Február

Mit jelent a fenti bibliavers? Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ha követik a példáját, akár az életüket is hajlandók feláldozni egymásért. A Biblia számos helyen hangsúlyozza, mennyire fontos a szeretet. Sokaknak kedvencei a következő bibliaversek: „Isten szeretet” (1Ján 4:8). „Szeresd embertársadat, mint önmagadat” (Máté 22:39). „A szeretet bűnök tömegét fedezi el” (1Pét 4:8). „A szeretet soha nem múlik el” (1Kor 13:8). Ezeknek és más hasonló verseknek egyértelmű az üzenetük: nagyon fontos, hogy jellemezzen minket a szeretet, ez a gyönyörű tulajdonság. Az őszinte szeretet Jehovától származik. Csak azok közt lehet ilyen szeretet, akiket Jehova támogat a szellemével, és megáld (1Ján 4:7). Nem meglepő, hogy Jézus azt mondta: a szeretet fogja azonosítani az igaz követőit. Ma valóban sokan arról ismerik fel az igaz keresztényeket, hogy szeretik egymást, pont ahogy Jézus megmondta. w23.03 14:5-8

Szeretnél megbocsátóbb lenni? Hasznos megvizsgálni olyan bibliai szereplők példáját, akik készek voltak megbocsátani másoknak, és olyanokét is, akik nem. Az egyik jó példa Jézus. Nagylelkűen megbocsátott másoknak, túllátott a hibáikon, és a bennük levő jóra összpontosított (Luk 7:47). Vele ellentétben a farizeusok semmibe vettek másokat (Luk 18:9). Miután elmélkedsz ilyen példákon, kérdezd meg magadtól: „Én a jót látom meg másokban, vagy a rossz tulajdonságaikra figyelek?” Ha nehezedre esik megbocsátani valakinek, aki megbántott, próbáld meg minél több jó tulajdonságát leírni. Majd gondolkodj el a következőkön: „Mit gondol Jézus erről a személyről? Vajon ő megbocsátana neki?” Ha megtesszük ezeket a lépéseket, az segíthet változtatni a gondolkodásunkon. Először talán keményen kell dolgoznunk azon, hogy megbocsássunk másoknak, de idővel egyre könnyebb lesz. w22.04 18:6

A Jelenések könyvében Isten ellenségei vadállatokként vannak ábrázolva. A leírásban olvashatunk egy hétfejű és tízszarvú vadállatról, mely a tengerből jön fel (Jel 13:1). Őt követi egy másik vadállat, mely a földből jön fel. Ez a vadállat úgy beszél, mint egy sárkány, és „eléri, hogy tűz jöjjön le az égből” (Jel 13:11–13). Egy harmadik, skarlátszínű vadállat is szerepel benne, melyen egy prostituált ül. Mivel mindhárom vadállat Jehova Istennek és a királyságának az ellenségeit jelképezi, fontos, hogy be tudjuk azonosítani őket (Jel 17:1, 3). Hogyan tehetjük ezt meg? Mivel Isten Szava önmagát magyarázza, úgy érthetjük meg jobban a Jelenések könyvét, ha a Biblia más részeit is megvizsgáljuk. w22.05 20:3-4

Jehova hűséges szolgái közül sokan az előrehaladott koruk vagy egy súlyos betegség miatt már nem tudnak annyit tenni a szolgálatában, mint korábban. Ha te is bánkódsz amiatt, hogy a körülményeid korlátoznak, akkor gondold át, hogy tulajdonképpen mit vár el tőled Jehova: azt, hogy megtedd, ami csak tőled telik, bármennyi legyen is az jelenleg. Képzelj el egy 80 éves testvérnőt, aki nagyon szomorú amiatt, hogy már nem tud annyit prédikálni, mint amikor 40 éves volt. Attól fél, hogy Jehova elégedetlen azzal, amit most tesz. De tényleg így van? Gondoljunk csak bele: 40 évesen is azt tette, ami tőle telt, és ugyanez igaz rá most is. Akkor végül is mi változott? A lényeg nem. Még mindig hűségesen szolgálja Jehovát. Ha teljes szívvel szolgáljuk őt, akkor ezt mondja nekünk: „Jól van, hű szolgám!” (Vesd össze: Máté 25:20–23.) Könnyebben meg tudjuk őrizni az örömünket, ha arra összpontosítunk, amit meg tudunk tenni, nem pedig arra, amit nem. w22.04 16:2, 4-6

A Jelenések könyvének 21. fejezete a 144 000-et egy különlegesen szép városhoz hasonlítja, amelynek az a neve, hogy új Jeruzsálem. Ennek a városnak 12 alapköve van, és a köveken „a bárány 12 apostolának a neve” szerepel (Jel 21:10–14; Ef 2:20). Ez a jelképes város semmihez sem fogható. A főútja színaranyból van, a 12 kapuja pedig gyöngyből. A falait és az alapját mindenféle drágakő adja, és tökéletes kocka alakja van (Jel 21:15–21). Ám úgy tűnik, mintha valami hiányozna. János ezt írja: „Templomot nem láttam ott”. Vajon mi ennek az oka? A folytatásból kiderül: „mert Jehova Isten, a Mindenható a temploma, és a bárány. És a városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy ráragyogjon, mert Isten dicsősége világította be, és a bárány volt a lámpája” (Jel 21:22, 23). Azok, akik a várost alkotják, közvetlenül fordulhatnak Jehovához (Héb 7:27; Jel 22:3, 4). w22.05 21:14-15

Jehova a Teremtőnk, a törvényadónk és a bíránk, de a szerető égi Atyánk is (Zsolt 100:3; Ézs 33:22). Ezért amikor őszintén megbánjuk, hogy vétkeztünk, ő nemcsak képes, hanem kész is megbocsátani nekünk (Zsolt 86:5). Ézsaiás próféta által kedvesen a következőkről biztosít bennünket: „Még ha olyanok volnának is a bűneitek, mint a skarlát, fehérré lesznek, mint a hó” (Ézs 1:18). Mivel tökéletlenek vagyunk, mindannyian mondunk vagy teszünk olyasmit, amivel megbántunk másokat, és persze időnként minket is megbántanak (Jak 3:2). De ez nem kell hogy megmérgezze a kapcsolatainkat. A kulcs az, hogy megtanuljunk megbocsátónak lenni (Péld 17:9; 19:11; Máté 18:21, 22). Jehova azt szeretné, ha készségesen megbocsátanánk egymásnak, amikor kisebb sérelmekről van szó. És jó okunk van rá, hogy így tegyünk, hiszen Jehova is készségesen megbocsát nekünk, pedig sokszor vétünk ellene (Ézs 55:7). w22.06 25:1-2

Igaz, hogy nem szeretnénk összehasonlítani magunkat másokkal, de amiatt érdemes megfigyelnünk mások jó példáját, hogy tanuljunk tőlük. Gondoljunk csak Jézusra. Attól még, hogy ő tökéletes, mi pedig tökéletlenek vagyunk, javunkra válik, ha tanulmányozzuk a tulajdonságait (1Pét 2:21). Ha igyekszünk követni a nyomdokait, kedvesebbek leszünk Jehova szemében. A Bibliában sok olyan hűséges személyről olvashatunk, akik bár tökéletlenek voltak, mégis jó példák lehetnek a számunkra. Dávid királyról például azt mondta Jehova, hogy szíve szerint való férfi (Csel 13:22). Igaz, hogy Dávid követett el súlyos hibákat, de alázatosan elfogadta a fegyelmezést. Nem próbálta igazolni magát. Őszintén megbánta a bűnét, és így Jehova megbocsátott neki (Zsolt 51:3, 4, 10–12). w22.04 16:11-12

Érthető, ha rossz érzésekkel tölt el minket a halál gondolata, különösen, ha súlyos betegség sújt minket vagy egy hozzánk közel álló személyt. A Biblia a halált ellenségnek nevezi (1Kor 15:25, 26). Jogosan félünk tőle, hiszen Jehova úgy alkotott meg minket, hogy szeretnénk örökké élni (Préd 3:11). Ha egészséges mértékben félünk a haláltól, az még a javunkat is szolgálhatja. Arra ösztönözhet, hogy óvjuk magunkat, például figyeljünk oda az étrendünkre, mozogjunk eleget, forduljunk orvoshoz, ha szükségünk van rá, és kerüljük a veszélyeket. Sátán tudja, hogy értékesnek tartjuk az életünket. Sőt, azzal vádol minket, hogy bármit készek vagyunk feláldozni azért, hogy életben maradhassunk, még a Jehovával ápolt kapcsolatunkat is (Jób 2:5). „Megvannak az eszközei, hogy halált okozzon”, és arra akarja felhasználni a haláltól való félelmünket, hogy elfordítson minket Jehovától (Héb 2:14, 15). w22.06 26:15-16

Ha olyan helyen szolgálsz, ahol betiltották a tevékenységünket, akkor valószínűleg kisebb csoportokban tudsz összejönni a testvérekkel. Emiatt még fontosabb, hogy törekedj a béke megőrzésére. Ne feledd, Sátán ellen harcolunk, nem egymás ellen. Ha valaki megbánt, igyekezz túllépni a dolgon, vagy minél hamarabb rendezd vele a nézeteltérést (Péld 19:11). Ha valakinek segítségre van szüksége, légy kezdeményező (Tit 3:14). Egy szántóföldi csoportot igazi családdá kovácsolt az, hogy összefogtak egy szükségben levő testvérnő érdekében (Zsolt 133:1). Jelenleg több tízezer testvérünk szolgál olyan helyen, ahol üldöznek minket. Vannak, akiket börtönbe zártak. Imádkozzunk értük és a családjukért, és azokért is, akik a szabadságukat kockáztatva támogatják őket úgy, hogy erősítik a hitüket, gondoskodnak róluk fizikailag, vagy küzdenek értük a bíróságokon (Kol 4:3, 18). Soha ne becsüljük alá, mekkora ereje lehet az imának! (2Tessz 3:1, 2; 1Tim 2:1, 2). w22.12 52:15-16

A gyermekek gyakran utánozzák a szüleiket. Természetesen egyik szülő sem tökéletes (Róma 3:23). De ettől még igyekezniük kell jó példát mutatni a gyermekeiknek. Egy apa ezt mondja: „A gyermekek olyanok, mint a szivacs: mindent magukba szívnak.” Hozzáfűzi: „Rögtön kiszúrják, ha valamit nem úgy csinálunk, mint ahogy mondjuk nekik.” Ezért ha a szülők szeretnék, hogy a gyermekeik megszeressék Jehovát, fontos, hogy ők maguk nagyon szeressék őt, és ez látsszon is rajtuk. Sokféleképpen segíthetnek a gyermekeiknek megszeretni Jehovát. Egy 17 éves testvér, Andrew ezt meséli: „Anya és apa mindig azt tanították nekünk, hogy nagyon fontos az ima. Apukám minden este imádkozott velem, még akkor is, ha én már mondtam imát. Ezért könnyű úgy gondolnom Jehovára, mint egy szerető apára, akihez bármikor fordulhatok.” Szülők, soha ne becsüljétek le, hogy mekkora hatással lehet a Jehova iránti szeretetetek a gyermekeitekre! w22.05 23:7-8

Ahhoz, hogy alkalmassá válj a keresztelkedésre, az egyik első lépés az, hogy őszintén megbánod a bűneidet (Csel 2:37, 38). A szívből jövő megbánás arra fog indítani, hogy változtass az életeden. Te felhagytál már az olyan szokásokkal, melyek nem tetszenek Jehovának, mint amilyen az erkölcstelenség, a dohányzás, a káromkodás vagy a durva beszéd? (1Kor 6:9, 10; 2Kor 7:1; Ef 4:29). Továbbra is tegyél erőfeszítéseket, hogy változtatni tudj az életeden! Kérj segítséget attól, akivel tanulmányozod a Bibliát, vagy a vénektől a gyülekezetben. Ha pedig fiatal vagy, és még a szüleiddel laksz, bátran fordulj hozzájuk. Az is fontos, hogy rendszeresen részt vegyél a keresztényi tevékenységekben. Ez magában foglalja például azt, hogy ott vagy az összejöveteleken, és aktívan közreműködsz rajtuk (Héb 10:24, 25). Ha már hírnök vagy, akkor jó, ha a prédikálást is rendszeresen beütemezed. w23.03 11:14-16

Az 1Mózes 3:14, 15-ben szerepel többek között egy kígyó és a kígyó utódja. Egy valódi kígyó nem értette volna azt az ítéletet, melyet Jehova Isten mondott ki az Éden kertjében, ezért egy intelligens teremtménynek kellett lennie. A Jelenések 12:9 konkrétan meg is nevezi, amikor azt írja, hogy az őskígyó Sátán, az Ördög. A Biblia időnként jelképes értelemben használja az „utód” szót. Olyanokra utal vele, akiknek a gondolkodása és a viselkedése annyira hasonlít valaki máséra, hogy a gyermekeinek tekinthetők. Tehát „a kígyó utódja” kifejezés olyanokra vonatkozik, akik Sátánhoz hasonlóan szembeszegülnek Jehovával, és ellenségesek a népével. Közéjük tartoznak azok az angyalok, akik elhagyták az égi megbízatásukat Noé napjaiban, valamint a gonosz emberek, akik az Ördöghöz hasonlóan viselkednek (1Móz 6:1, 2; Ján 8:44; 1Ján 5:19; Júd 6). w22.07 30:4-5

Pál apostol nagyon szerette a testvéreit, és megértő tudott velük lenni, hiszen saját maga is sok nehézséget élt át. Például volt, hogy elfogyott a pénze, és kemény munkával kellett gondoskodnia magáról és a vele levőkről (Csel 20:34). Miután Korintuszba érkezett, sátrakat készített Akvilával és Priszcillával. De arra is időt szánt, hogy minden sabbaton elmenjen a zsinagógába, és prédikáljon a zsidóknak meg a görögöknek. Aztán amikor megérkezett a városba Silás és Timóteusz, már megtehette, hogy „a szó prédikálásának [szentelje] magát” (Csel 18:2–5). Ebből látjuk, hogy Pál minden körülmények között az első helyen tartotta Jehova imádatát. Mivel szorgalmasan dolgozott, hitelesen buzdíthatta a testvéreit arra, hogy miközben igyekeznek gondoskodni a családjukról, ne feledkezzenek meg a fontosabb dolgokról, vagyis mindarról, ami Jehova imádatához tartozik. w22.08 35:3

Jehova Istennek ma az az akarata, hogy a jó hír az egész földön hirdetve legyen (1Tim 2:3, 4). Annyira fontosnak tartja ezt a munkát, hogy nem mást, mint a szeretett Fiát bízta meg az irányításával. Jézus rendkívül alkalmas erre a feladatra. Ezért biztosak lehetünk benne, hogy még a vég előtt el lesz végezve a prédikálómunka, úgy, ahogyan azt Jehova szeretné (Máté 24:14). Honnan tudjuk, hogy Jézus irányítja a prédikálómunkát? Nem sokkal azelőtt, hogy felment az égbe, egy galileai hegyen találkozott jó néhány hűséges követőjével. Ezt mondta nekik: „Isten nekem adott minden hatalmat az égben és a földön.” Közvetlenül ezután pedig a következőt parancsolta: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket” (Máté 28:18, 19). Tehát Jézus hatalmat kapott, hogy irányítsa a prédikálómunkát. És ez a munka még ma is tart az ő irányítása alatt. w22.07 29:1, 3-4

Az igazságosak, akik jó dolgokat tettek, mielőtt meghaltak, „feltámadnak, hogy éljenek”, hiszen a nevük már benne lesz az élet könyvében. Tehát a János 5:29-ben azok, „akik jó dolgokat tettek”, illetve a Cselekedetek 24:15-ben az „igazságosak” kifejezés ugyanarra a csoportra utal. Ez a magyarázat összhangban van azzal, amit a Róma 6:7 mond: „aki meghalt, azt felmentették a bűne alól.” Igen, amikor egy igazságos személy meghal, Jehova eltörli a bűneit, de arról nem feledkezik el, hogy mennyi jó dolgot tett (Héb 6:10). Természetesen ezeknek az igazságos feltámasztott embereknek is hűségesnek kell maradniuk ahhoz, hogy a nevük véglegessé váljon az élet könyvében. w22.09 39:13, 15

Dániel próféta egy igazán megbízható ember volt. Bár száműzetésben élt Babilonban, a környezetében hamar felismerték, hogy bízhatnak benne. Még nagyobb tiszteletre tett szert, miután Jehova segítségével megfejtette Nabukodonozor király álmait (Dán 4:20–22, 25). Dániel évekkel később sem okozott csalódást, amikor meg kellett fejtenie egy titokzatos üzenetet a babiloni palota falán (Dán 5:5, 25–29). Amikor pedig a méd Dáriusz került hatalomra, a tisztviselőivel együtt ő is felismerte, hogy Dániel „rendkívül jó képességű”, megbízható, és semmiben sem hanyag vagy tisztességtelen (Dán 6:3, 4). Tegyük fel magunknak a kérdést: „Olyannak ismernek, aki megbízható?” Fontos, hogy jó fényt vessünk Jehovára. w22.09 38:2-4

Miért jó, ha követjük Jehova irányelveit? Az élet számos területén igaz, hogy az egységes irányelvek követése védelmet jelent. Nézzünk néhány példát. Mi történne mondjuk akkor, hogyha a bankok a saját kényük-kedvük szerint határoznák meg az árfolyamokat? Vagy mi lenne, ha az építőiparban nem mindenki követné a szabványokat? Ez biztosan káoszhoz vezetne. Vagy ha egy kórházban az egészségügyi dolgozók nem tartanák be az orvosi ellátás alapelveit, az a betegek életébe kerülhetne. Ugyanígy az is a védelmünket szolgálja, ha Jehova alapelvei szerint élünk. Jehova megáldja azokat, akik igyekeznek betartani az ő alapelveit. Ezt ígéri nekik: „Az igazságosak öröklik a földet, és örökké rajta laknak” (Zsolt 37:29). El tudod képzelni, milyen boldog, békés és egységes lesz majd az emberiség, amikor mindenki követni fogja Jehova irányelveit? Jehova azt szeretné, hogy te is így élhess majd. De erre csak akkor lesz lehetőséged, ha szereted az igazságosságot. w22.08 36:6-8

Amikor valamilyen súlyos nehézség ér minket, az megnehezítheti, hogy ragaszkodjunk Jehovához és a szervezetéhez. Mi segíthet ilyenkor, hogy ki tudjunk tartani? Fontos, hogy meggondoltak és éberek maradjunk, és legyen erős a hitünk. A meggondoltság azt jelenti, hogy megőrizzük a nyugalmunkat, józanul gondolkodunk, és igyekszünk Jehova nézőpontjából látni a dolgokat. Így elkerülhetjük, hogy elvakítsanak minket az érzéseink. Előfordulhat, hogy durván bánik velünk egy testvérünk, talán épp egy felvigyázó. Valószínűleg nem szándékosan viselkedett így (Róma 3:23; Jak 3:2). Persze, ettől még zaklatottak lehetünk. Lehet, hogy ezen gondolkodsz: „Hogy történhet ilyesmi a gyülekezetben? Tényleg ez Jehova szervezete?” Sátán pontosan azt akarja, hogy így reagálj (2Kor 2:11). Az ilyen negatív gondolatok miatt könnyen eltávolodhatsz Jehovától és a szervezetétől. De légy résen, és ne keseredj meg! w22.11 48:1, 3-4

Jehova egy csodálatos reménységgel ajándékozta meg a hűséges szolgáit. Vannak, akik abban reménykednek, hogy az égben élhetnek majd halhatatlan szellemekként (1Kor 15:50, 53). A legtöbben pedig abban reménykedünk, hogy a földi paradicsomban fogunk örökké boldogan és egészségesen élni (Jel 21:3, 4). Bármelyik csoportba tartozzunk is, a reménységünk nagyon értékes mindannyiunknak. Tudjuk, hogy a reménységünk biztos, mivel Jehovától van (Róma 15:13). Ő nem okoz csalódást, mindig megtartja a szavát (4Móz 23:19). Ezenkívül őszintén vágyik rá, hogy megvalósítsa az ígéreteit, és ehhez a hatalma is megvan. Égi Atyánk nagyon szeret minket. Azt szeretné, hogy bízzunk az ígéreteiben, mivel tudja, hogy ez segít bátran szembenézni a próbákkal és örömmel kitartani. w22.10 44:1-3

Jehova úgy jellemezte a népét, hogy makacs fiak, akik bűnt bűnre halmoznak. Mivel a zsidók lázadoztak, Ézsaiás megjövendölte, hogy Jehova meg fogja engedni, hogy a népet csapások érjék (Ézs 30:5, 17; Jer 25:8–11). És ez valóban így történt: a babilóniaiak fogságba hurcolták őket. De Jehova nem feledkezett el azokról a zsidókról, akik hűségesek voltak hozzá. Ézsaiás által reményt adott nekik, hogy egyszer még visszatérhetnek Jeruzsálembe (Ézs 30:18, 19). De erre a szabadulásra bizony várniuk kellett. Ez egyértelmű volt abból, ahogyan Ézsaiás fogalmazott, hiszen ezt írta: „Jehova türelmesen vár, hogy jóindulatú lehessen veletek”. És valóban, a zsidók 70 évi fogság után térhettek csak vissza a hazájukba (Ézs 10:21; Jer 29:10). Amikor ez megtörtént, a bánat könnyeit örömkönnyek váltották fel. w22.11 46:4

A testvéreink számos országban hasonló dolgokon mennek keresztül, mint Jézus apostolai az első században. Az apostoloknak a zsidó legfelsőbb bíróság többször is megparancsolta, hogy „ne beszéljenek többé Jézus nevében” (Csel 4:18–20; 5:27, 28, 40). Ám az apostolok tisztában voltak vele, hogy egy nagyobb hatalommal bíró személytől kapták a felszólítást, hogy alaposan tanúskodjanak Krisztusról (Csel 10:42). Péter és János a többieket is képviselve bátran kijelentették, hogy inkább Istennek engedelmeskednek, és nem hagynak fel a prédikálással (Csel 5:29). Bár az apostolokat megverték, ők ujjongva jöttek el a bírák elől, „amiért méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek Jézus nevéért”, és azonnal folytatták a prédikálást (Csel 5:41, 42). w22.10 42:2-4

Amikor elkezdjük megismerni Jehovát, először néhány alaptanítást kell megtanulnunk. Pál apostol a hébereknek írt levelében úgy utalt ezekre, hogy Isten kijelentéseinek az alapelemei. Ezt egyáltalán nem lekicsinylően mondta, hiszen tejhez hasonlította őket, amely táplál egy csecsemőt (Héb 5:12; 6:1). De arra is rámutatott, hogy a keresztényeknek túl kell jutniuk az alaptanításokon, és meg kell ismerniük Isten Szavának a mélyebb igazságait is. Te vágysz rá, hogy mélyebb dolgokat tanulj a Bibliából? Szívesen tanulsz még többet Jehováról és a szándékáról? Sokunknak azonban nehezen megy a tanulás. Veled mi a helyzet? Te megtanultál az iskolában jól olvasni és tanulni? Szívesen tanulsz, és érzed, hogy a javadra válik? Vagy inkább úgy érzed, hogy ez neked nem igazán megy? Ha így van, ne csüggedj! Sokan éreznek hasonlóan. És az is bátoríthat, hogy Jehova segíteni tud neked. Ő tökéletes, és a lehető legjobb oktató. w23.03 11:8-10

A szelídség arra ösztönöz, hogy engedjük, hogy Isten Szava hatással legyen ránk. Ha óvakodunk a büszkeségtől és a kritikus szemléletmódtól, akkor formálni tudja a gondolkodásunkat az, amit a Bibliából tanulunk az irgalomról, a könyörületről és a szeretetről. A farizeusok nem engedték, hogy Isten Szava formálja őket, ezért elítélték azokat, akik vétlenek voltak (Máté 12:7). Tehát az, ahogyan másokról gondolkodunk, és ahogy velük bánunk, megmutatja, hogy hatással van-e ránk a Biblia. Ezért gondoljuk át a következőket: „Általában mások jó tulajdonságairól beszélek, vagy a hibáikról? Irgalmas vagyok másokkal, és könnyen megbocsátok? Vagy inkább kritikusan gondolkozom, és hajlamos vagyok haragot tartani?” Ezek a kérdések segíthetnek meglátnunk, hogy a Szentírás hatással van-e a gondolkodásunkra, az érzéseinkre és a viselkedésünkre (1Tim 4:12, 15; Héb 4:12). w23.02 7:13-14

Nézzük meg az Arimateából való József példáját. A zsidó legfelsőbb bíróság, a szanhedrin tagjaként nagy tiszteletnek örvendett a zsidó nép körében. Azonban Jézus földi szolgálata idején egyáltalán nem lehetett bátornak nevezni. János azt írta róla, hogy csak titokban volt Jézus tanítványa, „mert félt a zsidóktól” (Ján 19:38). Bár nagyon érdekelték Jézus tanításai, nem merte felvállalni, hogy hisz Jézusban. Valószínűleg attól tartott, hogy elveszíti a pozícióját. Bárhogy volt is, Jézus halála után „felbátorodott, bement Pilátus elé, és elkérte Jézus testét” (Márk 15:42, 43). Vagyis ekkor már nyíltan felvállalta, hogy Jézus követője. Neked is voltak már olyan érzéseid, mint Józsefnek? w23.01 5:13-14

Még Sába királynőjéhez is eljutott a hír, hogy Salamon országában milyen béke és jólét uralkodik. Ezért ennek a távoli országnak a királynője úgy döntött, hogy elutazik Jeruzsálembe, és saját maga győződik meg arról, amit hallott (1Kir 10:1). A látottak hatására a mai napiszöveg bibliaversének szavait mondta. Ám Salamon uralma csupán ízelítőt nyújtott abból, hogy mit fog megvalósítani a földön Jehova a fia, Jézus által. Jézus Krisztus minden tekintetben kiválóbb uralkodó, mint amilyen Salamon volt. Salamon tökéletlen emberként súlyos hibákat követett el, melyek idővel a népnek is szenvedést okoztak. Vele ellentétben Jézus tökéletes, sohasem követett el bűnt (Luk 1:32; Héb 4:14, 15). Ezért biztosak lehetünk benne, hogy a jövőben sem fog vétkezni vagy olyasmit tenni, ami az alattvalói kárára lenne. Mennyire hálásak lehetünk, hogy ilyen királyunk van! w22.12 50:9-10

Mit tegyünk, ha valamilyen fertőző betegség terjed a környékünkön? Működjünk együtt a hatósági óvintézkedésekkel, amelyek például a kézmosással, a távolságtartással, a maszkviseléssel vagy a karanténnal kapcsolatosak. Ha lelkiismeretesek vagyunk, azzal bizonyítjuk, hogy értékesnek tartjuk az életünket. Járvány idején könnyen előfordul, hogy téves információk kezdenek el keringeni az emberek között, de akár a médiából is hallhatunk ilyesmit. Ahelyett, hogy „minden szót” elhinnénk, próbáljunk minél megbízhatóbb helyről információhoz jutni, például hiteles hatósági vagy egészségügyi forrásból (Péld 14:15). A vezetőtestület és a fiókbizottságok is így járnak el, mielőtt intézkedéseket hoznak az összejövetelekkel vagy a prédikálómunkával kapcsolatban. Ha követjük az útmutatásokat, azzal magunkat, és másokat is megvédünk. A példás viselkedésünk ahhoz is hozzájárul, hogy a környezetünkben az emberek jó véleménnyel legyenek a Tanúkról (1Pét 2:12). w23.02 9:11-12

Amikor az izraeliták elfoglalták az ígéret földjét, az ország különböző részein telepedtek le. Könnyen előfordulhatott volna, hogy az egymástól távol élő izraeliták nem igazán foglalkoznak egymással. Azonban Jehova megparancsolta, hogy időről időre az egész nép gyűljön össze, és hallgassa, amint felolvassák és megmagyarázzák a törvényt (5Móz 31:10–12; Neh 8:2, 8, 18). Képzeljük el, milyen különleges lehetett egy izraelitának, amikor megérkezett az ünnepre Jeruzsálembe, és akár több millió hittársát láthatta egyszerre, akik mind Jehova imádatára gyűltek össze. Ez igazán egységessé tette őket. Később, amikor az első században létrejött a keresztény gyülekezet, sokféle nyelvű és hátterű ember imádta együtt Jehovát. Ha pedig valaki csatlakozni akart hozzájuk, szüksége volt rá, hogy személyes segítséget kapjon az Írások megértéséhez, és részt vegyen a keresztény összejöveteleken (Csel 2:42; 8:30, 31). w23.02 6:7

Jehova örök életet ígér azoknak, akik engedelmeskednek neki. Ez jól kifejezi, hogy mennyire ragaszkodik hozzánk, hiszen azt szeretné, hogy sose váljunk el tőle. Ha elmélkedünk ezen a csodás lehetőségen, akkor még közelebb kerülünk Atyánkhoz. Az örök élet ígérete segít abban, hogy ki tudjunk tartani a jelenlegi próbáinkban. Például, ha az ellenségeink halállal fenyegetnek minket, akkor sem adjuk fel a hitünket. Erőt merítünk abból, hogy ha hűségesek maradunk Jehovához, ő feltámaszt bennünket (Ján 5:28, 29; 1Kor 15:55–58; Héb 2:15). Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova képes örök életet adni nekünk, mivel ő az élet forrása, és ő maga is örökké él (Zsolt 36:9). A Biblia alátámasztja, hogy Jehova „öröktől fogva” létezik, és „mindörökké” létezni fog (Zsolt 90:2; 102:12, 24, 27). w22.12 49:1-3

Tudjuk, hogy Jehova szolgáiként próbákra kell számítanunk. A Biblia kijelenti, hogy „sok nyomorúságot kell elszenvednünk, mielőtt bemegyünk Isten királyságába” (Csel 14:22). És azzal is tisztában vagyunk, hogy bizonyos problémák csak az új világban fognak végleg megoldódni, ahol „nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jel 21:4). Jehova nem akadályozza meg, hogy próbák érjenek minket, de mindig segít, hogy kitartsunk bennük. Figyeljük meg, mit írt Pál a római keresztényeknek. Miután felsorolta, hogy milyen sokféle nehézséggel kell megküzdenie neki és a hittársainak, kijelentette: „mindezekből teljesen győztesen kerülünk ki az által, aki szeretett minket” (Róma 8:36, 37). Tehát Jehova segítségével már akkor sikeresek lehetünk, amikor még tart egy próba. w23.01 3:1-2