SÁMUEL ELSŐ KÖNYVE

1 Volt egy efraimi ember Ramataim-Cófimból*+, Efraim+ hegyvidékéről, akit Elkánának+ hívtak. Jerohámnak volt a fia, aki Elihunak volt a fia, aki Cúf fiának, Tóhunak volt a fia. 2 Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Peninnának hívták. Peninnának voltak gyermekei, Annának viszont nem. 3 Ez az ember évről évre felment a városából Silóba,+ hogy leboruljon a seregek Jehovája előtt,* és áldozatot ajánljon fel neki. Itt szolgált Éli két fia, Hofni és Fineás+ Jehova papjaként+.

4 Egy nap, amikor Elkána áldozatot ajánlott fel, részeket adott feleségének, Peninnának, és Peninna minden fiának és lányának.+ 5 Ám Annának egy különleges részt adott, mivel nagyon szerette őt. De Jehova nem ajándékozta meg Annát gyermekkel*. 6 Emellett vetélytársnője könyörtelenül gúnyolta Annát, csak hogy felzaklassa, mivel Jehova nem ajándékozta meg őt gyermekkel. 7 Ezt tette minden évben. Valahányszor Anna fölment Jehova házába+, vetélytársnője annyit gúnyolta őt, hogy csak sírt, és nem is evett. 8 Férje, Elkána azonban ezt mondta neki: „Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy olyan szomorú?* Hát nem érek én neked többet tíz fiúnál?”

9 Miután ettek és ittak Silóban, Anna fölkelt. Éli pap pedig Jehova templomának*+ ajtófélfájánál a székén üldögélt. 10 Anna nagyon el volt keseredve*. Imádkozni kezdett Jehovához,+ és keserves sírásra fakadt. 11 Ekkor ezt a fogadalmat tette: „Ó, seregek Jehovája! Ha letekintesz szolgád nyomorúságára, és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgádról, és fiúgyermeket adsz szolgádnak,+ akkor én Jehovának adom őt élete minden napjára, és borotva nem érinti a fejét+.”

12 Amíg ő hosszasan imádkozott Jehovához, Éli figyelte a száját. 13 Anna magában beszélt, csak az ajkai remegtek, de nem hallatszott a hangja. Ezért Éli úgy gondolta, hogy részeg. 14 Így szólt hozzá: „Meddig leszel még részeg? Ne igyál több bort.” 15 Anna erre így válaszolt: „Nem, uram! Elgyötört* asszony vagyok én. Nem ittam sem bort, sem más szeszes italt, csak lelkemet* öntöm ki Jehova előtt+. 16 Ne tekintsd semmirekellő asszonynak szolgádat, mert sok gondom és bajom miatt beszéltem mindeddig.” 17 Éli erre így felelt: „Menj el békében, és teljesítse Izrael Istene kérésedet, amit kértél tőle+!” 18 Akkor ő ezt mondta: „Bárcsak továbbra is jóindulattal lennél szolgád iránt!” És elment az asszony a maga útján. Evett, és nem volt többé gondterhelt az arca.

19 Kora reggel aztán fölkeltek, leborultak Jehova előtt, majd visszatértek a házukba, Rámába+. Elkána együtt volt a feleségével, Annával, és Jehova az asszonyra fordította a figyelmét*+. 20 Anna egy éven belül* teherbe esett, és fiút szült. A Sámuel* nevet adta neki,+ mert ezt mondta: „Jehovától kértem őt.”

21 Idővel Elkána fölment egész háznépével, hogy felajánlja Jehovának az évenkénti áldozatot,+ és hogy bemutassa fogadalmi áldozatát. 22 Anna azonban nem ment föl,+ hanem ezt mondta a férjének: „Mihelyt elválasztom* a fiút, elviszem: jelenjen meg Jehova előtt, és attól fogva legyen ott+.” 23 A férje, Elkána erre így szólt hozzá: „Tedd azt, amit jónak látsz*. Maradj itthon, míg el nem választod. Teljesítse be Jehova, amit mondtál!” Az asszony tehát otthon maradt, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta.

24 Mihelyt elválasztotta, föl is vitte magával Silóba, és vele együtt egy hároméves bikát, egy éfa* lisztet, meg egy nagy korsó bort is+. Elment Jehova házához Silóba+, és magával vitte a kisfiút is. 25 Aztán levágták a bikát, és elvitték a fiút Élihez. 26 Anna ekkor így szólt: „Bocsáss meg, uram! Olyan biztos, mint ahogy élsz,* uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt veled, hogy Jehovához imádkozzon.+ 27 Ezért a fiúért imádkoztam, és Jehova teljesítette a kérésemet, amit kértem tőle+. 28 Én pedig most Jehovának adom* őt. Élete minden napján Jehováé lesz.”

És Elkána meghajolt ott Jehova előtt.

2 Majd Anna így imádkozott:

11 Ezután Elkána hazament Rámába, a fiú viszont Jehova szolgája+ lett Éli pap irányítása alatt.

12 Éli fiai pedig gonosz emberek voltak;+ nem tisztelték Jehovát. 13 Így éltek a papokat megillető joggal a néppel szemben+: ha valaki áldozatot mutatott be, a pap szolgája egy háromágú villával a kezében odament, amikor főtt a hús, 14 és belenyúlt vele a főzőedénybe, a kétfülű fazékba, az üstbe vagy az egyfülű fazékba. Bármi akadt is a villára, a pap elvette magának. Így bántak minden izraelitával, aki csak elment Silóba. 15 Sőt, mielőtt az áldozatot bemutató ember elégethette volna a zsíros részt, hogy felszálljon a füstje,+ a pap szolgája odament, és ezt mondta neki: „Sütni való húst adj a papnak! A főttet nem fogadja el, csak a nyerset.” 16 Ha az az ember ezt mondta neki: „Először valaki égesse el a zsíros részt, hogy felszálljon a füstje,+ és csak azután vedd el magadnak, amit kívánsz*”, akkor így szólt: „Nem! Most add ide, mert ha nem, hát elveszem erővel!” 17 Így hát a szolgák bűne igen nagy lett Jehova előtt,+ mert az emberek megvetették a Jehovának szánt áldozatot.

18 Sámuel pedig Jehova előtt szolgált+, lenvászon efódot viselve*,+ habár még csak kisfiú volt. 19 Anyja mindig készített neki egy kicsi ujjatlan köpenyt, és minden évben fölvitte neki, amikor a férjével fölment felajánlani az évenkénti áldozatot+. 20 Éli pedig megáldotta Elkánát és feleségét, és ezt mondta: „Adjon neked Jehova ettől a feleségedtől gyermeket ahelyett, amelyik Jehovának adatott*+.” Ezután hazamentek. 21 Jehova Annára fordította a figyelmét, ő pedig terhes lett,+ és még három fiút meg két lányt szült. És a gyermek Sámuel tovább növekedett Jehova előtt.+

22 Éli pedig már nagyon idős volt, de hallott mindarról, amit a fiai művelnek+ egész Izraellel, és hogy lefekszenek azokkal a nőkkel, akik a találkozás sátrának bejáratánál szolgálnak+. 23 Így beszélt hozzájuk: „Miért tesztek ilyeneket? Bizony rosszat hallok rólatok az egész néptől. 24 Ne, fiaim! Nem jó hír az, amit hallok, ami Jehova népe körében terjed. 25 Ha egy másik ember ellen vétkezik az ember, akkor valaki Jehovához folyamodhat érte,* de ha Jehova ellen vétkezik az ember,+ akkor ki fog imádkozni érte?” Ők azonban nem akartak hallgatni apjukra, mert Jehova már úgy határozott, hogy megöli őket.+ 26 Közben a gyermek Sámuel növekedett, és egyre szeretetre méltóbb lett mind Jehova, mind az emberek szemében.+

27 Istennek egy embere eljött Élihez, és így szólt hozzá: „Ezt mondja Jehova: »Hát nem ismertettem meg magamat egyértelműen ősapáddal és a családjával, amikor Egyiptomban voltak a fáraó* rabszolgáiként?+ 28 Sőt, kiválasztottam őt Izrael összes törzséből,+ hogy papként szolgáljon, és fölmenjen oltáromra,+ hogy áldozatokat mutasson be, füstölőszert ajánljon fel,* és efódot viseljen előttem. És ősapádnak meg a leszármazottainak adtam az izraeliták* minden tűzáldozatát+. 29 Miért vetitek meg a nekem bemutatott áldozatot, amelyet elrendeltem hajlékom+ számára? Miért tiszteled jobban a fiaidat, mint engem, azzal hogy magatokat hizlaljátok a legjobb résszel minden áldozatból, amelyet népem, Izrael mutat be?+

30 Ezért ez Jehovának, Izrael Istenének a kijelentése: ’Bizony azt mondtam, hogy a házad és ősapád háza mindig engem fog szolgálni.’+ Most azonban ez Jehova kijelentése: ’Elképzelhetetlennek tartom ezt, mert akik tisztelnek engem, azokat én is tisztelem,+ de akik megvetnek, azokat én is megvetem.’ 31 Jönnek napok, amikor megfosztalak erődtől*, és apád házát is megfosztom erejétől, úgyhogy senki nem lesz házadban, aki öregkoráig él.+ 32 Vetélytársat látsz majd hajlékomban, miközben Izrael jólétnek örvend,+ és soha többé nem lesz öregember a házadban. 33 A miatt a leszármazottad miatt, akit nem távolítok el az oltáromnál végzett szolgálatból, meggyengül a szemed, és ő bánatot okoz neked*. De házadból a legtöbben emberek kardjától fognak meghalni.+ 34 Ami meg a két fiaddal, Hofnival és Fineással fog történni, az lesz a jel számodra: egy napon hal meg mindkettő.+ 35 Én pedig hűséges papot választok magamnak.+ Szívem kívánsága szerint* fog cselekedni. Maradandó házat* építek neki, és ő papként fogja szolgálni felkentemet mindenkor. 36 Bárki, aki csak megmarad a házadból, eljön, és meghajol előtte, hogy fizetséghez és egy cipóhoz jusson, és ezt mondja: ’Kérlek, jelölj ki valamelyik papi tisztségre, hogy ehessek egy falat kenyeret!’+«”

3 A gyermek Sámuel pedig Jehovának szolgált+ Éli irányítása alatt. Azokban a napokban ritkán jött kijelentés Jehovától, és nem voltak gyakoriak a látomások+ sem.

2 Egy nap Éli a megszokott helyén feküdt. Már elromlott a szeme, és nem látott.+ 3 Isten lámpáját+ még nem oltották el, és Sámuel Jehova templomában*+ feküdt, ott, ahol Isten ládája volt. 4 Jehova ekkor szólította Sámuelt, mire ő ezt válaszolta: „Itt vagyok.” 5 El is futott Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, mert szólítottál.” De ő ezt mondta: „Nem szólítottalak. Feküdj vissza.” Elment hát, és lefeküdt. 6 Jehova pedig ismét szólította: „Sámuel!” Erre Sámuel fölkelt, odament Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, mert szólítottál.” De ő ezt mondta: „Nem szólítottalak, fiam. Feküdj vissza.” 7 (Sámuel ugyanis még nem ismerte meg Jehovát, és még nem kapott üzenetet Jehovától.)+ 8 Jehova ezért harmadszor is szólította: „Sámuel!” Erre ő fölkelt, odament Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, mert szólítottál.”

Éli ekkor felismerte, hogy Jehova szólította a fiút. 9 Ezért így szólt Sámuelhez: „Menj, feküdj le, és ha szólít téged, akkor ezt mondd: »Szólj, Jehova, mert figyel a te szolgád.«” Sámuel tehát elment, és lefeküdt a helyére.

10 Akkor Jehova eljött, odaállt, és szólította, mint korábban is: „Sámuel, Sámuel!” Sámuel erre ezt mondta: „Szólj, mert figyel a te szolgád.” 11 Jehova így szólt Sámuelhez: „Olyat teszek Izraelben, amit ha meghall valaki, belecsendül mindkét füle.+ 12 Azon a napon végrehajtom Élin és a háznépén mindazt, amit mondtam, elejétől a végéig.+ 13 Mondd meg neki, hogy végérvényesen megítélem a háznépét a vétek miatt, amelyről tudott,+ hiszen a fiai Istent átkozzák,+ de ő nem büntette meg őket+. 14 Ezért megesküdtem Éli házának, hogy soha semmilyen áldozat sem szerez engesztelést a családja vétkéért.+”

15 Sámuel pedig feküdt egészen reggelig, aztán kinyitotta Jehova házának ajtóit. Nem mert beszélni Élinek a látomásról. 16 Éli azonban szólította Sámuelt: „Sámuel, fiam!” Ő erre így szólt: „Itt vagyok.” 17 Éli ezt kérdezte: „Mit mondott neked? Kérlek, ne titkold el előlem! Mérjen rád súlyos büntetést Isten,* ha eltitkolsz előlem egyetlen szót is mindabból, amit mondott neked!” 18 Sámuel tehát mindent elmondott neki, és semmit sem titkolt el előle. Erre ő így szólt: „Ez Jehovától van. Tegye meg, ami jónak látszik a szemében.”

19 Sámuel pedig továbbra is növekedett, és Jehova vele volt.+ Nem engedte, hogy bármi is beteljesületlenül maradjon* a szavaiból. 20 Egész Izrael, Dántól Beér-Sebáig, megtudta, hogy Sámuel megbízatást kapott arra, hogy Jehova prófétája legyen. 21 És Jehova továbbra is megjelent Silóban, mert Jehova feltárta a személyiségét Sámuelnek Silóban Jehova szava által.+

4 Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izraelhez.

Izrael aztán hadba vonult a filiszteusok ellen. Eben-Ézer mellett táboroztak, míg a filiszteusok Aféknál ütöttek tábort. 2 Csatarendbe álltak a filiszteusok, hogy megütközzenek Izraellel, de a csata rosszul alakult. Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól, és azok megöltek mintegy 4000 embert a csatasorból a mezőn. 3 Amikor a nép visszaért a táborba, Izrael vénei így szóltak: „Miért engedte Jehova, hogy ma vereséget szenvedjünk a filiszteusoktól?*+ Hozzuk el Silóból Jehova szövetségének ládáját+, hogy itt legyen velünk, és megmentsen bennünket az ellenségeinktől.” 4 A nép tehát férfiakat küldött Silóba, és ők elhozták onnan a seregek Jehovájának szövetségládáját, aki a trónján ül a kerubok felett*+. Éli két fia, Hofni és Fineás+ is ott volt az igaz Isten szövetségládájával.

5 Mihelyt a táborba ért Jehova szövetségládája, minden izraelita olyan hangos kiáltásban tört ki, hogy még a föld is beleremegett. 6 Amikor a filiszteusok meghallották a kiáltozást, ezt mondták: „Miért van ilyen hangos kiáltozás a héberek táborában?” Végül megtudták, hogy Jehova ládája érkezett meg a táborba. 7 Félelem szállt a filiszteusokra, ezért így szóltak: „Isten eljött a táborba!”+ Ezt mondták: „Jaj nekünk! Soha nem történt még ilyesmi! 8 Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket ennek a fenséges Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki mindenféle módon pusztulással sújtotta Egyiptomot a pusztában.+ 9 Legyetek bátrak, és viselkedjetek férfiasan, ti filiszteusok, hogy ne kelljen a hébereknek szolgálnotok, ahogy ők szolgáltak nektek+. Viselkedjetek férfiasan, és harcoljatok!” 10 A filiszteusok tehát harcoltak, Izrael pedig vereséget szenvedett,+ és ki-ki elmenekült a maga sátrába. Igen nagy öldöklés volt; 30 000 gyalogos esett el Izrael soraiból. 11 Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és meghalt Éli két fia, Hofni és Fineás is.+

12 Egy Benjámin törzséből való férfi pedig elfutott a harctérről, és még aznap odaért Silóba megszaggatott ruhában és porral hintett fejjel+. 13 Amikor odaért, Éli az út szélén ült a székén, és figyelt, mert nagyon aggódott* az igaz Isten ládája miatt+. A férfi pedig bement a városba, hogy hírt vigyen, és az egész város kiáltozni kezdett. 14 Amikor Éli meghallotta a kiáltozást, ezt kérdezte: „Mit jelentsen ez a felfordulás?” A férfi odasietett, és hírt vitt Élinek. 15 (Éli ekkor 98 éves volt. A szemei már csak előremeredtek, és nem látott.+) 16 A férfi akkor így szólt Élihez: „Én vagyok az, aki a harctérről jön. Ma menekültem el a harctérről.” Éli erre ezt kérdezte: „Mi történt, fiam?” 17 A hírvivő így válaszolt: „Izrael megfutamodott a filiszteusok elől, és a nép súlyos vereséget szenvedett.+ Meghalt a két fiad, Hofni és Fineás is,+ az igaz Isten ládáját pedig zsákmányul ejtették+.”

18 Abban a pillanatban, hogy a férfi az igaz Isten ládáját említette, Éli hátraesett a székéről a kapu mellé, és kitörte a nyakát. Meghalt, mert már öreg volt, és nehéz. 40 évig ítélte Izraelt. 19 A menye, Fineás felesége pedig terhes volt, és közeledett már a szülése. Mikor meghallotta a hírét annak, hogy zsákmányul ejtették az igaz Isten ládáját, és hogy apósa is, férje is meghalt, akkor összegörnyedt, váratlanul rátörtek a fájások, és megindult a szülés. 20 Amint haldoklott, a mellette álló asszonyok így szóltak: „Ne félj, mert fiút szültél.” De ő nem válaszolt, és nem figyelt erre*. 21 A fiúnak pedig az Ikábód*+ nevet adta, és ezt mondta: „Száműzetésbe került a dicsőség Izraeltől.”+ Ezzel az igaz Isten ládájának zsákmányul ejtésére utalt, és arra, hogy mi történt az apósával, illetve a férjével.+ 22 Ezt mondta: „Száműzetésbe került a dicsőség Izraeltől, mert zsákmányul ejtették az igaz Isten ládáját.”+

5 Amikor a filiszteusok zsákmányul ejtették az igaz Isten ládáját,+ Eben-Ézerből Asdódba vitték. 2 Megfogták a filiszteusok az igaz Isten ládáját, bevitték Dágon házába*, és odaállították Dágon mellé.+ 3 Másnap, amikor az asdódiak fölkeltek kora reggel, Dágon ott feküdt, arccal a földre esve Jehova ládája előtt.+ Felvették hát Dágont, és visszaállították a helyére.+ 4 Amikor a rá következő napon fölkeltek kora reggel, Dágon ott feküdt, arccal a földre esve Jehova ládája előtt. Dágon feje és mindkét kézfeje le volt vágva, és a küszöbön hevert. Csak a hal alakú rész* maradt meg belőle. 5 Ezért van az, hogy Dágon papjai, és mindazok, akik bemennek Dágon házába, a mai napig nem lépnek Dágon küszöbére Asdódban.

6 Jehova pedig megbüntette az asdódiakat.* Csapást mért Asdódra és vidékére azzal, hogy aranyérrel+ sújtotta őket. 7 Amikor az asdódi emberek látták, mi történik, ezt mondták: „Ne maradjon Izrael Istenének ládája nálunk, mert ő kemény kézzel bánik velünk és istenünkkel, Dágonnal.” 8 Így hát üzenetet küldtek, és egybegyűjtötték a filiszteusok valamennyi fejedelmét, majd ezt kérdezték tőlük: „Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával?” Ezt válaszolták: „Vigyük át Gátba+ Izrael Istenének ládáját.” Át is vitték oda Izrael Istenének ládáját.

9 Miután átvitték oda, Jehova megbüntette a várost*: igen nagy zűrzavart okozott, és csapást mért a város embereire kicsitől fogva nagyig, és aranyérrel sújtotta őket.+ 10 Ezért elküldték az igaz Isten ládáját Ekronba+. De alig érkezett meg az igaz Isten ládája Ekronba, az ekroniak máris így kiáltottak: „Idehozták hozzánk Izrael Istenének ládáját, hogy megöljenek minket és népünket!”+ 11 Így aztán üzenetet küldtek, és egybegyűjtötték a filiszteusok valamennyi fejedelmét, és ezt mondták: „Küldjétek el Izrael Istenének ládáját, hadd kerüljön vissza a helyére, nehogy megöljön minket és népünket.” Mert bizony halálfélelem lett úrrá az egész városon; az igaz Isten megbüntette őket*.+ 12 Akik nem haltak meg, azokat aranyér sújtotta. A város segélykiáltása pedig felszállt az ég felé.

6 Jehova ládája+ hét hónapig volt a filiszteusok földjén. 2 A filiszteusok hívták a papokat meg a jósokat+, és ezt kérdezték tőlük: „Mit tegyünk Jehova ládájával? Mondjátok meg, hogyan küldjük vissza a helyére.” 3 Azok ezt válaszolták: „Ha visszakülditek Jehovának, Izrael Istenének a szövetségládáját, ne küldjétek áldozat nélkül. Mindenképpen adjatok neki vétekért való áldozatot+. Csak így gyógyultok meg, és így fogjátok megtudni, miért büntet még mindig titeket.” 4 Erre ezt kérdezték: „Mit küldjünk neki vétekért való áldozatként?” Azok így feleltek: „Küldjetek öt, aranyból készült aranyeret és öt aranyegeret a filiszteusok fejedelmeinek száma szerint+, mert ugyanaz a csapás sújt titeket és fejedelmeiteket. 5 Készítsetek képmásokat aranyereitekről, és egereitekről+, amelyek pusztítják a földet, és tiszteljétek Izrael Istenét. Talán nem büntet többé titeket, sem isteneteket, sem földeteket.*+ 6 Miért makacsolnátok meg magatokat, mint ahogy Egyiptom és a fáraó megmakacsolta magát?+ Amikor Isten szigorúan bánt velük,+ el kellett engedniük Izraelt, és ők elmentek+. 7 Most tehát készítsetek egy új szekeret, és vegyetek két tehenet, melyeknek borjaik vannak, és amelyeken még nem volt iga. Majd fogjátok be a teheneket a szekérbe, de borjaikat vigyétek haza, hogy távol legyenek tőlük. 8 Fogjátok meg Jehova ládáját, tegyétek a szekérre, azokat az aranytárgyakat pedig, amelyeket vétekért való áldozatul küldtök neki, helyezzétek mellé egy dobozban+. Majd küldjétek el, hadd menjen. 9 Figyeljétek meg: ha az a saját területére vivő úton megy fel, Bét-Semes+ felé, akkor Izrael Istene hozta ránk ezt a nagy bajt, de ha nem, akkor tudni fogjuk, hogy nem az ő Istenük keze sújtott minket, hanem véletlen volt az, ami velünk történt.”

10 Az emberek így is tettek. Fogtak két tehenet, melyeknek borjaik voltak, befogták őket a szekérbe, és borjaikat bezárták odahaza. 11 Aztán föltették a szekérre Jehova ládáját, és a dobozt is az aranyegerekkel meg az aranyereik képmásával. 12 A tehenek pedig egyenesen a Bét-Semes felé vivő úton indultak el.+ Ezen az országúton maradtak, és menet közben bőgtek. Nem tértek le se jobbra, se balra. A filiszteusok fejedelmei végig követték őket, egészen Bét-Semes határáig. 13 A bét-semesiek éppen búzát arattak a völgyben. Amikor felnéztek, és észrevették a ládát, nagyon megörültek. 14 A szekér pedig a bét-semesi Józsué földjére ért, és ott megállt egy nagy kő közelében. Felhasogatták hát a szekér fáját, és bemutatták a teheneket+ Jehovának égőáldozatul.

15 A léviták+ levették Jehova ládáját és a mellette levő dobozt, amelyben az aranytárgyak voltak, majd ráhelyezték a nagy kőre. A bét-semesiek+ pedig égőáldozatokat mutattak be, és egyéb áldozatokat ajánlottak fel Jehovának azon a napon.

16 Amikor a filiszteusok öt fejedelme látta ezt, még aznap visszamentek Ekronba. 17 Ezek azok az aranyból készült aranyerek, amelyeket a filiszteusok küldtek Jehovának vétekért való áldozatul:+ egy Asdódért+, egy Gázáért, egy Askelonért, egy Gátért+ és egy Ekronért+. 18 Aranyegérből pedig annyi volt, mint ahány városa a filiszteusok öt fejedelmének, a megerősített városoktól a nyílt vidéken fekvő falvakig.

A nagy kő pedig, amelyre ráhelyezték Jehova ládáját, mind a mai napig tanúságul szolgál a bét-semesi Józsué földjén. 19 Ám Isten lesújtott a bét-semesiekre, mert megnézték Jehova ládáját. Megölt a nép közül 50 070 embert*. A nép pedig keseregni kezdett, mert Jehova nagy öldöklést vitt véghez.+ 20 Ezért a bét-semesi emberek ezt kérdezték: „Kicsoda képes megállni Jehova, e szent Isten+ előtt? És kihez fog menni tőlünk?”+ 21 Így hát követeket küldtek Kirját-Jeárim+ lakóihoz ezekkel a szavakkal: „Visszahozták a filiszteusok Jehova ládáját. Gyertek le, és vigyétek föl magatokkal!”+

7 Így hát a kirját-jeárimi emberek jöttek, és fölvitték Jehova ládáját Abinádáb házába+, a dombra. És felszentelték Eleázárt, a fiát, hogy őrizze Jehova ládáját.

2 Hosszú idő, összesen 20 év telt el attól a naptól fogva, hogy a láda Kirját-Jeárimba került, és Izrael egész népe Jehovához fordult segítségért*+. 3 Sámuel akkor így szólt Izrael egész népéhez: „Ha teljes szívetekből+ vissza akartok térni Jehovához, távolítsátok el az idegen isteneket+ és az Astóreteket+, és fordítsátok szíveteket rendíthetetlenül Jehova felé. Csak őt szolgáljátok,+ és megment titeket a filiszteusok kezétől.+” 4 Az izraeliták ekkor megszabadultak a Baáloktól és az Astóretektől, és csak Jehovát szolgálták+.

5 Sámuel akkor ezt mondta: „Gyűjtsétek össze egész Izraelt Micpába+, és imádkozni fogok értetek Jehovához+.” 6 Összegyűltek hát Micpában, aztán vizet merítettek és kiöntötték Jehova előtt, és böjtöltek+ azon a napon. Ezt mondták: „Vétkeztünk Jehova ellen.”+ Sámuel pedig az izraeliták bírája+ lett Micpában.

7 Amikor a filiszteusok hallották, hogy az izraeliták összegyűltek Micpában, a filiszteusok fejedelmei+ fölvonultak Izrael ellen. Amikor az izraeliták meghallották ezt, félelem fogta el őket a filiszteusok miatt. 8 Az izraeliták ezért így szóltak Sámuelhez: „Továbbra is kérd Jehova Istenünket, hogy segítsen nekünk,+ és mentsen meg minket a filiszteusok kezéből!” 9 Sámuel ekkor fogott egy szopós bárányt, és bemutatta égőáldozatul+ Jehovának. Segítségért kiáltott Jehovához Izraelért, Jehova pedig válaszolt neki.+ 10 Mialatt Sámuel bemutatta az égőáldozatot, a filiszteusok előrenyomultak, hogy harcoljanak Izrael ellen. Jehova erre hangos mennydörgést+ idézett elő azon a napon, és összezavarta+ a filiszteusokat, és vereséget szenvedtek Izraeltől+. 11 Izrael emberei akkor kimentek Micpából, üldözőbe vették és leölték a filiszteusokat egészen a Bét-Kártól délre eső részig. 12 Sámuel pedig fogott egy követ+, és elhelyezte Micpa és Jesána között. Eben-Ézernek* nevezte el, mivel ezt mondta: „Eddig megsegített bennünket Jehova.”+ 13 A filiszteusokat tehát legyőzték, és azok nem hatoltak be újra Izrael területére.+ Jehova pedig továbbra is féken tartotta a filiszteusokat Sámuel életének minden napján.+ 14 A városok is, amelyeket a filiszteusok elvettek Izraeltől, visszakerültek Izraelhez Ekrontól Gátig. Izrael visszaszerezte a városok területét a filiszteusoktól.

Béke volt Izrael és az amoriták+ között is.

15 Sámuel továbbra is Izrael bírája volt, egész életében.+ 16 Minden évben bejárta Bételt+, Gilgált+ és Micpát+, és bíráskodott Izrael felett mindezeken a helyeken. 17 De mindig visszatért Rámába+, mert ott volt a háza, és ott is bíráskodott Izrael felett. Oltárt is épített ott Jehovának.+

8 Amikor Sámuel megöregedett, a fiait nevezte ki Izrael bíráivá. 2 Elsőszülött fiának Jóel volt a neve, a másodiknak pedig Abija.+ Beér-Sebában voltak bírák. 3 Ám a fiai nem követték a példáját*. Ehelyett tisztességtelen haszonszerzésre+ törekedtek, hagyták, hogy megvesztegessék+ őket, és igazságtalanul ítélkeztek+.

4 Idővel összegyűlt Izrael összes véne, és elmentek Sámuelhez Rámába. 5 Így szóltak hozzá: „Te megöregedtél, a fiaid pedig nem követik a példádat. Most azért nevezz ki királyt, hogy bíráskodjon felettünk, ahogy az összes nemzetnél szokás.+” 6 De Sámuelnek nem tetszett*, hogy ezt mondták: „Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjon felettünk.” Ekkor Sámuel imádkozott Jehovához. 7 Jehova pedig ezt mondta Sámuelnek: „Hallgass a népre mindenben, amit mondanak neked, mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el mint királyukat+. 8 Attól a naptól fogva, hogy kihoztam őket Egyiptomból, mind a mai napig pontosan ugyanazt teszik: folyton elhagynak engem,+ és más isteneknek szolgálnak+. Ezt teszik veled is. 9 Most hallgass rájuk. De szigorúan figyelmeztesd őket, és mondd el nekik, mihez lesz joga a királynak, aki uralkodni fog felettük.”

10 Sámuel tehát elmondta Jehova minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle. 11 Ezt mondta: „A következőkhöz lesz joga a királynak, aki uralkodik felettetek:+ Elviszi fiaitokat,+ hogy seregében a szekereinél szolgáljanak,+ és a lovasai legyenek,+ és némelyeknek a szekerei előtt kell futniuk. 12 Parancsnokokat nevez ki magának ezres+ és ötvenes+ csoportok élére, némelyekkel szántatni+ és arattatni+ fog, és velük készítteti el harci fegyvereit és szekerei felszerelését+. 13 Lányaitokat elviszi kenőcskeverőnek*, szakácsnőnek meg sütőnőnek+. 14 Legjobb földjeiteket, szőlőiteket és olajfaligeteiteket+ elveszi, és a szolgáinak adja. 15 Gabonaföldjeitek és szőlőitek terméséből tizedet szed, és odaadja azt az udvari tisztviselőinek és a szolgáinak. 16 Elveszi a szolgáitokat és szolgálólányaitokat, a legjobb csordáitokat, a szamaraitokat, és a maga munkáját végezteti velük.+ 17 Nyájaitok tizedét elveszi,+ ti pedig a szolgái lesztek. 18 Eljön majd a nap, amikor segítségért fogtok kiáltani a király miatt, akit magatoknak választottatok,+ de Jehova nem válaszol nektek azon a napon.”

19 A nép azonban nem akart Sámuelre hallgatni, és ezt mondta: „Mi mégis azt akarjuk, hogy király uralkodjon felettünk! 20 Akkor mi is olyanok leszünk, mint az összes nemzet. Királyunk fog bíráskodni felettünk, ő fog vezetni minket, és ő fogja megvívni csatáinkat!” 21 Miután Sámuel meghallgatta mindazt, amit a nép mondott, elismételte azt Jehova füle hallatára. 22 Jehova akkor így szólt Sámuelhez: „Hallgass rájuk, és nevezz ki királyt, hogy uralkodjon felettük.”+ Majd Sámuel ezt mondta Izrael férfiainak: „Mindenki térjen vissza a városába.”

9 Volt egy Benjámin törzséből való férfi, akit Kísnek+ hívtak. Abielnek volt a fia, aki Céror fia, aki Bekórát fia, aki Afiáh fia volt. Benjáminita+ volt, és igen jómódú férfi. 2 Volt neki egy Saul+ nevű fia, fiatal és jóképű. Nem akadt az izraeliták között nála jóképűbb férfi. Egy fejjel magasabb volt, mint a nép többi tagja.

3 Amikor Kísnek, Saul apjának elvesztek a szamarai*, Kís így szólt a fiához, Saulhoz: „Kérlek, vidd magaddal az egyik szolgát, és menj, keresd meg a szamarakat.” 4 Bejárták Efraim hegyvidékét és Sálisa földjét, de nem bukkantak rájuk. Beutazták Saálim földjét, de ott sem voltak. Bejárták a benjáminiták egész földjét is, de nem találták őket.

5 Eljutottak Cúf földjére, és Saul ezt mondta a vele levő szolgának: „Gyere! Térjünk vissza, nehogy apám a szamarak helyett miattunk kezdjen aggódni.”+ 6 De a szolga ezt válaszolta: „Nézd, ebben a városban van Isten egyik embere, akit tisztelet övez. Mindaz, amit mond, biztosan bekövetkezik.+ Menjünk most oda. Talán meg tudja mondani nekünk, merre menjünk.” 7 Saul ekkor ezt mondta a szolgájának: „Ha elmegyünk, mit vigyünk annak az embernek? Nincs már kenyér a tarisznyánkban, és semmi sincs, amit ajándékba vihetnénk az igaz Isten emberének. Mi van nálunk?” 8 A szolga újra válaszolt Saulnak: „Van még nálam egynegyed ezüstsekel*. Azt fogom odaadni az igaz Isten emberének, ő pedig megmondja majd nekünk, merre menjünk.” 9 (Régen Izraelben ezt mondta az az ember, aki elment, hogy tanácsot kérjen Istentől: „Gyertek, menjünk el a látóhoz+!” Akit ugyanis ma prófétának hívnak, azt régen látónak nevezték.) 10 Saul akkor így szólt a szolgájához: „Jól mondod. Menjünk!” Elindultak hát abba a városba, ahol az igaz Isten embere tartózkodott.

11 Miközben a városhoz vivő emelkedőn mentek felfelé, találkoztak néhány lánnyal, akik vizet mentek meríteni. Meg is kérdezték tőlük: „Itt van a látó+?” 12 Így válaszoltak: „Igen, pont ott van előttetek. Siessetek, mert ma jött a városba, hiszen ma áldozatot mutat be+ a nép a magaslaton+. 13 Mihelyt beértek a városba, megtaláljátok, mielőtt felmenne a magaslatra, hogy egyen. A nép nem fog enni addig, míg el nem jön, mert ő áldja meg az áldozatot. Csak azután ehetnek a meghívottak. Ezért most menjetek csak föl, és megtaláljátok!” 14 Fölmentek tehát a városba. Amikor a város közepe felé tartottak, Sámuel jött velük szemben, hogy találkozzanak, és együtt menjenek fel a magaslatra.

15 Jehova pedig egy nappal Saul érkezése előtt ezt mondta* Sámuelnek: 16 „Holnap ilyenkor elküldök hozzád egy férfit Benjámin+ földjéről. Kend fel népemnek, Izraelnek vezetőjévé.+ Ő menti meg népemet a filiszteusok kezéből. Ugyanis láttam népem nyomorúságát, és eljutott hozzám kiáltásuk.+” 17 Amikor Sámuel meglátta Sault, Jehova ezt mondta neki: „Itt van az a férfi, akiről azt mondtam neked: »Ő fogja kormányozni* a népemet.«”+

18 Saul akkor odalépett Sámuelhez a kapuban, és ezt mondta: „Kérlek, mondd meg nekem, hol van a látó háza!” 19 Sámuel így válaszolt Saulnak: „Én vagyok a látó. Menj föl a magaslatra előttem haladva. Ma velem fogtok enni.+ Reggel majd utadra engedlek, és tudtodra adok mindent, amit tudni akarsz*. 20 A szamarak miatt pedig, amelyek három napja elvesztek,+ ne aggódj, mert előkerültek. És kié mindaz, ami kívánatos Izraelben? Nemde a tiéd és apád egész családjáé*?+” 21 Saul erre így válaszolt: „Hát nem benjáminita vagyok én? Nemde Izrael törzseinek legkisebbjéből+ származom? Vajon nem az én családom a legjelentéktelenebb Benjámin törzsének minden családja közül? Miért mondasz nekem ilyeneket?”

22 Sámuel ekkor Sault meg a szolgáját az étkezőhelyiségbe vezette. Nekik adta a főhelyet a meghívottak között, akik úgy 30-an lehettek. 23 Sámuel így szólt a szakácshoz: „Hozd ki azt a részt, amelyet odaadtam, és amelyről azt mondtam neked: »Tedd félre.«” 24 A szakács erre vette a combot, és Saul elé tette. Sámuel ezt mondta: „Eléd tették a félretett részt. Egyél, mert neked lett félretéve erre az alkalomra. Ugyanis azt mondtam: »Vendégeket hívtam.«” Saul tehát együtt evett azon a napon Sámuellel. 25 Utána lementek a magaslatról+ a városba, és Sámuel tovább beszélgetett Saullal a ház tetején. 26 Korán fölkeltek, és virradatkor Sámuel felszólt Saulnak a háztetőre: „Készülődj, hadd engedjelek utadra!” Saul erre elkészült, majd ő is, és Sámuel is kimentek. 27 Miközben lefelé haladtak, és közeledtek a város széléhez, Sámuel így szólt Saulhoz: „Mondd meg a szolgának+, hogy menjen előre.” Erre az előrement. „Te pedig most állj meg, hadd tudassam veled Isten szavát.”

10 Sámuel ekkor fogta az olajoskorsót, és ráöntötte az olajat Saul fejére.+ Megcsókolta* őt, és ezt mondta: „Vajon nem Jehova kent fel téged népének*+ vezetőjévé+? 2 Amikor ma elmész tőlem, két emberrel fogsz találkozni Ráhel sírjának+ közelében, Benjámin területén, Celcahban. Ezt mondják majd neked: »Meglettek a szamarak, amelyeknek keresésére indultál, de apád már nem a szamarakkal foglalkozik,+ hanem miattatok aggódik. Ezt mondogatja: ’Mit tegyek most, hogy nem tért vissza a fiam?’« 3 Onnan aztán menj tovább, amíg Tábor nagy fájáig nem érsz. Ott három emberrel fogsz találkozni, akik Bételbe+ mennek fel az igaz Istent imádni. Az egyik három gidát visz, a másik három cipót, a harmadik egy nagy korsó bort. 4 Érdeklődni fognak a hogyléted felől, és adnak neked két cipót. Fogadd el ezeket tőlük. 5 Azután az igaz Isten dombjához érsz, ahol egy filiszteus helyőrség van. Amikor megérkezel a városba, egy csoport prófétával találkozol majd, akik a magaslatról jönnek lefelé. Miközben ők prófétálnak, lesznek, akik húros hangszeren, tamburinon, fuvolán és hárfán játszanak majd előttük. 6 Jehova szelleme működni kezd rajtad,+ és prófétálni fogsz velük együtt, és más emberré válsz.+ 7 Amikor beteljesednek ezek a jelek, tedd meg, amit módodban áll megtenni, mert veled van az igaz Isten. 8 Utána menj le előttem Gilgálba+, én pedig lemegyek hozzád, hogy égőáldozatokat és közösségi áldozatokat mutassak be. Hét napig várj, míg oda nem érkezem hozzád. Akkor tudatni fogom veled, mit tegyél.”

9 Amint Saul megfordult, hogy elhagyja Sámuelt, Isten másmilyenné változtatta a szívét. Mindezek a jelek beteljesedtek azon a napon. 10 Elmentek hát onnan a dombra, és Saul egy csoport prófétával találkozott. Isten szelleme azonnal működni kezdett rajta,+ és ő prófétálni kezdett közöttük+. 11 Amikor mindazok, akik már ismerték korábbról, látták, hogy a prófétákkal együtt prófétál, ezt mondták egymásnak: „Mi történt Kís fiával? Saul is a próféták közé tartozik?” 12 Akkor egy ottani ember ezt mondta: „Hát ki az ő ősapjuk?” Innen származik a mondás*: „Saul is a próféták közé tartozik?”+

13 Amikor Saul abbahagyta a prófétálást, elment a magaslatra. 14 Később Saul apjának a testvére így szólt hozzá és a szolgájához: „Hol jártatok?” Erre ő ezt mondta: „A szamarakat kerestük,+ de sehol sem láttuk őket. Így hát elmentünk Sámuelhez.” 15 Saul nagybátyja ekkor így szólt: „Kérlek, mondd el, mit mondott nektek Sámuel!” 16 Saul ezt válaszolta a nagybátyjának: „Tudtunkra adta, hogy meglettek a szamarak.” De azt nem mondta el neki, amit Sámuel a királyságról mondott.

17 Sámuel pedig összehívta a népet Jehova elé Micpába+, 18 és így szólt az izraelitákhoz: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Én hoztam fel Izraelt Egyiptomból. Én szabadítottalak ki titeket Egyiptom kezéből+ és mindazoknak a királyságoknak a kezéből, amelyek elnyomtak benneteket. 19 Ti azonban ma elvetettétek Isteneteket,+ aki megmentett titeket minden bajból és nyomorúságból. Így szóltatok: ’Inkább nevezz ki királyt fölénk!’ Most pedig álljatok Jehova elé törzseitek és ezreitek* szerint.«”

20 Sámuel tehát magához hívta Izrael minden törzsét,+ és Benjámin törzsére esett a választás+. 21 Azután magához hívta Benjámin törzsét a családjai szerint, és a matriták családjára esett a választás. Végül Kís fiára, Saulra esett a választás.+ De amikor keresni kezdték, sehol sem találták. 22 Így hát megkérdezték Jehovát:+ „Itt van már ez az ember?” Jehova így válaszolt: „Igen, elrejtőzött az úti holmi között.” 23 Odafutottak hát, és elhozták onnan. Amikor megállt a nép között, egy fejjel magasabb volt, mint a nép többi tagja.+ 24 Sámuel így szólt az egész néphez: „Látjátok, kit választott Jehova?+ Nincs hozzá hasonló az egész nép között!” Erre az egész nép kiáltozni kezdett: „Éljen sokáig a király!”

25 Sámuel beszélt a népnek a királyokat megillető jogokról.+ Beírta egy könyvbe, és elhelyezte azt Jehova színe előtt. Ezután Sámuel útjára engedte az egész népet, mindenkit a maga házába. 26 Saul is hazament Gibeába azokkal a katonákkal, akiknek a szívét Jehova erre indította. 27 Néhány semmirekellő ember viszont ezt mondta: „Hogy fog ez minket megmenteni?”+ Megvetették tehát, és nem vittek neki ajándékot+. Saul azonban nem mondott semmit.*

11 Ezek után az ammonita+ Náhás felvonult, és tábort ütött a gileádi Jábessel+ szemben. A jábesi emberek mind ezt mondták Náhásnak: „Köss velünk szövetséget*, és téged fogunk szolgálni.” 2 Az ammonita Náhás így szólt hozzájuk: „Csak azzal a feltétellel kötök veletek szövetséget, ha kiszúrhatom mindegyikőtöknek a jobb szemét. Ezzel fogom megalázni egész Izraelt.” 3 A jábesi vének így válaszoltak neki: „Adj nekünk hét napot, hogy követeket küldhessünk Izrael egész területére. És ha nincs, aki megmentsen, akkor megadjuk magunkat.” 4 Idővel a követek eljutottak Gibeába+, ahol Saul élt,* és elmondták e szavakat a nép füle hallatára. És az egész nép hangosan sírt.

5 Saul épp akkor jött a mezőről a csorda mögött, és ezt mondta: „Mi történt a néppel? Miért sír?” Erre elmondták neki a jábesi emberek szavait. 6 Amint Saul meghallotta ezeket a szavakat, Isten szelleme működni kezdett rajta,+ és éktelen haragra gerjedt. 7 Fogott hát két bikát, földarabolta azokat, és a követek által szétküldte Izrael egész területére. A követek ezt mondták: „Aki nem követi Sault és Sámuelt, annak így fognak bánni a bikáival!” Jehova félelmet keltett a népben, úgyhogy egy emberként kivonultak. 8 Aztán megszámolta őket Bézekben: az izraeliták 300 000-en, Júda emberei pedig 30 000-en voltak. 9 Az odaérkezett követeknek akkor ezt mondták: „Így szóljatok a gileádi Jábes lakóihoz: »Holnap dél körül* megmenekültök.«” El is mentek a követek, beszámoltak a jábesieknek, és azok nagyon örültek. 10 Ezért a jábesiek ezt mondták Náhásnak: „Holnap megadjuk magunkat, és azt tehettek velünk, amit jónak láttok.”+

11 Másnap Saul három csapatra osztotta a népet. A hajnali őrszolgálatkor* behatoltak a táborba, annak közepéig, és addig öldösték az ammonitákat+, míg dél körül nem lett. Akik életben maradtak, úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt. 12 A nép ekkor így szólt Sámuelhez: „Ki mondta azt: »Csak nem Saul lesz a király fölöttünk?«+ Adjátok ki azokat az embereket, hogy megöljük őket!” 13 Saul azonban ezt mondta: „Senkit sem szabad megölni ezen a napon,+ mert Jehova ma megmentette Izraelt.”

14 Később Sámuel így szólt a néphez: „Gyertek, menjünk el Gilgálba+, hogy újból kihirdessük, hogy Saul a király!”+ 15 El is ment az egész nép Gilgálba, és királlyá tették Sault Jehova előtt Gilgálban. Aztán közösségi áldozatokat mutattak be ott Jehova előtt,+ és Saul Izrael minden férfiával együtt vidáman ünnepelt+.

12 Sámuel végül így szólt egész Izraelhez: „Én megtettem* mindent, amit kértetek tőlem, és királyt neveztem ki, hogy uralkodjon fölöttetek.+ 2 Most tehát itt a király, aki vezet titeket*.+ Én már megöregedtem és megőszültem, a fiaim pedig közöttetek vannak.+ Fiatalkoromtól vezettelek titeket mind a mai napig.+ 3 Itt vagyok. Tanúskodjatok ellenem Jehova előtt és az ő felkentje+ előtt: Kinek a bikáját vagy szamarát vettem el?+ Kit károsítottam meg, vagy kit nyomtam el? Kitől fogadtam el megvesztegetésül pénzt*, hogy másfelé nézzek?+ Ha volt ilyen, visszaadom nektek.+” 4 Erre ezt mondták: „Nem károsítottál meg, nem nyomtál el bennünket, és senkitől sem fogadtál el semmit.” 5 Ezért Sámuel így szólt: „Jehova a tanú ellenetek, és az ő felkentje a tanú a mai napon, hogy semmivel sem tudtatok megvádolni*.” Erre ők ezt mondták: „Ő a tanú!”

6 Sámuel ezért ezt mondta a népnek: „Jehova a tanú, aki felhasználta Mózest és Áront, és aki felhozta ősapáitokat Egyiptom földjéről+. 7 Most pedig gyertek, és álljatok ide. Megítéllek benneteket Jehova előtt Jehova minden igazságos tette alapján, amelyet értetek és ősapáitokért hajtott végre.

8 Amikor Jákob bement Egyiptomba,+ és ősapáitok segítségért kiáltottak Jehovához,+ Jehova elküldte Mózest+ és Áront, hogy kivezessék ősapáitokat Egyiptomból, és letelepítsék őket ezen a helyen+. 9 Ők azonban elfelejtették Jehova Istenüket, ezért átadta* őket+ Siserának+, vagyis Hácor hadvezérének, a filiszteusoknak+ és Moáb királyának+, és ezek harcoltak ellenük. 10 Akkor segítségért kiáltottak Jehovához,+ és ezt mondták: »Vétkeztünk,+ mert elhagytuk Jehovát, hogy a Baáloknak+ és az Astóreteknek+ szolgáljunk. Szabadíts meg most bennünket ellenségeink kezéből, hogy téged szolgálhassunk!« 11 Jehova erre elküldte Jerubbaált+, Bedánt, Jeftét+ és Sámuelt+, és megszabadított benneteket a körülöttetek élő ellenségek kezéből, hogy biztonságban élhessetek+. 12 Amikor láttátok, hogy az ammoniták királya, Náhás+ felvonult ellenetek, ezt hajtogattátok nekem: »Mi mégis azt akarjuk, hogy király uralkodjon felettünk!«+, holott Jehova Istenetek a királyotok+. 13 Most pedig itt van a király, akit választottatok, akit kértetek. Jehova királyt nevezett ki fölétek.+ 14 Ha tiszteletteljes félelmet éreztek Jehova iránt,+ és őt szolgáljátok,+ ha hallgattok a szavára,+ és nem lázadtok fel Jehova parancsa ellen, ha ti is, és a felettetek uralkodó király is követi Jehova Isteneteket, akkor minden rendben lesz. 15 Ha azonban nem hallgattok Jehova szavára, és fellázadtok Jehova parancsa ellen, akkor Jehova megbüntet titeket és apáitokat.+ 16 Most pedig álljatok ide, és figyeljétek meg, milyen nagy dolgot cselekszik Jehova a szemetek láttára! 17 Nemde búzaaratás van ma? Kérni fogom Jehovát, hogy küldjön mennydörgést és esőt. Akkor megtudjátok és megértitek, hogy milyen nagy gonoszságot követtetek el Jehova szemében azzal, hogy királyt kértetek magatoknak+.”

18 Sámuel ezután Jehovához fordult, és Jehova mennydörgést és esőt küldött azon a napon, úgyhogy az egész nép nagyon félt Jehovától és Sámueltől. 19 Ekkor az egész nép így szólt Sámuelhez: „Imádkozz Jehovához, a te Istenedhez a szolgáidért,+ hisz nem akarunk meghalni. Mert csak tetéztük minden bűnünket azzal a gonoszsággal, hogy királyt kértünk.”

20 Sámuel erre ezt mondta a népnek: „Ne féljetek! Már elkövettétek mindezt a gonoszságot. Csak ne hagyjatok fel Jehova követésével.+ Teljes szívvel szolgáljátok Jehovát.+ 21 Ne kezdjetek hiábavalóságokat+ követni, amelyeknek semmi haszna,+ és nem tudnak megszabadítani, mert hiábavalóságok azok. 22 Jehova nem hagyja el népét+ az ő nagy nevéért+, mert Jehova elhatározta, hogy a népévé tesz titeket+. 23 Számomra pedig elképzelhetetlen, hogy vétkezzek Jehova ellen, felhagyva az értetek való imádkozással. Továbbra is oktatni foglak benneteket a jó és helyes útra. 24 Csak mélységesen tiszteljétek* Jehovát,+ és szolgáljátok őt hűségesen*, teljes szívvel! Gondoljatok arra, hogy milyen nagy dolgokat tett értetek!+ 25 Ha viszont arcátlanul rosszat tesztek, el lesztek pusztítva+ a királyotokkal együtt.+”

13 Saul. . .* éves volt, amikor király lett,+ és két évig uralkodott Izrael felett. 2 Saul kiválasztott 3000 embert Izraelből: 2000-en Saullal voltak Mikmásban és Bétel hegyvidékén, 1000-en pedig Jonatánnal+ Gibeában+, Benjámin területén. A nép többi részét elküldte, mindenkit a maga sátrába. 3 Jonatán akkor vereséget mért a filiszteusok+ helyőrségére, amely Gébában+ volt, és a filiszteusok megtudták ezt. Saul erre kürtöt fúvatott+ országszerte, és ezt mondta: „Hallják meg a héberek!” 4 Egész Izrael meghallotta a hírt: „Saul vereséget mért a filiszteusok egyik helyőrségére, és így Izraelt meggyűlölték a filiszteusok.” Ezért összehívták a népet, hogy csatlakozzon Saulhoz Gilgálban+.

5 A filiszteusok is összegyűltek, hogy harcoljanak Izrael ellen 30 000 harci szekérrel, 6000 lovassal és olyan sok katonával, mint a homokszemek a tengerparton.+ Felvonultak, és letáboroztak Mikmásban, Bét-Aventől+ keletre. 6 Izrael emberei látták, hogy bajban vannak, mert szorongatják őket. Ezért elrejtőzött a nép a barlangokban, az üregekben,+ a sziklákban, a pincékben* és a víztárolókban. 7 Sőt, voltak héberek, akik átkeltek a Jordánon Gád és Gileád földjére+. Saul azonban még Gilgálban volt, és a vele levő egész nép nagyon félt. 8 Saul várakozott hét napig, a Sámuel által meghatározott időig, de Sámuel csak nem érkezett meg Gilgálba, a nép pedig kezdett szétszéledni. 9 Saul végül így szólt: „Hozzátok ide nekem az égőáldozatot és a közösségi áldozatokat.” Aztán felajánlotta az égőáldozatot.+

10 De épphogy befejezte az égőáldozat felajánlását, megjött Sámuel. Saul erre kiment elé, hogy fogadja és üdvözölje őt. 11 Sámuel ekkor megszólalt: „Mit tettél?” Saul így válaszolt: „Láttam, hogy a nép magamra hagy,+ és te sem értél ide a meghatározott időben, a filiszteusok pedig már gyülekeztek Mikmásban+. 12 Ezért azt mondtam magamban: »Most majd a filiszteusok lejönnek ellenem Gilgálba, én pedig még nem kerestem Jehova kegyét*.« Így hát kötelességemnek éreztem, hogy felajánljam az égőáldozatot.”

13 Sámuel erre ezt mondta Saulnak: „Ostobán cselekedtél. Nem engedelmeskedtél Jehova Istened parancsának, amelyet adott neked.+ Ha engedelmeskedtél volna, Jehova örökre megszilárdította volna Izrael feletti királyságodat. 14 Így azonban nem lesz tartós a királyságod.+ Jehova talál majd egy szíve szerint való férfit,+ és Jehova őt jelöli ki vezetőnek a népe fölé,+ mert te nem engedelmeskedtél annak, amit Jehova parancsolt neked+.”

15 Sámuel ezután útnak indult, és Gilgálból fölment Gibeába, Benjámin területére. Saul pedig megszámlálta a népet: mintegy 600-an voltak, akik vele maradtak.+ 16 Saul meg a fia, Jonatán, és a még velük levő nép Gébában+, Benjámin területén tartózkodott. A filiszteusok pedig Mikmásban+ táboroztak. 17 Akkoriban három fosztogató csapat járt ki a filiszteusok táborából. Az egyik csapat az Ofrába, Suál földje felé vivő úton ment, 18 a másik csapat a bét-horoni+ úton, a harmadik csapat pedig a puszta felé, azon az úton, mely ahhoz a határhoz vezet, ahonnan a Ceboim völgyét lehet látni.

19 Fémművest pedig egész Izrael földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok ezt mondták: „Ne készíthessenek a héberek se kardot, se lándzsát.” 20 Minden izraelitának a filiszteusokhoz kellett mennie, hogy megélesíttesse az ekevasát, ásókapáját, fejszéjét vagy sarlóját. 21 Egy pimbe* került az ekevasak, az ásókapák, a háromágú szerszámok meg a fejszék élesítése és az ösztöke megerősítése. 22 A csata napján a Saullal és Jonatánnal tartó nép közül senkinél sem volt kard vagy lándzsa.+ Csak Saulnak és a fiának, Jonatánnak volt fegyvere.

23 A filiszteusok egyik előőrse* pedig kiment Mikmás+ szorosához.

14 Egyik nap Jonatán+, Saul fia így szólt a fegyverét hordozó szolgának: „Gyere, menjünk át a túloldalra, a filiszteusok előőrséhez.” Apjának azonban nem szólt róla. 2 Saul Gibea+ szélén, a Migronban álló gránátalmafa alatt maradt, és mintegy 600 férfi volt vele+. 3 (Az efódot+ pedig Ahija, Ikábód+ testvérének, Ahitubnak+ a fia hordta. Ahitub annak a Fineásnak+ volt a fia, aki Jehova Silóban+ szolgáló papjának, Élinek+ a fia volt.) És a katonák nem tudták, hogy Jonatán elment. 4 Volt egy-egy fogszerűen kiálló kőszirt annak az átjárónak az egyik, illetve másik oldalán, amelyen Jonatán megpróbált átkelni, hogy eljusson a filiszteusok előőrséhez. Az egyiknek a neve Bocéc volt, a másiknak pedig Szené. 5 Az egyik kőszirt északon, Mikmással szemben állt oszlopszerűen, a másik pedig délen, Gébával+ szemben.

6 Jonatán tehát így szólt a fegyverhordozójához: „Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek+ az előőrséhez. Jehova talán cselekedni fog az érdekünkben, hiszen Jehovát semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy megmentést szerezzen, akár sokan vagyunk, akár kevesen.+” 7 A fegyverhordozója erre ezt mondta neki: „Tedd meg, amire a szíved késztet. Arra menj, amerre szeretnél, és én veled tartok, bármerre mész is.” 8 Jonatán erre ezt mondta: „Átmegyünk azokhoz az emberekhez, és hagyjuk, hogy meglássanak minket. 9 Ha így szólnak hozzánk: »Maradjatok ott, míg oda nem érünk hozzátok!«, akkor ott fogunk állni, és nem megyünk fel hozzájuk. 10 Ha azonban így szólnak: »Gyertek fel ellenünk!«, akkor felmegyünk, mert Jehova segítségével legyőzzük őket. Ez lesz nekünk a jel.+”

11 Majd mindketten hagyták, hogy a filiszteusok előőrse meglássa őket. A filiszteusok ezt mondták: „Nézzétek! A héberek előjönnek az üregekből, ahova elbújtak!+” 12 Az előőrs emberei akkor így szóltak Jonatánhoz és a fegyverhordozójához: „Gyertek csak fel hozzánk! Majd mi megleckéztetünk titeket!”+ Jonatán nyomban ezt mondta a fegyverhordozójának: „Gyere utánam, mert Jehova segítségével Izrael legyőzi őket.”+ 13 Jonatán négykézláb felmászott a sziklafalon, a fegyverhordozója pedig mögötte volt. Jonatán elkezdte öldösni a filiszteusokat, és akik életben maradtak, azokat a fegyverhordozója ölte meg. 14 Az első támadás során Jonatán és a fegyverhordozója mintegy 20 embert ölt meg egy rövid szakaszon*.

15 Rettegés kerítette hatalmába a mezőn levő tábort és az előőrs minden tagját. Még a fosztogató csapatok+ is megrémültek. Földrengés támadt, és az emberek rettegni kezdtek Istentől. 16 Saul őrszemei, akik Gibeában+, Benjámin területén voltak, látták, hogy minden irányba terjed a zűrzavar+.

17 Saul így szólt a vele levő katonákhoz: „Kérlek, számoljátok meg az embereket, hogy lássuk, ki ment el közülünk!” Amikor megszámolták az embereket, látták, hogy Jonatán és a fegyverhordozója nincs ott. 18 Saul erre ezt mondta Ahijának+: „Hozd ide az igaz Isten ládáját!” (Az igaz Isten ládája ugyanis az izraelitáknál volt akkoriban*.) 19 Míg Saul a pappal beszélt, a filiszteusok táborában egyre inkább eluralkodott a zűrzavar. Saul akkor így szólt a paphoz: „Hagyd abba, amit csinálsz!*” 20 Így aztán Saul és a vele levő katonák összegyűltek, és csatába vonultak. A csata színhelyén látták, hogy a filiszteusok egymás ellen fordították a kardjaikat, és ezért nagyon nagy volt a fejetlenség. 21 Továbbá azok a héberek, akik korábban a filiszteusokkal tartottak, és fölmentek velük a táborba, újra csatlakoztak Izraelhez, amelyet Saul és Jonatán vezetett. 22 Az Efraim hegyvidékén bujdosó+ izraeliták mind meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, és ők is üldözni kezdték őket, és harcoltak ellenük. 23 Jehova megmentette Izraelt azon a napon,+ és a harc kiterjedt egészen Bét-Avenig+.

24 Ám Izrael embereire nagy nyomás nehezedett azon a napon, mivel Saul a következő esküre kötelezte a katonákat: „Átkozott az az ember, aki bármit* is eszik, mielőtt beesteledne, és míg bosszút nem állok az ellenségeimen!” Ezért a katonák közül senki sem evett semmit.+

25 És a katonák az erdőbe értek, és méz volt a földön. 26 Amikor a katonák beértek az erdőbe, látták, hogy csorog a méz, de senki sem mert enni belőle az eskü miatt. 27 Jonatán viszont nem hallotta, hogy az apja esküre kötelezte a katonákat,+ ezért kinyújtotta a kezében levő botot, és belemártotta a végét a lépes mézbe. Amikor evett belőle, új erőre kapott*. 28 Ekkor ezt mondta valaki a katonák közül: „Apád szigorúan esküre kötelezte a katonákat ezekkel a szavakkal: »Átkozott az az ember, aki ma bármit is eszik!«+ Ezért olyan kimerültek a katonák.” 29 Jonatán azonban így szólt: „Apám nagy bajt hozott az országra*. Nézzétek csak, hogy erőre kaptam, miután ettem egy kis mézet. 30 Mennyivel jobb lett volna, ha a katonák szabadon ehettek volna+ az ellenségeiknél talált zsákmányból! Akkor még nagyobb pusztítást mérhettünk volna a filiszteusokra.”

31 Azon a napon Mikmástól Ajjalonig+ öldösték a filiszteusokat, és a nép nagyon kimerült. 32 Ezért nekiestek a zsákmánynak: fogták a juhot, marhát, borjút, és levágták a földön, és a vérrel együtt ették meg a húst+. 33 Jelentették is Saulnak: „A nép vétkezik Jehova ellen, mert vérrel együtt eszi a húst+.” Erre ő így szólt: „Hűtlenül cselekedtetek. Azonnal gurítsatok ide nekem egy nagy követ.” 34 Azután ezt mondta Saul: „Menjetek a nép közé, és mondjátok meg nekik: »Mindegyikőtök hozza ide hozzám a bikáját és a juhát. Vágjátok le itt, és azután egyétek meg! Ne vétkezzetek Jehova ellen azzal, hogy vérrel együtt eszitek a húst+!«” Így hát mindenki odavitte a bikáját azon az éjjelen, és ott vágta le. 35 Saul ezután oltárt épített Jehovának.+ Ez volt az első oltár, amelyet Jehovának épített.

36 Saul később ezt mondta: „Eredjünk éjjel a filiszteusok nyomába, és fosszuk ki őket, még mielőtt megvirrad. Senkit sem hagyunk életben.” Erre ezt mondták: „Tedd azt, amit jónak látsz.” A pap ekkor így szólt: „Kérdezzük meg az igaz Istent ezen a helyen.”+ 37 Saul tehát megkérdezte Istentől: „Üldözőbe vegyem a filiszteusokat?+ Segítesz, hogy Izrael legyőzze őket?” De Isten nem válaszolt neki azon a napon. 38 Saul ezért ezt mondta: „Gyertek ide mindnyájan, akik a népet vezetitek. Derítsétek ki, milyen bűn történt ma. 39 A bűnösnek meg kell halnia, még ha az derülne is ki, hogy a fiam, Jonatán az. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova, Izrael megmentője él!” De a népből senki sem válaszolt neki. 40 Akkor így szólt egész Izraelhez: „Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig Jonatán fiammal a másikon.” A nép erre ezt mondta Saulnak: „Tedd azt, amit jónak látsz.”

41 Saul ezután így szólt Jehovához: „Ó, Izrael Istene, válaszolj a tummimmal!”+ Akkor Jonatán és Saul lett kiválasztva, a nép pedig megszabadult. 42 Saul erre ezt mondta: „Vessetek sorsot+ köztem és a fiam, Jonatán közt.” És Jonatán lett kiválasztva. 43 Saul ekkor így szólt Jonatánhoz: „Mondd el, mit tettél!” Jonatán erre elmondta neki: „Csak épp megkóstoltam egy kis mézet a kezemben levő bot hegyével.+ Itt vagyok! Kész vagyok meghalni!”

44 Saul erre ezt mondta: „Mérjen rám súlyos büntetést Isten,* ha nem halsz meg, Jonatán!”+ 45 A katonák azonban ezt mondták Saulnak: „Pont Jonatán haljon meg, aki ilyen nagy győzelemre vezette*+ Izraelt? Ilyesmi nem történhet! Egyetlen hajszála sem fog meggörbülni. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él! Mert Isten segítségével cselekedett ezen a napon.+” A katonák tehát megmentették* Jonatánt, és ő nem halt meg.

46 Saul ezután nem üldözte tovább a filiszteusokat, és a filiszteusok elmentek a saját területükre.

47 Saul megerősítette az Izrael feletti királyi hatalmát, és minden körülötte levő ellenségével harcba szállt: a moábitákkal,+ az ammonitákkal,+ az edomitákkal,+ Cóba+ királyaival és a filiszteusokkal+. Amerre csak ment, legyőzte őket. 48 Bátran harcolt, és vereséget mért az amálekitákra+, és kiszabadította Izraelt a fosztogatóik kezéből.

49 Saulnak Jonatán, Jisvi és Málki-Sua+ voltak a fiai. És két lánya volt, az idősebbet Mérábnak+, a fiatalabbat pedig Mikálnak+ hívták. 50 Saul feleségét Ahinoámnak hívták, és ő Ahimaác lánya volt. Saul hadvezérét Ábnernek+ hívták, aki Nérnek a fia, Saulnak pedig a nagybátyja volt. 51 Saulnak Kís+ volt az apja. Nér+ pedig – Ábner apja – Abielnek volt a fia.

52 Saul és a filiszteusok között heves harcok folytak Saul egész uralkodása idején.+ Ha Saul meglátott egy erős vagy bátor férfit, azt bevette a seregébe, hogy neki szolgáljon.+

15 Majd Sámuel így szólt Saulhoz: „Jehova engem küldött el, hogy felkenjelek népe, Izrael királyává.+ Most azért figyeld meg, mit akar közölni veled Jehova.+ 2 Ezt mondja a seregek Jehovája: »Számon fogom kérni az amálekitáktól azt, amit az izraelitákkal tettek, amikor szembeszálltak velük az Egyiptomból kifelé vezető útjukon.+ 3 Most azért menj, öld meg az amálekitákat,+ pusztítsd el őket,+ és mindent, amijük van! Ne kíméld meg az életüket!* Ölj meg+ férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, bikát és juhot, tevét és szamarat!+«” 4 Saul összehívta a népet, és megszámolta őket Telaimban: 200 000 gyalogosa volt, és 10 000 embere Júda törzséből.+

5 Saul előrenyomult egészen Amálek városáig, és lesbe állította a csapatait a völgynél. 6 Saul ekkor ezt mondta a kenitáknak+: „Rajta, menjetek ki az amálekiták közül, nehogy elpusztítsalak benneteket velük együtt+! Hiszen szeretettel* bántatok Izrael minden tagjával,+ amikor kijöttek Egyiptomból.” A keniták erre kimentek az amálekiták közül. 7 Saul ezután megölte az amálekitákat+ Havilától+ egészen Súrig+, amely Egyiptom mellett van. 8 Agágot,+ Amálek királyát élve fogta el, a nép többi részét viszont karddal lemészárolta+. 9 De Saul és a nép életben hagyta* Agágot és a nyáj meg a csorda színe-javát, a hizlalt állatokat, a kosokat és mindazt, ami jó volt.+ Nem akarták elpusztítani azokat. A silány és értéktelen dolgokat ellenben mind elpusztították.

10 Jehova ekkor így szólt Sámuelhez: 11 „Sajnálom*, hogy Sault királlyá tettem, mert már nem követ engem, és nem teljesíti a parancsaimat.”+ Sámuel erre nagyon feldúlt lett, és egész éjjel fennhangon Jehovához könyörgött.+ 12 Amikor Sámuel korán reggel felkelt, hogy találkozzon Saullal, ezt mondták neki: „Saul Kármelbe+ ment, és emlékművet+ emelt ott magának. Aztán megfordult, és lement Gilgálba.” 13 Amikor Sámuel végül megérkezett Saulhoz, Saul így szólt hozzá: „Áldjon meg téged Jehova! Teljesítettem Jehova parancsát.” 14 Sámuel azonban ezt mondta: „Akkor mit jelentsen ez a bégetés és marhabőgés, amit hallok?”+ 15 Saul erre így szólt: „Az amálekitáktól kerültek ide, mert a nép életben hagyta* a nyáj és a csorda színe-javát, hogy feláldozza Jehova Istenednek. De a többit elpusztítottuk.” 16 Sámuel akkor ezt mondta Saulnak: „Hagyd abba! Hadd tudassam veled, mit mondott nekem Jehova a múlt éjszaka.”+ Ő erre így szólt hozzá: „Mondd!”

17 Sámuel így folytatta: „Nemde jelentéktelennek tartottad magad,+ amikor Izrael törzseinek vezetője lettél, és amikor Jehova felkent téged Izrael királyává+? 18 Később Jehova a következő megbízatást adta neked: »Menj, és pusztítsd el az amálekitákat,+ mert bűnösök. Harcolj ellenük, míg ki nem irtod őket!+« 19 Miért nem engedelmeskedtél Jehovának? Ehelyett nekiestél a zsákmánynak,+ és azt tetted, amit Jehova rossznak tart!”

20 Saul azonban ezt mondta Sámuelnek: „De hiszen engedelmeskedtem Jehovának! Elmentem, hogy teljesítsem a megbízatásomat, amelyet Jehova adott nekem. Elhoztam Agágot, Amálek királyát, az amálekitákat pedig elpusztítottam.+ 21 Ám a nép elvette a zsákmányból a juhokat és marhákat, a pusztulásra szánt dolgok színe-javát, hogy feláldozza Jehova Istenednek Gilgálban.+”

22 Sámuel erre ezt mondta: „Vajon Jehova ugyanúgy örül az égőáldozatoknak és egyéb áldozatoknak,+ mint annak, ha valaki engedelmeskedik Jehovának? Jobb az engedelmesség az áldozatnál,+ és a szófogadás a kosok zsíros részénél+. 23 Mert a lázadás+ éppolyan, mint a jóslás+ bűne, és az elbizakodott törtetés, mint amikor valaki mágiához folyamodik, és bálványt* imád. Mivel te semmibe vetted Jehova szavát,+ ő úgy döntött, hogy nem maradhatsz király+.”

24 Saul erre így szólt Sámuelhez: „Vétkeztem. Megszegtem Jehova parancsát, és nem tettem azt, amit mondtál, mert féltem a néptől, és hallgattam szavukra. 25 Most azért, kérlek, bocsásd meg bűnömet, és térj vissza velem, hogy leboruljak Jehova előtt.+” 26 De Sámuel ezt mondta Saulnak: „Nem térek vissza veled, mert semmibe vetted Jehova szavát, Jehova pedig úgy döntött, hogy nem maradhatsz Izrael királya.”+ 27 Amint Sámuel épp megfordult, hogy elmenjen, Saul megragadta az ujjatlan köpenye szegélyét, és az leszakadt. 28 Sámuel erre ezt mondta neki: „Jehova ma elszakította tőled Izrael királyi uralmát, és olyan embertársadnak adja, aki jobb nálad+. 29 Sőt mi több, Izrael fenséges Istene+ nem bizonyul hazugnak+, és nem gondolja meg magát*, mert ő nem olyan, mint az emberek, hogy meggondolja magát*+.”

30 Saul erre ezt mondta: „Vétkeztem. De kérlek, add meg nekem a tiszteletet népem vénei előtt és Izrael előtt azzal, hogy visszatérsz velem, én pedig leborulok Jehova Istened előtt+.” 31 Sámuel tehát visszatért Saullal, és Saul leborult Jehova előtt. 32 Sámuel ezután így szólt: „Hozzátok ide Agágot, Amálek királyát!” Agág ekkor kelletlenül* odament hozzá, mert ezt mondta magában: „Biztosan nem fenyeget már a halál*.” 33 Sámuel azonban így szólt: „Ahogyan a kardoddal megfosztottál asszonyokat a gyermekeiktől, úgy lesz a te anyád minden más asszonynál inkább megfosztott!” Azzal Sámuel darabokra vágta Agágot+ Jehova előtt Gilgálban.

34 Sámuel ezután elment Rámába, Saul pedig fölment Gibeába, a házához. 35 Sámuel nem látta többé Sault a halála napjáig, de kesergett Saul miatt+. Jehova pedig sajnálta, hogy Sault tette Izrael királyává.+

16 Jehova végül így szólt Sámuelhez: „Meddig keseregsz még Saul miatt,+ ha én egyszer úgy döntöttem, hogy nem maradhat Izrael királya+? Töltsd meg a szarudat olajjal,+ és menj. A betlehemi Isaihoz+ küldelek, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt.+” 2 Sámuel azonban ezt mondta: „Hogy mehetnék? Ha Saul meghallja ezt, megöl engem.+” Jehova ezt válaszolta: „Vigyél magaddal egy fiatal tehenet, és mondd ezt: »Azért jöttem, hogy áldozzak Jehovának.« 3 Hívd meg Isait az áldozatra, utána tudatom veled, mit tegyél. Kend fel nekem azt, akit mutatok neked.+”

4 Sámuel azt tette, amit Jehova mondott. Amikor megérkezett Betlehembe+, és találkozott a város véneivel, azok remegtek a félelemtől, és ezt kérdezték: „Békés szándékkal jöttél?” 5 Ő erre így szólt: „Békével jöttem, hogy áldozzak Jehovának. Szenteljétek meg magatokat, és gyertek velem az áldozatra.” Akkor megszentelte Isait és a fiait, majd összehívta őket az áldozatra. 6 Amint bejöttek, és Sámuel meglátta Eliábot+, ezt mondta magában: „Biztosan ő Jehova felkentje.” 7 De Jehova így szólt Sámuelhez: „Ne a külsejére figyelj, se arra, hogy milyen magas,+ mert elvetettem őt. Mert Isten nem úgy látja a dolgokat, ahogy az ember. Az ember ugyanis a külsőt látja, Jehova viszont a szívbe is belelát+.” 8 Isai akkor odahívta Abinádábot+, és Sámuel elé vitte, de ő ezt mondta: „Ő sem az, akit Jehova választott.” 9 Isai ezután Sammahot+ vitte oda, de Sámuel ezt mondta: „Ő sem az, akit Jehova választott.” 10 Isai már hét fiát vitte Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Isainak: „Egyikük sem az, akit Jehova választott.”

11 Sámuel végül így szólt Isaihoz: „Ez az összes fiad?” Erre ő ezt mondta: „A legfiatalabb+ még nem került sorra, ő a juhokat legelteti+.” Sámuel ekkor így szólt Isaihoz: „Küldj el érte, mert addig nem ülünk le enni, míg ide nem jön.” 12 El is küldött érte, és odavitte Sámuel elé. Szép szemű volt, jó megjelenésű+ és életerős. Jehova akkor így szólt: „Kend fel, mert ő az!”+ 13 Sámuel tehát fogta az olajosszarut+, és felkente őt a testvérei jelenlétében. Attól a naptól fogva Jehova szelleme megerősítette Dávidot.+ Később Sámuel útnak indult, és elment Rámába+.

14 Jehova szelleme pedig eltávozott Saultól,+ és rossz szellem*+ tartotta rettegésben, amelyet Jehova küldött. 15 Így szóltak Saulhoz a szolgái: „Istentől jött rossz szellem tart téged rettegésben. 16 Parancsolja meg hát urunk, hogy szolgáid, akik itt állnak előtted, keressenek egy ügyes hárfást+. Amikor csak rossz szellem száll rád Istentől, ő hárfázni fog, és te jobban leszel.” 17 Saul erre ezt mondta a szolgáinak: „Kérlek, keressetek nekem valakit, aki jól játszik, és hozzátok ide hozzám.”

18 Az egyik szolga ezt mondta: „Én láttam, milyen szépen játszik a betlehemi Isai egyik fia! Bátor és erős harcos.+ Ügyesen tud beszélni, és jóképű+. Jehova vele van.+” 19 Saul akkor követeket küldött Isaihoz ezekkel a szavakkal: „Küldd el hozzám a fiadat, Dávidot, aki a nyájat őrzi+.” 20 Isai tehát felpakolt egy szamárra némi kenyeret, egy tömlő bort meg egy fiatal kecskét, és elküldte ezeket Saulnak a fiával, Dáviddal. 21 Így aztán Dávid elment Saulhoz, és a szolgálatába állt.+ Saul nagyon megkedvelte őt, ő pedig a fegyverhordozója lett. 22 Saul üzenetet küldött Isainak: „Kérlek, hadd maradjon Dávid a szolgálatomban, mert elnyerte a jóindulatomat.” 23 Amikor csak rossz szellem szállt Saulra Istentől, Dávid elővette a hárfát, és játszott rajta. Saul ilyenkor megnyugodott, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle.+

17 A filiszteusok+ pedig összegyűjtötték seregeiket* a harcra. Összegyűltek a Júdához tartozó Szokónál+, és letáboroztak Szokó és Azeka+ között, Efes-Dammimnál+. 2 Saul és Izrael férfiai is összegyűltek, és az Elah völgyében+ táboroztak le. Csatarendbe álltak, hogy megütközzenek a filiszteusokkal. 3 A filiszteusok az egyik hegyoldalon, az izraeliták a másik hegyoldalon álltak, és a völgy közöttük volt.

4 A filiszteusok táboraiból kijött egy Góliát+ nevű harcos, aki Gátból+ származott. Hat könyök és egy arasz magas volt.* 5 Rézsisak fedte a fejét, és pikkelyes páncélinget viselt. A réz páncéling+ súlya 5000 sekel* volt. 6 Réz lábszárvédője volt, és a hátán egy rézdárdát+ viselt. 7 A lándzsájának fanyele akkora volt, mint amekkora az a farúd, melyet a szövők használnak.+ A lándzsájának vaspengéje pedig 600 sekel* súlyú volt. Előtte lépdelt az, aki a pajzsát hordozta. 8 Majd Góliát megállt, és így kiáltott az Izrael csatasorában állókhoz+: „Miért vonultatok ki és sorakoztatok fel a harcra? Hát nem én vagyok a filiszteus, ti meg Saul szolgái? Válasszatok ki magatoknak egy embert, és jöjjön le hozzám! 9 Ha képes megküzdeni velem, és megöl, akkor a szolgáitok leszünk. De ha én győzöm le és ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és szolgálni fogtok nekünk.” 10 Aztán így folytatta a filiszteus: „Én ma gúnyt űzök* Izrael csatasorából.+ Adjatok elém egy embert! Küzdjünk meg egymással!”

11 Amikor Saul és egész Izrael meghallotta a filiszteus szavait, megrettentek, és nagyon féltek.

12 Dávid pedig Isainak+, annak az efratai+ embernek volt a fia, aki a Júda területén fekvő Betlehemből+ származott, és akinek nyolc fia+ volt. Saul napjaiban Isai már idős volt. 13 Isai három legidősebb fia hadba vonult Saullal.+ Így hívták ezt a három fiát: Eliáb,+ az elsőszülött; Abinádáb,+ a második fia; és Sammah+, a harmadik. 14 Dávid volt a legfiatalabb.+ A három legidősebb Saullal tartott.

15 Dávid, miközben Sault szolgálta, rendszeresen hazatért, hogy őrizze az apja juhait+ Betlehemben. 16 Mindeközben a filiszteus 40 napon át minden reggel és minden este eljött, és megállt az izraeliták előtt.

17 És Isai ezt mondta a fiának, Dávidnak: „Kérlek, fogd ezt az éfa* pörkölt gabonát és ezt a tíz kenyeret, és vidd el gyorsan a táborba a testvéreidnek. 18 Ezt a tíz adag sajtot* pedig vidd el az ezredparancsnoknak. Nézd meg azt is, hogy jól vannak-e a testvéreid, és hozz valami erre utaló jelet.” 19 Ők Saullal meg az összes többi izraelitával ekkor az Elah völgyében+ voltak, hogy harcoljanak a filiszteusok ellen+.

20 Dávid tehát fölkelt kora reggel, rábízta valakire a juhokat, majd összepakolt, és elment, ahogy Isai meghagyta neki. Amikor eljutott a táborba, a sereg épp a harctérre vonult, és csatakiáltást hallatott. 21 Izrael és a filiszteusok felsorakoztak, egyik csatasor a másikkal szemben. 22 Dávid nyomban rábízta a holmiját arra, aki a csomagokat őrizte, és a harctérre szaladt. Amikor odaért, érdeklődni kezdett a testvérei hogyléte felől.+

23 Még beszélgetett, amikor megjelent a Góliát+ nevű harcos, a Gátból való filiszteus. Előjött a filiszteusok csatasorából, és ugyanazt mondta, mint korábban+. Dávid pedig meghallotta ezt. 24 Amikor Izrael férfiai meglátták ezt az embert, félelmükben+ elfutottak előle. 25 Ezt mondogatták: „Látjátok ezt az embert, aki felénk tart? Azért jön, hogy gúnyt űzzön* Izraelből.+ A király nagy gazdagsággal halmozza el azt a férfit, aki megöli őt. Neki adja a lányát,+ és felmenti az apja házát az Izraelben érvényes kötelezettségek alól.”

26 Dávid erre odaszólt a közelében álló férfiaknak: „Mi lesz azzal az emberrel, aki megöli ott azt a filiszteust, és lemossa Izraelről a gyalázatot? Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gúnyt űzzön* az élő Isten csatasorából?+” 27 A nép akkor elmondta neki azt, amit már korábban is mondtak: „Ez vár arra az emberre, aki megöli őt.” 28 Amikor a legidősebb bátyja, Eliáb+ meghallotta, hogy Dávid a férfiakkal beszél, megharagudott rá, és ezt mondta neki: „Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot ott a pusztában?+ Ismerlek már, hogy milyen elbizakodott vagy, és hogy szíved mélyén rosszat akarsz. Azért jöttél ide, hogy lásd a csatát.” 29 Dávid erre így szólt: „Most mit követtem el? Csak kérdeztem valamit.” 30 Azzal odafordult valaki máshoz, és ugyanazt kérdezte, mint korábban+. A nép pedig ugyanúgy felelt neki, mint előtte.+

31 Egyesek meghallották, amit Dávid korábban mondott, és beszámoltak róla Saulnak. Ezért Saul magához hívatta őt. 32 Dávid akkor ezt mondta Saulnak: „Senki se veszítse el miatta a bátorságát.* Szolgád majd elmegy, és megküzd ezzel a filiszteussal.+” 33 Saul azonban így szólt Dávidhoz: „Te nem tudsz megküzdeni ezzel a filiszteussal, hiszen gyermek vagy még,+ ő pedig már fiatalkorától fogva katona*.” 34 Dávid erre ezt mondta Saulnak: „Szolgád az apja nyája mellett pásztor lett, és volt, hogy egy oroszlán+, volt, hogy egy medve elvitt egy-egy juhot a nyájból. 35 Én utánamentem, leterítettem, és kiszabadítottam a juhot a szájából. Amikor rám támadt, megragadtam a bundáját*, leterítettem és megöltem. 36 Szolgád a medvét is, és az oroszlánt is leterítette. Úgy fog járni ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok, mert gúnyolta* az élő Isten csatasorait+.” 37 Dávid még hozzátette: „Jehova, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve karmai közül, ő fog megszabadítani engem ennek a filiszteusnak a kezéből.”+ Saul erre így szólt Dávidhoz: „Menj hát, és Jehova legyen veled!”

38 Saul ekkor ráadta Dávidra a saját harci öltözetét. Rézsisakot tett a fejére, majd páncélinget adott rá. 39 Dávid ezután felkötötte a kardját a harci öltözetére, és megpróbált menni, de nem tudott, mert még nem volt ehhez hozzászokva. Dávid így szólt Saulhoz: „Nem tudok ezekben járni, mert még nem vagyok hozzászokva.” Ezért Dávid levette azokat. 40 Aztán kezébe vette a botját. Kiválasztott öt sima követ a folyómederből, és beletette őket a tarisznyája zsebébe. Parittyáját+ a kezében tartotta, és elindult a filiszteus felé.

41 A filiszteus is egyre csak közeledett Dávidhoz, és a pajzsát hordozó férfi előtte ment. 42 Amikor a filiszteus odanézett, és meglátta Dávidot, gúnyosan és megvetően kinevette, mert pirospozsgás fiú volt még, és jó megjelenésű+. 43 Így szólt a filiszteus Dávidhoz: „Hát kutya+ vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” Majd a filiszteus az isteneit emlegetve átkozni kezdte Dávidot. 44 Ezt mondta Dávidnak: „Gyere csak ide! Majd odaadom a húsodat az ég madarainak és a mező állatainak.”

45 Dávid erre így szólt a filiszteushoz: „Te karddal, lándzsával és dárdával+ jössz ellenem, de én a seregek Jehovájának, Izrael csatasorai Istenének nevében megyek ellened,+ akit te gúnyoltál*+. 46 A mai napon Jehova segít legyőznöm téged.+ Megöllek, és levágom a fejedet. A mai napon a filiszteusok táborából mindenkinek a holttestét odaadom az ég madarainak meg a föld vadállatainak. És az egész földön mindenki megtudja, hogy van Isten Izraelben.+ 47 Meg fogja tudni mindenki, aki itt összegyűlt,* hogy nem kard vagy lándzsa által ment meg Jehova,+ mert Jehováé a csata,+ és ő segít legyőznünk mindegyikőtöket.+”

48 A filiszteus ezután egyre közelebb ment Dávidhoz. Dávid pedig gyorsan a harctérre szaladt a filiszteus felé. 49 Dávid ekkor belenyúlt a tarisznyájába, kivett onnan egy követ, és elhajította. Homlokon találta a filiszteust, és a kő belefúródott annak homlokába. A filiszteus pedig arccal a földre bukott.+ 50 Dávid tehát egy parittyával és egy kővel győzte le a filiszteust. Megsebesítette és megölte a filiszteust, pedig nem volt kard a kezében+. 51 Dávid továbbszaladt, és megállt a filiszteus fölött. Fogta annak kardját+, kihúzta a hüvelyéből, és hogy biztosan meghaljon, levágta a fejét a karddal. Amikor a filiszteusok látták, hogy a hősük meghalt, megfutamodtak+.

52 Erre Izrael és Júda férfiai kiáltásban törtek ki, és üldözték a filiszteusokat a völgytől+ egészen Ekron+ kapuiig. A filiszteusok holttestei pedig ott hevertek az úton, Saáraimtól+ egészen Gátig, illetve Ekronig. 53 Miután az izraeliták visszatértek a filiszteusok heves üldözéséből, kifosztották a táboraikat.

54 Dávid akkor fogta a filiszteus fejét, és elvitte Jeruzsálembe, de a filiszteus fegyvereit a saját sátrába helyezte.+

55 Saul pedig, amikor látta, hogy Dávid kimegy a filiszteus ellen, rögtön odaszólt a hadvezérnek, Ábnernek+: „Kinek a fia ez a fiú+, Ábner?” Ábner erre így szólt: „Olyan biztos, mint ahogy élsz,* ó, király, hogy nem tudom!” 56 A király ezt mondta: „Tudd meg, kinek a fia ez az ifjú.” 57 Így aztán, amikor Dávid visszatért a filiszteus megölése után, Ábner fogta őt, és bevitte Saul elé. A filiszteus feje+ még Dávid kezében volt. 58 Saul ekkor így szólt hozzá: „Kinek a gyermeke vagy, te fiú?” Dávid erre ezt mondta: „Szolgádnak, a betlehemi+ Isainak+ a fia.”

18 Miután Jonatán+ hallotta, hogy mit mondott Dávid Saulnak, szoros barátság szövődött Jonatán és Dávid között*. Jonatán úgy megszerette őt, mint önmagát*.+ 2 Attól a naptól fogva Saul magánál tartotta Dávidot, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házához.+ 3 Jonatán pedig szövetséget kötött Dáviddal,+ mert úgy szerette őt, mint önmagát*+. 4 Levette az ujjatlan köpenyét, és odaadta Dávidnak. A harci öltözetét, a kardját, az íját és az övét is neki adta. 5 Dávid pedig kivonult, és sikeres volt,*+ bárhová küldte is Saul. Ezért a harcosok+ fölé rendelte őt Saul, és ez tetszett az egész népnek, és Saul szolgáinak is.

6 Amikor Dávid és a többiek visszatértek a filiszteusok legyőzése után, az asszonyok ujjongva kimentek Saul király elé Izrael minden városából énekszóval+, tánccal, tamburinnal+ és lanttal. 7 Az ünneplő asszonyok ezt énekelték:

8 Saul ekkor nagyon megharagudott+, és nem tetszett neki ez az ének, ezért így szólt: „Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem pedig ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!+” 9 Attól a naptól kezdve Saul állandó gyanakvással tekintett Dávidra.

10 Másnap aztán rossz szellem* szállta meg Sault Istentől,+ és furcsán kezdett viselkedni* a házban. Közben Dávid hárfázott+, mint máskor is. Saulnak pedig egy lándzsa volt a kezében,+ 11 és elhajította a lándzsát,+ ezt mondva magában: „A falhoz szegezem Dávidot!” De Dávid kétszer is elmenekült előle. 12 Ezután Saul félni kezdett Dávidtól, mert vele volt Jehova,+ Saultól pedig eltávozott+. 13 Ezért Saul eltávolította őt a környezetéből, és kinevezte ezredparancsnoknak. Így hát Dávid vezette csatába a sereget.*+ 14 Dávid továbbra is sikeres volt*+ mindenben, és Jehova vele volt+. 15 Amikor Saul látta, hogy Dávid nagyon sikeres, rettegni kezdett tőle. 16 Ám egész Izrael és Júda szerette Dávidot, mert ő vezette őket a hadjárataik során.

17 Később Saul ezt mondta Dávidnak: „Itt van a legidősebb lányom, Méráb.+ Feleségül adom őt hozzád.+ Csak továbbra is légy bátor, és vívd meg Jehova harcait+!” Magában azonban ezt mondta Saul: „Ne én bánjak el vele. Bánjanak el vele a filiszteusok!”+ 18 Dávid erre így szólt Saulhoz: „Ki vagyok én, és kik az én rokonaim, apám családja Izraelben, hogy veje legyek a királynak?”+ 19 Mire azonban eljött az ideje, hogy Mérábot, Saul lányát Dávidnak adják, már feleségül adták a meholai Adrielhez+.

20 Mikál,+ Saul lánya pedig szerelmes volt Dávidba. Ez tudomására jutott Saulnak, ő pedig örült ennek. 21 Saul ugyanis ezt gondolta: „Odaadom neki, hadd legyen számára csapda, és hadd bánjanak el vele a filiszteusok!”+ Saul tehát másodszor is így szólt Dávidhoz: „Ma házassági szövetségre lépsz velem.*” 22 Saul továbbá megparancsolta a szolgáinak: „Beszéljetek titokban Dáviddal, és mondjátok: »A király kedvel téged, és minden szolgája megszeretett. Lépj hát házassági szövetségre a királlyal.«” 23 Amikor Saul szolgái elmondták ezeket Dávidnak, ő ezt mondta: „Szerintetek olyan mindennapos dolog házassági szövetségre lépni a királlyal? Hiszen én szegény és jelentéktelen ember vagyok!+” 24 Hírt vittek tehát Saulnak a szolgái: „Ilyen szavakkal szólt Dávid.”

25 Saul erre ezt mondta: „Így szóljatok Dávidhoz: »A király nem a menyasszonyárnak+ örülne, hanem 100 filiszteus előbőrének+, hogy bosszút álljon a király ellenségein.«” Saul ugyanis azt tervezte, hogy végez Dáviddal a filiszteusok keze által. 26 A szolgái tehát közölték Dáviddal ezeket a szavakat, ő pedig örült, hogy házassági szövetségre léphet a királlyal+. Még nem telt le a megadott idő, 27 mikor Dávid elment az embereivel, és megölt 200 filiszteus férfit. Ezután elvitte az előbőrüket a királynak, hogy házassági szövetségre lépjen vele. Saul ezért feleségül adta hozzá a lányát, Mikált.+ 28 Saul felismerte, hogy Jehova Dáviddal van,+ és hogy a lánya, Mikál szereti Dávidot+. 29 Ezért Saul még inkább félt Dávidtól, és élete végéig az ellensége maradt.+

30 A filiszteusok fejedelmei ki-kivonultak, hogy harcoljanak, de valahányszor kivonultak, Dávid sikeresebb volt* Saul összes szolgájánál+. A nevét pedig nagy tisztelet övezte.+

19 Később Saul arról beszélt fiának, Jonatánnak, és minden szolgájának, hogy meg kell ölni Dávidot.+ 2 Mivel Saul fia, Jonatán nagyon kedvelte Dávidot,+ megmondta Dávidnak: „Az apám, Saul meg akar ölni téged. Kérlek, vigyázz magadra reggel! Keress magadnak egy rejtekhelyet, és maradj ott! 3 Én pedig kimegyek, és ott állok meg apám mellett a mezőn, ahol te leszel. Beszélni fogok rólad apámmal, és ha megtudok valamit, mindenképpen tudatom veled.+”

4 Jonatán tehát jót mondott Dávidról+ az apjának, Saulnak. Így szólt hozzá: „Ne vétkezzen a király a szolgája, Dávid ellen. Nem vétkezett ő ellened, és amit érted tett, az a javadra volt. 5 Az életét kockáztatta,* amikor megölte a filiszteust,+ úgyhogy Jehova nagy győzelmet* szerzett egész Izraelnek. Láttad ezt, és nagyon örültél. Miért öletnéd meg Dávidot ok nélkül? Miért vétkeznél ez ellen az ártatlan ember ellen?+” 6 Saul hallgatott Jonatánra, és megesküdött: „Nem kell meghalnia. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!” 7 Jonatán ezután hívatta Dávidot, és tudtára adta mindezeket. Akkor Jonatán elvitte Dávidot Saulhoz, és ő tovább szolgálta Sault, ugyanúgy, mint azelőtt+.

8 Idővel megint háború tört ki. Dávid kivonult, és harcolt a filiszteusok ellen. Nagy öldöklést vitt véghez, és megfutamodtak előle.

9 Sault pedig rossz szellem* szállta meg Jehovától,+ amikor a házában ült lándzsával a kezében, miközben Dávid hárfázott.+ 10 Saul megpróbálta a falhoz szegezni Dávidot a lándzsájával, de ő kitért Saul elől, úgyhogy az a falba vágta a lándzsát. Dávid elfutott, és elmenekült még azon az éjjelen. 11 Saul később követeket küldött Dávid házához, hogy figyeljék azt, és reggel megöljék őt.+ Dávid felesége, Mikál azonban ezt mondta neki: „Ha nem menekülsz el* még ma éjjel, holnapra halott leszel.” 12 Mikál azon nyomban leengedte Dávidot az ablakon át, hogy el tudjon futni, és megmeneküljön. 13 Majd fogta a teráfszobrot*, és rátette az ágyra. Kecskeszőrből készült hálót tett Dávid fejének a helyére, és betakarta egy ruhával.

14 Saul ekkor követeket küldött Dávidért, de Mikál ezt mondta: „Beteg.” 15 Saul ezért elküldte a követeket, hogy nézzék meg Dávidot, és ezt mondta nekik: „Hozzátok ide nekem ágyastól, hogy megölessem!”+ 16 Amikor aztán a követek bementek, a teráfszobor* volt az ágyon, és egy kecskeszőrből készült háló a feje helyén. 17 Saul ezt kérdezte Mikáltól: „Miért játszottál ki így, és miért engedted, hogy az ellenségem+ elmenekülhessen?” Mikál ezt válaszolta Saulnak: „Ezt mondta nekem: »Engedj el, különben megöllek!«”

18 Dávid pedig elfutott, elmenekült, és Sámuelhez ment Rámába+. Mindent elmondott neki, amit Saul tett vele. Akkor ő és Sámuel elmentek, és Nájótban+ maradtak. 19 Idővel jelentették Saulnak: „Dávid Nájótban van, Rámában.” 20 Saul nyomban követeket küldött, hogy elfogják Dávidot. Amikor látták, hogy az idősebb próféták prófétálnak, Sámuel pedig ott áll, és felügyel rájuk, akkor Isten szelleme Saul követeire is rászállt, és ők is próféta módjára kezdtek viselkedni.

21 Amikor elmondták ezt Saulnak, nyomban más követeket küldött, de ők is próféta módjára kezdtek viselkedni. Saul ezért ismét követeket küldött, már a harmadik csoportot, de azok is próféta módjára kezdtek viselkedni. 22 Végül aztán Saul is elment Rámába. Amikor eljutott a Székuban levő nagy víztárolóhoz, ezt kérdezte: „Hol van Sámuel és Dávid?” Így válaszoltak: „Ott vannak Nájótban+, Rámában.” 23 Miközben a Rámában levő Nájótba tartott, Isten szelleme őrá is rászállt. Továbbhaladt, és eközben próféta módjára viselkedett, mígnem megérkezett Nájótba, Rámába. 24 Ő is levette ruháját, és ő is próféta módjára viselkedett Sámuel előtt. Ott feküdt meztelenül* egész nap és egész éjjel. Ezért szokták mondani: „Saul is a próféták közé tartozik?”+

20 Dávid aztán elfutott a rámai Nájótból. De még elment Jonatánhoz, és ezt mondta neki: „Mit tettem?+ Mi a vétkem, és milyen bűnt követtem el apád ellen, hogy az életemre* tör?” 2 Erre Jonatán ezt mondta neki: „Elképzelhetetlen, hogy meghalj!+ Apám nem tesz sem nagy, sem kis dolgot úgy, hogy ne mondaná el nekem. Ezt miért titkolná el előlem? Nem történhet ilyesmi.” 3 Dávid azonban még meg is esküdött, és ezt mondta: „Apád jól tudja, hogy jóindulattal vagy irántam,+ ezért ezt mondja: »Ne tudjon erről Jonatán, nehogy fel legyen dúlva.« De engem csak egy lépés választ el a haláltól.+ Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él, és te* élsz!”

4 Jonatán akkor így szólt Dávidhoz: „Bármit mondasz is*, megteszem érted.” 5 Dávid erre ezt mondta Jonatánnak: „Holnap újhold+ lesz, és nekem az étkezésnél feltétlenül a királlyal kellene ülnöm. Engedj el, hadd rejtőzzek el a mezőn a harmadik nap estéjéig. 6 Ha apád netán hiányolna, akkor mondd meg neki: »Dávid könyörgött, hogy engedjem el, hadd menjen el gyorsan a városába, Betlehembe,+ mert évenkénti áldozatot mutat be ott az egész család.«+ 7 Ha azt válaszolja: »Jól van!«, akkor békessége lesz a te szolgádnak. Ha viszont haragra gerjed, akkor biztos lehetsz benne, hogy ártani akar nekem. 8 Bánj hű szeretettel* szolgáddal,+ hiszen szövetséget kötöttél szolgáddal Jehova előtt+. Ha viszont vétkes vagyok,+ akkor te ölj meg! Miért adnál át apádnak?”

9 Jonatán erre ezt mondta: „Ezt el sem tudom képzelni rólad! Ha tudomásomra jutna, hogy apám ártani akar neked, vajon nem mondanám el neked?+” 10 Dávid ekkor így szólt Jonatánhoz: „Ki mondja meg nekem, ha kemény választ ad neked az apád?” 11 Jonatán erre ezt mondta Dávidnak: „Gyere, menjünk ki a mezőre!” Ki is mentek mindketten a mezőre. 12 Jonatán azután így szólt Dávidhoz: „Jehova, Izrael Istene legyen a tanú, hogy holnap ilyenkor vagy harmadnap kikérdezem apámat. És ha jóindulattal van irántad*, vajon nem üzenek-e neked, és nem tudatom-e veled? 13 Ha viszont apám ártani akar neked, és én ezt nem tudatom veled, és nem engedlek el, hogy biztonságban elmenj, akkor mérjen rám súlyos büntetést Jehova*! Legyen veled Jehova,+ ahogy apámmal volt+! 14 Te pedig ugye a Jehovára jellemző hű szeretettel* bánsz velem, amíg élek, sőt, azután is, hogy meghalok+? 15 Soha ne vond meg hű szeretetedet* háznépemtől,+ még akkor sem, amikor Jehova eltörli minden ellenségedet* a föld színéről.” 16 Így hát Jonatán szövetséget kötött Dávid családjával*, és ezt mondta: „Jehova büntetést szab ki Dávid ellenségeire, és felelősségre vonja őket!” 17 Jonatán ismét esküre kötelezte Dávidot, hogy szereti őt, mert Jonatán is úgy szerette őt, mint önmagát*+.

18 Jonatán aztán ezt mondta neki: „Holnap újhold lesz,+ és hiányolnak majd, mert üresen marad a helyed. 19 A harmadik nap még jobban fognak hiányolni. Gyere ide, erre a helyre, ahol elrejtőztél a minap*, és maradj ennek a kőnek a közelében. 20 Én majd kilövök három nyilat az egyik oldalához, mintha célba lőnék. 21 Amikor elküldöm a szolgát, ezt mondom: »Menj, keresd meg a nyilakat!« Ha így szólok a szolgához: »A nyilak ott vannak melletted, vedd fel őket«, akkor visszajöhetsz, mert biztonságban vagy, és nem fenyeget veszély. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él! 22 Ha azonban azt mondom a fiúnak: »A nyilak távolabb vannak még tőled«, akkor menj, mert Jehova elküldött téged. 23 Jehova legyen a tanúja örökre+ annak, hogy ígéretet tettünk egymásnak+!”

24 Dávid tehát elrejtőzött a mezőn. Amikor eljött az újhold, a király elfoglalta helyét az étkezésnél, hogy egyen.+ 25 A szokott helyén ült, a fal mellett. Jonatán szemközt volt vele, Ábner+ ott ült Saul oldalán, de Dávid helye üres maradt. 26 Saul semmit sem szólt aznap, mert ezt mondta magában: „Valami történt vele, és nem tiszta+. Igen, biztosan tisztátalan.” 27 Az újhold utáni napon, a második napon, még mindig üres volt Dávid helye. Saul erre így szólt a fiához, Jonatánhoz: „Isai+ fia miért nem jött el az étkezésre sem tegnap, sem ma?” 28 Jonatán ezt válaszolta Saulnak: „Dávid könyörgött, hogy engedjem el, hadd mehessen Betlehembe.+ 29 Ezt mondta: »Kérlek, engedj el, mert a családunk áldozatot mutat be a városban, és a testvérem hívott oda. Ha tehát elnyertem a jóindulatodat, hadd siessek el, kérlek, hogy láthassam a testvéreimet.« Emiatt nem jött el a király asztalához.” 30 Saul erre haragra lobbant Jonatán ellen, és így szólt hozzá: „Te, lázadó asszony fia! Azt hiszed, nem tudom, hogy Isai fiának oldalán állsz a magad és anyád szégyenére*? 31 Amíg Isai fia él a földön, addig nem leszel király, és a királyságod sem áll meg szilárdan+. Most azért küldj el valakit, hogy hozza ide, mert halál fia*+!”

32 Jonatán azonban ezt mondta az apjának, Saulnak: „Miért kellene megölni?+ Mit tett?” 33 Saul erre feléje hajította a lándzsát, hogy átüsse őt.+ Jonatán ekkor megértette, hogy apja már elhatározta, hogy megöli Dávidot.+ 34 Jonatán nyomban fölkelt az asztaltól izzó haraggal, és nem evett semmit az újhold utáni második napon, mert aggódott Dávid miatt,+ és mert az apja megalázta őt.

35 Reggel Jonatán kiment a mezőre, hogy találkozzon Dáviddal, és egy fiatal szolga is vele volt.+ 36 Így szólt a szolgájához: „Fuss csak, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök!” A szolga el is futott, Jonatán pedig úgy lőtte a nyilat, hogy túlmenjen rajta. 37 Amikor a szolga oda ért, ahova Jonatán ellőtte a nyilat, Jonatán a szolga után kiáltott: „Nem távolabb van még tőled a nyíl?” 38 Megint utánakiáltott a szolgának: „Siess! Gyorsan! Meg ne állj!” Jonatán szolgája pedig fölszedte a nyilakat, és visszament az urához. 39 A szolga semmiről sem tudott, csak Jonatán és Dávid tudta, hogy mit jelent mindez. 40 Jonatán ezután odaadta fegyvereit a szolgájának, és így szólt hozzá: „Menj, vidd ezeket a városba!”

41 Amikor a szolga elment, Dávid előjött közeli helyéről, amely délre volt. Majd arccal a földre borult, és háromszor meghajolt. Megcsókolták* és megsiratták egymást, de Dávid zokogott leginkább. 42 Jonatán akkor így szólt Dávidhoz: „Menj békével, hiszen megesküdtünk mindketten+ Jehova nevében, ezt mondva: »Jehova legyen a tanú köztem és közted, illetve az én utódaim* és a te utódaid* között örökké!«+”

Dávid tehát útnak indult és elment, Jonatán pedig visszament a városba.

21 Dávid később elment Ahimélek paphoz, Nóbba+. Ahimélek pedig remegni kezdett a félelemtől, amint Dáviddal találkozott, és így szólt hozzá: „Miért vagy egyedül? Miért nincs veled senki?”+ 2 Dávid ezt válaszolta Ahimélek papnak: „A király utasított, hogy tegyek meg valamit, de hozzátette: »Senki ne tudjon meg semmit arról a küldetésről, melynek a teljesítésével megbíztalak, és arról, hogy milyen parancsot adtam neked.« Én pedig megbeszéltem az embereimmel, hogy egy bizonyos helyen találkozunk. 3 Most pedig, ha van kéznél öt kenyered, add nekem, vagy bármit, ami akad.” 4 De a pap ezt válaszolta Dávidnak: „Közönséges kenyér nincs nálam, van azonban szent kenyér+, de csak akkor, ha az embereid megtartóztatták magukat az asszonytól*+.” 5 Dávid erre így válaszolt a papnak: „Megtartóztattuk magunkat az asszonytól,+ mint korábban is, amikor hadjáratba indultam. Ha az embereim teste szent, még akkor is, amikor a küldetés közönséges, mennyivel inkább szent most!” 6 A pap erre odaadta neki a szent kenyeret+, mert nem akadt más kenyér, csak a jelenlét kenyere, amelyet elvettek Jehova jelenlétéből, hogy friss kenyérre cseréljék ki azon a napon, amelyen elvették.

7 Aznap pedig ott volt Saul egyik szolgája, akinek ott kellett maradnia Jehova előtt elkülönítve. Ő Doég+ volt, az edomita,+ Saul pásztorainak a feje.

8 Dávid azután ezt mondta Ahiméleknek: „Nincs itt egy lándzsa vagy egy kard? Se a kardomat, se a fegyvereimet nem hoztam magammal, mivel a király küldetése sürgős volt.” 9 A pap erre így szólt: „A filiszteus Góliát kardja,+ akit legyőztél az Elah völgyében+, itt van begöngyölve egy ruhába az efód+ mögött. Ha magaddal akarod vinni, vidd, mert csak ez van itt.” Dávid ezt mondta: „Nincs ahhoz hasonló. Add ide nekem!”

10 Dávid még aznap útnak indult, és továbbmenekült+ Saul elől. Végül Gát+ királyához, Ákishoz ment. 11 Ákisnak pedig ezt mondták a szolgái: „Vajon nem Dávid ez, az ország királya? Nemde ő az, akiről tánc közben így énekeltek:

12 Dávid elgondolkodott ezeken a szavakon, és nagyon megijedt+ Gát királyától, Ákistól. 13 Ezért eltitkolta előlük, hogy épelméjű,+ és tébolyultan kezdett viselkedni közöttük*. Firkálgatott a kapu ajtóira, és a szakállára folyatta a nyálát. 14 Ákis végül így szólt a szolgáihoz: „Hát nem látjátok, hogy ez az ember őrült? Minek hoztátok ide? 15 Nincs itt elég őrült, hogy idehoztátok ezt, hogy őrjöngjön előttem? Ez jöjjön be a házamba?!”

22 Dávid tehát elment onnan,+ és elmenekült Adullám barlangjába+. Amikor a testvérei és apjának egész háza meghallotta ezt, lementek oda hozzá. 2 Mindenki, aki bajban volt, akinek tartozása volt, és minden megkeseredett ember hozzá gyűlt, ő pedig a vezérük lett. Mintegy 400 ember volt vele.

3 Dávid később elment onnan a moábi Micpébe, és így szólt Moáb+ királyához: „Kérlek, hadd lakjon nálatok apám és anyám, míg meg nem tudom, mit tesz velem Isten.” 4 Így hát otthagyta őket Moáb királyánál, és nála maradtak addig, amíg Dávid a rejtekhelyen+ volt.

5 Idővel Gád+ próféta így szólt Dávidhoz: „Ne maradj a rejtekhelyen! Menj el Júda földjére+!” Dávid tehát elment, és eljutott a hereti erdőségbe.

6 Saul hallotta, hogy rátaláltak Dávidra és a vele levő emberekre. Saul ekkor Gibeában+ a tamariszkuszfa alatt ült a magaslaton, lándzsájával a kezében, és a szolgái mind ott álltak körülötte. 7 Akkor ezt mondta Saul a körülötte álló szolgáinak: „Figyeljetek csak, benjáminiták! Hát Isai fia+ majd mindnyájatoknak földeket és szőlőket ad? Vajon ezred- meg századparancsnokká+ nevez ki mindegyikőtöket? 8 Mind összeesküdtetek ellenem. Senki sem szólt nekem, hogy a fiam szövetséget kötött Isai fiával+. Senki sincs közöttetek, aki együttérezne velem, és tudatná velem, hogy a saját fiam lesbe állította ellenem a szolgámat; márpedig ez a helyzet.”

9 Akkor megszólalt+ az edomita Doég+, aki ott állt mint Saul szolgáinak a felettese: „Én láttam, amikor Isai fia Nóbba érkezett Ahimélekhez, Ahitub fiához+. 10 Az megkérdezte felőle Jehovát, és ellátta őt élelemmel. Még a filiszteus Góliát kardját+ is odaadta neki.” 11 A király erre tüstént hívatta Ahimélek papot, Ahitub fiát, és apja házának összes papját, akik Nóbban voltak. Meg is jelentek mindnyájan a király előtt.

12 Saul ekkor így szólt: „Figyelj csak, Ahitub fia!”, mire ő ezt mondta: „Itt vagyok, uram.” 13 Saul így szólt hozzá: „Miért esküdtetek össze ellenem, te meg Isai fia? Kenyeret és kardot adtál neki, és megkérdezted felőle Istent. Ő szembeszegül velem, és lesben áll ellenem; bizony így van ez.” 14 Ahimélek erre így válaszolt a királynak: „Összes szolgád közül ki olyan megbízható*, mint Dávid?+ A király veje,+ testőrséged parancsnoka, és tisztelet övezi házadban+. 15 Talán ma kérdeztem meg először felőle Istent?+ Elképzelni sem tudom, hogy olyasmit tegyek, amit mondtál! Ne tulajdonítson semmi ilyet a király az ő szolgájának, se apám egész házának, mert semmit sem tudott erről a te szolgád.+”

16 A király azonban így szólt: „Meg kell halnod,+ Ahimélek! Neked és apád egész házának+!” 17 Azzal a király odaszólt a körülötte álló őröknek*: „Rajta, öljétek meg Jehova papjait, mert Dávid oldalán állnak! Tudták, hogy szökésben van, mégsem mondták el nekem!” A király szolgái azonban nem akartak kezet emelni Jehova papjaira, hogy bántalmazzák őket. 18 A király akkor így szólt Doéghoz+: „Menj, és támadj rá te a papokra!” Az edomita+ Doég már ment is, és rátámadt a papokra. Megölt azon a napon 85 embert, akik lenvászon efódot viseltek.+ 19 Nóbot,+ a papok városát is kardélre hányta; megölt férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, bikát, szamarat és juhot.

20 Mindamellett Ahitub fiának, Ahiméleknek az egyik fia, név szerint Abjátár+, megmenekült, és elfutott, hogy Dávidot kövesse. 21 Abjátár elmondta Dávidnak: „Saul megölte Jehova papjait.” 22 Dávid erre így szólt Abjátárhoz: „Tudtam azon a napon+, amikor az edomita Doég ott volt, hogy biztosan el fogja mondani Saulnak. Én vagyok a felelős mindenkinek* a haláláért apád házában. 23 Maradj nálam. Ne félj, hiszen aki a te életedre* tör, az az én életemre* tör. Nálam védelmet találsz.+”

23 Idővel jelentették Dávidnak: „A filiszteusok hadakoznak Keila+ ellen, és fosztogatják a szérűket.” 2 Dávid ezért megkérdezte Jehovát:+ „Elmenjek-e, és megöljem-e ezeket a filiszteusokat?” Jehova ezt mondta Dávidnak: „Menj el, öld meg a filiszteusokat, és mentsd meg Keilát.” 3 Ám az emberei ezt mondták Dávidnak: „Mi itt Júdában+ is félünk, hát még, ha Keilába kell mennünk a filiszteusok csatasorai ellen+!” 4 Dávid ismét megkérdezte Jehovát+, és Jehova ekkor így válaszolt neki: „Indulj, vonulj le Keilába, mert a segítségemmel legyőzöd a filiszteusokat+.” 5 Dávid tehát elment az embereivel Keilába, és harcolt a filiszteusok ellen. Elhajtotta a háziállataikat, közöttük pedig nagy öldöklést vitt véghez, és megmentette Keila lakóit.+

6 Amikor Abjátár+, Ahimélek fia Dávidhoz menekült Keilába, egy efód volt nála. 7 Jelentették Saulnak: „Dávid Keilába ment.” Saul erre így szólt: „Isten átadta nekem őt,*+ mert Dávid tőrbe csalta magát azzal, hogy kapukkal és reteszekkel ellátott városba ment.” 8 Saul tehát hadba szólította az egész népet, hogy lemenjenek Keilába, és bekerítsék Dávidot meg az embereit. 9 Amikor Dávid megtudta, hogy Saul összeesküvést sző ellene, így szólt Abjátár paphoz: „Hozd ide az efódot!”+ 10 Aztán ezt mondta Dávid: „Ó, Jehova, Izrael Istene! Hallotta a te szolgád, hogy Saul Keilába akar jönni, hogy lerombolja a várost miattam+. 11 Átadnak-e engem Keila vezetői*? Lejön-e Saul, ahogy hallotta a te szolgád? Ó, Jehova, Izrael Istene, kérlek, mondd meg a te szolgádnak!” Jehova erre ezt mondta: „Lejön.” 12 Dávid ezt kérdezte: „Átadnak-e Saulnak Keila vezetői engem és az embereimet?” Jehova így válaszolt: „Átadnak.”

13 Dávid azon nyomban elindult az embereivel, mintegy 600 emberrel,+ és kimentek Keilából; arra mentek, amerre tudtak. Amikor elmondták Saulnak, hogy Dávid elmenekült Keilából, ő nem vonult ki utána. 14 Dávid nehezen megközelíthető helyeken húzódott meg a pusztában, Zif+ pusztájának hegyvidékén. Saul folyton kereste,+ de Jehova nem segített neki, hogy legyőzze Dávidot. 15 Dávid tudta, hogy Saul kivonult,* hogy az életére* törjön. Dávid ekkor Zif pusztájában volt, Hóresben.

16 Jonatán, Saul fia pedig elment Dávidhoz Hóresbe, hogy segítsen neki megerősítenie a bizalmát* Jehovában+. 17 Így szólt hozzá: „Ne félj, mert az apám, Saul nem talál meg téged! Te király leszel Izrael felett,+ én pedig második leszek utánad. Az apám, Saul is tudja ezt.+” 18 Akkor ők ketten szövetséget kötöttek+ Jehova előtt; és Dávid Hóresben maradt, Jonatán pedig hazament.

19 Később aztán Zif emberei fölmentek Saulhoz Gibeába+, és ezt mondták: „Nemde a közelünkben rejtőzködik Dávid+ a nehezen megközelíthető helyeken, Hóresben,+ Hakila dombján,+ amely a Jesimontól* délre*+ van? 20 Amikor jónak látod*, hogy lejöjj, ó, király, jöjj le! Mi majd átadjuk őt a királynak.+” 21 Saul erre így szólt: „Áldjon meg titeket Jehova, mert könyörültetek rajtam! 22 Kérlek, menjetek, próbáljátok meg kifürkészni, hogy pontosan hol van, és hogy ki látta őt ott, mert azt mondták nekem, hogy nagyon ravasz. 23 Alaposan kutassátok fel minden rejtekhelyét, és térjetek vissza hozzám a bizonyítékkal. Én veletek megyek, és ha az országban van, én felkutatom őt Júda minden ezrei* közül.”

24 Azok útnak indultak, és elmentek Saul előtt Zifbe+. Dávid és az emberei ekkor Máon+ pusztájában voltak az Arabában+, a Jesimontól délre. 25 Saul aztán elment az embereivel, hogy megkeresse őt.+ Amikor Dávid értesült erről, tüstént lement a sziklához+, és Máon pusztájában maradt. Saul meghallotta ezt, és Dávid után eredt Máon pusztájába. 26 Miközben Saul a hegy egyik oldalán vonult, Dávid a hegy túlsó oldalán volt az embereivel. Dávid sietve menekült+ Saul elől, de Saul és az emberei már-már bekerítették Dávidot és az embereit, hogy elfogják őket+. 27 Ámde követ érkezett Saulhoz, és ezt mondta: „Gyere gyorsan, mert a filiszteusok betörtek az országba!” 28 Ekkor Saul felhagyott azzal, hogy üldözze Dávidot.+ Elment, hogy megütközzön a filiszteusokkal. Ezért nevezték el azt a helyet az Elválás sziklájának.

29 Dávid ezután följebb húzódott onnan, és Én-Gedi+ nehezen megközelíthető helyein maradt.

24 Ahogy Saul visszatért a filiszteusok üldözéséből, jelentették neki: „Dávid Én-Gedi+ pusztájában van.”

2 Saul erre magához vett 3000 férfit, akiket egész Izraelből választott, és elment, hogy felkutassa Dávidot meg az embereit a kőszáli kecskék kopár szikláin. 3 Eljutott az út menti kő juhaklokhoz, ahol volt egy barlang. Saul bement oda, hogy szükségét végezze*. Dávid és az emberei ezalatt a barlang+ egy eldugott, hátsó részében ültek. 4 Így szóltak az emberei Dávidhoz: „Ez az a nap, amelyen azt mondja neked Jehova: »Lásd, kiszolgáltatom neked ellenségedet.+ Cselekedj vele úgy, ahogy jónak látod.«” Dávid tehát felkelt, és titkon levágta Saul ujjatlan köpenyének a szegélyét. 5 Utána azonban bántotta a lelkiismerete* Dávidot,+ amiért levágta Saul ujjatlan köpenyének a szegélyét. 6 Ezt mondta az embereinek: „Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy ilyesmit tegyek urammal, Jehova felkentjével, hogy kezet emeljek rá, hiszen ő Jehova felkentje!”+ 7 Dávid tehát visszatartotta* az embereit ezekkel a szavakkal, és nem engedte, hogy megtámadják Sault. Saul pedig kiment a barlangból, és folytatta útját.

8 Aztán Dávid is felkelt, és kiment a barlangból, majd Saul után kiáltott: „Uram, királyom!”+ Amikor Saul hátratekintett, Dávid mélyen meghajolt, arccal a föld felé, és leborult. 9 Dávid így szólt Saulhoz: „Miért hallgatsz azokra az emberekre, akik azt mondják: »Figyelj! Dávid ártani akar neked.«+ 10 Ezen a napon saját szemeddel láttad, hogy Jehova kiszolgáltatott nekem téged a barlangban. De amikor valaki azt mondta, hogy öljelek meg,+ én megszántalak, és ezt mondtam: »Nem emelek kezet uramra, mert ő Jehova felkentje+.« 11 Nézd, uram*, igen, nézd csak az ujjatlan köpenyed szegélyét kezemben. Mert amikor levágtam az ujjatlan köpenyed szegélyét, nem öltelek meg. Most már láthatod és tudhatod, hogy nem akarok ártani neked, és nem akarok fellázadni ellened, és nem vétkeztem ellened,+ holott te vadászol rám, hogy elvedd az életem*+. 12 Jehova ítéljen közötted és közöttem,+ és Jehova álljon rajtad bosszút értem,+ de én nem emelek rád kezet+. 13 A régi közmondás is úgy tartja: »A gonoszoktól gonoszság származik«, de én nem emelek rád kezet. 14 Kicsoda után vonult ki Izrael királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet? Egy árva bolhát?+ 15 Jehova legyen a bíró, ő ítéljen közötted és közöttem. Ő látja és képviseli ügyemet,+ megítél engem, és kiszabadít a kezedből.”

16 Dávid alig fejezte be Saulhoz intézett szavait, amikor Saul így szólt: „A te hangod az, fiam, Dávid?”+ És Saul hangosan sírni kezdett. 17 Ezt mondta Dávidnak: „Te igazságosabb vagy nálam, mert te jól bántál velem, én viszont rosszal fizettem neked+. 18 Igen, ma megmondtad, milyen jót tettél velem azzal, hogy nem öltél meg, amikor Jehova kiszolgáltatott engem neked+. 19 Hiszen melyik ember az, aki ha rátalál ellenségére, sértetlenül útjára engedi? Jehova jóval fog jutalmazni téged+ azért, amit ma tettél velem. 20 Most pedig figyelj rám! Biztosan tudom, hogy királyként fogsz uralkodni,+ és hogy a te kezedben fennmarad Izrael királysága. 21 Esküdj meg nekem most Jehovára,+ hogy nem irtod ki leszármazottaimat* utánam, és nem törlöd ki nevemet apám családjából.+” 22 Így hát Dávid megesküdött Saulnak, és azután Saul hazament+. Dávid és az emberei pedig fölmentek a rejtekhelyükre+.

25 Idővel Sámuel+ meghalt, és egész Izrael összegyűlt, hogy megsirassa, és eltemesse őt otthonában, Rámában+. Dávid akkor elindult, és lement Párán pusztájába.

2 Élt pedig egy ember Máonban+, akinek Kármelben*+ volt egy gazdasága. Ez az ember igen jómódú volt: 3000 juha és 1000 kecskéje volt. Épp a juhait nyírta Kármelben. 3 A férfit Nábálnak+ hívták, a feleségét pedig Abigailnak+. Az asszony értelmes és gyönyörű volt, a férje ellenben durva, rossz természetű ember+; Káleb+ fiai közé tartozott. 4 Dávid a pusztában megtudta, hogy Nábál a juhait nyírja. 5 Elküldte hát hozzá tíz emberét, ezt mondva nekik: „Menjetek fel Kármelbe, és amikor megérkeztek Nábálhoz, kérdezzétek meg tőle a nevemben, hogy jól van-e. 6 Aztán ezt mondjátok: »Élj soká, és légy jó egészségben* te is, és egész háznéped is, és minden, ami a tiéd! 7 Most hallottam, hogy nyírod a juhokat. Amikor a pásztoraid velünk voltak, nem bántottuk őket,+ és nem veszett el semmijük sem azalatt, míg Kármelben voltak. 8 Kérdezd csak meg az embereidet, és megmondják neked. Bárcsak elnyernék az embereim a jóindulatodat, hiszen örömteli időszakban* jöttünk. Kérlek, adj tehát szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak valamit, amit nélkülözni tudsz.+«”

9 Így hát Dávid emberei oda is mentek, és elmondták mindezt Nábálnak Dávid nevében. Amikor befejezték, 10 Nábál így válaszolt Dávid szolgáinak: „Ki az a Dávid, és ki az az Isai fia? Manapság sok szolga van, aki elszökik az urától.+ 11 Talán fogjam a kenyeremet, vizemet és állataimat, amelyeket levágtam a nyíróimnak, és olyan embereknek adjam, akikről azt sem tudom, honnan valók?”

12 Dávid emberei erre visszamentek, és beszámoltak Dávidnak mindarról, amit hallottak. 13 Dávid rögtön így szólt az embereihez: „Mindenki kösse fel a kardját!”+ Erre felkötötte mindenki a kardját, Dávid is felkötötte a kardját, és mintegy 400 ember fölment Dávid után, 200-an meg ott maradtak a holminál.

14 Közben az egyik szolga elmondta mindezt Nábál feleségének, Abigailnak: „Dávid követeket küldött a pusztából, hogy jót kívánjanak urunknak, de ő rájuk förmedt.+ 15 Azok az emberek nagyon jók voltak hozzánk. Sohasem bántottak minket, és semmink sem tűnt el azalatt, míg együtt voltunk velük a mezőn.+ 16 Éjjel-nappal, egész idő alatt, míg velük voltunk, és terelgettük a nyájat, úgy vettek körül minket, mint egy védőfal. 17 Most pedig döntsd el, hogy mit teszel, mert az biztos, hogy nagy veszély fenyegeti urunkat és mindannyiunkat,+ de ő sokkal semmirekellőbb ember+ annál, hogy beszélni lehessen vele.”

18 Abigail+ erre sietve fogott 200 kenyeret, két nagy korsó bort, öt elkészített juhot, öt szea* pörkölt gabonát, 100 mazsolalepényt meg 200 aszaltfüge-lepényt, és az egészet felrakta a szamarakra.+ 19 Majd ezt mondta a szolgáinak: „Menjetek előttem. Én követlek titeket.” Férjének, Nábálnak azonban semmit sem szólt.

20 És miközben ő a hegy takarásában szamárháton lefelé tartott, Dávid és az emberei is éppen lefelé jöttek vele szemben, így összetalálkozott velük. 21 Dávid így szólt: „Hiába vigyáztam ennek mindenére a pusztában. Semmi sem hiányzott abból, ami az övé,+ mégis gonosszal fizet nekem a jóért+. 22 Mérjen Isten súlyos büntetést Dávid ellenségeire*,* ha akár csak egyetlen férfit* is életben hagyok reggelre az övéi közül!”

23 Amikor Abigail meglátta Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra borult előtte, és a földig meghajolt. 24 Aztán leborult a lábához, és így szólt: „Uram, rajtam legyen a vétek! Kérlek, hadd beszéljen hozzád szolgálólányod, és hallgasd meg szolgálólányod szavait! 25 Kérlek, uram, ne törődj ezzel a semmirekellő Nábállal+, mert olyan ő, amilyen a neve. Nábálnak* hívják, és ostoba is. De ami engem illet, szolgálólányod nem látta uram embereit, akiket elküldtél. 26 Most pedig, uram, Jehova visszatartott+ téged attól, hogy vért onts,+ és hogy a saját kezeddel bosszút állj*. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él, és te* élsz! Legyenek hát Nábálhoz hasonlók az ellenségeid, és azok, akik ártani kívánnak uramnak! 27 Ez az ajándék*+ pedig, amelyet szolgálólányod hozott uramnak, legyen az embereké, akik követik az én uramat+. 28 Kérlek, bocsásd meg szolgálólányod vétkét, hiszen Jehova biztosan gondoskodni fog arról, hogy a leszármazottaid hosszú időn át királyokként uralkodjanak,+ mert Jehova harcait harcolja az én uram,+ és semmilyen gonoszságot sem találtak benned életed napjain+. 29 Ha valaki üldözőbe vesz, és életedre* tör, uramnak élete* Istenednél, Jehovánál lesz, biztonságban begöngyölve az élet tarsolyába. Ellenségeid életét* azonban elhajítja, mint köveket a parittyából*. 30 És amikor Jehova megtette mindazt a jót, amit uramnak ígért, és kijelöl Izrael vezetőjének,+ 31 akkor nem kell majd sem bűntudatot, sem megbánást érezned a szívedben amiatt,* hogy ok nélkül vért ontottál, és hogy a saját kezével állt bosszút* az én uram+. Amikor Jehova jót tesz urammal, ne feledkezz meg szolgálólányodról.”

32 Dávid erre így szólt Abigailhoz: „Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének, aki elém küldött a mai napon! 33 Áldott legyen értelmességed! Áldott legyél, amiért visszatartottál a mai napon attól, hogy vért ontsak,+ és hogy bosszút álljak* a saját kezemmel! 34 Ha nem siettél volna elém,+ reggelre egyetlen embere* sem maradt volna Nábálnak.+ Olyan biztos ez, mint hogy Jehova, Izrael Istene él! Ő az, aki visszatartott attól, hogy ártsak neked+!” 35 Dávid ezután elfogadta, amit Abigail hozott neki, és így szólt hozzá: „Menj fel házadba békével. Lásd, hallgattam rád, és teljesítem kérésedet.”

36 Később Abigail visszament Nábálhoz, akinek a házában olyan lakoma volt, akár a királyé. Nábál* jókedvű volt, és teljesen le volt részegedve. Abigail semmit sem mondott el neki, egészen a reggel felvirradtáig. 37 Reggel aztán, mikorra Nábál kijózanodott, a felesége elmondta neki ezeket a dolgokat. Nábál szíve olyan lett, mint egy halott szíve, ő maga pedig kővé dermedt. 38 Mintegy tíz nap múlva Jehova halállal sújtotta Nábált.

39 Amikor Dávid meghallotta, hogy Nábál meghalt, ezt mondta: „Dicsőség Jehovának, mert képviselte ügyemet+ Nábállal szemben, aki gyalázott engem,+ és mert visszatartotta szolgáját attól, hogy valamilyen gonoszságot kövessen el+. Nábálnak pedig megfizetett Jehova a gonoszságáért.*” Dávid ezután üzent Abigailnak, és feleségül kérte őt. 40 El is mentek Dávid szolgái Abigailhoz Kármelbe, és így szóltak hozzá: „Dávid küldött minket hozzád, hogy feleségül vegyen.” 41 Ő nyomban felkelt, meghajolt arccal a föld felé, és ezt mondta: „Itt a te rabszolgád szolgálólányul, hogy uram szolgáinak lábát mossa+.” 42 Abigail+ akkor sietve felkelt, majd a szamarára ült, öt szolgálólánya pedig ott ment mögötte. Elkísérte Dávid követeit, és Dávid felesége lett.

43 Dávid a jezréeli+ Ahinoámot+ is elvette már; mindkét asszony a felesége lett.+

44 Saul pedig a Gallimból való Paltihoz+, Lais fiához adta lányát, Mikált,+ Dávid feleségét.

26 Idővel Zif+ emberei elmentek Saulhoz Gibeába+, és így szóltak: „Nemde Hakila dombján rejtőzködik Dávid, a Jesimonnal* szemben?”+ 2 Saul erre elindult, és lement Zif pusztájába. 3000-en voltak vele, Izrael válogatott emberei, hogy felkutassák Dávidot Zif pusztájában+. 3 Saul Hakila dombján, a Jesimonnal szemben ütött tábort az út mentén. Dávid pedig a pusztában élt ekkor, és megtudta, hogy Saul utánajött a pusztába. 4 Dávid ezért kémeket küldött ki, mert biztos akart lenni abban, hogy csakugyan odajött-e Saul. 5 Később Dávid elment arra a helyre, ahol Saul letáborozott, és meglátta a helyet, ahol Saul meg a hadvezére, Ábner,+ Nér fia aludt. Saul a tábor közepén aludt, a csapatok pedig körülötte táboroztak. 6 Dávid ekkor ezt kérdezte a hettita+ Ahimélektől meg Abisaitól+, Céruja+ fiától, Joáb testvérétől: „Ki jön le velem Saulhoz a táborba?” Abisai erre így válaszolt: „Én lemegyek veled.” 7 Így hát Dávid és Abisai lementek éjjel a csapatokhoz, és Sault alva találták a tábor közepén. Lándzsája a földbe volt szúrva a feje mellett, Ábner és a csapatok pedig ott feküdtek körülötte.

8 Abisai ekkor így szólt Dávidhoz: „Isten ma kiszolgáltatta neked ellenségedet.+ Most tehát hadd szegezzem őt a lándzsával a földhöz csak egyszer, másodszorra nem lesz rá szükség.” 9 Dávid azonban ezt mondta Abisainak: „Ne bántsd őt, mert ki emelhet kezet Jehova felkentjére+ úgy, hogy ártatlan marad?”+ 10 Majd így folytatta: „Maga Jehova fog lesújtani rá,+ vagy eljön a napja,+ és meghal, vagy csatába vonul, és megölik+. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él! 11 Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy kezet emeljek Jehova felkentjére!+ Vedd el, kérlek, a feje mellett levő lándzsát meg a vizeskorsót, és menjünk.” 12 Elvette hát Dávid a lándzsát meg a vizeskorsót Saul feje mellől, aztán elmentek. Senki sem látta,+ senki sem vette észre őket, és senki sem ébredt föl. Mindnyájan aludtak, mert mély álmot bocsátott rájuk Jehova. 13 Akkor Dávid átment a túlsó oldalra, és megállt a hegy tetején, valamivel messzebb, úgyhogy igen nagy távolság volt közöttük.

14 Dávid odakiáltott a csapatoknak és Ábnernek+, Nér fiának: „Ábner, hallasz engem?” Ábner így felelt: „Ki vagy te, aki a királynak kiáltasz?” 15 Dávid erre ezt mondta Ábnernek: „Hát nem férfi vagy te? Ki az, aki hozzád fogható Izraelben? Akkor meg miért nem vigyáztál uradra, a királyra? Hisz bement oda egy katona, hogy végezzen uraddal, a királlyal.+ 16 Nem teljesítetted a kötelességedet. Halált érdemeltek, mert nem vigyáztatok uratokra, Jehova felkentjére+. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él! Nézz körül! Hol van a király lándzsája és a vizeskorsó+, amelyek a feje mellett voltak?”

17 Saul ekkor megismerte Dávid hangját, és így szólt: „A te hangod az, fiam, Dávid?”+ Dávid erre így válaszolt: „Az én hangom, uram, királyom!” 18 Még hozzátette: „Miért kergeti uram a szolgáját?+ Mit tettem, és mi a bűnöm?+ 19 Kérem, figyeljen uram, a király, a szolgája szavaira: Ha Jehova indított arra, hogy ellenem fordulj, akkor fogadja el* gabonaáldozatomat. De ha emberek indítottak erre,+ akkor átkozottak ők Jehova előtt, mert elűztek ma engem, hogy ne tartozzak Jehova népéhez*+, és ezt mondják: »Menj, szolgálj más isteneket!« 20 Ne hulljon hát most vérem a földre Jehova jelenlététől távol, hiszen Izrael királya kivonult, hogy úgy kutasson egy árva bolha+ után, mintha fogolymadarat hajszolna a hegyekben.”

21 Saul erre ezt mondta: „Vétkeztem.+ Jöjj vissza fiam, Dávid! Nem ártok neked többet, hiszen ma becsben tartottad az életemet*+. Bizony ostobán cselekedtem, és óriási hibát követtem el.” 22 Dávid így válaszolt: „Itt van a király lándzsája. Jöjjön át az egyik embered, és vigye el. 23 Jehova az, aki megfizet mindenkinek az igazságosságáért+ és hűségéért, hiszen Jehova ma kiszolgáltatott nekem téged, de én nem akartam kezet emelni Jehova felkentjére+. 24 Ahogy becsben tartottam ma az életedet*, úgy tartsa becsben Jehova az én életemet* is, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból+.” 25 Saul így szólt Dávidhoz: „Áldott légy fiam, Dávid! Biztosan nagy tetteket fogsz véghez vinni, és biztosan győzedelmeskedni fogsz.+” Dávid akkor elment a maga útján, Saul pedig visszatért a helyére.+

27 Dávid azonban ezt mondta magában: „Egy nap mégiscsak végez velem Saul. A legjobb, ha elmenekülök+ a filiszteusok földjére. Akkor Saul majd lemond róla, hogy tovább keressen Izrael egész területén+, és így megmenekülök a kezéből.” 2 Dávid tehát útnak indult a vele levő 600 emberrel+, és átment Ákishoz+, Máok fiához, Gát királyához. 3 Dávid Ákisnál maradt Gátban; ő meg az emberei, minden férfi a háznépével. Dáviddal volt a két felesége, a jezréeli Ahinoám+ és a kármeli Abigail+, Nábál özvegye. 4 Mikor Saul megtudta, hogy Dávid Gátba menekült, felhagyott a keresésével.+

5 Dávid akkor így szólt Ákishoz: „Ha elnyertem jóindulatodat, adj nekem helyet valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjak. Miért lakjon a te szolgád veled együtt a királyi városban?” 6 Ákis tehát neki adta azon a napon Ciklágot+. Ezért tartozik Ciklág Júda királyaihoz mind a mai napig.

7 Az az időszak*, amíg Dávid a filiszteusok vidékén lakott, egy évig és négy hónapig tartott.+ 8 Dávid akkoriban rendszeresen fölment az embereivel, hogy fosztogasson a gesúriak+, a girziták és az amálekiták+ között, mert ezek laktak azon a földön, amely Telámtól egészen Súrig+, és lefelé Egyiptom földjéig terjedt. 9 Amikor Dávid megtámadta azt a földet, nem hagyott életben sem férfit, sem nőt.+ A nyájakat, csordákat, szamarakat, tevéket és ruhákat pedig elvitte, majd visszatért Ákishoz. 10 Ilyenkor Ákis ezt kérdezte: „Merre fosztogattatok ma?” Dávid erre ezt mondta: „Júda déli vidékén”*,+ vagy „a jerahméeliták+ déli vidékén”, vagy „a keniták+ déli vidékén”. 11 Sem férfit, sem nőt nem hagyott életben Dávid, hogy ne kelljen Gátba vinnie őket, mert ezt mondta: „Nehogy beáruljanak minket, és elmondják: »Így cselekedett Dávid.«” (És így járt el mindaddig, amíg a filiszteusok vidékén lakott.) 12 Ákis pedig hitt Dávidnak, és ezt mondta magában: „Biztosan meggyűlölte a népe, Izrael, ezért mindig a szolgám lesz.”

28 Azokban a napokban a filiszteusok összegyűjtötték seregeiket, hogy hadakozzanak Izrael ellen.+ Ákis ezért ezt mondta Dávidnak: „Biztosan tudod, hogy te és az embereid csatába vonultok velem.”+ 2 Dávid erre így szólt Ákishoz: „Akkor te már azt is tudod, mit fog tenni a szolgád.” Ákis ezt felelte Dávidnak: „Ezért nevezlek ki mindenkori testőrömnek*.”+

3 Közben Sámuel meghalt, és egész Izrael megsiratta őt. A városában, Rámában temették el.+ Saul pedig eltávolította a szellemidézőket és a jósokat+ az országból.

4 A filiszteusok összegyűltek, elmentek, és letáboroztak Sunemben+. Saul ezért összegyűjtötte egész Izraelt, és tábort ütöttek a Gilboán+. 5 Amikor Saul meglátta a filiszteusok táborát, megijedt, és nagy remegés fogta el a szívét.+ 6 Kérdezte ugyan Jehovát,+ de Jehova egyszer sem válaszolt neki, sem álomban, sem az urim+, sem a próféták által. 7 Végül Saul így szólt a szolgáihoz: „Keressetek nekem egy asszonyt, aki szellemidéző+, én pedig elmegyek hozzá, hogy kikérjem a tanácsát.” A szolgái ezt válaszolták neki: „Van egy asszony Én-Dórban+, aki szellemidéző.”

8 Így hát Saul elváltoztatta a külsejét, másik ruhát vett fel, és két emberével elment az asszonyhoz éjjel. Így szólt: „Kérlek, jósolj nekem szellemidézéssel,+ és idézd meg nekem azt, akit mondok neked.” 9 Az asszony azonban ezt mondta neki: „Biztosan tudod, mit tett Saul, hogy hogyan távolította el az országból a szellemidézőket és a jósokat.+ Akkor miért próbálsz csapdát állítani nekem*, hogy halálra juttass?+” 10 Saul akkor megesküdött neki Jehovára, ezt mondva: „Nem fognak emiatt megbüntetni. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!” 11 Az asszony erre így szólt: „Kit idézzek meg neked?” Ő ezt válaszolta: „Idézd meg nekem Sámuelt.” 12 Amikor az asszony meglátta „Sámuelt”*+, teli torokból felkiáltott, és ezt mondta Saulnak: „Miért csaptál be? Hiszen te vagy Saul!” 13 A király így szólt hozzá: „Ne félj! Mondd, mit látsz!” Az asszony így válaszolt Saulnak: „Valami istenhez hasonlót látok feljönni a földből.” 14 Saul rögtön megkérdezte tőle: „Hogy néz ki?” Ő ezt válaszolta: „Egy idős ember jön fel, és ujjatlan köpenyt+ visel.” Saul akkor felismerte, hogy „Sámuel” az, majd mélyen meghajolt, arccal a föld felé, és leborult.

15 „Sámuel” ezután így szólt Saulhoz: „Miért háborgattál azzal, hogy megidéztettél?” Saul ezt válaszolta: „Nagy bajban vagyok. A filiszteusok harcolnak ellenem, Isten pedig eltávozott tőlem, és nem válaszol már nekem sem a próféták által, sem álomban+. Azért fordulok hozzád, hogy tudasd velem, mit tegyek.+”

16 „Sámuel” így szólt: „Miért kérdezel engem, ha egyszer Jehova eltávozott tőled,+ és az ellenséged lett? 17 Jehova úgy fog cselekedni, ahogy megjövendölte általam: Jehova kiszakítja kezedből a királyságot, és valaki másnak – Dávidnak – adja.+ 18 Mivel nem hallgattál Jehova szavára, és nem semmisítetted meg az amálekitákat,+ akik miatt Isten haragra gyúlt, azért teszi ezt veled Jehova a mai napon. 19 Jehova megengedi a filiszteusoknak+, hogy Izraelt is, és téged is legyőzzenek, és holnap a fiaiddal együtt velem leszel+. Jehova azt is megengedi majd, hogy a filiszteusok Izrael seregét is legyőzzék+.”

20 Saul abban a pillanatban teljes hosszában elterült a földön, és rettegni kezdett „Sámuel” szavai miatt. Nem maradt semmi ereje, mivel egész nap és egész éjjel nem evett semmit. 21 Amikor az asszony odament Saulhoz, és látta, hogy nagyon megrettent, ezt mondta neki: „Szolgád hallgatott szavadra. Az életemet kockáztattam,*+ mivel azt tettem, amit mondtál nekem. 22 Most azért, kérlek, hallgasd meg, mit akar mondani a te szolgád. Hadd tegyek eléd egy darab kenyeret, és egyél, hogy legyen erőd ahhoz, hogy útra kelj.” 23 Ő azonban vonakodott, és így szólt: „Nem eszem.” De a szolgái és az asszony is tovább unszolták. Végül hallgatott rájuk, felkelt a földről, és leült az ágyra. 24 Az asszonynak pedig volt egy hizlalt borjúja a háznál, ezért gyorsan levágta*, majd lisztet vett elő, tésztát gyúrt, és kovásztalan kenyeret sütött belőle. 25 Felszolgálta azokat Saulnak és a szolgáinak, ők pedig ettek. Utána fölkeltek, és még az éjjel+ elmentek.

29 A filiszteusok+ összegyűjtötték valamennyi seregüket Aféknál, az izraeliták pedig a jezréeli+ forrásnál táboroztak. 2 A filiszteusok fejedelmei felvonultak a katonáikkal, akik százas és ezres csoportokba voltak rendezve, és Dávid meg az emberei Ákissal+ együtt mögöttük vonultak. 3 De a filiszteusok fejedelmei ezt mondták: „Mit keresnek itt ezek a héberek?” Ákis erre így válaszolt a filiszteusok fejedelmeinek: „Ő Dávid, Izrael királyának, Saulnak a szolgája, aki már legalább egy éve nálam van.+ Nem találtam benne semmi rosszat attól a naptól fogva, hogy átpártolt hozzám, mind a mai napig.” 4 Ám a filiszteusok fejedelmei megharagudtak rá, és ezt mondták neki: „Küldd vissza ezt az embert!+ Menjen vissza oda, ahova rendelted. Ne engedd, hogy csatába vonuljon velünk, nehogy ellenünk forduljon a csata során.+ Hisz mivel is tudná a legjobban elnyerni az ura jóindulatát, ha nem a mi embereink fejeivel? 5 Nemde Dávid ez, akiről tánc közben így énekeltek:

6 Ákis+ tehát hívatta Dávidot, és így szólt hozzá: „Becsületes vagy, és én örülnék annak, ha a seregemmel együtt vennél részt a hadjáratban,+ mivel semmi rosszat nem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, mind a mai napig.+ Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él! A fejedelmek azonban nem bíznak benned.+ 7 Ezért térj vissza békével, és semmi olyat ne tegyél, amivel felbosszantanád a filiszteusok fejedelmeit.” 8 Dávid azonban így szólt Ákishoz: „Miért, mit tettem? Mi rosszat találtál szolgádban attól a naptól fogva, hogy hozzád jöttem, mind a mai napig? Miért nem mehetek veled, és harcolhatok uram, királyom ellenségei ellen?” 9 Ákis ezt válaszolta Dávidnak: „Én olyan jónak tartalak, mint Isten egyik angyalát.+ Csakhogy a filiszteusok fejedelmei ezt mondták: »Ne engedd, hogy feljöjjön velünk a csatába!« 10 Most azért kelj föl korán reggel urad szolgáival együtt, akik veled jöttek. Keljetek föl, és menjetek el korán reggel, amint felvirrad.”

11 Ezért Dávid és az emberei korán reggel felkeltek, hogy visszatérjenek a filiszteusok földjére. A filiszteusok pedig felvonultak Jezréelbe+.

30 Mire Dávid és az emberei harmadnap Ciklágba+ értek, az amálekiták+ betörtek a déli vidékre* és Ciklágba. Megtámadták és lángba borították Ciklágot. 2 Fogságba vitték az asszonyokat+, és mindenkit, aki ott volt, a legkisebbtől a legnagyobbig. Senkit sem öltek meg, de elvitték őket, és folytatták útjukat. 3 Amikor Dávid és az emberei odaértek a városhoz, látták, hogy fel van égetve, és hogy feleségeik, fiaik és lányaik fogságba kerültek. 4 Ezért hát Dávid és a vele levő férfiak hangosan sírni kezdtek, egészen addig, hogy már erejük sem volt a síráshoz. 5 Fogságba került Dávid két felesége is: a jezréeli Ahinoám, és Abigail, a kármeli Nábál özvegye.+ 6 Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott, mert a férfiak arról beszéltek, hogy megkövezik őt, ugyanis minden férfi* elkeseredett amiatt, hogy elveszítette a fiait és a lányait. De Dávid megerősítette magát Istene, Jehova által.+

7 Dávid így szólt Abjátár+ paphoz, Ahimélek fiához: „Kérlek, hozd ide az efódot.”+ Abjátár pedig odavitte Dávidhoz az efódot. 8 Dávid akkor megkérdezte Jehovát:+ „Üldözőbe vegyem ezt a rablócsapatot? Utolérem őket?” Ő erre ezt mondta neki: „Vedd üldözőbe, mert biztosan utoléred őket, és szabadítást szerzel+.”

9 Dávid rögtön útnak indult azzal a 600 emberrel+, aki vele volt, és elmentek egészen a Bésor völgyéig, ahol a férfiak egy része hátramaradt. 10 Dávid folytatta az üldözést 400 emberrel, de 200 férfi, aki túl fáradt volt ahhoz, hogy átkeljen a Bésor völgyén, hátramaradt.+

11 Találtak egy egyiptomi embert a mezőn, és elvitték Dávidhoz. Adtak neki ételt, hogy egyen, és vizet, hogy igyon, 12 meg egy szelet aszaltfüge-lepényt és két mazsolalepényt. Miután evett, visszanyerte az erejét,* ugyanis nem evett ételt, és vizet sem ivott három nap és három éjjel. 13 Dávid akkor megkérdezte tőle: „Kinek a szolgája vagy, és honnan jöttél?” Mire ő ezt mondta: „Egyiptomi szolga vagyok, egy amálekita férfi rabszolgája, de elhagyott a gazdám, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem. 14 Mi törtünk be a kereteusok+ déli* vidékére, Júda területére és Káleb+ déli* vidékére, Ciklágot pedig felgyújtottuk.” 15 Dávid erre így szólt hozzá: „Elvezetsz engem ahhoz a rablócsapathoz?” Ő így válaszolt: „Ha megesküszöl nekem Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem adsz át a gazdámnak, akkor elvezetlek ahhoz a rablócsapathoz.”

16 Így hát elvezette Dávidot arra a vidékre, ahol ők már szétszóródtak, és ettek-ittak, ünnepeltek, mivel nagyon nagy zsákmányt szereztek a filiszteusok földjéről és Júda földjéről. 17 Dávid aztán virradattól egészen másnap estig vágta őket. Egyetlen ember sem menekült meg,+ kivéve 400 férfit, akik tevére ülve elmenekültek. 18 Dávid mindent visszaszerzett, amit az amálekiták elvittek.+ A két feleségét is megmentette. 19 Semmijük sem hiányzott a legkisebbtől a legnagyobbig. Kiszabadították a fiaikat, a lányaikat, és visszaszerezték a zsákmányt.+ Dávid visszaszerezte mindazt, amit elvettek tőlük. 20 Továbbá elvitte mind a nyájakat meg a csordákat, és ezeket a saját háziállataik előtt hajtották. Ezt mondták: „Ez Dávid zsákmánya.”

21 Aztán Dávid eljutott ahhoz a 200 emberhez, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy vele tartsanak, és akik hátramaradtak a Bésor völgyénél.+ Ezek most kijöttek Dávid elé, és a vele levő nép elé. Amikor Dávid odaért hozzájuk, megkérdezte tőlük, hogy vannak. 22 De a Dáviddal tartók közül a rossz és semmirekellő emberek ezt mondták: „Mivel ők nem jöttek velünk, semmit sem adunk nekik a zsákmányból, amit visszaszereztünk. Csak a feleségeiket és a fiaikat kapják vissza, aztán menjenek.” 23 Dávid azonban ezt mondta: „Testvéreim, nem szabad így tennetek azzal, amit Jehova adott nekünk. Ő megvédett bennünket, és segített, hogy legyőzzük a rablócsapatot, amely ránk támadt.+ 24 Ugyan ki fog egyetérteni veletek ebben? Ugyanakkora rész jár annak, aki kivonult a csatába, mint annak, aki a holminál maradt+. Mindenki ugyanúgy megkapja a részét.+” 25 Dávid rendelkezéssé és szokássá tette ezt Izrael számára, és így van ez attól a naptól fogva mind a mai napig.

26 Amikor Dávid visszatért Ciklágba, a zsákmány egy részét elküldte Júda véneinek, akik a barátai voltak, ezzel az üzenettel: „Ez ajándék* nektek a Jehova ellenségeitől szerzett zsákmányból.” 27 Elküldte azoknak, akik Bételben+ voltak, a Negebben* levő rámótiaknak, a jattiriaknak,+ 28 az Aróerben levőknek, a szifmótiaknak, az Estemoában+ levőknek, 29 a rákáliaknak, a jerahméeliták+ városaiban levőknek, a keniták+ városaiban levőknek, 30 a hormaiaknak,+ a Bór-Asánban levőknek, az atákiaknak, 31 a hebroniaknak,+ és mindazon helyek lakóinak, ahol Dávid gyakran megfordult az embereivel.

31 A filiszteusok pedig harcoltak Izrael ellen.+ Izrael férfiai megfutamodtak a filiszteusok elől, és sokan elhullottak a Gilboa-hegyen+. 2 A filiszteusok ott voltak Saulnak és fiainak a sarkában, majd megölték Jonatánt+, Abinádábot és Málki-Suát, Saul fiait+. 3 Hevessé vált a harc Saul ellen, és az íjászok rátaláltak, majd súlyos sebet ejtettek rajta.+ 4 Saul akkor így szólt a fegyverhordozójához: „Húzd ki a kardodat, és szúrj át vele, nehogy idejöjjenek ezek a körülmetéletlenek+, átszúrjanak, és kegyetlenkedjenek velem*!” De a fegyverhordozója nem volt hajlandó erre, mert nagyon félt. Saul ekkor fogta a kardját, és beledőlt.+ 5 Amikor a fegyverhordozója látta, hogy Saul meghalt,+ akkor ő is beledőlt a saját kardjába, és meghalt vele együtt. 6 Így halt meg Saul, három fia, a fegyverhordozója és valamennyi embere ugyanazon a napon.+ 7 Amikor a völgy területén és a Jordán vidékén levő izraeliták látták, hogy Izrael férfiai megfutamodtak, és hogy Saul meg a fiai meghaltak, akkor elhagyták a városokat, és elmenekültek+. A filiszteusok azután odamentek, és elfoglalták azokat.

8 Másnap aztán, amikor a filiszteusok elmentek kifosztani a megölteket, megtalálták Sault és három fiát holtan fekve a Gilboa-hegyen+. 9 Akkor levágták a fejét, leszedték a fegyvereit, és üzenetet küldtek a filiszteusok földjére mindenfelé, hogy eljusson a hír+ a bálványaik+ házaihoz* és a nép közé. 10 Majd a fegyverzetét elhelyezték az Astóretek házában, és a holttestét odaerősítették Bét-Sán+ falára. 11 Amikor Jábes-Gileád+ lakói meghallották, hogy mit műveltek Saullal a filiszteusok, 12 minden harcos elindult, és egész éjszaka meneteltek. Levették Saulnak és fiainak a holttestét Bét-Sán faláról, majd visszatértek Jábesbe, és ott elégették őket. 13 Aztán fogták a csontjaikat,+ és eltemették azokat a jábesi+ tamariszkuszfa alá, és böjtöltek hét napig.