém állsz, meghalsz!” 29 Mózes erre így felelt: „Úgy lesz, ahogy mondtad, többé nem állok eléd.”

11 Jehova azonban így szólt Mózeshez: „Még egy csapással sújtom a fáraót és Egyiptomot. Utána majd elenged titeket innen.+ És nemcsak hogy elenged, hanem egyenesen elkerget titeket.+ 2 Most pedig mondd meg a népnek, hogy minden férfi és nő kérjen a szomszédjától ezüst- és aranytárgyakat.+” 3 És Jehovának köszönhetően az egyiptomiak kedvesen bántak az izraelitákkal. Mózest pedig igen nagy tisztelet övezte a fáraó szolgái és a nép körében Egyiptom földjén.

4 Mózes ekkor így szólt a fáraóhoz: „Ezt mondta Jehova: »Éjfél körül átvonulok Egyiptomon,+ 5 és meghal Egyiptom földjén minden elsőszülött,+ a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a kézimalommal dolgozó szolgálólány elsőszülöttjéig, valamint minden állat elsőszülöttje is.+ 6 És nagy jajgatás lesz Egyiptom egész földjén, amilyen még sosem volt, és nem is lesz többé.+ 7 De az izraelitákra még a kutya sem mordul rá*, sem emberre, sem állatra, hogy megtudjátok, Jehova különbséget tud tenni az egyiptomiak és az izraeliták között.+« 8 A szolgáid pedig mind lejönnek hozzám, leborulnak előttem, és ezt mondják: »Menjetek el, te és az egész nép, amely téged követ!«+ És utána elmegyek.” Mózes ezután nagy haraggal kiment a fáraó elől.

9 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „A fáraó nem fog hallgatni rátok,+ mégpedig azért, hogy még több csodát tegyek Egyiptom földjén.”+ 10 Mózes és Áron végrehajtotta ezeket a csodákat a fáraó előtt,+ ám Jehova hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és az nem engedte el országából az izraelitákat.+

12 Jehova így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptom földjén: 2 „Ez a hónap legyen a kezdő hónap számotokra. Ez lesz az év első hónapja nektek.+ 3 Beszéljetek Izrael egész közösségével, így szólva: »Ennek a hónapnak a 10. napján vegyen magának mindenki egy bárányt+ családonként*, háznépenként egy bárányt. 4 De ha a háznép túl kicsi ahhoz, hogy megegyen egy egész bárányt, akkor ossza meg azt az otthonában a legközelebbi szomszédjával. A bárány annyi részre legyen felosztva, ahány ember* eszik belőle. 5 Legyen ép+, hím, egyéves. A bárány helyett választhattok kecskegidát is. 6 Gondozzátok a hónap 14. napjáig,+ és Izrael közösségének egész gyülekezete vágja le az esti szürkületkor*+. 7 Vegyenek a véréből, és hintsék meg vele annak a háznak a két ajtófélfáját és a szemöldökfáját, ahol megeszik.+

8 Még ezen az éjjelen egyék meg a húst.+ Süssék meg tűzön, majd kovásztalan kenyérrel+ és keserű füvekkel egyék meg.+ 9 Ne egyetek abból nyersen vagy vízben főve, hanem tűzön süssétek meg, a fejével, a lábszáraival és a belső részeivel együtt. 10 Semmit se tegyetek félre belőle reggelre, hanem ami megmarad reggelig, azt égessétek el tűzben.+ 11 A következőképpen egyétek meg: kössétek meg az öveteket*, sarutok legyen a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek. Ez Jehova pászkája. 12 Át fogok menni Egyiptom földjén ezen az éjjelen, és lesújtok minden elsőszülöttre Egyiptom földjén, embertől állatig,+ és végrehajtom az ítéletemet Egyiptom minden istene felett.+ Én vagyok Jehova. 13 A vér jel lesz a házakon, ahol vagytok. Látom majd a vért, és elmegyek mellettetek, nem ér titeket a pusztító csapás, amikor lesújtok Egyiptom földjére.+

14 Emlékezzetek meg erről a napról, és nemzedékeken át Jehovát ünnepeljétek ezen a napon. Hosszú időkre szóló rendelet az, hogy megünnepeljétek ezt a napot. 15 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret.+ Igen, az első napon távolítsátok el a kovászt a házatokból, mert aki ez alatt a hét nap alatt kovászosat eszik, azt az embert* meg kell ölni Izraelben. 16 Az első napon tartsatok szent összejövetelt, majd a hetedik napon is tartsatok szent összejövetelt. Ezeken a napokon nem szabad dolgozni.+ Csak az ételt készíthetitek el magatoknak*.

17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét,+ mert ezen a napon hozom ki a seregeiteket Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt az ünnepet nemzedékeken át. Hosszú időkre szóló rendelet ez. 18 Az 1. hónap 14. napjának estéjétől kovásztalan kenyeret egyetek a hónap 21. napjának estéjéig.+ 19 Hét napig ne legyen a házatokban kovász, mert ha valaki kovászosat eszik, legyen akár bevándorló, akár vér szerinti izraelita,+ azt az embert* meg kell ölni Izrael közösségében.+ 20 Semmi kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek a házaitokban.«”

21 Mózes azonnal összehívott minden vént Izraelben,+ és ezt mondta nekik: „Menjetek, és válasszatok ki fiatal állatokat* minden családnak, és vágjátok le a pászkaáldozatot. 22 Aztán egy köteg izsópot mártsatok bele az edényben lévő vérbe, és hintsétek meg vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát, és reggelig senki se menjen ki közületek a háza ajtaján. 23 Így amikor Jehova átmegy az országon, hogy lesújtson az egyiptomiakra, és meglátja a vért a szemöldökfán és az ajtófélfákon, akkor Jehova elmegy az ajtó mellett, és nem engedi, hogy halálos csapás* érje a házatokat.+

24 Hosszú időkön át tartsátok meg ezt a rendelkezést, amely nektek és a fiaitoknak szól.+ 25 És ha majd bementek arra a földre, melyet Jehova nektek ad, ahogy megmondta, akkor is tartsátok meg ezt az ünnepet.+ 26 És ha a fiaitok ezt kérdezik tőletek: »Mit jelent ez az ünnep?«+, 27 akkor mondjátok el nekik: »Ez pászkaáldozat Jehovának, aki elment az izraeliták háza mellett Egyiptomban, amikor csapással sújtotta az egyiptomiakat, a mi családjainkat viszont megmentette.«”

Erre a nép mélyen meghajolt és leborult. 28 Az izraeliták pedig mentek, és pontosan úgy tettek, ahogyan Jehova megparancsolta Mózesnek és Áronnak.+ Pontosan úgy tettek.

29 Jehova aztán éjfélkor lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén,+ a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a börtönben* lévő fogoly elsőszülöttjéig, valamint minden állat elsőszülöttjére is.+ 30 A fáraó és minden szolgája meg minden egyiptomi fölkelt aznap éjjel. Egész Egyiptom hangos volt a jajgatástól, mert nem volt olyan ház, ahol ne lett volna halott.+ 31 A fáraó azonnal, még éjszaka hívatta Mózest és Áront,+ és ezt mondta: „Keljetek fel, és menjetek a népem közül, ti is, és a többi izraelita is! Menjetek, és szolgáljátok Jehovát, ahogy mondtátok!+ 32 Vigyétek a nyájaitokat és a csordáitokat is, ahogy mondtátok, és menjetek!+ Engem pedig áldjatok meg!”

33 Az egyiptomiak pedig sürgették a népet, hogy minél hamarabb+ hagyják el az országot. Ezt mondták: „Ha nem mentek el, mindannyian halál fiai vagyunk.”+ 34 A nép tehát ruhába kötötte a dagasztóteknőit*, amelyben a kovásztalan tészta volt, és a vállán vitte. 35 Az izraeliták úgy tettek, ahogy Mózes mondta, és kértek az egyiptomiaktól ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat.+ 36 Jehovának köszönhetően az egyiptomiak kedvesen bántak a néppel, és odaadták, amit kértek tőlük. Így hát az izraeliták kifosztották az egyiptomiakat.+

37 Az izraeliták ezután elindultak Rameszeszből+ Szukkótba.+ A gyermekeket nem számítva, mintegy 600 000 férfi ment gyalog.+ 38 Igen sok más nemzetiségű ember*+ ment velük, valamint nyájak és csordák, nagyon sok állat. 39 És kerek, kovásztalan kenyeret sütöttek a tésztából, amit kihoztak Egyiptomból. Nem volt benne kovász, ugyanis kiűzték őket Egyiptomból, és olyan gyorsan kellett elhagyniuk az országot, hogy nem tudtak készíteni maguknak útravalót.+

40 Mire az izraeliták kivonultak Egyiptomból+, 430 évig+ laktak idegen földön. 41 És Jehova serege pontosan azon a napon ment ki Egyiptom földjéről, amikor a 430 év letelt. 42 Ezen az éjszakán fogják megünnepelni, hogy Jehova kihozta őket Egyiptom földjéről. Jehova tiszteletére megtartandó ünnep ez az éjszaka Izrael egész népének nemzedékeken át.+

43 Ezután Jehova így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Ez a pászkára vonatkozó rendelet: Idegen* nem ehet belőle.+ 44 De ha valakinek férfi rabszolgája van, akit megvásárolt, metélje körül.+ A rabszolga csak ezután ehet belőle. 45 Bevándorló és béres nem ehet belőle. 46 Ne vigyetek ki a házból húst, és a bárány egyetlen csontját se törjétek össze.+ A húst a házban kell megenni. 47 Izrael egész közössége ünnepelje meg a pászkát. 48 Ha egy bevándorló ott lakik köztetek, és meg akarja ünnepelni a pászkát Jehova tiszteletére, akkor metéljenek körül nála minden férfit. Csak utána ünnepelheti meg, és olyan lesz, mint egy vér szerinti izraelita. De egyetlen körülmetéletlen ember sem ehet belőle.+ 49 Ugyanaz a törvény vonatkozik az izraelitára és a köztetek lakó bevándorlóra is.+”

50 És minden izraelita pontosan úgy tett, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek és Áronnak. Pontosan úgy tettek. 51 Jehova még aznap kihozta az izraeliták seregeit Egyiptom földjéről.

13 És Jehova folytatta, ezt mondva Mózesnek: 2 „Szentelj* nekem minden hímnemű elsőszülöttet* az izraeliták között, embert és állatot egyaránt. Ők az enyémek.”+

3 Mózes pedig ezt mondta a népnek: „Emlékezzetek meg erről a napról, melyen kijöttetek Egyiptomból,+ ahol rabszolgák voltatok,* mert nagy hatalommal hozott ki titeket Jehova innen.+ Így hát semmi kovászosat ne egyetek. 4 Ezen a napon mentek ki, abib* hónapban.+ 5 Ha majd Jehova bevisz titeket a kánaániták, hettiták, amoriták, hivviták és jebusziták földjére,+ a tejjel és mézzel folyó földre,+ amely felől megesküdött ősapáitoknak, hogy nektek adja azt,+ akkor ebben a hónapban tartsátok meg ezt az ünnepet. 6 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret,+ a hetedik nap pedig Jehovának szentelt ünnep. 7 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret,+ és semmi kovászosat ne lehessen találni nálatok.+ Ne lehessen találni nálatok kovászt az egész földeteken*. 8 És mondjátok el a fiaitoknak azon a napon: »Azért teszem ezt, hogy megemlékezzek mindarról, amit Jehova értem tett, amikor kijöttem Egyiptomból.«+ 9 Legyen ez nektek olyan, mint egy jel a kezeteken, és mint egy emlékeztető a homlokotokon*,+ azért, hogy beszéljetek másoknak Jehova törvényéről, mert erős kézzel hozott ki titeket Jehova Egyiptomból. 10 Tartsátok meg ezt a rendeletet évről évre a kijelölt időben.+

11 Amikor Jehova bevisz titeket a kánaániták földjére, amely felől megesküdött nektek és az ősapáitoknak, hogy nektek adja azt,+ 12 akkor szenteljetek Jehovának minden elsőszülött fiút* és minden állatotok elsőszülöttjét. Minden hím Jehováé.+ 13 Minden szamár elsőszülöttjét váltsátok ki egy juhval, ha pedig nem váltjátok ki, akkor törjétek el a nyakát. A fiaitok közül is váltsatok ki minden elsőszülöttet.+

14 És ha a fiatok később megkérdezi tőletek: »Mit jelent ez?«, akkor mondjátok el neki: »Jehova erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, ahol rabszolgák voltunk*.+ 15 Amikor a fáraó megmakacsolta magát, és nem akart elengedni minket,+ Jehova megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén. Megölte az ember elsőszülöttjét is, és az állat elsőszülöttjét is.+ Ezért áldozunk Jehovának minden hím elsőszülött állatot*, és váltunk ki minden elsőszülött fiút.« 16 És legyen ez nektek olyan, mint egy jel a kezeteken, és mint egy pánt a homlokotokon*,+ mert Jehova erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból.”

17 Amikor a fáraó elengedte a népet, Isten nem azon az úton vezette őket, mely a filiszteusok földjére vitt, jóllehet az közel volt. Isten ugyanis ezt mondta: „A nép talán még meggondolja magát, ha háborúval néz szembe, és visszatér Egyiptomba.” 18 Isten ezért kerülő úton, a Vörös-tenger közelében fekvő puszta felé vitte a népet.+ Csatasorban jöttek fel az izraeliták Egyiptom földjéről. 19 És Mózes magával vitte József csontjait, mert József arra kérte Izrael fiait, hogy ünnepélyesen esküdjenek meg. Így szólt: „Isten biztosan rátok fogja fordítani a figyelmét, és akkor vigyétek majd el innen a csontjaimat!”+ 20 Majd elindultak Szukkótból, és letáboroztak Etámnál, a puszta szélén.

21 Jehova pedig előttük ment. Nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton,+ éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, így éjjel is, és nappal is mehettek.+ 22 A felhőoszlop mindig a nép előtt volt nappal, a tűzoszlop pedig éjjel.+

14 Jehova pedig ezt mondta Mózesnek: 2 „Mondd meg az izraelitáknak, hogy forduljanak meg, és táborozzanak le Pihahirót előtt, Migdol és a tenger között, szemben Baál-Cefonnal.+ Táborozzatok le Baál-Cefon előtt a tengernél. 3 Akkor a fáraó ezt mondja majd az izraelitákról: »Összevissza bolyonganak az országban. Csapdába estek a pusztában.« 4 Én pedig hagyni fogom, hogy a fáraó szíve konokká váljon.+ Üldözőbe fogja venni őket, és én dicsőséget szerzek magamnak azzal, hogy legyőzöm a fáraót és az egész hadseregét.+ Az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova.+” És az izraeliták úgy is tettek.

5 Később jelentették Egyiptom királyának, hogy a nép elmenekült. Mihelyt a fáraó és a szolgái ezt meghallották, megbánták, hogy elengedték a népet,+ ezért ezt mondták: „Miért tettük ezt, és miért engedtük el az izraelitákat, a rabszolgáinkat?” 6 Így hát befogatott a harci szekereibe, és magával vitte a katonáit.+ 7 Elvitte Egyiptom összes szekerét, köztük 600 kiváló szekeret is, és mindegyiken harcosok voltak. 8 Jehova tehát hagyta, hogy konokká váljon a fáraónak, Egyiptom királyának a szíve, így a fáraó üldözőbe vette az izraelitákat, miközben azok diadalmasan* vonultak kifelé.+ 9 Az egyiptomiak üldözőbe vették őket,+ és a fáraó valamennyi harci lova, lovas katonája és a hadserege a közelükbe ért, amikor a tenger mellett, Pihahirótnál táboroztak, Baál-Cefonnal szemben.

10 Amikor a fáraó a közelükbe ért, az izraeliták felnéztek, és látták, hogy az egyiptomiak üldözik őket. Az izraeliták megrémültek, és segítségért kiáltottak Jehovához.+ 11 Ezt kérdezték Mózestől: „Hát nincsenek Egyiptomban sírhelyek, hogy ide, a pusztába hoztál minket meghalni?+ Miért tetted ezt velünk? Miért vezettél ki minket Egyiptomból? 12 Hát nem megmondtuk neked Egyiptomban: »Hagyj minket békén, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat!« Hisz jobb nekünk az egyiptomiakat szolgálnunk, mint meghalni a pusztában!+” 13 Mózes ekkor ezt mondta a népnek: „Ne féljetek!+ Álljatok szilárdan, és lássátok, hogyan szabadít meg ma titeket Jehova!+ Az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha, de soha többé nem fogjátok látni.+ 14 Maga Jehova fog harcolni értetek,+ ti pedig maradjatok csendben!”

15 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Miért kiáltasz folyton hozzám segítségért? Mondd meg az izraelitáknak, hogy bontsanak tábort. 16 Te pedig emeld fel a botodat, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy az izraeliták szárazon kelhessenek át a tenger közepén. 17 És én hagyom, hogy konokká váljon az egyiptomiak szíve, hogy utánuk menjenek, és dicsőséget szerezzek magamnak azzal, hogy legyőzöm a fáraót és az egész hadseregét, a harci szekereit és a lovasait.+ 18 Amikor dicsőséget szerzek magamnak azzal, hogy legyőzöm a fáraót, a harci szekereit és a lovasait, az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova.”+

19 Ekkor az igaz Isten angyala+, aki Izrael tábora előtt ment, elindult, és mögéjük ment, és az előttük lévő felhőoszlop mögéjük került.+ 20 Így a felhőoszlop az egyiptomiak és Izrael tábora közé került.+ Az egyik oldala sötét volt, a másik oldala viszont megvilágította az éjszakát.+ Ezért az egyiptomiak egész éjjel nem tudtak közelíteni az izraelitákhoz.

21 Mózes ekkor kinyújtotta a kezét a tenger fölé,+ Jehova pedig előidézte, hogy egész éjjel erős keleti szél fújja a tengert. A víz lassan kettévált,+ a tengerfenék pedig száraz lett.+ 22 Az izraeliták így szárazon keltek át a tenger közepén,+ a víz pedig falként állt a jobb és bal kezük felől.+ 23 Az egyiptomiak ekkor üldözőbe vették őket, és a fáraó valamennyi lova, harci szekere és lovasa utánuk eredt a tenger közepébe.+ 24 A hajnali őrszolgálat* idején Jehova a tűz- és felhőoszlopból+ rátekintett az egyiptomiak táborára, és összezavarta azt. 25 Leszedte a kerekeket az egyiptomiak szekereiről, úgyhogy csak nehezen tudták hajtani azokat, és ezt mondták: „Meneküljünk Izrael elől, mert Jehova harcol értük az egyiptomiak ellen!”+

26 Majd Jehova ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, a harci szekereikre és a lovasaikra.” 27 Mózes azon nyomban kinyújtotta a kezét a tenger fölé, és a reggel közeledtével a tenger visszatért a medrébe. Az egyiptomiak egész idő alatt próbáltak menekülni a víz elől, Jehova azonban a tenger közepébe taszította őket.+ 28 A visszazúduló víz elárasztotta a harci szekereket, a lovasokat és a fáraó egész hadseregét, mely az izraeliták után ment a tengerbe.+ Senki sem maradt életben közülük.+

29 Az izraeliták viszont szárazon mentek a tengerfenéken,+ és a víz falként állt a jobb és bal kezük felől.+ 30 Jehova kiszabadította Izraelt azon a napon az egyiptomiak kezéből,+ és Izrael látta a halott egyiptomiakat a tenger partján. 31 Az izraeliták azt is látták, hogy milyen nagy Jehova hatalma*, amikor elbánt az egyiptomiakkal. A nép attól fogva mélységesen tisztelte* Jehovát, és hitt Jehovában és Mózesben, az ő szolgájában.+

15 Akkor Mózes és az izraeliták ezt az éneket énekelték+ Jehovának:

„Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.+

A lovat a lovasával a tengerbe vetette.+

 2 Jah* az én erőm és hatalmam, hisz ő lett az én szabadítóm.+

Ő az én Istenem, dicsérem őt;+ az én ősapám Istene,+ magasztalom.+

 3 Hatalmas harcos Jehova.+ Az ő neve Jehova.+

 5 Tajtékzó víz borította be őket; mint kő merültek alá a mélységbe.+

 7 Fenséged nagyságával ledöntöd azokat, akik lázadnak ellened.+

Kiküldöd lángoló haragod, és megemészti őket, mint a tarlót.

A tajtékzó víz megmerevedett a tenger szívében.

 9 Így szólt az ellenség: »Üldözöm őket, s utolérem!

Zsákmányt osztok, mígnem megelégszem*!

Kardomat kirántom, és leigázza őket kezem!«+

11 Ó, Jehova, ki olyan az istenek közt, mint te?+

Ki olyan, mint te, kinek kimagasló a szentsége?+

Imádjuk* őt dicsérő énekekkel, azt, aki csodákat tesz.+

12 Kinyújtottad jobbodat, s a föld elnyelte az ellenséget.+

Kánaán minden lakója elcsügged.+

16 Rémület és rettegés szállja meg őket.+

17 Elviszed, és letelepíted őket örökséged hegyén.+

18 Jehova királyként fog uralkodni örökkön örökké.+

20 Mirjam prófétanő, Áron nővére tamburint vett a kezébe, és minden asszony követte őt tamburinokkal, és táncoltak. 21 Mirjam ezzel az énekkel felelt a férfiaknak:

„Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.+

A lovat a lovasával a tengerbe vetette.+”

22 Mózes később útnak indította Izraelt a Vörös-tengertől. Kimentek a Súr pusztájába, és három napon át meneteltek a pusztában, de vizet nem találtak. 23 Idővel Márába*+ érkeztek, de nem tudtak ott vizet inni, mert keserű volt. Ezért nevezte el azt a helyet Márának. 24 És a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen:+ „Nincs mit innunk!” 25 Ekkor Mózes Jehovához kiáltott,+ és Jehova mutatott neki egy fát. Amikor Mózes bedobta azt a vízbe, a víz édes lett.

Isten ott kibocsátott egy rendeletet, jogalapot teremtett az ítélkezésre, és próbára tette őket.+ 26 Ezt mondta: „Ha odafigyelsz arra, amit Jehova, a te Istened mond, és azt teszed, ami helyes a szemében, ha megtartod a parancsait és minden rendeletét,+ akkor nem sújtalak egyetlen olyan betegséggel sem, amilyenekkel az egyiptomiakat sújtottam,+ mert én vagyok Jehova, aki meggyógyítalak.+”

27 Azután Élimhez érkeztek, ahol 12 vízforrás volt, és 70 pálmafa. Ott letáboroztak a víz mellett.

16 Majd az izraeliták egész közössége elindult Élimből, és azután, hogy kijöttek Egyiptom földjéről, a 2. hónap 15. napján megérkeztek Szin pusztájába,+ amely Élim és a Sínai között van.

2 Ekkor az izraeliták egész közössége zúgolódni kezdett Mózes és Áron ellen a pusztában.+ 3 Az izraeliták folyton ezt mondták nekik: „Bárcsak megölt volna minket Jehova* Egyiptom földjén, amikor a húsos+ fazekak mellett ültünk, amikor jóllakásig ettünk kenyeret! Azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy az egész gyülekezetet az éhhalálba kergessétek!+”

4 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Kenyeret hullatok nektek az égből,+ a nép pedig mindennap menjen ki, és gyűjtse össze a napi adagját.+ Ezzel próbára teszem őket, vajon betartják-e a törvényemet, vagy sem.+ 5 De a hatodik napon+ kétszer annyit szedjenek össze és készítsenek el, mint a többi napon.+”

6 Mózes és Áron tehát ezt mondták egész Izraelnek: „Estére megtudjátok, hogy Jehova hozott ki titeket Egyiptom földjéről.+ 7 Reggel meglátjátok Jehova dicsőségét, mert Jehova meghallotta, hogy ellene zúgolódtok. Hisz kik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?” 8 Mózes így folytatta: „Amikor Jehova este húst ad ennetek, reggel pedig kenyeret jóllakásig, meg fogjátok tudni, hogy Jehova meghallotta, hogy ellene zúgolódtok. Ugyan kik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok, hanem Jehova ellen.+”

9 Mózes ezután így szólt Áronhoz: „Mondd el az izraeliták egész közösségének: »Gyertek, jelenjetek meg Jehova előtt, mert meghallotta, hogy zúgolódtok!«+” 10 Közvetlenül azután, hogy Áron beszélt az izraeliták egész közösségével, a nép a puszta felé fordult, és azt látta, hogy Jehova dicsősége megjelent a felhőben.+

11 Jehova még ezt is mondta Mózesnek: 12 „Meghallottam, hogy az izraeliták zúgolódnak.+ Mondd meg nekik: »Az esti szürkületkor* húst fogtok enni, reggel pedig kenyeret jóllakásig.+ És meg fogjátok tudni, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek.+«”

13 Így hát aznap este fürjek jöttek, és ellepték a tábort,+ reggelre pedig harmat szállt le a tábor körül mindenütt. 14 Amikor a harmat fölszállt, a puszta talaján finom szemcsés valami volt, olyan finom, mint a zúzmara a földön.+ 15 Amikor az izraeliták meglátták, egymást kérdezgették: „Mi ez?”, ugyanis nem tudták, hogy mi az. Mózes ekkor így szólt hozzájuk: „Ez az a kenyér, melyet Jehova ad nektek enni.+ 16 Ezt parancsolta Jehova: »Mindenki gyűjtsön belőle annyit, amennyit megeszik. Fejenként egy ómert*+ gyűjtsetek, a sátratokban lakók száma* szerint.«” 17 Az izraeliták így is tettek: gyűjtöttek belőle, volt, aki többet, volt, aki kevesebbet. 18 De amikor megmérték ómerben, annak, aki többet gyűjtött, nem volt feleslege, és annak, aki kevesebbet gyűjtött, nem volt hiánya.+ Mindenki annyit gyűjtött, amennyit meg tudott enni.

19 Mózes ekkor ezt mondta nekik: „Senki se hagyjon belőle reggelre!”+ 20 De nem hallgattak Mózesre. Amikor néhányan hagytak belőle reggelre, tele lett féreggel, és bűzlött. Mózes megharagudott rájuk. 21 Mindenki annyit gyűjtött belőle reggelenként, amennyit meg tudott enni, de amikor a nap már melegen sütött, elolvadt.

22 A hatodik napon kétszer annyi kenyeret szedtek,+ személyenként két ómert. És a közösség valamennyi fejedelme Mózeshez ment, és jelentette ezt. 23 Erre ő ezt mondta nekik: „Ez az, amiről Jehova beszélt. Holnap pihenőnap* lesz, szent sabbat Jehova tiszteletére.+ Süssétek meg, amit meg kell sütnötök, és főzzétek meg, amit meg kell főznötök,+ a maradékot pedig tegyétek félre reggelre.” 24 Ők félre is tették reggelre, ahogy Mózes parancsolta, és az nem büdösödött meg, és férgek sem lettek benne. 25 Mózes ekkor ezt mondta: „Egyétek meg ma, mert ma sabbat van Jehova tiszteletére. Ma nem találtok belőle a földön. 26 Hat napon át szedjétek, de a hetedik napon, sabbaton+ nem lesz.” 27 A nép közül néhányan azonban kimentek szedni a hetedik napon, de nem találtak semmit.

28 Jehova ekkor ezt kérdezte Mózestől: „Meddig nem vagytok még hajlandók megtartani a parancsaimat és a törvényeimet?+ 29 Értsétek meg, hogy Jehova adta nektek a sabbatot+. Ezért ad nektek a hatodik napon két napra való kenyeret. Maradjon mindenki a maga helyén! Senki se menjen sehova a hetedik napon!” 30 És a nép megtartotta a sabbatot* a hetedik napon.+

31 Izrael népe mannának* nevezte el a kenyeret. Fehér volt, mint a koriandermag, az íze pedig a mézes lepényéhez hasonlított.+ 32 Mózes ekkor ezt mondta: „Ezt parancsolta Jehova: »Töltsetek meg vele egy ómert, és őrizzétek meg nemzedékeken át,+ hogy lássák, milyen kenyeret adtam nektek enni a pusztában, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.«” 33 Mózes ezért ezt mondta Áronnak: „Vegyél egy korsót, tegyél bele egyómernyi mannát, és helyezd el Jehova előtt, hogy megőrizzék nemzedékeken át.”+ 34 Áron úgy tett, ahogy Jehova megparancsolta Mózesnek, és elhelyezte azt a bizonyság ládája*+ előtt megőrzésre. 35 Az izraeliták 40 éven át ették a mannát,+ míg lakott területre nem értek.+ Mannát ettek, míg Kánaán földjének a határához nem értek.+ 36 Az ómer pedig az éfának* a tizedrésze.

17 Az izraeliták egész közössége elindult Szin pusztájából,+ és egyik helyről a másikra mentek, ahogy Jehova parancsolta nekik,+ majd letáboroztak Refidimben.+ De nem volt a népnek ivóvize.

2 És a nép veszekedni kezdett Mózessel,+ így szólva: „Adj nekünk vizet inni!” Mózes azonban ezt mondta nekik: „Miért veszekedtek velem? Miért teszitek állandóan próbára Jehovát?+” 3 És a nép ott már nagyon szomjas volt, és tovább zúgolódtak Mózes ellen,+ így szólva: „Miért hoztál fel minket Egyiptomból? Azért, hogy megölj minket? Hogy szomjan haljunk mi, a fiaink és az állataink is?” 4 Mózes végül Jehovához kiáltott: „Mit tegyek ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek!”

5 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Fogd a botodat, amellyel a Nílusra ütöttél,+ válassz ki néhányat Izrael vénei közül, és a nép szeme láttára menj velük 6 a Hórebre. Ott állok majd előtted a sziklán. Üss rá a kősziklára, víz fakad majd abból, és a nép inni fog belőle.”+ Mózes pedig így is tett Izrael véneinek a szeme láttára. 7 És elnevezte azt a helyet Massának*+ és Meribának*+, mert az izraeliták veszekedtek, és próbára tették ott Jehovát,+ ezt mondva: „Köztünk van-e Jehova, vagy sem?”

8 Majd jöttek az amálekiták+, és hadba szálltak Izrael ellen Refidimben.+ 9 Mózes ezt mondta Józsuénak+: „Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és harcolj az amálekitákkal! Holnap a domb tetejére állok, kezemben az igaz Isten botjával.” 10 Józsué úgy is tett, ahogy Mózes mondta neki,+ és harcolt az amálekitákkal. Mózes, Áron és Húr+ pedig felmentek a domb tetejére.

11 Amíg Mózes kezei a magasban voltak, az izraeliták kerekedtek felül, de amint leengedte a kezeit, az amálekiták kerekedtek felül. 12 Amikor Mózes kezei elfáradtak, hoztak egy követ, alátették, ő ráült, Áron és Húr pedig két oldalról tartották a kezeit, és így a kezei a magasban maradtak napnyugtáig. 13 Így hát Józsué legyőzte és kardélre hányta az amálekitákat és azokat, akik velük voltak.+

14 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Írd le ezt emlékeztetőül a könyvbe, és mondd el Józsuénak is: »Teljesen kitörlöm az ég alól az amálekiták emlékét.«+” 15 Ezután Mózes oltárt épített, és Jehova-Nisszinek* nevezte el, 16 ezt mondva: „Mivel az amálekiták kezet emeltek Jah+ trónjára, Jehova harcolni fog velük nemzedékről nemzedékre.”+

18 Jetró, Midián papja, Mózes apósa+ hallotta, hogy mit tett Isten Mózesért és a népéért, Izraelért, és hogy miként hozta ki Jehova Izraelt Egyiptomból.+ 2 Jetró, Mózes apósa pedig maga mellé vette Cippórát, Mózes feleségét – akit Mózes korábban hazaküldött –, 3 és Cippóra két fiát is.+ Az egyiknek Gersom*+ volt a neve, mert Mózes ezt mondta: „Bevándorló lettem idegen földön.” 4 A másiknak a neve pedig Eliézer* volt, mert ezt mondta: „Ősapám Istene az én segítőm, aki megszabadított engem a fáraó kardjától.”+

5 Jetró, Mózes apósa elment az igaz Isten hegyéhez+ a pusztába, ahol Mózes táborozott. Magával vitte Mózes feleségét és két fiát. 6 Ekkor megüzente Mózesnek: „Én, Jetró, az apósod,+ úton vagyok hozzád a feleségeddel és a két fiaddal.” 7 Mózes azonnal az apósa elé ment, leborult előtte, és csókkal üdvözölte. Kérdezősködtek egymás hogyléte felől, utána pedig bementek a sátorba.

8 Mózes elmesélte az apósának, hogy mi mindent tett Jehova a fáraóval és Egyiptommal Izraelért,+ milyen nehézségekkel kerültek szembe az úton,+ és hogyan szabadította meg őket Jehova. 9 Jetró nagyon örült annak, hogy Jehova ilyen sok jót tett Izraelért, amikor kiszabadította őket Egyiptomból*. 10 És Jetró ezt mondta: „Legyen magasztalva Jehova, aki kiszabadított titeket Egyiptomból és a fáraó kezéből, és aki kiszabadította a népet az egyiptomi uralom alól. 11 Abból, amit azokkal tett, akik fölényesen bántak a népével, már tudom, hogy Jehova minden más istennél nagyobb.+” 12 Ekkor Jetró, Mózes apósa égőáldozatot és egyéb áldozatokat mutatott be Istennek. Áron és Izrael valamennyi véne eljött, hogy együtt egyen Mózes apósával az igaz Isten előtt.

13 Másnap Mózes a szokása szerint leült, hogy ítélkezzen a nép ügyeiben, és az emberek ott álltak Mózes előtt reggeltől estig. 14 Amikor Mózes apósa látta, mi mindent tesz Mózes a népért, ezt mondta: „Miért így csinálod? Miért ülsz itt és csinálod ezt az egészet egyedül, miközben az emberek itt állnak előtted reggeltől estig?” 15 Mózes így felelt az apósának: „Azért, mert az emberek egyre csak jönnek hozzám, hogy Istent kérdezzék. 16 Ha felmerül egy ügy, elém hozzák, én pedig ítéletet hozok a két fél között, és tudatom velük az igaz Isten döntéseit és törvényeit.+”

17 Mózes apósa erre ezt mondta: „Ez így nem jó. 18 Teljesen ki fogsz merülni te is, és a veled levő nép is, mert ez a feladat túl nagy teher neked. Nem vagy képes egyedül hordozni. 19 Most pedig hallgass rám. Tanácsot adok neked, és Isten veled lesz.+ Te fogod képviselni a népet az igaz Isten előtt,+ és te viszed majd az ügyeiket az igaz Isten elé.+ 20 Hívd fel a figyelmüket a rendelkezésekre és a törvényekre,+ és tudasd velük, milyen úton járjanak, és mit kell tenniük. 21 De válassz ki a népből rátermett,+ istenfélő, megbízható férfiakat, akik gyűlölik a tisztességtelen hasznot.+ Nevezd ki őket vezetőnek ezrek, százak, ötvenek és tízek fölé.+ 22 Ha felmerül valamilyen ügy,* ők hozzanak ítéletet. Minden nehéz esetet tárjanak eléd,+ de a kis ügyekben ők döntsenek. Könnyíts a helyzeteden, és hagyd, hogy veled együtt hordozzák a terhet.+ 23 Ha ezt megteszed – és ha Isten is ezt parancsolja neked –, akkor nem fogsz kimerülni, és mindenki elégedetten megy haza.”

24 Mózes hallgatott az apósára, és késedelem nélkül megtett mindent, amit mondott neki. 25 Mózes kiválasztott rátermett férfiakat egész Izraelből, és kinevezte őket a nép fölé vezetőnek ezrek, százak, ötvenek és tízek fölé. 26 Ha felmerült egy kérdés, ők hoztak ítéletet. A nehéz eseteket Mózes elé vitték,+ de minden kisebb ügyben ők bíráskodtak. 27 Mózes ezután elbúcsúzott az apósától,+ és az visszatért a saját földjére.

19 Azután, hogy az izraeliták kijöttek Egyiptom földjéről, a harmadik hónapban, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába. 2 Elindultak Refidimből+, majd megérkeztek a Sínai-pusztába, és ott letáboroztak. A heggyel+ szemben táborozott Izrael.

3 Ezután Mózes felment az igaz Istenhez. Jehova így kiáltott neki a hegyről+: „Így szólj Jákob házához, és mondd ezt az izraelitáknak: 4 »A saját szemetekkel láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal azért,+ hogy sasszárnyakon hordozzalak benneteket, és elhozzalak titeket magamhoz.+ 5 Most azért, ha pontosan azt teszitek, amit mondok, és megtartjátok a szövetségemet, akkor bizony az összes nép közül titeket választalak az én különleges népemmé*,+ ugyanis enyém az egész föld.+ 6 Papok királysága és szent nemzet lesztek, mely az enyém.+« Mondd el ezeket az izraelitáknak.”

7 Mózes tehát elment, összehívta a nép véneit, és elmondott nekik mindent, amit Jehova parancsolt neki.+ 8 Utána az egész nép egyhangúlag így válaszolt: „Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni.”+ Mózes rögtön elment, és elmondta Jehovának a nép válaszát. 9 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Eljövök hozzád sötét felhőben, és így a nép hallani fogja, amikor beszélek veled, és benned is mindig bíznak majd.” Mózes ekkor elmondta Jehovának, hogy mit válaszolt a nép.

10 Jehova ezt mondta Mózesnek: „Menj el a néphez, és mondd meg nekik, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a ruháikat. 11 Legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon Jehova az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre. 12 Húzz határt a hegy körül, és mondd ezt a népnek: »Vigyázzatok, fel ne menjetek a hegyre, még a határára se lépjetek! Aki csak rálép a hegyre, annak meg kell halnia. 13 Ne nyúljanak hozzá az ilyenhez, akár állat, akár ember, hanem kövezzék meg vagy szúrják át*. Ne éljen.+« A kosszarv megfújásakor+ viszont fel lehet jönni a hegyre.”

14 Mózes ekkor lement a hegyről a néphez, és hozzáfogott a nép megszenteléséhez, azok pedig kimosták a ruháikat.+ 15 Mózes ezt mondta a népnek: „Legyetek készen harmadnapra. Ne létesítsetek nemi kapcsolatot.*”

16 Harmadik nap reggel mennydörgött, villámlott, sűrű felhő+ szállt a hegyre, és igen hangos kürtzengés volt hallható, úgyhogy a táborban az egész nép remegni kezdett.+ 17 Mózes ekkor kivitte a népet a táborból az igaz Isten elé, és megálltak a hegy lábánál. 18 Az egész Sínai-hegy füstbe borult, mert leszállt rá Jehova tűzben.+ A hegy füstje pedig felszállt, mint az égetőkemence füstje, és az egész hegy hevesen rázkódott.+ 19 Miközben a kürtzengés egyre hangosabb lett, Mózes beszélt, és az igaz Isten* felelt neki.

20 Jehova tehát leszállt a Sínai-hegy tetejére. Felhívta Jehova Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felment.+ 21 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Menj le, és figyelmeztesd a népet, hogy ne próbáljanak előretörni, hogy lássák Jehovát, különben sokan meghalnak közülük. 22 És a papok, akik rendszeresen Jehova elé járulnak, szenteljék meg magukat, nehogy lesújtson rájuk* Jehova.+” 23 Mózes ekkor ezt mondta Jehovának: „A nép nem jöhet fel a Sínai-hegyre, mert így figyelmeztettél minket: »Húzz határt a hegy körül, és szenteld meg azt.«”+ 24 Jehova azonban ezt mondta neki: „Menj le, aztán gyere fel Áronnal együtt, de ne engedd, hogy a papok és a nép előretörjenek, és feljöjjenek Jehovához, nehogy lesújtson rájuk.”+ 25 Mózes tehát lement a néphez, és ezt elmondta nekik.

20 Isten ezután ezt mondta:+

2 „Én vagyok Jehova, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, ahol rabszolga voltál*.+ 3 Ne legyenek más isteneid rajtam kívül*.+

4 Ne készíts magadnak faragott bálványt, vagy semmi hasonlót azokhoz, amik az égben, a földön vagy a vízben vannak.+ 5 Ne hajolj meg előttük, és ne hagyd magad rávenni a szolgálatukra,+ mert én, Jehova, a te Istened olyan Isten vagyok, aki kizárólagos odaadást vár el.+ Megbüntetem azokat, akik gyűlölnek engem, az apák vétkéért a fiakat, a harmadik és a negyedik nemzedéket. 6 De azokat, akik szeretnek engem, és megtartják a parancsaimat,+ odaadóan szeretem az ezredik nemzedékig.

7 Jehovának, a te Istenednek a nevét ne vedd a szádra tiszteletlenül*,+ mert Jehova nem hagyja büntetlenül azt, aki ilyet tesz.+

8 Ne feledd megtartani a sabbatnapot, és tartsd azt szentnek.+ 9 Hat napon át dolgozz, és végezd a munkádat,+ 10 de a hetedik nap Jehovának, a te Istenednek a sabbatja. Ne végezz semmi munkát, se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se rabszolganőd, se háziállatod, se pedig az, aki idegen országból jött, és a településeden* lakik.+ 11 Mert hat nap alatt alkotta meg Jehova az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent*.+ Ezért áldotta és szentelte meg Jehova a sabbatnapot.

12 Tiszteld apádat és anyádat,+ hogy sokáig élj azon a földön, melyet Jehova, a te Istened ad neked.+

13 Ne gyilkolj!+

14 Ne kövess el házasságtörést!+

15 Ne lopj!+

16 Ne tanúskodj hamisan az embertársad ellen!+

17 Ne kívánd másnak a házát! Ne kívánd más ember feleségét,+ se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se bikáját, se szamarát és semmit, ami másé!+”

18 Az egész nép hallotta a mennydörgést és a kürtzengést, és látta, hogy villámlik, és füstölög a hegy. Amikor a nép ezt hallotta és látta, remegett, és a távolban állt.+ 19 Ezt mondták Mózesnek: „Inkább te beszélj velünk, és mi figyelünk rád, de Isten ne beszéljen velünk, nehogy meghaljunk!”+ 20 Mózes ekkor ezt mondta a népnek: „Ne féljetek, mert az igaz Isten azért jött, hogy próbára tegyen benneteket,+ mert azt szeretné, hogy mélységesen tiszteljétek* őt, és ne vétkezzetek.+” 21 A nép még mindig a távolban állt, Mózes azonban közel ment a sötét felhőhöz, ahol az igaz Isten volt.+

22 Jehova ezután így szólt Mózeshez: „Ezt mondd az izraelitáknak: »A saját szemetekkel láttátok, hogy az égből beszéltem veletek.+ 23 Ne készítsetek ezüst- vagy aranyisteneket, mert nem imádhattok más istent rajtam kívül.+ 24 Földből készíts nekem oltárt, és azon áldozd fel égőáldozatodat és közösségi áldozatodat*, juhodat és marhádat. Minden olyan helyre, melyet kiválasztok, hogy ott imádjanak engem,*+ eljövök, és meg foglak áldani. 25 Ha pedig kőoltárt készítesz nekem, ne építsd azt faragott kőből.+ Mert ha vésővel nyúlsz hozzá, akkor megszentségteleníted. 26 És ne menj fel lépcsőn az oltáromhoz, nehogy láthatóvá váljon a nemi szerved*.«

21 Ezek azok a bírói döntések, amelyeket tudatnod kell a néppel:+

2 Ha héber rabszolgát veszel,+ hat évig legyen rabszolga, de a hetedik évben váljon szabaddá, anélkül hogy bármit is fizetne.+ 3 Ha egyedül jött, egyedül is menjen el. Ha volt felesége, akkor menjen vele a felesége is. 4 Ha az ura feleséget adott neki, és az fiúkat vagy lányokat szült neki, akkor a felesége és a gyermekei az uráéi lesznek, ő pedig egyedül menjen el.+ 5 De ha a rabszolga határozottan ezt mondja: »Szeretem az uramat, a feleségemet és a gyermekeimet, és nem akarok szabaddá válni«,+ 6 akkor az igaz Isten legyen a tanúja annak,* hogy az ura az ajtóhoz vagy az ajtófélfához viszi őt, átszúrja a fülét egy árral, és ő egy életre a rabszolgája lesz.

7 Ha valaki eladja a lányát rabszolgának, az nem ugyanúgy válik szabaddá, mint ahogyan a férfi rabszolga. 8 Ha az urának nem tetszik, és nem választja ki őt másodfeleségének, hanem hagyja, hogy megvegyék*, akkor nem jogosult arra, hogy idegen országból való személynek adja el, hiszen becsapta a lányt. 9 Ha a fia számára választja ki őt, akkor olyan jogokat adjon neki, mintha a lánya lenne. 10 Ha másik nőt is feleségül vesz, akkor az első feleségének ne adjon kevesebb élelmet és ruhát, illetve továbbra is teljesítse a házastársi kötelességét*+. 11 Ha nem adja meg neki ezt a három dolgot, akkor az szabaddá válhat úgy, hogy nem kell fizetnie.

12 Ha valaki úgy megüt valakit, hogy az belehal, meg kell halnia.+ 13 De arra az esetre, ha ez véletlenül történik, és az igaz Isten hagyja, hogy így legyen, kijelölök egy helyet neked, ahová menekülhet.+ 14 De ha valaki annyira megharagszik az embertársára, hogy szándékosan megöli,+ akkor meg kell halnia, még ha az oltáromtól kell is elvinned.+ 15 Aki megüti az apját vagy az anyját, annak meg kell halnia.+

16 Aki elrabol egy embert,+ és eladja, vagy megtalálják nála,+ annak meg kell halnia.+

17 Aki szidja* az apját vagy az anyját, annak meg kell halnia.+

18 A következő történjen, ha férfiak összevesznek, és az egyikük kővel vagy ököllel* megüti a másikat, és az nem hal meg, de ágyhoz lesz kötve: 19 Ha fel tud kelni, és bottal ki tud menni a házból, ne kapjon büntetést az, aki megütötte. Csupán a munkából kiesett időért fizessen kártérítést a sérültnek, míg teljesen fel nem gyógyul.

20 Ha valaki úgy üti meg a rabszolgáját vagy a rabszolganőjét bottal, hogy az belehal, akkor bosszút kell állni érte.+ 21 De ha a rabszolga egy vagy két napot még él, nem szabad bosszút állni érte, mert az ura a saját pénzén vette meg.

22 Ha férfiak verekszenek, és kárt tesznek egy terhes asszonyban, és az idő előtt szül,*+ de senki sem hal meg*, akkor az elkövetőnek annyi kártérítést kell fizetnie, amennyit az asszony férje kiszab rá. A kártérítést a bírókon keresztül fizesse meg.+ 23 De ha meghal valaki, akkor életet adj életért*,+ 24 szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért,+ 25 égetést égetésért, sebet sebért, ütést ütésért.

26 Ha valaki úgy üti meg a rabszolgája vagy a rabszolganője szemét, hogy az arra a szemére megvakul, akkor az ura tegye szabaddá kárpótlásul a szeméért.+ 27 Ha pedig a rabszolgájának vagy a rabszolganőjének a fogát üti ki, akkor tegye szabaddá kárpótlásul a fogáért.

28 Ha egy bika felöklel egy férfit vagy egy nőt, és az meghal, akkor a bikát meg kell kövezni,+ a húsát viszont nem szabad megenni. A bika gazdájának nem jár büntetés. 29 De ha a bika már korábban is öklelős volt, és figyelmeztették a gazdáját, de nem vigyázott rá, és a bika megölt egy férfit vagy egy nőt, akkor a bikát kövezzék meg, és a gazdájának is meg kell halnia. 30 Ha azonban váltságdíj* fizetésére kötelezik, akkor fizesse ki az életéért* a váltságdíjat, a teljes összeget, amit kivetnek rá. 31 Akár fiút ökleljen fel a bika, akár lányt, e szerint a bírói döntés szerint kell eljárni a bika gazdájával szemben. 32 Ha rabszolga vagy rabszolganő volt, akit a bika felöklelt, akkor a gazdája 30 sekelt* fizessen a rabszolga, illetve a rabszolganő urának, a bikát pedig kövezzék meg.

33 Ha valaki kitakar egy vermet, vagy vermet ás, de nem fedi be, és egy bika vagy szamár beleesik, 34 akkor a verem tulajdonosa fizessen kártérítést+. Adja meg az árat az elpusztult állat gazdájának, a tetem pedig legyen az övé. 35 Ha valakinek a bikája olyan kárt tesz másvalaki bikájában, hogy az elpusztul, akkor adják el az életben maradt bikát, és osszák el az árát. Az elpusztult állatot is osszák el. 36 De ha tudták a bikáról, hogy öklelős, és a gazdája mégsem vigyázott rá, akkor kártérítést kell fizetnie, bikát a bikáért. Az elpusztult állat pedig legyen az övé.

22 Ha valaki ellop egy bikát vagy egy juhot, és levágja vagy eladja azt, öt bikát adjon a bikáért, és négy juhot a juhért.+

2 (Ha betörésen kapják a tolvajt+, leütik, és meghal, senki sem okolható a vérontásért. 3 De ha ez napfelkelte után történik, az elkövetőt felelősségre kell vonni a vérontásért.)

Kártérítést kell fizetnie. Ha nincs semmije sem, akkor el kell őt adni, hogy ki tudja fizetni a kártérítést azért, amit ellopott. 4 Ha megtalálják nála élve az ellopott állatot, legyen az akár bika, akár szamár, akár juh, akkor a kétszeresét fizesse érte.

5 Ha valaki kiengedi az állatait a mezőre vagy a szőlőbe, és hagyja, hogy azok más mezején is legeljenek, akkor fizesse meg a kárt a saját mezejének vagy szőlőjének a legjobb terméséből.

6 Ha tűz üt ki, majd átterjed a tövisbokrokra, és a kévék, a le nem aratott gabona vagy a szántóföld felperzselődik, annak kell megfizetnie a kárt, aki a tüzet okozta.

7 Ha valaki pénzt vagy tárgyakat ad az embertársának megőrzésre, de ellopják azokat a társa házából, akkor ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétszeres kártérítést a tolvaj.+ 8 Ha viszont nem találják meg a tolvajt, akkor a ház tulajdonosát vigyék az igaz Isten elé,*+ hogy kiderítsék, nem ő volt-e a tettes. 9 Minden olyan esetben, amikor valakinél jogtalanul olyasmi van, ami nem az övé, legyen az bika, szamár, juh, ruha vagy bármi más, ami elveszett, és amire valaki ezt mondja: »Ez az enyém!«, akkor a két fél ügye kerüljön az igaz Isten elé.+ Akit Isten vétkesnek ítél, az fizessen kétszeres kártérítést az embertársának.+

10 Ha valaki szamarat, bikát, juhot vagy bármi más háziállatot ad az embertársának megőrzésre, és az elpusztul, megnyomorodik vagy elhajtják, amikor senki sem látja, 11 akkor esküdjön meg a társának Jehova előtt, hogy nem ő okozta a kárt, a tulajdonos pedig fogadja ezt el. Nem kell kártérítést fizetnie annak, akinél az állat volt.+ 12 Ha viszont ellopták tőle, akkor fizessen kártérítést a tulajdonosnak. 13 Ha vadállat tépte szét, hozza el a tetemet bizonyítékul. Amit vadállat tépett szét, azért nem kell kártérítést fizetnie.

14 De ha valaki kölcsönkér egy állatot az embertársától, és az megnyomorodik vagy elpusztul, míg nincs vele a tulajdonosa, akkor a kölcsönkérőnek kártérítést kell fizetnie. 15 De ha a tulajdonos vele van, akkor nem kell kártérítést fizetnie. Ha pedig az állatot bérlik, akkor a bérleti díj fedezi a kártérítés összegét.

16 Ha valaki elcsábít egy szüzet, aki nincs eljegyezve, és lefekszik vele, akkor fizesse ki a menyasszonyárat, és a lány legyen a felesége.+ 17 Ha a lány apja semmiképpen sem akarja hozzáadni, a férfi akkor is fizesse ki a menyasszonyárat.

18 Ne hagyj életben varázslónőt.+

19 Aki állattal közösül, annak meg kell halnia.+

20 Aki áldozatot mutat be bármilyen más istennek Jehován kívül, azt meg kell ölni.+

21 Ne bánj rosszul a bevándorlóval, és ne nyomd el,+ mert ti is bevándorlók voltatok Egyiptom földjén.+

22 Ne bánj rosszul az özveggyel és az árvával*.+ 23 Ha rosszul bánsz vele, és hozzám könyörög, meg fogom hallgatni a könyörgését,+ 24 haragra gerjedek, megöllek titeket karddal, és a feleségeitek özvegyek lesznek, a gyermekeitek pedig apátlan árvák.

25 Ha pénzt adsz kölcsön egy szegénynek*, aki a népemhez tartozik, ne légy olyan, mint a hitelezők*. Ne számíts fel neki kamatot.+

26 Ha zálogba+ veszed az embertársad ruháját, add vissza neki napnyugtakor, 27 mert csak ezzel tudja betakarni magát*. Különben mivel takarózna be, ha lefekszik aludni?+ Ha hozzám könyörög, én meg fogom hallgatni, mert könyörületes* vagyok.+

28 Ne szidd* Istent,+ se a néped fejedelmét*.+

29 Ne vonakodva ajánlj fel áldozatot a bő termésedből és a túlcsorduló présedből*.+ Fiaid közül az elsőszülöttet add nekem.+ 30 A következőképpen bánj az elsőszülött bikáddal és juhoddal:+ Hét napig legyen az anyjával, a nyolcadik napon pedig add nekem.+

31 Szent népem legyetek nekem,+ és az olyan állatnak a húsát, melyet vadállatok téptek szét a mezőn, ne egyétek meg.+ Dobjátok a kutyáknak.

23 Ne terjessz* valótlan hírt.+ Ne társulj a gonosszal azáltal, hogy rossz szándékkal tanúskodsz.+ 2 Ne kövesd a sokaságot a rosszban, és amikor tanúskodsz, ne ferdítsd el az igazságot csak azért, mert a sokaság ezt teszi. 3 Legyél pártatlan, ha egy szegény ember ügye kerül eléd.+

4 Ha rátalálsz az ellenséged eltévedt bikájára vagy szamarára, vidd vissza neki.+ 5 Ha látod, hogy annak a szamara, aki gyűlöl téged, összerogyott a teher alatt, ne menj tovább úgy, mintha semmit sem láttál volna. Segíts neki levenni az állatról a terhet.+

6 Ha egy szegény embernek peres ügye van, ne ítélj igazságtalanul.+

7 Ne keveredj bele hamis vádaskodásba. Ne öld meg az ártatlant és az igazságost, mert nem fogom igazságosnak nyilvánítani* azt, aki ilyen gonoszságot tesz.+

8 Ne engedd magad megvesztegetni, mert a megvesztegetés elvakítja a tisztán látó embert, és megváltoztatja az igazságos ember szavait.+

9 Ne nyomd el a bevándorlókat, mivel tudod, milyen bevándorlónak lenni,* hisz te is bevándorló voltál Egyiptom földjén.+

10 Hat éven át vesd be a földedet, és gyűjtsd be a termését.+ 11 De a hetedik évben hagyd műveletlenül, hagyd parlagon. A terméséből egyenek a néped szegényei, amit pedig meghagynak, egyék meg a vadállatok. Ugyanez érvényes a szőlődre és az olajfaligetedre is.

12 Hat napon át végezd a munkádat, de a hetedik napon ne dolgozz, hogy pihenjen a bikád és a szamarad, és felüdüljön a rabszolganőd fia és a bevándorló.+

13 Figyeljetek oda arra, hogy megtegyétek mindazt, amit mondtam nektek,+ és ne is említsétek más istenek nevét. Hallani se lehessen azt a szádból.+

14 Évente háromszor tarts nekem ünnepet.+ 15 Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét.+ Ahogy parancsoltam neked, abib* hónapban hét napig egyél kovásztalan kenyeret a meghatározott időben,+ mert ekkor jöttél ki Egyiptomból. Senki se jelenjen meg előttem üres kézzel.+ 16 És tartsd meg az aratás ünnepét*, amikor learatod az első érett termést abból, amit elvetettél a szántóföldön, és amelyért fáradoztál.+ Valamint tartsd meg a betakarítás ünnepét* is az év végén, amikor begyűjtöd a munkád gyümölcsét a szántóföldről.+ 17 Évente háromszor jelenjen meg minden férfi közületek az igaz Úr, Jehova előtt.+

18 A nekem felajánlott áldozat vérét ne mutasd be kovásszal készült étellel együtt. Ne hagyd meg reggelig a zsíros részt, amelyet a nekem tartott ünnepeken felajánlasz.

19 Földed első érett termésének a legjavát vidd el Jehovának, a te Istenednek a házába.+

Ne főzz kecskegidát az anyja tejében.+

20 Elküldök egy angyalt előtted,+ hogy vigyázzon rád az úton, és elvigyen téged arra a helyre, amelyet előkészítettem.+ 21 Figyelj rá, és engedelmeskedj neki. Ne lázadj ellene, mert nem fogja megbocsátani a törvényszegéseidet,+ ugyanis ő az én nevemben cselekszik. 22 De ha mindenben engedelmeskedsz neki, és megteszel mindent, amit mondok, akkor az ellenségeid ellensége leszek, és szembeszállok azokkal, akik szembeszállnak veled. 23 Mert előtted megy az én angyalom, és el fog vinni az amoritákhoz, hettitákhoz, perizitákhoz, kánaánitákhoz, hivvitákhoz és jebuszitákhoz, és én kiirtom őket.+ 24 Ne hajolj meg az isteneik előtt, ne hagyd magad rávenni a szolgálatukra, és ne utánozd a szokásaikat.+ Inkább semmisítsd meg a bálványaikat, és zúzd össze a szent oszlopaikat.+ 25 Szolgáld Jehovát, a te Istenedet,+ és ő meg fogja áldani kenyeredet és vizedet.+ Nem lesz köztetek beteg.+ 26 Az asszonyok nem fognak elvetélni és nem lesznek meddők a földeden.+ Hosszú életet adok neked.*

27 Még mielőtt odaérnél, már félni fognak tőlem.+ Összezavarok minden népet, amellyel találkozol, és megfutamítom minden ellenségedet*.+ 28 Még mielőtt odaérnél, elcsüggesztem* őket,+ és emiatt majd menekülnek előled a hivviták, a kánaániták és a hettiták.+ 29 Nem egyetlen éven belül fogom elűzni őket előled, nehogy sivárrá váljon a föld, és elszaporodjanak a ragadozók.+ 30 Apránként űzöm el őket előletek, míg sokan nem lesztek, és birtokba nem veszitek a földet.+

31 Neked adom a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig és a pusztától a folyóig* terjedő területet.+ Segítek neked legyőzni annak a földnek a lakóit, és kiűzöd őket magad elől.+ 32 Ne köss szövetséget se velük, se az isteneikkel.+ 33 Ne lakjanak a földeden, nehogy rávegyenek arra, hogy bűnt kövess el ellenem. Ha az ő isteneiket szolgálnád, az biztosan csapda lenne neked.+”

24 És Jehova ezt mondta Mózesnek: „Gyere fel a hegyre, te és Áron, Nádáb és Abihu,+ valamint Izrael vénei közül 70-en, és hajoljatok meg a távolban. 2 Csak Mózes jöjjön közel Jehovához, a többiek ne. A nép ne jöjjön fel vele.+”

3 Mózes azután ment, és elmondta a népnek Jehova minden szavát és minden bírói döntését,+ és az egész nép egyhangúlag így válaszolt: „Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni.”+ 4 Mózes pedig leírt mindent, amit Jehova mondott neki.+ Majd kora reggel fölkelt, és a hegy lábánál épített egy oltárt és 12 oszlopot, Izrael 12 törzsének megfelelően. 5 Utána pedig elküldött néhány fiatal izraelita férfit, hogy mutassanak be égőáldozatokat, és áldozzanak fel bikákat közösségi áldozatként+ Jehovának. 6 Mózes aztán vette a vér felét, és tálakba tette, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. 7 Végül fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a népnek.+ Ők pedig ezt mondták: „Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni, és engedelmeskedni fogunk.”+ 8 Mózes pedig fogta a vért, a népre hintette,+ és ezt mondta: „Ez annak a szövetségnek a vére, melyet Jehova kötött veletek, összhangban mindazzal, ami elhangzott.”+

9 Mózes és Áron, Nádáb és Abihu, valamint Izrael vénei közül 70-en felmentek, 10 és látták Izrael Istenét.+ Lába alatt zafírkövezet-szerű valami volt, olyan tiszta, mint maga az ég.+ 11 Isten pedig nem bántotta ezeket a férfiakat, akik ki lettek választva az izraeliták közül.+ Látomásuk volt az igaz Istenről, és ettek-ittak.

12 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Gyere fel hozzám a hegyre, és maradj itt. Oda fogom adni neked a kőtáblákat, amelyekre ráírom a törvényt és a parancsolatot, hogy vezetést nyújtsak a népnek.”+ 13 Elindult hát Mózes és a szolgája, Józsué+, és Mózes felment az igaz Isten hegyére.+ 14 A véneknek azonban ezt mondta: „Itt várjatok minket, míg vissza nem jövünk hozzátok.+ Áron és Húr+ veletek maradnak. Ha valakinek peres ügye adódik, hozzájuk forduljon.+” 15 Mózes ezután felment a hegyre, és közben a hegyet beborította a felhő.+

16 Jehova dicsősége+ továbbra is ott volt a Sínai-hegyen+, és a hegyet hat napon át felhő borította. A hetedik napon Isten szólította Mózest a felhő közepéből. 17 Amikor az izraeliták látták Jehova dicsőségét, az olyannak tűnt nekik, mintha emésztő tűz lenne a hegy tetején. 18 Mózes ekkor bement a felhő közepébe, és felment a hegyre.+ 40 nap és 40 éjjel maradt a hegyen.+

25 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: 2 „Mondd meg Izrael népének, hogy gyűjtsenek adományokat nekem: gyűjtsetek adományt mindenkitől, akinek szíve vágya, hogy adjon.+ 3 A következő adományokat fogadjátok el tőlük: aranyat+, ezüstöt+, rezet+, 4 kék fonalat, bíborszínű* gyapjút, skarlátvörös* fonalat, finom lent, kecskeszőrt, 5 pirosra festett kosbőrt, fókabőrt, akáciafát,+ 6 olajat a lámpákhoz,+ balzsamolajat felkenetési olajnak+ és illatos füstölőszernek+, 7 valamint ónixköveket és más köveket, hogy foglalatba legyenek téve az efódon+ és a melltáskán+. 8 Készítsetek nekem egy szentélyt, és én majd közöttetek lakom*.+ 9 Pontosan úgy* készítsétek el a hajlékot és a felszereléseit, ahogy megmutatom neked.+

10 Készítsetek egy ládát akáciafából. A hossza 2,5 könyök* legyen, a szélessége 1,5 könyök, és a magassága is 1,5 könyök.+ 11 Vonjátok be színarannyal.+ Belül is, kívül is vonjátok be, és készítsetek rá körbe aranyszegélyt.+ 12 Öntsetek 4 aranykarikát, illesszétek a láda 4 lába fölé, 2 karika legyen az egyik oldalon, és 2 karika a másik oldalon. 13 Készítsetek rudakat akáciafából, és vonjátok be őket arannyal.+ 14 Dugjátok a láda oldalán lévő karikákba a rudakat, hogy azokkal hordozzák a ládát. 15 A rudak maradjanak a láda karikáiban. Ne vegyék ki azokat onnan.+ 16 És tegyétek bele a ládába a szövetség tábláit*, melyeket adok neked.+

17 Készítsetek fedelet színaranyból, 2,5 könyök legyen a hossza, és 1,5 könyök a szélessége.+ 18 Készítsetek két kerubot aranyból. Vert aranyból készítsétek el őket a fedél két végére.+ 19 A fedél két végére készítsétek a kerubokat, egyiket az egyik végére, másikat a másikra. 20 A kerubok egymással szemben helyezkedjenek el, nyújtsák a szárnyukat felfelé, és a szárnyuk borítsa árnyékba a fedelet.+ A kerubok arca a fedél felé nézzen. 21 Helyezzétek a fedelet+ a ládára, és tegyétek a ládába a szövetség tábláit*, amelyeket adok neked. 22 Ott jelenek meg neked, és a fedél fölül beszélek veled.+ A szövetségládán* lévő két kerub közül fogom elmondani neked mindazt, amit parancsolok általad az izraelitáknak.

23 Készítsetek asztalt+ akáciafából, 2 könyök legyen a hossza, 1 könyök legyen a szélessége és 1,5 könyök legyen a magassága.+ 24 Vonjátok be színarannyal, és készítsetek rá körbe aranyszegélyt. 25 Készítsetek az asztalra körbe egy keretet, amelynek a szélessége legyen 1 tenyér*, és a keretre készítsetek körbe aranyszegélyt. 26 Készítsetek az asztalra 4 aranykarikát, és illesszétek a karikákat a 4 sarokra, a 4 lábhoz. 27 A karikák legyenek közel a kerethez. Ezek lesznek a rúdtartók, hogy hordozni lehessen az asztalt. 28 A rudakat akáciafából készítsétek, vonjátok be őket arannyal, és ezekkel hordozzák az asztalt.

29 Készítsétek el a hozzá tartozó tálakat, poharakat, valamint kancsókat és csészéket is, amelyekből italáldozatokat öntenek. Színaranyból készítsétek azokat.+ 30 A jelenlét kenyeréből mindig tegyetek az asztalra, hogy előttem legyen.+

31 Készítsetek egy lámpatartót+ színaranyból. Vert aranyból készítsétek. Az alja, szára, ágai, csészéi*, bimbói és virágai egy darabból legyenek.+ 32 A szár két oldalán 6 ág jöjjön ki, 3 az egyik oldalán, 3 a másik oldalán. 33 Az egyik oldalon mindegyik ágon legyen 3, mandulavirág alakú csésze, és ez bimbóval és virággal váltakozzon. A másik oldalon is ugyanígy nézzenek ki az ágak. Ilyen legyen a lámpatartó 6 ága. 34 A lámpatartó szárán pedig 4, mandulavirág alakú csésze legyen, és ez bimbóval és virággal váltakozzon. 35 A szárból kijövő 6 ág alatt legyenek bimbók. Az első 2 ág alatt legyen egy bimbó, a második 2 ág alatt is legyen egy bimbó, és a harmadik 2 ág alatt is legyen egy bimbó. 36 A bimbók, az ágak és az egész lámpatartó egy darab, vert színaranyból legyen.+ 37 Készítsetek hozzá 7 lámpát. Amikor a lámpák égnek, bevilágítják az előttük levő területet.+ 38 Lámpabélcsipeszei* és tűztartói színaranyból legyenek.+ 39 A lámpatartó és a hozzá tartozó eszközök egy talentum* színaranyból készüljenek. 40 Ügyelj rá, hogy pontosan úgy* készítsétek el ezeket, ahogy most a hegyen mutattam neked.+

26 A hajlékot+ 10 sátorlapból készítsétek, finom sodrott lenből, kék fonalból, bíborszínű gyapjúból és skarlátvörös fonalból. Hímezzetek rájuk kerubokat.+ 2 Minden egyes sátorlap 28 könyök* hosszú és 4 könyök széles legyen. Egyforma méretű legyen mindegyik sátorlap.+ 3 Illesszetek össze 5 sátorlapot egy sátorlappá, majd a másik 5 sátorlapot is illesszétek össze egy sátorlappá. 4 Készítsetek kék fonalból hurkokat mindkét összeillesztett sátorlap egyik végére, oda, ahol össze fogjátok őket kapcsolni. 5 Készítsetek 50 hurkot az egyik sátorlapra, és 50 hurkot a másik sátorlapra, hogy egymással szembefordítva össze lehessen kapcsolni őket. 6 Készítsetek 50 aranykapcsot, és kapcsoljátok össze velük a sátorlapokat. Így lesznek egyetlen sátorlappá a hajlékhoz.+

7 Majd készítsetek sátorlapokat kecskeszőrből+, amelyekkel beboríthatjátok a hajlékot. 11 sátorlapot készítsetek.+ 8 Minden egyes sátorlap 30 könyök hosszú és 4 könyök széles legyen. Egyforma méretű legyen a 11 sátorlap. 9 Illesszetek össze 5 sátorlapot, majd tegyetek ugyanígy a maradék 6 sátorlappal is, és a hatodik sátorlapot hajtsátok vissza a sátor elején. 10 És készítsetek 50-50 hurkot mindkét összeillesztett sátorlap egyik végére, oda, ahol össze fogjátok őket kapcsolni. 11 És készíts 50 rézkapcsot, tedd azokat a hurkokba, és illeszd össze a sátorlapokat. Így lesznek a lapok egyetlen sátorlappá. 12 A sátorlapok túl fognak lógni a sátron. Fél sátorlapnyi rész lógjon le a hajlék hátulján. 13 A sátorlapok hosszából le fog lógni egy könyök az egyik oldalon és egy könyök a másik oldalon, hogy befedje a sátrat.

14 És készítsetek a sátorra egy takarót pirosra festett kosbőrből, és egy másikat a tetejére fókabőrből.+

15 Készítsetek akáciafából deszkakereteket+ a hajléknak, és állítsátok fel őket.+ 16 Mindegyik deszkakeret 10 könyök hosszú és 1,5 könyök széles legyen. 17 Minden egyes deszkakeretnek 2 csapja* legyen, melyek egymáshoz képest párhuzamosan álljanak. Így készítsétek el a hajlék összes deszkakeretét. 18 Készítsetek 20 deszkakeretet a hajlék déli oldalára.

19 Készítsetek ezüstből 40 csaplyukas talpat+ a 20 deszkakeret alá: 2 csaplyukas talpat minden egyes deszkakeret alá, annak 2 csapjához.+ 20 A hajlék másik oldalára, az északi oldalra is készítsetek 20 deszkakeretet, 21 és hozzájuk 40 csaplyukas talpat ezüstből: 2 csaplyukas talpat mindegyik deszkakeret alá. 22 A hajlék nyugati, hátsó részére 6 deszkakeretet készítsetek.+ 23 És készítsetek 2 deszkakeretet a hajlék hátsó részére saroktámasznak. 24 Ezek a deszkakeretek két részből álljanak az aljuktól a tetejükig, a két részük a felső karikánál érjen össze. Egyforma legyen a 2 deszkakeret. Ez lesz a 2 saroktámasz. 25 Így tehát 8 deszkakeret lesz 16 ezüst csaplyukas talppal: 2 csaplyukas talp minden egyes deszkakeret alatt.

26 Készítsetek rudakat akáciafából: ötöt a hajlék egyik oldalán lévő deszkakeretekhez,+ 27 ötöt a hajlék másik oldalán lévő deszkakeretekhez, és ötöt a hajlék hátsó, nyugati oldalán lévő deszkakeretekhez. 28 A középső rúd a deszkakeretek közepén húzódjon a hajlék egyik végétől a másikig.

29 Vonjátok be a deszkakereteket arannyal,+ azok karikáit aranyból készítsétek el rúdtartóknak, és a rudakat is vonjátok be arannyal. 30 A szerint a terv szerint állítsátok fel a hajlékot, amelyet most a hegyen mutattam neked.+

31 Készítsetek függönyt+ kék fonalból, bíborszínű gyapjúból, skarlátvörös fonalból és finom sodrott lenből. Hímezzetek rá kerubokat. 32 Akasszátok azt arannyal bevont, akáciafából készült 4 oszlopra. Az oszlopokon az akasztók legyenek aranyból. Az oszlopok 4, ezüstből készült csaplyukas talpon legyenek. 33 Akaszd fel a függönyt a kapcsok alatt, és vidd a szövetségládát*+ a függöny mögé. A függöny válassza el a szenthelyet+ a szentek szentjétől.+ 34 Majd tedd rá a fedelet a szövetségládára* a szentek szentjében.

35 Az asztalt helyezd a függönyön kívülre, a hajlék északi oldalára, a lámpatartót+ pedig az asztallal szemben, a hajlék déli oldalára. 36 Szőjetek egy kárpitot* a sátor bejáratára kék fonalból, bíborszínű gyapjúból, skarlátvörös fonalból és finom sodrott lenből.+ 37 Majd készítsetek a kárpitnak* 5 oszlopot akáciafából, és vonjátok be azokat arannyal. Az oszlopokon az akasztók legyenek aranyból. Az oszlopokhoz öntsetek rézből 5 csaplyukas talpat.

27 Készítsetek egy oltárt akáciafából.+ Legyen négyzet alakú, 5 könyök* hosszú és 5 könyök széles, a magassága pedig legyen 3 könyök.+ 2 Készítsetek szarvakat+ a négy sarkára. A szarvak legyenek egyben az oltárral, és vonjátok be az oltárt rézzel.+ 3 Készítsetek hozzá vödröket, hogy legyen miben elvinni a hamut*, valamint lapátokat, tálakat, villákat és tűztartókat. Az oltárhoz tartozó összes felszerelési tárgyat rézből készítsétek el.+ 4 Készítsetek hozzá egy rácsozatot, vagyis egy hálót rézből, a háló négy szélére pedig négy rézkarikát. 5 Tegyétek azt az oltár pereme alá, nagyjából az oltár magasságának a feléhez. 6 Majd készítsetek rudakat az oltárhoz akáciafából, és vonjátok be őket rézzel. 7 A rudakat dugjátok a karikákba, hogy a rudak az oltár két oldalán legyenek, amikor azt hordozzák.+ 8 Az oltár formája olyan legyen, mint egy oldallapokból álló üres ládáé. Úgy készítsétek el, ahogyan most láttad a hegyen.+

9 Majd készítsetek vásznakat finom sodrott lenből a hajlék udvarához.+ A délre néző oldal hossza 100 könyök legyen.+ 10 Ezen az oldalon legyen 20 oszlop. A hozzájuk tartozó 20 csaplyukas talp készüljön rézből, a kampók és az illesztőelemek* pedig ezüstből. 11 A vásznak az északi oldalon is összesen 100 könyök hosszúak legyenek. Ezen az oldalon is legyen 20 oszlop. A hozzájuk tartozó 20 csaplyukas talp készüljön rézből, a kampók és az illesztőelemek* pedig ezüstből. 12 Az udvar nyugati oldala legyen 50 könyök széles. Készítsetek hozzá vásznakat, illetve 10 oszlopot, melyeknek 10 csaplyukas talpuk van. 13 Az udvar szélessége keleten* 50 könyök legyen. 14 Legyen 15 könyök vászon az egyik oldalon, 3 oszloppal és 3 csaplyukas talppal,+ 15 és 15 könyök vászon a másik oldalon, 3 oszloppal és 3 csaplyukas talppal.

16 Az udvar bejáratához szőjetek 20 könyök széles kárpitot* kék fonalból, bíborszínű gyapjúból, skarlátvörös fonalból és finom sodrott lenből.+ Készítsetek ehhez 4 oszlopot, és hozzájuk 4 csaplyukas talpat.+ 17 Az udvar körül az oszlopoknak a rögzítőelemei és a kampói legyenek ezüstből, a csaplyukas talpai azonban rézből.+ 18 Az udvar kerítésének a hossza 100 könyök legyen,+ a szélessége 50 könyök, a magassága pedig 5 könyök. Finom sodrott lenből készítsétek, a csaplyukas talpakat pedig rézből. 19 A hajléknál végzett szolgálathoz szükséges összes felszerelési tárgy, valamint a hajlék és az udvar összes sátorcöveke is rézből legyen.+

20 Parancsold meg az izraelitáknak, hogy hozzanak neked zúzott olajbogyóból készült tiszta olívaolajat a világításhoz, hogy mindig égjenek a lámpák.+ 21 Áron és a fiai gondoskodjanak róla, hogy a lámpák estétől reggelig égjenek Jehova előtt a találkozás sátrában, a szövetségláda*+ közelében lévő függönyön kívül.+ Hosszú időkre szóló rendelet ez az izraeliták nemzedékeinek.+

28 Hívasd magadhoz az izraeliták közül Áront+, a testvéredet, valamint a fiait, Nádábot és Abihut,+ Eleázárt és Itamárt,+ hogy papként szolgáljanak engem.+ 2 Készíts Áronnak, a testvérednek gyönyörű szent ruhákat, melyek tiszteletet ébresztenek másokban.+ 3 Beszélj azokkal, akik ügyesek*, és akiket hozzáértéssel ruháztam fel,+ hogy készítsék el Áron ruháit az ő felszentelésére, hogy papként szolgáljon engem.

4 A következő ruhákat készítsék el: melltáska+, efód+, ujjatlan köpeny+, kockásra szőtt köntös, turbán+ és öv+. Készítsék el tehát a szent ruhákat a testvérednek, Áronnak, és a fiainak, hogy papként szolgáljanak engem. 5 A mesteremberek használjanak aranyat, kék fonalat, bíborszínű gyapjút, skarlátvörös fonalat és finom lent.

6 Az efódot kék fonalból, bíborszínű gyapjúból, skarlátvörös fonalból és finom sodrott lenből szőjék, és aranyfonallal hímezzenek rá.+ 7 Legyen két vállrésze, melyek felül összekapcsolódnak. 8 A rajta lévő övet+ pedig, amellyel szorosan megkötik az efódot, ugyanilyen anyagból szőjék: aranyból, kék fonalból, bíborszínű gyapjúból, skarlátvörös fonalból és finom sodrott lenből.

9 Majd vegyetek két ónixkövet+, és véssétek rájuk Izrael fiainak a nevét.+ 10 Hat nevet az egyik kőre, és hat nevet a másik kőre, születésük sorrendjében. 11 Egy kőmetsző vésse bele a két kőbe Izrael fiainak a nevét, úgy, mintha pecsétet vésne,+ majd tegyétek azokat aranyfoglalatba. 12 A két követ helyezzétek az efód vállrészeire, hogy Izrael fiaira emlékeztessenek,+ és Áron hordja a nevüket Jehova előtt a két vállrészen emlékeztetőként. 13 Készítsetek aranyfoglalatokat, 14 valamint két sodrott zsinórt színaranyból,+ és illesszétek azokat a foglalatokhoz.+

15 Egy olyan ember készítse el az ítélet melltáskáját+, aki ért a hímzéshez. Aranyból, kék fonalból, bíborszínű gyapjúból, skarlátvörös fonalból és finom sodrott lenből legyen, mint az efód.+ 16 Félbehajtva négyzet alakú legyen, egyarasznyi* legyen a hossza, és egyarasznyi a szélessége. 17 Erősítsetek rá négy sorban olyan köveket, amelyek foglalatban vannak. Az első sorban legyen rubin, topáz és smaragd. 18 A második sorban türkiz, zafír és jáspis. 19 A harmadik sorban lesemkő*, achát és ametiszt. 20 A negyedik sorban pedig krizolit, ónix és jáde. Legyenek aranyfoglalatban. 21 Legyen rajta Izrael mindegyik fiának egy kő. A kövekre véssétek rá Izrael 12 törzsének a nevét. Minden egyes kőre egy nevet véssetek, ugyanúgy, ahogy a pecsétet vésik.

22 Készítsetek a melltáskára sodrott zsinórokat színaranyból.+ 23 Készítsetek a melltáskára két aranykarikát, és illesszétek a két karikát a melltáska két szélére. 24 Fűzzétek át a két aranyzsinórt a melltáska szélein levő két karikán. 25 A két zsinór végeit fűzzétek át elöl, az efód vállrészeinél lévő két foglalaton. 26 Majd készítsetek két aranykarikát, és tegyétek azokat a melltáska belső, vagyis az efód felé néző felének a két sarkára.+ 27 Készítsetek még két aranykarikát az efód külsejére, a két vállrész alsó része alá, közel az összeillesztéshez, az efód öve fölé.+ 28 Kössétek a melltáskát a karikáinál fogva az efód karikáihoz kék zsinórral. Így a melltáska nem csúszik el az efódon az öv felett.

29 Amikor Áron bemegy a szenthelyre, viselje a szíve felett Izrael fiainak a neveit az ítélet melltáskáján, állandó emlékeztetőül Jehova előtt. 30 Helyezzétek az urimot és a tummimot*+ az ítélet melltáskájába, és legyenek Áron szíve fölött, amikor Jehova elé megy. Az urim és a tummim, amelyekkel ítéletet hoznak Izraelben, legyenek Áron szíve fölött, és hordozza őket Jehova előtt szüntelen.

31 Majd készítsétek el az efód alá az ujjatlan köpenyt kék fonalból.+ 32 Felül* középen legyen egy kivágás. Egy takács szegje azt körbe. Olyan legyen a kivágás, mint a páncélingé, hogy ne szakadjon el. 33 A felhajtására körbe készítsetek gránátalmákat kék fonalból, bíborszínű gyapjúból, skarlátvörös fonalból, és közéjük tegyetek aranycsengettyűket. 34 Az ujjatlan köpeny felhajtásán körbe, felváltva legyen aranycsengettyű és gránátalma. 35 Legyen Áronon, hogy szolgálatot végezhessen, és a csengettyűk hangja hallatsszon, amikor bemegy a szentélybe Jehova elé, és amikor kijön onnan, hogy meg ne haljon.+

36 Majd készítsetek egy fényes lemezt színaranyból, és ahogy a pecsétet szokták vésni, véssétek rá: »A szentség Jehováé.«+ 37 Kössétek kék zsinórral a turbánhoz.+ Legyen mindig a turbán elején. 38 Legyen Áron homlokán. Áronnak kell felelnie azért, ha valaki vétkezik a szent dolgok ellen,+ amelyek azzal lettek megszentelve, hogy az izraeliták szent ajándékként ajánlották fel őket. Legyen az a homlokán mindig, hogy Jehova irgalmas legyen velük.

39 A köntöst szőjétek kockásra finom lenből, és a turbánt is finom lenből készítsétek el, majd szőjetek egy övet is.+

40 Áron fiainak is készítsetek gyönyörű köntösöket, öveket és fejfedőket,+ melyek tiszteletet ébresztenek másokban.+ 41 Add ezeket a testvéredre, Áronra, és a fiaira, majd kend fel,+ iktasd be,*+ szenteld fel őket, és papokként fognak szolgálni engem. 42 Készítsetek nekik vászon alsónadrágokat, hogy eltakarja a meztelen testüket.+ A csípőjüktől a combjukig érjen. 43 Áron és a fiai viseljék ezeket, amikor a találkozás sátrába mennek, vagy amikor az oltár közelébe mennek, hogy a szent helyen szolgáljanak, nehogy vétkezzenek, és meghaljanak. Állandó érvényű rendelet ez neki és az utódainak*.

29 A következőket tedd velük, hogy felszenteld őket, és papokként szolgáljanak engem: Vegyél egy fiatal bikát és két ép kost.+ 2 Készíts búzafinomlisztből kovásztalan kenyeret, olajjal készített, karika formájú kovásztalan kenyeret és olajjal megkent, kovásztalan lepényt.+ 3 Tedd őket egy kosárba,+ és ajánld fel azokat abban, valamint ajánld fel a bikát és a két kost is.

4 Áront és a fiait pedig állítsd a találkozás sátrának a bejáratához,+ és mondd meg nekik, hogy mosakodjanak meg.+ 5 Majd vedd a ruhákat,+ és add Áronra a köntöst és az efódhoz való ujjatlan köpenyt, valamint az efódot és a melltáskát, és szorosan kösd meg az efód övét.+ 6 Helyezd a fejére a turbánt, és tedd a turbánra az odaszenteltség szent jelét*.+ 7 Ezután vedd a felkenetési olajat+, öntsd a fejére, és kend fel őt.+

8 Majd hozd a fiait, és öltöztesd fel őket a köntösökbe.+ 9 Add Áronra meg a fiaira az öveket és a fejfedőt. Ők lesznek a papok, állandó érvényű rendelet ez.+ Így iktasd be Áront és a fiait*, hogy papok legyenek.+

10 Azután állítsd a bikát a találkozás sátra elé, majd Áron és a fiai tegyék a kezüket a bika fejére.+ 11 Vágd le a bikát Jehova előtt, a találkozás sátrának a bejáratánál.+ 12 A bika véréből tegyél az ujjaddal az oltár szarvaira,+ a maradék vért pedig mind öntsd az oltár aljára.+ 13 Vedd a beleket borító összes zsíros részt,+ a máj nyúlványát, a két vesét és a rajtuk levő zsíros részt, és égesd el ezeket, hogy a füst felszálljon az oltárról.+ 14 Ám a bika húsát, bőrét és ganéját a táboron kívül égesd el. A bika bűnért való áldozat.

15 Majd vedd az egyik kost, Áron és a fiai pedig tegyék a kezüket a kos fejére.+ 16 Vágd le a kost, vedd a vérét, és hintsd az oltár oldalaira.+ 17 Vágd fel darabokra a kost, mosd meg a beleit+ és a lábszárait, és illeszd össze a darabokat és a fejét. 18 Azután égesd el az egész kost, hogy a füst felszálljon az oltárról. Ez Jehovának bemutatott égőáldozat, kellemes* illat.+ Jehovának bemutatott tűzáldozat ez.

19 Utána vedd a másik kost, majd Áron és a fiai tegyék a kezüket a kos fejére.+ 20 Vágd le a kost, vegyél a véréből, és tegyél belőle Áron jobb fülcimpájára, a fiai jobb fülcimpájára, jobb hüvelykujjára, jobb lábuk nagyujjára, és hintsd a vért az oltár oldalaira. 21 Azután vegyél az oltáron levő vérből és a felkenetési olajból+, és hintsd meg vele Áront és a ruháit, a fiait és azok ruháit, hogy ők is, és a ruháik is szentek legyenek.+

22 Majd vedd a kos zsíros részét, valamint a zsírfarkat, a beleket borító zsíros részt, a máj nyúlványát, a két vesét a rajtuk levő zsíros résszel+ és a jobb combot, mivel ez beiktatási kos.+ 23 Ezenkívül vegyél egy cipót, egy olajjal készített, karika formájú kenyeret és egy lepényt a kovásztalan kenyerek kosarából, mely Jehova előtt van. 24 Ezeket mind tedd Áronnak és a fiainak a kezébe, és lengesd meg azokat. Meglengetett áldozat ez Jehova előtt. 25 Majd vedd el azokat a kezükből, és égesd el az oltáron, a már ott lévő égőáldozaton. Kellemes* illat ez Jehovának. Jehovának bemutatott tűzáldozat ez.

26 Vedd Áron beiktatási kosának a szegyét,+ és lengesd meg Jehova előtt. Meglengetett áldozat ez, legyen a te részed. 27 Szenteld meg a meglengetett áldozatként bemutatott szegyet, valamint a szent járandóságnak szánt combot, amelyet meglengettek és odaadtak abból a beiktatási kosból,+ melyet Áronért és a fiaiért ajánlottak fel. 28 Mivel ezek szent járandóságnak számítanak, állandó érvényű rendelet legyen az izraelitáknak, hogy ezeket a részeket Áron és a leszármazottai* kapják.+ Adják ezeket az izraeliták szent járandóságként Jehovának a közösségi áldozataikból.+

29 Áron szent ruháit+ a leszármazottai viseljék majd,+ amikor felkenik és beiktatják őket papnak. 30 Hét napon át viselje őket a leszármazottai közül az a pap, aki az utódja lesz, és aki bemegy a találkozás sátrába, hogy a szent helyen szolgáljon.+

31 Majd vedd a beiktatási kost, és főzd meg a húsát egy szent helyen.+ 32 Áron és a fiai egyék meg+ a kos húsát és a kosárban levő kenyeret a találkozás sátrának a bejáratánál. 33 Egyék meg az engesztelésre szánt áldozatokat, hogy beiktassák őket papnak*, és felszenteljék őket. De olyan ember, aki nem jogosult rá,* ne egyen belőlük, mert ezek szentek.+ 34 Ha marad valamennyi a beiktatási áldozat húsából és a kenyérből reggelre, akkor égesd el.+ Nem szabad megenni, mert szent az.

35 Mindent tegyél úgy Áronnal és a fiaival, ahogy parancsoltam neked. Hét napig tartson, míg beiktatod őket papnak*.+ 36 Mindennap ajánlj fel egy bikát bűnért való áldozatként engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt a bűntől, engesztelést végezve érte, és kend fel, hogy szent legyen.+ 37 Hét napig tartson, míg engesztelést végzel az oltárért, és szenteld azt meg, hogy egészen szent legyen.+ Csak olyan ember érjen az oltárhoz, aki szent.

38 A következőket ajánljátok fel az oltáron: Naponta két egyéves kost.+ 39 Az egyik fiatal kost reggel ajánljátok fel, a másikat pedig az esti szürkületkor*.+ 40 Az első fiatal kos mellé ajánljatok fel még egytized éfa* finomlisztet egynegyed hin* zúzott olajbogyóból készült olajjal összekeverve, italáldozatként pedig egynegyed hin bort. 41 A második fiatal kost pedig az esti szürkületkor* ajánljátok fel, ugyanolyan gabonaáldozattal és italáldozattal, mint reggel. Ez kellemes* illatú tűzáldozat lesz Jehovának. 42 Állandó égőáldozat legyen ez nemzedékeken át a találkozás sátrának a bejáratánál Jehova előtt, ott, ahol megjelenek nektek. Onnan fogok beszélni veled.+

43 Megjelenek ott az izraelitáknak, és a dicsőségemmel megszentelem azt a helyet.+ 44 Meg fogom szentelni a találkozás sátrát és az oltárt, és felszentelem Áront meg a fiait,+ hogy papokként szolgáljanak engem. 45 Az izraeliták között fogok lakni*, és az Istenük leszek.+ 46 És meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova, az ő Istenük, aki kihoztam őket Egyiptom földjéről, hogy közöttük lakjak.+ Én vagyok Jehova, az ő Istenük.

30 Készítsetek oltárt akáciafából füstölőszer égetésére.+ 2 Legyen négyzet alakú, 1 könyök* hosszú és 1 könyök széles, a magassága pedig legyen 2 könyök. A szarvai legyenek egyben az oltárral.+ 3 Vonjátok be színarannyal a tetejét, körbe az oldalait, és a szarvait is. Ezenkívül készítsetek rá körbe aranyszegélyt. 4 Készítsetek hozzá 2-2 aranykarikát is a szegélye alá a két szemben lévő oldalra, hogy tartsák a rudakat, amelyekkel hordozzák az oltárt. 5 A rudakat készítsétek akáciafából, és vonjátok be őket arannyal. 6 Tegyétek az oltárt a függöny elé, amely a szövetségláda* közelében van,+ a láda fedele* elé, ahol megjelenek neked.+

7 Áron+ égessen az oltáron illatos füstölőszert+, hogy felszálljon a füstje. Tegyen így reggelente,+ amikor rendbe teszi a lámpákat,+ 8 valamint az esti szürkületkor*, amikor meggyújtja a lámpákat. Rendszeresen égessetek füstölőszert Jehova előtt, nemzedékeken át. 9 Csak a törvényben előírt füstölőszert ajánljátok fel rajta.+ Ne mutassatok be rajta égőáldozatot vagy gabonaáldozatot, és ne öntsetek rá italáldozatot. 10 A bűnért felajánlott áldozat véréből Áron évente egyszer tegyen az oltár szarvaira,+ hogy megszentelje az oltárt.+ Egészen szent az Jehovának. Ezt kell tennetek nemzedékeken át.”

11 Majd Jehova ezt mondta még Mózesnek: 12 „Amikor népszámlálást tartotok, és megszámoljátok Izrael fiait,+ akkor mindenki adjon váltságdíjat az életéért* Jehovának, nehogy csapás érje őket a népszámláláskor. 13 Ezt adja mindaz, akit nyilvántartásba vesznek: fél sekelt* a szent helyen tartott szabványsekel szerint*.+ Egy sekel 20 gera*. Fél sekel legyen az adomány Jehovának.+ 14 Vegyetek nyilvántartásba minden 20 éves vagy annál idősebb férfit, és ezt az adományt adják meg Jehovának.+ 15 A gazdag ne adjon többet és a szegény se adjon kevesebbet fél sekelnél* adományként Jehovának, hogy engesztelést szerezzen az életéért*. 16 Szedjétek be az izraelitáktól az engesztelés ezüstpénzét, és adjátok azt a találkozás sátránál végzett szolgálatra. Ez emlékeztető lesz Jehova előtt az izraelitákért, és engesztelést szerez az életükért*.”

17 Jehova folytatta, és ezt mondta Mózesnek: 18 „Készítsetek mosakodáshoz egy rézmedencét és egy hozzá való állványt.+ Helyezzétek a találkozás sátra és az oltár közé, és töltsetek bele vizet.+ 19 Áron és a fiai ebben fogják megmosni a kezüket és a lábukat.+ 20 Amikor bemennek a találkozás sátrába, vagy amikor az oltár közelébe mennek, hogy szolgáljanak, és tűzáldozatot mutassanak be Jehovának, hogy felszálljon a füstje, mosakodjanak meg, hogy meg ne haljanak. 21 Mossák meg a kezüket és a lábukat, hogy meg ne haljanak, és legyen ez állandó érvényű rendelet nekik: neki és az utódainak nemzedékeken át.”+

22 Jehova még ezt is mondta Mózesnek: 23 „Ezután vegyél a legkiválóbb illatszerekből: 500 egység megalvadt mirhát, feleannyi, 250 egység édes fahéjat, 250 egység édes kálmost, 24 továbbá 500 egység kassziát a szent helyen tartott szabványsekel szerint*,+ és egy hin* olívaolajat. 25 Utána készíts belőle szent felkenetési olajat. Alaposan legyen kikeverve.*+ Legyen ez szent felkenetési olaj.

26 Kend fel vele a találkozás sátrát,+ a szövetségládát*, 27 az asztalt és a hozzá tartozó összes eszközt, a lámpatartót és annak eszközeit, a füstölőoltárt, 28 az égőáldozati oltárt valamennyi felszerelési tárgyával együtt, valamint a medencét és az állványát. 29 Szenteld meg azokat, hogy egészen szentek legyenek.+ Csak olyan ember érjen hozzájuk, aki szent.+ 30 Majd kend fel Áront+ és a fiait,+ és szenteld fel őket, hogy papokként szolgáljanak engem.+

31 És mondd ezt az izraelitáknak: »Szent felkenetési olaj lesz ez nekem nemzedékeken át.+ 32 Senki se kenje be vele a testét, és ne készítsetek ehhez hasonló összetételű kenőcsöt. Szent ez, és maradjon is szent számotokra. 33 Aki ilyen kenőcsöt készít, vagy aki olyan emberre ken belőle, aki nem jogosult rá,* azt meg kell ölni, és így el lesz távolítva a népéből.«”+

34 Jehova ezt mondta Mózesnek: „Vegyél egyforma mennyiséget a következő illatszerekből:+ illatos gyanta, ónix, illatos galbanum és tiszta tömjén. 35 Készíts belőlük füstölőszert+, fűszerkeveréket, és alaposan keverd ki*. Legyen sós,+ tiszta és szent. 36 Törj belőle valamennyit finom porrá, és tegyél belőle a találkozás sátrában lévő szövetségláda* elé, ahol megjelenek neked. Egészen szent legyen ez nektek. 37 Ne készítsetek magatoknak ilyen összetételű füstölőszert.+ Tekintsétek ezt úgy, mint ami szent Jehovának. 38 Aki ilyet készít, hogy élvezze az illatát, azt meg kell ölni, és így el lesz távolítva a népéből.”

31 Jehova még ezt mondta Mózesnek: 2 „Nézd, én kiválasztom* Bécalelt+, Húr fiának, Urinak a fiát Júda törzséből.+ 3 Bőségesen adok neki a szellememből, hogy bölcs legyen, és értelmes, értsen mindenféle mesterséghez, 4 hogy terveket tudjon készíteni mindenféle művészi munkához, és meg tudja munkálni az aranyat, az ezüstöt meg a rezet, 5 köveket tudjon vágni, és foglalatba tudja tenni azokat,+ és hogy mindenfélét tudjon készíteni fából.+ 6 Ezenkívül kijelölöm Oholiábot+, a Dán törzséből való Ahiszámák fiát, hogy segítsen neki. Minden hozzáértő embert* még ügyesebbé teszek, hogy el tudjanak készíteni mindent, amit parancsoltam neked.+ 7 Készítsék el a találkozás sátrát,+ a szövetségládát*+ és a rá való fedelet+, a sátorhoz tartozó összes felszerelési tárgyat, 8 az asztalt+ és az eszközeit, a színarany lámpatartót és az összes hozzá való eszközt,+ valamint a füstölőoltárt+. 9 Továbbá az égőáldozati oltárt+ és a hozzá tartozó összes felszerelési tárgyat, a medencét és az állványát,+ 10 a finom szövésű ruhákat, Áron pap szent ruháit és a fiainak a ruháit a papi szolgálathoz,+ 11 valamint a felkenetési olajat és az illatos füstölőszert a szentélybe.+ Mindent úgy készítsenek el, ahogy parancsoltam neked.”

12 Jehova még ezt mondta Mózesnek: 13 „Beszélj az izraelitákkal, és mondd meg nekik: »A sabbatjaimat mindenképpen tartsátok meg,+ mert ez jel köztem és köztetek nemzedékeken át, hogy megtudjátok, hogy én, Jehova szentellek meg titeket. 14 Tartsátok meg a sabbatot, mert szent az nektek.+ Aki megszegi a sabbat törvényét, annak meg kell halnia. Ha valaki dolgozik ezen a napon, azt* meg kell ölni, és így el lesz távolítva a népéből.+ 15 Hat napon lehet munkát végezni, de a sabbat, a hetedik nap pihenőnap lesz.+ Ez szent Jehovának. Aki dolgozik sabbatnapon, annak meg kell halnia. 16 Az izraeliták tartsák meg a sabbatot, ünnepeljék meg nemzedékeken át. Ez egy hosszú időkre szóló szövetség. 17 Jel ez köztem és Izrael népe között hosszú időkre,+ mert hat nap alatt alkotta meg Jehova az eget és a földet, a hetedik napon pedig megpihent.+«”

18 Amint Isten befejezte a beszédét Mózessel a Sínai-hegyen, átadta neki a szövetség két tábláját*,+ az Isten ujjával írt kőtáblákat.+

32 A nép időközben látta, hogy Mózes már jó ideje nem jött le a hegyről.+ Ezért összegyűltek Áron köré, és ezt mondták neki: „Készíts nekünk istent, aki vezet minket,+ mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről.” 2 Áron erre ezt mondta nekik: „Szedjétek ki a feleségeitek, a fiaitok és a lányaitok füléből az arany fülbevalókat+, és hozzátok ide nekem.” 3 Erre az egész nép kiszedte a füléből az arany fülbevalókat, és odavitte azokat Áronhoz. 4 Ő elvette tőlük az aranyat, vésővel megformálta, és borjúszobrot* készített belőle.+ Azok pedig ezt mondták: „Ó, Izrael, ez a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptom földjéről!”+

5 Amikor Áron ezt meglátta, oltárt épített előtte, majd így kiáltott: „Holnap Jehova ünnepe lesz!” 6 Másnap tehát korán felkeltek, és égőáldozatokat ajánlottak fel, és közösségi áldozatokat mutattak be. A nép utána leült enni és inni. Majd felkeltek mulatozni.+

7 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Menj le, mert a néped, melyet kivezettél Egyiptom földjéről, súlyos bűnt követett el.+ 8 Megmondtam nekik, hogy milyen úton járjanak, de hamar letértek róla.+ Borjúszobrot* készítettek maguknak, hajlonganak előtte, áldoznak neki, és ezt mondják: »Ó, Izrael, ez a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptom földjéről!«” 9 Jehova még ezt mondta Mózesnek: „Látom, hogy ez a nép makacs*.+ 10 Most azért hagyj engem, hadd irtsam ki őket dühömben, és hadd tegyelek téged nagy nemzetté helyettük!”+

11 Mózes pedig így könyörgött* Jehovához, az ő Istenéhez:+ „Ó, Jehova, miért gerjednél haragra a néped ellen azután, hogy nagy hatalommal és erős kézzel kihoztad őket Egyiptom földjéről?+ 12 Miért mondják az egyiptomiak: »Gonosz szándékkal vitte ki őket. Meg akarta őket ölni a hegyekben, és ki akarta őket irtani a föld színéről.«+ Múljon el lángoló haragod. Gondold át újra* a döntésedet, és ne sújtsd a népedet ezzel a csapással. 13 Emlékezz Ábrahámra, Izsákra és Izraelre, a te szolgáidra, akiknek megesküdtél önmagadra, ezt mondva nekik: »Sok utódot* adok neked, annyian lesznek, mint az ég csillagai,+ és az utódaidnak* adom az egész földet, amelyet kijelöltem, hogy végleg birtokba vegyék azt.«+”

14 Jehova erre újra átgondolta* a döntését, és nem sújtotta csapással a népét, pedig korábban azt mondta.+

15 Mózes utána megfordult, és lement a hegyről a szövetség két táblájával*+ a kezében.+ A táblák mindkét oldalára írva volt, az elejére és a hátuljára is. 16 A táblákat Isten készítette, és az írást Isten véste a táblákra.+ 17 Amikor Józsué meghallotta a nép lármázását, ezt mondta Mózesnek: „Csatazaj van a táborban.” 18 De Mózes így felelt:

Másfajta ének hangját hallom én.”

19 Amint Mózes a tábor közelébe ért, és meglátta a borjút+, és hogy táncolnak, haragra gerjedt. Azon nyomban földhöz vágta a táblákat a hegy lábánál, és azok összetörtek.+ 20 Ezután fogta a borjút, melyet készítettek, tűzbe dobta és porrá zúzta,+ utána pedig a vízbe szórta, majd megitatta az izraelitákkal.+ 21 Mózes azután ezt kérdezte Árontól: „Mit tett veled a nép, hogy ilyen nagy bűnbe vitted őket?” 22 Áron erre így felelt: „Ne legyél dühös, uram. Jól tudod te is, hogy a nép hajlik a rosszra.+ 23 Ezt mondták nekem: »Készíts nekünk istent, aki vezet minket, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről.«+ 24 Erre én ezt mondtam nekik: »Akinek van aranya, az szedje le magáról, és adja nekem.« Én pedig a tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle.”

25 Mózes látta, hogy a nép féktelenné vált, mert Áron hagyta, hogy féktelenné váljon, és megszégyenültek az ellenségeik előtt. 26 Ekkor Mózes odaállt a tábor kapujába, és ezt mondta: „Ki van Jehova oldalán? Az jöjjön ide!”+ És az összes lévita Mózes köré gyűlt. 27 Ekkor ezt mondta nekik: „Így szól Jehova, Izrael Istene: »Kösse fel mindegyikőtök a kardját. Járjátok be a tábort keresztül-kasul, egyik kaputól a másikig, és öljétek meg a testvéreiteket, a szomszédaitokat és a barátaitokat.«”+ 28 A léviták megtették, amit Mózes mondott, úgyhogy azon a napon mintegy 3000 embert öltek meg. 29 Ezután Mózes ezt mondta: „Mivel mindegyikőtök a saját fia és testvére ellen fordult,+ különítsétek el* ma magatokat Jehovának. Isten ma megáld titeket.”+

30 Mózes másnap ezt mondta a népnek: „Nagyon nagy bűnt követtetek el. Most pedig felmegyek Jehovához, talán tehetek valamit azért, hogy megbocsássa a bűneiteket.”+ 31 Mózes tehát visszament Jehovához, és ezt mondta: „Ez a nép nagy bűnt követett el. Istent készített magának aranyból.+ 32 Ha úgy gondolod, bocsásd meg a bűnüket.+ Ha viszont nem teszed, kérlek, töröld ki a nevemet a könyvedből.+” 33 Jehova azonban ezt mondta Mózesnek: „Annak a nevét fogom kitörölni a könyvemből, aki vétkezett ellenem. 34 Most pedig menj, és vezesd a népet arra a helyre, ahova mondtam neked. Előtted fog menni az angyalom,+ és azon a napon, amikor felelősségre vonom őket, megbüntetem őket a bűnükért.” 35 Majd Jehova csapással sújtotta a népet a borjú miatt, melyet Áron a kérésükre készített.

33 Azután Jehova így szólt Mózeshez: „Indulj útnak a néppel együtt, melyet kivezettél Egyiptom földjéről. Menjetek arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, ezt mondva: »Az utódodnak* adom azt.«+ 2 Angyalt küldök előtted,+ és elűzöm a kánaánitákat, amoritákat, hettitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat.+ 3 Menjetek fel a tejjel és mézzel folyó földre.+ Én viszont nem megyek fel veletek, mivel makacs* nép vagytok,+ és még kiirtanálak titeket az úton.+”

4 Amikor a nép meghallotta ezeket a kemény szavakat, elkeseredett, és senki sem vette fel az ékszereit. 5 Jehova ezt mondta még Mózesnek: „Mondd meg az izraelitáknak: »Makacs* nép vagytok.+ Egy pillanat alatt átmehetnék köztetek, és kiirthatnálak benneteket.+ Ne vegyétek fel tehát az ékszereiteket, míg átgondolom, mit tegyek veletek.«” 6 Az izraeliták ezért levették az ékszereiket a Hóreb-hegynél, és nem viselték utána azokat.

7 Mózes pedig fogta a sátrát, és a táboron kívül, a tábortól távolabb verte fel, és elnevezte találkozás sátrának. Aki kérdezni akart valamit Jehovától,+ kiment a találkozás sátrához a táboron kívülre. 8 Amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép felkelt, megállt mindenki a saját sátrának a bejáratánál, és követte a szemével Mózest, míg be nem ment a sátorba. 9 Amikor Mózes bement a sátorba, a felhőoszlop+ lejött, és megállt a sátor bejáratánál, míg Isten beszélt Mózessel.+ 10 Amikor a nép látta, hogy a felhőoszlop a sátor bejáratánál áll, mindenki meghajolt a saját sátrának a bejáratánál. 11 Jehova szemtől szemben beszélt Mózessel,+ ahogyan az egyik ember beszél a másikkal. Amikor Mózes visszatért a táborba, a szolgája+, Józsué+, Nún fia, ott maradt a sátornál.

12 Mózes pedig ezt mondta Jehovának: „Nézd, te ezt mondtad nekem: »Vidd fel ezt a népet«, de azt nem mondtad meg, hogy kit küldesz el velem. Azt is mondtad: »Jól ismerlek,* és kedves vagy nekem.« 13 Ha kedves vagyok neked, kérlek, ismertesd meg velem az útjaidat,+ hogy megismerjelek téged, és így mindig kedves legyek neked. Azt is vedd figyelembe, hogy ez a nemzet a te néped.+” 14 Ő erre így felelt: „Én magam* fogok veled menni,+ és nyugalmad lesz.”+ 15 Ekkor Mózes ezt mondta neki: „Ha te* nem jössz velünk, akkor hadd maradjunk itt. 16 Mert miből fogják tudni, hogy kedves vagyok neked, én is, és a néped is? Hát nem abból, hogy velünk jössz?+ Hisz ez különböztet meg engem és a népedet minden más néptől, amely a földön van!+”

17 Jehova így szólt Mózeshez: „Ezt a kérésedet is teljesítem, mivel kedves vagy nekem, és jól ismerlek* téged.” 18 Ezután Mózes ezt mondta: „Kérlek, hadd lássam a dicsőségedet!” 19 De ő így felelt: „Elmegyek előtted, és megláthatod, mennyire jóságos vagyok. Kijelentem előtted a nevemet, a Jehova nevet.+ Én döntöm el, hogy ki lesz kedves a szememben, és kivel leszek irgalmas.+” 20 Ám hozzátette: „Nem láthatod az arcomat, mert nem láthat engem ember úgy, hogy meg ne haljon.”

21 Jehova még ezt mondta: „Itt egy hely mellettem, állj a sziklára. 22 Amikor a dicsőségem elhalad előtted, a sziklának az egyik hasadékába foglak rejteni, és a kezemmel betakarlak, míg elmegyek előtted. 23 Utána elveszem a kezemet, és látni fogod a hátamat. De az arcomat nem láthatod.+”

34 Jehova ezt mondta Mózesnek: „Véss ki két kőtáblát, hasonlót az előzőekhez,+ és én ráírom a táblákra azokat a szavakat, melyek az előző táblákon voltak,+ amelyeket összetörtél.+ 2 Legyél kész reggelre, ugyanis reggel fel kell menned a Sínai-hegyre. Állj meg ott előttem a hegy tetején.+ 3 De senki se menjen fel veled, és senki mást ne lehessen látni az egész hegyen. Még nyáj és csorda se legeljen a hegy előtt.+”

4 Mózes pedig kivésett két kőtáblát, hasonlót az előzőekhez. Majd felkelt kora reggel, felment a Sínai-hegyre, ahogyan Jehova parancsolta neki, és a kezében vitte a két kőtáblát. 5 Ekkor Jehova lejött+ a felhőben, megállt Mózes mellett, és feltárta neki a nevét, a Jehova nevet.+ 6 Jehova elhaladt előtte, és kijelentette: „Jehova, Jehova irgalmas+ és könyörületes+ Isten, türelmes*+, odaadóan szeret,+ és mindig hűséges*+. 7 Odaadóan szeret ezer nemzedéken át,+ megbocsát vétket, törvényszegést és bűnt,+ de semmiképpen sem hagyja büntetlenül a bűnöst,+ megbünteti az apák vétkéért a fiakat és az unokákat, a harmadik nemzedéket és a negyedik nemzedéket.”+

8 Mózes azon nyomban mélyen meghajolt, és leborult, 9 majd ezt mondta: „Ha kedves vagyok neked, ó, Jehova, akkor kérlek, Jehova, gyere el velünk,+ bár makacs* ez a nép.+ Bocsásd meg a vétkünket és a bűnünket,+ és fogadj minket a népeddé.” 10 Ő így felelt: „Szövetséget kötök veletek: Az egész néped előtt olyan csodákat teszek, amilyenek még nem történtek* az egész földön egyetlen nép között sem.+ És a körülöttetek élő összes nép meglátja majd, mit tesz Jehova, mert félelmet keltő dolgot teszek veletek.+

11 Figyeljetek arra, amit ma parancsolok nektek.+ Elűzöm előletek az amoritákat, kánaánitákat, hettitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat.+ 12 Vigyázzatok, ne kössetek szövetséget annak a földnek a lakóival, ahova mentek,+ nehogy csapda legyen nektek.+ 13 Az oltáraikat romboljátok le, a szent oszlopaikat zúzzátok össze, és a szent rúdjaikat* vágjátok ki.+ 14 Mert nem szabad leborulnotok más isten előtt,+ mivel Jehova arról ismert*, hogy kizárólagos odaadást* vár el. Igen, ő olyan Isten, aki kizárólagos odaadást vár el.+ 15 Vigyázzatok, ne kössetek szövetséget annak a földnek a lakóival, mert amikor erkölcstelenkednek az isteneikkel, és áldoznak nekik,+ még valamelyikük meghív titeket, és ti esztek az áldozatából.+ 16 Aztán biztosan feleséget vesztek a fiaitoknak a lányaik közül,+ a lányaik pedig erkölcstelenkedni fognak az isteneikkel, és ráveszik a fiaitokat, hogy ők is erkölcstelenkedjenek azokkal.+

17 Ne készítsetek öntött bálványszobrokat.+

18 Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét.+ Kovásztalan kenyeret egyetek, ahogy parancsoltam nektek. Hét napig egyétek a meghatározott időben, abib*+ hónapban, mert abib hónapban jöttetek ki Egyiptomból.

19 Minden hímnemű elsőszülött* az enyém,+ az állatok közül is, legyen az akár bika, akár kos.+ 20 Minden szamár elsőszülöttjét váltsátok ki egy juhval, ha pedig nem váltjátok ki, akkor törjétek el a nyakát. A fiaitok közül is váltsatok ki minden elsőszülöttet.+ Senki se jelenjen meg előttem üres kézzel.

21 Hat napon át dolgozzatok, de a hetedik napon pihenjetek*.+ Még a szántás és az aratás idején is tegyetek így.

22 Tartsátok meg a hetek ünnepét is, amikor learatjátok a búza első érett termését, valamint a betakarítás ünnepét* az év végén.+

23 Évente háromszor jelenjen meg minden férfi közületek az igaz Úr, Jehova, Izrael Istene előtt.+ 24 Én ugyanis elűzöm előletek a nemzeteket,+ nagyobb lesz a területetek, és senki sem akarja majd elvenni a földeteket, amikor évente háromszor felmentek Jehovához, a ti Istenetekhez.

25 A nekem felajánlott áldozat vérét ne mutassátok be kovásszal készült étellel együtt.+ És a pászka ünnepén bemutatott áldozatot ne hagyjátok meg reggelig.+

26 Földetek első érett termésének a legjavát vigyétek Jehovának, a ti Isteneteknek a házába.+

Ne főzzetek kecskegidát az anyja tejében.+”

27 Jehova még ezt mondta Mózesnek: „Írd le ezeket a szavakat,+ mert ezekkel a szavakkal összhangban szövetséget kötök veled és Izraellel.”+ 28 És Mózes 40 nap és 40 éjjel maradt ott Jehovával. Kenyeret nem evett, és vizet sem ivott.+ Isten pedig felírta a táblákra a szövetség szavait, a tízparancsolatot*.+

29 Mózes ezután lejött a Sínai-hegyről, és a szövetség két táblája* a kezében volt.+ Amikor lejött a hegyről, Mózes nem tudta, hogy sugárzik az arcbőre amiatt, hogy Istennel beszélt. 30 Amikor Áron és az izraeliták meglátták Mózest, féltek a közelébe menni, mert sugárzott az arcbőre.+

31 Mózes azonban odahívta őket magához, így hát Áron és a közösség valamennyi fejedelme odament hozzá, és Mózes beszélt velük. 32 Azután a többi izraelita is odament hozzá, ő pedig elmondta nekik mindazt, amit Jehova parancsolt neki a Sínai-hegyen.+ 33 Amikor Mózes befejezte a beszédét, leplet tett az arcára.+ 34 De ha bement Jehovához, hogy beszéljen vele, akkor levette az arcáról a leplet, és nem volt rajta, amíg ki nem jött.+ Majd kijött, és elmondta az izraelitáknak, hogy milyen parancsot kapott.+ 35 Az izraeliták látták, hogy Mózes arcbőre sugárzik, ezért Mózes újra befedte az arcát a lepellel, és az rajta volt addig, míg be nem ment, hogy beszéljen Istennel*.+

35 Mózes később egybehívta az izraeliták egész közösségét, és ezt mondta nekik: „A következőket parancsolta nektek Jehova:+ 2 Hat napon lehet munkát végezni, de a hetedik nap legyen szent nektek. Ez sabbatnap, Jehovának szentelt pihenőnap.+ Aki dolgozik ezen a napon, annak meg kell halnia.+ 3 Ne gyújtsatok tüzet sabbatnapon a lakóhelyeteken.”

4 Ezután Mózes ezt mondta az izraeliták egész közösségének: „A következőket parancsolta Jehova: 5 »Gyűjtsetek adományt Jehovának.+ Mindenki, akinek a szíve vágya,+ hozzon Jehovának adományt: aranyat, ezüstöt, rezet, 6 kék fonalat, bíborszínű gyapjút, skarlátvörös fonalat, finom lent, kecskeszőrt+, 7 pirosra festett kosbőrt, fókabőrt, akáciafát, 8 olajat a lámpákhoz, balzsamolajat felkenetési olajnak és illatos füstölőszernek+, 9 valamint ónixköveket és más köveket, hogy foglalatba legyenek téve az efódon+ és a melltáskán+.

10 Jöjjön el közületek minden hozzáértő ember*,+ és készítse el mindazt, amire Jehova parancsot adott: 11 a hajlékot a sátrával és a takarójával együtt, kapcsait és deszkakereteit, rúdjait, oszlopait és csaplyukas talpait; 12 a ládát+, a rúdjait+ és a fedelét+, az előtte levő függönyt+; 13 az asztalt+, a hozzá tartozó összes eszközt és a rúdjait, a jelenlét kenyerét+; 14 a világításhoz szükséges lámpatartót+ a hozzá tartozó eszközökkel együtt, a lámpáit meg a lámpaolajat;+ 15 a füstölőoltárt+ és a rúdjait; a felkenetési olajat és az illatos füstölőszert+; a kárpitot* a hajlék bejáratához; 16 az égőáldozati oltárt+, valamint a hozzá tartozó rézrácsozatot, rudakat és összes felszerelési tárgyat; a medencét és az állványát;+ 17 az udvarhoz való vásznakat,+ oszlopokat és csaplyukas talpakat; az udvar bejáratánál levő kárpitot*; 18 a hajlék és az udvar sátorcövekeit a hozzájuk tartozó kötelekkel együtt;+ 19 a finom szövésű ruhákat+ a szentélyben való szolgálathoz, Áron pap szent ruháit+ és fiainak a ruháit a papi szolgálathoz.«”

20 Ezután az izraeliták egész közössége elment Mózes elől. 21 Majd mindenki, akinek a szíve vágya volt,+ és arra érzett késztetést,* hogy adjon, eljött, és elhozta Jehovának az adományait, vagyis azokat a dolgokat, amelyek a találkozás sátrához, az ott végzett szolgálathoz és a szent ruhákhoz szükségesek. 22 A férfiak és az asszonyok egyre csak jöttek, mindenki, akit a szíve arra indított. Hoztak melltűket, fülbevalókat, gyűrűket és más ékszereket, továbbá mindenféle aranytárgyat. Mindegyikük felajánlotta* Jehovának az aranyat, amit hozott.+ 23 Akinek csak volt kék fonala, bíborszínű gyapjúja, skarlátvörös fonala, finom lenje, kecskeszőre, fókabőre vagy pirosra festett kosbőre, elhozta. 24 Mindazok, akik ezüstöt vagy rezet adtak, elhozták azt Jehovának adományként, akiknek pedig akáciafájuk volt, elhozták a munkákhoz.

25 Minden asszony, aki értett+ a fonáshoz, elhozta, amit font: kék fonalat, bíborszínű gyapjút, skarlátvörös fonalat és finom lent. 26 Azok az asszonyok pedig, akik értettek hozzá, és akiknek szívük vágya volt, fonalat fontak kecskeszőrből.

27 A fejedelmek hoztak ónixköveket és más köveket, hogy foglalatba legyenek téve az efódon és a melltáskán,+ 28 balzsamolajat, továbbá olajat a világításhoz, a felkenetési olajhoz+ és az illatos füstölőszerhez+. 29 Minden férfi és nő, akinek szíve vágya volt, hozott valamit ahhoz a munkához, amelynek az elvégzésére parancsot adott Jehova Mózes által. Az izraeliták önkéntes adományt hoztak Jehovának.+

30 Mózes ekkor ezt mondta az izraelitáknak: „Nézzétek, Jehova kiválasztotta Bécalelt, Húr fiának, Urinak a fiát Júda törzséből.+ 31 És Isten bőségesen adott neki a szelleméből, hogy bölcs legyen, és értelmes, értsen mindenféle mesterséghez, 32 hogy terveket tudjon készíteni mindenféle művészi munkához, és meg tudja munkálni az aranyat, az ezüstöt meg a rezet, 33 köveket tudjon vágni, és foglalatba tudja tenni azokat, és hogy mindenféle művészi alkotást tudjon készíteni fából. 34 És Isten képessé tette őt és Oholiábot,+ Ahiszámáknak a fiát Dán törzséből, hogy tanítani tudjanak másokat. 35 Képessé* tette őket,+ hogy értsenek mindenféle kézműves mesterséghez, a ruhakészítéshez, hogy kék fonalat, bíborszínű gyapjút, skarlátvörös fonalat és finom lent használva tudjanak hímezni, és hogy tudjanak szőni. Ezek a férfiak mindenféle tervet és munkát el tudnak majd készíteni.

36 Bécalel dolgozzon együtt Oholiábbal és az összes hozzáértő férfival*, akit Jehova bölccsé és értelmessé tett, mert így tudni fogják, hogyan végezzék el Jehova parancsával összhangban a szent szolgálat végzéséhez szükséges munkákat.”+

2 Mózes ekkor magához hívta Bécalelt, Oholiábot és azokat a hozzáértő férfiakat, akiket Jehova ügyessé tett,+ mindenkit, akinek a szíve vágya volt, hogy jelentkezzen a munkára.+ 3 Ők elvitték Mózestől az összes adományt+, melyet az izraeliták hoztak a szent szolgálathoz szükséges munkákhoz. De az izraeliták továbbra is minden reggel hozták neki az önkéntes adományokat.

4 Miután minden mesterember hozzálátott a szent munkához, egymás után jöttek, 5 és ezt mondták Mózesnek: „Sokkal többet hoz a nép, mint amennyi szükséges ahhoz a munkához, amelyre Jehova parancsot adott.” 6 Mózes ekkor megparancsolta, hogy hirdessék ki az egész táborban: „Férfiak és asszonyok, ne hozzatok több dolgot szent adománynak.” A nép ezután nem hozott több adományt. 7 Az adomány pedig elég volt minden elvégzendő munkához, sőt még sok is.

8 A mesteremberek+ elkészítették a hajlékhoz+ a 10 sátorlapot finom sodrott lenből, kék fonalból, bíborszínű gyapjúból és skarlátvörös fonalból, ő* pedig kerubokat hímzett rájuk.+ 9 Minden egyes sátorlap hossza 28 könyök* volt, a szélessége pedig 4 könyök. Egyforma méretű volt mindegyik sátorlap. 10 Utána összeillesztett 5 sátorlapot, és ugyanígy tett a maradék 5 sátorlappal is. 11 Majd hurkokat készített kék fonalból mindkét összeillesztett sátorlap egyik végére, oda, ahol össze lesznek kapcsolva. 12 Ötven hurkot készített az egyik sátorlapra, és 50 hurkot a másik sátorlapra, hogy egymással szembefordítva össze lehessen kapcsolni őket. 13 Végül készített 50 aranykapcsot, és összekapcsolta velük a sátorlapokat. Így lettek egyetlen sátorlappá a hajlékhoz.

14 Majd készített sátorlapokat kecskeszőrből, amelyekkel be lehet borítani a hajlékot. 11 sátorlapot készített.+ 15 Minden egyes sátorlap 30 könyök hosszú és 4 könyök széles volt. Egyforma méretű volt a 11 sátorlap. 16 Majd összeillesztett 5 sátorlapot, és ugyanígy tett a maradék 6 sátorlappal is. 17 Ezután készített 50-50 hurkot mindkét összeillesztett sátorlap egyik végére, oda, ahol össze lehet őket kapcsolni. 18 Utána készített 50 rézkapcsot, hogy egymáshoz illessze a sátorlapokat, és egyetlen sátorlap legyen belőlük.

19 És készített a sátorra egy takarót pirosra festett kosbőrből, és egy másikat a tetejére fókabőrből.+

20 Majd készített a hajléknak akáciafából+ deszkakereteket, amelyek függőlegesen álltak.+ 21 Mindegyik deszkakeret 10 könyök hosszú és 1,5 könyök széles volt. 22 Minden egyes deszkakeretnek 2 csapja* volt, melyek egymáshoz képest párhuzamosan álltak. Így készítette el a hajlék összes deszkakeretét. 23 Húsz deszkakeretet készített a hajlék déli oldalára. 24 Majd készített ezüstből 40 csaplyukas talpat a 20 deszkakeret alá: 2 csaplyukas talpat minden egyes deszkakeret alá, annak 2 csapjához.+ 25 A hajlék másik oldalára, az északi oldalra is készített 20 deszkakeretet, 26 és hozzájuk 40 csaplyukas talpat ezüstből: 2 csaplyukas talpat mindegyik deszkakeret alá.

27 A hajlék nyugati, hátsó részére 6 deszkakeretet készített.+ 28 És készített 2 deszkakeretet a hajlék hátsó részére saroktámasznak. 29 Ezek a deszkakeretek két részből álltak az aljuktól a tetejükig, a két részük a felső karikánál ért össze. Egyformára készítette a 2 saroktámaszt. 30 Így tehát 8 deszkakeret volt 16 ezüst csaplyukas talppal: 2 csaplyukas talp minden egyes deszkakeret alatt.

31 Ezután készített rudakat akáciafából: ötöt a hajlék egyik oldalán lévő deszkakeretekhez,+ 32 ötöt a hajlék másik oldalán lévő deszkakeretekhez, és ötöt a hajlék hátsó, nyugati oldalán lévő deszkakeretekhez. 33 Elkészítette a középső rudat, mely a deszkakeretek közepén húzódott a hajlék egyik végétől a másikig. 34 Bevonta a deszkakereteket arannyal, elkészítette azok karikáit aranyból rúdtartóknak, és a rudakat is bevonta arannyal.+

35 Azután készített egy függönyt+ kék fonalból, bíborszínű gyapjúból, skarlátvörös fonalból és finom sodrott lenből. Majd kerubokat+ hímzett rá.+ 36 Készített hozzá 4 oszlopot akáciafából, és bevonta őket arannyal. Az oszlopokon lévő akasztókat is aranyból készítette, és 4 csaplyukas talpat öntött hozzájuk ezüstből. 37 Továbbá szőtt egy kárpitot* a sátor bejáratára kék fonalból, bíborszínű gyapjúból, skarlátvörös fonalból és finom sodrott lenből.+ 38 Készített hozzá 5 oszlopot, azokhoz pedig kampókat. Az oszlopok tetejét és illesztőelemeit* bevonta arannyal, a hozzájuk tartozó 5 csaplyukas talp azonban rézből volt.

37 Bécalel+ ezután elkészítette a ládát+ akáciafából. A hossza 2,5 könyök* volt, a szélessége 1,5 könyök, és a magassága is 1,5 könyök.+ 2 Kívül-belül bevonta színarannyal, és készített rá körbe aranyszegélyt.+ 3 Utána öntött hozzá 4 aranykarikát a 4 láb fölé. 2 karikát az egyik oldalra, és 2 karikát a másik oldalra. 4 Majd rudakat készített akáciafából, és bevonta őket arannyal.+ 5 Bedugta a láda oldalán lévő karikákba a rudakat, hogy azokkal hordozzák a ládát.+

6 Elkészítette a fedelet is színaranyból.+ 2,5 könyök volt a hossza, és 1,5 könyök a szélessége.+ 7 Ezenkívül készített vert aranyból két kerubot+ a fedél két végére.+ 8 Az egyik kerub az egyik végén, a másik kerub pedig a másik végén volt. A kerubokat a fedél két végére készítette. 9 A két kerub egymással szemben helyezkedett el, a szárnyukat felfelé nyújtották, és a szárnyuk árnyékba borította a fedelet.+ A kerubok arca a fedél felé nézett.+

10 Ezután elkészítette az asztalt akáciafából.+ 2 könyök volt a hossza, 1 könyök a szélessége és 1,5 könyök a magassága.+ 11 Utána bevonta színarannyal, és körbe aranyszegélyt készített rá. 12 Ezután készített az asztalra körbe egy keretet, amelynek a szélessége egy tenyér* volt, és készített a keretre körbe aranyszegélyt. 13 Továbbá öntött hozzá 4 aranykarikát, és a karikákat a 4 sarokra tette, ahol a 4 láb volt. 14 A karikák közel voltak a kerethez. Ezek voltak a rúdtartók, hogy hordozni lehessen az asztalt. 15 Utána az asztal hordozásához elkészítette a rudakat akáciafából, és bevonta őket arannyal. 16 Azután elkészítette az asztalra való eszközöket színaranyból: a tálakat, poharakat, valamint a csészéket és kancsókat, amelyekből italáldozatot öntenek.+

17 Majd elkészítette a lámpatartót+ színaranyból. Vert aranyból készítette. Az alja, szára, csészéi*, bimbói és virágai egy darabból voltak.+ 18 A szár két oldalán 6 ág jött ki, 3 az egyik oldalán, 3 a másik oldalán. 19 Az egyik oldalon mindegyik ágon 3, mandulavirág alakú csésze volt, és ez bimbóval és virággal váltakozott. A másik oldalon is ugyanígy néztek ki az ágak. Ilyen volt a lámpatartó 6 ága. 20 A lámpatartó szárán pedig 4, mandulavirág alakú csésze volt, és ez bimbóval és virággal váltakozott. 21 A szárból kijövő 6 ág alatt bimbók voltak. Az első 2 ág alatt volt egy bimbó, a második 2 ág alatt is volt egy bimbó, és a harmadik 2 ág alatt is volt egy bimbó. 22 A bimbók, az ágak és az egész lámpatartó egy darab, vert színaranyból volt. 23 Majd készített hozzá 7 lámpát,+ lámpabélcsipeszeket* és tűztartókat is színaranyból. 24 A lámpatartót és a hozzá tartozó eszközöket egy talentum* színaranyból készítette.

25 Ekkor elkészítette a füstölőoltárt+ akáciafából. Négyzet alakú volt, 1 könyök hosszú, 1 könyök széles és 2 könyök magas. A szarvai egyben voltak az oltárral.+ 26 Majd bevonta színarannyal a tetejét, körbe az oldalait, és a szarvait is. Ezenkívül készített rá körbe aranyszegélyt. 27 Készített 2-2 aranykarikát is a szegélye alá a két szemben lévő oldalra, hogy tartsák a rudakat, amelyekkel hordozzák az oltárt. 28 Azután elkészítette a rudakat akáciafából, és bevonta őket arannyal. 29 Elkészítette a szent felkenetési olajat+ is, és a tiszta, illatos füstölőszert+. Ezeket alaposan kikeverte.*

38 Elkészítette az égőáldozati oltárt akáciafából. Négyzet alakú volt, 5 könyök* hosszú, 5 könyök széles és 3 könyök magas.+ 2 Majd elkészítette a szarvakat a négy sarkára. A szarvak egyben voltak az oltárral. Ezután bevonta az oltárt rézzel.+ 3 Elkészítette az oltárhoz tartozó összes felszerelési tárgyat, a vödröket, lapátokat, tálakat, villákat és tűztartókat. Minden hozzá való felszerelési tárgyat rézből készített el. 4 Készített hozzá egy rácsozatot is, vagyis egy rézhálót a pereme alá, nagyjából az oltár közepéhez. 5 Majd 4 karikát öntött a négy szélére rúdtartóknak, közel a rézrácsozathoz. 6 Utána elkészítette a rudakat akáciafából, és bevonta őket rézzel. 7 Bedugta az oltár oldalán lévő karikákba a rudakat, hogy azokkal hordozzák azt. Az oltár formája olyan volt, mint egy oldallapokból álló üres ládáé.

8 Utána elkészítette a rézmedencét,+ és a hozzá való állványt is rézből. Azoknak a nőknek a tükreit* használta fel, akik a találkozás sátrának a bejáratához voltak beosztva szolgálatra.

9 Azután elkészítette az udvarhoz+ a vásznakat finom sodrott lenből. A délre néző oldal hossza 100 könyök volt.+ 10 Az ezen az oldalon lévő 20 oszlop és 20 csaplyukas talp rézből volt, a kampók és az illesztőelemek* pedig ezüstből. 11 A vásznak az északi oldalon is összesen 100 könyök hosszúak voltak. Az ezen az oldalon lévő 20 oszlop és 20 csaplyukas talp is rézből volt, a kampók és az illesztőelemek* pedig ezüstből. 12 A vásznak az udvar nyugati oldalán azonban összesen 50 könyök hosszúak voltak. Ezen az oldalon 10 oszlop és 10 csaplyukas talp volt. Az oszlopokhoz tartozó kampók és illesztőelemek* ezüstből voltak. 13 Az udvar szélessége keleten* 50 könyök volt. 14 Tizenöt könyök vászon volt az udvar bejáratának egyik oldalán, 3 oszloppal és 3 csaplyukas talppal. 15 És 15 könyök vászon volt az udvar bejáratának a másik oldalán is, 3 oszloppal és 3 csaplyukas talppal. 16 Az udvar körül az összes vászon finom sodrott lenből volt. 17 Az oszlopok csaplyukas talpai rézből voltak, az oszlopokhoz tartozó kampók és illesztőelemek* pedig ezüstből. Az oszlopok teteje ezüsttel volt bevonva, és az udvar összes oszlopához ezüstből voltak a rögzítőelemek.+

18 Az udvar bejáratához a kárpit* kék fonalból, bíborszínű gyapjúból, skarlátvörös fonalból és finom sodrott lenből volt szőve. A kárpit szélessége 20 könyök, a magassága 5 könyök volt. Ugyanolyan magas volt, mint az udvar vásznai.+ 19 A kárpithoz tartozó 4 oszlop és 4 csaplyukas talp rézből volt. A kampók és az illesztőelemek* ezüstből voltak, és az oszlopok teteje ezüsttel volt bevonva. 20 A hajlék és az udvar összes sátorcöveke rézből volt.+

21 Mózes megparancsolta, hogy vegyék leltárba mindazt, amit felhasználtak a hajlék építéséhez, ahol a szövetségláda+ el lett helyezve. A léviták+ Áron pap fiának, Itamárnak+ a vezetésével végezték el ezt a feladatot. 22 Bécalel+, Húr fiának, Urinak a fia Júda törzséből mindent elkészített, amit Jehova Mózesnek parancsolt. 23 Vele volt Oholiáb+ is, Ahiszámák fia Dán törzséből, aki értett mindenféle kézműves mesterséghez, tudott hímezni és szőni kék fonalból, bíborszínű gyapjúból, skarlátvörös fonalból és finom lenből.

24 A szent hely munkálataihoz annyi aranyat használtak fel, amennyi a meglengetett áldozatként bemutatott arany volt:+ 29 talentum* és 730 sekel* volt a szent helyen tartott szabványsekel szerint*. 25 Az ezüst összesen 100 talentum és 1775 sekel volt a szent helyen tartott szabványsekel szerint*. Ezt azok a férfiak hozták, akiket a népszámláláskor nyilvántartásba vettek. 26 Minden 20 éves vagy annál idősebb férfinak, akit nyilvántartásba vettek, fél sekelt kellett hoznia,+ annyit, amennyi a szent helyen tartott szabványsekel* fele volt. Ők összesen 603 550-en voltak.+

27 A szent hely csaplyukas talpait és a függönyhöz tartozó csaplyukas talpakat 100 talentum ezüstből öntötték. A 100 csaplyukas talp 100 talentum volt, egy csaplyukas talp egy talentum.+ 28 Az 1775 sekel ezüstből készítette a kampókat az oszlopokhoz, ezt használta fel, hogy bevonja a tetejüket, és összeillessze azokat.

29 Az áldozatként* felajánlott réz 70 talentum és 2400 sekel volt. 30 Ebből készítette a csaplyukas talpakat a találkozás sátrának a bejáratához, a rézoltárt, az ahhoz tartozó rézrácsozatot és összes felszerelési tárgyat, 31 az udvar összes csaplyukas talpát, az udvar bejáratának a csaplyukas talpait, valamint a hajlék és az udvar összes sátorcövekét+.

39 Kék fonalból, bíborszínű gyapjúból és skarlátvörös fonalból+ készítették el a finom szövésű ruhákat a szent helyen végzett szolgálatra. Áron szent ruháit+ úgy készítették el, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.

2 Elkészítette* az efódot+ aranyból, kék fonalból, bíborszínű gyapjúból, skarlátvörös fonalból és finom sodrott lenből. 3 Utána vékony aranylapokat vertek, és azokat fonalakká vágta, hogy hímezzenek velük az efódra, mely kék fonalból, bíborszínű gyapjúból, skarlátvörös fonalból és finom lenből készült. 4 Az efódot úgy készítették el, hogy legyenek vállrészei, melyek felül összekapcsolódnak. 5 Az efódon lévő öv, amellyel szorosan megkötik,+ ugyanilyen anyagból készült: aranyból, kék fonalból, bíborszínű gyapjúból, skarlátvörös fonalból és finom sodrott lenből, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.

6 Majd az ónixköveket aranyfoglalatba tették, és belevésték azokba Izrael fiainak a nevét, úgy, mintha pecsétet véstek volna.+ 7 Ő pedig, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek, az efód vállrészeire helyezte azokat, hogy Izrael fiaira emlékeztessenek.+ 8 Majd elkészítette a melltáskát+ hímzéssel. Aranyból, kék fonalból, bíborszínű gyapjúból, skarlátvörös fonalból és finom sodrott lenből volt, mint az efód.+ 9 A melltáska félbehajtva négyzet alakú volt, egyarasznyi* hosszú és egyarasznyi széles. 10 Négy sor követ foglaltak bele. Az első sorban rubin, topáz és smaragd volt. 11 A második sorban türkiz, zafír és jáspis. 12 A harmadik sorban lesemkő*, achát és ametiszt. 13 A negyedik sorban pedig krizolit, ónix és jáde. Aranyfoglalatban voltak. 14 Ugyanúgy, ahogy a pecsétet vésik, rávésték a kövekre Izrael 12 törzsének a nevét. Minden egyes kőre egy nevet véstek. 12 kő volt, mert Izraelnek 12 fia volt.

15 Ezután sodrott zsinórokat készítettek a melltáskára színaranyból.+ 16 Majd készítettek két aranyfoglalatot és két aranykarikát, és a két karikát a melltáska két sarkára tették. 17 Azután átfűzték a két aranyzsinórt a melltáska sarkain lévő két karikán. 18 A két zsinór végeit átfűzték elöl, az efód vállrészeinél lévő két foglalaton. 19 Ezután két aranykarikát készítettek, és a melltáska belső, vagyis az efód felé néző felének a két sarkára tették azokat.+ 20 És készítettek még két aranykarikát az efód külsejére, a két vállrész alsó része alá, közel az összeillesztéshez, az efód öve fölé. 21 Végül ahogy Jehova parancsolta Mózesnek, a melltáskát a karikáinál fogva az efód karikáihoz kötötték kék zsinórral, hogy a melltáska ne csússzon el az efódon az öv felett.

22 Azután elkészítette az efód ujjatlan köpenyét, melyet egy szövő kék fonalból szőtt.+ 23 Középen volt rajta egy kivágás, olyan, mint a páncélingé. A kivágást körbe beszegték, hogy ne szakadjon el. 24 Majd az ujjatlan köpeny felhajtására gránátalmákat készítettek kék fonalból, bíborszínű gyapjúból és skarlátvörös fonalból egybesodorva. 25 Továbbá készítettek csengettyűket színaranyból, és a csengettyűket a gránátalmák közé tették, körbe az ujjatlan köpeny felhajtására. 26 A szolgálathoz használt ujjatlan köpeny felhajtásán körbe, felváltva volt csengettyű és gránátalma, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.

27 Azután finom lenvászonból köntösöket szőttek Áronnak és a fiainak.+ 28 Elkészítették a turbánt+ finom lenből, a díszes fejfedőt+ finom lenből és a vászon alsónadrágokat+ finom sodrott lenből. 29 Az övet finom sodrott lenből, kék fonalból, bíborszínű gyapjúból és skarlátvörös fonalból szőtték, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.

30 Végül elkészítették a fényes lemezt, az odaszenteltség szent jelét* színaranyból, és ahogy a pecsétet szokták vésni, rávésték a következő feliratot: „A szentség Jehováé.”+ 31 Majd ahogy Jehova parancsolta Mózesnek, egy kék zsinórt tettek rá, hogy felkössék a turbánra.

32 Elkészítettek hát mindent, ami szükséges volt a hajlékhoz, vagyis a találkozás sátrához, és az izraeliták mindent úgy tettek, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.+ Pontosan úgy tettek.

33 És elvitték Mózeshez a hajlékot+, vagyis a sátort+ és a hozzá tartozó valamennyi felszerelési tárgyat: a kapcsokat+, deszkakereteket+, rudakat+, oszlopokat, csaplyukas talpakat+; 34 a pirosra festett kosbőrből készült takarót+ és a fókabőr takarót, a függönyt+; 35 a szövetségládát* a rudakkal+ és a fedéllel+; 36 az asztalt a hozzá tartozó összes eszközzel+ és a jelenlét kenyerével; 37 a színaranyból készült lámpatartót+ és a sorba rakott lámpáit, az összes hozzá tartozó eszközt+ meg a lámpaolajat+; 38 az aranyoltárt+, a felkenetési olajat+, az illatos füstölőszert+, valamint a kárpitot*+ a sátor bejáratára; 39 a rézoltárt+ és a hozzá tartozó rézrácsozatot, rudakat+ és összes felszerelési tárgyat,+ a medencét és az állványát;+ 40 az udvarhoz való vásznakat, oszlopokat, csaplyukas talpakat,+ a kárpitot*+ az udvar bejáratára, a sátorköteleket és a sátorcövekeket+, valamint az összes felszerelési tárgyat, amelyre a hajléknál, vagyis a találkozás sátránál végzett szolgálathoz volt szükség; 41 a finom szövésű ruhákat a szentélyben való szolgálathoz, Áron pap szent ruháit+ és fiainak a ruháit a papi szolgálathoz.

42 Az izraeliták minden munkát úgy végeztek el, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.+ 43 Amikor Mózes megnézte, milyen munkát végeztek, látta, hogy mindent úgy készítettek el, ahogy Jehova parancsolta. Mózes ekkor megáldotta őket.

40 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: 2 „Az első hónap első napján állítsd fel a hajlékot, vagyis a találkozás sátrát.+ 3 Helyezd el benne a szövetségládát*,+ és tedd fel a függönyt a láda elé.+ 4 Vidd be az asztalt,+ tedd rá a hozzá tartozó eszközöket, majd vidd be a lámpatartót+, és gyújtsd meg a lámpáit.+ 5 Tedd a füstölőszerhez való aranyoltárt+ a szövetségláda* elé, és tedd fel a hajlék bejáratára a kárpitot*.+

6 Helyezd el az égőáldozati oltárt+ a hajléknak, vagyis a találkozás sátrának a bejáratával szemben, 7 és tedd a medencét a találkozás sátra és az oltár közé, majd tölts bele vizet.+ 8 Ezt követően kerítsd körbe az udvart,+ és tedd fel az udvar bejáratára a kárpitot*+. 9 Azután vedd a felkenetési olajat+, és kend fel a hajlékot és mindazt, ami benne van.+ Szenteld meg azt a hozzá tartozó összes felszerelési tárggyal együtt, hogy szent legyen. 10 Kend fel az égőáldozati oltárt és valamennyi felszerelési tárgyát. Szenteld meg az oltárt, hogy egészen szent legyen.+ 11 Majd kend fel a medencét meg az állványát, és szenteld meg.

12 Utána vidd Áront és a fiait a találkozás sátrának a bejáratához, és mosdasd meg őket*.+ 13 Add Áronra a szent ruhákat,+ azután kend fel+ és szenteld fel, hogy papként szolgáljon engem. 14 Azután vidd oda a fiait is, és add rájuk a köntösöket.+ 15 Kend fel őket, ahogy az apjukat is,+ hogy papokként szolgáljanak engem. Ez a felkenetés hosszú időkre a papjaimmá teszi őket, nemzedékeken át.+”

16 Mózes mindent úgy tett, ahogy Jehova parancsolta neki.+ Pontosan úgy tett.

17 A második év első hónapjának az első napján fel lett állítva a hajlék.+ 18 Amikor Mózes megkezdte a hajlék felállítását, letette annak csaplyukas talpait+, elhelyezte a deszkakereteit+, beillesztette a rúdjait+ és felállította az oszlopait. 19 Utána Mózes kifeszítette a sátrat+ a hajlék fölé, és rátette a sátor takaróját+, ahogy Jehova parancsolta neki.

20 Azután fogta a szövetség tábláit*+, és betette a ládába+, a rudakat+ bedugta a láda oldalán lévő karikákba, és rátette a ládára a fedelet.+ 21 Utána Mózes bevitte a ládát a hajlékba, és feltette a helyére a függönyt+, eltakarva a szövetségládát*,+ ahogy Jehova parancsolta neki.

22 Azután bevitte az asztalt+ a találkozás sátrába, a hajlék északi oldalára, a függönyön kívülre, 23 és elhelyezte rajta a kenyereket+ Jehova előtt, ahogy Jehova parancsolta neki.

24 Azután elhelyezte a lámpatartót+ a találkozás sátrában az asztallal szemben, a hajlék déli oldalán, 25 és meggyújtotta a lámpákat+ Jehova előtt, ahogy Jehova parancsolta neki.

26 Azután Mózes elhelyezte az aranyoltárt+ a találkozás sátrában a függöny előtt, 27 hogy illatos füstölőszert+ égessenek rajta,+ ahogy Jehova parancsolta neki.

28 Majd feltette a hajlék bejáratára a kárpitot*+.

29 Mózes a hajléknak, vagyis a találkozás sátrának a bejáratával szemben elhelyezte az égőáldozati oltárt+, hogy égőáldozatot+ és gabonaáldozatot ajánlhasson fel rajta, ahogy Jehova parancsolta neki.

30 Utána a medencét a találkozás sátra és az oltár közé tette, és vizet töltött bele a mosakodáshoz.+ 31 Mózes, Áron és a fiai ebben mosták meg a kezüket és a lábukat. 32 Amikor csak a találkozás sátrába vagy az oltár közelébe mentek, megmosakodtak+, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.

33 Végül körbekerítette a hajlék és az oltár körül lévő udvart+, és feltette az udvar bejáratára a kárpitot*.+

Ezzel Mózes befejezte a munkát. 34 És a felhő befedte a találkozás sátrát, Jehova dicsősége pedig betöltötte a hajlékot.+ 35 Mózes nem tudott bemenni a találkozás sátrába, mert a felhő a hajlék fölött maradt, és Jehova dicsősége betöltötte a hajlékot.+

36 Amikor csak felszállt a felhő a hajlék fölül az izraeliták útja során, az izraeliták tábort bontottak.+ 37 De ha a felhő nem szállt fel, nem bontottak tábort addig a napig, míg fel nem szállt.+ 38 Nappal ugyanis Jehova felhője volt a hajlék fölött, éjjel pedig tűz, és Izrael egész népe látta ezt. Így volt ez az egész útjuk alatt.+