Augusztus

A fenti bibliaversnek két fő tanulsága van: 1. az igazságosakat is érik bajok, 2. Jehova kiszabadítja őket a próbáikból. De konkrétan hogyan segít nekünk Jehova? Például megtanít reálisan gondolkodni az életről. Azt ígéri, hogy sok örömünk lesz, ha őt szolgáljuk, de arra is figyelmeztet, hogy ettől még nem fogunk mentesülni a nehézségektől (Ézs 66:14). Ezért arra ösztönöz, hogy koncentráljunk a jövőre, arra az időre, amikor örökké boldogan élhetünk, ahogyan azt eredetileg akarta (2Kor 4:16–18). Addig pedig minden egyes nap erőt ad a kitartáshoz (Sir 3:22–24). Sokat tanulhatunk Jehova régen élt és mai hűséges szolgáinak a példájából. Bármelyikünket érhetnek váratlan nehézségek, de ha Jehovára támaszkodunk, ő biztosan fenntart minket (Zsolt 55:22). w23.04 17:3-4

József és Mária még akkor is hajlandó volt engedelmeskedni a felsőbb hatalomnak, amikor ez nehézséget okozott nekik (Luk 2:1–6). Mária kilenc hónapos terhes volt, amikor a római császár, Augustus népszámlálást rendelt el. Ez komoly próbát jelentett Józsefnek és Máriának, hiszen el kellett utazniuk a 150 kilométerre lévő Betlehembe, mégpedig egy dimbes-dombos vidéken át. Az utazás meglehetősen kényelmetlen lehetett, főleg Máriának. Biztosan aggódtak, hogy minden rendben lesz-e. Mi lesz, ha utazás közben kezd vajúdni Mária, és baja esik a babának, a várva várt Messiásnak? Vajon felmerült bennük, hogy az aggályaik miatt nem tesznek eleget a rendeletnek? Ez meg sem fordult a fejükben. Jehova pedig nagy gonddal óvta őket az úton, amiért engedelmeskedtek. Biztonságban megérkeztek Betlehembe, ahol aztán Mária életet adott egy egészséges kisbabának, és így beteljesítette a bibliai próféciát (Mik 5:2). w23.10 42:9, 11-12

Mit tehetsz, ha félsz hozzászólni az összejöveteleken? Hasznosnak találhatod azt a tanácsot, hogy készülj fel alaposan (Péld 21:5). Minél jobban ismered az anyagot, annál könnyebb hozzászólnod. Egy másik javaslat, hogy rövid válasszal készülj, mert ez kevesebb aggodalomra ad okot (Péld 15:23; 17:27). Ha a saját szavaiddal rövid válaszokat adsz, az azt bizonyítja, hogy jól felkészültél, és világosan érted az anyagot. De mit tegyél, ha még mindig félsz attól, hogy többször is válaszolj, pedig már számos javaslatot kipróbáltál? Ne feledd, Jehova nagyra értékeli az erőfeszítéseidet (Luk 21:1–4). És ahhoz, hogy a tőled telhető legjobbat add neki, nem kell túl magasra tenned a mércét (Flp 4:5). Mérd fel észszerűen, hogy mire vagy képes, tűzz ki ezzel összhangban egy célt, és imádkozz, hogy nyugodt tudj maradni. Kezdetben az is jó cél lehet, hogy csupán egyszer hozzászólj. w23.04 18:6-8

Pál apostol katonákhoz hasonlítja a keresztényeket, akik készen kell állnak a harcra. Ehhez szükségünk van a hit és a szeretet mellvértjére, valamint a reménység sisakjára. A mellvért megvédte a katona szívét, a hit és a szeretet is megvédi a jelképes szívünket. Ezek segítenek kitartóan szolgálnunk Jehovát, és követnünk Jézust. Ha erős a hitünk, biztosak leszünk benne, hogy Jehova megjutalmaz minket, amiért teljes szívünkkel keressük őt (Héb 11:6). A hit abban is segít, hogy hűségesen támogassuk a vezetőnket, Jézust a nehéz időkben is. Hogyan erősíthetjük a hitünket? Például úgy, ha megvizsgáljuk olyan testvéreink történetét, akik az üldözés vagy az anyagi gondok ellenére is feddhetetlenek maradtak. Azoknak a példája pedig, akik egyszerűsítettek az életükön, hogy többet tudjanak tenni Jehováért, arra ösztönözhet minket, hogy óvakodjunk az anyagias gondolkodástól. w23.06 26:8-9

Az önuralom segít, hogy uralni tudjuk az érzéseinket és a tetteinket. Szükségünk van rá, hogy elérhessük a célunkat, különösen, ha ezt a célt nehéz elérni, vagy ha nem érzünk rá indíttatást. Mivel az önuralom a szellem gyümölcsének a része, kérjünk Jehovától a szelleméből (Luk 11:13; Gal 5:22, 23). A mai világban gyakorlatilag nem számíthatunk ideális és tökéletes körülményekre. Így, ha ilyesmikre várnánk, lehet, hogy soha nem érnénk el a céljainkat. Előfordulhat, hogy azért nem vagyunk motiváltak, mert időközben kiderül, hogy nagyon nehéz elérni a kitűzött célunkat. Ha veled is ez a helyzet, akkor kisebb lépésekre bonthatnád a célodat. Például, ha szeretnél fejlődni egy tulajdonságban, először próbáld meg, hogy kisebb dolgokban mutatod ki. Vagy ha szeretnéd kiolvasni a Bibliát, próbáld ki, hogy eleinte rövidebb időt töltesz az olvasással. w23.05 24:11-13

Az utolsó napokban Jehova Isten a szervezetét használja fel, hogy folyamatosan gondoskodjon számunkra szellemi táplálékról, és arról, hogy továbbra is haladni tudjunk a Szentség útján (Ézs 35:8; 48:17; 60:17). Amikor valaki elfogadja a bibliatanulmányozást, akkor lehetőséget kap arra, hogy jelképesen szólva rálépjen a Szentség útjára. Vannak, akik viszonylag rövid időn belül elhagyják ezt az országutat, mások viszont kitartanak rajta. Úgy döntenek, hogy egészen addig haladnak, amíg el nem érik az úti célt. De mi is az úti cél? A felkent keresztényeknek a Szentség útja Isten paradicsomában ér véget, amely az égben van (Jel 2:7). A földi reménységűeknek pedig addig tart, amíg el nem érik a tökéletességet az 1000 év végén. Ha te is ráléptél erre az útra, tarts ki rajta, és sose nézz hátra! w23.05 22:15-18

Ha elgondolkozol azon, mennyi mindent köszönhetsz Jehovának, vágyni fogsz rá, hogy átadd magad neki (Zsolt 116:12–14). A Biblia találóan írja azt Jehováról, hogy ő „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” forrása (Jak 1:17). És ez tényleg így van. Soha senki nem mutatott nála nagyobb szeretetet, hiszen kész volt értünk odaadni az egyszülött Fiát, Jézus Krisztust. A váltság tette lehetővé, hogy meghitt kapcsolatba kerülhetsz égi Atyáddal. Ezenkívül az örök élet csodálatos reménységét adja neked (1Ján 4:9, 10). Ha a te szíved is csordultig van hálával, akkor biztosan arra fogsz vágyni, hogy átadd az életed neki (5Móz 16:17; 2Kor 5:15). w24.03 9:8

Lót olyan férfi volt, „akit nagyon gyötört a törvényszegő emberek gátlástalan viselkedése” (2Pét 2:7, 8). Miért? Mert istenfélő volt, szerette az Atyját, és tudta, hogy ő gyűlöli ezt a viselkedést. Ez segített neki, hogy ne vegye át a züllött emberek viselkedését. Hozzá hasonlóan mi is olyan világban élünk, ahol az emberek többsége alig, vagy egyáltalán nem veszi figyelembe Jehova magas erkölcsi mércéjét. De ha szeretjük Atyánkat, és mélységesen tiszteljük őt, erkölcsileg tiszták maradunk. Jehova úgy segít nekünk ebben, hogy a Példabeszédek könyvében komoly figyelmeztetéseket és kedves ösztönzést íratott le. Ezek a javunkra válnak, legyünk férfiak vagy nők, fiatalok vagy idősek. Ha mélységesen tiszteljük Jehovát, akkor nem barátkozunk olyanokkal, akik erkölcstelenül élnek. w23.06 28:1-2, 5

Lehet, hogy már kiálltál ellenségeskedést a családod részéről, vagy hoztál anyagi áldozatokat azért, hogy első helyre tudd tenni az életedben a királyságot (Máté 6:33). Biztos lehetsz benne, hogy Jehova tudja, mi mindent tettél érte (Héb 6:10). Valószínűleg már tapasztaltad, amiről Jézus beszélt: „senki sem hagyott el házat vagy fiú- vagy lánytestvéreket vagy anyát vagy apát vagy gyermekeket vagy szántóföldeket énértem és a jó hírért, aki 100-szor annyit ne kapna most, ebben az időszakban – házakat, fiú- vagy lánytestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözéssel együtt –, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet” (Márk 10:29, 30). Igen, Jehova mindig jóval több áldást ad, mint amennyi áldozatot hozunk (Zsolt 37:4). w24.03 10:5

Amikor a Júdeában élő keresztények éhínség miatt szenvedtek, az antiókiai testvérek elhatározták, hogy „a lehetőségeik szerint segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek” (Csel 11:27–30). Bár messze éltek tőlük, úgy döntöttek, hogy mindenképp segítenek nekik (1Ján 3:17, 18). Nekünk is lehetőségünk van könyörülettel bánni azokkal a testvéreinkkel, akik katasztrófát élnek át. Egy ilyen helyzetben megkérdezhetjük a gyülekezetünk véneit, hogy tehetünk-e valamit a testvéreinkért. Ezenkívül adományt küldhetünk a világméretű munka támogatására, és imádkozhatunk a szenvedő hittársainkért. Sok testvérünk nélkülözik. Szeretnénk velük könyörületesek lenni, és segíteni nekik. Így amikor eljön a királyunk, Krisztus Jézus, hogy végrehajtsa az ítéletét, ezt mondja majd nekünk: „Jöjjetek… örököljétek a királyságot” (Máté 25:34–40). w23.07 29:9-10, 12

Jehovához hasonlóan Jézus is észszerű. Tudta, hogy Isten „csak Izrael népének elveszett juhaihoz” küldte, mégis rugalmas volt. Amikor egy nem zsidó asszony könyörgött neki, hogy gyógyítsa meg a démontól gyötört lányát, ő könyörületesen megtette ezt (Máté 15:21–28). Egy másik példa az, ahogyan Péterrel bánt. Jézus egyszer kijelentette, hogy aki megtagadja őt, azt ő is meg fogja tagadni (Máté 10:33). Mégsem vetette el Pétert, pedig háromszor is megtagadta őt. Könyörületesen bánt vele; figyelembe vette, hogy Péter őszintén bánja, amit tett, és hogy alapvetően egy istenfélő férfi. Ezért a feltámadása után megjelent Péternek, és minden bizonnyal biztosította róla, hogy nagyon szereti és megbocsátott neki (Luk 24:33, 34). Egyértelműen láthattuk, hogy Jehova Isten és Jézus észszerű, és tudjuk, hogy tőlünk is ezt várják el. w23.07 32:6-7

Hogyan érvelhetnénk azoknak, akik kételkednek abban, hogy eljön az új világ? Először is, Jehova ígérte meg. A Jelenések könyve ezt írja: „az, aki a trónon ül, ezt mondta: »Mindent újjáteszek!«” Jehovának megvan ehhez a bölcsessége és a hatalma, és vágyik is rá. Másodszor, Jehova nézőpontjából a teljesedése annyira biztos, mintha már valóság lenne. Ezért joggal mondja ezt: „Megbízhatók és igazak ezek a szavak.” „Megvalósultak!” És harmadszor, ha Jehova valamit elkezd, akkor azt véghez is viszi. Erre utalnak a következő szavai: „Én vagyok az alfa és az ómega” (Jel 21:6). Jehova bizonyítani fogja, hogy Sátánt hazudott és kudarcot vallott. Ha legközelebb valaki hitetlenkedve fogadja a Jelenések 21:4 szavait, jusson eszedbe az 5. és 6. vers. Mutasd meg neki Jehova jelképes aláírását. Magyarázd el, hogy ennek a részletei hogyan biztosítanak minket arról, hogy Jehova megvalósítja az eredeti szándékát (Ézs 65:16). w23.11 46:18-19

Jehova akkor ígérte ezt Ábrahámnak, amikor már 75 éves volt, és még nem volt gyermeke. Látta Ábrahám ennek az ígéretnek a beteljesedését? Csak részben. Miután átkelt az Eufráteszen, még 25 év telt el, mire csoda útján megszületett a fia, Izsák. És további 60 év telt el, amikor meglátta az unokáit, Ézsaut és Jákobot (Héb 6:15). De csak a halála után lett nagy nemzet a leszármazottaiból, akik idővel megkapták az ígéret földjét. Mégis meghitt barátságban volt a Teremtőjével (Jak 2:23). És mennyire fog örülni az új világban, hogy a hitének és türelmének köszönhetően valóban minden nemzet áldásban részesült! (1Móz 22:18). Mit tanulhatsz Ábrahámtól? Lehetséges, hogy az életed során nem látod meg Jehova minden ígéretének a teljesedését. De ha te is türelmes vagy, akkor már most sok jót kaphatsz Jehovától, az új világban pedig bőségesen kiárasztja rád az áldását (Márk 10:29, 30). w23.08 35:14

Uzziás király fiatalon alázatos volt. Megtanulta mélységesen tisztelni az igaz Istent. 68 évig élt, és az élete nagy részében Jehova áldását élvezte (2Krón 26:1–4). Így számos ellenséges nemzet felett győzelmet aratott, és Jeruzsálemet is megerősítette (2Krón 26:6–15). Biztos sok örömet talált abban, hogy mi mindent tudott megvalósítani Jehova támogatásával (Préd 3:12, 13). Hozzá volt szokva, hogy utasításokat adjon másoknak. Talán emiatt gondolta úgy egy idő után, hogy bármit megtehet. Elbizakodottan bement a templomba, hogy füstölőszert égessen, amihez a királyoknak nem volt joguk (2Krón 26:16–18). Azária főpap megpróbálta jobb belátásra bírni, de erre ő dühös lett. Jehova ezért leprával büntette meg (2Krón 26:19–21). Milyen kár, hogy így tönkretette a hűséges életútját! Mennyire máshogy alakult volna az élete, ha alázatos marad! w23.09 38:9-10

Péter apostol még azután is küzdött a gyengeségeivel, miután felkent keresztény lett. Tudta, hogy Jehova „nem részrehajló”, és hogy a körülmetéletlen nem zsidók is a keresztény gyülekezethez tartozhatnak. Ő is a tanúja volt annak, amikor i. sz. 36-ban egy nem zsidó, Kornéliusz is megkapta a szent szellemet (Csel 10:34, 44, 45). Péter ezután szívesen evett együtt nem zsidó keresztényekkel, pedig korábban ilyet soha nem tett. Ám voltak olyan, zsidókból lett keresztények, akik nem nézték ezt jó szemmel. Amikor néhányuk Antiókiába érkezett, Péter talán a tőlük való félelemből nem evett együtt a nem zsidó keresztényekkel. Pál apostol nyilvánosan megdorgálta ezért a képmutató viselkedésért (Gal 2:13, 14). Péter hibát követett el, de nem engedte, hogy ez a botlását okozza. w23.09 40:8

Az őszinte önvizsgálat felszínre hozhatja a hiányosságainkat. De ne keseredjünk el miattuk, hiszen „kedves az Úr [Jézus]”, és segíteni fog fejlődni (1Pét 2:3). Péter erről is biztosít mindannyiunkat: „Isten… maga fogja befejezni a képzéseteket. Megszilárdít… benneteket”. Volt, hogy Péter méltatlannak érezte magát arra, hogy Isten Fiával legyen (Luk 5:8). De Jehova és Jézus szeretettel segített neki, hogy ne adja fel, hanem Krisztus hű követője maradjon. Így felbecsülhetetlen értékű jutalomban részesült: bemehetett „Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és megmentőnknek örök királyságába” (2Pét 1:11). Ha Péterhez hasonlóan kitartunk, és engedjük, hogy Jehova képezzen, akkor elérjük a hitünk célját, a megmentést, vagyis elnyerjük az örök életet (1Pét 1:9). w23.09 41:16-17

Az ókori hajléknak csak egy udvara volt, egy körülkerített nyitott terület. A papok itt látták el a feladataikat. Ezen az udvaron volt a nagy rézoltár az égőáldozatoknak, valamint egy rézmedence, ahol a papoknak meg kellett mosakodni, mielőtt szent szolgálatot végeztek (2Móz 30:17–20; 40:6–8). Jézus Krisztus felkent testvérei közül azok, akik ma még a földön élnek, a jelképes templom belső udvarában szolgálják hűségesen Istent. A medence azért fontos, mert arra emlékezteti őket – és minden keresztényt –, hogy erkölcsileg és az imádat szempontjából tisztának kell lenniük. De hol imádja Jehovát a nagy sokaság? János apostol látta, hogy „Isten trónja előtt [állnak], és éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek neki a templomában”. A nagy sokaság a jelképes templom külső udvarában imádja Istent (Jel 7:9, 13–15). Páratlan megtiszteltetés, hogy mindannyian a nagy jelképes templomban imádhatjuk Istent! w23.10 45:15-16

Jehova a vének által megerősít minket (Ézs 32:1, 2). Ezért ha gondjaink vannak, beszéljünk a vénekkel, és ha felajánlják a segítségüket, ne habozzunk elfogadni. Jehova általuk erőt önthet belénk. Minden kereszténynek az a csodálatos reménysége, hogy örökké élhet vagy a paradicsomi földön, vagy az égi királyságban. Ez a különleges reménység erőt tud adni nekünk (Róma 4:3, 18, 19). Képessé tesz arra, hogy kitartsunk a próbáinkban, buzgón hirdessük a jó hírt, és odaadóan végezzük a feladatainkat Jehova szervezetében (1Tessz 1:3). Ebből a reménységből merített erőt Pál apostol is. Azt írta, hogy szorult helyzetben van, tanácstalan, üldözik és leterítik őt, sőt még az életét is veszélyben érezte (2Kor 4:8–10). De volt ereje kitartani a próbákban, mert a reménységére összpontosított (2Kor 4:16–18). Mivel elmélkedett az égi reménységén, elmondhatta, hogy belül „napról napra megújul”. w23.10 43:14-17

Amikor imádkozunk, kérdezzük meg magunktól: „Jehova vajon elérkezettnek látja, hogy megadja, amit kérek?” Úgy érezhetjük, hogy rögtön szükségünk van arra, amit kérünk, de Jehova tudja a legjobban, mikor van rá a megfelelő idő (1Pét 5:6, 7). Ha nem kapjuk meg rögtön, talán arra gondolunk, hogy a válasz: „nem”. Ám lehet, hogy a válasz: „nem most”. Például egy testvér azt kéri, hogy hadd gyógyuljon meg, de az egészsége nem javul. Ha Jehova megszüntetné a betegségét, Sátán azt állíthatná, hogy a testvér csak érdekből szolgálja Jehovát (Jób 1:9–11; 2:4). Atyánk már kitűzte az idejét annak, amikor minden betegséget megszüntet majd (Ézs 33:24; Jel 21:3, 4). Addig nem számíthatunk rá, hogy csodát téve meggyógyít minket. Így a testvér azért imádkozik Jehovához, hogy adjon neki erőt és belső békét, hogy el tudja viselni a betegséget, és ki tudjon tartani a szolgálatában. w23.11 49:13

Sámson nagy hibát követett el, de nem fordított hátat Jehovának. Kereste az alkalmat, hogy ezután is harcoljon a filiszteusok ellen (Bír 16:28–30). Így könyörgött: „Engedd, hogy bosszút álljak a filiszteusokon”. Jehova pedig meghallgatta őt, és újra óriási erőt adott neki. Sámson ekkor több filiszteust ölt meg, mint egész életében. Bár le kellett aratnia a tettének következményét, továbbra is azt akarta tenni, amivel Jehova megbízta. Ha hibázunk, és tanácsot kapunk, vagy elveszítünk egy kinevezést, ne hagyjunk fel Jehova szolgálatával. Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova sosem mond le rólunk, ezért mi se mondjunk le magunkról! (Zsolt 103:8, 9). Ne gondoljuk, hogy Jehova nem fog többé felhasználni minket, ha hibáztunk. w23.09 37:15-16

Jehova nem örül, amikor próbákat kell elszenvednünk, de a kitartásunk boldoggá teszi. Micsoda áldás, hogy a kitartásunkkal elnyerhetjük Isten tetszését! (Zsolt 5:12). Gondoljunk Ábrahám példájára. Mivel kiállta a hitpróbákat, Jehova örömét lelte benne. Igazságosnak tartotta, és a barátjának hívta (1Móz 15:6; Róma 4:13, 22). Ez ránk is igaz lehet. Jehovának nem az számít, hogy mennyit tudunk tenni a szolgálatában, vagy hogy vannak-e különleges feladataink a szervezetben. Az a legfontosabb neki, hogy hűségesen kitartsunk mellette. És erre mindannyian képesek vagyunk a korunktól, az adottságainktól és a körülményeinktől függetlenül. Te is épp kemény harcot vívsz azért, hogy kitarts egy nehéz próbában? Ha igen, erőt adhat az a gondolat, hogy a kitartásod kedvessé tesz Jehova szemében. És amikor érzed, hogy Jehova így tekint rád, a reménységed még szilárdabb lesz. w23.12 51:13-14

Egy keresztény férfinak meg kell tanulnia jól kommunikálni. Így képes lesz figyelmesen meghallgatni másokat, és megérteni a gondolataikat és az érzéseiket (Péld 20:5). Ezenkívül azt is meg tudja figyelni, hogy mit árul el a másik hangszíne, arckifejezése vagy testbeszéde. Ahhoz, hogy te is megtanulj jól kommunikálni, időt kell töltened másokkal. Nem segít fejlődnöd, ha csak elektronikus formában tartasz kapcsolatot az ismerőseiddel. Ezért keresd a lehetőséget, hogy személyesen beszélgess velük (2Ján 12). Egy érett keresztény férfinak el kell tudnia tartani saját magát és a családját is (1Tim 5:8). Jó, ha elsajátítasz valamilyen szakmát, hogy később munkát találj (Csel 18:2, 3; 20:34; Ef 4:28). Igyekezz jó hírnevet szerezni azzal, hogy keményen dolgozol, és befejezed, amit elkezdtél. Ha így teszel, könnyebben találsz majd munkát, és nagyobb eséllyel tudod megtartani. w23.12 53:12-13

A Bibliában a „Jehova napja” kifejezés arra utal, amikor Jehova megbünteti az ellenségeit, és megszabadítja a népét. Már a múltban is hajtott végre ítéletet (Ézs 13:1, 6; Ez 13:5; Sof 1:8). A mi időnkben pedig „Jehova napja” a hamis vallás elpusztításával fog kezdődni, és Armageddon háborújában csúcsosodik ki. Ahhoz, hogy túléljük majd ezt a „napot”, már most fel kell készülnünk. Sőt, Jézus rávilágított, hogy nem elég pusztán készülődnünk a nagy nyomorúságra, hanem mindig készen kell állnunk rá (Máté 24:21; Luk 12:40). Pál apostol a tesszalonikaiaknak írt első levelében sok hasonlattal élt, hogy segítsen a hittársainak készen állni Jehova napjára. Tudta, hogy az isteni ítélet nem rögtön akkor jön el (2Tessz 2:1–3). Mégis arra ösztönözte a testvéreit, hogy éljenek úgy, mintha bármelyik pillanatban elérkezhetne. Jó, ha mi is megfogadjuk Pál ösztönzését. w23.06 26:1-2

Tokióban az 1970-es évek végén felépült egy 60 emeletes felhőkarcoló. Mivel gyakoriak a földrengések, az emberek azon tűnődtek, hogy vajon kiállja-e a rengéseket. Az építményt úgy tervezték meg, hogy szilárd, ugyanakkor hajlékony legyen, hogy elnyelje a szeizmikus rezgéseket. A keresztények hasonlóak ehhez a felhőkarcolóhoz. Hogyan? Egy kereszténynek rendíthetetlennek, de egyben rugalmasnak is kell lennie. Egyrészt megingathatatlanul ki kell állnia Jehova törvényei és alapelvei mellett. Késznek kell lennie arra, hogy engedelmeskedjen, és nem szabad megalkudnia. Másrészt, ha egy helyzetben lehet vagy kívánatos, akkor észszerűnek, rugalmasnak kell lennie (Jak 3:17). Ha egy keresztény megtalálja ezt a finom egyensúlyt, nem fog a végletekbe esni: nem lesz túlságosan merev, de túl engedékeny sem. w23.07 31:1-2

Sátán többször is megkísértette Jézust, sőt, nyíltan rá akarta venni, hogy fordítson hátat Jehovának (Máté 4:1–11). Az Ördög azon volt, hogy bűnbe vigye Jézust, és megakadályozza abban, hogy kifizesse a váltságot. Jézusnak a szolgálata során sok más próbája is volt, üldözték, sőt halállal fenyegették őt (Luk 4:28, 29; 13:31). A követői hibáit is el kellett viselnie (Márk 9:33, 34). Az élete utolsó napján megkínozták, kigúnyolták, majd egy rendkívül fájdalmas és megalázó kivégzés várt rá (Héb 12:1–3). A halála előtti végső pillanatokban pedig Jehova védelme nélkül kellett kitartania (Máté 27:46). Jézus hatalmas áldozatot hozott azzal, hogy értünk adta az életét. Ha elgondolkodunk azon, hogy milyen sokat vállalt értünk – ráadásul önként –, biztosan mélységes szeretet ébred bennünk iránta. w24.01 2:7-9

A türelem segít, hogy jó kapcsolatban legyünk másokkal. Ha valaki beszél, nyugodtan végighallgatjuk (Jak 1:19). A viselkedésünkkel hozzájárulunk a békéhez. Ha stresszesek vagyunk, nem reagálunk hirtelen, fájdalmat okozva másoknak. Ha valaki bántóan viselkedik, a türelem segít, hogy ne engedjük szabadjára a rossz érzéseinket. Nem vágunk vissza, hanem ezután is elviseljük egymást, és készségesen megbocsátunk egymásnak (Kol 3:12, 13). Ha türelmesek vagyunk, jobb döntéseket fogunk hozni. Nem cselekszünk elhamarkodottan, hanem utánajárunk a választási lehetőségeink előnyeinek és hátrányainak. Nézzük például a munkakeresést. Ha türelmetlenek vagyunk, hajlamosak lehetünk elfogadni az első ajánlatot. Mennyivel jobb, ha türelmesen átgondoljuk, hogy milyen hatással lenne az új állásunk a családunkra és a keresztényi életünkre. Ha így teszünk, biztosan jól fogunk dönteni. w23.08 35:8-9

Ha elszomorítanak a bűnös hajlamaid, gondolj vissza az önátadási fogadalmadra. Ez biztosan meg fogja erősíteni az elhatározásodat, hogy hűséges maradj Jehovához és ellenállj a kísértéseknek. Miért mondhatjuk ezt? Amikor átadod az életed Jehovának, akkor megtagadod magad. Ez azt jelenti, hogy lemondasz azokról a vágyaidról és törekvéseidről, amelyek nem tetszenek Jehovának (Máté 16:24). Így amikor próbával nézel szembe, igazából már nem kell vívódnod, hogy mitévő legyél, mert már eldöntötted, hogy hűséges maradsz hozzá, és minden más lehetőséget kizártál. Amikor kísértés ér, olyan leszel, mint Jób, aki még a legkilátástalanabb helyzetben is határozottan kijelentette: „Mindhalálig feddhetetlen maradok!” (Jób 27:5). w24.03 10:6-7

Jehova, a szeretet Istene velünk van (2Kor 13:11). Személy szerint törődik velünk, és odaadó szeretettel vesz körül (Zsolt 32:10). Minél többet elmélkedünk azon, hogy hogyan fejezi ki irántunk a szeretetét, annál közelebb fogjuk érezni magunkat hozzá. Bátran mondjuk el neki az érzéseinket, és hogy milyen nagy szükségünk van a szeretetére. Nyugodtan osszuk meg vele az aggodalmainkat, mert ő megért bennünket, és szeretne segíteni (Zsolt 145:19). Ahogy egy hideg napon közel húzódunk a meleget adó tűzhöz, úgy vonz Jehova szeretete is hozzá. Boldogok lehetünk, hogy Jehova rendíthetetlenül és gyengéden szeret minket. Bárcsak mi is úgy éreznénk, mint a zsoltáríró, aki ezt mondta: „Szeretem Jehovát” (Zsolt 116:1). w24.01 4:19-20

Jézus nem csupán elmondta az embereknek, hogy Isten neve Jehova, mert a zsidók, akiket tanított, már ismerték ezt a nevet. A Biblia úgy fogalmaz, hogy Jézus magyarázattal szolgált Isten felől (Ján 1:17, 18). Megismertette az emberekkel, hogy milyen személy valójában Isten. A Héber iratok azt írja Jehováról, hogy irgalmas és könyörületes (2Móz 34:5–7). Jézus ezt rendkívül hatásosan érzékeltette a tékozló fiúról szóló példázattal. Elmondta, hogy az apa már messziről meglátta a bűnbánó fiát, odafutott hozzá, a nyakába borult, és szívből megbocsátott neki (Luk 15:11–32). Jézus nem is használhatott volna ennél megindítóbb képet, hogy megtanítsa, mennyire irgalmas és könyörületes Jehova. w24.02 6:8-9

Jehova Isten felüdíti és megvigasztalja azokat, akik szenvednek és el vannak keseredve. Hogyan lehetünk mi is olyan könyörületesek, mint ő, és hogyan tudunk megvigasztalni másokat? Például úgy, ha erősítünk magunkban olyan tulajdonságokat, amelyek összefüggnek a könyörülettel. Lássuk, mely tulajdonságok ezek. Ahhoz, hogy állandóan vigasztalni tudjuk a testvéreinket, nagy szükségünk van olyan megnyerő tulajdonságokra is, mint az együttérzés, a testvéri szeretet és a kedvesség (Kol 3:12; 1Tessz 4:18; 1Pét 3:8). Ha ezek a tulajdonságok és a könyörület a személyiségünk részévé válnak, önkéntelenül is arra érzünk majd indíttatást, hogy megvigasztaljuk azokat, akik lehangoltak. Találóan fogalmazott Jézus: „a száj azt mondja, amivel csordultig van a szív. A jó ember jó dolgokat mond, mivel jó dolgok vannak a szívében” (Máté 12:34, 35). Tehát az, hogy vigaszt nyújtunk a testvéreinknek, egy nagyon fontos módja annak, hogy kifejezzük irántuk a szeretetünket. w23.11 47:10-11

Ha szeretnénk megérteni a bibliai próféciákat, szükségünk van Jehova segítségére. Nézzünk egy szemléltetést: Amikor ismeretlen helyen járunk, önállóan nehéz eligazodnunk. De ha velünk van egy barátunk, aki ismerős azon a környéken, sokkal könnyebb a helyzet. Ő mindig tudja, hol vagyunk, és hogy melyik út merre vezet. Ehhez hasonlóan Jehova is látja, hogy hol vagyunk az idők áramlatában, és azt is tudja, hogy mi áll még előttünk. Ezért ha alázatosan kérjük a segítségét, mi is eligazodhatunk a bibliai próféciákban (Dán 2:28; 2Pét 1:19, 20). Jehova olyan, mint egy jó szülő. Szeretné, ha a gyermekeinek boldog jövője lenne (Jer 29:11). De az emberi szülőktől eltérően ő pontosan meg is tudja mondani, hogy mi áll előttünk. És szeretné, ha mi is tudnánk a főbb eseményekről, ezért leíratta ezeket a Szavában (Ézs 46:10). w23.08 34:3-4