December

A Biblia úgy beszél Ábrahámról, mint aki Isten barátja volt (Ézs 41:8; Jak 2:23). Tulajdonképpen ő az egyetlen hűséges személy, akit a Biblia így nevez. De vajon ez azt jelenti, hogy az emberek közül csak ő lehetett Jehova barátja? Egyáltalán nem. A Bibliából kiderül, hogy bármelyikünk elnyerheti Isten barátságát. Isten Szava tele van olyan hűséges férfiak és nők történetével, akik félték Jehovát, hittek benne, és a barátai lettek. Pál apostol a tanúk nagy fellegéről beszélt, akik biztosan mindannyian Isten barátai voltak (Héb 12:1). Nagyon sokféle ember volt közöttük. Megadatott nekik az a nagyszerű kiváltság, hogy Isten barátai lehettek. Bárcsak mi is követnénk a példájukat, és részünk lehetne abban az óriási jutalomban, hogy örökké Jehova barátai lehetünk! (Héb 6:11, 12). w16.02 2:1–2, 19

Tegyük fel, hogy kapsz egy autót ajándékba a barátodtól. Odaadja neked a papírjait, és ezt mondja: „Most már a tiéd.” De aztán hozzáteszi: „A kulcsot megtartom, és én fogok járni a kocsival.” Mit éreznél? Most gondolj arra, hogy mit várhat el Jehova jogosan valakitől, aki átadja magát neki, vagyis ezt mondja: „Neked adom az életemet. Hozzád tartozom.” Mi lenne, ha ez a valaki kettős életet kezdene élni, például titokban egy nem Tanúval járna? Vagy ha olyan munkát vállalna el, amely miatt nem tudna teljes lelkű szolgálatot végezni, vagy részt venni az összejöveteleken? Ez olyan lenne, mintha megtartaná a kocsikulcsot. Aki átadja magát Jehovának, az valójában kijelenti: „Az életem most már inkább a tiéd, mint az enyém. Ha az, amit te akarsz, ütközik azzal, amit én szeretnék, akkor mindig a te akaratod fog érvényesülni.” A mai napiszöveg szerint Jézus is így gondolkodott. w16.03 1:16–17

Közel 3000 évvel ezelőtt Illés próféta arra kérte Elizeust, hogy legyen a szolgája. Elizeus késedelem nélkül elfogadta a megbízást, és hűségesen szolgálta az idős férfit, egyszerű feladatokat látva el (2Kir 3:11). Elizeus már mintegy hat éve kapott képzést Illéstől, amikor megtudta, hogy a próféta hamarosan befejezi a munkáját Izraelben. Illés arra kérte Elizeust, hogy ne tartson vele többé, de Elizeus eltökélte, hogy ameddig csak lehet, a tanítójával marad. Ha fiatal vagy mit tanulhatsz Elizeustól? Készségesen vállald el a feladatokat, melyeket rád bíznak, még az egyszerűeket is. Barátként tekints arra a vénre, aki képez téged, és mondd el neki, hogy mennyire értékeled, amit érted tesz. Ez olyan, mintha azt mondanád neki, „nem hagylak el”. De mindenekelőtt lelkiismeretesen végezz el mindent, amire megkérnek. Miért olyan fontos ez? Mert ha megbízható vagy, a vének tudni fogják, hogy Jehova azt szeretné, hogy további feladatokat bízzanak rád a gyülekezetben (Zsolt 101:6; 2Tim 2:2). w15 4/15 2:13–14

Saul arra biztatta Jonatánt, hogy a saját érdekeivel törődjön (1Sám 20:31). Azonban az Isten iránti lojalitása arra indította Jonatánt, hogy támogassa Dávidot, és ne a királyi ranggal járó előnyök megszerzésén mesterkedjen. Jonatán nem másította meg a Dáviddal kötött esküjét. Mi se tegyünk ilyesmit. Például ha egy üzleti megállapodás teljesítése nehezebb, mint gondoltuk, az Isten iránti lojalitásunk és a Biblia iránti tiszteletünk arra indít minket, hogy álljuk a szavunkat. És mi a helyzet akkor, ha a házasságunk nem olyan harmonikus, mint amilyenre számítottunk? Az Isten iránti szeretetünk biztosan arra ösztönöz minket, hogy maradjunk lojálisak a házastársunkhoz (Mal 2:13–16). Ne a saját önző érdekeinket helyezzük előtérbe. Ha nehéz helyzetekben is lojálisak maradunk Jehova Istenhez, megörvendeztetjük a szívét, ami mély megelégedettséggel fog eltölteni minket (Péld 27:11). Ha mindvégig lojálisak maradunk hozzá, láthatjuk majd, amint az őt szeretők érdekében mindent jóra fordít. w16.02 3:16–17

Jehova teljesen tisztában van a korlátainkkal (Zsolt 103:14). Ezért nem várja el tőlünk, hogy a saját erőnkből tartsunk ki, hanem mint égi Atyánk segít nekünk. Persze néha úgy érezhetjük, hogy nem bírjuk tovább. Ám Jehova azt ígéri, hogy nem engedi, hogy nagyobb próba érjen bennünket, mint amit el tudunk viselni, és „a kivezető utat is elkészíti” (1Kor 10:13). Jó okkal bízhatunk abban, hogy tudja, mennyit bírunk elviselni. Ha nem kapunk azonnal választ az imánkra, legyünk türelmesek, mert Jehova pontosan tudja, mikor kell cselekednie az érdekünkben. Ne felejtsük, hogy ő nagyon szeretne segíteni nekünk, de türelmesen kivárja a megfelelő pillanatot. „Várni fog Jehova, hogy kegyes legyen hozzátok, és ezért felkel, hogy irgalmazzon nektek. Mert Jehova az ítélet Istene.” w15 4/15 4:8–9

Sokan tapasztalják, ahogy a hetenkénti családi imádatokon Jehováról tanulnak, az hozzájárul ahhoz, hogy egységesek legyenek. Felkészülhetnek a szántóföldi szolgálatra, és így még hatékonyabban tudják azt végezni. Mivel ilyenkor a családtagok Isten Szaváról beszélgetnek, közelebb kerülnek egymáshoz, hiszen ugyanazt az Istent imádják, és mindegyiküknek az a célja, hogy az ő akaratával összhangban éljen. Hogyan lehetnek a házaspárok együttműködőek, dicséretet szerezve ezzel Jehovának? Ha mindketten hűségesen szolgálják Jehovát, igazi összhang lesz köztük, és ez boldoggá teszi őket. Ábrahám és Sára, Izsák és Rebeka, Elkána és Anna mindannyian kifejezték a szeretetüket a házastársuk iránt, és nekünk is erre kell törekednünk (1Móz 26:8; 1Sám 1:5, 8). Ha így teszünk, közelebb kerülünk a házastársunkhoz, és égi Atyánkhoz is (Préd 4:12). w16.03 3:12–13

Sátán háborút folytat a felkentek maradéka és a más juhok ellen (Ján 10:16). Azt akarja elérni, hogy a hátralévő rövid ideje alatt Jehovának minél több szolgája elveszítse a hitét (Jel 12:9, 12). Vajon megnyerhetjük az ellene vívott harcot? Igen. A Biblia ezt írja: „álljatok ellen az Ördögnek, és elmenekül tőletek” (Jak 4:7). Sokan már azt is nevetségesnek tartják, hogy Sátán egyáltalán létezik. Szerintük Sátán és a démonok csak könyvek, horrorfilmek és videojátékok kitalált szereplői. Úgy gondolják, hogy értelmes emberek nem hisznek a gonosz szellemekben. Mit gondolsz, bosszantja az Ördögöt, hogy az emberek csupán mesefigurának tartják őt és a démonokat? Valószínűleg nem, hiszen könnyebb félrevezetnie azokat, akik nem hisznek a létezésében (2Kor 4:4). Tulajdonképpen ő hiteti el az emberekkel ezeket az elképzeléseket, hogy megtévessze őket. w15 5/15 2:1–2

Mózes a vér szerinti szüleitől hallott Jehováról, és arról a szándékáról, hogy ki fogja szabadítani a hébereket a rabszolgaságból, és nekik adja az ígéret földjét (1Móz 13:14, 15; 2Móz 2:5–10). Minél többet elmélkedett Mózes Jehova ígéretein, annál erősebb lett az Istenbe vetett hite és az iránta érzett szeretete. Más hűségesekhez hasonlóan ő is látta maga előtt azt az időt, amikor Jehova megszabadítja majd az emberiséget a haláltól (Jób 14:14, 15; Héb 11:17–19). Mózes megértette, hogy Jehova mennyire könyörületes a héberekkel és az egész emberiséggel. Nem is csoda, hogy olyan mélységesen szerette őt. Egész életén át a hite és az Isten iránti szeretete vezérelte (5Móz 6:4, 5). Akkor sem rendült meg a bizalma Istenben, amikor a fáraó halállal fenyegette, mert tudta, hogy Jehova meg fogja jutalmazni őt a jövőben (2Móz 10:28, 29). w15 5/15 3:11–13

Jézus az első csodáját a galileai Kánában, egy menyegzőn hajtotta végre. Ünneplés közben elfogyott a bor, talán azért, mert a vártnál több vendég érkezett. Jézus anyja, Mária is a meghívottak között volt. Az évek során Mária biztosan sokat elmélkedett azokon a próféciákon, melyek a Messiásra vonatkoznak, és tudta, hogy Jézust „a Legfelségesebb Fiának” fogják hívni (Luk 1:30–32; 2:52). Vajon azért várt segítséget Jézustól a menyegzőn, mert hitt abban, hogy csodákra is képes? Nem tudjuk biztosan, de Mária is, és Jézus is átérezte, milyen kellemetlen helyzetbe került az ifjú pár, hiszen akkoriban nagy szégyennek tartották, ha valaki nem mutatott kellő vendégszeretetet. Így hát Jézus mintegy 380 liter vizet jó minőségű borrá változtatott (Ján 2:6–11). Vajon azért tett csodát, mert nem volt más választása? Nem, hanem azért, mert törődött az emberekkel, és égi Atyjához hasonlóan ő is nagylelkű volt. w15 6/15 1:3

Mielőtt Jézus felment az égbe, az apostolok a fenti kérdést tették fel. Jézus válaszából kiderül, hogy akkor még nem jött el az ideje annak, hogy megtudják, mikor kezd majd uralkodni Isten Királysága. Azt mondta nekik, hogy összpontosítsanak inkább a prédikálómunkára (Csel 1:7, 8). Mindamellett Jézus arra buzdította a követőit, hogy várakozással tekintsenek előre a Királyság eljövetelére. Ezért imádkoznak a keresztények az apostolok ideje óta a Királyság eljöveteléért. Amikor elközeledett az ideje annak, hogy Jézus Krisztus mint király uralkodni kezdjen az égben, Jehova segített a népének felismerni, hogy pontosan mikor fog erre sor kerülni. 1876-ban Charles Taze Russell megjelentetett egy cikket a The Bible Examiner című folyóiratban, „A pogányok ideje – mikor ér véget?” címmel. Ebben a cikkben rámutatott, hogy a Dániel próféciájában található „hét idő” nem más, mint a Jézus által említett „nemzetek meghatározott ideje”, és 1914-ben fog véget érni (Dán 4:16; Luk 21:24). w15 6/15 4:11–12

Jézus átérezte az emberek fájdalmát. Amikor látta, hogy mennyire lesújtott másokat Lázár halála, „felsóhajtott, és nyugtalanná vált”, pedig tudta, hogy hamarosan fel fogja támasztani Lázárt (Ján 11:33–36). Jézus nem szégyellte kimutatni az érzéseit. Mindenki láthatta, hogy mennyire kötődik Lázárhoz és a családjához. Mélységes együttérzése arra indította, hogy az Istentől kapott erejét felhasználva, feltámassza elhunyt barátját (Ján 11:43, 44). A Biblia azt írja Jézusról, hogy ő a Teremtő „lényének pontos mása” (Héb 1:3). Tehát Jézus csodái azt bizonyítják, hogy ő is, és az Atyja is vágynak rá, hogy megszűntessék a betegségeket, a fájdalmat és a halált. Nemsokára emberek millióit fogják feltámasztani, hiszen Jézus kijelentette: „eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak. . . kijönnek” (Ján 5:28, 29). w15 6/15 2:13–14

Azokkal a vallásos emberekkel ellentétben, akik tévesen azt gondolják, hogy majd a haláluk után fogják magasztalni Istent az égben, Jehova Tanúi tudják, hogy ezt most kell megtenniük, itt a földön. Ezzel Jehova hűséges szolgáinak a példáját követik, akikről a Zsoltárok 99:1–3 és 5 ír. Ahogy ez a zsoltár rámutat, Mózes, Áron és Sámuel teljes szívvel támogatták az igaz imádatot (Zsolt 99:6, 7). Napjainkban a még földön élő felkentek – akik majd papok lesznek Jézus mellett az égben – a szellemi templom földi udvarában szolgálnak, és a más juhok milliói támogatják őket (Ján 10:16). Bár ennek a két csoportnak eltérő a reménysége, egységesen imádják Jehovát itt a földön, Isten lábzsámolyán. Ám jó, ha megkérdezzük magunktól: „Vajon én személy szerint teljes szívvel támogatom a tiszta imádatot?” w15 7/15 1:4–5

Jehova imádói mindig is várták az ihletett próféciák beteljesedését. Ézsaiás, aki ihletés alatt közölte, hogy Jehova mindent helyreállít, kijelentette: „Boldogok mindazok, akik várnak reá” (Ézs 30:18). Mikeás, aki szintén jövendölt Isten ókori népéről, így nyilatkozott: „Jehovára figyelek szüntelen” (Mik 7:7). Isten szolgái évszázadokon át várták a Messiásról, vagyis a Krisztusról szóló próféciák beteljesedését is (Luk 3:15; 1Pét 1:10–12). Isten mai szolgái is várakoznak, hiszen bizonyos messiási próféciák most teljesednek. Jehova a messiási Királyság által hamarosan megszünteti a szenvedést, elpusztítja a gonoszokat, és megszabadítja a népét ebből a bizonytalan világból, mely fölött Sátán uralkodik (1Ján 5:19). Ezért maradjunk éberek, és soha ne tévesszük szem elől, hogy ez a rendszer rohamosan közeledik a vége felé. w15 8/15 2:1–2

Az izraeliták Jehova utasítására megépítették a hajlékot (2Móz 25:8). Később pedig templomot emeltek Jehova imádatára (1Kir 8:27, 29). Miután a zsidók visszatértek a babiloni száműzetésből, rendszeresen összejöttek a zsinagógákban (Márk 6:2; Ján 18:20; Csel 15:21). Az első századi keresztények a saját otthonaikban tartották a gyülekezeti összejöveteleiket (Csel 12:12; 1Kor 16:19). Ma Jehova népének a tagjai az egész világon több tízezer Királyság-teremben gyűlnek össze, hogy tanuljanak, és gyakorolják az imádatukat. Jézus annyira szerette és értékelte Jehova jeruzsálemi templomát, hogy az evangéliumíró rá vonatkoztatta a következő prófétai kijelentést: „a házadért való buzgalom emészt engem” (Zsolt 69:9). Egyetlen Királyság-teremre sem mondhatjuk ugyanolyan értelemben azt, hogy „Isten háza”, mint ahogy ez ráillett a jeruzsálemi templomra (2Krón 5:13; 33:4). Mindazonáltal a Bibliában találunk olyan alapelveket, melyekből megtudjuk, hogyan mutathatunk tiszteletet az összejöveteli helyeink iránt. w15 7/15 4:1–2

Képesek leszünk szeretettel bánni egymással Krisztus ezeréves uralma alatt? Ha már most megtanulunk készséggel megbocsátani, és békére törekszünk, könnyebb lesz akkor is ezt tennünk (Kol 3:12, 13). Az új világban nem feltétlenül kapunk meg mindent, amit szeretnénk, vagy talán várnunk kell rá. Ott is szükség lesz rá, hogy minden helyzetben hálásak és elégedettek legyünk, miközben alárendeljük magunkat Jehova szeretetteljes uralmának. Ugyanazokat a tulajdonságokat kell kimutatnunk, amelyekre Jehova most tanít minket. Ha most megtanulunk úgy élni, ahogy majd ott fogunk, olyan tulajdonságokat fejleszthetünk ki, amelyekre egy örökkévalóságon át szükségünk lesz, és még valóságosabbnak fogjuk érezni az új világot (Héb 2:5; 11:1). Ezenkívül bebizonyíthatjuk, mennyire vágyunk már az igazságosságra, amely betölti majd a földet. Egyszóval felkészülünk arra, hogy örökké éljünk Isten új világában. w15 8/15 3:11–12

Az érett gyümölcsök nem mind egyformák, de vannak közös vonásaik, amelyekről felismerhető, hogy érettek. Ehhez hasonlóan az érett keresztények sem mind egyformák. Eltérő a nemzetiségük, a kultúrájuk, a családi hátterük, az egészségi állapotuk, a koruk, a tapasztalatuk és a személyiségük. De vannak közös vonásaik, melyekből látható, hogy érett keresztények. Mik ezek a jellemvonások? Egy érett keresztény mindenben Jézus példáját igyekszik követni, aki mintát hagyott nekünk, „hogy szorosan [kövessük] a nyomdokait” (1Pét 2:21). Mit tartott Jézus a legfontosabbnak? Azt, hogy egész szívünkkel, lelkünkkel és elménkkel szeressük Jehovát, és hogy úgy szeressük a felebarátainkat, mint önmagunkat (Máté 22:37–39). Egy érett keresztény arra törekszik, hogy ezt megvalósítsa. Elsőbbséget biztosít a Jehovával ápolt kapcsolatának, és önfeláldozó szeretettel bánik másokkal. w15 9/15 1:3–5

Egy jól működő lelkiismeret nemcsak visszatart bennünket attól, hogy rosszat tegyünk, hanem jótettekre is ösztönöz. Az egyik legjobb dolog, amit tehetünk, hogy részt veszünk a házról házra végzett prédikálómunkában, és megragadjuk a lehetőséget, hogy kötetlen formában is beszéljünk másoknak a jó hírről. Pált is erre indította a lelkiismerete. Ezt írta: „szükség nehezedik rám. Bizony, jaj nekem, ha nem hirdetem a jó hírt!” (1Kor 9:16). Ha követjük a példáját, nyugodt lesz a lelkiismeretünk, mert jót cselekszünk. A jó hír hirdetésével mások lelkiismeretére is hatunk. Ezért rendszeresen tanulmányozzuk Isten Szavát, elmélkedjünk az olvasottakon, és alkalmazzuk a tanultakat, hogy jól képzett legyen a lelkiismeretünk, és megbízhatóan vezessen bennünket a keresztény életúton. w15 9/15 2:16, 18

Józsefről, Mózesről és Dávidról a Biblia részletesen és élénken írja le az élettörténetüket, és azt, hogy Jehova mellettük volt a megpróbáltatásaikban. Próbáik által képzésben részesültek, és később Jehova még jobban fel tudta használni őket. Ezek a példák megerősítik bennünk azt, hogy Jehova szereti a szolgáit, és törődik velük. Jehova még akkor is szeretettel bánik velünk, ha helytelenséget követünk el. Ha elfogadjuk a fegyelmezését, és megbánjuk, amit tettünk, irgalmas lesz hozzánk, „mert ő bővelkedik a megbocsátásban” (Ézs 55:7). Mit jelent az, hogy Jehova „bővelkedik a megbocsátásban”? Dávid szívhez szólóan fogalmazta ezt meg: „[Jehova], aki megbocsátja minden vétkedet, aki meggyógyítja minden betegségedet, aki megváltja a veremtől életed, aki szerető-kedvességgel és irgalommal koronáz meg téged” (Zsolt 103:3, 4). Bárcsak mindig hallgatnánk Jehova tanácsára, és elfogadnánk a fegyelmezését! Ne feledjük, hogy ez az irántunk érzett szeretetének a jele (Zsolt 30:5). w15 9/15 4:13–14

Márta különleges ételeket készít Jézusnak. A sok munka szükségtelen idegeskedéssel jár, és Mártát felbosszantja Mária viselkedése. Jézus felfigyel erre, ezért kedvesen így szól hozzá: „Márta, Márta, sok minden miatt aggódsz és nyugtalankodsz.” Elmondja neki, hogy elég egyféle ételt készítenie. Jézus most Mária felé fordul, és egyértelművé teszi, hogy nem tartja lustának: „Mária a maga részéről a jó részt választotta, és nem fogják azt elvenni tőle” (Luk 10:38–42). Mária nem sokkal később már biztosan nem emlékezett rá, hogy mit evett azon a különleges alkalmon, de azt a dicséretet és finom szellemi táplálékot soha nem felejtette el, amelyet Jézustól kapott, amikor osztatlan figyelemmel hallgatta. Több mint 60 évvel később János apostol ezt írta: „Jézus pedig szerette Mártát és ennek nővérét” (Ján 11:5). Ezekből az ihletett szavakból kiderül, hogy Márta minden bizonnyal megfogadta Jézus kedves tanácsát, és egész életében igyekezett hűségesen szolgálni Jehovát. w15 10/15 3:3–4

Jó okunk van hinni abban, hogy Jehova ma is segít az embereknek. Többször hallunk olyan történeteket, hogy valaki segítséget kért Istentől, és válasz érkezett az imájára (Zsolt 53:2). Miközben Allan a Fülöp-szigetek egyik kis szigetén házról házra prédikált, találkozott egy hölggyel, aki sírva fakadt. Így meséli el, mi történt: „Pont aznap reggel imádkozott Jehovához, hogy találjanak rá a Tanúi. Nagyon meghatódott, hogy Isten ilyen gyorsan válaszolt az imájára.” Egy éven belül átadta az életét Jehovának. Isten szolgái közül sokan tapasztalták, hogy Jehova segített nekik szakítani különböző függőségekkel, például a dohányzással, a kábítószerezéssel vagy a pornográfiával. Néhányan elmondták, hogy mielőtt megismerték Jehovát, többször is megpróbáltak felhagyni ezekkel a szokásokkal, de nem sikerült nekik. Amikor viszont segítséget kértek Jehovától, ő a szokásosnál nagyobb erőt adott nekik, és végül legyőzték a gyengeségüket (Zsolt 37:23, 24). w15 10/15 1:10–11

Egyesek korán kelnek, hogy olvassanak, elmélkedjenek és imádkozzanak. Mások ebédszünetben teszik ezt meg. A kora este vagy a lefekvés előtti időszak is egy lehetőség. Néhányan reggel és este is olvassák a Bibliát. Tehát bármikor olvassuk is a Bibliát, az a fontos, hogy ezt „éjjel és nappal”, vagyis rendszeresen tegyük (Józs 1:8). A kulcs az, hogy megvásároljuk az időt a kevésbé fontos tevékenységektől, hogy mindennap tudjunk elmélkedni Isten Szaván. A Biblia újra és újra megígéri, hogy áldás lesz azon, aki elmélkedik a benne olvasottakon, és igyekszik alkalmazni a tanultakat (Zsolt 1:1–3). Jézus azt tanította, hogy „boldogok, akik hallják az Isten szavát, és megtartják” (Luk 11:28). Ha mindennap elmélkedünk szellemi dolgokon, az segít, hogy dicsőséget szerezzünk a csodálatos agyunk teremtőjének, aki már most boldogsággal jutalmaz meg minket, a jövőben pedig egy örök élettel az igazságos új világában (Jak 1:25; Jel 1:3). w15 10/15 4:17–18

Péter apostol jót akart, amikor arra kérte Jézust, hogy kedvezzen magának, és ne hagyja, hogy megöljék. Jézus azonban átlátta, hogy Péter hibásan gondolkodik. Azért, hogy tanítsa Pétert és a többi tanítványt, nyíltan elmondta nekik, hogy milyen következményekkel jár az önkímélő szemlélet, és kiemelte, hogy milyen jó eredménye van az önfeláldozó szellemnek (Máté 16:21–27). Péter tanult ebből (1Pét 2:20, 21). Imádkozz Jehovához éleslátásért, hogy segíteni tudj a gyermekednek (Zsolt 32:8). Például miből veszed észre, hogy ingadozik a hitében? Lehet, hogy lanyhul a lelkesedése, kritikusan beszél a hittársairól, vagy elszigeteli magát. Ne következtess elhamarkodottan arra, hogy biztosan súlyos bűnöket követ el, és kettős életet él. De az sem jó, ha figyelmen kívül hagyod ezeket a jeleket, vagy azt gondolod, hogy a zárkózottsága csak átmeneti. w15 11/15 2:12–13

Az, hogy Jehova szolgái között szeretet és egység van, az igaz vallás tagjaiként azonosítja őket. Jézus ezt mondta: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (Ján 13:34, 35). János apostol pedig így fogalmazott: „Ebből a tényből ismerhetők fel az Isten gyermekei és az Ördög gyermekei: mindaz, aki nem gyakorol igazságosságot, nem az Istentől származik, és az sem, aki nem szereti a testvérét. Mert azt az üzenetet hallottátok kezdettől fogva, hogy szeressük egymást” (1Ján 3:10, 11). A Jehova Tanúi között uralkodó szeretet és egység bizonyítja, hogy ők Krisztus igaz követői. Isten felhasználja őket, hogy megvalósítsa a szándékát, azt, hogy a Királyság jó híréről az egész lakott földön halljanak az emberek (Máté 24:14). w15 11/15 4:10–11

Nagyon sokféle kultúra és hitnézet létezik, ezért tisztán látóan kell eldöntenünk, hogy mikor a legalkalmasabb beszélnünk. Az életben vannak olyan helyzetek, amikor mindenképpen át kell gondolnunk, hogy mikor beszéljünk. Például lehet, hogy valaki a jó szándéka ellenére megbánt minket. Ilyenkor mérlegeljük, hogy súlyos volt-e a dolog annyira, hogy bármit is mondjunk. Ha mégis úgy érezzük, hogy beszélnünk kell róla, ezt ne akkor tegyük, amikor dühösek vagyunk, nehogy meggondolatlanul mondjunk valamit (Péld 15:28). Akkor is körültekintően kell eljárnunk, amikor az igazságról akarunk beszélni a nem Tanú rokonainknak. Szeretnénk, ha megismernék Jehovát, de türelmesnek és figyelmesnek kell lennünk. Ha a megfelelő időben, megfelelő szavakkal közelítjük meg őket, talán a szívükre tudunk hatni. w15 12/15 3:6, 8–9

A józan gondolkodás különösen fontos, ha egy diagnosztikai módszer vagy terápia furcsának vagy rejtélyesnek tűnik. El tudják mondani megnyugtató részletességgel, hogyan működik a vizsgálat vagy a kezelés? Összhangban van az ismert tényekkel, és több szakképzett személy is megbízhatónak tartja? (Péld 22:29). Vagy az érvek helyett az érzelmek dominálnak? Azt mondhatják, hogy amit ajánlanak, azt egy távoli, félreeső helyen fedezték fel vagy alkalmazzák, és ezért nem folytak vele modern kísérletek. De bizonyít-e ez bármit is, sőt, logikusan hangzik egyáltalán? Néhány diagnosztikai eszköz vagy kezelési mód esetében valamilyen „titkos anyagról” vagy „a test belső energiájáról” beszélnek. Ilyenkor nagyon elővigyázatosnak kell lennünk, hiszen Isten óva int minket „a rejtelmes erők” alkalmazásától és az okkultizmust gyakorlóktól (Ézs 1:13; 5Móz 18:10–12). w15 12/15 4:16

A Bibliában sok-sok olyan hithű emberről olvasunk, akiken működött a szent szellem, mégsem volt égi reménységük. Jézus például elismeréssel beszélt Keresztelő Jánosról, de megmondta, hogy János nem kerül az égi Királyságba. Dávidon is működött a szent szellem (1Sám 16:13). Ő mélységes gondolatokat is megértett Jehovával kapcsolatban, sőt egyes bibliai részek megírására is ihletést kapott (Márk 12:36). Péter mégis azt mondta róla pünkösdkor, hogy „nem ment fel az egekbe” (Csel 2:34). A szent szellem bámulatos dolgokra tette képessé ezeket az embereket, de nem tanúskodott arról, hogy égi életre lennének kiválasztva. Ez nem azt jelentette, hogy valami miatt méltatlanok vagy alkalmatlanok lettek volna az égi életre. Egyszerűen arról van szó, hogy Jehova a paradicsomi földön fogja feltámasztani őket (Ján 5:28, 29; Csel 24:15). w16.01 3:16

Amikor együtt dolgozunk azokkal, akiket szeretünk, közelebb kerülünk hozzájuk, és jobban megismerjük a tulajdonságaikat. Nemcsak azt tudjuk meg, hogy mit szeretnének elérni, hanem azt is látjuk, hogy mit tesznek ennek érdekében. Jézus talán évmilliárdokon át Jehova munkatársa volt, és egy rendkívül szoros, megbonthatatlan kötelék alakult ki közöttük, melyet a kölcsönös szeretet és ragaszkodás jellemez. Csodálatos egységben, teljes egyetértésben dolgoztak együtt. Jézus azt kérte imában Jehovától, hogy vigyázzon a tanítványaira. Miért? Ezt mondta: „hogy egyek legyenek, mint ahogy mi is” (Ján 17:11). Miközben alkalmazzuk az életünkben Isten alapelveit, és részt veszünk a prédikálómunkában, egyre mélyebb betekintést nyerünk Isten nagyszerű tulajdonságaiba. Azt is megtanuljuk, hogy miért tesszük bölcsen, ha bízunk benne, és követjük az útmutatását. És miközben közeledünk Istenhez, ő is közeledik hozzánk (Jak 4:8.) A testvéreinkkel is szorosabbá válik a kapcsolatunk, hiszen ugyanolyan nehézségeket és örömöket élünk át, és a céljaink is közösek. w16.01 5:9–10

Naomi folytatja útját a szülőföldjére, Izraelbe. Ruth élete egyik legnagyobb döntése előtt áll: vagy hazatér Moábba a népéhez, vagy az anyósával, Naomival tart, és elmegy Betlehembe (Ruth 1:1–8, 14). Ruth, a fiatal özvegy könnyen érvelhetne azzal, hogy a családja Moábban él. Az édesanyja és a rokonai befogadhatnák őt, és gondoskodhatnának róla. Moáb az otthona. Abban a kultúrában nőtt fel, oda köti az anyanyelve, és ott van a népe is. Naomi tudja, hogy Ruthnak mindezt nélkülöznie kellene Betlehemben. Éppen ezért azt tanácsolja a menyének, hogy maradjon Moábban. Naomi attól fél, hogy nem tud sem férjet, sem otthont adni neki. Hogyan dönt Ruth? Teljesen másként gondolkodik, mint Orpa, aki visszatért „népéhez és isteneihez” (Ruth 1:9–15). Vajon Ruth is vissza akar térni azokhoz a hamis istenekhez, melyeket a népe imád? Biztosan nem. w16.02 2:4–5

Dávid és Abisai az éj leple alatt belopakodnak egy 3000 fős sereg táborába. A tábor közepén ott találják Saul királyt, aki mélyen alszik. Bejárta Júda pusztáját, hogy megtalálja Dávidot és megölje. Abisai ezt suttogja Dávidnak: „hadd szegezzem őt a lándzsával a földhöz csak egyszer, és nem bántom kétszer.” Dávid válasza megdöbbentő: „Ne pusztítsd el, mert kicsoda nyújtotta ki a kezét Jehova felkentje ellen úgy, hogy ártatlan maradt? . . . Jehova szemszögéből nézve el se tudom képzelni, hogy kinyújtsam a kezem Jehova felkentje ellen!” (1Sám 26:8–12). Dávid tudta, hogy mit foglal magában az Isten iránti lojalitás. Nem akart kárt tenni Saulban. Miért? Mert Saul Isten felkent királya volt Izraelben. Jehova lojális szolgái tisztelik azokat, akiket ő kinevez. Igen, Jehova a népe minden tagjától elvárja, hogy lojális legyen. w16.02 4:1–2

Te is egy olyan fiatal vagy, aki szeretne megkeresztelkedni? Az biztos, hogy ez a lehető legnagyobb megtiszteltetés. De a keresztelkedés komoly lépés. Azt jelképezi, hogy átadtad magad Jehovának, vagyis megígérted neki, hogy örökké őt fogod szolgálni, és hogy az akaratának a cselekvése lesz az első helyen az életedben. Éppen ezért fontos, hogy csak akkor keresztelkedj meg, ha már elég érett vagy ehhez a döntéshez, vágysz is rá, és tisztában vagy vele, hogy mit jelent az önátadás. De mi a helyzet, ha nem vagy benne biztos, hogy készen állsz a keresztelkedésre? Vagy tegyük fel, hogy szeretnél megkeresztelkedni, de a szüleid úgy érzik, hogy még várnod kellene, amíg több tapasztalatot szerzel a keresztényi életben. Bárhogy legyen is, ne keseredj el. Inkább tekintsd ezt lehetőségnek arra, hogy fejlődj, és így egy kis idő múlva megkeresztelkedhess. w16.03 2:1–2

Néhányan azért vannak felemás igában, mert már házasságban éltek, amikor megismerték az igazságot. Az ő esetükben is igaz, hogy ha megfogadják a Biblia tanácsait, azzal hozzájárulhatnak a családjuk egységéhez. Ez azt jelenti, hogy amennyire csak lehet, együttműködnek a házastársukkal, de nem hágják át Jehova követelményeit. Bár ez kihívást jelenthet, a lehetséges jutalomra kell gondolniuk. Mivel Sátán ma hevesen támadja a családokat, létfontosságú, hogy a házastársak továbbra is összetartsanak. Függetlenül attól, hogy mióta élsz házasságban, gondold át, hogy a szavaiddal vagy a tetteiddel hogyan erősíthetnéd a kapcsolatotokat. Ebben az idősebb házaspárok segíthetnek is a fiatalabbaknak. Időről időre meghívhatnának egy fiatal párt a családi imádatukra. Így a fiatalok láthatják, hogy mennyire fontos, hogy a házastársak hosszú évek múltán is kifejezzék a szeretetüket egymás iránt (Tit 2:3–7). w16.03 3:14–15