Isten Szavának útmutatásával egységesen szolgálhatunk

1–2. a) Mit gondolnak sokan arról, hogy felhasznál-e Isten egy szervezetet? b) Miről lesz szó ebben a cikkben?

NÉMELYEK szerint nincs szükség egy olyan szervezetre, amely irányít minket, elég, ha egyénileg kapcsolatot ápolunk Istennel. Vajon igazuk van? Mit mutatnak a tények?

² Ebben a cikkben bizonyítékokat fogunk látni arra, hogy Jehova, a rend Istene páratlan szervező. Arról is beszélünk majd, hogy miként kell fogadnunk a Jehova szervezetétől jövő útmutatást (1Kor 14:33, 40). Az első században Jehova népe azért tudta széles körben hirdetni a jó hírt, mert követte az ihletett Írásokban lefektetett utasításokat. Ez ma sincs másképp. Azáltal, hogy ragaszkodunk a Bibliához, és elfogadjuk a szervezet irányítását, hozzájárulunk a gyülekezet tisztaságához, békéjéhez és egységéhez.

JEHOVA A REND ISTENE

3. Téged mi győz meg arról, hogy Jehova páratlan szervező?

³ A teremtésmű világosan bizonyítja, hogy Isten kiváló szervező. „Jehova bölcsességgel vetette meg a föld alapját, és megerősítette az egeket tisztánlátással” – jelenti ki a Biblia (Péld 3:19). Csak a szegélyeit ismerjük az útjainak, „és csak suttogás, amit róla hallottunk” (Jób 26:14). De még ha keveset tudunk is a bolygókról, a csillagokról és a galaxisokról, el kell ismernünk, hogy ezek az égitestek precíz rendszert alkotnak (Zsolt 8:3, 4). A galaxisok több millió csillagból állnak, amelyek mind rendezetten mozognak a világűrben. A Naprendszerünkben is úgy keringenek a bolygók a Nap körül, mintha valamiféle közlekedési szabályokat követnének. Ha megfigyeljük a világegyetem bámulatos rendezettségét, felismerjük, hogy Jehova, aki „értelemmel alkotta az egeket” és a földet, méltó rá, hogy dicsérjük, imádjuk és ragaszkodjunk hozzá (Zsolt 136:1, 5–9).

4. Miért nem képes a tudomány sok kérdésre választ adni?

⁴ A tudomány már rengeteg mindent feltárt a világegyetemről és a földünkről, és sok szempontból komfortosabbá tette az életünket. Ámde számos kérdésre képtelen választ adni. Például a csillagászok nem tudják megmondani, hogy pontosan hogyan keletkezett a világegyetem, vagy hogy miért vagyunk itt a földön, mely oly sokféle élőlénynek ad otthont. Az emberek arra sem találnak magyarázatot, hogy miért vágynak annyira az örök életre (Préd 3:11). Vajon miért nem találnak választ ezekre a fontos kérdésekre? Részben azért, mert sok tudós, és mások is az evolúció elméletét támogatják, így kizárják Isten létezését. Pedig Jehova a könyvében, a Bibliában választ ad azokra a kérdésekre, amelyek a világon mindenütt foglalkoztatják az embereket.

5. Milyen értelemben függünk a természet törvényeitől?

⁵ Teljes mértékben függünk a természet állandó és megbízható törvényeitől, melyeket Jehova hozott létre. Többek között a villanyszerelők, a vízvezeték-szerelők, a mérnökök, a pilóták és a sebészek is ezekre a törvényekre hagyatkoznak a munkájuk végzése közben. Például a szíve nagyjából mindenkinek ugyanott helyezkedik el, így a sebészeknek nem kell keresgetniük. És voltaképpen mindannyian tiszteletben tartjuk a természet törvényeit. Ha figyelmen kívül hagynánk mondjuk a gravitációt, az az életünkbe kerülhetne.

PÉLDÁK A SZERVEZETTSÉGRE

6. Miért észszerű feltételezni, hogy Jehova azt szeretné, hogy a népe szervezett formában imádja őt?

⁶ A világegyetem valóban a szervezettség csodája. Nem meglepő hát, hogy Jehova azt szeretné, hogy a népe is szervezett formában imádja őt. Pontosan azért íratta le a Bibliát, hogy útmutatást nyújtson ehhez. Csak úgy élhetünk boldogan és megelégedetten, ha megfogadjuk a tanácsokat, amelyeket a Szaván és a szervezetén keresztül ad nekünk.

7. Miért mondhatjuk, hogy a Biblia egy rendezettséget tükröző könyv?

⁷ A Biblia nem a zsidó és a keresztény irodalom egymástól független műveinek a gyűjteménye. Ez egy rendezettséget tükröző, Istentől ihletett mestermű. A Biblia egyes könyvei összefüggnek egymással. Mózes első könyvétől a Jelenések könyvéig végigvonul rajta egy központi téma: Jehova uralkodási jogának az igazolása, és az, hogy megvalósul a földre vonatkozó szándéka a királysága által, melynek élén Krisztus, a megígért „mag” áll. (Olvassátok fel: 1Mózes 3:15; Máté 6:10; Jelenések 11:15.)

8. Milyen példák mutatják, hogy az izraelitákra a szervezettség volt jellemző?

⁸ Az ókori Izrael népe a szervezettség mintaképe volt. Például a mózesi törvény rendelkezése szerint voltak olyan nők, akik „szervezett szolgálatot végeztek a találkozás sátrának bejáratánál” (2Móz 38:8). Az is meg volt szervezve, hogy az izraeliták hogyan költöztessék a tábort és a hajlékot. Később Dávid király osztályokba sorolta a lévitákat és a papokat, hogy hatékonyan tudjanak szolgálni (1Krón 23:1–6; 24:1–3). Mindaddig, amíg az izraeliták engedelmeskedtek Jehovának, rend, béke és egység uralkodott közöttük (5Móz 11:26, 27; 28:1–14).

9. Honnan tudjuk, hogy az első századi keresztény gyülekezet szervezetten működött?

⁹ Az első századi keresztény gyülekezet is szervezetten működött a vezetőtestület irányítása alatt, amely kezdetben az apostolokból állt (Csel 6:1–6). Később más testvérek is a tagjai lettek ennek a testületnek (Csel 15:6). A gyülekezetek sokszor ihletett levelekben kaptak tanácsokat és utasításokat. Ezeket a vezetőtestület tagjai vagy velük szorosan együttműködő férfiak írták (1Tim 3:1–13; Tit 1:5–9). Hogyan vált a gyülekezetek javára, hogy követték a vezetőtestület útmutatását?

10. Mi lett az eredménye annak, hogy az első századi gyülekezetek követték a vezetőtestület útmutatását? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹⁰ (Olvassátok fel: Cselekedetek 16:4, 5.) A kijelölt utazó testvérek átadták a gyülekezeteknek „a rendeleteket, amelyeket a Jeruzsálemben levő apostolok és vének hoztak”. A gyülekezetek megtartották a vezetőtestület rendeleteit, és ennek köszönhetően „továbbra is szilárdultak a hitben, és napról napra gyarapodtak számban”. Mit tanulhatunk ebből a beszámolóból, amit mi is alkalmazhatunk?

KÖVETED AZ ÚTMUTATÁST?

11. Hogyan fogadják a kinevezett férfiak az Isten szervezetétől kapott utasításokat?

¹¹ Mit tegyenek a fiókbizottságok vagy az országos bizottságok tagjai, a körzetfelvigyázók és a gyülekezeti vének, amikor valamilyen utasítást kapnak Isten szervezetétől? A Szentírás mindannyiunkat felszólít, hogy engedelmeskedjünk és vessük alá magunkat a vezetésnek (5Móz 30:16; Héb 13:7, 17). Isten szervezetében nincs helye a bírálgatásnak vagy a lázadásnak, mivel az ilyenfajta magatartás megzavarná a gyülekezeteink békéjét és egységét. Természetesen egyetlen hűséges keresztény sem szeretne olyan tiszteletlen lenni, mint Diotrefész. (Olvassátok fel: 3János 9, 10.) Kérdezzük meg magunktól: „Arra ösztönzöm a testvéreimet, hogy ragaszkodjanak Jehovához? Készségesen elfogadom a szervezettől jövő irányítást?”

12. Hogyan változott meg a vének és a kisegítőszolgák kinevezésének a folyamata?

¹² Gondoljunk egy olyan döntésre, melyet nemrég hozott a vezetőtestület. Az Őrtorony 2014. november 15-ei számában az „Olvasók kérdései” rovat vázolta, hogyan változott a vének és a kisegítőszolgák kinevezésének a folyamata. A cikk rávilágított, hogy az első századi vezetőtestület felhatalmazta az utazófelvigyázókat, hogy kinevezzenek ilyen felelős testvéreket. Ezzel összhangban 2014. szeptember 1-jétől a körzetfelvigyázók nevezik ki a véneket és a kisegítőszolgákat. A körzetfelvigyázó igyekszik megismerni azokat, akiket ajánlanak ilyen feladatra, és ha lehet, részt vesz velük a szántóföldi szolgálatban. A szóban forgó testvér családját is megfigyeli (1Tim 3:4, 5). A vének testülete és a körzetfelvigyázó alaposan megvizsgálja a kisegítőszolgákra és vénekre vonatkozó szentírási követelményeket (1Tim 3:1–10, 12, 13; 1Pét 5:1–3).

13. Hogyan követhetjük a vének irányítását?

¹³ Jól tesszük, ha követjük a vének irányítását, mivel ezek a hűséges pásztorok az Isten Szavában található „egészséges”, vagyis hasznos tanítást közvetítik (1Tim 6:3). Gondoljunk például Pál tanácsára, mely azokról a keresztényekről szól, akik „rendetlenül járnak” a gyülekezetben. Ezt írta róluk: „egyáltalán nem dolgoznak, hanem olyasmibe ártják magukat, ami nem tartozik rájuk.” A vének nyilvánvalóan már adtak nekik tanácsot, de ők nem fogadták meg. Hogyan kellett a gyülekezetnek viszonyulnia egy ilyen testvérhez? Pál ezt írta: „jegyezzétek meg őt, [és] szakítsátok meg vele a társas érintkezést”. De azért arra intette őket, hogy ne tekintsék ellenségnek (2Tessz 3:11–15). Napjainkban előfordul, hogy a vének tartanak egy figyelmeztető előadást, ha valakinek a viselkedése rossz fényt vet a gyülekezetre, mert például egy nem Tanú férfival vagy nővel ismerkedik (1Kor 7:39). Hogyan reagálsz, amikor elhangzik egy ilyen előadás? Ha tudod, hogy kiről van szó, megfogadod azt a tanácsot, hogy ne töltsd vele a szabadidőd? A határozottságoddal igazából a törődésedet fejezed ki, és ez arra indíthatja, hogy hagyjon fel a helytelen viselkedéssel.¹

ŐRIZZÜK MEG A GYÜLEKEZET TISZTASÁGÁT, BÉKÉJÉT ÉS EGYSÉGÉT

14. Hogyan járulhatunk hozzá a gyülekezet tisztaságához?

¹⁴ Ha alkalmazzuk Isten Szavának az útmutatását, hozzájárulhatunk a gyülekezetünk tisztaságához. Például eszünkbe juthat, mi történt az ókori Korintuszban. Pál buzgón prédikált ebben a városban, és nagyon szerette az ott élő testvéreket (1Kor 1:1, 2). Mennyire feldúlhatta, amikor arról értesült, hogy megtűrik a szexuális erkölcstelenséget a gyülekezetben! Arra utasította a véneket, hogy adják át Sátánnak, vagyis közösítsék ki az erkölcstelen férfit. Meg kellett szabadulniuk a „kovásztól”, hogy a gyülekezet tiszta maradhasson (1Kor 5:1, 5–7, 12). Ha a vének kiközösítenek valakit, aki nem tanúsít megbánást, és mi támogatjuk a döntésüket, azzal segítünk megőrizni a gyülekezet tisztaságát. Lehetséges, hogy így az érintett személy megbánja, amit tett, és törekedni fog rá, hogy Jehova megbocsásson neki.

15. Hogyan őrizhetjük meg a gyülekezet békéjét?

¹⁵ Korintuszban egy másik problémával is foglalkozni kellett. Egyes keresztények pereskedtek a testvéreikkel. Pál ezt a kijózanító kérdést tette fel nekik: „Miért nem hagyjátok inkább, hogy vétsenek ellenetek?” (1Kor 6:1–8). Ma is történnek hasonló esetek. Megromolhat a testvérek közötti békés kapcsolat, ha egy sikertelen üzleti vállalkozás miatt valakit anyagi veszteség ér, és esetleg felmerül a csalás vádja. Némelyek bíróságra viszik az ügyet. A Biblia azonban azt tanácsolja, hogy inkább viseljük el a veszteséget, mint hogy szégyent hozzunk Isten nevére, vagy megzavarjuk a gyülekezet békéjét.² Természetesen az ilyen komolyabb nézeteltérések esetén alkalmaznunk kell Jézus tanácsát. (Olvassátok fel: Máté 5:23, 24; 18:15–17.) Ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy egységes legyen Jehova imádóinak a családja.

16. Miért várható el Isten népétől, hogy egységes legyen?

¹⁶ A Szentírás rámutat, hogy miért várható el Isten népétől, hogy egységes legyen. „Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor a testvérek együtt laknak, egységben!” – énekelte a zsoltáríró (Zsolt 133:1). Amikor az izraeliták hallgattak Jehovára, jól szervezettek és egységesek voltak. Isten ezt jövendölte a népéről: „Egyesítem őket, mint a nyájat az akolban” (Mik 2:12). Sofóniás próféta által pedig előre megmondta: „tisztává változtatom a népek nyelvét, hogy mindannyian segítségül hívják Jehova nevét, hogy vállvetve szolgálják őt” (Sof 3:9). Igazán hálásak vagyunk azért, hogy egységesen imádhatjuk Jehovát.

17. Hogyan járjanak el a vének, ha helytelenség történik?

¹⁷ A gyülekezet egysége és tisztasága érdekében a véneknek haladéktalanul és szeretetteljesen kell foglalkozniuk a bírói ügyekkel. Pál tudta, hogy Isten szeretetét nem csupán az érzelmei irányítják, és hogy ő nem nézi el a helytelen tetteket (Péld 15:3). Ez arra indította, hogy egy határozott, de kedves hangvételű levelet írjon a korintusziaknak. Néhány hónappal később írt nekik egy második levelet is, melyből kiderül, hogy sokat javult a helyzet, mivel a vének követték az utasításait. Ha ma egy keresztény hibás lépést tesz, de nem ismeri ezt fel, a felelős testvéreknek ugyanígy meg kell próbálniuk helyreigazítani őt a szelídség szellemében (Gal 6:1).

18. a) Miben segítettek Isten Szavának a tanácsai az első századi gyülekezeteknek? b) Miről szól a következő cikk?

¹⁸ Láthatjuk hát, hogy Isten Szavának a tanácsai az első században segítettek megőrizni a gyülekezet tisztaságát, békéjét és egységét Korintuszban, és máshol is (1Kor 1:10; Ef 4:11–13; 1Pét 3:8). Ennek köszönhetően a keresztények szép eredményeket értek el a szolgálatban. Pál elmondhatta, hogy a jó hírt „az ég alatt levő egész teremtésben” prédikálják (Kol 1:23). Ma egy egységes szervezet tagjai az egész világon azon fáradoznak, hogy megismertessék másokkal Isten csodálatos szándékát. A következő cikk további bizonyítékokat sorol fel arra, hogy ezek a Tanúk nagyra becsülik a Bibliát, és mindenképpen szeretnének tiszteletet szerezni a legfőbb Úrnak, Jehovának (Zsolt 71:15, 16).