Joás olyan volt, mint egy satnya gyökérzetű fa, amely csak azért nem dől ki, mert ott van mellette egy karó. De amikor a karó, vagyis Jójada már nem volt, a hitehagyás szele kicsavarta a földből. Ezért a hitünk nem függhet csak a hittársaink vagy a családtagjaink ösztönzésétől. Ha meg akarjuk őrizni az odaadásunkat és a mélységes tiszteletünket Jehova iránt, akkor rendszeresen kell tanulmányoznunk, elmélkednünk és imádkoznunk (Jer 17:7, 8; Kol 2:6, 7). Jehova igazán nem kér tőlünk sokat, csupán annyit, amit a Prédikátor 12:13-ban olvashatunk: „Mélységesen tiszteld [szó szerint: „féld”, lábj.] az igaz Istent, és tartsd meg a parancsait, mert ez az ember legfőbb kötelessége.” Ha így teszünk, szilárdak tudunk maradni a hitben, bármit hozzon is a jövő. Semmi sem tudja majd tönkretenni a Jehovához fűződő barátságunkat. w23.06 27:17-19

Jehova Isten jelképes garancialevele ezzel a bevezetővel kezdődik: „az, aki a trónon ül, ezt mondta” (Jel 21:5a). Ez a bevezető a Jelenések könyvében annak a mindössze három esetnek az első előfordulása, amikor Jehova személyesen szólal meg a látomásokban. Ezek szerint az ígérethez tartozó garancia nem egy hatalmas angyaltól, nem is a feltámasztott Jézustól, hanem magától Jehova Istentől származik! Ez a tény kiemeli az ezután következő szavak megbízhatóságát. Jehova olyan „Isten, aki nem hazudhat” (Tit 1:2). Ezért semmilyen kétségünk nem lehet afelől, hogy amit ezután mond, az is igaz. A bevezető után Jehova ezt mondta: „Mindent újjáteszek!” (Jel 21:5). Érdekes, hogy bár a jövőbeli változásról van szó, nem úgy fogalmazott, hogy „mindent újjá fogok tenni”, hanem hogy „mindent újjáteszek”, mintha csak épp most tenné. Vagyis teljesen biztos, hogy megvalósítja az ígéretét (Ézs 46:10). w23.11 46:7-8

Péter küzdött a gyengeségeivel. Például egyszer, amikor Jézus arról beszélt, hogy szenvednie kell majd, és kínhalált halnia, Péter helyre akarta igazítani őt (Márk 8:31–33). A többi tanítvánnyal együtt pedig ő is többször vitatkozott azon, hogy melyikük a nagyobb (Márk 9:33, 34). Jézus utolsó éjszakáján levágta egy ember fülét (Ján 18:10). Ugyanazon az éjjelen félelmében háromszor is letagadta, hogy ismeri a barátját, Jézust (Márk 14:66–72). Emiatt keserves sírásra fakadt. Jézus nem mondott le erről a megtört szívű apostolról. Miután feltámadt, lehetőséget adott Péternek arra, hogy bizonyítsa, mennyire szereti őt. Arra kérte, hogy legyen a juhocskái pásztora, ő pedig készségesen vállalta ezt a szolgálatot (Ján 21:15–17). Pünkösdkor ott volt Jeruzsálemben a többi tanítvánnyal, és így az elsők között lett felkenve szent szellemmel. w23.09 40:6-7