Pál apostol katonákhoz hasonlítja a keresztényeket, akik készen kell állnak a harcra. Ehhez szükségünk van a hit és a szeretet mellvértjére, valamint a reménység sisakjára. A mellvért megvédte a katona szívét, a hit és a szeretet is megvédi a jelképes szívünket. Ezek segítenek kitartóan szolgálnunk Jehovát, és követnünk Jézust. Ha erős a hitünk, biztosak leszünk benne, hogy Jehova megjutalmaz minket, amiért teljes szívünkkel keressük őt (Héb 11:6). A hit abban is segít, hogy hűségesen támogassuk a vezetőnket, Jézust a nehéz időkben is. Hogyan erősíthetjük a hitünket? Például úgy, ha megvizsgáljuk olyan testvéreink történetét, akik az üldözés vagy az anyagi gondok ellenére is feddhetetlenek maradtak. Azoknak a példája pedig, akik egyszerűsítettek az életükön, hogy többet tudjanak tenni Jehováért, arra ösztönözhet minket, hogy óvakodjunk az anyagias gondolkodástól. w23.06 26:8-9

Az önuralom segít, hogy uralni tudjuk az érzéseinket és a tetteinket. Szükségünk van rá, hogy elérhessük a célunkat, különösen, ha ezt a célt nehéz elérni, vagy ha nem érzünk rá indíttatást. Mivel az önuralom a szellem gyümölcsének a része, kérjünk Jehovától a szelleméből (Luk 11:13; Gal 5:22, 23). A mai világban gyakorlatilag nem számíthatunk ideális és tökéletes körülményekre. Így, ha ilyesmikre várnánk, lehet, hogy soha nem érnénk el a céljainkat. Előfordulhat, hogy azért nem vagyunk motiváltak, mert időközben kiderül, hogy nagyon nehéz elérni a kitűzött célunkat. Ha veled is ez a helyzet, akkor kisebb lépésekre bonthatnád a célodat. Például, ha szeretnél fejlődni egy tulajdonságban, először próbáld meg, hogy kisebb dolgokban mutatod ki. Vagy ha szeretnéd kiolvasni a Bibliát, próbáld ki, hogy eleinte rövidebb időt töltesz az olvasással. w23.05 24:11-13

Az utolsó napokban Jehova Isten a szervezetét használja fel, hogy folyamatosan gondoskodjon számunkra szellemi táplálékról, és arról, hogy továbbra is haladni tudjunk a Szentség útján (Ézs 35:8; 48:17; 60:17). Amikor valaki elfogadja a bibliatanulmányozást, akkor lehetőséget kap arra, hogy jelképesen szólva rálépjen a Szentség útjára. Vannak, akik viszonylag rövid időn belül elhagyják ezt az országutat, mások viszont kitartanak rajta. Úgy döntenek, hogy egészen addig haladnak, amíg el nem érik az úti célt. De mi is az úti cél? A felkent keresztényeknek a Szentség útja Isten paradicsomában ér véget, amely az égben van (Jel 2:7). A földi reménységűeknek pedig addig tart, amíg el nem érik a tökéletességet az 1000 év végén. Ha te is ráléptél erre az útra, tarts ki rajta, és sose nézz hátra! w23.05 22:15-18