A KRÓNIKÁK MÁSODIK KÖNYVE
1 Salamonnak, Dávid fiának a királyi uralma egyre jobban megerősödött. Jehova, az ő Istene vele volt, és rendkívül naggyá tette őt.+
2 Salamon összehívta egész Izraelt, az ezred- és a századparancsnokokat, a bírákat és egész Izrael összes fejedelmét, a nemzetségfőket. 3 Azután Salamon és az egész gyülekezet elment a gibeoni magaslatra,+ mert ott volt a találkozás sátra, az igaz Isten sátra, amelyet Mózes, Jehova szolgája készített a pusztában. 4 Az igaz Isten ládáját azonban Dávid már fölvitte Kirját-Jeárimból+ arra a helyre, amelyet előkészített annak, mert sátrat állított fel neki Jeruzsálemben.+ 5 A rézoltár+ pedig, melyet Bécalel+, Húr fiának, Urinak a fia készített, Jehova hajléka előtt volt elhelyezve, és Salamon meg a gyülekezet ez előtt szokott imádkozni*. 6 Salamon akkor áldozatot mutatott be ott Jehova előtt, mégpedig 1000 égőáldozatot a találkozás sátrához tartozó rézoltáron.+
7 Azon az éjszakán Isten megjelent Salamonnak, majd így szólt hozzá: „Kérj tőlem bármit. Mit adjak neked?”+ 8 Salamon erre ezt mondta Istennek: „Te nagy szeretettel* bántál apámmal, Dáviddal,+ és királlyá tettél engem a helyébe.+ 9 Most azért, ó, Jehova Isten, teljesedjen be az apámnak, Dávidnak tett ígéreted,+ mert te tettél engem királlyá a nép fölött, akik olyan sokan vannak, mint a föld pora.+ 10 Adj hát nekem bölcsességet és ismeretet,+ hogy vezetni tudjam ezt a népet*. Hiszen ki képes ítélni a te nagy népedet?”+
11 Isten akkor így szólt Salamonhoz: „Mivel ez a szíved vágya, és nem kértél vagyont, gazdagságot és tiszteletet, sem gyűlölőid halálát*, és hosszú életet* sem, hanem bölcsességet és ismeretet kértél, hogy ítélni tudd népemet, amelynek királyává tettelek,+ 12 megkapod a bölcsességet és az ismeretet. Sőt, olyan vagyont, gazdagságot és tiszteletet is adok neked, amilyen egyetlen előtted levő királynak sem volt, és amilyen utánad sem lesz senkinek.”+
13 Salamon ezután eljött a gibeoni magaslatról,+ a találkozás sátra elől Jeruzsálembe, és uralkodott Izrael felett. 14 Salamon pedig egyre több szekeret és lovat* gyűjtött. 1400 szekere és 12 000 lova* lett.+ Ezeket a szekerek városaiban+ és magához közel, Jeruzsálemben tartotta.+ 15 A királynak köszönhetően olyan sok lett az ezüst és az arany Jeruzsálemben, mint a kő,+ a cédrus pedig, mint a szikomorfa a Sefélán.+ 16 A lovakat Salamon Egyiptomból* hozatta be.+ A ménest a király kereskedőinek csoportja szerezte be* szabott áron.+ 17 Minden Egyiptomból behozott szekér 600 ezüstbe került, egy ló pedig 150 ezüstbe. Ezeket aztán eladták a hettiták királyainak és Szíria királyainak.
2 Salamon ekkor utasítást adott, hogy építsenek egy házat Jehova nevének a tiszteletére,+ és egy másik házat* neki mint királynak.+ 2 Ki is rendelt Salamon 70 000 embert közmunkásnak* és 80 000 embert kőfejtőnek a hegyekbe,+ föléjük pedig 3600 munkafelügyelőt.+ 3 Továbbá Salamon üzenetet küldött Hírámnak+, Tírusz királyának: „Tégy velem úgy, ahogy apámmal, Dáviddal tettél, amikor cédrusfát küldtél neki, hogy házat* építsen magának.+ 4 Én pedig most házat építek Jehova, az én Istenem nevének a tiszteletére, hogy neki szenteljem azt, hogy illatos füstölőszert+ égessek a színe előtt, hogy ott legyenek mindenkor az egymásra rakott kenyerek*+, és hogy égőáldozatokat mutassak be reggel és este,+ sabbatonként+, újholdak idején+ és Jehova Istenünk ünnepi időszakaiban+. Hosszú időkre szóló kötelezettsége ez Izraelnek. 5 A ház, amelyet építek, nagy lesz, mert a mi Istenünk nagyobb minden istennél. 6 Ugyan ki alkalmas arra, hogy házat építsen neki? Hiszen az ég és az egeknek egei sem elég nagyok ahhoz, hogy ott lakjon.+ Hát ki vagyok én, hogy házat építsek neki, ha csak azért nem, hogy ott áldozatokat mutassak be a színe előtt, hogy felszálljon azok füstje? 7 Most azért küldj hozzám egy mesterembert, aki jártas az arannyal, ezüsttel, rézzel+, vassal, bíborszínű gyapjúval, karmazsinszínű és kék fonállal való munkában, és aki véseteket tud készíteni. Azokkal a mesterembereimmel fog együtt dolgozni Júdában és Jeruzsálemben, akiket apám, Dávid már kiválasztott.+ 8 Küldj nekem cédrus-, boróka-+ és almuggimfát*+ a Libanonról, mert jól tudom, hogy szolgáid értenek a Libanon fáinak kivágásához.+ Szolgáim együtt fognak dolgozni a szolgáiddal,+ 9 hogy nagy mennyiségben készítsenek elő nekem fát, mert a ház, amelyet építek, lenyűgözően nagy lesz. 10 Én pedig adok szolgáidnak, a favágóknak az élelmezésére 20 000 kór* búzát, 20 000 kór árpát, 20 000 bát* bort és 20 000 bát olajat.+”
11 Erre Hírám, Tírusz királya ezt üzente írásban Salamonnak: „Mivel Jehova szereti az ő népét, a királyukká tett téged.” 12 Majd így folytatta: „Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének, aki az eget és a földet alkotta, mert Dávid királynak bölcs fiút adott,+ aki értelmes és tisztán látó,+ aki házat épít Jehovának, és egy házat magának mint királynak. 13 Most azért küldök egy mesterembert, aki tisztán látó: Hírám-Abit+, 14 aki egy Dán leszármazottai közül való asszonynak a fia, de akinek apja tíruszi ember volt. Hírám-Abinak tapasztalata van az arannyal, ezüsttel, rézzel, vassal, kővel, fával, bíborszínű gyapjúval, kék fonállal, finom szövettel és karmazsinszínű fonállal való munkában.+ Mindenféle vésetet el tud készíteni, és mindenfélét meg tud tervezni, bármit kap is feladatul.+ Együtt fog dolgozni a te mesterembereiddel, és uramnak, Dávidnak, a te apádnak a mesterembereivel. 15 Most azért küldje el az én uram az ő szolgáinak, amit megígért: a búzát, az árpát, az olajat és a bort.+ 16 Mi pedig annyi fát vágunk a Libanonon,+ amennyire csak szükséged van, és tutajként leúsztatjuk neked a tengeren Joppéba,+ te pedig majd fölviszed azokat Jeruzsálembe.+”
17 Salamon ekkor az apjához, Dávidhoz hasonlóan népszámlálást tartott, és megszámolta mindazokat a férfiakat, akik idegenekként éltek Izrael földjén:+ 153 600-an voltak. 18 Közülük 70 000-et közmunkássá* és 80 000-et kőfejtővé+ tett a hegyekben, 3600-at pedig munkafelügyelővé a nép fölé.+
3 Majd Salamon hozzáfogott Jehova házának az építéséhez+ Jeruzsálemben, a Mórija hegyén,+ ahol Jehova megjelent apjának, Dávidnak,+ azon a helyen, amelyet Dávid előkészített a jebuszita Ornán szérűjén+. 2 A 2. hónap 2. napján, uralkodásának 4. évében kezdte el az építkezést. 3 Az alap, amelyet Salamon vetett az igaz Isten házának, a régebbi könyök* szerint mérve 60 könyök hosszú és 20 könyök széles volt.+ 4 Az előcsarnok ugyanúgy 20 könyök széles volt, mint a ház, a magassága pedig 120*; és belül bevonta színarannyal.+ 5 A nagy házat borókafával, majd jó minőségű arannyal borította be,+ aztán pálmákkal+ és láncokkal+ díszítette. 6 Továbbá gyönyörű drágakövekkel díszítette a házat;+ az arany+ pedig Parvajimból való arany volt. 7 Beborította arannyal a házat, a gerendákat, a küszöböket, a falakat meg az ajtókat,+ és kerubokat vésett a falakra.+
8 Elkészítette a szentek szentjét is:+ a hossza a ház szélességének megfelelően 20 könyök volt, és a szélessége is 20 könyök volt. Azután beborította 600 talentumnyi* jó minőségű arannyal.+ 9 A szegekhez szükséges arany súlya 50 sekel* volt. A tetőszobákat is beborította arannyal.
10 Ezután készített a szentek szentjébe két kerubszobrot, és bevonta őket arannyal.+ 11 A kerubok szárnyai+ együttesen 20 könyök hosszúak voltak. Az egyik kerub egyik szárnya 5 könyök hosszú volt, és hozzáért a ház falához, a másik szárnya pedig szintén 5 könyök hosszú volt, és hozzáért a másik kerub egyik szárnyához. 12 A másik kerub egyik szárnya 5 könyök hosszú volt, és hozzáért a ház másik falához, a másik szárnya pedig szintén 5 könyök hosszú volt, és hozzáért az első kerub egyik szárnyához. 13 Ezeknek a keruboknak a szárnyai húszkönyöknyire terjedtek ki. A kerubok a lábukon álltak, és befelé* néztek.
14 Elkészítette még a függönyt+ is kék fonálból, bíborszínű gyapjúból, karmazsinszínű fonálból és finom szövetből, és kerubmintákkal díszítette.+
15 Azután készített a ház elé két, 35 könyök magas oszlopot+, és a tetejükön az oszlopfő 5 könyök magas volt.+ 16 Készített még nyakláncszerű láncokat is, és rátette azokat az oszlopok tetejére, továbbá készített 100 gránátalmát, ezeket pedig rárakta a láncokra. 17 Felállította az oszlopokat a templom előtt, egyet jobb* felől, és egyet bal* felől, majd elnevezte a jobb oldalit Jákinnak*, a bal oldalit pedig Boáznak*.
4 Aztán elkészítette a rézoltárt+, amely 20 könyök hosszú, 20 könyök széles és 10 könyök magas volt.
2 Elkészítette továbbá a tengert*+ öntött fémből, amely kör alakú volt. Egyik peremétől a másik pereméig 10 könyöknyi volt, 5 könyök volt a magassága, és 30 könyök hosszú mérőzsinór érte körül az egészet.+ 3 Alul körös-körül tök alakú díszek+ övezték. Könyökönként 10 vette körül az egész tengert. A tök alakú díszek 2 sorban helyezkedtek el, és egyben voltak kiöntve a tengerrel. 4 A tenger 12 bikán+ állt: 3 északra nézett, 3 nyugatra, 3 délre, 3 pedig keletre. Rajtuk volt a tenger, és a bikák hátsó része mind befelé állt. 5 A vastagsága egytenyérnyi* volt, és a pereme olyanra volt megmunkálva, mint egy pohár pereme, mint a liliom virága. A medencébe 3000 bát* víz fért.*
6 Készített 10 medencét is: 5-öt jobb felől, 5-öt bal felől helyezett el,+ hogy azokban mossák meg és öblítsék le mindazt, ami az égőáldozathoz kellett.+ A tenger pedig arra való volt, hogy ott mosakodjanak a papok.+
7 Aztán készített 10 arany lámpatartót+ az előírás szerint,+ és elhelyezte őket a templomban: 5-öt jobb felől, 5-öt bal felől.+
8 Készített 10 asztalt is, és elhelyezte őket a templomban, 5-öt jobb felől, 5-öt bal felől;+ és készített 100 aranytálat.
9 Aztán elkészítette a papok udvarát+ és a nagy udvart*+, és az ajtókat is az udvarhoz; az ajtóikat bevonta rézzel. 10 A tengert jobb oldalon helyezte el, délkeletre.+
11 Hírám elkészítette a vödröket, a lapátokat és a tálakat is.+
Így hát elkészült a munkával, amelyet Salamon királynak végzett az igaz Isten házán.+ 12 Elkészítette a 2 oszlopot+ és a csésze formájú oszlopfőket, melyek a 2 oszlop tetején voltak; a 2 hálómintát+ az oszlopok tetején levő 2 csésze formájú oszlopfő díszítésére; 13 a 400 gránátalmát+ a 2 hálómintára – 2 sor gránátalma került egy-egy hálómintára –, hogy díszítse a 2 csésze formájú oszlopfőt, melyek az oszlopokon voltak;+ 14 a 10 szállítókocsit* és a 10 medencét a szállítókocsikra;+ 15 a tengert és alá a 12 bikát;+ 16 a vödröket, lapátokat, villákat+ és minden hozzájuk tartozó eszközt. Hírám-Abiv+ elkészítette ezeket Salamon királynak Jehova házához, fényezett rézből. 17 A király a Jordán-környéken öntette ki ezeket az agyagos földben, Szukkót+ és Cereda között. 18 Salamon mindezekből az eszközökből igen sokat készített. A réz súlyát meg sem állapították.+
19 Salamon elkészített minden eszközt+ az igaz Isten házához: az aranyoltárt+; az asztalokat+, melyeken a jelenlét kenyere volt;+ 20 a színarany lámpatartókat és lámpáikat,+ hogy a legbelső helyiség előtt égjenek az előírás szerint; 21 a virágokat, a lámpákat és a lámpabélcsipeszeket* aranyból, a legtisztább aranyból; 22 a koppantókat, tálakat, poharakat, tűztartókat színaranyból; továbbá a ház bejáratát, a szentek szentjébe vezető belső ajtóit+ és a szenthely* ajtóit aranyból.+
5 Így hát Salamon elvégzett minden munkát Jehova házával kapcsolatban.+ Ezután bevitte az apja, Dávid által megszentelt dolgokat,+ és az igaz Isten házának kincstáraiba helyezte az ezüstöt, az aranyat és az összes egyéb tárgyat.+ 2 Akkor Salamon összegyűjtötte Izrael véneit: Izrael minden törzsfőjét és nemzetségfőjét. Azok elmentek Jeruzsálembe, hogy fölvigyék Jehova szövetségének a ládáját Dávid városából,+ vagyis Sionból.+ 3 Odagyűlt hát Izrael minden embere a király elé az ünnep* idején, melyet a 7. hónapban tartottak meg.+
4 Eljöttek Izrael vénei mindnyájan, és a léviták fölvették a ládát.+ 5 Aztán fölvitték a ládát, a találkozás sátrát,+ és mindazokat a szent eszközöket, amelyek a sátorban voltak. A papok és a léviták* vitték föl ezeket. 6 Salamon király és Izrael egész közössége, azok, akiket a király összehívott, ott voltak a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak,+ hogy nem is lehetett megszámolni őket. 7 A papok akkor bevitték Jehova szövetségének ládáját a helyére, a ház legbelső helyiségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá.+ 8 A kerubok így kiterjesztették szárnyaikat a fölött a hely fölött, ahol a láda volt, úgyhogy felülről betakarták a ládát és annak rúdjait+. 9 A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a végüket látni lehetett a legbelső helyiség előtti szenthelyről, de kívülről nem látszottak. Mind a mai napig ott vannak. 10 Semmi más nem volt a ládában, csak a két tábla, amelyet Mózes tett bele a Hórebnél,+ amikor Jehova szövetséget+ kötött Izrael népével az Egyiptomból való kijövetelükkor.+
11 Amikor a papok kijöttek a szent helyről (mert minden jelen levő pap megszentelte magát,+ függetlenül attól, hogy melyik osztályhoz+ tartozott), 12 minden lévita énekes,+ aki Asáfhoz+, Hémánhoz+, Jedutunhoz+, a fiaikhoz és a testvéreikhez tartozott, finom szövetbe volt öltözve, és cintányérok, hárfák meg más húros hangszerek voltak náluk. Ott álltak az oltártól keletre 120 pappal együtt, akik trombitáltak.+ 13 Amikor a trombitások és az énekesek egybehangzóan dicséretet és hálát zengtek Jehovának, és amikor fennhangon megszólaltak a trombiták, a cintányérok és más hangszerek, amint dicsérték Jehovát, „mert ő jó, odaadó szeretete örökké tart”,+ akkor a ház, Jehova háza megtelt felhővel.+ 14 A papok a felhő miatt nem tudtak ott állni, hogy végezzék a szolgálatukat, mert Jehova dicsősége betöltötte az igaz Isten házát.+
6 Salamon ekkor így szólt: „Jehova, azt mondtad, hogy a sűrű homályban kívánsz lakni.+ 2 Én fölépítettem neked egy fenséges házat, szilárd helyet, hogy ott lakj örökké.+”
3 A király akkor a nép felé fordult, és megáldotta Izrael egész gyülekezetét, miközben Izrael egész gyülekezete állt.+ 4 Így szólt: „Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének, aki ígéretet tett* apámnak, Dávidnak, és teljesítette, ezt mondva: 5 »Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, Izrael egyik törzséből sem választottam várost, hogy ott házat építsenek nevem tiszteletére;+ nem választottam férfit sem, hogy népem, Izrael vezetője legyen. 6 De Jeruzsálemet kiválasztottam,+ hogy ott legyen a nevem, és kiválasztottam Dávidot népem, Izrael fölé.+« 7 Apámnak, Dávidnak szíve vágya volt, hogy házat építsen Jehova, Izrael Istene nevének a tiszteletére.+ 8 Jehova azonban ezt mondta apámnak, Dávidnak: »Szíved vágya volt, hogy házat építs nevem tiszteletére, és jól tetted, hogy erre vágytál szívedben. 9 Ám nem te fogod megépíteni a házat, hanem a fiad, aki tőled* származik. Ő épít majd házat a nevem tiszteletére.+« 10 Jehova valóra váltotta az ígéretét azzal, hogy apámnak, Dávidnak a helyébe léptem, és Izrael trónján ülök,+ ahogy Jehova megígérte.+ Továbbá házat építettem Jehova, Izrael Istene nevének a tiszteletére, 11 és elhelyeztem ott a ládát, amelyben a két kőtábla van, mely Jehova szövetségét tartalmazza.+ Ezt a szövetséget Izrael népével kötötte.”
12 Majd Salamon odaállt Jehova oltára elé Izrael egész gyülekezete előtt, és kitárta a kezeit.+ 13 (Salamon ugyanis készített egy rézemelvényt, és elhelyezte azt az udvar*+ közepén. A rézemelvény 5 könyök* hosszú, 5 könyök széles és 3 könyök magas volt, Salamon pedig ezen állt.) Letérdelt Izrael egész gyülekezete előtt, kitárta kezeit az ég felé,+ 14 és így szólt: „Ó, Jehova, Izrael Istene! Nincs hozzád fogható Isten sem az égben, sem a földön. Megtartod a szövetséget, és odaadó szeretettel bánsz szolgáiddal, akik teljes szívükkel szolgálnak téged.+ 15 Beváltottad, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél.+ Megígérted, és a mai napon teljesítetted.+ 16 Most pedig, ó, Jehova, Izrael Istene, váltsd be, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: »Mindig lesz leszármazottad, aki Izrael trónján fog ülni, ha a fiaid ügyelni fognak arra, hogy a törvényem szerint éljenek,+ mint ahogy te is akaratommal összhangban éltél.«+ 17 Most tehát, ó, Jehova, Izrael Istene, kérlek, teljesítsd az ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél!
18 De vajon Isten csakugyan a földön lakik az emberekkel?+ Hiszen még az ég, sőt az egeknek egei sem elég nagyok ahhoz, hogy ott lakjál.+ Hát mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet én építettem!+ 19 Most azért, ó, Jehova Istenem, figyelj oda szolgád imájára és kegyedért való könyörgésére, és hallgasd meg segítségért való kiáltását, és az imát, amellyel hozzád fordul a te szolgád. 20 Bárcsak éjjel-nappal figyelnél e házra – a helyre, amelyről azt mondtad, hogy odahelyezed a neved+ –, hogy meghallgasd az imát, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik a te szolgád. 21 Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek az esdeklését, amikor e felé a hely felé fordulva imádkozik.+ Halld meg lakhelyedről, az égből.+ Halld meg, és bocsáss meg!+
22 Ha valaki vétkezik az embertársa ellen, és esküre kötelezik,* és az eskü* alapján felelősségre vonható, és amíg az eskü* alatt van, eljön oltárod elé ebbe a házba,+ 23 akkor te halld meg az égből, cselekedj, és ítéld meg szolgádat. Fizess meg a gonosznak, és büntesd meg őt a tettei szerint,+ az igazságost pedig nyilvánítsd ártatlannak*, és jutalmazd meg őt igazságossága szerint.+
24 Ha néped, Izrael vereséget szenved az ellenségtől, mert folyton vétkezett ellened,+ de visszatér hozzád, és magasztalja nevedet,+ imádkozik+, és kegyedért könyörög előtted ebben a házban,+ 25 akkor te halld meg az égből,+ és bocsásd meg néped, Izrael bűnét, és hozd vissza őket a földre, amelyet nekik és ősapáiknak adtál.+
26 Ha bezárul az ég, és nem esik az eső,+ mert folyton vétkeztek ellened,+ de imádkoznak e felé a hely felé fordulva, magasztalják a nevedet, és megtérnek bűnükből, mert megaláztad* őket,+ 27 akkor te halld meg az égből, és bocsásd meg szolgáidnak, népednek, Izraelnek a bűnét, mert te oktatod őket a jó útra, amelyen járniuk kell.+ Adj esőt földedre,+ amelyet örökségül adtál népednek.
28 Ha éhínség tör ki az országban,+ ha járványos betegség+ lesz, ha perzselő hőség, üszög,+ sáskaraj vagy szöcskék* támadnak,+ vagy ha ellenségeik a földjük bármelyik városát* ostrom alá veszik,+ vagy bármilyen más csapás vagy betegség legyen is,+ 29 bármilyen imát mondjon is,+ bármilyen kéréssel könyörögjön is kegyedért+ egy ember vagy a te egész néped, Izrael (mert mindegyikük ismeri a maga csapását és fájdalmát)+, amikor kitárják kezeiket e ház felé,+ 30 akkor te halld meg az égből, lakhelyedről,+ és bocsáss meg!+ Fizess meg mindenkinek a tettei szerint, mert ismered a szívüket (egyedül te ismered igazán jól az ember szívét).+ 31 Így tiszteletteljes félelemmel lesznek irántad, a neked tetsző úton járva minden napon, amíg csak azon a földön élnek, amelyet ősapáinknak adtál.
32 Az idegent is, aki nem tartozik népedhez, Izraelhez, de eljön messze földről a te nagy neved*,+ erős kezed és kinyújtott karod miatt, eljön, és imádkozik e ház felé fordulva,+ 33 őt is hallgasd meg az égből, lakhelyedről, és tedd meg mindazt, amit kér tőled az idegen. Így a föld összes népe megismeri a nevedet,+ és mélységesen tisztelni* fog téged, ahogy néped, Izrael, és megtudják, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem.
34 Ha elküldöd valahová népedet, hogy harcoljon ellenségei ellen,+ és imádkozik+ hozzád e felé a város felé fordulva, amelyet választottál, és a ház felé fordulva, amelyet neved tiszteletére építettem,+ 35 akkor halld meg az égből imáját és kegyedért való könyörgését, és szolgáltass neki igazságot.+
36 Ha vétkeznek ellened (mert nincs ember, aki ne vétkezne)+, és megharagszol rájuk, és kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és azok fogságba viszik őket egy közeli vagy távoli földre,+ 37 de észhez térnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, és visszatérnek hozzád, és kegyedért könyörögnek azon a földön, ahol foglyok, ezt mondva: »Vétkeztünk, hibáztunk, és gonoszul cselekedtünk«,+ 38 és teljes szívükkel,+ teljes lelkükkel* visszatérnek hozzád azon a földön, ahová fogságba vitték őket,+ és imádkoznak a földjük felé fordulva, amelyet ősapáiknak adtál, a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál,+ és a ház felé fordulva, amelyet neved tiszteletére építettem, 39 akkor halld meg az égből, lakhelyedről imájukat és kegyedért való könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot.+ Bocsáss meg népednek, amely vétkezett ellened.
40 Most azért, ó, Istenem, bárcsak odafigyelnél, és meghallgatnád az imát, amely ezen a helyen* hangzik el!+ 41 Most tehát menj fel, ó, Jehova Isten, a nyugvóhelyedre, te és a láda, mely hatalmadat mutatja! Ó, Jehova Isten, add, hogy papjaid megmutassák, hogy tőled jön a megmentés,* és örüljenek a jóságodnak, akik hűségesek hozzád!+ 42 Ó, Jehova Isten, ne fordulj el felkentedtől*+! Bárcsak megemlékeznél Dávid, a te szolgád iránti odaadó szeretetedről!”+
7 Amint Salamon befejezte az imáját,+ tűz szállt le az égből,+ és megemésztette az égőáldozatot meg a többi áldozatot, és Jehova dicsősége betöltötte a házat.+ 2 A papok nem is tudtak belépni Jehova házába, mert Jehova dicsősége betöltötte Jehova házát.+ 3 És Izrael egész népe látta, ahogy a tűz alászállt, és látták Jehova dicsőségét a házon. Ekkor mélyen meghajoltak, arcra borultak a kövezeten, és hálát adtak Jehovának, „mert ő jó, odaadó szeretete örökké tart”.
4 A király és az egész nép pedig áldozatokat ajánlott fel Jehova előtt.+ 5 Salamon király 22 000 marhát és 120 000 juhot ajánlott fel áldozatul. Így avatta fel a király és az egész nép az igaz Isten házát.+ 6 A papok ott álltak a megbízatási helyükön, mint ahogy a léviták is a Jehovának szóló éneket kísérő hangszerekkel.+ (Dávid király azért készítette ezeket a hangszereket, hogy hálát adjanak Jehovának – „mert odaadó szeretete örökké tart” –, valahányszor dicséretet zeng Dávid velük* együtt.) A papok pedig hangosan trombitáltak előttük,+ miközben az izraeliták mind ott álltak.
7 Akkor Salamon fölszentelte a Jehova háza előtti udvar középső részét, mert ott kellett felajánlania az égőáldozatokat+ és a közösségi áldozatok zsíros részét. A Salamon által készített rézoltárra+ ugyanis nem fértek rá az égőáldozatok, a gabonaáldozatok+ és a zsíros részek+. 8 Salamon akkor 7 napig ünnepelt+ egész Izraellel, egy igen nagy gyülekezettel, amely a Lebó-Hamáttól* egészen az Egyiptom-völgyig+ terjedő területről érkezett. 9 A 8. napon* pedig ünnepi összejövetelt tartottak,+ mert 7 napig tartott az oltár felavatása, és 7 napig az ünnep. 10 A 7. hónap 23. napján aztán elengedte a népet otthonaikba. Azok pedig boldogok voltak,+ és vidám volt a szívük mindazon jó miatt, amit Jehova tett Dávidért, Salamonért és a népéért, Izraelért.+
11 Így Salamon elkészült Jehova házával és a király házával*,+ és mindenben sikerrel járt, amit csak Jehova házával és a saját házával kapcsolatban eltervezett.+ 12 Jehova ekkor megjelent éjjel Salamonnak,+ és így szólt hozzá: „Hallottam imádat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet áldozat házául.+ 13 Ha bezárom az eget, és nem esik eső, ha megparancsolom a szöcskéknek, hogy tarolják le a föld növényzetét, ha járványos betegséget bocsátok népem közé, 14 és megalázza magát+ az én népem, amely nevemet viseli,+ imádkozik, és keres engem, és felhagy gonosz tetteivel,+ akkor én meghallgatom őket az égből, megbocsátom bűnüket, és helyreállítom földjüket.+ 15 Akkor odafigyelek, és meghallgatom az ezen a helyen mondott imát.+ 16 Most pedig kiválasztottam és megszenteltem e házat, hogy mindig ott legyen a nevem.+ Mindig gondom lesz rá, és figyelni fogok rá.+
17 Ha te is úgy szolgálsz engem, mint ahogy apád, Dávid tette, mindenben úgy cselekedve, ahogy megparancsoltam neked, és engedelmeskedsz rendelkezéseimnek és bírói döntéseimnek,+ 18 akkor én megszilárdítom királyságod trónját,+ mint ahogy szövetséget kötöttem apáddal, Dáviddal,+ ezt mondva: »Mindig lesz leszármazottad, aki Izrael felett fog uralkodni.«+ 19 Ha viszont elfordultok, és nem tartjátok meg rendeleteimet és parancsolataimat, amelyeket nektek adtam, és elmentek, más isteneknek szolgáltok, és meghajoltok előttük,+ 20 akkor én gyökerestől kiszaggatom Izraelt földemből, amelyet nekik adtam,+ elvetem ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, és megvetés* és gúny tárgyává teszem minden nép között.+ 21 És romhalmazzá lesz ez a ház. Aki csak elmegy mellette, ámulva nézi majd,+ és így szól: »Miért tette ezt Jehova ezzel a földdel és ezzel a házzal?«+ 22 Akkor ezt mondják majd: »Azért, mert elhagyták Jehovát,+ ősapáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről,+ és más istenekhez fordultak, meghajoltak előttük, és azokat szolgálták.+ Ezért hozta rájuk mindezt a csapást.«”+
8 Salamon 20 év alatt építette föl Jehova házát és a maga házát*.+ 2 Ezután újjáépítette a városokat, amelyeket Hírám+ adott neki, majd letelepítette ott az izraelitákat*. 3 Továbbá Salamon elment Hamát-Cóbába, és meghódította. 4 Aztán újjáépítette* Tadmort a pusztában, és az összes raktárvárost+, amelyet Hamátban+ épített. 5 Felépítette Felső-Bét-Horont+ és Alsó-Bét-Horont+ is, falakkal, kapukkal és reteszekkel megerősített városokká téve ezeket, 6 továbbá Baálátot+ és Salamon összes raktárvárosát, a szekerek minden városát,+ a lovasok városait, és mindent, amit fel szeretett volna építeni Jeruzsálemben, a Libanonon, és mindenhol azon a területen, ahol uralkodott.
7 Mindazokat, akik megmaradtak a hettiták, amoriták, periziták, hivviták és jebusziták közül,+ akik nem tartoztak Izraelhez,+ 8 vagyis ezeknek a leszármazottait, akik megmaradtak az országban – akiket az izraeliták nem irtottak ki+ –, Salamon arra kötelezte, hogy kényszermunkát végezzenek; így van ez ma is.+ 9 Az izraeliták közül azonban Salamon senkit sem kényszerített rabszolgamunkára,+ mert ők voltak a harcosai, segédtisztjeinek a vezetői, valamint szekérhajtóinak és lovasainak a vezetői.+ 10 Salamon királynak 250 főmegbízottja volt, ezek munkafelügyelők voltak a nép felett.+
11 Salamon továbbá felhozta a fáraó lányát+ Dávid városából abba a házba, amelyet neki épített,+ mert ezt mondta: „Bár a feleségem ő, ne lakjon Dávidnak, Izrael királyának a házában, mert szentek azok a helyek, ahova Jehova ládája került.”+
12 Salamon aztán égőáldozatokat+ mutatott be Jehovának Jehova oltárán+, amelyet az előcsarnok+ előtt épített. 13 A napi gyakorlat szerint áldozatokat mutatott be Mózes parancsával összhangban sabbatonként,+ az újholdak idején,+ valamint a meghatározott ünnepeken, háromszor egy évben:+ a kovásztalan kenyerek ünnepén,+ a hetek ünnepén+ és a lombsátorünnepen*+. 14 Továbbá kijelölte a papok osztályait+ a szolgálatra apja, Dávid előírása szerint, meg a lévitákat a megbízatási helyükre, hogy dicséretet zengjenek,+ és szolgáljanak a papok előtt a napi gyakorlatnak megfelelően. A kapuőrök osztályait is kijelölte a különböző kapukhoz,+ mert ez volt Dávidnak, az igaz Isten emberének a parancsa. 15 Nem tértek el a király parancsától, amely a papoknak és a lévitáknak szólt minden dologra és a raktárakra nézve. 16 Így Salamon minden munkáját jól megszervezték* attól a naptól fogva, hogy Jehova házának az alapját lerakták,+ egészen az építkezés befejezéséig. Ily módon Jehova háza elkészült.+
17 Ekkor ment el Salamon Ecjon-Geberbe+ és Elótba+, a tenger partjára, Edom földjére.+ 18 Hírám+ hajókat és tapasztalt hajósokat küldött neki a szolgáival. Ezek Salamon szolgáival együtt elmentek Ofírba+, hoztak onnan 450 talentum* aranyat,+ és elvitték Salamon királynak.+
9 Sába királynője+ pedig hallotta Salamon hírét, és eljött Jeruzsálembe, hogy próbára tegye Salamont találós kérdésekkel*. Lenyűgöző kísérettel jött, és balzsamolajat, rengeteg aranyat+ meg drágaköveket szállító tevékkel. Elment Salamonhoz, és kérdezgette őt mindenről, amit tudni szeretett volna.+ 2 Salamon pedig minden kérdésére válaszolt. Semmi sem volt, amire ne tudott volna válaszolni*.
3 Amikor Sába királynője látta, hogy Salamon mennyire bölcs,+ és látta a házat, amelyet épített,+ 4 továbbá az asztalánál felszolgált ételeket,+ szolgáinak ülésrendjét, felszolgálóit, amint az asztalok körül szolgálnak, a ruházatukat, a pohárnokait és azok ruházatát, valamint az égőáldozatait, amelyeket rendszeresen felajánlott Jehova házában,+ akkor a lélegzete is elállt. 5 Így szólt a királyhoz: „Igaz volt a hír, amelyet országomban hallottam a tetteidről* és a bölcsességedről. 6 De nem hittem el, míg el nem jöttem, hogy a saját szememmel lássam.+ Még a felét sem mondták el nekem annak, hogy milyen bölcs vagy!+ Messze felülmúltad mindazt, amit rólad hallottam.+ 7 Boldogok az embereid, és boldogok a szolgáid, akik mindig előtted állnak, és hallhatják bölcsességedet! 8 Dicsőség Jehovának, a te Istenednek, aki örömét lelte benned, és trónjára ültetett, hogy Jehova, a te Istened által kinevezett királyként uralkodj. Mivel a te Istened szereti Izraelt,+ és örökké fenn akarja tartani, kinevezett téged a királyuknak, hogy jogot és igazságot szolgáltass.”
9 Akkor adott a királynak 120 talentum* aranyat,+ rengeteg balzsamolajat és drágaköveket. Soha többé nem került oda annyi balzsamolaj, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak.+
10 Ezenkívül Hírám szolgái és Salamon szolgái, akik aranyat hoztak Ofírból,+ almuggimfát* is hoztak, meg értékes köveket.+ 11 Az almuggimfából a király lépcsőket készített Jehova házába+ és a király házába*+, ezenkívül hárfákat és más húros hangszereket az énekeseknek.+ Azelőtt sohasem láttak ezekhez hasonlót Júda földjén.
12 Salamon király is megadott Sába királynőjének mindent, amit az kívánt, amit csak kért. Ez több volt, mint amit ő hozott a királynak.* Ezután visszatért a saját országába a szolgáival együtt.+
13 Egy év alatt 666 talentum súlyú arany folyt be Salamonhoz,+ 14 nem számítva azt, ami a kereskedőktől és az árusoktól, valamint az arabok összes királyától és az ország kormányzóitól folyt be, akik aranyat és ezüstöt hoztak Salamonnak.+
15 Salamon király készített 200 nagy pajzsot ötvözött aranyból+ (600 sekel* ötvözött arannyal vonta be mindegyik pajzsot),+ 16 és 300 kis pajzsot* is ötvözött aranyból (3 mina* arannyal vonta be mindegyik kis pajzsot). Ezután elhelyezte ezeket a Libanon-erdő házban.+
17 A király készített egy nagy elefántcsont trónt is, és bevonta színarannyal.+ 18 Hat lépcső vitt fel a trónhoz, és egy arany lábzsámoly volt a trónhoz erősítve. Kartámaszok voltak az ülőhely mindkét oldalán, és a kartámaszok mellett 2 oroszlán+ állt. 19 Ezenkívül 12 oroszlán+ állt a 6 lépcsőn kétoldalt. Nem készítettek ilyet egyetlen másik királyságban sem. 20 Salamon király valamennyi ivóedénye aranyból volt, és a Libanon-erdő ház minden eszköze színaranyból volt. Semmi sem készült ezüstből, mert Salamon napjaiban semmire sem becsülték az ezüstöt.+ 21 A király hajói ugyanis Társisba+ jártak Hírám szolgáival,+ és a társisi hajók háromévente aranyat, ezüstöt, elefántcsontot+, majmokat meg pávákat hoztak.
22 Salamon király tehát gazdagabb és bölcsebb volt a föld minden királyánál.+ 23 A föld összes királya igyekezett Salamon elé járulni*, hogy hallja a bölcsességét, melyet az igaz Isten adott neki.+ 24 Mindenki hozott ajándékot: ezüsttárgyakat, aranytárgyakat, ruhákat+, fegyverzetet, balzsamolajat, lovakat és öszvéreket. Így ment ez évről évre. 25 Volt Salamonnak 4000 istállóállása a lovai és szekerei számára, továbbá 12 000 lova*.+ Ezeket a szekerek városaiban és magához közel, Jeruzsálemben tartotta.+ 26 Ő uralkodott az összes király felett a folyótól* a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig.+ 27 A királynak köszönhetően olyan sok lett az ezüst Jeruzsálemben, mint a kő, a cédrus pedig, mint a szikomorfa a Sefélán.+ 28 És Salamonnak lovakat hoztak Egyiptomból+ meg az összes többi országból.
29 Ami Salamon egyéb dolgait illeti,+ elejétől a végéig, le vannak írva Nátán+ próféta írásaiban, a silói Ahija+ próféciájában, és azokban a látomásokban, amelyeket Iddó+, a látnok jegyzett föl Jeroboámról+, Nébát fiáról. 30 Salamon 40 évig uralkodott Jeruzsálemben egész Izrael felett. 31 Ezután meghalt*, és eltemették apjának, Dávidnak a városában.+ A fia, Roboám lett a király utána.+
10 Roboám pedig elment Sikembe+, mert egész Izrael Sikembe ment, hogy királlyá tegye őt.+ 2 Amikor Jeroboám+, Nébát fia ezt meghallotta (még Egyiptomban, mivel elmenekült Salamon király miatt),+ visszajött Egyiptomból. 3 Akkor elküldtek érte, Jeroboám pedig egész Izraellel együtt eljött Roboámhoz, és így szólt: 4 „Apád kemény igába kényszerített minket.+ De ha te könnyítesz apád kemény szolgálatán, és a súlyos* igán, amelyet ránk rakott, mi szolgálni fogunk téged.”
5 Ő ezt mondta nekik: „Három nap múlva gyertek vissza hozzám.” A nép tehát elment.+ 6 Roboám király akkor tanácskozott a vénekkel, akik apját, Salamont szolgálták, amikor még élt. Ezt kérdezte: „Mit tanácsoltok, mit válaszoljak ennek a népnek?” 7 Így feleltek neki: „Ha te jó leszel e néphez, a kedvükre teszel, és kedvező választ adsz nekik, akkor mindig a szolgáid lesznek.”
8 Ő azonban nem fogadta meg a vének tanácsát, hanem a fiatalokkal tanácskozott, akik vele együtt nőttek fel, és akik a szolgálatában álltak.+ 9 Ezt kérdezte tőlük: „Ti mit tanácsoltok, mit válaszoljunk ennek a népnek, amely azt mondta nekem: »Könnyíts az igán, amelyet apád ránk rakott.«” 10 A fiatalok, akik vele együtt nőttek fel, ezt válaszolták neki: „A nép azt mondta neked: »Apád kemény igába kényszerített minket, de te könnyíts rajta.« Te ezt válaszold nekik: »Én sokkal szigorúbb leszek, mint az apám.* 11 Apám súlyos igával terhelt meg titeket, én pedig még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral fenyített benneteket, én pedig korbáccsal foglak.«”
12 Jeroboám az egész néppel együtt eljött Roboámhoz a harmadik napon, ahogy a király mondta: „Gyertek vissza hozzám a harmadik napon.”+ 13 Ám a király keményen válaszolt nekik. Roboám király tehát nem fogadta meg a vének tanácsát. 14 Azt mondta nekik, amit a fiatalok tanácsoltak: „Én majd súlyosabbá teszem igátokat, és még nehezebbé teszem azt. Apám ostorral fenyített benneteket, én pedig korbáccsal foglak.” 15 Így hát a király nem hallgatott a népre, mert az igaz Isten akaratából vettek ilyen fordulatot az események,+ hogy Jehova valóra váltsa a szavát, amelyet a silói Ahija+ által mondott Jeroboámnak, Nébát fiának.
16 Mivel a király nem hallgatott a népre, egész Izrael így felelt a királynak: „Mi közünk van Dávidhoz? Nincs örökségünk Isai fiával. Mindenki térjen vissza az isteneihez, ó, Izrael! Törődjetek csak magatokkal, ó, Dávid leszármazottai!”+ Azzal minden izraelita visszatért az otthonába*.+
17 De a Júda városaiban lakó izraeliták felett továbbra is Roboám uralkodott.+
18 Roboám király később elküldte Hadórámot+, aki a kényszermunkára kötelezettek felügyelője volt, de az izraeliták halálra kövezték. Roboám királynak viszont sikerült felszállnia a szekerére, és Jeruzsálembe menekülnie.+ 19 Az izraeliták lázongtak Dávid háza ellen, és így van ez mind a mai napig.
11 Amikor Roboám megérkezett Jeruzsálembe, mindjárt összetoborozta Júda népét és Benjámint,+ 180 000 képzett* harcost, hogy hadba szálljanak Izrael ellen, és visszaszerezzék a királyságot Roboámnak.+ 2 Ekkor Jehova így szólt a prófétájához*, Semájához+: 3 „Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának, és egész Izraelnek Júdában meg Benjáminban: 4 »Ezt mondja Jehova: ’Ne menjetek föl, és ne harcoljatok testvéreitek ellen! Térjen vissza mindegyikőtök a házába, mert az én akaratomból történt ez.+’«” Így hát engedelmeskedtek Jehovának, visszatértek, és nem mentek fel Jeroboám ellen.
5 Roboám Jeruzsálemben lakott, és több várost is megerősített Júdában. 6 Megerősítette* Betlehemet+, Étámot, Tékoát+, 7 Bét-Cúrt, Szokót+, Adullámot+, 8 Gátot+, Marésahot, Zifet+, 9 Adoráimot, Lákist+, Azekát+, 10 Córát, Ajjalont+ és Hebront+. Ezek voltak Júda és Benjámin megerősített városai. 11 Aztán megerősítette ezeket az erődített helyeket. Parancsnokokat helyezett oda, valamint gondoskodott élelmiszerről, olajról és borról is, 12 továbbá nagy pajzsokkal meg lándzsákkal látott el minden egyes várost. Igen-igen megerősítette ezeket. Júda és Benjámin az övéi maradtak.
13 A papok és a léviták egész Izraelből mellé álltak, és eljöttek hozzá a területükről. 14 A léviták elhagyták legelőiket és birtokukat,+ majd Júdába és Jeruzsálembe mentek, mivel Jeroboám és a fiai eltávolították őket a Jehova előtti papi tisztségükből.+ 15 – Jeroboám aztán a saját papjait jelölte ki a magaslatokhoz,+ a kecskeszerű démonokhoz*+ meg a borjúkhoz, melyeket készített.+ – 16 Azok, akik elhatározták a szívükben, hogy Jehovát, Izrael Istenét szolgálják*, Izrael minden törzséből követték a papokat és a lévitákat Jeruzsálembe, hogy áldozzanak Jehovának, ősapáik Istenének.+ 17 Három évig erősítették Júda királyságát, és támogatták Roboámot, Salamon fiát, mert Dávid és Salamon példáját követték 3 éven át.
18 Akkor Roboám feleségül vette Mahalátot, aki Jerimótnak, Dávid fiának és annak az Abihailnak volt a lánya, aki Isai fiának, Eliábnak+ volt a lánya. 19 Ő idővel fiúkat szült neki: Jeust, Semáriát és Zahámot. 20 Őutána elvette Maákát, Absolon+ unokáját. Ez idővel Abiját+, Attait, Zizát és Selomitot szülte neki. 21 Roboám az összes többi feleségénél és másodfeleségénél+ jobban szerette Maákát, Absolon unokáját, ugyanis 18 felesége és 60 másodfelesége volt, és 28 fia meg 60 lánya született. 22 Roboám így aztán Abiját, Maáka fiát jelölte ki fővé és vezetővé a testvérei között, mert királlyá akarta tenni őt. 23 De értelmesen cselekedett, és elküldött a fiai közül némelyeket Júda és Benjámin egész területére, minden megerősített városba.+ Bőkezűen gondoskodott róluk, és sok feleséget szerzett nekik.
12 Nem sokkal azután, hogy Roboám megerősödött,+ és a királysága megszilárdult, elhagyta Jehova törvényét,+ és vele együtt egész Izrael is. 2 Roboám király 5. évében Sisák+, Egyiptom királya fölvonult Jeruzsálem ellen, ugyanis hűtlenek voltak Jehovához. 3 Sisák 1200 szekérrel, 60 000 lovassal és egy megszámlálhatatlanul nagy sereggel jött Egyiptomból – líbiaiakkal, szukkiakkal és etiópokkal.+ 4 Elfoglalta Júda megerősített városait, és végül eljutott Jeruzsálemig.
5 Semája+ próféta ekkor elment Roboámhoz és Júda fejedelmeihez, akik Sisák miatt egybegyűltek Jeruzsálemben, és így szólt hozzájuk: „Ezt mondja Jehova: »Ti elhagytatok engem, ezért én is elhagytalak titeket,+ hogy Sisák kezébe kerüljetek.«” 6 Erre Izrael fejedelmei és a király megalázták magukat,+ és ezt mondták: „Jehova igazságos!” 7 Amikor Jehova látta, hogy megalázták magukat, Jehova így szólt Semájához: „Mivel megalázták magukat, nem pusztítom el őket,+ hanem rövidesen megmentem őket. Nem zúdítom haragom Jeruzsálemre Sisák által. 8 Ám a szolgái lesznek, hogy megtudják, mi a különbség aközött, ha engem szolgálnak, és aközött, ha más országok királyait* szolgálják.”
9 Sisák, Egyiptom királya így feljött Jeruzsálem ellen. Elvitte Jehova házának kincseit+ és a király házának* kincseit. Mindent elvitt, beleértve az aranypajzsokat is, amelyeket Salamon készített.+ 10 Roboám király ezért rézpajzsokat készített helyettük, és rábízta őket a királyi ház bejáratánál szolgáló őrség* vezetőire. 11 Valahányszor a király Jehova házába ment, eljöttek az őrök, és vitték ezeket, majd visszatették az őrszobába. 12 Mivel a király megalázta magát, Jehova haragja elfordult tőle,+ és nem hozott rájuk teljes pusztulást.+ Mindamellett volt azért jó is Júdában.+
13 Roboám király pedig megerősítette a hatalmát Jeruzsálemben, és tovább uralkodott. 41 évesen kezdett uralkodni, és 17 évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet Jehova kiválasztott Izrael összes törzse közül, hogy ott legyen a neve. A király anyját, aki ammonita volt, Naámának hívták.+ 14 De Roboám azt tette, ami rossz, mert nem határozta el a szívében, hogy Jehovát szolgálja*.+
15 Roboám dolgai, elejétől a végéig, le vannak írva Semája+ próféta és Iddó+ látnok írásaiban, a származási jegyzékben. Roboám és Jeroboám között pedig mindig háborúskodás folyt.+ 16 Aztán Roboám meghalt, és eltemették Dávid városában+. A fia, Abija+ lett a király utána.
13 Jeroboám királynak a 18. évében Abija lett a király Júda felett.+ 2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Uriel lánya volt Gibeából+, Mikájának+ hívták. Abija és Jeroboám között pedig háborúskodás volt.+
3 Abija elindult hát a háborúba egy 400 000 fős hadsereggel, mely erős, képzett* harcosokból állt.+ Jeroboám pedig csatarendbe állt ellene 800 000 képzett*, erős harcossal. 4 Abija ekkor kiállt a Cemáraim hegyére, amely Efraim hegyvidékén van, és így szólt: „Hallgassatok meg, ó, Jeroboám és egész Izrael! 5 Hát nem tudjátok, hogy Jehova, Izrael Istene Dávidnak adott királyságot Izrael felett örökre,+ neki és a fiainak,+ a sószövetség* által?+ 6 De Jeroboám+, Nébát fia, Salamonnak, Dávid fiának szolgája fellázadt ura ellen.+ 7 Mihaszna, semmirekellő emberek gyülekeztek köré. Ők erősebbnek bizonyultak Roboámnál, Salamon fiánál, amikor Roboám fiatal és bátortalan volt, és nem tudott ellenállni nekik.
8 Ti most úgy gondoljátok, hogy elég erősek vagytok Jehova királyságával szemben, amely Dávid fiainak kezében van, mert nagyon sokan vagytok, és veletek vannak az aranyborjúk, amelyeket Jeroboám készített nektek istenekül.+ 9 Nemde elűztétek Jehova papjait,+ Áron leszármazottait és a lévitákat? Nemde saját papokat jelöltetek ki, miként más országok népei?+ Bárki, aki eljött, és hozott* egy fiatal bikát meg hét kost, papja lehetett azoknak, amik nem istenek. 10 Nekünk azonban Jehova az Istenünk,+ és mi nem hagytuk el őt. A papjaink, Áron leszármazottai Jehovának szolgálnak, a léviták pedig segítenek a munkában. 11 Minden reggel és este égőáldozatokat+ mutatnak be, hogy felszálljon azok füstje Jehovához, meg illatos füstölőszert+. Az egymásra rakott kenyerek*+ a színarany asztalon vannak, és az arany lámpatartó+ lámpáit minden este meggyújtják,+ mert mi eleget teszünk a Jehova Istenünk iránti kötelezettségünknek, de ti elhagytátok őt. 12 Nézzétek, velünk van az igaz Isten, vezet minket az ő papjaival és a jelt adó trombitákkal, hogy harci riadót harsogjanak ellenetek. Ó, Izrael férfiai, ne hadakozzatok Jehova ellen, ősapáitok Istene ellen, mert nem jártok sikerrel!”+
13 Jeroboám pedig elküldött egy csapatot, hogy lesben álljanak mögöttük, így aztán seregének a nagyobb része Júda előtt volt, a lesben állók meg mögöttük. 14 Amikor Júda férfiai megfordultak, látták, hogy elölről is, hátulról is támadás indult ellenük. Ezért Jehovához kiáltottak,+ és a papok közben hangosan trombitáltak. 15 Júda emberei harci kiáltásban törtek ki, és amikor harci kiáltást hallattak, az igaz Isten vereséget mért Jeroboámra és egész Izraelre Abija és Júda előtt. 16 Az izraeliták menekülni kezdtek Júda elől, Isten pedig segített Júda embereinek, hogy legyőzzék őket. 17 Abija és a népe nagy öldöklést vitt véghez közöttük, és 500 000 képzett* harcos esett el Izraelből. 18 Így Izrael férfiait megalázták abban az időben, Júda férfiai pedig erősebbnek bizonyultak, mivel ők Jehovára, ősapáik Istenére támaszkodtak.+ 19 Abija pedig üldözte Jeroboámot, és elfoglalt tőle városokat: Bételt+ és a környező városokat*, Jesánát és a környező városokat, továbbá Efrajint+ és a környező városokat. 20 Jeroboám soha többé nem nyerte vissza a hatalmát Abija napjaiban. Jehova aztán csapással sújtotta őt, és meghalt.+
21 Abija azonban egyre jobban megerősödött. Idővel 14 felesége lett,+ és 22 fia meg 16 lánya született. 22 Abija egyéb dolgai, tettei és szavai, fel vannak jegyezve Iddó próféta írásaiban*.+
14 Abija aztán meghalt, és eltemették Dávid városában+. A fia, Asa lett a király utána. Az ő napjaiban béke volt az országban 10 évig.
2 Asa azt tette, amit Jehova, az ő Istene jónak és helyesnek tart. 3 Eltávolította az idegen oltárokat+ és a magaslatokat, összetörte a szent oszlopokat,+ és kivágta a szent rudakat*.+ 4 Ezenkívül elrendelte, hogy Júda Jehovát, ősapái Istenét imádja*, és tartsa meg a törvényt és a parancsolatot. 5 Így hát eltávolította Júda minden városából a magaslatokat meg a füstölőszertartókat,+ és uralkodása alatt nyugalom volt a királyságban. 6 Megerősített városokat épített Júdában,+ mert háborítatlan volt az ország, és nem hadakoztak ellene ezekben az években, ugyanis nyugalmat adott neki Jehova.+ 7 Ezért ezt mondta Júdának: „Építsük meg e városokat, vegyük körül őket fallal, lássuk el tornyokkal,+ kapukkal* és reteszekkel. Az ország még mindig a miénk, mert szolgáltuk* Jehovát, a mi Istenünket. Szolgáltuk, és ő mindenfelől nyugalmat adott nekünk.” Az építkezéseik tehát sikerrel jártak.+
8 Asának 300 000 fős hadserege volt Júdából, nagy pajzzsal és lándzsával fölszerelkezve. Benjáminból pedig 280 000 erős harcos volt, akik kis pajzsot* viseltek, és íjjal voltak felszerelve*.+
9 Később az etióp Zerah kivonult ellenük egy 1 000 000 fős hadsereggel és 300 szekérrel.+ Amikor eljutott Marésahig+, 10 Asa kivonult ellene, és csatarendbe álltak a Cefáta-völgyben, Marésahnál. 11 Asa ekkor Istenéhez, Jehovához kiáltott,+ és ezt mondta: „Ó, Jehova, neked nem számít, hogy akiknek segítesz, sokan vannak-e, vagy erőtlenek-e.+ Segíts meg minket, ó, Jehova Istenünk, mert rád támaszkodunk,+ és a te nevedben jöttünk e sokaság ellen.+ Ó, Jehova, te vagy a mi Istenünk! Ne engedd, hogy a halandó ember győzedelmeskedjen veled szemben!+”
12 Jehova erre vereséget mért az etiópokra Asa előtt és Júda előtt, és az etiópok elmenekültek.+ 13 Asa pedig a vele levő néppel együtt egészen Gérárig+ üldözte őket, és hullottak az etiópok, mígnem senki sem maradt életben közülük, mert Jehova és a serege szétzúzta őket. Ezek után igen nagy zsákmányt vittek magukkal. 14 És vereséget mértek minden városra Gérár körül, mert rettegés fogta el azokat Jehova miatt. Az összes várost kifosztották, mivel sok minden volt, amit el lehetett onnan rabolni. 15 Az állattartók sátrait is megtámadták, és sok-sok nyájat és tevét zsákmányoltak, majd visszatértek Jeruzsálembe.
15 Azáriára, Oded fiára pedig leszállt Isten szelleme. 2 Ezért kiment Asa elé, és így szólt hozzá: „Hallgassatok meg, ó, Asa és egész Júda és Benjámin! Jehova veletek van, amíg vele vagytok.+ Ha keresitek őt, engedni fogja, hogy megtaláljátok,+ de ha elhagyjátok, elhagy titeket.+ 3 Izrael hosszú időn* át az igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül és törvény nélkül volt.+ 4 De amikor nyomorúságukban visszatértek Jehovához, Izrael Istenéhez, és keresték őt, akkor engedte, hogy megtalálják.+ 5 Azokban az időkben senki sem utazhatott biztonságosan*, mert nagy zűrzavar volt az országok lakói között. 6 Egyik nemzet elpusztította a másikat, és egyik város a másikat, mert Isten okozott zűrzavart közöttük mindenféle nyomorúsággal.+ 7 Ti azonban legyetek erősek, és ne csüggedjetek el,*+ mert tetteitek jutalommal járnak!”
8 Amint Asa meghallotta ezeket a szavakat és Oded próféta próféciáját, felbátorodott, és eltávolította az utálatos bálványokat Júda+ és Benjámin egész földjéről, és a városokból, amelyeket elfoglalt Efraim hegyvidékén. És felújította Jehova oltárát, amely Jehova előcsarnoka előtt állt.+ 9 Egybegyűjtötte egész Júdát és Benjámint, továbbá azokat, akik Efraimból, Manasséból és Simeonból közöttük laktak,+ ugyanis sokan átpártoltak hozzá Izraelből, amikor látták, hogy vele van Jehova, az ő Istene. 10 Összegyűltek tehát Jeruzsálemben a 3. hónapban, Asa uralkodásának 15. évében. 11 Azon a napon áldozatot mutattak be Jehovának a zsákmányból, melyet hoztak: 700 marhát és 7000 juhot. 12 Emellett szövetségre léptek, hogy teljes szívükből és teljes lelkükből* szolgálni* fogják Jehovát, ősapáik Istenét.+ 13 Aki viszont nem szolgálja Jehovát, Izrael Istenét, annak meg kell halnia, kicsinek és nagynak, férfinak és nőnek egyaránt.+ 14 Megesküdtek tehát Jehovának fennhangon, örömkiáltás közepette, trombitaszó és kürtzengés mellett. 15 Egész Júda boldog volt az eskü miatt, mert teljes szívükből esküdtek, és buzgón keresték őt, ezért engedte, hogy megtalálják.+ Jehova pedig továbbra is nyugalmat adott nekik mindenfelől.+
16 Asa király még nagyanyját, Maákát+ is megfosztotta anyakirálynéi* méltóságától, mert az egy szemérmetlen bálványt készített, hogy a szent rudat* imádják.+ Asa kivágta Maáka szemérmetlen bálványát, porrá zúzta, és elégette a Kidron völgyében.+ 17 Ám a magaslatokat nem távolították el+ Izraelből.+ Mindazonáltal Asa teljes szívvel szolgálta Istent egész életében*.+ 18 Bevitte az igaz Isten házába az általa és az apja által megszentelt dolgokat: ezüstöt, aranyat és különféle eszközöket.+ 19 És nem volt háború Asa uralkodásának 35. évéig.+
16 Asa uralkodásának 36. évében aztán Baása+, Izrael királya feljött Júda ellen, és hozzáfogott Ráma+ építéséhez*, hogy senkit se engedjen kijönni Asától, Júda királyától, se bemenni őhozzá*.+ 2 Asa ekkor ezüstöt és aranyat hozott ki Jehova házának+ és a király házának* kincstáraiból, és elküldte ezeket Ben-Hadádnak, Szíria királyának,+ aki Damaszkuszban lakott, ezekkel a szavakkal: 3 „Megállapodás* van közöttem és közötted, az én apám és a te apád között. Küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj, bontsd fel a Baásával, Izrael királyával kötött megállapodásodat*, hogy elvonuljon tőlem.”
4 Ben-Hadád pedig hallgatott Asa királyra, és elküldte hadserege vezéreit Izrael városai ellen. Megverték Ijont+, Dánt+, Ábel-Maimot és Naftali városainak minden raktárhelyét.+ 5 Ennek hallatán Baása rögtön abbahagyta Ráma építését*, és felhagyott az építési munkálatokkal. 6 Asa király akkor maga mellé vette egész Júdát, és elhordták Ráma+ köveit és épületfáit,+ amelyekkel Baása építkezett. Asa ezekből építette fel* Gébát+ és Micpát+.
7 Abban az időben eljött Asához, Júda királyához Hanáni+, a látó, és ezt mondta neki: „Azért csúszott ki a kezed közül Szíria királyának hadserege, mert Szíria királyára támaszkodtál, és nem Jehovára, a te Istenedre.+ 8 Nem volt-e az etiópoknak és a líbiaiaknak igen nagy hadseregük, sok szekérrel meg lovassal? De mivel te Jehovára támaszkodtál, az ő segítségével legyőzted őket.+ 9 Mert Jehova szemei átfürkészik az egész földet,+ hogy támogassa* azokat, akik teljes szívvel szolgálják őt.+ Ostobán cselekedtél ebben; mostantól fogva háborúk lesznek ellened.+”
10 Asa azonban megharagudott a látóra, és börtönbe* vetette, mert dühös volt rá emiatt. Asa ugyanakkor másokat is kezdett elnyomni a nép közül. 11 Asa király története pedig elejétől a végéig meg van írva Júda és Izrael királyainak könyvében.+
12 Uralkodásának 39. évében Asa lába megbetegedett, míg aztán a király nagyon beteg lett. De ekkor sem Jehovához fordult, hanem a gyógyítókhoz. 13 Végül Asa meghalt+ uralkodásának a 41. évében. 14 El is temették a fenséges sírhelyen, amelyet Dávid városában+ vágatott magának. Ráfektették a ravatalra, amely tele volt balzsamolajjal meg különféle összetevőkből kikevert, különleges módon elkészített kenőccsel.+ És rendkívül nagy tüzet gyújtottak a tiszteletére.*
17 A fia, Josafát+ lett a király utána, és megerősítette hatalmát Izrael felett. 2 Seregeket állomásoztatott Júda összes megerősített városában, és helyőrségeket állított Júda országába, valamint Efraim azon városaiba, melyeket apja, Asa elfoglalt.+ 3 Jehova pedig Josafáttal volt, mert ő azon az úton járt, melyen korábban ősapja, Dávid,+ és nem a Baálokat szolgálta*. 4 Mert apjának Istenét szolgálta,+ és az ő parancsolatát követte*, nem pedig Izrael szokásait.+ 5 Jehova szilárddá tette a királyságot a kezében,+ és egész Júda ajándékokat adott Josafátnak, ő pedig nagy gazdagsághoz és dicsőséghez jutott.+ 6 Bátran azon az úton járt, melyet Jehova helyeselt, és még a magaslatokat+ meg a szent rudakat*+ is eltávolította Júdából.
7 Uralkodásának 3. évében elküldött a fejedelmeiért: Ben-Hailért, Abdiásért, Zakariásért, Netánelért és Mikájáért, hogy tanítsanak Júda városaiban. 8 Velük voltak a léviták közül: Semája, Netánia, Zebádia, Asáhel, Semirámót, Jonatán, Adónia, Tóbija és Tób-Adónia, valamint velük voltak a papok is, Elisáma és Jórám.+ 9 Tanítani kezdtek hát Júdában, és magukkal vitték Jehova törvényének könyvét.+ Körös-körül bejárták Júda összes városát, és tanítottak a nép között.
10 És Jehova miatt rettegés szállt a Júda körüli területen fekvő minden királyságra, és nem harcoltak Josafát ellen. 11 A filiszteusok ajándékokat és pénzt hoztak Josafátnak sarcként. Az arabok pedig 7700 kost és 7700 kecskebakot hoztak neki a nyájaikból.
12 Josafátnak egyre nagyobb lett a hatalma,+ és megerősített helyeket+ meg raktárvárosokat+ épített Júdában. 13 Kiterjedt munkálatokat folytatott Júda városaiban, Jeruzsálemben pedig katonái és kiemelkedő harcosai voltak. 14 Nemzetségeik szerint a következőképpen osztották fel őket: Júdából az ezredparancsnokok: Adnah vezér, akihez 300 000 erős harcos tartozott.+ 15 Az ő parancsnoksága alatt állt Johanán vezér, akihez 280 000-en tartoztak. 16 Az ő parancsnoksága alatt állt Amásija, Zikri fia is, aki önkéntes szolgája volt Jehovának, és akihez 200 000 erős harcos tartozott. 17 Benjáminból+ pedig Eljáda, egy kiemelkedő harcos, akihez 200 000, íjjal és pajzzsal fölszerelt ember tartozott.+ 18 Eljáda parancsnoksága alatt állt Jozabád, akihez 180 000, hadra fölkészített ember tartozott. 19 Ezek szolgáltak a királynak azokon kívül, akiket a király a megerősített városokba helyezett egész Júdában.+
18 Bár Josafát nagy gazdagsághoz és dicsőséghez jutott,+ házassági szövetséget kötött Ahábbal+. 2 Évekkel később le is ment Ahábhoz Szamáriába,+ és Aháb ekkor igen sok juhot és marhát áldozott érte és a vele levőkért. És unszolta* őt, hogy menjen föl vele Rámót-Gileád+ ellen. 3 Akkor Aháb, Izrael királya így szólt Josafáthoz, Júda királyához: „Eljössz-e velem Rámót-Gileádba?” Ő erre ezt mondta neki: „Elmegyek veled, csakúgy, mint a népem, és támogatlak a harcban.”
4 De Josafát ezt mondta Izrael királyának: „Kérlek, először kérj útmutatást Jehovától.”+ 5 Izrael királya tehát összegyűjtötte a prófétákat, 400 embert, és így szólt hozzájuk: „Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjak le róla?” Azok ezt mondták: „Menj fel, és az igaz Isten segítségével a király megszerzi azt.”
6 Josafát akkor ezt mondta: „Nincs itt még valaki, aki Jehova prófétája?+ Kérjünk útmutatást általa is.”+ 7 Izrael királya erre így felelt Josafátnak: „Van még egy ember,+ aki által meg lehet kérdezni Jehovát, de én gyűlölöm őt, mert jót sosem prófétál rólam, mindig csak rosszat.+ Ő Mikája, Jimla fia.” Josafát viszont ezt mondta: „Ne mondjon ilyet a király!”
8 Izrael királya erre odahívott egy udvari tisztviselőt, és ezt mondta: „Hozd ide gyorsan Mikáját, Jimla fiát!”+ 9 Izrael királya és Josafát, Júda királya pedig ott ültek a trónjukon királyi öltözetben. Szamária kapujának bejáratánál, a szérűn ültek. A próféták meg mindnyájan prófétáltak előttük. 10 Akkor Sedékiás, Kenaána fia vasszarvakat készített magának, és így szólt: „Ezt mondja Jehova: »Ezekkel fogod öklelni a szíreket, míg csak ki nem irtod őket.«” 11 Az összes többi próféta is így prófétált. Ezt mondták: „Menj fel Rámót-Gileádba, és sikerrel jársz.+ Jehova segítségével legyőzi őket a király.”
12 A követ pedig, aki elment, hogy odahívja Mikáját, ezt mondta neki: „Nézd! A próféták mindannyian jót ígérnek a királynak. Kérlek, te is úgy beszélj, mint ők,+ és jót ígérj!”+ 13 Mikája azonban így szólt: „Bármit mond is nekem az én Istenem, én azt fogom mondani.+ Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!” 14 Akkor odament a királyhoz, a király pedig megkérdezte tőle: „Mikája, elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjak le róla?” Ő rögtön ezt válaszolta: „Menj fel, és sikerrel jársz. Legyőzitek őket.” 15 A király ekkor így szólt hozzá: „Hányszor kötelezzelek téged esküre, hogy csak az igazat mondd nekem Jehova nevében?” 16 Erre ezt mondta: „Az izraelitákat mind szétszórva látom a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincsen pásztoruk.+ Jehova ezt mondta: »Többé nincs ezeknek uruk. Mindenki menjen vissza a házába békében.«”
17 Izrael királya ekkor így szólt Josafáthoz: „Ugye megmondtam neked: »Jót nem prófétál rólam, csak rosszat.«”+
18 Mikája ezután így folytatta: „Halljátok hát Jehova szavát: Láttam, amint Jehova a trónján ül,+ és az ég egész serege+ ott áll a jobbján és a balján.+ 19 Jehova akkor így szólt: »Ki szedi rá Ahábot, Izrael királyát, hogy fölmenjen, és elessen Rámót-Gileádnál?« Erre az egyik így, a másik meg amúgy szólt. 20 Majd előlépett egy szellem*+, megállt Jehova előtt, és ezt mondta: »Én majd rászedem.« Jehova megkérdezte tőle: »Hogyan?« 21 Így felelt: »Elmegyek, és arra késztetem a prófétáit, hogy hazudjanak*.« Isten így szólt: »Te fogod rászedni, és sikerrel jársz majd. Menj, és tegyél így!« 22 Így hát Jehova megengedte egy szellemteremtménynek, hogy arra késztesse ezeket a prófétákat, hogy hazudjanak neked,+ valójában azonban Jehova elhatározta, hogy csapással sújt téged.”
23 Ekkor Sedékiás+, Kenaána fia odalépett, arcul ütötte+ Mikáját+, és ezt mondta: „Azt mondod, hogy Jehova szelleme elhagyott engem,* hogy veled beszéljen?”+ 24 Mikája így felelt: „Majd meglátod azon a napon, amikor bemész a legbelső szobába, hogy elrejtőzz.” 25 Izrael királya akkor ezt mondta: „Fogjátok Mikáját, és adjátok át Ámonnak, a város vezetőjének, és Joásnak, a király fiának. 26 Így szóljatok hozzájuk: »Ezt mondja a király: ’Vessétek ezt a börtönbe,+ és csak kevés kenyeret és vizet adjatok neki, míg vissza nem térek békében.’«” 27 Ám Mikája így szólt: „Ha csakugyan békében térsz vissza, nem Jehova szólt általam.”+ Majd hozzátette: „Jól jegyezzétek meg ezt, mind, ti népek!”
28 Izrael királya és Josafát, Júda királya tehát fölment Rámót-Gileádba.+ 29 Izrael királya akkor így szólt Josafáthoz: „Én álruhába öltözöm, úgy megyek a csatába, te azonban vedd fel a királyi öltözetedet.” Izrael királya tehát álruhába öltözött, és elmentek a csatába. 30 Szíria királya pedig megparancsolta a szekérparancsnokainak: „Ne harcoljatok senki mással – se kicsivel, se naggyal –, csak Izrael királyával!” 31 Amint a szekérparancsnokok meglátták Josafátot, ezt mondták magukban: „Ez Izrael királya.” Elindultak hát felé, hogy harcoljanak ellene. Josafát akkor segítségért kiáltott,+ és Jehova megsegítette őt, azonnal eltérítette őket tőle. 32 Amikor a szekérparancsnokok látták, hogy nem Izrael királya az, nyomban visszafordultak, és nem követték tovább.
33 Az egyik ember pedig találomra* lőtt az íjával, és eltalálta Izrael királyát a páncéling darabjai között. A király erre így szólt a szekérhajtójához: „Fordulj meg, és vigyél el a csatatérről*, mert súlyosan megsebesültem.”+ 34 Egész nap folyt a küzdelem, és Izrael királyát álló helyzetben kellett tartani a szekéren a szírekkel szemben estig, míg végül napnyugtakor meghalt.+
19 Josafát, Júda királya ezután biztonságban* visszatért+ a házába*, Jeruzsálembe. 2 Jéhu+, Hanáninak+, a látnoknak a fia ekkor kiment elé, és így szólt Josafát királyhoz: „Hát a gonosznak kell segítséget nyújtanod?+ Hát Jehova gyűlölőit kell szeretned?+ Emiatt haragszik rád Jehova. 3 De azért jót is talált benned Isten,+ mert kiirtottad a szent rudakat* az országból, és elhatároztad a szívedben*, hogy az igaz Istent szolgálod*.”+
4 Josafát pedig továbbra is Jeruzsálemben lakott, és ismét kijárt a nép közé Beér-Sebától fogva Efraim hegyvidékéig+, hogy segítsen nekik visszatérni Jehovához, ősapáik Istenéhez.+ 5 Bírákat is kijelölt országszerte Júda minden megerősített városába, városról városra.+ 6 Ezt mondta a bíráknak: „Ügyeljetek arra, hogy mit tesztek, mert amikor ítélkeztek, nem embereket képviseltek, hanem Jehovát, ő pedig veletek van, amikor ítéletet hoztok.+ 7 Most azért mélységesen tiszteljétek* Jehovát.+ Vigyázzatok, hogy mit tesztek, mert Jehova, a mi Istenünk nem igazságtalan+ vagy részrehajló+, és nem lehet megvesztegetni.+”
8 Josafát Jeruzsálembe is kijelölt némelyeket a léviták, a papok és Izrael nemzetségfői közül, hogy Jehova bíráiként szolgáljanak, és ítélkezzenek Jeruzsálem lakosainak peres ügyeiben.+ 9 Ezt parancsolta nekik: „Ezt cselekedjétek a Jehova iránti mélységes tiszteletből*, hűséggel és teljes szívvel: 10 Akármilyen peres üggyel forduljanak is hozzátok testvéreitek, akik városaikban laknak – érintsen az vérontást+, vagy egy törvénnyel, parancsolattal, rendelkezésekkel vagy ítéletekkel kapcsolatos kérdést –, figyelmeztessétek őket, azért hogy ne legyenek vétkesek Jehova előtt. Máskülönben lesújt rátok és testvéreitekre az ő haragja. Így cselekedjetek, és akkor nem vontok magatokra vétket. 11 Itt van Amária, a magas rangú pap, aki felettesetek Jehova minden ügyében.+ Zebádia, Izmael fia Júda törzsének a vezetője a király minden ügyében. A léviták pedig tisztviselőkként szolgálnak majd titeket. Legyetek erősek, és cselekedjetek! Legyen Jehova azokkal, akik azt teszik, ami jó!*”+
20 Aztán a moábiták+ és az ammoniták+ az ammonim* egy részével együtt eljöttek harcolni Josafát ellen. 2 Jelentették Josafátnak: „Nagy tömeg jön ellened a tenger* vidékéről, Edomból+, és ott vannak Hacácon-Támárban, vagyis Én-Gediben+!” 3 Josafát ekkor megijedt, és elhatározta*, hogy Jehovát keresi.+ Böjtöt hirdetett hát egész Júdának. 4 Júda népe aztán egybegyűlt, hogy segítséget kérjen Jehovától.+ Júda minden városából eljöttek, hogy kikérjék Jehova tanácsát.
5 Akkor Josafát felállt a Júdából és Jeruzsálemből összegyűltek között Jehova házában, az új udvar előtt, 6 és ezt mondta:
„Ó, Jehova, ősapáink Istene! Hát nem te vagy az Isten az égben,+ és nem te uralkodsz a nemzetek minden királysága felett?+ A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat ellened.+ 7 Ó, Istenünk, hát nem te űzted el ennek a földnek a lakóit néped, Izrael elől, és nem te adtad oda azt hosszú-hosszú időkre a barátod, Ábrahám utódainak*?+ 8 Ők letelepedtek, és szentélyt építettek ott neked a neved tiszteletére,+ ezt mondva: 9 »Ha csapás sújt bennünket, akár kard, akár kedvezőtlen ítélet, járvány vagy éhínség által, hadd álljunk e ház elé és teeléd (hiszen ezt a házat választottad a te nevednek)+, és hadd kiáltsunk hozzád segítségért nyomorúságunkban, te pedig hallgass meg és ments meg bennünket!«+ 10 Most itt vannak Ammonnak, Moábnak és Szeir hegyvidékének+ a férfiai, akikhez nem engedted, hogy betörjön Izrael, amikor kijött Egyiptom földjéről. Kikerülte és nem semmisítette meg őket.+ 11 Ők pedig azzal fizetnek nekünk, hogy bejönnek ide, hogy kiűzzenek minket a te földedről, amelyet örökségül adtál nekünk.+ 12 Ó, Istenünk, hát nem ítélkezel felettük?+ Hisz erőtlenek vagyunk e nagy tömeggel szemben, amely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit tegyünk,+ csak rád tekintenek szemeink.+”
13 Mindeközben a júdabeliek valamennyien ott álltak Jehova előtt feleségeikkel és gyermekeikkel*, beleértve a kicsiket is.
14 Akkor Jehova szelleme leszállt Jaházielre, aki az összegyűlt csoport közepén állt. Jaháziel Zakariás fia volt, aki Benája fia volt, aki Jeiél fia volt, aki az Asáf fiai közül való lévitának, Mattániának a fia volt. 15 Így szólt: „Figyeljetek, egész Júda és Jeruzsálem lakói, és Josafát király! Ezt mondja nektek Jehova: »Ne féljetek és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert a csata nem a tiétek, hanem Istené.+ 16 Holnap menjetek le ellenük. Felvonulnak majd a Cic-hágón, és meg fogjátok találni őket a völgy végén, Jeruel pusztája előtt. 17 Nem nektek kell megvívnotok ezt a csatát. Foglaljátok el a helyeteket, álljatok nyugton,+ és lássátok meg, hogyan ment meg titeket Jehova.+ Ó, Júda és Jeruzsálem, ne féljetek, és ne rettegjetek!+ Holnap vonuljatok ki ellenük, és Jehova veletek lesz!«”+
18 Josafát erre mélyen meghajolt, arccal a földig. Egész Júda, és Jeruzsálem lakosai is leborultak Jehova előtt, hogy imádják Jehovát. 19 Ekkor a kehátiták+ és a kórahiták leszármazottai közül való léviták fölálltak, hogy hangosan dicsérjék Jehovát, Izrael Istenét.+
20 Másnap kora reggel aztán fölkeltek, és kimentek Tékoa+ pusztájába. Amikor odaértek, Josafát fölállt, és így szólt: „Hallgassatok meg, ó, Júda, és ti, Jeruzsálem lakói! Higgyetek Jehovában, a ti Istenetekben, hogy szilárdan tudjatok állni*! Higgyetek a prófétáiban,+ és akkor sikerrel jártok!”
21 Miután beszélt a néppel, férfiakat jelölt ki, hogy énekeljenek,+ és dicséretet zengjenek Jehovának szent öltözékben. Ezek a fegyveresek előtt vonultak, és ezt mondták: „Adjatok hálát Jehovának, mert odaadó szeretete örökké tart!”+
22 Amikor örömmel dicséreteket kezdtek énekelni, Jehova csapdát állított Ammon, Moáb és Szeir hegyvidékének a férfiai ellen, akik betörtek Júdába, és azok megölték egymást.+ 23 Az ammoniták és a moábiták Szeir hegyvidékének+ lakói ellen fordultak, hogy elpusztítsák és megsemmisítsék őket. Mihelyt végeztek Szeir lakóival, egymást pusztították el.+
24 Amikor Júda a pusztában levő őrtoronyhoz ért,+ és a sokaság felé fordult, a nép látta, hogy tetemeik a földön hevernek.+ Nem voltak túlélők. 25 Erre Josafát és a népe odament, hogy zsákmányt szerezzenek tőlük, és bőven találtak közöttük különféle javakat, ruhákat meg kívánatos holmikat. Annyi mindent leszedtek róluk maguknak, hogy már nem is bírtak többet elvinni.+ Olyan nagy volt a zsákmány, hogy három napig tartott, míg összeszedték. 26 A negyedik napon egybegyűltek a Beráka völgyében, hogy ott dicsőítsék* Jehovát. Ezért nevezték el azt a helyet Beráka* völgyének,+ és mind a mai napig ez a neve.
27 Azután Júda és Jeruzsálem emberei Josafáttal az élen mindnyájan visszatértek Jeruzsálembe örömmel, mert Jehova győzelemre segítette őket ellenségeik felett.+ 28 Meg is érkeztek Jeruzsálembe hárfákkal+, más húros hangszerekkel és trombitákkal+, és Jehova házához mentek.+ 29 És Isten miatt rettegés szállt annak a földnek minden királyságára, amikor meghallották, hogy Jehova harcolt Izrael ellenségei ellen.+ 30 Így hát Josafát királyságát nem háborgatták, és Istene továbbra is nyugalmat adott neki mindenfelől.+
31 Josafát pedig ezután is uralkodott Júda felett. 35 éves volt, amikor király lett, és 25 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Silhi lánya volt, Azubának hívták.+ 32 Josafát az apjának, Asának a példáját követte.+ Nem tért el attól, és azt tette, amit Jehova helyesnek tart.+ 33 De a magaslatokat nem távolították el,+ és a nép még nem határozta el a szívében, hogy csak ősapái Istenét imádja.+
34 Ami Josafát egyéb dolgait illeti, elejétől a végéig, le vannak írva Jéhunak+, Hanáni+ fiának az írásaiban, amelyek Izrael királyainak a könyvében vannak. 35 Ezután Josafát, Júda királya szövetséget kötött Aháziával, Izrael királyával, aki gonoszul cselekedett.+ 36 Társult vele, hogy hajókat készítsenek, amelyek majd Társisba+ mennek. Ecjon-Geberben+ építették a hajókat. 37 De Eliézer, a Marésából való Dódavahu fia így prófétált Josafát ellen: „Mivel szövetséget kötöttél Aháziával, Jehova tönkre fogja tenni a munkádat.”+ A hajók össze is törtek,+ és nem tudtak Társisba menni.
21 Josafát aztán meghalt, és eltemették ősapái mellé Dávid városában. A fia, Jórám lett a király utána.+ 2 A testvérei, Josafát fiai ezek voltak: Azária, Jéhiel, Zakariás, Azária, Mikáel és Sefátia. Ők mindannyian Josafátnak, Izrael* királyának voltak a fiai. 3 Az apjuk sok ajándékot adott nekik: ezüstöt, aranyat, értékes dolgokat és megerősített városokat Júdában.+ De a királyságot Jórámnak+ adta, mert ő volt az elsőszülött.
4 Amikor Jórám átvette apjától a királyság irányítását, megerősítette a hatalmát, azáltal hogy karddal megölte minden testvérét,+ csakúgy, mint Izrael fejedelmei közül néhányat. 5 Jórám 32 évesen lett király, és 8 évig uralkodott Jeruzsálemben.+ 6 Izrael királyaihoz hasonlóan cselekedett,+ úgy, ahogy az Aháb családjából valók tették, mert Aháb lánya lett a felesége,+ és azt tette, amit Jehova rossznak tart. 7 De Jehova nem akarta elpusztítani Dávid házát, mert szövetséget kötött Dáviddal,+ ugyanis megígérte neki, hogy mindig az ő leszármazottai fognak uralkodni*.+
8 Az ő napjaiban lázadt föl Edom Júda ellen,+ aztán saját királyt választott magának.+ 9 Jórám ezért a parancsnokaival és a szekereivel együtt átment, hogy megtámadja őket. Elindult éjszaka, és legyőzte az edomitákat, akik körülvették őt meg a szekerek parancsnokait. 10 De Edom mind a mai napig lázadozik Júda ellen. Abban az időben Libna+ is fellázadt ellene, mert elhagyta Jehovát, ősapái Istenét.+ 11 Ő is készített magaslatokat+ Júda hegyein, hogy rávegye Jeruzsálem lakóit arra, hogy hűtlenek legyenek*, és tévútra vitte Júdát.
12 Végül eljutott Jórámhoz egy írott üzenet Illés+ prófétától, amely így szólt: „Ezt mondja Jehova, ősapádnak, Dávidnak Istene: »Te nem követted apádnak, Josafátnak+, sem Asának+, Júda királyának a példáját. 13 Ehelyett Izrael királyaihoz hasonlóan cselekszel,+ és ráveszed Júdát meg Jeruzsálem lakóit arra, hogy hűtlenek legyenek*,+ éppen úgy, ahogy Aháb háza is az volt.+ Sőt, megölted saját testvéreidet,+ apád háznépét, akik jobbak voltak nálad. 14 Ezért Jehova nagy csapást mér népedre, fiaidra, feleségeidre és egész vagyonodra. 15 Te pedig sokféle betegségben fogsz szenvedni, bélbetegséget is beleértve, mígnem nap mint nap kijönnek a beleid a betegség miatt.«”
16 Így aztán Jehova Jórám ellen ingerelte a filiszteusokat,+ és azokat az arabokat*+, akik az etiópok közelében voltak. 17 Megtámadták Júdát, betörtek az országba, és zsákmányul ejtették mindazt a vagyont, amely a király házában* volt,+ csakúgy, mint a fiait és a feleségeit. Nem maradt neki más fia, csak Joakház*,+ a legkisebbik fia. 18 Mindezek után Jehova gyógyíthatatlan bélbetegséggel sújtotta őt.+ 19 Valamivel később, két teljes év elteltével, kijöttek a belei a betegsége miatt, míg végül belehalt kínzó betegségébe. Népe nem gyújtott tüzet a tiszteletére, mint ahogy ősapái tiszteletére tette.+ 20 Jórám 32 évesen lett király, és 8 évig uralkodott Jeruzsálemben. Senki sem sajnálta, amikor meghalt. Eltemették Dávid városában,+ de nem a királyok sírhelyeibe.+
22 Jeruzsálem lakói ezután Aháziát, a legkisebb fiát tették királlyá utána, ugyanis az idősebbeket mind megölte az a rablócsapat, amely az arabokkal a táborba jött.+ Így hát Aházia, Jórám fia kezdett uralkodni Júda királyaként.+ 2 Aházia 22 évesen lett király, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Omrinak+ volt az unokája*, Atáliának+ hívták.
3 Aházia is Aháb családjához hasonlóan cselekedett,+ mert az anyja volt a tanácsadója a gonosztettekben. 4 Azt tette, amit Jehova rossznak tart, akárcsak Aháb családja, mert ők lettek a tanácsadói apja halála után, a vesztére. 5 Megfogadta a tanácsaikat, ezért hadba vonult Jórámmal, Ahábnak, Izrael királyának a fiával együtt Hazáel+, Szíria királya ellen Rámót-Gileádba+, és ott az íjászok megsebesítették Jórámot. 6 Visszament hát Jezréelbe+, hogy felépüljön a sebesüléséből, amelyet Rámában okoztak neki, amikor Hazáel, Szíria királya ellen hadakozott.+
Júda királya, Aházia*, Jórám+ fia pedig lement Jezréelbe, hogy meglátogassa Jórámot+, Aháb fiát, mert megsebesült*.+ 7 De Isten Aházia bukását idézte elő azzal, hogy az elment Jórámhoz. Miután megérkezett, kiment Jórámmal, hogy találkozzon Jéhuval+, Nimsi unokájával*, akit Jehova felkent, hogy kiirtsa Aháb házát.+ 8 Amikor Jéhu hozzákezdett, hogy végrehajtsa az ítéletet Aháb házán, rátalált Júda fejedelmeire és Aházia testvéreinek a fiaira, Aházia szolgáira, és megölte őket.+ 9 Ezután keresni kezdte Aháziát. El is fogták őt Szamáriában, ahol rejtőzködött, és elvitték Jéhuhoz. Azután megölték őt, és eltemették,+ mert ezt mondták: „Unokája ő Josafátnak, aki teljes szívéből Jehovát szolgálta*.”+ Nem volt senki Aházia házából, akinek ereje lett volna ahhoz, hogy uralkodjon a királyság felett.
10 Amikor Atália+, Aházia anyja látta, hogy a fia meghalt, elpusztította Júda házának teljes királyi leszármazási vonalát*.+ 11 De Jehosabeát, a király lánya fogta Joást+, Aházia fiát, ellopta a király megölésre szánt fiai közül, és bevitte őt meg a dajkáját egy belső hálószobába. Jehosabeátnak, Jórám+ király lányának (aki Jójada+ pap felesége és Aházia testvére volt) sikerült elrejtenie őt Atália elől, így az nem ölte meg.+ 12 A fiú 6 évig maradt náluk, az igaz Isten házában elrejtve, mialatt Atália uralkodott az ország felett.
23 A 7. évben Jójada bátran cselekedett, és egyezséget* kötött a századparancsnokokkal,+ név szerint Azáriával, Jerohám fiával, Izmaellel, Johanán fiával, Azáriával, Obed fiával, Maáséjával, Adája fiával, és Elisáfáttal, Zikri fiával. 2 Ezután bejárták Júdát, és összegyűjtötték a lévitákat+ Júda minden városából, meg Izrael nemzetségfőit. Amikor eljöttek Jeruzsálembe, 3 az egész gyülekezet szövetséget kötött+ a királlyal az igaz Isten házában, Jójada pedig így szólt hozzájuk:
„A király fia fog uralkodni, úgy, ahogy Jehova megígérte Dávid fiai felől.+ 4 Ezt tegyétek: Egyharmad rész a papok és a léviták közül, akik szolgálatban lesznek+ sabbaton, kapuőrök+ legyenek. 5 Egyharmad rész a király házánál*+, egyharmad rész pedig az Alap kapunál legyen, és az egész nép Jehova házának az udvaraiban legyen.+ 6 Senkit se engedjetek bemenni Jehova házába, csak a papokat és a szolgálatot végző lévitákat.+ Ezek mehetnek be, mert szent csoport ők, és az egész nép tegyen eleget Jehova iránti kötelezettségének. 7 A léviták vegyék körül a királyt minden oldalról, mindegyikőjük fegyverrel a kezében. Aki behatol a házba, azt meg kell ölni. Maradjatok a királlyal, bármerre megy is*!”
8 A léviták és egész Júda pedig pontosan azt tették, amit Jójada pap megparancsolt. Mindegyikük maga mellé vette az embereit, a sabbaton szolgálatban levőket, és azokat, akik nem voltak szolgálatban sabbaton,+ mert Jójada pap nem mentette fel az osztályokat+ a szolgálat alól. 9 Jójada pap ekkor odaadta a századparancsnokoknak+ Dávid király lándzsáit, kis pajzsait* és kerek pajzsait,+ amelyek az igaz Isten házában voltak.+ 10 Aztán felállította az egész népet, mindegyiküket fegyverrel* a kezében, a ház jobb oldalától a ház bal oldaláig, az oltárnál és a háznál, körülfogva a királyt. 11 Ezután kihozták a király fiát+, rátették a koronát* meg az Isten törvényét tartalmazó tekercset*+, és királlyá tették őt. Jójada és a fiai felkenték őt, és ezt mondták: „Éljen sokáig a király!”+
12 Amikor Atália meghallotta a futkosó nép hangját, és hogy dicsérik a királyt, rögtön odament a Jehova házánál levő néphez.+ 13 Akkor látta, hogy a király ott áll a bejáratnál, az egyik oszlopnál*. A fejedelmek+ és a trombitások pedig a királlyal voltak, és az ország egész népe ujjongott,+ és fújta a trombitákat. Ott voltak az énekesek is a hangszerekkel, és ők adtak jelt Isten dicsőítésére. Atália erre megszaggatta a ruháit, és felkiáltott: „Összeesküvés! Összeesküvés!” 14 Jójada pap azonban kiküldte a századparancsnokokat, azokat, akik a hadsereg fölé lettek kinevezve, és ezt mondta nekik: „Vigyétek ki őt a sorok közül, és ha valaki utánamegy, azt öljétek meg karddal!” Jójada pap ugyanis korábban megmondta: „Ne Jehova házában öljétek meg!” 15 Így hát elfogták, és amikor a Ló kapu bejáratához értek, amely a királyi házhoz* tartozott, rögtön megölték.
16 Akkor Jójada szövetséget kötött maga, az egész nép és a király között, hogy továbbra is Jehova népe lesznek.+ 17 Ezután az egész nép bement Baál házába*, és lerombolta azt.+ Oltárait meg bálványait összetörték,+ és Mattánt, Baál papját megölték+ az oltárok előtt. 18 Jójada akkor Jehova házának a felvigyázását a papokra és a lévitákra bízta, akiket Dávid osztályokba sorolt Jehova háza fölé, hogy bemutassák Jehova égőáldozatait+ a Mózes törvényében leírtak szerint,+ ujjongással és énekszóval, ahogy Dávid* elrendelte. 19 Ezenkívül kapuőröket+ állított Jehova házának a kapuihoz, hogy senki se léphessen be, aki valamiért tisztátalan. 20 Ekkor maga mellé vette a századparancsnokokat+, az előkelőket, valamint azokat, akik a nép felett uralkodtak, meg az ország egész népét, és lekísérte a királyt Jehova házából. Aztán a felső kapun át megérkeztek a király házába*, és leültették a királyt a királyság trónjára.+ 21 Így hát az ország egész népe ujjongott, és a városban nyugalom volt, mivel Atáliát megölték karddal.
24 Joás 7 éves volt, amikor király lett,+ és 40 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Beér-Sebából való volt, Cibjahnak hívták.+ 2 Joás azt tette Jójada pap minden napján, amit Jehova helyesnek tart.+ 3 Jójada két feleséget választott neki, Joásnak pedig fiai és lányai lettek.
4 Idővel Joásnak szíve vágya lett, hogy rendbe hozza Jehova házát.+ 5 Ezért egybegyűjtötte a papokat meg a lévitákat, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izraeltől, hogy Istenetek háza évről évre rendbe legyen hozva.+ Ne késlekedjetek!” De a léviták halogatták a dolgot.+ 6 A király ezért hívatta Jójada főpapot, és ezt mondta neki:+ „Miért nem követelted meg a lévitáktól, hogy behozzák Júdából és Jeruzsálemből a szent adót, melyet Jehova szolgája, Mózes vetett ki;+ Izrael gyülekezetének szent adóját a sátor számára, ahol a szövetségláda volt*?+ 7 Atáliának+, annak a gonosz asszonynak a fiai betörtek az igaz Isten házába,+ és Jehova házának szent dolgait mind a Baálok imádatára használták fel.” 8 Akkor a király parancsára készítettek egy ládát+, és elhelyezték azt kívül, Jehova házának kapujánál.+ 9 Ezután felhívást küldtek szét egész Júdába és Jeruzsálembe, hogy hozzák el Jehovának a szent adót+, melyet az igaz Isten szolgája, Mózes vetett ki Izraelre a pusztában. 10 Erre minden fejedelem és az egész nép örömmel hoztak adományokat,+ bedobták a ládába, mígnem az megtelt*.
11 A léviták, amikor csak látták, hogy sok pénz van a ládában, elvitték azt, hogy átadják a királynak. A király titkára és a főpap megbízottja akkor odament, és kiürítette a ládát,+ majd visszavitték a helyére. Ezt tették napról napra, úgyhogy igen sok pénzt gyűjtöttek össze. 12 Ezután a király és Jójada odaadta azoknak, akik a Jehova házán végzett munkát felügyelték. Ők aztán kővágókat és mesterembereket fogadtak fel, hogy rendbe hozzák Jehova házát,+ továbbá vas- meg rézműveseket Jehova házának kijavítására. 13 A munkát felügyelők tehát munkához láttak, és a javítási munkálatok előrehaladtak a felügyeletük alatt. Megfelelő állapotba hozták az igaz Isten házát, és megerősítették. 14 Mihelyt végeztek, elvitték a megmaradt pénzt a királyhoz és Jójadához, ők pedig eszközöket készítettek Jehova háza számára: eszközöket a szolgálathoz és az áldozatokhoz, poharakat, arany- meg ezüsteszközöket.+ És rendszeresen égőáldozatokat+ mutattak be Jehova házánál Jójada minden napján.
15 Egy hosszú és megelégedést nyújtó élet után* Jójada 130 éves korában meghalt. 16 Eltemették Dávid városában a királyok mellé,+ mert jó dolgokat tett Izrael népéért,+ az igaz Istenért és Isten házáért.
17 Jójada halála után eljöttek Júda fejedelmei, és meghajoltak a király előtt, a király pedig hallgatott rájuk. 18 Elhagyták Jehovának, ősapáik Istenének a házát, és a szent rudaknak* meg a bálványoknak kezdtek szolgálni. Ezzel a vétkével Júda és Jeruzsálem magára vonta Isten haragját. 19 Jehova újra meg újra prófétákat küldött közéjük, hogy visszatérítsék őket hozzá, és ezek mindig figyelmeztették őket*, de ők nem hallgattak rájuk.+
20 Isten szelleme pedig rászállt* Zakariásra, Jójada+ pap fiára. Ő odaállt a nép elé, és így szólt hozzájuk: „Ezt mondja az igaz Isten: »Miért szegitek meg Jehova parancsolatait? Nem fogtok sikerrel járni! Mivel elhagytátok Jehovát, ő is elhagy titeket.«”+ 21 Azok viszont összeesküdtek ellene,+ és a király parancsára megkövezték Jehova házának udvarán.+ 22 Joás király nem emlékezett meg arról, hogy milyen odaadó szeretettel bánt vele annak apja*, Jójada, így hát megölte a fiát. Az pedig ezt mondta, amikor haldoklott: „Fizessen meg neked Jehova azért, amit tettél!”+
23 Az év elején* a szír hadsereg feljött Joás ellen, és behatolt Júdába és Jeruzsálembe.+ Azután elpusztították a nép összes fejedelmét+, a zsákmányukat pedig mind elküldték Damaszkusz királyának. 24 Noha a támadó szír hadsereg kis létszámú volt, Jehova mégis kiszolgáltatott nekik egy igen nagy hadsereget,+ mert azok elhagyták Jehovát, ősapáik Istenét. Így hát végrehajtották* az ítéletet Joáson. 25 Amikor elvonultak (súlyos sérülésekkel* hagyták ott), a saját szolgái összeesküdtek ellene, mivel kiontotta Jójada+ pap fiainak* a vérét. Az ágyában ölték meg.+ Meghalt, és Dávid városában temették el,+ de nem a királyok sírhelyeibe temették.+
26 Ezek voltak, akik összeesküdtek ellene:+ Zabád, az ammonita asszonynak, Simeátnak a fia, és Jozabád, a moábita asszonynak, Simritnek a fia. 27 Ami a fiait, az ellene szóló számos kijelentést+ és az igaz Isten házán végzett javítási munkálatokat*+ illeti, mindezek fel vannak jegyezve a királyok könyvének írásaiban*. A fia, Amácija lett a király utána.
25 Amácija 25 évesen kezdett uralkodni, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Jeruzsálemből való volt, Jehoaddánnak hívták.+ 2 Amácija azt tette, amit Jehova helyesnek tart, de nem teljes szívvel. 3 Mihelyt megszilárdította királyi hatalmát, megölte azokat a szolgáit, akik megölték apját, a királyt.+ 4 De a fiaikat nem ölte meg, hanem a Mózes könyvében, a törvényben megírtakkal összhangban cselekedett, melyben Jehova megparancsolta: „Az apák ne haljanak meg a fiaik miatt, és a fiak se haljanak meg az apáik miatt. Mindenki a maga bűnéért haljon meg.”+
5 És Amácija egybegyűjtötte Júdát, és felállította őket nemzetségeik szerint, az ezred- és a századparancsnokaik szerint egész Júdából és Benjáminból.+ Összeírta a 20 éves és annál idősebb férfiakat,+ és megállapította, hogy 300 000 képzett* harcos áll a hadsereg rendelkezésére, akik jól bánnak a lándzsával és a nagy pajzzsal. 6 Ezenkívül felfogadott Izraelből 100 000 erős harcost 100 ezüsttalentumért*. 7 De eljött hozzá az igaz Istennek egy embere, és így szólt: „Ó, király, ne menjen veled Izrael serege, mert Jehova nincs Izraellel,+ és egyetlen efraimitával sem. 8 Menj csak te egyedül, cselekedj, és légy bátor a háborúban! Máskülönben az igaz Isten elbuktathat téged az ellenség előtt, mert Istennek hatalma van segíteni is,+ és elbuktatni is.” 9 Amácija akkor ezt mondta az igaz Isten emberének: „De mi legyen a 100 talentummal, amit Izrael csapatainak adtam?” Erre az igaz Isten embere így felelt: „Jehova ennél sokkal többet tud adni neked.”+ 10 Amácija tehát elküldte őket, vagyis az Efraimból hozzá érkezett csapatokat, hogy menjenek haza. De azok nagyon megharagudtak Júdára, így aztán lángoló haraggal tértek haza.
11 Amácija aztán felbátorodott, levezette a csapatait a Só-völgybe+, és megölt Szeir férfiai közül 10 000-et,+ 12 10 000-et pedig élve fogtak el Júda férfiai. Ezeket elvitték a szikla tetejére, és levetették őket onnan. Mindannyian széthasadtak. 13 Ám annak a csapatnak a tagjai, akiket Amácija visszaküldött, és nem mehettek vele a háborúba,+ rátörtek Júda városaira, Szamáriától+ fogva egészen Bét-Horonig+. Lesújtottak 3000 emberre azok közül, és nagy zsákmányt szereztek.
14 De miután Amácija megverte az edomitákat, és visszatért, elhozta Szeir férfiainak isteneit, és felállította azokat magának istenekül.+ Előttük hajolt meg, és nekik kezdett áldozni, hogy az áldozatok füstje felszálljon. 15 Jehova ezért nagyon megharagudott Amácijára, és elküldött hozzá egy prófétát. Az ezt mondta neki: „Miért imádod annak a népnek az isteneit, azokat az isteneket, akik nem szabadították meg saját népüket a kezedből?”+ 16 Miközben beszélt hozzá, a király ezt mondta neki: „Talán a király tanácsadójává neveztünk ki téged?+ Hagyd abba!+ Miért öljenek meg?” A próféta erre abbahagyta, de még hozzátette: „Tudom, hogy Isten elhatározta, hogy pusztulást hoz rád, mert ezt cselekedted, és nem hallgattál a tanácsomra.”+
17 Miután Amácija, Júda királya kikérte a tanácsadói véleményét, üzenetet küldött Izrael királyának, Joásnak, aki Jéhu fiának, Joakháznak a fia: „Gyere, ütközzünk meg egymással*!”+ 18 Erre Joás, Izrael királya a következő üzenetet küldte Amácijának, Júda királyának: „A libanoni töviskóró üzenetet küldött a libanoni cédrusnak: »Add feleségül a lányodat a fiamhoz.« De a Libanon egyik vadja arra ment, és összetiporta a töviskórót. 19 Ezt mondod: »Megvertem* Edomot.«+ Ezért felfuvalkodtál, és dicsőséget akartál magadnak. De maradj csak otthon a házadban*. Miért okoznád a saját vesztedet, magaddal rántva Júdát is?”
20 De Amácija nem hallgatott rá,+ mivel az igaz Isten akarata volt az, hogy az ellenség kezébe kerüljenek,+ mert Edom isteneit követték.+ 21 Így hát fölment Joás, Izrael királya, és megütközött Amácijával, Júda királyával a Júdához tartozó Bét-Semesnél+. 22 Júda pedig vereséget szenvedett Izraeltől, úgyhogy mindenki elmenekült az otthonába*. 23 Joás, Izrael királya Bét-Semesnél foglyul ejtette Amáciját, Júda királyát, Joakház* fiának, Joásnak a fiát. Aztán elvitte őt Jeruzsálembe, és lerombolta Jeruzsálem falát az Efraim kaputól+ a Szeglet kapuig+, 400 könyök* hosszan. 24 Elvitt minden aranyat, ezüstöt és minden tárgyat, ami az igaz Isten házában, Obed-Edomnál*, valamint a király házának* kincstáraiban volt,+ továbbá túszokat is magával vitt. Ezután visszatért Szamáriába.
25 Amácija+, Júda királya, Joás fia 15 évig élt még Izrael királyának, Joásnak+, Joakház fiának a halála után.+ 26 Ami Amácija egyéb dolgait illeti, elejétől a végéig, le vannak írva Júda és Izrael királyainak a könyvében. 27 Attól az időtől fogva, hogy Amácija felhagyott Jehova követésével, összeesküvést szőttek ellene+ Jeruzsálemben. Ő elmenekült Lákisba, de utánaküldtek embereket, és ott megölték. 28 Visszavitték hát lovakon, és eltemették ősapái mellé, Júda városában.
26 Akkor Júda egész népe fogta a 16 éves Uzziást+, és királlyá tették őt apja, Amácija helyett.+ 2 Ő építette újjá Elótot+, és csatolta vissza Júdához, miután a király* meghalt.+ 3 Uzziás+ 16 évesen kezdett uralkodni, és 52 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Jeruzsálemből való volt, Jekóliának hívták.+ 4 Uzziás azt tette, amit Jehova helyesnek tart, pontosan úgy, ahogy az apja, Amácija.+ 5 Végig Istent szolgálta* Zakariás napjaiban, aki arra tanította őt, hogy mélységesen tisztelje* az igaz Istent. Amíg Jehovát szolgálta, az igaz Isten sikeressé tette őt.+
6 Kivonult, harcolt a filiszteusok+ ellen, és áttörte Gát+ falát, Jabne+ falát meg Asdód+ falát. Aztán városokat épített Asdód vidékén és a filiszteusok között. 7 Megsegítette őt az igaz Isten a filiszteusok ellen, a Gúr-Baálban lakó arabok+ ellen és a meunik ellen. 8 Az ammoniták+ pedig kezdtek sarcot fizetni Uzziásnak. Uzziás híre végül eljutott egészen Egyiptomig, mert rendkívül hatalmas lett. 9 Uzziás ezenkívül tornyokat épített+ Jeruzsálemben a Szeglet kapunál+, a Völgy kapunál+ meg a Támpillérnél, és megerősítette azokat. 10 A pusztában is épített tornyokat+, és sok víztárolót ásott* (mert sok állata volt). Ugyanezt tette a Sefélán és a síkságon* is. Földművesei és vincellérei voltak a hegyekben és a Kármelen, mert szerette a földművelést.
11 Uzziásnak jól felszerelt hadserege is volt. Katonai egységekbe rendeződve vonultak ki a hadjáratokra. Jeiél, a titkár+, és Maáséja, a tisztviselő megszámolta és jegyzékbe vette a katonákat.+ Ez a két férfi Hanánia parancsnoksága alatt állt, aki a király egyik fejedelme volt. 12 A nemzetségfők, akik ezeket az erős harcosokat vezették, összesen 2600-an voltak. 13 A parancsnokságuk alá tartozó hadsereg 307 500 harcra kész férfiból állt. Ez hatalmas katonai erő volt, amely támogatta a királyt az ellenséggel szemben.+ 14 Uzziás az egész sereget felszerelte pajzsokkal, lándzsákkal,+ sisakokkal, páncélingekkel,+ íjakkal és parittyakövekkel.+ 15 Készített Jeruzsálemben harci gépeket is, amelyeket mérnökök terveztek. Ezeket a tornyokra+ és a falak sarkaira helyezték, nyilak és nagy kövek kilövésére. El is terjedt Uzziás híre igen messzire, mert óriási segítséget kapott Istentől, és megerősödött.
16 Ám amint megerősödött, gőgössé vált a szíve, annyira, hogy a saját vesztét okozta ezzel. Hűtlen lett Jehovához, az ő Istenéhez, mert bement Jehova templomába, hogy füstölőszert égessen a füstölőoltáron.+ 17 Azária pap rögtön bement utána, és vele együtt Jehova papjai közül 80 bátor ember. 18 Odaálltak Uzziás király elé, és ezt mondták: „Nem a te dolgod, Uzziás, hogy füstölőszert égess Jehovának!+ Csak a papok égethetnek füstölőszert, mert ők Áron leszármazottai,+ akik meg lettek szentelve. Menj ki a szentélyből, mert hűtlen voltál, és nem fogsz dicsőséget kapni ezért Jehova Istentől!”
19 De Uzziás, akinek már ott volt a kezében a füstölő a füstölőszer égetéséhez, dühbe gurult.+ Amíg ő dühöngött a papokra, lepra+ jelent meg a homlokán a papok előtt Jehova házában, a füstölőoltár mellett. 20 Amikor Azária, a főpap, meg az összes pap feléje fordult, látták, hogy lepra jelent meg a homlokán. Ezért kiűzték onnan, és ő is sietett kifelé, mert Jehova csapással sújtotta.
21 Uzziás király a halála napjáig leprás maradt. Egy külön házban élt leprásként,+ mert nem mehetett be Jehova házába. Jótám, a fia felügyelte a király házának* ügyeit, ő ítélte az ország népét*.+
22 Uzziás egyéb dolgait, elejétől a végéig, feljegyezte Ézsaiás+ próféta, Ámóc fia. 23 Végül Uzziás meghalt, és eltemették ősapái mellé. A királyok temetési mezején temették el, mert ezt mondták: „Leprás ő.” A fia, Jótám+ lett a király utána.
27 Jótám+ 25 évesen kezdett uralkodni, és 16 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Cádók lánya volt, Jerusának hívták.+ 2 Jótám azt tette, amit Jehova helyesnek tart, pontosan úgy, ahogy az apja, Uzziás,+ csakhogy ő nem lépett be jogtalanul Jehova templomába.+ A nép azonban még mindig gonoszul cselekedett. 3 Jótám építette meg Jehova házának felső kapuját,+ és az Ófel+ falán is sokat épített. 4 Városokat is épített+ Júda hegyvidékén+, az erdős területeken pedig megerősített helyeket+ és tornyokat+ épített. 5 Harcolt az ammoniták+ királya ellen, és végül legyőzte őket, ezért abban az évben az ammoniták adtak neki 100 ezüsttalentumot*, 10 000 kór* búzát, és árpából is 10 000-et. Az ammoniták a második és harmadik évben is megadták ezt neki.+ 6 Jótám tehát egyre inkább megerősödött, mert elhatározta, hogy azon az úton jár, melyet Jehova, az ő Istene helyesel.
7 Ami Jótám egyéb dolgait illeti, az összes háborúját és tettét, le vannak írva Izrael és Júda királyainak a könyvében.+ 8 Jótám 25 évesen kezdett uralkodni, és 16 évig uralkodott Jeruzsálemben.+ 9 Végül Jótám meghalt, és eltemették Dávid városában+. A fia, Aház lett a király utána.+
28 Aház+ 20 évesen kezdett uralkodni, és 16 évig uralkodott Jeruzsálemben. Az ősapjával, Dáviddal ellentétben nem azt tette, amit Jehova helyesnek tart.+ 2 Ehelyett Izrael királyaihoz hasonlóan cselekedett,+ sőt fém*+ Baál-szobrokat is készített. 3 Ezenkívül a Hinnom fiának völgyében* áldozott, hogy az áldozatok füstje felszálljon, és elégette a fiait+ azoknak a nemzeteknek az utálatos szokásai szerint,+ amelyeket Jehova korábban elűzött az izraeliták elől. 4 Továbbá áldozott a magaslatokon+, a dombokon és minden dús lombú fa alatt+, hogy az áldozatok füstje felszálljon.
5 Jehova, az ő Istene ezért kiszolgáltatta őt Szíria királyának,+ úgyhogy legyőzték őt, sok foglyot elhurcoltak, és Damaszkuszba+ vittek. Isten Izrael királyának is kiszolgáltatta őt, az pedig nagy öldöklést vitt véghez közöttük. 6 Péka+, Remália fia ugyanis egy nap alatt megölt Júdában 120 000 bátor férfit, mivel elhagyták Jehovát, ősapáik Istenét.+ 7 Zikri, egy efraimita harcos pedig megölte Maáséját, a király fiát, és Azrikámot, aki a palota* ügyeit igazgatta, valamint Elkánát, aki második volt a király után. 8 Az izraeliták ezenkívül foglyul ejtettek testvéreik közül 200 000-et, asszonyokat, fiúkat és lányokat. Nagy zsákmányt is raboltak tőlük, amit aztán elvittek Szamáriába+.
9 Ám volt ott Jehovának egy prófétája, akit Odednek hívtak. Ez kiment a Szamáriába tartó sereg elé, és ezt mondta nekik: „Nézzétek! Jehova, ősapáitok Istene azért engedte, hogy legyőzzétek Júdát, mert megharagudott rájuk.+ Ti viszont olyan dühvel öldöstétek őket, hogy Istenhez is eljutott a híre. 10 Most pedig Júda és Jeruzsálem népét szolgáitokká és szolgálólányaitokká akarjátok tenni.+ De vajon nem vagytok ti is vétkesek Jehova Istenetek előtt? 11 Most azért hallgassatok rám, és küldjétek vissza a foglyokat, akiket a testvéreitek közül vittetek el, mert Jehova rendkívül haragszik rátok!”
12 Ekkor az efraimiták néhány főembere – Azária, Johanán fia, Berekia, Mesillémót fia, Jehizkija, Sallum fia, és Amasa, Hadlai fia – szembeszállt a hadjáratból érkezőkkel, 13 és ezt mondták nekik: „Ne hozzátok ide a foglyokat, mert ezzel bűnössé válnánk Jehova előtt. Amit tenni akartok, az csak súlyosbítaná a bűneinket és a vétkünket, pedig már így is nagy a vétkünk, és Isten rendkívül haragszik Izraelre.” 14 Erre a fegyveres katonák átadták a foglyokat és a zsákmányt+ a fejedelmeknek és azoknak, akik velük együtt összegyűltek. 15 Ekkor a név szerint kijelölt férfiak átvették a foglyokat, és a zsákmányból ruhát adtak mindazoknak, akiknek nem volt megfelelő ruhájuk. Felöltöztették hát őket, és adtak nekik sarut, ételt, italt, valamint olajat a bőrükre. Az erőtleneket pedig szamarakon szállították, és elvitték őket a testvéreikhez Jerikóba, a pálmafák városába. Ezután visszatértek Szamáriába.
16 Abban az időben Aház király segítséget kért Asszíria királyaitól.+ 17 Az edomiták újra behatoltak Júdába, megtámadták a népet, és foglyokat vittek magukkal. 18 A filiszteusok+ is fosztogattak a júdabeli Seféla+ és Negeb városaiban, és elfoglalták Bét-Semest+, Ajjalont+, Gederótot, Szokót és a környező városokat*, Timnát+ és a környező városokat, továbbá Gimzót és a környező városokat, aztán letelepedtek ott. 19 Jehova megalázta Júdát Aház, Izrael* királya miatt, mert az hagyta, hogy Júda züllötté váljon, aminek következtében súlyos bűnöket* követtek el Jehova ellen.
20 Aztán Tilgát-Pilnészer+, Asszíria királya, ahelyett hogy segített volna Aháznak, megtámadta őt, és nyomorúságot hozott rá.+ 21 Mert Aház kifosztotta ugyan Jehova házát, a király házát*+ és a fejedelmek házát, és ajándékot adott Asszíria királyának, de ez mit sem segített rajta. 22 A nyomorúsága idején Aház király még súlyosabb bűnöket követett el Jehova ellen. 23 Áldozni kezdett Damaszkusz isteneinek,+ akiknek az imádói legyőzték őt,*+ és ezt mondta: „Mivel Szíria királyait megsegítik isteneik, ezért nekik mutatok be áldozatot, hogy engem is megsegítsenek.”+ Ám azok a király és egész Izrael bukását okozták. 24 Aház ezenkívül összeszedte az igaz Isten házának eszközeit, majd darabokra vágta azokat.+ Bezárta Jehova házának ajtóit,+ és oltárokat készített magának minden sarkon Jeruzsálemben. 25 Júda minden városában magaslatokat készített, hogy más isteneknek áldozzanak azokon, és az áldozatok füstje felszálljon.+ Így bosszantotta Jehovát, ősapáinak Istenét.
26 Aház egyéb dolgai, minden tette elejétől a végéig, meg van írva Júda és Izrael királyainak könyvében.+ 27 Végül Aház meghalt, és eltemették a városban, Jeruzsálemben, mert nem vitték el őt Izrael királyainak sírhelyeire.+ A fia, Ezékiás lett a király utána.
29 Ezékiás+ 25 éves korában lett király, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Zakariás lánya volt, Abijának hívták.+ 2 Ezékiás azt tette, amit Jehova helyesnek tart,+ pontosan úgy, ahogy az ősapja, Dávid cselekedett.+ 3 Uralkodásának első évében, az első hónapban kinyitotta Jehova házának ajtóit, és megjavította őket.+ 4 Akkor elhozatta a papokat meg a lévitákat, és egybegyűjtötte őket a keletre fekvő térre. 5 Így szólt hozzájuk: „Figyeljetek rám, léviták! Szenteljétek meg most magatokat,+ és szenteljétek meg Jehovának, ősapáitok Istenének a házát, és távolítsátok el a szent helyről azt, ami tisztátalan.+ 6 Mert apáink hűtlenek lettek, és azt tették, amit Jehova, a mi Istenünk rossznak tart.+ Elhagyták őt, nem mutattak tiszteletet Jehova hajléka iránt, és hátat fordítottak Istennek.+ 7 Az előcsarnok ajtóit+ is bezárták, a lámpákat+ meg kioltották. Füstölőszert nem égettek,+ és nem mutattak be égőáldozatot+ a szent helyen Izrael Istenének. 8 Ezért Jehova haragra gyúlt Júda és Jeruzsálem ellen.+ Rettegést keltővé és döbbenet meg gúny* tárgyává tette őket, ahogy a saját szemetekkel is látjátok.+ 9 Ősapáink elestek kard által,+ fiaink, lányaink meg feleségeink pedig fogságba kerültek emiatt.+ 10 Most pedig szívem vágya, hogy szövetséget kössek Jehovával, Izrael Istenével,+ hogy elforduljon rólunk lángoló haragja. 11 Most azért, fiaim, nem annak van itt az ideje, hogy tétlenkedjetek*, mert Jehova titeket választott ki arra, hogy a színe előtt álljatok, a szolgáiként szolgáljatok,+ és áldozzatok neki, hogy az áldozatok füstje felszálljon.+”
12 Erre munkához láttak a léviták: a kehátiták+ közül Mahát, Amásai fia, és Jóel, Azária fia; a méráriták+ közül Kís, Abdi fia, és Azária, Jehallélel fia; a gersoniták+ közül Jóah, Zimma fia, és Éden, Jóah fia; 13 Elicáfán fiai közül Simri és Jéuel; Asáf+ fiai közül Zakariás és Mattánia; 14 Hémán fiai+ közül Jéhiel meg Simei; Jedutun fiai+ közül Semája és Uzziel. 15 Aztán egybegyűjtötték testvéreiket, megszentelték magukat, és bevonultak, hogy megtisztítsák Jehova házát, ahogy a király megparancsolta Jehova szavai szerint.+ 16 A papok akkor bementek Jehova házába, hogy megtisztítsák, és kihordtak Jehova templomából mindent, ami tisztátalan, Jehova házának az udvarába+. A léviták aztán fogták, és kivitték ezeket a Kidron völgyébe+. 17 Így fogtak hozzá az első hónap első napján a megszenteléshez, és a hónap 8. napján értek Jehova előcsarnokához+. 8 nap alatt meg is szentelték Jehova házát, és az első hónap 16. napján készen voltak.
18 Azután bementek Ezékiás királyhoz, és ezt mondták: „Megtisztítottuk Jehova egész házát, az égőáldozati oltárt+ és minden eszközét+, az egymásra rakott kenyerek* asztalát+ és minden eszközét. 19 Minden olyan eszközt előkészítettünk és megszenteltünk,+ amelyet Aház király hűtlenül+ eltávolított a használatból az uralkodása alatt. Ezek ott vannak Jehova oltára előtt.”
20 Ezékiás király pedig korán fölkelt, összegyűjtötte a város fejedelmeit, és fölment Jehova házába. 21 Vittek 7 bikát, 7 kost, 7 hím bárányt és 7 kecskebakot bűnért való áldozatul a királyságért, a szentélyért és Júdáért.+ Ekkor szólt Áron leszármazottainak, a papoknak, hogy áldozzák fel azokat Jehova oltárán. 22 Aztán levágták a marhákat,+ majd a papok vették a vért, és ráhintették az oltárra.+ Ezután levágták a kosokat, és a vért az oltárra hintették. Levágták a hím bárányokat is, és ráhintették a vért az oltárra. 23 Aztán a király és a gyülekezet elé vitték a bűnért való áldozatra szánt kecskebakokat, és rájuk tették a kezüket. 24 A papok ekkor levágták azokat, és a vérükkel bűnért való áldozatot mutattak be az oltáron, hogy engesztelést szerezzenek egész Izraelért. A király ugyanis egész Izraelért rendelte el az égőáldozatot és a bűnért való áldozatot.
25 Ezalatt odaállította a lévitákat Jehova házához cintányérokkal, hárfákkal és más húros hangszerekkel,+ Dávidnak+ és Gádnak+, a király látnokának, valamint Nátán+ prófétának a parancsolata szerint, mert a parancsolat Jehovától jött a prófétái által. 26 A léviták tehát ott álltak Dávid hangszereivel, a papok pedig a trombitákkal.+
27 Ezékiás akkor elrendelte, hogy mutassák be az égőáldozatot az oltáron.+ Amikor elkezdődött az égőáldozat bemutatása, felcsendült Jehova éneke, és megszólaltak a trombiták is, mégpedig Dávid, Izrael királya hangszereinek a vezetésével. 28 Az egész gyülekezet meghajolt, mialatt zengett az ének, és harsogtak a trombiták – mindez addig folytatódott, míg véget nem ért az égőáldozat bemutatása. 29 Mihelyt végeztek a bemutatásával, a király és a vele levők mindnyájan mélyen meghajoltak, és leborultak. 30 Ezékiás király és a fejedelmek ekkor meghagyták a lévitáknak, hogy dicsérjék Jehovát Dávidnak+ és Asáfnak+, a látnoknak a szavaival. Erre ők nagy örömmel dicséretet zengtek, meghajoltak és leborultak.
31 Majd Ezékiás ezt mondta: „Most, hogy el lettetek különítve* Jehováért, gyertek, hozzatok áldozatokat és hálaáldozatokat Jehova házába!” Erre a gyülekezet hozott áldozatokat meg hálaáldozatokat, és voltak, akik készségesen hoztak égőáldozatokat is.+ 32 A gyülekezet által hozott égőáldozatok száma ez volt: 70 marha, 100 kos, 200 hím bárány – mindez égőáldozatul Jehovának+ –, 33 ezenkívül a szent áldozatok: 600 marha és 3000 juh. 34 De a papok túl kevesen voltak ahhoz, hogy minden égőáldozatot megnyúzzanak. Ezért a testvéreik, a léviták segítettek nekik,+ míg be nem fejeződött a munka, és míg a papok meg nem tudtak szentelődni,+ a léviták ugyanis lelkiismeretesebbek* voltak abban, hogy megszentelődjenek, mint a papok. 35 Azonkívül égőáldozatból is sok volt,+ csakúgy, mint a közösségi áldozatok zsíros részéből+ és az égőáldozatokhoz való italáldozatokból+. Így kezdték el újra végezni* a szolgálatot Jehova házánál. 36 Ezékiás és az egész nép nagyon örült annak, amit az igaz Isten megvalósított a népért,+ mert mindez rövid idő alatt lezajlott.
30 Ezékiás üzenetet küldött egész Izraelnek+ és Júdának, sőt, Efraimnak és Manassénak+ még leveleket is írt, hogy jöjjenek el Jehova házába, Jeruzsálembe, és tartsák meg a pászkát Jehovának, Izrael Istenének.+ 2 Mindamellett a király, a fejedelmei és az egész gyülekezet Jeruzsálemben úgy határozott, hogy a 2. hónapban tartják meg a pászkát,+ 3 mivel nem tudták megtartani a megszokott időben,+ mert nem szentelte meg magát elég pap,+ és a nép sem gyűlt össze Jeruzsálembe. 4 Ezt a király is, és az egész gyülekezet is helyesnek tartotta. 5 El is határozták, hogy felhívást küldenek szét egész Izraelbe, Beér-Sebától Dánig+, hogy jöjjenek, és tartsák meg a pászkát Jehovának, Izrael Istenének Jeruzsálemben, addig ugyanis nem csoportként összegyűlve tették ezt, ahogy a megírtak szerint kellett volna.+
6 A futárok tehát a király parancsára elmentek a királytól és a fejedelmektől származó levéllel egész Izraelbe és Júdába, és ezt mondták: „Izrael népe, térjetek vissza Jehovához, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez, hogy ő is visszatérjen a maradékhoz, akik megmenekültek Asszíria királyainak kezéből.+ 7 Ne legyetek olyanok, mint ősapáitok és testvéreitek, akik hűtlenek voltak Jehovához, ősapáik Istenéhez, ezért ő rettegést keltővé tette őket, amint látjátok is.+ 8 Ne legyetek makacsok, miként ősapáitok.+ Vessétek alá magatokat Jehovának, és jöjjetek el a szentélyébe+, amelyet örökre megszentelt, és szolgáljátok Jehovát, a ti Isteneteket, hogy elforduljon rólatok lángoló haragja.+ 9 Mert ha visszatértek Jehovához, akkor a fogvatartóik irgalmasak lesznek+ testvéreitekhez és fiaitokhoz, és megengedik, hogy visszatérjenek erre a földre,+ mert Jehova, a ti Istenetek könyörületes és irgalmas,+ és nem fordul el tőletek, ha visszatértek hozzá.+”
10 A futárok pedig városról városra mentek Efraim és Manassé+ egész földjén, egészen Zebulonig, de folyton csúfot űztek belőlük, és gúnyolták őket.+ 11 Ám Áserből, Manasséból és Zebulonból némelyek megalázták magukat, és elmentek Jeruzsálembe.+ 12 Az igaz Isten áldása Júdán is ott volt, hogy egységesen* teljesítsék, amit a király és a fejedelmek parancsoltak Jehova szavára.
13 Nagyszámú nép gyűlt össze Jeruzsálemben, hogy megtartsák a kovásztalan kenyerek ünnepét+ a 2. hónapban.+ Nagyon sokan voltak. 14 Hozzáláttak, és eltávolították az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak.+ Eltávolították az összes füstölőoltárt,+ és a Kidron völgyébe vetették azokat. 15 Ezután levágták a pászkaáldozatot a 2. hónap 14. napján. A papok és a léviták pedig szégyenkeztek, úgyhogy megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek Jehova házába. 16 Odaálltak a megszokott helyükre Mózesnek, az igaz Isten emberének a törvénye szerint, majd a papok az oltárra hintették a léviták kezéből átvett vért.+ 17 Az összegyűlt nép körében sokan voltak, akik nem szentelték meg magukat, ezért a léviták gondoskodtak a pászkaáldozatok levágásáról mindazok számára, akik nem voltak tiszták,+ hogy megszenteljék őket Jehovának. 18 Mert a nép jókora része, különösen azok, akik Efraimból, Manasséból,+ Issakárból és Zebulonból jöttek, nem tisztították meg magukat, mégis ették a pászkát, és ez ellenkezett azzal, ami le volt írva. De Ezékiás imádkozott értük, ezt mondva: „Jehova, aki jóságos,+ nézze el ezt 19 mindenkinek, aki felkészítette a szívét, hogy szolgálja az igaz Istent,+ Jehovát, ősapái Istenét, még ha nincs is megtisztulva a szentségre vonatkozó előírásoknak megfelelően.+” 20 Jehova pedig meghallgatta Ezékiást, és megbocsátott* a népnek.
21 Így hát a Jeruzsálemben levő izraeliták megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét+ 7 napon át, nagy örömmel.+ A léviták meg a papok naponta dicséretet zengtek Jehovának, hangosan játszva a hangszereiken Jehovának.+ 22 Ezékiás pedig buzdította* mindazokat a lévitákat, akik értelemmel szolgálták Jehovát. 7 napon át fogyasztották az ünnepi lakomát,+ közösségi áldozatokat áldozva,+ és hálát adva Jehovának, ősapáik Istenének.
23 Azután az egész gyülekezet elhatározta, hogy 7 nappal meghosszabbítják az ünnepet, és örömmel meg is hosszabbították 7 nappal.+ 24 Ezékiás, Júda királya 1000 bikát és 7000 juhot adott adományként a gyülekezetnek, a fejedelmek pedig 1000 bikát és 10 000 juhot adtak a gyülekezetnek adományként;+ és a papok nagy számban szentelték meg magukat.+ 25 Örült Júda egész gyülekezete, a papok, a léviták, az egész gyülekezet, amely Izraelből jött,+ meg a bevándorlók+, akik Izrael földjéről jöttek, és akik Júdában laktak. 26 Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának napjai óta nem történt ilyesmi a városban.+ 27 Végül a lévita papok fölálltak, és megáldották a népet,+ Isten pedig meghallgatta őket, és imájuk eljutott az ő szent lakhelyére, az égbe.
31 Amint befejezték mindezt, az ott levő izraeliták mindnyájan elmentek Júda városaiba, összetörték a szent oszlopokat,+ kivágták a szent rudakat*,+ és lerombolták a magaslatokat+ meg az oltárokat+ egész Júdában, Benjáminban, Efraimban meg Manasséban,+ míg csak teljesen meg nem semmisítették őket. Aztán az izraeliták mind visszatértek a városaikba, mindenki a maga birtokára.
2 Ezután Ezékiás kijelölte a papok osztályait+ és a léviták osztályait+, mindegyik papot és lévitát a maga szolgálatára.+ Ők ajánlották fel az égőáldozatokat és a közösségi áldozatokat, illetve szolgáltak, hálát adtak és dicséretet zengtek Jehova udvarainak* a kapuiban.+ 3 A király adott a saját vagyonából az égőáldozatokra,+ beleértve a reggeli és az esti égőáldozatokat,+ valamint a sabbatokon+, az újholdak idején+ és az ünnepi időszakokban+ bemutatandó égőáldozatokat, úgy, ahogy meg van írva Jehova törvényében.
4 Ezenkívül megparancsolta a Jeruzsálemben lakó népnek, hogy adják meg a papokat és a lévitákat megillető részt,+ hogy azok teljesen Jehova törvényének szentelhessék magukat*. 5 Amint ki lett adva ez a rendelet, az izraeliták sok gabonát, újbort, olajat,+ mézet és mindenféle termést adtak, mindenből az első termést.+ Bőséggel hoztak tizedet mindenből.+ 6 Izrael és Júda népe, akik Júda városaiban laktak, szintén elhozták a marhákból és a juhokból a tizedet, meg a szent dolgokból,+ melyeket az Istenüknek, Jehovának szenteltek. Elhozták, és halmokba rakták azokat. 7 A 3. hónapban+ kezdték el halmokba rakni az adományaikat, és a 7. hónapban+ fejezték be. 8 Amikor Ezékiás meg a fejedelmek eljöttek, és látták a halmokat, dicsőítették Jehovát, és megáldották az ő népét, Izraelt.
9 Ezékiás megkérdezte a papokat és a lévitákat, hogy honnan van ez a sok adomány, 10 Azária, a Cádók házából való magas rangú pap pedig ezt mondta neki: „Amióta elkezdték hozni az adományokat Jehova házába,+ a nép jóllakásig eszik, sőt bőven marad is, mert Jehova megáldotta az ő népét, és ilyen sok a maradék.”+
11 Ezékiás akkor meghagyta, hogy készítsenek raktárhelyiségeket*+ Jehova házában, és el is készítették azokat. 12 Hűségesen behordták az adományt, a tizedet+ és a szent dolgokat; ezekre a lévita Konánia felügyelt mint vezető, és Simei, a testvére volt a második. 13 Jéhiel, Azaziás, Náhát, Asáhel, Jerimót, Jozabád, Eliel, Ismákia, Mahát és Benája megbízottak voltak, akik támogatták Konániát meg a testvérét, Simeit Ezékiás király utasítása szerint, és Azária volt az igaz Isten házának vezetője. 14 A lévita Kóré, Jimnah fia volt a kapuőr a keleti oldalon,+ ő felügyelt az igaz Istennek adott önkéntes adományokra,+ és ő osztotta szét a Jehovának szánt adományokat+ és az egészen szent dolgokat+. 15 Az ő irányítása alatt voltak Éden, Minjámin, Jésua, Semája, Amária és Sekánia a papok városaiban+, bizalmi tisztségben, hogy egyenlően osszák szét ezeket testvéreiknek az osztályaik+ szerint, nagynak és kicsinek egyaránt. 16 Ez azon felül volt, amit szétosztottak azoknak a 3 éves és annál idősebb fiúknak és férfiaknak, akik a származási jegyzékben szerepeltek, akik naponta eljöttek, hogy Jehova házában szolgáljanak, és ellássák a kötelezettségeiket az osztályaik szerint.
17 A papok származási jegyzéke nemzetségeik szerint lett elkészítve,+ a 20 éves és annál idősebb lévitáké+ pedig az osztályaik+ kötelezettségei szerint. 18 A származási jegyzékbe feljegyezték az összes gyermeküket, a feleségüket, a fiaikat és a lányaikat, a léviták egész közösségét – mert bizalmi tisztségük miatt megszentelték magukat a szent szolgálatra –, 19 csakúgy, mint Áron leszármazottait, a papokat, akik a környező városok legelőinek földjein éltek.+ Minden városban voltak név szerint kijelölt férfiak, akik kiosztották az ételt minden férfinak a papi családokból, és mindenkinek, aki a léviták származási jegyzékében szerepelt.
20 Ezékiás így járt el egész Júdában, és továbbra is azt tette, amit Jehova, az ő Istene jónak és helyesnek tartott, és hűséges volt hozzá. 21 Mindent, amit azért tett, hogy az ő Istenét imádja – akár az igaz Isten házánál végzett szolgálattal,+ akár a törvénnyel meg a parancsolattal kapcsolatban –, teljes szívvel tette, és sikerrel járt.
32 Miután Ezékiás hűségesen véghez vitte ezeket,+ eljött Szanhérib, Asszíria királya, és megtámadta Júdát. Ostrom alá vette a megerősített városokat, hogy áttörve a falaikat elfoglalja őket.+
2 Amikor Ezékiás látta, hogy Szanhérib eljött, hogy harcoljon Jeruzsálem ellen, 3 tanácskozott a fejedelmeivel és a harcosaival, és úgy határozott, hogy betömi a városon kívül levő vízforrásokat.+ Ők pedig támogatták őt. 4 Sok ember gyűlt össze, betömték az összes forrást meg a patakot, amely keresztülfolyt a területen, és ezt mondták: „Miért találjanak sok vizet Asszíria királyai, ha idejönnek?”
5 Azonkívül elszántan újjáépítette az egész lerombolt falat, tornyokat emelt rá, kívül pedig emelt egy másik falat. Helyreállította Dávid városának a Dombját*+, és rengeteg fegyvert* meg pajzsot készített. 6 Hadvezéreket jelölt ki a nép fölé, összehívta őket a városkapu közterére, és így bátorította őket*: 7 „Legyetek bátrak és erősek! Ne féljetek, és ne rettegjetek Asszíria királyától,+ se a vele levő sokaságtól, mert többen vannak mivelünk, mint ővele.+ 8 Ővele emberi erő* van, de mivelünk Jehova Istenünk, hogy segítsen nekünk, és megvívja csatáinkat.”+ A nép pedig bátorságot merített Ezékiásnak, Júda királyának a szavaiból.+
9 Ezután Szanhérib, Asszíria királya, amikor egész haderejével és királyi pompájával* Lákisnál volt,+ elküldte a szolgáit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához, és az összes júdabelihez, aki Jeruzsálemben volt,+ ezekkel a szavakkal:
10 „Ezt kérdezi Szanhérib, Asszíria királya: »Miben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok ostrom idején?+ 11 Vajon nem vezet félre titeket Ezékiás, hogy éhen és szomjan haljatok, amikor ezt mondja: ’Jehova Istenünk kiszabadít minket Asszíria királyának markából!’+ 12 Hát nem maga Ezékiás távolította el Istenetek* magaslatait+ meg oltárait+? És aztán nem ezt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: ’Egyetlen oltár előtt hajoljatok meg, és azon áldozzatok, hogy felszálljon az áldozatok füstje!’+ 13 Hát nem tudjátok, mit tettem én és mit tettek ősapáim az országok összes népével?+ Ki tudták-e szabadítani a nemzetek istenei országukat a kezemből?+ 14 Az ősapáim által elpusztított nemzetek istenei közül melyik tudta kiszabadítani népét a kezemből? Hát a ti Istenetek képes volna erre?+ 15 Most azért ne hagyjátok, hogy Ezékiás rászedjen vagy félrevezessen titeket!+ Ne higgyetek neki, mert egyetlen nemzet vagy királyság istene sem volt képes kiszabadítani a népét kezemből és ősapáim kezéből. Mennyivel kevésbé fog kiszabadítani titeket a kezemből a ti Istenetek!«”+
16 Szolgái tovább gúnyolták Jehovát, az igaz Istent és az ő szolgáját, Ezékiást. 17 Szanhérib még leveleket is írt,+ hogy sértegesse Jehovát,+ Izrael Istenét, és gúnyolja őt. Ez állt bennük: „Az országok nemzeteinek isteneihez hasonlóan, akik nem tudták kiszabadítani népüket a kezemből,+ Ezékiás Istene sem fogja kiszabadítani népét a kezemből.” 18 Hangosan kiabáltak a zsidók nyelvén Jeruzsálem népének, amely a fal tetején volt, hogy megfélemlítsék és megrémítsék őket, és így elfoglalhassák a várost.+ 19 Ugyanúgy gúnyolták Jeruzsálem Istenét, mint a föld népeinek isteneit, amelyek emberi kezek művei. 20 De Ezékiás király és Ézsaiás+ próféta, Ámóc fia, kitartóan imádkoztak emiatt, segítségért kiáltva Istenhez, aki az égben van.+
21 Jehova pedig kiküldött egy angyalt, és megsemmisített minden erős harcost,+ vezetőt meg vezért Asszíria királyának a táborában, így az megszégyenülve tért vissza földjére. Később bement istenének a házába*, és a saját fiai közül néhányan megölték karddal.+ 22 Jehova tehát megmentette Ezékiást és Jeruzsálem lakosait Szanhéribnak, Asszíria királyának és mindenki másnak a kezéből, és nyugalmat adott nekik minden oldalról. 23 Sokan hoztak ajándékokat Jehovának Jeruzsálembe, meg értékes dolgokat Ezékiásnak,+ Júda királyának, és ezután az összes nemzet nagy tiszteletben tartotta őt.
24 Azokban a napokban Ezékiás olyan súlyosan megbetegedett, hogy már a halálán volt. Imádkozott Jehovához,+ ő pedig válaszolt neki, és adott neki egy jelet*.+ 25 Ezékiás azonban nem volt hálás azért a jóért, ami történt vele, mert a szíve felfuvalkodott. Isten ezért megharagudott rá és Júdára meg Jeruzsálemre. 26 Bár Ezékiás szíve felfuvalkodott, megalázta magát+ Jeruzsálem lakóival együtt, és Jehova haragja nem sújtott le rájuk Ezékiás napjaiban.+
27 Ezékiás igen gazdag lett, és rendkívüli dicsőséget szerzett.+ Raktárakat+ készített magának az ezüst, az arany, az értékes kövek, a balzsamolaj, a pajzsok és minden kívánatos dolog számára. 28 A gabonatermésnek, az újbornak és az olajnak is készített raktárakat, továbbá istállókat mindenféle állatnak és aklokat a nyájaknak. 29 Városokat is épített magának, és rengeteg állata, nyája és csordája lett, mert igen nagy vagyont adott neki Isten. 30 Ezékiás volt az, aki betömte a Gihon+ vizének felső forrását+, és levezette azt nyugatra, egyenesen Dávid városába+. Ezékiás minden munkájában sikeres volt. 31 Ám amikor Babilon fejedelmei elküldték hozzá a követeiket, hogy az országban történt jel*+ felől kérdezősködjenek,+ az igaz Isten magára hagyta őt, hogy próbára tegye,+ és megtudja, mi van a szívében.+
32 Ami Ezékiás egyéb dolgait illeti, és odaadó szeretetből fakadó tetteit,+ le vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának a látomásában,+ Júda és Izrael királyainak a könyvében.+ 33 Végül Ezékiás meghalt, és eltemették őt a Dávid fiainak sírhelyeihez vivő emelkedőn.+ Egész Júda és Jeruzsálem lakossága kifejezte iránta a tiszteletét, amikor meghalt. A fia, Manassé lett a király utána.
33 Manassé+ 12 évesen kezdett uralkodni, és 55 évig uralkodott Jeruzsálemben.+
2 Manassé azt tette, amit Jehova rossznak tart, és azoknak a nemzeteknek az utálatos szokásait követte, amelyeket Jehova kiűzött Izrael népe elől.+ 3 Újra megépítette a magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt,+ oltárokat állított fel a Baáloknak, és szent rudakat* készített. Meghajolt az ég egész serege előtt, és imádta* azokat.+ 4 Oltárokat is épített Jehova házában,+ amelyről Jehova ezt mondta: „Örökké Jeruzsálemben lesz a nevem.”+ 5 Jehova házának két udvarában+ oltárokat épített az ég egész seregének. 6 Továbbá elégette* a saját fiait+ a Hinnom fiának völgyében+. Mágiát űzött,+ jóslással és varázslással foglalkozott, szellemidézőket és jósokat tartott.+ Sok olyasmit művelt, amit Jehova rossznak tart, hogy bosszantsa őt.
7 A faragott bálványt, amelyet készített, elhelyezte az igaz Isten házában,+ amelyről Isten ezt mondta Dávidnak és a fiának, Salamonnak: „Ezt a házat és Izrael valamennyi törzse közül Jeruzsálemet választottam ki, hogy örökre ott legyen a nevem.+ 8 Nem fogom kiűzni Izraelt arról a földről, amelyet kijelöltem ősapáiknak, ha gondosan megtartják mindazt, amit megparancsoltam nekik, az egész törvényt, a rendeleteket és bírói döntéseket, amelyeket Mózes által adtam nekik.” 9 Manassé folyamatosan rossz irányba vezette Júdát és Jeruzsálem lakosait, és rávette őket, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint azok a nemzetek, amelyeket Jehova kiirtott az izraeliták elől.+
10 Jehova újra meg újra beszélt Manasséhoz és a népéhez, de ők nem figyeltek.+ 11 Ezért Jehova elküldte ellenük Asszíria királyának hadvezéreit, és elfogták Manassét horgokkal*, rátettek két rézbilincset, és elvitték Babilonba. 12 Nyomorúságában Istenének, Jehovának a jóindulatáért könyörgött*, és nagyon megalázta magát ősapái Istene előtt. 13 Kitartóan imádkozott hozzá, Istent pedig megindította a könyörgése. Meghallgatta a jóindulatáért való könyörgését, és visszavitte őt Jeruzsálembe, a királyságába.+ Manassé ekkor ismerte fel, hogy Jehova az igaz Isten.+
14 Ezután épített egy külső falat Dávid városához+ a Gihontól+ nyugatra, a völgyben, egészen a Hal kapuig+, majd tovább az Ófel+ körül. Nagyon magasra építette. Hadvezéreket is kijelölt minden megerősített városba Júdában. 15 Eltávolította az idegen isteneket meg a faragott bálványt Jehova házából,+ és minden oltárt, amelyet Jehova házának hegyén+ és Jeruzsálemben épített, majd kidobatta azokat a városból. 16 Sőt, helyreállította Jehova oltárát+, és közösségi áldozatokat+ meg hálaáldozatokat+ mutatott be rajta. Továbbá meghagyta Júdának, hogy Jehovát, Izrael Istenét szolgálja. 17 A nép azonban még mindig áldozott a magaslatokon, de csak Jehovának, az ő Istenének.
18 Manassé egyéb dolgai, Istenéhez intézett imája és a látnokok szavai, akik Jehovának, Izrael Istenének nevében beszéltek hozzá, le vannak írva Izrael királyainak történelmi feljegyzésében. 19 Látnokainak az írásaiban pedig fel van jegyezve az imája+, hogy hogyan hallgatta meg Isten a könyörgését, milyen bűnöket követett el, hogy hűtlen volt,+ illetve hogy hol épített magaslatokat és állított fel szent rudakat*+ meg faragott bálványokat, még mielőtt megalázta magát. 20 Végül Manassé meghalt, és eltemették őt a háza közelében. A fia, Ámon lett a király utána.+
21 Ámon+ 22 évesen kezdett uralkodni, és 2 évig uralkodott Jeruzsálemben.+ 22 Apjához, Manasséhoz hasonlóan ő is azt tette, amit Jehova rossznak tart.+ Áldozatokat mutatott be az összes faragott bálványnak, melyet az apja, Manassé készített,+ és imádta* azokat. 23 De ő nem alázta meg magát Jehova előtt,+ mint ahogy az apja, Manassé,+ hanem még súlyosabb bűnöket követett el. 24 Végül a szolgái összeesküvést szőttek ellene,+ és megölték őt a házában. 25 De az ország népe végzett mindazokkal, akik összeesküvést szőttek Ámon király ellen,+ és a fiát, Jósiást+ tették királlyá helyette.
34 Jósiás+ 8 évesen kezdett uralkodni, és 31 évig uralkodott Jeruzsálemben.+ 2 Azt tette, amit Jehova helyesnek tart, és azon az úton járt, melyen az ősapja, Dávid. Nem tért le arról se jobbra, se balra.
3 Uralkodásának 8. évében, amikor még gyermek volt, szolgálni kezdte ősapjának, Dávidnak Istenét,+ és a 12. évben hozzáfogott, hogy megtisztítsa Júdát és Jeruzsálemet+ a magaslatoktól+, a szent rudaktól*, a faragott bálványoktól+ és a fémszobroktól*. 4 A Baálok oltárait is lerombolták a jelenlétében, a fölöttük levő füstölőszertartókat pedig levágta. A szent rudakat*, a faragott bálványokat meg a fémszobrokat* is darabokra törte és porrá zúzta, amit aztán azoknak a sírhelyeire hintett, akik ezeknek áldoztak.+ 5 A papok csontjait pedig elégette az oltáraikon.+ Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.
6 Manassé, Efraim+ és Simeon városaiban is, egészen Naftaliig, az azokat körülvevő romos helyeken, 7 lerombolta az oltárokat. A szent rudakat* és a faragott bálványokat+ pedig összetörte és porrá zúzta. Az összes füstölőszertartót kivágta Izrael egész földjén,+ aztán visszatért Jeruzsálembe.
8 Uralkodásának 18. évében, amikor már megtisztította az országot és a templomot*, elküldte Sáfánt+, Acália fiát, és Maáséját, a város vezetőjét, továbbá Jóahot, Joakház fiát, az emlékírót, hogy javítsák ki Jehovának, az ő Istenének házát.+ 9 Elmentek Hilkija főpaphoz, és odaadták neki az Isten házába hozott pénzt, amit a kapuőrökként szolgáló léviták gyűjtöttek Manassétól és Efraimtól meg Izrael összes többi részétől,+ valamint Júdától, Benjámintól és Jeruzsálem lakóitól. 10 Ezután odaadták azt a Jehova házában végzett munka felügyelőinek. A Jehova házában dolgozók pedig felhasználták azt a ház kijavítására és rendbehozatalára. 11 Odaadták a mestereknek meg az építőknek, hogy vegyenek faragott követ és épületfát rögzítőknek, és lássák el gerendákkal a házakat, melyeket Júda királyai hagytak tönkremenni.+
12 Az emberek hűségesen végezték a munkát.+ Föléjük volt kinevezve a lévita Jahát és Abdiás a méráriták+ közül, továbbá Zakariás és Mesullám a kehátiták+ közül, hogy a munkát felügyeljék. A léviták, akik közül mindenki képzett zenész volt,+ 13 a közmunkások* felett álltak, és ők felügyelték mindazokat, akik különféle szolgálatokat láttak el. A léviták közül néhányan titkárok, tisztviselők és kapuőrök voltak.+
14 Amikor kivitték a Jehova házába hozott pénzt,+ Hilkija pap megtalálta Jehova törvényének könyvét,+ amelyet Isten Mózes által* adott.+ 15 Hilkija így szólt Sáfánhoz, a titkárhoz: „Megtaláltam a törvény könyvét Jehova házában!” Azzal Hilkija odaadta a könyvet Sáfánnak. 16 Sáfán ezután elvitte a könyvet a királynak, és ezt mondta neki: „Szolgáid mindent megtesznek, amivel megbízták őket. 17 Összegyűjtötték* a Jehova házában talált pénzt, és átadták a kinevezett férfiaknak, illetve a munkavégzőknek.” 18 Sáfán, a titkár még ezt is mondta a királynak: „Van egy könyv, amelyet Hilkija pap adott nekem.”+ Majd olvasni kezdett belőle a király előtt.+
19 Amint a király meghallotta a törvény szavait, megszaggatta a ruháit.+ 20 Majd erre utasította Hilkiját és Ahikámot+, Sáfán fiát, meg Abdont, Mika fiát, és Sáfánt, a titkárt, továbbá Asáját, a király szolgáját: 21 „Menjetek el, és kérdezzétek meg Jehovát, hogy mit jelentenek a megtalált könyv szavai rám, valamint az Izraelben és Júdában megmaradtakra nézve. Mert nagy Jehovának a haragja, amelyet ránk fog zúdítani amiatt, hogy ősapáink nem cselekedtek Jehova szava szerint, és nem tartották meg mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben.”+
22 Elment hát Hilkija a király által küldött személyekkel Hulda prófétanőhöz+. Ő Sallumnak volt a felesége, aki a ruhatárra felügyelt, és aki Harhás fiának, Tikvának volt a fia. Hulda Jeruzsálemben, a második városrészben lakott. Beszéltek vele,+ 23 ő pedig ezt mondta nekik: „Így szól Jehova, Izrael Istene: »Mondjátok meg a férfinak, aki hozzám küldött benneteket: 24 ’Így szól Jehova: „Csapással sújtom ezt a helyet és a lakóit,+ mindazokkal az átkokkal, amelyek le vannak írva a könyvben,+ amelyet felolvastak Júda királya előtt. 25 Mert elhagytak engem,+ és más isteneknek áldoztak, hogy felszálljon az áldozatok füstje. Azért tették ezt, hogy bosszantsanak+ kezük minden művével. Rázúdítom haragomat erre a helyre, és haragom nem fog kialudni.”’+ 26 Júda királyához, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek Jehovát, így szóljatok: ’Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: „Ami azokat a szavakat illeti, amelyeket hallottál,+ 27 mivel szíved fogékony* volt, és megaláztad magad Isten előtt, amikor meghallottad szavait erre a helyre és a lakóira vonatkozóan, és megaláztad magad előttem, megszaggattad ruháidat, és sírtál előttem, én is meghallgattalak,+ ez Jehova kijelentése. 28 Ezért őseidhez gyűjtelek majd,* és békében kerülsz sírodba, és nem látod meg mindazt a csapást, amellyel ezt a helyet és lakóit sújtom.”’«”+
Ezek után elmondták a választ a királynak. 29 Akkor a király üzent, és összehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi vénjét.+ 30 A király ezután fölment Jehova házába Júda minden emberével, Jeruzsálem lakóival, a papokkal, a lévitákkal, vagyis az egész néppel, kicsikkel és nagyokkal. És a fülük hallatára olvasni kezdte a szövetség könyvének minden szavát, amelyet Jehova házában találtak.+ 31 A király a helyén állt, és Jehova színe előtt szövetséget kötött*+, hogy teljes szívéből, teljes lelkéből*+ követni fogja Jehovát, megtartja a parancsolatait, emlékeztetőit és rendelkezéseit, teljesítve a szövetség szavait, amelyek megírattak ebben a könyvben.+ 32 Mindazokat is, akik Jeruzsálemben és Benjáminban voltak, arra buzdította, hogy fogadják el azt. És Jeruzsálem lakói Istennek, ősapáik Istenének a szövetsége szerint cselekedtek.+ 33 Jósiás ezután eltávolította az összes utálatosságot* az izraeliták minden vidékéről,+ és arra indított mindenkit Izraelben, hogy szolgálja Jehovát, az ő Istenét. Az ő életében* soha nem is tértek el Jehovának, ősapáik Istenének a követésétől.
35 Jósiás pászkát tartott+ Jeruzsálemben Jehovának, és levágták a pászkaáldozatot+ az első hónap 14. napján.+ 2 Kijelölte a papok feladatait, és buzdította őket, hogy végezzék a szolgálatukat Jehova házánál.+ 3 Majd ezt mondta a lévitáknak, akik egész Izraelt oktatták,+ és szentek voltak Jehova előtt: „Tegyétek a szent ládát abba a házba, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya épített.+ Nem kell azt többé a vállatokon vinnetek.+ Most azért szolgáljátok Jehovát, a ti Isteneteket, és az ő népét, Izraelt. 4 Tegyetek előkészületeket nemzetségeitek szerint, osztályaitoknak megfelelően, azzal összhangban, amit Dávid, Izrael királya és a fia, Salamon írt.+ 5 Álljatok a szent helyen csoportokba rendeződve, úgy, hogy a nép többi részének*, testvéreitek nemzetségeinek szolgálni tudjon a léviták nemzetségeinek egy-egy csoportja. 6 Vágjátok le a pászkaáldozatot,+ szenteljétek meg magatokat, és tegyetek előkészületeket a testvéreitekért, összhangban azzal, amit Jehova Mózes által közölt.”
7 Jósiás akkor nyájakat, kosbárányokat és hím kecskegidákat adott adományként a népnek, pászkaáldozatul minden jelenlevőnek, összesen 30 000-et, valamint 3000 marhát. Ezek a király vagyonából voltak.+ 8 A fejedelmei is adtak adományt önkéntes áldozatként a népnek, a papoknak és a lévitáknak. Hilkija+, Zakariás és Jéhiel, az igaz Isten házának vezetői 2600 pászkaáldozatot és 300 marhát adtak a papoknak. 9 Konánia meg a testvérei, Semája és Netánel, továbbá Hasábia, Jeiél és Jozabád, a léviták vezetői 5000 pászkaáldozatot és 500 marhát adtak adományként a lévitáknak.
10 Befejezték az előkészületeket, és a papok a helyükön álltak, meg a léviták is az osztályaik szerint,+ úgy, ahogy a király parancsolta. 11 Levágták a pászkaáldozatokat,+ a papok az oltárra hintették a lévitáktól átvett vért,+ a léviták pedig megnyúzták az állatokat.+ 12 Ezután elkészítették az égőáldozatokat, hogy szétosszák azokat a nép többi részének, akik nemzetségeik szerint voltak csoportokba rendeződve, hogy bemutassák Jehovának a Mózes könyvében megírtak szerint. Ugyanígy tettek a marhákkal is. 13 A pászkaáldozatot a szokásnak megfelelően megfőzték* tűz felett,+ a szent áldozatokat pedig megfőzték fazekakban, üstökben és serpenyőkben, majd gyorsan odavitték a nép többi részének. 14 Azután elkészítették a pászkaáldozatot maguknak és a papoknak, mert a papok, Áron leszármazottai az égőáldozatok és a zsíros részek felajánlásával voltak elfoglalva alkonyatig, ezért a léviták készítették el azt maguknak és a papoknak, Áron leszármazottainak.
15 Az énekesek, Asáf+ fiai a helyükön álltak Dávidnak+, Asáfnak+, Hémánnak és Jedutunnak,+ a király látnokának a parancsolata szerint; a kapuőrök pedig ott voltak az egyes kapuknál.+ Nem kellett eltávozniuk a szolgálatukból, mert nekik is a testvéreik, a léviták készítették el a pászkaáldozatot. 16 Azon a napon Jehova előírásának megfelelően előkészítettek mindent, hogy megtartsák a pászkát+, és bemutassák az égőáldozatokat Jehova oltárán Jósiás király utasítása szerint.+
17 A jelen levő izraeliták akkor megtartották a pászkát, valamint a kovásztalan kenyerek ünnepét 7 napon át.+ 18 Soha nem tartottak ilyen pászkát Izraelben Sámuel próféta napjai óta, és Izrael egyetlen királya sem tartott olyan pászkát, mint amilyet Jósiás,+ a papok, a léviták, az ott jelen levő egész Júda meg Izrael, és Jeruzsálem lakói tartottak. 19 Ezt a pászkát Jósiás uralkodásának 18. évében tartották meg.
20 Mindezek után, amikor Jósiás már helyreállította a templomot*, Nékó+, Egyiptom királya fölvonult, hogy harcoljon az Eufrátesz melletti Karkemisnél. Jósiás ekkor kivonult ellene.+ 21 Erre Nékó követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: „Miért jöttél ki ellenem, ó, Júda királya? Nem ellened megyek ma én, hanem egy másik nemzet ellen harcolok, és Isten mondja, hogy siessek. A saját érdeked, hogy ne szegülj szembe Istennel, aki velem van, különben pusztulást hoz rád!” 22 Jósiás azonban nem fordult vissza, hanem álruhába öltözött,+ hogy harcoljon ellene, és nem hallgatott Nékó szavaira, amelyek Istentől származtak. Elment tehát, hogy harcoljon Megiddó+ síkságán.
23 Az íjászok pedig meglőtték Jósiás királyt, ezért a király ezt mondta a szolgáinak: „Vegyetek le innen, mert súlyosan megsebesültem.” 24 A szolgái erre levették őt a szekérről, rátették a második harci szekerére, és elvitték Jeruzsálembe. Így halt meg, és eltemették ősapái sírjába.+ Egész Júda és Jeruzsálem gyászolta Jósiást. 25 Jeremiás+ énekkel siratta Jósiást, a férfi és női énekesek+ pedig mind a mai napig gyászdalokat* énekelnek Jósiásról. És elrendelték Izraelben, hogy énekeljék ezeket, és azok le vannak írva a gyászdalok között.
26 Jósiás egyéb dolgai, és odaadó szeretetből fakadó tettei, melyek által megtartotta, ami le van írva Jehova törvényében, 27 és minden cselekedete elejétől a végéig, le vannak írva Izrael és Júda királyainak a könyvében.+
36 Az ország népe akkor fogta Jósiás fiát, Joakházt+, és királlyá tette apja helyett Jeruzsálemben.+ 2 Joakház 23 évesen kezdett uralkodni, és 3 hónapig uralkodott Jeruzsálemben. 3 Egyiptom királya azonban megfosztotta őt a hatalmától Jeruzsálemben, és sarcot vetett ki az országra: 100 ezüsttalentumot* és egy aranytalentumot.+ 4 Egyiptom királya aztán királlyá tette Joakház testvérét, Eljákimot Júda és Jeruzsálem felett, és a nevét Joákimra változtatta. Joakházt, a testvérét azonban fogta Nékó+, és elvitte Egyiptomba.+
5 Joákim+ 25 évesen kezdett uralkodni, és 11 évig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, amit Jehova, az ő Istene rossznak tart.+ 6 Nabukodonozor+, Babilon királya felvonult ellene, hogy rátegyen két rézbilincset, és elhurcolja Babilonba.+ 7 Nabukodonozor elvitte Jehova háza eszközeinek egy részét Babilonba, aztán elhelyezte azokat babiloni palotájában.+ 8 Ami Joákim egyéb dolgait illeti, utálatos cselekedeteit, meg amit fel lehetett hozni ellene, ezek le vannak írva Izrael és Júda királyainak a könyvében. A fia, Joákin lett a király utána.+
9 Joákin+ 18 évesen kezdett uralkodni, és 3 hónapig és 10 napig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, amit Jehova rossznak tart.+ 10 Az év elején,* Nabukodonozor király odaküldött, hogy elhozassa őt Babilonba,+ és vele együtt értékes dolgokat is Jehova házából.+ Sedékiást, az apja testvérét tette királlyá Júda és Jeruzsálem fölött.+
11 Sedékiás+ 21 évesen kezdett uralkodni, és 11 évig uralkodott Jeruzsálemben.+ 12 Azt tette, amit Jehova, az ő Istene rossznak tart. Nem alázta meg magát Jeremiás próféta előtt,+ aki Jehova parancsára szólt. 13 Nabukodonozor király ellen is föllázadt,+ aki arra kötelezte őt, hogy esküdjön meg Isten előtt. Makacs maradt*, és keményszívű, és nem akart Jehovához, Izrael Istenéhez fordulni. 14 A papok minden vezetője, és a nép is sok hűtlenséget követett el, mivel ugyanazokat az utálatosságokat tették, mint a nemzetek. Beszennyezték Jehova házát,+ amelyet megszentelt Jeruzsálemben.
15 Jehova, ősapáik Istene folyton figyelmeztette őket a követei által, újra meg újra, mert könyörületet érzett népe és lakhelye iránt. 16 Ők azonban folyamatosan csak gúnyt űztek az igaz Isten követeiből,+ megvetették szavait,+ és csúfolták prófétáit,+ egészen addig, hogy már nem volt remény a gyógyulásra. Jehova haragja aztán lesújtott rájuk.+
17 Ezért Isten elküldte ellenük a káldeusok+ királyát, az pedig megölte a fiatal férfiakat karddal+ a szentélyük házában.+ És nem volt könyörületes sem fiatal férfival, sem szűzzel, sem időssel, sem az erőtlen öregemberrel.+ Isten mindent neki adott.+ 18 Az igaz Isten házának minden eszközét, nagyot és kicsit egyaránt, valamint Jehova házának kincseit, a királynak meg a fejedelmeinek a kincseit, mindent elvitt Babilonba.+ 19 Fölégette az igaz Isten házát,+ és lerombolta Jeruzsálem falát,+ fölégette az összes megerősített tornyát, továbbá minden értékes dolgot elpusztított.+ 20 Fogságba vitte Babilonba mindazokat, akiket nem öltek meg karddal,+ azok pedig a szolgái lettek neki+ és a fiainak, amíg Perzsia királysága uralkodni nem kezdett.+ 21 Hogy beteljesedjen, amit Jehova Jeremiás által mondott,+ míg a föld le nem rója a sabbatjait.+ Mindaddig, amíg elhagyatott volt, a föld pihent*, hogy beteljen a 70 év.+
22 Círusznak+, Perzsia királyának első évében – hogy beteljesedjen, amit Jehova Jeremiás által mondott+ – Jehova arra indította Círuszt, Perzsia királyát*, hogy adjon ki egy rendeletet egész királyságában, szóban és írásban is,+ amely így szólt: 23 „Ezt mondja Círusz, Perzsia királya: »Jehova, az ég Istene nekem adta a föld összes királyságát,+ és megbízott azzal, hogy építsek neki házat Jeruzsálemben, amely Júdában van.+ Bárki van is köztetek az ő egész népéből, legyen vele Jehova, az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe!«”+
Vagy: „Istenhez fordulni”.
Vagy: „odaadó szeretettel”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „hogy kimehessek és bejöhessek e nép előtt”.
Vagy: „lelkét”.
Szó szerint: „sok napot”.
Vagy: „lovast”.
Vagy: „lovasa”.
Esetleg: „Egyiptomból és Kúéból”. Kúe talán Ciliciára utal.
Esetleg: „a király kereskedői Kúéból szerezték be azokat”. Kúe talán Ciliciára utal.
Vagy: „palotát”.
Vagy: „teherhordónak”.
Vagy: „palotát”.
Vagyis a jelenlét kenyere.
Ez egy értékes fa, melyből jó minőségű termékeket készítettek.
Egy kór 220 l. Lásd: B14-es függ.
Egy bát 22 l. Lásd: B14-es függ.
Vagy: „teherhordóvá”.
Egy szabványméretű könyök 44,5 cm, de vannak, akik úgy gondolják, hogy a „régebbi könyök” a hosszúkönyökre utal, mely 51,8 cm. Lásd: B14-es függ.
A mértékegység ismeretlen.
Egy talentum 34,2 kg. Lásd: B14-es függ.
Egy sekel 11,4 g. Lásd: B14-es függ.
Vagyis a szenthely felé.
Vagy: „dél”.
Vagy: „észak”.
Jel.: ’(Jehova) szilárdítsa meg’.
Jel. valószínűleg: ’erőben’.
Vagy: „medencét”.
Kb. 7,4 cm. Lásd: B14-es függ.
Egy bát 22 l. Lásd: B14-es függ.
Vagy: „A medence űrtartalma 3000 bát volt.”
Vagy: „elkerített részt”.
Vagy: „víz szállítására szolgáló kocsit”.
Vagy: „fogókat”.
Szó szerint: „a templom házának”.
Vagyis a lombsátorünnep.
Vagy: „a lévita papok”.
Szó szerint: „aki a szájával beszélt”.
Szó szerint: „ágyékodból”.
Vagy: „elkerített rész”.
Egy könyök 44,5 cm. Lásd: B14-es függ.
Vagy: „az pedig átok terhével járó esküre kötelezi”. Ez az eskü átkot, vagyis büntetést vont maga után, ha megszegték az esküt, vagy ha az eskü hamis volt.
Szó szerint: „átok”.
Szó szerint: „átok”.
Szó szerint: „igazságosnak”.
Vagy: „sanyargattad”.
Vagy: „falánk sáskák”.
Szó szerint: „kapuját”.
Vagy: „hírneved”.
Szó szerint: „félni”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „ezt a helyet illetően”.
Szó szerint: „papjaid öltözzenek megmentésbe”.
Szó szerint: „ne fordítsd el felkented arcát”.
Valószínűleg a lévitákra utal.
Vagy: „Hamát szélétől”.
Az ünnep utáni napon, vagyis a 15. napon.
Vagy: „palotájával”.
Szó szerint: „példabeszéddé”.
Vagy: „palotáját”.
Szó szerint: „Izrael fiait”.
Vagy: „felépítette”.
Vagy: „az ideiglenes hajlék ünnepén”.
Vagy: „elvégezték”.
Egy talentum 34,2 kg. Lásd: B14-es függ.
Vagy: „feladványokkal”.
Szó szerint: „ami rejtve lett volna előtte”.
Vagy: „szavaidról”.
Egy talentum 34,2 kg. Lásd: B14-es függ.
Ez egy értékes fa, melyből jó minőségű termékeket készítettek.
Vagy: „palotájába”.
Esetleg: „Ezt azokon az ajándékokon kívül kapta, amelyeknek az értéke megfelelt annak, amit ő hozott a királynak.”
Egy sekel 11,4 g. Lásd: B14-es függ.
Ezt gyakran íjászok viselték.
A Héber iratokban említett mina 570 g súlyú volt. Lásd: B14-es függ.
Szó szerint: „kereste az arcát”.
Vagy: „lovasa”.
Vagyis az Eufrátesztől.
Szó szerint: „nyugodni tért apáihoz”.
Vagy: „zsarnoki”.
Szó szerint: „A kisujjam is vastagabb lesz az apám derekánál.”
Szó szerint: „a sátrába”.
Szó szerint: „válogatott”.
Szó szerint: „az igaz Isten emberéhez”.
Vagy: „felépítette”.
Szó szerint: „a kecskékhez”.
Szó szerint: „keresik”.
Szó szerint: „királyságait”.
Vagy: „palotájának”.
Szó szerint: „kengyelfutók”.
Szó szerint: „keresi”.
Szó szerint: „válogatott”.
Szó szerint: „válogatott”.
Vagyis egy maradandó szövetség, melyet nem változtatnak meg.
Szó szerint: „aki eljött, hogy megtöltse a kezét”.
Vagyis a jelenlét kenyere.
Szó szerint: „válogatott”.
Vagy: „és annak alárendelt városait”.
Vagy: „fejtegetéseiben”; „magyarázatában”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „keresse”.
Szó szerint: „kétszárnyú ajtókkal”.
Szó szerint: „kerestük”.
Ezt gyakran íjászok viselték.
Szó szerint: „rátapostak az íjra”.
Szó szerint: „sok napon”.
Szó szerint: „nem volt békéje sem az elmenőnek, sem a megérkezőnek”.
Szó szerint: „ne hagyjátok hanyatlani kezeteket”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „keresni”.
Vagy: „úrnői”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „minden napján”.
Vagy: „megerősítéséhez”; „újjáépítéséhez”.
Vagy: „senkinek se engedje, hogy elhagyja Asának, Júda királyának területét, vagy belépjen arra”.
Vagy: „palotájának”.
Vagy: „szövetség”.
Vagy: „szövetségedet”.
Vagy: „megerősítését”; „újjáépítését”.
Vagy: „erősítette meg”; „építette újjá”.
Vagy: „megmutassa erejét”.
Szó szerint: „a kalodás házba”.
Ez nyilvánvalóan nem Asa elhamvasztását jelentette, hanem fűszerek égetését.
Szó szerint: „kereste”.
Szó szerint: „szerint járt”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „rávette”.
Vagy: „angyal”.
Szó szerint: „megtévesztő szellem leszek minden prófétájának szájában”.
Szó szerint: „milyen úton ment el tőlem Jehova szelleme”.
Vagy: „mit sem sejtve”.
Szó szerint: „táborból”.
Vagy: „békében”.
Vagy: „palotájába”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „felkészítetted a szívedet”.
Szó szerint: „keresed”.
Szó szerint: „féljétek”.
Szó szerint: „Jehova félelmében”.
Vagy: „Legyen Jehova azzal, ami jó!”
Esetleg: „a meuniták”.
Nyilvánvalóan a Holt-tengerre utal.
Szó szerint: „arra fordította arcát”.
Szó szerint: „magvának”.
Szó szerint: „fiaikkal”.
Vagy: „ki tudjatok tartani”.
Szó szerint: „áldják”.
Jel.: ’áldás’.
A Krónikák 2. könyvében több helyen is az általánosabb „Izrael” kifejezés szerepel a konkrétabb „Júda” kifejezés helyett.
Szó szerint: „lámpást ad neki és a fiainak”.
Vagy: „jelképes értelemben szajhálkodjanak”.
Vagy: „jelképes értelemben szajhálkodjanak”.
Szó szerint: „a filiszteusoknak és azoknak az araboknak a szellemét”.
Vagy: „palotájában”.
Aháziának is nevezik.
Szó szerint: „lánya”.
Egyes héber kéziratokban „Azária”.
Vagy: „beteg volt”.
Szó szerint: „fiával”.
Szó szerint: „kereste”.
Szó szerint: „Júda háza királyságának minden magvát”.
Vagy: „szövetséget”.
Vagy: „palotájánál”.
Szó szerint: „amikor kijön, és amikor bemegy”.
Ezeket gyakran íjászok viselték.
Vagy: „hajítófegyverrel”.
Vagy: „diadémot”.
Szó szerint: „a bizonyságot”.
Szó szerint: „az oszlopánál”.
Vagy: „palotához”.
Vagy: „templomába”.
Szó szerint: „Dávid keze”.
Vagy: „palotájába”.
Szó szerint: „a bizonyság sátra számára”.
Esetleg: „mígnem mindannyian adtak”.
Szó szerint: „idősen, és betelve a napokkal”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „tanúságot tettek ellenük”.
Szó szerint: „beborította”.
Vagyis Zakariás apja.
Szó szerint: „az esztendő fordultával”.
Mármint a szírek.
Vagy: „sok betegségben”.
Vagy: „fiának”. A többes szám valószínűleg kiválóságot fejez ki.
Szó szerint: „alapozást”.
Vagy: „fejtegetéseiben”; „magyarázatában”.
Szó szerint: „válogatott”.
Egy talentum 34,2 kg. Lásd: B14-es függ.
Vagy: „találkozzunk szemtől szembe”.
Szó szerint: „megverted”.
Vagy: „palotádban”.
Szó szerint: „a sátrába”.
Aháziának is nevezik.
Kb. 178 m. Lásd: B14-es függ.
Vagy: „Obed-Edom felügyelete alatt”.
Vagy: „palotájának”.
Vagyis az apja, Amácija.
Szó szerint: „kereste”.
Szó szerint: „félje”.
Vagy: „kivájt”, valószínűleg a sziklából.
Vagy: „fennsíkon”.
Vagy: „palotájának”.
Vagy: „ő uralkodott az ország népe felett”.
Egy talentum 34,2 kg. Lásd: B14-es függ.
Egy kór 220 l. Lásd: B14-es függ.
Vagy: „öntött”.
Lásd a Szójegyzékben a „Gyehenna” címszót.
Szó szerint: „ház”.
Vagy: „és annak alárendelt városait”.
A Krónikák 2. könyvében több helyen is az általánosabb „Izrael” kifejezés szerepel a konkrétabb „Júda” kifejezés helyett.
Vagy: „nagy hűtlenséget”.
Vagy: „palotáját”.
Szó szerint: „Damaszkusz isteneinek, akik legyőzték őt”.
Vagy: „füttyentés”.
Vagy: „nyugodjatok”.
Vagyis a jelenlét kenyerének.
Szó szerint: „most megtöltöttétek kezeteket”.
Szó szerint: „egyenesebb szívűek”.
Vagy: „így készítették elő”.
Szó szerint: „egy szívet adjon nekik”.
Szó szerint: „meggyógyította”.
Szó szerint: „a szívükhöz szólt”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „táborainak”.
Vagy: „szorosan ragaszkodhassanak Jehova törvényéhez”.
Vagy: „étkezőhelyiségeket”.
Vagy: „Millót”. Héber kifejezés, melynek jelentése: ’megtölt’.
Vagy: „hajítófegyvert”.
Szó szerint: „a szívükhöz szólt”.
Szó szerint: „hús-vér kar”.
Vagy: „egész királyi hatalmával”.
Szó szerint: „az ő”.
Vagy: „templomába”.
Vagy: „előjelet”.
Vagy: „előjel”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „szolgálta”.
Szó szerint: „átvitte a tűzön”.
Esetleg: „az üregekben”.
Vagy: „megenyhítette Istenének, Jehovának az arcát”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „szolgálta”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „öntött szobroktól”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „öntött szobrokat”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „házat”.
Vagy: „teherhordók”.
Szó szerint: „keze által”.
Szó szerint: „kiöntötték”.
Szó szerint: „lágy”.
Ez egy költői kifejezés, mely a halálra utal.
Vagy: „megújította a szövetséget”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „bálványt”.
Szó szerint: „napjaiban”.
Szó szerint: „a nép fiainak”.
Esetleg: „megsütötték”.
Szó szerint: „házat”.
Vagy: „siratóénekeket”.
Egy talentum 34,2 kg. Lásd: B14-es függ.
Valószínűleg tavasszal.
Szó szerint: „megkeményítette a nyakát”.
Vagy: „sabbatot tartott”.
Szó szerint: „királyának szellemét”.