Július

Amit Jézus tett vagy mondott, az visszatükrözte az Atyja érzéseit és gondolkodását (Ján 14:9). Mit tanulhatunk a csodáiból? Jézus és az Atyja nagyon szeretnek minket. Jézust az emberek iránti szeretete indította arra, hogy a csodái által enyhítsen a szenvedésükön. Egyszer két vak férfi könyörgött neki, hogy segítsen rajtuk (Máté 20:30–34). A Biblia szerint Jézus „szánalmat érzett irántuk”, és meggyógyította őket. Az a görög kifejezés, amit úgy fordítottak, hogy „szánalmat érzett”, arra utal, hogy valaki mély könyörületet érez legbelül, és ez szeretetből fakad. Ugyanez az érzés indította Jézust arra is, hogy enni adjon az éhezőknek, és meggyógyítson egy leprást (Máté 15:32; Márk 1:41). Egészen biztos, hogy gyengéden könyörületes Istenünk és a Fia nagyon szeretnek bennünket, és fáj nekik látni a szenvedésünket (Luk 1:78; 1Pét 5:7). Kétségtelen, hogy már alig várják, hogy megszüntessék az emberiség összes baját. w23.04 15:4-5

Tegyünk meg mindent, hogy a legkevésbé legyünk kitéve a világtól jövő romboló gondolatoknak, ehelyett építő gondolatokkal töltsük meg az elménket. A Biblia olvasása és tanulmányozása, az összejövetelek és a szolgálat is mind hozzájárul ahhoz, hogy óvjuk a gondolkodásunkat. Ha megtesszük a magunk részét, Jehova nem engedi, hogy olyan próba érjen, amit nem tudunk elviselni (1Kor 10:12, 13). Most az utolsó napokban kitartóan imádkoznunk kell, hogy hűségesek tudjunk maradni. Jehova vágyik rá, hogy kiöntsük neki a szívünket (Zsolt 62:8). Dicsőítsük őt a szavainkkal, és adjunk hálát neki mindazért, amit tesz. Kérjünk tőle bátorságot a szolgálathoz, és erőt ahhoz, hogy megbirkózzunk a próbákkal, és ellenálljunk a kísértéseknek. Ne engedjük, hogy bármi megakadályozzon minket abban, hogy rendszeresen szóljunk az égi Atyánkhoz! w23.05 20:17-18

Mi ösztönöz minket arra, hogy részt vegyünk az összejöveteleken? Legfőképpen az, hogy dicsérni akarjuk Jehovát (Zsolt 26:12; 111:1). Másrészt bátorítani szeretnénk a testvéreinket ezekben a nehéz időkben (1Tessz 5:11). Amikor jelentkezünk, és hozzászólunk az összejöveteleken, mindkét célt megvalósíthatjuk. De előfordulhat, hogy ez próbát jelent, mert nagyon izgulunk, és nem merünk jelentkezni. Vagy az is lehet, hogy nem szólítanak fel annyiszor, ahányszor szeretnénk. Mi segíthet ilyen helyzetekben legyőzni az aggodalmainkat? Pál apostol azt mondta, hogy „bátorítsuk egymást”. Ha megértjük, hogy egy egyszerű hozzászólás is ösztönzőleg hathat másokra, az segíthet, hogy legyen bátorságunk jelentkezni. És ha nem szólítanak fel bennünket annyiszor, ahányszor szeretnénk, akkor annak örülhetünk, hogy így mások is hozzá tudnak szólni (1Pét 3:8). w23.04 18:1-3

Milyen izgalmas lehetett, amikor a zsidók meghallották az örömteli hírt: a 70 éves fogság után visszatérhetnek Izraelbe! (Ezsd 1:2–4). Ez Jehovának volt köszönhető, mivel Babilon nem arról volt ismert, hogy szabadon engedi a foglyokat (Ézs 14:4, 17). Ám Babilon megbukott, egy új uralkodó vette át a hatalmat, és kiadott egy rendeletet, hogy a zsidók hazatérhetnek. A családfőknek el kellett dönteniük, hogy hazamennek vagy maradnak Babilonban. Ez nem volt könnyű, mivel sokan az időskoruk miatt nem vállalták a hosszú utat. És a Babilonban élő zsidók nagy része már ott született, nekik már az volt az otthonuk. Izrael igazából a szüleik vagy a nagyszüleik hazája volt. Ezenkívül úgy tűnik, sok zsidó viszonylag kényelmes életet alakított ki Babilonban. Most pedig hátra kellene hagyniuk az otthonukat és a vállalkozásukat, hogy letelepedjenek egy ismeretlen földön. w23.05 22:1-2

A Biblia a következő versekben arra buzdít, hogy legyünk még kitartóbbak, még könyörületesebbek, és még jobban szeressük egymást: Lukács 21:19: „A kitartásotok által megőrzitek életeteket.” Kolosszé 3:12: „Vegyétek fel a gyengéd könyörületességet”. 1Tesszalonika 4:9, 10: „Titeket Isten tanított meg arra, hogy szeressétek egymást … De buzdítunk titeket, testvérek, hogy egyre jobban szeressétek a testvéreiteket.” Mindhárom kijelentés az első századi tanítványoknak szólt, akik kitartóak, könyörületesek voltak és szerették egymást. De továbbra is dolgozniuk kellett ezeken a tulajdonságokon, és nekünk is ezt kell tennünk. Jó, ha megvizsgáljuk az ókori keresztények példáját. Ha utánozzuk őket, készen fogunk állni a nagy nyomorúságra. A próbáink most felkészítenek minket a nagy nyomorúságra, és megerősítik az elhatározásunkat, hogy mindvégig kitartsunk. w23.07 29:4, 8

Akár a felkentekhez, akár a más juhokhoz tartozunk, a Szentség útján kell maradnunk. Ez az út egy gyönyörű tájon, a szellemi, vagyis a jelképes paradicsomon keresztül vezet, és egészen odáig tart, amíg a királyság meg nem valósítja Isten szándékát a földön (Ján 10:16). 1919 óta férfiak, nők és gyerekek milliói hagyták el Nagy Babilont, a hamis vallás világbirodalmát, és indultak el ezen a jelképes országúton. Amikor a zsidók hazatértek Babilonból, Jehova minden akadályt eltávolított az útjukból (Ézs 57:14). Ugyanezt tette a modern korunkban is, amikor előkészítette a Szentség útját. (Vesd össze: Ézsaiás 40:3.) Az 1919-et megelőző évszázadokban felhasznált istenfélő férfiakat, hogy elvégezzék a jelképes tereprendezést. Így az őszinte emberek el tudták hagyni Nagy Babilont, és eljuthattak a jelképes paradicsomba, ahol helyre van állítva a tiszta imádat. w23.05 22:8-9

Jehova azt szeretné, ha önként és örömmel szolgálnánk őt (2Kor 9:7). Vajon dolgozzunk akkor is a célunk elérésén, amikor semmi kedvünk hozzá? Nézzük meg Pál apostol példáját. Ő ezt mondta: „szigorúan megfegyelmezem a testemet, és rabszolgává teszem” (1Kor 9:25–27, lábj.). Vagyis amikor nem vágyott rá, hogy azt tegye, ami helyes, erőt vett magán. Jehovának vajon így is tetszett a szolgálata? De még mennyire! Bőségesen megjutalmazta az erőfeszítéseiért (2Tim 4:7, 8). Jehova bennünk is a kedvét leli, ha akkor is igyekszünk megtenni valamit, amikor nem igazán érzünk rá késztetést. Látja rajtunk, hogy ugyan nem szívesen végezzük az adott tevékenységet, érte mégis megtesszük, mivel szeretjük őt. És biztosak lehetünk benne, hogy a mi esetünkben sem fog elmaradni az áldása (Zsolt 126:5). Aztán pedig, ahogy érezzük a támogatását, egyre inkább nő bennünk a motiváció is. w23.05 24:9-10

Pál apostol alvó emberekhez hasonlítja azokat, akik nem élik túl Jehova napját. Aki alszik, nem érzékeli a környezetét és az idő múlását. Nem veszi észre, ha történik valami, és nem is tud reagálni rá. Ma a legtöbb ember jelképes értelemben mélyen alszik (Róma 11:8). Nem vesz tudomást róla, hogy az utolsó napokban élünk, és hogy közeledik a nagy nyomorúság (2Pét 3:3, 4). Mi felismertük, hogy egyre komolyabban kell vennünk azt a szentírási ösztönzést, hogy legyünk éberek, higgadtak és megfontoltak (1Tessz 5:6). Miért? Mert nem akarunk belefolyni ennek a világnak a politikai és társadalmi ügyeibe. Ahogy közeledik Jehova napja, egyre nagyobb nyomás lehet rajtunk, hogy állást foglaljunk ezekben az ügyekben. De nem kell félnünk attól, hogy képesek leszünk-e helytállni. Jehova a szent szellemével segít nekünk nyugodtnak és meggondoltnak maradni, hogy így jó döntéseket tudjunk hozni (Luk 12:11, 12). w23.06 26:6-7

Mi jut eszedbe Sámsonról? Valószínűleg az, hogy roppant erős volt. De sajnos az is igaz, hogy hozott egy rossz döntést, ami keserű következményekkel járt. Ám Jehova nemcsak ezt a hibás lépését látta, hanem az egész hűséges életútját is. Érdemesnek tartotta arra, hogy megörökítse a Bibliában, hogy tanulhassunk belőle. Jehova bámulatos dolgokat vitt véghez Sámson által a választott népéért, Izraelért. Évszázadokkal később arra ihlette Pál apostolt, hogy Sámsont is megemlítse azok között a férfiak között, akiknek nagyon erős volt a hite (Héb 11:32–34). Sámson jó példa számunkra, hiszen próbateljes körülmények között is Jehovára támaszkodott. Értékes tanulságokat szűrhetünk le az életéből. w23.09 37:1-2

Segít kitartóbbnak lennünk, ha gyakran és őszintén elmondjuk Jehovának az aggodalmainkat (1Tessz 5:17). Lehet, hogy most nem ér minket súlyos próba. De vajon kérjük Isten vezetését, amikor bánatosak vagyunk, nem látunk tisztán egy dologban, vagy nagyon leterhel minket valami? Ha már most szokásunkká tesszük, hogy erőt kérünk tőle a mindennapi nehézségeink leküzdéséhez, akkor a jövőbeli, nagyobb próbákban is rá támaszkodunk majd. Semmi kétségünk sem lesz, hogy Jehova tudja, mikor és hogyan cselekedjen az érdekünkben (Zsolt 27:1, 3). A jelenlegi próbáink megedzenek minket a nagy nyomorúságra (Róma 5:3). Miért mondhatjuk ezt? Sok testvér úgy érzi, hogy egy hitpróba felkészíti őt a következőre. A kitartás csiszolja az egyéniségüket, és megerősíti bennük, hogy számíthatnak Jehova segítségére. Ilyen erős hittel már könnyebben helyt tudnak állni a következő próbában (Jak 1:2–4). w23.07 29:7-8

Jehova Istent az alázatossága és a könyörületessége indítja arra, hogy észszerű legyen. Jehova alázata például nyilvánvaló volt akkor, amikor eldöntötte, hogy elpusztítja Szodoma gonosz lakosait. Az angyalai által arra utasította az igazságos Lótot, hogy meneküljön a hegyek közé. Ám Lót félt a hegyvidékre menni, ezért azt kérte, hogy hadd meneküljön a családjával inkább Coárba, egy kis városba. Jehova Coárt is el akarta pusztítani, de nem ragaszkodott a döntéséhez, hanem kész volt engedni Lót kérésének, megkímélve Coárt (1Móz 19:18–22). Évszázadokkal később könyörületesen bánt Ninive lakosaival. Elküldte hozzájuk Jónás prófétát, hogy figyelmeztesse őket, hogy nemsokára az egész várost el fogja pusztítani. De amikor látta, hogy megbánják a bűneiket, megsajnálta őket, és úgy döntött, hogy irgalmaz nekik (Jón 3:1, 10; 4:10, 11). w23.07 32:5

Joás olyan volt, mint egy satnya gyökérzetű fa, amely csak azért nem dől ki, mert ott van mellette egy karó. De amikor a karó, vagyis Jójada már nem volt, a hitehagyás szele kicsavarta a földből. Ezért a hitünk nem függhet csak a hittársaink vagy a családtagjaink ösztönzésétől. Ha meg akarjuk őrizni az odaadásunkat és a mélységes tiszteletünket Jehova iránt, akkor rendszeresen kell tanulmányoznunk, elmélkednünk és imádkoznunk (Jer 17:7, 8; Kol 2:6, 7). Jehova igazán nem kér tőlünk sokat, csupán annyit, amit a Prédikátor 12:13-ban olvashatunk: „Mélységesen tiszteld [szó szerint: „féld”, lábj.] az igaz Istent, és tartsd meg a parancsait, mert ez az ember legfőbb kötelessége.” Ha így teszünk, szilárdak tudunk maradni a hitben, bármit hozzon is a jövő. Semmi sem tudja majd tönkretenni a Jehovához fűződő barátságunkat. w23.06 27:17-19

Jehova Isten jelképes garancialevele ezzel a bevezetővel kezdődik: „az, aki a trónon ül, ezt mondta” (Jel 21:5a). Ez a bevezető a Jelenések könyvében annak a mindössze három esetnek az első előfordulása, amikor Jehova személyesen szólal meg a látomásokban. Ezek szerint az ígérethez tartozó garancia nem egy hatalmas angyaltól, nem is a feltámasztott Jézustól, hanem magától Jehova Istentől származik! Ez a tény kiemeli az ezután következő szavak megbízhatóságát. Jehova olyan „Isten, aki nem hazudhat” (Tit 1:2). Ezért semmilyen kétségünk nem lehet afelől, hogy amit ezután mond, az is igaz. A bevezető után Jehova ezt mondta: „Mindent újjáteszek!” (Jel 21:5). Érdekes, hogy bár a jövőbeli változásról van szó, nem úgy fogalmazott, hogy „mindent újjá fogok tenni”, hanem hogy „mindent újjáteszek”, mintha csak épp most tenné. Vagyis teljesen biztos, hogy megvalósítja az ígéretét (Ézs 46:10). w23.11 46:7-8

Péter küzdött a gyengeségeivel. Például egyszer, amikor Jézus arról beszélt, hogy szenvednie kell majd, és kínhalált halnia, Péter helyre akarta igazítani őt (Márk 8:31–33). A többi tanítvánnyal együtt pedig ő is többször vitatkozott azon, hogy melyikük a nagyobb (Márk 9:33, 34). Jézus utolsó éjszakáján levágta egy ember fülét (Ján 18:10). Ugyanazon az éjjelen félelmében háromszor is letagadta, hogy ismeri a barátját, Jézust (Márk 14:66–72). Emiatt keserves sírásra fakadt. Jézus nem mondott le erről a megtört szívű apostolról. Miután feltámadt, lehetőséget adott Péternek arra, hogy bizonyítsa, mennyire szereti őt. Arra kérte, hogy legyen a juhocskái pásztora, ő pedig készségesen vállalta ezt a szolgálatot (Ján 21:15–17). Pünkösdkor ott volt Jeruzsálemben a többi tanítvánnyal, és így az elsők között lett felkenve szent szellemmel. w23.09 40:6-7

Péter így buzdította a véntársait: „terelgessétek Isten gondjaitokra bízott nyáját” (1Pét 5:1–4). Ha vén vagy, biztosan szeretnéd a testvéreid gondját viselni. De talán olyan sok a teendőd, és olyan fáradt vagy, hogy képtelen vagy még pásztorkodni is. Mit tehetsz? Mondd el Jehovának, hogy szeretnél jó pásztor lenni. Péter ezt írja: „ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki rá van utalva az Istentől kapott erőre” (1Pét 4:11). A testvérek olyan gondokkal küzdhetnek, melyeket ma még nem lehet megoldani. De ne feledd, a „főpásztor”, Jézus Krisztus többet tud tenni értük, mint bármelyik vén. És ő nemcsak az új világban lesz a segítségükre, hanem már most is. Isten csak annyit kér tőletek, vénektől, hogy szeressétek a testvéreiteket, pásztorkodjatok fölöttük, és legyetek példaképeivé a nyájnak. w23.09 41:13-14

Kerülnünk kell az emberi okoskodást. Ha átvesszük a világ gondolkodásmódját, háttérbe szorulhat Jehova és a törvényei (1Kor 3:19). Ennek a világnak a bölcsessége vonzó a testi vágyaknak. Pergamonban és Tiatirában néhány keresztény átvette a bálványimádó és erkölcstelen emberek nézeteit. Jézus mindkét gyülekezetnek szigorú tanácsot adott, mert megtűrték az erkölcstelenséget (Jel 2:14, 20). Az emberek napjainkban is megpróbálnak torz elképzeléseket ültetni az elménkbe. Családtagok és ismerősök talán rá akarnak venni minket, hogy szegjük meg Isten törvényeit. Azt mondhatják, hogy semmi rossz sincs abban, ha a vágyainkat követjük, és ne legyünk már olyan maradiak, hogy a Biblia elavult elvei szerint élünk. Olykor úgy érezhetjük, hogy Jehova útmutatásai nem elég részletesek. Talán hajlunk rá, hogy „[túlmenjünk] azokon, amik írva vannak” (1Kor 4:6). w23.07 31:10-11

Jézus anyjának, Máriának megerősítésre volt szüksége. Miután Gábriel közölte vele, hogy fiút fog szülni, sok minden aggaszthatta. Először is, hogyan fog teherbe esni, ha nincs még férjnél? Hogyan neveljen fel egy gyermeket, aki aztán a Messiás lesz, ha még nincs szülői tapasztalata? És hogyan fogja ezt a helyzetet elmagyarázni a vőlegényének, Józsefnek? (Luk 1:26–33). Mária segítségért fordult másokhoz. Megkérte Gábrielt, hogy mondjon el még részleteket (Luk 1:34). Később pedig elment „a hegyvidékre, Júda egyik városába”, hogy meglátogassa egy rokonát, Erzsébetet. Tőle kedves dicséretet kapott, és Jehova ihletésére még egy próféciát is mondott Mária születendő gyermekéről (Luk 1:39–45). Mária lelkesedésében ezt mondta Jehováról: „Hatalmas dolgokat vitt véghez karjával” (Luk 1:46–51). Tehát Jehova Gábrielt és Erzsébetet is felhasználta Mária érdekében. w23.10 43:10-12

Jehova Isten egy korlátozott létszámú csoportot, 144 000 keresztényt felken a szent szellemével, hogy papokként szolgáljanak Jézus Krisztussal az égben (Jel 14:1). A hajlékban a szenthely azt a különleges kapcsolatot jelképezi, hogy Isten a szellemi fiaivá fogadta őket, jóllehet még itt élnek a földön (Róma 8:15–17). A hajlékban a szentek szentje Jehova égi lakhelyét szemlélteti. A szenthelyet és a szentek szentjét elválasztó függöny Jézus fizikai testét jelképezi. Ez az emberi test volt az akadálya annak, hogy Jézus mint a jelképes templom főpapja belépjen az égbe. Amikor feláldozta a testét, megnyitotta az égi élet lehetőségét az összes felkent keresztény előtt. Nekik is le kell mondaniuk a fizikai testükről, hogy elnyerhessék a jutalmukat, az égi életet (1Kor 15:50; Héb 10:19, 20). w23.10 45:13

Gedeon szelíden válaszolt az efraimiták kérdéseire (Bír 8:1–3). Nem vágott vissza, türelmesen meghallgatta őket, majd kedvesen oldotta a feszültséget. A vének bölcsen teszik, ha Gedeonhoz hasonlóan figyelmesen meghallgatják azokat, akik kritizálják őket, és szelíden válaszolnak (Jak 3:13). Ezzel hozzájárulnak a gyülekezet békéjéhez. Amikor az emberek dicsőítették Gedeont a Midián felett aratott győzelemért, ő szerényen Jehovára irányította a figyelmet (Bír 8:22, 23). Ezt a vének is megtehetik, ha Jehovának tulajdonítják az érdemet mindenért, amit megvalósítanak (1Kor 4:6, 7). Például ha megdicsérnek egy vént, mert ügyesen tanít, ő a figyelmet a Bibliára irányíthatná, és kifejezhetné, hogy sokat köszönhet a szervezettől jövő kiváló oktatásnak. Vének, időnként gondolkodjatok el azon, hogy amikor tanítotok, ki kerül a figyelem középpontjába. w23.06 25:7-8

Ha úgy érezzük, hogy nem azt a választ kaptuk Jehovától az imáinkra, amit kértünk, érdemes megkérdezni magunktól: „Lehet, hogy valami mást kellene kérnem Jehovától?” Természetesen mi gyakran úgy gondoljuk, hogy tudjuk, mi a legjobb nekünk. De nem biztos, hogy amit kérünk, az hosszú távon is a javunkra válik. Az is előfordulhat, hogy Jehova tud egy jobb megoldást, vagy hogy a kérésünk nincs teljesen összhangban az akaratával (1Ján 5:14). Gondoljunk olyan szülőkre, akik azt kérik Jehovától, hogy tartsa meg a gyermeküket az igazságban. Ez egy helyénvaló kérésnek tűnik. Csakhogy tudjuk, hogy Jehova senkit sem kényszerít az imádatára. Azt szeretné, ha mindenki szabad akaratából szolgálná őt (5Móz 10:12, 13; 30:19, 20). Ezért a szülők inkább azt kérhetnék Jehovától, hogy segítsen nekik úgy nevelni a gyermeküket, hogy megszeresse őt (Péld 22:6; Ef 6:4). w23.11 49:5, 12

Miért fontos, hogy vigasztalással is kifejezzük a szeretetünket? Egy bibliai forrásmű szerint a Pál által használt „vigasztalni” szó azt jelenti, hogy „valaki ott áll a társa mellett, és bátorítja, amikor az súlyos próbán megy keresztül”. Szóval, ha ott vagyunk a testvéreink mellett a próbáikban, és vigasztaljuk őket, azzal segítünk nekik talpra állni, és továbbhaladni az élethez vezető keskeny úton. Ha együttérzően meghallgatjuk őket, abból biztosan érzik a szeretetünket (2Kor 7:6, 7, 13). Ahhoz, hogy meg tudjunk másokat vigasztalni, könyörületesnek kell lennünk, hiszen ez a tulajdonság indít minket arra, hogy tegyünk valamit mások szenvedésének az enyhítéséért. Pál is összekapcsolta a könyörületet a vigasztalással, amikor Jehovát úgy jellemezte, hogy ő „a gyengéd és irgalmas Atya, az az Isten, aki minden helyzetben vigaszt nyújt” (2Kor 1:3). w23.11 47:8-10

Krisztus minden tanítványának számítania kell arra, hogy szenvedni fog. Nézzük Pál apostol példáját, aki ezt írta a tesszalonikaiaknak: „amikor nálatok voltunk, megmondtuk nektek előre, hogy nyomorúságot kell átélnünk, és pontosan ez történt” (1Tessz 3:4). A korintusziaknak írt levelében pedig így fogalmazott: „szeretnénk, ha tudnátok, testvérek, hogy milyen nyomorúságot éltünk át …abban sem voltunk biztosak, hogy életben maradunk” (2Kor 1:8; 11:23–27). A keresztényeknek ma is kell számítaniuk nehézségekre (2Tim 3:12). Ha követed Jézust, a barátaid vagy rokonaid ellenségesek lehetnek. Előfordult, hogy a munkahelyeden nehézségek adódtak azért, mert becsületes akartál maradni? (Héb 13:18). Vagy esetleg a hatóságok részéről tapasztalsz üldözést amiatt, hogy prédikálsz? Bármilyen helyzetben legyél is, Pál szavaival összhangban te is ujjonghatsz. w23.12 51:9-10

Jákob nagyon sok nehézséget élt át. Két fia, Simeon és Lévi szégyent hozott a családra, és Jehova nevére is. Aztán szeretett felesége, Ráhel az életét vesztette, amikor megszülte a második fiukat. És amikor Jákob már nagyon idős volt, az egész családnak Egyiptomba kellett költöznie egy súlyos éhínség miatt (1Móz 35:16–19; 37:28; 45:9–11, 28). Annak ellenére, amiken keresztülment, végig bízott abban, hogy Jehova valóra váltja az ígéreteit. Jehova pedig biztosította őt a támogatásáról. Például az áldásának köszönhetően Jákob nagyon gazdag lett. És képzelhetjük, mennyire hálás volt Jehovának, amikor találkozott Józseffel, akit már régóta halottnak hitt. Azért tudott kitartani a sokféle nehézség közepette, mert szoros barátságban volt Jehovával (1Móz 30:43; 32:9, 10; 46:28–30). Ha közel húzódunk Jehovához, mi is meg tudunk birkózni bármilyen nehéz élethelyzettel. w23.04 17:6-7

A 23. zsoltár egy olyan ének, amely a Jehova szeretetébe és gyengéd törődésébe vetett bizalmat fejezi ki. Az írója, Dávid elmondja, hogy milyen szoros kapcsolat fűzi őt Jehovához, akit a pásztorának nevez. Teljes biztonságban érezte magát, mert engedte, hogy Jehova vezesse őt. Tudta, hogy Jehova az élete minden napján szeretettel fog bánni vele. Miért volt ebben ennyire biztos? Dávid azért mondhatta ezt, mert érezte Jehova törődését, és hogy a gondoskodása állandó volt. Azt is tudta és érezte, hogy Jehova a barátja, és támogatja őt. Ezért biztos volt abban, hogy bármit hozzon is a jövő, ezután is számíthat rá. Mivel ennyire bízott abban, hogy Jehova szereti, le tudta küzdeni az aggodalmait. Belső béke és öröm hatotta át (Zsolt 16:11). w24.01 4:12-13

A II. világháború óta Jehova népe sok országban szabadon prédikálhat, így nagyon sokan megismerhették Jehovát. A vezetőtestület ma is mindenben követi Krisztus vezetését. Szeretnék, ha az útmutatásaik összhangban lennének Jehova és Krisztus akaratával. Ezek az útmutatások a körzetfelvigyázókon és a véneken keresztül jutnak el a gyülekezetekhez. A felkent vének, és tágabb értelemben az összes vén Krisztus „jobb kezében” van (Jel 2:1). Persze egyik vén sem tökéletes, és követnek el hibákat. Ez így volt Mózessel, Józsuéval és az apostolokkal is (4Móz 20:12; Józs 9:14, 15; Róma 3:23). Ennek ellenére biztosak lehetünk abban, hogy Krisztus figyelemmel kíséri és irányítja a hű rabszolgát és a kinevezett véneket, és ezután is így fog tenni. Tehát minden okunk megvan rá, hogy bízzunk az útmutatásban, amelyet a kinevezett férfiakon keresztül nyújt. w24.02 8:13-14

Azzal szerezhetünk örömet Jehovának, ha mélységes szeretettel és hálával beszélünk róla. Észben tartjuk, hogy a szolgálatban az a célunk, hogy segítsünk az embereknek közeledni Jehovához, és hogy ők is úgy megszeressék őt, mint ahogyan mi (Jak 4:8). Szívesen megmutatjuk nekik a Bibliából a vonzó tulajdonságait: a szeretetét, az igazságosságát, a bölcsességét és a hatalmát. Azzal is Jehovát dicsérjük, ha igyekszünk utánozni őt. Ez meg fog látszani a viselkedésünkön a mindennapokban, és az embereknek fel fog tűnni, hogy másak vagyunk (Máté 5:14–16). Talán lehetőségünk nyílik rá, hogy elmondjuk nekik, hogy ez miért van. Ennek pedig az lehet az eredménye, hogy az őszinte szívű emberek vonzódni fognak Istenünkhöz. Ha ilyen módokon dicsérjük Jehovát, azzal örömet szerzünk neki (1Tim 2:3, 4). w24.02 6:7

Ahhoz, hogy érett kereszténnyé válj, fontos elsajátítanod hasznos képességeket. Ezek segíteni fognak abban, hogy el tudd látni a gyülekezeti feladataidat, jó kapcsolatban legyél másokkal, és gondoskodni tudj magadról és a családodról. Tanulj meg például jól írni és olvasni! A Biblia szerint úgy lehet valaki boldog és sikeres, ha mindennap olvassa Isten Szavát, és elmélkedik rajta (Zsolt 1:1–3). Így jobban megérti, hogyan gondolkodik Jehova, ez pedig segít neki tisztán látni egy-egy helyzetben, és jól alkalmazni a bibliai alapelveket (Péld 1:3, 4). A testvérek és testvérnők nagy hasznot merítenek abból, ha valaki ügyesen tud tanítani, és jó tanácsokat tud adni a Bibliából. Ha megtanulsz jól írni és olvasni, akkor a te előadásaid és hozzászólásaid is tartalmasak és hiterősítőek lesznek. Ezenkívül hasznos jegyzeteket tudsz majd készíteni, melyek a te hitedet is megerősítik, és másokat is buzdíthatsz velük. w23.12 53:9-11

Ha félsz, elmélkedj azon, hogy mit fog tenni Jehova a jövőben. A 2014-es regionális kongresszus egyik bemutatójában egy apa átfogalmazta a 2Timóteusz 3:1–5-öt: „Azt pedig tudd meg, hogy az új világ a legboldogabb időszak lesz. Mert akkor az emberek szeretni fogják egymást meg a szellemi kincseket, szerények és alázatosak lesznek, dicsérni fogják Istent, engedelmesek lesznek a szüleiknek, hálásak és hűségesek lesznek, nagyon fogják szeretni a családjukat, készek lesznek a megegyezésre, mindig jót mondanak másokról, lesz önuralmuk, szelídek lesznek, szeretni fogják a jóságot, megbízhatóak és rugalmasak lesznek. Inkább Istent fogják szeretni, semmint az élvezeteket, és őszinte istenfélelem vezérli őket. Ragaszkodj az ilyen emberekhez!” Te is beszélgetsz arról a családtagjaiddal vagy a testvérekkel arról, hogy milyen lesz az élet az új világban? w24.01 1:13-14

Mennyire megnyugtató, hogy „Jehova örömét leli népében”! (Zsolt 149:4). De lehet, hogy némelyek valami miatt annyira elcsüggednek, hogy nem hiszik el, hogy Jehova örömét leli bennük. Az igazság az, hogy már a bibliai időkben is voltak Jehovának olyan szolgái, akik ilyen érzésekkel küzdöttek (1Sám 1:6–10; Jób 29:2, 4; Zsolt 51:11). A Biblia egyértelműen azt tanítja, hogy tökéletlen emberek is elnyerhetik Isten tetszését. Mit kell ehhez tenniük? Hinniük kell Jézus Krisztusban, és meg kell keresztelkedniük (Ján 3:16). Ezzel mások előtt is nyilvánvalóvá teszik, hogy megbánták a bűneiket, és megígérték Istennek, hogy az ő akaratáért élnek (Csel 2:38; 3:19). Amikor mi is megtettük ezeket a lépéseket, hogy jó kapcsolatba kerülhessünk Jehovával, nagyon boldoggá tettük őt. Ha őszintén igyekszünk az önátadásunknak megfelelően élni, elégedett velünk, sőt, a meghitt barátainak tart minket (Zsolt 25:14). w24.03 13:1-2

Ha megtiltják a hatóságok, hogy prédikáljunk, kövessük a tanítványok példáját. Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova segíteni fog, hogy ellássuk a szolgálatunkat. Imádkozzunk bátorságért, bölcsességért, valamint a próbák idején is. Sokunk szenved valamilyen betegség vagy érzelmi probléma miatt, gyászolja egy szeretett hozzátartozóját, családi gondokkal küzd, üldözést vagy más próbát él át. Egy világjárvány vagy egy háború pedig még jobban megnehezíti az életünket. Öntsd ki a szíved Jehovának, mondd el neki, milyen helyzetben vagy, mintha csak a legjobb barátoddal osztanád meg az érzéseidet. Biztos lehetsz benne, hogy égi Atyád „cselekszik az érdekedben” (Zsolt 37:3, 5). Ha állhatatosak vagyunk az imában, az segít kitartani a nyomorúságban (Róma 12:12). Jehova tudja, min megyünk keresztül, és meghallja a segélykiáltásunkat (Zsolt 145:18, 19). w23.05 20:12-15

Mielőtt meghoznánk egy komoly döntést, érzékelnünk kell, hogy „mi Jehova akarata”, és aztán összhangban is kell cselekednünk azzal (Ef 5:17). Úgy tudunk egy helyzetben Jehova gondolkodása szerint eljárni, ha utánanézünk, milyen bibliai alapelveket tudnánk alkalmazni. Ezek segítenek jó döntést hoznunk. „A gonosz”, vagyis az ellenségünk, Sátán azt szeretné, hogy az ő világában tűzzünk ki célokat, és emiatt egyáltalán ne maradjon időnk Jehova szolgálatára (1Ján 5:19). Előfordulhat, hogy az anyagi dolgok, az oktatás vagy a munkahely fontosabbá válik valakinek, mint az, hogy többet tegyen Jehova szolgálatában. Ha ez megtörténne, az azt mutatná, hogy a gondolkodását már formálja Sátán világa. Ezekkel a dolgokkal önmagukban nincsen semmi baj, de ne engedjük, hogy az első helyre kerüljenek az életünkben. w24.03 12:16-17