Szeptember

Jehova akkora hatalmat adott Jézusnak, hogy képes az emberiséget sújtó összes csapást megszüntetni. Jézus csodái bizonyítják, hogy hatalma van orvosolni olyan bajokat, melyeket mi képtelenek lennénk. Például, meg tudja szüntetni a gondok legfőbb forrását: az öröklött bűnt és a következményeit, a betegséget és a halált (Máté 9:1–6; Róma 5:12, 18, 19). Azt is láthatjuk, hogy képes mindenféle betegséget meggyógyítani, és halottakat is fel tud támasztani (Máté 4:23; Ján 11:43, 44). Ahhoz is hatalma van, hogy lecsendesítse a heves viharokat, és megszabadítsa az embereket a gonosz szellemektől (Márk 4:37–39; Luk 8:2). Milyen megnyugtató, hogy Jehova ekkora hatalmat adott a Fiának! Teljesen biztosak lehetünk benne, hogy Jehova ígéretei be fognak teljesedni. Jézus csodái előrevetítették, hogy mit fog megvalósítani még nagyobb mértékben a jövőben Isten királyságának a királyaként. w23.04 15:5-7

Ha nagy gyülekezethez tartozol, előfordulhat, hogy kevesebbszer szólítanak fel, mint szeretnéd. Ilyenkor azt érezheted, hogy egyszerűen belefáradtál a próbálkozásba. De ne add fel! Készülj fel több hozzászólással is, így ha az összejövetel elején nem szólítanak fel, még később is lesz lehetőséged jelentkezni és hozzászólni. Emellett, amikor felkészülsz az Őrtorony-tanulmányozásra, gondolkodj el azon, hogy egy-egy bekezdés hogyan kapcsolódik a fő témához, és így szinte bármikor tudsz mondani valami hasznosat. Jól felkészülhetsz azokra a bekezdésekre is, amelyek egy kicsit bonyolultabbak. Miért? Mert ilyenkor általában kevesebben jelentkeznek, ezért ez jó lehetőség, hogy hozzászólj. De mit tegyél, ha még így sem szólítanak fel több összejövetel alkalmával sem? Szólj a tanulmányozásvezetőnek az összejövetel elején, hogy melyik bekezdéshez szeretnél hozzászólni. w23.04 18:9-10

Józsefből jobb férj lett, mert készségesen eleget tett Jehova kéréseinek. Legalább háromszor a családját érintő útmutatást kapott Istentől. Azonnal engedelmeskedett, még akkor is, amikor nagy változtatásról volt szó (Máté 1:20; 2:13–15, 19–21). Így tudta megvédeni Máriát, és gondoskodni róla. A viselkedése miatt Mária még jobban szerette és tisztelte őt. Férjek, Józsefhez hasonlóan keressétek Jehova útmutatását, és aszerint viseljétek gondját a családotoknak! Ha követitek Jehova irányítását – még akkor is, ha ez nehéz –, bizonyítjátok a feleségetek iránti szereteteteket, és megerősödik a házasságotok. Egy vanuatui testvérnő, aki már több mint 20 éve él házasságban, ezt mondja: „Jobban tudom tisztelni a férjemet, amikor látom, hogy keresi és követi Jehova útmutatását. Biztonságban érzem magam mellette, és megbízom a vezetésében.” w23.05 23:5

A visszatérő zsidóknak szent népet kellett alkotniuk (5Móz 7:6). Persze ez nem jelentette azt, hogy nem kellett változtatniuk az életükön ahhoz, hogy megfeleljenek Jehovának. Az akkor élő zsidók nagy része Babilonban született, ezért valamennyire átvették az ottani emberek gondolkodását. Mihez vezetett ez? Évtizedekkel azután, hogy az első zsidók visszatértek, Nehémiás kormányzó döbbenten szembesült vele, hogy vannak Izraelben született gyerekek, akik már meg sem tanulták a zsidók nyelvét (5Móz 6:6, 7; Neh 13:23, 24). De ha nem tanulnak meg héberül – azon a nyelven, amelyen Isten Szava íródott –, akkor hogy ismerhetnék és szerethetnék meg Jehovát? (Ezsd 10:3, 44). Ezeknek a zsidóknak jelentős változtatásokat kellett tenniük, ám megkönnyítette a dolgukat, hogy Izraelben éltek, ahol az igaz imádat fokozatosan helyreállt (Neh 8:8, 9). w23.05 22:6-7

Sajnos, hiába van meg bennünk a kellő önfegyelem és az elszántság, időnként átélhetünk kudarcokat. Ez megtörténhet például akkor, ha egy váratlan esemény miatt kevesebb lesz az időnk (Préd 9:11). Vagy egy nehézség elcsüggeszthet minket, és elszívhatja szinte minden erőnket (Péld 24:10). Lehet, hogy egy hiányosságunk miatt nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk (Róma 7:23). És az is megeshet, hogy egyszerűen elfáradunk (Máté 26:43). Mi segíthet ilyenkor, hogy ne adjuk fel? Egy kudarc még nem ok arra, hogy feladd. A Biblia rávilágít, hogy újra meg újra érhetnek minket nehézségek. De arról is biztosít, hogy ismét talpra tudunk állni. Igen, ha nem adod fel, hanem a kudarcok ellenére is tovább küzdesz a célod eléréséért, azzal megmutatod Jehovának, hogy örömet akarsz szerezni neki. Ez pedig megmelengeti égi Atyád szívét. w23.05 24:14-15

Ha egy fiatal az úttörőszolgálatot választja, az megtaníthatja őt arra, hogy sokféle emberrel együttműködjön, és beossza a pénzét (Flp 4:11–13). Sokan egy ideig kisegítő úttörőzést vállalnak, ami hozzásegíti őket ahhoz, hogy jelentkezzenek általános úttörőnek. Az úttörőzés pedig a teljes idejű szolgálat más ágai előtt is megnyithatja az utat, mint amilyen az építkezés vagy a Bétel-szolgálat. Tulajdonképpen minden testvérnek érdemes célul kitűznie, hogy vénként szolgáljon a gyülekezetben. A Biblia szerint „ha valaki felvigyázó szeretne lenni, jó munkára vágyik” (1Tim 3:1). Mielőtt valakit kineveznének vénnek, alkalmassá kell válnia arra, hogy kisegítőszolga legyen. A kisegítőszolgák gyakorlati segítséget nyújtanak a felvigyázóknak. A vének is, és a kisegítőszolgák is alázatosan szolgálják a testvéreiket, és buzgón részt vesznek a prédikálómunkában. w23.12 53:14-16

Jósiás király tizenévesen kezdte el Jehovát szolgálni. Igyekezett jól megismerni őt, és azt tenni, amit helyesnek tart. Ám ez egyáltalán nem volt könnyű ennek a fiatal királynak. Az országban elburjánzott a hamis imádat. Jósiás határozottan fellépett ez ellen. Még 20 éves sem volt, amikor elkezdte felszámolni a bálványimádatot (2Krón 34:1, 2). Te is dönthetsz úgy, mint Jósiás, még akkor is, ha nagyon fiatal vagy, hogy igyekszel megismerni Jehovát mint személyt. Ez pedig arra fog indítani, hogy átadd magad neki. Milyen lesz az életed, ha te is megteszed ezt a lépést? Luka, aki 14 évesen keresztelkedett meg, ezt mondja: „Mostantól az a legfontosabb az életemben, hogy Jehovát szolgáljam, és örömet szerezzek neki” (Márk 12:30). Biztos, hogy te is nagyon boldog leszel, ha ezt tűzöd ki célul. w23.09 38:12-13

Amikor Pál apostol megírta ezt a levelet a tesszalonikaiaknak, az ottani gyülekezet még egyéves sem volt, ezért a kinevezett férfiak tapasztalatlanok voltak, és követhettek el hibákat. Ennek ellenére megérdemelték a tiszteletet. Ahogy közeledik a nagy nyomorúság, fontos, hogy mi is egyre jobban megtanuljunk bízni a gyülekezetünk felvigyázóiban. Teljesen rájuk leszünk utalva, ha esetleg megszakad a kapcsolat a főhivatallal vagy a Bétellel. Ezért már most tanuljuk meg tisztelni és szeretni őket. Bármi történjék is, maradjunk meggondoltak, és ne a hibáikra összpontosítsunk, hanem arra a tényre, hogy Jehova irányítja őket Krisztus által. Miként a sisak védte egy katona fejét, úgy a megmentés reménysége is megvédi a mi elménket. Segít tisztában lennünk vele, hogy minden, amit ez a világ kínál, teljesen értéktelen (Flp 3:8). A reménységünk képessé tesz minket arra, hogy nyugodtak és megfontoltak maradjunk. w23.06 26:11-12

Azoknak, akik hallják az ostoba nőnek a meghívását, el kell dönteniük, hogy elfogadják-e vagy elutasítják. Nyomós érvek szólnak amellett, hogy kerüljük az erkölcstelenséget. Az ostoba asszony azt mondja, hogy „édes a lopott víz” (Péld 9:17). Mire utal ez? A Biblia frissítő vízhez hasonlítja a férj és a feleség közti meghitt, intim kapcsolatot (Péld 5:15–18). A törvényes házasságukon belül örömet találnak abban, hogy megfelelő módon nemi életet élnek. A lopott víz azonban a tiltott nemi kapcsolatra utalhat, amit általában titokban követnek el, éppen úgy, ahogyan egy tolvaj is titokban lop. És a lopott víz különösen édesnek tűnhet akkor, ha valaki azt hiszi, hogy titokban tarthatja a bűnét. De mennyire becsapja magát! Jehova előtt semmi sincs rejtve. Valójában nincs is annál keserűbb dolog, mint elveszteni az ő tetszését. Tehát a lopott víz igazából egy csöppet sem édes (1Kor 6:9, 10). w23.06 28:7-9

Mit tegyél, ha egy ideje azt érzed, hogy az imáid gépiessé váltak, vagy ha csak megszokásból végzed a szolgálatot? Először is ne csüggedj el, és ne gondold, hogy Jehova már nem támogat a szent szellemével. Mivel nem vagyunk tökéletesek, hullámzóak lehetnek az érzéseink. Ha alábbhagyott a buzgalmad, gondolj Pál apostolra. Ő mindent megtett, hogy Jézust utánozza, de előfordult, hogy nem érzett akkora késztetést a szolgálatra. Mégis elhatározta, hogy még akkor is végzi a szolgálatot, ha nincs hozzá kedve. Téged se a pillanatnyi érzések vezessenek! Határozd el, hogy tenni fogod a jót, még akkor is, ha nincs meg benned a motiváció. A tetteid pedig idővel jó hatással lesznek az érzéseidre (1Kor 9:16). w24.03 10:12-13

Mi is kifejezhetjük a testvéreink iránti szeretetünket, ha nyitunk feléjük, és a baráti körünkbe fogadjuk őket (2Kor 6:11–13). Talán a te gyülekezetedbe is nagyon eltérő hátterű és egyéniségű testvérek járnak. Úgy tudod megerősíteni a szeretet szálait, ha a testvéreid jó tulajdonságaira összpontosítasz. Igyekezzünk úgy látni a testvéreinket, ahogy Jehova tekint rájuk, így azt bizonyítjuk, hogy szeretjük őket. Hol találunk majd védelmet a nagy nyomorúság alatt? Amikor Jehova népe fogságban volt Babilonban, elmondta nekik, hogyan élhetik túl a város elfoglalását. Erre szólította fel őket: „Menj, népem, menj be belső szobáidba, és csukd be az ajtókat magad után! Rejtőzz el egy pillanatra, míg el nem múlik a harag!” (Ézs 26:20). Úgy tűnik, ez a figyelmeztetés nekünk is szól, akik a nagy nyomorúsággal nézünk szembe. w23.07 29:14-16

Jó, ha feltesszük magunknak a következő kérdéseket: „Olyan ember hírében állok, aki észszerű, kész engedni és elnéző másokkal? Vagy inkább merev, nyers és makacs embernek tartanak? Hallgatok másokra, és ha van rá mód, szívesen engedek a kérésüknek?” Igazából minél észszerűbbek vagyunk, annál jobban hasonlítunk Jehovára és Jézusra. Ha észszerűek vagyunk, rugalmasan alkalmazkodni tudunk a változásokhoz. Egy új élethelyzet nem várt nehézségek elé állíthat. Gondoljunk csak arra, milyen nehéz, ha hirtelen megbetegszünk, vagy ha az országunkban valamilyen politikai vagy gazdasági változás felforgatja az életünket (Préd 9:11). Vagy az is lehet, hogy megváltozik a megbízatásunk a szervezetben. A következő négy javaslat segíthet megküzdenünk a változásokkal: 1. fogadjuk el a tényeket, 2. maradjunk lendületben, 3. lássuk meg a jót, és 4. segítsünk másoknak. w23.07 32:7-8

Dániel prófétát még fiatalkorában hadifogságba ejtették a babilóniaiak, és elhurcolták messze a hazájától Babilonba. Az ottani hivatalnokok hamar felfigyeltek rá, de ők csak a külsőt látták, azt, hogy Dánielnek nincs testi fogyatékossága, jó megjelenésű, és hogy nemesi családból származik (1Sám 16:7). Emiatt képzésben részesítették, hogy alkalmas legyen arra az előkelő tisztségre, hogy a királyi udvarban szolgáljon (Dán 1:3, 4, 6). Jehovának viszont a benső tulajdonságai tetszettek. Dániel valószínűleg még csak a tízes évei végén vagy a húszas évei elején járt, amikor Jehova együtt említette Noéval és Jóbbal. Ugyanolyan igazságosnak tartotta, mint ezt a két szolgáját, akik évtizedeken át bizonyították a hűségüket (1Móz 5:32; 6:9, 10; Jób 42:16, 17; Ez 14:14). Jehova szeretete a hosszú és rendkívüli élete végéig elkísérte Dánielt (Dán 10:11, 19). w23.08 33:1-2

Ha házat szeretnél vásárolni, biztosan mindent alaposan megvizsgálsz a helyszínen. Hasonlót tehetünk, amikor olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát. Ha sietve olvassuk, akkor „Isten szent kijelentéseinek az alapelemeit” ismerjük csak meg (Héb 5:12). Inkább, úgymond lépjünk be, és nézzünk körül a Bibliában. Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a Biblia különböző részei? Ne csak arra törekedjünk, hogy megértsük, mit tanít a Biblia, arra is szánjunk időt, hogy átgondoljuk, miért hiszünk egy-egy tanításban. Akkor fogjuk jól megismerni Isten Szavát, ha mélyrehatóan vizsgáljuk. Pál apostol arra ösztönözte a keresztény testvéreit, hogy szorgalmasan tanulmányozzák Isten Szavát, hogy így teljes mértékben képesek legyenek felfogni, mi az igazság szélessége és hosszúsága, magassága és mélysége. Ha ezt megteszik, a hitük még jobban meggyökerezik, és még szilárdabban állnak majd az igazságban (Ef 3:14–19). Nekünk is ezt kell tennünk. w23.10 44:1-3

A Bibliában sokakról olvashatunk, akik jó példák a türelemben. Jól teszed, ha elemzed a történetüket. Dávidot például már egészen fiatalon felkenték, hogy Izrael királya legyen, de csak sok év múlva lett ő az uralkodó. Vagy Simeon és Anna, akik hosszú időn át hűségesen szolgálták Jehovát, miközben várták a Messiást (Luk 2:25, 36–38). Az ilyen történetek tanulmányozása során tedd fel magadnak a következő kérdéseket: „Mi segített ennek a szereplőnek, hogy türelmes legyen? Hogyan vált a javára a türelem? Hogyan követhetem a példáját?” Olyan személyek történetéből is sokat tanulhatsz, akik elveszítették a türelmüket (1Sám 13:8–14). Amikor róluk olvasol, gondolkodj el a következőkön: „Miért vált türelmetlenné? Milyen következménye lett ennek?” w23.08 35:15

Amikor Jézus olyan dolgokat mondott, amiket a tanítványai nem értettek, Péter apostol akkor is hűséges maradt hozzá, nem hagyta, hogy bármi is akadályozza a követésében (Ján 6:68). Sokan nem várták meg, hogy Jézus magyarázatot adjon a kijelentéseire, inkább elhagyták őt. Péter azonban felismerte, hogy csak Jézus szavai vezetnek „örök élethez”. Jézus tudta, hogy minden apostola, így Péter is el fogja hagyni őt, de kifejezte, hogy Péter biztosan talpra fog állni, és hűséges marad (Luk 22:31, 32). Tisztában volt vele, hogy „a szellem… buzgó, de a test gyenge” (Márk 14:38). Ezért akkor is megbocsátott Péternek, amikor megtagadta őt mások előtt. Nem mondott le róla. A feltámadása után megjelent Péternek, nyilván amikor más nem volt ott (Márk 16:7; Luk 24:34; 1Kor 15:5). Képzelhetjük, hogy ez milyen sok erőt öntött ebbe az elkeseredett apostolba! w23.09 40:9-10

Jehova Isten eltörli vagy elfedezi azoknak a bűneit, akik hisznek benne. Teljes mértékben megbocsát nekik, és többé nem veszi számításba a vétkeiket (Zsolt 32:1, 2). Az erős hitük alapján bűntelennek és igazságosnak tekinti őket. Bár Jehova igazságosnak nyilvánította Ábrahámot, Dávidot és más hűséges szolgáit, ők továbbra is tökéletlen, bűnös emberek voltak. De a hitük miatt Isten mégis vétlennek tartotta őket, különösen azokhoz az emberekhez viszonyítva, akik nem imádták őt (Ef 2:12). Tehát, Pál apostol a levelében egyértelművé teszi, hogy a hit nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki szoros barátságban lehessen Istennel. Ez igaz volt Ábrahámra és Dávidra, és igaz ránk is. w23.12 50:6-7

Minden kereszténynek abban a megtiszteltetésben van része, hogy az idejével, erejével és anyagi javaival Jehova imádatát támogathatja. Ha a legjobbat adjuk Jehova szolgálatában, azzal a hálánkat mutatjuk ki ezért a megtiszteltetésért. Pál apostol megemlített néhány dolgot, melyeket nem szeretnénk elhanyagolni (Héb 10:22–25). Például, hogy imádkozzunk, nyilvánosan beszéljünk a reménységünkről, legyünk ott az összejöveteleken, és bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább közeledni látjuk Jehova napját. A Jelenések könyvének a végén pedig Jehova angyala a nyomatékosság kedvéért kétszer is a következőre szólít fel: „Istent imádd!” (Jel 19:10; 22:9). Bárcsak sosem felejtenénk el, milyen mély tanításokat rejtenek a nagy jelképes templom részei! És mindig tartsuk elménkben, milyen páratlan megtiszteltetés fenséges Istenünket, Jehovát imádni! w23.10 45:17-18

Mindannyiunknak az a célunk, hogy „továbbra is szeressük egymást”. De ne feledjük, hogy Jézus arra figyelmeztette a követőit, hogy „a legtöbb emberben kihűl majd a szeretet” (Máté 24:12). Persze ezzel nem a tanítványai szeretetére célzott. De ha nem vigyázunk, hatással lehet ránk ez a szeretet nélküli világ. Ezért most vizsgáljuk meg a következő kérdést: Hogyan állapíthatom meg, hogy szívből szeretem-e a testvéreimet? Ha megfigyeljük, hogyan reagálunk bizonyos élethelyzetekben, sokat megtudhatunk arról, hogy mennyire őszinte és erős a testvéreink iránti szeretetünk (2Kor 8:8). Péter apostol ezt írta erről: „Mindenekelőtt mélységesen szeressétek egymást, mert a szeretet bűnök tömegét fedezi el” (1Pét 4:8). Tehát egy gyakori élethelyzet, amelyből felmérhetjük, hogy mennyire mély a szeretetünk az, amikor szembesülünk a testvéreink hiányosságaival. w23.11 47:12-13

Vannak, akik közelebb állnak hozzánk a gyülekezetben, és ez nem baj, hiszen Jézusnak is volt egy olyan tanítványa, akit különösen szeretett (Ján 13:23; 20:2). De Péter apostol arra int, hogy mindenki iránt olyan szeretettel legyünk a gyülekezetben, amilyen a családtagok között van (1Pét 2:17). Arra ösztönöz, hogy buzgón, szívből szeressük egymást (1Pét 1:22). A „buzgón szeret” kifejezés arra utal, hogy még olyankor is mutassunk szeretetet, amikor az nem jön természetesen. Például, ha egy testvér megbánt minket, lehet, hogy az jönne ösztönösen, hogy mi is úgy bánjunk vele, ahogyan ő bánt velünk. De Péter azt tanulta Jézustól, hogy Jehovának nem tetszik, ha visszavágunk (Ján 18:10, 11). Ezért ezt tanácsolja: „Ne fizessétek vissza sérelemmel a sérelmet, vagy sértegetéssel a sértegetést. Inkább áldással viszonozzátok” (1Pét 3:9). Tehát, ha buzgón szeretjük a testvéreket, kedvesek és figyelmesek leszünk. w23.09 41:9-11

Milyen gyorsan felnőnek a gyerekek! Nekik nem kell erőfeszítést tenniük ezért, de nekünk tennünk kell azért, hogy érett kereszténnyé váljunk (1Kor 13:11; Héb 6:1). Ehhez szoros kapcsolatot kell kialakítanunk Jehovával. És szükségünk van a szent szellemére is ahhoz, hogy neki tetsző tulajdonságokat fejlesszünk ki, hasznos képességeket sajátítsunk el, és felkészüljünk a jövőbeli szerepekre és feladatokra (Péld 1:5). Jehova férfinak és nőnek alkotta meg az embereket (1Móz 1:27). A férfiak és a nők nemcsak a fizikai felépítésükben különböznek, hanem sok minden másban is. Például, Jehova eltérő szerepet szánt nekik. Ahhoz, hogy ezeket be tudják tölteni, szükségük van bizonyos tulajdonságokra és képességekre (1Móz 2:18). w23.12 52:1-2

Jézus azt akarta, hogy az emberek használják Jehova nevét. Akkoriban az ájtatos vallási vezetők váltig állították, hogy Isten neve túl szent ahhoz, hogy bárki is kimondja. Ez viszont nem tartotta vissza Jézust attól, hogy tiszteletet szerezzen Jehova nevének, például akkor is, amikor meggyógyított egy démontól megszállt férfit. Az emberek nagyon megrémültek, és kérték Jézust, hogy menjen el (Márk 5:16, 17). Jézus elment, de azt akarta, hogy az ott lakók is megismerjék Jehova nevét. Ezért megparancsolta a meggyógyított férfinak, hogy mondja el másoknak, mit tett érte Jehova. Ne róla beszéljen, hanem Jehováról (Márk 5:19). Jézus ma is ugyanezt szeretné: ismertté tenni az Atyja nevét (Máté 24:14; 28:20). Örömet szerzünk neki, ha kivesszük a részünket ebből a munkából. w24.02 6:10

Igazán boldogok vagyunk, hogy ezekben a zűrzavaros, utolsó napokban Jehova népéhez tartozhatunk. Bár a világ széthullóban van, mi sok-sok testvérünkkel együtt egységesen imádjuk Jehovát (Zsolt 133:1). Ezenkívül szerető Istenünk segít, hogy szoros, meghitt kapcsolatban legyünk a családtagjainkkal (Ef 5:33–6:1). A tőle jövő bölcsesség által pedig belső békénk lehet. Mindennek ellenére keményen kell dolgoznunk azon, hogy kitartsunk Jehova mellett. Előfordulhat, hogy mások megbántanak minket. Vagy időnként a saját gyengeségeink miatt csüggedhetünk el, főleg, ha újra meg újra beleesünk ugyanabba a hibába. Ki kell tartanunk Jehova mellett akkor is, ha 1. megbánt minket egy hittársunk, 2. fájdalmat okoz nekünk a házastársunk, és 3. csalódunk önmagunkban. w24.03 11:1-2

Jehova Isten imádói mindig is vágytak rá, hogy többet tegyenek a szolgálatban (Csel 16:9). Hallhatunk olyan testvérekről, akik elvégezték a királysághirdetők iskoláját, vagy szükségterületre költöztek. Neked is elérhető ezek közül valamelyik cél? Akkor mindenképp törekedj rá! De ha jelenleg nem vagy abban a helyzetben, hogy fokozd a szolgálatodat, ne gondold, hogy nem vagy olyan jó testvér. A legfőbb célunk, hogy mindvégig kitartsunk az életért folyó versenyben (Máté 10:22). Ha a saját képességeidhez és körülményeidhez mérten adod Jehovának a legjobbat, akkor nagyon boldoggá teszed őt, és engedelmeskedsz annak a parancsnak, hogy állandóan kövesd Jézust (Zsolt 26:1). w24.03 10:11

Jehova megígéri, hogy megbocsát nekünk, ha megbánjuk a bűneinket (Zsolt 86:5). Bízz benne, hogy állja a szavát! Ha őszintén sajnálod, amit tettél, ne kételkedj, mert megbocsátott neked. Ő nem egy szigorú, észszerűtlen Isten. Nem vár el többet, mint amire képesek vagyunk. Ha megtesszük, ami tőlünk telik – bármennyi legyen is az –, azt nagyon értékeli. Gondolj azokra az imádóira, akik teljes szívükből szolgálták őt. Például Pál apostol sok éven át több ezer kilométert utazott, rengeteget prédikált, és gyülekezeteket alapított. De aztán változtak a körülményei, és ezek nagyban korlátozták őt. Vajon Jehova elégedetlen volt vele emiatt? Egyáltalán nem! Továbbra is megáldotta (Csel 28:30, 31). Tehát bármilyenek is a körülményeink, Jehovának elsősorban nem az számít, hogy mennyit tudunk tenni, hanem az, amit a szívünkben lát. w24.03 13:7, 9

Jézus példát mutatott a tanítványainak az imában is. A szolgálata alatt számos imát mondott. Mivel nagyon elfoglalt volt, és gyakran sokan voltak körülötte, törekednie kellett rá, hogy legyen ideje imádkozni (Márk 6:31, 45, 46). Mit tett ezért? Volt, hogy hajnalban kelt, hogy egyedül lehessen és imádkozhasson. Legalább egyszer egész éjszaka imádkozott egy fontos döntés előtt (Luk 6:12, 13). A halála előtti éjszakán pedig – közvetlenül azelőtt, hogy földi szolgálata legfontosabb feladatának eleget tett – többször is könyörgött az Atyjához (Máté 26:39, 42, 44). Jézus példájából megtanulhatjuk, hogy nem lehetünk annyira elfoglaltak, hogy ne jusson idő az imára. Lehet, hogy nekünk is korán kell kelnünk, vagy este egy kicsit tovább kell fent maradnunk. Ha erőfeszítést teszünk, azzal azt bizonyítjuk, hogy nagyon hálásak vagyunk ezért a különleges ajándékért. w23.05 20:4-5

Mit jelent az „Isten szeretete tölti el a szívünket” kifejezés? Az eredeti nyelven itt egy szókép szerepel, mely Isten szeretetét egy bővízű patakhoz hasonlítja. Milyen találóan fejezi ki Jehova érzéseit! A felkentek tudják, hogy Jehova szereti őket (Júd 1). János apostol ezt írta erről: „Nézzétek, mennyire szeret minket az Atya, mivel engedi, hogy Isten gyermekeinek hívjanak bennünket!” (1Ján 3:1). Ez nem jelenti azt, hogy Jehova csak a felkenteket szereti. Mindannyian nagyon fontosak vagyunk neki. Mi Jehova szeretetének a legnagyobb bizonyítéka? A váltság. Soha senki nem mutatott ennél nagyobb szeretetet irántunk (Ján 3:16; Róma 5:8). w24.01 4:9-10

A fenti versből kiderül, hogy mi segített Dávidnak, hogy ne féljen, noha az élete veszélyben volt. Azon is elgondolkodott, hogy mit fog még tenni érte Jehova a jövőben. Mivel Jehova már kijelentette, hogy Dávid lesz Izrael következő királya, ezért biztos volt benne, hogy a megfelelő időben megszabadítja (1Sám 16:1, 13). Számára Jehova minden ígérete olyan volt, mintha már valóra is vált volna. Nekünk mit ígért Jehova? Arra nem számíthatunk, hogy ebben a világban minden gondtól megóv minket. Az új világban azonban mindent helyrehoz majd (Ézs 25:7–9). Teremtőként megvan a hatalma ahhoz, hogy feltámassza a szeretteinket, meggyógyítson minket, és eltávolítsa az ellenségeinket (1Ján 4:4). w24.01 1:12-13

Miért adtad át az életedet Jehovának? Azért, mert meggyőződtél róla, hogy megtaláltad az igazságot, és Jehovához akartál tartozni. Milyen lépések előzték ezt meg? A pontos ismeret hatására nőtt benned a tisztelet és a szeretet Jehova iránt. A hited is egyre erősödött, és megbántad a bűneidet. Felhagytál a rossz dolgok cselekvésével, és összhangba hoztad az életedet Isten akaratával. Biztosan nagyon megkönnyebbültél, amikor érezted, hogy ő megbocsát neked (Zsolt 32:2). Elkezdtél járni az összejövetelekre, és egyre többeknek beszéltél az igazságról. Most, hogy Jehova Tanúja vagy, az életre vezető úton jársz, és biztosan szeretnél mindent megtenni, hogy rajta is maradj (Máté 7:13, 14). Állj ki Jehova mellett rendíthetetlenül, és ne hagyd, hogy bármi is eltántorítson attól, hogy engedelmeskedj neki. w23.07 31:14, 19

Ha visszagondolsz az önátadási fogadalmadra, az erőt ad, hogy ellen tudj állni a kísértéseknek. Például, nem fogsz flörtölni más házastársával, mert a fogadalmaddal megígérted Jehovának, hogy sohasem fogsz ilyen szégyenteljes dolgot tenni. Már csírájában elfojtod a rossz hajlamaidat, így nem kell később kiszaggatnod a helytelen érzéseket a szívedből. Egy lépést sem teszel a gonoszok ösvényén, elfordulsz tőle (Péld 4:14, 15). Neked is az a legfontosabb, mint Jézusnak, hogy égi Atyád kedvére tegyél, és habozás nélkül elutasíts mindent, amivel megbántanád Istent, akinek átadtad az életedet (Máté 4:10; Ján 8:29). A próbák és a kísértések valójában lehetőséget adnak, hogy bizonyítsd: te állandóan követni akarod Jézust. És ne félj, Jehova nem fog magadra hagyni. w24.03 10:8-10