ÉZSAIÁS
1 Ézsaiásnak*+, Ámóc fiának a látomása, amelyet Júdáról és Jeruzsálemről látott Uzziásnak+, Jótámnak+, Aháznak+ és Ezékiásnak+, Júda királyainak+ a napjaiban:
2 Halld, ó, ég, és figyelj, ó, föld,+
mert Jehova beszél:
3 A bika jól ismeri a tulajdonosát,
és a szamár is a gazdája jászlát,
az én népem nem viselkedik értelmesen.”
5 Hát hol érjen még csapás titeket? Hisz egyre inkább lázadoztok!+
Beteg az egész fej
és az egész szív!+
6 Tetőtől talpig semmi sem egészséges.
Mindenhol sebhelyek, zúzódások és nyílt sebek vannak.
Ezeket nem kezelték*, nem kötözték be, és olajjal sem puhították.+
7 Országotok pusztaság,
városaitokat tűz égeti fel.
Földeteket idegenek emésztik fel a szemetek láttára.+
Olyan az, mint a puszta, amelyet idegenek dúltak fel.+
8 Olyanná vált Sion lánya, mint sátor* a szőlőben,
mint őrkunyhó az uborkaföldön,
mint az ostrom alatt lévő város.+
9 Ha a seregek Jehovája nem hagyott volna életben néhányunkat,
éppen olyanná lettünk volna, mint Szodoma,
és Gomorrához lennénk hasonlók+.
10 Halljátok Jehova szavát, Szodoma zsarnokai*+!
Figyelj Istenünk törvényére*, Gomorra népe+!
11 „Mit érek én a sok áldozatotokkal?”+ – így szól Jehova.
„Megelégeltem az égőáldozatként bemutatott kosokat+ és a hízott állatok zsíros részét+.
A fiatal bikák+, a bárányok és a kecskék+ vére+ nem szerez nekem örömet.
12 Amikor eljöttök, hogy megjelenjetek előttem,+
ki várja el azt tőletek,
hogy tiporjátok az udvaraimat?+
13 Ne hozzatok többé értéktelen gabonaáldozatokat.
A füstölőszereitek utálatosak nekem.+
Megtartjátok az újholdat+ és a sabbatot+, és összejöveteleket+ hirdettek ki,
de nem tűrhetem, hogy mágikus erőket+ használjatok az ünnepi összejöveteleken.
14 Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm*.
Terhemre vannak már,
belefáradtam abba, hogy elviseljem őket.
15 Amikor kitárjátok karotokat,
elrejtem a szemem előletek.+
Sok vért ontott a kezetek.+
16 Mosakodjatok meg, legyetek tiszták!+
Nem akarom többé látni, hogy gonoszul cselekedtek,
ne tegyetek többé rosszat+!
17 Tanuljatok meg jót tenni, törekedjetek az igazságosságra,+
utasítsátok rendre az elnyomót,
védjétek az árvák* jogait
és az özvegyek ügyét+!”
18 „Gyertek, rendezzük a dolgokat egymás között” – így szól Jehova.+
„Még ha olyanok volnának is a bűneitek, mint a skarlát,
fehérré lesznek, mint a hó.+
Még ha vörösek volnának is, mint a karmazsinszínű anyag,
olyanná lesznek, mint a gyapjú.
19 Hogyha készségesek lesztek és figyeltek,
a föld jó termését fogjátok enni.+
20 De ha erre nem vagytok hajlandók, és lázongtok,
akkor kard végez veletek,+
mert Jehova mondta ezt.”
21 Szajhává+ lett a hűséges város+!
Egykor jogosság jellemezte.+
22 Ezüstöd salakká lett.+
Söröd* vízzel van hígítva.
23 Fejedelmeid makacsok és tolvajoknak a társai+.
Egytől egyig szeretik, ha megvesztegetik őket, és az ajándékokat hajhásszák.+
24 Ezért ezt mondja az igaz Úr, a seregek Jehovája,
Izrael hatalmas Istene:
„Elég! Megszabadulok ellenfeleimtől,
és bosszút állok ellenségeimen.+
26 Újra adok neked bírókat
és tanácsadókat, mint kezdetben.+
Ezután majd igazságosság városának, hűséges városnak neveznek téged.+
27 Igazságossággal lesz megváltva Sion,+
és azok is, akik visszatérnek a népéből.
29 Mert meg fogtok szégyenülni a hatalmas fák miatt, amelyek után kívánkoztatok,+
és szégyent vallotok majd a kertek* miatt, amelyeket választottatok+.
30 Mert olyanná lesztek, mint egy nagy fa, amelynek hervad a lombja,+
és mint egy kert, amelynek nincsen vize.
31 Kóccá* lesz az erős ember,
és szikrává a munkája.
Egyszerre fog lángra kapni mindkettő,
és nem lesz, aki eloltsa azokat.”
2 Ezt látta Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről:+
Magasabbra emeltetik a domboknál,
és minden nemzet oda fog özönleni+.
3 Sok nép jön el, és ezt mondják:
„Jöjjetek, menjünk fel Jehova hegyére,
Jákob Istenének a házához!+
Ő oktatni fog bennünket az útjaira,
mi pedig az ő ösvényein járunk.+”
4 Ítélkezni fog a nemzetek között,
és elrendezi* sok nép ügyét.
Kardjaikat ekevasakká kovácsolják,
és lándzsáikat metszőkésekké.+
Nemzet nemzet ellen kardot nem emel,
és hadakozást többé nem tanulnak.+
5 Ó, Jákob háza! Jöjjetek,
járjunk Jehova világosságában!+
6 Isten, elhagytad népedet, Jákob házát,+
mert tele vannak olyasmivel, ami Keletről való.
Mágiát űznek,+ mint a filiszteusok,
és sok idegen lakik köztük.
7 A földjük tele van ezüsttel meg arannyal,
száma sincs a kincseiknek.
A földjük tele van lovakkal,
száma sincs a szekereiknek.+
8 A földjük tele van semmit érő istenekkel.+
Saját kezük műve előtt hajolnak meg,
amit a saját ujjaik készítettek.
9 Meghajol az ember, megalázkodik,
és nem lehetsz velük elnéző.
10 Menj be a kősziklába, és rejtőzz el a porban
Jehova félelmetes jelenléte
és fenséges pompája miatt.+
11 A gőgös ember fejet fog hajtani,
a felfuvalkodott ember pedig meg fog hajolni*.
Egyedül Jehovát magasztalják fel azon a napon.
12 Mert a seregek Jehovájának napja az.+
Eljön mindenkire, aki öntelt és felfuvalkodott,
mindenkire, legyen az kiemelkedő vagy egyszerű ember,+
13 a Libanon minden fenséges és pompás cédrusára
és Básán minden tölgyfájára,
14 minden fenséges hegyre
és minden magas dombra,
15 minden magas toronyra és minden megerősített falra,
16 Társis minden hajójára+
és minden tetszetős csónakra.
17 A gőgös ember fejet fog hajtani,
a felfuvalkodott ember pedig mélyen meg fog hajolni*.
Egyedül Jehovát magasztalják fel azon a napon.
18 A semmit érő istenek teljesen eltűnnek.+
19 Az emberek bemennek a sziklák barlangjaiba
és a föld üregeibe+
Jehova félelmetes jelenléte
és fenséges pompája miatt+,
amikor tettre kel, és a föld remegni kezd félelmében.
20 Azon a napon az emberek a semmit érő ezüst- és aranyisteneiket,
amelyeket azért készítettek maguknak, hogy meghajoljanak előttük,
odadobják a cickányoknak* meg a denevéreknek,+
21 csak hogy bemenjenek a sziklák üregeibe
és a kőszirtek repedéseibe
Jehova félelmetes jelenléte
és fenséges pompája miatt,
amikor tettre kel, és a föld remegni kezd félelmében.
22 A magatok érdekében ne bízzatok többé emberben,
aki nem több, mint a lehelet az orrában*.
Miért kellene őt figyelembe venni?
3 Mert az igaz Úr, a seregek Jehovája
megvon minden támogatást Jeruzsálemtől és Júdától,
a kenyeret és a vizet,+
2 az erős embert és a harcost,
a bírót és a prófétát+, a jóst és a vént,
3 az 50 fölé rendelt vezetőt,+ a nagyra becsült embert és a tanácsadót,
a mágiához és a bűvöléshez értőt+.
4 Fiúkat teszek fejedelmeikké,
és a megbízhatatlanok* fognak uralkodni felettük.
5 Az emberek majd elnyomják egymást,
egyik a másikat.+
Rátámad a fiú az öregemberre,
és a jelentéktelen ember szembeszáll a nagyra becsülttel.+
6 Mindenki megragadja a testvérét apja házában, és ezt mondja:
„Neked van köntösöd. Legyél a vezérünk!
Uralkodj ezen a romhalmazon!”
7 De az így ellenkezik azon a napon:
„Nem kötözöm be a sebeket.*
Nincs a házamban sem ennivaló, sem köntös.
Ne tegyetek engem a nép vezérévé!”
8 Elbotlott Jeruzsálem,
és Júda elesett,
mert a szavaikkal és a tetteikkel Jehova ellen vannak.
Kihívóan viselkednek dicsőséges jelenlétében*.+
9 Arckifejezésük ellenük tanúskodik,
bűnükkel kérkednek, mint Szodoma+.
Nem próbálják azt titkolni.
Jaj nekik*, mert veszedelmet hoznak magukra!
10 Mondjátok meg az igazságosaknak, hogy jó dolguk lesz.
Jutalmat kapnak azért, amit tesznek.*+
11 Jaj a gonoszoknak!
Csapás fogja érni őket,
mert amit ők tettek másokkal, azt fogják velük is tenni!
12 Népemmel a munkafelügyelői durván bánnak,
és asszonyok uralkodnak felette.
Népem! A vezetőid tévútra visznek téged,
és összezavarnak, hogy ne tudd, merre kell menni.+
13 Jehova elfoglalja a helyét, hogy vádat emeljen,
feláll, hogy ítéletet hirdessen a népek felett.
14 Jehova elítéli népe véneit és fejedelmeit.
„Fölégettétek a szőlőskertet,
és olyasmik vannak a házatokban, amiket a szegényektől loptatok el+.
15 Hogy merészelitek összezúzni a népemet
és nyomorgatni a szegényeket?!+” – mondja a legfőbb Úr, a seregek Jehovája.
16 Jehova így szól: „Sion lányai gőgösek,
és ahogy mennek, fenn hordják az orrukat,*
kacsingatnak, szökdécselnek,
és közben csilingelnek a bokaláncukkal.
17 Ezért Jehova ragyássá teszi Sion lányainak a fejét,
és Jehova csupasszá teszi a homlokukat+.
18 Azon a napon Jehova eltávolítja a díszeiket: a lábpereceket,
a fejpántokat, a félhold alakú díszeket,+
19 a fülbevalókat*, a karpereceket és a fátylakat,
20 a fejdíszeket, a bokaláncokat, a mellszalagokat*,
az illatszertartókat* és az amuletteket*,
21 a gyűrűket és az orrkarikákat,
22 az ünnepi ruhákat és a köntösöket, a köpenyeket és az erszényeket,
23 a kézitükröket+ és a vászonruhákat*,
a turbánokat és a fátylakat.
24 Balzsamolaj+ illata helyett áporodott bűz lesz,
az öv helyett kötél,
a hajköltemény helyett kopaszság+,
a drága ruha helyett zsákruha+,
és a szépség helyett beégetett bélyeg.
25 Embereiddel kard végez,
és a hatalmasaid csatában esnek el.+
4 És azon a napon hét asszony ragad meg egy férfit,+ és ezt mondják neki:
„A saját kenyerünket esszük majd,
és a saját ruhánkat hordjuk,
csak hadd viseljük a nevedet,
2 Azon a napon ékességgé és dicsőséggé lesz az, amit Jehova kisarjaszt, az ország gyümölcse pedig büszkesége és gyönyörűsége lesz azoknak, akik életben maradnak Izraelben.+ 3 Akik megmaradnak Sionban és Jeruzsálemben, azokat szentnek nevezik, mindenkit, aki fel van írva,+ hogy Jeruzsálemben éljen.
4 Amikor Jehova lemossa Sion lányainak a mocskát*,+ és kimossa Jeruzsálemből a vérontást az ítélet szellemével és a felégetés* szellemével+, 5 akkor Jehova Sion hegyének egész területe és az összejöveteli helye fölé nappal felhőt és füstöt bocsát, éjszaka pedig fénylő, lángoló tüzet,+ és az egész dicsőséges hely fölött oltalom lesz. 6 És lesz egy lombsátor, amely árnyékot nyújt nappal a hőség ellen,+ és menedéket meg védelmet a vihar és az eső ellen.+
5 Hadd énekeljek annak, akit szeretek!
Ez az ének róla szól, és a szőlőskertjéről+.
Volt neki egy szőlőskertje egy termékeny domboldalon.
2 Fölásta, megtisztította a kövektől,
beültette nemes vörös szőlő vesszejével,
tornyot épített a közepére,
és szőlőprést vájt benne.+
Remélte, hogy szőlőt terem,
de csak vadszőlőt+ termett.
3 „És most, Jeruzsálem lakosai és Júda emberei,
kérlek titeket, ítéljetek közöttem és a szőlőskertem között+!
4 Mit tehettem volna még a szőlőskertemért,
amit nem tettem meg?+
Ha egyszer azt reméltem, hogy szőlőt terem,
miért termett csak vadszőlőt?
5 Hadd tudassam most veletek,
mit teszek a szőlőskertemmel:
Eltávolítom a sövényét,
és fel fogják égetni.+
Ledöntöm kőfalát,
és tiporni fogják.
6 Pusztasággá teszem.+
Nem metszik és nem kapálják meg.
7 Mert Izrael népe a seregek Jehovájának szőlőskertje,+
és Júda emberei az ültetvény, amelyet szeretett.
Igazságos ítéletet+ remélt,
de csak törvényszegést talált,
igazságosságot remélt,
de csak az elnyomottak kiáltását hallotta+.”
8 Jaj azoknak, akik házat házhoz toldanak,+
és akik mezőt mezőhöz csatolnak,+
míg nem marad hely,
és már csak ti laktok ezen a földön!
9 A seregek Jehovája a fülem hallatára megesküdött,
hogy sok ház, noha nagy és szép,
rémisztő lesz,
nem lesz lakója.+
11 Jaj azoknak, akik korán reggel fölkelnek, csak hogy alkoholt igyanak,+
akik késő estig isznak, míg a bortól féktelenek nem lesznek!
12 Hárfa, húros hangszer,
tamburin, fuvola és bor van lakomáikon,
de Jehova tetteire nem figyelnek,
és keze munkáját nem látják.
13 A népem száműzetésbe fog menni,
mert nem ismernek engem+.
Dicsőséges emberei éhezni fognak,+
és az egész nép eltikkad a szomjúságtól.
A város pompája*, hangos sokasága és mulatozói
mind oda kerülnek majd.
15 Az ember meg fog hajolni,
megalázkodásra kényszerítik,
és a gőgös ember fejet fog hajtani.
16 A seregek Jehováját magasztalják az ítéletei miatt,
és az igaz Isten, a szent Isten+ megszenteli magát az igazságosság+ által.
17 És a bárányok úgy fognak ott legelni, mint a legelőjükön,
és bevándorlók esznek majd azokon a helyeken, melyeket elhagytak a hízott állatok.
18 Jaj azoknak, akik a csalás kötelével húzzák a vétküket,
és a szekér köteleivel a bűnüket,
19 akik ezt mondják: „Cselekedjen hamar,
siessen csak, hadd lássuk!
20 Jaj azoknak, akik rossznak mondják a jót, és jónak a rosszat,+
akik fölcserélik a sötétséget a világossággal, és a világosságot a sötétséggel,
akik fölcserélik a keserűt az édessel, és az édest a keserűvel!
21 Jaj azoknak, akik bölcsek a saját szemükben,
és értelmesnek gondolják magukat!+
22 Jaj azoknak, akik hősök a borivásban,
akik mesterien tudnak alkoholos italokat keverni,+
23 akik vesztegetés fejében felmentik a gonoszt,+
és akik nem szolgáltatnak igazságot az igazságosnak+!
24 Ezért ahogy a tűz nyelve felemészti a tarlót,
és az elszáradt fű elhamvad a lángokban,
úgy a gyökerük megrothad,
és a viráguk szétszóródik, mint a por,
mert elvetették a seregek Jehovájának törvényét*,
és nem tisztelték Izrael szentjének a szavait+.
25 Ezért Jehova haragra lobban a népe ellen,
kinyújtja kezét, és lesújt rájuk.+
Remegni fognak a hegyek,
és a holttesteik olyanok lesznek, mint a szemét az utcákon+.
Mindezzel még nem múlt el haragja,
keze még ki van nyújtva, hogy lesújtson.
26 Jelt* állított egy távoli nemzetnek+.
27 Nincs fáradt közöttük, vagy olyan, aki botladozik.
Senki sem álmos és senki sem alszik.
Nem oldódott ki derekukon az öv,
és saruik szíja sem szakadt el.
28 Nyilaik élesek,
és íjaik mind ki vannak feszítve*.
Lovaik patái olyanok, mint a kovakő,
és kerekeik, mint a szélvész.+
Morogni fognak, és elkapják a zsákmányt,
elviszik, és senki sem tudja elvenni tőlük.
30 Azon a napon morogni fognak felette,
mintha a tenger morajlana.+
Aki csak rátekint a földre, nyomasztó sötétséget lát,
még az ég is elsötétedett a felhők miatt.+
6 Abban az évben, amikor Uzziás király meghalt,+ láttam Jehovát, amint egy fenséges és kiemelkedő trónon ült,+ és a ruhájának a szárnyai betöltötték a templomot. 2 Szeráfok álltak felette. Mindegyiknek hat szárnya volt. Kettővel az arcukat takarták el*, kettővel a lábukat, és kettővel repültek.
3 Így kiáltott az egyik a másiknak:
„Szent, szent, szent a seregek Jehovája!+
Dicsősége betölti az egész földet.”
4 És az ajtófélfák megremegtek a kiáltástól*, és a ház megtelt füsttel.+
5 Akkor így szóltam: „Jaj nekem!
Végem van,*
hiszen tisztátalan ajkú ember vagyok,
és tisztátalan ajkú nép között lakom,+
mert magát a királyt, a seregek Jehováját látták szemeim!”
6 Ekkor az egyik szeráf odarepült hozzám. A kezében izzó szén volt,+ amelyet fogóval vett el az oltárról.+ 7 Megérintette vele a számat, és így szólt:
„Ez most hozzáért ajkaidhoz.
Vétked el lett távolítva,
és Isten megbocsátotta a bűneidet.”
8 Ezután hallottam, hogy Jehova ezt kérdezi: „Kit küldjek el, és ki megy el nekünk?”+ Akkor ezt mondtam: „Itt vagyok én! Küldj engem!”+
9 Ő így folytatta: „Menj, és mondd meg ennek a népnek:
»Újra meg újra hallani fogjátok az üzenetet,
de nem értitek meg.
Újra meg újra látni fogjátok azt,
de nem juttok ismerethez.«+
10 Tedd érzéketlenné ennek a népnek a szívét,+
és süketté a fülét,+
tapaszd össze a szemüket,
hogy ne lássanak a szemükkel,
ne halljanak a fülükkel,
hogy szívük ne értsen,
és ne térjenek meg, és ne gyógyuljanak meg!+”
11 Erre ezt kérdeztem: „Meddig, ó, Jehova?” Ő így felelt:
„Míg a városok romba nem dőlnek és lakatlanok nem lesznek,
a házakban nem marad ember,
a föld pedig puszta és elhagyatott nem lesz.+
12 Míg Jehova el nem viszi messzire az embert,+
és teljesen elhagyatott nem lesz az ország.
13 De lesz még benne egy tizedrész, melyet újra fölégetnek, mint egy nagy fát, és mint egy tölgyfát, melyeknek megmarad a tönkje, miután kivágták. Egy szent mag* lesz a tönkje.”
7 Történt pedig Júda királyának, Aháznak+ a napjaiban, aki Uzziás fiának, Jótámnak a fia volt, hogy Szíria királya, Recin és Izrael királya, Péka+, Remália fia fölvonult Jeruzsálem ellen, de nem tudta* bevenni.+ 2 És hírt vittek Dávid házának: „Szíria egyesítette az erőit Efraimmal.”
Ekkor remegni kezdett Aháznak és a népének a szíve, mint ahogy az erdő fái remegnek a szélben.
3 Jehova akkor így szólt Ézsaiáshoz: „Menj ki, kérlek, Aház elé a fiaddal, Seár-Jásubbal*+ a felső tó vízvezetékének+ a végéhez, amely a ruhatisztító mezejének országútjánál van. 4 Mondd meg neki: »Maradj nyugodt. Ne félj, és ne legyél bátortalan e két füstölgő fahasáb miatt, Recinnek és Szíriának, valamint Remália fiának+ a dühödt haragja miatt. 5 Mert Szíria rosszat forral ellened Efraimmal és Remália fiával, ezt mondva: 6 ’Vonuljunk föl Júda ellen, tépjük szét*! Foglaljuk el,* és tegyük meg Tábeél fiát a királyának.’+
7 Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova:
’Ez nem fog sikerülni,
és nem következik be.
8 Szíria feje Damaszkusz,
és Damaszkusz feje Recin.
Csupán 65 éven belül
Efraimot teljesen összetörik, és nem lesz többé nép.+
Ha nincs erős hitetek,
nem fogtok szilárdan állni.’«”
10 Jehova még ezt mondta Aháznak: 11 „Kérj egy jelet Jehovától, a te Istenedtől!+ Lehet az olyan mély, mint a sír*, vagy olyan magas, mint az ég.” 12 De Aház ezt mondta: „Nem kérek, és nem teszem próbára Jehovát.”
13 Ézsaiás ekkor így szólt: „Figyelj, kérlek, ó, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét? Isten türelmét is próbára kell tennetek?+ 14 Ezért maga Jehova ad nektek jelt: A fiatal nő teherbe esik, fiút szül,+ és az Immánuel* nevet adja neki.+ 15 A fiú vajat és mézet fog enni, mire meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani. 16 Mert mielőtt a fiú meg tudná vetni a rosszat, és a jót tudná választani, teljesen elhagyatott lesz az a föld, amelynek két királyától rettegsz.+ 17 Jehova olyan napokat hoz rád, népedre és apád házára, amilyenek nem voltak attól a naptól fogva, hogy Efraim elszakadt Júdától.+ Elhozza Asszíria királyát.+
18 Azon a napon Jehova füttyent a legyeknek, amelyek a Nílus messzi csatornáinál vannak Egyiptomban, és a méheknek, amelyek Asszíria földjén vannak, 19 és mind eljönnek, és megtelepszenek a meredek völgyekben, a sziklahasadékokban, minden tövisbozótban és minden itatóhelyen.
20 Azon a napon Jehova a folyó* vidékéről bérelt borotvával, Asszíria királyával+ leborotválja a fejet és a lábat, de még a szakállat is.
21 Azon a napon az ember a csordából egyetlen fiatal tehenet hagy életben, és két juhot. 22 A sok tej miatt vajat fog enni. Mindenki, aki megmarad az országban, vajat és mézet eszik majd.
23 Azon a napon mindenhol, ahol valamikor 1000 szőlőtő volt, amely 1000 ezüstöt ért, csak tövisbokrok és gyomok lesznek. 24 Nyilakkal és íjjal megy oda az ember, hiszen csupa tövisbokor és gyom lesz az egész ország. 25 És nem mersz odamenni egyetlen hegyhez sem, amelyet egykor kapával tisztítottak meg, mert tövisbokrok meg gyomok lesznek ott. Bikák és juhok legelői lesznek.”
8 Jehova ezt mondta nekem: „Fogj egy nagy táblát,+ és írd rá egy egyszerű íróvesszővel*: »Máher-Sálál-Hás-Báz*.« 2 És hadd erősítsem ezt meg írásban* megbízható tanúkkal, Uriás+ pappal és Zakariással, Jeberekiás fiával.”
3 Ezután nemi kapcsolatot létesítettem* a prófétanővel*, ő teherbe esett, és idővel fiút szült.+ Jehova akkor ezt mondta nekem: „A Máher-Sálál-Hás-Báz nevet add neki, 4 mert mielőtt a fiú ki tudná mondani, hogy »apám« és »anyám«, Damaszkusz vagyonát és Szamária zsákmányát elviszik Asszíria királya elé.”+
5 Jehova megint szólt hozzám:
Az mindenhol kilép a medréből,
elönti a partjait,
8 és végigsöpör Júdán.
Áradni fog, átmegy rajta, és nyakig ér majd.+
9 Ártsatok csak, népek, de darabokra fogtok törni!
Figyeljetek mind, akik a föld távoli vidékeiről vagytok!
Készüljetek csak a csatára,* de darabokra fogtok törni!+
Készüljetek csak a csatára, de darabokra fogtok törni!
10 Szőjetek csak tervet, úgyis meghiúsul!
11 Miközben Jehova erős keze rajtam volt, ő így figyelmeztetett, hogy ne kövessem ennek a népnek a példáját:
12 „Ne nevezzétek szövetségnek*, amit a nép szövetségnek nevez.
Ne féljetek attól, amitől ők félnek,
és ne remegjetek amiatt.
14 Szentély* lesz ő,
de megütközés köve
és botlásnak sziklája+ is
Izrael mindkét házának,
kelepce és csapda
Jeruzsálem lakosainak.
15 Sokan megbotlanak közülük, elesnek és összetörnek.
Csapdába esnek, és elfogják őket.
16 Göngyöld össze az írásos bizonyítékot,
tegyél pecsétet a törvényre* a tanítványaim között!
17 Én várakozni fogok* Jehovára,+ aki elrejti arcát Jákob háza elől,+ és benne reménykedem.
18 Én és a gyermekek, akiket Jehova adott nekem,+ jelek+ és csodák vagyunk Izraelben a seregek Jehovájától, aki a Sion hegyén lakik.
19 És ha azt mondanák nektek: „Forduljunk a spiritiszta szellemidézőkhöz vagy a jósokhoz, akik csipognak és mormognak”, hát nem Istenéhez kellene fordulnia a népnek? A halottakhoz kell fordulniuk az élőkért?+ 20 Inkább a törvényhez és az írásos bizonyítékhoz kell fordulniuk!
Ha nem eszerint beszélnek, nem látnak világosságot*.+ 21 Mindenki lesújtottan és éhesen járja majd az országot.+ És mivel éhes és ingerült, átkozni fogja a királyát és Istenét, ahogy felfelé néz. 22 Aztán a földre néz, de csak nyomorúságot és sötétséget lát, homályt és nehéz időket, borút és semmi fényt!
9 De nem lesz akkora a homály, mint korábban, amikor szorongatott helyzetben volt a föld, amikor megvetően bántak Zebulon földjével és Naftali földjével.+ Később viszont Isten megdicsőíti azt: a tengerhez vezető utat a Jordán vidékén, a nemzetek Galileáját.
2 A nép, amely sötétségben járt,
nagy világosságot lát.
Akik a sűrű árnyék földjén laknak,
azokra világosság ragyog.+
3 Népessé teszed a nemzetet,
naggyá teszed örömét.
Örül előtted,
ahogy aratáskor szoktak örülni,
és ahogy a zsákmányon osztoznak örömmel.
4 Mert darabokra töröd az igájukat,
vállukon a botot, a munkafelügyelő pálcáját,
miként Midián napján tetted.+
5 Minden menetelő csizma, amely megrázkódtatja a földet,
és minden ruha, amelyet vér áztat,
a tűz martaléka lesz.
Csodálatos tanácsadónak,+ erős istennek,+ örökkévaló atyának, béke fejedelmének fogják hívni.
A seregek Jehovája cselekszi ezt a buzgalmából fakadóan.
8 Jehova figyelmeztetést küldött Jákobnak,
és az eljutott Izraelhez.+
9 Meg fogja ezt tudni az egész nép,
Efraim és Szamáriának a lakói,
akik gőgösen és öntelt szívvel ezt mondják:
10 „Téglák omlottak le,
de mi faragott kőből+ fogunk építkezni.
Szikomorfákat vágtak ki,
de majd cédrusokkal pótoljuk őket.”
11 Jehova ellene küldi Recin ellenségeit,
és felbiztatja az ellenfeleit,
12 keleten Szíriát, nyugaton* a filiszteusokat,+
és kitátott szájjal fogják falni Izraelt.+
Mindezzel még nem múlt el haragja,
keze még ki van nyújtva, hogy lesújtson.+
13 Mert a nép nem tért vissza ahhoz, aki lesújt rá,
nem keresték a seregek Jehováját.+
15 A vén és a nagyra becsült ember a fej,
a hamis útmutatást adó próféta a farok+.
16 A vezetői viszik tévútra ezt a népet,
és akiket vezetnek, összezavarodnak.
17 Ezért még a fiataloknak sem fog örülni Jehova,
és nem irgalmaz az árváknak* és az özvegyeknek sem,
mert mindnyájan hitehagyottak és gonosztevők,+
és mindenki ostobaságot beszél.
Mindezzel még nem múlt el haragja,
keze még ki van nyújtva, hogy lesújtson.+
18 Mert a gonoszság úgy ég, akár a tűz.
Fölemészti a tövisbokrot és a gyomot,
lángra lobbantja az erdő bozótját,
és felszáll a füstje.
19 A seregek Jehovájának nagy haragjától
lángba borul az ország,
és a nép a tűz martaléka lesz.
Senki sem fog könyörülni még a testvérén sem.
20 Jobbra húst vágnak,
de éhesek maradnak,
balra esznek,
de nem laknak jól.
Mindenki a saját karjának a húsát fogja enni,
21 Manassé Efraimot emészti fel,
Efraim meg Manassét.
Együtt Júda ellen lesznek.+
Mindezzel még nem múlt el haragja,
keze még ki van nyújtva, hogy lesújtson.+
10 Jaj azoknak, akik ártalmas rendelkezéseket hoznak,+
és állandóan elnyomó törvényeket javasolnak,
2 hogy a szegények ne vihessék bíróságra az ügyeiket,
hogy ne szolgáltassanak igazságot az alacsony sorúaknak.+
4 Nincs más lehetőség, csak lekuporodni a rabok között,
vagy a megöltek közé hullani.
Mindezzel még nem múlt el haragja,
keze még ki van nyújtva, hogy lesújtson.+
Ő a vessző, amellyel megmutatom haragomat,+
és kezében a bot, hogy kihirdesse ítéletemet!
6 Hitehagyott nemzet ellen küldöm őt,+
azok ellen, akik felbőszítettek.
Megparancsolom neki, hogy nagy zsákmányt és sok prédát szerezzen,
és tiporja őket, mint az utcák sarát.+
7 De ő nem hajlik erre,
szíve nem ilyen terveket sző.
Az van a szívében, hogy pusztítson,
és kiirtson sok nemzetet, nem keveset.
8 Mert így szól:
»Hát fejedelmeim egyúttal nem királyok is?+
10 Elfoglaltam a semmit érő istenek királyságait,
amelyeknek több faragott bálványuk van, mint amennyi Jeruzsálemnek és Szamáriának.+
11 Akkor vajon nem azt fogom tenni Jeruzsálemmel és a bálványaival is,
amit Szamáriával és a semmit érő isteneivel tettem?+«
12 Miután Jehova befejezi minden munkáját Sion hegyén és Jeruzsálemben, megbünteti* az asszír királyt, amiért öntelt a szíve, büszke a tekintete,+ 13 és ezt mondja:
»Ezt erős kézzel teszem,
és bölcsen, hiszen bölcs vagyok.
Elmozdítom a népek határait,+
elrabolom a kincseiket,+
és leigázom az ott lakókat, mint akinek hatalma van.+
14 Mint ahogy egy ember benyúl egy fészekbe,
úgy az én kezem is elveszi a népek javait.
És miként az elhagyott tojásokat szokták begyűjteni,
úgy gyűjtöm be én is az egész földet.
Senki sem lesz, aki csapkodná a szárnyát vagy kinyitná a száját vagy csipogna.«”
15 Vajon a fejsze többnek gondolja magát annál, aki vág vele?
Vagy a fűrész többnek gondolja magát annál, aki fűrészel vele?
Vajon a bot+ meg tudja lendíteni azt, aki a magasba emeli?
Vagy a vessző magasba tudja emelni azt, aki fogja?
16 Ezért az igaz Úr, a seregek Jehovája
soványsággal sújtja Asszíria kövéreit,+
és dicsősége alatt lobogó tüzet rak.+
Fellángol, és egyetlen napon megemészti Asszíria gyomját és tövisbokrát.
19 Olyan kevés fa marad az erdejében,
hogy egy kisfiú is össze tudja írni azokat.
20 Azon a napon, akik megmaradnak az izraeliták közül,
és életben maradnak Jákob házából,
soha többé nem támaszkodnak arra, aki rájuk támadt,+
hanem hűségesen Jehovára,
Izrael szentjére fognak támaszkodni.
21 Csak egy maradék,
Jákob leszármazottainak a maradéka tér vissza az erős Istenhez.+
22 Mert bár a népedben, ó, Izrael,
annyian vannak, mint a homokszemek a tengerben,
csak egy maradék fog közülük visszatérni.+
23 Igen, a legfőbb Úr, a seregek Jehovája elhatározta, hogy pusztítás lesz,
melyet az egész országban végrehajtanak.+
24 Azért így szól a legfőbb Úr, a seregek Jehovája: „Ne félj, ó, népem, Sion lakója Asszíriától, aki vesszővel+ vert téged, és aki botját emelte rád, ahogy Egyiptom tette.+ 25 Mert még egy nagyon kevés idő, és véget ér az ítélethirdetés. Haragomban elpusztítom őket.+ 26 A seregek Jehovája ostort fog suhogtatni ellene,+ mint amikor vereséget mért Midiánra Oreb sziklájánál.+ Botja a tenger felett lesz, és fölemeli azt, ahogy Egyiptom esetében is tette.+
27 Azon a napon lekerül terhe a válladról+
és igája a nyakadról,+
és széttörik az igát+ az olaj miatt.”
30 Kiálts, ó, Gallim lánya!
Figyelj, ó, Laisa!
Ó, szegény Anatót+!
31 Madmena elfutott.
Gébim lakosai menedéket kerestek.
32 Még ezen a napon megáll Nóbban+.
Rázza az öklét Sion lányának hegye felé,
Jeruzsálem dombja felé.
33 Az igaz Úr, a seregek Jehovája
lenyesi az ágakat szörnyű ropogás közepette.+
A legmagasabb fákat levágja,
és a magasak alacsonyak lesznek.
34 Lesújt az erdő bozótjaira fejszével*,
és a Libanon fáit kidönti valaki, akinek hatalma van.
2 Megnyugszik rajta Jehova szelleme,+
a bölcsesség+ és az értelem szelleme,
a tanács és a hatalom szelleme,+
az ismeretnek és Jehova mélységes tiszteletének* a szelleme.
3 Örömét leli majd abban, hogy mélységesen tiszteli* Jehovát.+
Nem az alapján ítél, amit lát,
és nem is az alapján fedd, amit hall.+
4 Igazságosan fogja ítélni az alacsony sorúakat,
és elfogulatlanul fedd meg embereket, hogy az a földön élő szelídek javára váljon.
5 Igazságosság lesz az öv a derekán,
és hűség a csípőjén.+
6 A farkas együtt pihen majd a báránnyal,+
a leopárd a kecskegidával heveredik le,
a borjú, az oroszlán* és a hizlalt állat mind együtt lesznek,*+
és egy kisfiú terelgeti őket.
7 A tehén és a medve együtt esznek majd,
és együtt heverednek le a kicsinyeik.
Az oroszlán szalmát fog enni, mint a bika.+
8 A gyermek, akit még szoptatnak, a kobra lyukánál fog játszadozni,
és akit már nem szoptatnak, a mérges kígyó ürege fölé nyújtja a kezét.
és nem pusztítanak sehol szent hegyemen,+
mert telve lesz a föld Jehova ismeretével,
miként a víz beborítja a tengert.+
10 Azon a napon Isai gyökere+ feláll majd, hogy jel* legyen a népeknek.+
11 Azon a napon Jehova ismét kinyújtja a kezét, másodszor is, hogy azokat, akik megmaradtak a népéből, visszakövetelje Asszíriától+, Egyiptomtól+, Pátrosztól+, Kústól+, Elámtól+, Sineártól,* Hamáttól és a tenger szigeteitől+. 12 Jelt* fog állítani a nemzeteknek, és összegyűjti azokat az izraelitákat,+ akik szétszóródtak, és egybegyűjti a föld négy sarkáról azokat, akik szétszéledtek Júdából.+
13 Efraim féltékenysége a múlté lesz,+
és eltávolítják azokat, akik ellenségesen bánnak Júdával.
Efraim nem lesz féltékeny Júdára,
és Júda sem bánik ellenségesen Efraimmal.+
14 Nyugaton lecsapnak a filiszteusok lejtőire*,
és együtt fosztják ki a keleti népeket.
16 És lesz egy kivezető út+ Asszíriából azoknak, akik megmaradnak a népéből,+
ahogy azon a napon is volt Izraelnek, amelyen kijött Egyiptom földjéről.
12 Azon a napon ezt fogod mondani:
„Hálát adok neked, ó, Jehova,
mert noha megharagudtál rám,
a haragod végül lecsillapodott, és megvigasztaltál.+
2 Isten az, aki megment engem.+
3 Örömmel fogtok vizet meríteni
a megmentés forrásaiból.+
4 Azon a napon majd így szóltok:
„Adjatok hálát Jehovának, dicsőítsétek a nevét!
Ismertessétek meg tetteit a népekkel!+
Hirdessétek ki, hogy a neve fel lett magasztalva.+
5 Dicsérjétek Jehovát énekkel,*+ mert csodálatos dolgokat tett!+
Legyen ez ismertté az egész földön!
6 Kiálts örömödben, ó, Sion lakója*,
mert nagy Izrael szentje, aki köztetek van!”
13 Kijelentés Babilon+ ellen, amit Ézsaiás+, Ámóc fia látott látomásban:
2 „Állítsatok jelt*+ egy kopár hegyen.
Kiáltsatok nekik, kezetekkel intsetek nekik,
hadd vonuljanak be az előkelők bejáratain.
3 Parancsot adtam azoknak, akiket kineveztem*.+
Elhívtam katonáimat, hogy kimutassam haragomat,
elhívtam azokat, akik büszkén ujjonganak.
4 Figyeljetek csak! Sokaság van a hegyekben,
a hang alapján sokan vannak!
Figyeljetek csak! Királyságoknak,
összegyűlt nemzeteknek a morajlása ez!+
A seregek Jehovája szemlét tart a hadsereg fölött.+
5 Jehova és a haragjának a fegyverei
messzi földről jönnek,+
az ég határáról,
hogy az egész földet feldúlják.+
6 Jajgassatok, mert közel van Jehova napja!
Mint pusztítás a Mindenhatótól, úgy jön el.+
7 Ezért minden kéz elernyed,
és minden ember szíve retteg.+
8 Az emberek megrettennek.+
Görcsök és fájdalmak fogják el őket,
mint egy szülő asszonyt.
Rémülten néznek egymásra.
Arcukat lángba borítja a gyötrelem.
9 Nézzétek, Jehova napja jön,
kegyetlen lesz az a nagy dühtől és a lángoló haragtól.
Rémisztővé teszi a földet,+
és kiirtja onnan a föld bűnöseit.
A nap sötét lesz, amikor felkel,
és a hold sem fog fényleni.
11 Felelősségre vonom a lakott földet a gonoszságáért,+
és a gonoszokat a vétkükért.
Véget vetek az elbizakodottak büszkeségének,
és a gőgös zsarnokokat megalázom.+
13 Én, a seregek Jehovája, megrendítem az eget,
és lángoló haragom napján
kirázom helyéről a földet+ nagy dühömben.
14 Mint az űzött gazella, és mint a nyáj, amelyet nincs, aki egybegyűjtsön,
mindenki visszatér a népéhez,
és a saját földjére menekül.+
15 Akire rátalálnak, átszúrják,
és akit elfognak, megölik karddal.+
16 Gyermekeiket a szemük láttára zúzzák szét.+
Házaikat kirabolják,
és feleségeiket megerőszakolják.
18 Íjaikkal szétzúzzák a fiatalokat.+
Az anyaméh gyümölcsét nem szánják meg,
nem kegyelmeznek a gyermekeknek sem.
19 És Babilon, a legdicsőségesebb királyság,*+
a káldeusok büszkesége és ékessége,+
olyanná lesz, mint Szodoma és Gomorra, amikor földúlta őket Isten.+
Egy arab sem veri fel ott a sátrát,
és nem pihentetik ott pásztorok a nyájaikat.
21 Sivatagi állatok fognak ott leheveredni,
és a káldeusok házai tele lesznek uhubaglyokkal.
22 Állatok üvöltenek majd lakótornyaiban,
és sakálok lesznek a fényűző palotáiban.
Közel van az ideje, napjait nem fogják meghosszabbítani.+”
14 Mert Jehova irgalmas lesz Jákobhoz,+ és újból Izraelt fogja választani.+ Letelepíti őket* földjükön,+ és bevándorlók csatlakoznak hozzájuk, Jákob házához szegődnek.+ 2 A népek visszaviszik őket a lakhelyükre, Izrael háza pedig szolgálóivá és szolgálólányaivá+ teszi őket Jehova földjén, és foglyul ejti azokat, akik fogva tartották őt, és uralkodni fog azok felett, akik dolgoztatták őt*.
3 Azon a napon, amelyen Jehova enyhíti fájdalmadat és nyugtalanságodat, valamint megszabadít a kemény rabszolgaságból, amelybe kényszerítettek,+ 4 a következő példabeszéddel* szólsz Babilon királya ellen:
„Vége lett annak, aki másokat dolgoztatott*!
Vége lett az elnyomásnak!+
5 Jehova eltörte a gonoszok vesszejét,
az uralkodók botját,+
6 azt, aki dühösen és szüntelenül verte a népeket,+
aki nemzeteket igázott le haragjában, könyörtelenül üldözve őket.+
7 Megnyugodott az egész föld, már nem háborog.
Örömmel kiáltanak az emberek.+
8 Még a borókafenyők is örülnek neked
a Libanon cédrusaival.
Így szólnak: »Amióta elestél,
nem jön ellenünk favágó.«
9 Még a sír* is felélénkül odalent,
hogy fogadjon, amikor odamész.
Fölkelti miattad a tehetetlen halottakat,
a föld minden elnyomó vezérét*.
Fölállítja trónjaikról a nemzetek összes királyát.
10 Mindnyájan megszólalnak, és ezt mondják neked:
»Hát te is gyenge lettél, mint mi?
Olyan lettél, mint mi?
Férgeket terítettek alád ágyadul,
és kukacok a takaród.«
12 Lehullottál az égből,
ó, te fényesség, hajnal fia!
Kivágtak, és a földre zuhantál,
te, aki legyőzted a nemzeteket!+
13 Ezt mondtad magadban: »Felmegyek az égbe.+
14 Felmegyek a felhők fölé,
hasonlóvá teszem magam a legfelségesebb Istenhez.«
15 Ámde a sírba* taszítottak,
a verem legtávolabbi részébe.
16 Akik látnak, rád merednek,
jobban megnéznek, és így szólnak:
»Ez volna az az ember, aki megrengette a földet,
aki királyságokat rendített meg,+
17 aki a pusztához tette hasonlóvá a lakott földet,
aki földúlta annak városait,+
és aki nem engedte haza a foglyait+?«
18 A nemzetek többi királyai,
igen, mindnyájan dicsőségben tértek nyugodni,
mindannyian a saját sírjukba*.
19 Téged azonban elvetettek, és még sírhelyed sincsen,
olyan vagy, mint egy megutált sarj*,
akit karddal leszúrt emberek takarnak,
akik a köves verembe szállnak alá.
Olyan vagy, mint egy eltaposott tetem.
20 Nem kerülsz melléjük a sírba,
mert elpusztítottad saját országodat.
Megölted saját népedet.
A gonosztevők utódainak a nevét soha többé nem említik.
21 Készítsetek a fiainak mészárszéket
ősapáik vétke miatt,
nehogy fölkeljenek, aztán birtokba vegyék a földet,
és betöltsék azt a városaikkal.”
22 „Rájuk támadok”+ – ez a seregek Jehovájának kijelentése.
„Kiirtom Babilonból a nevet és a maradékot, a leszármazottakat és az utódokat”+ – ez Jehova kijelentése.
23 „Sülök birtokává és mocsárvidékké teszem őt, és elsöpröm a megsemmisítés seprűjével”+ – ez a seregek Jehovájának kijelentése.
24 Megesküdött a seregek Jehovája:
„Úgy lesz, ahogy akartam,
és amit elhatároztam, valóra válik.
Lekerül népemről az igája,
és lekerül vállukról a terhe.”+
26 Ez a határozat született az egész föld ellen,
és ez az a kéz, amely ki van nyújtva* az összes nemzet ellen.
27 A seregek Jehovája ezt elhatározta,
és senki sem hiúsíthatja meg.+
Ki van nyújtva a keze,
és senki sem fordíthatja vissza.+
28 Abban az évben, amikor Aház király meghalt,+ ez a kijelentés hangzott el:
29 „Ne örülj, Filisztea, egyikőtök se örüljön
csak azért, mert eltörték a botját annak, aki titeket vert.
30 Miközben az alacsony sorúak elsőszülöttjei enni fognak,
és biztonságban pihennek le a szegények,
éhínséggel vesztem ki gyökeredet,
és ami megmarad belőled, azt megölik.+
31 Jajgass, ó, kapu! Kiálts, ó, város!
Ó, Filisztea, elbátortalanodsz majd!
Mert északról füst jön,
és az ellenség soraiból senki sem marad le.”
32 Mit válaszoljanak a nemzet követeinek?
Azt, hogy Jehova lerakta Sion+ alapját,
és a népe szegényei menedéket találnak ott.
15 Kijelentés Moáb ellen:+
Elnémult a moábi Ar+,
mert éjjel kifosztották.
Elnémult a moábi Kir+,
mert éjjel kifosztották.
Moáb siratja Nébót+ és Medebát+.
Minden fejet kopaszra nyírtak,+ minden szakállt levágtak.+
4 Kiált Hesbon és Elealé.+
Egészen Jahácig+ hallani hangjukat.
Ezért kiáltoznak Moáb fegyveresei.
Remeg a nép.*
5 Szívem kiált Moáb miatt.
A menekülők egészen Coárig+ és Eglát-Selisijáig+ futnak.
Sírva mennek fel Luhit emelkedőjén.
Miközben Horonaim felé tartanak, sírnak a szerencsétlenség miatt.+
6 Mert Nimrim vizei kiszáradtak.
Elszáradt a zöldellő fű,
nincs fű, és semmi zöld nem maradt.
7 Ezért a megmaradt tartalékaikat és vagyonukat
elviszik a nyárfák völgyén át.
8 Mert a kiáltás Moáb egész területén visszhangzik.+
Jajgatása egészen Eglaimig,
jajgatása egészen Beér-Élimig hallatszik.
9 Dimon vizei megteltek vérrel.
De még mást is tartogatok Dimonnak:
egy oroszlánt küldök Moáb menekülőire
és azokra, akik megmaradtak az országban.+
16 Küldjetek egy kost az ország uralkodójának
Szelából a pusztán át
Sion lányának a hegyéhez.
3 „Adjatok tanácsot, hajtsátok végre a döntést.
Tedd árnyékodat fényes délben olyanná, mint az éj.
Rejtsd el a szétszéledteket, és ne áruld el a menekülőket.
4 Hadd lakjanak nálad azok, akik szétszéledtek, ó, Moáb!
Légy rejtekhelyük a pusztító+ elől!
Az elnyomónak vége lesz,
a pusztítás véget ér,
és kivesznek a földről, akik eltaposnak másokat.
5 Akkor majd egy király ül a trónra Dávid sátrában.
Odaadó szeretettel és hűségesen fog uralkodni,+
pártatlanul ítél, és gyorsan érvényt szerez az igazságnak.+”
6 Hallottunk Moáb büszkeségéről, arról, hogy nagyon büszke,+
gőgjéről, önteltségéről és nagy haragjáról.+
De üres beszéde semmivé lesz.
7 Ezért Moáb jajgatni fog Moábért,
mindannyian jajgatni fognak.+
A lesújtottak Kir-Haréset+ mazsolalepényei után sóhajtoznak.
8 Mert Hesbon+ teraszos földjei kiszáradtak,
Sibma+ szőlőtőjének piros vesszőit*
a nemzetek urai letaposták.
Egészen Jázerig+ értek,
elértek a pusztába.
Hajtásai egészen a tengerig terjeszkedtek.
9 Ezért siratni fogom Sibma szőlőtőjét, ahogy Jázert is siratom.
Könnyeimmel foglak áztatni, ó, Hesbon és Elealé,+
mert véget ért az ujjongás nyári gyümölcsöd és aratásod felett*.
10 Eltűnt az öröm és a vidámság a gyümölcsösből,
a szőlőskertekben nem hallani öröméneket és ujjongást.+
Nem taposnak már bort a présekben,
mert véget vetettem az ujjongásnak.+
11 Ezért mélyen legbelül remegek Moáb miatt,+
mint a hárfa húrjai,
és remegek belül Kir-Haréset+ miatt.
12 Még ha Moáb ki is fárad a magaslaton, és imádkozni megy is a szentélyébe, akkor sem fog semmit elérni.+
13 Ezt mondta korábban Jehova Moábról. 14 Most pedig így szól Jehova: „Három éven belül, a béres évei szerint,* Moáb dicsőségét megszégyenítik mindenféle nagy zűrzavar közepette. Nagyon kevesen maradnak meg.”+
17 Kijelentés Damaszkusz ellen:+
„Damaszkusz már nem lesz város,
romhalmaz lesz belőle.+
2 Aróer+ elhagyatott városai
olyan hellyé válnak, ahol nyájak pihennek úgy,
hogy senki sem rettenti meg őket.
Akik megmaradnak a szírek közül,
olyanok lesznek, mint az izraeliták* dicsősége” – ez a seregek Jehovájának kijelentése.
4 „Azon a napon Jákob dicsősége elhalványul,
és egészséges teste* lesoványodik.
5 Olyan lesz, mint amikor az arató gyűjtögeti a lábon álló gabonát,
és learatja a gabonakalászt.
Olyan lesz, mint amikor valaki gabonakalászt tallózik* Refaim völgyében+.
6 Csak böngésznivaló marad benne,
mint amikor leverik az olajfa termését,
és csak két-három érett olajbogyó marad a legmagasabb ágon,
csak négy-öt a gyümölcstermő ágain+” – ez Jehovának, Izrael Istenének a kijelentése.
7 Azon a napon az ember föltekint az alkotójára, és Izrael szentjére néz. 8 Nem tekint az oltárokra,+ kezének munkájára.+ Nem néz arra, amit ujjai alkottak, sem a szent rudakra*, sem a füstölőszertartókra.
9 Azon a napon olyanná lesznek erődített városai, mint egy elhagyatott hely az erdőben,+
mint egy ág, amelyet elhagytak az izraeliták előtt.
Pusztasággá válik.
11 Nappal gondosan körülkeríted az ültetvényedet,
és reggel kisarjasztod a magot,
de nem lesz aratás a betegség és a csillapíthatatlan fájdalom napján.+
12 Hallgassátok! Forrong a sok nép,
háborognak, mint a tengerek.
Zúgnak a nemzetek,
és olyan a hangjuk, mint a hatalmas vizek zúgása.
13 Olyan lesz a nemzetek hangja, mint a hatalmas vizek zúgása.
Ő megfeddi őket, és messzire futnak.
Olyan űzöttek, mint a hegyek polyvája a szélben,
és mint a sodródó bogáncskórók* a szélvészben.
14 Este félelem van,
de mielőtt reggel lenne, nem lesznek többé.
Így járnak a fosztogatóink,
és ez a sorsa azoknak, akik kirabolnak minket.
18 Jaj a zúgó rovarszárnyak földjének
Etiópia+ folyóinak a vidékén!
2 Küldötteket küld a tengeren,
papiruszcsónakokkal a vizeken át, így szólva:
„Menjetek, ti gyors követek,
egy magas, sima bőrű nemzethez,
egy néphez, amelytől mindenhol félnek,+
egy erős és győztes nemzethez,*
amelynek a földjét elmosták a folyók.”
3 Ti, a föld összes lakói,
amit látni fogtok, olyan lesz, mint egy hegyeken felállított jel*,
és kürtfúváshoz hasonló hangot fogtok hallani.
4 Mert ezt mondta nekem Jehova:
„Nyugodt maradok, és szilárd helyemet nézem,*
mint az izzó forróság a napfényben,
mint a harmatfelhő a szüreti forróságban.
5 Mert a szüret előtt,
amikor a virágzás véget ér, és érik a szőlő,
a vesszőket le fogják vágni metszőkéssel,
és lemetszik a kacsokat is.
6 Otthagyják mindet a hegyek ragadozó madarainak
és a föld állatainak.
Ezeken élnek nyáron a ragadozó madarak,
és a föld minden állata ezeken él az aratás idején.
7 Abban az időben majd ajándékot visznek a seregek Jehovájának
Sion hegyére,+ arra a helyre, amely a seregek Jehovájának a nevét viseli,
egy magas, sima bőrű nemzettől,
egy néptől, amelytől mindenhol félnek,
egy erős és győztes nemzettől,*
amelynek a földjét elmosták a folyók.”
19 Kijelentés Egyiptom ellen:+
Jehova gyors felhőn száguld, és bemegy Egyiptomba.
Egyiptom semmit érő istenei remegni fognak tőle,+
és Egyiptom szíve retteg majd.
2 „Egyiptomit egyiptomira uszítok,
és egymással fognak harcolni,
mindenki a testvérével és a társával,
város város ellen és királyság királyság ellen.
3 Az egyiptomiak összezavarodnak,
és összekuszálom a terveiket.+
A semmit érő istenekhez,
az igézőkhöz, a szellemidézőkhöz meg a jósokhoz fordulnak majd.+
4 Kemény úr kezébe adom Egyiptomot,
és erős király fog uralkodni felette+” – ez az igaz Úrnak, a seregek Jehovájának kijelentése.
5 A víz felszárad a tengerből,
és a folyó is kiszárad, kiapad.+
6 Bűzleni fognak a folyók.
A Nílus csatornái leapadnak és kiszáradnak Egyiptomban.
A nád és a sás is elfonnyad.+
7 A növények a Nílus mellett, a Nílus torkolatánál,
valamint a Nílus mentén bevetett föld kiszárad.+
Nem lesz többé, mindent elfúj a szél.
8 Keseregnek majd a halászok,
búslakodnak, akik horgot vetnek a Nílusba,
és kevesebben lesznek azok, akik halászhálót terítenek a vízre.
9 Megszégyenülnek a fésült lennel+ dolgozók,
és akik fehér szövetet készítenek a szövőszéken.
10 Szövőmunkásai összetörnek,
és minden béres bánatos lesz*.
11 Coán+ fejedelmei bolondok.
A fáraó legbölcsebb tanácsadói észszerűtlen tanácsot adnak.+
Hogy is mondhatjátok a fáraónak:
„Bölcsek leszármazottja vagyok én,
hajdani királyok leszármazottja.”
12 Ugyan hol vannak bölcseid?+
Ha tudják, mondják el neked, hogyan döntött a seregek Jehovája Egyiptomról.
Egyiptomot félrevezették törzseinek a főemberei.
14 Jehova összezavarta Egyiptomot,+
bármihez fogott is az ország, a vezetői félrevezették,
és olyan lett, mint a részeg, aki tántorog a hányásában.
15 Egyiptom semmit sem lesz képes tenni,
a fej és a farok sem, a hajtás és a káka* sem.
16 Azon a napon olyanná lesz Egyiptom, mint az asszonyok. Remegni és rettegni fog a seregek Jehovájának kezétől, melyet fenyegetően felemel.+ 17 Júda földje miatt félni fog Egyiptom. Ha csak hallanak róla, rettegni fognak a seregek Jehovájának döntése miatt, amelyet ellenük hozott.+
18 Azon a napon öt város lesz Egyiptom földjén, amelyek Kánaán nyelvén beszélnek,+ és hűséget esküsznek a seregek Jehovájának. Az egyiket Rombolás városának fogják hívni.
19 Azon a napon Jehovának lesz egy oltára Egyiptom földjének a közepén, és a határ mellett lesz egy oszlopa Jehovának. 20 Ez lesz a seregek Jehovájának jele és tanúja Egyiptom földjén, mert Jehovához fognak kiáltani az elnyomóik miatt, ő pedig megmentőt küld nekik, egy nagy megmentőt, aki meg fogja szabadítani őket. 21 Akkor Jehova ismertté válik az egyiptomiak előtt, és azon a napon megismerik Jehovát az egyiptomiak. Áldozatot és ajándékot visznek Jehovának, fogadalmat tesznek neki, és teljesítik. 22 Jehova csapást fog mérni Egyiptomra,+ csapással sújtja, és meggyógyítja. Jehovához térnek majd, ő pedig enged könyörgésüknek, és meggyógyítja őket.
23 Azon a napon országút+ vezet majd Egyiptomból Asszíriába. Asszíria Egyiptomba megy, Egyiptom pedig Asszíriába, és Egyiptom Asszíriával együtt Istent fogja szolgálni. 24 Azon a napon Izrael csatlakozik Egyiptomhoz és Asszíriához,+ és áldás lesz a földön, 25 mert a seregek Jehovája meg fogja áldani őt, ezt mondva: „Áldott legyen népem, Egyiptom, és kezem munkája, Asszíria, és örökségem, Izrael!”+
20 Abban az évben, amikor Asszíria királya, Szargon elküldte a tartánt* Asdódba+, ő harcba szállt Asdód ellen, és elfoglalta.+ 2 Abban az időben Jehova így szólt Ézsaiás+, Ámóc fia által: „Menj, vedd le a zsákruhát a csípődről, és sarudat húzd le a lábadról.” Ő így is tett, meztelenül* és mezítláb járt.
3 Jehova ezután ezt mondta: „Ahogy szolgám, Ézsaiás három éven át meztelenül és mezítláb járt, ami jele+ és előjele volt annak, hogy mi fog történni Egyiptommal+ és Etiópiával+, 4 úgy meztelenül, mezítláb és csupasz üleppel fogja elvezetni Asszíria királya Egyiptom foglyait+ és Etiópia száműzöttjeit, fiúkat és öregembereket. Igen, Egyiptom meg fog szégyenülni. 5 Megrettennek és megszégyenülnek a reménységük, Etiópia miatt, és a büszkeségük, Egyiptom miatt*. 6 Azon a napon majd így szólnak ennek a partvidéknek a lakói: »Nézzétek, mi történt a reménységünkkel, akihez segítségért futottunk, hogy megszabaduljunk Asszíria királyától! Most hogyan menekülünk meg?«”
21 Kijelentés a tenger pusztája* ellen:+
Úgy jön a csapás a pusztából, egy félelmetes földről,
mint a délen végigsöprő szélvész.+
2 Félelmetes látomást mutattak nekem:
A csaló csal,
a pusztító pusztít.
Vonulj föl, ó, Elám! Indíts ostromot, ó, Média!+
Véget vetek minden sóhajtásnak, amit okozott.+
Görcseim vannak,
mint amilyenek a szülő asszony görcsei.
Túl zaklatott vagyok ahhoz, hogy halljak,
és túl feldúlt ahhoz, hogy lássak.
4 Nyugtalan a szívem. Remegek a félelemtől.
Reszketek az alkonyattól, melyet annyira vártam.
5 Terítsétek meg az asztalt, készítsétek elő az ülőhelyeket!
Egyetek és igyatok!+
Keljetek föl, fejedelmek, kenjétek fel* a pajzsot!
6 Mert Jehova így szólt hozzám:
„Menj, állíts őrt, hogy elmondja, amit lát.”
7 És harci szekereket látott lovakkal,
harci szekereket szamarakkal,
harci szekereket tevékkel.
Nagyon feszülten figyelt.
8 Aztán kiáltott, mint egy oroszlán:
„Ó, Jehova! Szüntelenül az őrtornyon állok nappal,
és őrhelyemen állok minden éjszaka.+
9 Nézzétek, mi közeledik:
emberek jönnek harci szekereken, melyeket lovak húznak!+”
Akkor megszólalt, és ezt mondta:
„Elesett! Elesett Babilon!+
Isteneinek minden faragott bálványa a földön hever összetörve!+”
Elmondtam nektek, amit a seregek Jehovájától, Izrael Istenétől hallottam.
11 Kijelentés Dúma* ellen:
Valaki kiált hozzám Szeirből+:
„Őrálló, mi hír az éjszakáról?
Őrálló, mi hír az éjszakáról?”
12 Az őrálló így szólt:
„Eljön a reggel, és az éj is.
Ha kérdezni akartok, kérdezzetek.
Gyertek újra!”
13 Kijelentés a kietlen síkság ellen:
Az erdőben, a kietlen síkságon fogtok éjszakázni,
ó, dedáni+ karavánok!
15 Mert kard elől menekültek el, a kivont kard,
a kifeszített íj és a kegyetlen háború elől.
16 Mert ezt mondta nekem Jehova: „Még egy év, a béres évei szerint,* és lehanyatlik Kédár+ minden dicsősége. 17 És Kédár harcosai közül kevés íjász marad meg, mert Jehova, Izrael Istene mondta ezt.”
22 Kijelentés a látomás völgyéről*:+
Mi lelt titeket, hogy mindannyian felmentetek a tetőkre?
2 Csupa lárma voltál,
zajongó és ujjongó város.
Akiket megöltek a tieid közül, nem kard ölte meg,
és nem csatában haltak meg.+
3 Minden zsarnokod együtt menekült el.+
Úgy ejtették foglyul őket, hogy íj sem kellett hozzá.
Fogságba vittek mindenkit, akit megtaláltak,+
hiába menekültek messzire.
4 Ezért ezt mondtam: „Vegyétek le rólam a szemeteket,
és keservesen fogok sírni.+
5 Mert a látomás völgyében
ez a fejetlenség, vereség és kétségbeesés napja,+
melyet a legfőbb Úr, a seregek Jehovája hoz el.
Lerombolják a falat,+
és kiáltanak a hegy felé.
7 Legszebb völgyeidet
ellepik a harci szekerek,
a lovak* elfoglalják helyüket a kapunál,
8 és lekerül Júdáról a lepel*.
Azon a napon az erdő házának+ fegyvertára felé fogtok nézni, 9 és látni fogjátok a sok rést Dávid városán.+ Összegyűjtitek a vizet az alsó tóban.+ 10 Megszámoljátok Jeruzsálem házait, és leromboljátok azokat, hogy megerősítsétek a falat. 11 A két fal közé medencét építetek majd a régi tó vizének. De nem tekintetek mindezek nagy alkotójára, és nem néztek Istenre, aki réges-rég megformálta mindezt.
12 Azon a napon a legfőbb Úr, a seregek Jehovája
felszólít titeket arra, hogy sírjatok és keseregjetek,+
borotváljátok le a fejeteket, és viseljetek zsákruhát.
És ezt mondjátok: »Együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk!«+”
14 Ezután a seregek Jehovája ezt tárta fel nekem a fülem hallatára: „»Addig nem szereztek engesztelést a vétketek miatt, míg meg nem haltok«+ – így szól a legfőbb Úr, a seregek Jehovája.”
15 Ezt mondja a legfőbb Úr, a seregek Jehovája: „Menj be ehhez a sáfárhoz, Sébnához+, aki a házra* felügyel, és mondd ezt neki: 16 »Mid van neked itt vagy kid van neked itt, hogy sírhelyet vágtál itt magadnak?« A magasban vágja sírhelyét, sziklaszirtbe váj magának nyugvóhelyet*. 17 »Jehova nagy erővel lehajít téged, ó, ember, és erősen megragad. 18 Alaposan összegombolyít, és mint labdát dob el a széles földre. Ott halsz meg, és dicsőséges szekereid ott hoznak gyalázatot urad házára. 19 Eltávolítalak állásodból és megfosztalak tisztségedtől.
20 Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot+, Hilkija fiát, 21 ráadom a köntösödet, szorosan megkötöm rajta az övedet,+ és kezébe adom a hatalmadat*. Olyan lesz ő Jeruzsálem lakóinak és Júda házának, mint egy apa. 22 Az ő vállára helyezem Dávid házának a kulcsát+, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki. 23 Mint egy szöget, beverem őt egy maradandó helyre, és olyan lesz apja házának, mint egy dicsőséges trón. 24 Ráfüggesztik apja házának minden dicsőségét*, a leszármazottakat és az utódokat*, minden kisebb edényt, a tálakat, és minden nagy korsót is.
25 Azon a napon – ez a seregek Jehovájának kijelentése – a maradandó helyre bevert szöget eltávolítják,+ levágják és leesik. A rajta levő teher pedig lezuhan és tönkremegy, mert maga Jehova mondta ezt.«”
23 Kijelentés Tíruszról:+
Jajgassatok, Társis hajói,+
mert lerombolták a kikötőt, nem lehet már bemenni!
Kittim+ földjéről jött a hír.
2 Legyetek csendben, ti, partvidék lakói!
A tengert járó szidóni+ kereskedők tettek gazdaggá téged.
Elhozták a nemzetek nyereségét.+
4 Szégyenkezz, ó, Szidón, tengernek erődje,
mert a tenger így szólt:
5 Ahogy az Egyiptomról szóló hír+ hallatán,
úgy a Tíruszról szóló hír hallatán is gyötrődni fognak az emberek.+
6 Menjetek át Társisba!
Jajgassatok, ti, partvidék lakói!
7 Hát ez a ti városotok, amely hosszú ideje, a kezdetétől fogva ujjongott?
Lábai egykor távoli országokba vitték, hogy ott lakjon.
8 Ki döntött úgy, hogy ez történjen Tírusszal,
aki koronákat osztogatott,
akinek a kereskedői fejedelmek voltak,
és tisztelték őket a földön?+
9 A seregek Jehovája döntött így,
hogy meggyalázza, amiért büszke volt a szépségére,
hogy megalázza mindazokat, akiket tiszteltek a földön.+
10 Menj át a földeden, mint a Nílus, ó, Társis lánya!
Nincs többé hajókészítő műhely*.+
11 Isten kinyújtotta kezét a tengerre,
és királyságokat rendített meg.
Jehova megparancsolta, hogy semmisítsék meg Fönícia erődjeit.+
12 És így szól: „Soha többé nem fogsz ujjongani,+
ó, elnyomott, Szidón szűz lánya!
Kelj föl, menj át Kittimbe+,
de ott sem lesz nyugalmad.”
13 Nézzétek a káldeusok+ földjét!
14 Jajgassatok, Társis hajói,
mert erődötöket elpusztították!+
15 Azon a napon Tírusz feledésbe merül, nem emlékeznek rá 70 évig,+ ameddig egy király él*. És 70 év múlva az történik Tírusszal, amiről egy prostituált dala szól:
16 „Vedd a hárfát, járd be a várost, ó, elfeledett prostituált!
Szépen játssz a hárfán,
és énekelj sok éneket,
hogy emlékezzenek rád.”
17 És a 70 év végén Jehova Tíruszra fordítja a figyelmét, ő pedig ugyanazért fog fizetséget kapni, mint korábban, szajhálkodni fog a föld összes királyságával. 18 De nyeresége és fizetsége szent lesz Jehovának. Nem halmozzák fel, nem is teszik félre, mert Jehova népéé lesz a fizetsége, hogy jóllakhassanak, és előkelő ruhát viselhessenek.+
24 Jehova kiüríti az országot*, és pusztává teszi.+
Felforgatja,+ és szétszórja a lakóit.+
2 Mindenki ugyanolyan helyzetben lesz:
a nép és a pap,
a szolga és az ura,
a szolgálólány és az úrnője,
a vevő és az eladó,
a kölcsönadó és a kölcsönkérő,
a hitelező és az adós.+
4 Az ország gyászol*,+ tönkremegy.
A termékeny föld kiszárad, kiszikkad.
Megfogyatkoznak az ország népének előkelői.
5 Az országot beszennyezték a lakói,+
mert megkerülték a törvényeket,+
megváltoztatták a rendelkezéseket,+
6 Ezért emészti fel átok az országot,+
és vétkesek a lakói.
Ezért csappant meg az ország lakóinak a száma,
és maradt nagyon kevés ember.+
8 Már nem szól a tamburinok vidám hangja,
vége szakadt a mulatozók zsivajának,
és már nem hallani a hárfák vidám hangját.+
9 Bort isznak, de nem énekelnek,
és keserű az alkohol íze azoknak, akik isszák.
10 Romokban hever az elhagyott város.+
Minden ház be van zárva, nem lehet bemenni.
11 Borért kiáltanak az utcákon.
Odalett minden vidámság,
eltűnt az országból az öröm.+
12 Romokban hever a város,
a kaput teljesen összetörték.+
13 Mert olyan lesz népem a földön, a népek között,
mint amikor leverik az olajfa termését,+
és mint amikor böngésznek a szőlőszüret végén.+
14 Felemelik majd a hangjukat,
és örömmel kiáltanak.
Hirdetni fogják a tenger felől* Jehova fenségét.+
15 Ezért dicsőíteni fogják Jehovát a világosság vidékén*,+
Izrael Istenének, Jehovának a nevét a tenger szigetein.+
16 A föld végéről énekeket hallunk:
„Dicsőség* az igazságos Istennek!”+
De így szólok: „Egyre csak gyengülök és gyengülök!
Jaj nekem! A csaló csal.
Csalással csalnak a csalók.+”
17 Rettegés, verem és csapda vár rád, te, föld lakója!+
18 Aki a félelmet keltő hang elől menekül, beleesik a verembe,
és aki kijön a veremből, azt megfogja a csapda.+
Mert a zsilipek a magasban megnyílnak,
és a föld alapjai remegni fognak.
20 Tántorog a föld, akár egy részeg,
és düledezik, mint kunyhó a szélben.
Ránehezedik a törvényszegése.+
El fog esni, és nem kel fel többé.
21 Azon a napon Jehova a magasság seregére fordítja figyelmét odafönt,
és a föld királyaira a földön.
22 Összegyűjti őket,
ahogy a rabokat gyűjtik össze egy verembe,
és börtönbe zárja őket.
Aztán sok nap múlva rájuk fordítja a figyelmét.
23 Szégyent fog vallani a telihold,
és megszégyenül a ragyogó nap,+
mert a seregek Jehovája király+ lett Sion+ hegyén és Jeruzsálemben,
és dicsőséges lett népe véneinek a szemében.+
25 Ó, Jehova, te vagy az én Istenem!
Magasztallak, és dicsérem a nevedet,
mert csodálatos dolgokat vittél véghez,+
olyasmiket, amiket már réges-régen elhatároztál.+
Hűségesen+ és megbízhatóan cselekszel.
2 Mert kőrakássá tetted a várost,
omladozó rommá a megerősített várost,
az idegenek tornya többé nem város,
sosem épül újjá.
4 Mert erődje lettél az alacsony sorúnak,
erődje a szegénynek a nyomorúságában,+
menedék a zivatar elől,
és árnyék a hőség ellen.+
Amikor a zsarnokok fújtatása olyan, mint a zivatar a fallal szemben,
5 és mint a hőség a száraz vidéken,
akkor te elnyomod az idegenek zajongását.
Ahogy a felhő árnyéka enyhíti a hőséget,
úgy csendesíted el a zsarnokok énekét.
6 Ezen a hegyen+ a seregek Jehovája lakomát fog rendezni minden népnek
zsíros ételekből,+
jó* borból,
zsíros, velőből készített ételekből,
jó, szűrt borból.
7 Ezen a hegyen eltávolítja* a leplet, amely beborítja az összes népet,
és a szövetet*, amely betakar minden nemzetet.
Eltávolítja népének a gyalázatát az egész földről,
mert maga Jehova mondta ezt.
9 Azon a napon majd így szólnak:
„Nézzétek, ő a mi Istenünk!+
Ő Jehova.
Benne reménykedtünk.
Örüljünk és ujjongjunk, mert megmentett minket!+”
10 Mert Jehova keze megpihen ezen a hegyen,+
és Moábot széttapossák a helyén,+
ahogy a szalmát beletapossák a trágyába.
11 Kinyújtja a kezét, és lecsap rá,
ahogy az úszó csap a kezével, amikor úszik,
és megalázza ezt a gőgös nemzetet+
ügyes kézmozdulatokkal.
12 A megerősített várost magas védőfalaival együtt
lerombolja.
A földre, a porba dönti.
26 Azon a napon ezt az éneket éneklik+ majd Júda földjén:+
„Erős városunk van.+
A megmentést teszi falaivá és sáncaivá.+
2 Nyissátok ki a kapukat,+ hadd vonuljon be az igazságos nemzet,
amely hűséges marad.
3 Megvéded azokat, akik teljesen rád bízzák magukat,*
és tartós békét adsz nekik,+
mert benned bíznak+.
5 Mert megalázza azokat, akik a magas, büszke városban laknak.
Lerombolja a várost,
a földdel teszi egyenlővé,
a porba dönti.
6 Lábbal tiporják azt,
az elnyomottaknak, az alacsony sorúaknak a lába fogja taposni.”
7 Az igazságosnak az ösvénye egyenes*.
Mivel te egyenes vagy,
egyengeted az igazságosnak az útját.
8 Miközben az ítéleteid ösvényén járunk, ó, Jehova,
beléd vetjük a bizalmunkat.
Vágyunk* arra, hogy emlékezzünk rád és a nevedre*.
9 Éjjel az egész lényem* utánad vágyik,
mélyen legbelül szüntelenül téged kereslek,+
mert amikor végrehajtod ítéleteidet a földön,
igazságosságról tanulnak a föld lakói.+
10 Még ha jóindulattal bánnak is a gonosszal,
akkor sem tanul igazságosságot.+
11 Ó, Jehova, magasra emelted a kezed, de ők nem látják.+
Látni fogják, mennyire szereted a népedet, és megszégyenülnek.
Igen, az ellenségeidnek szánt tűz emészti meg őket.
14 Halottak ők, nem fognak élni.
Tehetetlen halottak, nem kelnek föl.+
Mert rájuk fordítottad a figyelmedet,
hogy megsemmisítsd őket, és még csak ne is emlékezzenek többé rájuk.
15 Népessé tetted a nemzetet, ó, Jehova,
népessé tetted a nemzetet.
Megdicsőítetted magadat.+
Messzire kiterjesztetted az ország határait.+
16 Ó, Jehova, a nyomorúság idején hozzád fordultak,
és amikor fegyelmezted őket, kiöntötték szívüket neked halk imában.+
17 Amilyen a terhes asszony, aki közel van a szüléshez,
vajúdik, és kiált a fájások miatt,
olyanok vagyunk miattad, ó, Jehova!
18 Teherbe estünk, vajúdtunk,
de mintha csak szelet szültünk volna.
Nem mentettük meg az országot,
és senki sem születik, aki az országban lakna.
19 „Élni fognak halottaid.
Ébredjetek és örömmel kiáltsatok,
ti, porban lakók+!
Mert harmatod olyan, mint a reggeli harmat*,
és a föld hagyja, hogy a tehetetlen halottak életre keljenek*.
21 Mert Jehova kijön a lakhelyéről,
hogy számonkérje a föld lakóitól a vétkeiket,
a föld pedig feltárja vérontását,
és nem takarja el többé a megöltjeit.”
27 Azon a napon Jehova az éles, nagy és erős kardjával+
a leviatánra*, a könnyedén sikló kígyóra fordítja figyelmét,
a leviatánra, a tekergő kígyóra,
és megöli a tengeri szörnyet.
2 Azon a napon így énekeljetek az asszonynak*:
„Pezsgő bornak szőlőskertje!+
3 Én, Jehova, óvom őt.+
Minden pillanatban öntözöm.+
Éjjel-nappal óvom őt,
hogy senki se bántsa.+
4 Nincs bennem düh.+
Ki támad rám a csatában tövisbokorral és gyommal?
Eltaposom és felgyújtom ezeket.
5 Vagy pedig kapaszkodjon az erődömbe,
és kössön békét velem.
Kössön békét velem!”
6 Az eljövendő napokban gyökeret ver Jákob,
virágba borul Izrael és kihajt.+
Betöltik terméssel a földet.+
7 Vajon úgy kell megverni őt, ahogy megverik?
Vajon úgy kell megölni őt, ahogy megölik?
8 Ijesztően rákiált, és vitatkozik vele, amikor elküldi őt.
Elűzi őt erős fúvásával azon a napon, amikor a keleti szél fúj.+
9 De ez engesztelésül lesz Jákob vétkéért,+
és ez történik, amikor eltávolítja bűnét:
olyanná teszi az oltár minden kövét,
mint a porrá zúzott mészkő,
10 Mert a megerősített város lakatlan lesz,
a legelők pedig elhagyatottak lesznek, mint a puszta.+
Ott legel és heveredik le a borjú,
és megeszi annak ágait.+
11 Ha elszáradnak a gallyai,
asszonyok jönnek majd, letörik
és eltüzelik azokat.
Mert nem értelmes nép ez.+
Ezért nem irgalmaz neki az alkotója,
és nem lesz jóindulatú vele az, aki megformálta.+
12 Azon a napon a folyótól* az Egyiptom-völgyig+ Jehova leveri a gyümölcsöt, és egyenként összeszednek benneteket, ó, Izrael népe.+ 13 Azon a napon majd megfújják a nagy kürtöt,+ és akik Asszíria+ földjén senyvednek, és akik szétszóródtak Egyiptom+ földjén, eljönnek, és meghajolnak Jehova előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.+
28 Jaj a hivalkodó* koronának*, melyet Efraim+ részegesei viselnek!
Ez a gyönyörű dísz csupán hervadó virág,
amely a termékeny völgy fején van, ahol bortól részeg emberek élnek.
2 Jehova elküld valakit, aki erős és hatalmas.
Mint a jégeső mennydörgéssel, a pusztító szélvihar,
mint özönlő vizek vihara,
erővel a földre teríti azt.
4 Gyönyörű díszének hervadó virága,
amely a termékeny völgy fején van,
olyan lesz, mint a korai füge a nyár előtt.
Ha valaki meglátja, alig veszi a kezébe, máris lenyeli.
5 Azon a napon a seregek Jehovája dicső koronává és gyönyörű füzérré lesz azoknak, akik megmaradnak a népéből.+ 6 Igazságos döntésekre készteti a bírót,* és hatalmat ad azoknak, akik visszaverik a támadást a kapunál.+
7 A papot és a prófétát is félrevezeti az alkohol.
Félrevezeti őket a bor,
és tántorognak az alkoholtól.
Összezavarja őket a bor,
és tántorognak az alkoholtól.
Látomásuk félrevezeti őket,
és határozatlanok a döntéshozatalkor.+
8 Mert az asztalaik tele vannak undorító hányással,
nincs hely, ahol ne lenne.
9 Kiket fog oktatni,
és kiknek magyarázza el az üzenetet?
Talán azoknak, akik éppen már nem szopnak tejet?
Azoknak, akiket éppen elvettek az emlőtől?
10 Hiszen ez „parancs után parancs, parancs után parancs,
zsinórra zsinór, zsinórra zsinór,*+
itt egy kicsi, ott egy kicsi”.
11 Mert olyanok által fog szólni ehhez a néphez, akik dadognak, és más nyelvet beszélnek.+ 12 Egyszer ezt mondta nekik: „Ez a nyugalom helye. Hadd pihenjen, aki elfáradt. Itt fel lehet frissülni.” De nem akartak hallgatni rá.+ 13 Ilyen lesz nekik Jehova szava:
„Parancs után parancs, parancs után parancs,
zsinórra zsinór, zsinórra zsinór,*+
itt egy kicsi, ott egy kicsi.”
14 Halljátok hát Jehova szavát, ti, dicsekvők,
akik Jeruzsálemben uralkodtok e nép felett.
15 Ezt mondjátok:
Ha átvonul a tomboló árvíz,
nem ér el bennünket,
hisz a hazugságot tettük menedékünkké,
és a hamisságba rejtőztünk.+”
16 Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova:
Senki nem rémül meg, aki hisz benne.+
Jégverés söpri el a hazugság menedékét,
és víz mossa el a rejtekhelyet.
Amikor átvonul a tomboló árvíz,
összezúz titeket.
Csak félelmükben fogják megérteni, amit hallottak.*”
20 Mert az ágy túl rövid ahhoz, hogy ki lehessen nyújtózni,
és a szőtt takaró túl keskeny ahhoz, hogy be lehessen takarózni.
21 Mert Jehova tettre kel, ahogy a Perácim hegyén,
és ahogy Gibeon közelében a völgyben,+
hogy véghez vigye tettét, különös tettét,
és elvégezze munkáját, szokatlan munkáját.+
22 Most tehát ne csúfolódjatok,+
nehogy még szorosabbá váljanak a köteleitek,
mert azt hallottam a legfőbb Úrtól, a seregek Jehovájától,
23 Hallgassatok meg,
és figyeljetek arra, amit mondok.
24 Talán minden idejét szántással tölti az ember, és soha nem vet magot?
Folyton csak lazítja és boronálja a földjét?+
25 Miután elegyengette a felszínét,
vajon nem szór oda feketeköményt, és nem vet köményt?
Vajon nem vet búzát, kölest és árpát a maga helyére,
valamint tönkölyt+ a szélekre?
26 Mert Isten a megfelelő módon tanítja*.
Istene oktatja őt.+
27 Mert nem zúzzák össze cséplőszánnal+ a feketeköményt,
és nem mennek át a szekér kerekével a köményen.
Hanem bottal verik ki a feketeköményt,
és vesszővel a köményt.
28 Hát a kenyérnek való gabonát talán szétzúzzák?
Nem, nem csépelik a végtelenségig.+
És amikor átmennek rajta a lovas szekér hengerével,
nem zúzzák szét.+
29 „Jaj Árielnek*, Árielnek, a városnak, ahol Dávid táborozott!+
Tartsátok csak meg az ünnepeiteket+
évről évre!
Olyanná lesz előttem, mint Isten oltárának a tűzhelye.+
3 Minden oldalról tábort ütök ellened,
ostrom alá veszlek cölöpfallal,
és ostromműveket állítok ellened.+
4 Meg leszel alázva,
és a földből szólsz majd.
Amit mondasz, azt a por eltompítja.
Hangod a földből jön majd,+
mint a szellemidéző hangja,
és a porból fognak hallatszani csipogó szavaid.
Egy szempillantás alatt, hirtelen következik ez be.+
6 A seregek Jehovája rád fordítja figyelmét
mennydörgéssel, földrengéssel és nagy zajjal,
szélvésszel, viharral és emésztő tűz lángjával.+”
7 Majd az Áriel ellen hadakozó sok nemzet,+
vagyis minden ellene harcoló
az ellene emelt ostromtornyokkal,
és mindenki, aki nyomorúságot okoz neki,
olyanná lesz, mint egy álom, egy éjjeli látomás.
8 Igen, úgy lesz, mint amikor egy éhes ember azt álmodja, hogy eszik,
de éhesen* ébred,
vagy mint amikor egy szomjas ember azt álmodja, hogy iszik,
de fáradtan és szomjasan* ébred.
Így lesz ez azzal a sok nemzettel,
amely Sion hegye ellen hadakozik.+
9 Rökönyödjetek meg és ámuljatok!+
Vakítsátok meg magatokat, és legyetek vakok!+
Támolyognak, de nem az alkoholtól,
részegek, de nem a bortól.
10 Mert mély álmot bocsátott rátok Jehova,+
és bezárta szemeiteket, a prófétákat,+
és betakarta fejeiteket, a látnokokat.+
11 Minden látomás olyan nektek, mint egy lepecsételt könyv+ szavai. Ha odaadják egy olyan embernek, aki tud olvasni, ezt mondva: „Olvasd fel, kérlek!”, akkor ő így szól: „Nem tudom, mert le van pecsételve.” 12 És ha a könyvet egy olyan valakinek adják oda, aki nem tud olvasni, ezt mondva: „Olvasd fel, kérlek!”, akkor ő így szól: „Nem tudok olvasni.”
13 Jehova ezt mondja: „Ez a nép a szájával közeledik hozzám,
és ajkaival tisztel engem,+
de a szíve messze eltávolodott tőlem,
mert istenfélelme betanult emberi parancsolatokon alapul.+
14 Ezért ismét rendkívüli dolgokat fogok tenni ezzel a néppel,+
egyik rendkívüli dolgot a másik után.
Semmivé lesz a bölcseik bölcsessége,
és rejtve lesz az értelmeseik értelme.+”
15 Jaj azoknak, akik messzire elmennek, hogy eltitkolják a terveiket* Jehova elől,+
akik sötét helyen viszik véghez a tetteiket,
és közben ezt mondják: „Ugyan ki lát minket,
és ki tud rólunk?”+
16 Mennyire kiforgattok mindent!
Hát olyannak kell tekinteni a fazekast, mint az agyagot?+
Vajon mondja a készítmény a készítőjéről:
„Nem készített engem.”+
És vajon mondja a megformált dolog a megformálójáról:
„Nem értelmes.”+
18 Azon a napon a süketek meghallják a könyv szavait,
és a vakok látni fognak a homályból és a sötétségből.+
19 A szelídek nagy örömet találnak Jehovában,
és a szegény emberek Izrael szentjében.+
20 Mert a zsarnokok nem lesznek többé,
végük lesz a dicsekvőknek,
és mind elpusztulnak, akik csak azt lesik, hol árthatnak,+
21 akik hazugsággal bűnösnek tüntetnek fel másokat,
csapdát állítanak annak, aki a városkapuban véd* másokat,+
és üres kifogásokkal megtagadják az igazságostól az igazságszolgáltatást+.
22 Ezért így szól Jákob házához Jehova, aki megváltotta Ábrahámot+:
Igen, meg fogják szentelni Jákob szentjét,
és tiszteletteljes félelemmel tekintenek Izrael Istenére.+
24 Akik önfejűek*, értelmesek lesznek,
és akik panaszkodnak, el fogják fogadni az útmutatást.”
30 „Jaj a makacs fiaknak+ – ez Jehova kijelentése –,
akik olyan terveket visznek véghez, amelyek nem tőlem vannak,+
akik szövetségeket kötnek*, de akaratom* ellenére,
csak hogy bűnt bűnre halmozzanak.
2 Lemennek Egyiptomba+ a megkérdezésem nélkül*,+
hogy oltalmat találjanak a fáraónál*,
és menedékre leljenek Egyiptom árnyékában!
3 De szégyent fogtok vallani, amiért a fáraónál kerestetek oltalmat,
és meg fogtok szégyenülni, amiért Egyiptom árnyékában kerestetek menedéket.+
4 Mert a fejedelmek Coánban+ vannak,
és a küldöttek egészen Hánesig jutottak.
5 Mindannyian megszégyenülnek
a nép miatt, amely nincs hasznukra,
amely nem segít, nincs haszna,
hanem csak szégyent és gyalázatot hoz rájuk.+”
6 Kijelentés a délen lévő állatok ellen:
A nyomorúságnak, a nehézségeknek,
az oroszlánnak, az ordító oroszlánnak,
a viperának és a repülő tüzes kígyónak* a földjén keresztül
szamarak hátán viszik a vagyonukat,
és tevék púpján az ajándékaikat.
De mindebből nem fog hasznot meríteni a nép.
7 Mert Egyiptom segítségének semmi haszna.+
Ezért így neveztem: „Ráháb+, aki csak ül.”
8 „Most menj, írd fel előttük egy táblára,
és írd le egy könyvbe,+
hogy a jövőben
maradandó bizonyíték legyen.+
10 Ezt mondják a látóknak: »Ne lássatok!«,
és a látnokoknak: »Ne beszéljetek nekünk igaz látomásokról!+
Inkább hízelgő dolgokról beszéljetek, és megtévesztő látomásokat lássatok.+
11 Térjetek le az útról, hagyjátok el az ösvényt!
Ne hozakodjatok elő folyton Izrael szentjével!+«”
12 Ezért így szól Izrael szentje:
„Mivel megvetitek ezeket a szavakat,+
és a csalásban meg a megtévesztésben bíztok,
és ezekre hagyatkoztok,+
13 ezért olyan lesz nektek ez a vétek, mint egy megrepedt faldarab,
mint egy már-már leomló, megdőlt magas fal.
Hirtelen, egy pillanat alatt összeomlik.
14 Össze fogják törni, ahogy a fazekasok nagy korsóját.
Annyira összezúzzák, hogy nem lesz a törmelékei között olyan cserépdarab,
amellyel tüzet lehetne kaparni a tűzhelyből
vagy vizet lehetne merni a pocsolyából*.”
15 Mert ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova, Izrael szentje:
„Ha visszatértek hozzám, és nyugton maradtok, megmenekültök.
Erőtök abban mutatkozik meg, hogy nyugodtak maradtok, és bíztok bennem.”+
De ti erre nem voltatok hajlandók.+
16 Inkább ezt mondtátok: „Nem, hanem lovakon menekülünk!”
Hát menekülni is fogtok!
„És gyors lovakon nyargalunk majd!”+
Hát gyorsak is lesznek üldözőitek.+
17 Ezren fognak remegni, mert egyetlen ember megfenyegette őket,+
és ha öt ember fenyeget meg titeket, menekülni kezdtek,
míg csak annyian nem maradtok, mint egy pózna a hegy tetején,
és mint egy jelzőoszlop a dombon.+
18 De Jehova türelmesen vár, hogy jóindulatú lehessen veletek,+
és tettre kel, hogy irgalmas lehessen veletek.+
Mert Jehova az igazságosság Istene.+
Boldogok mindazok, akik várnak rá*.+
19 Ha majd a nép Sionban, Jeruzsálemben lakik,+ semmiképpen sem fogsz sírni.+ Ő jóindulattal bánik veled, amikor segítségért kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked.+ 20 Bár Jehova nyomorúságot ad nektek kenyérként, és elnyomást vízként,+ de nem rejtőzik el többé nagy oktatótok, és a saját szemetekkel fogjátok látni nagy oktatótokat+. 21 Ha jobbra vagy balra térnétek a helyes útról,+ a saját fületekkel halljátok majd a hangot, amely mögöttetek szól: „Ez az út.+ Ezen járjatok!”
22 És beszennyezitek majd faragott bálványaitok ezüstborítását és fémszobraitok* aranybevonatát.+ Kidobjátok őket, mint a havivérzéses rongyot, és ezt mondjátok nekik: „Tűnjetek innen!”*+ 23 És ő esőt ad a magra, amellyel bevetitek a földet,+ és a föld bőségesen ad tápláló* kenyeret.+ Azon a napon az állataitok tágas legelőn fognak legelészni.+ 24 A földet megművelő marhák és szamarak sóskával ízesített takarmányt esznek majd, amelyet lapáttal és villával tisztítottak*. 25 Minden magas hegyen és dombon patakok és folyók+ lesznek a nagy öldöklés napján, amikor a tornyok leomlanak. 26 Azon a napon, amelyen Jehova bekötözi összetört népét*,+ és meggyógyítja a súlyos sebet,+ melyet ő ejtett rajta, a telihold fénye olyan lesz, mint a nap fénye, a nap fénye pedig hétszer erősebb lesz,+ olyan, mint a hétszeres nappali fény.
27 Jehova* messziről jön
lángoló haraggal és súlyos felhőkkel.
Ajkai tele dühvel,
és nyelve, mint az emésztő tűz.+
28 Szelleme* olyan, mint az áradó patak, amely egészen nyakig ér,
hogy megrostálja a nemzeteket a pusztulás* rostájában.
A népeknek zabla lesz az állkapcsán,+ mely félrevezeti őket.
30 Jehova hallatni fogja méltóságteljes hangját,+
és megmutatja a karját,+ amint lesújt haragja hevében,+
emésztő tűz lángjával,+
31 Mert Jehova hangjától megretten Asszíria.+
Isten bottal fogja verni.+
32 Tamburinok+ és hárfák kísérnek majd
minden botütést,
amelyet Jehova Asszíriára mér büntetésként,
amint karját lendítve harcol ellenük.+
Mély és széles máglyát rakott,
nagy tűzzel és sok fával.
Jehova lehelete, mint a kénes patak,
lángra lobbantja.
31 Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek le segítségért,+
akik lovakba vetik a bizalmukat,+
akik harci szekerekben bíznak, mivel sok van belőlük,
és csatalovakban*, mivel erősek.
Izrael szentjéhez viszont nem fordulnak,
és Jehovát nem keresik.
2 De ő bölcs, és elhozza a veszedelmet,
nem vonja vissza szavait.
Fellép a gonosztevők háza ellen,
és azok ellen, akik segítenek a gonoszoknak.+
3 Az egyiptomiak is csak emberek, és nem hasonlíthatók Istenhez.
Lovaik hús, és nem szellem.+
Amikor Jehova kinyújtja a kezét,
akkor aki segítséget ajánl, elbotlik,
és akinek segítenek, elesik.
Mindannyian egyszerre pusztulnak el.
4 Mert így szólt hozzám Jehova:
„Ahogy az oroszlán, az erős fiatal oroszlán* morog a zsákmánya felett,
amikor sok pásztort hívnak össze ellene,
és nem retten meg a hangjuktól,
és nem ijed meg a lármájuktól,
úgy fog a seregek Jehovája is lejönni, hogy hadakozzon
Sion hegyéért és annak dombjáért.
5 Mint a hirtelen lecsapó madarak, úgy fogja védeni a seregek Jehovája Jeruzsálemet.+
Védelmezi és megszabadítja.
Megkíméli és megmenti.”
6 „Térjetek vissza ahhoz, aki ellen arcátlanul fellázadtatok, ó, Izrael népe!+ 7 Mert azon a napon mindenki megveti semmit érő ezüstisteneit és értéktelen aranyisteneit, amelyeket bűnös módon a saját kezetekkel készítettetek.
Menekül majd a kard miatt,
és kényszermunkára fogják a fiataljait.
9 Kőszirtje eltűnik a félelem miatt,
és fejedelmei megrettennek a jelzőoszloptól” – ez Jehova kijelentése,
akinek a fénye* Sionban és kemencéje Jeruzsálemben van.
32 Az igazságosságért fog uralkodni a király,+
és a fejedelmek a jog érdekében.
2 Olyan lesz mindegyik, mint rejtek szél ellen,
és menedék zivatar ellen,
mint patakok a víztelen vidéken,+
mint nagy kőszirt árnyéka a kiszáradt földön.
3 Nem lesz többé betapasztva a látók szeme,
és a hallók füle figyelni fog.
4 A meggondolatlanok szíve mérlegelni fogja az ismeretet,
és még a dadogó nyelv is folyékonyan és tisztán fog beszélni.+
5 Nem nevezik az ostobát többé nagylelkűnek,
és nem mondják nemesnek azt, aki tisztességtelen.
6 Mert az ostoba ostobaságot beszél majd,
és szívében ártalmas terveket sző,+
hogy elősegítse a hitehagyás terjedését*, és hazugságokat mondjon Jehováról,
hogy éhezni hagyja az éhezőt*,
és szomjazni a szomjazót.
7 A tisztességtelen ember eszközei rosszak.+
A szégyenteljes viselkedést népszerűsíti,
hogy hazugsággal tönkretegye az elnyomottat,+
még ha igazat mond is a szegény.
8 A nagylelkű ellenben nagylelkűségre törekszik,
és kitart abban, hogy nagylelkű* legyen.
9 „Ti önelégült asszonyok, keljetek fel, és figyeljetek a szavamra!
Ti könnyelmű lányok,+ figyeljetek arra, amit mondok!
10 Kicsivel több, mint egy év múlva remegni fogtok ti könnyelműek,
mert a szőlőszüret véget ér, de nem lesz begyűjtött gyümölcs.+
11 Reszkessetek, ti önelégült asszonyok!
Remegjetek, ti könnyelműek!
Vetkőzzetek le meztelenre,
és vegyetek zsákruhát a csípőtökre.+
12 Siránkozva verjétek a melleteket
a hőn áhított földek és a termő szőlő miatt.
13 Népem földjén csak tövis- és szúrós bokor nő.
Beborítják az ujjongó házakat,
igen, a vigadozó várost.+
14 Mert a megerősített torony elhagyatott,
a zajos város lakatlan.+
Az Ófel+ és az őrtorony maradandó puszta,
a vadszamarak kedvenc helye,
nyájak legelője,+
15 míg ki nem árasztják ránk a szellemet fentről,+
és a pusztaság gyümölcsöskert nem lesz,
a gyümölcsöskertet pedig erdőnek nem tartják.+
16 Jog lakik majd a pusztában,
és igazságosság a gyümölcsöskertben.+
17 A valódi igazságosság eredménye béke lesz,+
és a valódi igazságosság gyümölcse maradandó nyugalom és biztonság.+
18 Népem békés helyen lakik majd,
biztonságos lakóhelyeken és háborítatlan nyugvóhelyeken.+
19 De a jégeső kipusztítja az erdőt,
és a város a földdel lesz egyenlővé.
20 Boldogok vagytok, ti, akik magot vettek bárhova, ahol víz van,
33 Jaj neked, te pusztító, akit nem pusztítottak el,+
te áruló, akit nem árultak el!
Amikor befejezed a pusztítást, téged fognak elpusztítani.+
Amint vége az árulásodnak, téged fognak elárulni.
2 Ó, Jehova, bánj velünk jóindulattal!+
Benned reménykedünk.
3 A zúgás hangjára elmenekülnek a népek.
Amikor tettre kelsz, szétszélednek a nemzetek.+
4 Úgy szedik össze zsákmányotokat, ahogy a falánk sáskák gyűjtenek,
úgy rohannak rá, mint egy sáskaraj.
5 Jehovát fel fogják magasztalni,
mert a magasságban lakik.
Betölti Siont joggal és igazságossággal.
6 Ő ad biztonságot a te idődben.
7 Hőseik kiáltanak az utcán,
a béke követei keservesen sírnak.
8 Az országutak elhagyatottak,
senki sem jár az utakon.
9 Gyászol* az ország, elhervad.
A Libanon megszégyenül,+ elfonnyadt.
Olyan lett Sáron, mint a sivatag,
és lerázza leveleit Básán és a Kármel.+
10 „Most tettre kelek” – így szól Jehova.
„Most felmagasztalom magamat,+
most megdicsőítem magamat.
11 Elszáradt füvet fogantok és tarlót szültök.
A saját gondolkodásotok* fog megemészteni benneteket, mint a tűz.+
12 És olyanok lesznek a népek, mint az elégetett mész.
Lángra lobbantják őket, mint a levágott tövisbokrot.+
13 Ti, akik távol vagytok, figyeljetek arra, amit teszek!
És ti, akik közel vagytok, ismerjétek el a hatalmamat!
14 Rettegnek Sionban a bűnösök,+
reszketnek a hitehagyottak:
»Melyikünk lakhat ott, ahol tűz emészt?+
Melyikünk lakhat együtt kiolthatatlan lángokkal?«
15 Aki szüntelen igazságosan él,+
aki igazat mond,+
aki elutasítja a tisztességtelenül és csalással szerzett nyereséget,
aki nem hagyja, hogy megvesztegessék,+
aki bedugja fülét, hogy ne hallja, amikor vérontásról beszélnek,
és aki becsukja szemét, hogy ne lássa a rosszat,
16 az a magasságban fog lakni,
biztos menedéke* a sziklás erődítményekben lesz.
Mindig lesz kenyere,
és nem fogy el a vize.+”
17 Szemeid meglátják majd a királyt pompájában,
és látni fognak egy távoli országot.
18 Felidézed* magadban a rémületes emlékeket:
„Hol a titkár?
Hol van, aki kimérte a sarcot?+
Hol van, aki megszámolta a tornyokat?”
19 Nem látod többé az arcátlan népet,
a népet, amelynek a nyelve túl érthetetlen,
amelynek dadogó nyelvét nem érted.+
20 Nézd Siont, ünnepeink városát!+
Szemeid látni fogják, hogy Jeruzsálem nyugodt lakóhely,
egy sátor, amelyet senki sem bont le.+
Soha nem húzzák ki a sátorcövekeit,
és egyetlen kötelét sem szakítják szét.
21 Hanem Jehova, a fenséges Isten
olyan lesz nekünk ott, mint egy folyókkal és széles csatornákkal teli terület.
Nem megy oda evezős hajók hada,
és nem szelik át fenséges hajók.
Ő ment meg minket.+
23 Lazán fognak lógni az ellenség kötelei*,
nem tudják megtartani az árbócrudat, sem kifeszíteni a vitorlát.
Akkor majd rengeteg zsákmányt osztanak szét,
még a sántáknak is bőven jut belőle.+
24 Egyetlen lakos sem mondja majd: „Beteg vagyok.”+
A népnek, mely a földön lakik, megbocsátják a vétkét.+
34 Gyertek közel, ti nemzetek, hogy halljátok,
és figyeljetek, ti népek!
Hallja meg a föld, és ami betölti,
a föld és minden termése!
Pusztulásra ítéli őket,
megöli őket.+
4 Az ég seregei mind elrothadnak.
Az eget összegöngyölik, mint egy tekercset.
Minden serege elhervad,
mint ahogy az elszáradt levél lehull a szőlőtőről,
és az összeaszott füge lehull a fügefáról.
5 „Mert a kardomat vér áztatja az égben.+
Leszáll Edomra, hogy ítélkezzen,+
a népre, amelyet pusztulásra szántam.
6 Jehovánál kard van, amely csupa vér lesz.
Mert Jehova áldozatot készít elő Bocrában,
és nagy mészárlást rendez Edom földjén.+
7 A vadbikák* lejönnek velük,
a fiatal bikák az erősekkel.
Földjüket vér fogja áztatni,
és a por zsírban fog úszni.”
8 Mert Jehova kitűzött egy napot, amikor bosszút áll,+
egy évet, amikor elégtételt vesz Sion peres ügye miatt.+
10 Sem éjjel, sem nappal nem fog kialudni,
a füstje örökké felszáll.
Nemzedékeken át puszta marad,
soha senki nem fog átmenni rajta.+
11 Pelikán és sül veszi birtokba,
fülesbaglyok és hollók fognak lakni benne.
Isten kifeszíti fölé az üresség mérőzsinórját
és a kietlenség mérőónját*.
12 Előkelői közül senkit sem tesznek királlyá,
és fejedelmei mindnyájan semmivé válnak.
13 Megerősített tornyain tövisbokor nő majd,
erődjein csalán és töviskóró.
Sakálok tanyájává lesz,+
struccok lakhelyévé.
14 A sivatagi állatok üvöltő állatokkal találkoznak majd,
és a vadkecske* a társát hívja.
Igen, megpihen ott a lappantyú, és pihenőhelyet talál magának.
15 Ott fészkel és rakja le tojásait a nyílkígyó,
kikölti és árnyéka alá gyűjti őket.
Igen, odagyűlnek a kányák, mindegyik a párjával.
16 Kutassatok Jehova könyvében, és olvassátok fel:
egy sem hiányzik közülük,
egyik sem marad párja nélkül,
mert Jehova szája parancsolt,
és az ő szelleme gyűjtötte össze őket.
17 Ő vetett nekik sorsot,
és a saját kezével mérte ki a helyüket*.
Örökre az övék lesz,
nemzedékeken át ott laknak.
2 Mindenképpen virágba borul,+
örül és boldogan kiált.
Meglátják Jehova dicsőségét, Istenünk pompáját.
3 Erősítsétek a gyönge kezeket,
és szilárdítsátok meg a remegő térdeket!+
4 Mondjátok meg azoknak, akik nyugtalankodnak a szívükben:
„Legyetek erősek! Ne féljetek!
Istenetek eljön, és bosszút áll.
Isten eljön, és elégtételt vesz.+
Eljön, és megment benneteket.+”
Mert a pusztában víz fakad,
és patakok a kietlen síkságon.
7 A hőségtől perzselt föld nádas tó lesz,
és a szomjazó földön vízforrások fakadnak.+
A sakálok tanyáján, a pihenőhelyükön,+
zöldellő fű, nád és papiruszsás nő.
Nem járnak rajta tisztátalanok.+
Csak az járhat rajta, akinek megengedik,
és nem tévednek rá ostobák.
9 Nem lesz ott oroszlán,
és nem jönnek oda veszedelmes vadállatok.
Egyet sem találni ott.+
Csak a megváltottak fognak járni rajta.+
10 Akiket Jehova megváltott, visszatérnek,+ és Sionba jönnek majd örömkiáltással.+
Végtelen öröm lesz a koronájuk.+
Örülnek és ujjonganak,
eltűnik a bánat és a sóhaj.+
36 Ezékiás király 14. évében Asszíria+ királya, Szanhérib felvonult Júda minden megerősített városa ellen, és elfoglalta azokat.+ 2 Asszíria királya akkor elküldte a rabsakét*+ Lákisból+ egy óriási hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Elfoglalták helyüket a felső tó vízvezetékénél+, amely a ruhatisztító mezejének országútjánál van.+ 3 Akkor kijött hozzá Hilkija fia, Eljákim+, aki a háznép* fölé volt rendelve, meg Sébna+, a titkár, és Jóah, az emlékíró, Asáf fia.
4 A rabsaké ekkor így szólt hozzájuk: „Mondjátok csak meg Ezékiásnak: »Így szól a nagy király, Asszíria királya: ’Mitől vagy olyan magabiztos?+ 5 Azt mondod: „Megvan a stratégiám és a hatalmam ahhoz, hogy háborúzzak”, de ezek csak üres szavak. Kiben bízol, hogy fel mersz lázadni ellenem?+ 6 Lám! Egyiptomnak, e törött nádszálnak a támogatásában bízol, amely, ha rátámaszkodna az ember, belemenne a tenyerébe, és átszúrná. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindazokhoz, akik benne bíznak.+ 7 Ha pedig azt mondjátok nekem: „Jehova Istenünkben bízunk”, vajon nem az ő magaslatait és oltárait távolította el Ezékiás,+ miközben azt mondja Júdának és Jeruzsálemnek: „Ez előtt az oltár előtt hajoljatok meg.+”’« 8 Most tehát köss fogadást urammal, Asszíria királyával+: adok neked 2000 lovat, ha tudsz elég lovast ültetni rájuk. 9 Már hogy tudnál visszavonulásra kényszeríteni egyetlen kormányzót is uram legkisebb szolgái közül, mikor te Egyiptomban bízol, hogy szekereket és lovasokat kapj? 10 Talán Jehova felhatalmazása nélkül jöttem fel ez ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? Maga Jehova mondta nekem: »Menj fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsd el.«”
11 Akkor Eljákim és Sébna+ meg Jóah így szólt a rabsakéhoz+: „Kérünk, arámi* nyelven+ beszélj a te szolgáiddal, mert értjük, és ne beszélj velünk a zsidók nyelvén a fal tetején levő nép füle hallatára.”+ 12 De a rabsaké ezt mondta: „Vajon csak uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy elmondjam e szavakat? Nemde a fal tetején ülő emberekhez is, akik a saját ürüléküket fogják enni, és a saját vizeletüket fogják inni veletek együtt?”
13 A rabsaké tehát ott állt, és hangosan ezt kiáltotta a zsidók nyelvén:+ „Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának szavát!+ 14 Ezt mondja a király: »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás rászedjen titeket, mert nem tud kiszabadítani benneteket.+ 15 Ne hagyjátok, hogy Ezékiás rávegyen titeket arra, hogy Jehovában bízzatok,+ ezt mondva: ’Jehova biztosan megment minket, és ez a város nem kerül Asszíria királyának a kezébe.’ 16 Ne hallgassatok Ezékiásra, mert Asszíria királya ezt mondja: ’Kössetek békét velem, és adjátok meg magatokat! Akkor mindegyikőtök a saját szőlőtőjéről és a saját fügefájáról fog enni, és a maga víztárolójából fog inni, 17 amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket egy olyan földre, amilyen a ti földetek,+ gabonának és újbornak földjére, kenyérnek és szőlőskerteknek földjére. 18 Ne hagyjátok, hogy Ezékiás félrevezessen titeket ezt mondva: „Jehova megment minket!” Hát kiszabadította-e a nemzetek bármelyik istene is a maga országát Asszíria királyának kezéből?+ 19 Hol vannak Hamát és Arpád+ istenei? Hol vannak Szefárvaim+ istenei? És kiszabadították-e Szamáriát a kezemből?+ 20 Ezeknek az országoknak az összes istene közül kik azok, akik kiszabadították országukat a kezemből, hogy Jehova ki tudná szabadítani Jeruzsálemet a kezemből?+’«”
21 Ők viszont hallgattak, és egy szót sem feleltek neki, mert a király parancsa így szólt: „Ne válaszoljatok neki.”+ 22 Eljákim, Hilkija fia pedig, aki a háznép* fölé volt rendelve, és Sébna+, a titkár, meg Jóah, az emlékíró, Asáf fia elmentek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában, és jelentették neki, hogy mit mondott a rabsaké.
37 Amint Ezékiás király meghallotta ezeket, megszaggatta a ruháit, zsákruhát öltött, és bement Jehova házába.+ 2 Ekkor elküldte Eljákimot, aki a háznép* fölé volt rendelve, Sébnát, a titkárt, és a papok véneit zsákruhába öltözötten Ézsaiás+ prófétához, Ámóc fiához. 3 Ezek így szóltak hozzá: „Ezt mondja Ezékiás: »Nyomorúság, szidalmazás* és szégyen napja e mai nap. Mert a gyermekek készen állnak arra, hogy világra jöjjenek,* de nincs erő a szüléshez.+ 4 Talán meghallja Jehova, a te Istened a rabsaké szavait, akit az ura, Asszíria királya küldött, hogy gúnyolja az élő Istent,+ és számonkéri tőle azokat a szavakat, amelyeket Jehova, a te Istened hallott. Ezért mondj egy imát+ azokért, akik még megmaradtak.+«”
5 Ezékiás király szolgái tehát bementek Ézsaiáshoz,+ 6 Ézsaiás pedig ezt mondta nekik: „Így szóljatok uratokhoz: »Ezt mondja Jehova: ’Ne félj+ azok miatt a szavak miatt, amelyeket hallottál, amelyekkel becsméreltek engem Asszíria királyának szolgái.+ 7 Egy gondolatot ültetek az elméjébe,* hogy hírt hallva visszatérjen az országába,+ és tenni fogok róla, hogy kard által essen el a saját országában.+’«”
8 Miután a rabsaké meghallotta, hogy Asszíria királya elvonult Lákisból, visszatért hozzá, és az éppen Libna ellen harcolt.+ 9 A király ekkor értesült róla, hogy Etiópia királya, Tirháka kivonult, hogy harcoljon ellene. Ennek hallatán ismét követeket küldött Ezékiáshoz+ ezekkel a szavakkal: 10 „Így szóljatok Júda királyához, Ezékiáshoz: »Ne hagyd, hogy Istened, akiben bízol, rászedjen téged, ezt mondva: ’Jeruzsálem nem kerül Asszíria királyának kezébe.’+ 11 Hiszen te is hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, hogy elpusztították őket.+ Gondolod, hogy te megszabadulsz? 12 Vajon azoknak a nemzeteknek az istenei, amelyeket ősapáim elpusztítottak, megszabadították-e őket?+ Hol van Gózán, Hárán+, Recef és Éden népe, akik Tel-Asszárban voltak? 13 Hol van Hamát királya, Arpád királya, és Szefárvaim+, Héna meg Ivva városainak királya?«”
14 Ezékiás akkor elvette a leveleket a követek kezéből, és elolvasta azokat. Majd fölment Jehova házába, és kiterítette azokat* Jehova előtt.+ 15 És Ezékiás imádkozni kezdett Jehovához+ ilyen szavakkal: 16 „Ó, seregek Jehovája,+ Izrael Istene, aki a kerubok fölött* ülsz trónodon! Egyedül te vagy a föld minden királyságának igaz Istene. Te alkottad az eget és a földet. 17 Hajtsd ide füledet, ó, Jehova, és halld!+ Nyisd ki szemedet, ó, Jehova, és lásd!+ Halld meg Szanhérib minden szavát, amelyet azért üzent, hogy gúnyolja az élő Istent.+ 18 Való igaz, ó, Jehova, hogy Asszíria királyai pusztulást hoztak minden országra,+ és a saját országukra is. 19 Tűzbe vetették isteneiket,+ mert azok nem voltak istenek, csak emberi kéz alkotásai,+ fa és kő. Ezért tudták megsemmisíteni őket. 20 Most tehát, ó, Istenünk, Jehova, ments meg minket a kezéből, hogy a föld minden királysága megtudja, hogy egyedül te vagy Isten, ó, Jehova!+”
21 Ézsaiás, Ámóc fia pedig ezt üzente Ezékiásnak: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Mivel imádkoztál hozzám Asszíria királya, Szanhérib miatt,+ 22 ezt jelenti ki ellene Jehova:
’Megvet téged, csúfot űz belőled Sion szűz lánya,
a fejét csóválja miattad Jeruzsálem lánya.
23 Kit gúnyoltál+ és becsméreltél?
Ki ellen emelted fel hangodat,+
és kire néztél gőgös szemmel?
Izrael szentjére!+
24 Szolgáid által gúnyoltad Jehovát,+ és ezt mondtad:
Kivágom fenséges cédrusait, legszebb borókafenyőit.
Eljutok legmagasabb menedékeihez, legsűrűbb erdeibe.
25 Kutakat ások, és vizet iszom én,
kiszárítom talpammal Egyiptom folyóvizeit*.”
26 Hát nem hallottad? Már régen elhatároztam*.
Te teszed a megerősített városokat elhagyatott romhalmazzá.+
27 Lakóik segítség nélkül maradnak,
megrettennek és megszégyenülnek.
Olyanokká válnak, mint a mező növényzete és a zöldellő fű,
mint a háztetőn növő fű, melyet megperzsel a keleti szél.
28 Jól tudom, mikor ülsz le, mikor mész ki, mikor jössz be,+
és mikor háborogsz ellenem,+
29 mert eljutott fülembe ellenem való háborgásod+ és ordításod.+
Ezért orrodba akasztom horgomat, szádba pedig zablámat,+
és visszavezetlek azon az úton, amelyen jöttél.’
30 És ez lesz a jel számodra*: Ebben az évben azt eszitek, ami magától nő,* a második évben pedig az abból kihajtó gabonát. De a harmadik évben vetni és aratni fogtok, szőlőket ültettek, és eszitek azok gyümölcsét.+ 31 Akik megmenekülnek, és életben maradnak Júda népéből,+ azok gyökeret fognak ereszteni, és gyümölcsöt fognak teremni. 32 Mert Jeruzsálemből kivonul egy maradék, és a túlélők Sion hegyéről.+ A seregek Jehovája cselekszi ezt a buzgalmából fakadóan.+
33 Ezért ezt mondja Jehova Asszíria királyáról:+
’Nem jön be ebbe a városba,+
nyilat sem lő oda,
pajzzsal sem rohanja meg,
ostromsáncot sem emel ellene.’+«
34 »Amelyik úton jött, azon megy vissza,
nem jön be ebbe a városba« – ez Jehova kijelentése.
36 És Jehova angyala kiment, és lesújtott 185 000 férfira az asszírok táborában. Amikor az emberek kora reggel fölkeltek, látták a sok holttestet.+ 37 Szanhérib, Asszíria királya ezért elment, visszatért Ninivébe+, és ott is maradt.+ 38 Egyszer, amikor éppen meghajolt istenének, Nisróknak a házában*, a saját fiai, Adrammélek és Sarécer, lesújtottak rá karddal,+ majd elmenekültek az Ararát+ földjére. A fia, Esár-Haddon+ lett a király utána.
38 Azokban a napokban Ezékiás olyan súlyosan megbetegedett, hogy már a halálán volt.+ Eljött hozzá Ézsaiás+ próféta, Ámóc fia, és ezt mondta neki: „Így szól Jehova: »Lásd el utasításokkal a háznépedet, mert nem gyógyulsz meg, hanem meghalsz.«”+ 2 Erre Ezékiás a fal felé fordult, és imádkozni kezdett Jehovához: 3 „Könyörgök, ó, Jehova, emlékezz meg arról,+ kérlek, hogy hűségesen és teljes szívvel jártam előtted,+ és hogy azt tettem, amit jónak tartasz.” És Ezékiás keserves sírásra fakadt.
4 Jehova ekkor így szólt Ézsaiáshoz: 5 „Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak:+ »Így szól Jehova, ősapádnak, Dávidnak Istene: ’Hallottam imádat,+ és láttam könnyeidet.+ Lásd, meghosszabbítom életedet* 15 évvel,+ 6 és kiszabadítalak téged és ezt a várost Asszíria királyának markából, és megvédem ezt a várost.+ 7 Ez a jel számodra Jehovától, hogy valóra váltja Jehova azt, amit mondott:+ 8 Az árnyékot visszatérítem 10 lépcsőfokkal Aház lépcsőjén*.+’«” És a nap fokozatosan visszament 10 lépcsőfokot.
9 Júda királyának, Ezékiásnak az írása, amikor megbetegedett, és felépült a betegségéből.
10 Így szóltam: „Életem közepén
a sír* kapuiba kell mennem.
Megfosztanak hátralevő éveimtől.”
11 Azt mondtam: „Nem fogom látni Jahot*, igen, Jahot, az élők földjén.+
Nem látok többé embert,
ha annak a helynek a lakóival leszek, ahol minden megszűnik.
12 Hajlékomat felszedték, és elvitték tőlem,+
mint a pásztorok sátrát.
Mint egy takács, összegöngyöltem az életemet.
Levág, mint ahogy az anyagot vágják le a szövőszékről.
Virradattól alkonyatig viszel a vég felé.+
13 Reggelig nyugtatgatom magam.
Mint az oroszlán, úgy töri össze minden csontomat.
Virradattól alkonyatig viszel a vég felé.+
Szemem fáradtan néz a magasba:+
15 Mit mondhatnék?
Ő beszélt hozzám, és cselekedett.
16 »Ó, Jehova, ezek* éltetnek minden embert,
és ezek adnak életerőt nekem.
Te visszaadod egészségemet, és életben tartasz.+
17 Nem volt békém, hanem nagy keserűséget éltem át,
de mivel te nagyon szeretsz engem*,
megmentettél a pusztulás vermétől.+
Hátad mögé vetetted minden bűnömet.*+
Akik a verembe szállnak, nem tudnak reménykedni abban, hogy hűséges vagy.+
19 Az élők, csak az élők tudnak dicsérni téged,
ahogy én is teszem a mai napon.
Az apák így meg tudják tanítani a fiaiknak, hogy hűséges vagy.+
20 Ó, Jehova, ments meg engem,
és játszani fogjuk húros hangszerre írt zenéimet+
életünk minden napján Jehova házában.+«”
21 Ézsaiás aztán ezt mondta: „Hozzatok egy aszaltfüge-lepényt, és tegyétek a kelésre, hogy felépüljön a király.”+ 22 Ezékiás ezt kérdezte: „Mi a jele, hogy fel fogok menni Jehova házába?”+
39 Abban az időben Babilon királya, Merodák-Baladán, Baladán fia levelet és ajándékot küldött Ezékiásnak,+ mert hallotta, hogy beteg volt, de felépült.+ 2 Ezékiás örömmel fogadta a követeket*, és megmutatta nekik kincstárát:+ az ezüstöt, az aranyat, a balzsamolajat és más értékes olajakat, az egész fegyvertárát, és mindent, ami a kincstáraiban volt. Semmi sem volt, amit meg ne mutatott volna nekik a házában* és egész birodalmában.
3 Ezek után Ézsaiás próféta bement Ezékiás királyhoz, és megkérdezte: „Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek?” „Távoli földről jöttek, Babilonból” – felelte Ezékiás.+ 4 „Mit láttak a házadban*?” – kérdezte ezután. „Mindent, ami a házamban* van – válaszolta Ezékiás. – Semmi sem volt, amit meg ne mutattam volna nekik a kincstáraimban.”
5 Ézsaiás erre így szólt Ezékiáshoz: „Halld meg a seregek Jehovájának szavát: 6 »Jönnek napok, és elviszik Babilonba mindazt, ami a házadban* van, és amit ősapáid összegyűjtöttek mind a mai napig. Nem marad meg semmi+ – ezt mondja Jehova.+ – 7 Születendő leszármazottaid közül is elvisznek némelyeket, és udvari tisztviselők lesznek Babilon királyának palotájában.+«”
8 Ezékiás akkor ezt mondta Ézsaiásnak: „Jehova üzenete, amelyet átadtál, jó.” Majd ezt mondta: „Mert akkor az én életemben* béke és biztonság* lesz.”+
40 „Vigasztaljátok, vigasztaljátok a népemet” – ezt mondja Istenetek.+
2 „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez,*
és jelentsétek be neki, hogy kényszerszolgálata letelt,
és vétke ki lett egyenlítve.+
Mert teljes mértékben* megkapta a büntetést Jehovától minden bűnéért.”+
3 Valaki ezt kiáltja a pusztában:
„Készítsétek elő* Jehova útját!+
Készítsetek egyenes országutat+ Istenünknek a sivatagon át!+
4 Minden völgy emelkedjen fel,
és minden hegy és domb süllyedjen le.
Az egyenetlen föld legyen simává,
és a göröngyös föld síksággá.+
6 Figyelj! Valaki így szól: „Kiálts!”
Valaki pedig ezt kérdezi: „Mit kiáltsak?”
„Minden ember* zöld fű.
Odaadó szeretetük olyan, mint a mező virága.+
Igen, a nép csak zöld fű.
9 Menj fel egy magas hegyre,
te asszony, aki jó hírt viszel Sionnak.+
Emeld fel a hangodat,
te asszony, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek.
Emeld fel! Ne félj!
Jelentsd be Júda városainak: „Itt van Istenetek.”+
Nála van a jutalom, amelyet ad,
és előtte a fizetség, amelyet fizet.+
11 Úgy gondoskodik a nyájáról*, mint egy pásztor.+
Karjával összegyűjti a bárányokat,
és ölében hordozza őket.
Nagy gonddal vezeti a szoptatós juhokat.+
14 Kivel tanácskozott, hogy megértsen valamit,
vagy ki tanítja őt az igazságosság ösvényére?
Ki ad át neki ismeretet,
vagy ki ismerteti meg vele a valódi értelem útját?+
15 A nemzetek olyanok, mint egy csepp a vödörben,
és olyanok neki, mint a porréteg a mérlegen.+
Úgy emeli föl a szigeteket, mint a finom port.
16 Még a Libanon sem elég a tűz táplálására*,
és annak vadállatai sem elegendők az égőáldozathoz.
17 Minden nemzet olyan neki, mint ami nem is létezik.+
Semminek és délibábnak tartja őket.+
18 Kihez tudjátok hasonlítani Istent?+
Mit tudtok állítani mellé, ami hasonló hozzá?+
20 Fát választ az adományához,+
fát, amely nem korhad el.
Hozzáértő mestert keres,
hogy faragott bálványt készítsen, amely nem inog meg.+
21 Hát nem tudjátok?
Nem hallottátok?
Nem mondták nektek kezdettől fogva?
Nem értettétek a föld megalapításától fogva?+
Kifeszíti az eget, mint egy finom fátyolszövetet,
és kifeszíti azt, mint egy lakósátrat.+
23 Semmivé tesz főembereket,
és olyanná teszi a föld bíráit*, mintha délibábok lennének.
24 Épphogy elültették őket,
alighogy elvetették őket,
a törzsük is épphogy gyökeret vert a földben,
és már el is száradnak, ha rájuk fújnak,
és elviszi őket a szél, mint a szalmaszálat.+
25 „Kihez hasonlíthattok engem, hogy egyenlő volnék vele?” – ezt kérdezi a szent Isten.
26 „Emeljétek föl szemeteket az égre, és nézzétek!
Ki teremtette mindezt?+
Az, aki szám szerint hozza elő őket, mint egy sereget,
és mindegyiket nevén szólítja.+
Hatalmas és tevékeny energiájának és bámulatos erejének+ köszönhetően
egy sem hiányzik közülük.
27 Miért mondod ezt, ó, Jákob, és miért beszélsz így, ó, Izrael:
»Nem látja Jehova az életemet,
és Isten nem szolgáltat nekem igazságot.«+
28 Hát nem tudod és nem hallottad?
Jehova, aki mindent megteremtett a földön, örökké Isten.+
Soha nem fárad el és nem merül ki.+
Lehetetlen felfogni,* amit tud.+
30 Még a fiatalok is elfáradnak és kimerülnek,
és ők is megbotlanak és elesnek,
31 de akik Jehovában reménykednek, erőre kapnak.
Szárnyra kelnek, mint a sasok.+
Futnak, és nem merülnek ki,
járnak, és nem fáradnak el.+”
41 „Figyeljetek rám csendben,* ti szigetek!
Kapjanak erőre a nemzetek!
Hadd jöjjenek közelebb, és hadd beszéljenek!+
Jöjjünk össze az ítéletre!
2 Ki hozott valakit kelet* felől?+
Ki szólította őt a lábához*, hogy igazságot szolgáltasson,
hogy neki adja a nemzeteket,
és királyokat tegyen alattvalóivá?+
Ki teszi őket porrá a kardja előtt,
szélfútta szalmaszállá az íja előtt?
3 Üldözi őket, és akadálytalanul halad
az ösvényeken, melyeken még nem járt.
4 Ki tette mindezt,
összehívva a nemzedékeket kezdettől fogva?
5 Látták a szigetek, és elfogta őket a félelem.
A föld határai remegni kezdtek.
Közelednek és jönnek.
6 Mindenki segíti a társát,
és így szól a testvéréhez: „Légy erős!”
Ezt mondja a forrasztásról: „Jó lesz.”
Aztán megerősítették szögekkel, hogy ne inogjon meg.
8 „De te, ó, Izrael, a szolgám vagy,+
te, ó, Jákob, akit kiválasztottalak,+
Ábrahámnak, a barátomnak+ utóda*,
9 te, akit elhoztalak a föld végéről,+
és te, akit elhívtalak a föld legtávolabbi részéről.
Így szóltam hozzád: »Szolgám vagy.+
Kiválasztottalak, és nem vetettelek el.+
10 Ne félj, mert én veled vagyok.+
Ne aggódj, mert én vagyok Istened.+
Én megerősítelek, igen, segítek neked.+
Erősen foglak igazságos jobb kezemmel.«
11 Megszégyenítik és megalázzák azokat, akik dühösek rád.+
Semmivé válnak és elvesznek azok, akik ellened harcolnak.+
12 Keresed majd azokat, akik küzdenek ellened, de nem találod őket.
Az ellened harcoló emberek olyanná lesznek, mint ami nincs, semmivé válnak.+
13 Mert én, Jehova, a te Istened, megragadom jobb kezedet,
én, aki ezt mondom neked: »Ne félj! Segítek neked.«+
14 Ne félj, te férgecske*, Jákob,+
te, Izrael népe! Segítek neked” – ez Jehovának, megváltódnak,+ Izrael szentjének kijelentése.
15 „Cséplőszánná+ tettelek,
új cséplőszerszámmá, amelynek kétélű fogai vannak.
Megtaposod a hegyeket, és összezúzod őket,
olyanná teszed a dombokat, mint a polyva.
16 A szélbe szórod őket,
és a szél elviszi,
a szélvihar szétszórja őket.
17 „A szükségben lévők és a szegények vizet keresnek, de nincsen.
Nyelvük kiszáradt a szomjúságtól.+
Én, Jehova válaszolni fogok nekik.+
Én, Izrael Istene nem hagyom el őket.+
Nádas tóvá teszem a pusztát,
és vízforrásokká a víztelen földet.+
19 A sivatagba cédrust,
akáciát, mirtuszt és fenyőfát ültetek.+
A kietlen síkságon pedig borókafenyőt ültetek,
kőrisfával és ciprussal együtt,+
20 hogy minden ember észrevegye és megtudja,
odafigyeljen és belássa,
hogy Jehova keze tette ezt,
és Izrael szentje idézte ezt elő.+”
21 „Terjesszétek elő ügyeteket” – így szól Jehova.
„Álljatok elő érveitekkel” – ezt mondja Jákob királya.
22 „Mutassatok bizonyítékot, és mondjátok meg nekünk, mi fog történni.
Vagy mondjátok el nekünk, mi lesz a jövőben.+
23 Mondjátok meg, mi fog történni a jövőben,
hogy megtudjuk, hogy istenek vagytok.+
Igen, tegyetek valamit, vagy jót, vagy rosszat,
hogy amikor látjuk, ámuljunk.+
24 Olyanok vagytok, mint ami nem is létezik,
és amit véghez visztek, az semmi.+
Aki titeket választ, utálatos.+
26 Ki mondta el ezt kezdettől fogva, hogy tudhatnánk,
vagy a régi időktől fogva, hogy azt mondhatnánk: »Igaza van.«+
Senki sem jelentette be.
Senki sem mondta el.
Senki sem hallott semmit sem tőletek.”+
27 Én voltam az első, aki így szólt Sionhoz: „Nézd, mi fog történni!”+
Jeruzsálembe küldök majd valakit, aki jó hírt visz.+
28 Néztem, néztem, de nem volt senki,
nem volt köztük senki, aki tanácsot adott volna.
Egyfolytában kértem őket, hogy feleljenek.
29 Mindnyájan olyanok, mint a délibáb*.
Semmi az ő munkájuk.
Fémbálványaik* szél és hiábavalóság.+
42 Ő az én szolgám,+ akit támogatok!
Akit kiválasztottam,+ és akiben örömömet lelem*+.
Szellememet adom neki.+
Megmutatja a nemzeteknek, mi az igazságosság.+
3 Megrepedt nádszálat nem tör el,
és pislákoló kanócot nem olt ki.+
Hűségesen érvényre juttatja az igazságosságot.+
4 Nem halványul el, és nem reped meg. Megszilárdítja az igazságosságot a földön.+
Törvényére* várnak a szigetek.
5 Így szól az igaz Isten, Jehova,
aki az eget teremtette, a hatalmas Isten, aki kifeszíti azt,+
aki kiteríti a földet és annak termését,+
aki leheletet ad a rajta levő népnek,+
6 „Én, Jehova, igazságosan cselekedtem, és elhívtalak.
Megfogtam kezedet.
Megóvlak, és szövetségül adlak az embereknek,+
és világosságul a nemzeteknek,+
7 hogy megnyisd a vakok szemeit,+
hogy kihozd a börtönből a rabokat
és azokat, akik a sötétségben ülnek.+
8 Én vagyok Jehova. Ez a nevem.
9 Az első dolgok megtörténtek,
és most újakat hirdetek.
Még mielőtt elkezdődnek, elmondom nektek.+”
10 Ti, akik a tengeren hajóztok a tengeri élőlények közt,
ti szigetek és az ott lakók,+
énekeljetek Jehovának új éneket,+
dicséretét a föld végétől fogva.+
Örömmel kiáltsanak a sziklaszirt lakói,
a hegyek csúcsáról kiáltsanak az emberek.
12 Adjanak dicsőséget Jehovának,
és hirdessék a szigeteken, hogy dicséretre méltó.+
13 Jehova kivonul majd, mint egy hős.+
Fellelkesedik, mint egy harcos.+
Kiált, igen, csatakiáltást hallat,
hatalmasabbnak bizonyul ellenségeinél.+
14 „Sokáig csendben voltam.
Hallgattam, és visszafogtam magam.
Mint a szülő nő,
nyögni fogok, lihegek és zihálok egyszerre.
15 Hegyeket és dombokat tarolok le,
és egész növényzetüket elszárítom.
Ezt fogom tenni értük, és nem hagyom el őket.”
17 Azok, akik faragott bálványokban bíznak,
és ezt mondják a fémszobroknak*: „Ti vagytok isteneink”,
meg fognak hátrálni, és nagyon megszégyenülnek.+
18 Figyeljetek, ti süketek!
Nézzetek és lássatok, ti vakok!+
19 Kicsoda vak, ha nem az én szolgám,
és ki olyan süket, mint a követem, akit elküldök?
Ki olyan vak, mint aki jutalmat kapott,
és ki olyan vak, mint Jehova szolgája?+
20 Sok mindent látsz, de nem vagy résen.
Kinyitod a füled, de nem figyelsz.+
21 Jehova az igazságosságáért
örömét lelte abban, hogy felmagasztalja és dicsőségessé tegye a törvényt*.
22 De ez egy kirabolt, kifosztott nép.+
Mindannyian csapdába kerültek a vermekben, és börtönben rejtegetik őket.+
Kirabolták őket, és nincs, aki megszabadítaná őket.+
Kifosztották őket, és senki sem mondja: „Hozd vissza őket!”
23 Ki hallja ezt közületek?
Ki figyel a későbbi időkre?
24 Ki adta oda Jákobot zsákmányul,
és Izraelt a fosztogatóknak?
Hát nem Jehova, aki ellen vétkeztünk?
25 Ezért Isten kiöntötte rájuk dühét,
haragját és a háború hevét.+
Ez felemésztett mindent körülöttük, de oda sem figyeltek.+
Ez tombolt ellenük, de semmit sem szívleltek meg.+
43 Most így szól Jehova,
a teremtőd, ó, Jákob, aki megformált, ó, Izrael:+
„Ne félj, mert én megváltottalak!+
Neveden hívtalak.
Enyém vagy.
Ha tűzön mész át, nem égsz meg,
és a láng sem perzsel meg.
3 Mert én vagyok Jehova, a te Istened,
Izrael szentje, a te megmentőd.
Egyiptomot adtam váltságul érted,
Etiópiát és Szébát helyetted.
Így hát embereket adok helyetted,
és nemzeteket az életedért*.
5 Ne félj, mert én veled vagyok!+
6 Északnak azt mondom: »Add vissza őket!«,+
és délnek: »Ne tartsd vissza őket!
Hozd el a fiaimat messziről, és a lányaimat a föld végéről,+
7 mindenkit, aki a nevemet viseli,+
és akit dicsőségemre teremtettem,
akit megformáltam és megalkottam.+«
8 Hozd ki a népet, amely vak, pedig van szeme,
és amely süket, noha van füle.+
9 Minden nemzet gyűljön egy helyre,
és jöjjenek össze a népek.+
Ki képes közülük tudatni ezt?
Vagy képesek-e hallatni velünk az első dolgokat*?+
Állítsák elő tanúikat, hogy bizonyítsák az igazukat,
vagy hadd hallják ezt mások, és mondják: »Ez az igazság!«+”
10 „Ti vagytok az én tanúim+ – jelenti ki Jehova –,
igen, szolgám, akit kiválasztottam,+
hogy megismerjetek, és higgyetek* bennem,
és megértsétek, hogy én ugyanaz vagyok+.
Előttem nem volt Isten,
és utánam sem lett egy sem.+
11 Én, én vagyok Jehova,+ és rajtam kívül nincs megmentő.+”
12 „Én kihirdettem, megmentésről gondoskodtam, és ezt nyilvánosságra hoztam,
amikor nem volt idegen isten köztetek.+
Így hát ti vagytok az én tanúim – jelenti ki Jehova –, és én Isten vagyok.+
Ha valamit teszek, ki akadályozhatja meg?+”
14 Ezt mondja Jehova, a megváltótok,+ Izrael szentje:+
„A ti érdeketekben küldöm őket Babilonba, és leverem a kapuk reteszeit,+
a hajóikon lévő káldeusok pedig kiáltozni fognak kétségbeesésükben.+
15 Én vagyok Jehova, a ti szentetek,+ Izrael teremtője,+ a királyotok+.”
16 Ezt mondja Jehova,
aki utat készít a tengeren át,
és ösvényt a háborgó vízen át,+
17 aki kihozza a harci szekeret és a lovat,+
a hadsereget és a vitéz harcosokat egyaránt:
„Feküdni fognak. Nem kelnek föl.+
Kialszanak, eloltják őket, mint a kanócot.”
18 „Ne gondoljatok a korábbi dolgokra,
és ne időzzetek a múlton!
19 Nézzétek, valami újat teszek!+
Épp most kezdődik.
Hát nem veszitek észre?
20 Dicsőíteni fog engem a mező vadja,
a sakálok és a struccok,
mert vizet adok a pusztában,
és folyókat a sivatagban,+
hogy megitassam a népemet, a választottamat,+
21 a népet, amelyet magamnak formáltam,
hogy hirdesse, hogy dicséretre méltó vagyok.+
23 Nem hoztál nekem juhokat égőáldozatul,
és nem dicsőítettél áldozataiddal.
Én nem kényszerítettelek arra, hogy ajándékot hozz nekem,
és nem fárasztottalak azzal, hogy tömjént követeljek tőled.+
24 Nem vettél nekem a pénzeden édes illatú nádat,
és nem szereztél nekem örömet áldozataid zsíros részével.+
Ehelyett a bűneiddel terheltél
és a vétkeiddel fárasztottál.+
26 Ha valamit elfelejtettem, juttasd eszembe. Szálljunk szembe a bíróságon.
Add elő az érveidet, hogy bizonyítsd az igazad.
28 Így hát megszentségtelenítem a szent hely fejedelmeit,
kiszolgáltatom Jákobot, hogy elpusztítsák,
és kiteszem Izraelt annak, hogy becsméreljék.+
44 Most pedig figyelj, ó, szolgám, Jákob,
és te, ó, Izrael, akit kiválasztottam!+
4 Kihajtanak, mint növények a zöld fű között,+
mint nyárfák a folyó mellett.
5 Az egyik azt mondja majd: ’Jehováé vagyok.’+
Egy másik Jákob nevéről nevezi magát,
megint egy másik pedig ezt írja a kezére: ’Jehováé’,
és felveszi Izrael nevét.«
»Én vagyok az első és az utolsó.+
Rajtam kívül nincs Isten.+
7 Ki olyan, mint én?+
Hadd beszéljen, hogy elmondja és bizonyítsa nekem!+
Mondják el, mi fog következni,
és hogy mi történik majd,
ahogy én attól fogva tettem, hogy megalapítottam a hajdani népet.
Vajon nem mondtam meg előre mindegyikőtöknek, és nem jelentettem be?
Ti vagytok az én tanúim.+
Van Isten rajtam kívül?
Nincs, nincsen más kőszikla+. Én nem tudok egyről sem.«”
9 A faragott bálványok készítői mind semmik,
és kedvenc tárgyaik semmit sem érnek.+
11 Társai mind szégyent vallanak.+
A mesterek csak emberek.
Gyűljenek össze, és foglaljanak állást.
Rettegni fognak, és megszégyenülnek valamennyien.
12 A kovács a szén fölött munkálja meg a vasat a szerszámával*.
Kalapácsokkal formálja,
és erős karjával dolgozik rajta.+
Majd megéhezik, és elfogy az ereje.
Nem iszik vizet, és elfárad.
13 A fafaragó kifeszíti a mérőzsinórt, megrajzolja a mintát vörös krétával,
vésővel dolgozik a fán, és körzővel rajzol rá.
14 Van, akinek az a dolga, hogy cédrusfát vágjon.
Választ egy fát, egy tölgyfát,
és hagyja, hadd erősödjön meg az erdő fái között.+
Elülteti a babérfát, és az az esőtől megnő.
15 Aztán az ember tüzelőnek használja.
Vesz belőle, hogy melegedhessen,
tüzet rak és kenyeret süt.
De istent is készít belőle, és imádja azt.
Faragott bálványt készít, és leborul előtte.+
16 Felét elégeti tűzben,
megsüti rajta a húst. Megeszi, és jóllakik.
Meg is melegszik, és így szól:
„De jó! Melegszem, miközben nézem a tüzet.”
17 A maradék fából meg istent készít, faragott bálványt.
Leborul előtte, és imádja azt.
Imádkozik hozzá, és ezt mondja:
„Ments meg, mert te vagy az én istenem!”+
18 Semmit sem tudnak és semmit sem értenek,+
mert a szemük le van zárva, és nem látnak,
és a szívükben nincs éleslátás.
19 Senki sem gondolja végig a szívében,
nem fogja fel vagy érti meg, hogy ezt mondaná:
„A felét elégettem tűzben,
a parazsán kenyeret és húst sütöttem, hogy egyek.
A maradékából meg utálatosságot készítsek?+
Egy darab fát* imádjak?”
20 Olyan, mint aki hamut eszik.
A saját szíve becsapta és félrevezette.
Nem tudja megmenteni magát*, és nem is mondja ezt:
„Hát nem egy értéktelen dolog van a jobb kezemben?”
21 „Emlékezz ezekre, ó, Jákob, és te, ó, Izrael,
mert szolgám vagy.
Én formáltalak, és a szolgám vagy.+
Ó, Izrael, én nem feledlek el!+
22 Eltakarom törvényszegéseidet, mintha felhővel takarnám el,+
és bűneidet, mintha sűrű felleggel takarnám el.
Térj vissza hozzám, mert én megváltalak!+
23 Örömmel kiálts, te ég,
mert Jehova tettre kelt!
Diadalmasan kiáltsatok, ti mélységei a földnek!
Örömmel kiáltsatok, ti hegyek,+
te erdő és minden fád!
Mert Jehova megváltotta Jákobot,
és megmutatja az ő fenségét Izraelen.+”
24 Így szól Jehova, a te megváltód,+
aki megformált az anyaméhben:
„Én vagyok Jehova, aki mindent elkészített.
Ki volt velem?
25 Meghiúsítom a fecsegők* jeleit.
Én vagyok az, aki bolonddá teszi a jósokat,+
aki összezavarja a bölcseket,
aki ostobasággá változtatja a tudásukat,+
26 aki valóra váltja a szolgája szavát,
aki maradéktalanul végrehajtja követei jövendöléseit,+
aki azt mondja Jeruzsálemről: »Lakni fogják«,+
és Júda városairól: »Újjáépülnek,+
újjáépítem a romjait«,+
27 aki így szól a mély vizekhez: »Párologjatok el,
és minden folyótokat kiszárítom«,+
28 aki azt mondja Círuszról+: »Pásztorom ő,
és maradéktalanul végrehajt mindent, amit akarok«,+
és aki azt mondja Jeruzsálemről: »Újjáépül«,
a templomról pedig: »Lerakják alapodat.«+”
45 Így szól Jehova a felkentjéhez, Círuszhoz+,
akinek megfogta jobb kezét,+
hogy nemzeteket hódoltasson meg előtte,+
hogy királyokat fegyverezzen le*,
hogy megnyissa előtte a kétszárnyú ajtókat,
és így a kapuk se legyenek bezárva:
A rézajtókat darabokra töröm,
és a vasreteszeket levágom.+
3 Neked adom a sötétben levő kincseket
és a rejtekhelyeken eldugott kincseket,+
hogy megtudd, hogy én vagyok Jehova,
Izrael Istene, aki a neveden szólítalak.+
4 Szolgámért, Jákobért és Izraelért, a választottamért
a neveden szólítalak.
Tiszteletre méltó nevet adok neked, noha nem ismertél.
5 Én vagyok Jehova, és nincsen más,
rajtam kívül nincs Isten.+
Megerősítelek,* noha nem ismertél,
6 hogy megtudják az emberek
kelettől nyugatig*,
hogy senki sincs rajtam kívül.+
Én vagyok Jehova, és nincsen más.+
Én, Jehova idézem elő mindezeket.
8 Te ég, hullass esőt felülről,+
záporozzanak igazságosságot a felhők!
Nyíljon meg a föld, bőven teremjen megmentést,
ugyanakkor sarjasszon igazságosságot is.+
Én, Jehova teremtettem ezt.”
9 Jaj annak, aki vitatkozik azzal, aki készítette*,
hisz csak egy cserépdarab
a földön heverő többi cserépdarab közt!
Mondja-e az agyag a fazekasnak*: „Mit csinálsz?”,+
vagy mondja-e róla az, amit készített: „Nincs is keze.”*
10 Jaj annak, aki ezt mondja egy apának: „Milyen gyermeknek lettél az apja?”,
és egy asszonynak: „Milyen gyermeknek adsz életet?”*
11 Így szól Jehova, Izrael szentje,+ az, aki megformálta:
„Kérdőre vonnátok amiatt, hogy mik fognak történni,
és parancsolnátok nekem, hogy mit tegyek a fiaimmal+ és a kezem munkáival?
12 Én alkottam a földet,+ és az embert is én teremtettem rá+.
13 „Mivel igazságos vagyok, színre léptetek valakit,+
és minden útját elegyengetem.
Ő fogja megépíteni a városomat,+
és szabadon engedi a száműzöttjeimet,+ de nem fizetségért, nem is megvesztegetés fejében+” – így szól a seregek Jehovája.
14 Ezt mondja Jehova:
„Egyiptom haszna*, az etiópok árucikkei*, meg a sabeusok, a magas termetű emberek,
hozzád jönnek, és a tieid lesznek.
Utánad mennek bilincsekben.
Hozzád jönnek, és meghajolnak előtted.+
Tiszteletteljesen ezt mondják neked: »Kétségkívül veled van Isten,+
és nincsen más, nincs más Isten.«”
15 Igen, olyan Isten vagy, aki elrejtőzik,
ó, Izrael Istene, a megmentő.+
16 A bálványok készítői mind megszégyenülten fognak távozni.
Mindegyiküket megszégyenítik és megalázzák.+
17 De Izraelt megszabadítja Jehova örök megmentéssel.+
Titeket soha nem fognak megszégyeníteni vagy megalázni.+
18 Mert így szól Jehova,
az ég teremtője,+ az igaz Isten,
a föld megformálója és alkotója, aki megszilárdította,+
aki nem pusztán a semmiért teremtette*, hanem azért formálta meg, hogy lakjanak rajta:+
„Én vagyok Jehova, és nincsen más.
»Keressetek engem, de erőfeszítéseitek hiábavalóak lesznek.«
Én vagyok Jehova, aki azt mondom, ami igazságos, és egyenesen beszélek.+
20 Gyülekezzetek és jöjjetek!
Gyertek közelebb, ti, akik kiszabadultatok a nemzetek közül!+
Semmit sem tudnak, akik a faragott bálványaikat hordozzák,
és akik olyan istenhez imádkoznak, aki nem tudja megmenteni őket.+
21 Számoljatok be az ügyetekről, és adjátok elő.
Tanácskozzatok egységben.
Ki jövendölte ezt meg már réges-régen?
Ki hirdette ezt a régmúlttól fogva?
Hát nem én, Jehova?
Rajtam kívül nincs más Isten.
Én igazságos Isten vagyok, aki megment.+ Nincs ilyen Isten rajtam kívül.+
23 Magamra esküdtem.
A szó, mely elhagyta a számat, igaz,
és nem vonom vissza:+
Előttem minden térd meg fog hajolni,
minden nyelv hűséget fog esküdni,+
24 és így szól: »Jehova kétségkívül igazságos és erős Isten.
Mindazok, akik dühösek lesznek rá, szégyenkezve jönnek elé.
25 Bebizonyosodik, hogy Izrael minden utóda* jól tette, hogy Jehovát imádja,+
és vele fognak dicsekedni.«”
46 Meghajol Bél,+ meggörnyed Nébó.
Bálványaikat állatok, teherhordó állatok cipelik,+
mint az olyan holmit, mely csak teher a fáradt állatoknak.
2 Együtt hajolnak és görnyednek meg.
3 „Hallgassatok rám, ó, Jákob háza, és ti mind, akik megmaradtatok Izrael házából!+
Ti, akiknek a születésetektől fogva segítek, és akiket az anyaméhtől fogva hordozlak.+
4 Én ugyanaz vagyok még akkor is, amikor megöregedtek,+
és hordozlak benneteket még akkor is, amikor megőszültök.
Ahogy eddig is tettem, ezután is hordozlak titeket, és kiszabadítalak benneteket.+
5 Kihez hasonlítotok engem, kivel tesztek egyenlővé vagy kivel mértek össze,+
hogy hasonlók lennénk egymáshoz?+
6 Vannak, akik kiszórják az aranyat az erszényükből,
és mérleggel lemérik az ezüstöt.
Fémművest fogadnak fel, az pedig istent készít belőlük.+
Majd leborulnak előtte, igen, imádják*.+
7 A vállukra veszik,+
cipelik, leteszik a helyére, és az csak ott áll.
Nem mozdul el a helyéről.+
Kiáltanak hozzá, de nem válaszol,
nem tud megmenteni senkit sem a nyomorúságból.+
8 Emlékezzetek erre, és legyetek bátrak!
Szívleljétek meg, ti törvényszegők!
Én vagyok az Isten, és senki sincs, aki hozzám hasonló.+
10 Kezdettől fogva előre megmondom, mi lesz valaminek a kimenetele,
és régtől fogva azokat, amiket még nem vittek véghez.+
Amit megmondtam, meg is valósítom.
Amit elhatároztam, véghez is viszem.+
12 Hallgassatok rám, ti makacs szívűek,
akik messze vagytok az igazságosságtól!
13 Közel hoztam igazságosságomat,
nincsen messze.
Nem késlekedek a megmentéssel.+
Sionban adok megmentést, és Izraelnek adom dicsőségemet.+”
47 Szállj le, és ülj a porba,
ó, Babilon szűz lánya!+
Ülj le a földre, ahol nincsen trón,+
ó, káldeusok lánya!
Mert nem fognak többé finomnak és elkényeztetettnek tartani.
2 Fogd a kézimalmot, és őrölj lisztet!
Vedd le a fátylad!
Vedd le a szoknyád, takard fel a lábad!
Kelj át a folyókon!
3 Látni fogják, hogy meztelen vagy.
Látni fogják szégyened.
Bosszút fogok állni,+ és egyetlen ember sem állhat az utamba*.
4 „Van valaki, aki megvált bennünket.
Seregek Jehovája a neve,
ő Izrael szentje.”+
5 Ülj némán, és menj be a sötétbe,
ó, káldeusok lánya!+
Nem fognak többé a királyságok úrnőjének* hívni.+
De te nem voltál irgalmas hozzájuk.+
Még az idősekre is nehéz igát tettél.+
7 Azt mondtad: „Mindig úrnő* leszek, örökké!”+
Nem szívlelted meg ezeket,
nem vetted figyelembe, mi lesz mindezeknek a vége.
8 Most pedig halld meg ezt, te kéjsóvár asszony,+
aki biztonságban ülsz, és ezt mondod magadban:
„Csak én számítok, és senki más!+
Nem leszek özvegy,
és sosem fogom megtudni, milyen elveszíteni egy gyermeket.”+
9 Ámde hirtelen, egyetlen nap fog megtörténni veled mindkettő:+
elveszíted a gyermekeidet, és megözvegyülsz.
Teljes erővel érnek téged ezek a szerencsétlenségek+
10 A gonoszságodban bíztál.
Ezt mondtad: „Senki sem lát engem.”
Bölcsességed és ismereted vezetett tévútra,
te meg azt mondod magadban: „Csak én számítok, és senki más!”
11 De utolér a szerencsétlenség,
és egyetlen varázsigéd sem tudja megállítani*.
Csapás ér, és nem tudod elkerülni.
Hirtelen olyan katasztrófa történik veled, amilyet még sosem éltél át.+
12 Igézz csak tovább, és varázsolj sokat,+
amivel már fiatalkorod óta bajlódsz.
Talán hasznodra lesz,
és lenyűgözöd az embereket.
13 Kifárasztottad magad rengeteg tanácsadóddal.
Álljanak hát elő, és mentsenek meg,
akik az eget imádják* és a csillagokat fürkészik,+
akik az újholdak idején ismertetik,
mi fog történni veled.
14 Olyanok lettek, mint a tarló.
Tűz fogja felégetni őket.
Nem tudnak kiszabadulni* a lángok hatalmából.
Ez nem melegedésre való szénparázs,
és nem is olyan tűz, amelyet körülülnek.
15 Így fogsz járni az igézőiddel,
akikkel már fiatalkorod óta bajlódsz.
Elszélednek, mindegyik a maga útján*.
Nem lesz senki, aki megmentsen téged.+
48 Halljátok meg ezt, ó, Jákob háza,
ti, akik Izrael nevéről nevezitek magatokat,+
és Júda vizeiből* származtok,
ti, akik Jehova nevére esküsztök,+
és Izrael Istenét hívjátok segítségül,
de nem igazságban és nem igazságosságban.+
2 Mert a szent városról+ nevezik el magukat,
és Izrael Istenének a segítségét keresik,+
akinek seregek Jehovája a neve.
3 „A korábbi* dolgokat már régen megmondtam.
Az én számból származtak,
és megismertettem azokat.+
Hirtelen tettre keltem, és bekövetkeztek.+
4 Mivel tudtam, mennyire makacs vagy,
hogy vasinakból van a nyakad, a homlokod pedig rézből,+
5 már régen elmondtam neked mindent.
Mielőtt bekövetkezett, már hallattam veled,
nehogy azt mondd: »Bálványom tette,
faragott bálványom és fémbálványom* parancsolta ezt.«
6 Hallottad és láttad mindezt.
Vajon nem fogjátok hirdetni?+
Mostantól új dolgokat jelentek be neked,+
féltve őrzött titkokat, amelyekről nem tudtál.
7 Csak most viszem véghez ezeket, nem korábban,
olyan dolgokat, amelyekről a mai napot megelőzően nem hallottál,
nehogy azt mondhasd: »Tudtam én már ezeket!«
8 Nem is hallottál+ és nem is tudtál ezekről,
és a múltban nem nyitottad ki a füled.
10 Megtisztítottalak, de nem úgy, mint az ezüstöt.+
Kipróbáltalak* a nyomorúság olvasztókemencéjében.+
Senki másnak nem adom dicsőségemet.*
12 Hallgass rám, ó, Jákob, és Izrael, akit elhívtam!
Én ugyanaz vagyok.+ Én vagyok az első, és az utolsó is én vagyok.+
Amikor kiáltok nekik, egyszerre készen állnak.
14 Gyűljetek egybe mind, és figyeljetek!
Ki jelentette be közülük ezeket?
Jehova szereti őt.+
15 Én, én beszéltem. El is hívtam őt.+
Elhoztam, és sikeres lesz útja.+
16 Gyertek közel hozzám! Halljátok meg ezt!
Már a kezdetektől fogva nem titokban beszéltem.+
Én ott voltam, amikor kezdett beteljesedni.”
És most a legfőbb Úr, Jehova küldött engem, és a szellemét is*.
17 Ezt mondja Jehova, a te megváltód, Izrael szentje:+
„Én, Jehova, vagyok a te Istened,
aki arra tanítalak, ami javadra válik,+
aki azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.+
18 Bárcsak odafigyelnél a parancsaimra!+
A nevüket sosem törölnék el vagy semmisítenék meg.”
20 Menjetek ki Babilonból!+
Fussatok a káldeusoktól!
Örömkiáltással jelentsétek be! Hirdessétek!+
Ismertessétek a föld végső határáig!+
Mondjátok: „Megváltotta Jehova az ő szolgáját, Jákobot!+
21 Nem szomjaztak meg, amikor elhagyatott helyeken vitte át őket.+
A sziklából fakasztott nekik vizet,
és sziklát hasított szét, hogy ömöljön belőle a víz.+”
22 „Nincs béke a gonoszoknak” – ezt mondja Jehova.+
49 Hallgassatok rám, ti szigetek,
és figyeljetek, ti távoli nemzetek!+
Jehova már születésem előtt* elhívott engem.+
Anyám méhében voltam még, és már emlegette a nevemet.
2 Hasonlóvá tette számat az éles kardhoz.
Elrejtett kezének árnyékában.+
Éles nyíllá tett,
és elrejtett a tegzében.
4 Én pedig így szóltam: „Hiába fáradoztam.
Semmire és hiábavalóságra használtam az erőmet.
5 És most Jehova, aki szolgájává formált az anyaméhtől fogva,
azt mondta, hozzam vissza hozzá Jákobot,
hogy egybegyűljön hozzá Izrael.+
Én pedig megdicsőülök Jehova szemében,
és Istenem lesz az erősségem.
6 Akkor így szólt: „Nemcsak hogy a szolgám vagy,
hogy feléleszd Jákob törzseit,
és visszahozd azokat, akik megmaradtak Izraelből,
hanem a nemzetek világosságául is adtalak,+
hogy a szabadításom eljusson a föld végéig.+”
7 Így szól Jehova, Izrael megváltója és szentje+ ahhoz, akit megvetnek*,+ akit gyűlöl a nemzet, és aki szolgája az uralkodóknak:
„Amiatt, amit látnak, királyok fognak fölkelni,
és fejedelmek fognak meghajolni
Jehova iránti tiszteletből, aki hűséges,+
Izrael szentje iránti tiszteletből, aki kiválasztott téged.”+
8 Ezt mondja Jehova:
Oltalmaztalak, hogy szövetségül adjalak az embereknek,+
hogy helyreállítsam a földet,
újra nekik adjam az elhagyatott örökségüket,+
9 és ezt mondjam a raboknak: »Jöjjetek ki!«,+
a sötétségben levőknek+ pedig: »Gyertek elő!«
Az utaknál esznek majd,
és minden kitaposott ösvény mentén* lesz legelőjük.
11 Minden hegyemet úttá teszem,
és országútjaimat megemelem.+
13 Boldogan kiálts, te ég, és örülj, te föld!+
Viduljanak a hegyek, és boldogan kiáltsanak!+
14 Sion azonban ezt mondogatta:
„Elhagyott engem Jehova,+ elfelejtett Jehova.”+
15 Hát megfeledkezhet egy asszony a csecsemőjéről,
és vajon nem szánja meg méhe fiát?
Még ha ezek az asszonyok meg is feledkeznek róluk, én soha nem feledkezem meg rólad.+
16 Nézd, a tenyeremre véstelek.
Falaid mindig előttem vannak.
17 Fiaid visszasietnek.
Akik leromboltak és feldúltak téged, elmennek tőled.
18 Emeld föl tekinteted, és nézz körül!
Mindnyájan összegyűlnek,+
és hozzád jönnek.
„Amilyen biztos, hogy élek – jelenti ki Jehova –,
olyan biztos, hogy magadra veszed őket, mint egy díszt,
és magadra kötöd őket, ahogy egy menyasszony teszi.
19 Noha feldúlták és elhagyatottá tették a földedet, és az országod romokban hevert,+
most túl szűkös lesz a hely az ott lakóknak,+
20 A fiaid, akik azután születtek, miután elvesztetted a gyermekeidet, ezt mondják a füled hallatára:
»Túl szűkös ez a hely nekem.
Adj helyet, hogy itt lakhassak!«+
21 Te pedig ezt mondod majd magadban:
»Ki az apjuk?
Hiszen én gyermektelen és meddő asszony vagyok,
akit száműztek és rabságba vittek.
Ki nevelte föl ezeket?+
Magamra voltam hagyva.+
Honnan jöttek akkor ezek?«+”
22 Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova:
23 Királyok lesznek a gondviselőid,+
a fejedelemnőik pedig a dajkáid.
Nem vallanak szégyent, akik bennem reménykednek.+”
24 Vajon el lehet venni az erős embertől azokat, akiket foglyul ejtett,
vagy ki tudják szabadítani a zsarnok foglyait?
25 Jehova azonban ezt mondja:
Szembeszállok azokkal, akik szembeszállnak veled,+
és megmentem a fiaidat.
26 Megetetem elnyomóiddal a saját húsukat,
és tulajdon vérüktől részegednek meg, mint az édes bortól.
50 Így szól Jehova:
„Hol van a válólevele+ anyátoknak, akit elküldtem?
Vagy melyik hitelezőmnek adtalak el benneteket?
A saját vétkeitek+ miatt adtalak el titeket,
és a saját törvényszegéseitek miatt küldtem el anyátokat.+
2 Mi az oka, hogy senki sem volt itt, amikor eljöttem?
Miért nem felelt senki sem, amikor szóltam?+
Talán túl rövid a kezem a megváltáshoz,
vagy nincs bennem erő a szabadításhoz?+
Elrothadnak a halaik, mert nincsen víz,
és szomjan pusztulnak.
3 Sötétségbe öltöztetem az eget,+
és zsákruhával takarom be.”
4 A legfőbb Úr, Jehova a tanítványok nyelvét adta nekem*,+
hogy a megfelelő szavakkal válaszoljak* annak, aki megfáradt.+
Reggelről reggelre felébreszt.
Felébreszti fülemet, hogy úgy figyeljek, mint a tanítványok.+
5 A legfőbb Úr, Jehova megnyitotta fülemet,
én pedig nem lázongtam.+
Nem fordultam az ellenkező irányba.+
6 Hátamat odafordítottam azoknak, akik ütlegeltek,
és arcomat azoknak, akik megtépték a szakállamat.
Nem rejtettem el arcomat a megaláztatás és a köpdösés elől.+
7 De a legfőbb Úr, Jehova segít nekem.+
Ezért nem érzem magamat megalázottnak.
Ezért tettem olyanná arcomat, mint a kovakő,+
és tudom, hogy nem szégyenülök meg.
8 Közel van az, aki igazságosnak nyilvánít engem.
Álljunk elő együtt!*
Ki az én peres ellenfelem?
Jöjjön ide hozzám!
9 A legfőbb Úr, Jehova fog segíteni nekem.
Ki mondhat engem bűnösnek?
Mindnyájan elkopnak, akár egy ruha.
Moly emészti meg őket.
Ki járt a sűrű sötétségben, mindenféle világosság nélkül?
Bízzon Jehova nevében, és támaszkodjon Istenére!
11 „Ti mindnyájan, akik tüzet gyújtotok,
melyből szikrák pattognak,
járjatok csak tüzetek fényében,
fellobbantott szikráitok között.
Ezt a büntetést kapjátok tőlem:
kínok között fogtok feküdni.
51 Hallgassatok rám, ti, akik igazságosságra törekedtek,
akik keresitek Jehovát.
Tekintsetek a kősziklára, amelyből kivágtak titeket,
és a kőbányára, amelyből kiástak benneteket.
3 Mert Jehova meg fogja vigasztalni Siont.+
Megvigasztalja romjait,+
pusztáját olyanná teszi, mint az Éden+,
kietlen síkságát olyanná, mint Jehova kertje.+
Ujjonganak és vigadnak benne,
hálaadás és énekszó hallatszik.+
4 Figyelj rám, ó, népem,
és fordítsd felém füledet, nemzetem!+
5 Közeleg az igazságosságom.+
6 Nézzetek fel az égre,
és tekintsetek le a földre.
Az ég ugyanis szertefoszlik, akár a füst,
a föld elkopik, mint a ruha,
lakói pedig elpusztulnak, mint a szúnyogok.
Ne féljetek a halandó emberek gúnyolódásától,
és ne rettenjetek meg a sértegetéseiktől.
Igazságosságom ellenben örökre fennmarad,
és szabadításom nemzedékről nemzedékre+.”
9 Kelj fel, kelj fel, ölts magadra erőt,
ó, Jehova karja!+
Kelj fel, mint a régi napokban, mint a hajdani nemzedékek idején.
10 Nem te szárítottad fel a tengert, a nagy mélység vizét?+
És nem te készítettél utat a tenger mélyén, hogy átvonulhassanak a megváltottak?+
11 Visszatérnek majd Jehova megváltottai.+
Ujjongani és örülni fognak,
eltűnik a bánat és a sóhaj.+
12 „Én, én vigasztallak meg titeket.+
Miért félnél a halandó embertől, aki meghal,+
és az embernek fiától, aki elhervad, mint a zöld fű?
Egész nap csak rettegtél elnyomóid* dühétől,
mintha módjukban állt volna elpusztítani.
Most hol van elnyomóid dühe?
14 Hamarosan eloldozzák a láncokban görnyedőt.+
Nem fog meghalni, nem száll a verembe,
és mindig lesz kenyere.
15 Hisz én vagyok Jehova, a te Istened,
aki felkorbácsolja a tengert, hogy zúgjanak habjai.+
Seregek Jehovája a neve.+
16 Szavaimat szádba adom,
és kezem árnyékával eltakarlak,+
hogy elültessem az eget, lerakjam a föld alapját,+
és azt mondjam Sionnak: »Népem vagy.«+
17 Ébredj, ébredj, kelj föl, ó, Jeruzsálem,+
te, aki kiittad Jehova kezéből dühének poharát.
Kiittad a kelyhet,
kiürítetted a tántorgás poharát.+
18 A megszületett fiai közül egy sincs ott, hogy vezesse,
és nem fogta kézen egyetlen fia sem, akit fölnevelt.
19 Ez a két dolog ért téged.
Ki fog együttérezni veled?
Pusztulás és rombolás, éhség és kard!+
Ki vigasztal meg?+
20 Fiaid elájultak.+
Ott fekszenek minden utcasarkon*,
mint vadjuhok a hálóban.
Teljesen érzik Jehova dühének, Istened fegyelmezésének a hatását.”
21 Azért, kérlek, figyelj ide,
ó, asszony, aki elnyomott és részeg vagy, de nem bortól!
22 Így szól a te Urad, Jehova, Istened, aki megvédi népét:
„Kiveszem kezedből a tántorgás poharát,+
a kelyhet, dühöm poharát.
Nem iszol belőle többé.+
Úgyhogy olyanná tetted hátadat, mint a föld,
és mint az utca, amelyen járnak.”
52 Ébredj fel, ébredj fel, ölts magadra erőt,+ ó, Sion!+
Vedd fel szép ruháidat,+ ó, Jeruzsálem, te szent város!
Mert nem jön többé ide körülmetéletlen és tisztátalan.+
2 Rázd le magadról a port, kelj föl, és foglalj helyet, ó, Jeruzsálem!
Oldozd le nyakadról a köteleket, ó, Sion fogoly lánya!+
3 Mert ezt mondja Jehova:
4 Mert így szól a legfőbb Úr, Jehova:
„Először Egyiptomba ment le népem, hogy bevándorlóként lakjon ott.+
Aztán Asszíria ok nélkül elnyomta őket.”
5 „Mit tegyek most?” – kérdezi Jehova.
„Mert ingyen vitték el népemet.
A rajta uralkodók diadalittasan kiáltanak”+ – jelenti ki Jehova.
„És egész nap csak tiszteletlenül bánnak a nevemmel.+
6 Ezért megismeri népem a nevemet,+
és megtudják azon a napon, hogy én vagyok az, aki beszél.
Igen, én vagyok az!”
7 Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz,+
aki békét hirdet,+
aki jó hírt hoz valami jobbról,
aki megmentést hirdet,
és aki így szól Sionhoz: „Király lett a te Istened!”+
8 Figyelj! Őrállóid felemelték hangjukat.
Egy emberként kiáltanak örömükben,
mert tisztán* látják majd, amint Jehova helyreállítja Siont.
9 Jeruzsálem romjai,+ viduljatok fel, és egy emberként kiáltsatok örömötökben,
mert megvigasztalta Jehova a népét,+ megváltotta Jeruzsálemet.+
10 Fölfedte Jehova az ő szent karját minden nemzet szeme láttára,+
11 Távozzatok, távozzatok! Jöjjetek ki onnan,+ semmi tisztátalant ne érintsetek+!
12 Nem fejvesztve fogtok kijönni,
és nem is kell majd menekülnötök,
mert Jehova megy előttetek,+
és Izrael Istene lesz utóvédetek.+
13 Szolgám+ éleslátással fog cselekedni.
Magasba emelik,
fölemelik és fölmagasztalják.+
14 Ahogy sokan döbbenten néztek rá,
mivel a külseje jobban eltorzult, mint bárki másé,
és szép alakja jobban, mint bármelyik emberé,
15 ugyanúgy fog megdöbbenteni sok nemzetet.+
Királyok némulnak el előtte*,+
mert meglátják majd, amit nem mondtak el nekik,
és odafigyelnek arra, amit nem hallottak.+
53 Ki hitt abban, amit tőlünk hallott*?+
És kinek mutatta meg Jehova a hatalmát*?+
2 Kihajt majd előtte*, mint egy vessző,+ és mint egy gyökér a víztelen földből.
Nincs szép alakja, sem pompája.+
Amikor meglátjuk, nem tartjuk vonzónak a külsejét*.
3 Megvetett volt, és kerülték az emberek.+
Ismerte a fájdalmat és a betegséget.
Arca mintha el lett volna rejtve előlünk.*
Megvetett volt, és semmire sem becsültük őt.+
Mi mégis olyannak tartottuk, akit Isten megvert, csapással sújtott és nyomorgatott.
6 Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok,+
mindegyikünk a maga útjára tért,
Jehova pedig őrá rakta mindannyiunk vétkét.+
Úgy vitték, mint juhot a levágásra,+
és mint az anyajuhot, amely elnémul nyírói előtt,
de nem nyitotta ki a száját.+
8 Nyomorgatták, és elvitték anélkül, hogy igazságosan ítélkeztek volna felette.
Ki törődik majd a származása* részleteivel?
Hiszen kiszakították az élők földjéből.+
Népem törvényszegése miatt érte a csapás*.+
9 A gonoszok mellett adtak* neki sírhelyet,+
és amikor meghalt, a gazdagok* mellé temették,+
bár nem követett el semmi rosszat*,
10 De Jehova akarta*, hogy összetörjék, és hagyta, hogy megbetegedjen.
11 Mivel gyötrelmet él át*, jót lát majd, és elégedett lesz.
Igazságos szolgám+ az ismeretével
sok embernek segít, hogy igazságosnak tartsák őket,+
és ő hordozza vétkeiket.+
12 Ezért sokakkal együtt neki is részt adok,
és a hatalmasokkal osztja meg a zsákmányt,
mivel halálra adta az életét*,+
és a törvényszegők közé számították.+
54 „Örömmel kiálts, te meddő asszony, aki nem szültél!+
Legyél vidám, és örömmel kiálts,+ te, akinek sosem voltak szülési fájdalmaid,+
mert több fia* van annak az asszonynak, akit elhagytak,
2 „Tedd tágasabbá a sátradat.+
Feszítsd ki fenséges hajlékod sátorlapjait.
Ne sajnálj rá semmit. Hosszabbítsd meg sátorköteleidet,
és erősítsd meg sátorcövekeidet.+
3 Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz,
és utódaid nemzeteket vesznek birtokba,
és benépesítik az elhagyatott városokat.+
Hiszen elfelejted fiatalkorod szégyenét,
és nem jut eszedbe többé özvegységed gyalázata.”
5 „Mert nagy alkotód+ olyan, mintha a férjed* lenne.+
Seregek Jehovája a neve.
6 Mert úgy hívott el Jehova, mintha elhagyott és bánatos* feleség volnál,+
és mint egy feleséget, aki fiatalon ment férjhez, de aztán elvetették” – így szól Istened.
7 „Mert egy röpke pillanatra elhagytalak,
de nagy irgalmassággal visszahozlak.+
8 Kitört haragom, és egy pillanatra elrejtettem előled arcomat,+
ám odaadó szeretetem örökké tart, és irgalmazok neked+” – így szól megváltód+, Jehova.
9 „Olyan ez nekem, mint Noé napjai voltak.+
Ahogy akkor megesküdtem, hogy többé nem árasztom el a földet vízzel,+
úgy megesküszöm, hogy többé nem fogok megharagudni rád, és nem feddlek meg.+
10 Mert a hegyek elmozdulhatnak
és a dombok megrázkódhatnak,
de az irántatok érzett odaadó szeretetem nem múlik el,+
és békeszövetségem sem szűnik meg+” – így szól Jehova, aki irgalmas hozzád.+
11 „Ó, te elnyomott, vigasztalan+ asszony,+ akit vihar tépázott!
Kemény habarccsal rakom le köveidet,
és zafírból rakom le az alapodat.+
14 Szilárdan fogsz állni az igazságosságban,+
távol kerülsz az elnyomástól,+
nem félsz majd semmitől sem, és semmi sem lesz, ami megrémiszt,
mert nem ér a közeledbe.+
15 Ha mégis megtámadna valaki,
az nem az én parancsomra lesz.
Bárki támadjon is meg, elesik.+”
16 „Én teremtettem a mesterembert,
aki fújja a faszén tüzét,
és fegyvert készít.
A pusztító embert is én teremtettem a rombolásra.+
17 Egyetlen ellened készült fegyver sem lesz sikeres,+
és elítélsz minden nyelvet, amely perbe száll veled.
Ez Jehova szolgáinak öröksége,
és igazságosságuk tőlem van” – jelenti ki Jehova.+
55 Gyertek, mind, ti szomjazók!+ Gyertek a vízhez!+
Ti, akiknek nincsen pénzetek, jöjjetek, vegyetek és egyetek!
Igen, jöjjetek, vegyetek bort meg tejet+ pénz nélkül, ingyen!+
2 Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér,
és miért költitek a jövedelmeteket* arra, ami nem elégít meg?
Figyelmesen hallgassatok engem, és egyétek, ami jó,+
3 Fordítsátok ide fületeket, és jöjjetek hozzám.+
Figyeljetek, és életben maradtok*,
én pedig készségesen kötök veletek örök szövetséget,+
összhangban az odaadó szeretetre vonatkozó megbízható* ígérettel, melyet Dávidnak tettem.+
5 Olyan nemzetet hívsz majd, amelyet nem ismersz,
és a nemzetből hozzád futnak azok, akik nem ismertek téged,
Jehova Istenedért+ és Izrael szentjéért,
mert megdicsőít téged.+
6 Keressétek Jehovát, amíg megtalálható!+
Kiáltsatok hozzá, amíg közel van!+
8 „Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok,+
és útjaitok sem az én útjaim” – jelenti ki Jehova.
9 „Mert ahogy az ég magasabban van, mint a föld,
úgy az én útjaim is magasabbak a ti útjaitoknál,
és gondolataim a gondolataitoknál.+
10 Mert ahogy az eső és a hó lehull az égből,
és nem tér oda vissza, csak ha megitatta a földet, hogy kihajtsanak a növények, és gyümölcsöt teremjenek,
hogy legyen magja a magvetőnek, és kenyere annak, aki enni kíván,
11 úgy lesz az én szavammal is, amely elhagyja a számat.+
Nem tér vissza hozzám eredménytelenül,+
hanem mindenképpen véghez viszi azt, amiben kedvem lelem*,+
és sikeres lesz abban, amiért elküldtem.
A hegyek és a dombok felvidulnak, és örömmel kiáltanak, amikor megérkeztek,+
és tapsolni fog a mező minden fája.+
13 A tövisbozót helyett borókafenyő nő majd,+
és a csalán helyett mirtuszfa.
Ez hírnevet szerez majd Jehovának,+
örökké tartó jel lesz, amely soha nem tűnik el.”
56 Ezt mondja Jehova:
„Álljatok ki amellett, ami igazságos,+ és tegyétek azt,
mert nemsokára meg foglak szabadítani titeket,
és megmutatom, hogy igazságos vagyok.+
2 Boldog az az ember, aki így tesz,
és az embernek a fia, aki ragaszkodik ehhez,
aki megtartja a sabbatot, és nem szentségteleníti meg,+
és aki visszafogja a kezét, hogy ne tegyen semmi rosszat.
3 Ne mondja az idegen, aki Jehovához csatlakozik:+
»Jehova biztosan különválaszt engem a népétől.«
Ne mondja az eunuch se: »Nézd, kiszáradt fa vagyok.«”
4 Mert így szól Jehova az eunuchokhoz, akik megtartják sabbatjaimat, akik azt választják, amiben örömöm lelem, és ragaszkodnak a szövetségemhez:
5 „Házamban és falaim között emlékművet és nevet adok nekik,
valami jobbat a fiaknál és a lányoknál.
Örökké tartó nevet adok nekik,
olyat, amely nem lesz eltörölve.
6 Az idegeneket, akik Jehovához csatlakoznak, hogy szolgálják őt,
hogy szeressék Jehova nevét,+
hogy a szolgái legyenek,
mindazokat, akik megtartják a sabbatot, és nem szentségtelenítik meg,
és ragaszkodnak szövetségemhez,
7 őket is elviszem szent hegyemhez,+
és megörvendeztetem őket házamban, az imádság házában.
Égőáldozataikat és egyéb áldozataikat elfogadom az oltáromon,
mert a házam imádság háza lesz minden nép számára+.”
8 Ez a legfőbb Úrnak, Jehovának a kijelentése, aki egybegyűjti az izraelitákat,+ akiket szétszórtak:
„Másokat is egybegyűjtök hozzájuk azokon kívül, akik már egybe lettek gyűjtve.”+
9 Mind, ti mező vadjai,
mind, ti erdő vadjai, gyertek enni!+
10 Vakok az őrállói.+ Egyikük sem vesz észre semmit.+
Mindannyian néma kutyák, nem tudnak ugatni.+
Lihegnek, lefekszenek, szeretik a szunyókálást.
11 Csillapíthatatlan étvágyú* kutyák,
akik soha nem elégednek meg.
Pásztorok, akik nem értenek semmit.+
Mindnyájan a saját útjukra tértek,
és közülük még a legutolsó is a tisztességtelen nyereséget hajhássza, és ezt mondja:
12 „Gyertek! Hadd hozzak bort,
és igyuk le magunkat!+
A holnapi nap is olyan lesz, mint a mai, csak sokkal jobb!”
57 Meghal az igazságos,
de senki sincs, aki szívére venné.
A hűséges emberek eltávoznak*,+
és közben senki sem veszi észre, hogy az igazságos meghalt
a csapás miatt*.
2 Békére lel.
És akik becsületesen élnek, nyugodni térnek az ágyukba*.
3 „Ti pedig gyertek közelebb,
ti, jósnő fiai,
házasságtörőnek és prostituáltnak a gyermekei!
4 Kit gúnyoltok?
Ki ellen tátjátok nagyra a szátokat, és kire nyújtjátok ki a nyelveteket?
Hát nem törvényszegés gyermekei vagytok,
a megtévesztés gyermekei,+
5 akiket szenvedély fűt a nagy fák között,+
minden dús lombú fa alatt,+
és akik levágjátok a gyermekeket a völgyekben,+
a kőszirtek hasadékai alatt?
6 A völgy sima köveit választottad.+
Igen, ezek a tieid.
Sőt, ezeknek öntesz italáldozatot és adsz ajándékot.+
Hát ezzel elégedjek meg*?
8 Az ajtó és az ajtófélfák mögé raktad emlékeztetődet.
Elhagytál és levetkőztél,
fölmentél, és kiszélesítetted ágyadat.
Majd szövetséget kötöttél velük.
9 Aztán lementél Mélekhez* olajjal
és sok illatszerrel.
Messzire küldted a küldötteidet,
úgyhogy alászálltál a sírba*.
10 Sokat fáradoztál, hogy a saját útjaidon járj,
de nem mondtad: »Reménytelen!«
Új erőre kaptál,
ezért nem adod fel*.
11 Kitől rémültél és ijedtél meg,
hogy hazudozni kezdtél+?
Én eszedbe sem jutottam.+
Semmit sem szívleltél meg.+
13 Amikor segítségért kiáltasz,
nem szabadít meg téged a sok bálványod.+
Elviszi őket a szél,
egy gyenge fuvallat is elfújja őket.
De aki nálam keres menedéket, az örökli a földet,
és birtokba veszi szent hegyemet.+
14 Ezt lehet majd hallani: »Építsetek, építsetek utat! Készítsétek elő az utat!+
Távolítsatok el minden akadályt népem útjáról!«”
„A magasságban és a szent helyen lakom,+
de a megtört és alázatos emberekkel* is,
hogy újjáélesszem az alázatosak szellemét,
és újjáélesszem a megtört emberek szívét.+
16 Mert nem leszek ellenük örökké,
és nem fogok mindig haragudni rájuk,+
hisz az emberek* elgyengülnének miattam,+
és a lélegző teremtmények is, melyeket én alkottam.
17 Haragudtam rá a bűne miatt, amiért tisztességtelen nyereséget hajhászott,+
ezért lesújtottam rá, és haragomban elrejtettem arcomat.
De ő hitszegőként+ azt követte, amit a szíve diktált.
19 „Arra indítom őket, hogy dicsérjenek engem.*
Maradandó békéje lesz a távollevőnek és a közellevőnek,
és meggyógyítom”+ – így szól Jehova.
20 „De a gonoszok olyanok, mint a háborgó tenger, mely nem tud lecsillapodni,
és amelynek vizei csak hínárt és iszapot vetnek fel.
21 Nincs béke a gonoszoknak”+ – így szól Istenem.
58 „Kiálts teli torokból, ne fogd vissza magad!
Emeld föl hangodat, mint a kürt.
Tudasd népemmel a lázongását,+
Jákob házával a bűneit.
2 Nap nap után engem keresnek,
és kifejezik örömüket, hogy ismerik az útjaimat,
mintha olyan nemzet lennének, amely igazságosan cselekszik,
és nem tér el Istenének a törvényétől.+
Igazságos ítéleteket kérnek tőlem,
mintha örömmel közelednének Istenhez:+
3 »Miért nem látod, amikor böjtölünk?+
Miért nem veszed észre, amikor sanyargatjuk magunkat*?«+
4 A böjtötök veszekedésekbe és harcokba fullad,
és lesújtotok a gonoszság öklével.
Nem böjtölhettek úgy, ahogy ma teszitek, azt remélve, hogy az égben meghallgatnak titeket.
5 Hát olyannak kell lennie a böjtnek, amelyet kértem tőletek, mint ez?
Vajon olyan napnak, amelyen valaki magát* sanyargatja,
lehajtja a fejét, mint a káka,
és zsákruhát meg hamut terít maga alá ágynak?
Ezt nevezed te böjtnek, és olyan napnak, amely tetszik Jehovának?
6 Nem, inkább ez az a böjt, amelyet kértem tőletek:
Vedd le a gonoszság bilincseit,
bontsd ki az iga rúdjának köteleit,+
engedd szabadon az elnyomottakat,+
és törj szét minden igarudat!
7 Oszd meg a kenyeredet az éhezővel,+
vidd a házadba a szegényeket és azokat, akiknek nincs hol lakniuk!
Ha azt látod, hogy valaki meztelen, takard be,+
és ne fordíts hátat a testvéreidnek!
8 Akkor átszűrődik a világosságod, akár a hajnal,+
és gyorsan meggyógyulsz.
Előtted megy az igazságosság,
és Jehova dicsősége az utóvéded.+
9 Akkor majd kiáltasz, és Jehova válaszol neked.
Segítségért kiáltasz, ő pedig azt mondja: »Itt vagyok!«
Ha eltávolítod az igarudat,
nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz rosszindulatúan,+
10 ha megadod az éhezőnek, amire te magad is vágysz*,+
és megadod, amire szüksége van annak, aki nyomorúságot él át,*
akkor felragyog a sötétségben világosságod,
és homályod olyan lesz, mint a délidő.+
Újult erőt ad a csontjaidnak,
olyan leszel, mint a jól öntözött kert,+
és mint a vízforrás, amely nem szárad ki.
Olyannak tartanak majd, aki kijavítja a romos falakat*,+
és helyreállítja az utakat, amelyeknél lakni lehet.
13 Ha a sabbat miatt a szent napomon nem* a saját érdekeidet* keresed,+
ha örömteli napnak, Jehova szent napjának tartod a sabbatot, amelyet dicsőíteni kell,+
és dicsőíted azt, nem pedig a saját érdekeidet keresed, és nem is fecsegsz mindenfélét,
14 akkor nagy örömödet leled majd bennem, Jehovában.
Én pedig hozzásegítelek, hogy uralkodj a föld magaslatain,+
és hogy ősapádnak, Jákobnak az örökségét egyed*,+
mert Jehova szája mondta ezt.”
2 Nem, hanem a saját vétkeitek választottak el titeket Istenetektől.+
A bűneitek miatt rejtette el előletek az arcát,
és nem hajlandó meghallgatni titeket.+
3 Mert kezeteket vér szennyezi,+
és ujjaitokat vétek.
Ajkaitok hazugságot szólnak,+ nyelvetek igazságtalanságot mormog.
4 Senki sem kiált igazságosságért,+
és senki sem megy bíróságra úgy, hogy az igazat mondaná.
Ábrándokban* bíznak,+ és hasztalan dolgokról beszélnek.
Bajt fogannak, és olyasmit szülnek, ami ártalmas.+
5 Mérgeskígyó-tojásokat költenek ki,
és pókhálót szőnek+.
Aki eszik a tojásaikból, meghal,
az összetört tojásból pedig vipera kel ki.
6 Pókhálójuk nem lesz jó ruhának,
és nem takarják be magukat azzal, amit készítettek.+
Amit csinálnak, az ártalmas,
és erőszakos tettek vannak kezükben.+
Gondolataik ártalmas gondolatok,
pusztítás és gyötrelem van az útjaikon.+
8 Nem ismerik a béke útját,
és nincs igazságosság ösvényükön+.
Elferdítik a saját útjaikat.
Senki sem ismeri meg a békét, aki azokon lépdel.+
9 Ezért van messze tőlünk a jog,
és nem ér utol minket az igazságosság.
Folyton világosságot remélünk, de sötétség van,
fényességet, de homályban járunk.+
10 Tapogatózva keressük a falat, mint a vakok,
és úgy tapogatózunk, mint akiknek nincsen szemük.+
Megbotlunk a déli verőfényben, mintha esti sötétség lenne,
és olyanok vagyunk az erősek között, mint a halottak.
11 Morgunk mindnyájan, mint a medvék,
gyászosan búgunk, mint a galambok.
Igazságosságot remélünk, de nincs,
megmentést, de távol van tőlünk.
Tudatában vagyunk lázadásainknak,
és vétkeinket jól ismerjük.+
13 Megszegtük a törvényt és megtagadtuk Jehovát.
Hátat fordítottunk Istenünknek.
Mert elbukik a köztereken az igazság*,
és a becsületesség nem tud bejutni.
16 Látta, hogy nincs ember, aki segítsen,
és megdöbbent, hogy nincs közbenjáró.
Ezért a saját karja szerzett megmentést*,
és a saját igazságossága támogatta őt.
Azt adja a szigeteknek, ami jár nekik.
19 Nyugaton mélységesen tisztelni* fogják Jehova nevét,
és keleten az ő dicsőségét,
mert Jehova eljön, mint egy sebes folyó,
melyet a szelleme hajt.
20 „El fog jönni Sionhoz a megváltó,+
azokhoz, akik Jákob leszármazottai közül elfordulnak a törvényszegéstől”+ – jelenti ki Jehova.
21 „Ami pedig engem illet, ez az én szövetségem velük+ – így szól Jehova. – Szellemem, amely rajtad van, és szavaim, amelyeket szádba adtam, nem távoznak el szádból, sem a gyermekeid*, sem az unokáid* szájából mostantól fogva mindörökké” – mondja Jehova.
60 „Kelj fel, ó, asszony,+ árassz világosságot, mert eljött világosságod,
és rád ragyog Jehova dicsősége!+
2 Mert sötétség fogja borítani a földet,
és sűrű homály a nemzeteket,
rád viszont rád ragyog Jehova,
és látható lesz rajtad a dicsősége.
4 Emeld föl tekinteted, és nézz körül!
Mind összegyűltek, hozzád jönnek.
5 Akkor majd látod ezt, és ragyogni fogsz.+
Repes a szíved, és túlcsordul az örömtől,
mert feléd áramlik a tenger gazdagsága,
hozzád jönnek a nemzetek javai.+
Mind eljönnek a Sábából valók.
Aranyat és tömjént hoznak,
és nyilvánosan dicsérik Jehovát.+
8 Kik ezek, akik repülnek, mint a felhő,
mint a galambok a dúcaikhoz*?
9 Bennem reménykednek majd a szigetek;+
Társis hajói vannak elöl*,
hogy elhozzák fiaidat a távolból,+
ezüstjükkel és aranyukkal együtt,
hogy dicsérjék Jehova Istened nevét és Izrael szentjét,
11 Kapuid mindig nyitva állnak majd.+
Nem zárják be azokat sem éjjel, sem nappal,
hogy elhozhassák neked a nemzetek javait,
és királyaik fognak ebben élen járni.+
12 Mert amely nemzet, és amely királyság nem szolgál téged, megsemmisül,
és a nemzetek teljesen elpusztulnak.+
13 Hozzád jön a Libanon dicsősége+
a borókafenyővel, a kőrisfával és a ciprussal együtt,+
hogy ékesítse szentélyemet.
Megdicsőítem lábam helyét.+
14 Hozzád jönnek majd a nyomorgatóid fiai, és meghajolnak előtted.
Mindazok, akik tiszteletlenül bántak veled, leborulnak a lábad előtt,
és így neveznek majd téged: Jehova városa,
Izrael szentjének Sionja.+
15 Ahelyett, hogy elhagyott és gyűlölt lennél, úgy, hogy senki sem megy át rajtad,+
én büszkeséggé teszlek örökre,
ujjongássá nemzedékeken át.+
És bizonyosan megtudod, hogy én, Jehova vagyok a megmentőd,
és Jákob hatalmas Istene a megváltód.+
17 A réz helyett aranyat hozok,
a vas helyett ezüstöt,
a fa helyett rezet,
és a kő helyett vasat.
A békét nevezem ki felvigyázóddá,
és az igazságosságot munkaadóddá+.
18 Többé nem hallani majd erőszakról a földeden,
fosztogatásról vagy rombolásról a határaidon belül.+
Falaidat Megmentésnek+ fogod nevezni, és kapuidat Dicséretnek.
19 Nem a nap lesz többé világosságod nappal,
és nem a hold fénye világít neked többé.
20 Nem megy le többé napod,
és holdad sem fogy el,
mert Jehova lesz örök világosságod,+
és letelnek gyászod napjai+.
21 Az egész néped igazságos lesz,
és örökké övék lesz ez a föld.
22 A kevés ezerré lesz,
a kicsiny pedig hatalmas nemzetté.
Én, Jehova, felgyorsítom ezt a maga idejében.”
61 A legfőbb Úrnak, Jehovának a szelleme van rajtam,+
mert Jehova felkent, hogy jó hírt hirdessek a szelídeknek.+
Elküldött, hogy bekötözzem a megtört szívűeket,
hogy szabadságot hirdessek a foglyoknak,
és hirdessem, hogy a rabok szemei teljesen megnyílnak,+
2 hogy hirdessem Jehova jóindulatának* az évét
és Istenünk bosszújának a napját,+
hogy megvigasztaljak minden gyászolót,+
3 hogy gondoskodjak azokról, akik Siont gyászolják,
hogy fejdíszt adjak nekik hamu helyett,
az ujjongás olaját a gyász helyett,
és a dicséret ruháját a csüggedt szellem helyett.
4 Újjáépítik a régi romokat,
felépítik a múlt elhagyatott helyeit,+
és újjáépítik a feldúlt városokat,+
a nemzedékek óta pusztán heverő helyeket.+
5 „Idegenek állnak majd ott, és terelgetik nyájaitokat,
6 Titeket pedig Jehova papjainak fognak nevezni,+
Istenünk szolgáinak mondanak benneteket.
7 Szégyenkeztetek, de most kétszer annyi földet kaptok.
Megalázták a népem, de most örömmel kiáltanak amiatt, amit kaptak.
Igen, kétszer akkora föld lesz az övék.+
Örökké örülni fognak.+
Hűségesen megadom fizetségüket,
és örökké tartó szövetséget kötök velük+.
10 Ujjongva ujjongok Jehova miatt.
Egész lényem* örül Istenem miatt,+
mert a megmentés ruháiba öltöztetett engem,+
az igazságosság köntösét* terítette rám,
mint a vőlegényre, aki olyan turbánt hord, amilyen egy pap turbánja,+
és mint a menyasszonyra, aki fölékesíti magát díszeivel.
11 Mert ahogy a földből előbújik a hajtás,
és a kertben kihajt, amit belevetettek,
úgy a legfőbb Úr, Jehova is
62 Sionért nem hallgatok,+
és Jeruzsálemért nem nyugszom,
míg fel nem ragyog igazságossága, mint a ragyogó fény,+
és nem lángol a megmentése, mint a fáklya.+
Új néven szólítanak téged,+
amelyet Jehova szája ad.
3 Ékes korona leszel Jehova kezében,
és királyi turbán Istened tenyerén.
Hanem így neveznek majd: Örömömet lelem benne,+
és a földedet: Férjezett.
Mert Jehova örömét leli benned,
és a földed olyan lesz, mint akinek férje van.
5 Mert ahogy egy fiatal férfi feleségül vesz egy szüzet,
úgy vesznek feleségül téged a lakosaid.
És ahogy a vőlegény örül a menyasszonyának,
úgy örül neked a te Istened.+
6 Falaidra, ó, Jeruzsálem, őrállókat rendeltem.
Ne hallgassanak se éjjel, se nappal!
Ti, akik Jehovát emlegetitek,
ne nyugodjatok,
7 és ne hagyjatok nyugtot neki, míg meg nem szilárdítja Jeruzsálemet,
igen, míg dicsőségessé nem teszi a földön.+”
8 Jehova megesküdött felemelve jobb kezét és erős karját:
„Nem adom többé gabonádat az ellenségeidnek, hogy azt egyék,
és nem isszák idegenek az újborodat, amelyért te fáradozol,+
9 hanem azok eszik majd, akik betakarítják, és dicsérni fogják Jehovát,
és azok isszák azt az én szent udvaraimban, akik leszüretelik.”+
10 Vonuljatok ki, vonuljatok ki a kapukon!
Törjetek utat a népnek!+
Építsétek, építsétek meg az utat!
Tisztítsátok meg a kövektől!+
11 Jehova kihirdette a föld végső határáig:
„Mondjátok meg Sion lányának:
»Nézd! Jön már megmentésed.+
Nála van a jutalom, amelyet ad,
és előtte a fizetség, amelyet fizet.«”+
12 És szent népnek fogják őket nevezni, Jehova megváltottainak,+
téged pedig Keresettnek hívnak majd, és így: Város, amelyet nem hagytak el.+
63 Ki ez, aki Edomból+ jön,
élénk színű* ruhában Bocrából+,
akinek pompás az öltözéke,
és aki nagy hatalommal vonul?
„Én, aki igazságosan szólok,
és akinek nagy hatalma van a megmentéshez.”
2 Miért vörös a ruhád?
Miért olyan, mint azé, aki szőlőt tapos a présben?+
3 „Egyedül tapostam a taposókádat,
senki sem volt velem a népekből.
Tapostam őket haragomban,
és tiportam rajtuk dühömben.+
Vérük befröcskölte ruhámat,
és egész öltözékemet beszennyeztem.
4 Mert a bosszú napja van szívemben,+
és eljött megváltottaim éve.
5 Körülnéztem, de nem volt, aki segített volna.
Megdöbbentem, hogy nem volt, aki felajánlotta volna a segítségét.
7 Jehova odaadó szeretetéből fakadó tetteit emlegetem,
Jehova dicséretre méltó tetteit,
mert annyi mindent tett értünk Jehova.+
Azt a sok jót emlegetem, amit Izrael népéért tett
irgalmának és odaadó szeretetének köszönhetően.
8 És ezt mondta: „Ők mindenképpen az én népem, fiak, akik nem lesznek hűtlenek*.”+
Így hát a megmentőjük lett.+
Szeretetétől és könyörületétől indíttatva megváltotta őket,+
fölemelte és hordozta őket a régi idők minden napján+.
10 Ők azonban fellázadtak,+ és megbántották szent szellemét.+
11 És visszaemlékeztek a régi idők napjaira,
szolgájának, Mózesnek a napjaira:
„Hol van az, aki felhozta őket a tengerből+ nyája pásztoraival?+
Hol van az, aki belehelyezte szent szellemét?+
12 Hol van az, akinek a dicsőséges karja Mózes jobb kezével tartott,+
aki szétválasztotta előttük a vizet,+
hogy a neve örökké fennmaradjon?+
13 Hol van az, aki úgy vezette át őket a tajtékzó vízen*,
hogy nem botlottak meg,
ahogy a ló sem botlik meg a nyílt vidéken*?
14 Mint amikor a háziállatok lemennek a völgybe,
úgy pihentette meg őket Jehova szelleme.+”
15 Tekints le az égből, nézz le
fenséges lakhelyedről, amely szent és dicsőséges*!
Megvontad ezeket tőlünk.
16 Hiszen te vagy az Atyánk.+
Még ha Ábrahám nem ismerne is minket,
és Izrael nem ismerne is el bennünket,
te, ó, Jehova, az Atyánk vagy!
Régtől fogva Megváltónk a neved.+
17 Ó, Jehova, miért hagyod, hogy letérjünk* útjaidról?
Miért hagyod, hogy megkeményedjen* szívünk, hogy ne tiszteljünk téged mélységesen*?+
Térj vissza szolgáidért,
örökséged törzseiért!+
18 A föld egy rövid ideig volt a szent népedé.
Ellenfeleink megtaposták szentélyedet.+
19 Túl hosszú időre lettünk olyanok, mint azok, akik felett soha nem uralkodtál,
és akiket nem a nevedről neveztek el.
64 Bárcsak széthasítottad volna az eget, és lejöttél volna,
úgy, hogy a hegyek is megrázkódjanak miattad,
2 mint ahogy a tűz a rőzsét lángra lobbantja,
és a tűz a vizet felforralja!
Akkor megismerték volna ellenségeid a nevedet,
és remegtek volna miattad a nemzetek!
3 Amikor félelmet keltő dolgokat tettél, amelyeket remélni sem mertünk,+
lejöttél, és megremegtek miattad a hegyek.+
4 Régtől fogva senki sem hallotta, senki sem ismerte fel,
és egyetlen szem sem látta, hogy volna olyan Isten rajtad kívül,
5 Szívesen fogadod azokat, akik örömmel teszik azt, ami helyes,+
akik nem felejtenek el téged, és az útjaidon járnak.
Haragudtál ránk, mivel folyton vétkeztünk.+
Hosszú ideig volt ez így.
Most vajon megérdemeljük, hogy megmentsenek minket?
6 Olyanok lettünk valamennyien, mint aki tisztátalan,
és minden igazságos tettünk olyan, mint a havivérzéses rongy+.
Mind elhervadunk, akár a levelek,
és vétkeink elsodornak minket, miként a szél.
7 Senki sincs, aki dicsőítené a nevedet,
senki sem igyekszik beléd kapaszkodni,
mert elrejtetted előlünk arcodat,+
8 Most pedig, ó, Jehova, te vagy az Atyánk!+
9 Ne legyél nagyon dühös ránk, ó, Jehova,+
és ne tartsd észben örökké a vétkünket!
Nézz ránk, kérünk, mert mindannyian a népedhez tartozunk.
10 Szent városaid pusztává lettek.
Sion puszta lett,
Jeruzsálem pusztaság.+
11 Szent és dicsőséges* házunk*,
ahol dicsértek téged ősapáink,
a tűz martalékává lett,+
és mindaz, amit szerettünk, romokban hever.
12 Vajon ezek láttán is visszafogod magad, ó, Jehova?
Hallgatni fogsz, és hagyod, hogy ennyire nyomorgassanak bennünket?+
65 „Hagytam, hogy megkeressenek, akik nem kérdezősködtek felőlem.
Hagytam, hogy megtaláljanak, akik nem kutattak utánam.+
»Itt vagyok, itt vagyok!« – mondtam a nemzetnek, amely nem kiáltott hozzám a nevemet használva.+
2 Egész nap kitárva tartottam a kezemet egy makacs nép felé,+
amely nem a jó úton jár,+
és a maga gondolatait követi.+
3 Egy nép felé, amely állandóan és nyíltan bosszant engem,+
áldozatokat mutat be a kertekben,+ és áldozatokat éget téglákon, hogy felszálljon a füstjük.
5 Ezt mondják: »Maradj távol! Ne közelíts hozzám,
mert szentebb vagyok, mint te*!«
Ezek füst az orromban, egész nap égő tűz.
6 Meg van írva előttem.
Nem fogok nyugton maradni,
hanem megfizetek nekik,+
teljes egészében* megfizetek nekik
7 a vétkeikért, és ősapáik vétkeiért is+” – így szól Jehova.
„Mivel áldozatot égettek a hegyeken, hogy felszálljon a füstje,
és gyaláztak engem a dombokon,+
mindenekelőtt teljes egészében* megadom nekik a fizetségüket.”
8 Így szól Jehova:
„Mint ahogy újbor rejlik a szőlőfürtben,
és azt mondják: »Ne semmisítsd meg, hisz van benne valami jó*«,
ugyanúgy teszek a szolgáimmal:
nem pusztítok el mindenkit.+
Választottaim veszik birtokba,
és szolgáim fognak ott lakni.+
10 Sáron+ juhok legelőjévé
és Akor völgye+ marhák pihenőhelyévé lesz
népem számára, amely engem keres.
11 De ti olyanok vagytok, akik elhagyják Jehovát,+
akik elfelejtik szent hegyemet,+
akik asztalt terítenek a jó szerencse istenének,
és akik kevert bort töltenek a sors istenének.
12 Ezért az lesz a sorsotok, hogy karddal ölnek meg titeket,+
és mindannyian leborultok, hogy lemészároljanak titeket,+
mert szóltam, de nem feleltetek,
beszéltem, de nem figyeltetek.+
Folyton azt tettétek, amit rossznak tartok,
és azt választottátok, amiben nem lelem örömöm.+”
13 Ezért ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova:
„Szolgáim enni fognak, de ti majd éheztek.+
Szolgáim inni fognak,+ de ti majd szomjaztok.
Szolgáim boldogok lesznek,+ de ti szégyent vallotok.+
14 Szolgáim örömmel kiáltanak majd, mert jó a szívük,
de ti kiáltozni fogtok szívetek fájdalmában,
és jajgattok, mivel megtörtek* vagytok.
15 Olyan nevet hagytok hátra, amellyel a választottaim átkot mondanak,
és a legfőbb Úr, Jehova megöli mindegyikőtöket,
de a szolgáit másképp nevezi majd+.
16 Úgyhogy aki áldásra vágyik a földön,
azt az igazság* Istene fogja megáldani,
és aki esküt tesz a földön,
17 Mert új eget és új földet teremtek,+
és a korábbi dolgok észbe sem jutnak,
és fel sem ötlenek senkinek a szívében.+
18 Ujjongjatok hát, és örökké örüljetek annak, amit teremtek.
Mert Jeruzsálemet az öröm forrásává teszem,
és népét az ujjongás forrásává.+
19 Örülni fogok Jeruzsálemnek, és ujjongok majd népem miatt.+
Nem hallatszik benne többé sírás, sem panaszkiáltás.+”
20 „Nem lesz ott többé néhány napot élt csecsemő,
sem öregember, aki idő előtt halna meg.
Mert aki százéves korában hal meg, az is csak gyermeknek számít,
és a bűnös átkozott lesz, még akkor is, ha százéves*.
22 Nem úgy építenek, hogy más lakjon ott,
nem úgy ültetnek, hogy más egye a termést.
Mert mint a fának napjai, olyanok lesznek népem napjai,+
és a választottaim nagyon élvezik majd kezük munkáját.
23 Kemény munkájuk nem hiábavaló,*+
nem a nyomorra szülnek gyermeket,
mert olyan utódok* ők, akiket Jehova megáld,+
leszármazottaikkal együtt.+
24 Még mielőtt kiáltanának, én már válaszolok,
még beszélnek, és én már meghallgattam őket.
25 A farkas és a bárány együtt fog enni,
az oroszlán szalmát eszik, mint a bika,+
a kígyónak pedig por lesz az eledele.
Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen”+ – így szól Jehova.
66 Ezt mondja Jehova:
„Az ég a trónom, a föld pedig a lábzsámolyom.+
Ugyan milyen házat tudnátok nekem építeni?+
És hol van a lakóhelyem?”+
2 „Mindezeket a saját kezem alkotta,
így jöttek létre” – jelenti ki Jehova.+
3 Aki bikát vág, olyan, mint aki embert üt agyon.+
Aki juhot áldoz, olyan, mint aki eltöri egy kutya nyakát.+
Aki ajándékot ajánl fel, olyan, mint aki disznóvért ajánl fel.+
Aki tömjént+ mutat be emlékeztetőül, olyan, mint aki áldást mond mágikus szavakkal*.+
Úgy döntöttek, hogy a maguk útját járják,
és abban lelik örömüket*, ami undorító.
4 Ennek fényében én is eldöntöm, hogyan büntetem meg őket,+
és azt teszem velük, amitől rettegnek.
Mert amikor szóltam, senki sem felelt,
és amikor beszéltem, senki sem figyelt.+
Szüntelen azt tették, amit rossznak tartok,
és úgy döntöttek, hogy azt teszik, amiben nem lelem örömöm.+”
5 Halljátok meg Jehova szavát, ti, akiknek gondotok van a szavára*:
„Testvéreitek, akik gyűlölnek benneteket, és kirekesztenek titeket a nevem miatt, azt mondták: »Dicsőség Jehovának!«+
Ő viszont meg fog jelenni, és ti örülni fogtok,
és ők lesznek azok, akik megszégyenülnek.”+
6 Zúgás hallatszik a városból, valami hang a templomból,
mert Jehova megfizet az ellenségeinek úgy, ahogy megérdemlik.
7 Mielőtt az asszony vajúdni kezdett volna, már szült is.+
Mielőtt fájások törtek volna rá, fiút hozott a világra.
8 Ki hallott már ilyesmit?
Ki látott ezekhez hasonlót?
Vajon világra hoznak egy országot egyetlen nap alatt?
Vagy megszületik egy nemzet egy pillanat alatt?
Mert Sion, amint vajúdni kezdett, meg is szülte a fiait.
9 „Hát eljuttassam a gyermeket a megszületés pillanatáig, de ne segítsem világra?” – kérdezi Jehova.
„Vagy talán megindítsam a szülést, de zárjam be a méhet?” – kérdezi Istened.
10 Örüljetek Jeruzsálemmel, örüljetek vele mindnyájan,+ akik szeretitek őt!+
Ujjongjatok vele mindnyájan, akik keseregtek miatta,
11 mert vigasztalásának emlője táplál majd titeket, és jóllaktok,
sokat isztok, és örömet találtok nagy dicsőségében.
12 Mert ezt mondja Jehova:
Az emlőjével táplál benneteket, csípőre téve hoz titeket,
és a térdén fogtok lovagolni.
13 Ahogy az édesanya vigasztalja a fiát,
úgy foglak vigasztalni benneteket,+
és vigaszra leltek Jeruzsálem miatt.+
14 Látni fogjátok ezt, és ujjong majd szívetek,
csontjaitok élettel teliek lesznek, mint az üde fű.
Eljön, hogy tomboló dühvel fizessen meg
és lángoló tűzzel fegyelmezzen.+
16 Mert Jehova tűzzel hajtja végre az ítéletet,
igen, a kardjával lecsap minden emberre*.
Sokan lesznek azok, akiket Jehova megöl.
17 Akik megszentelik és megtisztítják magukat, hogy bemenjenek a kertekbe*+, követve azt, aki középen van, akik megeszik a disznóhúst,+ az utálatosságokat és az egeret+, azok együtt pusztulnak el mind” – jelenti ki Jehova. 18 „Mivel tudom, mit tesznek, és mire gondolnak, eljövök, hogy egybegyűjtsek embereket minden nemzetből és nyelvből, ők pedig eljönnek, és meglátják majd dicsőségemet.”
19 „Jelt helyezek el közöttük, és elküldök néhány megmenekültet a nemzetekhez – Társisba+, Púlba és Ludba+, azokhoz, akik kifeszítik az íjat, Tubál és Jáván+ földjére, a távoli szigetekre –, amelyek nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. Beszélni fognak dicsőségemről a nemzetek között.+ 20 És elhozzák minden testvéreteket az összes nemzetből+ ajándékul Jehovának, lovakon, szekereken, fedett kocsikon, öszvéreken és gyors tevéken, föl a szent hegyemre, Jeruzsálembe – ezt mondja Jehova –, mint ahogy Izrael népe hozza az ajándékot tiszta edényben Jehova házába.”
21 „Közülük is szánok némelyeket papoknak és lévitáknak” – így szól Jehova.
22 „Mert ahogy az új ég és az új föld,+ amelyeket alkotok, megmaradnak előttem – ez Jehova kijelentése –, úgy az utódaitok* és a nevetek is megmarad.”+
23 „És újholdról újholdra és sabbatról sabbatra
eljön minden ember*, hogy meghajoljon előttem*”+ – így szól Jehova.
24 „Kimennek, és látni fogják azoknak az embereknek a tetemeit, akik fellázadtak ellenem.
Mert nem pusztulnak el a rajtuk lévő férgek,
és az őket felemésztő tűz sem alszik ki.+
Iszonyattá lesznek mindenki* előtt.”
Jel.: ’Jehovától jövő megmentés’.
Vagy: „az urát”.
Szó szerint: „nem nyomták ki”.
Vagy: „lombsátor”.
Vagy: „uralkodói”.
Vagy: „útmutatására”.
Vagy: „gyűlöli a lelkem”.
Vagy: „apátlan gyermekek”.
Vagy: „búzasöröd”.
Vagy: „apátlan gyermekeknek”.
Itt nyilvánvalóan olyan fákról és kertekről van szó, amelyek a bálványimádathoz kapcsolódnak.
Egy gyúlékony, cérnaszerű, rostos anyag.
Vagy: „az útmutatás”.
Vagy: „rendbe hozza”.
Vagy: „meg fog alázkodni”.
Vagy: „meg fog alázkodni”.
Falánk kisemlősök.
Vagy: „akinek a lehelete az orrában van”.
Vagy: „ingatagok”.
Vagy: „Nem leszek a gyógyítótok.”
Szó szerint: „dicsőséges szemében”.
Vagy: „a lelküknek”.
Szó szerint: „A cselekedeteik gyümölcsét fogják enni.”
Szó szerint: „nyújtogatják a nyakukat (torkukat)”.
Vagy: „függőket”.
Vagy: „övszalagokat”.
Szó szerint: „lélek házait”.
Vagy: „díszes varázskagylókat”.
Vagy: „alsóruhákat”.
Vagyis attól a megalázó helyzettől, hogy valakinek nincs férje és gyermeke.
Szó szerint: „ürülékét”.
Vagy: „tisztítás”.
Szó szerint: „tíz fogat”, azaz akkora földterület, amekkorát tíz fogat bika tud egy nap alatt felszántani.
Lásd: B14-es függ.
Lásd: B14-es függ.
Lásd: B14-es függ.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „tágassá tette lelkét”.
Vagy: „előkelői”.
Vagy: „döntése”; „elhatározása”.
Vagy: „útmutatását”.
Vagy: „jelzőoszlopot”.
Vagy: „készen állnak arra, hogy lőjenek velük”.
Vagy: „fiatal sörényes oroszlánok”.
Szó szerint: „az arcát takarta el”.
Szó szerint: „a kiáltónak a hangjától”.
Szó szerint: „elhallgattattak”.
Vagy: „utód”.
Esetleg: „nem tudták”.
Jel.: ’csak egy maradék tér vissza’.
Esetleg: „tartsuk rettegésben”.
Vagy: „törjük át a falát”. Szó szerint: „nyissuk szét”.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Jel.: ’velünk az Isten’.
Vagyis az Eufrátesz.
Szó szerint: „a halandó ember íróvesszejével”.
Jel. valószínűleg: ’sietve a zsákmányhoz, gyorsan a fosztogatáshoz’.
Vagy: „hadd bizonyítsam ezt”.
Szó szerint: „közeledtem”.
Mármint Ézsaiás a feleségével.
Ez egy vízvezeték volt.
Vagyis az Eufrátesz.
Lásd: Ézs 7:14.
Vagy: „övezzétek fel magatokat”.
Vagy: „összeesküvésnek”.
Vagy: „tiszteljétek mélységesen”.
Vagy: „menedék”.
Vagy: „az útmutatásra”.
Vagy: „lelkesen fogok várni”.
Szó szerint: „hajnalt”.
Vagy: „kormányzat”; „fejedelmi uralom”.
Vagy: „kormányzata”; „fejedelmi uralma”.
Szó szerint: „hátulról”.
Esetleg: „a pálmaágat és a nádat”.
Vagy: „apátlan gyermekeknek”.
Vagy: „apátlan gyermekeket”.
Vagy: „büntetés”.
Vagy: „dicsőségeteket”.
Vagy: „az asszír”.
Szó szerint: „megbüntetem”.
Vagy: „lelkétől a testéig”.
Vagy: „az igazság”.
Vagy: „vasszerszámmal”.
Szó szerint: „Jehova félelmének”.
Szó szerint: „hogy féli”.
Vagy: „szellemével”.
Vagy: „a fiatal sörényes oroszlán”.
Esetleg: „a borjú és az oroszlán együtt esznek”.
Vagy: „jelzőoszlop”.
Vagy: „a nemzetek keresni fogják őt”.
Vagyis Babilóniától.
Vagy: „jelzőoszlopot”.
Szó szerint: „a filiszteusok vállára”.
Vagy: „kiterjesztik a hatalmukat”.
Esetleg: „kiszárítja”.
Szó szerint: „nyelvét”.
Vagyis az Eufrátesz.
Vagy: „szellemével”.
Esetleg: „és hét patak lesz belőle”.
A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „zenéljetek Jehovának”.
Az eredeti szöveg úgy utal Sion lakosaira, mint egy asszonyra.
Vagy: „jelzőoszlopot”.
Szó szerint: „megszenteltjeimnek”.
Szó szerint: „és Kesziljei”. Talán az Orionra és a körülötte lévő csillagképekre utal.
Vagy: „a királyságok dísze”.
Esetleg: „kecskeszerű démonok”.
Vagy: „nyugalmat ad nekik”.
Vagy: „a munkafelügyelői felett”.
Vagy: „gúnyos szavakkal”.
Vagy: „a munkafelügyelőnek”.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „minden kecskebakját”.
Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „házukba”.
Vagy: „ág”.
Vagy: „az asszírt”.
Vagy: „amely készen áll arra, hogy lesújtson”.
Vagy: „villámgyorsan lecsapó mérges kígyó”.
Vagy: „a templomba”.
Vagy: „Remeg a lelke.”
Vagy: „vörös szőlőtől roskadozó ágait”.
Esetleg: „mert csatakiáltás szállt nyári gyümölcsödre és aratásodra”.
Vagy: „olyan pontosan számolva, ahogy a béres számolja”. Vagyis pontosan három éven belül.
Szó szerint: „Izrael fiainak”.
Szó szerint: „húsának kövérsége”.
Lásd: Szójegyzék.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „tetszetős”.
Vagy: „idegen istennek”.
Vagy: „mint ördögszekerek”.
Vagy: „egy szívós és földre tipró nemzethez”.
Vagy: „jelzőoszlop”.
Esetleg: „és szilárd helyemről szemlélődöm”.
Vagy: „egy szívós és földre tipró nemzettől”.
Vagy: „bánatos lesz lelkében”.
Vagy: „Memfisz”.
Esetleg: „a pálmaág és a nád”.
Vagy: „a parancsnokot”.
Vagy: „lengén öltözve”.
Vagy: „és Egyiptom miatt, amelynek a szépségét csodálják”.
Nyilvánvalóan az ókori Babilónia területére utal.
Szó szerint: „telt meg a csípőm fájdalommal”.
Vagy: „olajozzátok meg”.
Szó szerint: „fia”.
Jel.: ’csend’.
Vagy: „olyan pontosan számolva, ahogy a béres számolja”. Vagyis pontosan egy éven belül.
Nyilvánvalóan Jeruzsálemre utal.
Ez egy költői megszemélyesítés, mely valószínűleg sajnálatot vagy együttérzést fejez ki.
Vagy: „lovasokkal”.
Vagy: „kitakarja”.
Vagy: „lovasok”.
Vagy: „a védelem”.
Vagy: „palotára”.
Szó szerint: „hajlékot”.
Vagy: „uralmadat”.
Szó szerint: „súlyát”.
Vagy: „sarjakat”.
A Sihór a Nílus egyik ága.
Szó szerint: „magját”.
Szó szerint: „szüzeket”.
Esetleg: „kikötő”.
Valószínűleg Tíruszra utal.
Szó szerint: „egy király napjaiig”.
Vagy: „a földet”.
Esetleg: „kiszárad”.
Vagy: „az ősi”.
Esetleg: „kiszárad”.
Vagy: „nyugatról”.
Vagy: „keleten”.
Vagy: „ékesség”.
Szó szerint: „fél”.
Vagy: „seprőn érlelt”.
Szó szerint: „elnyeli”.
Vagy: „fátylat”.
Vagy: „megszünteti”.
Esetleg: „akiknek megingathatatlan a jellemük”.
A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „egyenletes”.
Vagy: „vágyunk a lelkünkkel”.
Vagyis arra, hogy Isten és a neve ne legyen elfelejtve, hanem ismert legyen.
Vagy: „a lelkem”.
Szó szerint: „egy holttestem”.
Esetleg: „a növények (mályva) harmatja”.
Vagy: „a föld világra hozza a tehetetlen halottakat”.
Vagy: „az ítélet”.
Lásd: Szójegyzék.
Az asszony nyilvánvalóan Izraelre utal. A vers megszemélyesíti, és egy szőlőskerthez hasonlítja.
Lásd: Szójegyzék.
Vagyis az Eufrátesztől.
Vagy: „mutatós”.
Nyilvánvalóan a fővárosra, Szamáriára utal.
Vagy: „mutatós”.
Vagy: „igazságosság szellemévé lesz a bírónak”.
Vagy: „mérőzsinórra mérőzsinór, mérőzsinórra mérőzsinór”.
Vagy: „mérőzsinórra mérőzsinór, mérőzsinórra mérőzsinór”.
Esetleg: „látomásunk volt”.
Vagy: „seollal”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „mérőónná”.
Vagy: „seollal”. Lásd: Szójegyzék.
Esetleg: „Amikor ezt megértik, nagyon megrémülnek.”
Vagy: „földet”.
Vagy: „fegyelmezi”; „bünteti”.
Vagy: „nagyon gyakorlatias és bölcs”.
Jel. valószínűleg: ’Isten oltárának a tűzhelye’. Feltehetően Jeruzsálemre utal.
Szó szerint: „számodra idegen”.
Vagy: „üres lélekkel”.
Vagy: „kitikkadt lélekkel”.
Vagy: „szándékukat”.
Szó szerint: „fedd”.
Mármint szégyenében és csalódottságában.
Szó szerint: „tévelygő szelleműek”.
Szó szerint: „italáldozatot öntenek ki”. Nyilván valamilyen egyezségkötésre utal.
Szó szerint: „szellemem”.
Vagy: „meg sem kérdezve a számat”.
Szó szerint: „a fáraó erődjében”.
Vagy: „villámgyorsan lecsapó mérges kígyónak”.
Vagy: „útmutatását”.
Esetleg: „víztárolóból”.
Vagy: „lelkesen várnak rá”.
Vagy: „öntött szobraitok”.
Esetleg: „és mocskosnak nevezitek azokat”.
Szó szerint: „zsíros és olajos”.
Vagy: „szórtak a levegőbe”.
Vagy: „népének törését”.
Szó szerint: „Jehova neve”.
Vagy: „lehelete”.
Szó szerint: „hitványság”.
Vagy: „szentelitek meg magatokat”.
Vagy: „fuvolaszóra”.
A Tófet itt egy jelképes hely, ahol égetnek, és a pusztítást jelképezi.
Vagy: „lovasokban”.
Vagy: „fiatal sörényes oroszlán”.
Vagy: „az asszírral”.
Vagy: „tüze”.
Vagy: „tiszteletlenül viselkedjen”.
Vagy: „az éhező lelkét”.
Vagy: „nemes”.
Vagy: „szabadon engeditek”.
Vagy: „karunk”.
Szó szerint: „félelme”.
Mármint az ellenség.
Esetleg: „kiszárad”.
Szó szerint: „szellemetek”.
Vagy: „fellegvára”.
Vagy: „elmélkedsz”.
Szó szerint: „a köteleid”.
Vagy: „a hegyeken fog folyni a vérük”.
Lásd: Szójegyzék.
Nyilvánvalóan Bocráéi, Edom fővárosáéi.
Szó szerint: „köveit”.
Esetleg: „kecskeszerű démon”.
Szó szerint: „osztotta fel nekik mérőzsinórral”.
Vagy: „krókusz”.
Vagy: „főpohárnokot”.
Vagy: „palota”.
Vagy: „szír”.
Vagy: „palota”.
Vagy: „palota”.
Vagy: „sértés”.
Szó szerint: „eljutottak a méhszájig”.
Szó szerint: „olyan szellemet adok belé”.
Szó szerint: „azt”.
Esetleg: „között”.
Vagy: „a Nílus csatornáit”.
Szó szerint: „megtettem”.
Vagy: „megformáltam”.
Vagyis Ezékiás számára.
Vagy: „ami az elhullott gabonaszemekből nő”.
Vagy: „templomában”.
Szó szerint: „napjaidat”.
Ezeket a lépcsőket talán időmérésre használták, ugyanúgy, mint egy napórát.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Esetleg: „daru”.
Szó szerint: „legyél a kezesem”.
Vagy: „komoly”.
Vagy: „lelkem keserűsége miatt”.
Vagyis Isten szavai és tettei.
Vagy: „szereted a lelkemet”.
Vagy: „Eltávolítottad minden bűnömet, hogy ne lásd őket.”
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „megörült nekik”.
Vagy: „palotájában”.
Vagy: „palotádban”.
Vagy: „palotámban”.
Vagy: „palotádban”.
Szó szerint: „napjaimban”.
Vagy: „igazság”.
Vagy: „beszéljetek vigasztalóan Jeruzsálemhez”.
Vagy: „kétszeresen”.
Vagy: „tisztítsátok meg”.
Szó szerint: „minden test”.
Szó szerint: „test”.
Vagy: „szelleme fúj rá”.
Vagy: „terelgeti a nyáját”.
Az oldalt kinyújtott hüvelykujj és kisujj hegye közti távolság, kb. 22 cm. Lásd: B14-es függ.
Esetleg: „értette meg”.
Vagy: „sem tud elég tűzifát adni”.
Vagy: „öntött szobrot”.
Vagy: „földgolyó”.
Vagy: „uralkodóit”.
Vagy: „kikutathatatlan”.
Vagy: „akiben nincs tetterő”.
Vagy: „maradjatok csendben előttem”.
Vagy: „napkelet”.
Vagyis hogy szolgálja őt.
Szó szerint: „magva”.
Vagyis védtelen és alacsony sorú.
Szó szerint: „első”.
Vagy: „odafigyeljünk szívünkkel”.
Vagy: „napkelet”.
Vagy: „helytartókat”.
Vagy: „mint ami nem létezik”.
Vagy: „öntött bálványaik”.
Vagy: „örömét leli a lelkem”.
Vagy: „útmutatására”.
Vagy: „életerőt”.
Vagy: „senki mással nem osztom meg a dicsőségemet”.
Vagy: „partvidékké”.
Vagy: „öntött szobroknak”.
Vagy: „útmutatást”.
Vagy: „útmutatásának”.
Vagy: „lelkedért”.
Szó szerint: „magodat”.
Valószínűleg a jövőben történő első dolgokra utal.
Vagy: „bízzatok”.
Vagy: „lázadó tetteidet”.
Valószínűleg a törvény tanítóira utal.
Vagy: „születésedtől”.
Jel.: ’becsületes’; ’egyenes’. Izrael kitüntetésnek számító címe.
Vagy: „szomjazó földnek”.
Szó szerint: „magodra”.
Mármint a bálványok.
Vagy: „öntött szobrot”.
Vagy: „vágószerszámával”.
Vagy: „szentélyben”.
Vagy: „egy száraz fadarabot”.
Vagy: „lelkét”.
Vagy: „hamis próféták”.
Szó szerint: „leoldjam a királyok csípőjéről az övet”.
Szó szerint: „jól felövezlek”.
Vagy: „napkelettől napnyugatig”.
Vagy: „megformálta”.
Vagy: „annak, aki megformálta”.
Esetleg: „vagy mondja-e az agyag: »Nincs fogantyúja annak, amit készítettél.«”
Vagy: „Mivel vajúdsz?”
Esetleg: „munkásai”.
Esetleg: „kereskedői”.
Esetleg: „nem azért teremtette, hogy üres legyen”.
Szó szerint: „magvának”.
Szó szerint: „magva”.
Mármint az állatokon lévő bálványokat.
Vagy: „a lelkük”.
Szó szerint: „meghajtják magukat előtte”.
Szó szerint: „első”.
Vagy: „isteni fenség”.
Vagy: „szándékom (elhatározásom) megáll”.
Vagy: „napkeletről”.
Vagy: „szándékomat”; „elhatározásomat”.
Esetleg: „és egy emberrel sem bánok kedvesen”.
Vagy: „királynőjének”.
Vagy: „királynő”.
Esetleg: „ellenére”.
Vagy: „és nem tudod, hogyan lehetne elűzni varázsigével”.
Esetleg: „akik felosztják az eget”; „az asztrológusok”.
Vagy: „nem tudják kiszabadítani a lelküket”.
Szó szerint: „vidékére”.
Esetleg: „Júdától”.
Szó szerint: „első”.
Vagy: „öntött szobrom”.
Vagy: „megvizsgáltalak”. Esetleg: „kiválasztottalak”.
Vagy: „Senki mással nem osztom meg a dicsőségemet.”
Vagy: „a szellemével együtt”.
Szó szerint: „magod”.
Szó szerint: „anyaméhtől fogva”.
Vagy: „Jehova igazságot szolgáltat nekem”.
Vagy: „jutalmam”.
Vagy: „megvetnek lélekben”.
Vagy: „jóakarat”.
Esetleg: „minden kopár dombon”.
Vagy: „jelzőoszlopomat”.
Szó szerint: „keblükön”.
Szó szerint: „test”.
Vagy: „jól képzett nyelvet adott”.
Esetleg: „erősítsem meg”.
Vagy: „perlekedhet velem”.
Vagy: „Nézzünk szembe egymással!”
Szó szerint: „féli”.
Vagy: „világra hozott titeket vajúdva”.
Vagy: „hatalmamra”.
Vagy: „igazságosságomat nem zúzzák szét”.
Vagy: „útmutatásom”.
Esetleg: „féreg”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „lesz a fejükön”.
Vagy: „a téged körbezárók”.
Szó szerint: „minden utca fején”.
Vagy: „lelkednek”.
Vagy: „szemtől szemben”.
Vagy: „győzelmét”.
Vagy: „fogják be előtte szájukat”.
Esetleg: „amit hallottunk”.
Szó szerint: „karját”.
Valószínűleg egy külső szemlélőre vagy Istenre utal.
Vagy: „a megjelenése nem olyan különleges, hogy vonzzon minket”.
Esetleg: „Olyan valaki volt, akitől elfordultak az emberek.”
Vagy: „életmódja”.
Vagy: „ölték meg”.
Vagy: „fog adni valaki”.
Szó szerint: „egy gazdag ember”.
Vagy: „erőszakot”.
Szó szerint: „szájával”.
Vagy: „örömét lelte abban”.
Vagy: „lelkét”.
Szó szerint: „magvát”.
Vagy: „Jehova akaratát”.
Vagy: „él át lelkében”.
Szó szerint: „kiöntötte a lelkét egészen a halálig”.
Vagy: „gyermeke”.
Vagy: „ura”.
Vagy: „urad”.
Szó szerint: „szellemében sebzett”.
Vagy: „tüzes”.
Vagy: „gyermekedet”.
Vagy: „gyermekeid”.
Vagy: „fáradságos munkával megkeresett pénzeteket”.
Vagy: „talál lelketek”.
Szó szerint: „ami zsíros”.
Vagy: „életben marad lelketek”.
Vagy: „hűséges”.
Vagy: „bővelkedik a megbocsátásban”.
Vagy: „az akaratomat”.
Vagy: „erős lelkű”.
Vagyis meghalnak.
Esetleg: „és így elkerülte a csapást”.
Vagyis a sírba.
Vagy: „vigasztalódjak meg”.
Valószínűleg bálványimádatra utal.
Esetleg: „a királyhoz”.
Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „nem fáradsz el”.
Vagy: „elrejtettem a dolgokat”.
Szó szerint: „nem féltél engem”.
Vagy: „lakik”.
Vagy: „szelleműekkel”.
Szó szerint: „a szellem”.
Vagy: „vigasztalással kárpótolom”.
Szó szerint: „Megteremtem az ajkak gyümölcsét.”
Vagy: „a lelkünket”.
Vagy: „kedvteléseiteket”.
Vagy: „a lelkét”.
Vagy: „a saját lelked vágyik”.
Vagy: „a nyomorgatott léleknek”.
Vagy: „szüksége van a lelkednek”.
Szó szerint: „réseket”.
Szó szerint: „visszafordítod lábad attól, hogy”.
Vagy: „kedvteléseidet”.
Vagy: „élvezzed”.
Szó szerint: „nehéz”.
Vagy: „ürességben”.
Szó szerint: „lábuk szalad”.
Vagy: „becsületesség”.
Vagy: „becsületesség”.
Szó szerint: „és rossz volt a szemében”.
Vagy: „győzött”.
Vagy: „győzelem”.
Vagy: „ujjatlan köpenyt”.
Szó szerint: „félni”.
Szó szerint: „magod”.
Szó szerint: „magod magvának”.
Vagy: „hajnalodhoz”.
Szó szerint: „téged”.
Vagy: „ékes”.
Vagy: „a madárház nyílásaihoz”.
Vagy: „Társis hajói is, miként először”.
Vagy: „ékessé tesz”.
Vagy: „de jóakaratomban irgalmazok”.
Vagy: „jóakaratának”.
Vagy: „az ő ékességére”.
Vagy: „dicsőségükkel”.
Szó szerint: „magvuk”.
Szó szerint: „a mag”.
Vagy: „lelkem”.
Vagy: „ujjatlan köpenyét”.
Vagy: „jelzőoszlopot”.
Esetleg: „élénkvörös”.
Vagy: „győzelmet”.
Vagy: „hamisak”.
Vagy: „jelenlétének angyala”.
Vagy: „mély vízen”.
Vagy: „pusztában”.
Vagy: „szépséges”.
Vagy: „szépséges”.
Szó szerint: „bensőd megindulása”.
Vagy: „miért térítesz le”.
Szó szerint: „keményíted meg”.
Szó szerint: „ne féljünk téged”.
Vagy: „türelmesen várnak”.
Szó szerint: „megolvasztasz”.
Szó szerint: „keze által”.
Vagy: „az, aki formált minket”.
Vagy: „szépséges”.
Vagy: „templomunk”.
Esetleg: „őrkunyhókban”.
Vagy: „tisztátalan”.
Esetleg: „mert átadom neked a szentségemet”.
Szó szerint: „a keblükbe”.
Szó szerint: „a keblükbe”.
Szó szerint: „áldás”.
Szó szerint: „magot”.
Szó szerint: „megtört szelleműek”.
Vagy: „hűség”. Szó szerint: „ámen”.
Vagy: „hűség”. Szó szerint: „ámen”.
Vagy: „bajok”.
Esetleg: „és aki nem éri meg a száz évet, azt átkozottnak tartják”.
Vagy: „nem fáradnak hiába”.
Szó szerint: „mag”.
Vagy: „aki remeg a szavamtól”.
Esetleg: „aki bálványt dicsőít”.
Vagy: „leli örömét a lelkük”.
Vagy: „akik remegtek a szavától”.
Vagy: „hatalmát”.
Szó szerint: „testre”.
Olyan különleges kertekbe, melyekben bálványokat imádtak.
Szó szerint: „magotok”.
Szó szerint: „test”.
Vagy: „imádjon engem”.
Szó szerint: „minden test”.