ZSOLTÁROK
ELSŐ KÖNYV
(Zsoltárok 1–41.)
1 Boldog ember az, aki nem követi a gonoszok tanácsát,
bűnösök útjára nem lép,+
és gúnyolódók közé nem ül,+
3 Olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa,
amely megtermi gyümölcsét a maga idején,
és nem hervad el lombja.
Minden tettét siker koronázza.+
4 Nem így a gonoszok.
Ők a polyvához hasonlók, melyet elsodor a szél.
5 Ezért nem mentik fel a gonoszokat az ítéletkor,+
és a bűnösök sem maradnak meg az igazságosak körében+.
2 Miért háborognak a nemzetek?
Miért eszelnek ki* hiábavalóságot a népek?+
3 Ezt mondják: „Törjük szét bilincseiket,
dobjuk le magunkról köteleiket!”
4 Aki égi trónján ül, csak nevet,
Jehova kigúnyolja őket.
5 Akkor majd szól hozzájuk haragjában,
és megrettenti őket izzó haragjában:
7 Hadd hirdessem ki Jehova rendeletét!
8 Kérd tőlem, és nemzeteket adok neked örökségül,
és birtokodul az egész földet.+
10 Most azért, ti királyok, legyetek éleslátók!
Fogadjátok el a fenyítést,* ti földnek bírái!
11 Szolgáljátok Jehovát mélységes tisztelettel*,
és remegve örüljetek!
Boldogok mindazok, akik nála keresnek menedéket.
Dávid éneke, amikor a fia, Absolon elől menekült.+
3 Ó, Jehova, miért sokasodtak meg ellenségeim?+
Miért fordulnak annyian ellenem?+
2 Sokan mondják rólam*:
„Isten nem menti meg őt!”+ (Szela.)*
4 Jehovához kiáltok,
és ő felel nekem szent hegyéről+. (Szela.)
6 Nem félek a tízezrektől,
melyek körös-körül felsorakoztak ellenem.+
7 Segíts, ó, Jehova! Ments meg,+ ó, Istenem!
Te állkapcson ütöd minden ellenségemet,
a gonoszok fogait kitördeled.+
8 Jehováé a megmentés!+
Áldásod van népeden. (Szela.)
A karmesternek: húros hangszerek kíséretével. Dávid éneke.
4 Felelj nekem, ha kiáltok, ó, igazságos Istenem+!
Készíts nekem kivezető utat* nyomorúságomból!
Légy kegyes hozzám, és halld meg imámat!
2 Emberek! Meddig gyaláztok még, ahelyett hogy tisztelnétek?
Meddig szeretitek még a semmit érő dolgokat, és foglalkoztok hazugságokkal? (Szela.)
3 Tudjátok meg, hogy Jehova megkülönböztetett figyelemmel bánik* azzal, aki hűséges hozzá;
Jehova meghallja, amikor hozzá kiáltok.
4 Ha ingerültek vagytok is, ne vétkezzetek.+
Elmélkedjetek csak szívetekben az ágyatokon, és maradjatok csendben. (Szela.)
5 Igazságossággal mutassatok be áldozatokat,
és bízzatok Jehovában+.
6 Sokan mondják: „Ki hoz el ránk jobb napokat?”
Ragyogtasd ránk arcod világosságát, ó, Jehova!+
7 Nagyobb örömet adsz a szívembe
azokénál, akiknek bőséggel van gabonájuk és újboruk.
A karmesternek: nehilótra*. Dávid éneke.
5 Hallgasd meg szavaimat, ó, Jehova!+
Fordíts figyelmet sóhajomra.
2 Figyelj oda segélykiáltásomra,
ó, királyom és Istenem, mert hozzád imádkozom.
3 Ó, Jehova! Már reggel hallod hangomat,+
már reggel eléd tárom aggodalmamat,+ és reményteljesen várakozom.
4 Hiszen te nem olyan Isten vagy, aki örömét lelné a gonoszságban;+
nem maradhat meg nálad a gonosz+.
5 Nem állhat meg előtted egyetlen öntelt személy sem.
Gyűlölsz mindenkit, aki gonoszul viselkedik.+
7 De én bemegyek házadba+, mert nagy a te szereteted*,+
meghajolok szent templomod* felé az irántad érzett tiszteletteljes félelmemből+.
8 Vezess engem, ó, Jehova, igazságos utadon, mert körbevesznek rosszakaróim;
távolítsd el előlem az akadályokat utadról.+
9 Mert semmi sem megbízható, amit mondanak,
nincs bennük más, csak rosszindulat.
Nyitott sír a torkuk,
és hízelegnek nyelvükkel.+
10 Ám Isten vétkesnek nyilvánítja őket,
a saját cselszövéseik okozzák bukásukat.+
Űzd el őket sok törvényszegésük miatt,
mert ellened lázadoztak.
11 De akik nálad keresnek menedéket, mind ujjongani fognak,+
mindig örömmel kiáltanak.
Nem engeded, hogy ellenségeik közelítsenek feléjük,
és akik szeretik nevedet, ujjongani fognak.
12 Mert te megáldod azt, aki igazságos, ó, Jehova!
Kegyes leszel hozzá, és egy nagy pajzshoz hasonlóan megvéded őt+.
A karmesternek: húros hangszerek kíséretével, seminitre* hangolt. Dávid éneke.
6 Ó, Jehova, ne haragodban feddj meg engem,
és ne dühödben fenyíts meg!+
2 Légy kegyes* hozzám, ó, Jehova, mert erőtlen és gyenge vagyok.
Gyógyíts meg, ó, Jehova,+ mert reszketnek csontjaim.
4 Térj vissza, ó, Jehova, és szabadíts meg*!+
Ments meg a te odaadó szereteted miatt!+
6 Kimerültem sóhajtozásomban;+
egész éjjel könnyeimmel áztatom ágyamat,
könnyeimmel árasztom el fekhelyem.+
8 Távozzatok tőlem mind, ti gonoszul cselekvők,
hiszen Jehova meghallja az én sírásom hangját+.
9 Jehova meghallja kegyéért való könyörgésemet;+
Jehova elfogadja imámat.
10 Ellenségeim mind szégyent vallanak és megrémülnek;
visszavonulnak, mert hirtelen szégyen éri őket.+
Dávid gyászdala*, melyet a benjáminita Kús szavai miatt énekelt Jehovának.
7 Ó, Jehova Istenem! Nálad keresek menedéket.+
Ments meg minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem!+
3 Ó, Jehova Istenem, ha én vagyok a felelős ezért,
ha igazságtalanul viselkedtem,
4 ha rosszul bántam azzal, aki jót tett velem,+
vagy ha ok nélkül kifosztottam ellenségemet,*
5 akkor ellenség üldözzön, és érjen utol engem*,
tiporja földre életemet,
és taszítsa porba dicsőségemet. (Szela.)
6 Cselekedj, ó, Jehova, haragodban!
7 Gyűljenek köréd a nemzetek,
te pedig cselekedj ellenük a magasból!
8 Jehova hirdet ítéletet a népek felett.+
Ítélj meg engem, ó, Jehova, igazságosságom szerint,
és feddhetetlenségem szerint!+
9 Kérlek, vess véget a gonoszok gaztetteinek!
De szilárdítsd meg az igazságosakat,+
mert te igazságos Isten vagy,+ aki megvizsgálja a szíveket+ és a legbensőbb érzéseket*+.
10 Isten az én pajzsom,+ a becsületesek megmentője+.
13 Előkészíti halálos fegyvereit,
készenlétbe helyezi lángoló nyilait.+
14 Nézd! Van, aki gonoszsággal terhes;
bajt fogant, és hazugságot szül.+
15 Vermet ás, kivájja azt,
de beleesik a gödörbe, melyet ásott.+
16 A baj, melyet okozott, visszatér fejére,+
visszaszáll rá erőszakossága.
17 Dicsérem Jehovát az ő igazságosságáért,+
énekkel dicsérem* Jehovának, a legfelségesebb Istennek+ a nevét+.
A karmesternek: a gittitre*. Dávid éneke.
8 Ó, Urunk, Jehova, mily fenséges a neved az egész földön,
2 Gyermekek és csecsemők szája által+ mutattad meg erődet
az ellenségeiddel szemben,
hogy elhallgattasd az ellenszegülőt és a bosszúállót.
3 Amikor látom az eget, ujjaidnak műveit,
a holdat és a csillagokat, melyeket készítettél:+
4 micsoda a halandó, hogy gondolsz rá,
és az emberfia, hogy gondját viseled?+
6 Úrrá tetted őt kezed munkái fölött,+
mindent a lába alá vetettél:
7 minden nyájat és ökröt,
csakúgy, mint a vadállatokat*,+
8 az ég madarait és a tenger halait,
mindent, ami a tengerekben úszik.
9 Ó, Urunk, Jehova, mily fenséges a neved az egész földön!
A karmesternek: a Mút-labbenre*. Dávid éneke.
א [álef]
9 Dicsérlek téged, ó, Jehova, teljes szívemből,
hirdetem minden csodálatos tettedet.+
ב [béth]
3 Meghátrálnak ellenségeim,+
megbotlanak, és megsemmisülnek színed előtt.
4 Mert megvéded igazságos ügyemet;
trónodon ülsz, és igazságosan ítélkezel.+
ג [gímel]
5 Megfeddtél nemzeteket,+ és elpusztítottad a gonoszokat,
kitörölted nevüket mindörökre.
ה [hé]
ו [wáw]
10 Akik ismerik a nevedet, bíznak benned,+
sosem hagyod el azokat, akik hozzád fordulnak, ó, Jehova+!
ז [zajin]
11 Énekeljetek dicséreteket Jehovának, aki Sionban lakik!
Tegyétek ismertté tetteit a népek között!+
ח [chéth]
13 Légy kegyes hozzám, ó, Jehova! Lásd meg, hogy nyomorgatnak gyűlölőim,
te, aki kimentesz engem a halál torkából*,+
14 hogy hirdethessem dicséretre méltó tetteidet Sion lányának kapuiban,+
és örülhessek annak, hogy megmentesz engem+.
ט [téth]
15 Beleestek a nemzetek a verembe, melyet készítettek,
saját lábuk gabalyodott a hálóba, melyet csapdaként állítottak.+
16 Jehovát az általa végrehajtott ítéletek teszik ismertté.+
A saját maga által készített csapdába esett a gonosz.+
Higgajon.* (Szela.)
י [jódh]
17 A sírba* kerülnek a gonoszok,
minden nemzet, amely elfelejti Istent.
כ [káf]
19 Cselekedj, ó, Jehova! Ne engedd, hogy föléd kerekedjen a halandó ember!
Ítéld meg a nemzeteket!+
20 Töltsd el őket félelemmel, ó, Jehova,+
hadd tudják meg a nemzetek, hogy ők csupán halandó emberek! (Szela.)
ל [lámedh]
10 Miért állsz oly távol, ó, Jehova?
Miért rejtőzködsz a nyomorúság idején?+
2 A gonosz öntelten üldözi a védtelent,+
de áldozatul esik saját cselszövéseinek, melyeket kieszelt+.
4 A gonosz az ő fölényessége miatt nem keresi Istent;
ez minden gondolata: „Nincs Isten.”+
פ [pé]
8 Lesben áll a falvak közelében;
rejtekhelyéről öli meg az ártatlant.+
ע [ajin]
Szemei a szerencsétlen áldozatot keresik.+
9 Leselkedik rejtekén, mint oroszlán a búvóhelyén*.+
Leselkedik, hogy elkapja a védtelent.
Elkapja a védtelent, összehúzva hálóját.+
10 Összetöri és leteríti az áldozatot,
a szerencsétlen a karmai* közé esik.
ק [qóf]
12 Cselekedj, ó, Jehova!+ Ó, Isten, mutasd meg hatalmadat!+
Ne feledkezz meg a védtelenekről!+
13 Miért veti meg Istent a gonosz?
Ezt mondja magában: „Nem fogsz felelősségre vonni.”
ר [rés]
14 De te látod a bajt és a nyomorúságot.
Figyelsz, és kezedbe veszed az ügyeket.+
ש [sín]
16 Jehova a király örökkön örökké.+
Kivesztek a földről a nemzetek.+
ת [táw]
17 Ám a szelídek kérését meghallod, ó, Jehova!+
Megerősíted szívüket,+ és odafigyelsz rájuk+.
18 Igazságot szolgáltatsz az árvának, és annak, aki összetört,+
hogy ne okozzon többé rettegést nekik a földi halandó+.
A karmesternek. Dávidtól.
11 Jehova az én menedékem.+
Hogyan mondhatjátok hát nekem*:
„Bujdoss* el a hegyekbe, mint a madár!
2 Nézd, hogy feszítik a gonoszok az íjat;
már igazítják is nyilukat a húrra,
hogy a becsületesekre lőjenek a sötétből.
3 Ha az alapokat* ledöntik,
mit tehet az igazságos?”
4 Jehova az ő szent templomában van.+
Jehova trónja az égben van.+
Szemei látják, figyelő* szemei megvizsgálják az embereket.+
7 Mert Jehova igazságos;+ szereti az igazságos tetteket+.
A becsületes emberek élvezik az ő jóindulatát*.+
A karmesternek: seminitre* hangolt. Dávid éneke.
12 Ments meg engem, ó, Jehova, mert eltűntek a hűségesek,
az emberek között nincs már, akiben meg lehetne bízni.
3 Jehova kiirtja mind a hízelgő ajkakat
és az öntelten dicsekvő nyelvet,+
4 azokat, akik ezt mondják: „Nyelvünkkel diadalmaskodunk.
Úgy szólunk az ajkunkkal, ahogy az nekünk tetszik.
Ki parancsolhat nekünk?”+
5 „Az elnyomottak sanyargatása miatt,
a szegények sóhajtozása miatt+
tettre kelek – így szól Jehova. –
Megvédem őket azoktól, akik megvetően bánnak velük.”
6 Jehova szavai tiszták,+
olyanok, mint az agyagkemencében* finomított ezüst, hétszeresen megtisztítva.
7 Te megőrzöd őket, ó, Jehova!+
Örökre megóvod mindegyiküket e nemzedéktől.
A karmesternek. Dávid éneke.
13 Meddig felejtkezel el rólam, ó, Jehova? Örökre?
Meddig rejted el arcodat előlem?+
2 Meddig gyötörnek* még aggodalmak,
és bánkódom szívemben nap mint nap?
Meddig győzedelmeskedik felettem ellenségem?+
3 Tekints rám, és felelj nekem, ó, Jehova Istenem!
Adj világosságot szememnek, nehogy halálos álomba merüljek,
4 hogy ne mondja ellenségem: „Legyőztem őt!”
Ne engedd, hogy ellenfeleim örüljenek bukásomnak.+
6 Énekelek Jehovának, mert gazdagon megjutalmazott engem*.+
A karmesternek. Dávidtól.
14 Ezt mondja magában az ostoba:
„Nincs Jehova.”+
Romlottak a cselekedeteik, és utálatosak a tetteik,
nincs, aki jót tenne.+
2 De Jehova letekint az égből az emberekre,
hogy lássa, van-e valaki, aki értelmes, aki Jehovát keresi.+
3 Mindnyájan elfordultak,+
mind ugyanúgy romlottak.
Nincs, aki jót tenne,
egyetlenegy sincs.
4 Hát egy értelmes sincs a gonosztevők között?
Úgy falják fel népemet, mint a kenyeret.
Jehovát pedig nem hívják segítségül.
5 De nagy rémület fogja majd el őket,+
mert Jehova az igazságosak nemzedékével van.
6 Ti gonosztevők, igyekeztek ugyan meghiúsítani az alacsony sorú terveit,
de az ő menedéke Jehova.+
7 Ó, bárcsak megmentés jönne Sionból Izraelre!+
Amikor Jehova visszahozza a fogságból népét,
örüljön Jákob, vigadjon Izrael!
Dávid éneke.
15 Ó, Jehova, ki lehet vendéged sátorodban?
Ki lakhat szent hegyeden?+
Még akkor is megtartja az ígéretét*, ha abból kára származik.+
5 Nem adja kölcsön a pénzét kamatra,+
és nem lehet megvesztegetni, hogy kárt okozzon az ártatlannak+.
Aki ezeket cselekszi, nem inog meg soha.+
Dávid miktámja*.
16 Védj meg engem, ó, Isten, hiszen nálad keresek menedéket!+
2 Ezt mondtam Jehovának: „Te vagy Jehova, minden jót neked köszönhetek.
4 Azok, akik más isteneket igyekeznek szolgálni, sok bánatot okoznak maguknak.+
Én sosem fogok felajánlani véres italáldozatokat más isteneknek,
és nevüket sem említem.+
5 Jehova az én kijelölt részem+ és poharam+.
Te őrzöd örökségemet.
6 Kellemes helyeket mértek ki nekem.
Igen, elégedett vagyok örökségemmel.+
7 Dicsérem Jehovát, aki tanáccsal látott el.+
Még éjjelente is helyreigazítanak engem legbensőbb gondolataim*.+
8 Jehova mindig a gondolataimban van.+
Sosem ingok meg, hiszen ő jobbomon van.+
10 Mert nem hagysz engem* a sírban*.+
Nem engeded, hogy hűséges* szolgád meglássa a sírgödröt*.+
11 Megismerteted velem az élet ösvényét+.
Dávid imája.
17 Halld meg az igazságosságért való könyörgésemet, ó, Jehova!
Figyelj segélykiáltásomra,
hallgasd meg őszinte imámat!+
2 Hozz igazságos ítéletet az ügyemben,+
lásd meg, hogy mi a jogos!
Úgy találod, hogy nem eszeltem ki semmi rosszat,
és nem vétettem számmal.
4 Tegyenek bármit az emberek,
én szavaiddal összhangban távol tartom magam a rablók ösvényeitől.+
5 Ragaszkodjanak lépteim a te nyomdokaidhoz,
hogy meg ne botoljanak lábaim.+
6 Segítségül hívlak, mert felelsz nekem,+ ó, Isten!
Hajtsd felém füledet,* halld meg szavaimat!+
7 Fejezd ki csodálatos módon odaadó szeretetedet,+
ó, megmentője azoknak, akik jobbodnál keresnek menedéket
az ellened lázadók elől.
10 Érzéketlenné váltak,*
gőgösen beszélnek szájukkal.
12 A gonosz hasonló az oroszlánhoz, amely darabokra akarja tépni áldozatát,
a rejtekén lapuló fiatal oroszlánhoz.
13 Cselekedj, ó, Jehova, szállj szembe vele,+ és terítsd le őt!
Ments meg* a gonosztól kardoddal,
14 ments meg az emberektől, ó, Jehova!
E világ* embereitől, akiknek ez az élet a részük,+
akiket minden jóval bőségesen ellátsz,+
és akik örökséget hagynak sok fiukra.
15 Én azonban igazságosan élek, és ezért jóindulattal vagy irántam,
A karmesternek. Jehova szolgájától, Dávidtól, aki azon a napon fordult Jehovához ennek az éneknek a szavaival, amikor Jehova megszabadította őt minden ellenségétől és Saultól. Így szólt:+
18 Szeretlek téged, ó, Jehova, erőm forrása+!
2 Jehova az én kőszirtem és erődöm, ő ment meg engem.+
Istenem az én kősziklám,+ nála keresek menedéket.
Pajzsom és hatalmas megmentőm*, biztos menedékem* ő.+
3 Jehovát szólítom, aki méltó a dicséretre,
és megmenekülök ellenségeimtől.+
6 Nyomorúságomban Jehovát hívtam,
Istenemhez kiáltottam segítségért szüntelen.
7 Erre rengeni és rázkódni kezdett a föld;+
a hegyek alapjai megrendültek,
és erősen rázkódtak, mert ő haragra gyúlt.+
10 Kerubon ülve jött, szállva érkezett.+
12 A körülötte levő fényességből
jégeső és parazsak törtek át a felhőkön.
13 Aztán az égben dörögni kezdett Jehova;+
jégeső és izzó parázs kíséretében
hallatta hangját a legfelségesebb Isten.+
15 Láthatóvá váltak a folyómedrek*;+
feltárultak a föld alapjai a te haragod miatt, ó, Jehova,
orrod fújtatása miatt.+
16 Lenyúlt a magasságból,
megfogott, és kihúzott a mély vizekből.+
18 Rám törtek szerencsétlenségem napján,+
de Jehova támogatott.
21 Mert nem tértem le a Jehovának tetsző útról,
és nem hagytam el gonoszul Istenemet.
22 Elmémben tartom minden ítéletét,
rendeleteit nem hagyom figyelmen kívül.
28 Mert te gyújtod meg lámpásomat, ó, Jehova;
Istenem teszi világossá a sötétséget körülöttem.+
29 A te segítségeddel a rablók csapatának is nekironthatok,+
Isten erejével a falat is megmászhatom.+
Pajzs ő mindazoknak, akik nála keresnek menedéket.+
31 Mert van-e Isten Jehován kívül?+
Van-e kőszikla Istenünkön kívül?+
33 Olyanná teszi lábamat, mint amilyen a szarvasoké;
segít, hogy magas helyeken álljak.+
34 Kezemet harcra tanítja,
rézíjat hajlítanak karjaim.
36 Kiszélesíted az utat lépteimnek,
nem csúsznak meg lábaim.+
37 Üldözni fogom ellenségeimet, és utolérem őket;
nem térek vissza addig, míg meg nem semmisülnek.
38 Összezúzom őket, hogy ne keljenek fel;+
elesnek, és rájuk teszem lábamat.
39 Erőt adsz nekem a csatára,
elbuktatod előttem ellenfeleimet.+
41 Segítségért kiáltanak, de nincs, aki megmentené őket.
Sőt, Jehovához kiáltanak, de ő nem felel nekik.
42 Porrá zúzom őket, mint amilyen a szél űzte por;
kiöntöm őket, mint a sarat az utcára.
43 Megmentesz a nép ellenkezésétől.+
Nemzetek fejévé teszel.+
Olyan nép szolgál nekem, amelyet nem ismertem.+
44 Már csak híremet hallva is engedelmeskednek nekem,
idegen országból valók jönnek hozzám hajlongva+.
45 Elbátortalanodnak* az idegenből valók,
reszketve jönnek elő erődjeikből.
46 Jehova él! Legyen dicsőítve kősziklám!+
Legyen magasztalva megmentésem Istene!+
47 Az igaz Isten bosszút áll értem,+
aláveti nekem a népeket.
48 Megment dühödt ellenségeimtől.
Azok fölé emelsz, akik rám támadnak,
megszabadítasz az erőszakos embertől.+
A karmesternek. Dávid éneke.
2 Napról napra előtör beszéde, mint a patak,
és éjről éjre ismeretet tár fel róla.
3 Nincs is beszéd, nincsenek szavak,
nem hallani hangját.
Az égben vert sátrat a napnak;
5 az pedig olyan, mint a vőlegény, amikor kilép nászszobájából;
ujjong, mint a hős, hogy pályáján futhat.
7 Jehova törvénye tökéletes,+ újból erővel tölt el*+.
Jehova emlékeztetője megbízható,+ bölccsé teszi a tapasztalatlant+.
8 Jehova utasításai igazságosak, megvidámítják a szívet;+
Jehova parancsolata tiszta, felragyog tőle a szem+.
9 A Jehova iránti mélységes tisztelet*+ a javunkra válik, mindörökké megmarad.
Jehova ítéletei jogosak, teljesen igazságosak+.
12 Ki tudja észrevenni a tévedéseket?+
Bocsásd meg nekem a tudtomon kívül elkövetett bűnöket!
14 Legyenek kedvesek számodra szám mondásai és szívem elmélkedése,+
A karmesternek. Dávid éneke.
3 Emlékezzen meg minden ajándékodról, melyet felajánlasz,
és fogadja jóindulattal* égőáldozatodat! (Szela.)
Teljesítse Jehova minden kérésedet!
6 Most már tudjuk, hogy Jehova megmenti felkentjét;+
válaszol neki szent egéből,
8 Ők megtörnek és elesnek,
de mi talpra állunk, és felegyenesedünk.+
9 Ó, Jehova, mentsd meg a királyt!+
Válaszolj nekünk azon a napon, melyen segítségért kiáltunk.+
A karmesternek. Dávid éneke.
21 Ó, Jehova, a te erődnek örül a király!+
Mennyire örül megmentő tetteidnek!+
2 Beteljesítetted szíve vágyát,+
nem tagadtad meg ajka kívánságát. (Szela.)
5 Megmentő tetteid nagy dicsőséget szereznek neki.+
Méltósággal és pompával ruházod fel.
7 Mert a király Jehovában bízik,+
a legfelségesebb Isten odaadó szeretetének köszönhetően sosem fog meginogni+.
8 Kezed utoléri minden ellenségedet,
utoléri jobbod a te gyűlölőidet.
9 Amikor rájuk fordítod figyelmedet, pusztulást hozol rájuk, mintha tüzes kemencébe dobnád őket.
Jehova elnyeli őket haragjában, és tűz martalékává lesznek.+
10 Leszármazottaikat* kiirtod a földről,
és utódaikat az emberek közül.
11 Rosszat forraltak ellened,+
cselt szőttek, de nem fognak sikerrel járni+,
12 mert íjaddal* célba véve
megfutamítod őket.+
13 Cselekedj, ó, Jehova, és mutasd meg erődet!
Mi pedig dicséreteket fogunk énekelni* hatalmasságodnak.
A karmesternek: „A hajnali szarvas”* szerint. Dávid éneke.
22 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?+
Miért nem sietsz a megmentésemre?
Miért nem hallod meg jajkiáltásomat?+
2 Istenem, kiáltok nappal, de nem felelsz,+
és éjjel sem hallgatok.
8 „Jehovára bízta magát. Mentse meg hát ő!
Szabadítsa meg, ha egyszer oly kedves neki!”+
9 Te hoztál elő az anyaméhből,+
te segítettél, hogy biztonságban legyek anyám karjaiban.
10 A te gondjaidra bíztak engem születésemtől fogva,
anyám méhétől fogva te vagy Istenem.
14 Kiöntettem, mint a víz,
csontjaim mind kificamodtak.
Oroszlán módjára vetik rá magukat kezemre és lábamra.+
17 Megszámlálhatom minden csontomat.+
Ők csak néznek és bámulnak rám.
18 Elosztják maguk között a ruháimat,
és sorsot vetnek rájuk.+
19 De te, ó, Jehova, ne maradj távol tőlem!+
Te vagy az én erősségem, siess a segítségemre!+
23 Ti, akik Jehovát imádjátok*, dicsérjétek őt!
Jákob utódai*, dicsérjétek őt mindnyájan!+
Tiszteljétek őt mind, Izrael utódai*!
24 Mert nem vette semmibe, nem hagyta figyelmen kívül az elnyomottnak szenvedését,+
nem rejtette el arcát előle+.
Meghallotta, amikor segítségért kiáltott hozzá.+
Élvezzétek az életet* örökké!
27 Megemlékezik Jehováról az egész föld, és hozzá fordul.
Meghajol előtted a nemzetek minden családja.+
28 Mert Jehováé a királyság,+
ő uralkodik a nemzetek fölött.
29 Esznek majd a föld gazdagjai* mindnyájan, és meghajolnak;
térdre borulnak előtte mind, akik porba szállnak,
senki sem tarthatja életben magát*.
30 Leszármazottaik* fogják szolgálni őt;
Jehováról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek.
31 Eljönnek, és hirdetik igazságosságát.
Elmondják a születendő népnek, hogy mit tett ő.
Dávid éneke.
4 Még ha a sűrű sötétség völgyében járok is,+
nem félek semmitől,+
mert te velem vagy;+
vessződ és botod biztonságérzetet adnak nekem*.
5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim előtt.+
6 Igen, jóság és odaadó szeretet kísér engem életem minden napján,+
és Jehova házában lakom, amíg csak élek+.
Dávidtól. Ének.
24 Jehováé a föld, és minden, ami rajta van,+
a termékeny föld és a rajta lakók.
2 Mert ő erősítette meg azt a tengereken,+
és ő szilárdította meg a folyókon.
3 Ki juthat fel Jehova hegyére,+
és ki mehet fel az ő szent helyére?
4 Az, aki ártatlanul cselekszik, és akinek tiszta a szíve,+
aki nem esküszik hamisan az életemre*,
és nem esküszik csalárdul+.
6 Ez azoknak a nemzedéke, akik őt keresik,
akik a te kegyedet* keresik, ó, Jákob Istene! (Szela.)
7 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk+!
8 Kicsoda ez a dicső király?
9 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk+!
Táruljatok ki, ti ősi bejáratok,
hadd vonuljon be a dicső király!
10 Kicsoda ez a dicső király?
A seregek Jehovája, ő a dicső király!+ (Szela.)
Dávidé.
א [álef]
25 Hozzád fordulok*, ó, Jehova.
ב [béth]
2 Istenem, benned bízom.+
Ne engedd, hogy megszégyenüljek!+
Ne engedd, hogy kárörvendjenek fölöttem ellenségeim!+
ג [gímel]
3 Aki benned reménykedik, semmiképpen sem szégyenül meg,+
aki viszont ok nélkül cselekszik álnokul, az megszégyenül.+
ד [dáleth]
ה [hé]
5 Járass engem igazságos utadon, és taníts,+
mert te vagy az én megmentő Istenem.
ו [wáw]
Benned reménykedem egész nap.
ז [zajin]
6 Ó, Jehova, emlékezz meg arról, hogy irgalmas Isten vagy,
ח [chéth]
7 Ne emlékezz meg ifjúkori bűneimről és vétkeimről!
ט [téth]
8 Jó és egyenes Jehova.+
Ezért oktatja a bűnösöket arra, hogyan éljenek.+
י [jódh]
כ [káf]
10 Jehova mindig odaadó szeretettel és hűséggel bánik
ל [lámedh]
11 A te nevedért, ó, Jehova,+
bocsáss meg nekem, bár nagy az én vétkem!
מ [mém]
12 Ki az az ember, aki mélységesen tiszteli* Jehovát?+
Az ilyet oktatni fogja ő, hogy melyik utat válassza.+
נ [nún]
ס [számekh]
14 Jehova a meghitt barátja+ azoknak, akik mélységesen tisztelik* őt,
és megismerteti velük szövetségét+.
ע [ajin]
פ [pé]
16 Fordítsd felém arcodat, és légy kegyes hozzám,
mert magányos vagyok, és elhagyatott.
צ [cádhé]
17 Szívem gyötrelmei megsokasodtak;+
szabadíts meg aggodalmaimtól!
ר [rés]
19 Nézd, milyen sokan vannak ellenségeim,
és milyen hevesen gyűlölnek engem!
ש [sín]
20 Óvd meg életemet*, és szabadíts meg engem!+
Ne engedd, hogy megszégyenüljek, hisz te vagy menedékem!
ת [táw]
22 Ó, Isten, mentsd meg* Izraelt minden nyomorúságából!
Dávidé.
2 Vizsgálj meg engem, ó, Jehova, és tégy próbára,
3 Mert mindig emlékezetemben tartom odaadó szeretetedet,
és igazságos alapelveid szerint élek+.
6 Ártatlanságban mosom kezeimet,
és körüljárom oltárodat, ó, Jehova,
7 hogy hálát adjak neked hangosan,+
és hirdessem minden csodálatos tettedet.
9 Ne söpörj el engem* a bűnösökkel,+
ne vedd el életemet az erőszakos* emberekével együtt,
10 akik szégyentelenül viselkednek,
és szeretik a megvesztegetést.
11 Én azonban feddhetetlenül járok.
Ments meg* engem, és légy kegyes hozzám!
Dávidé.
27 Jehova az én világosságom+ és megmentőm.
Kitől félnék?+
Jehova az én életem erődje.+
Kitől rettegnék?
2 Amikor gonoszok támadtak rám, hogy felfalják húsomat,+
ellenségeim és ellenfeleim botlottak meg és estek el.
3 Még ha egy egész sereg ütne is tábort ellenem,
nem fél a szívem.+
Még ha háború törne is ki ellenem,
akkor is töretlenül bízom.
4 Egyet kértem Jehovától
– az a vágyam –,
hogy Jehova házában lakhassak életem minden napján,+
hogy láthassam Jehova szépségét*,
6 Így győzedelmeskedem* ellenségeim fölött, akik körülvesznek;
örömkiáltás közepette ajánlok fel áldozatokat a sátránál,
dicséreteket énekelek* Jehovának.
7 Hallgass meg, ó, Jehova, amikor hozzád kiáltok!+
Légy kegyes hozzám, és válaszolj nekem!+
8 Szívem a parancsolatodat szólja:
„Keressetek engem!”
Kereslek téged, ó, Jehova.+
9 Ne rejtsd el arcodat előlem,+
ne utasítsd el haragodban szolgádat.
Te vagy a segítségem;+
ne hagyj el, ne hagyj cserben, megmentő Istenem!
11 Oktass engem utadra, ó, Jehova,+
és vezess az egyenesség ösvényén rosszakaróim miatt!
12 Ne szolgáltass ki ellenségeimnek*,+
mert hamisan megvádoltak,+
és heves indulattal ártani akarnak nekem.
Igen, reménykedj Jehovában!
Dávidé.
28 Hozzád kiáltok, ó, Jehova, kősziklám,+
hallgass meg!
2 Halld meg könyörgésemet, amikor segítségért kiáltok hozzád,
miközben fölemelem kezemet szentélyed legbelső terme felé.+
3 Ne ragadj el a gonoszokkal és az álnokul cselekvőkkel együtt,+
akik békésen beszélnek másokkal, de szívükben gonoszság van+.
4 Fizess meg nekik tetteikért,+
gonosz cselekedeteik szerint.
Tetteik szerint fizess nekik,
aszerint, amit elkövettek!+
Ő majd lerombolja, és nem támogatja őket.
6 Dicsőség Jehovának,
mert meghallgatta segítségért való könyörgésemet.
Segített nekem, ezért ujjong a szívem,
és énekemmel dicsérem őt.
8 Jehova az ő népének ereje,
erődítmény ő, mely nagy megmentést szerez felkentjének.+
9 Mentsd meg népedet, és áldd meg örökségedet!+
Pásztorkodj felettük, és tartsd őket karjaidban örökké!+
Dávid éneke.
29 Adjátok meg Jehovának, ami megilleti őt, ti hatalmasok*,
adjátok meg Jehovának, ami megilleti őt, mert övé a dicsőség és az erő!+
2 Adjátok meg Jehovának a nevét megillető dicsőséget!
Hajoljatok meg* Jehova előtt szent, díszes öltözetben*!
3 Jehova hangja zeng a vizek fölött,
a dicsőséges Isten mennydörög+.
Jehova ott van a nagy vizek fölött.+
4 Jehova hangja hatalmas,+
Jehova hangja fenséges.
5 Jehova hangja cédrusokat tördel,
igen, Jehova darabokra töri a Libanon cédrusait.+
7 Jehova hangja tűzlángokkal vág;+
8 Jehova hangjától megremeg a puszta,+
Jehova megremegteti Kádes+ pusztáját.
9 Jehova hangjától megremeg a szarvas, és vajúdni kezd,
letaroltatnak az erdők,+
és templomában mindenki ezt mondja: „Dicsőség!”
Ének. A ház felavatásának dala. Dávidtól.
30 Magasztallak, ó, Jehova, mert megmentettél* engem,
nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak felettem.+
2 Ó, Jehova Istenem, segítségért kiáltottam hozzád, és te meggyógyítottál.+
3 Ó, Jehova, a sírból* emeltél föl engem*.+
Életben tartottál, és megkíméltél attól, hogy a verembe* szálljak.+
4 Énekeljetek dicséreteket* Jehovának, ti hűségesei!+
Este betérhet a sírás, de reggel jön az örömkiáltás.+
6 Amikor gondtalan volt az életem, ezt mondtam:
„Nem ingok meg soha.”
7 Ó, Jehova, míg jóindulatodat élveztem, olyan erőssé tettél, mint egy hegy.+
De amikor elrejtetted arcodat, megrettentem.+
8 Hozzád, ó, Jehova, hozzád kiáltottam.+
Jehova kegyéért esedeztem.
9 Mit ér az, ha meghalok,* és alászállok a verembe*?+
Dicsér-e téged a por?+ Hirdeti-e hűségedet?+
10 Hallgass meg, ó, Jehova, és légy kegyes hozzám!+
Ó, Jehova, légy a segítőm!+
11 Kesergésemet táncra fordítottad,
levetted zsákruhámat, és örömmel ruházol fel,
12 hogy dicséretet énekeljek* neked, és ne hallgassak.
Ó, Jehova Istenem, örökké dicsérlek téged!
A karmesternek. Dávid éneke.
31 Nálad, ó, Jehova, nálad leltem menedékre.+
Bárcsak ne szégyenülnék meg soha!+
Ments meg, hiszen igazságos vagy!+
Légy a sziklaváram,
erődítményem, hogy megments engem.+
5 Rád bízom szellemem.+
Megváltottál, ó, Jehova, igazságnak Istene*+!
6 Gyűlölöm azokat, akik semmit érő bálványokat imádnak,
én viszont Jehovában bízom.
8 Nem szolgáltattál ki az ellenségnek,
hanem biztonságos* helyre állítottál.
9 Légy kegyes hozzám, ó, Jehova, mert gyötrődöm.
Szemem, és egész testem* is elgyöngült már a szenvedéstől.+
Vétkem miatt erőm megfogyatkozik,
csontjaim elsorvadnak+.
11 Minden ellenségem megvet engem,+
különösen a körülöttem élők.
Akik ismernek, rettegnek tőlem.
Amikor meglátnak odakint, elfutnak előlem.+
12 Kitöröltek a szívükből*, és elfeledtek engem, mintha meghaltam volna.
Olyan vagyok, mint egy törött edény.
13 Sok rosszindulatú szóbeszédet hallottam,
rémület vesz körül.+
14 De én benned bízom, ó, Jehova!+
Azt mondom: „Te vagy Istenem.”+
15 Kezedben vannak napjaim*.
Szabadíts meg ellenségeimtől és üldözőimtől!+
16 Ragyogjon rá arcod a te szolgádra,+
ments meg engem odaadó szeretetedből fakadóan!
17 Ó, Jehova, ne szégyenüljek meg, amikor segítségül hívlak!+
18 Némuljanak el a hazug ajkak,+
melyek az igazságos ellen szólnak arcátlanul, gőggel és megvetéssel.
19 Mily nagy a te jóságod!+
A téged imádóknak* tartogatod,+
és minden ember szeme láttára kimutatod ezt azok iránt, akik nálad keresnek menedéket.+
20 Elrejted őket közelséged rejtekében+
a cselszövők elől.
21 Dicsőség Jehovának,
mert csodálatos módon mutatta ki odaadó szeretetét irántam+ az ostromlott városban+.
22 Amikor úrrá lett rajtam a rémület, ezt mondtam:
„Kiirtatom előled.”+
Ámde meghallottad segítségért való könyörgésemet, mikor hozzád kiáltottam.+
23 Szeressétek Jehovát mind, ti hűségesei!+
Dávidé. Maszkil.*
32 Boldog az, akinek Isten megbocsátotta a törvényszegését, és eltörölte* a bűnét.+
3 Míg hallgattam, csontjaim elsorvadtak, hisz egész álló nap sóhajtoztam.+
4 Mert nemtetszésed éjjel-nappal teherként nehezedett rám.+
Erőm semmivé lett,* mint a víz a tikkasztó nyári forróságban. (Szela.)
Ezt mondtam: „Megvallom törvényszegéseimet Jehovának.”+
Te pedig megbocsátottad vétkemet, bűneimet.+ (Szela.)
Így a vízáradat nem éri el őt.
Örömkiáltásokkal veszel körül, amikor megszabadítasz.+ (Szela.)
8 „Éleslátást adok neked, és oktatlak, hogy a helyes úton járj.+
Tanácsot adok neked, szemeim rajtad nyugodnak.+
9 Ne legyetek olyanok, mint a ló vagy az öszvér, melyek mit sem értenek.+
Szilajságuk fékezéséhez zabla meg kantár kell,
csak akkor jönnek hozzád közel.”
11 Örüljetek annak, amit Jehova tett, és vigadozzatok, ti igazságosak!
Ujjongva kiáltsatok mindnyájan, ti becsületes szívűek!
33 Ujjongva kiáltsatok Jehova miatt, ti igazságosak!+
Illő, hogy a becsületesek dicsérjék őt.
2 Adjatok hálát Jehovának hárfával,
tízhúrú hangszer kíséretével énekeljetek neki dicséreteket*.
3 Énekeljetek neki új éneket,+
szépen játsszatok a húrokon, és örömmel kiáltva.
4 Mert Jehova szava igaz,+
és minden, amit tesz, megbízható.
5 Szereti az igazságosságot és a jogot.+
Jehova odaadó szeretete betölti a földet.+
7 Összegyűjti a tenger vizeit, mint egy gát,+
raktárakba gyűjti a tajtékzó vizeket.
9 Mert ő szólt, és meglett;
ő parancsolt, és létrejött.+
13 Jehova letekint az égből,
és látja az embereket mind.+
14 Lakhelyéről
nézi a föld lakóit.
15 Ő formálja mindegyikük szívét,
megvizsgálja minden tettüket.+
18 Jehova a szolgáin* tartja a szemét,+
azokon, akik odaadó szeretetében reménykednek,
19 hogy megszabadítsa őket* a haláltól,
és életben tartsa őket az éhínség idején.+
21 Miatta ujjong a szívünk,
mert szent nevében bízunk.+
Dávidtól, amikor bolondnak tettette magát+ Abimélek előtt, aki erre elűzte, és ő elment.
א [álef]
34 Dicsérem Jehovát mindenkor,
ajkam folyton a dicséretét szólja.
ב [béth]
ג [gímel]
3 Dicsőítsétek velem Jehovát,
magasztaljuk nevét mindnyájan!+
ד [dáleth]
4 Megkérdeztem Jehovát, és ő válaszolt nekem.+
Minden félelmemtől megszabadított.+
ה [hé]
5 Akik rátekintettek, azoknak felragyogott az arcuk,
és nem csalódtak.
ז [zajin]
6 Kiáltott ez a nyomorult, és Jehova meghallotta,
kimentette minden nyomorúságából.+
ח [chéth]
ט [téth]
8 Ízleljétek meg és lássátok, hogy Jehova jó!+
Boldog az az ember, aki nála keres menedéket.
י [jódh]
כ [káf]
10 Még a fiatal, erős* oroszlánok is éheznek,
de akik Jehovát keresik, azok semmi jót sem nélkülöznek+.
ל [lámedh]
11 Gyertek, fiaim, és figyeljetek rám!
Megtanítalak benneteket Jehova mélységes tiszteletére*+.
מ [mém]
12 Ki az közületek, aki örömét leli az életben,
és szeretne sok napon át boldogan élni?+
נ [nún]
ס [számekh]
14 Fordulj el a rossztól, és cselekedj jót!+
Keresd a békét, és törekedj rá!+
ע [ajin]
פ [pé]
צ [cádhé]
ק [qóf]
ר [rés]
ש [sín]
ת [táw]
21 Halálos csapás éri a gonoszokat,
és akik gyűlölik az igazságost, vétkesnek bizonyulnak.
Dávidé.
3 Emeld fel lándzsádat és csatabárdodat* üldözőim ellen!+
Mondd nekem*: „Én vagyok megmentőd.”+
4 Érje szégyen és megaláztatás azokat, akik életemre* vadásznak!+
Vonuljanak vissza szégyenkezve, akik rosszat forralnak ellenem!
5 Legyenek olyanok, mint a szél sodorta polyva,
és űzze el őket Jehova angyala!+
6 Legyen sötét és síkos az útjuk,
miközben Jehova angyala üldözi őket!
7 Mert ok nélkül rejtették el hálójukat, hogy csapdába ejtsenek,
ok nélkül ástak vermet nekem*.
8 Érje őket csapás váratlanul,
saját hálójuk fogja meg őket, melyet csapdaként állítottak;
essenek bele, és pusztuljanak el!+
9 De én* ujjongani fogok Jehovában,
örülni fogok szabadító tetteinek!
10 Egész lényem ezt mondja majd:
„Ó, Jehova, ki az, aki hozzád fogható?
Te megszabadítod az elnyomottat a nála erősebbtől,+
az elnyomottat és a szegényt attól, aki kirabolja őt+.”
11 Rosszindulatú tanúk lépnek elő,+
és olyanokat kérdeznek tőlem, amikről semmit sem tudok.
13 Pedig én zsákruhát vettem fel, amikor betegek voltak.
Böjtöléssel sanyargattam magamat*,
és amikor imám megválaszolatlan maradt*,
14 úgy jártam-keltem, mintha barátomat vagy testvéremet gyászoltam volna.
Bánatomban leborultam, mint aki anyját gyászolja.
15 Ők meg örültek, amikor megbotlottam, és egybegyűltek.
Egybegyűltek, hogy lesből sújtsanak le rám.
Rágalmazásukkal darabokra téptek, és nem hallgattak.
17 Ó, Jehova, meddig nézed ezt?+
18 Akkor hálát adok neked a nagy gyülekezetben,+
dicsérlek téged az összegyűlt nép között.
19 Ne engedd, hogy akik ok nélkül ellenségeim, kárörvendjenek fölöttem,
és ne engedd, hogy akik ok nélkül gyűlölnek engem,+ gonoszul összekacsintsanak+.
20 Mert nem a békére törekednek a szavaikkal,
hanem megtévesztően cselt szőnek+ azok ellen, akik békében élnek a földön.
21 Kitátják ellenem szájukat, hogy kiabálva vádoljanak engem,
ezt mondva: „Na ugye! A saját szemünkkel láttuk!”
22 Te látod ezt, ó, Jehova! Ne hallgass!+
Ó, Jehova, ne maradj tőlem távol!+
23 Siess, kelj a védelmemre,
Istenem, Jehova, védj meg engem peres ügyemben!
24 Ítélj meg igazságosságod szerint,+ ó, Jehova Istenem!
Ne engedd, hogy kárörvendjenek fölöttem!
25 Bárcsak sose mondanák magukban: „Haha! Elértük, amit akartunk!”*
Sose mondhassák: „Végeztünk vele!”+
26 Szégyenüljenek meg, valljanak szégyent mind,
akik örülnek bajomnak.
Érje szégyen és megaláztatás azokat, akik különbnek tartják magukat nálam.
27 Ám azok, akik gyönyörködnek igazságosságomban, örömmel kiáltsanak,
és mondják ezt folyton:
„Legyen felmagasztalva Jehova, aki örömét leli szolgája békéjében!”+
A karmesternek. Jehova szolgájától, Dávidtól.
36 Törvényszegés szól a gonoszhoz a szíve mélyén,
nincsen őbenne istenfélelem+.
2 Túl nagyra tartja magát ahhoz,
hogy felismerje a vétkét, és gyűlölje azt.+
3 Szájával sértően és megtévesztően beszél;
nincs éleslátása, hogy azt tegye, ami jó.
4 Még ágyában is álnok terveket sző.
Olyan úton halad, amely nem jó;
nem veti el a rosszat.
5 Ó, Jehova, odaadó szereteted az égig ér,+
hűséged pedig a felhőkig.
Embert és állatot fenntartasz*, ó, Jehova!+
7 Mily drága a te odaadó szereteted, ó, Isten!+
Szárnyaid árnyékában lelnek menedékre az emberek.+
10 Továbbra is bánj odaadó szeretettel azokkal, akik ismernek téged,+
és igazságosan a becsületes szívűekkel+.
11 Ne engedd, hogy a gőgösök eltapossanak,
vagy hogy a gonoszok elűzzenek engem!
12 A gonosztevők elesnek,
leterítik őket, és nem tudnak fölkelni.+
Dávidé.
א [álef]
37 Ne bosszankodj a gonosz emberek miatt,
és ne irigykedj a gonosztevőkre+.
2 Hamar elszáradnak, mint a fű,+
és elhervadnak, mint a zöldellő új fű.
ב [béth]
3 Bízzál Jehovában, és tegyél jót+!
Lakjál a földön, és hűségesen cselekedj+!
4 Gyönyörködj Jehovában,
és ő teljesíti szíved vágyait.
ג [gímel]
6 Olyan ragyogóvá teszi igazságosságodat, mint a hajnal,
és jogodat, mint a déli nap.
ד [dáleth]
Ne engedd, hogy felbosszantson,
ha valaki sikeresen véghez viszi cselszövéseit.+
ה [hé]
ו [wáw]
ז [zajin]
12 Cselt sző a gonosz az igazságos ellen,+
vicsorgatja rá fogát.
13 De Jehova csak nevet rajta,
mert tudja, hogy eljön pusztulásának a napja+.
ח [chéth]
14 Kardot rántanak a gonoszok, és kifeszítik íjukat,
hogy leterítsék az elnyomottat és a szegényt,
hogy megöljék azokat, akik becsületesen élnek*.
15 Ám kardjuk saját szívükbe hatol,+
íjaik eltörnek.
ט [téth]
16 Jobb az igazságosnak kevese,
mint a sok gonosznak bősége.+
17 Mert a gonoszok karja eltörik,
az igazságosakat ellenben támogatja Jehova.
י [jódh]
19 Nem szégyenülnek meg a csapás idején,
és bőségben élnek az éhínség idején.
כ [káf]
20 Ám a gonoszok elvesznek.+
Jehova ellenségei semmivé lesznek, mint a dicsőséges legelők,
semmivé lesznek, mint a füst.
ל [lámedh]
22 Akiket Isten megáld, azok öröklik a földet,
de akiket megátkoz, azok el lesznek pusztítva.+
מ [mém]
נ [nún]
25 Egykor fiatal voltam, mára pedig megöregedtem,
de nem láttam, hogy Isten elhagyta volna az igazságost,+
26 Az igazságos mindig szívesen ad kölcsön,+
és a gyermekeire áldás vár.
ס [számekh]
27 Fordulj el a rossztól, cselekedd a jót,+
és akkor örökké élni fogsz.
ע [ajin]
פ [pé]
צ [cádhé]
32 A gonosz figyeli az igazságost,
keresve az alkalmat, hogy megölje.
33 De Jehova nem hagyja, hogy a gonosz kezébe kerüljön,+
és nem találja őt vétkesnek, amikor megítélik+.
ק [qóf]
34 Reménykedjél Jehovában, kövesd az útját,
és akkor felmagasztal téged, hogy örököld a földet.
Meglátod a gonoszok pusztulását.+
ר [rés]
35 Láttam a kegyetlen, gonosz embert,
úgy terjeszkedett, mint egy dús lombú fa a saját földjében.+
ש [sín]
37 Figyelj a feddhetetlenre,
és arra tekints, aki becsületes,+
mert az ilyen ember jövője békés lesz+.
38 A törvényszegők ellenben mind el lesznek pusztítva;
a gonoszoknak nincs jövőjük.+
ת [táw]
40 Jehova segít nekik, és megmenti őket.+
Megmenti őket a gonoszoktól, és megszabadítja őket,
mert nála keresnek menedéket.+
Dávid éneke, emlékeztetőül.
38 Ó, Jehova, ne haragodban feddj meg engem,
és ne dühödben fenyíts meg!+
2 Mert nyilaid mélyen belém hatoltak,
és rám nehezedik a kezed.+
3 Egész testem beteg* haragod miatt.
Nincs nyugalmam* bűnöm miatt.+
4 Mert vétkeim elborítják fejemet.+
Túl nehezek nekem, mint valami súlyos teher.
5 Sebeim büdösek és gennyesek
ostobaságom miatt.
6 Bánatos vagyok, és nagyon csüggedt.
Egész nap szomorúan járok.
8 Megdermedtem, és teljesen összetörtem;
zaklatott szívem miatt hangosan sóhajtozom*.
9 Ó, Jehova, ismered minden kívánságomat,
és nincs előled elrejtve sóhajom.
11 Barátaim és társaim kerülnek az engem ért csapás miatt,
közeli ismerőseim is távol maradnak tőlem.
12 Akik az életemre* törnek, csapdát állítanak.
Akik ártani próbálnak nekem, ellenem beszélnek.+
Csalárd terveken jár az eszük egész nap.
14 Olyan lettem, mint aki nem hall,
és akinek a szája nem mond semmit saját védelmében.
16 Mert ezt mondtam: „Bárcsak ne néznének rám kárörvendően,
és ne diadalmaskodnának rajtam, ha elcsúszik a lábam.”
17 Mert már-már összecsuklottam,
és fájdalmam szüntelenül gyötört.+
19 Ellenségeim viszont erejük teljében vannak*, és hatalmasak,*
megsokasodtak, akik ok nélkül gyűlölnek.
20 Rosszal fizettek nekem a jóért,
ellenem voltak azért, mert én a jóra törekedtem.
21 Ne hagyj el, ó, Jehova!
Ó, Isten, ne maradj távol tőlem!+
22 Siess a segítségemre,
ó, Jehova, én megmentőm!+
A karmesternek: Jedutun*+ szerint. Dávid éneke.
39 Azt mondtam: „Ügyelni fogok lépteimre,
hogy ne vétkezzek nyelvemmel.+
Ügyelek a számra, megzabolázom,+
míg jelenlétemben van a gonosz.”
2 Néma voltam, és csendes.+
Még arról sem beszéltem, ami jó,
de a fájdalmam nagy volt*.
3 Szívem forrt* a bensőmben.
Míg merengtem*, mintha tűz emésztett volna.
Majd így szóltam:
4 „Tudasd velem, ó, Jehova, hogy mennyire gyorsan ér véget az életem,
és napjaim számát,+
hogy megtudjam, milyen mulandó vagyok*!
Bizony egyetlen ember sem több egy leheletnél, még ha látszólag szilárdan áll is.+ (Szela.)
6 Úgy jár-kel minden ember, mint az árnyék.
Hajszolja a semmit.*
Vagyont halmoz fel, de nem tudja, ki élvezi majd.+
7 Akkor miben reménykedhetek, ó, Jehova?
Te vagy minden reményem!
8 Szabadíts meg engem minden törvényszegésemtől!+
Ne tegyél ki az ostobák gyalázkodásának!
10 Ne sújts tovább csapással!
Erőtlen vagyok, mert kezed lesújt rám.
11 Megfedded az embert a vétke miatt,+
és amit értékesnek tart, azt megemészted, mint a moly.
Bizony, az ember nem több, mint egy lehelet.+ (Szela.)
12 Hallgasd meg imámat, ó, Jehova,
figyelj oda segélykiáltásomra!+
Ne hagyd figyelmen kívül könnyeimet,
hiszen csak idegen vagyok szemedben,+
13 Vedd le rólam szúrós tekintetedet, hogy örülhessek,
mielőtt meghalok, és nem leszek.”
A karmesternek. Dávidtól. Ének.
2 Felhozott a zúgó veremből,
az iszapos sárból.
Aztán sziklára helyezte lábamat,
biztos talajra állított.
3 Majd új éneket adott a számba,+
Istenünknek szóló dicséretet.
Sokan ámulva figyelnek majd,
és Jehovába vetik bizalmukat.
4 Boldog az, aki Jehovában bízik,
és nem a dacos vagy hazug* emberekhez fordul.
Senki sem hasonlítható hozzád.+
Ha beszélni és szólni akarnék is róluk,
számosabbak, semhogy felsorolhatnám.+
Égőáldozatot és bűnért való áldozatot nem kértél.+
7 Majd így szóltam: „Eljöttem.
A tekercsben* ez meg van írva rólam.+
9 Hirdetem a nagy gyülekezetben a jó hírt arról, hogy igazságos vagy.+
Ajkam nem hallgat,+
ó, Jehova, te jól tudod ezt.
10 Igazságosságodat nem takargatom szívemben.
Hirdetem hűségedet és szabadításodat.
Nem titkolom a nagy gyülekezetben odaadó szeretetedet, és azt, hogy igaz vagy.+”
11 Ne vond meg tőlem irgalmadat, ó, Jehova!
Bárcsak mindig megvédenél, hisz odaadóan szeretsz, és igaz vagy.+
12 Oly sok baj ér, hogy már a számukat sem tudom.+
Oly sok a vétkem, hogy maga alá temet, és nem látom, merre menjek.+
Több van belőlük, mint hajszál a fejemen,
és szívem elcsüggedt.
13 Ó, Jehova, kérlek, ments meg!+
Ó, Jehova, siess a segítségemre!+
14 Szégyenüljenek meg, és valljanak szégyent mindazok,
akik életemre* törnek.
Vonuljanak vissza megalázottan,
akik örülnek a bajomnak.
15 Rémüljenek csak meg szégyenükben,
akik gúnyosan ezt mondják nekem: „Haha, haha!”
Akik szeretik szabadító tetteidet, szüntelenül így beszéljenek:
„Legyen felmagasztalva Jehova!”+
17 Én viszont védtelen és szegény vagyok.
Bárcsak figyelne rám Jehova!
Te vagy az én segítőm és szabadítóm.+
Istenem, ne késlekedj!+
A karmesternek. Dávid éneke.
41 Boldog, aki törődik a szegénnyel.+
Ha bajba kerül, Jehova megmenti őt.
2 Jehova védelmezi, és életben tartja.
3 Jehova megerősíti a betegágyán.+
Elviselhetőbbé teszed betegségét.
4 Ezért ezt mondtam: „Ó, Jehova, légy kegyes hozzám!+
Gyógyíts meg engem*,+ mert vétkeztem ellened+.”
5 Ám ellenségeim rosszat mondanak rólam:
„Mikor hal meg, és merül feledésbe a neve?”
6 Ha meglátogat is valamelyikük, megtévesztően beszél*.
Keresi, hogy mivel árthat,
majd kimegy, és mindenfelé beszél róla.
7 Összesúgnak mindazok, akik gyűlölnek,
rosszat forralnak ellenem:
8 „Félelmetes csapás sújtotta.
Most, hogy fekszik, nem kel fel többé.”+
10 De te, ó, Jehova, légy kegyes hozzám, és segíts felkelnem,
hogy megfizethessek nekik.
11 Abból tudom, hogy örömödet leled bennem,
hogy ellenségem nem kiálthat diadalmasan fölöttem.+
Ámen, ámen.
MÁSODIK KÖNYV
(Zsoltárok 42–72.)
A karmesternek: maszkil* Kórah fiaitól+.
42 Ahogy a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy kívánkozom* tehozzád, ó, Isten!
2 Szomjazom* Isten után, az élő Isten után.+
Mikor mehetek és léphetek Isten elé?+
3 Könnyeim lettek ételemmé éjjel és nappal,
miközben egész nap így gúnyolnak: „Hol a te Istened?”+
4 Ezekre emlékezem, és kiöntöm lelkemet*:
egykor a sokasággal vonultam,
előttük mentem ünnepélyesen* Isten házáig,
miközben az ünneplő tömeg
ujjongó és hálaadó szava szólt.+
5 Miért gyötör* a kétségbeesés?+
Miért vagyok olyan nyugtalan?
7 Mély vizek mély vizeknek szólnak
vízeséseid hangja által.
Tajtékzó hullámaid mind összecsaptak felettem.+
8 Nappal Jehova kiárasztja rám odaadó szeretetét,
éjszaka pedig róla énekelek – ima száll föl életem Istenéhez+.
9 Ezt mondom Istennek, az én kőszirtemnek:
„Miért feledtél el?+
Miért kell szomorúan járnom az ellenségemtől jövő nyomás miatt?”+
11 Miért gyötör* a kétségbeesés?
Miért vagyok olyan nyugtalan?
A csaló és igazságtalan embertől ments meg engem!
2 Hisz te vagy Istenem, erődöm.+
Miért vetettél el?
Miért kell szomorúan járnom az ellenségemtől jövő nyomás miatt?+
Vezessenek engem szent hegyedre és fenséges hajlékodhoz!+
4 Én pedig Isten oltárához megyek,+
Istenhez, aki túláradó örömmel tölt el.
Hárfával dicsérlek téged,+ ó, Isten, én Istenem!
5 Miért gyötör* a kétségbeesés?
Miért vagyok olyan nyugtalan?
A karmesternek. Kórah fiaitól+. Maszkil.*
44 Ó, Isten, saját fülünkkel hallottuk,
ősapáink elbeszélték nekünk+
tetteidet, melyeket napjaikban vittél véghez,
a régmúlt napokban.
Népeket igáztál le és űztél el.+
3 Nem kardjukkal foglalták el az országot,+
és nem a saját karjuk szerzett nekik győzelmet,+
hanem a te jobbod, a te karod+ és a te jóindulatod*,
mert örömödet lelted bennük+.
4 Te vagy királyom, ó, Isten!+
Adj Jákobnak teljes győzelmet*!
6 Mert nem íjamban bízom én,
és kardom nem menthet meg.+
7 Te mentettél meg minket ellenségeinktől,+
te aláztad meg gyűlölőinket.
8 Istennek zengünk dicséretet egész nap,
örökké hálát adunk a te nevednek. (Szela.)
9 Most azonban elvetettél és megaláztál bennünket,
és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Visszavonulásra kényszerítesz minket ellenségünk elől,+
gyűlölőink kedvükre fosztogatnak.
11 Átadsz minket mint juhokat a pusztulásra,
szétszórtál bennünket a nemzetek közé+.
13 Gyalázattá teszel minket szomszédaink szemében,
gúny és nevetség tárgyává a körülöttünk levők előtt.
15 Egész nap megalázottnak érzem magam,
elborít a szégyen
16 a gúnyolódásuk és sértegetésük hangja miatt,
ellenségeink miatt, akik bosszút állnak.
17 Mindez utolért minket, de mi nem feledtünk el téged,
és nem szegtük meg szövetségedet+.
18 Szívünk nem fordult el tőled,
lépteink sem térnek le ösvényedről.
19 De összezúztál minket ott, ahol sakálok tanyáznak,
és sötét árnyékkal borítottál be minket.
20 Ha elfelednénk Istenünk nevét,
vagy idegen istenhez imádkozva tárnánk ki kezünket,
21 vajon nem venné azt észre Isten?
Hiszen ő ismeri a szív titkait.+
22 Miattad vagyunk életveszélyben egész nap;
vágójuhoknak számítunk.+
23 Kelj fel! Miért alszol, ó, Jehova?+
Ébredj hát! Ne vess el minket mindörökre!+
24 Miért rejted el arcodat?
Miért feledkezel meg nyomorúságunkról és elnyomásunkról?
26 Siess a segítségünkre!+
Ments meg* minket a te odaadó szereteted miatt!+
A karmesternek: „A liliomok” szerint. Kórah fiaitól+. Maszkil.* Ének a szeretetről.
45 Szívemet jó hír dobogtatja meg.
Azt mondom: „Énekem* egy királyról szól.”+
Legyen a nyelvem hozzáértő másolónak íróvesszeje*!+
2 Te vagy a legszebb az emberek közt,
megnyerő szavak áradnak ajkadról.+
Ezért áldott meg Isten mindörökre.+
4 Vonulj ki pompádban, és arass győzelmet*,+
vágtass az igazság, az alázat és az igazságosság ügyéért,+
és jobbod majd félelmet keltő dolgokat visz véghez*.
7 Szeretted az igazságosságot,+ és gyűlölted a gonoszságot,+
ezért kent fel+ olajjal Isten, a te Istened, és adott neked nagyobb örömet,+ mint társaidnak.
8 Egész ruházatod mirhától, aloétól és kassziától illatozik.
A fenséges elefántcsont palotából húros hangszerek hangja szűrődik ki, mely felvidít.
9 Királyok lányai vannak tiszteletre méltó hölgyeid között.
A királyné jobbodon áll, ofíri arannyal+ felékesítve.
10 Halld meg, ó, lány, és figyelj! Hajtsd ide füledet!
Feledd el népedet és apádnak házát.
11 A király kívánkozik szépséged után,
mert ő a te urad,
így hát hajolj meg előtte.
12 Tírusz lánya ajándékot hoz;
a leggazdagabbak igyekeznek elnyerni jóindulatodat*.
14 Gazdagon díszített, szőtt ruhában* viszik a király elé.
A szüzeket is elé* viszik, akik követik őt mint társai.
15 Öröm és ujjongás közepette vonulnak,
belépnek a király palotájába.
16 Fiaid átveszik ősapáid helyét.
Fejedelmekké teszed őket az egész földön.+
17 Megismertetem nevedet minden eljövendő nemzedékkel.+
Ezért dicsőítenek téged a népek örökkön örökké.
A karmesternek. Kórah fiaitól+. Alamótra.* Ének.
2 Ezért nem félünk, ha megrázkódik is a föld,
ha a mély tengerbe omlanak is a hegyek,+
3 ha zúgnak és tajtékoznak is vizei,+
ha rengenek is a hegyek a tenger örvénylésétől. (Szela.)
4 Van egy folyó, melynek ágai örömmel töltik el Isten városát+,
a Legfelségesebbnek szent, dicsőséges hajlékát.
5 Isten ott van a városban,+ nem győzhetik le azt.
Isten a segítségére siet hajnalhasadtakor.+
6 A nemzetek háborogtak, a királyságok megbuktak;
felemelte hangját, és a föld megolvadt+.
8 Gyertek, legyetek tanúi Jehova tetteinek,
annak, hogy hogyan visz véghez megdöbbentő dolgokat a földön.
9 Véget vet a háborúknak szerte a földön.+
Íjat tör szét, dárdát zúz össze,
harci szekereket* éget el.
10 „Ismerjétek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten.
A karmesternek. Kórah fiaitól+. Ének.
47 Tapsoljatok mind, ti népek!
Diadalmasan kiáltsatok Istenhez, örömujjongással.
3 Népeket hajt a hatalmunk alá,
nemzeteket vet a lábaink alá.+
5 Fölment Isten örömkiáltás közepette,
kürtszó* kíséretében Jehova.
6 Énekeljetek dicséreteket* Istennek, énekeljetek dicséreteket!
Énekeljetek dicséreteket királyunknak, énekeljetek dicséreteket!
8 Királlyá lett Isten a nemzetek fölött.+
Isten az ő szent trónján ül.
9 A népek vezetői összegyűltek
Ábrahám Istenének népével.
Mert Istené a föld összes uralkodója*.
Nagy az ő dicsősége.+
Ének. Kórah fiainak+ dala.
48 Jehova nagy, és ő a legméltóbb a dicséretre
Istenünk városában, az ő szent hegyén.
4 Mert a királyok összegyűltek*,
együtt vonultak ellene.
5 De amikor meglátták, elámultak.
Megrettentek, és fejvesztve menekültek.
6 Remegés fogta el ott őket,
olyan fájdalom, amilyen a szülő asszonyé.
7 Keleti széllel töröd össze Társis hajóit.
8 Amiről hallottunk, azt most a saját szemünkkel láttuk
a seregek Jehovájának városában, Istenünk városában.
Isten szilárdítja meg azt örökre.+ (Szela.)
9 Eltűnődünk a te odaadó szereteteden+
templomodban, ó, Isten.
10 Ahogyan a neved, ó, Isten, úgy a dicséreted is
eljut a föld végső határáig.+
Hatalmadat mindig arra használod fel, hogy igazságosan cselekedj.+
12 Kerüljétek meg Siont, járjátok körül,
számoljátok meg tornyait!+
13 Gondosan figyeljétek meg sáncait*+,
vegyétek szemügyre megerősített tornyait,
hogy beszélhessetek róla a jövő nemzedékeinek.
A karmesternek. Kórah fiaitól.+ Ének.
49 Halljátok ezt mind, ti népek!
Figyeljetek mindnyájan, e világ* lakói,
2 egyszerű emberek és előkelők,
gazdagok és szegények egyaránt!
3 Bölcsességet szól a szám,
szívem elmélkedése+ értelmet tükröz.
4 Figyelek a példabeszédre,
hárfaszóval adom elő fejtörőmet.
5 Miért féljek a nyomorúságos időkben,+
mikor körülvesz azok gonoszsága*, akik megpróbálnak felülkerekedni rajtam?
6 A vagyonukban bízók+
és a nagy gazdagságukkal dicsekvők+ közül
7 senki sem válthatja meg a testvérét,
nem adhat érte váltságot Istennek+
8 (az életükért* fizetendő váltságdíj olyan magas,
hogy sosem tudják kifizetni azt),
9 hogy örökké éljen, és ne lássa meg a sírgödröt+.
10 Mindenki látja, hogy még a bölcsek is meghalnak;
az ostoba és az esztelen is elvész,+
és másokra kell hagyniuk vagyonukat+.
11 Szívük vágya az, hogy házaik örökre,
sátraik nemzedékről nemzedékre megmaradjanak.
Nevükről nevezik el földbirtokaikat.
12 Csakhogy az ember, még ha tisztelet övezi is, nem marad életben;+
nem különb az állatoknál, melyek elpusztulnak.+
13 Ez a végük az ostobáknak,+
és az őket követőknek, akik kedvelik üres beszédüket. (Szela.)
14 A juhokhoz hasonlóan a sírba* terelik őket,
a halál lesz a pásztoruk.
A sír*+ lesz az otthonuk, nem pedig egy palota.+
16 Ne félj, ha meggazdagszik valaki,
ha háza egyre fényűzőbb.
18 Egész életében saját magát* dicsőíti.+
(Az emberek magasztalnak téged, amikor jól megy sorod.)+
19 De végül aztán csatlakozik ősapái nemzedékéhez.
Soha többé nem látják a világosságot.
20 Az, aki nem érti ezt, még ha tisztelet övezi is,
nem különb az állatoknál, melyek elpusztulnak.+
Asáf+ éneke.
2 A tökéletes szépségű Sionból+ felragyog Isten.
3 Istenünk eljön, és nem hallgathat.+
5 „Gyűjtsétek elém hűségeseimet,
akik áldozat alapján szövetséget kötnek velem+.”
6 Az ég hirdeti az ő igazságosságát,
mert maga Isten a bíró+. (Szela.)
7 „Figyelj csak, ó, népem, és én beszélek;
Izrael, tanúskodom ellened.+
Isten vagyok, a te Istened.+
8 Nem áldozataid miatt feddlek meg,
nem is égőáldozataid miatt, melyek előttem vannak szüntelen.+
10 Hiszen enyém az erdő minden vadja,+
mint ahogy az ezernyi hegy állata.
11 Ismerem a hegyek minden madarát,+
enyémek a mező állatseregei.
12 Ha éhes lennék, nem szólnék neked,
hiszen enyém a termékeny föld, és minden, ami azon van+.
13 Talán bikák húsát egyem,
és kecskék vérét igyam?+
15 Fordulj hozzám a nyomorúság idején!+
Én megmentelek, és te dicsőíteni fogsz engem.+”
16 De a gonosznak Isten majd ezt mondja:
19 Száddal rosszat terjesztesz,
és csalárdság tapad nyelvedhez.+
21 Amikor ezeket tetted, én hallgattam.
Ezért azt hitted, én is olyan leszek, mint te.
De most megfeddlek,
és ismertetem az ellened szóló vádjaimat.+
22 Kérlek, fontoljátok ezt meg, ti, akik elfeledkeztek Istenről,+
nehogy darabokra tépjelek titeket, és ne legyen, aki megszabadít.
23 Aki áldozatképpen hálát ad nekem, az dicsőít engem,+
és aki ragaszkodik a kijelölt úthoz,+
annak megadom, hogy lássa az Istentől jövő szabadítást.”
A karmesternek. Dávid éneke, amikor Nátán próféta bement hozzá, azután, hogy Dávid lefeküdt Betsabéval+.
51 Légy kegyes hozzám, ó, Isten, a te odaadó szereteted szerint!+
Nagy irgalmadban töröld el törvényszegéseimet!+
Ezért igazságos vagy, amikor szólsz,
jogos az ítéleted.+
6 Te az ember szívében rejlő becsületességben gyönyörködsz;+
segíts, hogy bölcsességre jussak legbensőbb* énemben.
7 Tisztíts meg bűnömtől izsóppal, hogy tiszta legyek!+
Moss meg engem, hogy fehérebb legyek, mint a hó!+
8 Hallass velem ujjongást és örömet,
hadd vigadjanak a csontjaim, melyeket összezúztál.+
11 Ne vess el engem színed elől!
Szent szellemedet ne vond meg tőlem!
12 Add, hogy újra olyan örömet érezzek, mint amikor megszabadítottál,+
és indíts arra, hogy készségesen engedelmeskedjek neked*.
13 Tanítani fogom a törvényszegőket útjaidra,+
hogy a bűnösök visszatérjenek hozzád.
14 Szabadíts meg engem, ó, Isten, megmentésem Istene,+ mert vérontás terhel,+
hadd hirdesse nyelvem vígan a te igazságosságodat+!
15 Ó, Jehova, nyisd meg ajkaimat,
hadd hirdesse szám dicséretedet!+
17 Az Istennek tetsző áldozat: a megtört szellem.
A megtört, összetört szívet, ó, Isten, te nem veted meg.+
18 Tégy jót Sionnal jóakaratod szerint,
építsd fel Jeruzsálem falait!
19 Akkor gyönyörködni fogsz az igazságosság áldozataiban,
az égőáldozatokban, a teljes egészében felajánlott áldozatokban.
Akkor majd bikákat ajánlanak fel oltárodon.+
A karmesternek. Maszkil.* Dávidtól, amikor az edomita Doég elment, és szólt Saulnak, hogy Dávid bement Ahimélek házába.+
52 Miért dicsekszel a gonosztetteiddel, te hatalmas?+
Isten odaadó szeretete egész nap tart.+
3 Jobban szereted a rosszat, mint a jót,
és a hazugságot, semmint az igazságos beszédet. (Szela.)
4 Szeretsz minden ártalmas szót,
ó, te csalárd nyelv!
5 Ezért Isten lerombol téged egyszer s mindenkorra;+
megragad, és kiszakít sátradból,+
gyökerestül kiirt az élők földjéről+. (Szela.)
7 „Nézzétek! A férfi, aki nem Istent tette menedékévé*,+
hanem nagy gazdagságában+
és saját cselszövéseiben bízott*.”
8 Én viszont olyan leszek, mint egy dús lombú olajfa Isten házában,
és Isten odaadó szeretetében bízom+ örökkön örökké!
9 Örökké dicsérlek, mert tettre keltél.+
Hűségeseid jelenlétében
reménykedem a te nevedben,+ mert jó az.
A karmesternek: mahalát* szerint. Maszkil.* Dávidtól.
53 Ezt mondja magában az ostoba:
„Nincs Jehova.”+
Igazságtalan cselekedeteik romlottak és utálatosak,
nincs, aki jót tenne.+
2 De Isten letekint az égből az emberekre,+
hogy lássa, van-e valaki, aki értelmes, aki Jehovát keresi+.
3 Mindnyájan elfordultak,
mind ugyanúgy romlottak.
Nincs, aki jót tenne,
egyetlenegy sincs.+
4 Hát egy értelmes sincs a gonosztevők között?
Úgy falják fel népemet, mint a kenyeret.
Jehovát pedig nem hívják segítségül.+
5 De nagy rémület fogja majd el őket,
olyan, amilyet nem éreztek soha azelőtt,*
mert Isten szétszórja mindazok csontjait, akik megtámadnak téged*.
Meg fogod szégyeníteni őket, mert Jehova elvetette őket.
6 Ó, bárcsak megmentés jönne Sionból Izraelre!+
Amikor Jehova visszahozza a fogságból népét,
örüljön Jákob, vigadjon Izrael!
A karmesternek: húros hangszerek kíséretével. Maszkil.* Dávidtól, amikor a zifiek eljöttek, és így szóltak Saulhoz: „Dávid nálunk rejtőzködik.”+
Nem törődnek Istennel.*+ (Szela.)
4 Isten az én segítőm.+
Jehova azokkal van, akik támogatnak engem*.
5 Visszafizeti ellenségeimnek+ azt a rosszat, amit másoknak okoztak;
6 Készségesen áldozom neked.+
Dicsérem nevedet, ó, Jehova, mert jó az.+
A karmesternek: húros hangszerek kíséretével. Maszkil.* Dávidtól.
55 Hallgasd meg imám, ó, Isten!+
Ne hagyd figyelmen kívül irgalmadért való könyörgésemet.*+
2 Figyelj rám, és felelj nekem!+
Aggodalmaim miatt nincs nyugtom,+
és zaklatott vagyok
3 az ellenség szava
és a gonoszoktól jövő nyomás miatt.
Hisz bajokat zúdítanak rám,
haragjukban gyűlöletet táplálnak irántam.+
5 Félelem és remegés jön rám,
és reszketés fog el.
6 Ezt mondogatom: „Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak!
Elrepülnék, és biztonságban laknék.
8 Sietve menedéket keresnék
a tomboló szél, a vihar elől.”
9 Zavard össze őket, ó, Jehova, és hiúsítsd meg a terveiket*,+
mert erőszakot és viszályt láttam a városban.
10 Éjjel-nappal körbemennek falain,
gyűlölködés és baj van benne.+
11 Pusztulás járja át,
közteréről nem távozik az elnyomás és a csalárdság.+
12 Mert nem ellenség gúnyol engem,+
hiszen azt el tudnám viselni.
Nem rosszakaróm fordult ellenem,
hiszen előle elrejtőzhetnék.
14 Egykor közeli barátok voltunk,
Isten házába jártunk a sokasággal.
15 Pusztulás rájuk!+
Élve kerüljenek a sírba*,
mert gonoszság van a szívükben, és ott is, ahol laknak.
16 Én azonban Istenhez kiáltok,
és Jehova megment engem.+
21 Szavai simábbak a vajnál is,+
de szívében háború dúl.
Szavai lágyabbak az olajnál,
de kivont kardok azok.+
Sosem engedi, hogy elbukjon* az igazságos.+
23 Te pedig, ó, Isten, letaszítod a gonoszokat a legmélyebb verembe.+
A csaló emberek, és azok, akiknek a kezéhez vér tapad, a felét sem érik meg napjaiknak+.
Én azonban benned bízom.
A karmesternek: „A távol levő néma galamb” szerint. Dávidtól. Miktám.* Amikor a filiszteusok elfogták őt Gátban.+
56 Légy kegyes hozzám, ó, Isten, mert halandó ember támad engem*.
Egész nap harcolnak ellenem, és szorongatnak.
2 Rosszakaróim egész nap belém marnak,
sokan harcolnak ellenem öntelten.
3 Amikor csak elfog a félelem,+ én tebenned bízom+.
4 Istenben – akinek a szavát dicsérem –,
Istenben bízom, nem félek.
Hús-vér ember mit árthat nekem?+
5 Egész nap bajt okoznak nekem,
minden gondolatuk az, hogy rosszat tegyenek velem.+
6 Elrejtőznek, hogy rám támadjanak.
7 Vesd el őket gonoszságukért!
Buktasd meg haragodban a nemzeteket, ó, Isten!+
8 Nyomon követed bujdosásomat+.
Gyűjtsd össze bőrtömlődbe könnyeimet!+
Hát nincsenek azok feljegyezve könyvedben?+
9 Ellenségeim visszafordulnak majd azon a napon, amikor segítségért kiáltok.+
Biztos vagyok benne, hogy Isten velem van.+
10 Istenben – akinek a szavát dicsérem –,
Jehovában – akinek a szavát dicsérem –,
11 Istenben bízom, nem félek.+
Hús-vér ember mit árthat nekem?+
12 Kötnek engem a neked tett fogadalmaim, ó, Isten.+
Hálaáldozatokat ajánlok fel neked.+
Így Isten színe előtt járhatok a világosságban, mely az élőkre ragyog.+
A karmesternek: a „Ne semmisíts meg!” szerint. Dávidtól. Miktám.* Amikor Saul elől a barlangba menekült.+
Szárnyaid árnyékában találok menedékre,+ míg el nem vonulnak a bajok.
2 A legfelségesebb Istenhez kiáltok,
az igaz Istenhez, aki véget vet a bajoknak az érdekemben.
3 Segítséget küld az égből, és megment engem.+
Megakadályozza, hogy belém marjanak. (Szela.)
Isten kiárasztja rám odaadó szeretetét és hűségét.+
olyanok közt kell feküdnöm, akik el akarnak pusztítani,
akiknek fogai lándzsák meg nyilak,
és nyelvük éles kard+.
5 Légy felmagasztalva az ég fölé, ó, Isten!
Terjedjen ki dicsőséged az egész földre!+
Vermet ástak nekem,
de ők estek bele.+ (Szela.)
7 Szívem rendíthetetlen, ó, Isten,+
szívem rendíthetetlen.
Dalolni és zenélni fogok.
8 Ébredj, dicsőségem!
Ébredj, ó, húros hangszer! Te is, ó, hárfa!
Hadd ébresszem a hajnalt!+
9 Dicsérlek téged a népek között, ó, Jehova!+
Dicséreteket énekelek* neked a nemzetek között.+
10 Mert a te odaadó szereteted az égig ér,+
a te hűséged pedig az égboltig.
11 Légy felmagasztalva az ég fölé, ó, Isten!
Terjedjen ki dicsőséged az egész földre!+
A karmesternek: a „Ne semmisíts meg!” szerint. Dávidtól. Miktám.*
58 Beszélhettek-e az igazságosságról, ha némán hallgattok?+
Ítélhettek-e becsületesen, ti emberek?+
3 A gonoszok születésüktől* fogva tévúton járnak*,
önfejűek, hazudozók attól fogva, hogy megszülettek.
4 Mérgük olyan, mint a kígyóméreg,+
süketek, mint a kobra, mely a fülét bedugja.
5 Nem figyel a kígyóbűvölők hangjára,
bármilyen ügyesen igéznek is.
6 Ó, Isten, verd ki a fogaikat szájukból!
Törd össze ezeknek az oroszlánoknak* az állkapcsát, ó, Jehova!
7 Váljanak semmivé, mint a vizek, melyek elfolynak!
Feszítse ki Isten az íját, és terítse le őket nyilaival!
8 Legyenek olyanok, mint a csiga, mely szétmállik, miközben mászik;
mint a halva született gyermek, aki sosem látja meg a napot.
9 Még mielőtt fazekaitok megéreznék a tüskebokor tüzét,
elsöpri ő a zöldellő és a lángoló gallyat is, mint a szélvihar.+
11 Az emberek akkor így szólnak: „Az igazságosak biztosan elnyerik jutalmukat!+
Bizony, van Isten, aki ítél a földön!+”
A karmesternek: a „Ne semmisíts meg!” szerint. Dávidtól. Miktám.* Amikor Saul elküldött embereket, hogy figyeljék Dávid házát*, és öljék meg őt.+
59 Szabadíts meg ellenségeimtől, ó, Istenem!+
Védj meg azoktól, akik fölkelnek ellenem!+
2 Szabadíts meg a gonoszul cselekvőktől,
ments meg az erőszakos* emberektől!
3 Nézd! Lesben állva várnak rám*.+
Erős emberek támadnak rám,
noha nem lázadoztam, nem is vétkeztem,+ ó, Jehova!
4 Nem tettem semmi rosszat, mégis sietve készülődnek, hogy megtámadjanak.
Halld meg, amikor hozzád kiáltok, és figyelj rám!
5 Mert te, ó, Jehova, seregek Istene, te vagy Izrael Istene.+
Ébredj hát, fordítsd figyelmedet az összes nemzetre!
Ne légy irgalmas senkihez, aki gonosz áruló.+ (Szela.)
7 Nézd, milyen szavak törnek elő szájukból.
10 Isten, aki odaadó szeretettel bánik velem, segítségemre siet.+
Isten megadja, hogy győzedelmesen tekinthessek végig rosszakaróimon.+
11 Ne öld meg őket, nehogy elfeledje népem, amiket tettél!
Tedd őket bujdosókká hatalmaddal,
okozd a bukásukat, ó, pajzsunk,+ Jehova!
12 Ejtse csapdába őket a büszkeségük,
mert szájukkal vétkeznek,+
átkozódnak és megtévesztően beszélnek.
13 Végezz velük haragodban,+
végezz velük, hogy ne legyenek többé!
Tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákob felett és az egész földön!+ (Szela.)
15 Kószáljanak ennivalót keresgélve,+
ne lakjanak jól, ne legyen hol megpihenniük!
16 Én pedig énekelek a te erődről,+
reggelente ujjongva beszélek a te odaadó szeretetedről.
17 Ó, Istenem! Te vagy erőm forrása,+ neked énekelek dicséreteket*,
mert Isten az én biztos menedékem, Isten, aki odaadó szeretettel bánik velem+.
A karmesternek: az „Emlékeztetés lilioma” szerint. Miktám.* Dávidtól, tanításra. Amikor Arám-Naharaimmal és Arám-Cóbával harcolt, Joáb pedig visszatért, és megvert 12 000 edomitát a Só-völgyben.+
60 Ó, Isten, elvetettél bennünket, áttörted védelmünket.+
Haragudtál ránk, de most fogadj vissza minket!
2 Megrengetted a földet, széthasítottad.
Hozd helyre töréseit, mert különben összeomlik.
3 Nehézségeket okoztál népednek.
Borral itattál minket, amitől tántorgunk.+
4 Adj jelt* azoknak, akik mélységesen tisztelnek* téged,
hogy elmeneküljenek, és kikerüljék az íjat. (Szela.)
5 Ments meg jobboddal, és felelj nekünk,
hogy megszabaduljanak szeretteid.+
6 Isten szólt az ő szentségében*:
9 Ki visz el engem az ostromlott* városba?
Ki fog elvezetni Edomig?+
10 Hát nem te, ó, Isten, aki elvetettél bennünket,
Istenünk, aki többé nem vonulsz ki seregeinkkel?+
11 Segíts nekünk nyomorúságunkban,
hiszen az emberektől jövő megmentés mit sem ér.+
A karmesternek: húros hangszerek kíséretével. Dávidtól.
61 Halld meg, ó, Isten, segélykiáltásomat!
Figyelj imámra!+
2 A föld végéről kiáltok tehozzád,
mikor szívem elcsügged.+
Vezess fel engem egy sziklára, ahova én nem tudnék feljutni!+
3 Mert te vagy a menedékem,
erős torony, mely megvéd az ellenségtől.+
5 Mert te, ó, Isten, meghallgattad fogadalmaimat.
Megadtad nekem az örökséget, melyet azoknak tartogatsz, akik mélységesen tisztelik* a nevedet.+
7 Isten előtt ül trónján* örökké.+
Odaadó szereteted és hűséged oltalmazza őt!+
A karmesternek: Jedutun* szerint. Dávid éneke.
62 Csendben Istenre várok*.
Tőle jön megmentésem.+
2 Ő az én kősziklám és megmentőm, biztos menedékem*.+
Nem ingok meg igazán soha.+
3 Meddig támadtok még egy férfit, hogy meggyilkoljátok?+
Olyan veszélyesek vagytok mind, akár egy düledező fal, egy kőfal, mely már-már összeomlik.*
4 Mert tanácskoznak, hogy megfosszák őt magas rangjától*;
örömüket lelik a hazudozásban.
Szájukkal áldást mondanak, de magukban szitkozódnak.+ (Szela.)
6 Ő az én kősziklám és megmentőm, biztos menedékem.
Nem ingok meg soha.+
7 Istentől függ a megmentésem és dicsőségem.
Erős kősziklám, menedékem Isten.+
8 Mindig bízz benne, ó, nép!
Öntsétek ki előtte a szíveteket!+
Isten a mi menedékünk.+ (Szela.)
9 Az emberek csak olyanok, mint a pára,
az emberek hamis menedéket nyújtanak.+
Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebbek mindnyájan.+
10 Ne bízzatok a zsarolásban,
és ne fűzzetek hamis reményeket a rabláshoz.
Még ha gyarapodna is vagyonotok, ne erre összpontosuljon a figyelmetek.+
11 Egyszer szólt Isten, és kétszer mondta el ezt:
Istené az erő.+
Dávid éneke, amikor Júda pusztájában volt.+
63 Ó, Isten, te vagy Istenem, téged kereslek szüntelen.+
2 Így néztelek a szent helyen,
láttam erődet és dicsőségedet+.
4 Ezért dicsérlek, amíg csak élek,
a te nevedben emelem föl kezemet.
6 Rád emlékezem ágyamon,
rólad elmélkedem az éjjeli őrségek idején.+
9 De akik ki akarják oltani életemet*,
a föld mélyére jutnak.
10 Karddal ölik meg őket,
sakálok* zsákmányává lesznek.
11 De a király majd Istenben leli örömét.
Mindenki, aki Istenre esküszik, ujjongani* fog,
mert a hazugok szája elnémul.
A karmesternek. Dávid éneke.
64 Ó, Isten, halld meg hangomat, amikor hozzád könyörgök!+
Óvd meg életemet az ellenség félelmetes támadásaitól!
2 Védj meg engem a gonoszok titkos cselszövéseitől,+
a gonoszul cselekvők sokaságától!
3 Megélesítik nyelvüket, mint a kardot;
kegyetlen szavaikkal úgy céloznak, mint a nyilakkal,
4 hogy az ártatlanra lőjenek rejtekükből.
Hirtelen lőnek rá, és nem félnek.
5 Ragaszkodnak gonosz tervükhöz,*
megbeszélik, hogyan rejtsék el a csapdáikat.
Így szólnak: „Ki látja azokat?”+
6 Folyton újabb gonosztettek elkövetésén törik fejüket,
titokban eszelik ki ravasz tervüket.+
Egyiküknél sem lehet tudni, hogy mi van a gondolataikban és a szívükben.
7 Ám Isten rájuk lő,+
és hirtelen nyíl sebzi meg őket.
8 Saját nyelvük okozza bukásukat;+
akik csak látják ezt, a fejüket csóválják.
9 Akkor minden emberen félelem lesz úrrá.
Hirdetik majd, mit vitt véghez Isten,
és betekintést nyernek tetteibe+.
10 Az igazságosak örülni fognak Jehovában, és nála lelnek menedékre.+
A becsületes szívűek mindnyájan ujjonganak* majd.
A karmesternek. Dávid éneke. Dal.
65 Ó, Isten, téged illet a dicséret Sionban!+
Teljesítjük a neked tett fogadalmainkat.+
2 Ó, ima meghallgatója, teeléd járul mindenféle ember*.+
5 Félelmet keltő tettekkel felelsz nekünk,+ hogy érvényre jusson az igazságosság,
ó, megmentésünk Istene.
Benned bízik az egész föld,+
és azok, akik távol vannak a tengeren.
8 Jeleid félelemmel töltik el a távoli területek lakóit;+
ujjongásra készteted az embereket kelettől nyugatig.
Isten folyama bővizű.
Gabonát adsz nekik,+
mert így készítetted elő a földet.
10 Barázdáit megitatod, felszántott földjeit elegyengeted;
bő záporral meglágyítod, termését megáldod.+
13 Nyájak borítják a legelőket,
gabona teríti be a völgyeket.+
Diadalmasan kiáltanak, igen, énekelnek!+
A karmesternek. Dal. Ének.
66 Diadalmasan kiáltson Istenhez az egész föld!+
2 Énekeljetek dicséreteket* fenséges nevének!
Dicséretekkel magasztaljátok őt!+
3 Mondjátok Istennek: „Mily félelmet keltőek a te cselekedeteid!+
Nagy erőd miatt
meghajolnak előtted ellenségeid.+
4 Az egész föld meghajol előtted.+
Dicséreteket énekelnek neked,
dicséreteket énekelnek a te nevednek.+” (Szela.)
5 Gyertek, és lássátok Isten tetteit!
Csodálatot keltő, ahogy a népével bánik.+
Ujjongtunk annak, amit értünk tett.+
7 Hatalmával örökké uralkodik+.
A nemzeteken tartja szemét.+
A makacsok ezért ne magasztalják föl magukat!+ (Szela.)
8 Dicsőítsétek Istenünket, ti népek,+
hadd hallatsszon dicséretének hangja!
10 Mert megvizsgáltál bennünket, ó, Isten,+
megtisztítottál, ahogy az ezüstöt tisztítják meg.
11 Vadászhálóba juttattál minket,
nyomasztó terhet raktál ránk*.
12 Engedted, hogy halandó ember nyargaljon át rajtunk*;
tűzön-vízen mentünk keresztül,
de aztán enyhülést nyújtó helyre vezettél bennünket.
13 Égőáldozatokkal megyek be házadba.+
Teljesítem neked tett fogadalmaimat,+
14 melyeket ajkaimmal mondtam el,+
melyeket a szám szólt, mikor szorult helyzetben voltam.
15 Hizlalt állatokat ajánlok fel neked égőáldozatul
áldozatként bemutatott kosok füstjével.
Bikákat ajánlok fel kecskebakokkal. (Szela.)
17 Hozzá kiáltottam,
és dicsőítettem őt nyelvemmel.
18 Ha bármilyen álnokságot forraltam volna szívemben,
Jehova nem hallgatott volna meg.+
20 Dicsőség Istennek, aki nem vetette el imámat,
és odaadó szeretetét sem vonta meg tőlem!
A karmesternek: húros hangszerek kíséretével. Ének. Dal.
67 Isten kegyes lesz hozzánk, és megáld bennünket;
ránk ragyogtatja arcának világosságát+, (szela)
2 hogy ismertté legyenek a cselekedeteid az egész földön,+
és megmentő tetteid az összes nemzet között+.
3 Dicsőítsenek a népek, ó, Isten!
Dicsőítsen téged minden nép!
Vezetni fogod a föld nemzeteit. (Szela.)
5 Dicsőítsenek a népek, ó, Isten!
Dicsőítsen téged minden nép!
A karmesternek. Dávidtól. Ének. Dal.
68 Cselekedjen Isten, szóródjanak szét ellenségei,
meneküljenek előle gyűlölői!+
2 Ahogy a füst elszéled, úgy széleszd el őket,
ahogy a viasz megolvad a tűztől,
úgy vesszenek el a gonoszok Isten színe elől.+
4 Daloljatok Istennek, énekeljetek dicséreteket* nevének!+
Daloljatok annak, aki átszeli a kietlent*!
Jah* az ő neve!+ Vigadjatok előtte!
De a makacsoknak* szikkadt földön kell lakniuk.+
7 Ó, Isten, amikor kivezetted népedet*,+
amikor a sivatagon áthaladtál (szela),
8 a föld rengett,+
az égből is ömlött az eső* Isten jelenléte miatt.
A Sínai-hegy is rengett Istennek, Izrael Istenének a jelenléte miatt.+
9 Bőséges záport hullattál, ó, Isten!
Új erőt öntöttél kimerült népedbe*.
10 Sátortáborodban laktak;+
jóságodban gondoskodtál a szegényről, ó, Isten!
11 Jehova parancsot ad;
a jó hírt hirdető asszonyok nagy sereget alkotnak+.
12 A seregek királyai menekülnek,+ menekülnek ők,
az otthon maradt asszony pedig részt kap a zsákmányból+.
13 Még ha tábortüzek* között feküdtetek is,
lesz egy galamb, melynek szárnyait ezüst borítja,
szárnytollait színarany*.
16 Miért nézitek irigyen, ti csúcsokkal tűzdelt hegyek,
Igen, ott lakik Jehova mindörökké.+
17 Istennek tízezrével vannak harci szekerei, megszámlálhatatlanul sok ezer.+
Jehova eljött a Sínai-hegyről a szent helyre.+
18 Fölmentél a magasba,+
foglyokat vittél magaddal,
ajándékokat szereztél emberek formájában,+
még a makacsokat is,+ hogy közöttük lakj, ó, Jah Isten!
19 Dicsőség Jehovának, aki napról napra hordozza terhünket!+
Ő megmentésünk igaz Istene! (Szela.)
21 Igen, Isten összezúzza ellenségeinek fejét,
a vétkükben járók koponyáját.+
22 Jehova ezt mondta: „Visszahozom őket Básánból+,
visszahozom őket a tenger mélységeiből,
23 hogy az ellenségek vérében moshasd lábadat,+
és kutyáid nyelvének is jusson a vérükből.”
24 Látják a te bevonulásaidat, ó, Isten,
hogy miként vonul be Istenem, az én királyom a szent helyre.+
25 Elöl mennek az énekesek, utánuk a húros hangszereken zenélők,+
középen pedig a tamburinon játszó fiatal nők+.
26 Dicsérjétek Istent az egybegyűlt sokaságban*,
dicsérjétek Jehovát, ti, akik Izrael alapítójának* köszönhetitek életeteket+!
27 Ott van Benjámin+, a legfiatalabb, aki uralkodik felettük,
és Júda fejedelmei is hangos sokaságukkal,
valamint Zebulon fejedelmei és Naftali fejedelmei.
28 Istened rendelkezett úgy, hogy erős legyél.
Mutasd meg erődet, ó, Isten, aki az érdekünkben cselekedtél!+
30 Fékezd meg a nádas vadjait,
a bikák+ csapatát és borjaikat,
hogy a népek meghajoljanak, ezüstöt hozva*.
Te pedig szétszórod a harcot kedvelő népeket.
32 Ó, földi királyságok, daloljatok Istennek!+
Énekeljetek dicséreteket* Jehovának (szela),
33 annak, aki átszáguld az égen,+ mely ősidőktől fogva létezik.
Halld, hogy mennydörög hangjával, hatalmas hangjával!
34 Ismerjétek el Isten erejét!+
Izrael felett uralkodik fenségesen,
és ereje az égben* van.
35 Isten félelmet keltő,+ amikor előjön az ő* dicső szentélyéből.
Izrael Istene ő,
aki erőt és hatalmat ad a népnek+.
Dicsőség Istennek!
A karmesternek: „A liliomok” szerint. Dávidtól.
69 Ments meg engem, ó, Isten, mert a vizek miatt veszélyben van az életem*.+
2 Mély sárba süllyedtem, ahol nincs szilárd talaj.+
Mély vizekbe jutottam,
elsodort a sebes áradat.+
3 Kimerültem a kiáltozástól,+
torkom is rekedt már.
Szemeim elfáradtak, miközben Istenemre vártam.+
4 Hajszálaimnál is többen vannak,
akik ok nélkül gyűlölnek+.
Megsokasodtak álnok ellenségeim*,
akik végeznének velem.
Arra kényszerültem, hogy odaadjam, amit el sem loptam.
5 Ó, Isten, te ismered ostobaságomat,
nincs rejtve előtted vétkem.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam a benned reménykedők,
ó, legfőbb Úr, seregek Jehovája!
Ne aláztassanak meg miattam azok, akik tőled kérnek segítséget,
ó, Izrael Istene!
8 Idegenné lettem testvéreim előtt,
idegenné anyám fiai előtt.+
11 Amikor zsákruhát öltöttem,
gúny tárgyává* lettem előttük.
12 A városkapuban ülők rólam beszélnek,
a részegesek rólam énekelgetnek.
13 De jusson el hozzád imám,
amikor elfogadhatónak tartod, ó, Jehova!+
14 Szabadíts ki a sárból,
ne engedd, hogy elsüllyedjek!
Szabadíts meg gyűlölőimtől,
és a mély vizekből!+
15 Ne engedd, hogy elsodorjon a sebes vízáradat,+
hogy elnyeljen a mélység,
16 Válaszolj nekem, ó, Jehova, mert a te odaadó szereteted jó+.
Gyorsan válaszolj nekem, mert szorult helyzetben vagyok!+
18 Jöjj közel hozzám, és ments meg,*
válts meg engem ellenségeimtől!
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és megaláztatásomat.+
Látod minden ellenségemet.
20 Gyalázat törte meg a szívemet, és gyógyíthatatlan a seb*.
Reméltem, hogy valaki együttérző lesz, de nem volt senki;+
vigasztalókat reméltem, de nem találtam egyet sem.+
22 Legyen az asztaluk a kelepcéjükké,
és a jólétük csapdává!+
23 Sötétüljön el a szemük, hogy ne lássanak,
és add, hogy csípőjük mindig remegjen!
26 Mert üldözik azt, akit te megvertél,
és sorolják azoknak fájdalmait, akiket megsebesítettél.
27 Adjál még több vétket a vétkükhöz,
és ne tekintsd őket igazságosnak!
29 Én pedig nyomorult vagyok, és szenvedek.+
Megmentő erőd, ó, Isten, az óvjon engem!
30 Dicséreteket énekelek Isten nevének,
és magasztalom őt hálaadással.
31 Ez nagyobb örömet szerez Jehovának, mint egy bika,
mint egy fiatal bika, melynek szarvai és patái vannak.+
32 Látják majd a szelídek, és ujjonganak.
Nektek, akik Istent szolgáljátok, éledjen újjá szívetek!
34 Dicsérje őt az ég és a föld,+
a tengerek, és minden, ami bennük mozog!
35 Mert Isten megmenti Siont,+
és újjáépíti Júda városait.
Lakni fognak ott, és birtokba veszik*.
A karmesternek. Dávidtól, emlékeztetőül.
70 Ó, Isten, ments meg!
Ó, Jehova, siess a segítségemre!+
2 Szégyenüljenek meg, és valljanak szégyent azok,
akik életemre* törnek.
Vonuljanak vissza megalázottan,
akik örülnek a bajomnak.
3 Hátráljanak szégyenükben,
akik gúnyosan ezt mondják: „Haha, haha!”
4 De ujjongjanak és örüljenek,
akik téged keresnek!+
Akik szeretik szabadító tetteidet, szüntelenül így beszéljenek:
„Legyen felmagasztalva Isten!”
5 Én viszont védtelen és szegény vagyok.+
Ó, Isten, cselekedj hamar az érdekemben!+
Te vagy az én segítőm és szabadítóm.+
Ó, Jehova, ne késlekedj!+
71 Nálad, ó, Jehova, nálad leltem menedékre.
Bárcsak ne szégyenülnék meg soha!+
2 Igazságosságodban szabadíts meg, és segíts megmenekülnöm!
Hajtsd felém füledet,* és ments meg engem!+
3 Légy a sziklaváram,
ahová mindig bemehetek!
Adj parancsot megmentésemre,
mert te vagy az én kőszirtem és erődöm+.
4 Ó, Istenem, szabadíts ki a gonosznak kezéből,+
az igazságtalan elnyomónak markából!
6 Rád támaszkodom születésemtől fogva,
te segítettél a világra anyám méhéből.+
Mindig téged dicsérlek.
7 Olyan lettem sokak előtt, mint valami csoda,
de te erős menedékem vagy.
8 Szám dicséretedet szólja,+
és a te nagyságodról beszélek egész nap.
11 Ezt mondják: „Isten elhagyta őt.
Vegyétek üldözőbe, és fogjátok el, mert nincs, aki megmentse.”+
12 Ó, Isten, ne maradj távol tőlem!
Ó, Istenem, siess a segítségemre!+
Érje gyalázat és megaláztatás azokat,
akik rosszat akarnak nekem.+
14 Én pedig szüntelenül várok,
és még inkább dicsérlek.
15 Igazságosságodról szól a szám,+
naphosszat a te szabadító tetteidről,
16 Megyek, és hatalmas tetteidről beszélek,
ó, legfőbb Úr, Jehova!
Igazságosságodról beszélek, egyedül a tiédről.
18 Még amikor megöregszem és megőszülök, akkor se hagyj el, ó, Isten!+
19 Igazságosságod, ó, Isten, a magasságokig ér.+
Nagy dolgokat cselekedtél.
Ki hasonló hozzád, ó, Isten?+
20 Noha sok nyomorúságot és bajt láttattál velem,+
eleveníts meg újra,
21 Segíts, hogy visszanyerjem méltóságomat,
végy körül, és vigasztalj meg engem!
22 Akkor dicsőíteni foglak húros hangszeren
hűségedért+, ó, Istenem!
Dicséreteket énekelek* neked hárfakísérettel,
ó, Izrael szentje!
24 Nyelvem egész nap igazságosságodról beszél*,+
mert szégyen és gyalázat éri azokat, akik rosszat akarnak nekem+.
Salamonról.
72 Ó, Isten, ismertesd meg ítéleteidet a királlyal,
és ruházd fel igazságosságoddal a király fiát!+
2 Képviselje néped ügyét igazságossággal,
és hozzon méltányos ítéletet az alacsony sorúak érdekében.+
3 Hozzanak a hegyek békét a népnek,
a dombok pedig igazságosságot.
4 Védje meg* az alacsony sorúakat a nép körében,
mentse meg a szegénynek fiait,
és zúzza szét a csalót.+
5 Mélységesen tisztelni* fognak téged, amíg csak lesz a nap,
és amíg a hold megmarad,
nemzedékről nemzedékre.+
6 Olyan lesz ő, mint az eső, mely lehullik a lekaszált fűre,
mint a záporok, melyek megöntözik a földet.+
10 Társisnak és a szigeteknek királyai sarcot fizetnek majd,+
Sába és Széba királyai ajándékot hoznak+.
11 Minden király leborul előtte,
és minden nemzet neki szolgál.
12 Mert megszabadítja a segítségért kiáltó szegényt,
az alacsony sorút is, és bárkit, akinek nincsen segítője.
13 Megszánja az alacsony sorút és a szegényt,
a szegények életét* megmenti.
14 Az elnyomástól és az erőszaktól megszabadítja őket*,
és drága lesz vérük a szemében.
15 Éljen ő, és adják neki Sába aranyát+!
Imádkozzanak érte szüntelen,
és áldják őt naphosszat!
16 Bőven lesz gabona a földön,+
a hegyek tetején is túlcsordul.
17 Maradjon fenn a neve örökké,+
és viruljon addig, amíg a nap!
Nyerjenek áldást őáltala az emberek,+
mondja őt boldognak minden nemzet!
18 Dicsőség Jehova Istennek, Izrael Istenének!+
Egyedül ő visz véghez csodálatos tetteket.+
Ámen, ámen.
20 Itt végződnek Dávidnak, Isai fiának+ az imái.
HARMADIK KÖNYV
(Zsoltárok 73–89.)
Asáf+ éneke.
73 Isten jó Izraelhez, a tiszta szívűekhez.+
2 Én viszont majdnem letértem a helyes útról,
kis híján elcsúsztam.+
6 Ezért nyakláncként viselik a gőgöt,+
ruhaként borítja őket az erőszak.
7 Szemük kidülled a jóléttől*,
többet értek el, mint amit szívükben elképzeltek.
9 Úgy beszélnek, mint akik az égig magasztalják magukat,
és nyelvükkel hencegnek szerte a földön.
10 Ezért Isten népe* hozzájuk fordul,
és iszik bőséges vizükből.
11 Így szólnak: „Hogy is tudhatná Isten?+
Van-e tudomása a Legfelségesebbnek ezekről?”
13 Bizony hiába tartottam tisztán szívemet,
hiába mostam kezeimet annak jeleként, hogy ártatlan vagyok.+
15 De ha ezekről beszéltem volna,
elárultam volna népedet*.
16 Amikor próbáltam megérteni ezt,
csak zaklatottá váltam,
17 mígnem bementem Isten dicső szentélyébe,
és megértettem, hogy milyen jövő vár rájuk.
19 Milyen hirtelen semmisülnek majd meg!+
Milyen hirtelen éri őket a vég, a borzalmas vég!
20 Mint amikor valaki felébred az álomból, ó, Jehova,
úgy felejted el* őket, mikor felkelsz.
22 Oktalan voltam, és értetlen;
olyan voltam előtted, mint a tudatlan állat.
23 De most már mindig veled vagyok;
megfogtad jobb kezem.+
25 Ki másom van nekem az égben?
Semmire sincs szükségem a földön, csak rád.+
26 Testem és szívem elgyengülhet,
de Isten az én szívem kősziklája, és örökségem mindörökre+.
27 Azok, akik távol maradnak tőled, biztosan elvesznek.
Végzel* mindenkivel, aki hűtlenül* elhagy téged.+
28 Nekem azonban olyan jó közelednem Istenhez!+
A legfőbb Urat, Jehovát tettem menedékemmé,
hogy hirdessem minden tettedet+.
74 Ó, Isten, miért vetettél el minket mindörökre?+
Miért izzik* haragod legelőd nyája ellen?+
2 Emlékezz meg népedről*, melyet hajdanán kiválasztottál,+
a törzsről, melyet megváltottál örökségedül+.
Emlékezz meg a Sion-hegyről, amelyen laktál.+
3 Menj el arra a helyre, mely teljesen romokban hever.+
Mindent feldúlt az ellenség a szent helyen.+
4 Ordítoztak ellenségeid imádati helyeden*.+
Saját zászlóikat állították fel jelekként.
5 Olyanok voltak, mint akik ügyesen forgatják a fejszét egy sűrű erdőben.
6 Darabokra zúzták véseteit+ bárddal és vasrúddal.
7 Szentélyedet lángba borították.+
A nevedet viselő hajlékot megszentségtelenítették azzal, hogy a földig rombolták.
8 Ők is, utódaik is ezt mondták magukban:
„Isten minden imádati helyét föl kell égetni az országban!”
9 Jeleinket nem látjuk,
nincs többé próféta,
és senki sincs közöttünk, aki tudná, hogy meddig tart még ez.
10 Meddig, ó, Isten, meddig gyalázkodik még az ellenfél?+
Hát örökké megveti nevedet az ellenség?+
11 Miért tartod vissza kezedet, jobb kezedet?+
Húzd ki kebledből*, és végezz velük!
12 De Isten az én királyom régtől fogva,
ő, aki megmentő tetteket hajt végre a földön.+
13 Te korbácsoltad fel a tengert erőddel,+
te zúztad össze a tengeri szörnyek fejeit a vizekben.
14 Te zúztad szét a leviatán* fejét*.
Eledelül adtad a népnek, a puszták lakóinak.
16 Tiéd a nappal, tiéd az éjszaka is.
Te hoztad létre a világosságot* és a napot.+
18 Ó, Jehova, ne feledkezz meg az ellenség gyalázkodásairól,
és arról, hogy az ostoba nép megveti a te nevedet.+
19 Ne add a vadállatoknak gerlicédet*!
Ne feledd el örökre elnyomott népedet!
20 Emlékezz a szövetségre,
mert a föld sötét helyein mindenütt erőszakos emberek tanyáznak.
21 Ne forduljon el csalódottan az, aki összetört!+
Dicsérje nevedet az alacsony sorú és a szegény!+
22 Cselekedj, ó, Isten, és járj el peres ügyedben!
Ne feledkezz meg arról, hogy egész nap gyaláz téged az ostoba!+
23 Ne feledd el, mit mondanak ellenségeid!
Folyamatosan felszáll azoknak a háborgása, akik szembeszállnak veled.
A karmesternek: a „Ne semmisíts meg!” dallama szerint. Asáftól.+ Dal.
75 Hálát adunk neked, ó, Isten, hálát adunk!
2 Ezt mondod: „Az általam meghatározott időben
igazságosan ítélkezem.
3 Amikor a föld és minden lakója megremegett*,
én voltam az, aki szilárdan tartottam oszlopait.” (Szela.)
4 Ezt mondom a dicsekvőknek: „Ne dicsekedjetek!”,
és a gonoszoknak: „Ne kérkedjetek az erőtökkel*!
5 Ne kérkedjetek azzal, hogy olyan erősek vagytok!*
Ne beszéljetek gőgösen!
6 Mert nem keletről, nem nyugatról, és nem is délről
jön a felmagasztalás.
7 Hiszen Isten a bíró.+
Az egyiket megalázza, a másikat felmagasztalja.+
8 Mert pohár van Jehova kezében,+
tele habzó, fűszeres borral.
9 Én pedig örökké hirdetem ezt,
dicséreteket énekelek* Jákob Istenének.
A karmesternek: húros hangszerek kíséretével. Asáf+ éneke. Dal.
3 Ott törte szét az íj lángoló nyilait,
a pajzsot, a kardot és a harci eszközöket.+ (Szela.)
4 Fényesen ragyogsz,*
fenségesebb vagy a zsákmánnyal teli hegyeknél.
5 Kifosztották a bátrakat.+
Elaludtak;
a harcosok mind védtelenek voltak.+
6 Büntetésedtől, ó, Jákob Istene,
mély álomba merült szekérhajtó és ló egyaránt.+
7 Egyedül te vagy félelmet keltő!+
Ugyan ki állhat meg nagy haragoddal szemben?+
8 Ítéletet hirdettél az égből.+
Félelem szállt a földre, és az csak hallgatott,+
9 mikor Isten ítélkezni kezdett,
hogy megmentsen minden szelídet a földön+. (Szela.)
10 Mert az ember dühe is a te dicsőségedre van,+
és maradék dühükkel is magadat ékesíted.
11 Tegyetek fogadalmat Jehova Isteneteknek, és teljesítsétek azt!+
Mindazok, akik körülötte vannak, vigyenek neki ajándékot mélységes tisztelettel*!+
12 Megalázza ő a büszke vezetőket*,
félelemmel tölti el a föld királyait.
A karmesternek: Jedutunra*. Asáftól.+ Ének.
77 Hangosan Istenhez kiáltok;
Istenhez kiáltok, és ő meghallgat engem.+
2 Nyomorúságom idején Jehovát keresem.+
Éjjel kitárom a kezemet felé, és nem hagyok fel ezzel*.
Vigasztalhatatlan vagyok*.
4 Nem hagyod lecsukódni szememet;
nyugtalan vagyok, és szólni sem tudok.
5 Elgondolkodom a régi napokon,+
a tovatűnt éveken.
8 Hát örökre megszűnt odaadó szeretete?
Vajon egyik nemzedék sem fogja látni ígérete beteljesedését?
9 Elfelejtett-e jóindulatot mutatni Isten,+
megszűnt-e irgalma haragja miatt? (Szela.)
11 Megemlékezem Jah cselekedeteiről,
megemlékezem hajdani csodás tetteidről.
12 Elmélkedni fogok minden munkádon,
és elgondolkodom tetteiden.+
13 Ó, Isten, szentek a te útjaid.
Melyik isten olyan nagy, mint te, ó, Isten?+
14 Te vagy az igaz Isten, aki csodálatos dolgokat viszel véghez.+
Megmutattad erődet a népeknek.+
16 Láttak téged a vizek, ó, Isten,
láttak a vizek, és felkavarodtak.+
A mély vizek is háborogtak.
17 A felhők ontották a vizet.
A felhős égbolt mennydörgött,
és nyilaid cikáztak+.
18 Mennydörgésed+ olyan volt, mint a szekér kerekeinek robaja;
villámok ragyogták be a lakott* földet;+
megremegett a föld, és rázkódott+.
78 Figyelj, népem, törvényemre*!
Hallgassatok* szavaimra!
2 Példabeszédet mondok,
régi fejtörőket adok elő.+
Elbeszéljük a jövendő nemzedéknek+
Jehova dicséretre méltó tetteit és erejét,+
a csodálatos dolgokat, melyeket véghez vitt+.
5 Rendelkezést* adott Jákobnak,
és törvényről gondoskodott Izraelnek.
Megparancsolta ősapáinknak,
hogy ismertessék meg ezeket gyermekeikkel,+
6 és így a következő nemzedék,
születendő gyermekeik megismerjék azokat+.
Ők pedig elmondják majd azokat az ő gyermekeiknek.+
7 Akkor ők majd Istenbe vetik bizalmukat,
és nem felejtik el Isten cselekedeteit,+
hanem megtartják parancsolatait+.
8 Akkor nem lesznek olyanok, mint ősapáik,
makacs és lázadó nemzedék,+
határozatlan* szívű nemzedék,+
mely nem volt hű Istenhez.
9 Az efraimiták felfegyverzett íjászok voltak,
de meghátráltak a harc napján.
14 Nappal felhővel vezette őket,
és egész éjjel tűz fényével.+
15 Sziklákat hasított szét a pusztában,
és inniuk adott megelégedésig. A víz olyan bőséges volt, akárcsak a mély vizek.+
16 Patakokat fakasztott a kőszirtből,
és a vizeket folyók módjára zúdította alá.+
17 De ők továbbra is vétkeztek ellene,
lázongtak a legfelségesebb Isten ellen a pusztában.+
19 Isten ellen beszéltek.
Ezt mondták: „Vajon tud-e Isten a pusztában asztalt teríteni?”+
20 Ő volt az, aki ráütött a sziklára,
és vizek fakadtak, meg patakok törtek elő.+
„Vajon tud-e kenyeret is adni,
vagy húst a népének?”+
21 Amikor Jehova meghallotta őket, elöntötte a düh.+
22 Mert nem hittek Istenben,+
nem bíztak abban, hogy meg tudja menteni őket.
23 Ezért parancsolt a felhős égboltnak odafenn,
megnyitotta az ég ajtóit.
24 Mannát hullatott, hogy legyen mit enniük,
égi gabonát adott nekik.+
26 Keleti szelet támasztott az égben,
és erejével hajtotta a déli szelet.+
27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por,
annyi madarat, mint a tengerparton a homokszemek.
28 Tábora közepére hullatta őket,
sátoraihoz körös-körül.
29 Ettek és jóllaktak;
megadta nekik, amit kívántak.+
30 De még mielőtt teljesen kielégítették volna sóvárgásukat,
és még szájukban volt az étel,
31 Isten haragja fellángolt ellenük.+
Megölte legerősebb embereiket,+
leterítette Izrael életerős férfiait.
33 Ezért véget vetett napjaiknak, mint a párának,+
éveik hirtelen rémületben értek véget.
34 Ám valahányszor öldösni kezdte őket, hozzá fordultak,+
visszatértek, és keresték Istent.
36 Mégis megpróbálták rászedni őt szájukkal,
és nyelvükkel hazudtak neki.
Sokszor visszatartotta haragját,+
és nem engedte, hogy egészen fellángoljon a dühe.
39 Mert emlékezetében tartotta, hogy csupán hús-vér emberek,+
olyanok, mint a szél, mely tovaszáll, és vissza nem tér*.
42 Nem emlékeztek meg hatalmáról*,
a napról, melyen megszabadította* őket az ellenségtől,+
43 hogy hogyan vitte véghez jeleit Egyiptomban,+
és csodáit Coán vidékén,
44 és miként változtatta vérré a Nílus csatornáit,+
hogy aztán nem ihattak patakjaikból.
45 Bögölyrajokat küldött rájuk, hogy csípéseikkel kínozzák őket,+
és békákat, hogy bajt hozzanak rájuk+.
46 A falánk sáskáknak adta termésüket,
munkájuk gyümölcsét a sáskarajoknak.+
47 Jégesővel pusztította szőlőjüket,+
szikomorfáikat jégveréssel.
49 Rájuk bocsátotta lángoló haragját,
dühöt, felháborodást és nyomorúságot,
a csapással sújtó angyalok seregeit.
50 Utat készített haragjának.
51 Végül lesújtott Egyiptom minden elsőszülöttjére,+
nemzőképességük első gyümölcsére Hám sátraiban.
52 Aztán kihozta népét, mint a juhokat,+
és vezette őket, mint egy nyájat a pusztában.
53 Biztonságban vezette őket,
és nem féltek.+
Ellenségeiket elborította a tenger.+
Letelepítette Izrael törzseit otthonaikban.+
56 Ám ők újra meg újra próbára tették a legfelségesebb Istent, és fellázadtak ellene.+
Nem figyeltek oda emlékeztetőire.+
57 Elfordultak, és hűtlenek lettek, mint ősapáik.+
Megbízhatatlanok voltak, mint a laza íj.+
59 Isten látta ezt, és haragra gerjedt,+
ezért teljesen elvetette Izraelt.
61 Engedte, hogy fogságba vigyék erejének jelképét,
és hogy az ellenség kezére kerüljön ékessége.+
62 Engedte, hogy népét karddal megöljék,+
és megharagudott örökségére.
63 Ifjait tűz emésztette meg,
szüzeinek nem énekeltek nászdalt*.
66 Visszaverte ellenségeit,+
hosszú időkre megszégyenítette őket.
67 József sátrát elvetette,
és nem Efraim törzsét választotta,
68 hanem Júda+ törzsét,
Sion hegyét, melyet szeret+.
69 Olyan maradandóvá tette szentélyét, akár az eget,*+
mint a földet, melyet örökre megszilárdított+.
71 A szoptatós anyajuhok őrzése helyett
pásztorrá tette őt a népe, Jákob felett,+
és öröksége, Izrael felett+.
Asáf+ éneke.
79 Ó, Isten, a nemzetek behatoltak örökségedbe.+
2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül,
hűségeseid húsát a föld vadállatainak.+
3 Úgy ontották vérüket Jeruzsálem-szerte, mint a vizet,
és senki sem maradt, hogy eltemesse őket.+
4 Gyalázat tárgyává lettünk szomszédaink szemében,+
a körülöttünk levők gúnyolnak és kinevetnek minket.
5 Meddig haragszol még, ó, Jehova? Örökké?+
Meddig lángol még dühöd, mint a tűz?+
6 Öntsd ki dühödet a nemzetekre, melyek nem ismernek téged,
7 Mert elpusztították Jákobot,
pusztává tették az ő hazáját.+
8 Ne vonj minket felelősségre őseink vétkeiért.+
Ne késlekedj, légy irgalmas hozzánk,+
mert nyomorultak vagyunk.
9 Segíts nekünk, ó, megmentésünk Istene,+
dicsőséges nevedért!
Szabadíts meg minket, és bocsásd meg* bűneinket nevedért!+
10 Miért is mondanák a nemzetek: „Hol van az ő Istenük?”+
Hadd lássuk, amint nyilvánvalóvá teszed a nemzetek előtt,
hogy bosszút állsz szolgáid kiontott véréért+.
11 Halld meg a rabnak sóhajtását!+
Nagy hatalmaddal* őrizd meg* a halálra ítélteket*!+
13 Mi pedig, a te néped és legelőd nyája,+
örökké hálát adunk neked,
és nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicséretedet+.
A karmesternek: „A liliomok” szerint. Emlékeztető. Asáftól.+ Ének.
80 Ó, Izrael pásztora, figyelj,
te, aki úgy vezeted Józsefet, mint egy nyájat.+
2 Mutasd meg hatalmadat+
Efraim, Benjámin és Manassé előtt!
Jöjj, és ments meg minket!+
3 Ó, Isten, légy újra kegyes hozzánk!+
Ragyogtasd ránk arcodat, hogy megmeneküljünk.+
4 Jehova, seregek Istene, meddig nem fogadod még el néped imáját*?+
5 Könnyekkel eteted őket kenyér gyanánt,
és könnyek áradatával itatod őket.
6 Engeded, hogy szomszédaink marakodjanak felettünk;
kedvükre gúnyolnak minket ellenségeink+.
7 Ó, seregek Istene, légy újra kegyes hozzánk!
Ragyogtasd ránk arcodat, hogy megmeneküljünk.+
8 Szőlőtőt+ hoztál ki Egyiptomból.
Kiűzted a nemzeteket, és elültetted azt.+
9 Helyet készítettél neki,
meggyökerezett, és betöltötte a földet.+
10 Árnyékával beborította a hegyeket,
ágaival Isten cédrusait.
12 Miért döntötted le a szőlő kőfalait?+
Azért, hogy bárki, aki csak arra jár, szakítson gyümölcséből+?
13 Pusztítja az erdei vadkan,
legelik a mező vadállatai.+
14 Ó, seregek Istene, kérünk, térj vissza!
Tekints le az égből, és lásd meg!
Nézz a csemetére, kit* erőssé tettél magadnak.+
16 Megégette azt a tűz,+ és ki lett vágva.
Büntetésedtől* elpusztult a nép.
18 Mi pedig nem fordulunk el tőled.
Őrizd meg életünket, hadd hívjunk segítségül téged*!
19 Ó, Jehova, seregek Istene, légy újra kegyes hozzánk!
Ragyogtasd ránk arcodat, hogy megmeneküljünk.+
A karmesternek: a gittitre*. Asáftól.+
81 Kiáltsatok örömmel Istenhez, a mi erőnkhöz+!
Kiáltsatok diadalmasan Jákob Istenéhez!
2 Kezdődjön a zene, vegyétek elő a tamburint,
a kellemes hangú hárfát meg a húros hangszert!
4 Mert rendelkezés ez Izrael számára,
döntés Jákob Istenétől.+
Olyan hangot* hallottam, amelyet nem ismertem:
6 „Levettem a terhet válláról,+
kezei megszabadultak a kosártól.
Próbára tettelek Meriba* vizeinél.+ (Szela.)
8 Figyelj, népem, én pedig tanúskodom ellened.
Ó, Izrael, bárcsak hallgatnál rám!+
9 Nem lenne nálad idegen isten,
és nem hajolnál meg idegen föld istene előtt.+
10 Én, Jehova, vagyok a te Istened,
aki kihozott téged Egyiptom földjéről.+
Nyisd nagyra szádat, és én megtöltöm.+
11 De népem nem hallgatott szavamra,
Izrael nem akart engedelmeskedni nekem.+
12 Hagytam hát, hadd kövessék makacs szívüket.
Ők meg azt tették, amit jónak láttak.*+
14 Ellenségeiket gyorsan legyőzném,
ellenfeleiket megbüntetném.+
15 Jehova gyűlölői hajlongani fognak őelőtte,
és pusztulásuk* örökre szól.
Asáf+ éneke.
3 Védjétek meg* az alacsony sorút és az apátlant,+
szolgáltassatok igazságot a védtelennek és a szűkölködőnek!+
4 Mentsétek meg az alacsony sorút és a szegényt,
szabadítsátok ki őket a gonoszok kezéből!”
5 Nem tudnak és nem értenek semmit,+
sötétségben járnak.
A föld alapjai mind inognak.+
8 Cselekedj, ó, Isten, és ítéld meg a földet,+
hisz minden nemzet a tiéd.
Dal. Asáf+ éneke.
83 Ó, Isten, ne hallgass!+
Ne maradj csendben,* hanem cselekedj, ó, fenséges Isten!
3 Titkon cselt szőnek néped ellen,
összeesküsznek azok ellen, akiket nagyra becsülsz*.
4 Ezt mondják: „Gyertek, semmisítsük meg őket mint nemzetet,+
hogy ne is emlékezzenek többé Izrael nevére!”
5 Egyesülten tervet dolgoznak ki,*
szövetséget kötöttek ellened:+
6 az edomiták és az izmaeliták,* Moáb+ és a hagriták+,
7 Gebál, Ammon+ és Amálek,
10 Megsemmisültek Én-Dórnál+,
a föld trágyájává lettek.
11 Előkelőiket tedd olyanná, mint Orebet és Zéebet,+
és hercegeiket*, mint Zébát és Calmunnát,+
12 mert ezt mondták: „Foglaljuk el magunknak azt a földet, ahol Isten lakik!”
14 Mint a tűz, amely megemészti az erdőt,
mint a láng, amely felperzseli a hegyeket,+
15 úgy űzd őket viharoddal,+
és rémítsd meg őket szélvészeddel+!
16 Borítsd be* arcukat gyalázattal,
hogy keressék a nevedet, ó, Jehova!
17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek meg mindörökre,
érje őket gyalázat, és pusztuljanak!
18 Tudják meg az emberek, hogy te, akinek a neve Jehova,+
egymagad vagy a legfelségesebb Isten az egész föld felett+.
A karmesternek: a gittitre*. Kórah fiaitól.+ Ének.
Szívem és testem ujjongva kiált az élő Istenhez.
3 Még a madár is otthonra talál ott,
a fecske is fészket rak magának,
ahol fiókáit gondozza,
a te fenséges oltárod közelében, ó, seregek Jehovája,
királyom és Istenem!
4 Boldogok, akik a házadban laknak!+
Állandóan dicsérnek téged.+ (Szela.)
5 Boldogok azok az emberek, akik tőled nyernek erőt,+
akiknek szívük vágya, hogy a házadba vivő útra térjenek.
6 Amikor átvonulnak a Báka-völgyön*,
források helyének tekintik azt;
és a korai eső áldásokba öltözteti*.
7 Megújuló erővel haladnak;+
mind megjelennek Isten előtt Sionban.
8 Ó, Jehova, seregek Istene, hallgasd meg imámat,
figyelj, ó, Jákob Istene! (Szela.)
10 Mert jobb egy nap a te udvaraidban, mint ezer máshol!+
Inkább választom, hogy Istenem házának küszöbén álljak,
semhogy a gonoszság sátraiban lakjak.
Jehova semmi jót sem tart vissza azoktól,
akik feddhetetlenül járnak.+
12 Ó, seregek Jehovája!
Boldog az az ember, aki bízik benned.+
A karmesternek. Kórah fiaitól.+ Ének.
85 Ó, Jehova, kegyes voltál országodhoz,+
visszahoztad Jákob leszármazottait, akiket fogságba vittek+.
3 Visszatartottad minden dühödet,
elfordultál izzó haragodtól.+
5 Hát örökké dühös leszel ránk?+
Nemzedékről nemzedékre tart haragod?
6 Hát nem elevenítesz meg minket újra,
hogy örüljön miattad a te néped?+
7 Ó, Jehova, mutasd ki irántunk odaadó szeretetedet,+
és szabadíts meg minket!
8 Hallgatni fogok arra, amit az igaz Isten, Jehova mond,
mert békét hirdet népének,+ hűségeseinek,
de nem engedi, hogy túl magabiztossá váljanak+.
10 Odaadó szeretet és hűség találkozik,
igazságosság és béke kéz a kézben jár+.
11 Hűség fog sarjadni a földből,
igazságosság tekint le az égből+.
13 Igazságosság jár előtte,+
és utat készít az ő lépteinek.
Dávid imája.
2 Óvd meg életemet*, mert hűséges vagyok!+
Mentsd meg a te szolgádat, aki benned bízik,
mert te vagy Istenem!+
5 Mert te jó+ vagy, ó, Jehova, és kész vagy megbocsátani,+
és odaadóan szereted mindazokat, akik segítségül hívnak téged+.
9 A nemzetek, melyeket alkottál,
mind eljönnek, meghajolnak előtted, ó, Jehova,+
és dicsőítik a nevedet.+
11 Oktass engem utadra, ó, Jehova!+
Igazságos utadon fogok járni.+
Tedd egységessé szívemet,* hogy mélységesen tiszteljem* a nevedet!+
12 Ó, Jehova Istenem, teljes szívemből+ dicsérlek téged,
és örökké dicsőítem nevedet,
13 mert odaadóan szeretsz,
14 Ó, Isten, elbizakodott emberek kelnek föl ellenem.+
15 De te, ó, Jehova, irgalmas és könyörületes Isten vagy,
16 Fordulj felém, és légy hozzám kegyes!+
Adj erőt a te szolgádnak,+
mentsd meg rabszolgalányod fiát!
17 Mutasd meg nekem jóságod bizonyítékát*,
hogy lássák gyűlölőim, és megszégyenüljenek!
Mert te, ó, Jehova, te vagy segítőm és vigasztalóm!
Kórah fiaitól.+ Ének. Dal.
87 A szent hegyeken van az ő városának alapja.+
2 Jehova jobban szereti Sion kapuit+
Jákob minden sátránál.
3 Dicső dolgokat mondanak rólad, ó, igaz Isten városa!+ (Szela.)
4 Ráhábot+ és Babilont azok közé sorolom majd, akik ismernek* engem;
továbbá Filiszteát és Tíruszt, Kússal együtt.
Ezt fogják mondani: „Ez ott született.”
5 Sionról pedig így beszélnek:
„Egytől egyig őbenne születtek.”
És a legfelségesebb Isten szilárdítja meg őt.
6 Jehova közli majd, amikor a népeket bejegyzi:
„Ez ott született.” (Szela.)
7 Az énekesek+ és a körtáncot járók+ pedig ezt mondják majd:
„Nekem te vagy mindennek a forrása.”*+
Dal. Ének Kórah fiaitól+. A karmesternek: mahalát* szerint, felváltva énekelendő. Maszkil* az ezrahita Hémántól+.
88 Ó, Jehova, megmentésem Istene!+
Nappal felkiáltok,
éjjel pedig eléd járulok.+
4 A verembe* szállók közé számítok,+
magatehetetlen férfi lettem,*+
5 mint akit a holtak között hagytak,
mint a sírban fekvő megöltek,
akikre nem emlékszel többé,
és akik már nem élvezik törődésedet*.
6 A legmélyebb verembe juttattál,
sötét helyekre, tátongó mélységbe.
7 Rám nehezedik haragod,+
és elborítanak hullámveréseid. (Szela.)
8 Messzire űzted tőlem ismerőseimet,+
utálatossá tettél előttük.
Csapdába estem, és nem tudok kiszabadulni.
9 Szemem már elfáradt nyomorúságom miatt.+
Egész nap téged hívlak, ó, Jehova,+
feléd nyújtom kezemet.
10 Teszel-e csodát a halottakkal?
Fölkelhetnek-e a tehetetlen holtak, hogy dicsőítsenek téged?+ (Szela.)
11 Hirdetik-e odaadó szeretetedet a sírban,
és hűségedet a pusztulás helyén*?
12 Ismertté lesznek-e csodáid a sötétségben,
vagy igazságosságod a feledés földjén?+
14 Miért vetsz el engem*, ó, Jehova?+
Miért rejted el arcodat előlem?+
15 Fiatalkorom óta
nyomorult vagyok, és fenyeget a halál+.
Fásulttá váltam a szörnyűségek miatt, melyeket engedtél, hogy elszenvedjek.
16 Rám zúdul lángoló haragod,+
a tőled jövő rettentések megsemmisítenek.
17 Egész nap körülvesznek, mint a víz;
közrefognak minden oldalról*.
18 Barátaimat és társaimat messzire űzted tőlem,+
a sötétség lett a társam.
Maszkil.* Az ezrahita Etántól.+
89 Jehova odaadó szeretetéről dalolok örökké.
Minden nemzedékkel tudatom hűségedet.
4 »Örökre megerősítem utódodat*,+
és megszilárdítom* trónodat, hogy nemzedékről nemzedékre fennmaradjon.«+” (Szela.)
5 Az ég dicsőíti csodáidat, ó, Jehova,
igen, a szentek gyülekezete hűségedet.
6 Mert ki hasonlít az égben Jehovához?+
Isten fiai+ közül ki olyan, mint Jehova?
7 A szentek gyülekezete* tiszteletteljes félelmet érez Isten iránt.+
Nagy és félelmet keltő ő mindenkinek a szemében, aki körülötte van.+
8 Ó, seregek Jehova Istene,
kicsoda olyan hatalmas, mint te, ó, Jah?+
Mindenben hűséges vagy.+
10 Teljes vereséget mértél Ráhábra+, és megölted őt.+
Erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.+
15 Boldog nép az, amely ismeri az örömkiáltást.+
Ó, Jehova, arcod világosságában járnak.
16 Neved miatt ujjonganak egész nap,
és igazságosságod által magasztaltatnak fel.
18 Mert Jehováé a pajzsunk,
Izrael szentjéé a mi királyunk.+
19 Akkor látomásban szóltál hűségeseidhez, és ezt mondtad:
21 Kezem támogatja,+
és karom megerősíti őt.
22 Nem szed tőle sarcot ellenség,
és nem nyomja el egyetlen igazságtalan ember sem.+
25 Hatalmat adok neki a tenger felett,
és hatalmat a folyók felett.+
26 Ő így kiált hozzám: »Atyám vagy,
Istenem, és megmentésem kősziklája!«+
30 Ha fiai elhagyják törvényemet,
és nem utasításaim* szerint járnak,
31 ha megszegik rendeleteimet,
és nem tartják meg parancsolataimat,
32 akkor vesszővel büntetem meg őket engedetlenségükért*,+
és megostorozom őket vétkükért.
35 Egyszer s mindenkorra megesküdtem szentségemre.
Nem hazudok Dávidnak.+
37 Örökre szilárdan áll majd, mint a hold,
mely olyan, mint egy hű tanú az égen.” (Szela.)
38 Ám te eltaszítottad és elvetetted őt,+
haragra gerjedtél felkented ellen.
39 Elvetetted a szolgáddal kötött szövetséget,
megszentségtelenítetted a koronáját*, azzal hogy a földre dobtad.
40 Leromboltad minden kőfalát*,
romba döntötted erődjeit.
41 Kifosztották mind az arra járók,
gyalázattá lett szomszédai előtt.+
43 Kardját is eltaszítottad,
nem adtad meg, hogy helytálljon a harcban.
44 Véget vetettél tündöklésének,
trónját a földre döntötted.
45 Megrövidítetted ifjúsága napjait,
szégyenbe borítottad. (Szela.)
46 Meddig rejtőzöl el, ó, Jehova? Örökre?+
Hát szüntelenül lángolni fog haragod, mint a tűz?
47 Ne feledkezz meg arról, hogy milyen rövid az életem!+
Hát semmi célja nem volt annak, hogy megteremtetted az embereket?
48 Melyik ember az, aki él, és sosem lát halált?+
Vajon megmentheti-e magát* a sír hatalmától*? (Szela.)
49 Hová lettek odaadó szeretetből fakadó tetteid, ó, Jehova,
melyek felől megesküdtél Dávidnak hűségedben?+
50 Ó, Jehova, ne feledkezz meg arról, hogy gyalázat érte szolgáidat;
hogy viselnem kell* az emberektől jövő gyalázkodásokat;
51 hogy ellenségeid sértegették felkentedet, ó, Jehova,
hogy gyalázták minden tettét.
52 Dicsőség Jehovának mindörökre! Ámen, ámen.+
NEGYEDIK KÖNYV
(Zsoltárok 90–106.)
Mózesnek, az igaz Isten emberének az imája.+
90 Ó, Jehova, hajlékunk*+ voltál nemzedékeken át.
2 Mielőtt a hegyek megszülettek,
és megalkottad* a földet és a termékeny talajt,+
öröktől fogva Isten voltál, és mindörökké az leszel.+
3 Visszaküldöd a halandót a porba,
és ezt mondod: „Térjetek oda vissza, emberek!”+
4 Mert ezer év annyi a szemedben, mint a tegnapi nap, amely elmúlt,+
és mint egy éjjeli őrszolgálat.
5 Elsöpröd őket,+ eltűnnek, mint az álom.
Reggel olyanok, mint a sarjadó fű.+
6 A fű reggel virágzik és megújul,
de estére elhervad és elszárad.+
7 Mert felemészt minket a haragod,+
a dühöd pedig megrémít.
10 Az életünk 70 év,
vagy 80+, ha valaki nagyon erős.
De ezek tele vannak bajjal és szomorúsággal.
Gyorsan elillannak, és mi tovaszállunk.+
11 Ki tudja felmérni, mekkora a te haragod?
Olyan nagy a haragod, mint a neked járó mélységes tisztelet*.+
12 Taníts meg minket, hogyan számláljuk napjainkat úgy,+
hogy bölcs szívhez jussunk.
13 Térj vissza, ó, Jehova!+ Meddig tart ez még?+
Szánd meg szolgáidat!+
14 Árassz el minket reggel a te odaadó szereteteddel+,
hogy életünk minden napján örömmel kiálthassunk és örülhessünk+.
15 Annyi ideig vidámíts meg minket, amennyi napig sanyargattál minket,+
amennyi éven át nyomorúságot éltünk át.+
16 Hadd lássák szolgáid a tetteidet,
és a fiaik a tündöklésedet.+
17 Bánjon velünk jóindulattal Jehova Istenünk!
Tedd sikeressé* kezünk munkáját!
Igen, tedd sikeressé* kezünk munkáját!+
3 Mert ő megment a madarász csapdájától,
a pusztító járványtól.
Nagy pajzs+ és védőfal* lesz hűsége+.
5 Nem rémülsz meg semmitől sem éjszaka,+
és nem félsz a suhanó nyíltól nappal,+
6 sem a homályban pusztító járványtól,
sem a délben dúló pusztítástól.
8 Te csak szemlélője
és szemtanúja leszel annak, hogy megbüntetik a gonoszokat*.
10 Nem ér téged szerencsétlenség,+
és csapás sem közelít a sátradhoz.
13 Fiatal oroszlánon és kobrán fogsz taposni.
Eltiprod a sörényes oroszlánt és a nagy kígyót.+
14 Isten ezt mondta: „Mivel szeret engem*, megmentem.+
Megvédem, mert ismeri* a nevem.+
15 Segítségül hív, és én válaszolok neki,+
vele leszek a nyomorúságban,+
megszabadítom és megdicsőítem őt.
Ének. Dal a sabbat napjára.
92 Jó hálát adni Jehovának,+
és dicséreteket énekelni* a nevednek, ó, Legfelségesebb;
2 hirdetni reggel odaadó szeretetedet,+
és éjjelente hűségedet
3 tízhúrú hangszer és lant kíséretével,
kellemes hárfazenével.+
4 Mert örömet szereztél nekem a tetteiddel, ó, Jehova;
kezed munkái miatt kiáltok ujjongva.
5 Mily nagyszerűek a te műveid, ó, Jehova!+
Mennyire mélységesek a te gondolataid!+
6 Az oktalan ember nem ismeri azokat.
És az ostoba nem érti ezt:+
7 mikor a gonoszok kihajtanak, mint a gaz*,
és minden gonosztevő kivirul –
csak azért van ez, hogy örökre megsemmisüljenek.+
8 De örök időkre te vagy a legfelségesebb, ó, Jehova!
9 Győzedelmesen tekints végig ellenségeiden, ó, Jehova,
nézd, hogyan semmisülnek meg;
a gonoszul cselekvők mind szétszóródnak.+
11 Szemeim győzedelmesen tekintenek végig ellenségeimen;+
füleim a rám támadó gonoszok bukásáról hallanak.
12 Ám az igazságos kivirul, mint a pálma,
és nagyra nő, mint a Libanon cédrusa.+
13 Jehova házában vannak elültetve;
Istenünk udvaraiban virágoznak.+
Ő az én kősziklám+, akiben nincsen igazságtalanság.
93 Jehova lett a király!+
Pompába öltözött.
Jehova erőt öltött magára,
övként viseli azt.
A föld* szilárd,
nem inoghat meg.
3 Hullámzanak a folyók, ó, Jehova,
hullámzanak a folyók, és zúgnak,
szüntelenül hullámzanak és morajlanak a folyók.
4 De te, ó, Jehova, aki fenséges vagy a magasságban,
felette állsz a nagy tömegű vizek zúgásának,+
hatalmasabb vagy a tenger hullámverésénél.+
5 Emlékeztetőid igen megbízhatóak.+
Szentség ékesíti a te házadat,*+ ó, Jehova, végtelen időkön át.
94 Ó, bosszúállás Istene, Jehova,+
ó, bosszúállás Istene, ragyogj fel!
2 Cselekedj, ó, földnek bírája!+
Fizess meg a gőgösöknek!+
3 Meddig fognak a gonoszok, ó, Jehova,
meddig fognak még a gonoszok ujjongani?+
4 Fecsegnek és gőgösen beszélnek;
minden gonosztevő kérkedik.
5 Ó, Jehova, népedet sanyargatják,+
örökségedet nyomorgatják.
6 Az özvegyet és a bevándorlót megölik,
az apátlan gyermeket meggyilkolják.
8 Értsétek meg, ti, oktalanok!
Mikor lesz már éleslátásotok, ti ostobák?+
9 Vajon az, aki a fület megalkotta*, nem hall?
Vagy az, aki a szemet megformálta, nem lát?+
10 Hát az, aki a nemzeteket megfeddi, nem tud fegyelmezni?+
Ő az, aki az embereket ismeretre tanítja!+
11 Jehova tudja, hogy az emberek gondolatai
csak pára.+
12 Boldog az az ember, akit megfegyelmezel, ó, Jah,+
és akit a törvényedből tanítasz,+
13 hogy nyugalmat adj neki a csapás idején,
míg megássák a gonosznak a vermet.+
15 Mert újra igazságos lesz az ítélkezés,
és a becsületes szívűek mind követni fogják azt.
16 Kicsoda siet a segítségemre a gonoszokkal szemben?
És ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
20 Vajon szövetségeseid lehetnek-e a romlott uralkodók*,
23 Ellenük fordítja gonosztetteiket.+
Saját gonoszságuk által végez velük*.
Végez velük* Jehova Istenünk.+
95 Gyertek, kiáltsunk örömmel Jehovához!
Diadalmasan kiáltsunk megmentő kősziklánkhoz!+
2 Járuljunk színe elé hálaadással,+
énekeljünk, és kiáltsunk hozzá diadalmasan!
3 Mert Jehova nagy Isten,
és nagy király ő minden isten felett.+
4 Az ő hatalmában vannak a föld mélységei,
a hegycsúcsok is az övéi.+
6 Gyertek, imádjuk őt, és hajoljunk meg,
térdeljünk le Jehova, a mi alkotónk előtt!+
Bárcsak figyelnétek ma az ő hangjára:+
8 „Ne makacsoljátok meg magatokat, mint Meribánál*,+
mint Massa* napján a pusztában,+
9 amikor ősapáitok próbára tettek engem;+
próbára tettek, noha látták tetteimet.+
10 Negyven évig undorodtam attól a nemzedéktől, és ezt mondtam:
»Olyan nép ez, mely újra és újra eltért tőlem szívében;
nem követték útjaimat.«
11 Így hát megesküdtem haragomban:
»Nem fognak megpihenni a pihenőnapomon*.«+”
96 Énekeljetek Jehovának új éneket!+
Énekeljetek Jehovának mindnyájan, ti föld lakói!+
2 Énekeljetek Jehovának, dicsérjétek a nevét!
Hirdessétek nap nap után a szabadításáról szóló jó hírt!+
3 Hirdessétek a nemzetek között dicsőségét,
minden nép között az ő csodálatos tetteit!+
4 Jehova nagy, és ő a legméltóbb a dicséretre,
ő tiszteletre méltóbb minden istennél.
7 Adjátok meg Jehovának, ami megilleti őt, ti népek családjai,
adjátok meg Jehovának, ami megilleti őt, mert övé a dicsőség és az erő!+
8 Adjátok meg Jehovának a nevét megillető dicsőséget,+
vigyetek ajándékot, és lépjetek be udvaraiba!
9 Hajoljatok meg* Jehova előtt szent, díszes öltözetben*!
Reszkessetek a színe előtt mindnyájan, ti föld lakói!
10 Hirdessétek a nemzetek között: „Jehova lett a király!+
A föld* szilárdan áll, nem inog meg* soha.
Igazságosan ítéli meg ő a népeket*.+”
11 Örüljön az ég, és vigadjon a föld!
Zúgjon a tenger, és minden, ami benne van!+
12 Ujjongjanak a mezők, és minden, ami rajtuk van!+
Az erdő fái is mind kiáltsanak örömükben+
13 Jehova előtt, mert eljön*,
mert eljön, hogy megítélje a földet.
97 Jehova lett a király!+
Vigadjon a föld!+
Örüljön a sok sziget!+
4 Villámai beragyogják a földet;
látja ezt a föld, és reszket.+
5 A hegyek, mint a viasz, megolvadnak Jehova előtt,+
az egész föld ura előtt.
6 Az ég hirdeti igazságosságát,
és minden nép meglátja dicsőségét.+
7 Szégyenüljenek meg mind, akik faragott bálványnak szolgálnak,+
akik semmit érő istenekkel dicsekszenek.+
Hajoljatok meg előtte* mind, ti istenek!+
9 Mert te, ó, Jehova, te vagy a legfelségesebb az egész föld felett,
magasan felette állsz minden más istennek.+
10 Ó, ti, akik szeretitek Jehovát, gyűlöljétek a rosszat!+
11 Világosság ragyog az igazságosra,+
és öröm a becsületes szívűekre.
12 Ujjongjatok Jehovában, ti igazságosak,
és dicsőítsétek szent nevét*!
Ének.
Jobb keze, szent karja szerzett megmentést*.+
3 Megemlékezett az Izrael leszármazottai iránti odaadó szeretetéről és hűségéről.+
Az egész föld látta az Istenünktől jövő szabadítást*.+
4 Kiáltson diadalmasan Jehovához az egész föld!
Vigadjatok, örömmel kiáltsatok, és énekeljetek dicséreteket*!+
5 Dicsérjétek* Jehovát hárfával,
hárfával és fülbemászó énekkel.
6 Trombitákkal és kürtszóval+
kiáltsatok diadalmasan a király, Jehova előtt!
7 Zúgjon a tenger, és minden, ami benne van,
a föld* és lakói.
8 Tapsoljanak a folyók,
örömmel kiáltsanak mind a hegyek+
9 Jehova előtt, mert eljön*, hogy megítélje a földet.
99 Jehova lett a király,+ reszkessenek a népek!
A kerubok felett*+ ül trónján, remegjen a föld!
2 Jehova nagy Sionban,
és magasságos ő minden nép fölött.+
3 Dicsőítsék a te nagy nevedet,+
mert szent és félelmet keltő az.
4 Hatalmas király ő, aki szereti a jogosságot.+
Te szilárdítottad meg azt, ami igazságos.
Érvényt szereztél a jogosságnak és az igazságosságnak+ Jákobban.
Jehovához kiáltottak,
és ő válaszolt nekik.+
7 Felhőoszlopból beszélt hozzájuk.+
Ők pedig megtartották emlékeztetőit, és a rendeletet, amelyet adott nekik.+
8 Ó, Jehova Istenünk, te válaszoltál nekik.+
9 Magasztaljátok Jehova Istenünket,+
és hajoljatok meg* szent hegye előtt,+
mert Jehova, a mi Istenünk szent.+
Hálaadó ének.
100 Kiáltson diadalmasan Jehovához az egész föld!+
2 Szolgáljátok Jehovát ujjongva,+
jöjjetek elé örömkiáltással!
Az ő népe vagyunk, és legelőjének juhai.+
Adjatok hálát neki, dicsőítsétek a nevét!+
Dávidtól. Ének.
101 Odaadó szeretetről és igazságosságról dalolok.
Neked, ó, Jehova, neked énekelek dicséreteket*.
2 Megfontoltan fogok cselekedni, kifogástalanul*.
Mikor jössz el hozzám?
Feddhetetlen szívvel+ járok házamban.
3 Szememet nem fordítom haszontalan* dolgokra.
4 A romlott szív távol áll tőlem,
elutasítok mindent, ami rossz*.
A gőgös szeműt és a dölyfös szívűt
nem tűröm meg.
6 Jóindulattal tekintek a föld hűségeseire,
hogy velem lakjanak.
Az szolgál nekem, aki kifogástalanul* jár.
7 Egyetlen álnok sem lakik majd házamban,
és egyetlen hazug sem állhat meg színem* előtt.
Az elnyomott ember imája, amikor el van keseredve, és elmondja a panaszát Jehovának.+
2 Ne rejtsd el arcodat előlem nyomorúságom idején.+
3 Mert napjaim tovatűnnek, mint a füst,
és csontjaim vörösen izzanak, mint valami tűzhely.+
4 Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű;+
még arról is elfeledkezem, hogy egyek.
6 A puszta pelikánjához hasonlítok.
Olyan vagyok, mint a kuvik a romok között.
8 Ellenségeim egész nap gúnyolnak.+
Akik csúfot űznek belőlem*, az én nevemmel átkozódnak.
9 Hamut eszem kenyér gyanánt,+
italomat könnyeimmel elegyítem+
10 haragod és felháborodásod miatt,
mert fölemeltél engem, csak azért, hogy aztán elvess.
13 Cselekszel majd, és irgalmazol Sionnak,+
mert eljött az ideje, hogy kegyes légy hozzá;+
itt a meghatározott idő.+
18 Meg van ez írva a jövendő nemzedéknek,+
hogy egy nép, amely ezután fog létrejönni*, dicsérje Jahot.
19 Mert letekint az ő szent magasságából,+
Jehova az égből a földre tekint,
20 hogy meghallgassa a rabnak sóhaját,+
és szabadon engedje a halálra ítélteket,+
21 hogy hirdessék Jehova nevét Sionban,+
és dicséretét Jeruzsálemben,
22 amikor a népek és a királyságok
összegyűlnek, hogy Jehovát szolgálják.+
23 Idő előtt elvette erőmet,
rövidre szabta napjaimat.
24 Így szóltam: „Ó, Istenem,
ne vedd el életem, mielőtt megöregednék,
te, akinek évei átívelnek minden nemzedéken+.
25 Te raktad le hajdanán a föld alapjait,
az ég is a te kezed műve.+
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz;
mind elkopnak, akár a ruha.
Váltod őket, mint az öltözéket, és lejár az idejük.
27 De te ugyanaz vagy, és éveid sosem érnek véget.+
28 Szolgáid gyermekei biztonságban élnek majd,
és utódaik biztosan megmaradnak előtted.+”
Dávidé.
2 Hadd dicsérjem* Jehovát!
Bárcsak sose felejteném el, mi mindent tett!+
10 Nem bűneink szerint bánik velünk,+
és nem fizet meg nekünk a vétkeinkért, mint ahogy azt megérdemelnénk.+
11 Mert amilyen távol van az ég a földtől,
olyan nagy az ő odaadó szeretete azok iránt, akik mélységesen tisztelik* őt.+
12 Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól,
olyan messzire veti el tőlünk törvényszegéseinket.+
16 De ha feltámad a szél, nincs többé,
mintha sosem lett volna ott*.
17 Ám Jehova odaadó szeretete egy örökkévalóságon át* tart
azok iránt, akik mélységesen tisztelik* őt,+
és igazságossága a gyermekeik gyermekei iránt,+
18 azok iránt, akik megtartják szövetségét,+
és akik gondosan követik utasításait.
22 Dicsőítse Jehovát minden műve,
mindenhol, ahol uralkodik*.
Egész lényem* dicsőítse Jehovát!
Ó, Jehova Istenem, fölöttébb nagy vagy!+
Méltóságba és pompába öltöztél.+
2 Világosságot+ öltöttél magadra ruha gyanánt.
Kifeszíted az eget, mint egy sátorlapot.+
3 Lefekteti felső szobáinak gerendáit az égben levő vizekben*,+
a felhőket teszi szekerévé,+
és a szélnek szárnyain jár+.
6 Mély vizekkel takartad be, mint egy ruhával.+
A hegyeket vizek borították.
7 Parancsodra elmenekültek;+
mennydörgésed hangjára fejvesztve futottak
8 – hegyek emelkedtek föl,+ és völgyek ereszkedtek alá –
arra a helyre, amelyet kijelöltél nekik.
9 Határt szabtál, melyet nem léphetnek át,+
hogy ne borítsák el újra a földet.
10 Forrásokat küld ő a völgyekbe;
a hegyek között folynak.
11 Vizet adnak a mező minden vadjának,
ott oltják szomjukat a vadszamarak.
12 Fölöttük pihennek meg az ég madarai;
a sűrű lombból dalolnak.
13 Megitatja a hegyeket felső szobáiból.+
Munkáid gyümölcséből jóllakik a föld.+
14 Füvet sarjaszt az állatoknak,
és növényzetet az ember javára,+
hogy eledelt hozzon elő a földből,
15 és bort ad, mely megvidámítja az ember szívét,+
olajat, mely fénylővé teszi az arcát,
és kenyeret, mely élteti a halandónak szívét.+
16 Jehova fái teleszívják magukat vízzel,
a Libanon cédrusai, melyeket ültetett,
17 ahol a madarak fészket raknak.
A gólyának+ borókafenyőn van az otthona.
19 Ő alkotta a holdat, hogy jelezze a meghatározott időket;
jól tudja a nap, hogy mikor nyugodjon le.+
20 Sötétséget rendelsz, és leszáll az éj;+
akkor jön elő az erdő minden vadja.
22 Amikor felragyog a nap,
visszahúzódnak, és leheverednek búvóhelyükön.
23 Az ember dolgozni megy,
és egészen estig fáradozik.
24 Számtalanok a te műveid, ó, Jehova!+
Mindet bölcsen alkottad meg.+
Betöltik a földet alkotásaid.
25 Ott van a nagy és széles tenger,
melyben megszámlálhatatlanul sok élőlény nyüzsög, kicsik és nagyok egyaránt.+
27 Mindannyian rád várnak,
hogy időben megadd eledelüket.+
28 Összegyűjtik, amit adsz nekik.+
Amikor megnyitod a kezed, eltelnek minden jóval.+
29 Amikor elrejted arcodat, megrettennek.
Ha elveszed lélegzetüket*, meghalnak, és visszatérnek a porba.+
31 Jehova dicsősége örökké fennmarad.
Jehova örömét leli műveiben.+
32 Letekint a földre, és az megremeg,
megérinti a hegyeket, és azok füstölögnek.+
34 Szerezzenek neki örömet gondolataim.*
Én ujjongani fogok Jehovában.
35 A bűnösök eltűnnek a földről,
és a gonosz nem lesz többé.+
Hadd dicsérjem* Jehovát! Dicsérjétek Jahot!*
105 Adjatok hálát Jehovának,+ dicsőítsétek a nevét!
Ismertessétek meg tetteit a népekkel!+
3 Dicsekedjetek az ő szent nevével!+
Örüljön a szívük azoknak, akik Jehovát szolgálják*.+
5 Emlékezzetek csodálatos tetteire, melyeket véghez vitt,
csodáira és ítéleteire, melyeket kihirdetett,+
6 ti, szolgájának, Ábrahámnak utódai*,+
Jákob fiai, az ő választottai!+
7 Ő Jehova, a mi Istenünk.+
Az egész földre kihatnak ítéletei.+
8 Örökké emlékezik szövetségére,+
ezer nemzedékig az ígéretre, melyet tett*,+
9 a szövetségre, melyet Ábrahámmal kötött,+
és az esküre, melyet Izsáknak tett,+
10 melyet mint rendelkezést megerősített Jákobnak,
és mint hosszú időkre szóló szövetséget Izraelnek,
11 ezt mondva: „Neked adom Kánaán földjét+
örökségül+.”
12 Akkor volt ez, amikor kevesen voltak,+
bizony, nagyon kevesen, és idegenként laktak azon a földön+.
13 Nemzetről nemzetre vándoroltak,
egyik királyságtól a másik népig.+
14 Nem engedte meg, hogy bárki is elnyomja őket,+
sőt, királyokat feddett meg miattuk,+
15 így szólva: „Ne nyúljatok felkentjeimhez,
és ne bántsátok prófétáimat!”+
17 Elküldött előttük egy férfit,
Józsefet, akit eladtak rabszolgának.+
Jehova beszéde megtisztította őt.
20 A király elküldött, hogy kiszabadítsa,+
a népek uralkodója szabadon engedte őt.
21 Úrrá tette háznépe fölött,
és uralkodóvá egész vagyonán,+
22 hogy teljes* hatalmat gyakoroljon a fejedelmei fölött*,
és vénjeit bölcsességre tanítsa.+
23 Izrael aztán Egyiptomba ment,+
Jákob idegen lakosként élt Hám földjén.
25 Hagyta, hogy azok szíve megváltozzon, és gyűlöljék népét,
hogy rosszat forraljanak az ő szolgái ellen.+
27 Bemutatták közöttük jeleit,
és a csodáit Hám földjén.+
29 Vizeiket vérré változtatta,
halaikat elpusztította.+
30 Földjük hemzsegett a békáktól,+
még a királyi szobák is.
31 Megparancsolta, hogy böglyök jöjjenek rájuk,
és szúnyogok minden vidékükre.+
33 Elverte szőlőiket és fügefáikat,
összetörte vidékükön a fákat.
34 Szólt, hogy árasszák el őket sáskák,
megszámlálhatatlanul sok fiatal sáska.+
35 Erre azok felfaltak minden növényt az országban,
felfalták földjük termését.
36 Majd lesújtott minden elsőszülöttre országukban,+
nemzőképességük első gyümölcsére.
37 Aztán kivezette őket ezüsttel meg arannyal,+
és senki sem volt törzseikben, aki botladozott volna.
42 Mert nem feledkezett el szent ígéretéről, melyet szolgájának, Ábrahámnak tett.+
43 Kivezette hát népét ujjongással,+
választottait örömkiáltással.
44 Nekik adta a nemzetek földjeit,+
az övék lett más népek kemény munkájának gyümölcse,+
45 hogy megtartsák rendelkezéseit,+
és engedelmeskedjenek törvényeinek.
Dicsérjétek Jahot!*
106 Dicsérjétek Jahot!*
2 Ki beszélhetné el teljesen Jehova hatalmas tetteit,
vagy ki az, aki hirdethetné minden dicséretre méltó cselekedetét?+
3 Boldogok, akik igazságosan cselekszenek,
és mindig azt teszik, ami helyes.+
4 Ne feledkezz meg rólam, ó, Jehova, amikor kegyet gyakorolsz* néped iránt!+
Viseld gondomat, és szabadíts meg,
5 hogy élvezhessem a választottaid+ iránt mutatott jóságodat,
örülhessek nemzeteddel,
és büszkén dicsőíthesselek* örökségeddel.
7 Ősapáink Egyiptomban nem értékelték csodás tetteidet*.
Nem emlékeztek arra, hogy milyen nagy a te odaadó szereteted,
hanem fellázadtak a tengernél, a Vörös-tengernél.+
9 Ráparancsolt a Vörös-tengerre, hogy száradjon ki, és az kiszáradt;
átvezette őket a mélységein, mint valami pusztán;+
10 megmentette őket gyűlölőik kezéből,+
és visszaszerezte őket az ellenség kezei közül.+
11 A vizek elborították ellenfeleiket,
egy sem maradt életben közülük.+
13 De hamar elfeledték tetteit,+
nem vártak tanácsára.
17 Akkor megnyílt a föld, elnyelte Dátánt,
és elborította azokat, akik Abirámhoz csatlakoztak.+
18 Tűz lobbant fel közöttük,
láng emésztette meg a gonoszokat.+
20 Helyettem egy növényevő bika képmásának
adtak dicsőséget.+
21 Elfelejtették Istent,+ a megmentőjüket,
aki nagy dolgokat vitt véghez Egyiptomban,+
22 csodálatos tetteket Hám+ földjén,
félelmet keltő dolgokat a Vörös-tengernél.+
23 Már éppen elrendelte volna, hogy megsemmisíti őket,
amikor Mózes, a választottja közbelépett*,
hogy útját állja pusztító haragjának.+
26 Ekkor megesküdött*,
hogy megsemmisíti őket a pusztában,+
27 hogy leszármazottaik a nemzetek között fognak elhullani,
és hogy szétszórja őket az országokban.+
30 De amikor Fineás tettre kelt és közbelépett,
megszűnt a csapás.+
31 Isten igazságosnak tartotta a tettét,
és nemzedékeken át, mindörökre annak tartja azt.+
37 Feláldozták fiaikat
és lányaikat a démonoknak.+
38 Ártatlan vért ontottak,+
saját fiaik és lányaik vérét.
Feláldozták őket Kánaán bálványainak,+
és vérontás szennyezte be az országot.
40 Így hát Jehova haragra lobbant népe ellen,
és megutálta örökségét.
42 Ellenségeik elnyomták őket,
és azoknak a hatalma* alá kerültek.
43 Sokszor megszabadította őket,+
de ők lázongtak, és engedetlenek voltak,+
és megaláztattak vétkük miatt.+
45 Megemlékezett a szövetségről, melyet velük kötött,
és az ő nagy* odaadó szeretetéből fakadóan megszánta őket*+.
46 Arra indította minden fogvatartójukat,
hogy szánják meg őket.+
47 Ments meg bennünket, ó, Jehova Istenünk,+
és gyűjts egybe minket a nemzetek közül,+
hogy hálát adhassunk szent nevednek,
és ujjongva dicsérjünk!+
És mondja az egész nép: „Ámen!”*
Dicsérjétek Jahot!*
ÖTÖDIK KÖNYV
(Zsoltárok 107–150.)
2 Így szóljanak azok, akiket Jehova megváltott*,
akiket megváltott az ellenség kezéből,+
3 akiket egybegyűjtött az országokból,+
keletről és nyugatról,*
északról és délről.+
4 Vándoroltak a pusztában, a sivatagban,
nem találtak utat egyetlen olyan városhoz sem, ahol lakhatnának.
5 Éheztek és szomjaztak,
elgyengültek* a kimerültségtől.
10 Voltak, akik a legsűrűbb sötétségben éltek,
rabok voltak nyomorúságban és vasba verve.
11 Mert lázongtak Isten szava ellen,
megvetették a Legfelségesebbnek tanácsát.+
12 Ezért bajokkal alázta meg őket;+
elbotlottak, és senki sem volt, aki segítsen nekik.
13 Jehovához kiáltottak segítségért nyomorúságukban,
és ő megmentette őket nehéz helyzetükből.
14 Kivezette őket a legsűrűbb sötétségből,
és bilincseiket is széttörte.+
15 Adjanak hálát az emberek Jehovának az ő odaadó szeretetéért+,
és csodáiért, melyeket értük tett!
16 Mert összetörte a rézajtókat,
és a vasreteszeket levágta.+
19 Jehovához kiáltottak segítségért nyomorúságukban,
és ő megmentette őket nehéz helyzetükből.
20 Isten szólt, és meggyógyultak,+
kiszabadította őket a csapdából, amelybe beleestek.
21 Adjanak hálát az emberek Jehovának az ő odaadó szeretetéért,
és csodáiért, melyeket értük tett!
22 Mutassanak be hálaáldozatokat,+
és hirdessék tetteit örömkiáltással!
23 Akik tengeren utaznak hajókkal,
és kereskednek a hatalmas vizeken,+
24 látták Jehova tetteit
és csodáit a tengerben+,
25 hogyan támad szélvihar a szavára,+
mely felkorbácsolja a tenger hullámait.
26 A tengerészek az égig emelkednek,
majd a mélységbe merülnek.
Elillan bátorságuk* a közelgő vész miatt.
27 Imbolyognak, tántorognak, mint a részeg,
és minden tudásuk hasztalan lesz.+
28 Akkor Jehovához kiáltanak nyomorúságukban,+
és ő megszabadítja őket nehéz helyzetükből.
29 Lecsillapítja a szélvihart,
elcsendesednek a tenger hullámai+.
30 Örülnek, amikor azok lenyugodnak,
és bevezeti őket áhított kikötőjükbe.
31 Adjanak hálát az emberek Jehovának az ő odaadó szeretetéért,
és csodáiért, melyeket értük tett!+
33 Folyókat tesz pusztává,
vízforrásokat kiszáradt földdé,+
34 termékeny földet kopár vidékké+
az ott lakók gonoszsága miatt.
35 Nádas tóvá teszi a pusztát,
a száraz tájat vízforrásokká.+
38 Megáldja őket, és igen megsokasodnak,
nem engedi megfogyatkozni háziállataikat.+
39 Ám újra kevesen lesznek, és megaláztatnak
az elnyomás, a csapás és a bánat miatt.
40 Megvetést zúdít az előkelőkre,
és kietlen helyeken vándoroltatja őket, ahol nincsen út.+
43 Aki bölcs, az figyelni fog ezekre,+
és mélyen elgondolkodik Jehova odaadó szeretetből fakadó tettein.+
Dal. Dávid éneke.
108 Szívem rendíthetetlen, ó, Isten!
Dalolni és zenélni fogok egész lényemmel*.+
2 Ébredj, ó, húros hangszer! Te is, ó, hárfa!+
Hadd ébresszem a hajnalt!
3 Dicsérlek téged a népek között, ó, Jehova!
Dicséreteket énekelek* neked a nemzetek között.
4 Mert a te odaadó szereteted az égig ér,+
a te hűséged pedig az égboltig.
5 Légy felmagasztalva az ég fölé, ó, Isten!
Terjedjen ki dicsőséged az egész földre!+
6 Ments meg minket jobboddal, és felelj nekem,
hogy megszabaduljanak szeretteid.+
7 Isten szólt az ő szentségében*:
10 Ki visz el engem a megerősített városba?
Ki fog elvezetni Edomig?+
11 Hát nem te, ó, Isten, aki elvetettél bennünket,
Istenünk, aki többé nem vonulsz ki seregeinkkel?+
A karmesternek. Dávidtól. Ének.
109 Ó, Istenem, te, akit dicsérek,+ ne hallgass!
2 Mert a gonoszok és a csalók kinyitják szájukat ellenem.
Hazug nyelvvel beszélnek rólam.+
3 Gyűlölködő szavakkal vesznek körül,
és ok nélkül támadnak rám.+
4 Szeretetemet ellenállással viszonozzák,+
de én szüntelenül imádkozom.
6 Gonosz embert jelölj ki ellenségem fölé,
és ellenszegülő* álljon a jobbján.
9 Gyermekei* legyenek apátlanokká,
és felesége özveggyé.
10 Gyermekei* váljanak kóborló koldusokká,
ennivaló után járva lepusztult házaikból.
11 Mindenét foglalja le a hitelezője,
idegenek rabolják el a vagyonát!
12 Senki se legyen kedves hozzá*,
és senki se bánjon jóindulattal apátlan gyermekeivel!
14 Ősapáinak vétkét ne felejtse el Jehova,+
anyjának bűne ne legyen eltörölve!
15 Jehova mindig tartsa emlékezetében a tetteiket,
és irtsa ki a földről az emléküket!+
16 Mert nem jutott eszébe, hogy kedves legyen*,+
csak üldözte+ az elnyomott, szegény, megtört szívű embert,
hogy halálra adja.+
17 Szeretett átkot mondani, így hát az visszaszállt rá;
áldást mondani viszont nem akart, ezért nem is részesült áldásban.
18 Úgy öltötte fel az átkot, mint egy ruhát.
Átitatta az a testét, mint a víz,
és csontjait, mint az olaj.
19 Olyanok legyenek rajta átkai, mint a ruha, amelybe öltözik,+
és mint az öv, melyet mindig visel.
21 De te, Jehova, legfőbb Úr,
cselekedj értem a nevedért!+
Szabadíts meg, mert nagy a te odaadó szereteted.+
23 Tovatűnök, mint az árnyék, mely eltűnik napnyugtakor.
Leráznak, mint egy sáskát.
24 Térdeim rogyadoznak a böjttől,
testem lesoványodott, elgyengültem*.
25 Gúny tárgyává lettem előttük.+
Amikor meglátnak, a fejüket csóválják.+
26 Segíts nekem, ó, Jehova Istenem!
Ments meg a te odaadó szeretetedből fakadóan!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed által van ez,
hogy te cselekedted, ó, Jehova!
28 Ők szórjanak csak átkot, de te áldást mondj!
Szégyenüljenek meg, amikor ellenem támadnak,
de a te szolgád ujjongjon!
29 Öltözzenek megaláztatásba, akik ellenem vannak,
30 Lelkesen dicsérem Jehovát,
dicsérem őt sok ember előtt.+
31 Mert ott áll a szegénynek jobbján,
hogy megmentse őt azoktól, akik elítélik őt*.
Dávidtól. Ének.
110 Ez Jehova kijelentése az én Uramhoz:
2 Jehova kinyújtja hatalmad jogarát Sionból, ezt mondva:
„Vonulj ki ellenségeid közé, és győzd le őket!”+
3 Néped készséggel ajánlkozik a napon, melyen hadra kelsz.
Ifjaidnak serege olyan, mint a hajnali* harmatcseppek.
Megjelenésük ragyogó, és szentséget tükröz.
4 Jehova megesküdött, és nem fogja meggondolni magát*:
Szétzúzza az egész föld* vezetőjét*.
7 Az út menti patakból iszik* majd.
Ezért emeli magasra a fejét.
א [álef]
ג [gímel]
ה [hé]
ז [zajin]
4 Emlékezetessé teszi csodás tetteit.+
ח [chéth]
Jehova könyörületes és irgalmas.+
ט [téth]
5 Élelmet ad azoknak, akik mélységesen tisztelik* őt.+
י [jódh]
Örökké emlékezni fog szövetségére.+
כ [káf]
מ [mém]
ס [számekh]
פ [pé]
9 Megváltotta népét.+
צ [cádhé]
Úgy rendelkezett, hogy szövetsége örökké tartson.
ק [qóf]
Neve szent és félelmet keltő.+
ר [rés]
10 A bölcsesség alapja* a Jehova iránti mélységes tisztelet*.+
ש [szín]
Éleslátás jellemzi mindazokat, akik megtartják utasításait.+
ת [táw]
Örökké dicséret övezi őt.
א [álef]
Boldog ember az, aki mélységesen tiszteli* Jehovát,+
ב [béth]
aki nagy örömet talál a parancsolataiban+.
ג [gímel]
ה [hé]
3 Jómód és gazdagság van a házában,
ו [wáw]
és igazságossága örökre megmarad.
ז [zajin]
4 A becsületeseknek világosságként ragyog ő a sötétségben.+
ח [chéth]
Könyörületes, irgalmas+ és igazságos.
ט [téth]
5 Jól megy a dolga annak az embernek, aki nagylelkűen* kölcsönad.+
י [jódh]
Igazságosan intézi ügyeit.
כ [káf]
6 Sosem fog meginogni.+
ל [lámedh]
Az igazságos emléke örökké fennmarad.+
מ [mém]
7 Semmilyen rossz hírtől nem fél.+
נ [nún]
Szíve rendíthetetlen, mivel Jehovában bízik.+
ס [számekh]
8 Rendületlen* a szíve; nem fél ő.+
ע [ajin]
Végül győzedelmesen tekint végig ellenségein.+
פ [pé]
ק [qóf]
Hatalma* megnő, és dicsőségre jut.
ר [rés]
10 Látja majd a gonosz, és bosszankodni fog.
ש [sín]
Csikorgatja a fogait, és semmivé lesz.
ת [táw]
A gonoszok kívánságai nem teljesülnek.+
113 Dicsérjétek Jahot!*
Zengjetek dicséretet, Jehova szolgái,
dicsérjétek Jehova nevét!
2 Legyen dicsőítve Jehova neve
mostantól fogva mindörökké!+
3 Napkelettől napnyugatig
dicsérjék Jehova nevét!+
6 Lehajol, hogy széttekintsen égen és földön,+
7 és fölsegíti az alacsony sorút a porból.
Dicsérjétek Jahot!*
114 Amikor Izrael kivonult Egyiptomból,+
Jákob leszármazottai az idegen nyelven beszélő nép közül,
2 Júda lett Isten szentélye*,
Izrael az ő birodalma.+
4 A hegyek szökdeltek, mint a kosok,+
a dombok is, mint a bárányok.
5 Miért menekültél el, ó, tenger?+
Miért fordultál vissza, ó, Jordán?+
6 Miért szökdeltetek, mint a kosok, ó, hegyek,
és mint a bárányok, ó, ti dombok?
7 Remegj, ó, föld, az Úr miatt,
Jákob Istene miatt,+
8 aki nádas tóvá változtatja a sziklát,
a kovakősziklát pedig vízforrásokká.+
115 Ne nekünk, ó, Jehova, ne nekünk,
hanem nevednek adj dicsőséget+
odaadó szeretetedből és hűségedből fakadóan.+
2 Miért is mondanák a nemzetek:
„Ugyan hol az ő Istenük?”+
3 A mi Istenünk az égben van,
bármit megtesz, amit csak akar.
4 Azoknak bálványai ezüst és arany,
emberi kezek munkája.+
5 Szájuk van, de nem beszélnek,+
szemük van, de nem látnak.
6 Fülük van, de nem hallanak,
orruk van, de nem szagolnak.
9 Ó, Izrael, te Jehovában bízzál!+
Segítőd és pajzsod ő.+
10 Ó, Áron leszármazottai,+ Jehovában bízzatok!
Segítőtök és pajzsotok ő.
11 Ti, akik mélységesen tisztelitek* Jehovát, bízzatok Jehovában!+
Segítőtök és pajzsotok ő.+
12 Jehova nem feledkezik el rólunk, és megáld minket,
megáldja Izrael leszármazottait,+
megáldja Áron leszármazottait.
18 Hanem mi dicsérjük Jahot
mostantól fogva mindörökké.
Dicsérjétek Jahot!*
Gyötrelem és bánat lett úrrá rajtam.+
4 De segítségül hívtam Jehovát*:+
„Ó, Jehova, ments meg*!”
6 Jehova őrködik a tapasztalatlanok felett.+
Elgyengültem, de ő megmentett engem.
7 Lelj újra nyugalomra, lelkem*,
mert Jehova kedvesen bánt velem.
9 Jehova előtt fogok járni az élők földjén.
10 Volt hitem, ezért beszéltem,+
bár igen nagy baj ért.
11 Úrrá lett rajtam a rémület, és ezt mondtam:
„Minden ember hazug.”+
12 Mivel fizessek Jehovának
mindazért a jóért, amit értem tett?
14 Teljesítem fogadalmaimat Jehovának
egész népe előtt.+
16 Könyörgök hozzád, ó, Jehova,
mert szolgád vagyok.
Szolgád vagyok, rabszolgalányod fia.
Leoldottad rólam kötelékeimet.+
18 Teljesítem fogadalmaimat Jehovának+
egész népe előtt,+
19 Jehova házának udvaraiban,+
tebenned, ó, Jeruzsálem!
117 Dicsérjétek Jehovát mind, ti nemzetek!+
118 Adjatok hálát Jehovának, mert ő jó+,
odaadó szeretete örökké tart.
2 Mondja hát Izrael:
„Odaadó szeretete örökké tart.”
3 Mondják hát Áron leszármazottai:
„Odaadó szeretete örökké tart.”
4 Mondják hát, akik mélységesen tisztelik* Jehovát:
„Odaadó szeretete örökké tart.”
6 Jehova mellettem áll, nem félek.+
Mit árthat nekem ember?+
8 Jobb Jehovánál menedéket keresni,
mint az emberekben bízni.+
9 Jobb Jehovánál menedéket keresni,
mint a fejedelmekben bízni.+
11 Körülvettek, igen, teljesen bekerítettek,
de Jehova nevében
visszavertem őket.
12 Körülvettek, mint a méhek,
de olyan gyorsan kialudtak, mint a tövisbokrok között támadt tűz.
Jehova nevében
visszavertem őket.+
13 Nagyon lökdöstek*, hogy elessek,
de Jehova megsegített engem.
14 Jah az én oltalmam és erőm,
megmentőmmé lesz nekem.+
15 Ujjongás és megmentés* hangja
hallatszik az igazságosak sátrában.
Jehova a jobbjával hatalmas dolgokat tesz.+
16 Jehova jobbja győzedelmesen a magasba emelkedik,
Jehova a jobbjával hatalmas dolgokat tesz.+
17 Nem halok meg, hanem élni fogok,
hogy hirdessem Jah tetteit.+
19 Nyissátok ki nekem az igazságosság kapuit!+
Bemegyek rajtuk, és dicsérem Jahot.
20 Ez Jehova kapuja.
Az igazságosak mennek be rajta.+
21 Dicsérlek téged, mert válaszoltál nekem,+
és megmentőmmé lettél.
24 Ez az a nap, melyet Jehova létrehozott;
vigadjunk és ujjongjunk ezen a napon!
25 Jehova, kérünk, könyörgünk, ments meg minket!
Jehova, kérünk, adj nekünk győzelmet!
26 Áldott, aki Jehova nevében jön!+
Áldunk titeket Jehova házából.
27 Jehova az Isten,
ő ad világosságot nekünk.+
28 Istenem vagy te, és dicsérlek téged;
én Istenem, magasztallak téged.+
א [álef]
119 Boldogok, akik feddhetetlenül élnek,
akik Jehova törvénye szerint járnak.+
3 Nem követnek el igazságtalanságot;
a neki tetsző úton járnak+.
4 Megparancsoltad,
hogy gondosan tartsuk meg utasításaidat.+
6 Így nem szégyenülnék meg,+
amikor odafigyelek minden parancsolatodra.
7 Tiszta szívvel dicsőítelek téged,
amikor igazságos ítéleteidről tanulok.
8 Megtartom rendelkezéseidet.
Bárcsak sose hagynál el!
ב [béth]
9 Hogyan élhet tiszta életet egy fiatal?
Úgy, hogy folyton résen van a te szavad szerint.+
10 Teljes szívemmel szolgállak.
Ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól.+
12 Dicsőség neked, ó, Jehova!
Taníts meg rendelkezéseidre.
13 Ajkaimmal hirdetem
minden ítéletedet, melyet kijelentettél.
14 Minden más értékes dolognál
jobban örülök a te emlékeztetőidnek.+
16 Rendeleteidben gyönyörködöm.
Nem felejtem el szavadat.+
ג [gímel]
17 Bánj kedvesen a te szolgáddal,
hogy élhessek, és megtartsam szavadat!+
18 Nyisd fel a szememet, hogy tisztán láthassam
törvényed csodálatos dolgait!
19 Csak ideiglenes lakos vagyok a földön.+
Ne rejtsd el előlem parancsolataidat.
20 Folyamatosan emészt* a vágyakozás
a te ítéleteid után.
21 Megfedded az elbizakodottakat,
az átkozottakat, akik eltérnek parancsolataidtól.+
22 Távolítsd el* rólam a gyalázatot és a megvetést,
mert megtartom a te emlékeztetőidet.
23 Még amikor a fejedelmek összeülnek, és ellenem tanakodnak,
a te szolgád akkor is rendelkezéseiden elmélkedik*.
ד [dáleth]
Óvd meg életemet ígéreteddel összhangban!+
26 Dolgaimat elbeszéltem neked, és te válaszoltál.
Taníts meg rendelkezéseidre.+
28 Nem tudok aludni* a bánattól.
Erősíts meg ígéreteddel összhangban.
29 Segíts, hogy távol tartsam magam a csalástól,+
légy kegyes hozzám, ismertesd meg velem törvényedet!
30 Elhatároztam, hogy hűségesen élek.+
Elismerem, hogy ítéleteid helyesek.
31 Ragaszkodom emlékeztetőidhez+.
Ó, Jehova, ne engedd, hogy csalódjak*!+
ה [hé]
34 Segíts megértésre jutnom,
hogy megtartsam törvényedet,
és teljes szívemből kövessem azt.
38 Teljesítsd ígéretedet, melyet szolgádnak tettél,
hogy mélységesen tiszteljenek téged*.
39 Távolítsd el rólam a gyalázatot, amelytől rettegek,
hisz jók a te ítéleteid+.
40 Nézd, hogy vágyakozom utasításaid után!
Óvd meg életem, mivel igazságos vagy!
ו [wáw]
41 Hadd érezzem odaadó szeretetedet, ó, Jehova,+
a tőled jövő szabadítást ígéreteddel összhangban,+
42 hogy megfelelhessek annak, aki gúnyol engem,
mert a te szavadban bízom.
43 Ne vedd el számból az igazság szavát,
mert a te ítéleteidben reménykedem*.
44 Mindig megtartom törvényedet,
örökkön örökké.+
46 Királyok előtt beszélek majd emlékeztetőidről,
és nem szégyenülök meg.+
47 Gyönyörködöm parancsolataidban,
igen, szeretem azokat.+
48 Fölemelem kezem, és imádkozom hozzád parancsolataid miatt, amelyeket szeretek,+
ז [zajin]
49 Ne feledkezz el szolgádnak tett ígéretedről,
amely által reményt nyújtasz nekem*.
50 Ez az én vigaszom nyomorúságomban,+
mert a te beszéded tart életben.
51 Az elbizakodottak szerfelett gúnyolnak engem,
de én nem térek el törvényedtől.+
53 Lángoló harag kerít hatalmába a gonoszok miatt,
akik elhagyják törvényedet.+
54 A te rendeleteid az én énekeim,
bárhol lakjak is*.
55 Éjjel is nevedre gondolok, ó, Jehova,+
hogy engedelmeskedjek törvényednek.
56 Ez szokásommá vált,
mert követem utasításaidat.
ח [chéth]
58 Teljes szívemből könyörgök hozzád.*+
Légy kegyes+ irántam ígéreted szerint!
59 Számot vetettem az életemmel,
hogy visszatérjek, és kövessem emlékeztetőidet+.
60 Sietek, nem késlekedek
megtartani parancsolataidat.+
61 A gonoszok kötelei körém fonódnak,
ám törvényedet nem feledem el.+
62 Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked+
igazságos ítéleteidért.
64 Odaadó szereteted, ó, Jehova, betölti a földet.+
Taníts meg a te rendelkezéseidre!
ט [téth]
65 Jól bántál szolgáddal,
ó, Jehova, szavad szerint.
66 Taníts engem, hogy jó ítélőképességem és ismeretem legyen,+
mert bízom parancsolataidban.
68 Jó+ vagy te, és jót teszel.
Taníts meg rendelkezéseidre!+
69 Az elbizakodottak hazugságokat terjesztenek rólam,
de én teljes szívemből megtartom utasításaidat.
71 Jó, hogy nyomorúság ért engem,+
így megtanulom rendelkezéseidet.
י [jódh]
73 A te kezeid alkottak és formáltak engem.
Segíts megértésre jutnom,
hogy megtanuljam parancsolataidat.+
75 Tudom, ó, Jehova, hogy ítéleteid igazságosak,+
és hogy hűségedből fakadóan fegyelmeztél meg engem.+
76 Kérlek, vigasztalj meg a te odaadó szereteteddel+
szolgádnak tett ígéreted szerint!
78 Szégyenüljenek meg az elbizakodottak,
mert ok nélkül* ártanak nekem.
Én viszont a te utasításaidon elmélkedem*.+
79 Térjenek vissza hozzám, akik mélységesen tisztelnek* téged,
és ismerik emlékeztetőidet.
כ [káf]
82 Szemeim vágynak arra, hogy meglássák ígéreted beteljesedését,+
és közben ezt mondom: „Mikor vigasztalsz meg?”+
83 Mert olyan vagyok, mint a füstben kiszáradt bőrtömlő,
ám rendelkezéseidet nem felejtem el+.
84 Meddig kell várnia szolgádnak?
Mikor ítélkezel üldözőim felett?+
85 Vermeket ásnak nekem az elbizakodottak,
azok, akik elvetik törvényedet.
86 Minden parancsolatod megbízható.
Ok nélkül üldöznek. Segíts nekem!+
87 Majdnem megsemmisítettek,
de én nem hagytam el utasításaidat.
88 Odaadó szeretetedből fakadóan óvd meg életemet,
hogy megtarthassam emlékeztetőidet, melyeket mondtál.
ל [lámedh]
89 Ó, Jehova, örökké
fennmarad szavad az égben.+
90 Hűséged minden nemzedéken át megmarad.+
Megszilárdítottad a földet, hogy fennmaradjon.+
91 Utasításaid szerint állnak* ma is,
mert mind a te szolgáid.
92 Ha nem a te törvényedben gyönyörködtem volna,
elvesztem volna nyomorúságomban.+
93 Sohasem felejtem el utasításaidat,
mert általuk óvtad meg életem.+
95 A gonoszok arra várnak, hogy elpusztítsanak,
de én gondosan figyelek emlékeztetőidre.
96 Úgy láttam, hogy minden tökéletességnek megvannak a korlátai,
viszont a te parancsolataidnak nincsenek korlátai*.
מ [mém]
97 Ó, mennyire szeretem törvényedet!+
98 Parancsolatod bölcsebbé tesz ellenségeimnél,+
mert örökké az vezet.
100 Értelmesebben cselekszem az idősebbeknél,
mert megtartom a te utasításaidat.
101 Minden gonosz ösvényt elkerülök,+
hogy megtartsam szavadat.
102 Ítéleteidtől nem térek el,
mert te oktatsz engem.
נ [nún]
106 Esküt tettem, és teljesítem is,
hogy megtartom igazságos ítéleteidet.
107 Felettébb nagy nyomorúság sújtott.+
Ó, Jehova, óvd meg életemet ígéreteddel összhangban!+
108 Kérlek, fogadd szívesen dicséretemet mint önkéntes áldozatot*,+ ó, Jehova,
és tanítsd meg nekem a te ítéleteidet+!
110 A gonoszok csapdát állítottak nekem,
de utasításaidtól nem tértem el.+
112 Elhatároztam,* hogy engedelmeskedem rendelkezéseidnek
egész életemben, mindvégig.
ס [számekh]
115 Maradjatok távol tőlem, ti gonosztevők,+
hadd tartsam meg Istenem parancsolatait!
116 Támogass engem ígéreted szerint,+
hogy éljek,
118 Elveted mindazokat, akik rendelkezéseidtől eltérnek,+
mert csalók és kétszínűek.
119 Eltávolítod a föld minden gonoszát, mint az értéktelen salakot.+
Ezért szeretem emlékeztetőidet.
120 Borzong a testem, mert mélységesen tisztellek* téged,
tiszteletteljes félelemmel tekintek ítéleteidre.
ע [ajin]
121 Azt tettem, ami jogos és igazságos.
Ne hagyj ott az elnyomóimnak!
122 Kezeskedj a te szolgád jólétéért.
Ne nyomjanak el az elbizakodottak!
125 Szolgád vagyok. Segíts megértésre jutnom,+
hogy megismerjem emlékeztetőidet.
126 Elérkezett az ideje, hogy cselekedj, ó, Jehova,+
mert megszegték törvényedet.
פ [pé]
129 Csodálatosak a te emlékeztetőid,
ezért tartom meg* azokat.
133 Vezesd biztonságosan* lépteimet szavad szerint,
és ne engedd, hogy bármiféle álnokság a hatalmába kerítsen.+
134 Ments meg* engem az elnyomó emberektől,
és én megtartom utasításaidat.
136 Patakokban folyik a könnyem,
mert nem tartják meg törvényedet.+
צ [cádhé]
138 Emlékeztetőid, melyeket adsz, igazságosak
és teljesen megbízhatóak.
139 Izzik bennem a buzgalom,+
mert ellenségeim elfeledték szavaidat.
141 Jelentéktelen vagyok, és megvetett,+
de utasításaidról nem feledkezem meg.
143 Bár nyomorúság és baj ér engem,
én továbbra is parancsolataidban gyönyörködöm.
144 Emlékeztetőid mindörökké igazságosak.
Segíts megértésre jutnom,+ hogy éljek.
ק [qóf]
145 Teljes szívemből kiáltok. Válaszolj nekem, ó, Jehova!
Rendelkezéseidet megtartom.
146 Segítségül hívlak téged, ments meg!
Megtartom emlékeztetőidet.
147 Mielőtt felkel a nap,* én már fenn vagyok, hogy segítségért kiáltsak,+
mert szavadban reménykedem*.
149 Halld meg hangomat odaadó szeretetedből fakadóan!+
Ó, Jehova, óvd meg életemet, mivel igazságos vagy!
150 Közelítenek hozzám, akik szégyentelenül* viselkednek,
törvényedtől messze eltávolodtak.
152 Már régóta ismerem emlékeztetőidet,
és hogy mindörökre megalapoztad azokat.+
ר [rés]
153 Lásd meg nyomorúságomat, és szabadíts meg,+
hisz nem feledtem el törvényedet.
Óvd meg életemet ígéreteddel összhangban!
155 Távol van a gonoszoktól a megmentés,
mert nem tanulmányozzák rendelkezéseidet.+
156 Nagy a te irgalmad, ó, Jehova!+
Óvd meg életemet, hiszen igazságos vagy!
157 Sokan vannak üldözőim és ellenségeim,+
de én nem térek el emlékeztetőidtől.
158 Utálattal tekintek az álnokul cselekvőkre,
mert nem tartják meg beszédedet.+
159 Lásd, mennyire szeretem utasításaidat!
Ó, Jehova, odaadó szeretetedből fakadóan óvd meg életemet!+
ש [szín] vagy [sín]
162 Ujjongok beszéded miatt,+
mint aki nagy zsákmányt talál.
164 Napjában hétszer dicsérlek
igazságos ítéleteidért.
165 Bőséges békéjük van azoknak, akik szeretik törvényedet,+
és semmi sem tudja a botlásukat okozni*.
166 Reménykedem a tőled jövő szabadításban, ó, Jehova,
és megtartom parancsolataidat.
168 Megtartom utasításaidat és emlékeztetőidet,
hiszen mindenről tudsz, amit teszek.+
ת [táw]
169 Jusson eléd segélykiáltásom, ó, Jehova!+
Szavad által segíts megértésre jutnom!+
170 Jusson eléd kegyedért való könyörgésem!
Ments meg engem ígéreteddel összhangban!
171 Ajkaimról áradjon a dicséret,+
mert megtanítasz rendelkezéseidre.
172 Zengjen a nyelvem beszédedről,+
mert minden parancsolatod igazságos.
174 Vágyom arra, hogy megszabadíts, ó, Jehova,
és törvényedben gyönyörködöm+.
175 Engedd, hogy éljek*, és dicsérjelek téged!+
Bárcsak segítségemre lennének ítéleteid!
176 Bolyongok, mint valami elveszett juh.+ Keresd meg szolgádat,
hiszen nem feledtem el parancsolataidat+!
Fölmeneteli ének.*
2 Ó, Jehova, szabadíts meg* a hazug ajkaktól
és a csalárd nyelvtől!
5 Jaj nekem, mert Mésekben+ lakom mint idegen!
Kédár+ sátrai között van hajlékom!
7 Én a béke mellett vagyok, de amint megszólalok,
ők harcra készen állnak.
Fölmeneteli ének.
121 Szemeimet a hegyekre emelem.+
Honnan jön az én segítségem?
2 Segítségem Jehovától jön,+
aki az eget és a földet alkotta.
3 Sosem hagyja, hogy lábad megcsússzon*.+
Sohasem szunnyad az, aki őriz téged.
4 Lám, nem szunnyad és nem alszik
az, aki Izrael felett őrködik.+
5 Jehova őrködik feletted.
Jehova a te árnyékod+ jobb kezednél.+
7 Jehova nem engedi, hogy bármilyen baj érjen.+
8 Jehova őrködik feletted, bármit teszel is*,
mostantól fogva mindörökké.
Fölmeneteli ének. Dávidé.
122 Ujjongtam, amikor ezt mondták nekem:
„Menjünk fel Jehova házába!”+
2 Most pedig ott állnak lábaink
a te kapuidban, ó, Jeruzsálem!+
3 Jeruzsálem úgy van megépítve,
mint egy egybeszerkesztett város.+
4 Oda mennek föl a törzsek,
Jah* törzsei
– az Izraelnek adott emlékeztető szerint –,
hogy dicsőítsék Jehova nevét.+
6 Könyörögjetek Jeruzsálem békéjéért!+
Akik szeretnek téged, ó, te város, biztonságban lesznek.
7 Béke honoljon sáncaidon* belül,
biztonság megerősített tornyaidban!
8 Testvéreimért és társaimért szólok:
„Béke legyen tebenned!”
9 Jehova Istenünk házának érdekében+
azért imádkozom, ami jó neked.
Fölmeneteli ének.
123 Rád tekintenek szemeim,+
rád, aki az égben ül trónján.
2 Ahogy a szolgák uruk kezére tekintenek,
ahogy a szolgálólány úrnője kezére,
úgy tekintünk mi is Jehova Istenünkre,+
míg kegyes nem lesz hozzánk.+
3 Légy kegyes hozzánk, ó, Jehova, légy kegyes hozzánk,
mert bőven kijutott nekünk a megvetésből+.
4 Bőven kijutott nekünk* az elbizakodottak gúnyolódásából
és a dölyfösektől jövő megvetésből.
Fölmeneteli ének. Dávidé.
124 „Ha Jehova nem lett volna velünk+
– így szóljon most Izrael –,
2 ha Jehova nem lett volna velünk,+
amikor az emberek megtámadtak minket,+
3 akkor elevenen nyeltek volna el minket+
izzó haragjukban.+
5 Akkor elborítottak volna minket* a tajtékzó vizek.
6 Dicsőség Jehovának,
mert nem adott oda bennünket zsákmányul fogaiknak.
A csapda összetört,
és mi kiszabadultunk.+
8 Segítségünk Jehova nevében van,+
aki az eget és a földet alkotta.”
Fölmeneteli ének.
2 Ahogy hegyek veszik körül Jeruzsálemet,+
úgy veszi körül Jehova az ő népét+
mostantól fogva mindörökké.
3 A gonoszság jogara nem fog tovább uralkodni az igazságosaknak jutott terület felett,+
5 De akik görbe útra térnek,
azokat Jehova a gonosztevőkkel együtt eltávolítja.+
Béke legyen Izraelen!
Fölmeneteli ének.
126 Amikor Jehova visszahozta Sion foglyait,+
azt hittük, álmodunk.
2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel,
és nyelvünk is örömkiáltással.+
Akkor így beszéltek a nemzetek:
„Nagy dolgokat tett értük Jehova!”+
3 Nagy dolgokat tett értünk Jehova,+
ezért szerfelett ujjongunk.
5 Akik könnyhullatással vetnek,
örömkiáltással aratnak majd.
Fölmeneteli ének. Salamoné.
127 Ha Jehova nem építi a házat,
hiába fáradoznak az építők.+
Ha Jehova nem őrzi a várost,+
hiába virraszt az őr.
2 Hiába keltek korán,
hiába maradtok fenn sokáig,
hiába fáradoztok az élelmetekért,
mert ő az, aki gondoskodik azokról, akiket szeret, és nyugodt alvást biztosít nekik+.
5 Boldog az a férfi, aki megtölti velük tegzét.+
Nem éri őket szégyen,
hisz beszélnek majd a városkapuban az ellenséggel.
Fölmeneteli ének.
2 Azt eszed majd, amit kemény munkával megtermeltél.
Boldog leszel, és jól megy sorod.+
3 Olyan lesz feleséged a házadban, mint a termő szőlő;+
fiaid asztalod körül pedig olyanok, akár az olajfa hajtásai.
5 Jehova megáld téged Sionból.
Bárcsak látnád Jeruzsálem virágzását életed minden napján,+
6 és meglátnád fiaid fiait is!
Béke legyen Izraelen!
Fölmeneteli ének.
129 „Sok támadás ért fiatalkorom óta+
– így szóljon most Izrael –,
2 sok támadás ért fiatalkorom óta,+
de nem győztek le.+
3 Hátamon szántottak a szántók,+
hosszú barázdákat hasítottak.”
5 Megszégyenülnek, és megalázottan visszavonulnak
mindazok, akik gyűlölik Siont.+
6 Olyanok lesznek, mint a tetőkön lévő fű,
amely elszárad, mielőtt kitépnék,
7 mellyel az arató nem tölti meg kezét,
sem a kévekötő a karját.
8 Az arra járók sem mondják:
„Jehova áldása legyen rajtatok!
Áldunk titeket Jehova nevében!”
Fölmeneteli ének.
130 A mélységből szólítalak, ó, Jehova!+
2 Ó, Jehova, halld meg hangomat!
Figyelj oda segélykiáltásomra!
5 Jehovában reménykedem, egész lényem* benne reménykedik;
az ő szavára várakozom.
8 Ő fogja megváltani Izraelt minden vétkéből.
Fölmeneteli ének. Dávidé.
Nem törekszem túl nagy dolgokra,+
sem olyanokra, amik meghaladják a képességeimet.
2 Inkább megnyugtattam és lecsendesítettem lelkemet*,+
olyan lettem, mint az elválasztott* gyermek az anyja ölében.
Megelégedett vagyok,* mint az elválasztott gyermek.
3 Várjon Izrael Jehovára+
mostantól fogva mindörökké!
Fölmeneteli ének.
132 Ó, Jehova, ne feledkezz meg Dávidról
és minden szenvedéséről,+
2 hogy miként esküdött meg Jehovának,
és hogyan tett fogadalmat Jákob hatalmas Istenének:+
3 „Nem megyek be sátramba, otthonomba.+
Nem fekszem le ágyamra, fekvőhelyemre,
4 nem engedem, hogy szemem elaludjon,
vagy hogy szemhéjam szunnyadjon,
5 míg helyet nem találok Jehovának,
9 Papjaid öltözzenek igazságosságba,
és ujjongva kiáltsanak hűségeseid!
11 Jehova megesküdött Dávidnak,
és biztosan megtartja a szavát:
12 Ha fiaid megtartják szövetségemet
és emlékeztetőimet, amelyekre megtanítom őket,+
akkor az ő fiaik is
trónodon fognak ülni örökké+.”
14 „Ez az én nyugvóhelyem mindörökre,
itt fogok lakni,+ mert erre vágyom.
15 Bőségesen megáldom élelemmel,
szegényeit jóllakatom kenyérrel.+
17 Dávid hatalmát* megnövelem ott.
Lépéseket tettem, hogy fenntartsam felkentem leszármazási vonalát.*+
Fölmeneteli ének. Dávidé.
2 Olyan az, mint az értékes olaj a fejen,+
mely lefolyik a szakállra,
Áron szakállára,+
és lefolyik ruhája gallérjára.
Jehova úgy határozott, hogy oda küldi áldását,
az örök életet.
Fölmeneteli ének.
3 Áldjon meg téged Sionból Jehova,
aki az eget és a földet alkotta!
135 Dicsérjétek Jahot!*
Dicsérjétek Jehova nevét,
zengjetek dicséretet, ó, Jehova szolgái,+
2 ti, akik Jehova házában álltok,
Istenünk házának udvaraiban.+
3 Dicsérjétek Jahot, mert Jehova jó+!
Énekeljetek dicséreteket* a nevének, hisz gyönyörűséges az.
5 Mert jól tudom én, hogy Jehova nagy;
a mi Urunk minden istennél nagyobb.+
6 Jehova véghez visz mindent, amiben kedvét leli,+
az égben, a földön, a tengerekben és minden mélységben.
8 Lesújtott Egyiptom elsőszülöttjeire,
emberre és állatra egyaránt.+
12 Földjüket örökségül adta,
örökségül népének, Izraelnek.+
13 Ó, Jehova, neved mindörökre fennmarad!
Ó, Jehova, hírneved* nemzedékről nemzedékre fennmarad!+
15 A nemzetek bálványai ezüst és arany,
emberi kezek munkája.+
16 Szájuk van, de nem beszélnek,+
szemük van, de nem látnak.
17 Fülük van, de nem hallanak.
Lehelet sincs a szájukban.+
19 Ó, Izrael leszármazottai, dicsérjétek Jehovát!
Ó, Áron leszármazottai, dicsérjétek Jehovát!
20 Ó, Lévi leszármazottai, dicsérjétek Jehovát!+
Ti, akik mélységesen tisztelitek* Jehovát, dicsérjétek Jehovát!
Dicsérjétek Jahot!+
3 Adjatok hálát az urak urának,
mert odaadó szeretete örökké tart.
6 Kiterítette a földet a vizek fölé,+
mert odaadó szeretete örökké tart.
7 Megalkotta a nagy fényeket,+
mert odaadó szeretete örökké tart,
8 a napot, hogy uralkodjon nappal,+
mert odaadó szeretete örökké tart,
9 a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel,+
mert odaadó szeretete örökké tart.
10 Csapást mért Egyiptom elsőszülöttjeire,+
mert odaadó szeretete örökké tart.
11 Kivezette közülük Izraelt,+
mert odaadó szeretete örökké tart,
12 erős kézzel+ és kinyújtott karral,
mert odaadó szeretete örökké tart.
13 Szétválasztotta a Vörös-tengert,+
mert odaadó szeretete örökké tart.
14 Átvezette Izraelt a közepén,+
mert odaadó szeretete örökké tart.
15 A Vörös-tengerbe taszította a fáraót és seregét,+
mert odaadó szeretete örökké tart.
16 Átvezette a népét a pusztán,+
mert odaadó szeretete örökké tart.
17 Nagy királyokat győzött le,+
mert odaadó szeretete örökké tart.
18 Megölt hatalmas királyokat,
mert odaadó szeretete örökké tart,
19 Szihont+, az amoriták királyát,
mert odaadó szeretete örökké tart,
20 és Ógot+, Básán királyát,
mert odaadó szeretete örökké tart.
21 Földjüket örökségül adta,+
mert odaadó szeretete örökké tart,
22 örökségül szolgájának, Izraelnek,
mert odaadó szeretete örökké tart.
24 Újra meg újra megszabadított minket ellenségeinktől,+
mert odaadó szeretete örökké tart.
26 Adjatok hálát az ég Istenének,
mert odaadó szeretete örökké tart!
3 Mert fogvatartóink ott azt akarták, hogy énekeljünk nekik,+
és csúfolóink, hogy szórakoztassuk őket:
„Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”
4 Hogyan is tudnánk Jehova énekét énekelni
idegen földön?
7 Ó, Jehova, ne feledkezz meg arról,
amit az edomiták mondtak Jeruzsálem elestének napján:
„Rombold le! Rombold le az alapjáig!”+
8 Ó, Babilon lánya, akire hamarosan pusztulás vár!+
Boldog, aki megfizet neked,
úgy bánva veled, ahogy te bántál velünk!+
9 Boldog, aki megragadja gyermekeidet,
és szétzúzza őket a sziklán!+
Dávidé.
138 Dicsőítelek téged teljes szívemből.+
Más istenek előtt
énekelek neked dicséreteket.*
Mert mindenek fölé magasztaltad beszédedet és nevedet*.
4 A föld minden királya dicsőíteni fog téged, ó, Jehova,+
mert meghallják ígéreteidet.
5 Énekelni fognak Jehova útjairól,
mert Jehova dicsősége nagy+.
7 Még ha veszélyben vagyok is, te megőrzöd életemet.+
Kinyújtod kezedet dühödt ellenségeim ellen;
jobb kezed megment engem.
8 Jehova véghez visz mindent, ami a javamra van.
Ó, Jehova, odaadó szereteted örökké tart!+
Ne hagyd el kezed műveit!+
A karmesternek. Dávidtól. Ének.
139 Ó, Jehova, át- meg átkutattál, és ismersz engem.+
2 Tudod, mikor ülök le és kelek fel.+
Már messziről belelátsz gondolataimba.+
4 Még nyelvemen sincs a szó,
de te már jól érted azt, ó, Jehova!+
5 Elölről, hátulról körülveszel engem,
és rám teszed kezedet.
6 Ez az ismeret meghaladja az értelmi képességeimet*.
Oly magas, hogy fel sem foghatom.+
7 Hová menekülhetnék szellemed elől,
hová futhatnék színed elől?+
9 Ha elrepülnék a hajnal szárnyain,
hogy a tenger legvégén lakjam,
10 még ott is a te kezed vezetne,
és megfogna engem jobbod.+
11 Ha azt mondanám: „A sötétség majd elrejt engem!”,
akkor az éj világossággá válna körülöttem.
12 A sötétség sem lenne túl sötét neked,
sőt, az éjszaka olyan fényes lenne, mint a nappal.+
A sötétség olyan neked, akár a világosság.+
14 Dicsérlek, mert bámulatot keltő, mily csodálatosan alkottál meg!+
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted,
amikor titokban megalkottál,
16 Szemeid már mint embriót is láttak engem,
és annak minden része be volt írva könyvedbe
a napokat illetően, melyeken megformáltad őket,
holott még egy sem volt meg közülük.
17 Mily drágák nekem a te gondolataid!+
Ó, Isten, milyen hatalmas a számuk!+
18 Ha meg akarnám számlálni őket, a homokszemeknél is több lenne belőlük.+
Amikor fölébredek, még mindig veled vagyok*.+
19 Ó, Isten, bárcsak megölnéd a gonoszt!+
Ellenségeid ők, akik méltatlanul veszik szájukra nevedet.+
21 Vajon nem gyűlölöm-e gyűlölőidet, ó, Jehova?+
Nem vetem-e meg az ellened lázadókat?+
22 Nem érzek irántuk mást, csak gyűlöletet;+
ellenségeimmé lettek.
23 Kutass át engem, ó, Isten, és ismerd meg szívemet!+
Vizsgálj meg, és ismerd meg nyugtalanító gondolataimat!+
A karmesternek. Dávid éneke.
140 Szabadíts meg, ó, Jehova, a gonoszoktól!
Védj meg az erőszakos emberektől,+
2 azoktól, akik rosszat forralnak szívükben,+
és egész nap csak viszályt szítanak.
4 Védj meg engem, ó, Jehova, a gonoszok kezétől!+
Oltalmazz meg az erőszakos emberektől,
azoktól, akik cselt szőnek, hogy elgáncsoljanak.
5 A gőgösök kelepcét állítanak nekem,
kötelekkel hálót vetnek ki az ösvény mentén.+
Csapdát állítanak nekem.+ (Szela.)
6 Ezt mondom Jehovának: „Te vagy Istenem.
Ó, Jehova, figyelj oda segélykiáltásomra!”+
7 Ó, legfőbb Úr, Jehova, hatalmas megmentőm!
Te véded meg fejemet a csata napján.+
8 Ó, Jehova, ne teljesítsd a gonoszok kívánságait!
Hiúsítsd meg cselszövéseiket, nehogy felfuvalkodjanak!+ (Szela.)
9 Az engem bekerítők fejére
szálljon vissza az általuk mondott gonoszság!+
10 Záporozzon rájuk tüzes szén!+
11 Ne legyen helye a földön a rágalmazónak!+
Üldözze baj az erőszakos embert, és sújtson le rá!
12 Tudom, hogy Jehova megvédi az alacsony sorút,
és igazságot szolgáltat a szegénynek.+
Dávid éneke.
141 Ó, Jehova, segítségül hívlak téged.+
Siess a segítségemre!+
Figyelj oda, amikor hozzád kiáltok.+
2 Olyan legyen előtted imádságom, mint az elkészített füstölőszer,+
és fölemelt kezeim, mint az esti gabonaáldozat+.
3 Állíts őrt a szám elé, ó, Jehova,
állíts őrszemet ajkam ajtajához!+
4 Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon,+
hogy aljas tetteket kövessek el gonosz emberekkel.
Bárcsak sose ennék csemegéikből!
5 Ha az igazságos ver engem: odaadó szeretetét fejezi ki azzal.+
Ha megfedd: olaj a fejemen.+
Sosem utasítanám el.+
Még nehézsége idején is imádkozni fogok.
6 Noha bíráikat letaszítják a sziklafalakról,
az emberek odafigyelnek szavaimra, mert kedvesek azok.
7 Mint amikor valaki szánt, és fellazítja a talajt,
úgy szórták szét csontjainkat a sír* szájánál.
8 De szemem rád tekint, ó, legfőbb Úr, Jehova!+
Nálad leltem menedékre.
Ne vedd el az életemet!*
9 Védj meg a kelepce szorításától, melyet nekem állítottak,
és a gonosztevők csapdáitól!
10 A gonoszok mind a saját hálójukba esnek majd,+
míg én biztonságban továbbhaladok.
Maszkil.* Dávidtól, amikor a barlangban volt.+ Ima.
142 Jehovához kiáltok segítségért,+
Jehovához könyörgök kegyéért.
Te pedig figyeled lépteimet.+
Az ösvényen, melyen járok,
csapdát állítanak nekem.
5 Ó, Jehova, hozzád kiáltok segítségért.
6 Figyelj hát segélykiáltásomra,
mert reménytelen helyzetben vagyok.
Szabadíts meg üldözőimtől,+
mert erősebbek nálam.
7 Hozz ki engem* a börtönből,
hadd dicsőítsem nevedet!
Gyűljenek körém az igazságosak,
mert te kedvesen bánsz velem.
Dávid éneke.
143 Ó, Jehova, hallgasd meg imámat,+
figyelj segélykiáltásomra!
Válaszolj nekem hűségedből és igazságosságodból fakadóan!
2 Ne szállj perbe a te szolgáddal,
hisz egyetlen élő sem lehet előtted igazságos.+
3 Ellenség üldöz engem*,
a földbe tiporja életemet.
Sötétségben kell laknom miatta, mint azoknak, akik régóta halottak.
5 Visszaemlékszem a régi napokra,
elgondolkodom minden cselekedeteden,+
szívesen elmélkedem* tetteiden.
7 Gyorsan válaszolj nekem, ó, Jehova!+
8 Hadd halljak reggel odaadó szeretetedről,
mert benned bízom.
9 Szabadíts meg ellenségeimtől, ó, Jehova!
Hozzád fordulok védelemért.+
10 Taníts meg engem akaratodat cselekedni,+
mert te vagy Istenem.
Szellemed jó,
az vezessen engem az egyenes talajon*!
11 Ó, Jehova, őrizd meg életemet a nevedért!
Szabadíts ki* a nyomorúságból, mivel igazságos vagy!+
12 Odaadó szeretetedből fakadóan végezz* ellenségeimmel,+
és pusztítsd el mindazokat, akik zaklatnak engem*,+
mert én a te szolgád+ vagyok.
Dávidé.
2 Odaadó szeretetem és erődöm ő,
biztos menedékem* és megmentőm,
pajzsom és menedékhelyem,+
aki népeket hódoltat meg előttem+.
3 Ó, Jehova, micsoda az ember, hogy figyelsz rá,
a halandó embernek fia, hogy figyelembe veszed őt?+
7 Nyújtsd ki kezedet a magasból!
Szabadíts meg és ments ki a tajtékzó vizekből,
8 akiknek szája hazugságot szól,
és jobb kezüket felemelve hamisan esküsznek*.
9 Ó, Isten, új éneket dalolok neked.+
Tízhúrú hangszer kíséretével zengek dicséreteket* neked,
10 aki győzelemhez segítesz* királyokat,+
aki megszabadítod szolgádat, Dávidot a halált okozó kardtól.+
11 Szabadíts meg és ments ki az idegenek kezéből,
akiknek szája hazugságot szól,
és jobb kezüket felemelve hamisan esküsznek.
12 Akkor fiaink olyanok lesznek, mint a palánták, melyek gyorsan megnőnek,
lányaink pedig olyanok, mint a palotába illő, faragott sarokoszlopok.
13 Raktáraink túlcsordulnak mindenféle terménnyel,
nyájaink ezrével, tízezrével gyarapodnak mezőinken.
14 Vemhes marháink nem ellenek idő előtt*, és nem vetélnek el.
Senki sem kiált nyomorúságában köztereinken.
15 Boldog nép az, amelynek így van dolga!
Boldog nép az, amelynek Istene Jehova!+
Dicséret Dávidtól.
א [álef]
145 Magasztallak téged, Istenem, ó, király!+
Dicsőítem nevedet örökkön örökké.+
ב [béth]
ג [gímel]
ד [dáleth]
4 Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet,
hatalmas cselekedeteidről beszélnek.+
ה [hé]
5 Méltóságod dicső pompáját hirdetik,+
én pedig csodálatos tetteiden elmélkedem.
ו [wáw]
6 Csodálatot keltő tetteidről* beszélnek,
én pedig hirdetem nagyságodat.
ז [zajin]
ח [chéth]
ט [téth]
9 Jehova mindenkihez jó,+
és irgalmassága minden művében megnyilvánul.
י [jódh]
כ [káf]
11 Királyságod dicsőségét hirdetik,+
és hatalmasságodról beszélnek,+
ל [lámedh]
12 hogy megismertessék az emberekkel hatalmas cselekedeteidet,+
és királyságod dicsőséges pompáját+.
מ [mém]
13 Királyságod örökké tartó királyság,
uralmad minden nemzedéken át fennmarad.+
ס [számekh]
ע [ajin]
15 Minden szem reménnyel tekint rád;
idejében megadod élelmüket.+
פ [pé]
צ [cádhé]
ק [qóf]
ר [rés]
19 Teljesíti azoknak a kívánságát, akik mélységesen tisztelik* őt.+
Meghallja segélykiáltásukat, és megmenti őket.+
ש [sín]
ת [táw]
21 Jehova dicséretét hirdeti a szám.+
Minden élő* dicsőítse az ő szent nevét örökkön örökké!+
Egész lényem* dicsérje Jehovát!+
2 Dicsérem Jehovát egész életemben.
Dicséreteket énekelek* Istenemnek, amíg csak élek.
5 Boldog, akinek Jákob Istene a segítsége,+
aki Jehovában, az ő Istenében reménykedik,+
6 őbenne, aki megalkotta az eget és a földet,
a tengert, és mindent, ami azokban van,+
aki mindig hűséges marad,+
7 aki igazságot szolgáltat a kárt szenvedőknek,
és kenyeret ad az éhezőknek.+
Jehova kiszabadítja a rabokat*.+
8 Jehova megnyitja a vakok szemeit,+
Jehova fölemeli a lesújtottakat,+
Jehova szereti az igazságosakat.
9 Jehova megvédi az idegen lakosokat,
gondoskodik az apátlan gyermekről és az özvegyről,+
10 Jehova örökké király lesz.+
Ó, Sion, a te Istened nemzedékről nemzedékre király lesz.
Dicsérjétek Jahot!*
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket,
bekötözi sebeiket.
7 Énekeljetek Jehovának, hálát adva neki;
hárfakísérettel énekeljetek dicséreteket Istenünknek,
8 aki felhőkkel borítja be az eget,
aki esőt ad a földnek,+
aki füvet sarjaszt+ a hegyeken.
11 Jehova azokban leli örömét, akik mélységesen tisztelik* őt,+
akik odaadó szeretetében reménykednek.+
12 Magasztald Jehovát, ó, Jeruzsálem!
Dicsérd Istenedet, ó, Sion!
13 Megerősíti városkapuid reteszeit,
megáldja fiaidat tebenned.
15 Kiküldi parancsát a földre,
sebesen fut az ő szava.
17 Úgy hullatja a jégszemeket*, akár a kenyérmorzsát.+
Ki viselheti el a hideget, melyet előidéz?+
18 Elküldi szavát, és megolvadnak azok.
Fúvatja szelét,+ és csörgedeznek a vizek.
148 Dicsérjétek Jahot!*
Dicsérjétek Jehovát az égből,+
dicsérjétek őt a magasságban!
2 Dicsérjétek őt mind, ti angyalai!+
Dicsérd őt, te egész serege!+
3 Dicsérjétek őt, nap és hold!
Dicsérjétek őt mind, ti ragyogó csillagok!+
4 Dicsérjétek őt, ó, egeknek egei,*
és ti esőfelhők az égen.
5 Dicsérjék Jehova nevét,
mert az ő parancsára jöttek létre+.
6 Fenntartja őket örökkön örökké.+
Rendeletet adott ki, mely nem évül el.+
7 Dicsérjétek Jehovát a földről
ti nagy tengeri élőlények és ti mély vizek mind;
8 te villámlás és jégeső, hó és sűrű felhők,
te viharos szél, szavának végrehajtója!+
9 Ti hegyek és mind, ti dombok,+
gyümölcsfák és mindnyájan, ti cédrusok,+
10 vadak+ és mind, ti háziállatok,
csúszó-mászó állatok és szárnyasok,
11 ti földi királyok és ti nemzetek mind,
ti fejedelmek és ti földnek bírái mindnyájan,+
idősek és fiatalok egyaránt.
Méltósága felette áll égnek és földnek.+
14 Fölmagasztalja népe erejét*.
Ez dicsőségére válik minden hűségesének,
Izrael fiainak, a népnek, mely közel áll hozzá.
Dicsérjétek Jahot!*
149 Dicsérjétek Jahot!*
2 Örüljön Izrael az ő nagy alkotójának,+
örüljenek Sion fiai az ő királyuknak!
3 Dicsérjék a nevét, táncot lejtve!+
Tamburin és hárfa kíséretével énekeljenek neki dicséreteket*!+
4 Mert Jehova örömét leli népében.+
Megmentéssel ékesíti a szelídeket.+
5 Ujjongjanak a hűségesek dicsőségben,
örömmel kiáltsanak ágyukon+!
6 Istent dicsőítő énekek legyenek torkukban,
és kétélű kard a kezükben,
7 hogy bosszút álljanak a nemzeteken,
és megbüntessék a népeket,
8 hogy láncra verjék királyaikat,
és vasbilincsbe előkelőiket,
9 hogy végrehajtsák rajtuk az írásba foglalt ítéletet.+
Ilyen tisztelet illeti minden hűségesét.
Dicsérjétek Jahot!*
Dicsérjétek Istent az ő szent helyén!+
Dicsérjétek őt erejének égboltozatán*!+
2 Dicsérjétek őt hatalmas műveiért!+
Dicsérjétek őt rendkívüli nagyságáért!+
3 Dicsérjétek őt kürtszóval!+
Dicsérjétek őt húros hangszerrel és hárfával!+
4 Dicsérjétek őt tamburinnal+ és körtánccal!
Dicsérjétek őt húrokkal+ és fuvolával*!+
5 Dicsérjétek őt zengő cintányérral!
Dicsérjétek őt csattogó cintányérral!+
6 Minden, mi lélegzik, dicsérje Jahot!
Vagy: „törvényén elmélkedik”.
Vagy: „morognak”.
Vagy: „tanácskoznak”.
Vagy: „Krisztusa”.
Vagy: „hallgassatok a figyelmeztetésre”.
Szó szerint: „félelemmel”.
Szó szerint: „csókoljátok”.
Szó szerint: „az ő haragját”.
Vagy: „ki lesztek irtva az útról”.
Vagy: „a lelkemről”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „tágas tért”.
Vagy: „elkülöníti magának”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „vérontó”.
Vagy: „odaadó szereteted”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „szentélyed”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „irgalmas”.
Vagy: „nyugtalan a lelkem”.
Vagy: „szabadítsd meg lelkemet”.
Vagy: „nem emlékeznek rád”.
Vagy: „seolban”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „elöregedett”.
Vagy: „siratóéneke”.
Vagy: „széttépik a lelkemet”.
Esetleg: „miközben ok nélkül megkíméltem azt, aki szembeszállt velem”.
Vagy: „a lelkemet”.
Vagy: „próbára teszi a szíveket és a veséket”.
Vagy: „ítélethirdetést zúdít alá”.
Vagy: „zenélek”.
Lásd: Szójegyzék.
Esetleg: „te, akinek méltóságáról az egeken túl is beszélnek”.
Vagy: „Istenhez hasonlóknál”.
Szó szerint: „a mező vadjait”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „zenélek”.
Vagy: „termékeny”.
Vagy: „fellegvára”.
Szó szerint: „kapuiból”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „lelkének vágyával”.
Esetleg: „és a kapzsi ember magát áldja”.
Vagy: „bozótban”.
Vagy: „erős karmai”.
Vagy: „apátlan gyermeknek”.
Vagy: „a lelkemnek”.
Szó szerint: „bujdossatok”.
Vagy: „az igazságosság alapjait”.
Vagy: „ragyogó”.
Vagy: „gyűlöli a lelke”; „egész lénye gyűlöli”.
Esetleg: „izzó szenet”.
Szó szerint: „záporoztat”.
Vagy: „látják meg az ő arcát”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „sima ajakkal beszélnek”.
Vagy: „kettős szívvel beszélnek”.
Esetleg: „földön felállított olvasztókemencében”.
Vagy: „támogatják”; „mozdítják elő”.
Vagy: „gyötrik lelkemet”.
Vagy: „nagylelkűen bánt velem”.
Vagy: „nem szégyeníti meg”.
Szó szerint: „félik”.
Vagy: „esküjét”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „legmélyebb érzéseim”. Szó szerint: „veséim”.
Szó szerint: „dicsőségem”.
Vagy: „lakik a testem”.
Vagy: „nem hagyod lelkemet”.
Vagy: „seolban”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „lojális”.
Esetleg: „teste bomlásnak induljon”.
Szó szerint: „arcod”.
Vagy: „gyönyörűség”.
Vagy: „hajolj le, és hallgass meg”.
Vagy: „lelkemre törő ellenségeimtől”.
Vagy: „hájukkal elzárkóztak”.
Vagy: „a földre terítsenek”.
Vagy: „mentsd meg a lelkem”.
Vagy: „e világrendszer”.
Vagy: „úgy ébredek, hogy láthatom alakodat”.
Szó szerint: „megmentő szarvam”. Lásd a Szójegyzékben a „Szaru, szarv” címszót.
Vagy: „fellegváram”.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „szelek”.
Vagy: „csatornák”.
Vagy: „tágas”.
Szó szerint: „kezem tisztasága”.
Vagy: „a lojálishoz lojális vagy”.
Szó szerint: „gőgös szemeket”.
Vagy: „fenntart”.
Szó szerint: „elhallgattatom”.
Vagy: „ellankadnak”.
Vagy: „és zenélek”.
Vagy: „nagy győzelmeket”.
Szó szerint: „magvával”.
Esetleg: „mérőzsinórja”.
Vagy: „termékeny”.
Vagy: „megeleveníti a lelket”.
Szó szerint: „Jehova félelme”.
Vagy: „finomított aranynál”.
Vagy: „sok törvényszegéstől”.
Az 1–5. versben nyilvánvalóan a nép szólítja meg a királyt.
Szó szerint: „tekintse kövérnek”.
Vagy: „szándékodat”.
Szó szerint: „megmentő tetteid”.
Vagy: „győzelmeket”.
Szó szerint: „Istenünk nevét”.
Vagy: „finomított aranyból”.
Szó szerint: „napok hosszúságát”.
Szó szerint: „gyümölcsüket”.
Szó szerint: „íjad húrjával”.
Szó szerint: „énekelni és zenélni fogunk”.
Valószínűleg egy dallamra vagy zenei stílusra utal.
Vagy: „körbeveszi trónodat”.
Vagy: „nem szégyenültek meg”.
Vagy: „gyaláznak”.
Vagy: „lelkemet”.
Szó szerint: „egyetlenemet”, mely a lelkére, vagyis az életére utal.
Szó szerint: „keze”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „félitek”.
Szó szerint: „magva”.
Szó szerint: „magva”.
Szó szerint: „félnek”.
Szó szerint: „éljen a szívetek”.
Szó szerint: „kövérei”.
Vagy: „a lelkét”.
Szó szerint: „egy mag”.
Esetleg: „nyugodt vizekhez”.
Vagy: „lelkemet”.
Vagy: „vigasztalnak engem”.
Vagy: „megkened”.
Vagy: „lelkemre”; Jehova életére utal, melyre valaki esküszik.
Vagy: „igazságot szolgáltat neki”.
Szó szerint: „arcodat”.
Vagy: „emelkedjetek föl”.
Vagy: „emelem lelkemet”.
Vagy: „már ősidőktől fogva”.
Szó szerint: „féli”.
Vagy: „része a lelkének”.
Szó szerint: „magva”.
Szó szerint: „félik”.
Vagy: „lelkemet”.
Szó szerint: „váltsd meg”.
Vagy: „legmélyebb érzéseimet”. Szó szerint: „veséimet”.
Szó szerint: „nem ülök”.
Vagy: „és nem keveredek a képmutatókkal”.
Szó szerint: „nem ülök”.
Vagy: „lelkem”.
Vagy: „vérontó”.
Szó szerint: „válts meg”.
Vagy: „jóságát”.
Vagy: „elmélkedve szemlélhessem”.
Vagy: „szentélyére”.
Szó szerint: „fejem magasra emelkedik”.
Vagy: „zenélek”.
Vagy: „ellenségeim lelkének”.
Esetleg: „Hiszem, hogy meglátom Jehova jóságát, amíg még élek.”
Vagy: „sírba”.
Szó szerint: „hatalmasok fiai”.
Vagy: „imádjátok”.
Esetleg: „szentségének pompája miatt”.
Nyilvánvalóan a Libanon hegyvonulatára utal.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „égi óceán”.
Vagy: „fölemeltél”.
Vagy: „seolból”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „lelkem”.
Vagy: „sírba”.
Vagy: „zenéljetek”.
Szó szerint: „emlékezetének”.
Szó szerint: „mit ér a vérem”.
Vagy: „sírba”.
Vagy: „énekeljen dicsőségem”.
Vagy: „hajolj le, és hallgass meg”.
Vagy: „hűséges Isten”.
Vagy: „lelkem gyötrelmeit”.
Vagy: „tágas”.
Vagy: „lelkem és gyomrom”.
Vagy: „elméjükből”.
Vagy: „lelkemet”.
Szó szerint: „időim”.
Vagy: „seolban”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „félőknek”.
Szó szerint: „a civakodó nyelvektől”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „megbocsátotta”. Szó szerint: „elfedezte”.
Vagy: „életnedvem elváltozott”.
Vagy: „zenéljetek neki”.
Vagy: „szelleme”.
Szó szerint: „egész serege”.
Szó szerint: „félje”.
Vagy: „szándékát”.
Vagy: „szándéka”.
Vagy: „győzelmet”.
Szó szerint: „az őt félőkön”.
Vagy: „lelküket”.
Vagy: „a lelkünk”.
Vagy: „dicsekszik a lelkem”.
Szó szerint: „féljétek”.
Vagy: „sörényes”.
Szó szerint: „félelmére”.
Szó szerint: „Jehova arca azok ellen van”.
Vagy: „szellemükben összetörtek”.
Szó szerint: „megváltja”.
Vagy: „lelkét”.
Ezt gyakran íjászok viselték.
Vagy: „kétélű fejszédet”.
Vagy: „lelkemnek”.
Vagy: „lelkemre”.
Vagy: „lelkemnek”.
Vagy: „a lelkem”.
Vagy: „veszteség éri lelkemet”.
Vagy: „lelkemet”.
Vagy: „imám keblemre szállt vissza”.
Esetleg: „az istentelenek gúnyolódnak egy darab kenyérért”.
Vagy: „lelkemet”.
Szó szerint: „egyetlenemet”, mely a lelkére, vagyis az életére utal.
Vagy: „fiatal sörényes oroszlánoktól”.
Vagy: „Haha, a lelkünk!”
Vagy: „elmélkedik”.
Szó szerint: „mint Isten hegyei”.
Vagy: „megmentesz”.
Szó szerint: „zsíros részével”.
Szó szerint: „gördítsd Jehovára utadat”.
Vagy: „türelmesen”.
Esetleg: „ne bosszankodj, mert az csak bajhoz vezet”.
Szó szerint: „akiknek becsületes az útjuk”.
Szó szerint: „ismeri a feddhetetlenek napjait”.
Vagy: „jóindulatú”.
Vagy: „szilárdítja meg”.
Vagy: „a kezével”.
Vagy: „ételt”.
Vagy: „lojálisait”.
Vagy: „suttog”.
Szó szerint: „nincs ép hely a testemben”.
Szó szerint: „nincsen béke csontjaimban”.
Szó szerint: „ágyékomat”.
Vagy: „ordítok”.
Szó szerint: „szemem fénye”.
Vagy: „lelkemre”.
Szó szerint: „élnek”.
Esetleg: „ellenségeim viszont indokolatlanul sokan vannak”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „fel voltam zaklatva”.
Szó szerint: „felhevült”.
Vagy: „sóhajtoztam”.
Vagy: „milyen rövid az életem”.
Szó szerint: „tenyérnyi”.
Szó szerint: „Zajong.”
Vagy: „telepes”.
Vagy: „türelmesen vártam”.
Vagy: „lehajolt, hogy meghallgasson”.
Vagy: „álnok”.
Vagy: „nem gyönyörködtél”.
Szó szerint: „könyvtekercsben”.
Vagy: „cselekvésére vágyom”.
Vagy: „bensőmben”.
Vagy: „lelkemre”.
Vagy: „ellenségei akaratának”. Szó szerint: „ellenségei lelkének”.
Vagy: „lelkemet”.
Szó szerint: „beszél a szíve”.
Vagy: „fölemelte sarkát ellenem”.
Vagy: „öröktől fogva örökké”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „kívánkozik a lelkem”.
Vagy: „szomjazik a lelkem”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „lépdeltem”.
Vagy: „gyötri a lelkem”.
Vagy: „kétségbeesett a lelkem”.
Vagy: „a kicsiny hegyről”.
Esetleg: „mintha csontjaimat összetörnék”.
Vagy: „gyötri a lelkem”.
Vagy: „gyötri a lelkem”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „arcod világossága”.
Vagy: „nagy megmentést”.
Vagy: „vételárukból”.
Szó szerint: „példabeszéddé”.
Vagy: „a lelkünket”.
Szó szerint: „válts meg”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „munkám”.
Vagy: „írnoknak tolla”.
Vagy: „járj sikerrel”.
Szó szerint: „tanít neked”.
Vagy: „egyenesség”.
Vagy: „megenyhíteni arcodat”.
Szó szerint: „odabent”.
Szó szerint: „aranyhímzéssel”.
Esetleg: „hímzett köntösben”.
Szó szerint: „eléd”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „fellegvárunk”.
Esetleg: „pajzsokat”.
Vagy: „trombitaszó”.
Vagy: „zenéljetek”.
Vagy: „illő módon”.
Szó szerint: „pajzsa”.
Vagy: „fellegvárként”.
Vagy: „találkozóra gyűltek”.
Szó szerint: „lányai”.
Vagy: „megerősített falait”.
Esetleg: „mindhalálig”.
Vagy: „világrendszer”.
Szó szerint: „vétke”.
Vagy: „lelkükért”.
Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „megvált”.
Vagy: „a lelkemet”.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „kezétől”.
Vagy: „a lelkét”.
Vagy: „a fenséges Isten”.
Vagy: „kelettől nyugatig”.
Szó szerint: „kecskebakokat”.
Vagy: „oktatást”.
Szó szerint: „hátad mögé veted”.
Esetleg: „csatlakozol hozzá”.
Vagy: „megrágalmazod anyád fiát”.
Vagy: „elmémben”.
Szó szerint: „egyedül teellened”.
Vagy: „bűnös vagyok attól a pillanattól fogva, hogy megfogant engem anyám”.
Vagy: „titkos”.
Vagy: „rejtsd el”.
Szó szerint: „készséges szellemet adva támogass engem”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „erődjévé”.
Vagy: „a másoknak okozott bajban keresett menedéket”.
Lásd: Szójegyzék.
Lásd: Szójegyzék.
Esetleg: „ott, ahol nem volt félnivaló”.
Szó szerint: „tábort ütnek ellened”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „számnak szavaira”.
Vagy: „lelkemre”.
Vagy: „Nem tartják a szemük előtt Istent.”
Vagy: „támogatják lelkemet”.
Szó szerint: „hallgattasd el”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „Ne rejtőzz el, amikor segítségért imádkozom.”
Szó szerint: „oszd meg a nyelvüket”.
Vagy: „egyenrangú vagy velem”.
Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „háborgok”.
Szó szerint: „megvált”.
Vagy: „lelkemnek”.
Szó szerint: „nem félik”.
Mármint a korábbi barát, akiről a 13. és 14. vers említést tesz.
Vagy: „ingadozzon”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „mar belém”.
Vagy: „elveszik lelkemet”.
Vagy: „lelkemet”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „keres a lelkem”.
Vagy: „veszik körül lelkemet”.
Vagy: „meggörnyedt a lelkem”.
Vagy: „zenélek”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „az anyaméhtől”.
Vagy: „romlottak”.
Vagy: „a fiatal sörényes oroszlánoknak”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „a házat”.
Vagy: „vérszomjas”.
Vagy: „lelkemre”.
Vagy: „ugatnak”.
Vagy: „fellegváram”.
Vagy: „ugassanak”.
Vagy: „zenélek”.
Lásd: Szójegyzék.
Esetleg: „jelt adtál”.
Szó szerint: „félnek”.
Esetleg: „szent helyén”.
Szó szerint: „erődje”.
Esetleg: „megerősített”.
Szó szerint: „félik”.
Szó szerint: „napjaihoz”.
Vagy: „lakik”.
Vagy: „zenélek”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „vár a lelkem”.
Vagy: „fellegváram”.
Esetleg: „Ti mindnyájan, hiszen ő olyan, mint egy düledező fal, egy kőfal, mely már-már összeomlik.”
Vagy: „méltóságától”.
Vagy: „várj csendben Istenre, ó, lelkem”.
Vagy: „szomjazik a lelkem”.
Szó szerint: „epedezik a testem”.
Szó szerint: „a zsír és a zsíros”.
Vagy: „a lelkemnek”.
Vagy: „ragaszkodik a lelkem”.
Vagy: „el akarják pusztítani lelkemet”.
Vagy: „rókák”.
Vagy: „dicsekedni”.
Vagy: „arra sarkallják egymást, hogy rosszat tegyenek”.
Vagy: „dicsekednek”.
Szó szerint: „minden test”.
Szó szerint: „elfedezed”.
Vagy: „szentélyednek”.
Szó szerint: „ő”.
Szó szerint: „túláradóvá”.
Szó szerint: „kövérségtől csepegnek”.
Szó szerint: „csepegnek”.
Vagy: „zenéljetek”.
Vagy: „ad életet lelkünknek”.
Vagy: „inogjon a lábunk”.
Szó szerint: „csípőnkre”.
Szó szerint: „fejünkön”.
Vagy: „lelkemért”.
Szó szerint: „félni”.
Vagy: „zenéljetek”.
Esetleg: „átszáguld a felhőkön”.
A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Szó szerint: „bírája”.
Vagy: „lázadóknak”.
Szó szerint: „kivonultál néped élén”.
Szó szerint: „csöpögött”.
Szó szerint: „örökségedbe”.
Esetleg: „juhaklok”.
Vagy: „sárgászöld arany”.
Vagy: „olyan volt, mintha havazott volna a Calmónon”.
Vagy: „fenséges hegy”.
Vagy: „kíván”.
Szó szerint: „a gyülekezetekben”.
Szó szerint: „Izrael forrásának”.
Esetleg: „ezüstön taposva”.
Esetleg: „követek jönnek”.
Vagy: „zenéljetek”.
Szó szerint: „a felhőkben”.
Szó szerint: „te”.
Vagy: „a lelkem”.
Vagy: „akik ok nélkül ellenségeim”.
Szó szerint: „rám hullottak”.
Vagy: „a lelkem”.
Esetleg: „amikor sírtam és böjtöltem”.
Szó szerint: „példabeszéddé”.
Vagy: „nagy odaadó szeretetedből”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „verem”.
Vagy: „jöjj közel a lelkemhez, és szerezd vissza”.
Vagy: „és a kétségbeesés határán vagyok”.
Vagy: „mérgező növényt”.
Vagy: „felháborodásodat”.
Vagy: „fallal körülvett táboruk”.
Vagy: „élet”.
Mármint a földet.
Vagy: „lelkemre”.
Vagy: „hajolj le, és hallgass meg”.
Vagy: „te vagy a bizodalmam”.
Vagy: „lelkemre”.
Vagy: „a lelkemmel”.
Vagy: „megszámolni”.
Szó szerint: „karodról”.
Vagy: „mély vizeiből”.
Vagy: „zenélek”.
Vagy: „megváltottad a lelkem”.
Vagy: „elmélkedik”.
Szó szerint: „ítélje meg”.
Szó szerint: „félni”.
Szó szerint: „sarjadzik”.
Vagy: „uralkodni fog”.
Vagyis az Eufrátesztől.
Vagy: „a király legyőzi az ellenségeit”.
Vagy: „lelkét”.
Vagy: „megváltja lelküket”.
Vagy: „dicsekvőkre”.
Vagy: „hasuk is kövér”.
Szó szerint: „kövérségtől”.
Szó szerint: „az ő népe”.
Szó szerint: „fiaid nemzedékét”.
Szó szerint: „veted meg”.
Szó szerint: „veséimbe”.
Szó szerint: „elnémítasz”.
Vagy: „erkölcstelenül”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „füstölög”.
Szó szerint: „gyülekezetedről”.
Vagy: „gyülekezési helyeden”.
Vagy: „ruhád hajtásaiból”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „fejeit”.
Vagy: „világítótestet”.
Vagy: „gerlicéd lelkét”.
Szó szerint: „a neved közel van”.
Szó szerint: „megolvadt”.
Szó szerint: „a szarvatokkal”.
Szó szerint: „Ne emeljétek magasra a szarvatokat!”
Szó szerint: „a seprejéig”.
Vagy: „zenélek”.
Szó szerint: „szarvát”.
Szó szerint: „szarvát”.
Vagy: „fénybe öltöztél”.
Szó szerint: „félelemmel”.
Szó szerint: „a vezetők szellemét”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „és az nem ernyed el”.
Vagy: „a lelkem”.
Szó szerint: „elalél a szellemem”.
Vagy: „húrokon játszott zenémre”.
Szó szerint: „kutat a szellemem”.
Vagy: „szúr át engem”.
Szó szerint: „a Legfelségesebb jobb keze”.
Szó szerint: „karoddal”.
Szó szerint: „megváltottad”.
Vagy: „termékeny”.
Szó szerint: „keze által”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „tanításomra”.
Szó szerint: „hajtsátok fületeket”.
Vagy: „emlékeztetőt”.
Szó szerint: „felkészületlen”.
Vagy: „falak”.
Vagy: „ennivalót követelve a lelküknek”.
Vagy: „az angyalok”.
Vagy: „bosszúállójuk”.
Szó szerint: „elfedezte”.
Esetleg: „és hogy a szellem elszáll, és vissza nem tér”.
Vagy: „bánatot”.
Szó szerint: „kezéről”.
Szó szerint: „megváltotta”.
Esetleg: „az égető láznak”.
Vagy: „lelküket”.
Szó szerint: „életüket”.
Vagy: „féltékenységre ingerelték”.
Szó szerint: „szüzeit nem dicsérték”.
Szó szerint: „megépítette szentélyét, akár a magasságokat”.
Vagyis Dávid.
Szó szerint: „nem hívják segítségül a nevedet”.
Szó szerint: „fedezd el”.
Szó szerint: „karoddal”.
Esetleg: „szabadítsd ki”.
Szó szerint: „a halál fiait”.
Esetleg: „között”.
Vagy: „mutasd meg, mily tündöklő vagy”.
Szó szerint: „meddig füstölögsz még néped imája ellen”.
Vagyis az Eufráteszig.
Vagy: „a szőlő szárának”.
Vagy: „az ágra, melyet”.
Szó szerint: „arcod dorgálásától”.
Szó szerint: „legyen a kezed azon az emberen”.
Szó szerint: „a nevedet”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „nyelvet”.
Szó szerint: „a mennydörgés rejtekében”.
Jel.: ’veszekedés’.
Szó szerint: „Ők meg a maguk tanácsa szerint jártak.”
Szó szerint: „idejük”.
Szó szerint: „őt”, vagyis Isten népét.
Szó szerint: „a búza zsíros részével”.
Vagy: „a fenséges Isten gyülekezetében”.
Vagy: „Istenhez hasonlók”.
Vagy: „ítéljétek”.
Vagyis Isten.
Vagy: „Istenhez hasonlók”.
Vagy: „ne légy néma”.
Vagy: „felemelik fejüket”.
Szó szerint: „akiket elrejtesz”.
Szó szerint: „tanácsot tartanak egy szívvel”.
Szó szerint: „Edom sátrai és az izmaeliták sátrai”.
Szó szerint: „karjukká lettek”.
Vagy: „vezetőiket”.
Vagy: „mint az ördögszekér”.
Szó szerint: „töltsd el”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „mennyire szeretem”.
Vagy: „lelkem”.
Vagy: „a bákabokrok völgyén”.
Esetleg: „és áldásokba öltözik a tanító”.
Esetleg: „nézz a pajzsunkra, ó, Isten”.
Vagy: „megbocsátottad”.
Vagy: „gyűjts össze minket, és hozz vissza”.
Szó szerint: „félik”.
Vagy: „bőséget”.
Vagy: „hajolj le, és hallgass meg”.
Vagy: „lelkemet”.
Vagy: „a te szolgád lelkének”.
Vagy: „emelem lelkemet”.
Vagy: „adj nekem osztatlan szívet”.
Szó szerint: „féljem”.
Vagy: „kiszabadítottad lelkemet”.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „a lelkemre”.
Vagy: „téged nem tartanak szem előtt”.
Vagy: „lassú a haragra”.
Vagy: „és bővelkedik igazságban”.
Szó szerint: „jelét”.
Vagy: „elismernek”.
Szó szerint: „Minden forrásom tebenned van.”
Lásd: Szójegyzék.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „hajolj le, és hallgass meg”.
Vagy: „elborítják lelkemet”.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „sírba”.
Vagy: „olyan lettem, mint egy erőtlen férfi”.
Szó szerint: „és akik el vannak szakítva kezedtől”.
Vagy: „az abaddonban”.
Vagy: „lelkemet”.
Esetleg: „mind egyszerre”.
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „felépítve marad”.
Szó szerint: „magvadat”.
Szó szerint: „felépítem”.
Vagy: „tanácsa”.
Szó szerint: „magasztaltatik fel szarvunk”.
Szó szerint: „magasztaltatik fel szarva”.
Szó szerint: „magvát”.
Vagy: „ítéleteim”.
Vagy: „lázadásukért”.
Szó szerint: „hűségemet meg nem tagadom”.
Szó szerint: „magva”.
Vagy: „diadémját”.
Vagy: „kőből készült menedékhelyét”.
Szó szerint: „ellenfelei jobbját felemelted”.
Vagy: „lelkét”.
Szó szerint: „a seol kezéből”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „keblemen hordozom”.
Esetleg: „menedékünk”.
Vagy: „mintegy vajúdva világra hoztad”.
Vagy: „ismered a vétkeinket”.
Vagy: „életünk elmúlik”.
Vagy: „suttogás”.
Szó szerint: „félelem”.
Vagy: „szilárdítsd meg”.
Vagy: „szilárdítsd meg”.
Vagy: „oltalmaz”.
Vagy: „bástya”.
Szó szerint: „a gonoszok bűnhődésének”.
Esetleg: „erődöddé”; „menedékeddé”.
Szó szerint: „ragaszkodik hozzám”.
Vagy: „elismeri”.
Vagy: „szabadító tetteimet”.
Vagy: „zenélni”.
Vagy: „fű”.
Szó szerint: „felmagasztalod szarvamat”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „ősz korukban”.
Szó szerint: „kövérek”.
Vagy: „termékeny föld”.
Vagy: „szentség illik a te házadhoz”.
Szó szerint: „plántálta”.
Szó szerint: „lelkem a csendességben lakott volna”.
Vagy: „megsokasodtak bennem nyugtalanító gondolataim”.
Vagy: „a te vigasztalásaid simogatták lelkemet”.
Szó szerint: „trón”. Vagy: „bírák”.
Vagy: „rendeletek által”.
Vagy: „az igazságos lelke ellen”.
Szó szerint: „és bűnösnek (gonosznak) nyilvánítják az ártatlan vérét”.
Vagy: „fellegvárammá”.
Szó szerint: „némítja el őket”.
Szó szerint: „elnémítja őket”.
Szó szerint: „kezének juhai”.
Jel.: ’veszekedés’.
Jel.: ’próba’; ’próbatétel’.
Vagy: „bemenni a nyugalmamba”.
Vagy: „imádjátok”.
Esetleg: „szentségének pompája miatt”.
Vagy: „a termékeny föld”.
Vagy: „nem rázkódik meg”.
Vagy: „jár el a népek ügyében”.
Vagy: „eljött”.
Vagy: „termékeny”.
Vagy: „imádjátok őt”.
Szó szerint: „lányai”.
Vagy: „lojálisai lelkét”.
Vagy: „hatalmából”.
Szó szerint: „emlékezetét”.
Vagy: „szerzett neki győzelmet”.
Vagy: „Istenünk győzelmét”.
Vagy: „és zenéljetek”.
Vagy: „zenéljetek”.
Vagy: „a termékeny föld”.
Vagy: „eljött”.
Vagy: „termékeny”.
Esetleg: „között”.
Vagy: „imádjátok”.
Szó szerint: „a nevét”.
Szó szerint: „bosszút álltál”.
Vagy: „imádjátok”.
Vagy: „ismerjétek el”.
Esetleg: „nem pedig mi magunk”.
Vagy: „zenélek”.
Vagy: „feddhetetlenül”.
Vagy: „értéktelen”.
Vagy: „tetteik nem tapadnak hozzám”.
Szó szerint: „nem ismerem a rosszat”.
Vagy: „eltávolítom”.
Vagy: „feddhetetlenül”.
Szó szerint: „szemem”.
Vagy: „eltávolítom”.
Vagy: „hajolj le, és hallgass meg”.
Esetleg: „elsorvadtam”.
Vagy: „nevetség tárgyává tesznek”.
Vagy: „mint a megnyúló árnyék”.
Vagy: „neved”. Szó szerint: „emlékezeted”.
Szó szerint: „félik”.
Szó szerint: „lesz megteremtve”.
Vagy: „dicsérje a lelkem”.
Vagy: „dicsérje a lelkem”.
Vagy: „sírtól”.
Vagy: „lassú a haragra”.
Szó szerint: „félik”.
Szó szerint: „félik”.
Szó szerint: „helye sem ismeri többé”.
Vagy: „öröktől fogva örökké”.
Szó szerint: „félik”.
Szó szerint: „szavának hangjára”.
Vagy: „uralmának minden helyén”.
Vagy: „lelkem”.
Vagy: „dicsérje a lelkem”.
Szó szerint: „a vizekben”.
Szó szerint: „szellemekké”.
Vagy: „sohasem fog meginogni”.
Vagy: „fiatal sörényes oroszlánok”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „szellemüket”.
Ez Isten tevékeny erejére utal.
Vagy: „zenélek”.
Esetleg: „Legyen kedves a róla való elmélkedésem.”
Vagy: „dicsérje a lelkem”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „zenéljetek neki”.
Esetleg: „beszéljetek”.
Szó szerint: „keresik”.
Vagy: „jelenlétét”.
Vagy: „leszármazottai”. Szó szerint: „magva”.
Szó szerint: „a szóra, melyet parancsolt”.
Szó szerint: „eltörte minden kenyeresbotjukat”. Feltehetően olyan botokról van szó, melyeken a kenyeret tartották.
Szó szerint: „nyomorgatták”.
Vagy: „vasba verték a lelkét”.
Vagy: „lelkének kedve szerint”.
Szó szerint: „megkötözze a fejedelmeit”.
Ez valószínűleg Mózesre és Áronra utal.
Vagy: „lángoló tüzet”.
Szó szerint: „tőlük”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „amikor jóakarattal vagy”.
Vagy: „és dicsekedhessek”.
Vagy: „nem fogták fel csodás tetteid jelentőségét”.
Vagy: „lelküket”.
Vagy: „az öntött szobor”.
Szó szerint: „elébe állt a résbe”.
Szó szerint: „fölemelte a kezét”.
Vagy: „a peóri Baálhoz szegődtek”.
Vagyis olyan áldozatokat, melyeket halottaknak vagy élettelen isteneknek ajánlottak fel.
Jel.: ’veszekedés’.
Vagy: „eltanulták”.
Vagy: „jelképes értelemben szajhálkodtak”.
Szó szerint: „keze”.
Vagy: „bőséges”.
Vagy: „sajnálatot érzett”.
Vagy: „öröktől fogva örökké”.
Vagy: „Úgy legyen!”
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „visszavásárolt”.
Vagy: „napkeletről és napnyugatról”.
Vagy: „elgyengült a lelkük”.
Vagy: „kiszáradt lelkeket”.
Vagy: „éhező lelkeket”.
Vagy: „minden ételt megutált a lelkük”.
Szó szerint: „kapuiba”.
Vagy: „lelkük”.
Szó szerint: „székében”.
Vagy: „a magasba emeli”, vagyis elérhetetlen helyre viszi őket.
Szó szerint: „dicsőségemmel”.
Vagy: „zenélek”.
Esetleg: „szent helyén”.
Szó szerint: „erődje”.
Vagy: „vádló”.
Vagy: „gonosznak”.
Szó szerint: „fiai”.
Szó szerint: „fiai”.
Vagy: „odaadó szeretettel iránta”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „sarjait”.
Vagy: „odaadó szeretetet mutasson”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „lelkem ellen”.
Szó szerint: „nincs rajtam zsír (olaj)”.
Vagy: „ujjatlan köpenyt”.
Vagy: „a lelkét”.
Vagy: „lábad zsámolyává nem teszem”.
Szó szerint: „a hajnal méhéből való”.
Vagy: „és nem fogja sajnálni”.
Vagy: „nemzetek között”.
Vagy: „egy hatalmas ország”.
Szó szerint: „fejét”.
Ez az 1. versben szereplő Úrra vonatkozik.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Szó szerint: „félik”.
Vagy: „jól megalapozottak”.
Szó szerint: „kezdete”.
Szó szerint: „Jehova félelme”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Szó szerint: „féli”.
Vagy: „könyörületesen”.
Vagy: „eltökélt”; „szilárd”.
Vagy: „nagylelkűen”.
Szó szerint: „szarva”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „ül trónján”.
Esetleg: „szemétdombról”.
Szó szerint: „fiainak”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „szent helye”.
Szó szerint: „félitek”.
Szó szerint: „félik”.
Szó szerint: „kicsiket és nagyokat”.
Szó szerint: „fiaitok”.
Szó szerint: „a csendbe”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Esetleg: „szeretet tölt el, mert Jehova meghallgatja”.
Vagy: „lehajol, hogy meghallgasson”.
Szó szerint: „napjaimban”.
Szó szerint: „a seol szorongattatásai rám találtak”.
Szó szerint: „Jehova nevét”.
Vagy: „mentsd meg lelkemet”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „megmentetted lelkemet”.
Vagy: „nagy megmentés”.
Szó szerint: „Jehova nevét”.
Szó szerint: „értékes”.
Szó szerint: „Jehova nevét”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „nagycsaládok”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Szó szerint: „félik”.
A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „tágas”.
Esetleg: „Jehova mellettem áll azokkal, akik segítenek nekem”.
Esetleg: „lökdöstél”.
Vagy: „győzelem”.
Szó szerint: „a szeglet feje”.
Szó szerint: „keresik”.
Szó szerint: „ó, bárcsak szilárdak lennének útjaim”.
Vagy: „utasításaidat tanulmányozom”.
Vagy: „emészti a lelkemet”.
Szó szerint: „gördítsd le”.
Vagy: „rendelkezéseidet tanulmányozza”.
Vagy: „fekszik a lelkem”.
Szó szerint: „útját”.
Vagy: „tetteidet tanulmányozhassam”.
Vagy: „nem tud aludni a lelkem”.
Vagy: „megszégyenüljek”.
Szó szerint: „parancsolataid útján futok”.
Esetleg: „bizalommal teli”.
Vagy: „járass”.
Vagy: „nyereséget”.
Esetleg: „melyet azoknak tettél, akik félnek téged”.
Vagy: „ítéleteidre várok”.
Vagy: „tágas”.
Vagy: „rendelkezéseidet tanulmányozom”.
Vagy: „amely iránt várakozással töltöttél el”.
Vagy: „a házban, ahol idegenként élek”.
Vagy: „Teljes szívemből megenyhítem arcodat (keresem arcod mosolyát).”
Szó szerint: „félnek”.
Vagy: „tévedésből vétkeztem”.
Szó szerint: „érzéketlen, mint a háj”.
Szó szerint: „félnek”.
Vagy: „szavadra várakozom”.
Esetleg: „hazugságokkal”.
Vagy: „utasításaidat tanulmányozom”.
Szó szerint: „félnek”.
Vagy: „vágyik a lelkem”.
Vagy: „szavadra várakozom”.
Mármint mindaz, amit teremtett.
Szó szerint: „parancsolatod fölöttébb kiterjedt”.
Vagy: „azt tanulmányozom”.
Vagy: „emlékeztetőidet tanulmányozom”.
Szó szerint: „szám önkéntes áldozatait”.
Szó szerint: „lelkem a tenyeremen van szüntelen”.
Vagy: „emlékeztetőid az én örökségem mindörökre”.
Szó szerint: „szívemet arra fordítottam”.
Vagy: „a megosztott szívűeket”.
Vagy: „szavadra várakozom”.
Vagy: „hogy reményemben megszégyenüljek”.
Szó szerint: „retteglek”.
Vagy: „finomított aranynál”.
Vagy: „tartja meg a lelkem”.
Szó szerint: „lihegek”.
Vagy: „tedd szilárddá”.
Szó szerint: „válts meg”.
Vagy: „mosolyogj rá”.
Vagy: „hajnalban”.
Vagy: „szavadra várakozom”.
Vagy: „szavaidat tanulmányozzam”.
Vagy: „szemérmetlenül”.
Vagy: „képviseld peres ügyemet”.
Vagy: „és számukra nincsen botláskő”.
Vagy: „megtartja a lelkem”.
Vagy: „éljen a lelkem”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „szabadítsd meg a lelkem”.
Szó szerint: „és mit ad neked”.
Vagy: „lakik a lelkem”.
Vagy: „meginogjon”.
Vagy: „lelkedet”.
Szó szerint: „ki- és bemeneteled fölött”.
A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „megerősített falaidon”.
Vagy: „több volt a kelleténél a lelkünknek”.
Vagy: „lelkünket”.
Vagy: „lelkünket”.
Vagy: „olyan a lelkünk”.
Vagy: „helytelenségre nyújtsák ki a kezüket”.
Vagy: „add vissza foglyaink erejét”.
Vagy: „délen levő”.
Szó szerint: „fiak”.
Szó szerint: „féli”.
Szó szerint: „féli”.
Vagy: „számon tartanád”.
A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „lelkem”.
Vagy: „várja a lelkem”.
Vagy: „magamat”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „a már nem szoptatott”.
Vagy: „megelégedett a lelkem”.
Vagy: „hajlékot”.
Vagy: „fenséges hajlékába”.
Szó szerint: „ne fordítsd el felkented arcát”.
Szó szerint: „a méhed gyümölcsét”.
Szó szerint: „szarvát”.
Szó szerint: „Lámpást készítettem elő felkentemnek.”
Vagy: „diadém”.
Esetleg: „a szentélyben”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „zenéljetek”.
Vagy: „értékes tulajdonául”.
Vagy: „párát”.
Esetleg: „zsilipeket”.
Vagy: „neved”. Szó szerint: „emlékezeted”.
Vagy: „eljár majd a népe ügyében”.
Vagy: „megsajnálja”.
Szó szerint: „félitek”.
Vagy: „értelemmel”.
Szó szerint: „testnek”.
Vagyis Babilonban.
Esetleg: „száradjon el”.
Szó szerint: „tapadjon nyelvem az ínyemhez”.
Esetleg: „Mit sem törődve más istenekkel, neked zenélek.”
Vagy: „szentélyed”.
Esetleg: „minden neved fölé magasztaltad beszédedet”.
Vagy: „tetted lelkem”.
Szó szerint: „megméred”.
Vagy: „túl csodálatos nekem”.
Vagy: „seolban”. Lásd: Szójegyzék.
Esetleg: „szőttél össze”.
Vagy: „a lelkem jól tudja”.
Vagy: „anyám méhében”.
Esetleg: „még mindig számolnám őket”.
Vagy: „vérontó”.
Vagy: „a saját elképzelésük szerint”.
Vagy: „vizes”.
Vagy: „jelenlétedben”.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „Ne öntsd ki a lelkemet!”
Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „elalél bennem szellemem”.
Szó szerint: „elismerne”.
Vagy: „a lelkemmel”.
Szó szerint: „osztályrészem”.
Vagy: „lelkemet”.
Vagy: „lelkemet”.
Szó szerint: „szellemem elalél bennem”.
Vagy: „tanulmányozom”.
Vagy: „olyan a lelkem”.
Szó szerint: „szellemem”.
Vagy: „sírba”.
Vagy: „hozzád emelem lelkemet”.
Vagy: „a becsületesség földjén”.
Vagy: „szabadítsd ki lelkemet”.
Szó szerint: „hallgattasd el”.
Vagy: „lelkemet”.
Vagy: „fellegváram”.
Vagy: „hajlítsd meg”.
Vagy: „markából”.
Szó szerint: „és jobbjuk a hazugság jobbja”.
Vagy: „zenélek”.
Vagy: „megmentést adsz”.
Vagy: „nem repednek szét”.
Vagy: „felfoghatatlan”.
Vagy: „hatalmadról”.
Vagy: „lassú a haragra”.
Szó szerint: „igazán”.
Szó szerint: „félik”.
Szó szerint: „test”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „lelkem”.
Vagy: „zenélek”.
Vagy: „előkelőkben”.
Vagy: „lehelete”.
Szó szerint: „megkötözötteket”.
Vagy: „a gonoszok útját görbévé teszi”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „zenélni”.
Szó szerint: „félik”.
Szó szerint: „a búza zsíros részével”.
Vagy: „jeget”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „a legmagasabb ég”.
Szó szerint: „szüzek”.
Szó szerint: „szarvát”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „zenéljenek neki”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
Vagy: „az égben, mely az ő erejéről tanúskodik”.
Vagy: „síppal”.
Vagy: „Alleluja!” A „Jah” a Jehova név rövidített formája.