Amikor imádkozunk, kérdezzük meg magunktól: „Jehova vajon elérkezettnek látja, hogy megadja, amit kérek?” Úgy érezhetjük, hogy rögtön szükségünk van arra, amit kérünk, de Jehova tudja a legjobban, mikor van rá a megfelelő idő (1Pét 5:6, 7). Ha nem kapjuk meg rögtön, talán arra gondolunk, hogy a válasz: „nem”. Ám lehet, hogy a válasz: „nem most”. Például egy testvér azt kéri, hogy hadd gyógyuljon meg, de az egészsége nem javul. Ha Jehova megszüntetné a betegségét, Sátán azt állíthatná, hogy a testvér csak érdekből szolgálja Jehovát (Jób 1:9–11; 2:4). Atyánk már kitűzte az idejét annak, amikor minden betegséget megszüntet majd (Ézs 33:24; Jel 21:3, 4). Addig nem számíthatunk rá, hogy csodát téve meggyógyít minket. Így a testvér azért imádkozik Jehovához, hogy adjon neki erőt és belső békét, hogy el tudja viselni a betegséget, és ki tudjon tartani a szolgálatában. w23.11 49:13

Sámson nagy hibát követett el, de nem fordított hátat Jehovának. Kereste az alkalmat, hogy ezután is harcoljon a filiszteusok ellen (Bír 16:28–30). Így könyörgött: „Engedd, hogy bosszút álljak a filiszteusokon”. Jehova pedig meghallgatta őt, és újra óriási erőt adott neki. Sámson ekkor több filiszteust ölt meg, mint egész életében. Bár le kellett aratnia a tettének következményét, továbbra is azt akarta tenni, amivel Jehova megbízta. Ha hibázunk, és tanácsot kapunk, vagy elveszítünk egy kinevezést, ne hagyjunk fel Jehova szolgálatával. Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova sosem mond le rólunk, ezért mi se mondjunk le magunkról! (Zsolt 103:8, 9). Ne gondoljuk, hogy Jehova nem fog többé felhasználni minket, ha hibáztunk. w23.09 37:15-16

Jehova nem örül, amikor próbákat kell elszenvednünk, de a kitartásunk boldoggá teszi. Micsoda áldás, hogy a kitartásunkkal elnyerhetjük Isten tetszését! (Zsolt 5:12). Gondoljunk Ábrahám példájára. Mivel kiállta a hitpróbákat, Jehova örömét lelte benne. Igazságosnak tartotta, és a barátjának hívta (1Móz 15:6; Róma 4:13, 22). Ez ránk is igaz lehet. Jehovának nem az számít, hogy mennyit tudunk tenni a szolgálatában, vagy hogy vannak-e különleges feladataink a szervezetben. Az a legfontosabb neki, hogy hűségesen kitartsunk mellette. És erre mindannyian képesek vagyunk a korunktól, az adottságainktól és a körülményeinktől függetlenül. Te is épp kemény harcot vívsz azért, hogy kitarts egy nehéz próbában? Ha igen, erőt adhat az a gondolat, hogy a kitartásod kedvessé tesz Jehova szemében. És amikor érzed, hogy Jehova így tekint rád, a reménységed még szilárdabb lesz. w23.12 51:13-14