SIRALMAK
א [álef]*
1 Mily magányosan ül most a város, mely egykor tele volt emberekkel!+
Özvegyasszonyhoz lett hasonló, ő, aki népes volt a nemzetek között.+
Kényszermunkára fogták a tartományok fejedelemnőjét.+
ב [béth]
2 Sírva sír az éjszakában,+ könnyei csorognak arcán.
Senki sem vigasztalja őt azok közül, akik szerették.+
Minden társa elárulta,+ ellenségeivé lettek.
ג [gímel]
3 Júda száműzetésbe ment,+ nyomorúságot szenved el, és kemény rabszolgasors az övé.+
A nemzetek között kell laknia,+ nem talál nyugvóhelyet.
Üldözői mind utolérték szorongattatásai közepette.
ד [dáleth]
4 A Sionba vezető utak gyászolnak, mert senki sem jön az ünnepre.+
Minden kapuja elhagyatott,+ papjai sóhajtoznak.
Szüzei* bánkódnak, ő is keservesen gyötrődik.
ה [hé]
5 Az ellenségei most már urai*, ellenfelei gondtalanul élnek.+
Mert Jehova hozott rá bánatot sok törvényszegése miatt.+
Gyermekeit fogságba vitte az ellenség.+
ו [wáw]
6 Sion lányát elhagyta minden tündöklése.+
Fejedelmei olyanok, mint a szarvasbikák, melyek nem találnak legelőt.
Kimerülten vánszorognak üldözőik előtt.
ז [zajin]
7 Nyomorúságának és hontalanságának napjaiban Jeruzsálem visszaemlékszik
mindazokra az értékes dolgokra, melyek egykor az övéi voltak.+
Amikor népe az ellenség kezébe került, és nem volt segítője,+
ח [chéth]
8 Kirívó bűnt követett el Jeruzsálem.+
Ezért lett irtózatossá.
Egykori tisztelői mind megvetik, mert látják meztelenségét;+
ő pedig csak sóhajtozik,+ és elfordul szégyenében.
ט [téth]
9 Tisztátalanság borítja ruháját.
Nem gondolt arra, hogy mi vár rá.+
Bukása megdöbbentett másokat, és nincs, aki megvigasztalja.
Ó, Jehova, lásd meg nyomorúságomat, mert az ellenség felmagasztalta magát.+
י [jódh]
10 Az ellenség rátette a kezét minden kincsére.+
Sion látta, amint bemennek szentélyébe a nemzetek,+
melyeknek megtiltottad, hogy néped közé menjenek.
כ [káf]
11 Egész népe sóhajtozik; kenyeret keresgél.+
Ennivalóért adják oda értékes dolgaikat, csak hogy életben maradjanak*.
Nézd, ó, Jehova, és lásd meg, hogy megvetett nő lettem!*
ל [lámedh]
12 Hát közömbösek vagytok mind, akik jártok-keltek az úton?
Nézzetek ide, és lássátok!
Van-e olyan fájdalom, mint amilyennel engem sújtottak,
amilyennel Jehova szenvedést okozott nekem lángoló haragja napján?+
מ [mém]
13 Tüzet bocsátott a magasból csontjaimba,+ és gyötri valamennyit.
Hálót feszített ki lábam elé, arra kényszerített, hogy visszaforduljak.
Elhagyott asszonnyá tett.
Egész nap beteg vagyok.
נ [nún]
14 Törvényszegéseim igaként vannak összefogva, melyet az ő keze kötözött össze.
Nyakamra tette azokat, és elhagyott az erőm.
Olyanok kezébe adott Jehova, akikkel szemben nem tudok megállni.+
ס [számekh]
15 Jehova minden harcosomat elvette tőlem.+
Sokakat összehívott ellenem, hogy összezúzza fiatal férfiaimat.+
Jehova megtaposta Júda szűz lányát a szőlőprésben.+
ע [ajin]
16 Ezek miatt sírok én,+ a szememből csak úgy folynak a könnyek.
Mert messze van tőlem mindenki, aki megvigasztalhatna vagy felüdíthetne*.
Elhagyottakká lettek fiaim, mert az ellenség győzedelmeskedett.
פ [pé]
17 Sion széttárja kezeit,+ de nincs, aki megvigasztalja.
Jehova parancsot adott Jákob ellen minden ellenségének, aki körülötte van.+
Jeruzsálem irtózatossá lett a szemükben.+
צ [cádhé]
18 Jehova igazságos,+ hiszen az ő parancsolatai* ellen lázadtam.+
Halljátok hát mind, ti népek, és lássátok fájdalmam!
Szüzeim* és fiatal férfiaim fogságba mentek.+
ק [qóf]
19 Hívtam azokat, akik szerettek, de ők elárultak.+
ר [rés]
20 Ó, Jehova, nézd, milyen szorult helyzetben vagyok!
Bensőm háborog.
Sajog a szívem, mert igen lázongtam.+
Kívül kard foszt meg gyermekeimtől,+ és a házban is haldokolnak az emberek.
ש [sín]
21 Hallják, hogy sóhajtozom. Nincs, aki megvigasztaljon.
Ellenségeim mind hallották, milyen veszedelem ért.
Ujjonganak, mert ezt tetted.+
De elhozod majd azt a napot, melyet kihirdettél,+ amikor olyanok lesznek, mint én.+
ת [táw]
22 Jusson eléd minden gonoszságuk, és bánj velük szigorúan,+
mint ahogy velem is szigorúan bántál törvényszegéseim miatt.
Bizony sokat sóhajtozom, és fáj a szívem.
א [álef]
2 Milyen sötét felhőt borított Jehova a haragjában Sion lányára!
Az égből a földre vetette Izrael ékességét.+
Nem emlékezett meg lábzsámolyáról+ haragja napján.
ב [béth]
2 Jehova könyörtelenül elnyelte Jákob minden lakóhelyét.
Nagy haragjában lerombolta Júda lányának megerősített helyeit.+
Földre terítette, megszentségtelenítette a királyságot+ és Jeruzsálem fejedelmeit.+
ג [gímel]
3 Haragja hevében letörte Izrael minden szarvát*.
Visszavonta jobbját,* amikor közeledett az ellenség;+
perzselte Jákobot, mint a tűz, amely felemészt maga körül mindent.+
ד [dáleth]
4 Kifeszítette íját,* mint valami ellenség. Jobbjával készen áll a támadásra mint ellenfél.+
Leöldöste mindazokat, akik kívánatosak a szemnek.+
Tűzként öntötte dühödt haragját+ Sion lányának sátrába+.
ה [hé]
5 Olyanná lett Jehova, mint egy ellenség.+
Elnyelte Izraelt.
Elnyelte minden tornyát,
elpusztította megerősített helyeit.
Megsokasítja Júda lányának kesergését és siralmát.
ו [wáw]
6 Feldúlja lombsátrát,+ mint egy kerti sátrat.
Jehova elfeledtetett Sionban ünnepet és sabbatot.
Nagy haragjában nem tisztel se királyt, se papot.+
ז [zajin]
7 Jehova elvetette oltárát,
eltaszította szentélyét+.
Sion megerősített tornyainak falait kiszolgáltatta az ellenségnek.+
Úgy kiáltoztak Jehova házában,+ mint valami ünnepnapon.
ח [chéth]
8 Jehova elhatározta, hogy elpusztítja Sion lányának falát.+
Kifeszítette a mérőzsinórt,+
nem tartotta vissza kezét a pusztítástól.
Gyászba borít sáncot és falat;
mind meggyengültek.
ט [téth]
9 Kapui a földbe süllyedtek.+
Elpusztította és összetörte reteszeit.
Királya és fejedelmei a nemzetek között vannak.+
Nincs többé törvény*; még prófétái sem kapnak látomást Jehovától.+
י [jódh]
10 Sion lányának vénei némán ülnek a földön.+
Port szórnak fejükre, és zsákruhát viselnek.+
Jeruzsálem szüzei a földig hajtották fejüket.
כ [káf]
11 Szemem már elgyengült a könnyhullatástól.+
Bensőm háborog.
Májam a földre omlott népem lányának* bukása miatt,+
mert elalél a gyermek és a csecsemő a város közterein+.
ל [lámedh]
12 Ezt kérdezgetik anyjuktól: „Hol van gabona és bor?”,+
amint haldokolnak, mint a sebesültek a város közterein,
amint kimegy belőlük az élet* anyjuk karjaiban.
מ [mém]
13 Milyen példát tudnék felhozni neked?
Vagy mihez hasonlíthatnálak, ó, Jeruzsálem lánya?
Mihez mérhetnélek, hogy megvigasztaljalak, ó, Sion szűz lánya?
Bizony, nagy a te összeomlásod, mint a tenger.+ Ki gyógyíthatna meg?+
נ [nún]
14 Prófétáid hamis és semmitmondó látomásokat láttak.+
Nem leplezték le vétkedet, hogy megmentsenek a fogságtól,+
hanem folyton hamis és félrevezető látomásokat közöltek veled.+
ס [számekh]
15 Gúnyosan összecsapja kezét miattad mindenki, aki elmegy az úton.+
Meghökkenve füttyentenek,+ a fejüket csóválják Jeruzsálem lánya miatt, és ezt kérdezik:
„Ez volna az a város, amelyről azt mondták, hogy »a tökéletes szépség, az egész föld öröme«?”+
פ [pé]
16 Kitátotta ellened száját minden ellenséged.
Füttyentenek és a fogukat vicsorgatják. Ezt mondják: „Elnyeltük őt!+
Erre a napra vártunk.+ Eljött! Megláttuk!”+
ע [ajin]
Könyörtelenül rombolt.+
Engedte, hogy ellenséged ujjongjon feletted; megnövelte ellenfeleid erejét*.
צ [cádhé]
18 A nép szíve Jehovához kiált, ó, Sion lányának fala!
Úgy folyjon könnyed éjjel-nappal, mint a patak!
Ne engedj magadnak nyugalmat! Ne pihenjen szemed*!
ק [qóf]
19 Kelj fel! Kiálts éjszaka, az őrszolgálatok kezdetén!
Öntsd ki a szíved, mint a vizet, Jehova színe előtt.
ר [rés]
20 Nézd, ó, Jehova, és lásd meg azt, akivel ily szigorúan bántál!
Hát megegyék az asszonyok utódaikat*, életerős gyermekeiket?+
Avagy meg kell ölni Jehova szentélyében papot és prófétát?+
ש [sín]
21 Holtan hevernek az utcákon kisfiúk és öregemberek.+
Szüzeim* és fiataljaim kard által hullottak el.+
Öldököltél haragod napján. Öldöstél, és nem könyörültél.+
ת [táw]
22 Mintha ünnepnap+ lenne, úgy hívod össze mindenfelől a rettegést.
Jehova haragja napján senki sem menekült meg vagy maradt életben.+
Akiket megszültem* és felneveltem, azokkal ellenségem végzett.+
א [álef]
3 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az ő nagy haragjának botja miatt.
2 Elűzött és sötétségben járat engem, nem pedig világosságban.+
3 Igen, újra meg újra, egész nap ellenem fordítja a kezét.+
ב [béth]
4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet.
Összetörte csontjaimat.
5 Megostromolt; keserű méreggel+ és viszontagsággal vett körül.
6 Arra kényszerített, hogy sötét helyeken üljek, mint azok, akik már rég halottak.
ג [gímel]
7 Falat emelt körém, hogy ne tudjak elmenekülni.
Nehéz rézbilincsbe vert.+
8 És amikor kétségbeesetten segítségért kiáltok, elveti* imámat.+
9 Faragott kővel zárta el útjaimat;
tekervényessé tette ösvényeimet.+
ד [dáleth]
10 Lesben állva vár rám, mint egy medve, mint a rejtekében megbúvó oroszlán.+
12 Kifeszítette íját,* és nyilának célpontjául állít.
ה [hé]
13 Átszúrta veséimet tegzének nyilaival*.
14 Rajtam nevet az egész nép, rólam énekelgetnek egész nap.
15 Keserűséggel töltött el engem, és ürömmel telített el.+
ו [wáw]
16 Kaviccsal tördeli ki fogaimat.
Lenyom a hamuba.+
17 Megfosztasz engem* a békétől. Elfeledtem már, mi a jó.
18 Ezért ezt mondom: „Odalett ragyogásom, csakúgy, mint a Jehovába vetett reménységem.”
ז [zajin]
19 Ne feledkezz meg nyomorúságomról és hontalanságomról,+ az ürömről és a keserű méregről+!
20 Biztosan nem fogsz megfeledkezni* ezekről, és mélyen lehajolsz hozzám.+
21 Ezeket idézem fel szívemben. Ezért várakozom.+
ח [chéth]
23 Minden reggel megújul.+ Nagy a te hűséged!+
24 Ezt mondtam*: „Jehova az én örökségem,+ ezért várakozom rá+.”
ט [téth]
25 Jehova jó ahhoz, aki benne reménykedik,+ ahhoz*, aki keresi őt.+
26 Jó csendben* várni+ Jehovától a megmentést.+
27 Javára van a férfinak, ha igát hordoz fiatalkorában.+
י [jódh]
28 Üljön egymagában, és hallgasson, amikor Isten ráteszi azt.+
29 Temesse arcát a porba.+ Talán van még remény.+
30 Tartsa oda arcát annak, aki veri. Teljen el gyalázattal.
כ [káf]
31 Mert Jehova nem taszít el minket mindörökre.+
32 Még ha megszomorított is, irgalmazni fog, mert nagy az ő odaadó szeretete.+
33 Nem az a szíve vágya, hogy sanyargassa vagy megszomorítsa az embereket.+
ל [lámedh]
34 Ha lábbal tiporják a föld minden rabját,+
35 ha igazságtalanul járnak el az emberrel szemben a legfelségesebb Isten színe előtt,+
36 ha becsapják az embert perében,
azt Jehova nem tűri el.
מ [mém]
37 De akkor kicsoda beszélhet úgy, hogy meg is történjen, hacsak nem Jehova adott parancsot arra?
38 A legfelségesebb Isten szájából
nem jön ki rossz is, meg jó is egyszerre.
39 Miért panaszkodna az élő ember a bűnének következményei miatt?+
נ [nún]
40 Vizsgáljuk csak meg, vegyük szemügyre tetteinket,+ és térjünk vissza Jehovához+!
41 Őszinte szívvel emeljük fel kezeinket Istenhez, aki az égben van:+
42 „Vétkeztünk és fellázadtunk,+ és te nem bocsátottál meg.+
ס [számekh]
44 Felhő mögé zárkóztál, hogy ne jusson el hozzád az imánk.+
45 Söpredékké és szemétté teszel minket a népek között.”
פ [pé]
46 Kitátja ellenünk száját minden ellenségünk.+
47 Rettegés és verem lett a részünk,+ elhagyatottság és összeomlás+.
48 Patakokban folyik a könny a szememből népem lányának összeomlása miatt.+
ע [ajin]
51 Bánatot okoz*, amikor látom, hogy mi történt városom lányaival.+
צ [cádhé]
52 Ellenségeim ok nélkül úgy vadásznak rám, mint egy madárra.
53 Verembe taszítva oltották ki életem, és követ hajigáltak rám.
54 Összecsaptak a hullámok a fejem fölött, és ezt mondtam: „Végem van!”
ק [qóf]
55 Ó, Jehova, nevedet kiáltottam a verem mélyéről!+
56 Halld meg hangomat! Ne fogd be füledet, amikor segítségért kiáltok, hogy megszabadíts!
57 Közel jöttél azon a napon, amelyen hívtalak. Azt mondtad: „Ne félj!”
ר [rés]
58 Ó, Jehova, te képviselted ügyemet*. Megváltottad* életemet.+
59 Láttad, ó, Jehova, milyen sérelem ért engem. Kérlek, szolgáltass nekem igazságot!+
60 Láttad minden bosszújukat, mindazt, amit kiterveltek ellenem.
ש [szín] vagy [sín]
61 Hallottad gúnyolódásukat, ó, Jehova, mindent, amit kiterveltek ellenem,+
62 ellenfeleim szavait, és hogy ellenem suttogtak egész nap.
63 Nézz rájuk! Akár ülnek, akár állnak, énekeikben engem gúnyolnak.
ת [táw]
64 Megfizetsz majd nekik tetteik szerint, ó, Jehova!
65 Megátkozod őket azáltal, hogy könyörtelen szívet adsz nekik.
66 Üldözni fogod őket haragodban, Jehova, és eltörlöd őket a föld színéről!
א [álef]
4 Hogy elhomályosult a fénylő arany, a színarany!+
Szétszórva hevernek a szent kövek+ minden utcasarkon*!+
ב [béth]
2 Sion drága fiait, akik egykor finom arannyal értek fel,
csak agyagkorsónak tekintették,
fazekas keze művének!
ג [gímel]
3 Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy megszoptassák kölykeiket.
Népem lánya viszont kegyetlen,+ mint a struccok a pusztában.+
ד [dáleth]
4 A csecsemő nyelve az ínyéhez tapad a szomjúságtól.
A gyermekek kenyérért könyörögnek,+ de senki sem ad nekik.+
ה [hé]
5 Akik finomságokat ettek, azok éhezve* fekszenek az utcákon.+
Akik drága ruhákat viselve* nevelkedtek,+ hamurakásokat ölelgetnek.
ו [wáw]
6 Népem lányának súlyosabb a büntetése*, mint amit Szodoma kapott a bűnéért,+
amely egy szempillantás alatt elpusztult, és amelyen nem segített senki.+
ז [zajin]
7 Nazireusai+ tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél.
Pirosabbak voltak, mint a korall, ragyogtak, mint a zafír.
ח [chéth]
8 Külsejük immár a koromnál* is sötétebb,
rájuk sem lehet ismerni az utcán.
Bőrük összeaszott a csontjukon;+ olyan, mint a kiszáradt fa.
ט [téth]
9 Jobb azoknak, akiket kard ölt meg, mint az éhen halóknak,+
akik a mező terméketlenségétől átszúrtan sorvadnak el.
י [jódh]
10 Irgalmas asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket.+
A gyász táplálékává lettek nekik, amikor népem lánya összeomlott.+
כ [káf]
11 Jehova kiadta dühét,
kiontotta lángoló haragját.+
Tüzet gyújt Sionban, és az megemészti alapjait.+
ל [lámedh]
12 A föld királyai és a termékeny föld egyetlen lakója sem hitte,
hogy az ellenfél és az ellenség bevonul Jeruzsálem kapuin.+
מ [mém]
13 Prófétáinak bűne és papjainak vétke miatt történt ez,+
akik kiontották benne az igazságosak vérét.+
נ [nún]
14 Vakon+ bolyongtak az utcákon.
Beszennyezte őket a vér,+
senki sem érhet ruhájukhoz.
ס [számekh]
15 „Távozzatok! Tisztátalanok! – kiáltják nekik. – Távozzatok! Távozzatok! Ne érjetek hozzánk!”
Hontalanok lettek, és csak bolyonganak.
Az emberek ezt mondták a nemzetek között: „Nem maradhatnak itt nálunk.*+
פ [pé]
16 Jehova maga* szórta szét őket.+
Nem néz többé rájuk jóindulattal.
Az emberek nem tisztelik a papokat,+ nem kedveznek a véneknek sem+.”
ע [ajin]
17 Szemünk még most is epedve várja a segítséget, de mindhiába.+
Újra és újra olyan nemzetre tekintettünk, amely képtelen volt arra, hogy megmentsen.+
צ [cádhé]
18 Minden lépésünket figyelték,+ így nem járhattunk köztereinken.
Közel a végünk. Leteltek napjaink, mert eljött a végünk.
ק [qóf]
19 Üldözőink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok.+
Üldöztek minket a hegyeken, leselkedtek ránk a pusztában.
ר [rés]
20 Az éltető lehelet, Jehova felkentje,+ foglyul esett nagy vermükben,+
ő, akiről azt mondtuk: „Árnyékában élünk majd a nemzetek között.”
ש [szín]
21 Csak ujjongj és örülj, ó, Edom+ lánya, aki Úc földjén laksz!
De hozzád is eljut majd a pohár.+ Megrészegülsz, és meztelen leszel.+
ת [táw]
22 Vége már a vétkedért járó büntetésnek, ó, Sion lánya!
Ő nem visz többé száműzetésbe.+
Isten most a te vétkedre fordítja a figyelmét, ó, Edom lánya!
Leleplezi majd bűneidet.+
5 Ó, Jehova, ne feledkezz meg arról, hogy mi történt velünk!
Tekints le, és lásd meg gyalázatunkat.+
2 Örökségünk másokra szállt, házaink idegenekre.+
3 Apátlan árvák lettünk. Anyáink, mint az özvegyek.+
4 Fizetnünk kell azért, hogy a saját vizünket ihassuk,+ és meg kell vennünk a saját fánkat.
5 Nyakunkon vannak üldözőink.
Ellankadtunk, de nem pihenhetünk meg.+
6 Kinyújtjuk kezünket Egyiptom+ és Asszíria felé,+ hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Ősapáink, akik vétkeztek, nincsenek többé, de vétkeiket nekünk kell hordoznunk.
8 Most szolgák uralkodnak rajtunk. Nincs, aki kiragadna a kezükből.
9 Életünk* kockáztatásával szerezzük kenyerünket+ a pusztaság kardja miatt.
10 Bőrünk forró lett, mint a kemence, a kínzó éhségtől.+
11 Megalázták* feleségeinket Sionban, a szüzeket Júda városaiban.+
12 A fejedelmeket felakasztották a kezüknél fogva,+ és a véneket sem tisztelték+.
13 A fiatal férfiak kézimalmot visznek, és a fiúk fahordásban botladoznak.
14 Eltűntek a városkapukból a vének,+ nem zenélnek többé a fiatal férfiak+.
15 Elszállt szívünkből az öröm. Gyászra fordult a táncunk.+
16 Lehullott fejünkről a korona. Jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Ezért fáj a szívünk,+
emiatt homályosult el a szemünk;+
18 Sion hegye miatt, amely pusztán hever;+ rókák kószálnak rajta.
19 De te, ó, Jehova, örökké trónodon ülsz,
mely nemzedékről nemzedékre fennmarad.+
20 Miért felejtesz el minket örökre? Miért hagysz magunkra oly hosszú időre?+
21 Téríts vissza bennünket magadhoz, ó, Jehova, és mi készségesen visszatérünk hozzád!+
Újítsd meg napjainkat, hogy olyanok legyenek, mint egykor!+
22 Ám te teljesen elvetettél minket.
Továbbra is nagyon haragszol ránk.+
Az 1–4. fejezetben levő gyászdalok a héber ábécé sorrendje szerint, vagyis akrosztichonos formában vannak szerkesztve.
Vagy: „fiatal női”.
Szó szerint: „fői”.
Vagy: „kárörvendően szemlélték bukását”.
Vagy: „felüdítsék lelküket”.
Ez a megszemélyesítés Jeruzsálemre utal.
Vagy: „felüdíthetné lelkemet”.
Szó szerint: „szája”.
Vagy: „fiatal nőim”.
Vagy: „felüdítsék lelküket”.
Vagy: „erejét”.
Vagy: „megvonta támogatását”.
Szó szerint: „rátaposott az íjra”.
Vagy: „tönkretette”.
Vagy: „útmutatás”.
Ez egy költői megszemélyesítés, mely valószínűleg sajnálatot vagy együttérzést fejez ki.
Vagy: „a lélek”.
Szó szerint: „szarvát”.
Szó szerint: „szemed lánya”.
Vagy: „lelkéért”.
Szó szerint: „utcafőn”.
Vagy: „méhük gyümölcsét”.
Vagy: „fiatal nőim”.
Vagy: „egészségesnek szültem”.
Vagy: „gátolja”; „kizárja”.
Esetleg: „és parlagon hagy”.
Szó szerint: „rátaposott az íjára”.
Szó szerint: „fiaival”.
Vagy: „a lelkem”.
Vagy: „nem fog megfeledkezni a lelked”.
Vagy: „mondja a lelkem”.
Vagy: „ahhoz a lélekhez”.
Vagy: „türelmesen”.
Vagy: „okoz a lelkemnek”.
Vagy: „lelkem peres ügyét”.
Vagy: „megmentetted”.
Szó szerint: „utcafőn”.
Szó szerint: „elhagyatottan”.
Szó szerint: „skarlátban”.
Szó szerint: „vétke”.
Szó szerint: „feketénél”.
Vagy: „Nem lakhatnak itt bevándorlókként.”
Szó szerint: „tekintete”.
Vagy: „lelkünk”.
Vagy: „megerőszakolták”.