Bensőségesen szeresd a testvéreket!

1. Miből látszik, hogy sok családban nincs szeretet?

A BIBLIA megjövendölte, hogy az utolsó napokban „nem lesz. . . szeretet” az emberekben (2Tim 3:1, 3). Ez a prófécia a szemünk láttára teljesedik. Például több millió család életét dúlja fel a válás. Az elvált szülők haragszanak egymásra, a gyerekek pedig úgy érzik, hogy nem szeretik őket. Máshol a családtagok együtt laknak ugyan, de olyan, mintha teljesen idegenek lennének egymásnak. „Anya, apa és a gyerekek annyira össze vannak nőve a képernyővel, a táblagéppel, az okostelefonnal és a játékkonzollal, hogy egymással már semmi kapcsolatuk sincs – mondja egy családi tanácsadó. – Bár egy fedél alatt élnek, alig ismerik egymást.”

2–3. a) A Róma 12:10 szerint kiket kell bensőségesen szeretnünk? b) Miről lesz szó ebben a cikkben?

² Nem akarjuk, hogy ez a szeretet nélküli világ formáljon minket (Róma 12:2). Tudjuk, hogy nekünk nemcsak a családtagjainkat, hanem a hittársainkat is bensőségesen kell szeretnünk (Róma 12:10). A „bensőséges szeretet” kifejezéssel általában a családtagok közötti meghitt kapcsolatra utalunk. Ilyen erős szeretetet kell éreznünk a szellemi családunk tagjai, vagyis a testvérek és a testvérnők iránt is. Ha így teszünk, azzal hozzájárulunk az egységünkhöz, amely az igaz imádat egyik fő jellemzője (Mik 2:12).

³ Lássuk, mit tanulhatunk a Bibliából arról, hogy hogyan fejleszthetünk ki és mutathatunk ki bensőséges szeretetet.

„JEHOVA NAGYON GYÖNGÉD VONZALMÚ”

4. Mit tudhatunk meg a Jakab 5:11-ből Jehova szeretetéről?

⁴ A Bibliából megismerhetjük Jehova csodálatos tulajdonságait. Például azt olvassuk, hogy „Isten szeretet” (1Ján 4:8). Már pusztán emiatt is vonzódunk hozzá. De a Biblia azt is elmondja róla, hogy „nagyon gyöngéd vonzalmú” (Jak 5:11). Milyen szép kifejezés ez arra a mély szeretetre, amelyet Jehova érez irántunk!

5. Mire indítja Jehovát az irgalom, és hogyan utánozhatjuk őt?

⁵ Figyeljük meg, hogy a Jakab 5:11 összeköti Jehova gyöngéd vonzalmát egy másik megnyerő tulajdonságával, az irgalmával (2Móz 34:6). Jehova egyebek közt úgy fejezi ki az irgalmát irántunk, hogy megbocsátja a vétkeinket (Zsolt 51:1). De a Bibliában az irgalom sokkal többet foglal magában a megbocsátásnál. Egy erőteljes érzésre utal, amely akkor tör fel valakiben, amikor látja, hogy más bajban van, és ez arra indítja, hogy segítsen neki. Jehova egy példával érzékelteti, hogy mennyire szeretne segíteni nekünk. Azt mondja magáról, hogy ez az érzés erősebb benne, mint amit egy anya érez a gyermeke iránt (Ézs 49:15). Amikor nehézségekkel küzdünk, Jehovát arra indítja az irgalma, hogy segítsen rajtunk (Zsolt 37:39; 1Kor 10:13). Mi úgy bánhatunk irgalommal a testvéreinkkel, hogy megbocsátunk nekik, és nem neheztelünk rájuk, ha csalódást okoznak (Ef 4:32). Ám az legalább ugyanilyen fontos, hogy irgalmasan támogassuk a testvéreinket, amikor próbákkal néznek szembe. Ha a szeretet arra indít minket, hogy irgalmasan bánjunk másokkal, azzal Jehovát utánozzuk, aki kimagasló példát mutat a bensőséges szeretetben (Ef 5:1).

„SZOROS BARÁTSÁG SZÖVŐDÖTT JONATÁN ÉS DÁVID KÖZÖTT”

6. Miből látszik, hogy Jonatán és Dávid bensőségesen szerették egymást?

⁶ A Bibliában olvashatunk olyan tökéletlen emberekről, akik bensőségesen szerették egymást. Gondoljunk például Jonatánra és Dávidra. A Biblia ezt mondja róluk: „szoros barátság szövődött Jonatán és Dávid között. Jonatán úgy megszerette őt, mint önmagát” (1Sám 18:1). Jehova kiválasztotta Dávidot, hogy Saul után ő legyen a király. Saul idővel féltékeny lett Dávidra, és megpróbálta megölni. De a fia, Jonatán nem támogatta a tervét. Jonatán és Dávid megígérték egymásnak, hogy örökké hűséges barátok lesznek (1Sám 20:42).

7. Mi gátolhatta volna meg, hogy Jonatán és Dávid barátok legyenek?

⁷ Azért is figyelemre méltó a Jonatán és Dávid közötti szoros kapcsolat, mert több dolog is a barátságuk útjába állhatott volna. Például Jonatán mintegy 30 évvel idősebb volt Dávidnál. Gondolkodhatott volna úgy, hogy nem sok közös van benne és ebben a tapasztalatlan fiatalemberben. De ő nem nézte le Dávidot.

8. Miért volt Jonatán jó barátja Dávidnak?

⁸ Jonatán féltékeny lehetett volna Dávidra. Erősködhetett volna, hogy Saul király fiaként ő a jogos trónörökös (1Sám 20:31). De Jonatán alázatosan gondolkodott, és hűséges volt Jehovához, ezért teljes mértékben támogatta azt a döntését, hogy Dávidot választotta következő királynak. Dávidhoz is hűséges volt, pedig ezzel magára vonta Saul haragját (1Sám 20:32–34).

9. Honnan tudjuk, hogy Jonatán nem volt féltékeny Dávidra?

⁹ Jonatán bensőségesen szerette Dávidot, ezért nem tartotta őt a vetélytársának. Jonatán ügyes íjász és bátor harcos volt. Őt és az apját, Sault arról ismerték, hogy „gyorsabbak. . . a sasoknál”, és „erősebbek az oroszlánoknál” (2Sám 1:22, 23). Jonatán tehát dicsekedhetett volna a hőstetteivel. De nem volt féltékeny Dávidra, és nem akarta túlszárnyalni. Épp ellenkezőleg, csodálta őt a bátorságáért és a Jehovába vetett bizalmáért. Igazából pont akkor szerette meg úgy, mint önmagát, amikor Dávid megölte Góliátot. Mi hogyan bánhatunk ilyen bensőséges szeretettel a testvérekkel?

BENSŐSÉGES SZERETET A GYÜLEKEZETBEN

10. Mit jelent buzgón szeretni egymást, szívből?

¹⁰ A Biblia erre ösztönöz minket: „buzgón szeressétek egymást, szívből” (1Pét 1:22). Jehova jó példát mutat nekünk ebben. Annyira szeret minket, hogy semmi sem választhat el tőle, ha mi hűségesek vagyunk hozzá (Róma 8:38, 39). A „buzgón” szó görög megfelelője magában foglalja a nyújtózkodás, sőt, az erőlködés gondolatát. Időnként talán „nyújtózkodnunk” vagy „erőlködnünk” kell, hogy bensőségesen tudjuk szeretni egy hittársunkat. Ha mások felbosszantanak minket, fontos, hogy „szeretettel [elviseljük] egymást, őszintén törekedve arra, hogy [megőrizzük] a szellem egységét a béke egyesítő kötelékében” (Ef 4:1–3). Ha azon dolgozunk, hogy megőrizzük a békét, akkor nem a testvérek hibáira fogunk összpontosítani, hanem igyekszünk úgy látni őket, ahogy Jehova (1Sám 16:7; Zsolt 130:3).

11. Mi nehezítheti meg, hogy bensőségesen szeressük a testvéreket?

¹¹ Különösen akkor nehéz bensőségesen szeretni a testvéreket, ha ismerjük a hibáikat. Úgy tűnik, ezzel az első századi keresztények is szembesültek. Például Evódia és Szintike „vállvetve küzdöttek [Pállal] a jó hírért”, de egymással valamiért nem jöttek ki. Ezért Pál arra buzdította őket, hogy „ugyanúgy gondolkodjanak, miközben az Urat szolgálják” (Flp 4:2, 3).

12. Mi segít, hogy bensőségesen szeressük a testvéreket?

¹² Segíthet fejlődnünk a bensőséges szeretet kimutatásában, ha jobban megismerjük a hittársainkat, mert így könnyebben meg tudjuk érteni őket. A korkülönbség vagy az eltérő háttér nem kell hogy akadály legyen. Ne felejtsük, hogy Jonatán mintegy 30 évvel idősebb volt Dávidnál, mégis jó barátok lettek. Tudnál nyitni valaki felé a gyülekezetben, aki idősebb, mint te, vagy esetleg fiatalabb? Ezzel bizonyíthatod, hogy „a testvérek egész közösségét [szereted]” (1Pét 2:17).

13. Mi lehet az oka annak, hogy nem mindenkivel vagyunk ugyanolyan szoros kapcsolatban a gyülekezetben?

¹³ Az, hogy bensőségesen szeretjük a testvéreket, vajon azt jelenti, hogy mindannyiukkal ugyanolyan szoros a kapcsolatunk? Nem. Az természetes, hogy némelyekhez jobban vonzódunk, mivel közös az érdeklődési körünk. Jézus minden apostolát a barátjának nevezte, de János különösen közel állt hozzá (Ján 13:23; 15:15; 20:2). Ennek ellenére nem kivételezett vele. Például amikor János a testvérével, Jakabbal előkelő helyet kért magának Isten királyságában, Jézus ezt mondta nekik: „hogy ki ül a jobb kezemhez, és ki a balhoz, azt nem én döntöm el” (Márk 10:35–40). Jézushoz hasonlóan mi se kivételezzünk a barátainkkal (Jak 2:3, 4). Különben megosztottságot okoznánk a testvérek között, aminek semmi helye a keresztény gyülekezetben (Júd 17–19).

14. A Filippi 2:3 szerint mi segít elkerülni a versengést?

¹⁴ Ha bensőségesen szeretjük egymást, azzal megvédjük a gyülekezetet attól, hogy versengés alakuljon ki. Gondoljunk Jonatánra, aki nem akart versengeni Dáviddal a trónért. Úgy követhetjük a példáját, ha nem tekintjük vetélytársnak a testvéreket a jó képességeik miatt, hanem alázatosan többre tartjuk őket magunknál. (Olvassátok fel: Filippi 2:3.) Ne felejtsük el, hogy a gyülekezet minden tagja értékes. Ha mindig alázatosan gondolkodunk magunkról, az segít, hogy a jót lássuk a testvéreinkben, és tanuljunk a hűséges példájukból (1Kor 12:21–25).

15. Mit tanultál Tanya és a családja történetéből?

¹⁵ Amikor váratlan nehézségeink adódnak, Jehova gyakran a testvéreink által nyújt vigaszt, akik bensőséges szeretettől indíttatva a segítségünkre sietnek. Figyeljük meg, mi történt Tanyával és a három gyermekével az Egyesült Államokban. Miután részt vettek a 2019-es „A szeretet soha nem múlik el” jeligéjű nemzetközi kongresszus szombati programján, hazafelé tartottak a hoteljükbe. Tanya ezt meséli: „Egy másik jármű átsodródott a mi sávunkba, és belénk ütközött. Senki sem sérült meg, de nagyon megijedtünk. Kiszálltunk az autóból, és ott álltunk az autópályán. Az út széléről integetett valaki, hogy menjünk oda a kocsijához, nehogy elüssenek bennünket. Egy testvér volt az, aki szintén a kongresszusról jött. Rajta kívül még öt svédországi küldött is megállt, hogy segítsen. A testvérnők szeretettel átöleltek engem és a lányomat, ami nagyon jólesett. Mondtam nekik, hogy megleszünk, de nem akartak otthagyni minket. Még a mentő megérkezése után sem mentek el, és minden szükséges dologról gondoskodtak. Ebben a szörnyű helyzetben végig éreztük Jehova szeretetét. Az, ami velünk történt, megerősítette a testvérek iránti szeretetünket, és elmélyítette a hálánkat Jehova iránt.” Te is fel tudsz idézni olyan esetet, amikor bajban voltál, és a testvérek bensőséges szeretettel bántak veled?

16. Milyen okaink vannak rá, hogy bensőséges szeretettel bánjunk egymással?

¹⁶ Gondoljunk csak bele, mennyi jó származik abból, ha bensőségesen szeretjük egymást. Megvigasztaljuk a testvéreinket, amikor nehézségekkel küzdenek. Hozzájárulunk Isten népének az egységéhez. Bizonyítjuk, hogy Jézus tanítványai vagyunk, és ez az igaz imádathoz vonzza a tiszta szívű embereket. És ami a legfontosabb, dicsőítjük Jehovát, „a gyengéd és irgalmas [Atyát], aki minden helyzetben vigaszt nyújt” (2Kor 1:3). Bárcsak mindannyian fejlődnénk a bensőséges szeretet kimutatásában!