Január

Miután Jézus „meglátta” a gyászoló édesanyát, „megszánta őt” (Luk 7:13). De a látottak nemcsak az érzéseire voltak hatással, hanem tettekre is indították. Kedvesen így nyugtatta a gyászoló asszonyt: „Ne sírj!” Jézus nem várta meg, hogy segítséget kérjenek tőle. Feltámasztotta a fiút, és „átadta az anyjának” (Luk 7:14, 15). Mit tanulhatunk Jézusnak ebből a csodájából? Azt, hogy fontos kifejeznünk az együttérzésünket a gyászolók iránt. Mi is lehetünk olyan együttérzők, mint Jézus, ha megfigyeljük, mire van szükségük másoknak. Legyünk kezdeményezők, és igyekezzünk megvigasztalni és segíteni a gyászolókat (Péld 17:17; 2Kor 1:3, 4; 1Pét 3:8). Még az egyszerű, kedves szavak és tettek is sokat jelenthetnek. w23.04 15:13-15

Jézus tudja, hogy a barátja, Lázár meghalt, ennek ellenére még két napig ott marad, ahol van, és csak utána indul Betániába. Mire megérkezik, Lázár már négy napja halott. Jézus olyasmit készül tenni, amivel a barátain is segít, és ami Jehovát is dicsőíti majd (Ján 11:6, 11, 17). Ebből a történetből egy értékes dolgot tanulhatunk a barátságról. Amikor Márta és Mária üzent Jézusnak, nem kérték arra, hogy menjen el hozzájuk. Egyszerűen csak tudatták vele, hogy Lázár beteg (Ján 11:3). Jézus mégis úgy döntött, hogy elmegy Betániába. Bár fel tudta volna támasztani Lázárt onnan is, ahol volt, a barátai mellett akart lenni. Neked is van olyan barátod, akiről tudod, hogy a segítségedre siet anélkül, hogy kérnéd őt? Milyen megnyugtató, hogy számíthatsz rá a nehéz időkben is! (Péld 17:17). Mi is igyekezzünk olyan barátok lenni, mint amilyen Jézus volt! w23.04 16:10-11

Egy próba közepette olyan távolinak tűnhet az új világ, mintha sosem jönne el. Vajon ez annak a jele, hogy gyenge a hitünk? Nem feltétlenül. Gondolj csak bele: A dermesztő téli hidegben úgy érezhetjük, hogy sosem lesz nyár. De a nyár egyszer úgyis beköszönt. Ehhez hasonlóan, amikor nagyon el vagyunk csüggedve, úgy érezhetjük, hogy az új világ sosem fog eljönni. De ha erős a hitünk, akkor tudjuk, hogy Isten be fogja teljesíteni az ígéreteit (Zsolt 94:3, 14, 15; Héb 6:17–19). Ha ebben biztosak vagyunk, akkor továbbra is Jehova imádata lesz az első helyen az életünkben. A prédikálómunka végzése közben is erős hitre van szükségünk. Sokan úgy gondolják, hogy az új világról szóló jó hír túl szép ahhoz, hogy igaz legyen (Ez 33:32; Máté 24:14). Ne engedjük, hogy ez a gondolkodásmód hatással legyen ránk! Inkább törekedjünk rá, hogy egyre erősebb legyen a hitünk. w23.04 19:6-7, 14

Előfordult már veled, hogy azon tűnődtél, hogy Jehova meghallgatja-e az imáidat? Ha igen, ne aggódj, nem vagy egyedül. Már sok testvérünkben megfogalmazódott ez a kérdés, különösen amikor egy nehéz időszakon mentek keresztül. Ha valami miatt szenvedünk, talán nehezen ismerjük fel, hogyan válaszol Jehova az imáinkra. Miért lehetünk biztosak benne, hogy Jehova meghallgatja az imáinkat? A Szentírásból kiderül, hogy Jehova nagyon szeret és értékesnek tart minket (Agg 2:7; 1Ján 4:10). Ezért buzdít arra, hogy forduljunk hozzá imában (1Pét 5:6, 7). Segíteni akar nekünk, hogy közel tudjunk maradni hozzá, és hogy meg tudjunk küzdeni a nehézségeinkkel. A Bibliában sok olyan esetről olvashatunk, amikor Jehova válaszolt a szolgái imáira. Neked ki jut eszedbe? w23.05 21:1-4

Mária nemcsak Józsefre támaszkodott, hogy erős legyen a hite. Ő maga is tett ezért. Jól ismerte az Írásokat, és sokat elmélkedett (Luk 2:19, 51). Kiváló feleség volt, mert jó barátságban volt Jehovával. Ma sok feleség igyekszik utánozni őt. Emiko ezt mondja: „Egyedülállóként jó szokásaim voltak, melyekkel építettem a hitemet. De miután férjhez mentem, egy kicsit ellustultam, mivel a férjem mondta a közös imákat, és jó vezetést nyújtott az imádatban. Felismertem, hogy hordoznom kell a saját terheimet, vagyis tennem kell azért, hogy erős maradjon a kapcsolatom Istennel. Ezért most törekszem rá, hogy kettesben legyek Jehovával. Egyedül is imádkozom, olvasom a Bibliát, és elmélkedek Jehova gondolatain” (Gal 6:5). Kedves feleségek, a férjetek még többet fog dicsérni, és még jobban fog szeretni titeket, ha erősítitek a Jehovával ápolt barátságotokat (Péld 31:30). w23.05 23:6

Senki sem születik úgy, hogy mélységesen tiszteli Jehovát. Ezt tanulnunk kell, például úgy, hogy megfigyeljük a teremtett világot. Ha felismerjük „az alkotott dolgokból”, hogy mennyire bölcs, hatalmas és szeretetteljes Jehova, jobban fogjuk tisztelni és szeretni őt (Róma 1:20). A rendszeres ima is mélyíti iránta a tiszteletünket. Minél többet imádkozunk, annál valóságosabb lesz számunkra. Amikor erőt kérünk tőle egy próba idején, az arra emlékeztet minket, hogy roppant nagy az ereje. Amikor megköszönjük neki, hogy elküldte értünk a Fiát, tudatosul bennünk, hogy mennyire szeret minket. És ha segítséget kérünk tőle egy nehézség megoldásához, megerősödik bennünk, hogy mennyire bölcs. Az ilyen imák hatására jobban fogjuk tisztelni Atyánkat, és még eltökéltebbek leszünk, hogy nem akarunk semmi olyat tenni, ami eltávolítana minket tőle. w23.06 27:6-7

Jehova mindig világos, könnyen érthető törvényeket adott a népének. Például az első században a vezetőtestületen keresztül erre utasította a keresztényeket: 1. ne legyenek bálványimádók, csak Jehovát imádják, 2. tartsák szentnek a vért, és 3. ragaszkodjanak a Biblia magas erkölcsi mércéjéhez (Csel 15:28, 29). Nekünk is szilárdnak kell lennünk ezen a három területen. Jehovát imádjuk, és engedelmeskedünk neki. Az izraelitáknak azt mondta Jehova, hogy kizárólagos odaadást vár el tőlük (5Móz 5:6–10). Amikor pedig az Ördög megkísértette Jézust, ő nyíltan megmondta neki, hogy csak Jehovát szabad imádni (Máté 4:8–10). Mi is pontosan ezt tesszük. Nem imádunk bálványokat, és egyetlen embert sem bálványozunk, legyen az vallási vezető, politikus, népszerű sportoló vagy egy híresség a szórakoztatóiparban. Egyedül a Teremtőnket imádjuk, mellette foglalunk állást (Jel 4:11). w23.07 31:3-4

Manapság sokan a szex és a pornográfia megszállottjai (Ef 4:19). Ezért erősítenünk kell magunkban az istenfélelmet, és el kell fordulnunk a rossztól. A Példabeszédek 9. fejezetében egy-egy nő jelképezi az ostobaságot és a bölcsességet. Mindkét nő meghívja magához a tapasztalatlanokat, az eszteleneket. Lényegében ezt mondják: „Térj be hozzám, és egyél egy jót!” (Péld 9:1, 4–6). De nem mindegy, hogy melyikük meghívását fogadjuk el. Mit tesz „az ostoba asszony”? (Péld 9:13–18). Gátlástalanul leszólítja az eszteleneket, és behívja őket, hogy egyenek nála. Aki betér hozzá, a legrosszabbra számíthat, mivel „tehetetlen halottak vannak ott”. A „züllött” és „erkölcstelen” nőnek a „halálba süllyed a háza” (Péld 2:11–19). A Példabeszédek 5:3–10 pedig egy másik züllött nőre figyelmeztet, akinek a „lába a halálba ereszkedik”. w23.06 28:6-7

A véneknek példát kell mutatniuk az észszerűségben (1Tim 3:2, 3). Egy észszerű vén nem várja el, hogy mindig az ő véleményét fogadják el pusztán azért, mert idősebb, mint a többi vén. Tisztában van azzal, hogy Jehova szelleme a testületben bárkit indíthat arra, hogy jó javaslattal álljon elő. Ezenkívül, ha a vének többsége jónak lát egy döntést, amely összhangban van a bibliai alapelvekkel, egy észszerű vén támogatni fogja azt, még akkor is, ha személy szerint más döntésnek örülne. Rengeteg jó származik abból, ha észszerűek vagyunk. Jobb kapcsolatban leszünk a testvéreinkkel, és békés légkör lesz a gyülekezetben. Emellett élvezhetjük, hogy Jehova egységes népében milyen sokféle egyéniség és kultúra találkozik. De ami a legfontosabb, megelégedettséggel tölthet el minket az, hogy utánozzuk szerető Atyánkat, aki észszerű. w23.07 32:16-17

Dániel jó indítékkal érdeklődött a próféciák iránt: meg akarta ismerni Jehova szándékát. Emellett alázatos volt. Tudta, hogy Jehova csak azoknak ad megértést, akik ismerik őt, és neki tetszően élnek (Dán 2:27, 28). Az is az alázatát mutatta, hogy Jehovához fordult segítségért (Dán 2:18). Ezenkívül alaposan áttanulmányozta a rendelkezésére álló Szent Iratokat (Jer 25:11, 12; Dán 9:2). Hogyan követheted a példáját? Vizsgáld meg az indítékaidat! Vágysz rá, hogy megértsd Jehova szándékát, és meggyőződj az igazságról? Ha igen, akkor ő segíteni fog neked (Ján 4:23, 24; 14:16, 17). De vannak, akik azt akarják bebizonyítani, hogy a Biblia nem Istentől származik. Úgy gondolják, hogy ha ez sikerül nekik, akkor saját maguk dönthetik el, hogy mi számít jónak, és mi rossznak, és így azt csinálhatnak, amit akarnak. Tehát a jó indíték nélkülözhetetlen. w23.08 34:7-8

Akkor lehetnek irreális elvárásaink magunkkal szemben, ha másokhoz viszonyítjuk magunkat (Gal 6:4). Ez irigységhez és versenyszellemhez vezethet (Gal 5:26). Mivel a körülményeink és a képességeink különböznek másokéitól, talán nem bölcs ugyanazokat a célokat kitűznünk, mint nekik. Az észszerűtlen célok nagyobb fájdalmat okozhatnak, mint „az elhúzódó várakozás, [amely] beteggé teszi a szívet” (Péld 13:12). Az irreális elvárások elszívják az erőnket, és lelassítanak az életért folyó versenyben. Ne várj el többet magadtól, mint amennyit Jehova vár el tőled. Gondolj arra, hogy ő nem kér olyasmit, amire nem vagy képes (2Kor 8:12). Biztos lehetsz benne, hogy nem hasonlítja a teljesítőképességedet másokéhoz (Máté 25:20–23). Nagyra értékeli a te teljes lelkű szolgálatodat, a te hűségedet és a te kitartásodat. w23.08 36:10-11

Jehova Isten meghallgatta Sámsont; csodát téve vizet fakasztott neki egy üregből. Miután pedig Sámson ivott, „visszatért az ereje, és feléledt” (Bír 15:19). Ez a vízlelőhely a jelek szerint még évekkel később is létezett, amikor Sámuel próféta ihletés alatt megírta a Bírák könyvét. Azokat az izraelitákat, akik látták, hogy az üregből folyik a víz, ez a hely biztosan arra emlékeztette, hogy Jehova hűséges szolgái mindig számíthatnak Istenükre a szükség idején. Bármilyen jó adottságaink vagy képességeink vannak is, és bármit értünk is már el a keresztényi életünkben, Jehovához kell fordulnunk segítségért. Szerényen el kell ismernünk, hogy csakis akkor lehetünk sikeresek, ha rá támaszkodunk. Sámson erőre kapott, amikor ivott a vízből, melyről Jehova gondoskodott. Mi is megerősödhetünk, ha hasznot merítünk mindabból, amit Jehovától kapunk (Máté 11:28). w23.09 37:8-10

Amikor valaki szidja Jehova nevét, vagy gúnyolódik a Biblián, azonnal imádkozzunk Jehovához a szelleméért és bölcsességért, hogy szelíden tudjunk válaszolni. Akkor is imádkozzunk hozzá, ha utólag rájövünk, hogy jobban is kezelhettünk volna egy helyzetet, és gondoljuk át, hogy mit tehetnénk másképp legközelebb. Jehova biztosan megadja nekünk a szellemét, hogy higgadtak és szelídek tudjunk maradni a nehéz helyzetekben. Vannak olyan bibliaversek, amelyek segíthetnek féken tartanunk a nyelvünket egy kiélezett helyzetben. Jehova a szellemével eszünkbe tudja juttatni ezeket (Ján 14:26). A Példabeszédek könyvében sok alapelv szelídségre ösztönöz (Péld 15:18). És olyan verseket is találunk benne, amelyek rámutatnak, hogy miért érdemes visszafognunk magunkat a feszült helyzetekben (Péld 10:19; 17:27; 21:23; 25:15). w23.09 39:6-7

Péter tudta, hogy az élete hamarosan véget ér. Évtizedeken át hűen szolgálta Jehovát, Jézus közvetlen követője volt, ő prédikált először nem zsidóknak, és tagja volt a vezetőtestületnek. De ezzel még nem ért véget a pályafutása. I. sz. 62–64 táján ihletés alatt megírt két levelet (2Pét 1:13–15). Ebben az időszakban a hittársai különféle próbákkal néztek szembe, melyek bánatot okoztak nekik (1Pét 1:6). Például, gonosz emberek hamis tanokat és tisztátalan viselkedést próbáltak beszivárogtatni a gyülekezetbe (2Pét 2:1, 2, 14). Emellett a jeruzsálemi keresztényeknek hamarosan szembe kellett nézniük a római seregek támadásával. Tehát „mindennek a vége… közel [volt]”, hiszen küszöbön állt a város és a zsidó rendszer vége (1Pét 4:7). Péter leveleiből a keresztények megtudhatták, hogyan küzdhetnek meg a próbákkal, és hogyan készülhetnek fel a nehézségekre. w23.09 41:1-2

Jézushoz hasonlóan gyakran a nehézségek közepette tanuljuk meg az engedelmességet. Például a Covid19-világjárvány elején arra kértek minket, hogy ne a királyságteremben tartsuk az összejöveteleket, és ne prédikáljunk házról házra. Lehet, hogy nehéz volt engedelmeskedni, de ez a védelmünkre volt, meg tudtuk őrizni az egységet, és örömet szereztünk Jehovának. Most már könnyebben fogadjuk el az útmutatásokat, ami életmentő lehet majd a nagy nyomorúság alatt (Jób 36:11). Ám főleg azért engedelmeskedünk, mert szeretjük Jehovát, és örömet akarunk szerezni neki (1Ján 5:3). Sosem tudjuk visszafizetni neki mindazt, amit értünk tesz (Zsolt 116:12). De engedelmeskedni tudunk neki, és azoknak, akik hatalmat gyakorolnak fölöttünk. Ez bölcsességre vall, és a bölcsek megörvendeztetik Jehova szívét (Péld 27:11). w23.10 42:18-19

Ha egy angyal szólna hozzád, meghallgatnád? Biztosan. Nos, a valóság az, hogy napjainkban egy angyal „minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek” ezt hirdeti: „Mélységesen tiszteljétek Istent, és adjatok neki dicsőséget… Imádjátok… azt, aki az eget [és] a földet… alkotta!” (Jel 14:6, 7). Jehova az egyedüli igaz Isten, és mindenkinek őt kellene imádnia. Nagyon hálásak lehetünk azért a páratlan lehetőségért, hogy imádhatjuk őt a nagy jelképes templomában. De mi ez a jelképes templom, és hol találhatunk róla magyarázatot? Ahogy a neve is mutatja, ez nem egy szó szerinti épület. Mindarra utal, amit Jehova azért tett, hogy Jézus váltságáldozata alapján elfogadható módon imádhassuk őt. Pál apostol részletesen írt róla a Júdeában élő első századi héber keresztényeknek. w23.10 45:1-2

I. e. 522-ben a zsidók ellenségei betiltatták a templom újjáépítését. De Zakariás biztosította a zsidókat, hogy Jehova a hatalmas szellemével minden akadályt el fog gördíteni. I. e. 520-ban Dáriusz feloldotta a betiltást, sőt, anyagilag támogatta az építkezést, és megparancsolta a tisztviselőknek, hogy segítsék a zsidókat (Ezsd 6:1, 6–10). Jehova megígérte a népének, hogy támogatja őket, ha elsőbbséget biztosítanak a templom építésének (Agg 1:8, 13, 14; Zak 1:3, 16). A próféták bátorságot öntöttek a zsidókba, így a hazatelepült zsidók i. e. 520-ban újra belevetették magukat az építésbe. Öt év sem telt el, és elkészült a templom. Mivel a nehéz időkben is Jehova akaratát tették az első helyre, Isten támogatta őket. Gondoskodott róluk, és segített nekik, hogy örömmel imádják őt (Ezsd 6:14–16, 22). w23.11 48:6-7

A legtöbb ember hallott már Ábrahámról, de nem sokat tud róla. Te azonban már több mindent is tanultál erről az istenfélő férfiról, például azt, hogy ő „az atyjává [vált] azoknak, akik hisznek” (Róma 4:11). De felmerülhet benned a kérdés: „Nekem is lehet olyan erős hitem, mint amilyen Ábrahámnak volt?” Igen. Ha tanulmányozzuk Ábrahám példáját, olyan szilárd hitünk lehet, mint neki. Isten parancsára Ábrahám elköltözött egy távoli vidékre, évtizedeken át sátorban lakott, és még a szeretett fiát, Izsákot is hajlandó lett volna feláldozni. Jehova nagyon szerette ezt a hithű férfit, és a barátjának tartotta (Jak 2:22, 23). Atyánk azt szeretné, ha mindannyian ilyen jó kapcsolatban lennénk vele, így te is. Ezért Pált és Jakabot arra ihlette, hogy a leveleikben írjanak Ábrahámról. w23.12 50:1-2

Testvérnők, tanuljatok meg jól kommunikálni! Erre a képességre nagy szüksége van a keresztényeknek. Jakab tanítvány a fenti tanácsot adja. Ha figyelmesen meghallgatsz másokat, azzal az együttérzésedet fejezed ki (1Pét 3:8). Ha nem vagy benne biztos, hogy a másik mire gondol, vagy mit érez, tegyél fel neki tapintatos kérdéseket, majd gondold át, hogy mit fogsz mondani (Péld 15:28, lábj.). Például az, amit mondani szeretnél, igaz és bátorító? Tapintatos és kedves? Sokat tanulhatsz azoktól az érett testvérnőktől, akik figyelmesen meghallgatnak másokat, és kedvesen beszélnek (Péld 31:26). Figyeld meg, hogyan kommunikálnak! Minél jobban elsajátítod ezt a képességet, annál jobbak lesznek az emberi kapcsolataid. w23.12 52:12

Jehova a családtagjaink, a testvérek vagy a vének által nyújthat nekünk segítséget. Ám ha el vagyunk keseredve, hajlamosak lehetünk magunkba zárkózni. Ez természetes. De mit tehetsz, hogy Jehova még ekkor is segíteni tudjon neked? Ne szigeteld el magad! Ha ezt tennéd, a gondolataid egy idő után csak saját magad és a problémáid körül forognának. Ez pedig rossz döntésekhez vezethet. Időnként mindannyiunknak szüksége van egy kis egyedüllétre, különösen, ha valamilyen megrázó dolog történt velünk. De ha túl sokáig kerüljük a kapcsolatot másokkal, elvágjuk magunkat a segítségtől, melyről Jehova gondoskodik. Ezért legyünk készek elfogadni a családtagjaink, a testvérek és a vének segítségét. Ismerjük fel, hogy Jehova rajtuk keresztül szeretne támogatni minket (Péld 17:17; Ézs 32:1, 2). w24.01 3:12-13

A nazireusok fogadalmához az is hozzátartozott, hogy nem vágták le a hajukat. Ez azt jelképezte, hogy teljes mértékben alárendelik magukat Jehovának. Sajnos volt idő, amikor az izraeliták nem tisztelték a nazireusokat, és nem segítették őket. Ilyen körülmények között egy nazireusnak nagy bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy más legyen, mint a környezetében élők (Ám 2:12). Mi is különbözünk a többi embertől, mivel mindenben alárendeljük magunkat Jehovának. Ezért bátornak kell lennünk ahhoz, hogy a munkahelyen vagy az iskolában felvállaljuk, hogy Jehova Tanúi vagyunk. Ahogy a világ egyre mélyebbre süllyed, egyre nehezebb ragaszkodnunk a bibliai alapelvekhez, és kitartóan hirdetnünk a jó hírt (2Tim 1:8; 3:13). De sose feledjük, hogy örömet szerzünk Jehovának, ha merünk különbözni azoktól, akik nem szolgálják őt (Péld 27:11; Mal 3:18). w24.02 7:7, 9

A római gyülekezet sokféle hátterű emberből állt. Voltak köztük zsidó születésűek, akiket a mózesi törvény szerint neveltek, mások pedig nem zsidók voltak, akik egészen más kultúrából származtak. Lehettek benne rabszolgák és szabadok, sőt olyanok is, akik rabszolgákat tartottak. Mit tettek, hogy ne a megosztottság, hanem a szeretet jellemezze őket? Alkalmazták Pál tanácsát: „Fogadjátok… szívesen egymást”. Ez a kifejezés az eredeti nyelven azt jelenti, hogy valakit kedvesen, vendégszeretettel fogadnak, illetve hogy valaki befogadja a másikat az otthonába vagy a baráti körébe. Például, Pál arra kérte Filemont, hogy fogadja kedvesen a szökött rabszolgáját, Onézimuszt (Filem 17). Priszcilla és Akvila pedig maga mellé vette Apollóst, hogy többet tanulhasson a keresztény hitről (Csel 18:26). Szóval a keresztények nem engedték, hogy az eltérő hátterük megosztottságot idézzen elő köztük. w23.07 29:13

Az önátadásra elsősorban annak kell ösztönöznie, hogy nagyon szereted Jehovát. És ez nem csupán fellángolás. Azért szeretted meg őt, mert pontos ismeretre és szellem adta értelemre tettél szert (Kol 1:9). Gondosan tanulmányoztad Isten Szavát, és ezáltal meggyőződtél róla, hogy 1. Jehova valóságos személy, 2. a Biblia az ő ihletett Szava, és 3. van egy szervezet, amelyet felhasznál az akarata megvalósításához. Annak, aki átadja az életét Jehovának, tisztában kell lennie a Biblia alaptanításaival, és összhangban kell élnie Isten elvárásaival. Az is fontos, hogy a körülményeihez mérten igyekezzen megosztani másokkal, amit megtanult (Máté 28:19, 20). Rád is igazak ezek? Ha igen, akkor biztosan azért szeretnéd átadni az életed Jehovának, mert szívből vágysz rá, hogy teljes odaadással szolgáld őt. w24.03 9:6-8

Abigail biztosan sokat szenvedett a házasságában, hiszen a férjét, Nábált a Biblia durva, rossz természetű embernek nevezi (1Sám 25:3). Egyszer Abigailnak lehetősége adódott, hogy megszabaduljon tőle. Izrael jövőbeli királya, Dávid elhatározta, hogy végez vele, amiért sértegette őt és az embereit (1Sám 25:9–13). Abigail megtehette volna, hogy elmenekül otthonról, és hagyja, hogy Dávid véghez vigye a tervét. De inkább közbelépett, és beszélt Dáviddal Nábál érdekében (1Sám 25:23–27). Vajon mi indította erre? Az, hogy szerette Jehovát, és tisztában volt vele, hogy hogyan gondolkodik a házasságról. Tudta, hogy Jehova szemében a házasság szent. Az volt a legfőbb vágya, hogy örömet szerezzen az Istenének, ezért mindent megtett, hogy megmentse a háznépét, így a férjét is. Nem tétovázott, azonnal a tettek mezejére lépett. w24.03 11:9-10

Vannak olyanok a gyülekezetedben, akik igyekeznek egyszerűsíteni az életükön, hogy többet tudjanak tenni Jehova szolgálatában? Vagy ismersz olyan fiatalokat, akik bátran felvállalják a hitüket az iskolában, pedig ezt nehéz megtenniük? Esetleg tudsz olyanokról, akikkel ellenséges a családjuk? Ha igen, ragadj meg minden lehetőséget, hogy bátorítsd őket! Mondd el nekik, hogy mennyire nagyra értékeled, hogy önfeláldozók, és leküzdik a félelmeiket (Filem 4, 5, 7). Jehova tudja, hogy a szolgái szívből vágynak rá, hogy örömet szerezzenek neki, és ezért készek áldozatokat is hozni. Azzal, hogy átadhatjuk neki az életünket, megtisztel bennünket, hiszen engedi, hogy különleges módon fejezzük ki a szeretetünket iránta (Péld 23:15, 16). Határozzuk el, hogy kitartunk Jehova szolgálatában, és mindig a legjobbat adjuk neki! w24.02 7:14, 16

Képzeld magad elé a következő jelenetet: I. sz. 29 végén járunk, Jézus földi szolgálata kezdetén. Jézus és az édesanyja, Mária részt vesz egy menyegzőn Kánában. Mária valószínűleg segít a vendégek kiszolgálásában. Ám a menyegző során váratlanul elfogy a bor. Mária rögtön ezt mondja Jézusnak: „Nincs boruk” (Ján 2:1–3). Jézus erre csoda útján jó minőségű borrá változtatja a vizet (Ján 2:9, 10). Jézus még sok csodát hajtott végre, így több tízezer embernek tudott segíteni. Egyszer például 5000 férfit, egy másik alkalommal pedig 4000 férfit látott el ennivalóval. De ha ehhez hozzávesszük, hány nő és gyermek lehetett még jelen, akkor valószínűleg több mint 27 000 embert lakatott jól (Máté 14:15–21; 15:32–38). Jézus mindkét alkalommal betegeket is gyógyított (Máté 14:14; 15:30, 31). w23.04 15:1-2

Egy megrázó esemény után fizikailag és lelkileg is kimerülhetünk. Illéshez hasonlóan talán képtelenek vagyunk felkelni, egész nap csak aludnánk (1Kir 19:5–7). Ekkor szükségünk lehet segítségre, hogy tevékenyek tudjunk maradni a szolgálatban. Jehova a mai napiszöveg szavaival biztosít minket, hogy segíteni fog nekünk. Ezt Dávid király is tapasztalta. Amikor próbákat élt át, és üldözték az ellenségei, ezt mondta Jehováról: „jobb kezed támogat” (Zsolt 18:35). Jehova gyakran mások által segít nekünk. Egyszer például Dávid nagyon el volt keseredve, de a barátja, Jonatán meglátogatta, hogy bátorítsa, és lelket öntsön belé (1Sám 23:16, 17). Illést pedig úgy támogatta Jehova, hogy megbízta Elizeust, hogy legyen a segítője (1Kir 19:16, 21; 2Kir 2:2). w24.01 3:10-12

Jehova bőkezűségét jól érzékelteti, hogy a Példabeszédek könyvének 9. fejezetében az igazi bölcsességet egy olyan nő testesíti meg, aki egy valóságos lakomára hívja az embereket. A leírás szerint ez a jelképes asszony „elkészítette a húst, kikeverte a borát és megterítette az asztalát” (Péld 9:2). A 4. és 5. versben ezt mondja az eszteleneknek: „Jöjjetek, egyétek kenyerem”! Miért érdemes betérnünk az igazi bölcsesség házába, és ennünk a felkínált ételekből? Atyánk azt szeretné, ha a gyermekeiként bölcsek lennénk, és nem érne minket baj. Nem akarja, hogy a saját kárunkon, keserű tapasztalatok árán tanuljuk meg az életben fontos dolgokat. Ezért „gyakorlati bölcsességet tartogat” a becsületeseknek (Péld 2:7). Az istenfélelem arra ösztönöz, hogy Jehovának tetszően éljünk, és készségesen megfogadjuk a bölcs tanácsait (Jak 1:25). w23.06 28:14-15

Talán úgy érezzük, hogy nem tudunk annyit tenni Jehova szolgálatában, mint amennyit szeretnénk. De biztosak lehetünk benne, hogy égi Atyánk nagyra értékeli az erőfeszítéseinket. Honnan tudjuk ezt? Jehova arra kérte a prófétáját, Zakariást, hogy készítsen egy koronát abból az ezüstből és aranyból, amit a Babilonban maradt zsidó száműzöttek küldtek (Zak 6:11). Ez a „fenséges korona” emléket állított a nagylelkű adományaiknak (Zak 6:14, lábj.). Jehova napjainkban sem feledkezik el arról, hogy mi mindent tesznek érte a hű szolgái a nehéz időkben. Ezekben az utolsó napokban számítanunk kell rá, hogy egyre nehezebb idők állnak előttünk (2Tim 3:1, 13). De nem kell túlzottan aggódnunk. Tartsuk észben, mit mondott Jehova a népének Aggeuson keresztül: „én veletek vagyok … Ne féljetek!” (Agg 2:4, 5). Igen, amíg Jehova akaratát tesszük az első helyre az életünkben, ő velünk lesz. w23.11 48:20-21

Péter hibáit egyszerűen ki is lehetett volna hagyni a Bibliából. De Jehova úgy döntött, hogy ezek is kerüljenek feljegyzésre, hogy tanuljunk belőlük (2Tim 3:16, 17). Péter is olyan ember volt, mint bármelyikünk, és a példájából látjuk, hogy Jehova nem vár el tőlünk tökéletességet. Csupán azt szeretné, ha nem adnánk fel, ha kitartóan küzdenénk. Miért annyira fontos, hogy kitartsunk? Velünk is előfordulhat, hogy úgy gondoljuk, hogy már leküzdöttünk egy gyengeséget, de aztán mégis visszaesünk. És néha olyasmit mondunk vagy teszünk, amit később megbánunk. De ha eltökéltek vagyunk, hogy nem adjuk fel, akkor Jehova folyamatosan segít fejlődnünk (1Pét 5:10). Jézus soha nem mondott le Péterről, hanem irgalmas volt vele. Ez minket is arra ösztönöz, hogy ne adjuk fel. w23.09 40:2-3

Márta tudja, hogy Jézus meg tudta volna gyógyítani Lázárt. Ám Jézus egy ennél különlegesebb dolgot akar tenni. Ezt ígéri: „Feltámad a testvéred.” És még ezt is mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet” (Ján 11:23, 25). Igen, Istentől kapott hatalma van az élet és a halál fölött. Korábban már feltámasztott egy kislányt rögtön a halála után, és egy fiatal férfit is, valószínűleg a halála napján (Luk 7:11–15; 8:49–55). De vajon egy olyan személyt is képes életre kelteni, aki már négy napja halott, és a teste oszlásnak indult? Mária, Lázár másik testvére is Jézushoz siet, és ugyanazt mondja, mint Márta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (Ján 11:32). Jézus zaklatott lesz, amikor látja, hogy Mária és a vele levők zokognak, és együttérzését kifejezve ő is könnyekre fakad. Látszik, hogy mélyen átérzi, mekkora veszteség, amikor egy szeretett családtagot elragadja a halál. Mindenképpen meg szeretné vigasztalni Máriát és Mártát. w23.04 16:12-13