Énekek éneke
4 „Mily gyönyörű vagy, szerelmem!
Mily gyönyörű!
Szemeid galambszemek fátylad mögött.
Hajad, mint a kecskenyáj,
mely Gileád+ hegyeiről ereszkedik alá.
2 Fogaid, mint a frissen nyírt juhok nyája,
melyek a fürdésből jöttek fel.
Mind ikreket ellenek,
egy sem vesztette még el kicsinyeit.
3 Ajkad skarlátpiros fonal,
beszéded kellemes.
Mint a gránátalmagerezd,
olyan az arcod* fátylad mögött.
4 Hasonló a nyakad+ Dávid tornyához+,
mely kősorokból épült,
és amelyen ezer pajzs függ,
a vitézek összes kerek pajzsa+.
6 „Míg szelesre nem fordul az idő* és tova nem tűnnek az árnyak,
elmegyek a mirhának hegyére
és a tömjénnek dombjára+.”
7 „Mindenestül szép vagy, szerelmem,+
semmi hibád sincsen!
8 Gyere velem a Libanonról, menyasszonyom,
gyere velem a Libanonról+!
Ereszkedj alá az Amana* tetejéről,
a Szenirnek, a Hermonnak+ a tetejéről,
az oroszlánok tanyáiról, a leopárdok hegyeiről!
9 Rabul ejtetted szívemet,+ kedvesem, menyasszonyom!
Rabul ejtetted szívemet szemed egyetlen pillantásával,
nyakláncod egyetlen függőjével.
10 Kedvesem, menyasszonyom, mily gyönyörűségesek is a kedveskedéseid+!
11 Lépes méztől+ csepegnek ajkaid, menyasszonyom!
Méz és tej van nyelved alatt,+
ruháid illata olyan, mint a Libanon illata.
12 Elzárt kert az én kedvesem, menyasszonyom.
Elzárt kert, és lepecsételt forrás.
13 Hajtásaid* gránátalmák paradicsoma*,
benne válogatott gyümölcsök, hennák és nárdusok,
és mindenféle tömjénfa, mirha, aloé,+
és a legfinomabb illatszerek+ mind.
15 Kerti forrás vagy, friss vizű kút
és a Libanonról+ csörgedező patak.
16 Ébredj fel, északi szél!
Gyere elő, déli szél!
Fuvallj rá kertemre,
hadd áradjon illata!”
„Jöjjön el kertjébe az én kedvesem,
és egye annak pompás gyümölcseit!”