December

Jézus a tanítványaihoz fűződő kapcsolatát ahhoz a különleges kapcsolathoz hasonlította, amely egy pásztor és a juhai között van (Ján 10:14). Hogy mennyire helytálló ez a hasonlat, azt az is bizonyítja, amit egy férfi átélt utazás közben. Ezt mesélte: „Szerettünk volna lefényképezni néhány juhot, és próbáltuk őket közelebb hívni magunkhoz. De meg sem mozdultak, mivel nem volt nekik ismerős a hangunk. Viszont amikor megjelent egy pásztorfiú, és szólította őket, azonnal utánamentek.” Igen, a juhok ismerik a pásztoruk hangját, és követik őt. Erről a kis történetről eszünkbe juthat az, amit Jézus mondott a juhairól, vagyis a tanítványairól: „figyelni fognak a hangomra”. De mivel Jézus most már az égben van, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mi hogyan figyelhetünk rá. Legfőképpen úgy, hogy összhangban élünk a tanításaival (Máté 7:24, 25). w21.12 50:1-2

Pál apostol konok farizeusként kegyetlenül üldözte a keresztényeket. De miután felismerte, hogy rossz úton jár, készségesen változtatott a gondolkodásán és az egyéniségén (1Tim 1:12–16). Jehova segítségével egy igazán kedves, könyörületes és alázatos pásztor lett belőle. Nem a hiányosságain rágódott, hanem bízott Jehova megbocsátásában (Róma 7:21–25). Nem várt el magától tökéletességet. Viszont törekedett rá, hogy fejlődjön a keresztényi tulajdonságokban, és alázatosan Jehova erejére támaszkodott, miközben a szolgálatát végezte (1Kor 9:27; Flp 4:13). Jehova egyik vént sem azért használja fel, mert tökéletes. De azt elvárja tőlük, hogy ismerjék el, ha hibáztak, és hogy dolgozzanak a keresztényi egyéniségükön (Ef 4:23, 24). Ezért jó, ha a vének Isten Szavának a tükrében megvizsgálják magukat, és igyekeznek változtatni azon, amin kell. Jehova megáldja az erőfeszítéseiket, és segít nekik, hogy boldogan és hatékonyan lássák el a feladatukat (Jak 1:25). w22.03 14:13-15

Mit tegyünk, ha azt vesszük észre magunkon, hogy megítéljük az egyik testvérünket? Először is, emlékezzünk rá, hogy Jehova a Szavában felszólít minket, hogy szeressük egymást (Jak 2:8). Emellett kérjük Jehovától, hogy segítsen változtatni a gondolkodásunkon. És ismerjük meg jobban a testvérünket. Legyünk kezdeményezőek, és hívjuk el a szolgálatba vagy egy közös étkezésre. Miközben beszélgetünk vele, Jehovához és Jézushoz hasonlóan keressük a jót a testvérünkben. Ha így teszünk, azzal azt is kifejezzük, hogy figyelünk a pásztorunk hangjára. Ahogy a juhok figyelnek a pásztoruk hangjára, mi is figyelünk a jó pásztor, Jézus hangjára. Akár a kicsiny nyájhoz, akár a más juhokhoz tartozunk, továbbra is figyeljünk oda Jézus hangjára, és engedelmeskedjünk neki (Luk 12:32; Ján 10:11, 14, 16). w21.12 50:11, 17-18

Amikor Roboám uralkodni kezdett, a nép azt kérte tőle, hogy enyhítsen azokon a terheken, amelyeket az apja, Salamon rakott rájuk. Roboám nagyon bölcsen Izrael véneihez fordult tanácsért, hogy mit feleljen a népnek. Ők azt javasolták, hogy tegyen eleget a kérésüknek, mert akkor mindig számíthat majd a támogatásukra (1Kir 12:3–7). De a történetből úgy tűnik, hogy Roboám nem volt elégedett ezzel a tanáccsal, ugyanis utána azokat a férfiakat is megkérdezte, akikkel együtt nőtt fel. Ők azt mondták neki, hogy növelje meg a nép terheit (1Kir 12:9–11). Roboám megtehette volna, hogy Jehova segítségét kéri, hogy melyik tanácsra hallgasson, de ehelyett a fiatal férfiakra hallgatott. Ennek borzalmas következményei lettek Roboámra és a népre nézve is. Mi a tanulság? Mi is kaphatunk időnként olyan tanácsot, amely nem igazán tetszik nekünk, de ha a tanács Isten Szaván alapul, jobban tesszük, ha megfogadjuk. w22.02 7:6

Egy szerény és alázatos ember nem arra összpontosít, hogy a fiatalok még tapasztalatlanok, hanem arra, hogy mi mindent tudnak tenni. Munkatársakat lát bennük, nem pedig riválisokat. Az idősek úgy gondolnak a fiatalokra, mint akik ajándékok Jehovától. Mivel nekik már egyre kevesebb az erejük, hálásak érte, hogy a lendületes fiatalok készek és képesek is átvenni tőlük a gyülekezeti feladatokat. Naomi nagyon jó példa abban, hogy szívesen elfogadta egy fiatalabb nő segítségét. Először még rá akarta beszélni a menyét, Ruthot, hogy térjen vissza a saját népéhez. De amikor Ruth azt mondta, hogy mindenképpen vele akar tartani Betlehembe, Naomi beleegyezett (Ruth 1:7, 8, 18). Az, hogy Ruth ilyen hűségesen támogatta az anyósát, végül mindkettőjüknek a javára vált (Ruth 4:13–16). Az alázat ma is arra indítja az időseket, hogy elfogadják a segítséget a fiataloktól. w21.09 36:9-11

Égi Atyánk tudja, hogy mindegyikünknek másak a körülményei. Lehet, hogy sok testvérünknél többet tudunk tenni Jehova szolgálatában, de az is lehet, hogy kevesebbet a korunk, az egészségünk vagy a családi kötelezettségeink miatt. Ha ez a helyzet, ne csüggedj! (Gal 6:4). Jehova a te munkádról sem feledkezik el. Ha a tőled telhető legjobbat adod neki, és jó az indítékod, akkor biztos lehetsz benne, hogy boldoggá teszed őt. És mivel belelát a szívedbe, azt is tudja, hogy mi mindent tennél érte szívesen, ha a körülményeid megengednék. Azt szeretné, hogy az imádata boldoggá és megelégedetté tegyen téged. Belső békével tölthet el minket az a tudat, hogy a nehézségek idején számíthatunk az Istenünkre (Ézs 41:9, 10). Ezért minden okunk megvan rá, hogy boldogok legyünk, miközben égi Atyánkat imádjuk, aki minden teremtményétől megérdemli a dicsőséget és a tiszteletet (Jel 4:11). w22.03 13:16, 18

Nem szabad amiatt elcsüggednünk, hogy nem tudjuk tökéletesen követni Jézus példáját (Jak 3:2). Ahhoz hasonlíthatnánk ezt, mint amikor valaki festőművésznek tanul. Eleinte nem tud ugyanolyan szépen alkotni, mint a mestere. De ahogyan figyeli őt, igyekszik elsajátítani a technikáit, és tanul a saját hibáiból, egyre ügyesebb festményeket tud készíteni. Mi is, hogyha rendszeresen tanulmányozzuk a Bibliát, és igyekszünk csiszolni a jellemvonásainkon, akkor egyre szorosabban tudjuk követni Jézus példáját (Zsolt 119:59). A mai világban sok ember önző módon csak magával foglalkozik. De Jehova szolgáiként mi igyekszünk mások lenni. Nagy hatással van ránk Jézus önfeláldozó példája, és elhatároztuk, hogy utánozzuk őt (1Pét 2:21). Miközben minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy készségesen szolgáljunk másokat, valódi megelégedettség a jutalmunk, mivel a viselkedésünkkel örömet szerzünk Jehovának. w22.02 9:16, 18

Jehova többek között a Szaván, a Biblián keresztül vezet minket. Ha elmélkedünk azon, amit Jehova tanít nekünk, akkor könnyebben tudjuk követni a vezetését, és sikeresebben tudjuk ellátni a prédikálómunkát (1Tim 4:15, 16). Jehova a hű és értelmes rabszolgát is felhasználja a vezetésünkre (Máté 24:45). Ez a rabszolga időnként olyan útmutatást adhat nekünk, amellyel nem teljesen értünk egyet. Például, rendszeresen figyelmeztet bennünket, hogy készüljünk fel egy esetleges természeti katasztrófára. De lehet, hogy úgy érezzük, hogy felénk nem kell ilyesmire számítani. Ilyenkor gondoljunk azokra a bibliai történetekre, amikor Isten szolgái olyan útmutatást kaptak, amely észszerűtlennek tűnt, de végül megmentette az életüket (Bír 7:7; 8:10). w22.03 12:15-16

Jézusnak a Jehova iránti feltétlen bizalmát olvashatjuk a mai napiszövegben. Tisztában volt vele, hogy csakis Jehovától függ a jövője, és biztos volt benne, hogy az Atyja meg fog emlékezni róla. Mit tanulhatunk abból, amit Jézus mondott? Legyünk készek Jehova kezébe tenni az életünket. Ehhez teljes szívünkből bíznunk kell benne (Péld 3:5). Így tett Joshua is, aki 15 évesen egy halálos betegséggel nézett szembe. Nem volt hajlandó elfogadni olyan orvosi kezelést, amellyel megsértette volna Isten törvényét. Röviddel a halála előtt ezt mondta az anyukájának: „Jehova kezében vagyok … Teljes bizonyossággal állíthatom, anyu: tudom, hogy Jehova kétségtelenül vissza fog hozni engem a feltámadás során. Olvas a szívemben, és én igazán szeretem őt.” Jó, ha mindannyian feltesszük magunknak a kérdést: „Ha egy hitpróbában veszélybe kerülne az életem, hajlandó lennék Jehovára bízni magam?” w21.04 15:15-16

Jehova szolgái erőt merítenek abból, hogy megosztják másokkal a Biblia üzenetét. Felfrissít minket, akár szívesen fogadnak az emberek, akár nem. Néhányan úgy érzik, hogy a körülményeik miatt nagyon keveset tudnak tenni a szolgálatban. Ha te is így vagy ezzel, ne feledd, hogy Jehova értékeli, ha megteszed, ami tőled telik. Lehet, hogy annyira korlátozva vagy a szolgálatban, hogy az otthonodat sem tudod elhagyni. De Jehova látja, hogy mennyire vágysz rá, hogy tanúskodhass róla, és ezt igazán értékeli. Segít neked, hogy beszélni tudj a hitedről az ápolóknak és az orvosoknak. Ha arra gondolsz, hogy mennyivel kevesebbet tudsz tenni most, mint régebben, elcsüggedhetsz. De ha felismered Jehova támogatását, az erőt önthet beléd, és segíthet, hogy örömmel el tudd viselni a helyzetedet. Miközben vetjük az igazság magját, nem tudjuk, melyik mag fog kikelni (Préd 11:6). w21.05 21:14-17

Dávid király nagyon sok mindent köszönhetett Jehovának, például a vagyonát, a pozícióját és a katonai sikereit. Úgy fogalmazott, hogy a tőle kapott ajándékok számosabbak, semhogy felsorolhatná őket (Zsolt 40:5). Ennek ellenére egyszer elégedetlenné vált. Nem érte be azokkal a nőkkel, akiket már feleségül vett, hanem megkívánta Betsabét, a hettita Uriás feleségét. Lefeküdt vele, és teherbe ejtette. És ha ez nem lett volna elég, még azt is megszervezte, hogy Uriást megöljék (2Sám 11:2–15). De hát mégis mit gondolt? Azt hitte, hogy Jehova nem látja, mit tesz? Bár évekig hűségesen szolgálta Jehovát, ezúttal belesétált a kapzsiság csapdájába, és drágán megfizetett érte. Milyen jó, hogy később beismerte és megbánta a bűnét, és Jehova megbocsátott neki! (2Sám 12:7–13). w21.06 24:10

Talán úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég ügyesek ahhoz, hogy bibliatanulmányozást vezessünk. Ha úgy gondolod, hogy kevés az ismereted vagy a tapasztalatod, három dolog is segíthet, hogy növeld az önbizalmadat. Először is, gondolj arra, hogy Jehova képesítettnek tart téged a tanításra. Másodszor, maga Jézus bízott meg ezzel a munkával, aki megkapott „minden hatalmat az égben és a földön” (Máté 28:18). Harmadszor pedig, másoktól is kérhetsz segítséget. Jézus az Atyjára támaszkodott, hogy tudja, mit kell mondania. Te is imádkozhatsz Jehovához, hogy támogasson téged (Ján 8:28; 12:49). Ezenkívül megkérheted a szántóföldicsoport-felvigyázódat, egy ügyes úttörőt vagy egy tapasztalt hírnököt, hogy segítsen neked elkezdeni vagy vezetni egy bibliatanulmányozást. Abból is sokat tanulhatsz, ha elkíséred valamelyiküket egy tanulmányozásra, és megfigyeled, hogy ő hogyan vezeti. w21.07 26:12

Ahogy közeledik ennek a gonosz világnak a vége, egyre nagyobb jelentősége lesz annak, hogy bízunk-e abban, hogy Jehova mindig helyesen cselekszik. Miért? Könnyen lehet, hogy a nagy nyomorúság alatt olyan útmutatásokat kapunk majd, amelyek észszerűtlennek tűnnek. Ráadásul ezeket minden bizonnyal nem közvetlenül Jehovától fogjuk kapni, hanem azoktól, akiket felhasznál a vezetésünkre. Hogyan reagálunk majd? Bizalmatlanok leszünk, és azon töprengünk, hogy a döntés tényleg Jehovától származik-e, vagy csak a kijelölt testvérek ötlete? Nagyon veszélyes helyzetbe kerülnénk, ha a történelem legválságosabb időszakában kétkedve fogadnánk ezeket az útmutatásokat. Vajon min múlik, hogy együttműködőek leszünk? Nagy valószínűséggel azon, hogy most készségesen elfogadjuk-e a Jehova szervezetétől jövő irányítást. w22.02 6:15

Gedeon és a 300 embere Jehova támogatásával hatalmas győzelmet aratott az ellenség fölött. Ezután Efraim férfiai megkeresték, de nem azért, hogy megdicsérjék, hanem hogy veszekedjenek vele, mert Gedeon nem hívta őket, hogy segítsenek a harcban (Bír 8:1). Gedeon arra emlékeztette a férfiakat, hogy hogyan áldotta meg őket Jehova, és ettől lecsillapodtak (Bír 8:3). Gedeon kész volt félretenni a büszkeségét a béke kedvéért. Az efraimiták viselkedése arra emlékeztet minket, hogy nem szabad a saját hírnevünket fontosabbnak tartanunk, mint azt, hogy dicsőséget szerezzünk Jehovának. Gedeon példája pedig hasznos lehet a véneknek és a családfőknek. Ha valaki megsértődik rájuk valami miatt, próbálják meg a sértődött személy szemszögéből látni a helyzetet, és keressenek valamit, amiért megdicsérhetik. Ehhez nagy szükség lehet alázatra, de a béke sokkal fontosabb, mint az, hogy kinek van igaza. w21.07 28:10-12

Jehova megtisztel minket azzal, hogy úgy alkotott meg, hogy hasonlítsunk rá. Ennek köszönhetően olyan csodálatos tulajdonságokat tudunk kifejleszteni, amilyenek rá is jellemzőek, például a szeretetet, a könyörületet, a hűséget vagy az igazságosságot (Zsolt 86:15; 145:17). Amikor kimutatjuk ezeket a jellemvonásokat, azzal tiszteletet szerzünk neki, és kifejezzük a hálánkat (1Pét 1:14–16). Ezenkívül minket is boldoggá tesz, ha égi Atyánknak tetszően élünk. És mivel a saját képmására alkotott meg minket, képesek vagyunk olyan emberekké válni, akiket ő szívesen lát a családjában. Gondosan előkészítette a földi otthonunkat is. Már jóval az első ember megteremtése előtt lakhatóvá tette a bolygót (Jób 38:4–6; Jer 10:12). Mivel figyelmes és nagylelkű Isten, számtalan olyan dolgot teremtett, amely örömet szerez nekünk (Zsolt 104:14, 15, 24). Miközben alkotott, időről időre megállt, és megállapította, hogy mindaz, amit teremtett, nagyon jó (1Móz 1:10, 12, 31). w21.08 30:5-6

Mindannyian meg lettünk bízva azzal a feladattal, hogy prédikáljunk és tegyünk tanítvánnyá embereket (Máté 28:19, 20; Róma 10:14). Szeretnéd ügyesebben végezni ezt a nagyon fontos munkát? Akkor tanulmányozd át a Tanítás füzetet, és igyekezz megvalósítani a szempontokat a szolgálatban. Amikor célokat tűzöl ki, ne felejtsd el, hogy az is nagyon fontos, hogy csiszold a keresztényi egyéniségedet (Kol 3:12; 2Pét 1:5–8). Kétségtelen, hogy mindannyian vágyunk rá, hogy valamilyen módon többet tehessünk Jehováért. Biztos, hogy az új világban meglehet majd az a jó érzésünk, hogy a lehető legteljesebb mértékben szolgáljuk őt. De addig is használjunk ki minden lehetőséget, amely nyitva áll előttünk! Így fokozhatjuk az örömünket, és nem leszünk elégedetlenek. És ami még fontosabb, a szolgálatunkkal tiszteletet szerzünk boldog Istenünknek, Jehovának (1Tim 1:11). Találjunk hát továbbra is örömet abban, amit meg tudunk tenni! w21.08 33:18-20

Ha az igazságban nőttél fel, valószínűleg már kiskorodtól sok mindent tanultál Jehováról. A szüleid megtanították, hogy ő a Teremtőnk, akinek nagyon kedves személyisége van, és aki nagyszerű jövőt ígér az embereknek (1Móz 1:1; Csel 17:24–27). Sokan azonban egyáltalán nem hisznek abban, hogy létezik egy teremtő Isten. Azt állítják, hogy az élet magától jött létre, és lassan kifejlődtek a bonyolult életformák. Gyakori, hogy a sok iskolát végzett emberek azt hangoztatják, hogy a tudomány megcáfolta a Bibliát, és hogy csak azok hisznek Istenben, akik műveletlenek, hiszékenyek és szűk látókörűek. Igazából mindannyiunknak fontos folyamatosan erősítenünk a Jehovába vetett hitünket, bármilyen régóta is szolgáljuk őt. Így nem tudnak minket félrevezetni olyan filozófiák és „megtévesztő, értelmetlen elképzelések által”, amelyek ellentmondanak a Bibliának (Kol 2:8). w21.08 32:1-3

Ábel, Noé, Ábrahám és Jób azzal bizonyították, hogy szeretik és tisztelik a Teremtőjüket, hogy engedelmeskedtek neki, bíztak benne, és áldozatokat mutattak be neki. Biztosak lehetünk benne, hogy a tőlük telhető legjobbat adták Jehovának, és ő elfogadta az imádatukat. Jehova idővel a mózesi törvényt adta Ábrahám leszármazottainak. Ez a törvénygyűjtemény útmutatásokat tartalmazott arra vonatkozóan, hogy hogyan imádják Jehovát neki tetsző módon. Jézus halála és feltámadása óta Jehova már nem várja el a szolgáitól, hogy betartsák a mózesi törvényt (Róma 10:4). A keresztényekre egy új törvény, Krisztus törvénye vonatkozik (Gal 6:2). Ennek betartásához nem kell törvények hosszú sorát megjegyeznünk. Ehelyett követnünk kell Jézus példáját, és a tanításai szerint kell élnünk. Ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy utánozzuk Jézust, azzal örömet szerzünk Jehovának, és saját magunk is felfrissülünk (Máté 11:29). w22.03 13:4-5

Jehova meghallgatja a gyermekeit. Amikor a Fia a földön élt, számtalanszor imádkozott hozzá, és ő mindig odafigyelt rá. Így volt ez akkor, amikor fontos döntésekhez kérte a segítségét, például ahhoz, hogy kiválassza a 12 apostolát (Luk 6:12, 13). Jézus akkor is bizalommal fordulhatott az Atyjához, amikor gyötrelmeket élt át. Közvetlenül azelőtt, hogy elfogták, kiöntötte a szívét Jehovának. Ő meghallgatta a drága Fiát, és egy angyalt küldött, hogy megerősítse (Luk 22:41–44). Jehova ma is odafigyel a szolgái imáira, és a megfelelő időben válaszol nekik úgy, ahogy az a leginkább a javukat szolgálja (Zsolt 116:1, 2). Ezt tapasztalta egy indiai testvérnő is. Sokat gyötrődött az aggodalmai miatt, és ezért Jehovához könyörgött segítségért. „A 2019. májusi havi adás pont nekem szólt – mondja. – Azzal foglalkozott, hogy hogyan lehet megküzdeni a túlzott aggodalmaskodással. Ez igazi válasz volt az imáimra.” w21.09 38:6-7

Képzelhetjük, milyen nehéz lehetett az első századi keresztényeknek hátrahagyni a javaik nagy részét, és szinte a nulláról újrakezdeni az életüket. Teljesen Jehovára kellett bízniuk magukat. Ebben biztos sokat segített nekik az, amit Pál apostol írt a héber keresztényeknek öt évvel azelőtt, hogy a rómaiak körbevették Jeruzsálemet: „Életmódotok mentes legyen a pénz szeretetétől, és elégedjetek meg azzal, amitek van. Mert ő megmondta: »Soha nem hagylak cserben, és soha nem hagylak magadra.« Úgyhogy igen bátrak lehetünk, és elmondhatjuk: »Jehova az én segítőm, nem félek. Mit árthat nekem ember?«” (Héb 13:5, 6). Azok a keresztények, akik már a római ostrom előtt megfogadták ezeket a szavakat, később biztosan könnyebben tudtak alkalmazkodni a szerényebb életkörülményekhez. Nem kételkedtek abban, hogy Jehova gondoskodni fog az alapvető szükségleteikről. w22.01 1:7, 9

Te hogyan jellemeznél egy irgalmas személyt? Talán azt mondanád róla, hogy kedves, jóságos, könyörületes és nagylelkű. Erről eszünkbe juthat Jézus példázata az irgalmas szamáriairól. Ez az idegen származású férfi „irgalmasan cselekedett” egy zsidó emberrel, aki rablótámadás áldozata lett. A szamáriainak „megesett rajta a szíve”, szeretettel segített neki, bekötözte a sebeit, és gondoskodott a további ápolásáról is (Luk 10:29–37). Ez a történet kiemeli Istenünk egyik szép tulajdonságát, az irgalmat. Jehova a szeretetéből fakadóan nap mint nap irgalmasan bánik velünk. Ezenkívül az irgalom abban is megnyilvánulhat, hogy valaki kész elengedni a büntetést, ha erre van alap. Jehova ebben az értelemben is nagyon irgalmas, hiszen „nem bűneink szerint bánik velünk” (Zsolt 103:10). De persze vannak esetek, amikor szigorúan megfegyelmez egy vétkest. w21.10 41:1-2

Jehova csak azokat szereti odaadóan, akik közeli kapcsolatot ápolnak vele, vagyis a szolgáit. Ez jól látszik Dávid király és Dániel próféta kijelentéseiből is. Dávid például ezt mondta: „Továbbra is bánj odaadó szeretettel azokkal, akik ismernek téged”. „Jehova odaadó szeretete egy örökkévalóságon át tart azok iránt, akik mélységesen tisztelik őt”. Dániel pedig így szólt Jehovához: „Ó, Jehova, igaz... Isten, aki... odaadó szeretettel bánik azokkal, akik szeretik őt, és megtartják a parancsolatait!” (Zsolt 36:10; 103:17; Dán 9:4). Ezek szerint Jehova azért bánik odaadó szeretettel az igaz imádóival, mert ismerik őt, mélységesen tisztelik és szeretik, és megtartják a parancsolatait. Jehova már korábban is szeretett minket, csakúgy, mint minden embert (Zsolt 104:14). De amióta a szolgái vagyunk, odaadó szeretettel vesz körül bennünket. w21.11 44:8-9

Szilárdan elhatároztuk, hogy minden körülmények között engedelmeskedünk Jézus fenti szavainak. Ma sokan követnek karizmatikus egyházi vezetőket. Az irántuk érzett nagyfokú lelkesedés már szinte felér a bálványimádással. Özönlenek az istentiszteleteikre, megveszik a könyveiket, és hatalmas összegű adományokkal támogatják az általuk képviselt ügyeket. Minden szavukat szentírásnak veszik, és lehet, hogy még az sem lelkesítené fel őket jobban, ha maga Jézus szólna hozzájuk! Ezzel ellentétben Jehova igaz imádói között nincsenek papok. Bár tiszteljük azokat, akik vállalják a vezetést, teljesen egyetértünk Jézus világos tanításával, hogy mind testvérek vagyunk (Máté 23:8–10). Egyetlen embert sem bálványozunk, legyen az politikai vagy vallási vezető. Nem állunk ki az általuk támogatott ügyek mellett, mert elhatárolódunk a világtól. Ebben nagyon különbözünk a többi keresztény vallástól (Ján 18:36). w21.10 42:6-7

Ahhoz, hogy szentek legyünk Jehova szemében, nem szabad engednünk, hogy bárki vagy bármi fontosabb legyen az életünkben, mint Jehova. És mivel Jehova Tanúiként az ő nevét viseljük, semmi olyasmit nem szeretnénk tenni, amivel megszentségtelenítenénk (3Móz 19:12; Ézs 57:15). Az izraeliták azzal fejezhették ki, hogy az Istenükként tisztelik Jehovát, hogy megtartották a törvényeit. A 3Mózes 18:4 ezt mondja: „Az én bírói döntéseimet és rendeleteimet tartsátok meg, és azokat kövessétek. Én vagyok Jehova, a ti Istenetek.” A 19. fejezet számos ilyen rendeletet tartalmaz. Például az 5–8-ig terjedő versek, illetve a 21. és 22. vers az állatáldozatokról szól. Ezeket úgy kellett bemutatniuk az izraelitáknak, hogy azzal tiszteletben tartsák azt, amit Jehova szentnek tart. Ahogy ezeket a verseket olvassuk, mi is szívből vágyunk rá, hogy elfogadható dicséretáldozatokat ajánljunk fel Jehovának, ahogyan arra a Héberek 13:15 is ösztönöz. w21.12 48:14-15

Kedves fiatal házasok, a ti környezetetekben is lehetnek olyanok, akik megtanultak Jehovára támaszkodni. Például vannak házaspárok, akik már évtizedek óta végzik a teljes idejű szolgálatot. Biztosan sokat merítetek az élettapasztalatukból, ha elbeszélgettek velük a céljaitokról. Ha kikéritek mások tanácsát, azzal kifejezitek azt, hogy bíztok Jehovában (Péld 22:17, 19). Ne feledjétek, hogy a házasság Jehovától kapott ajándék, és ő azt szeretné, ha igazán sok örömet adna nektek (Máté 19:5, 6). Ezért gondoljátok át, hogyan használjátok fel a közös életeteket. Kifejezitek, hogy mennyire hálásak vagytok Jehovának az ajándékaiért? Forduljatok hozzá útmutatásért imában, és azáltal, hogy kutattok a Szavában. Aztán pedig alkalmazzátok az alapelveket. Biztosak lehettek benne, hogy igazán boldog és tartalmas lesz a házasságotok, hogyha Jehova szolgálata köré építitek az életeteket. w21.11 46:16, 18

Jakab kiegyensúlyozottan gondolkodott magáról. Nem érezte úgy, hogy a családi háttere vagy a Jehovától kapott feladatai miatt ő többet érne, mint a hittársai. Ez abból is látszik, hogy a levelében úgy szólította meg őket, hogy „szeretett testvéreim” (Jak 1:16, 19; 2:5). Nem közvetítette magáról azt a képet, mintha tökéletes lenne. A tanulság: Ne felejtsük el, hogy tökéletlenek vagyunk! Fontos, hogy ne tartsuk többre magunkat azoknál, akiket tanítunk. Hogy miért? Mert ha azt az érzést keltjük bennük, hogy mi mindent jól csinálunk, akkor elcsüggedhetnek, és azt gondolhatják, hogy sosem fognak tudni megfelelni Jehova elvárásainak. De ha őszintén beszélünk arról, ami nekünk nehézséget jelentett a múltban vagy a jelenben, és ha elmeséljük, hogy hogyan segített nekünk Jehova változtatni, akkor látni fogják, hogy nekik is sikerülhet Jehova szolgáivá válniuk. w22.01 2:13-14

Ha szeretnénk követni Jézus példáját, el kell sajátítanunk a gondolkodását. Ahhoz pedig, hogy ugyanúgy gondolkodjunk, mint ő, először is tanulnunk kell róla (Héb 1:3). Lehet, hogy most ezen gondolkodsz: „Hogyan is tudnám utánozni Jézus példáját, ha egyszer ő tökéletes volt?” Gondold végig a következőket: Először is, úgy lettünk megalkotva, hogy hasonlítsunk Jehovára és Jézusra. Ezért bizonyos mértékig képesek vagyunk utánozni őket (1Móz 1:26). Másodszor, Jehova segít nekünk a szent szellemével, amely a világegyetem leghatalmasabb ereje. Ezzel az erővel sok mindenre képesek vagyunk, amire magunktól nem lennénk azok. És harmadszor, Jehova most nem várja el tőlünk, hogy maradéktalanul megteremjük a szellem gyümölcsét. Sőt, az új földön is 1000 évet ad majd arra, hogy tökéletessé váljunk (Jel 20:1–3). Jehova csak azt várja el, hogy tegyük meg, ami tőlünk telik, és támaszkodjunk az ő erejére. w22.03 11:5-6

A Jehovával ápolt kapcsolatunkat nemcsak ima által erősíthetjük, hanem azzal is, hogy tanulmányozzuk a Szavát, és tanulunk az összejöveteleken. De ügyelnünk kell rá, hogy ilyenkor ne terelődjön el a figyelmünk. Gondold át, hogy mi akadályozhat a koncentrálásban. Például, ha állandóan üzenetek és e-mailek érkeznek a mobileszközödre, vagy sokszor hívnak téged telefonon, az nagyon zavaró lehet. Ha azt veszed észre, hogy tanulmányozás közben vagy az összejövetel alatt könnyen elkalandozol, imádkozz Jehovához! Nehéz lehet figyelned, ha aggódsz valami miatt. De fontos, hogy ilyenkor is próbálj meg koncentrálni. Kérd Jehovától, hogy adjon a békéjéből, mert ez nemcsak a szívedet, hanem a gondolkodóképességedet is segít megőrizni (Flp 4:6, 7). w22.01 5:12-14

Uzziás király elbizakodottan olyasmit akart tenni, amihez nem volt joga. Bement Jehova templomának abba a részébe, ahová csak a papok léphettek be, és füstölőszert akart égetni. A papok azonnal ezt mondták neki: „Nem a te dolgod, Uzziás, hogy füstölőszert égess Jehovának! Csak a papok égethetnek füstölőszert”. Ha ekkor Uzziás megalázza magát, és azonnal elhagyja a templomot, Jehova talán még megbocsátott volna neki. De ehelyett „dühbe gurult”. Jehova ezért leprával sújtotta őt, és „Uzziás király a halála napjáig leprás maradt” (2Krón 26:16–21). Miért nem hallgatott a papokra? Bizonyára azt gondolta, hogy királyként azt tehet, amit csak akar. De Jehova nem így látta a helyzetet. Ebből azt tanulhatjuk, hogy ha Biblián alapuló tanácsot kapunk, és elvetjük azt, akkor mindegy, kik vagyunk, Jehova is elvet minket. w22.02 7:7

Akit a régi egyéniség jellemez, az alapvetően testi gondolkodású, és ez a tetteire is hatással van (Kol 3:9). Például lehet, hogy önző, büszke, hálátlan, és könnyen dühbe gurul. Szeret pornográf anyagokat vagy erőszakos, erkölcstelen filmeket nézni. Bár kétségkívül vannak jó tulajdonságai, és talán bűntudatot érez, ha rosszat tesz vagy mond, de hiányzik belőle a kellő motiváció ahhoz, hogy változtasson a gondolkodásán és a viselkedésén (Gal 5:19–21; 2Tim 3:2–5). Mivel tökéletlenek vagyunk, egyikünk sem tud teljesen megszabadulni a helytelen vágyaktól és gondolatoktól. Időnként mindannyian teszünk vagy mondunk olyat, amit később megbánunk (Jer 17:9; Jak 3:2). De ha levesszük a régi egyéniséget, akkor többé nem a testi gondolkodás és viselkedés határozza meg azt, hogy alapvetően milyen személyek vagyunk (Ézs 55:7). w22.03 10:4-5

Fontos, hogy a vének a testvérek jó tulajdonságaira összpontosítsanak. Bár senki sem tökéletes, mindenkinek vannak erényei, amiért fel lehet nézni rá. Természetesen a véneknek olykor tanácsot kell adniuk egy-egy testvérnek vagy testvérnőnek. Ilyenkor tartsák észben Pál apostol példáját, és lássanak túl a testvérük bosszantó viselkedésén. Gondoljanak arra, hogy a testvérük szereti Jehovát, hűségesen szolgálja őt, és biztosan fog még fejlődni. Ha ilyen pozitívan gondolkodnak a testvérekről, akkor a gyülekezetben családias lesz a légkör. Ne feledjétek, Jehova nem tökéletességet vár el tőletek, hanem hűséget (1Kor 4:2). Biztosak lehettek benne, hogy nagyra értékeli az erőfeszítéseiteket. Sosem fog elfeledkezni „a munkátokról és a szeretetről, amelyet a neve iránt tanúsítottatok azzal, hogy a szenteknek szolgáltatok, és továbbra is szolgáltok” (Héb 6:10). w22.03 14:19, 21