„Isten békéje. . . felette áll minden gondolkodásnak”

1–2. Milyen események vezettek oda, hogy Pál és Silás börtönbe került? (Lásd a képet a cikk elején.)

ÉJFÉL körül jár az idő. A két misszionárius, Pál és Silás egy börtön mélyén raboskodik Filippiben. A lábukat kalodába szorították, a hátuk pedig még mindig sajog az ütésektől (Csel 16:23, 24). Minden olyan gyorsan történt. Anélkül, hogy bármi előjele lett volna, egy piacra hurcolták őket, ahol egy sebtében összehívott bíróság elé kellett állniuk. Letépték róluk a ruhájukat, és kegyetlenül megvesszőzték őket (Csel 16:16–22). Ez az igazságtalanság netovábbja! Pál római polgárként tisztességes tárgyalást érdemelt volna.a

² Pál a sötét cellában ülve újra végiggondolja a nap eseményeit. Azon tűnődik, hogy milyen emberek Filippi lakói. Itt még csak zsinagógájuk sincsen a zsidóknak, nem úgy, mint sok más városban, ahol már megfordult. Ezért a zsidóknak a városon kívül, a folyóparton kell összegyűlniük (Csel 16:13, 14). Ezek alapján lehet, hogy a városban tíz zsidó férfi sincs, ugyanis ennyi kellene ahhoz, hogy zsinagógát alapíthassanak. Az mindenesetre egyértelmű, hogy a Filippiben lakók nagyon büszkék a római állampolgárságukra, még ha az korlátozott is (Csel 16:21). Vajon ez lehet az oka annak, hogy fel sem merült bennük, hogy a zsidó származású Pál és Silás is római polgárok? Bárhogy volt is, jogtalanul zárták be őket.

3. Mi nyugtalaníthatta Pált a börtönben, és hogyan gondolkodott ennek ellenére?

³ Pál valószínűleg azon is elgondolkodik, hogy mi minden történt az elmúlt pár hónapban. Nemrég még az Égei-tengeren túl szolgált, Kis-Ázsiában. Ott a szent szellem többször is visszatartotta attól, hogy bizonyos helyeken prédikáljon, mintha az lett volna a célja, hogy Pál másmerre utazzon (Csel 16:6, 7). Mégis hova? Egy látomásban kapott választ, amikor épp Troászban volt. „Jöjj át Makedóniába” – hangzott Jehova egyértelmű útmutatása, amelynek Pál rögvest eleget is tett (Csel 16:8–10). De mi történt ezután? Alighogy megérkezett Makedóniába, börtönbe került. Miért engedte ezt meg Jehova? És meddig lesz bezárva? Még ha nyugtalanították is Pált ezek a kérdések, nem hagyta, hogy meggyengítsék a hitét, vagy elvegyék az örömét. Silással együtt „imádkozott, és énekkel dicsérte az Istent” (Csel 16:25). A két férfi szívét és elméjét Isten békéje hatotta át.

4. Mikor érezhetjük azt, hogy hasonló helyzetben vagyunk, mint Pál volt?

⁴ Talán te is átéltél már olyat, hogy a dolgok nem éppen az elképzelésed szerint alakultak, pedig úgy érezted, hogy Pálhoz hasonlóan Isten szellemének a vezetését követed. Talán valamilyen komoly nehézséggel néztél szembe, vagy gyökerestül megváltozott az életed (Préd 9:11). Lehet, hogy nem érted, miért hagyott Jehova megtörténni bizonyos dolgokat. Mi segíthet ilyenkor, hogy kitarts, teljesen bízva Jehovában? Nos, térjünk vissza Pál és Silás helyzetére.

5. Milyen meglepő fordulatot vettek az események?

⁵ Amint a két misszionárius Istent dicsőíti énekkel, az események nem várt fordulatot vesznek. Hirtelen erős földrengés támad. A börtönajtók kitárulnak, és a rabok bilincsei is kinyílnak. Pál megakadályozza, hogy a börtönőr végezzen magával. A férfi a családjával együtt megkeresztelkedik. Másnap reggel a polgári főtisztviselők hatósági szolgákat küldenek, hogy engedjék szabadon Pált és Silást, és arra kérik őket, hogy hagyják el a várost békében. Ám amikor a főtisztviselők rádöbbennek, hogy két római polgárt zártak börtönbe, hatalmasat hibázva ezzel, ők maguk mennek el Pálért és Silásért, hogy kikísérjék őket a börtönből. Ezután az apostol a társával még elbúcsúzik Lídiától, aki nemrég keresztelkedett meg. Egyben megragadják az alkalmat, hogy bátorítsák a többi testvért (Csel 16:26–40). Milyen gyorsan megváltozott minden!

„FELETTE ÁLL MINDEN GONDOLKODÁSNAK”

6. Mit fogunk megvizsgálni?

⁶ Mire következtethetünk ebből a beszámolóból? Jehovának megvan hozzá a hatalma, hogy nem várt módon alakítsa az eseményeket, ezért nem kell aggodalmaskodnunk a próbáink miatt. Minden bizonnyal Pálra is nagy hatással volt, amit ekkor átélt. Ezt láthatjuk abból, amit később a Filippiben élő testvéreknek írt az aggódásról és Isten békéjéről. Először vizsgáljuk meg a Filippi 4:6, 7-ben feljegyzett szavait. (Olvassátok fel!) Ezután további szentírási történeteket idézünk fel, amelyekben Jehova nem várt módon cselekedett a szolgáiért. Végül megbeszéljük, hogyan segít „Isten békéje” kitartani, és feltétel nélkül bízni Jehovában.

7. Mit szeretett volna megtanítani Pál a filippieknek, és nekünk miért hasznosak a szavai?

⁷ Amikor a testvérek Filippiben elolvasták Pál levelét, biztosan emlékeztek rá, hogy mi történt az apostollal, és hogy Jehova olyan végkimenetelt adott, amilyenre senki sem számított. Mit akart Pál megtanítani nekik? Tömören szólva ezt: „Ne aggódjatok, hanem imádkozzatok, és így eltölt titeket Isten békéje.” És vajon mire gondolt, amikor azt írta, hogy „Isten békéje. . . felette áll minden gondolkodásnak”? Néhány fordító ezt úgy adja vissza, hogy Isten békéje „minden képzeletet felülmúl”, vagy „túlszárnyal mindent, amit ember eltervezhet”. Pál tulajdonképpen azt mondta ezzel, hogy el sem tudjuk képzelni, mennyire csodálatos „Isten békéje”. Szóval lehet ugyan, hogy egy nehéz helyzetben mi nem látjuk a kiutat, de Jehova igen, és ő képes rá, hogy meglepő módon alakítsa a körülményeket. (Olvassátok fel: 2Péter 2:9.)

8–9. a) Milyen jó eredménye lett annak, hogy Pált igazságtalanság érte? b) Mi adott hitelt Pál szavainak?

⁸ A filippi keresztényeket alighanem megerősítette, ha végiggondolták, hogy mi történt az azt követő tíz évben, hogy Pál ott járt. Amit az apostol írt, az valóban igaznak bizonyult. Bár Jehova megengedte, hogy igazságtalanul bánjanak vele, ennek végül fontos szerepe volt „a jó hír védelmezésében és törvényes megerősítésében” (Fil 1:7). A város főtisztviselői ezek után alighanem kétszer is meggondolták, hogy fellépjenek-e az újonnan alakult keresztény gyülekezettel szemben. És az is elképzelhető, hogy mivel Pálról kiderült, hogy római polgár, az útitársa, Lukács ott maradhatott Filippiben, és így tovább segíthette az újonnan megtért keresztényeket.

⁹ Amikor a filippi gyülekezet tagjai olvasták Pál levelét, tudták, hogy nem valami magasröptű érvelésről van szó, amely csak elméletben igaz. Pál rendkívüli próbákon ment keresztül, de nyilvánvaló volt, hogy Isten békéjét élvezi. Amikor a levelét írta, akkor is házi őrizetben volt Rómában, mégis átjárta őt „Isten békéje” (Fil 1:12–14; 4:7, 11, 22).

„SEMMI MIATT NE AGGÓDJATOK”

10–11. Mit tegyünk, ha gondok nyomasztanak, és mire számíthatunk Jehova részéről?

¹⁰ Mi segíthet, hogy semmi miatt se aggódjunk, és hogy megtapasztalhassuk Isten békéjét? Pálnak a filippiekhez írt leveléből kiderül, hogy az aggodalmak ellenszere az ima. Ha aggodalmak gyötörnek, foglaljuk őket imába. (Olvassátok fel: 1Péter 5:6, 7.) Teljes bizalommal imádkozhatunk Jehovához, hiszen tudjuk, hogy ő törődik velünk. Elmélkedjünk az áldásain, és „hálaadással” imádkozzunk hozzá. És még jobban elmélyül a belé vetett bizalmunk, ha arra gondolunk, hogy ő „még annál is többet tehet, mint ami jóval meghaladja mindazt, amit kérünk vagy elképzelünk” (Ef 3:20).

¹¹ Akárcsak Pál és Silás, néha mi is meglepődhetünk azon, ahogyan Jehova segít nekünk. Ezt talán nem látványosan teszi, de az biztos, hogy mindig figyelembe veszi a szükségleteinket (1Kor 10:13). Persze ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk, és csak várnunk kell, hogy Jehova megoldja a problémánkat. Fontos, hogy az imáinkkal összhangban megtegyük, ami tőlünk telik (Róma 12:11). Ezzel bizonyíthatjuk, hogy komolyan gondoljuk a kéréseinket, és Jehovának lesz mit megáldania. Közben tartsuk észben, hogy Jehovát nem korlátozza az, hogy mit kérünk tőle, mik a terveink, vagy mire számítunk. Időnként meglep bennünket azzal, ahogyan az eseményeket irányítja. Nézzünk néhány bibliai példát, amely megerősít bennünket abban, hogy ő képes nem várt dolgokat tenni a szolgáiért.

JEHOVA MEGLEPŐ TETTEI A MÚLTBAN

12. a) Mit tett Ezékiás, amikor Szanhérib támadása fenyegette Jeruzsálemet? b) Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jehova közbelépett?

¹² A Szentírásban számos olyan esetről olvashatunk, amikor Jehova nem várt módon cselekedett. Ezékiás király uralma alatt az asszír Szanhérib király behatolt Júdába, és Jeruzsálem kivételével bevette az összes megerősített várost (2Kir 18:1–3, 13). Végül Jeruzsálem ellen vonult. Mit tett ekkor Ezékiás? Jehovához imádkozott, és a prófétájához, Ézsaiáshoz fordult útmutatásért (2Kir 19:5, 15–20). Közben megtette, ami észszerűnek tűnt, és kifizette a Szanhérib által követelt sarcot (2Kir 18:14, 15). Majd felkészült egy elhúzódó ostromra (2Krón 32:2–4). De mi lett a végkifejlet? Jehova elküldött egy angyalt, és az egyetlen éjszaka alatt megölt 185 000 katonát Szanhérib seregében. Biztos, hogy erre még Ezékiás sem számított! (2Kir 19:35).

13. a) Mit tanulhatunk József történetéből? b) Milyen meglepő dolog történt Sárával?

¹³ Vagy gondoljunk Jákob fiára, az ifjú Józsefre. Miközben egy egyiptomi börtönben sínylődött, vajon volt-e bármi sejtelme arról, hogy az ország második leghatalmasabb embere lesz, vagy hogy Jehova őt használja majd fel arra, hogy megmentse a családját az éhínségtől? (1Móz 40:15; 41:39–43; 50:20). Amit Jehova tett vele, az kétségtelenül minden várakozását felülmúlta. És eszünkbe juthat József dédanyja, Sára is. Vajon számított rá, hogy Jehova saját fiúval áldja meg őt, miután a szolgálólánya már szült egy fiút a férjének? Az, hogy életet adhatott Izsáknak, minden bizonnyal hatalmas meglepetés volt neki (1Móz 21:1–3, 6, 7).

14. Miben bízhatunk?

¹⁴ Természetesen nem várjuk el Jehovától, hogy csodát téve még az új világ előtt megszüntesse az összes problémánkat, és arra sem számítunk, hogy rendkívüli dolgok történnek velünk. De az biztos, hogy Jehova esetenként különleges módon segítette a szolgáit. És ő nem változott. (Olvassátok fel: Ézsaiás 43:10–13.) Ez megerősíti a belé vetett hitünket. Tisztában vagyunk vele, hogy ő mindig meg tudja adni nekünk a szükséges erőt, hogy az akaratát tegyük (2Kor 4:7–9). Mit tanulhatunk Ezékiás, József és Sára példájából? Azt, hogy még a leküzdhetetlennek tűnő akadályokat is leküzdhetjük Jehova segítségével, ha hűségesek maradunk hozzá.

15. Hogyan maradhat a miénk „Isten békéje”? Fejtsd ki.

¹⁵ Hogyan maradhat a miénk „Isten békéje”, amikor próbákkal nézünk szembe? Úgy, ha szoros kapcsolatban vagyunk Istenünkkel, Jehovával. Ez egyedül „Krisztus Jézus által” lehetséges, aki felajánlotta az életét váltságul. Az, hogy Atyánk gondoskodott a váltságról, szintén a különleges tettei közé tartozik. Ez az áldozat lehetővé teszi, hogy Jehova elfedezze a bűneinket, így tiszta lehet a lelkiismeretünk, és szabadon közeledhetünk hozzá (Ján 14:6; Jak 4:8; 1Pét 3:21).

„MEG FOGJA ŐRIZNI SZÍVETEKET ÉS GONDOLKODÓKÉPESSÉGETEKET”

16. Mit eredményez, ha elnyerjük Isten békéjét? Szemléltesd.

¹⁶ Mit eredményez az, ha átjár minket „Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak”? A Szentírás szerint meg fogja őrizni a szívünket és a gondolkodóképességünket Krisztus Jézus által (Fil 4:7). A „megőriz” ige az eredeti nyelven egy katonai kifejezés volt. Egy helyőrséggel kapcsolatban használták, amelynek az volt a feladata, hogy megvédjen egy megerősített várost. Filippi is ilyen település volt. A lakói nyugodtan aludtak éjszaka, mivel tudták, hogy a városkapukat katonák védik. Ehhez hasonlóan a mi szívünket és elménket is nyugalommal tölti el, ha megvan bennünk „Isten békéje”. Tudjuk, hogy Jehova törődik velünk, és azt szeretné, hogy boldogok legyünk (1Pét 5:10). Ez a tudat megvéd attól, hogy erőt vegyen rajtunk az aggodalmaskodás vagy a csüggedtség.

17. Mi segít, hogy ne aggodalmaskodjunk túlzottan a jövő miatt?

¹⁷ Az emberiség nemsokára minden idők legnagyobb nyomorúságával néz majd szembe (Máté 24:21, 22). Nem tudjuk, hogy ez személyesen hogyan fog érinteni minket. De nem kell túlzottan aggodalmaskodnunk. Bár nem tudjuk pontosan, hogy Jehova mit fog tenni, de őt magát nagyon is jól ismerjük. A múltban történtek alapján meggyőződtünk róla, hogy ő minden körülmények között megvalósítja az akaratát, és hogy ezt időnként egészen meglepően teszi. Minden alkalommal, amikor meglep minket azzal, ahogyan segít nekünk, újabb módon tapasztalhatjuk Isten békéjét, „amely felette áll minden gondolkodásnak”.