Szeptember 15., hétfő
„Testvérek, vegyetek példát a rossz elszenvedésében és a türelmességben a prófétákról, akik Jehova nevében szóltak” (Jak 5:10).
A Bibliában sokakról olvashatunk, akik jó példák a türelemben. Jól teszed, ha elemzed a történetüket. Dávidot például már egészen fiatalon felkenték, hogy Izrael királya legyen, de csak sok év múlva lett ő az uralkodó. Vagy Simeon és Anna, akik hosszú időn át hűségesen szolgálták Jehovát, miközben várták a Messiást (Luk 2:25, 36–38). Az ilyen történetek tanulmányozása során tedd fel magadnak a következő kérdéseket: „Mi segített ennek a szereplőnek, hogy türelmes legyen? Hogyan vált a javára a türelem? Hogyan követhetem a példáját?” Olyan személyek történetéből is sokat tanulhatsz, akik elveszítették a türelmüket (1Sám 13:8–14). Amikor róluk olvasol, gondolkodj el a következőkön: „Miért vált türelmetlenné? Milyen következménye lett ennek?” w23.08 35:15
Szeptember 16., kedd
„Mi pedig elhittük és megtudtuk, hogy te vagy az Isten szentje” (Ján 6:69).
Amikor Jézus olyan dolgokat mondott, amiket a tanítványai nem értettek, Péter apostol akkor is hűséges maradt hozzá, nem hagyta, hogy bármi is akadályozza a követésében (Ján 6:68). Sokan nem várták meg, hogy Jézus magyarázatot adjon a kijelentéseire, inkább elhagyták őt. Péter azonban felismerte, hogy csak Jézus szavai vezetnek „örök élethez”. Jézus tudta, hogy minden apostola, így Péter is el fogja hagyni őt, de kifejezte, hogy Péter biztosan talpra fog állni, és hűséges marad (Luk 22:31, 32). Tisztában volt vele, hogy „a szellem… buzgó, de a test gyenge” (Márk 14:38). Ezért akkor is megbocsátott Péternek, amikor megtagadta őt mások előtt. Nem mondott le róla. A feltámadása után megjelent Péternek, nyilván amikor más nem volt ott (Márk 16:7; Luk 24:34; 1Kor 15:5). Képzelhetjük, hogy ez milyen sok erőt öntött ebbe az elkeseredett apostolba! w23.09 40:9-10
Szeptember 17., szerda
„Boldogok, akiknek megbocsátották a törvénytelen tetteiket, és akiknek eltörölték a bűneiket” (Róma 4:7).
Jehova Isten eltörli vagy elfedezi azoknak a bűneit, akik hisznek benne. Teljes mértékben megbocsát nekik, és többé nem veszi számításba a vétkeiket (Zsolt 32:1, 2). Az erős hitük alapján bűntelennek és igazságosnak tekinti őket. Bár Jehova igazságosnak nyilvánította Ábrahámot, Dávidot és más hűséges szolgáit, ők továbbra is tökéletlen, bűnös emberek voltak. De a hitük miatt Isten mégis vétlennek tartotta őket, különösen azokhoz az emberekhez viszonyítva, akik nem imádták őt (Ef 2:12). Tehát, Pál apostol a levelében egyértelművé teszi, hogy a hit nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki szoros barátságban lehessen Istennel. Ez igaz volt Ábrahámra és Dávidra, és igaz ránk is. w23.12 50:6-7