Január

Világszerte sok körzetfelvigyázó megfigyelte, hogy a gyülekezetekben többet kellene tenni azért, hogy a férfiak – fiatalabbak és idősebbek egyaránt – képzést kapjanak, és így alkalmassá váljanak arra, hogy gondját viseljék a nyájnak. Miért nem könnyű ezt megvalósítani? Ha vénként szolgálsz, minden bizonnyal egyetértesz azzal, hogy fontos személyre szabott képzést nyújtani a testvéreknek. Biztosan azzal is tisztában vagy, hogy több testvérre van szükség, hogy a gyülekezetek erősek maradjanak, és hogy újak jöhessenek létre (Ézs 60:22). Ezenkívül Isten Szava azt írja, hogy felelősséged tanítani másokat. De talán te is nehéznek találod megvalósítani mindezt. Úgy érezheted, hogy a családodról való gondoskodás, a munkahelyi elvárások, a gyülekezeti feladataid és más fontos teendők mellett egyszerűen nincs időd arra, hogy másokat képezz. Azonban minden megkeresztelt férfinak szüksége van képzésre, hogy többet tehessen a gyülekezetért. Az ő előrehaladásuk hasznos az egész gyülekezetnek. w15 4/15 1:2–3

A frissen kinevezett testvérek ne gondolják, hogy amint nagyobb felelősséggel járó feladatot kapnak a gyülekezetben, azonnal meg kell reformálniuk a dolgokat. Nem az egyéni véleményünk, hanem a gyülekezet érdekei és a Jehova szervezetétől kapott útmutatás határozza meg, hogy kell-e változtatni valamin, vagy sem. Ha te is tiszteletet mutatsz a tapasztalt vének iránt azzal, hogy követed a Biblián alapuló módszereiket, akkor te is el fogod nyerni a testvérek bizalmát. Ám ahogy tapasztalatot szerzel, bizonyára segíteni tudsz majd a gyülekezetnek abban, hogy alkalmazza a Jehova előrehaladó szervezetétől kapott útmutatásokat. Sőt, ahogy Elizeus esetében is volt, Jehova idővel téged is felhasználhat arra, hogy nagyobb dolgokat tegyél, mint az, aki képzett téged (Ján 14:12). w15 4/15 2:17

Lehet, hogy annyira nehéz helyzetben vagy, mint Pál apostol volt, és úgy érzed, téged is meg kell menteni „az oroszlán szájából” (2Tim 4:17). Ilyenkor a legnehezebb bízni Jehovában, de egyben a legszükségesebb is. Tegyük fel, hogy egy szeretett családtagodat ápolod, aki krónikus betegségben szenved. Minden bizonnyal imádkoztál erőért, és azért, hogy bölcs döntéseket tudj hozni. Mivel mindent megtettél, nyugodt lehetsz, tudva, hogy Jehova látja és megérti a helyzetedet, és meg fogja adni, amire szükséged van a kitartáshoz. De a körülmények miatt néha úgy érezheted, hogy Jehova nem segít. Az orvosok talán nem értenek egyet abban, hogy melyik kezelés lenne a megfelelő. Az is lehet, hogy a rokonaid, akiktől vigaszra számítasz, csak még jobban megnehezítik a helyzetedet. Továbbra is kérj erőt Jehovától. Húzódj még közelebb hozzá (1Sám 30:3, 6). Amikor majd megtapasztalod Jehova támogatását, még erősebbé válik a vele ápolt kapcsolatod. w15 4/15 4:10–11

Jehova szolgáiként mi nem vagyunk félrevezetve. Tudjuk, hogy az Ördög valóságos személy, mert ő beszélt Évához egy kígyó által (1Móz 3:1–5). Ő mondta azt Jehovának, hogy Jóbnak nem jók az indítékai (Jób 1:9–12). Ő próbálta megkísérteni Jézust (Máté 4:1–10). És miután Isten Királysága 1914-ben létrejött, ő volt az, aki háborút indított a felkentek maradéka ellen (Jel 12:17). Ez a háború még mindig dúl, mivel Sátán minden erejével azon van, hogy a 144 000 maradéka és a más juhok elveszítsék a hitüket. Ahhoz, hogy megnyerjük ezt a csatát, szembe kell szállnunk Sátánnal, és erősnek kell maradnunk a hitben. Sátán maga a megtestesült büszkeség és önteltség. Vette a bátorságot, hogy megkérdőjelezze Jehova uralkodási jogát, és istennek gondolva magát, megpróbált rávenni másokat arra, hogy őt imádják. Ezért ahhoz, hogy szembeszálljunk az Ördöggel, kerülnünk kell a büszkeséget, és törekednünk kell arra, hogy alázatosak legyünk (1Pét 5:5). w15 5/15 2:3–4

Akár égi, akár földi reménységünk van, erőt ad, és örömmel tölt el minket, ha elképzeljük, milyen csodálatos jövő vár ránk. Gondolkodtál már azon, mi mindent fogsz csinálni, amikor Isten ígéretei valóra válnak? Képzeld csak el: Egészséges, energikus vagy, nincsenek aggodalmaid, és körülötted mindenki szereti Jehovát. Másokkal együtt részt veszel a föld paradicsommá alakításában. Örömmel dolgozol együtt azokkal, akik a munkát felügyelik, mert odafigyelnek rád. Jó érzéssel tölt el, hogy a képességeidet és az adottságaidat mások javára és Isten dicsőítésére használhatod. Például segíthetsz az újonnan feltámadt személyeknek megismerni Jehovát (Ján 17:3; Csel 24:15). Ez nem csak ábrándkép, a Szentírás ígérete valóra fog válni! (Ézs 11:9; 33:24; 35:5–7; 65:22). w15 5/15 3:15

Jézus készségesen hajtotta végre ezt a csodát, és bőségesen gondoskodott jó borról a nagy vendégsereg számára (Ján 2:6–11). Érdemes megjegyezni, hogy amikor az Ördög megpróbálta rávenni Jézust, hogy változtassa kenyérré a köveket, ő nem volt hajlandó arra, hogy a saját érdekében használja fel az Istentől kapott erejét (Máté 4:2–4). Mások érdekében viszont felhasználta. Hogyan törődhetünk mi is ilyen önzetlenül másokkal? Jézus ezt mondta a követőinek: „Legyetek adakozók” (Luk 6:38). Ezt egyebek közt úgy tehetjük meg, hogy meghívunk másokat magunkhoz egy étkezésre. Úgy is nagylelkűek lehetünk, ha időt szánunk másokra az összejövetel után, például meghallgathatjuk, amint egy testvér elgyakorolja az előadását. Másoknak talán arra van szükségük, hogy a szolgálatban támogassuk őket. Jézus bőkezűségét utánozzuk, ha szívesen segítünk másoknak, amiben csak tudunk. w15 6/15 1:3–4, 6

Ha hűségesek maradunk, túlélhetjük a nagy nyomorúságot. Ez lesz minden idők egyik legnagyobb csodája. Nem sokkal Armageddon után még több csodát láthatunk majd. Az emberek ismét teljesen egészségesek lesznek (Ézs 35:5, 6; Jel 21:4). Képzeld csak el, senkinek nem lesz szüksége szemüvegre, botra, mankóra, kerekes székre és hallókészülékre. Jehova tudja, hogy Armageddon túlélőire nagy munka vár, ezért erősnek és egészségesnek kell lenniük. Az lesz a feladatuk, hogy a földet gyönyörű paradicsommá alakítsák (Zsolt 115:16). A „nagy sokaság” tagjainak nagyon lelkesítő arról olvasni, hogy Jézus meggyógyította a betegeket (Jel 7:9). Ezek a csodák megerősítik őket abban, hogy a jövőben visszanyerhetik majd az egészségüket. Azt is megmutatják, hogy Isten elsőszülött fia szívből szereti az embereket, és hogy Jehova is mélységesen törődik minden egyes szolgájával (Ján 5:19; 10:11; 15:12, 13). w15 6/15 2:16–17

1914-ben háború tört ki Európában, ami aztán az egész világra kiterjedt. Az 1918-ig tartó háború következtében súlyos éhínségek pusztítottak, és egy influenzajárvány is kitört, amely több ember életét oltotta ki, mint maga a háború. Ezzel elkezdett beteljesedni a jel, amely Jézusnak, a föld új királyának a láthatatlan jelenlétét jelzi (Máté 24:3–8; Luk 21:10, 11). Cáfolhatatlan bizonyítékok szólnak amellett, hogy 1914-ben az Úr Jézus Krisztus „koronát [kapott], és kivonult győztesen. . . hogy teljessé tegye győzelmét” (Jel 6:2). Hogy megtisztítsa az eget Sátántól és a démonaitól, háborút indított ellenük, és a föld közelébe vetette őket. Azóta az emberiség tapasztalja a mai napszöveg szavainak beteljesedését. w15 6/15 4:13

Kevesebb mint egy évszázaddal azután, hogy megalakult a keresztény gyülekezet, elkezdődött a megjövendölt hitehagyás (Csel 20:28–30; 2Tessz 2:3, 4). Attól kezdve egyre nehezebben lehetett felismerni, hogy kik azok, akik Isten szellemi templomában szolgálnak. A kilétük csak évszázadokkal később tárult fel, miután Jehova királlyá tette Jézus Krisztust. 1919-re nyilvánvalóvá vált, hogy kik szolgálják Jehovát a szellemi templomában. Isten szolgái egy megtisztításon mentek keresztül, hogy az imádatuk még elfogadhatóbbá váljon Jehovának (Ézs 4:2, 3; Mal 3:1–4). Kezdett beteljesedni a 2Korintusz 12:2–4-ben található látomás, amit évszázadokkal korábban Pál apostol látott. Ez a természetfölötti látomás egy kinyilatkoztatás volt, és Pál a jövőbe nyert bepillantást. w15 7/15 1:6–8

A kereszténység hívei közül sokan abban hisznek, hogy fizikai testben fognak felvitetni az égbe, és hogy Krisztus látható módon fog visszatérni, hogy uralkodjon a föld felett. A Biblia azonban rámutat, hogy Jézus visszatérése láthatatlan lesz, hiszen azt írja, hogy „az Emberfiának [a] jele” fog megjelenni az égen, és Jézus „az ég felhőin” jön el (Máté 24:30). Ezenkívül a Szentírás azt is kijelenti, hogy „test és vér nem örökölheti Isten királyságát”. Vagyis, akik felvitetnek az égbe, azok először „át [fognak] változni, egy pillanat alatt, egy szempillantás alatt, az utolsó trombita idején” (1Kor 15:50–53). Tehát a még földön élő felkentek egybegyűjtése egy pillanat alatt fog végbemenni. w15 7/15 2:14–15

A Királyság-terem az igaz imádat központja egy adott környéken. Jehova sokféleképpen gondoskodik szellemi eledelről, például a hetente megtartott összejövetelek által. Ezeken az alkalmakon felfrissülünk, és útmutatást kapunk a szervezettől, amire nagy szükségünk van. Bár a Jehova asztalához szóló meghívás mindig áll, nem szabad természetesnek vennünk (1Kor 10:21). Jehova az imádatra és a kölcsönös bátorításra szánta ezeket az alkalmakat. Annyira fontosnak tartja őket, hogy Pál apostol által arra buzdít, hogy ne hagyjunk fel az egybegyűlésünkkel (Héb 10:24, 25). Vajon tiszteletet mutatnánk Jehova iránt, ha indokolatlanul kihagynánk az összejöveteleket? Ha viszont felkészülünk rájuk, és lelkesen közreműködünk, azzal kifejezzük a hálánkat Jehovának ezért az ajándékért. w15 7/15 4:3–4

Ez a figyelmeztetés már önmagában is nyomós ok arra, hogy kitartóan várakozzunk. Jehova szervezete nagyon jó példát mutat ebben. A kiadványaink újra meg újra arra buzdítanak, hogy várjuk és élénken tartsuk elménkben „Jehova napjának jelenlétét”, és tekintsünk előre a megígért új világra (2Pét 3:11–13). Azoknak a keresztényeknek is a javukra vált az éberség, akik évszázadokkal ezelőtt éltek, de nekünk különösen fontos, mert Krisztus jelenléte idején élünk. 1914 óta nyilvánvalóan megfigyelhető a jelenlétének a jele, melybe a világ romló állapota és a Királyság egész földön folyó hirdetése is beletartozik. Mindez azt jelzi, hogy „a világrendszer befejezésének” idején élünk (Máté 24:3, 7–14). Mivel Jézus nem mondta meg, hogy mennyi ideig tart ez az időszak, mielőtt eljön a vég, nagyon ébernek kell lennünk. w15 8/15 2:4–5

Az új világban abban találunk majd leginkább örömet, hogy szellemi értelemben semmiben sem fogunk hiányt szenvedni (Máté 5:3). A keresztényi tevékenységek lesznek a legfontosabbak, és gyönyörködni fogunk Jehovában. Ha már most elsőbbséget biztosítunk a keresztényi tevékenységeknek, felkészülünk a valódi életre (Máté 6:19–21). Hogyan találhatunk nagyobb örömet a teokratikus elfoglaltságokban? Például úgy, ha szellemi célokat tűzünk ki. Ha fiatal vagy, és szeretnéd Jehova szolgálatának szentelni az életedet, olvashatnál a teljes idejű szolgálat különböző ágairól a kiadványainkban, és kitűzhetnéd célul az egyiket. Beszélgethetsz olyanokkal, akik már régóta a teljes idejű szolgálatban vannak. Ha a szolgálat van az életed középpontjában, felkészülsz rá, hogy az új világban is tovább szolgáld Istent, ahol nagy hasznát veszed majd a teokratikus képzésnek és a tapasztalataidnak. w15 8/15 3:13–14

Nem a szeretet az egyetlen vonása a szellem gyümölcsének, melyet egy érett kereszténynek meg kell teremnie (Gal 5:23). Például a szelídség, az önuralom és a hosszútűrés is fontos. Ezek a tulajdonságok segítenek neki, hogy még nehéz helyzetekben is higgadt tudjon maradni, és akkor se csüggedjen el, ha keserű csalódás éri. A személyes tanulmányozása során szentírási alapelvek után kutat, hogy különbséget tudjon tenni a helyes és a helytelen között. Így a Biblia által képzett lelkiismerete segít majd neki, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek érettségről tanúskodnak. Alázatosan elismeri, hogy Jehova mindig jobban látja a dolgokat, mint ő. Lelkesen hirdeti a jó hírt, és hozzájárul a gyülekezet egységéhez. Függetlenül attól, hogy mióta szolgáljuk Jehovát, mindannyian kérdezzük meg magunktól: „Hogyan követhetném még szorosabban Jézus példáját? Min kell változtatnom, hogy érettebb kereszténnyé váljak?” w15 9/15 1:6–7

A tanítványok megpillantják Jézust amint a vízen járva közeledik feléjük. Péter odakiált Jézusnak, hogy hadd menjen oda hozzá a vízen. „Jöjj!” – mondja neki Jézus. Péter kiszáll a csónakból, és a víz színén elindul Jézus felé. Ám a szélviharra nézve megijed, és hirtelen merülni kezd. Ekkor Jézushoz kiált segítségért, ő pedig azonnal megragadja Pétert, és a fentieket mondja neki (Máté 14:24–32). Jézus felszólítására Péter azonnal kiszállt a csónakból. Hitt abban, hogy Isten nemcsak Jézust, hanem őt is képessé tudja tenni arra, hogy járjon a vízen. Péterhez hasonlóan minket is a hitünk indított arra, hogy átadjuk az életünket Jehovának, és megkeresztelkedjünk. Jézus arra kért minket, hogy legyünk a követői, és járjunk a nyomdokain, mi pedig bíztunk abban, hogy Jézus és Jehova támogatni fog bennünket (Ján 14:1; 1Pét 2:21). w15 9/15 3:1, 3

Ha egy szerető apa mindent megtesz azért, hogy megóvja a családját a bajtól, mennyivel inkább így tesz égi Atyánk. Jehova úgy óv minket, mint ahogy mi óvjuk a szemünk fényét (Zak 2:8). Mennyire értékesek vagyunk neki! Jehova időnként megengedi, hogy az ellenségei megöljék a hűséges szolgáit. Ez történt például Istvánnal is az első században. De Jehova a népét mint egészet megvédi azáltal, hogy felhívja a szolgái figyelmét Sátán mesterkedéseire (Ef 6:10–12). Ezeket a figyelmeztetéseket a Bibliában és a szervezete által készített kiadványokban találjuk meg. Gyakran olvasunk például arról, hogy milyen veszélyeket rejt a pénz szeretete, az erkölcstelen és erőszakos kikapcsolódás, valamint az internet helytelen használata. Hát nem azt mutatja mindez, hogy Jehova egy szerető apához hasonlóan óv minket, és törődik velünk? w15 9/15 4:15, 17

Az, hogy Jehova Tanúi sikeresek „a jó hír védelmezésében és törvényes megerősítésében”, szintén bizonyítja, hogy Jehova hatalmas keze támogatja őket (Fil 1:7). Néhány kormány megpróbálta teljesen leállítani Isten népének a munkáját. De ha visszatekintünk, és látjuk, hogy a Tanúk legalább 268 esetben nyertek pert különböző bíróságokon, és csupán 2000 óta 24-szer döntöttek a javukra az Emberi Jogok Európai Bíróságán, egyértelmű, hogy Isten kezét senki sem foghatja le (Ézs 54:17). A jó hírt csakis Isten segítségével lehet világszerte prédikálni (Máté 24:14; Csel 1:8). És akkor még nem is beszéltünk a nemzetközi, egységes testvériségünkről. A világban az emberek képtelenek egy ilyen közösséget létrehozni. Érthető, hogy még a kívülállók is elismerik: „Valóban köztetek van az Isten” (1Kor 14:25). Tehát bőséges bizonyítékunk van arra, hogy Isten cselekszik a népe érdekében (Ézs 66:14). w15 10/15 1:13–14

Veszélyes túlzott mértékben élni azzal, amit a világ kínál (1Kor 7:29–31). Egy keresztény könnyen tetemes időt pazarolhat el olyan dolgokra, melyek önmagukban nem rosszak, például valamilyen hobbira, olvasgatásra, tévénézésre, kirándulásra, kirakatok nézegetésére, vagy arra, hogy tájékozódjon a legújabb elektronikus eszközökről és luxuscikkekről. A közösségi oldalak használata, üzenetek írása, e-mailek továbbítása és a legfrissebb hírekről és sporteseményekről való rendszeres tájékozódás szintén elrabolhatja az időnket, sőt akár a rögeszménkké is válhat (Préd 3:1, 6). Ha nem korlátozzuk a szükségtelen dolgokkal töltött időt, az oda vezethet, hogy elhanyagoljuk a legfontosabb tevékenységet, a Jehovának bemutatott imádatunkat (Ef 5:15–17). Sátán úgy alakította ki ezt a világot, hogy vonzó legyen számunkra, és el tudja terelni a figyelmünket. Ez már az első században is igaz volt, de ma még inkább az (2Tim 4:10). Éppen ezért szívleljük meg a napiszöveg tanácsát. w15 10/15 3:7–8

Manoahnak és a feleségének kisfia fog születni! Manoah biztosan nagyon boldog volt, de azt is tudta, hogy ez milyen óriási felelősséggel jár. Gonosz emberek között éltek, és felvetődhetett benne, hogy vajon hogyan tudnak majd segíteni a fiuknak, hogy Isten szolgálatát válassza. Manoah könyörögni kezdett Jehovához: „Kérlek, hadd jöjjön el hozzánk újra az igaz Isten embere [az angyal], akit elküldtél, és oktasson minket, mit tegyünk a születendő gyermekkel” (Bír 13:1–8). Ha szülő vagy, biztosan átérzed Manoah kérését. A te válladon is súlyos felelősség nyugszik, hiszen segítened kell a gyermekednek, hogy megismerje és megszeresse Jehovát (Péld 1:8). Éppen ezért a keresztény szülők törekszenek rá, hogy rendszeresen legyen tartalmas és hatékony családi imádat. Persze a hetenkénti családi tanulmányozás nem elég ahhoz, hogy egy gyermek elméjébe vésődjenek a Biblia tanításai (5Móz 6:6–9). Te eleget teszel az ezzel járó kihívásnak? w15 11/15 1:1–2

Jézussal ellentétben mi nem látunk bele senkinek a szívébe, de Isten segítségével éleslátóak lehetünk. Arra fogod használni ezt a képességet, hogy a jót keresd a gyermekedben? Senki sem szereti, ha bajkeverőnek tartják. Sose mondd neki, hogy lázadó tinédzser vagy problémás gyerek, de még csak ne is gondolj rá így. Még ha nehezen megy is neki valami, éreztesd vele, hogy látod az igyekezetét, és bízol benne, hogy jót akar. Vedd észre a fejlődése apró jeleit is, és dicsérd meg. Amikor csak lehet, ruházz rá felelősséget, hogy erősíteni tudja magában a jó tulajdonságokat. Jézus így tett a tanítványaival. Körülbelül egy évvel azután, hogy találkozott Nátánaellel, kiválasztotta őt apostolnak, és Nátánaelből buzgó keresztény lett (Luk 6:13, 14; Csel 1:13, 14). Ha megdicséred és ösztönzöd a gyermekedet, akkor nem azt fogja érezni, hogy ő sosem elég jó, hanem azt, hogy olyan keresztény, akit Jehova fel tud használni. w15 11/15 2:15–16

Amikor 1914-ben elkezdődtek az utolsó napok, Jehovának az egész földön csupán néhány ezer szolgája volt. A felkent keresztények maradéka a felebaráti szeretettől indíttatva, Isten szellemének a támogatásával állhatatosan hirdette a Királyságot. Ennek köszönhetően ma egy földi reménységű nagy sokaság is begyűjtésre kerül. Már világszerte több mint 8 millió Tanú van, 115 400-nál is több gyülekezetben, és ezek a számok folyamatosan növekszenek. Például a 2014-es szolgálati évben több mint 275 500 új Tanú keresztelkedett meg, minden héten átlagosan 5300. Azért tapasztalhatunk ilyen csodálatos növekedést, mert hiszünk Istenben, és teljes mértékben elfogadjuk a Bibliát, Jehova ihletett Szavát (1Tessz 2:13). Különösen figyelemreméltó, hogy milyen szellemi bőségnek örvend Jehova népe, noha „ennek a világrendszernek az istene”, Sátán gyűlöli és üldözi őket (2Kor 4:4). w15 11/15 4:12, 14, 16

A bibliatudósok több ezer töredéket, kéziratot és ókori fordítást hasonlítottak össze és tanulmányoztak nagy gonddal. Ez igazolta a Biblia túlnyomó részének hitelességét. Az a néhány vers, melyekkel kapcsolatban van némi bizonytalanság, nem változtat az üzeneten. Ezek a kutatások meggyőzik a Biblia őszinte tanulmányozóit arról, hogy Jehova ihletett Szavát tartják a kezükben. Az ádáz támadások ellenére Jehova gondoskodott róla, hogy a Szava a legtöbb nyelvre lefordított könyv legyen a történelemben. Napjainkban, amikor sokan alig vagy egyáltalán nem hisznek Istenben, a Biblia még mindig sikerkönyvnek számít, és részben vagy egészben több mint 2800 nyelven elérhető. Egyes bibliafordítások nem olyan világosak vagy megbízhatóak, de majdnem mindegyik alkalmas arra, hogy megismerjük belőlük a Biblia reményt keltő üzenetét, mely a megmentésünket eredményezheti. w15 12/15 1:13–14

Szavainkkal sebeket is okozhatunk, de gyógyíthatunk is. Sátán világában gyakori, hogy az emberek szavakkal bántják egymást. A szórakoztatóipar sokakat arra sarkall, hogy megélesítsék a nyelvüket, „mint a kardot”, és hogy célba vegyenek másokat a kegyetlen szavaikkal, mintha azok nyilak lennének (Zsolt 64:3). Egy keresztény nem tehet ilyesmit. Óvakodnunk kell például a szarkazmustól, vagyis attól, hogy csípős, gúnyos megjegyzéseket tegyünk, hogy becsméreljünk másokat, vagy szemrehányást tegyünk nekik. Egy szarkasztikus megjegyzés sokszor humorosnak tűnhet, de tiszteletlenséget tükröz és bántó. A szarkazmus a „becsmérlő beszéd” egyik formája, amelytől őrizkednünk kell. A humor megfűszerezheti a beszédünket, de ne próbáljuk meg azzal mosolyra fakasztani a környezetünket, hogy gúnyos megjegyzéseket teszünk, melyekkel megbántunk vagy megalázunk másokat. A Biblia erre buzdít minket: „Ne jöjjön ki rothadt beszéd a szátokból, hanem csak olyan, ami jó az építésre, ahogy a szükség kívánja, hogy azt adja a hallgatóknak, ami kedvező” (Ef 4:29, 31). w15 12/15 3:10

Az első századi vezetőtestület levelének záró sorait úgy is lehetne fordítani, hogy „legyetek erősek”. Egyértelmű, hogy mindannyian szeretnénk jó egészségnek örvendeni, és erősek lenni, miközben nagy Istenünket szolgáljuk. Amíg ez a jelenlegi világrendszer fennáll, és tökéletlenek vagyunk, szembe kell néznünk betegségekkel. Nem várhatjuk, hogy csoda útján meggyógyuljunk. Ám a Jelenések 22:1, 2 arról az időről ír, amikor teljes mértékben meg fogunk gyógyulni. János apostol látomásban látta „az élet vizének folyóját”, és az élet fáit, melyeknek a levelei „a nemzetek gyógyítására valók”. Itt nem arra utalt, hogy ezeknek a leveleknek valamiféle gyógyhatásuk lesz, hanem arra, hogy Jehova Jézus által örök életet ad az engedelmes embereknek. Milyen szép jövő áll előttünk! (Ézs 35:5, 6). w15 12/15 4:17–18

Jehova ezt jövendölte a mi időnkről: „Azokban a napokban mindenféle nyelvű nemzetek közül tíz ember ragadja meg, igen, megragadja egy zsidó férfi ruhájának szárnyát, és ezt mondja: »Veletek megyünk, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!«” (Zak 8:23). A jelképes tíz emberhez hasonlóan a földi reménységű keresztények megragadják „egy zsidó férfi ruhájának szárnyát”. Büszkék rá, hogy Isten Izraelének szellemmel felkent tagjaihoz csatlakozhatnak, mert tudják, hogy Jehova áldása van a felkenteken (Gal 6:16). Zakariás prófétához hasonlóan Jézus is rámutatott, hogy milyen felüdítő egységet fog tapasztalni Isten népe. Azt mondta, hogy a követői két csoportba tartoznak, a kicsiny nyájba és a más juhok közé, mégis „e g y nyáj lesznek e g y pásztorral” (Luk 12:32; Ján 10:16). w16.01 4:1–2

Vigyáznunk kell a Jehovával ápolt kapcsolatunkra. Mivel ezt a világot Sátán, az Ördög uralja, és tökéletlenek is vagyunk, könnyen hatással lehet ránk a világban élő emberek helytelen gondolkodásmódja és viselkedése. A világ szellemét egy folyó sodrásához hasonlíthatnánk, amely olyan irányba vinne minket, amerre nem akarunk menni. Hogy ne sodorjon el, erőnket megfeszítve kell úsznunk a másik irányba. Ahhoz is erőfeszítésre van szükség, hogy Sátán világa ne ragadjon magával minket. Prédikálás közben fontos és építő gondolatokra összpontosítunk, nem olyanokra, amelyek kikezdik a hitünket. A tanúskodás Isten ígéreteire és szeretetteljes alapelveire emlékeztet minket, ami megszilárdítja a meggyőződésünket. Abban is segít, hogy a szellemi fegyverzetünk ép maradjon. (Ef 6:14–17). Ha elfoglaljuk magunkat a prédikálással és az imádathoz kapcsolódó más tevékenységekkel, egyszerűen nem marad időnk arra, hogy túl sokat aggódjunk a gondjaink miatt, és ez is védelem a számunkra. w16.01 5:12–13

Figyeljük meg, mennyire szerette Ruth Jehovát. Boáz, a földtulajdonos később megdicsérte Ruthot, amiért Jehova szárnyai alatt keresett oltalmat (Ruth 2:12). Ez eszünkbe juttathat egy kis fiókát, aki a szülője hatalmas szárnyai alatt rejtőzik el (Zsolt 36:7; 91:1–4). Jehova egy ilyen szülőnek bizonyult Ruth életében. Megjutalmazta a hitéért, és Ruth sosem bánta meg a döntését. Napjainkban sokan tanulnak Jehováról, mégsem tesznek lépéseket azért, hogy ő legyen a menedékük. Vonakodnak attól, hogy átadják magukat Istennek, és megkeresztelkedjenek. Ha te is így vagy ezzel, elgondolkodtál már azon, hogy mi tart vissza? Mindenki szolgál valakit vagy valamit (Józs 24:15). Miért ne választanád az igaz Istent, aki egyedül méltó arra, hogy szolgáljuk? A Jehovába vetett hitedet úgy mutathatod ki a legjobban, ha átadod magadat neki. Ő segíteni fog, hogy a döntéseddel összhangban tudj élni, és hogy bármilyen problémával meg tudj küzdeni. Ez Ruth történetéből is látszik. w16.02 2:6–7

Amikor Abisai belopódzott Saul táborába, nem látta tisztán, hogy elsősorban kihez kell lojálisnak lennie. A Dávid iránti lojalitása arra késztette, hogy megölje Saul királyt, de Dávid ezt nem engedte meg neki, mert felismerte, hogy helytelen lenne kinyújtania a kezét „Jehova felkentje ellen” (1Sám 26:9–11). Ebből az esetből egy értékes tanulságot vonhatunk le: noha több mindenkinek tartozunk lojalitással, a fontossági sorrendet a Biblia alapelveire építve kell felállítanunk. A lojalitás szívből fakad, de az emberi szív csalárd (Jer 17:9). Ezért valaki, aki lojális Istenhez, könnyen úgy érezheti, hogy még akkor is lojalitással tartozik egy barátjának vagy egy családtagjának, ha az helytelenséget gyakorol. Ha egy hozzánk közel álló személy elhagyja az igazságot, különösen fontos észben tartanunk, hogy elsősorban Jehova méltó a lojalitásunkra (Máté 22:37). w16.02 4:5–6

Miért fontos ez? Gondolj csak Timóteuszra. Ő jól ismerte az Írásokat, hiszen az édesanyja és a nagymamája csecsemőkorától tanították. Ennek ellenére Pál így buzdította Timóteuszt: „maradj meg azokban, amiket tanultál, és amiket meggyőzetve elhittél” (2Tim 3:14, 15). Egy forrásmű szerint a „meggyőzetve” kifejezés az eredeti nyelven azt jelenti, hogy egy személy „teljesen biztos abban, hogy valami igaz”. Timóteusz a szívébe zárta az igazságot. Nem csupán azért fogadta el, mert az édesanyja és a nagymamája erre nevelte, hanem azért, mert saját maga is meggyőződött róla (Róma 12:1). A szorgalmas tanulmányozás segíthet, hogy megválaszold mások kérdéseit, eloszlasd a kételyeidet, ha vannak, és megerősítsd a hitedet (Csel 17:11). w16.03 2:3–4, 7

Képzeld magad elé az izraelitákat, amint a jeruzsálemi templomban dicsőítik Jehovát egy ünnepen. Az ilyen alkalmakkor felkészültek az utazásra, odafigyeltek egymás szükségleteire az út során, és egységesen imádták Jehovát a templomban. Mindehhez együttműködésre volt szükség. Mi is haladunk az új világ felé. Ezért tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy harmonikusan együttműködjünk a testvéreinkkel. Gondolj csak bele, milyen áldások várnak ránk! Már most mentesek vagyunk a világra jellemző megosztottságtól és zűrzavartól. Láthatjuk, hogyan teljesedik be Ézsaiás és Mikeás próféciája: Isten népe egységesen megy fel „Jehova hegyére” (Ézs 2:2–4; Mik 4:2–4). „A napok befejező részében” Jehova imádata szembetűnően megkülönböztet minket másoktól. És mennyire boldogok leszünk, amikor minden ember egységesen őt imádja majd! w16.03 3:16–17

Néhány vén nehezen tud időt szakítani mások képzésére. Talán így gondolkoznak: „Tudom, hogy fontos képezni a testvéreket, de más gyülekezeti ügyek előbbre valók, és nem várhatnak. A gyülekezet nem fog leállni, ha a képzést elhalasztjuk egy kicsit.” Bár vannak ügyek, melyekkel azonnal foglalkozni kell, ha halogatjuk a testvérek képzését, annak a gyülekezet látja majd kárát. A gyülekezet jólléte érdekében a véneknek sok fontos feladatot kell ellátniuk, melyek nem várhatnak. Azonban ha a szükséges képzést folyton elhalasztják, a gyülekezetben előbb-utóbb nem lesz elég testvér, aki el tudja látni a szükséges teendőket. Tehát sose gondoljuk, hogy a testvérek képzése nem sürgős. Azok a vének, akik hosszú távon gondolkodnak, és időt fordítanak a testvérek képzésére, bölcsen járnak el. Az ilyen pásztorok áldásnak bizonyulnak a gyülekezetben (1Pét 4:10). w15 4/15 1:4, 6–7