JEREMIÁS

1 Ezek Jeremiás* szavai, aki Hilkijának, a Benjámin földjén, Anatótban+ lakó egyik papnak a fia volt. 2 Őhozzá szólt Jehova Jósiásnak+, Ámon+ fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának 13. évében. 3 Szólt hozzá Joákimnak+, Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban is, míg le nem telt Sedékiásnak+, Jósiás fiának, Júda királyának 11. éve, és Jeruzsálem száműzetésbe nem ment az 5. hónapban.+

4 Így szólt hozzám Jehova:

A nemzetek prófétájává tettelek.”

 6 De én ezt mondtam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova!

Nem tudok én beszélni,+ hiszen gyermek* vagyok még.”+

 7 Jehova ekkor így szólt hozzám:

9 Akkor Jehova kinyújtotta a kezét, és megérintette a számat.+ Majd így szólt hozzám Jehova: „A szádba adom szavaimat.+ 10 Lásd, én e mai napon a nemzetek és a királyságok fölé rendellek, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és ültess.”+

11 Jehova ismét szólt hozzám: „Mit látsz, Jeremiás?” Én így feleltem: „Egy mandulafa* ágát látom.”

12 Jehova ezt mondta nekem: „Jól láttad, mert éberen ügyelek arra, hogy beteljesítsem szavamat.”

13 Jehova másodszor is szólt hozzám: „Mit látsz?” Én így feleltem: „Egy forró üstöt*,* melynek a szája meg van döntve északi irányból.” 14 Jehova akkor ezt mondta nekem:

2 Jehova így szólt hozzám: 2 „Menj, és mondd meg Jeruzsálemnek: »Ezt mondja Jehova:

 3 Izrael szent volt Jehova előtt,+ aratásának első termése.’«

»Akik csak ártanak neki, vétkessé teszik magukat.

Pusztulás jön rájuk« – ez Jehova kijelentése.”+

 5 Így szól Jehova:

 8 A papok nem kérdezték: »Hol van Jehova?«+

10 »Keljetek csak át a tengeren Kittim+ partvidékére*, és lássátok meg!

11 Fölcserélte-e valamely nemzet valaha is az isteneit olyasmikkel, amik nem istenek?

Az én népem azonban helyettem olyasmiknek adott dicsőséget, amik semmit sem érnek.+

14 »Vajon szolga Izrael, vagy a háznép körében született rabszolga?

Akkor miért lett prédává?

Földjét rettegést keltővé tették.

Városait felgyújtották, senki sem lakik bennük.

16 Nóf*+ és Tahpanesz+ népe is fejed tetején legel.

Nem mutattál irántam mélységes tiszteletet*+« – ez a legfőbb Úrnak, a seregek Jehovájának kijelentése.

De te ezt mondtad: ’Nem szolgálok neked.’

21 Én mint nemes vörös szőlő vesszejét ültettelek el,+ mindenestől tiszta magot.

Hogyan váltál hát a szememben idegen szőlőtő satnya hajtásává?+«

23 Hogy is mondhatod: »Nem szennyeztem be magamat.

Nem követtem a Baálokat.«

Nézd meg utadat a völgyben!

Gondolj bele, mit műveltél!

Ki fékezheti meg, amikor fel van hevülve?

De te ezt mondtad: »Egyszerűen nem megy!+

Nekem azonban hátat fordítanak, és nem rám tekintenek.+

De nyomorúságuk idején majd így szólnak:

»Segíts, ments meg bennünket!«+

28 Ugyan hol vannak isteneid, amelyeket magadnak készítettél?+

29 »Miért perlekedtek velem folyton?

Miért lázadtatok fel ellenem mindnyájan?«+ – ez Jehova kijelentése.

31 Ó, te nemzedék! Figyeljetek Jehova szavára!

Miért mondja a népem: »Szabadon járunk!

Nem térünk vissza hozzád többé.«+

Az én népem mégis megfeledkezett rólam számtalan napon át.+

33 Ó, asszony! De nagyon értesz hozzá, hogyan kell szerelmet keresni!

Jártassá váltál a gonoszság cselekvésében.+

Minden ruhádon ott vannak.+

35 De te ezt mondod: »Ártatlan vagyok.

Már biztosan nem haragszik rám.«

36 Miért veszed félvállról, hogy olyan ingatag vagy?

3 Az emberek ezt szokták mondani: „Ha a férfi elküldi a feleségét, és az elhagyja, majd másik férfié lesz, vajon visszatérhet-e még hozzá az a férfi?”

Nemde teljesen beszennyezett a föld?+

 2 Emeld föl tekintetedet a kopár dombokra, és lásd!

Hol nem becstelenítettek meg?

Olyan szemtelen a tekinteted,* mint egy szajhálkodó feleségé.

Semmi szégyenérzet sincs benned.+

 4 De most így kiáltasz hozzám:

»Atyám, fiatalkori barátom vagy!+

6 Jósiás+ király napjaiban Jehova ezt mondta nekem: „»Láttad-e, mit tett a hűtlen Izrael? Felment minden magas hegyre és minden dús lombú fa alá, hogy szajhálkodjon.+ 7 Még azok után is, hogy ezeket tette, kérleltem, hogy térjen vissza hozzám,+ de nem tért vissza. Júda pedig nézte az ő álnok lánytestvérét.+ 8 Amikor ezt megláttam, elküldtem a hűtlen Izraelt, mert házasságtörést követett el,+ és odaadtam neki a teljes válásról szóló levelet+. De álnok lánytestvére, Júda nem félt, sőt ő is elment, és szajhálkodott.+ 9 Könnyelműen vette azt, hogy szajhálkodik, és beszennyezte a földet. Kövekkel és fákkal követett el házasságtörést.+ 10 De álnok lánytestvére, Júda mindezek ellenére sem tért vissza hozzám teljes szívvel, csak képmutatóan« – ez Jehova kijelentése.”

11 Jehova aztán így szólt hozzám: „A hűtlen Izrael* végül is igazságosabbnak bizonyult, mint az álnok Júda.+ 12 Menj, és hirdesd ki ezeket a szavakat északnak:+

»’Térj vissza, ó, elpártolt Izrael!’ – ez Jehova kijelentése.«+ »’Nem tekintek rátok haraggal,+ mert én hűséges vagyok’ – ez Jehova kijelentése.« »’Nem neheztelek örökké. 13 Csak ismerd el vétkedet, mert Istened, Jehova ellen lázadtál fel. Folyton idegeneknek* osztogattad kegyeidet minden dús lombú fa alatt, és nem engedelmeskedtél nekem’ – ez Jehova kijelentése.«”

14 „Térjetek vissza, ti elpártolt fiak! – ez Jehova kijelentése. – Hiszen én lettem valódi uratok*. Akkor foglak benneteket, egyet egy városból és kettőt egy családból, és elviszlek titeket Sionba.+ 15 Szívem szerint való pásztorokat adok nektek,+ ők pedig ismerettel és éleslátással fognak táplálni benneteket. 16 Azokban a napokban megsokasodtok, és gyümölcsöt teremtek a földön – ez Jehova kijelentése.+ – Nem mondják többé: »Jehova szövetségének ládája!« Nem jut eszükbe, nem is emlékeznek rá, nem is hiányolják, és nem készítik el újra. 17 Abban az időben Jehova trónjának nevezik majd Jeruzsálemet.+ És az összes nemzet Jeruzsálembe fog gyűlni, hogy dicsérje Jehova nevét,+ és nem fogják többé makacsul a gonosz szívüket követni.”

18 „Azokban a napokban Júda népe csatlakozni fog Izrael népéhez,+ és együtt jönnek ki észak földjéről arra a földre, amelyet örökségül adtam a ti ősapáitoknak.+ 19 Erre gondoltam: »Mily nagy örömmel helyeztelek téged a fiak közé, és adtam neked a kívánatos földet, a legszebb örökséget a nemzetek* között!«+ Majd azt is gondoltam, hogy így fogtok szólítani: »Atyám!«, és nem hagytok fel azzal, hogy engem kövessetek. 20 »De mint ahogy a feleség álnokul elhagyja a férjét*, úgy ti is álnokul bántatok velem, ó, Izrael népe«+ – ez Jehova kijelentése.”

22 „Térjetek vissza, elpártolt fiak!

Meggyógyítalak titeket, hogy többé ne legyetek hűtlenek.”+

23 Bizony félrevezettük magunkat, amikor nagy zajt csaptunk a dombokon és a hegyeken.+

Igen, Istenünk, Jehova Izrael megmentője.+

3 Mert ezt mondja Jehova Júda férfiainak és Jeruzsálemnek:

 5 Hirdessétek ki Júdában, tegyétek közhírré Jeruzsálemben!

Kiáltsatok, és fújjátok meg a kürtöt országszerte!+

 6 Állítsatok jelt* Sion felé!

Elindult helyéről, hogy rettegést keltővé tegye földedet.

Városaid romba dőlnek, és senki sem fog lakni bennük.+

A papok megrémülnek, és a próféták csodálkozni fognak” – ez Jehova kijelentése.+

10 Akkor ezt mondtam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Bizony teljesen rászedted ezt a népet+ és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad: »Békétek lesz«,+ holott a torkunkhoz szorítják a kardot*.”

11 Abban az időben így szólnak majd ehhez a néphez és Jeruzsálemhez:

12 Ezek felől jön a szél teljes erővel az én parancsomra.

Most majd kihirdetem az ellenük szóló ítéleteket.

Lovai gyorsabbak a sasoknál.+

Jaj nekünk, mert csapást mértek ránk!

14 Ó, Jeruzsálem, mosd tisztára szívedet a gonoszságtól, hogy megmenekülhess!+

Meddig dédelgetsz még magadban rossz gondolatokat?

16 Jelentsétek a nemzeteknek!

Hirdessétek ki Jeruzsálem ellen!”

18 Meg fogsz fizetni viselkedésedért és tetteidért.+

19 Jaj, de gyötrődöm, mennyire gyötrődöm!

Szörnyű fájdalmat érzek szívemben*!

Háborog bennem a szívem.

22 „Mert esztelen az én népem.+

Nem vesznek rólam tudomást.

Ostoba fiak ők, nem értelmesek.

23 Láttam a földet, és az üres és kietlen volt.+

Láttam az eget is, és már nem árasztott világosságot.+

Azért van ez, mert szóltam, döntöttem.

Nem gondolom meg magam,* és nem is térek el attól.+

30 Most, hogy csapás sújtott, mit teszel?

Miközben kitárja kezeit,+ ezt mondja:

„Jaj nekem, mert kimerültem* a gyilkosok miatt!”

5 Járjátok be Jeruzsálem utcáit.

Nézzetek körül és figyeljetek.

Ha igen, megbocsátok a városnak.

 3 Ó, Jehova, hát nem a hűséget keresed?+

Megbüntetted őket, de nem volt rájuk hatással*.

Irtottad őket, de nem akarták elfogadni a fegyelmezést.+

 4 De én ezt mondtam magamban: „Ők biztosan csak alacsony rangú emberek.

 7 Már hogy bocsáthatnám meg ezt neked?

 8 Olyanok, mint a felajzott, felgerjedt lovak.

Mindegyik más férfi feleségére nyerít.+

 9 „Hát ne kérjem számon mindezt? – ez Jehova kijelentése. –

Vagy ne álljak bosszút* egy ilyen nemzeten?”+

12 Megtagadták Jehovát, és ezt mondogatják:

»Semmit sem fog tenni.*+

Legyenek semmivé, mint a szavaik!”

14 Így hát ezt mondja Jehova, a seregek Istene:

15 „Távoli nemzetet hozok rátok, ó, Izrael+ – ez Jehova kijelentése. –

Sokáig fennmaradó nemzet ez.

16 Tegzük olyan, mint a nyitott sír.

Mindnyájan harcosok.

Karddal pusztítják el megerősített városaidat, amelyekben bízol.”

18 „De még azokban a napokban sem irtalak ki benneteket+ – ez Jehova kijelentése. – 19 És amikor azt kérdezik: »Miért tette velünk mindezt Jehova Istenünk?«, így válaszolj nekik: »Ahogy elhagytatok engem, hogy idegen istennek szolgáljatok országotokban, úgy fogtok idegeneknek szolgálni egy olyan földön, amely nem a tiétek.«+”

22 »Hát nem éreztek irántam mélységes tiszteletet*? – ez Jehova kijelentése. –

Nem reszkettek a színem előtt?

24 Nem mondják a szívükben:

’Mélységesen tiszteljük* Jehovát!

26 Mert gonosz emberek vannak népem között.

Leselkednek, mint a guggoló madarászok.

Halálos csapdát állítanak.

Embereket fognak el.

Ezért lettek hatalmassá és gazdaggá.

28 Meghíztak, és sima lett a bőrük.

Csak úgy árad belőlük a gonoszság.

Megtagadják az igazságszolgáltatást a szegényektől.+«”

29 „Hát ne kérjem számon mindezt? – ez Jehova kijelentése. –

Vagy ne álljak bosszút* egy ilyen nemzeten?

És az én népem így szereti.+

De mit tesztek majd, ha eljön a vég?”

6 Ó, Benjámin fiai, keressetek menedéket Jeruzsálemtől távol!

Fújjátok meg a kürtöt+ Tékoában+!

 2 Sion lánya egy gyönyörű és kényeztetett asszonyhoz hasonló.+

 3 Eljönnek a pásztorok nyájaikkal.

Felállítják körülötte sátraikat.+

Mindegyikük legelteti a gondjaira bízott nyájat.+

 4 Készüljetek háborúra* ellene:

„Rajta, támadjuk meg őt délben!”

 6 A seregek Jehovája ugyanis ezt mondja:

„Vágjatok ki fát, és emeljetek ostromsáncot Jeruzsálem ellen!+

Ez az a város, amelyet számadásra kell vonni.

Más sincs benne, csak elnyomás.+

Erőszak és pusztítás hallatszik benne.+

Szüntelen csak betegséget és csapást látok magam előtt.

 8 Szívleld meg a figyelmeztetést, ó, Jeruzsálem, különben undorodva elfordulok* tőled+.

Elhagyatottá teszlek, lakatlan földdé.+”

 9 A seregek Jehovája ezt mondja:

„Izrael maradéka olyan, mint a szőlőtőn levő utolsó szőlőszemek, melyeket teljesen leszedegetnek a szüret után.

Ismét nyújtsd ki a kezed, mint a szüretelő a szőlővesszőre.”

10 „Kihez beszéljek, és kit figyelmeztessek?

Ki figyel oda?

Bedugják a fülüket,* képtelenek figyelni.+

14 Népem összeomlását* felszínesen próbálják gyógyítgatni, ezt mondva:

15 Vajon szégyenkeznek amiatt, hogy utálatosságot cselekedtek?

Egyáltalán nem szégyenkeznek!+

Még a megalázottság érzését sem ismerik!

Ezért elesnek majd az elesőkkel.

Elbuknak, amikor megbüntetem őket” – így szól Jehova.

16 Jehova ezt mondja:

„Álljatok ki a kereszteződésekbe, és nézzetek szét.

Ők azonban ezt mondják: „Nem járunk.”+

17 „Őrállókat+ jelöltem ki, akik ezt mondták:

»Figyeljetek a kürtszóra!«+”

De ők ezt válaszolták: „Nem figyelünk.”+

18 „Ezért halljátok meg, ó, nemzetek!

19 Figyelj hát, föld!

21 Ezért ezt mondja Jehova:

22 Ezt mondja Jehova:

23 Íjat és dárdát ragadnak.

Kegyetlenek, és nincs bennük irgalom.

Mint egy harcos, csatasorba állnak ellened, ó, Sion lánya!”

24 Hallottuk a hírét.

Kezeink is elernyedtek.+

26 Ó, népem lánya!

Öltözz zsákruhába,+ fetrengj a hamuban!

Figyeld meg és vizsgáld meg útjukat.

Olyanok, mint a réz és a vas.

Egytől egyig tisztességtelenek.

29 Átizzott a fújtató.

Tüzéből ólom kerül ki.

7 Jehova így szólt Jeremiáshoz: 2 „Állj Jehova házának kapujába, és hirdesd ki ott ezt az üzenetet: »Halljátok meg Jehova szavát Júda népéből mindannyian, akik beléptek ezeken a kapukon, hogy meghajoljatok Jehova előtt. 3 Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: ’Változtassatok útjaitokon és tetteiteken, és én megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok.+ 4 Ne bízzatok megtévesztő szavakban, és ne mondogassátok: „Jehova temploma, Jehova temploma, Jehova temploma ez*!”+ 5 Mert ha igazán változtattok útjaitokon és tetteiteken, ha védelmezitek az igazság ügyét ember és embertársa között,+ 6 ha nem nyomjátok el az idegent, az árvát* meg az özvegyet,+ nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen, és nem követtek más isteneket a magatok kárára,+ 7 akkor én megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet ősapáitoknak adtam mindörökre*.’«”

8 „Ti viszont a megtévesztő szavakban bíztok,+ de hasztalan. 9 Loptok,+ gyilkoltok, házasságtörést követtek el, hamisan esküsztök,+ Baálnak áldoztok*,+ és más isteneket követtek, akiket nem is ismertetek. 10 Aztán pedig idejöttök, megálltok előttem ebben a házban, amely a nevemet viseli, és azt mondjátok: »Meg fogunk menekülni«, miközben mindezeket az utálatosságokat művelitek? 11 Hát rablók barlangja lett a szemetekben ez a ház, amely a nevemet viseli?+ Látom ám, mit tesztek!” – ez Jehova kijelentése.

12 „»De menjetek csak el az én helyemre Silóban+ – amelyet először választottam a nevemnek+ –, és lássátok meg, mit tettem vele népem, Izrael gonoszsága miatt.+ 13 Ti azonban folyton ezeket tettétek – ez Jehova kijelentése –, és bár én újra meg újra szóltam* hozzátok, nem figyeltetek.+ Szüntelenül hívtalak titeket, de nem feleltetek.+ 14 Ezért úgy fogok bánni a nevemet viselő házzal,+ amelyben bíztok,+ és a hellyel, amelyet nektek és ősapáitoknak adtam, ahogy Silóval bántam.+ 15 Elvetlek titeket színem elől, ahogy elvetettem összes testvéreteket, Efraim minden leszármazottját.+«

16 Te pedig ne imádkozz ezért a népért. Ne kiálts az érdekükben, ne mondj imát, ne is könyörögj hozzám,+ mert nem hallgatlak meg.+ 17 Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? 18 A fiak fát gyűjtenek, az apák meggyújtják a tüzet, a feleségek tésztát gyúrnak, hogy áldozati lepényeket készítsenek az ég királynőjének*.+ Más isteneknek öntenek italáldozatokat, csak hogy bosszantsanak engem.+ 19 »De vajon nekem okoznak ezzel fájdalmat*? – ez Jehova kijelentése. – Nemde inkább maguknak, a saját szégyenükre?«+ 20 Ezért ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: »Haragom és dühöm kiárad erre a helyre,+ emberre és állatra, a mező fáira és a föld gyümölcsére. Égni fog, és nem alszik ki.«+

21 Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Rajta, égőáldozataitokat rakjátok a többi áldozatotokhoz, és egyétek meg a húst ti magatok!+ 22 Mert azon a napon, amikor kihoztam ősapáitokat Egyiptomból, nem beszéltem nekik égőáldozatokról, sem más áldozatokról, és parancsot sem adtam nekik ezekre nézve.+ 23 A következőket ellenben megparancsoltam nekik: ’Hallgassatok szavamra, és én Istenetek leszek, ti pedig népemmé lesztek.+ Mindenben azon az úton járjatok, amelyet parancsolok nektek, hogy jól menjen sorotok.’+« 24 De nem figyeltek, fülük botját sem mozdították.+ Inkább saját elgondolásaik* szerint cselekedtek, makacsul követve gonosz szívüket,+ és hátrafelé mentek, nem pedig előre, 25 attól a naptól fogva, amelyen ősapáitok kijöttek Egyiptom földjéről, mind a mai napig.+ Ezért elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, mindennap, újra és újra*.+ 26 De a nép nem figyelt rám, és füle botját sem mozdította.+ Inkább megmakacsolták magukat*, és gonoszabbul cselekedtek, mint ősapáik!

27 Elmondod nekik mindezeket,+ de úgysem hallgatnak rád. Hívod őket, de nem felelnek neked. 28 Ezt mondod majd nekik: »Ez az a nemzet, amely nem hallgatott Istenének, Jehovának a szavára, és nem fogadta el a fegyelmezést. Odalett a hűség, még csak szóba sem jön közöttük*.+«

29 Nyírd le vágatlan* hajadat, és dobd el. Kezdj gyászdalba* a kopár dombokon, mert Jehova elvetette és elhagyja ezt a nemzedéket, amely felbőszítette őt. 30 »Júda népe ugyanis azt tette, amit rossznak tartok – ez Jehova kijelentése. – Felállították utálatos bálványaikat abban a házban, amely a nevemet viseli, hogy beszennyezzék.+ 31 Fölépítették a Tófet magaslatait, amely a Hinnom fiának völgyében*+ van, hogy elégessék fiaikat és lányaikat,+ amit nem parancsoltam, és ami soha fel sem ötlött a szívemben*.«+

32 »Ezért jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor nem a Tófetnek és a Hinnom fia völgyének* hívják többé, hanem az öldöklés völgyének. Temetkezni fognak a Tófetben, míg el nem fogy a hely.+ 33 E nép hullái eledelévé lesznek az ég madarainak és a föld állatainak, és senki sem riasztja el őket.+ 34 Megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az ujjongás hangját és az öröm hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját,+ mert rommá lesz az ország+.«”

8 „Akkor majd előhozzák Júda királyainak csontjait, fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait, a próféták csontjait és Jeruzsálem lakóinak csontjait a sírjaikból – ez Jehova kijelentése. – 2 Kiterítik őket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket szerettek, szolgáltak, követtek, akiktől tanácsot kértek, és amelyek előtt meghajoltak.+ Nem szedik össze és el sem temetik őket. Olyanok lesznek, mint a trágya a föld színén.+”

3 „És aki csak életben marad e gonosz családból, inkább a halált választja majd, semmint az életet, mindazokon a helyeken, ahova szétszórom őket” – ez a seregek Jehovájának kijelentése.

4 „Mondd meg nekik: »Így szól Jehova:

’Vajon akik elesnek, nem kelnek föl?

Ha az egyik visszafordul, vajon nem fordul vissza a másik is?

 5 Miért hűtlen ez a nép, Jeruzsálem, mégpedig megátalkodottan hűtlen?

 6 Odafigyeltem és egyre csak figyeltem, de nem helyesen beszéltek.

Senki sem volt, aki bánta volna gonoszságát, és azt kérdezte volna: „Mit tettem?”+

Mindegyik visszatér a népszerű útra, miként a csatába vágtató ló.

 7 Még a gólya is az égen jól tudja, hogy mikor kell költöznie*.

A gerle, a sarlósfecske és a rigó* is ügyel rá, mikor kell visszatérnie*.

Az én népem azonban nem érti Jehova ítéletét.+’«

 8 »Hogyan mondhatjátok: ’Bölcsek vagyunk, nálunk van Jehova törvénye*!’

Hiszen az írnokok hazug íróvesszejével*+ csak hazugságot jegyeztek le.

 9 Szégyent vallottak a bölcsek.+

Megrettentek, és csapdába esnek majd.

Megvetették Jehova szavát.

Miféle bölcsességük van hát nekik?

11 Népem lányának összeomlását* felszínesen próbálják gyógyítgatni, ezt mondva:

12 Vajon szégyenkeznek amiatt, hogy utálatosságot cselekedtek?

Egyáltalán nem szégyenkeznek!

Még a megalázottság érzését sem ismerik!+

Ezért elesnek majd az elesőkkel.

Elbuknak, amikor megbüntetem őket+« – így szól Jehova.

13 »Végzek velük a begyűjtéskor – ez Jehova kijelentése. –

Nem marad szőlő a szőlőtőn, sem füge a fügefán, még a levelek is elszáradnak.

És amit adtam nekik, azt elveszítik.«”

14 „Miért ülünk itt?

Gyűljünk össze! Menjünk a megerősített városokba,+ és haljunk meg ott.

15 Békét reméltünk, de nem jött semmi jó.

A gyógyulás idejét, de helyette rettegés van!+

16 Dán felől hallatszik már lovainak horkantása.

„Hát nincs Jehova Sionban?

Nincs ott Sion királya?”

22 Hát nincs balzsam* Gileádban?+

Nincs ott gyógyító*?+

Akkor miért nem gyógyult meg népem lánya?+

 2 Ó, bárcsak szállásom lenne a pusztában, mint az utazónak!

Árulók díszes társasága!

 6 Álnok emberek között élsz.

Hazudnak, és nem akarnak ismerni engem” – ez Jehova kijelentése.

 7 Ezért a seregek Jehovája ezt mondja:

 8 Nyelvük gyilkos nyíl, mely megtévesztően szól.

 9 „Hát ne kérjem számon mindezt? – ez Jehova kijelentése. –

Vagy ne álljak bosszút* egy ilyen nemzeten?+

Az ég madarai és az állatok is elmenekültek, eltűntek.+

12 Ki elég bölcs, hogy megértse ezt?

Kihez szólt Jehova, hogy kihirdesse ezt másoknak?

Miért pusztult el az ország?

13 Jehova így válaszolt: „Azért, mert elvetették törvényemet*, amelyet nekik adtam, nem követték azt, és nem hallgattak szavamra. 14 Ehelyett makacsul a saját szívüket követték,+ meg a Baálokat, ahogyan apáik tanították nekik.+ 15 Ezért ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Ürmöt etetek ezzel a néppel, és mérgezett vizet adok inniuk.+ 16 Szétszórom őket a nemzetek közé, amelyeket sem ők, sem apáik nem ismertek,+ és kardot küldök utánuk, míg csak ki nem irtom őket.+«

17 Ezt mondja a seregek Jehovája:

»Legyetek értelmesek!

19 Mert siralom hangja hallatszik Sionból:+

’Jaj, hogy feldúltak minket!

De nagy szégyen ért bennünket!

Elhagytuk az országot, lerombolták otthonainkat.’+

20 Halljátok csak meg Jehova szavát, ti asszonyok!

Fogadja be fületek a beszédét!

22 Így szólj: »Ez Jehova kijelentése:

23 Ezt mondja Jehova:

25 „Jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor számadásra vonok mindenkit, akit körülmetéltek, és mégis körülmetéletlen:+ 26 Egyiptomot+, Júdát+, Edomot+, az ammonitákat+, Moábot+, és mindazokat a pusztában lakókat, akik lenyírják a halántékukat+. Mert minden nemzet körülmetéletlen, és Izrael egész népe körülmetéletlen szívű.+”

10 Halljátok meg a szót, amelyet ellenetek mondott ki Jehova, ó, Izrael népe! 2 Ezt mondja Jehova:

 3 Mert a népek szokásai hiábavalóak.

 4 Ezüsttel és arannyal díszíti őket.+

Szegekkel és kalapáccsal rögzíti, hogy el ne dőljenek.+

 5 Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön, képtelenek beszélni.+

Hordozni kell őket, mert lépni sem tudnak.+

 6 Ó, Jehova, senki sincs, aki hozzád hasonló volna!+

Nagy vagy te, nagy és hatalmas a te neved.

 8 Mindegyik oktalan és ostoba.+

A fától jövő útmutatások teljesen megtévesztik az embereket*.+

Kék fonálba és bíborszínű gyapjúba öltöztetik őket.

Ezek a bálványok mind hozzáértő munkások művei.

10 Jehova azonban valóban Isten.

Ő az élő Isten+ és az örökkévaló király+.

11 * Ezt mondjátok nekik:

14 Minden ember oktalanul viselkedik, és nincs ismeretük.

15 Hiábavalóságok, csúfolni való munka.+

Elvesznek, amikor Isten számadásra vonja őket.

Seregek Jehovája az ő neve.+

18 Mert ezt mondja Jehova:

19 Jaj nekem, mert összeomlottam*!+

Sebem gyógyíthatatlan.

Azt mondtam: „Bizony ez a betegségem, és el kell viselnem.

20 Sátramat feldúlták, minden sátorkötelemet szétszakították.+

Fiaim elhagytak, és nincsenek többé.+

Senki sem feszíti ki többé sátramat, és nem vonja fel sátorlapjaimat.

22 Figyelj csak! Hír jött!

23 Jól tudom, ó, Jehova, hogy az embernek nincs hatalma az életútja fölött.

Még csak lépteit sem irányíthatja a járó-kelő ember.+

Pusztává tették az ő hazáját.+

11 Jehova így szólt Jeremiáshoz: 2 „Halljátok meg e szövetség szavait!

Te* pedig mondd el azokat Júda embereinek és Jeruzsálem lakosainak. 3 Mondd meg nekik: »Így szól Jehova, Izrael Istene: ’Átkozott az az ember, aki nem tartja meg e szövetség szavait,+ 4 amelyeket ősapáitoknak parancsoltam azon a napon, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről,+ a vasolvasztó kemencéből,+ ezt mondva: „Hallgassatok szavamra, és cselekedjétek mindazt, amit parancsolok nektek. Akkor népem lesztek, én pedig Istenetek leszek,+ 5 hogy beteljesítsem az esküt, amelyet ősapáitoknak tettem, hogy nekik adom a tejjel és mézzel folyó földet,+ és ez ma is így van.”’«”

Erre én így válaszoltam: „Ámen,* ó, Jehova!”

6 Jehova aztán ezt mondta nekem: „Hirdesd ki mindezeket a szavakat Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: »Halljátok meg e szövetség szavait, és cselekedjetek is azok szerint! 7 Mert én nyomatékosan intettem ősapáitokat azon a napon, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, és mind a mai napig újra meg újra intettem* őket: ’Hallgassatok szavamra!’+ 8 Ők azonban nem figyeltek, és a fülük botját sem mozdították, hanem mindegyikük makacsul a gonosz szívét követte.+ Ezért végrehajtottam rajtuk e szövetségnek minden szavát, mert nem engedelmeskedtek annak, amit megparancsoltam nekik.«”

9 Jehova aztán ezt mondta nekem: „Összeesküvés van Júda emberei és Jeruzsálem lakosai között. 10 Visszatértek legkorábban élt ősapáik vétkeihez, akik nem akartak hallgatni szavaimra.+ Ők is más isteneket követtek, és azokat szolgálták.+ Izrael népe és Júda népe megszegte szövetségemet, amelyet ősapáikkal kötöttem.+ 11 Ezért ezt mondja Jehova: »Veszedelmet hozok rájuk,+ amelyből nem tudnak kimenekülni. Amikor segítségért kiáltanak hozzám, nem hallgatom meg őket.+ 12 Akkor Júda városai és Jeruzsálem lakosai azokhoz az istenekhez mennek majd, akiknek áldoznak*, és tőlük kérnek segítséget,+ de azok úgysem mentik meg őket nyomorúságuk idején. 13 Mert annyi istened van már, ó, Júda, ahány városod, és annyi oltárt állítottatok a szégyenletességnek*, ahány utca van Jeruzsálemben; oltárokat, hogy Baálnak áldozzatok.+«

14 Te* pedig ne imádkozz ezért a népért. Ne kiálts hozzám az érdekükben, és ne mondj imát,+ mert nem hallgatom meg őket, amikor hozzám kiáltanak nyomorúságuk miatt.

Vajon a szent hússal* el tudják kerülni a nyomorúságot, mely eljön rád*?

Ujjongsz-e majd akkor?

17 A seregek Jehovája, aki elültetett téged,+ kijelentette, hogy veszedelem jön rád Izrael népének és Júda népének a gonoszsága miatt, akik azzal bosszantottak, hogy Baálnak áldoztak.+”

18 Jehova közölte velem, hogy tudjam.

Akkor megláttattad velem, mit művelnek.

19 Olyan voltam, mint egy engedelmes bárány, amelyet levágásra visznek.

Nem tudtam, hogy ellenem szőnek ilyen terveket:+

20 De a seregek Jehovája igazságosan ítél.

A legbensőbb gondolatokat* és a szívet vizsgálja ő.+

21 Ezért ezt mondja Jehova az anatóti+ emberek ellen, akik az életedre törnek*, és így beszélnek: „Ne prófétálj Jehova nevében,+ különben megölünk”, 22 ezért ezt mondja a seregek Jehovája: „Számadásra vonom őket. A fiatal férfiak kard által halnak meg,+ fiaik és lányaik pedig éhínség miatt vesznek oda.+ 23 Senki sem marad meg közülük, mert veszedelmet hozok az anatóti+ emberekre számadásuk évében.”

Miért sikeresek a gonoszok?+

Miért gondtalanok a csalók?

Gyakran említenek téged, de szívükben* nem törődnek veled.+

 3 Engem azonban jól ismersz, ó, Jehova,+ látsz engem.

Megvizsgáltad szívemet, és úgy találtad, hogy egységben van veled.+

Mert azt mondták: „Nem látja ő, hogy mi fog történni velünk.”

Hangosan kiabálnak veled.

 7 „Elhagytam házamat,+ otthagytam örökségemet+.

Szeretett népemet* kiszolgáltattam ellenségeinek.+

 8 Olyan lett előttem örökségem, mint az oroszlán az erdőben.

 9 Tarka* ragadozó madár nekem az én örökségem.

Körülfogják más ragadozó madarak, és megtámadják.+

Gyertek, gyűljetek egybe mind, ti mezei vadak!

Gyertek, egyetek!+

Elhagyatott pusztasággá tették szép földterületemet.

11 Elhagyatott pusztaság lett.

Senkinek* sincs békéje.

13 Búzát vetettek, de tövist arattak.+

Kimerültek a munkában, de hasztalanul.

14 Így szól Jehova minden gonosz szomszédom ellen, akik hozzányúlnak ahhoz az örökséghez, amelyet népemnek, Izraelnek adtam:+ „Kiszakítom őket földjükből,+ és Júda népét is kiszakítom. 15 De miután kiszakítottam őket, újból irgalmazni fogok nekik, és visszahozom mindegyiküket a maga örökségébe és földjére.”

16 „És ha eltanulják népem szokásait, és az én nevemre esküsznek ezekkel a szavakkal: »Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!«, mint ahogy megtanították népemet Baálra esküdni, akkor virulni fognak majd népem között. 17 Ha azonban nem hajlandók engedelmeskedni, akkor gyökerestől kiszaggatom azt a nemzetet, kiszaggatom és elpusztítom” – ez Jehova kijelentése.+

13 Ezt mondta nekem Jehova: „Menj, és vegyél magadnak lenövet, kösd a derekadra, de ne érje víz!” 2 Meg is vettem az övet Jehova szava szerint, és a derekamra kötöttem. 3 Jehova pedig így szólt hozzám másodszor: 4 „Fogd a rajtad levő övet, amelyet vettél, aztán indulj, menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban!” 5 Elmentem hát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogy Jehova megparancsolta nekem.

6 Ám sok-sok nap elteltével Jehova így szólt hozzám: „Indulj, menj el az Eufráteszhez, és hozd el onnan az övet, amelyről azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott!” 7 Így hát elmentem az Eufráteszhez, kiástam és elhoztam az övet arról a helyről, ahova rejtettem, és láttam, hogy tönkrement, teljesen használhatatlan lett.

8 Jehova akkor így szólt hozzám: 9 „Ezt mondja Jehova: »Ugyanígy teszem tönkre Júda büszkeségét és Jeruzsálem mérhetetlen büszkeségét.+ 10 Ez a gonosz nép, amely nem akar hallgatni szavaimra,+ amely makacsul a saját szívét követi,+ és más istenek után jár, hogy szolgálja őket, és meghajoljon előttük, éppen olyan lesz, mint ez az öv, amely teljesen használhatatlan.« 11 »Mert ahogy az öv az ember derekához illeszkedik, úgy illesztettem Izrael egész népét és Júda egész népét magamra – ez Jehova kijelentése –, hogy népemmé+ és dicsőségemmé legyen,+ valamint dicséretemre és gyönyörűségemre szolgáljon. Ők azonban nem engedelmeskedtek.+«

12 Add át nekik ezt az üzenetet is: »Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: ’Minden nagy korsót borral kell megtölteni.’« Ők majd így válaszolnak neked: »Vajon mi nem tudjuk, hogy minden nagy korsót borral kell megtölteni?« 13 Aztán így szólj hozzájuk: »Ezt mondja Jehova: ’Borral töltöm meg e föld minden lakóját,+ a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem összes lakosát, mint egy nagy korsót, míg le nem részegednek. 14 Egymáshoz ütöm őket, apákat és fiúkat egyaránt – ez Jehova kijelentése.+ – Nem könyörülök, szánakozni sem fogok, és nem is irgalmazok; semmi sem tart vissza attól, hogy elpusztítsam őket.+’«

15 Halljátok meg, és figyeljetek!

Ne legyetek gőgösek, mert Jehova szólt.

19 A délen fekvő városokat bezárták*; nincs, aki kinyissa őket.

Egész Júdát száműzetésbe hurcolták, mindenkit száműzetésbe hurcoltak.+

20 Emeld fel tekintetedet, és lásd meg az észak felől közeledőket!+

Hol a neked adott nyáj, hol vannak gyönyörű bárányaid?+

Vajon nem törnek rád a szülési fájdalmak, mint amilyeneket a szülő asszony érez?+

23 Megváltoztathatja-e bőrét a kusita*, vagy foltjait a leopárd?+

24 Szétszórom őket, mint a szalmát, amely tovaszáll a puszta szelében.+

Jaj neked, ó, Jeruzsálem!

Meddig leszel még tisztátalan?+”

14 Jehova ezt mondta Jeremiásnak a szárazságról+:

 2 Júda gyászol,+ a kapui el vannak hanyagolva.

 3 Uraik vízért küldik szolgáikat*.

Szemük elgyengül, mert nincsen növényzet.+

 8 Ó, Izrael reménysége, aki megmenti+ őt a nyomorúság idején!

Ne hagyj el minket!

10 Ezt mondja Jehova erről a népről: „Úgy szeretnek kóborolni!+ Nem tudnak parancsolni a lábuknak.+ Jehova ezért nem leli bennük örömét.+ Most megemlékezik vétkükről, és számadásra vonja őket bűneikért.+”

11 Majd Jehova ezt mondta nekem: „Ne imádkozz azért, hogy jó történjen a néppel!+ 12 Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg könyörgésüket,+ és amikor égőáldozatot és gabonaáldozatot mutatnak be, nem találok örömet bennük,+ mert karddal, éhínséggel és járványos betegséggel végzek velük.+”

13 Akkor így szóltam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! A próféták azt mondogatják nekik: »Nem láttok kardot, éhínség sem tör rátok, hanem igazi békét adok nektek ezen a helyen.«”+

14 Jehova aztán ezt mondta nekem: „Hazugságot prófétálnak nevemben a próféták.+ Nem küldtem őket, parancsot sem adtam nekik, nem is beszéltem hozzájuk.+ Hamis látomást, hiábavaló jóslatot és szívükben koholt álnokságot prófétálnak nektek.+ 15 Ezért ezt mondja Jehova a prófétákról, akik a nevemben prófétálnak, noha én nem küldtem őket, és akik azt mondják, hogy nem jön kard, sem éhínség e földre: »Kard és éhínség fog végezni azokkal a prófétákkal!+ 16 A nép pedig, amelynek prófétálnak, holtan fog heverni Jeruzsálem utcáin az éhínség és a kard miatt. Nem lesz, aki eltemesse őket+ – sem őket, sem feleségüket, sem fiaikat, sem lányaikat –, mert rájuk zúdítom a csapást, melyet megérdemelnek.«+

17 Mondd el nekik ezt:

Mert a próféta is, és a pap is elvándorolt egy olyan földre, amelyet nem ismernek.+«”

19 Hát teljesen elvetetted Júdát, vagy megutáltad* Siont?+

Miért mértél ránk olyan csapást, melyből nincs számunkra gyógyulás?+

Békét reméltünk, de nem jött semmi jó.

A gyógyulás idejét, de helyette rettegés van!+

21 Ne vess el bennünket a nevedért!+

Ne vesd meg dicső trónodat!

Emlékezz a szövetségre, melyet velünk kötöttél, és ne bontsd fel azt!+

22 Van-e a nemzetek semmit érő bálványai között olyan, aki esőt adhat?

Vagy az ég adhat-e bő záport magától?

Nemde te egyedül, ó, Jehova Istenünk?+

15 Akkor Jehova így szólt hozzám: „Még ha Mózes és Sámuel állna is előttem,+ akkor sem lennék* kegyes ehhez a néphez. Űzd el őket a színem elől! Menjenek el! 2 És ha azt kérdezik tőled: »Hová menjünk?«, mondd meg nekik: »Így szól Jehova:

’Aki halálos csapást érdemel, az halálos csapásra!

Aki kardot, az kardra!+

Aki éhínséget, az éhínségre!

Aki fogságot, az fogságra!+’«

3 »Négy csapást*+ küldök rájuk – ez Jehova kijelentése. – A kardot, hogy öldököljön, a kutyákat, hogy elragadják a holttesteket, valamint az ég madarait és a föld állatait, hogy egyenek és pusztítsanak.+ 4 Azért, amit Manassé, Ezékiás fia, Júda királya Jeruzsálemben művelt, a föld összes királyságában rettegést keltek miattuk.+

 5 Ugyan ki könyörül rajtad, ó, Jeruzsálem?

 6 »Te hagytál el engem – ez Jehova kijelentése.+ –

Továbbra is hátat fordítasz nekem*.+

Ezért kinyújtom ellened kezemet, és elpusztítalak.+

Belefáradtam már, hogy szánalmat* érezzek irántad.

 7 A levegőbe szórom őket villával az ország kapuiban, mint a gabonát.

Megfosztom őket gyermekeiktől.+

 8 Többen lesznek özvegyeik, mint a tenger homokszemei.

Pusztítót hozok rájuk délidőben, anyára és fiatalra egyaránt.

Nyugtalanságot és rémületet hozok rájuk hirtelen.

11 Jehova így szólt: „Mindenképp a javadat szolgálom.

Állj bosszút értem üldözőimen!+

Ne engedd, hogy megsemmisüljek* a türelmed miatt*!

Tudd, hogy érted viselem el ezt a gyalázatot.+

16 Szavaid eljutottak hozzám, és én megettem azokat.+

17 Nem ülök a tréfálkozók társaságában, és nem ujjongok.+

18 Miért tartós a fájdalmam, és gyógyíthatatlan a rajtam ejtett seb?

Nem akar meggyógyulni.

19 Ezért ezt mondja Jehova:

20 „Megerősített rézfallá teszlek e nép előtt.+

16 Jehova ismét szólt hozzám: 2 „Ne végy feleségül senkit, és ne legyenek fiaid, se lányaid ezen a helyen. 3 Mert ezt mondja Jehova a fiakról és a lányokról, akik itt születnek, és anyáikról, akik szülik őket, és apáikról, akik nemzik őket ebben az országban: 4 »Halálos betegségekben fognak meghalni,+ de senki sem siratja meg vagy temeti el őket. Olyanok lesznek, mint a trágya a föld színén.+ Kard és éhínség végez velük,+ és hulláik az ég madarainak és a föld állatainak lesznek eledelévé.«

 5 Ezt mondja Jehova:

 6 Az előkelők is, és a jelentéktelenek is meg fognak halni ebben az országban.

9 Mert ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Még a ti napjaitokban, a szemetek láttára megszüntetem ezen a helyen az ujjongás és az öröm hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját.«+

10 Mikor pedig elmondod mindezeket ennek a népnek, ők majd ezt kérdezik tőled: »Miért mondta Jehova, hogy elhozza ránk ezt a nagy veszedelmet? Milyen vétket és milyen bűnt követtünk el Istenünk, Jehova ellen?«+ 11 Akkor így válaszolj nekik: »Azért, mert ősapáitok elhagytak engem+ – ez Jehova kijelentése –, és más isteneket követtek, azoknak szolgáltak, és meghajoltak előttük.+ Engem azonban elhagytak, és törvényemet nem tartották meg.+ 12 Ti pedig még ősapáitoknál is sokkal gonoszabbul viselkedtetek,+ és egytől egyig gonosz szívetek makacsságát követitek, ahelyett hogy nekem engedelmeskednétek.+ 13 Ezért kivetlek benneteket ebből az országból egy olyan földre, amelyet sem ti, sem ősapáitok nem ismertek.+ Ott majd más isteneknek fogtok szolgálni éjjel-nappal,+ mert nem leszek kegyes hozzátok.«

14 »Ám jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor többé nem azt mondják: ’Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, aki kihozta Izrael népét Egyiptom földjéről!’,+ 15 hanem ezt: ’Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, aki kihozta Izrael népét észak földjéről, és mindazokból az országokból, ahova szétszórta őket!’ Visszahozom őket földjükre, amelyet ősapáiknak adtam.«+

17 Mert szemmel tartom minden tettüket*.

17 „Júda bűne vas íróvesszővel van felírva.

 4 A magad elhatározásából válsz meg örökségedtől, amelyet neked adtam.+

 5 Ezt mondja Jehova:

 6 Olyan lesz, mint egy magányos fa a sivatagban.

 9 Csalárdabb* a szív mindennél, és mindenre elszánt*.+

Kicsoda ismerheti ki azt?

13 Ó, Jehova, Izrael reménysége!

Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek.

14 Gyógyíts meg, ó, Jehova, és akkor meggyógyulok.

15 Vannak, akik ezt mondják nekem:

„Hol van Jehova szava?+

Következzen csak be!”

Jól tudod, mi minden hagyta el ajkamat.

Színed előtt történt mindez.

17 Ne adj okot nekem a rettegésre!

Te vagy menedékem a veszedelem napján.

19 Jehova így szólt hozzám: „Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen ki- és bejárnak Júda királyai, és Jeruzsálem minden kapujában.+ 20 Mondd meg nekik: »Halljátok meg Jehova szavát Júda királyai, Júda egész népe és Jeruzsálem lakosai is mind, akik beléptek ezeken a kapukon! 21 Ezt mondja Jehova: ’Vigyázzatok,* ne hordjatok sabbatnapon semmi terhet, és ne vigyétek be Jeruzsálem kapuin!+ 22 Ne hordjatok ki otthonotokból terhet sabbatnapon, és semmiféle munkát ne végezzetek!+ Tartsátok szentnek a sabbatnapot, ahogy megparancsoltam ősapáitoknak!+ 23 De ők nem figyeltek, és fülük botját sem mozdították. Makacsul megtagadták,* hogy engedelmeskedjenek, és hogy elfogadják a fegyelmezést.+’«

24 »De ha teljes mértékben engedelmeskedtek nekem – ez Jehova kijelentése –, és sabbatnapon nem hordtok be terhet e város kapuin, és szentnek tartjátok a sabbatnapot, nem végezve azon semmiféle munkát,+ 25 akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak belépni, akik Dávid trónján ülnek.+ Szekéren és lovon fognak járni mind maguk, mind fejedelmeik, Júda emberei és Jeruzsálem lakosai,+ és örökké lakott lesz ez a város. 26 Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről,+ a síkságról,+ a hegyvidékről és a Negebből*. Égőáldozatot+, gabonaáldozatot+, tömjént, hálaáldozatot és egyéb áldozatokat hoznak Jehova házába+.

27 Ha azonban nem engedelmeskedtek nekem abban, hogy szentnek tartsátok a sabbatnapot, hogy ne hordjatok terhet, és ne vigyetek be terhet sabbatnapon Jeruzsálem kapuin, akkor felgyújtom a kapuit. A tűz megemészti Jeruzsálem megerősített tornyait,+ és nem fog kialudni.+«”

18 Jehova így szólt Jeremiáshoz: 2 „Indulj, menj le a fazekas házába,+ és ott majd szólok hozzád.”

3 Lementem hát a fazekas házába, és az éppen készített valamit a korongon. 4 Ám az edény, amelyet agyagból formált, tönkrement a kezében. Így hát másik edényt készített belőle, ahogy jónak látta.

5 Jehova azután így szólt hozzám: 6 „»Ó, Izrael, vajon nem tudom veletek ugyanazt tenni, mint ez a fazekas? – ez Jehova kijelentése. – Ó, Izrael, olyanok vagytok a kezemben, mint az agyag a fazekas kezében!+ 7 Ha kijelentem egy nemzetről vagy királyságról, hogy kiszaggatom, lerombolom és elpusztítom,+ 8 de felhagy a gonoszságával az a nemzet, amely ellen szóltam, akkor én is meggondolom magamat*, és nem hozom el rájuk a veszedelmet, amelyet el akartam hozni.+ 9 Ha viszont kijelentem egy nemzetről vagy királyságról, hogy felépítem és elültetem, 10 de ő azt teszi, amit rossznak tartok, és nem engedelmeskedik nekem, akkor meggondolom magamat*, és nem teszek vele jót, ahogy azt elterveztem.«

11 Most pedig, kérlek, mondd meg Júda embereinek és Jeruzsálem lakosainak: »Ezt mondja Jehova: ’Veszedelmet készítek, és tervet szövök ellenetek. Kérlek, térjetek meg gonosz útjaitokról! Változtassatok útjaitokon és tetteiteken!+’«”

12 Erre ezt mondták: „Sajnáljuk, de nem fogunk!+ Mi a saját fejünk után megyünk, és mindannyian gonosz szívünk makacssága szerint cselekszünk.”+

13 Jehova ezért ezt mondja:

„Kérlek benneteket, kérdezősködjetek a nemzetek között.

Ki hallott ilyet?

Izrael szüze szörnyű dolgot tett.+

14 Eltűnik-e a Libanon hava a hegyoldal sziklájáról?

Vagy kiapadnak-e a messziről jövő hűs, csörgedező vizek?

Aki csak arra jár, rémülten nézi, és csóválja a fejét.+

17 Mint a keleti szél, szétszórom őket az ellenség előtt.

Hátamat mutatom nekik szerencsétlenségük napján, nem pedig arcomat.+”

18 Akkor ezt mondták: „Rajta, terveljünk ki valamit Jeremiás ellen,+ mert továbbra is a papjaink tanítják nekünk a törvényt, a bölcsek adnak nekünk tanácsot, és a próféták hirdetik nekünk Isten szavát. Rajta, vádoljuk be őt,* és ne figyeljünk arra, amit mond!”

20 Hát rosszal kell fizetni a jóért?

Bizony vermet ástak nekem*.+

Feleségeiket fosszák meg gyermekeiktől, és legyenek özvegyek!+

19 Így szólt Jehova: „Menj, és vegyél egy cserépkorsót a fazekastól.+ Végy magad mellé néhány embert a nép vénei és a papok vénei közül, 2 és menj ki a Hinnom fiának völgyébe+, amely a Cserép kapu bejáratánál van. Hirdesd ki ott a szavakat, amelyeket mondok neked. 3 Így beszélj: »Halljátok Jehova szavát Júda királyai és Jeruzsálem lakosai! Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene:

’Olyan veszedelmet hozok erre a helyre, hogy aki csak hall róla, annak belecsendül a füle. 4 Mert elhagytak engem,+ és felismerhetetlenné tették ezt a helyet.+ Más isteneknek áldoznak, akiket nem ismertek sem ők, sem ősapáik, sem Júda királyai, és ártatlanok vérével töltötték be ezt a helyet.+ 5 Felépítették a Baál magaslatait, hogy elégessék fiaikat égőáldozatul Baálnak,+ amit nem parancsoltam, nem is mondtam, és ami soha fel sem ötlött a szívemben*.+’«

6 »Ezért jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor nem a Tófetnek és a Hinnom fia völgyének hívják többé ezt a helyet, hanem az öldöklés völgyének.+ 7 Meghiúsítom Júda és Jeruzsálem terveit ezen a helyen, és elejtem őket ellenségeik kardja és az életükre* törők keze által. Hulláikat eledelül adom az ég madarainak és a föld állatainak.+ 8 Rettegést keltővé teszem ezt a várost, amelynek láttán füttyenteni fognak. Aki csak elmegy mellette, rémülten nézi, és füttyenteni fog minden őt ért csapás miatt.+ 9 Megetetem velük fiaik és lányaik húsát. Mindenki az embertársa húsát fogja enni az ostrom idején a kétségbeesés miatt, mivel körülveszik őket ellenségeik, és azok, akik az életükre* törnek.+«

10 Aztán törd össze a korsót a veled tartó férfiak szeme láttára, 11 és így szólj hozzájuk: »Ezt mondja a seregek Jehovája: ’Úgy fogom összetörni ezt a népet és ezt a várost, ahogy összetörik a fazekas edényét, úgyhogy nem lehet többé megjavítani. És a halottakat a Tófetben fogják eltemetni, mígnem hely sem lesz már, ahová temessék őket.+’«

12 »Így cselekszem ezzel a hellyel és lakóival – ez Jehova kijelentése –, hogy hasonlóvá tegyem e várost a Tófethez. 13 Jeruzsálem házai és Júda királyainak házai tisztátalanná lesznek, mint a Tófet helye.+ Igen, az összes olyan ház, amelynek tetején áldozatokat mutattak be az ég egész seregének,+ és italáldozatokat öntöttek más isteneknek.+«”

14 Amikor Jeremiás visszatért a Tófetből, ahová Jehova küldte, hogy prófétáljon, megállt Jehova házának udvarában, majd így szólt az egész néphez: 15 „Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Elhozom e városra és valamennyi hozzá tartozó városra mindazt a veszedelmet, amelyet kimondtam rá, mert makacsul elutasították, hogy hallgassanak rám*.+«”

20 Pashúr pap – Immér fia –, aki egyben vezető felügyelője is volt Jehova házának, figyelt, amint Jeremiás ezeket prófétálta. 2 Azután Pashúr megütötte Jeremiás prófétát, és kalodába zárta,+ amely a Felső Benjámin kapunál, Jehova házában volt. 3 De másnap, amikor Pashúr kiengedte Jeremiást a kalodából, Jeremiás ezt mondta neki:

„Jehova nem Pashúrnak nevez téged, hanem így: Körös-körül rémület.+ 4 Mert ezt mondja Jehova: »Rémületet keltővé teszlek önmagad előtt, és mindazok előtt is, akik szeretnek, és a szemed láttára fognak elhullani az ellenségeik kardjától.+ Egész Júdát a babiloni király kezébe adom, ő pedig száműzetésbe hurcolja őket Babilonba, és megöli őket karddal.+ 5 E város minden gazdagságát, minden vagyonát és javait, valamint Júda királyainak összes kincsét az ellenségeiknek adom.+ Megragadják, elrabolják, és elviszik ezeket Babilonba.+ 6 Te pedig, Pashúr, fogságba mész házad minden lakójával. Babilonba kerülsz, és ott halsz meg. Ott temetnek el mindazokkal együtt, akik szerettek, mert hazugságot prófétáltál nekik.+«”

 7 Rászedtél engem, ó, Jehova! Rá lettem szedve!

Ellenem használtad fel erődet, és győztél.+

 8 Ahányszor csak beszélek, ezt kell kiáltanom és hirdetnem:

„Erőszak és pusztítás!”

Jehova szava miatt egész nap bántalmaznak és csúfolnak.+

De szívemben olyanná lett az ő szava, mint a csontjaimba rekesztett, perzselő tűz.

10 Mert sok gonosz szóbeszédet hallottam.

Rémület vett körül.+

„Jelentsük fel, rajta, jelentsük fel!”

Minden ember, aki látszólag békében van velem, a bukásomra vár:+

11 De Jehova velem volt, mint egy félelmetes harcos.+

Ezért elbuknak üldözőim, és nem győznek.+

Nagy szégyen éri őket, mert nem járnak sikerrel.

Örökre szóló megaláztatásuk nem merül feledésbe.+

12 De te, ó, seregek Jehovája, megvizsgálod azt, aki igazságos.

Látod a legbensőbb gondolatokat* és a szívet.+

13 Énekeljetek Jehovának! Dicsérjétek Jehovát!

Mert kiszabadította a szegényt* a gonosztevők kezéből.

14 Átkozott legyen az a nap, amelyen megszülettem!

Ne legyen áldott az a nap, amelyen világra hozott az anyám!+

15 Átkozott legyen az a férfi, aki jó hírt vitt apámnak, így szólva:

16 Legyen az az ember olyan, mint a városok, amelyeket Jehova sajnálkozás nélkül feldúlt.

Reggel kiáltozást halljon, délben riadót!

21 Jehova szólt Jeremiáshoz, amikor Sedékiás+ király elküldte hozzá Pashúrt+, Malkija fiát, és Sofóniás+ papot, Maáséja fiát, ezekkel a szavakkal: 2 „Kérlek, kérdezd meg az érdekünkben Jehovát, mert Nabukodonozor, Babilon királya harcol ellenünk.+ Jehova talán hatalmas tettet fog véghez vinni az érdekünkben, és a király majd elvonul tőlünk.”+

3 Jeremiás erre ezt mondta nekik: „Így szóljatok Sedékiáshoz: 4 »Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: ’Ellenetek fordítom* a kezetekben levő harci eszközöket, amelyekkel Babilon királya és a káldeusok ellen harcoltok,+ akik ostromolnak titeket a falakon kívül, és összegyűjtöm őket e város közepére. 5 Én magam harcolok ellenetek+ kinyújtott kézzel és erős karral, haraggal, dühvel és nagy felháborodással.+ 6 Megölöm e város lakóit, embert és állatot egyaránt. Nagy járványnak esnek majd áldozatul.+’«

7 »Azután pedig Sedékiást, Júda királyát, a szolgáit és e város népét – azokat, akik megmenekülnek a járványtól, a kardtól és az éhínségtől – Nabukodonozornak, Babilon királyának a kezébe adom, ellenségeik kezébe és az életükre* törők kezébe.+ Kardélre hányja őket, nem fog szánakozni rajtuk, nem könyörül, és nem irgalmaz«+ – ez Jehova kijelentése.

8 Mondd meg ennek a népnek: »Ezt mondja Jehova: ’Elétek tárom az élet útját és a halál útját. 9 Aki itt marad a városban, az meghal a kard, az éhínség és a járványos betegség miatt. De aki kimegy, és megadja magát a benneteket ostromló káldeusoknak, az életben marad, és zsákmányul kapja az életét*.+’«

10 »’Mert én elvetettem ezt a várost. Csapás éri, és semmi jóban nem lesz része+ – ez Jehova kijelentése. – Babilon királyának a kezébe kerül,+ és ő felégeti azt.’+

11 Ti, akik Júda királyának háznépéhez tartoztok, halljátok meg, mit mond Jehova! 12 Ó, Dávid háza! Ezt mondja Jehova:

Titeket pedig, akik azt mondjátok: ’Ki jön le ellenünk?

22 Ezt mondja Jehova: „Menj le Júda királyának a házába*, és add át ezt az üzenetet. 2 Így beszélj: »Halld meg Jehova szavát, ó, Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, és veled együtt szolgáid és néped is, akik bejönnek ezeken a kapukon! 3 Ezt mondja Jehova: ’Védelmezzétek a jogot és az igazságot. Szabadítsátok ki a csaló kezéből azt, akit kirabolt. Ne bánjatok rosszul a bevándorlóval, és ne ártsatok egyetlen apátlan gyermeknek* és özvegynek sem.+ Ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen.+ 4 Mert ha gondosan ügyeltek arra, hogy megtartsátok ezeket a szavakat, akkor e háznak kapuin a Dávid trónján+ ülő királyok fognak bejönni. Szekéren és lovon fognak járni ők is, a szolgáik is, és a népük is.’+«

5 »Ha azonban nem hallgattok ezekre a szavakra, akkor magamra esküszöm – ez Jehova kijelentése –, hogy pusztává lesz ez a ház+.«

6 Mert ezt mondja Jehova Júda királyának házáról:

8 Sok nemzet fog elmenni e város mellett, és ezt kérdezik egymástól: ’Miért tett így Jehova ezzel a nagy várossal?’+ 9 Erre majd így válaszolnak: ’Azért, mert elhagyták Istenüknek, Jehovának a szövetségét, és más istenek előtt hajoltak meg, azokat szolgálták.’+«

11 Mert ezt mondja Jehova Sallumról*+, Jósiás fiáról, Júda királyáról, aki apja, Jósiás+ helyett uralkodik, és aki elment erről a helyről: »Nem tér vissza többé, 12 mert azon a helyen fog meghalni, ahova száműzetésbe hurcolták, és nem látja többé ezt a földet.«+

15 Hát attól vagy te uralkodó, hogy több cédrusfát használsz, mint mások?

»Hát nem így tesz, aki ismer engem? – ez Jehova kijelentése. –

18 Ezért ezt mondja Jehova Joákimról+, Jósiás fiáról, Júda királyáról:

»Nem fognak így siránkozni egymásnak:

’Jaj, testvérem! Jaj, testvérem!’*

Nem siratják meg:

’Jaj, uram! Jaj az ő méltóságának!’

20 Menj fel a Libanonra, és kiálts!

Emeld fel hangodat a Básánon!

21 Szóltam neked, mikor még biztonságban érezted magad.

De te ezt mondtad: »Nem engedelmeskedem!«+

Akkor megszégyenülsz, és megalázottnak fogod érezni magad minden nyomorúságod miatt.

24 „»Még ha pecsétgyűrű volna is jobb kezemen Kóniás*+, Joákim+ fia, Júda királya, onnan is lehúználak – ez Jehova kijelentése. – Olyan biztos ez, mint hogy én élek! 25 Odaadlak az életedre* törők kezébe, azoknak kezébe, akiktől félsz, Nabukodonozornak, Babilon királyának a kezébe és a káldeusok kezébe.+ 26 Elvetlek téged is, szülőanyádat is más földre. Nem ott születtetek, de ott fogtok meghalni. 27 Sohasem térnek vissza arra a földre, amely után sóvárognak*.+

29 Ó, föld, föld, föld! Halld meg Jehova szavát!

30 Ezt mondja Jehova:

23 „Jaj a pásztoroknak, akik pusztítják és szétszórják legelőm juhait!” – ez Jehova kijelentése.+

2 Ezért így szól Jehova, Izrael Istene a pásztorok ellen, akik népemet legeltetik: „Ti szétszórtátok juhaimat, szétszélesztettétek őket, és nem fordítottatok figyelmet rájuk.”+

„Ezért én figyelmet fordítok majd rátok gonosztetteitek miatt” – ez Jehova kijelentése.

3 „Összegyűjtöm majd juhaim maradékát minden országból, ahova szétszórtam őket.+ Visszahozom őket legelőjükre,+ termékenyek lesznek és megsokasodnak.+ 4 Olyan pásztorokat rendelek föléjük, akik valóban terelgetni fogják őket.+ Nem félnek és nem rettegnek többé, és egy sem fog hiányozni” – ez Jehova kijelentése.

5 „Eljönnek a napok – ez Jehova kijelentése –, amikor igazságos sarjat* adok Dávidnak+. Uralkodni fog egy király,+ aki éleslátással cselekszik, és védelmezi a jogot és az igazságot a földön+. 6 Az ő napjaiban Júda megszabadul,+ és Izrael biztonságban lakik majd.+ És ezen a néven szólítják: Jehova az igazságosságunk.+”

7 „Ám jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor többé nem azt mondják: »Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, aki kihozta Izrael népét Egyiptom földjéről!«,+ 8 hanem ezt: »Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, aki kihozta és visszavezette Izrael népének leszármazottait észak földjéről, és mindazokból az országokból, ahova szétszórtam őket«, és a saját földjükön fognak lakni.+”

9 Ezt mondom a prófétáknak:

Összetört a szívem.

Minden csontom reszket.

10 Mert házasságtörőkkel van tele az ország.+

Gonosz az életútjuk, és visszaélnek hatalmukkal.

11 „Mert a próféta is, a pap is beszennyeződött* már.+

Még házamban is megtaláltam gonoszságukat+ – ez Jehova kijelentése. –

12 Ezért ösvényük síkos és sötét lesz.+

Ellökik őket, és elesnek.

13 Szamária+ prófétáiban olyat láttam, ami visszataszító.

15 Ezért így szól a seregek Jehovája a próféták ellen:

Mert Jeruzsálem prófétáitól indult ki a hitehagyás az egész országba.”

16 Ezt mondja a seregek Jehovája:

„Ne hallgassatok a nektek prófétáló próféták szavaira!

Becsapnak titeket.*+

17 Ezt hajtogatják azoknak, akik nem tisztelnek engem:

»Jehova így szólt: ’Békétek lesz.’«+

Mindazoknak pedig, akik makacs szívüket követik, ezt mondják:

»Nem jön rátok veszedelem.«+

Ki figyelt oda szavára, hogy meghallja azt?

Az utolsó napokban értitek meg ezt igazán.

21 Nem küldtem a prófétákat, ők mégis futottak.

Nem szóltam nekik, ők mégis prófétáltak.+

23 „Vajon csak akkor vagyok Isten, ha a közelben vagyok, de a távolban már nem vagyok Isten?” – ez Jehova kijelentése.

24 „Elrejtőzhet-e az ember úgy egy rejtekhelyen, hogy ne lássam őt?”+ – ez Jehova kijelentése.

„Hát van-e valami az égen és a földön, ami elkerülheti a figyelmemet?+ – ez Jehova kijelentése. –

25 Hallottam a prófétákat, akik hazugságot prófétálnak a nevemben, így szólva: »Álmot láttam! Álmot láttam!«+ 26 Meddig lesz még a próféták szívében, hogy hazugságot prófétáljanak? Ők a saját szívükből jövő megtévesztő gondolatokat prófétálják.+ 27 El akarják feledtetni népemmel a nevemet az álmok által, melyeket egymásnak mesélnek, ahogy apáik is elfeledték nevemet Baál miatt.+ 28 Az a próféta, akinél álom van, mondja el az álmot. Akinél pedig az én beszédem van, mondja el a beszédemet az igazsághoz hűen.”

„Mi köze a szalmának a gabonaszemhez?” – ez Jehova kijelentése.

29 „Éppígy vajon nem olyan az én szavam, mint a tűz,+ és mint a pöröly, amely szétzúzza a kősziklát?”+ – ez Jehova kijelentése.

30 „Ezért én a próféták ellen vagyok – ez Jehova kijelentése –, akik kiforgatják a szavaimat, hogy azt mondhassák, amit akarnak.”+

31 „A próféták ellen vagyok – ez Jehova kijelentése –, akik arra használják nyelvüket, hogy ezt mondják: »Tőle jövő kijelentés!«”+

32 „A próféták ellen vagyok – ez Jehova kijelentése –, akik hazug álmokat látnak, elbeszélik azokat, és hazugságaikkal meg dicsekvésükkel félrevezetik népemet.”+

„Én azonban nem küldtem őket, és parancsot sem adtam nekik, ezért egyáltalán nem is lesznek hasznára ennek a népnek”+ – ez Jehova kijelentése.

33 „Ha pedig megkérdezi tőled ez a nép vagy egy próféta vagy egy pap: »Mi Jehova terhe*?«, akkor így szólj hozzájuk: »’Ti vagytok az a teher*! Elvetlek titeket’+ – ez Jehova kijelentése.« 34 Amely próféta vagy pap vagy nép ezt mondja: »Ez Jehova terhe*!«, nos, szemügyre veszem azt az embert és annak háznépét. 35 Mindegyikőtök ezt mondja a társának és a testvérének: »Mit válaszolt Jehova? És mit mondott Jehova?« 36 De Jehova terhét* ne említsétek többé, mert mindenkinek a saját szava a teher*, és ti megmásítottátok az élő Istennek, a seregek Jehovájának, Istenünknek a szavait.

37 Így szólj a prófétához: »Mit válaszolt neked Jehova? És mit mondott Jehova? 38 Ha pedig azt hajtogatjátok: ’Jehova terhe*!’, akkor így szól Jehova: ’Mivel azt mondjátok: „Jehova terhe* ez a beszéd”, holott én így szóltam hozzátok: „Ne mondjátok, hogy »Jehova terhe*!«”, 39 akkor fölemellek és elvetlek benneteket színem elől, titeket is, és a várost is, amelyet nektek és ősapáitoknak adtam! 40 Örökké tartó gyalázatot és örökké tartó megaláztatást hozok rátok, ami nem merül feledésbe.+’«”

24 Miután Nabukodonozor, Babilon királya Jeruzsálemből száműzetésbe hurcolta Jekóniást*+, Joákim fiát,+ Júda királyát, és Júda fejedelmeit, meg a mesterembereket és a fémműveseket*, és Babilonba vitte őket, Jehova mutatott nekem két kosár fügét, amelyek le voltak téve Jehova temploma előtt.+ 2 Az egyik kosárban igen jó fügék voltak, amilyenek a korai fügék, a másikban viszont nagyon rossz fügék, annyira rosszak, hogy nem lehetett megenni őket.

3 Jehova akkor ezt kérdezte: „Mit látsz, Jeremiás?” Én ezt mondtam: „Fügéket. A jó fügék igen jók, a rosszak viszont nagyon rosszak, annyira rosszak, hogy ehetetlenek.”+

4 Akkor Jehova így szólt hozzám: 5 „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Ahogy ezekre a jó fügékre tekintek, ugyanolyan jó szándékkal fogok tekinteni Júda száműzöttjeire is, akiket elküldtem erről a helyről a káldeusok földjére. 6 Az ő érdekükben tartom rajtuk szememet, és visszahozom őket erre a földre.+ Felépítem őket, és nem rombolom le. Elültetem őket, és nem gyomlálom ki.+ 7 Olyan szívet adok nekik, mely ismer engem, hogy én vagyok Jehova.+ Népem lesznek, én pedig Istenük leszek,+ mert teljes szívükkel visszatérnek hozzám.+

8 De a rossz fügékről, amelyek annyira rosszak, hogy ehetetlenek,+ ezt mondja Jehova: ’Így tekintek Sedékiásra+, Júda királyára, a fejedelmeire meg Jeruzsálem maradékára, akik itt maradtak ebben az országban, és azokra, akik Egyiptom földjén laknak.+ 9 Olyan csapást hozok rájuk, amely a föld minden királyságában rettegést kelt.+ Mindenhol, ahová szétszélesztem őket, az emberek gyalázni, gúnyolni és átkozni fogják őket,+ továbbá példaként hozzák fel arra, amikor valaki csapást szenved el.+ 10 Kardot+, éhínséget és járványos betegséget küldök rájuk,+ mígnem kivesznek a földről, amelyet nekik és ősapáiknak adtam.’«”

25 Ez az az üzenet, amelyet Jeremiás kapott Júda egész népéről Joákimnak+, Jósiás fiának, Júda királyának 4. évében, vagyis Nabukodonozornak, Babilon királyának első évében. 2 Jeremiás próféta ezt hirdette ki Júda egész népéről* és Jeruzsálem minden lakosáról*:

3 „Jósiásnak+, Ámon fiának, Júda királyának 13. évétől fogva mind a mai napig, tehát 23 éven át szólt hozzám Jehova. Újra meg újra szóltam* hozzátok, de ti nem figyeltetek.+ 4 Jehova újra meg újra elküldte* hozzátok minden szolgáját, a prófétákat, de ti nem figyeltetek, és fületek botját sem mozdítottátok, hogy meghallgassátok őket.+ 5 Ezt mondták: »Kérlek benneteket, térjen meg mindegyikőtök gonosz útjáról, és hagyjon fel gonosztetteivel!+ Akkor továbbra is, hosszú időkön át azon a földön fogtok lakni, amelyet Jehova már régen nektek és ősapáitoknak adott. 6 Ne kövessetek más isteneket, ne szolgáljátok azokat, és ne hajoljatok meg előttük, nehogy felbosszantsatok kezetek munkájával, különben veszedelmet hozok rátok.«

7 »Ti azonban nem hallgattatok rám – ez Jehova kijelentése. – Ehelyett kezetek munkájával bosszantottatok a magatok vesztére.«+

8 Ezért ezt mondja a seregek Jehovája: »Mivel nem hallgattatok szavaimra, 9 elküldök észak minden családjáért+ – ez Jehova kijelentése –, elküldök Nabukodonozorért, Babilon királyáért, a szolgámért,+ és elhozom őket e föld ellen,+ a lakói ellen és a környező nemzetek ellen.+ Elpusztítom és rettegést keltővé teszem őket, olyasmivé, aminek láttán csak füttyentenek, és területük hosszú időkre rommá lesz. 10 Elnémítom náluk az ujjongás hangját és az öröm hangját,+ a vőlegény hangját és a menyasszony hangját,+ valamint a kézimalom hangját. A lámpa fényét is kioltom. 11 Rommá és rettegést keltővé lesz ez az egész föld, és Babilon királyát kell szolgálniuk e nemzeteknek 70 évig.«+

12 »A 70 év elteltével+ pedig számadásra vonom* Babilon királyát és a nemzetét a vétkükért,+ és örök időkre elhagyatott pusztasággá teszem a káldeusok földjét – ez Jehova kijelentése.+ – 13 Beteljesítem mindazt, amit arra a földre kimondtam, mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben, amit Jeremiás prófétált az összes nemzet ellen. 14 Mert sok nemzet és nagy királyok+ rabszolgákká teszik őket,+ én pedig megfizetek nekik tetteik és kezük munkája szerint.«+”

15 Mert ezt mondta nekem Jehova, Izrael Istene: „Vedd el a kezemből ezt a poharat, amelyben haragom bora van, és itass meg vele minden nemzetet, amelyhez küldelek. 16 Isznak majd, és tántorognak, bolond módjára fognak viselkedni a kard miatt, melyet közéjük bocsátok.”+

17 Így hát elvettem Jehova kezéből a poharat, és megitattam minden nemzetet, amelyhez elküldött Jehova:+ 18 elsőként Jeruzsálemet és Júda városait,+ a királyait meg a fejedelmeit, hogy pusztasággá és rémületet keltővé tegyem őket, átokká,+ és olyasmivé, aminek láttán csak füttyentenek, és így van ez ma is; 19 majd a fáraót, Egyiptom királyát a szolgáival, fejedelmeivel és egész népével együtt,+ 20 és a köztük levő idegeneket; Úc földjének minden királyát; a filiszteusok+ földjének minden királyát, Askelont+, Gázát, Ekront, és azokat, akik Asdódban megmaradtak; 21 Edomot+, Moábot+ és az ammonitákat+ is; 22 Tírusz minden királyát, Szidón minden királyát+ és a tenger szigetének királyait; 23 Dedánt+, Témát, Búzt és a lenyírt halántékúakat mind;+ 24 az arabok minden királyát+ és a pusztában lakó különböző népek minden királyát; 25 Zimri minden királyát, Elám+ minden királyát és a médek minden királyát+; 26 továbbá észak minden királyát közel és távol egyaránt, egyiket a másik után, és a föld minden más királyságát is a föld színén; utánuk pedig Sésák*+ királya iszik majd.

27 „Így szólj hozzájuk: »Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: ’Igyatok, részegedjetek le, hányjatok és essetek el, hogy fel se tudjatok kelni+ a kard miatt, amelyet közétek bocsátok.’« 28 Ha pedig nem hajlandók elvenni kezedből a poharat, hogy igyanak, akkor így szólj hozzájuk: »Ezt mondja a seregek Jehovája: ’Meg kell innotok! 29 Hiszen ha a nevemet viselő városra hozok először veszedelmet,+ akkor ti vajon büntetlenek maradnátok?’«+

»Nem maradtok büntetlenek, mert kardot hívok a föld minden lakója ellen« – ez a seregek Jehovájának kijelentése.

30 Te pedig prófétálj nekik mindezekkel a szavakkal, és így szólj hozzájuk:

Ráordít földi lakhelyére.

Ő maga hoz ítéletet minden ember* fölött.+

A gonoszokat pedig karddal megöli« – ez Jehova kijelentése.

32 Így szól a seregek Jehovája:

33 És a Jehova által azon a napon megöltek ott lesznek a föld egyik végétől a föld másik végéig. Nem siratják meg, nem hordják össze és el sem temetik őket. Olyanok lesznek, mint a trágya a föld színén.«

34 Jajgassatok, ti pásztorok, és kiáltsatok!

26 Joákimnak+, Jósiás fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén ez az üzenet jött Jehovától: 2 „Ezt mondja Jehova: »Állj meg Jehova házának udvarában, és szólj Júda minden városának lakóiról*, akik eljönnek Jehova házába, hogy imádják őt*. Mondd el nekik mindazt, amit megparancsolok neked. Egyetlen szót se hagyj el! 3 Talán odafigyelnek majd, és mindegyikük megtér gonosz útjáról. Én pedig meggondolom magamat*, és nem hozom el rájuk a veszedelmet, amelyet el akartam hozni gonosztetteik miatt.+ 4 Így szólj hozzájuk: ’Ezt mondja Jehova: „Ha nem hallgattok rám, és nem tartjátok be törvényemet*, amelyet nektek adtam, 5 és nem hallgattok szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket újra meg újra* elküldök hozzátok, akikre eddig nem hallgattatok,+ 6 akkor hasonlóvá teszem e házat Silóhoz+, és a föld minden nemzete átkozni fogja ezt a várost.+”’«”

7 És a papok, a próféták és az egész nép hallotta, hogy Jeremiás ezeket a szavakat mondja Jehova házában.+ 8 Így miután Jeremiás elmondta mindazt, amit Jehova parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok, a próféták és az egész nép megragadta őt, és így szóltak: „Meg kell halnod! 9 Miért prófétáltál ilyeneket Jehova nevében: »Olyan lesz ez a ház, mint Siló, és pusztává teszik ezt a várost, úgyhogy lakatlan lesz.«” És az egész nép Jeremiás köré gyűlt Jehova házában.

10 Amikor Júda fejedelmei meghallották ezeket a szavakat, felmentek a király házából* Jehova házába, és leültek Jehova új kapujának bejáratánál.+ 11 A papok és a próféták ekkor így szóltak a fejedelmekhez és az egész néphez: „Ez az ember halálbüntetést érdemel,+ mert ez ellen a város ellen prófétált, amint a saját fületekkel is hallottátok.”+

12 Jeremiás erre ezt mondta az összes fejedelemnek és az egész népnek: „Jehova küldött engem, hogy e ház és e város ellen prófétáljak azokkal a szavakkal, amelyeket hallottatok.+ 13 Most azért változtassatok útjaitokon és tetteiteken, és hallgassatok Jehova Istenetek szavára. Akkor Jehova meggondolja magát*, és nem hozza el rátok a veszedelmet, amelyet kijelentett.+ 14 Én pedig a kezetekben vagyok. Tegyétek velem azt, amit jónak és helyesnek láttok. 15 De tudnotok kell, hogy ha engem halálra adtok, akkor ártatlan vér tapad a kezetekhez és e városnak és lakóinak kezéhez is, mert engem valóban Jehova küldött hozzátok, hogy elmondjam fületek hallatára mindezeket a szavakat.”

16 Akkor a fejedelmek és az egész nép ezt mondták a papoknak és a prófétáknak: „Ez az ember nem érdemel halálbüntetést, mert Jehova Istenünk nevében szólt hozzánk.”

17 Sőt, az ország vénei közül felálltak néhányan, majd így szóltak az egész összegyűlt néphez: 18 „Ezékiásnak+, Júda királyának a napjaiban a móreseti Mikeás+ is prófétált, és így beszélt Júda egész népéhez: »Ezt mondja a seregek Jehovája:

19 Vajon halálra adta-e őt Ezékiás, Júda királya és egész Júda? Nem. Inkább mélységesen tisztelte* Jehovát, Jehova jóindulatáért könyörgött,* így Jehova meggondolta magát*, és nem hozta el rájuk a veszedelmet, amelyet kijelentett.+ Mi pedig ilyen nagy csapást hoznánk magunkra*?

20 Volt egy másik ember is, aki Jehova nevében prófétált: Urija, Semája fia Kirját-Jeárimból+. Ez ellen a város ellen és ez ellen a föld ellen prófétált, ahhoz hasonlóan, ahogy Jeremiás. 21 Joákim+ király és minden kiemelkedő harcosa, valamint az összes fejedelem meghallotta a szavait, és a király meg akarta öletni őt.+ Urija ennek hallatán megijedt, és elmenekült Egyiptomba. 22 Erre Joákim király elküldte Elnátánt+, Akbór fiát, és vele együtt más férfiakat is Egyiptomba. 23 Elhozták hát Uriját Egyiptomból, és Joákim király elé vitték. Az pedig megölte őt karddal,+ és holttestét a köznép temetőjébe dobta.”

24 De Ahikám+, Sáfán+ fia támogatta Jeremiást, nehogy kiszolgáltassák őt a népnek, és megöljék.+

27 Joákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén Jeremiás ezt az üzenetet kapta Jehovától: 2 „Ezt mondta nekem Jehova: »Készíts magadnak szíjakat meg igarudakat, és vedd azokat a nyakadba. 3 Majd küldd el azokat Edom+ királyához, Moáb+ királyához, az ammoniták+ királyához, Tírusz+ királyához és Szidón+ királyához a követek által, akik eljöttek Jeruzsálembe Sedékiáshoz, Júda királyához. 4 Add át nekik ezt a parancsot, mely uraiknak szól:

’Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene; így szóljatok uratokhoz: 5 „Én alkottam a földet, az embereket és az állatokat, melyek a föld színén vannak, nagy erőmmel és kinyújtott karommal, és annak adom, akinek csak akarom*.+ 6 Én most mindezeket az országokat szolgámnak, Nabukodonozornak, Babilon királyának adtam;+ a mező vadjait is neki adtam, hogy őt szolgálják. 7 Neki, a fiának és az unokájának fog szolgálni minden nemzet, mígnem eljön az idő, amikor sok nemzet és nagy királyok az ő országát teszik szolgájukká.+”

8 „És ha egy nemzet vagy királyság nem szolgál Nabukodonozornak, Babilon királyának, és nem hajtja nyakát Babilon királyának igája alá, azt a nemzetet karddal,+ éhínséggel és járványos betegséggel sújtom – ez Jehova kijelentése –, mígnem kiirtom őket a keze által.”

9 „Ezért ne hallgassatok prófétáitokra, jósaitokra, álomlátóitokra, mágusaitokra és varázslóitokra, akik azt mondják nektek: »Nem fogtok Babilon királyának szolgálni.« 10 Mert hazugságot prófétálnak nektek, hogy messzire kerüljetek országotokból, szétszórjalak benneteket, és elvesszetek.

11 Annak a nemzetnek viszont, amelyik Babilon királyának igája alá hajtja a nyakát, és szolgálja őt, megengedem, hogy a földjén maradjon*, művelje azt, és rajta lakjon – ez Jehova kijelentése.”’«”

12 Sedékiáshoz+, Júda királyához is így szóltam: „Hajtsátok nyakatokat Babilon királyának igája alá, szolgáljátok őt és a népét, és élni fogtok!+ 13 Miért halnál meg, te is, néped is a kard,+ az éhínség+ és a járványos betegség által,+ ahogy Jehova megmondta arról a nemzetről, amely nem szolgálja Babilon királyát? 14 Ne hallgassatok azoknak a prófétáknak a szavára, akik azt mondják nektek: »Nem fogtok Babilon királyának szolgálni«,+ mert hazugságot prófétálnak nektek.+

15 »Mert nem küldtem őket – ez Jehova kijelentése –, hanem hazugságot prófétálnak a nevemben, hogy szétszórjalak benneteket, és elvesszetek ti is, meg a próféták is, akik prófétálnak nektek.«+”

16 A papokhoz és ehhez az egész néphez pedig így szóltam: „Ezt mondja Jehova: »Ne hallgassatok prófétáitok szavára, akik ilyeneket prófétálnak nektek: ’Jehova házának eszközeit hamarosan visszahozzák Babilonból!’+ Mert hazugságot prófétálnak nektek.+ 17 Ne hallgassatok rájuk! Szolgáljátok Babilon királyát, és élni fogtok!+ Miért legyen rommá e város? 18 Ha viszont próféták ők, és náluk van Jehova beszéde, akkor azt kérem, könyörögjenek a seregek Jehovájához, hogy azokat az eszközöket, amelyek még Jehova házában, Júda királyának házában* és Jeruzsálemben vannak, ne vigyék el Babilonba.«

19 Mert ezt mondja a seregek Jehovája az oszlopokról+, a tengerről,*+ a szállítókocsikról+, valamint az eszközökről, amelyek a városban maradtak, 20 amelyeket Nabukodonozor, Babilon királya nem vitt el, amikor Jeruzsálemből száműzetésbe hurcolta Jekóniást, Joákim fiát, Júda királyát Babilonba, és vele együtt Júda és Jeruzsálem minden előkelőjét is;+ 21 igen, ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene azokról az eszközökről, amelyek Jehova házában, Júda királyának házában* és Jeruzsálemben maradtak: 22 »Babilonba viszik azokat,+ és ott maradnak addig a napig, amelyen rájuk fordítom figyelmemet – ez Jehova kijelentése. – Akkor majd visszahozom azokat erre a helyre.«+”

28 Még ugyanabban az évben, Sedékiásnak+, Júda királyának uralkodása kezdetén, a 4. évben, az 5. hónapban, a Gibeonból+ való Hanánia próféta, Azzur fia így szólt hozzám Jehova házában a papok és az egész nép jelenlétében: 2 „Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Összetöröm Babilon királyának igáját.+ 3 Két éven belül visszahozom erre a helyre Jehova házának minden eszközét, amelyet Nabukodonozor, Babilon királya elvitt erről a helyről, és Babilonba hurcolt.+«” 4 „Visszahozom erre a helyre Jekóniást+, Joákim+ fiát, Júda királyát, és Júda összes száműzöttjét, aki Babilonba került+ – ez Jehova kijelentése –, mert összetöröm Babilon királyának igáját.”

5 Jeremiás próféta akkor szólt Hanánia prófétához a papok és az egész nép jelenlétében, akik ott álltak Jehova házában. 6 Jeremiás próféta így szólt: „Ámen!* Tegyen így Jehova! Teljesítse be Jehova a szavaidat, amelyeket prófétáltál, azáltal hogy visszahozza erre a helyre Jehova házának eszközeit és minden száműzöttet Babilonból! 7 De hallgasd meg, kérlek, ezt az üzenetet, amelyet a füled hallatára és az egész nép füle hallatára mondok! 8 Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, sok országról, nagy királyságokról, háborúról, veszedelemről és járványos betegségről prófétáltak. 9 Ha egy próféta békéről prófétál, és beteljesedik a szava, akkor megtudják, hogy valóban Jehova küldte őt.”

10 Erre Hanánia próféta levette Jeremiás próféta nyakáról az igarudat, és összetörte.+ 11 Hanánia akkor így szólt az egész nép jelenlétében: „Ezt mondja Jehova: »Így töröm le két éven belül Nabukodonozornak, Babilon királyának igáját minden nemzet nyakáról.«”+ Jeremiás próféta ezután elment onnan.

12 Miután Hanánia próféta letörte Jeremiás próféta nyakáról az igarudat, Jeremiás ezt az üzenetet kapta Jehovától: 13 „Menj, és mondd meg Hanániának: »Így szól Jehova: ’A fa igarudakat összetörted,+ de vas igarudakat csinálsz helyettük.’ 14 Mert ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: ’Vas igarudat teszek mindezeknek a nemzeteknek a nyakára, hogy Nabukodonozornak, Babilon királyának szolgáljanak, és szolgálni fogják őt.+ A mező vadjait is neki adom.+’«”

15 Jeremiás próféta ezután így szólt Hanánia+ prófétához: „Kérlek, figyelj, ó, Hanánia! Jehova nem küldött téged, te mégis rávetted ezt a népet arra, hogy hazugságban bízzon.+ 16 Ezért ezt mondja Jehova: »Eltávolítalak téged a föld színéről. Még ebben az évben meghalsz, mert lázadást szítottál Jehova ellen.«+”

17 Meg is halt Hanánia próféta még abban az évben, a 7. hónapban.

29 Ezek annak a levélnek a szavai, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a száműzött nép között lévő vének maradékának, a papoknak, a prófétáknak meg az egész népnek, akiket Nabukodonozor száműzetésbe hurcolt Jeruzsálemből Babilonba, 2 miután Jekóniás+ király, az anyakirályné*+, az udvari tisztviselők, Júda és Jeruzsálem fejedelmei, a mesteremberek és a fémművesek* elmentek Jeruzsálemből.+ 3 Elása, Sáfán+ fia, és Gemária, Hilkija fia, akiket Sedékiás+, Júda királya küldött Babilonba Nabukodonozorhoz, Babilon királyához, saját kezűleg adták át ezt a levelet. Ez állt benne:

4 „Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene mindazoknak a száműzötteknek, akiket Jeruzsálemből Babilonba száműzött: 5 »Építsetek házakat, és lakjatok bennük. Ültessetek kerteket, és egyétek a gyümölcsüket. 6 Nősüljetek meg, és legyenek fiaitok meg lányaitok. Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez lányaitokat, hogy nekik is legyenek fiaik és lányaik. Sokasodjatok ott, és ne fogyatkozzatok meg. 7 Mozdítsátok elő annak a városnak a békéjét, ahova száműztelek benneteket, és imádkozzatok érte Jehovához, mert ha ott béke lesz, akkor ti is békében lesztek.+ 8 Mert ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: ’Ne csapjanak be titeket a köztetek levő prófétáitok meg jósaitok,+ és ne figyeljetek oda az álmokra, amelyeket álmodnak, 9 hiszen „hazugságot prófétálnak nektek a nevemben. Nem küldtem őket”+ – ez Jehova kijelentése.’«”

10 „Mert ezt mondja Jehova: »Mihelyt eltelik Babilonban 70 év, rátok fordítom figyelmemet,+ és teljesítem ígéretemet: visszahozlak benneteket erre a helyre.«+

11 »Mert én jól tudom, hogy mi a szándékom veletek – ez Jehova kijelentése. – Azt akarom, hogy békében legyetek, és ne érjen csapás benneteket.+ Jövőt és reménységet akarok adni nektek.+ 12 Szólítani fogtok engem, eljöttök és imádkoztok hozzám, én pedig meghallgatlak benneteket.+«

13 »Kerestek majd engem, és megtaláltok,+ mert teljes szívetekből engem kerestek.+ 14 Engedni fogom, hogy megtaláljatok+ – ez Jehova kijelentése. – Egybegyűjtöm foglyaitokat, és összegyűjtelek titeket minden nemzetből és minden helyről, ahova szétszórtalak benneteket+ – ez Jehova kijelentése –, és visszahozlak arra a helyre, ahonnan száműztelek titeket.+«

15 De ti ezt mondjátok: »Adott nekünk Jehova prófétákat Babilonban.«

16 Ezért így szól Jehova a Dávid trónján ülő királyhoz,+ és az egész néphez, amely ebben a városban lakik, testvéreitekhez, akik nem mentek száműzetésbe veletek: 17 »Ezt mondja a seregek Jehovája: ’Kardot, éhínséget és járványos betegséget küldök rájuk,+ és olyanná teszem őket, amilyenek a rothadt* fügék, amelyek annyira rosszak, hogy ehetetlenek.+’«

18 »Karddal+, éhínséggel és járványos betegséggel űzöm őket, és a föld összes királyságában rettegést keltek miattuk;+ átokká, gyalázattá és döbbenet tárgyává teszem őket minden nemzetben, ahová szétszélesztem őket, olyasmivé, aminek láttán csak füttyentenek,+ 19 mert nem hallgattak szavaimra – ez Jehova kijelentése –, amelyeket szolgáim, a próféták által üzentem nekik, újra meg újra elküldve* őket.+«

»De ti nem figyeltetek«+ – ez Jehova kijelentése.

20 Ezért halljátok meg Jehova szavát mindnyájan, ti száműzöttek, akiket elküldtem Jeruzsálemből Babilonba. 21 Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene Ahábról, Kolája fiáról és Sedékiásról, Maáséja fiáról, akik hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben+: »Nabukodonozornak, Babilon királyának a kezébe adom őket, és ő lesújt rájuk a szemetek láttára. 22 És ami velük történik, azt átokba foglalja majd Júda minden száműzöttje Babilonban: ’Úgy tegyen veled Jehova, mint Sedékiással és Ahábbal, akiket tűzön pörkölt meg Babilon királya!’, 23 mert szégyenteljesen viselkedtek Izraelben:+ házasságtörést követtek el társaik feleségeivel, és hazugságot szóltak a nevemben, amelyet nem parancsoltam nekik.+

’Én tudom ezt, és tanú vagyok rá’+ – ez Jehova kijelentése.«”

24 „A nehelámi Semájának+ pedig mondd meg: 25 »Így szól a seregek Jehovája, Izrael Istene: ’A magad nevében leveleket küldtél Jeruzsálem egész népének, Sofóniás+ papnak, Maáséja fiának és minden papnak ezekkel a szavakkal: 26 „Jehova pappá tett téged Jójada pap helyébe, hogy felvigyázó légy Jehova házában, valamint minden őrült ember felett, aki prófétaként viselkedik, és hogy kalodába zárd és nyakbilincsbe verd az ilyet.+ 27 Akkor hát miért nem róttad meg az anatóti Jeremiást+, aki prófétaként viselkedik előttetek?+ 28 Hiszen még üzenetet is küldött nekünk Babilonba: »Hosszú ideig fog tartani a száműzetés! Építsetek házakat, és lakjatok bennük. Ültessetek kerteket, és egyétek a gyümölcsüket. . .+«”’«”

29 Amikor Sofóniás+ pap felolvasta ezt a levelet Jeremiás próféta füle hallatára, 30 akkor Jehova így szólt Jeremiáshoz: 31 „Üzend meg minden száműzöttnek: »Ezt mondja Jehova a nehelámi Semájáról: ’Mivel Semája prófétált nektek, holott én nem küldtem őt, és megpróbált rávenni benneteket, hogy hazugságban bízzatok,+ 32 ezért ezt mondja Jehova: „Megbüntetem a nehelámi Semáját és leszármazottait. Nem lesz senkije, aki életben maradna e nép között, és nem látja meg azt a jót, amit népemmel teszek – ez Jehova kijelentése –, mert lázadást szított Jehova ellen.”’«”

30 Jehova így szólt Jeremiáshoz: 2 „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Írd le egy könyvbe mindazokat a szavakat, amelyeket mondok neked. 3 Mert ’jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor egybegyűjtöm népemnek, Izraelnek és Júdának foglyait+ – így szól Jehova –, és visszahozom őket arra a földre, amelyet ősapáiknak adtam, és újra birtokba veszik azt.’+«”

4 Ezt mondta Jehova Izraelnek és Júdának.

 5 Így szól Jehova:

 6 Kérdezzétek csak meg, hogy vajon szülhet-e egy férfi.

Miért sápadt minden arc?

8 „És azon a napon – ez a seregek Jehovájának kijelentése –, letöröm az igát nyakadról, és szíjaidat* kettészakítom. Nem teszik őt* többé rabszolgájukká idegenek. 9 Jehovát, az Istenüket fogják szolgálni, és Dávidot, a királyukat, akit adok nekik.+”

11 „Mert én veled vagyok, hogy megmentselek – ez Jehova kijelentése. –

12 Mert ezt mondja Jehova:

„Nincsen gyógymód összeomlásodra.+

A sebed gyógyíthatatlan.

Nincsen gyógymód számodra.

14 Szenvedélyes szeretőid mind elfeledtek.+

Nem keresnek már többé.

15 Miért kiáltasz összeomlásod miatt?

Fájdalmad gyógyíthatatlan.

»Ez Sion, akit senki sem keres.«+”

18 Ezt mondja Jehova:

19 Hálaadás és nevetés hangja hallatszik majd belőlük.+

Megszaporítom őket, és nem fogyatkoznak meg.+

Minden elnyomóját megbüntetem.+

Közel engedem őt, és ő közeledni fog hozzám.”

„Máskülönben ki merne közeledni hozzám*? – ez Jehova kijelentése. –

22 Népem lesztek,+ én pedig Istenetek leszek.+”

Az utolsó napokban értitek meg ezt.+

31 „Abban az időben – ez Jehova kijelentése – Istenévé leszek Izrael minden családjának, ők pedig népemmé lesznek.”+

 2 Ezt mondja Jehova:

 3 Megjelent nekem a távolból Jehova, és ezt mondta:

„Örökké tartó szeretettel szerettelek téged.

Ezért vonzottalak odaadó szeretettel.*+

 4 Újjáépítelek még, és te újjáépülsz.+

 5 Újra szőlőket ültetsz Szamária hegyein.+

Ültetni fognak az ültetők, és élvezni fogják azok gyümölcsét.+

 6 Eljön a nap, amikor majd így kiáltanak az őrök Efraim hegyein:

»Gyertek, menjünk fel Sionba, Jehova Istenünkhöz!«+”

 7 Mert ezt mondja Jehova:

„Örömmel kiáltsatok Jákobnak!

Ujjongjatok örömötökben, mivel a nemzetek élén álltok!+

Hirdessétek! Dicsőítsétek Istent, és így szóljatok:

»Ó, Jehova, mentsd meg népedet, akik megmaradtak Izraelből!«+

 8 Visszahozom őket észak földjéről.+

Egybegyűjtöm őket a föld legtávolabbi részeiről.+

Nagy gyülekezetként térnek ide vissza.+

 9 Sírva jönnek majd.+

Vezetem őket, miközben jóindulatért esedeznek.

Mert én Izrael Atyja vagyok, Efraim pedig az elsőszülöttem.+”

12 Eljönnek majd, és örömmel kiáltanak Sion+ magaslatán.

Gyászukat ujjongásra fordítom.+

Megvigasztalom őket, és bánatukat örömre váltom.+

15 „Ezt mondja Jehova:

»Hang hallatszik Rámában+, siralom és keserves sírás:

Ráhel siratja fiait*.+

16 Ezt mondja Jehova:

Vissza fognak térni az ellenség földjéről.«+

17 »Van reményed a jövőre+ – ez Jehova kijelentése. –

Fiaid visszatérnek a területükre.«”+

18 „Jól hallottam Efraim kesergését:

19 Mert miután visszatértem, bűntudatot éreztem.+

Miután ráébredtem, mit tettem, bánatomban a combomra csaptam.

20 „Vajon nem drága fiam, nem szeretett gyermekem nekem Efraim?+

Mert bár gyakran ellene szólok, nem feledkezem meg róla.

Ezért mélyen* megindultam iránta.+

Bizony megszánom őt” – ez Jehova kijelentése.+

Figyelj az országútra, az útra, amelyen menned kell.+

Térj vissza, ó, Izrael szüze! Térj vissza ide, a városaidba!

22 Meddig ingadozol még, ó, hűtlen lány?!

23 Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: „Ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban, amikor visszahozom foglyaikat: »Áldjon meg téged Jehova, ó, igazságos lakóhely,+ ó, szent hegy!«+ 24 Júda és minden városa lakott lesz, földművesek és pásztorok élnek majd ott.+ 25 Felüdítem a megfáradtat*, és minden ellankadtat* megerősítek.+”

26 Erre fölébredtem, és kinyitottam a szememet. Édes volt az alvás nekem.

27 „Jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor bevetem Izrael házát és Júda házát ember magvával* és háziállat magvával.”+

28 „És ahogy éberen figyeltem arra, hogy gyomláljak, irtsak, romboljak, pusztítsak köztük, és bajt hozzak rájuk,+ úgy arra is éberen figyelek majd, hogy építsek és ültessek köztük+ – ez Jehova kijelentése. – 29 Azokban a napokban nem mondják többé: »Az apák ették a savanyú szőlőt, de az a fiakban hagyott savanyú szájízt*.«+ 30 Akkor majd mindenki a maga vétke miatt hal meg. Aki savanyú szőlőt eszik, az magának okoz savanyú szájízt.”

31 „Jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor új szövetséget kötök Izrael népével és Júda népével.+ 32 Ez nem olyan lesz, mint az a szövetség, amelyet ősapáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről.+ »Azt a szövetségemet ők megszegték,+ noha én uruk* voltam« – ez Jehova kijelentése.”

33 „Ez az a szövetség, amelyet Izrael népével kötök azok után a napok után: törvényemet bensőjükbe helyezem,+ és a szívükbe írom.+ Én Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek”+ – ez Jehova kijelentése.

34 „Nem tanítja többé senki a társát vagy a testvérét, így szólva: »Ismerjétek meg Jehovát!«,+ mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig+ – ez Jehova kijelentése. – Mert megbocsátom vétküket, és nem emlékezem többé bűnükre.”+

37 Ezt mondja Jehova: „»Ha meg lehet mérni az eget odafent, és ki lehet kutatni a föld alapjait odalent, akkor én is elvetem Izrael minden utódját mindazért, amit tettek« – ez Jehova kijelentése.”+

38 „Jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor felépül a város+ Jehovának a Hanánel tornyától+ a Szeglet kapuig+. 39 És a mérőzsinór+ kijjebb megy egyenesen a Gáreb dombjáig, és elkanyarodik Góa felé. 40 A tetemek és a hamu* egész völgye és az egész teraszos föld a Kidron völgyéig+, egészen a Ló kapu+ szegletéig kelet felé, szent lesz Jehovának+. Soha többé nem gyomlálják ki vagy rombolják le.”

32 Jeremiás ezt az üzenetet kapta Jehovától Sedékiásnak, Júda királyának 10. évében, vagyis Nabukodonozor 18. évében.+ 2 Abban az időben Babilon királyának hadserege ostrom alatt tartotta Jeruzsálemet, Jeremiás próféta pedig őrizet alatt volt az Őrség udvarában+, amely Júda királyának házában* van. 3 Sedékiás, Júda királya ugyanis őrizet alá helyezte őt,+ ezt mondva: „Miért prófétálsz te ilyeneket: »Ezt mondja Jehova: ’Babilon királyának a kezébe adom ezt a várost, ő pedig elfoglalja,+ 4 és Sedékiás, Júda királya sem menekül meg a káldeusok kezéből, mert biztosan Babilon királyának a kezébe kerül, és szemtől szemben beszélni fog vele.’«+ 5 »Babilonba viszi Sedékiást, ő pedig ott marad mindaddig, míg rá nem fordítom figyelmemet« – ez Jehova kijelentése. »Bár harcoltok a káldeusok ellen, nem jártok sikerrel.«+”

6 Jeremiás ezt mondta: „Jehova így szólt hozzám: 7 »Hanamel, Sallumnak, a nagybátyádnak* a fia eljön hozzád, és ezt mondja: ’Vedd meg magadnak az anatóti+ szántóföldemet, mert téged illet meg először a kiváltás joga+.’«”

8 Hanamel, a nagybátyám fia el is jött hozzám az Őrség udvarába, ahogy azt Jehova megmondta, és így szólt hozzám: „Vedd meg, kérlek, az anatóti szántóföldemet, amely Benjámin földjén van, mert téged illet a tulajdonjog és a kiváltás joga. Vedd meg magadnak.” Akkor felismertem, hogy Jehova akaratából történt ez.

9 Megvettem hát az anatóti szántóföldet Hanameltől, a nagybátyám fiától. Kimértem neki a pénzt:+ 7 sekelt* és 10 ezüstöt. 10 Aztán szerződést írtam róla,+ lepecsételtem, tanúkat+ hívtam, és kimértem a mérlegen a pénzt. 11 Fogtam az adásvételi szerződést, a törvény és a jogi előírások szerint lepecsételt példányt is, meg azt is, ami nem volt lepecsételve, 12 és átadtam Báruknak+, Néria fiának,+ aki Mahásiás fia volt. Mindez a nagybátyám fiának, Hanamelnek, az adásvételi szerződést aláíró tanúknak és mindazon zsidóknak a jelenlétében történt, akik az Őrség udvarában+ ültek.

13 Ekkor a jelenlétükben megparancsoltam Báruknak: 14 „Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Fogd ezeket a szerződéseket, ezt az adásvételi szerződést, mely le van pecsételve, meg azt is, ami nincs lepecsételve, és tedd őket egy cserépedénybe, hogy hosszú ideig megmaradjanak.« 15 Mert ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Fognak még házakat, földeket és szőlőket vásárolni ebben az országban.«+”

16 Miután átadtam az adásvételi szerződést Báruknak, Néria fiának, így imádkoztam Jehovához: 17 „Ó, legfőbb Úr, Jehova! Te alkottad az eget és a földet nagy erőddel+ és kinyújtott karoddal. Semmi sem lehetetlen neked, 18 aki odaadó szeretettel bánsz ezrekkel, de megfizetsz az apák vétkéért a fiaiknak*.+ Te vagy az igaz Isten, a nagy és erős Isten, akinek seregek Jehovája a neve. 19 Nagyszerűek a szándékaid, és hatalmas tetteket viszel véghez.+ Figyelemmel kíséred az emberek minden útját,+ hogy mindenkinek a maga útjai és tettei szerint fizess.+ 20 Jeleket és csodákat tettél Egyiptom földjén, melyek mind a mai napig ismertek, és így nevet szereztél magadnak Izraelben is, meg az emberek között is,+ és így van ez ma is. 21 Kihoztad népedet, Izraelt Egyiptom földjéről jelekkel és csodákkal, erős kézzel és kinyújtott karral, és rettegést keltő tettekkel.+

22 Idővel nekik adtad ezt a földet, amely felől megesküdtél, hogy ősapáiknak adod:+ egy tejjel és mézzel folyó földet.+ 23 Be is vonultak, és birtokba vették, de nem hallgattak szavadra, és nem tartották be a törvényedet. Egyetlen parancsolatodnak sem tettek eleget, ezért rájuk hoztad mindezt a veszedelmet.+ 24 Emberek jöttek a városhoz, és ostromsáncokat építettek, hogy elfoglalják azt.+ Az pedig kard+, éhínség és járványos betegség+ miatt az ellene harcoló káldeusok kezébe fog kerülni. Bekövetkezett mindaz, amit megmondtál, ahogy azt látod is. 25 Te mégis azt mondtad nekem, ó, legfőbb Úr, Jehova: »Vedd meg magadnak a földet pénzen, és hívj tanúkat«, noha a város biztosan a káldeusok kezébe fog kerülni.”

26 Akkor Jehova így szólt Jeremiáshoz: 27 „Én vagyok Jehova, minden ember* Istene. Van-e bármi is, ami lehetetlen volna nekem? 28 Ezt mondja hát Jehova: »Ezt a várost a káldeusok kezébe és Nabukodonozornak, Babilon királyának a kezébe adom, ő pedig elfoglalja.+ 29 Bejönnek a káldeusok, akik harcolnak e város ellen, lángba borítják, és fölégetik+ azokkal a házakkal együtt, amelyeknek a tetején az emberek Baálnak áldoztak, és más isteneknek öntöttek italáldozatokat, hogy bosszantsanak engem.+«

30 »Mert Izrael és Júda népe fiatalságuktól fogva csak azt teszik, amit rossznak tartok;+ Izrael népe folyton csak bosszant keze munkájával – ez Jehova kijelentése. – 31 Ez a város attól a naptól fogva, hogy felépült, mind a mai napig csak haragra ingerel és feldühít,+ hogy eltávolítsam színem elől+ 32 mindazon gonoszság miatt, amivel Izrael és Júda népe, a királyaik+, fejedelmeik+, papjaik, prófétáik+, valamint Júda emberei és Jeruzsálem lakosai bosszantottak engem. 33 Hátukat fordították felém, és nem arcukat,+ pedig újra meg újra* megpróbáltam tanítani őket, de egyikük sem figyelt, hogy elfogadta volna a fegyelmezést.+ 34 Utálatos bálványaikat elhelyezték abban a házban, amely a nevemet viseli, hogy beszennyezzék azt.+ 35 Ezenkívül felépítették Baál magaslatait a Hinnom fiának völgyében*+, hogy fiaikat és lányaikat elégessék Moloknak,+ amit nem parancsoltam nekik.+ Soha fel sem ötlött a szívemben,* hogy ilyen utálatosságot cselekedjenek, és így bűnbe vigyék Júdát.«

36 Ezért így szól Jehova, Izrael Istene erről a városról, amelyről azt mondjátok, hogy Babilon királyának kezébe kerül a kard, az éhínség és a járványos betegség által: 37 »Egybegyűjtöm őket minden országból, ahova szétszórtam őket haragomban, dühömben és nagy felháborodásomban,+ és visszahozom őket erre a helyre, és gondom lesz rá, hogy biztonságban lakjanak.+ 38 Népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek.+ 39 Egységessé teszem szívüket+ és tetteiket, hogy mindig mélységesen tiszteljenek* engem, és jó dolguk legyen nekik is, és gyermekeiknek is őutánuk.+ 40 És örökké tartó szövetséget kötök velük:+ nem hagyok fel azzal, hogy jót tegyek velük.+ Arra indítom a szívüket, hogy mélységesen tiszteljenek* engem, és így ne forduljanak el tőlem.+ 41 Ujjongani fogok amiatt, hogy jót teszek velük,+ és szilárdan elültetem őket ezen a földön,+ teljes szívemmel, teljes lelkemmel*.«”

42 „Mert ezt mondja Jehova: »Ahogy elhoztam erre a népre mindezt a nagy veszedelmet, úgy hozom el rájuk mindazt a jót*, amit nekik ígérek.+ 43 Fognak még földeket vásárolni ebben az országban,+ noha azt mondjátok: ’Pusztaság ez, ahol nincsen ember, se állat. A káldeusok kezébe került.’«

44 »Földeket vesznek majd pénzen, adásvételi szerződéseket írnak azokról, lepecsételik, és tanúkat hívnak Benjámin földjén,+ Jeruzsálem környékén, Júda városaiban,+ a hegyvidék városaiban, a síkság városaiban+ és a délen fekvő városokban, mert visszahozom foglyaikat+« – ez Jehova kijelentése.”

33 Jehova másodszor is szólt Jeremiáshoz, miközben az még őrizet alatt volt az Őrség udvarában+, ezekkel a szavakkal: 2 „Ezt mondja Jehova, a föld alkotója, Jehova, aki megformálta és megszilárdította azt; az ő neve Jehova: 3 »Kiálts hozzám, és én válaszolok neked. Készséggel elmondok neked nagy és felfoghatatlan dolgokat, amelyeket nem ismersz.+«”

4 „Mert ezt mondja Jehova, Izrael Istene e város házairól és Júda királyainak házairól, amelyeket lerombolnak az ostromsáncok és a kard miatt,+ 5 valamint azokról, akik harcba szállnak a káldeusokkal, és megtöltik ezeket a helyeket azoknak a tetemeivel, akikre lesújtottam haragomban és dühömben, akiknek gonoszsága miatt hátat fordítok ennek a városnak: 6 »Gyógyulást szerzek neki,+ és helyreállítom az egészségét. Meggyógyítom őket, bőséges békét és igazságot adok nekik+. 7 Visszahozom Júda foglyait és Izrael foglyait;+ megerősítem őket, és olyanok lesznek, mint kezdetben.+ 8 Megtisztítom őket minden bűnüktől, amelyet elkövettek ellenem,+ és megbocsátom minden bűnüket és törvényszegésüket, amelyet elkövettek ellenem.+ 9 A város hírnevet, örömet, dicséretet és gyönyörűséget szerez majd nekem a föld minden nemzete előtt, amelyek meghallják mindazt a jót, amit teszek velük.+ Rettegni és remegni+ fognak mindazon jó és béke miatt, amelyet adok neki.«”+

10 „Ezt mondja Jehova: »Ezen a helyen, amelyről azt mondjátok majd, hogy kietlen, ahol nincsen ember, se háziállat, Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, amelyek elhagyatottak, és ahol nincsen ember, se lakó, se háziállat, hallatszani fog még 11 ujjongás hangja és öröm hangja,+ vőlegény hangja és menyasszony hangja, azoknak hangja, akik ezt mondják: ’Adjatok hálát a seregek Jehovájának, mert Jehova jó,+ odaadó szeretete örökké tart!’+«

»Hálaáldozatot hoznak majd Jehova házába,+ mert visszahozom a föld foglyait, és olyanok lesznek, mint kezdetben« – így szól Jehova.”

12 „Ezt mondja a seregek Jehovája: »Ezen a kietlen helyen – ahol nincsen ember, se háziállat – és minden városában lesz még legelő, ahol a pásztorok a nyájukat pihentetik.«+

13 »A hegyvidék városaiban, a síkság városaiban, a délen fekvő városokban, Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén+ és Júda városaiban+ is át fognak még menni a nyájak annak keze alatt, aki megszámolja őket« – így szól Jehova.”

14 „Jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor teljesítem az ígéretet, amelyet Izrael népéről és Júda népéről mondtam.+ 15 Azokban a napokban és abban az időben egy igazságos sarjat*+ adok Dávidnak. Ő majd jogot és igazságot szolgáltat az országban.+ 16 Azokban a napokban Júda megszabadul,+ és Jeruzsálem biztonságban lakik majd.+ Így fogják hívni: Jehova az igazságosságunk.+”

17 „Mert ezt mondja Jehova: »Mindig lesz Dávidnak leszármazottja, aki Izrael trónján fog ülni.+ 18 A lévita papok között is mindig lesz olyan férfi, aki előttem áll, hogy égőáldozatot mutasson be, gabonaáldozatot égessen, és egyéb áldozatokat ajánljon fel.«”

19 Jehova újból szólt Jeremiáshoz: 20 „Ezt mondja Jehova: »Ha majd fel tudjátok bontani a nappallal kötött szövetségemet és az éjszakával kötött szövetségemet, hogy ne legyen se nappal, se éjszaka a maga idejében,+ 21 akkor felbomolhat a szolgámmal, Dáviddal kötött szövetségem is+ – hogy ne legyen fia, aki királyként uralkodjon a trónján+ –, valamint szolgáimmal, a lévita papokkal kötött szövetségem is.+ 22 Ahogy az ég serege megszámlálhatatlan, és a tenger homokja is mérhetetlen, úgy sokasítom meg szolgámnak, Dávidnak az utódait* és a nekem szolgáló lévitákat.«”

23 Jehova ismét szólt Jeremiáshoz: 24 „Nem vetted észre, mit beszél ez a nép? Ezt mondják: »Jehova elveti a két családot, amelyet kiválasztott.« Népemmel tiszteletlenül bánnak, és már nem tekintenek rájuk nemzetként.

25 Ezt mondja Jehova: »Amilyen biztos, hogy megkötöttem szövetségemet a nappallal és az éjszakával,+ és megszabtam az ég és a föld törvényeit*,+ 26 olyan biztos, hogy sosem vetem el Jákobnak és az én szolgámnak, Dávidnak az utódait*, és utódai* közül választok uralkodókat Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai* fölé. Mert visszahozom foglyaikat,+ és megszánom őket.«+”

34 Jehova így szólt Jeremiáshoz, amikor Nabukodonozor, Babilon királya, annak egész serege és a föld minden királysága, mely az uralma alatt állt, valamint az összes nép harcolt Jeruzsálem és minden városa ellen:+

2 „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Menj, és mondd meg Sedékiásnak+, Júda királyának: ’Ezt mondja Jehova: „Babilon királyának a kezébe adom ezt a várost, és ő felégeti.+ 3 Te sem menekülsz meg a kezéből, mert bizony elfognak, és átadnak neki.+ Szemtől szemben állsz majd Babilon királyával, és ő személyesen beszél veled, te pedig Babilonba mész.”+ 4 De halld meg Jehova szavát, ó, Sedékiás, Júda királya: „Ezt mondja rólad Jehova: »Nem kard által halsz meg. 5 Békében fogsz meghalni,+ és füstölőszert fognak égetni* neked, mint ahogy apáidnak is, a korábbi királyoknak, akik előtted voltak. Így siratnak majd: ’Jaj, uram!’, mert ’én mondtam ki e szót’ – ez Jehova kijelentése.«”’«”

6 Jeremiás próféta aztán elmondta mindezt Sedékiásnak, Júda királyának Jeruzsálemben, 7 amikor Babilon királyának hadserege harcolt Jeruzsálem ellen és Júda minden megmaradt városa ellen,+ vagyis Lákis+ és Azeka+ ellen; ugyanis csak ezek a megerősített városok maradtak meg Júda városai közül.

8 Jehova üzenetet küldött Jeremiásnak, miután Sedékiás király szövetséget kötött a Jeruzsálemben levő egész néppel, hogy hirdessenek szabadulást,+ 9 és mindenki engedje szabadon a héber rabszolgáját, férfit és nőt, hogy senki se tartsa rabszolgaságban a zsidó társát. 10 Engedelmeskedett is minden fejedelem és az egész nép. Szövetséget kötöttek, mely szerint mindenki szabadon engedi a rabszolgáját, férfit és nőt, és nem tartják őket tovább rabszolgaságban. Engedelmeskedtek hát, és elengedték őket. 11 De később visszahozták a rabszolgáikat meg a rabszolganőiket, akiket már szabadon engedtek, és újból rabszolgaságra kényszerítették őket. 12 Jehova tehát üzent Jeremiásnak, és Jehova üzenete így hangzott:

13 „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Szövetséget kötöttem ősapáitokkal azon a napon,+ amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről, ahol rabszolgák voltak,+ és ezt mondtam: 14 ’Hét év elteltével mindegyikőtök engedje el a héber testvérét, akit eladtak neked, és aki hat éven át szolgált neked. Engedd szabadon!’+ Ám ősapáitok nem hallgattak rám, fülük botját sem mozdították. 15 Ti pedig nemrég* megtértetek, és azt tettétek, amit helyesnek tartok, hiszen szabadulást hirdettetek a társaitoknak, és szövetséget kötöttetek előttem abban a házban, amely a nevemet viseli. 16 De aztán meggondoltátok magatokat, és megszentségtelenítettétek a nevemet,+ mivel visszahoztátok a rabszolgáitokat és rabszolganőiteket, akiket szabadon engedtetek kívánságuk* szerint, és újból rabszolgaságra kényszerítettétek őket.«

17 Ezért így szól Jehova: »Ti nem engedelmeskedtetek nekem, hogy szabadulást hirdetett volna mindenki a testvérének és a társának.+ Ezért én fogok szabadulást hirdetni nektek – ez Jehova kijelentése –, de kardra, járványos betegségre és éhínségre!+ A föld összes királyságában rettegést keltek miattatok.+ 18 És ez történik majd azokkal, akik megszegték szövetségemet – vagyis nem tartották meg a szövetség szavait, amelyet előttem kötöttek, amikor kettévágták a borjút, és átmentek a két része között+ –, 19 tehát Júda fejedelmeivel, Jeruzsálem fejedelmeivel, az udvari tisztviselőkkel, a papokkal és az ország egész népével, akik átmentek a borjú két része között: 20 átadom őket ellenségeiknek és azoknak, akik az életükre* törnek, és hulláik az ég madarainak és a föld állatainak lesznek eledelévé.+ 21 Sedékiást, Júda királyát és a fejedelmeit odaadom ellenségeik kezébe, az életükre* törők kezébe és a babiloni király hadseregének kezébe,+ akik elvonulnak tőletek.+«

22 »Parancsot adok – ez Jehova kijelentése –, és visszahozom őket ehhez a városhoz. Harcolni fognak ellene, elfoglalják és fölégetik.+ Júda városait pusztasággá teszem, és nem lesz lakójuk.«+”

35 Jehova így szólt Jeremiáshoz Joákimnak+, Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban: 2 „Menj el a rékábiták+ házához, beszélj velük, és vidd be őket Jehova házába, az egyik étkezőbe*, majd kínáld meg őket borral.”

3 Elvittem hát Jaazánját, Habaccinja fiának, Jeremiásnak a fiát a testvéreivel és minden fiával, valamint a rékábiták egész háznépét 4 Jehova házába. Bevittem őket abba az étkezőbe, amely az igaz Isten emberének, Hanánnak a fiaié volt, aki Igdaliásnak volt a fia. Ez a fejedelmek étkezője mellett volt, amely Maáséjának, a kapuőr Sallum fiának az étkezője fölött volt. 5 Azután borral teli poharakat és kelyheket tettem a rékábiták házának férfiai elé, és így szóltam hozzájuk: „Igyatok bort!”

6 Ők azonban ezt mondták: „Nem iszunk bort, mert Jonadáb+ ősapánk, Rékáb fia megparancsolta nekünk: »Soha ne igyatok bort, se ti, se a fiaitok! 7 Ne építsetek házat, ne vessetek vetőmagot, ne ültessetek szőlőt, és ne is szerezzetek szőlőföldet! Ehelyett mindig sátrakban lakjatok, hogy sokáig éljetek azon a földön, amelyen idegenek vagytok.« 8 Mi tehát engedelmeskedünk Jonadábnak, Rékáb ősapánk fiának mindenben, amit megparancsolt nekünk. Ezért sohasem iszunk bort, sem mi, sem a feleségeink, sem a fiaink és a lányaink. 9 Továbbá nem építünk lakóházakat, és szőlőnk, földünk és vetőmagunk sincs. 10 Sátrakban lakunk, és engedelmeskedünk mindannak, amit Jonadáb ősapánk parancsolt nekünk. 11 De amikor Nabukodonozor, Babilon királya felvonult az ország ellen,+ ezt mondtuk: »Gyertek, menjünk be Jeruzsálembe, hogy elmeneküljünk a káldeusok és a szírek hadserege elől!« És most Jeruzsálemben lakunk.”

12 Jehova ekkor így szólt Jeremiáshoz: 13 „Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Menj, és mondd meg Júda embereinek és Jeruzsálem lakosainak: ’Hát nem figyelmeztettelek titeket szüntelenül arra, hogy hallgassatok szavamra?+ – ez Jehova kijelentése. – 14 Jonadáb, Rékáb fia megparancsolta a leszármazottainak, hogy ne igyanak bort, és ők így is tettek: nem ittak bort mind a mai napig, ezáltal engedelmeskedtek ősapjuknak.+ De amikor én újra meg újra* szóltam hozzátok, ti nem hallgattatok rám.+ 15 Újra meg újra* elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat,+ így szólva: „Kérlek benneteket, térjen meg mindegyikőtök gonosz útjáról,+ és tegye azt, ami helyes! Ne járjatok más istenek után, és ne szolgáljátok őket! Akkor majd azon a földön laktok, amelyet nektek és ősapáitoknak adtam.”+ De ti a fületek botját sem mozdítottátok, és nem hallgattatok rám. 16 Bezzeg Jonadábnak, Rékáb fiának a leszármazottai megtartották az ősapjuktól kapott parancsot!+ Ám ez a nép nem hallgat rám.’«”

17 „Ezért ezt mondja Jehova, a seregek Istene, Izrael Istene: »Elhozom Júdára és Jeruzsálem összes lakosára mindazt a veszedelmet, amire figyelmeztettem őket.+ Mert beszéltem hozzájuk, de ők nem figyeltek, szóltam, de nem feleltek.«”+

18 A rékábiták háznépéhez pedig így szólt Jeremiás: „Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Mivel ti engedelmeskedtetek Jonadáb ősapátoknak, és most is megtartjátok minden parancsát, és pontosan azt teszitek, amit parancsolt nektek, 19 ezért ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: ’Mindig lesz Jonadábnak, Rékáb fiának leszármazottja, aki előttem fog szolgálni.’«”

36 Joákimnak+, Jósiás fiának, Júda királyának a 4. évében Jehova így szólt Jeremiáshoz: 2 „Fogj egy tekercset*, és írd le rá mindazokat a szavakat, amelyeket kijelentettem neked Izrael, Júda+ és minden nemzet+ ellen az első naptól fogva, hogy szóltam hozzád Jósiás napjaiban, mind a mai napig.+ 3 Így amikor a Júda népéből valók hallanak majd mindarról a csapásról, amelyet el akarok hozni rájuk, talán megtérnek gonosz útjaikról, hogy megbocsáthassam vétküket és bűnüket.+”

4 Jeremiás akkor hívta Bárukot+, Néria fiát, és lediktálta mindazokat a szavakat, amelyeket Jehova mondott neki. Báruk pedig leírta azokat a tekercsre*.+ 5 Akkor Jeremiás parancsot adott Báruknak: „Nekem nem engedik, hogy bemenjek Jehova házába. 6 Ezért neked kell bemenned, és felolvasnod a tekercsből Jehova szavait, melyeket lediktáltam neked. Olvasd fel azokat a Jehova házában levő nép füle hallatára a böjt napján; ezáltal felolvasod azokat Júda egész népének, akik eljönnek a városaikból. 7 Talán eljut Jehovához a kegyéért való könyörgésük, és mindegyikük megtér gonosz útjáról, mert Jehova megmondta, hogy nagyon haragszik és nagyon dühös erre a népre.”

8 Báruk, Néria fia pedig megtette mindazt, amit Jeremiás próféta parancsolt neki: felolvasta a tekercsből* Jehova szavait Jehova házában.+

9 Joákimnak+, Jósiás fiának, Júda királyának az 5. évében, a 9. hónapban Jeruzsálem egész népe, és mindazok, akik Júda városaiból Jeruzsálembe jöttek, böjtöt hirdettek Jehova előtt.+ 10 Akkor Báruk az egész nép füle hallatára felolvasta a tekercsből* Jeremiás szavait Jehova házában, Gemária+ étkezőjében* – aki Sáfánnak+, a másolónak volt a fia –, a felső udvarban, Jehova háza új kapujának bejáratánál+.

11 Amikor Mikája, Sáfán fiának, Gemáriának a fia meghallotta Jehovának a tekercsben* feljegyzett szavait, 12 lement a király házába*, a titkár helyiségébe. Ott ült az összes fejedelem*: Elisáma+, a titkár; Delája, Semája fia; Elnátán+, Akbór+ fia; Gemária, Sáfán fia; Sedékiás, Hanánia fia; meg a többi fejedelem. 13 Mikája elmondott nekik mindent, amit akkor hallott, amikor Báruk a nép füle hallatára felolvasott a tekercsből*.

14 Ekkor az összes fejedelem elküldte Bárukhoz Jehudit, Netánia fiát, aki Kúsi fiának, Selémiának volt a fia, ezekkel a szavakkal: „Gyere, és hozd el magaddal a tekercset, amelyből felolvastál a nép füle hallatára!” Báruk, Néria fia tehát fogta a tekercset, és elment hozzájuk. 15 Ők ezt mondták neki: „Ülj le, kérünk, és olvasd fel nekünk.” Báruk pedig felolvasta.

16 Miután végighallgattak minden szót, rettegve néztek egymásra, és így szóltak Bárukhoz: „Okvetlenül el kell mondanunk a királynak ezeket a szavakat.” 17 Megkérdezték még Báruktól: „Kérjük, mondd el nekünk, hogyan írtad le ezeket a szavakat! Jeremiás diktálta le neked?” 18 Báruk így felelt nekik: „Igen, Jeremiás diktálta le nekem ezeket a szavakat, én pedig leírtam a tekercsre* tintával.” 19 A fejedelmek így szóltak Bárukhoz: „Menj, rejtőzz el te is, és Jeremiás is! Senki meg ne tudja, hol vagytok!”+

20 Akkor bementek a királyhoz az udvarba, a tekercset pedig biztonságba helyezték Elisámának, a titkárnak a helyiségében. És elmondtak mindent a királynak, amit hallottak.

21 A király erre elküldte Jehudit+, hogy hozza el a tekercset, és ő el is hozta Elisámának, a titkárnak a helyiségéből. Majd Jehudi elkezdte olvasni a király és mindazon fejedelmek füle hallatára, akik a király mellett álltak. 22 A király pedig a téli házban ült a 9. hónapban*, és tűz égett előtte a szénserpenyőben. 23 Amint Jehudi elolvasott három-négy hasábot, a király mindig levágta azt a részt a titkár késével, és bedobta a szénserpenyő tüzébe, mígnem az egész tekercs a tűzbe került. 24 És nem rettegtek; nem szaggatta meg a ruháját sem a király, sem senki a szolgái közül, akik hallották mindezeket a szavakat. 25 Igaz, Elnátán+, Delája+ és Gemária+ könyörögtek a királynak, hogy ne égesse el a tekercset, de ő nem hallgatott rájuk. 26 Sőt, a király megparancsolta Jerahméelnek, a király fiának, Serájának, Azriel fiának, és Selémiának, Abdéel fiának, hogy fogják el Bárukot, a titkárt, és Jeremiás prófétát. Jehova azonban elrejtette őket.+

27 Jehova ismét szólt Jeremiáshoz, miután a király elégette a tekercset, amely azokat a szavakat tartalmazta, amelyeket Jeremiás diktált le Báruknak:+ 28 „Fogj egy másik tekercset, és írd le rá ugyanazokat a szavakat, amelyek az első tekercsen voltak, és amelyet Joákim, Júda királya elégetett.+ 29 Joákim, Júda királya ellen pedig így szólj: »Ezt mondja Jehova: ’Te elégetted ezt a tekercset, és ezt mondtad: „Miért írtad rá azt, hogy Babilon királya eljön, és elpusztítja ezt az országot, és nem hagy benne sem embert, sem állatot?”+ 30 Jehova ezért ezt mondja Júda királya, Joákim ellen: „Nem lesz senkije, aki Dávid trónján ülne,+ a holtteste pedig ki lesz téve a nappali hőségnek és az éjszakai fagynak.+ 31 Számadásra vonom őt is, a leszármazottait* is, és szolgáit is vétkükért. Elhozom rájuk és Jeruzsálem lakosaira és Júda embereire mindazt a veszedelmet, amit kimondtam rájuk,+ de ők nem figyeltek.+”’«”

32 Jeremiás ekkor fogott egy másik tekercset, és odaadta Báruknak, a titkárnak,+ Néria fiának. Ő pedig leírta rá, amit Jeremiás diktált neki, annak a tekercsnek* minden szavát, amelyet Joákim, Júda királya elégetett.+ És még sok hasonló gondolat lett hozzáfűzve.

37 Kóniás*+, Joákim fia helyett Sedékiás+ király, Jósiás fia kezdett uralkodni, mivel Nabukodonozor, Babilon királya őt tette királlyá Júda földjén.+ 2 De sem ő, sem a szolgái, sem az ország népe nem hallgatott Jehova szavaira, amelyeket Jeremiás próféta által mondott.

3 És Sedékiás király elküldte Jeremiás prófétához Jehukált+, Selémia fiát, és Sofóniást+, Maáséja pap fiát, ezekkel a szavakkal: „Kérlek, imádkozz értünk Jehova Istenünkhöz!” 4 Jeremiás pedig szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe.+ 5 A fáraó hadserege pedig elindult Egyiptomból,+ és amikor a Jeruzsálemet ostromló káldeusok meghallották ennek hírét, elvonultak Jeruzsálem alól.+ 6 Akkor Jehova így szólt Jeremiás prófétához: 7 „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Így szóljatok Júda királyához, aki hozzám küldött titeket, hogy megkérdezzetek engem: ’A fáraó hadserege, amely azért jön, hogy segítsen nektek, vissza fog térni országába, Egyiptomba.+ 8 A káldeusok viszont visszajönnek, és harcolni fognak e város ellen, elfoglalják, és felégetik.+’ 9 Így szól Jehova: ’Ne ámítsátok magatokat*, ezt mondva: „El fognak menni tőlünk a káldeusok”, mert nem fognak elmenni. 10 Még ha legyőznétek is az ellenetek harcoló káldeusok egész hadseregét, és csak sebesült emberek maradnának közülük, akkor is fölkelnének a sátrukból, és fölégetnék ezt a várost.+’«”

11 Amikor a káldeusok hadserege elvonult Jeruzsálem alól a fáraó hadserege miatt,+ 12 Jeremiás útnak indult Jeruzsálemből Benjámin földjére,+ hogy megkapja ott a részét a nép között. 13 Ám amikor a Benjámin kapuhoz ért, az őrség fölé kinevezett tisztviselő, név szerint Jériás, Hanánia fiának, Selémiának a fia, megragadta Jeremiás prófétát, és így szólt: „Te a káldeusokhoz akarsz pártolni!” 14 De Jeremiás ezt mondta: „Nem igaz! Nem akarok a káldeusokhoz pártolni.” Ám az oda se figyelt rá. Jériás tehát őrizetbe vette Jeremiást, és bevitte a fejedelmekhez. 15 A fejedelmek pedig dühösek voltak Jeremiásra,+ ezért megverték őt, és bebörtönözték*+ Jonatánnak, a titkárnak a házába, melyet korábban már átalakítottak börtönné. 16 Jeremiás a börtön egyik cellájába* került, és sok napon át ott maradt.

17 Sedékiás király aztán érte küldött, és titokban kérdéseket tett fel neki a házában*.+ Ezt kérdezte: „Jött-e üzenet Jehovától?” Jeremiás erre ezt mondta: „Jött bizony!” Majd így folytatta: „Babilon királyának a kezébe kerülsz!”+

18 Jeremiás még ezt is mondta Sedékiás királynak: „Mit vétettem ellened, a szolgáid ellen és e nép ellen, hogy börtönbe vetettetek? 19 Hol vannak most a prófétáitok, akik így prófétáltak nektek: »Nem jön fel ellenetek és ez ellen az ország ellen Babilon királya.«+ 20 Most azért, kérlek, figyelj, ó, uram, királyom! Kérlek, hallgasd meg a jóindulatodért való könyörgésemet! Ne küldj vissza Jonatánnak, a titkárnak a házába,+ különben ott fogok meghalni.+” 21 Sedékiás király ezért elrendelte, hogy Jeremiást az Őrség udvarában+ helyezzék őrizet alá. Naponta adtak neki egy kerek cipót a pékek utcájából,+ míg el nem fogyott a kenyér a városban.+ És Jeremiás az Őrség udvarában maradt.

38 Sefátia, Mattán fia, Gedália, Pashúr fia, Jukál+, Selémia fia, és Pashúr+, Malkija fia pedig meghallotta azokat a szavakat, amelyeket Jeremiás mondott az egész népnek, amikor is így szólt: 2 „Ezt mondja Jehova: »Aki itt marad a városban, az meghal a kard, az éhínség és a járványos betegség miatt.+ De aki megadja magát* a káldeusoknak, az életben marad, zsákmányul kapja az életét,* és élni fog.«+ 3 Ezt mondja Jehova: »Ez a város biztosan a babiloni király hadseregének a kezébe kerül, és ő elfoglalja azt.«+”

4 A fejedelmek ezért így szóltak a királyhoz: „Kérjük, add halálra ezt az embert,+ mert azzal, hogy ilyeneket mond, aláássa a városban megmaradt katonák harci szellemét,* valamint az egész népét is. Mert ez az ember nem a békéjét, hanem a vesztét keresi ennek a népnek.” 5 Sedékiás király erre így válaszolt: „A kezetekben van, hiszen a király sem tud megállítani titeket.”

6 Megfogták hát Jeremiást, és bedobták Malkijának, a király fiának a víztárolójába, amely az Őrség udvarában+ volt. Köteleken engedték le. A víztárolóban pedig nem volt víz, csak sár, és Jeremiás belesüllyedt a sárba.

7 De az etióp Ebed-Melek+, egy eunuch* a király házában*, meghallotta, hogy Jeremiást a víztárolóba vetették. A király pedig éppen a Benjámin kapuban+ ült, 8 ezért Ebed-Melek kiment a király házából*, és így szólt a királyhoz: 9 „Ó, uram, királyom! Azok az emberek gonoszul bántak Jeremiás prófétával. Bedobták a víztárolóba, és meg fog halni ott az éhínség miatt, hiszen már nincs kenyér a városban.+”

10 Akkor a király megparancsolta az etióp Ebed-Meleknek: „Végy magad mellé innen 30 embert, és húzd ki Jeremiás prófétát a víztárolóból, mielőtt meghalna.” 11 Így hát Ebed-Melek maga mellé vette az embereket, és bement a király házába*, a kincstár+ alatt lévő helyre. Hozott onnan ócska rongyokat meg elnyűtt ruhadarabokat, és leengedte azokat köteleken Jeremiáshoz a víztárolóba. 12 Azután az etióp Ebed-Melek így szólt Jeremiáshoz: „Kérlek, tedd a rongyokat meg a ruhadarabokat a hónod alá, a kötelekre!” Jeremiás így tett, 13 és kihúzták a kötelekkel a víztárolóból. És Jeremiás az Őrség udvarában+ maradt.

14 Sedékiás király pedig elküldött Jeremiás prófétáért, és elhozatta magához a harmadik bejárathoz, amely Jehova házában van. Azután így szólt Jeremiáshoz: „Kérdezek én tőled valamit. Ne titkolj el előlem semmit!” 15 Jeremiás erre ezt mondta Sedékiásnak: „Hogyha válaszolok neked, biztosan megölsz. És ha tanácsot adok neked, úgysem hallgatsz rám.” 16 Akkor Sedékiás király titokban megesküdött Jeremiásnak: „Nem adlak halálra, és nem adlak át ezeknek az embereknek, akik az életedre* törnek. Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, akinek az életünket köszönhetjük*!”

17 Jeremiás erre így szólt Sedékiáshoz: „Ezt mondja Jehova, a seregek Istene, Izrael Istene: »Ha megadod magad* Babilon királya fejedelmeinek, akkor életben maradsz,* és nem égetik fel a várost. Életben maradsz te is, és a háznéped is.+ 18 De ha nem adod meg* magad Babilon királya fejedelmeinek, akkor a káldeusok kezébe kerül ez a város, felégetik,+ és te sem menekülsz meg a kezükből.+«”

19 Sedékiás király erre így szólt Jeremiáshoz: „Félek azoktól a zsidóktól, akik átpártoltak a káldeusokhoz, mert ha a kezükbe kerülök, talán kegyetlenkedni fognak velem.” 20 Jeremiás azonban ezt mondta: „Nem kerülsz a kezükbe. Kérlek, hallgass Jehova szavára abban, amit mondok neked! Akkor jól lesz dolgod, és élni fogsz*. 21 Ha pedig nem vagy hajlandó megadni magad*, nos, Jehova ezt tárta fel nekem: 22 Az összes asszonyt, aki megmaradt Júda királyának házában*, kiviszik Babilon királyának fejedelmeihez,+ és ezt mondják:

»A férfiak, akikben bíztál,* becsaptak és legyőztek téged.+

23 Minden feleségedet és fiadat kiviszik a káldeusokhoz, és te sem menekülsz meg a kezükből. Babilon királya elfog téged,+ és felégetik miattad ezt a várost.+”

24 Sedékiás erre így szólt Jeremiáshoz: „Senki se tudja meg mindezt, nehogy meghalj! 25 Ha pedig a fejedelmek megtudják, hogy beszéltem veled, és elmennek hozzád, és azt mondják neked: »Kérünk, mondd el nekünk, miről beszéltél a királynak! Semmit se titkolj el előlünk, akkor nem adunk halálra.+ És miről beszélt neked a király?«, 26 akkor ezt válaszold nekik: »Azt kértem a királytól, hogy ne küldjön vissza Jonatán házába. Ne kelljen ott meghalnom.«+”

27 Idővel el is ment az összes fejedelem Jeremiáshoz, és elkezdték kérdezgetni. Ő azt mondta nekik, amire a király utasította. Így hát nem kérdezgették tovább, mert nem hallották a beszélgetést. 28 Addig a napig, amíg Jeruzsálemet el nem foglalták, Jeremiás az Őrség udvarában+ maradt. Még akkor is ott volt, amikor elfoglalták Jeruzsálemet+.

39 Sedékiásnak, Júda királyának 9. évében, a 10. hónapban eljött Nabukodonozor, Babilon királya és egész hadereje Jeruzsálemhez, és ostrom alá vette.+

2 Sedékiás 11. évében, a 4. hónapban, a hónap 9. napján áttörték a városfalat.+ 3 Bevonult a babiloni király összes fejedelme, és leültek a Középső kapuban+. Nevezetesen: Nergál-Sarécer, a sámgár, Nébó-Sársekim, a rabszárisz,* Nergál-Sarécer, a rabmág*, és a babiloni király összes többi fejedelme.

4 Amikor meglátta őket Sedékiás, Júda királya és az összes katona, elmenekültek.+ Kimentek éjjel a városból a király kertjének útján, a kettős fal közötti kapun át, és az Araba felé vezető úton mentek tovább.+ 5 De a káldeusok serege üldözőbe vette őket, és utolérték Sedékiást Jerikó kietlen síkságán.+ Elfogták és elvitték őt Nabukodonozorhoz, Babilon királyához a Hamát+ földjén levő Riblába+, ahol ítélkezett fölötte. 6 Riblában a babiloni király legyilkolta Sedékiás fiait annak szeme láttára, és Júda minden előkelőjét is legyilkolta.+ 7 Aztán Sedékiást megvakította, majd rézbilincsbe verte, hogy elvigye Babilonba.+

8 A káldeusok ezután felégették a király házát* meg a nép házait,+ és lerombolták Jeruzsálem falait.+ 9 Nebuzáradán+, az őrség parancsnoka száműzetésbe hurcolta Babilonba a városban megmaradt népet, az átpártolókat, és mindenki mást, aki megmaradt.

10 De az ország legszegényebb emberei közül, a nincstelenek közül otthagyott némelyeket Júda földjén. Szőlőket is adott nekik azon a napon, meg szántóföldeket, hogy megmunkálják*.+

11 Ezenkívül Nabukodonozor, Babilon királya ezt az utasítást adta Nebuzáradánnak, az őrség parancsnokának Jeremiás felől: 12 „Vedd magadhoz, és gondoskodj róla! Semmi rosszat ne tégy vele! Bármit kér is tőled, add meg neki!”+

13 Ezért hát elküldött érte Nebuzáradán, az őrség parancsnoka, Nebusázbán, a rabszárisz*, Nergál-Sarécer, a rabmág*, és Babilon királyának minden főembere. 14 Elhozatták Jeremiást az Őrség udvarából+, és átadták Gedáliának+, Ahikám+ fiának, aki Sáfán+ fia volt, hogy a házába vitessék. Így hát a nép között élt.

15 Amikor Jeremiás még őrizetben volt az Őrség udvarában+, Jehova így szólt hozzá: 16 „Menj, és mondd meg az etióp Ebed-Meleknek+: »Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: ’Beteljesítem a szavaimat ezen a városon a vesztére, nem pedig a javára. A szemed láttára teljesednek be azon a napon.’«

17 »De én megmentelek téged azon a napon – ez Jehova kijelentése –, és nem kerülsz azoknak a férfiaknak a kezébe, akiktől rettegsz.«

18 »Mert gondom lesz rá, hogy megmenekülj, és nem fogsz elesni kard által. Zsákmányul kapod az életed,*+ mert bíztál bennem«+ – ez Jehova kijelentése.”

40 Jehova ezt az üzenetet küldte Jeremiásnak, miután Nebuzáradán+, az őrség parancsnoka elengedte őt Rámából+. Még annak idején bilincsbe verve hozatta őt oda, és Jeruzsálem meg Júda száműzöttjei között volt, akiket Babilonba hurcoltak. 2 Akkor az őrség parancsnoka elhozatta Jeremiást, és így szólt hozzá: „Jehova, a te Istened megjövendölte, hogy ez a veszedelem jön erre a helyre, 3 és Jehova be is teljesítette, úgy, ahogy azt megmondta, mert vétkeztetek Jehova ellen, és nem hallgattatok a szavára. Ezért történt ez veletek.+ 4 Én ma megszabadítalak a kezeiden levő bilincstől. Ha jónak látod, hogy velem tarts Babilonba, akkor gyere, és én gondoskodni fogok rólad. De ha nem akarsz, akkor ne gyere velem Babilonba. Előtted az egész ország. Menj, amerre szeretnél.”+

5 Jeremiás még nem határozta el, hogy visszatér, amikor Nebuzáradán így szólt: „Térj csak vissza Gedáliához+, Sáfán+ fiának, Ahikámnak+ a fiához, akit Babilon királya Júda városai fölé nevezett ki, és lakjál vele a nép között; vagy menj el bárhová, ahová szeretnél.”

Akkor az őrség parancsnoka élelmet rendelt ki számára, ajándékot adott neki, és útjára engedte. 6 Jeremiás tehát elment Gedáliához, Ahikám fiához Micpába+, és vele lakott a nép között, amely megmaradt az országban.

7 Idővel a hadsereg vezérei, akik a mezőn voltak az embereikkel, meghallották, hogy Babilon királya Gedáliát, Ahikám fiát nevezte ki az ország élére, és őt nevezte ki az ország szegényei közé tartozó férfiak, nők és gyermekek fölé, akiket nem vittek száműzetésbe Babilonba.+ 8 Elmentek hát Gedáliához Micpába.+ Ezek a következők voltak: Izmael+, Netánia fia, Johanán+ és Jonatán, Kárea fiai, Serája, Tánhumet fia, a netófai Éfai fiai, és Jezánia+, a maákátinak a fia, meg az embereik. 9 Gedália, Sáfán fiának, Ahikámnak a fia pedig megesküdött nekik és az embereiknek: „Ne féljetek a káldeusokat szolgálni. Lakjatok az országban, és szolgáljátok Babilon királyát. Akkor jól lesz dolgotok.+ 10 Én Micpában fogok lakni, hogy képviseljelek titeket a káldeusok előtt,* akik hozzánk jönnek. Ti pedig gyűjtsétek be a bort, a nyári gyümölcsöt és az olajat, és tegyétek a tárolóedényeitekbe. Telepedjetek le a városokban, amelyeket elfoglaltatok.+”

11 És mindazok a zsidók is, akik Moábban, Ammonban és Edomban voltak, valamint akik az összes többi országban voltak, meghallották, hogy Babilon királya meghagyott egy maradékot Júdában, és Gedáliát, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiát nevezte ki föléjük. 12 Így hát visszaindult az összes zsidó mindazokról a helyekről, ahová szét lettek szórva. Eljöttek Júda földjére Gedáliához, Micpába, és rengeteg bort meg nyári gyümölcsöt gyűjtöttek be.

13 Johanán, Kárea fia, és a hadsereg vezérei mind, akik a mezőn voltak, elmentek Gedáliához Micpába. 14 Így szóltak hozzá: „Hát nem tudod, hogy Baálisz, az ammoniták+ királya elküldte Izmaelt, Netánia fiát, hogy megöljön*?”+ De Gedália, Ahikám fia nem hitt nekik.

15 Akkor Johanán, Kárea fia titokban ezt mondta Gedáliának Micpában: „Hadd menjek el! Én majd lesújtok Izmaelre, Netánia fiára, és senki sem fogja megtudni. Miért ő öljön meg téged*? És miért szóródjon szét Júda egész népe, akik egybegyűltek hozzád, és miért vesszen el Júda maradéka?” 16 De Gedália+, Ahikám fia így szólt Johanánhoz, Kárea fiához: „Ne tégy ilyet, mert hazugság az, amit Izmaelről mondasz.”

41 A 7. hónapban Izmael+, Elisáma fiának, Netániának a fia, aki a királyi családból* való volt, és a király főemberei közé tartozott, eljött 10 férfival Gedáliához, Ahikám fiához Micpába.+ Amint együtt ettek Micpában, 2 Izmael, Netánia fia, és a vele levő 10 férfi felkelt, és karddal lesújtottak Gedáliára, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiára. Megölte tehát azt, akit Babilon királya az ország élére nevezett ki. 3 Izmael lesújtott mindazokra a zsidókra is, akik Gedáliával voltak Micpában, és az ott lévő káldeus katonákra is.

4 A Gedália megölése utáni 2. napon, mielőtt még bárki tudomást szerzett volna a dologról, 5 nyolcvan férfi jött Sikemből+, Silóból+ és Szamáriából+ leborotvált szakállal, megszaggatott ruhában és bevagdalt testtel.+ Kezükben gabonaáldozat és tömjén volt,+ hogy Jehova házába vigyék. 6 Akkor Izmael, Netánia fia kiment eléjük Micpából, és miközben ment, egyre csak sírt. Amikor összetalálkozott velük, ezt mondta nekik: „Gyertek el Gedáliához, Ahikám fiához!” 7 De amint a városba értek, Izmael, Netánia fia és az emberei legyilkolták, majd a víztárolóba dobták őket.

8 Akadt azonban közöttük 10 férfi, akik így szóltak Izmaelhez: „Ne ölj meg bennünket, mert nekünk rejtett készleteink vannak a mezőn: búza, árpa, olaj és méz.” Ő ezért elállt a szándékától, és nem ölte meg őket, mint ahogy a testvéreiket. 9 Izmael tehát bedobta azoknak a tetemeit, akiket megölt, egy nagy víztárolóba, amelyet még Asa király csináltatott Baása, Izrael királya miatt.+ Ezt töltötte meg Izmael, Netánia fia a megöltekkel.

10 Izmael akkor fogságba ejtette a nép többi részét Micpában+, beleértve a király lányait, és azokat a Micpában megmaradt embereket, akiket Nebuzáradán, az őrség parancsnoka Gedáliára+, Ahikám fiára bízott. Izmael, Netánia fia tehát foglyul ejtette őket, és elindult, hogy átmenjen az ammonitákhoz+.

11 Amikor Johanán+, Kárea fia, és a vele levő hadvezérek mind meghallották, hogy mennyi gonoszságot művelt Izmael, Netánia fia, 12 maguk mellé vették az összes férfit, és elindultak, hogy harcba szálljanak Izmaellel, Netánia fiával. Rá is találtak a gibeoni nagy víznél*.

13 Az Izmaellel levő egész nép ujjongott, amikor meglátta Johanánt, Kárea fiát, és a vele levő összes hadvezért. 14 Akkor az egész nép, amelyet Izmael fogságba ejtett Micpában+, visszafordult, és visszatért Johanánnal, Kárea fiával. 15 Izmael, Netánia fia azonban 8 emberével együtt elmenekült Johanán elől, és az ammonitákhoz ment.

16 Akkor Johanán, Kárea fia, és a vele levő összes hadvezér maga mellé vette a Micpából való nép megmaradt részét, amelyet megmentettek Izmaeltől, Netánia fiától, miután az lesújtott Gedáliára,+ Ahikám fiára. Visszahozták a férfiakat, a katonákat, a nőket, a gyermekeket és az udvari tisztviselőket Gibeonból. 17 Elmentek, majd egy ideig Kimhám szállásán tartózkodtak Betlehem+ mellett, hogy aztán folytassák útjukat Egyiptomba.+ 18 Ugyanis megijedtek a káldeusoktól, mert Izmael, Netánia fia lesújtott Gedáliára, Ahikám fiára, akit Babilon királya az ország élére nevezett ki.+

42 Akkor az összes hadvezér, beleértve Johanánt+, Kárea fiát, és Jezániát, Hosája fiát, meg az egész nép, a legkisebbtől a legnagyobbig, odamentek, 2 és így szóltak Jeremiás prófétához: „Kérjük, hallgasd meg jóindulatodért való könyörgésünket, és imádkozz értünk, a megmaradtakért, Jehovához, a te Istenedhez! Hiszen csak kevesen maradtunk meg a sokból,+ ahogy azt látod. 3 Mondja meg nekünk Jehova, a te Istened, hogy melyik úton járjunk, és mit tegyünk!”

4 Jeremiás próféta így válaszolt nekik: „Hallottalak titeket, és ahogy kértétek, imádkozom Jehovához, a ti Istenetekhez. Minden szót a tudtotokra adok, amit Jehova válaszol nektek. Egyetlen szót sem hallgatok el előletek.”

5 Ők ezt mondták Jeremiásnak: „Jehova legyen ellenünk igaz és hű tanú, ha nem tesszük pontosan azt, amire Jehova, a te Istened utasít minket általad. 6 Akár tetszik az nekünk, akár nem, hallgatni fogunk Jehova Istenünk szavára, akihez most elküldünk téged, hogy jól legyen dolgunk, mert hallgatunk Jehova Istenünk szavára.”

7 Tíz nap múlva pedig Jehova üzenetet küldött Jeremiásnak. 8 Ő erre hívatta Johanánt, Kárea fiát, és a hadvezéreket, akik vele voltak, meg az egész népet, a legkisebbtől a legnagyobbig.+ 9 Így szólt hozzájuk: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene, akihez elküldtetek engem, hogy terjesszem elé kegyéért való könyörgéseteket: 10 »Ha itt maradtok ezen a földön, én felépítelek, és nem rombollak le, elültetlek, és nem gyomlállak ki benneteket, mert sajnálatot* fogok érezni a veszedelem miatt, amelyet elhoztam rátok.+ 11 Ne féljetek Babilon királyától, akitől rettegtek!+«

»Ne féljetek tőle – ez Jehova kijelentése –, mert én veletek vagyok, hogy megmentselek és kiszabadítsalak titeket a kezéből. 12 Irgalmas leszek hozzátok,+ és ő irgalmazni fog nektek, visszavisz benneteket a saját földetekre.

13 De ha azt mondjátok: ’Nem! Nem maradunk ezen a földön’, és nem hallgattok Jehova Istenetek szavára, 14 ezt mondva: ’Nem! Inkább Egyiptom földjére megyünk,+ ahol nem látunk majd háborút, nem hallunk kürtszót, és kenyérre sem éhezünk; ott fogunk élni’, 15 akkor halld meg Jehova szavát, ó, Júda maradéka! Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: ’Ha szilárdan elhatároztátok, hogy Egyiptomba mentek, és el is mentek, hogy ott lakjatok,* 16 akkor bizony a kard, amelytől féltek, ott, Egyiptom földjén ér utol benneteket, és az éhínség, amelytől rettegtek, nyomon követ titeket Egyiptomba, és ott fogtok meghalni.+ 17 És mindazok, akik elhatározták, hogy Egyiptomba mennek, hogy ott lakjanak, meghalnak a kard, az éhínség és a járványos betegség miatt. Egyikük sem marad életben, vagy menekül meg a veszedelemtől, amelyet elhozok rájuk.’«

18 Mert ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Amiképpen haragom és dühöm kiáradt Jeruzsálem lakosaira,+ úgy árad ki dühöm rátok is, ha Egyiptomba mentek. Átokká és rettegést keltővé lesztek, az emberek átkozni és gyalázni fognak titeket,+ és soha többé nem látjátok ezt a helyet.«

19 Jehova ezt mondta ki rád, ó, Júda maradéka! Ne menjetek Egyiptomba! Jól jegyezzétek meg, hogy figyelmeztettelek titeket ma, 20 hogy a vétketek az életetekbe* fog kerülni. Mert ti küldtetek engem Jehovához, a ti Istenetekhez, ezt mondva: »Imádkozz értünk Jehova Istenünkhöz, és adj tudtunkra mindent, amit Jehova Istenünk mond, mi pedig megtesszük.«+ 21 Én ma tudtotokra adtam, de ti nem fogtok hallgatni Jehova Istenetek szavára, és semmit sem tesztek meg abból, amit általam mondott nektek.+ 22 Most azért jól jegyezzétek meg, hogy kard, éhínség és járványos betegség miatt fogtok meghalni ott, ahova menni szeretnétek, és ahol lakni akartok.+”

43 Amint Jeremiás elmondta az egész népnek Jehova Istenük minden szavát, minden egyes szót, amellyel Jehova Istenük elküldte őt hozzájuk, 2 akkor Azária, Hosája fia, Johanán+, Kárea fia, és az elbizakodott férfiak valamennyien így szóltak Jeremiáshoz: „Hazugságot beszélsz! Nem küldött téged Jehova Istenünk, hogy ezt mondd: »Ne menjetek Egyiptomba, hogy ott lakjatok!«, 3 hanem Báruk+, Néria fia bujtogat téged ellenünk, hogy a káldeusok kezébe kerüljünk, hogy megöljenek vagy száműzetésbe hurcoljanak minket Babilonba.+”

4 Tehát sem Johanán, Kárea fia, sem senki a hadvezérek és a nép közül nem hallgatott Jehova szavára, hogy Júda földjén maradjon. 5 Ehelyett Johanán, Kárea fia, és a hadvezérek mindnyájan magukkal vitték Júda egész maradékát, akik visszatértek azok közül a nemzetek közül, ahova szétszórattak, hogy Júda földjén lakjanak.+ 6 Magukkal vitték a férfiakat, nőket, gyermekeket, a király lányait, és mindenkit*, akit Nebuzáradán, az őrség parancsnoka otthagyott Gedáliával+, Sáfán+ fiának, Ahikámnak+ a fiával, valamint Jeremiás prófétát és Bárukot, Néria fiát. 7 Elmentek Egyiptom földjére, mert nem hallgattak Jehova szavára, és eljutottak egészen Tahpanheszig+.

8 Akkor Jehova így szólt Jeremiáshoz Tahpanheszben: 9 „Végy a kezedbe nagy köveket, és a zsidó férfiak szeme láttára rejtsd el őket a habarcsban a téglateraszon, amely a fáraó házának bejáratánál van Tahpanheszben. 10 Majd ezt mondd nekik: »Így szól a seregek Jehovája, Izrael Istene: ’Elküldök szolgámért, Nabukodonozorért, Babilon királyáért.+ A trónját ezek fölé a kövek fölé helyezem, amelyeket elrejtettem, és ő kifeszíti felettük királyi sátorát.+ 11 El fog jönni, és megtámadja Egyiptom földjét.+ Aki halálos csapást érdemel, arra halálos csapás, aki fogságra való, arra fogság, aki kardra való, arra kard vár.+ 12 Felgyújtom Egyiptom isteneinek házait*,+ és ő majd felégeti azokat, és fogságba viszi őket. Magára ölti Egyiptom földjét, miként a pásztor magára ölti a ruháját, és békében* kivonul onnan. 13 Darabokra töri Bét-Semes* oszlopait* Egyiptom földjén, és felégeti Egyiptom isteneinek házait*.’«”

44 Ezt az üzenetet kapta Jeremiás, amely az Egyiptom földjén élő zsidóknak szólt,+ akik Migdolban+, Tahpanheszben+, Nófban*+ és Pátrosz+ földjén laktak: 2 „Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Láttátok mindazt a veszedelmet, amelyet Jeruzsálemre+ és Júda összes városára hoztam. Ezek ma romokban állnak, és nincsen lakójuk.+ 3 Mindez azok miatt a gonosztettek miatt van, melyeket azért cselekedtek, hogy bosszantsanak engem, hiszen elmentek, és más isteneknek áldoztak+ és szolgáltak, akiket nem ismertek sem ők, sem ti, sem ősapáitok.+ 4 Újra meg újra* elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, ezt mondva: ’Kérlek benneteket, ne tegyétek ezt az utálatosságot, amit gyűlölök!’+ 5 Ők azonban nem figyeltek, a fülük botját sem mozdították: nem tértek meg gonoszságukból, és továbbra is más isteneknek áldoztak.+ 6 Ezért hát kiáradt dühöm és haragom, ott lángolt Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Rommá és pusztasággá lettek, és így van ez ma is.+«

7 Most azért ezt mondja Jehova, a seregek Istene, Izrael Istene: »Miért hoztok ily nagy veszedelmet magatokra*, hogy elpusztuljon minden Júdából való férfi és nő, gyermek és csecsemő, és így senki se maradjon meg közületek? 8 Miért bosszantotok engem kezetek munkáival, más isteneknek áldozva Egyiptom földjén, ahova elmentetek, hogy ott lakjatok? El fogtok pusztulni, és a föld minden nemzete átkozni és gyalázni fog benneteket.+ 9 Hát elfelejtettétek már ősapáitok gonoszságait, Júda királyainak gonoszságait+ és feleségeik gonoszságait,+ a magatok gonoszságait és feleségeitek gonoszságait,+ amelyek Júda földjén és Jeruzsálem utcáin lettek elkövetve? 10 A mai napig sem alázták meg magukat*, és nem tisztelnek* engem.+ Nem tartották be a törvényemet és a rendeleteimet, amelyeket nektek és az ősapáitoknak adtam.+«

11 Ezért ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Elhatároztam, hogy veszedelmet hozok rátok, és így elpusztítom egész Júdát. 12 Megragadom Júda maradékát, azokat, akik elhatározták, hogy Egyiptom földjére mennek lakni, és mindnyájan elvesznek Egyiptom földjén.+ Kard által esnek el, és éhínség miatt vesznek oda. A legkisebbtől a legnagyobbig kard és éhínség miatt fognak meghalni. Átokká és rettegést keltővé lesznek, az emberek átkozni és gyalázni fogják őket.+ 13 Megbüntetem azokat, akik Egyiptom földjén laknak, mint ahogy Jeruzsálemet is megbüntettem, méghozzá karddal, éhínséggel és járványos betegséggel.+ 14 Júda maradéka, akik Egyiptomba mentek lakni, nem fognak megmenekülni vagy életben maradni, hogy visszatérjenek Júda földjére. Vágynak* majd rá, hogy visszatérjenek, és ott lakjanak, de nem fognak visszatérni, kivéve néhány megmenekülőt.«”

15 Erre így válaszoltak Jeremiásnak mindazok a férfiak, akik tudták, hogy a feleségük más isteneknek áldozott, és a feleségek is mindnyájan, akik nagy csoportban álltak ott, meg az egész nép, amely Egyiptom földjén,+ Pátroszban+ lakott: 16 „Nem hallgatunk arra, amit Jehova nevében mondtál nekünk. 17 Ehelyett mindent pontosan úgy fogunk tenni, ahogy mondtuk: áldozunk az »ég királynőjének«*, és italáldozatokat öntünk neki,+ ahogy mi, az ősapáink, királyaink és fejedelmeink is tették Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Akkor jóllaktunk kenyérrel, jó dolgunk volt, és nem ért minket semmilyen veszedelem. 18 Amióta felhagytunk azzal, hogy az »ég királynőjének«* áldozzunk, és italáldozatokat öntsünk neki, mindenben hiányt szenvedünk, és kard meg éhínség végez velünk.”

19 Az asszonyok még hozzátették: „Meg aztán, amikor az »ég királynőjének«* áldoztunk, és italáldozatokat öntöttünk neki, talán a férjeink beleegyezése nélkül készítettünk áldozati lepényeket, melyek az ő képmását ábrázolják, és öntöttünk neki italáldozatokat?”

20 Jeremiás erre ezt mondta az egész népnek, a férfiaknak és a feleségeiknek, és mindenkinek, aki hozzá beszélt: 21 „Jehova nem felejtette el, és az emlékezetébe* idézte, hogy ti, az ősapáitok, királyaitok, fejedelmeitek meg az ország népe Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin+ áldoztatok! 22 Végül Jehova nem tűrhette tovább gonosztetteiteket, és az utálatosságokat, melyeket elkövettetek. Országotok ezért pusztává, átokká és rettegést keltővé lett, ahol senki sem lakik, és így van ez ma is.+ 23 Azért ért benneteket ez a veszedelem, mert ezeket az áldozatokat mutattátok be, és vétkeztetek Jehova ellen azzal, hogy nem hallgattatok Jehova szavára, és nem tartottátok be a törvényét, a rendeleteit és az emlékeztetőit, és nincs ez másként ma sem.+”

24 Jeremiás ezután így szólt az egész néphez és valamennyi asszonyhoz: „Halljátok meg Jehova szavát mind, ti júdaiak, akik Egyiptom földjén vagytok! 25 Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Amit ti és a feleségeitek mondtatok, meg is tettétek, mert így szóltatok: ’Mindenképpen megtartjuk a fogadalmainkat: áldozunk az „ég királynőjének”*, és italáldozatokat öntünk neki.’+ És ti asszonyok, ti aztán teljesítitek is a fogadalmaitokat, és megtartjátok azokat.«

26 Ezért halljátok meg Jehova szavát mind, ti júdaiak, akik Egyiptom földjén laktok: »Az én nagy nevemre esküszöm – így szól Jehova –, hogy egyetlen júdai férfi sem fog többé a nevemre esküdni+ egész Egyiptomban, ezt mondva: ’Olyan biztos ez, mint hogy a legfőbb Úr, Jehova él!’+ 27 Virrasztok felettük, de nem az érdekükben, hanem azért, hogy a vesztüket okozzam.+ Kard és éhínség által fognak elpusztulni Júda emberei mindnyájan, akik Egyiptom földjén vannak, míg csak ki nem vesznek.+ 28 Csak kevesen fognak megmenekülni a kard elől, és visszatérni Egyiptom földjéről Júda földjére.+ Akkor megtudja majd Júda egész maradéka, akik Egyiptom földjére mentek lakni, hogy kinek a szava teljesedett be, az enyém vagy az övék.«”

29 „És ez nektek a jel – ez Jehova kijelentése –, hogy megbüntetlek titeket ezen a helyen, és így megtudjátok, hogy mindenképpen beteljesedik az ígéretem, miszerint veszedelmet hozok rátok. 30 Így szól Jehova: »Hofra fáraót, Egyiptom királyát az ellenségei kezébe és az életére* törők kezébe adom, mint ahogy Sedékiást, Júda királyát is a kezébe adtam Nabukodonozornak, Babilon királyának, aki az ellensége volt, és az életére* tört.«+”

45 Ezt mondta Jeremiás próféta Báruknak+, Néria fiának, miközben az leírta a Jeremiás által lediktált szavakat+ egy könyvbe Joákimnak+, Jósiás fiának, Júda királyának a 4. évében:

2 „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene rólad, Báruk: 3 »Azt mondtad: ’Jaj nekem, mert Jehova bánattal tetézi fájdalmamat! Belefáradtam már a sóhajtozásba, és képtelen vagyok megnyugodni.’«”

4 „Így szólj hozzá: »Ezt mondja Jehova: ’Amit felépítettem, lerombolom, és amit elültettem, kigyomlálom. Ezt fogom tenni az egész országban.+ 5 Te meg nagy dolgokat akarsz*? Hát ne akarj!

Mert hamarosan veszedelmet hozok mindenkire*+ – ez Jehova kijelentése –, neked azonban zsákmányul adom az életed*, ahová csak mész.+’«”

46 Jehova a következőket mondta Jeremiás prófétának a nemzetekről:+ 2 Egyiptomot+ illetően Nékó+ fáraónak, Egyiptom királyának seregéről, aki az Eufrátesz folyó mellett volt, és akit Nabukodonozor, Babilon királya legyőzött Karkemisnél, Joákimnak+, Jósiás fiának, Júda királyának a 4. évében:

 3 „Készítsétek elő a kis pajzsot* meg a nagy pajzsot!

Harcra fel!

 4 Szerszámozzátok fel a lovakat, és szálljatok fel, ti lovasok!

Foglaljátok el a helyeteket, és vegyétek fel a sisakotokat!

Fényesítsétek a lándzsákat, és öltözzetek páncélingbe!

 5 »Miért látom őket megrettenni?

Visszafordulnak, és harcosaik vereséget szenvednek.

Fejvesztve menekültek, és harcosaik meg sem fordultak.

Körös-körül rémület – ez Jehova kijelentése. –

 6 A fürge nem tud elfutni, és a harcos sem tud elmenekülni.

Ezt mondja: »Felmegyek, beborítom a földet.

Elpusztítom a várost és lakóit.«

 9 Jöjjetek fel, ti lovak!

Vadul robogjatok, ti szekerek!

10 Az a nap a legfőbb Úré, a seregek Jehovájáé. A bosszú napja az, hogy bosszút álljon ellenségein. Emészteni fog a kard, és jóllakik, megittasodik vérüktől, mert a legfőbb Úr, a seregek Jehovája áldozatot készít* észak földjén, az Eufrátesz folyónál.+

13 Jehova ezt mondta Jeremiás prófétának arról, hogy Nabukodonozor, Babilon királya eljön, és legyőzi Egyiptomot:+

15 Miért sodortattak el erős embereid?

16 Tömegével botlanak el és esnek el.

Ezt mondogatják egymásnak:

17 Ott már be is jelentették:

Olyan biztos ez, mint hogy én élek! – Ez a király kijelentése, akinek seregek Jehovája a neve. –

23 Kivágják erdejét – ez Jehova kijelentése –, noha áthatolhatatlannak tűnt.

Mert többen vannak, mint a sáskák, és számuk sincsen.

25 Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Szemügyre veszem a Nóból*+ való Ámont+, a fáraót, Egyiptomot, annak isteneit+ és királyait, igen, a fáraót, és mindazokat, akik bíznak benne.«+

26 »Azoknak a kezébe adom őket, akik az életükre* törnek, vagyis Nabukodonozornak, Babilon királyának+ és szolgáinak a kezébe. De azután majd újra lakni fogják*, mint korábban« – ez Jehova kijelentése.+

28 Ezért hát ne félj, szolgám, Jákob – ez Jehova kijelentése –, mert én veled vagyok.

47 Jehova így szólt Jeremiás prófétához a filiszteusokról+, mielőtt a fáraó legyőzte Gázát. 2 Ezt mondja Jehova:

 5 Kopasszá* lesz Gáza.

Elnémult már Askelon.+

Ó, völgyüknek megmaradt népe!

Meddig vagdalod még magadat?+

 6 Ah, Jehova kardja!+

Mikor nyugszol meg végre?

Térj vissza hüvelyedbe!

Pihenj meg, és maradj veszteg!

48 Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene Moábról+:

„Jaj Nébónak+, mert elpusztították!

Kirjátaimot+ megszégyenítették és elfoglalták.

Megszégyenült a biztos menedék*, és összezúzták.+

 2 Nem dicsérik már Moábot.

Hesbonban+ kitervelték a bukását:

»Gyerünk, irtsuk ki mint nemzetet!«

 5 Luhit emelkedőjén felfelé haladva egyre csak sírnak.

Horonaimból lefelé jövet pedig fájdalmas sírást hallanak a katasztrófa miatt.+

 6 Meneküljetek! Mentsétek az életeteket*!

Legyetek olyanok, mint a borókafenyő a pusztában!

10 Átkozott, aki hanyagul végzi a Jehovától kapott feladatát!

Átkozott, aki kíméli a vérontástól kardját!

12 »Ezért jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor embereket küldök, hogy felborítsák őket. Felborítják őket, és kiürítik edényeiket, nagy korsóikat pedig darabokra zúzzák. 13 A moábiták szégyent vallanak Kámossal, ahogy Izrael népe is szégyent vallott Bétellel, amelyben bízott.+

14 Hogy meritek azt mondani: ’Erős harcosok vagyunk, készen állunk a csatára!’+«

Mondjátok nekik: »Jaj, de összetört az erős vessző, a szépséges pálca!«

19 Állj meg az út mentén, és figyelj, Aróer+ lakosa!

Kérdezd meg a futásnak eredt férfitól és a menekülő nőtől: »Mi történt?«

20 Moáb megszégyenült, és rettegés szállt rá.

Jajgass és kiálts!

Hirdessétek ki Arnonnál+, hogy Moábot elpusztították!

21 Ítélet jött a sík vidékre*,+ Hólonra, Jahácra+ és Mefaátra+; 22 Dibonra+, Nébóra+ és Bét-Diblátaimra; 23 Kirjátaimra+, Bét-Gámulra és Bét-Meonra+; 24 Kerijótra+ és Bocrára; és Moáb földjének minden városára, távoliakra és közeliekre.

26 Itassátok le,+ mert felmagasztalta magát Jehovával szemben.+

27 Hát nem volt gúny tárgya előtted Izrael?+

28 Hagyjátok el a városokat, és éljetek a sziklaszirten, Moáb lakosai!

Legyetek olyanok, mint a galamb, amely a szurdok oldalában fészkel.«”

Nem fognak semmit sem elérni.

Viruló hajtásaid túlnyúltak a tengeren.

Elértek a tengerig, Jázerig.

Nem folyik bor a szőlőprésből.

Nem lesz, aki örömkiáltások között tapos.

Másfajta kiáltás hallatszik majd.+”

34 „Kiáltás hallatszik Hesbontól+ egészen Elealéig+.

Még Nimrim vizei is pusztasággá lesznek.+

Mert oda fog veszni a vagyon, amelyet szerzett.

39 Mennyire megrettent! Jajgassatok!

Moáb meghátrált szégyenében!

40 „Mert ezt mondja Jehova:

»Mert elhozom Moábra büntetésük évét – ez Jehova kijelentése. –

45 A menekülők Hesbon árnyékában állnak meg erőtlenül.

46 »Jaj neked, ó, Moáb!

Kámos+ népe elveszett.

47 De az utolsó napokban egybegyűjtöm Moáb foglyait – ez Jehova kijelentése. –

Eddig tart a Moábra kimondott ítélet.«”+

49 Ezt mondja Jehova az ammonitákról+:

»Izrael pedig elfoglalja majd azoknak a földjét, akik az ő földjét foglalták el«+ – így szól Jehova.

 3 »Jajgass, ó, Hesbon, mert elpusztították Ait!

Kiáltsatok, ó, Rabba körüli városok!

Vegyetek fel zsákruhát!

 6 „»De aztán majd egybegyűjtöm az ammoniták foglyait« – ez Jehova kijelentése.”

7 Edomról ezt mondja a seregek Jehovája:

„Nincs már bölcsesség Témánban?+

Hát az értelmesek már nem tudnak jó tanácsot adni?

Hiábavaló lett a bölcsességük?

 8 Fussatok! Hátráljatok!

A mélybe menjetek lakni, ó, Dedán+ lakosai!

10 Én azonban meztelenre vetkőztetem Ézsaut.

12 Mert ezt mondja Jehova: „Ha azoknak ki kell inniuk a poharat, akik nincsenek arra ítélve, hogy kiigyák azt, akkor te vajon teljesen büntetlenül maradsz? Nem maradsz büntetlenül, mert bizony inni fogsz.”+

13 „Mert magamra esküszöm – ez Jehova kijelentése –, hogy Bocra rettegést keltővé lesz,+ elpusztítják, gyalázni és átkozni fogják. Minden városa örök időkre rommá lesz.+”

17 Rettegést keltővé lesz Edom.+ Aki csak arra jár, rémülten nézi, és füttyenteni fog az őt ért csapások miatt. 18 Mint ahogy Szodomának, Gomorrának és szomszédos városaiknak a feldúlásakor volt+ – így szól Jehova –, úgy ott sem lakik majd senki, és nem telepszik le senki.+

19 Úgy jön fel valaki a biztonságos legelők ellen, mint az oroszlán+ a Jordán sűrűjéből, de én egy szempillantás alatt elűzöm őt* onnan. A választottat rendelem fölé. Mert ki olyan, mint én, és kicsoda hív ki engem? Ugyan melyik pásztor tudna megállni előttem?+ 20 Halljátok meg tehát Jehova határozatát*, melyet Edom ellen hozott, és amit Témán+ lakosai ellen gondolt ki:

Bizony elhurcolják a nyáj kicsinyeit.

Elhagyatottá teszi miattuk lakóhelyüket.+

21 Bukásuk hangjától megremegett a föld.

Kiáltás!

A Vörös-tengernél+ is hallatszott a hangja.

22 Fölemelkedik és lecsap, mint a sas.+

Kiterjeszti szárnyait Bocra fölött.+

23 Damaszkuszról:+

Elaléltak a félelemtől.

Lehetetlen lecsillapítani a tenger háborgását.

24 Damaszkusz elvesztette a bátorságát.

Megfordult, hogy elmeneküljön, ám rémület vett erőt rajta.

28 Kédárról+ és Hácor királyságairól, amelyeket Nabukodonozor, Babilon királya legyőzött, ezt mondja Jehova:

30 „Fussatok! Meneküljetek el messzire!

A mélybe menjetek lakni, ó, Hácor lakosai! – ez Jehova kijelentése. –

„Nincsenek ajtói, sem reteszei. Elszigetelten él.

34 Sedékiásnak+, Júda királyának az uralkodása kezdetén Jehova ezt mondta Jeremiás prófétának Elámról+: 35 „Ezt mondja a seregek Jehovája: »Összetöröm Elám+ íját, erejük forrását*. 36 Elhozom Elámra a négy szelet az ég négy végső határáról, és szétszórom őket ezek felé a szelek felé. Nem lesz oly nemzet, amelyhez el ne jutnának Elám szétszéledtjei.«”

37 „Összezúzom az elamitákat ellenségeik előtt és az életükre* törők előtt. Veszedelmet hozok rájuk, lángoló haragomat – ez Jehova kijelentése. – Utánuk küldöm a kardot, míg csak ki nem irtom őket.”

38 „Felállítom a trónomat Elámban+, és kipusztítom onnan a királyt és a fejedelmeket” – ez Jehova kijelentése.

39 „Ám az utolsó napokban egybegyűjtöm Elám foglyait” – ez Jehova kijelentése.

50 Jehova ezt mondta Babilonról,+ a káldeusok földjéről, Jeremiás próféta által:

 2 „Mondjátok el a nemzetek között, hirdessétek!

Állítsatok jelt*, és hirdessétek!

Ne hallgassatok el semmit!

Mondjátok: »Babilont elfoglalták!+

4 „Azokban a napokban és abban az időben – ez Jehova kijelentése – Izrael és Júda népe együtt jön majd el.+ Sírni fognak menet közben,+ és együtt fogják keresni Istenüket, Jehovát.+ 5 A Sionba vezető út felől tudakozódnak, arrafelé fordítják arcukat,+ és így szólnak: »Gyertek, csatlakozzunk Jehovához örökké tartó szövetségben, amely nem merül feledésbe.«+ 6 Az én népem elveszett juhok nyája lett.+ Saját pásztoraik vitték tévútra őket.+ A hegyekre vezették őket, hegyeken és dombokon kóboroltak. Elfeledték pihenőhelyüket. 7 Akik csak rájuk találtak, pusztították őket.+ Ellenségeik így beszéltek: »Nem vagyunk vétkesek, hiszen ők vétkeztek Jehova ellen, az igazságosság forrása*, ősapáik reménysége, Jehova ellen.«”

 8 „Meneküljetek Babilonból!

Menjetek ki a káldeusok földjéről!+

Legyetek olyanok, mint a nyáj előtt a vezérállatok.

Nem térnek vissza sikertelenül.

10 Zsákmánnyá lesz Káldea.+

Kifosztói teljesen elégedettek lesznek+” – ez Jehova kijelentése.

12 Megszégyenült anyátok.+

Csalódott, aki megszült titeket.

15 Hallassatok csatakiáltást ellene mindenfelől!

Megadta magát.*

Oszlopai ledőltek, falait lerombolták.+

Mert Jehova bosszúja ez.+

Álljatok bosszút rajta!

Úgy tegyetek vele, ahogy ő tett!+

17 Izrael népe elűzött juh.+ Oroszlánok kergették el.+ Először Asszíria királya falta,+ aztán pedig Nabukodonozor, Babilon királya rágta le csontjait.+ 18 Ezért ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Úgy fogok bánni Babilon királyával és a földjével, mint ahogy Asszíria királyával bántam+. 19 Izraelt visszahozom legelőjére,+ és legelni fog a Kármelen és a Básánon+. Jóllakik* Efraim+ és Gileád+ hegyein.«”

21 „Menj föl Merátaim földje ellen és Pekód+ lakosai ellen!

Legyenek lemészárolva, és teljesen elpusztítva! – ez Jehova kijelentése. –

Mindenben úgy cselekedj, ahogy megparancsoltam neked!

23 Hogy összezúzták és széttörték az egész föld pörölyét!+

Milyen rettegést keltővé lett a nemzetek között Babilon!+

24 Csapdát állítottam neked, és foglyul estél, ó, Babilon!

Mit sem tudtál róla.

26 Gyertek ellene távoli helyekről!+

Nyissátok ki csűrjeit!+

Hányjátok halomba, mint egy gabonahalmot.

Teljesen pusztítsátok el!+

Senkije se maradjon!

27 Egytől egyig öljétek le fiatal bikáit!+

Menjenek levágásra!

Táborozzatok körülötte mindenfelől! Senki se meneküljön meg!

Fizessetek meg neki a tettei szerint!+

Úgy cselekedjetek vele, ahogy ő cselekedett!+

33 Ezt mondja a seregek Jehovája:

Nem hajlandók elengedni őket.+

34 De erős a megváltójuk.+

Seregek Jehovája a neve.+

36 Kard támad a fecsegőkre*, és ostobán fognak cselekedni.

Kard támad harcosaira, és megrettennek.+

Kard támad kincseire, és elrabolják azokat.+

38 Pusztítás száll vizeire, és ki fognak száradni.+

40 „Mint ahogy Isten feldúlta Szodomát és Gomorrát+ meg a szomszédos városaikat+ – ez Jehova kijelentése –, úgy ott sem lakik majd senki, és nem telepszik le senki.+

41 Nézzétek! Nép közeledik északról.

Felsorakoznak, hogy egy emberként harcoljanak ellened, ó, Babilon lánya!+

44 Úgy jön fel valaki a biztonságos legelők ellen, mint az oroszlán a Jordán sűrűjéből, de én egy szempillantás alatt elűzöm őket* onnan. A választottat rendelem fölé.+ Mert ki olyan, mint én, és kicsoda hív ki engem? Ugyan melyik pásztor tudna megállni előttem?+ 45 Halljátok meg tehát Jehova határozatát*, melyet Babilon ellen hozott,+ és amit a káldeusok földje ellen gondolt ki.

Bizony elhurcolják a nyáj kicsinyeit.

Elhagyatottá teszi miattuk lakóhelyüket.+

51 Ezt mondja Jehova:

Mindenfelől ellene jönnek a veszedelem napján.+

 3 Ne feszítse ki íját* az íjász!

Ne álljon fel senki páncélingében!

Ne könyörüljetek fiataljain!+

Pusztítsátok el egész seregét!

 5 Mert Izraelt és Júdát nem hagyta özvegyen Istenük, a seregek Jehovája.+

De azoknak az országa* mindenestül vétkes Izrael szentjének szemében.

Ne haljatok meg az ő vétke miatt!

Mert bizony Jehova bosszújának ideje ez.

Megfizet neki tettei szerint.+

 8 Hirtelen esett el Babilon, és összeomlott.+

Jajgassatok miatta!+

Hozzatok balzsamot fájdalmára, hátha meggyógyul.”

 9 „Próbáltuk meggyógyítani Babilont, de nem lehetett.

Hagyjátok el! Mindenki menjen a maga földjére.+

10 Jehova érvényt szerzett az igazságnak a javunkra.+

Gyertek, mondjuk el Sionban Jehova Istenünk tettét!+”

11 „Élesítsétek a nyilakat!+ Vegyétek fel a kerek pajzsokat!*

Bizony Jehova bosszúja ez, a templomáért való bosszú.

12 Állítsatok jelt*+ Babilon falaival szemben!

Erősítsétek meg az őrséget, állítsatok őröket!

Készítsétek fel a lesben állókat!

Eljött rád a vég, itt van nyerészkedésed határa.+

14 Magára* esküdött meg a seregek Jehovája:

17 Minden ember oktalanul viselkedik, és nincs ismeretük.

18 Hiábavalóságok,+ csúfolni való munka.

Elvesznek, amikor Isten számadásra vonja őket.

Seregek Jehovája az ő neve.+”

27 „Állítsatok jelt* a földön!+

Fújjátok meg a kürtöt a nemzetek között!

Jelöljetek ki* ellene nemzeteket!

Hívjátok össze ellene Ararát+, Minni és Askenáz királyságát!+

Rendeljetek ellene sorozó tisztet!

Vonultassátok fel a lovakat, jöjjenek, mint a borzas sáskák!

30 Babilon harcosai felhagytak a harccal.

Csak ülnek erődjeikben.

33 Mert ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene:

„Babilon lánya olyan, mint a szérű.

Ideje már keményre taposni.

Nagyon hamar eljön számára az aratás ideje.”

Letett, mint valami üres edényt.

Elnyelt, mint egy nagy kígyó.+

35 »Az engem és a személyemet ért erőszak Babilonra szálljon!« – így szól Sion lakosa.+

»Vérem Káldea lakosaira szálljon!« – szól Jeruzsálem.”

36 Ezért ezt mondja Jehova:

Kiszárítom tengerét, és elapasztom kútjait.+

38 Mind együtt ordítanak majd, mint a fiatal oroszlánok*.

Morogni fognak, mint az oroszlánkölykök.”

41 „Ó, hogy bevették Sésákot*!+

Hogy elfoglalták a várost, melyet minden nép dicsőített!+

Miként lett Babilon rettegést keltővé a nemzetek között!

42 Babilonra kiáradt a tenger.

Elborította őt hullámainak özöne.

45 Menjetek ki belőle, népem!+

Mentsétek az életeteket*+ Jehova lángoló haragjától!+

46 Ne bátortalanodjatok el, és ne ijedjetek meg a hírtől, amely hallatszani fog a földön!

50 Ti, akik megmenekültök a kardtól, menjetek, ne álljatok meg!+

51 „Megszégyenültünk, mert gúnyolódást hallottunk.

Háborognak majd hullámaik, mint a vizek sokasága.

Hangjuk felzúg.

Ő biztosan megfizet.+

58 Ezt mondja a seregek Jehovája:

„Hiába széles Babilon fala, mégis teljesen lerombolják.+

Hiába magasak a kapui, felégetik azokat.

59 Jeremiás próféta parancsot adott Serájának – Néria fiának+, aki Mahásiás fia volt –, amikor az Babilonba ment Sedékiással, Júda királyával, uralkodásának a 4. évében; Serája egyébként szállásmester volt. 60 Jeremiás leírta egy könyvbe mindazt a veszedelmet, amely utoléri Babilont, mindezeket a szavakat, amelyek megírattak Babilon ellen. 61 Ezenkívül Jeremiás meghagyta Serájának: „Amikor Babilonba érsz, és meglátod azt, olvasd fel mindezeket a szavakat. 62 Azután így szólj: »Ó, Jehova! Te mondtad, hogy ez a hely meg fog semmisülni, és nem lesz lakosa, sem ember, sem állat, és hogy örökre elhagyatott pusztaság lesz.«+ 63 Ha pedig befejezted e könyv felolvasását, köss rá egy követ, és dobd az Eufrátesz közepébe. 64 Majd ezt mondd: »Így merül el Babilon is, és soha többé nem kel fel,+ olyan veszedelmet hozok rá. A lakosai csak kifárasztják magukat.+«”

Eddig tartanak Jeremiás szavai.

52 Sedékiás+ 21 évesen kezdett uralkodni, és 11 évig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját, aki a libnai Jeremiás lánya volt, Hamutalnak+ hívták. 2 Sedékiás azt tette, amit Jehova rossznak tart, pontosan úgy, ahogy Joákim cselekedett.+ 3 Jehova haragja miatt történt ez Jeruzsálemben és Júdában, míg végül elvetette őket.+ És Sedékiás fellázadt Babilon királya ellen.+ 4 Sedékiás uralkodásának 9. évében, a 10. hónap 10. napján eljött Nabukodonozor, Babilon királya egész haderejével Jeruzsálem ellen. Tábort ütöttek vele szemben, és ostromfalat építettek körülötte,+ 5 a város pedig ostrom alatt állt Sedékiás király 11. évéig.

6 A 4. hónapban, a hónap 9. napjára+ súlyossá vált az éhínség a városban, és az ország népének nem volt élelme.+ 7 Végül áttörték a város falát, és az összes katona elmenekült éjjel a városból a kettős fal közötti kapun át, a király kertjének közelében, miközben a káldeusok körbevették a várost. Majd az Araba felé vezető úton mentek tovább.+ 8 De a káldeus sereg üldözőbe vette a királyt, és utolérték Sedékiást+ Jerikó kietlen síkságán, a csapatai pedig mind elhagyták és szétszéledtek. 9 Aztán elfogták a királyt, elvitték őt Babilon királyához a Hamát földjén levő Riblába, és ő ítéletet hozott felette. 10 A babiloni király legyilkolta Sedékiás fiait annak szeme láttára, és Júda minden fejedelmét is legyilkolta Riblában. 11 Majd megvakította Sedékiást,+ rézbilincsbe verte, elvitte őt Babilonba, és a halála napjáig börtönben tartotta.

12 Az 5. hónap 10. napján, vagyis Nabukodonozor királynak, Babilon királyának a 19. évében, bejött Jeruzsálembe Nebuzáradán, az őrség parancsnoka, aki Babilon királyának a szolgája volt.+ 13 Felégette Jehova házát,+ a király házát* és Jeruzsálem összes házát. Minden nagy házat felégetett. 14 A Jeruzsálemet körülvevő falakat pedig lerombolta a káldeusok egész serege, mely az őrség parancsnokával volt.+

15 Nebuzáradán, az őrség parancsnoka száműzetésbe hurcolt a szegények közül némelyeket és a városban megmaradt népet. Elvitte az átpártolókat is, akik Babilon királya mellé álltak, csakúgy, mint a megmaradt mestermunkásokat.+ 16 De az ország legszegényebb emberei közül otthagyott némelyeket vincellérnek és kényszermunkásnak.+

17 A káldeusok darabokra törték Jehova házának rézoszlopait+, valamint a réztengert+ és a szállítókocsikat+, amelyek Jehova házában voltak, a rezet pedig mind elvitték Babilonba.+ 18 Elvitték a templomi szolgálatban használt vödröket, lapátokat, koppantókat, tálakat,+ poharakat,+ és az összes rézeszközt is. 19 Az őrség parancsnoka elvitte az edényeket+, tűztartókat, tálakat, vödröket, lámpatartókat+, poharakat és csészéket, amelyek valódi aranyból, illetve ezüstből voltak.+ 20 Ami a két oszlopot, a tengert, a tenger alatt levő 12 rézbikát+ és a szállítókocsikat illeti, amelyeket Salamon király készített Jehova háza számára, lehetetlen volt meghatározni mindezen eszközök rezének súlyát.

21 Ami az oszlopokat illeti, egy-egy oszlop 18 könyök* magas volt, és 12 könyöknyi mérőzsinór érte körül.+ Vastagsága négyujjnyi* volt, belül pedig üres volt. 22 Réz oszlopfő volt rajta, és az oszlopfő 5 könyök magas volt.+ Az oszlopfőn körben elhelyezkedő hálóminta és a gránátalmák mind rézből voltak. A második oszlop is ilyen volt, csakúgy, mint a gránátalmák. 23 Az oldalain 96 gránátalma volt, összesen pedig 100 gránátalma volt körös-körül a hálómintán.+

24 Az őrség parancsnoka elvitte Seráját+, a főpapot, Sofóniást+, a másodpapot, és a három kapuőrt is.+ 25 A városból elvitt egy udvari tisztviselőt, aki a katonák parancsnoka volt, a király 7 személyes tanácsadóját, akiket a városban találtak, ezenkívül a hadsereg vezérének titkárát, aki az ország népét sorozta, és 60 férfit a köznépből, akiket még a városban találtak. 26 Nebuzáradán, az őrség parancsnoka tehát fogta, és elvitte őket Babilon királyához Riblába. 27 Babilon királya pedig lesújtott rájuk, és megölte őket Riblában,+ Hamát földjén. Így ment Júda száműzetésbe a földjéről.+

28 Ennyien voltak, akiket Nabukodonozor száműzetésbe hurcolt: a 7. évben 3023 zsidó.+

29 Nabukodonozor 18. évében+ 832 embert* vittek el Jeruzsálemből.

30 Nabukodonozor 23. évében Nebuzáradán, az őrség parancsnoka száműzetésbe hurcolt a zsidók közül 745 embert*.+

Összesen 4600 embert* vittek száműzetésbe.

31 Végül Joákin+, Júda királya száműzetésének a 37. évében, a 12. hónap 25. napján Babilon királya, Evil-Merodák a királlyá válásának évében szabadon engedte* Joákint, Júda királyát, és kihozta őt a börtönből.+ 32 Kedvesen bánt vele, és magasabb rangra emelte, mint azokat a királyokat, akik ott voltak nála Babilonban. 33 Joákin le is vetette rabruháit, és rendszeresen a király asztalánál evett, élete minden napján. 34 A babiloni király gondoskodott a mindennapi élelmezéséről egész életén át, a halála napjáig.