November

Amikor azt olvassuk, hogy Ábrahám „idősen és elégedetten” halt meg, ne gondoljuk, hogy elege lett az életből, és nem is akart újra élni a jövőben. A Biblia azt írja, hogy Ábrahám „várta a valódi alapokkal bíró várost, amelynek építője és alkotója az Isten” (Héb 11:10). Képzeld csak el, milyen boldog lesz Ábrahám, hogy a földi paradicsomban élhet, és még közelebb kerülhet drága barátjához, Jehovához. Biztosan meghatódik majd, amikor megtudja, hogy a példája évezredeken át erőt adott Jehova szolgáinak. Azt is megértheti majd, hogy valami sokkal nagyobb jelentőségű dolgot szemléltetett az, ahogyan visszakapta Izsákot (Héb 11:19). És azt is elmondják neki, hogy a fájdalom, melyet akkor érzett, amikor feláldozni készült Izsákot, sok millió hűséges embernek segített elképzelni, hogy milyen fájdalmat élhetett át Jehova, amikor váltságul adta a Fiát, Jézus Krisztust (Ján 3:16). w16.02 1:15–16

A Jehova iránti lojalitásunk próba alá kerülhet, ha egy felelős pozíciót betöltő személy tévesen ítél meg minket. Jonatán is került ilyen helyzetbe. Saul király, Isten felkentje, tisztában volt vele, hogy a fia és Dávid jó barátok, de azt nem értette, hogy miért. Emiatt egyszer nagyon dühös lett, és megalázta Jonatánt. Ő azonban nem vágott vissza. Nem ingott meg a lojalitása Isten iránt, és Dávid iránt sem, aki később Izrael királya lett (1Sám 20:31–41). Jehova népe körében nem valószínű, hogy bárki is igazságtalanul bánna velünk. De azok a férfiak, akik vállalják a vezetést a gyülekezetben, tökéletlenek, és előfordulhat, hogy félreértik a tetteinket (1Sám 1:13–17). Ha bármikor is igazságtalanul bánnak velünk, maradjunk lojálisak Jehovához. w16.02 3:14–15

Néhányan talán nem látják tisztán, hogy mi az összefüggés az önátadás és a keresztelkedés között. Például egyes fiatalok azt mondják, hogy átadták magukat Jehovának, de még nem állnak készen a keresztelkedésre. Vajon logikus ez? Amikor valaki átadja magát Jehovának, megígéri neki, hogy örökké szolgálni fogja. A keresztelkedésével mások előtt is nyilvánvalóvá teszi, hogy imában már átadta magát Jehovának. Mielőtt megkeresztelkedsz, jól meg kell értened, hogy mit jelent az önátadás. Egyszerűen úgy fogalmazhatnánk, hogy amikor átadod az életedet Jehovának, lemondasz arról, hogy a magad ura legyél. Megígéred neki, hogy mindennél fontosabb lesz az életedben, hogy az ő akaratát tedd. Minden ígéretet komolyan kell venni, és ez még inkább igaz, ha Jehova Istennek ígérünk valamit (Máté 5:33). w16.03 1:14–15

Pál apostol az efézusiaknak írt levelében vázolta, hogyan van megszervezve a gyülekezet, és arra ösztönzött, hogy „növekedjünk fel mindenben” (Ef 4:16). Mit tehetünk egyénenként, legyünk fiatalok vagy idősek, erősek vagy gyengék, hogy a gyülekezetünk egységes és stabil legyen? Kulcsfontosságú, hogy tiszteljük a véneket, és alávessük magunkat nekik, hiszen Jézus őket bízta meg a gyülekezet irányításával (Héb 13:7, 17). Időnként ezt nehéznek érezhetjük, de ilyenkor forduljunk bizalommal Jehovához. A tevékeny ereje segíthet nekünk, hogy teljes szívvel tudjuk támogatni a gyülekezeti irányítást. Ezért ha néha nehezünkre esik elfogadni az útmutatást, gondoljunk arra, hogy ha alázatosan együttműködünk, azzal hozzájárulhatunk a gyülekezetünk egységéhez. Ha ilyen helyzetekben is összetartunk, akkor erősebb lesz köztünk a szeretet. w16.03 3:8–9

Vannak olyan testvérek, akiket fiatalkorukban nem buzdítottak arra, hogy célokat tűzzenek ki Jehova szolgálatában. Ezért az igazság sohasem volt első helyen az életükben (Máté 10:24). Ha egy vén időt tölt egy ilyen testvérrel, elérheti, hogy a barátjaként tekintsen rá. Tudnia kell, hogy a gyülekezetnek szüksége van rá. Bizonyos idő elteltével a vén leülhet vele, és konkrét írásszövegeket felhasználva, segíthet neki, hogy elgondolkodjon a Jehovának tett önátadásán (Préd 5:4; Ézs 6:8; Máté 6:24, 33; Luk 9:57–62; 1Kor 15:58; 2Kor 5:15; 13:5). Megkérdezheti tőle: „Mit ígértél Jehovának, amikor átadtad neki az életedet?” A következő kérdések is elérhetik a szívét: „Szerinted, mit érezhetett Jehova a keresztelkedésed napján?” (Péld 27:11). „És mit érezhetett Sátán?” (1Pét 5:8). Vének, soha ne becsüljétek le, hogy milyen nagy hatással lehet valakire egy-egy jól kiválasztott bibliavers! w15 4/15 2:9, 11

Miért nem válaszol Jehova azonnal minden imánkra? Emlékezzünk rá, hogy a Biblia az Istennel való kapcsolatunkat az apa és gyermeke közti kötelékhez hasonlítja (Zsolt 103:13). Egy gyermek nem várhatja el a szüleitől, hogy minden egyes kérését azonnal teljesítsék. Amire egy gyerek ma még nagyon vágyik, azt holnapra talán már nem is találja olyan érdekesnek. Van, hogy olyasmit kér, amit még túl korai lenne megadni neki, vagy ami nem tenne jót sem neki, sem másoknak. Ha az apja azonnal teljesítené a kívánságait, akkor a szolgájává válna. Ehhez hasonlóan Jehova a mi érdekeinket szem előtt tartva, nem válaszol azonnal minden imánkra. Szerető égi Atyánknak joga van ehhez, hiszen ő teremtett minket. Ha azonnal teljesítené minden kérésünket, akkor eltorzulna a róla alkotott képünk (Ézs 29:16; 45:9). w15 4/15 4:6–7

Már nagyon közel van ennek a világrendszernek a vége. Sátánnak az a célja, hogy elfeledkezzünk erről, és elveszítsük az éberségünket. Azt szeretné, hogy kedvezzünk magunknak, és önmegvalósításra törekedjünk. De ne hagyjuk magunkat félrevezetni, hanem kitartóan virrasszunk! (Máté 16:22, 23; 24:42). Ne higgyük el Sátánnak azt a hazugságát, hogy a vég még nagyon messze van, vagy hogy soha nem is jön el! Sátán azt is el akarja hitetni velünk, hogy nem vagyunk méltók Isten szeretetére, és megbocsáthatatlanok a bűneink. De ez hazugság! Elvégre ki az, aki tényleg méltatlan Isten szeretetére? Sátán. És ki az, akinek tényleg nem lehet megbocsátani? Sátán. Minket azonban erről biztosít a Biblia: „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítottatok” (Héb 6:10). Jehova értékeli, hogy igyekszünk neki tetszően élni, és nem hiábavaló a neki végzett szolgálatunk (1Kor 15:58). Ne hagyjuk, hogy Sátán rászedjen minket a hazugságaival! w15 5/15 1:16–19

Ábrahám tudta, hogy Jehova a múltban mindig megtartotta az ígéreteit, ezért biztos volt benne, hogy ez a jövőben is így lesz. Ábrahám hitt abban, hogy Jehova meg fogja tartani a szavát, és ez erőt adott neki ahhoz, hogy azt tegye, amit Isten kér tőle. Ezért hagyta el Ur városát, és ezért nem telepedett le véglegesen Kánaán egyetlen városában sem. Tudta, hogy ezek a városok, Urhoz hasonlóan bizonytalan alapokon állnak, mert az uralkodóik nem az igaz Istent félik (Józs 24:2). Ábrahám a hátralévő hosszú évei alatt „várta a valódi alapokkal bíró várost, amelynek építője és alkotója az Isten” (Héb 11:10). „Látta” magát Jehova uralma alatt élni a földön. Ábel, Énók, Noé, Ábrahám és mások hittek a feltámadásban, és előretekintettek Isten Királyságára, „a valódi alapokkal bíró” városra. Megerősítette a hitüket, amikor azon gondolkodtak, hogy milyen áldásokat hoz majd Isten uralma (Héb 11:15, 16). w15 5/15 3:8–9

Jehova Jézus Krisztuson keresztül ámulatba ejtő módon mutatta be, hogy milyen nagy hatalma és ereje van. Krisztus a földön léte idején számos csodát hajtott végre. Néhányról részletes, hiterősítő beszámolót olvashatunk a négy evangéliumban (Máté 9:35; Luk 9:11). Mivel Jézus Jehova erejével vitte véghez a csodákat, helyénvalóan írta azt Pál apostol, hogy Krisztus „az Isten ereje”. Milyen jelentősége van számunkra Jézus csodáinak? Péter apostol azt írta, hogy Jézus előjeleket, vagyis csodákat tett (Csel 2:22). Hatalmas cselekedetei ízelítőt adtak abból, milyen nagyszerű áldások várnak majd ránk királyi uralmának idején. Isten új világában Jézus még nagyobb csodákat fog végrehajtani az emberiség érdekében. Ezenkívül a csodái sok mindent feltárnak róla és az Atyjáról. w15 6/15 1:1–2

Jézus felismerte, hogy az Atyja, Jehova gyógyította meg az asszonyt, ezért kedvesen így szólt hozzá: „Leányom, a hited gyógyulást szerzett neked. Menj békével, és kínzó betegségedtől megszabadulva légy jó egészségben!” (Márk 5:34). Szívmelengető belegondolni, hogy milyen kedvesen bánt Jézus azokkal, akik betegek voltak. Sátán azt akarja elhitetni velünk, hogy értéktelenek vagyunk, és nem lehet bennünket szeretni. Jézus csodái azonban egyértelműen bizonyítják, hogy ő törődik velünk, és megérti a gondjainkat. Milyen együtt érző királyunk és főpapunk van! (Héb 4:15). Lehet, hogy nem könnyű átéreznünk azoknak a helyzetét, akik valamilyen krónikus betegségben szenvednek, főleg, ha mi még nem voltunk súlyos betegek. De gondoljunk arra, hogy Jézus együtt érzett a betegekkel, noha ő sosem volt beteg. Tegyünk meg mi is minden tőlünk telhetőt, hogy kövessük a példáját! (1Pét 3:8). w15 6/15 2:11–12

Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy ismerhetjük és viselhetjük Isten nevét (Csel 15:14; Ézs 43:10). Amikor imádkozunk, ezt kérjük égi Atyánktól: „szenteltessék meg a neved” (Máté 6:9). Ezzel összhangban azért is imádkozhatunk, hogy Jehova segítsen nekünk, nehogy olyasmit mondjunk vagy tegyünk, ami szégyent hozna szent nevére. Ne legyünk olyanok, mint némelyek az első században, akikről a mai napiszöveg szól. Ők nem aszerint éltek, amit tanítottak másoknak. Hogyan lesz Isten neve végérvényesen megszentelve és megtisztítva minden gyalázattól? Ennek érdekében Jehovának el kell távolítania mindenkit, aki szándékosan elutasítja az uralmát (Ez 38:22, 23). Ezt követően az emberek fokozatosan tökéletessé válnak majd. Mennyire várjuk azt az időt, amikor minden értelmes teremtmény szentnek fogja tartani Jehova nevét! Akkor végre „Isten [lesz] minden mindenkinek” (1Kor 15:28). w15 6/15 4:7, 10

A Héber Iratokban a „lábzsámoly” kifejezés nemcsak a földre utal, hanem a templomra is, ahol az izraeliták imádatot mutattak be (1Krón 28:2; Zsolt 132:7). Mivel ez a templom az igaz imádat központjaként szolgált, gyönyörűséges volt Jehova szemében, és dicsőséget hozott rá (Ézs 60:13). Napjainkban az igaz imádat központja már nem egy szó szerinti templom, hanem egy szellemi templom, amely nagyobb dicséretet szerez Jehovának, mint bármely épület. A szellemi templom mindazt magában foglalja, amelyről Jehova azért gondoskodott, hogy jó kapcsolatban lehessünk vele. A megbékélés alapja az, hogy Jézus Krisztus pap, és feláldozta az életét. A szellemi templom i. sz. 29-ben jött létre, amikor Jézus megkeresztelkedett, és felkenetett mint főpap (Héb 9:11, 12). w15 7/15 1:1–3

A hűségeseket megjutalmazza, a hűtleneket pedig megbünteti (Máté 24:46, 47, 50, 51; 25:19, 28–30). A juhokról és kecskékről szóló példázatában, melyet az összetett jel ismertetése végén mondott el, részletesen is beszélt erről. Ezt mondta: „Amikor az Emberfia megérkezik dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor leül az ő dicsőséges trónjára. És eléje gyűjtik az összes nemzetet, ő pedig különválasztja egymástól az embereket, mint ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobbjára fogja állítani, a kecskéket pedig baljára” (Máté 25:31–33). Milyen ítélet vár a kecskékre, illetve a juhokra? A példázat végén ezt olvassuk: „[a kecskék] elmennek az örök levágatásra, az igazságosak pedig az örök életre” (Máté 25:46). w15 7/15 2:11–12

Érthető, hogy bizonyos mértékig kötődünk a szülőföldünkhöz, a kultúránkhoz, a nyelvünkhöz és az ételeinkhez. De nem lenne jó, ha ezek miatt felsőbbrendűnek éreznénk magunkat másoknál. Jehova teremtésművét a változatosság jellemzi, amiben örömünket leljük (Zsolt 104:24; Jel 4:11). Semmi okunk hát azt bizonygatni, hogy minden úgy a legjobb, ahogyan mi megszoktuk. Isten azt szeretné, hogy mindenfajta ember az igazság pontos ismeretére jusson, és örök életet nyerjen (Ján 3:16; 1Tim 2:3, 4). Ha sokféle elfogadható elképzelésre nyitottak vagyunk, az szélesíti a látókörünket, és megóvja a keresztényi egységünket. Maradjunk lojálisak Jehovához, és ne folyjunk bele a világ vitás ügyeibe. Közöttünk nincs helye az elfogultságnak. Hálásak vagyunk Jehovának, hogy megszabadított a Sátán világára jellemző megosztottságtól, büszkeségtől és versengéstől. w15 7/15 3:17–18

Sokféle módon kifejezhetjük, hogy szeretjük Jehovát. Ha például buzgón prédikálunk a Királyságról, megmutatjuk, hogy szeretjük Istent és az embereket (Máté 24:14; 28:19, 20). Az őszinte szeretetünk jele az is, ha feddhetetlenek maradunk, amikor a hitünket próba éri (Zsolt 84:11; Jak 1:2–5). Ha súlyos megpróbáltatásokkal kell szembenéznünk, biztosak lehetünk benne, hogy Isten látja, min megyünk keresztül, és a segítségünkre siet, mert értékesnek tart minket (Zsolt 56:8). Mire érzünk indíttatást, ha szeretjük Jehovát? Arra, hogy elgondolkodjunk az alkotásain és nagyszerű tettein, valamint hogy szorgalmasan tanulmányozzuk a Bibliát, mivel nagyra becsüljük azt. Arra is ösztönzést érzünk, hogy kapcsolatot ápoljunk vele imában. És ha elgondolkodunk a bűneinket elfedező váltságáldozaton, még jobban fogjuk őt szeretni (1Ján 2:1, 2). Mindez csupán néhány módja annak, ahogyan viszonozhatjuk Jehova szeretetét. w15 8/15 1:6, 17–18

Az új világban lehetnek majd olyan helyzetek, amikor türelmesnek kell lennünk. Például előfordulhat, hogy hallunk olyanokról, akik a rokonaik és barátaik nagy örömére feltámadtak. Nekünk viszont talán még várnunk kell a szeretteink feltámadására. Ha így lesz, tudunk örülni majd mások örömének, és türelmesen várni? (Róma 12:15). Ha már most megtanulunk várni Jehova ígéreteinek a beteljesedésére, az akkor is segíteni fog, hogy türelmesek legyünk. Úgy is felkészülhetünk az új világra, ha türelmesek vagyunk, amikor feltárul az igazság egy újabb részlete. Szorgalmasan tanulmányozzuk ezeket a részleteket, és türelmesek vagyunk, ha nem értünk valamit? Ha igen, akkor valószínűleg az új világban sem esik majd nehezünkre türelmet gyakorolni, amikor Jehova megismerteti a követelményeit az emberekkel (Péld 4:18; Ján 16:12). w15 8/15 3:9–10

Pál apostol arra ösztönözte az efézusi keresztényeket, hogy váljanak éretté, és jussanak el „az egységre a hitben és az Isten Fiának pontos ismeretében, a felnőtt férfi szintjére, a termetnek arra a mértékére, amely a Krisztus teljessége szerint való” (Ef 4:13). Az efézusi gyülekezet már jó pár éve működött, amikor Pál levelet írt az ottani keresztényeknek. A gyülekezet tagjai közül sokan már tapasztalt, érett keresztények voltak, másoknak viszont még törekedniük kellett az érettségre. Ma is hasonló a helyzet Jehova Tanúi gyülekezeteiben. Sokan már évek óta szolgálják Jehovát, és érettségre tettek szert. De mivel évről évre több ezren keresztelkednek meg, és csatlakoznak hozzánk, sokaknak még törekedniük kell az érettségre. És neked? (Kol 2:6, 7). w15 9/15 1:2–3

Sokan úgy gondolják, hogy a rendszeres testmozgás hozzájárul a jó egészséghez, és felfrissítő fizikailag és szellemileg is. De vajon mindegy, hogy kiknek a társaságában vagyunk sportolás közben? A Példabeszédek 13:20 azt írja, hogy „aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz, de aki ostobákhoz társul, az rosszul jár”. Meg kell hát válogatnunk, hogy milyen kikapcsolódást választunk, és kikkel töltjük a szabadidőnket. Azon is el kell gondolkodnunk, hogy mennyi időt töltünk kikapcsolódással. Vajon a teokratikus tevékenységek körül forog az életünk, vagy inkább a kikapcsolódás körül? Az összejöveteleknek, a szántóföldi szolgálatnak és a személyes tanulmányozásnak biztosítunk elsőbbséget, vagy pedig a szórakozásnak? Jézus ezt mondta: „továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (Máté 6:33). Vajon a lelkiismereted arra késztet, hogy összhangban cselekedj Jézus tanácsával? w15 9/15 2:13, 15

Jehova azért mondta ezt Káinnak, mert látta, hogy rossz irányba tart, és segíteni akart neki. Bár idejében figyelmeztette Káint, ő sajnos nem hallgatott rá, aminek meg is lett a következménye (1Móz 4:11–13). Amikor Jeremiás titkára, Báruk lehangolt és kimerült volt, Jehova segített neki meglátni, hogy mi az oka az elkeseredettségének. Káinnal ellentétben Báruk megfogadta Jehova tanácsát, és életben maradt (Jer 45:2–5). „Akit szeret Jehova, azt megfegyelmezi; bizony megostoroz mindenkit, akit fiaként befogad” (Héb 12:6). A nevelés nem csak a büntetést foglalja magában. A Bibliában sok példát találhatunk arra, hogy Jehova hűséges szolgái nehéz próbákat álltak ki. Jehova ezt valószínűleg nevelő szándékkal engedte meg, hogy formálja őket. w15 9/15 4:12–13

A gibeoniak bölcsen felismerték, hogy az igaz Isten támogatja az izraelitákat. Ráháb is tudta, hogy az akkoriban zajló események mögött Isten áll. Miután hallott róla, hogyan mentette meg Jehova a népét, így szólt a két izraelita kémhez: „Tudom, hogy Jehova nektek fogja adni ezt a földet”. Bár ezzel veszélybe sodorta magát, kifejezte, hogy hisz abban, hogy Jehova meg tudja menteni őt és a családját (Józs 2:9–13; 4:23, 24). Számtalan más bibliai példa is segít megértenünk, hogy mit jelent látni Istent, vagyis felismerni, ha ő áll az események mögött. Ha megismerjük Jehovát, mi is érzékelhetjük a tulajdonságait és a tetteit a szívünk szemével (Ef 1:18). Szeretnénk mi is azok közé tartozni, akik egyértelműen látják, amint Jehova támogatja a népét. w15 10/15 1:6–7, 9

Noha Márta volt az egyetlen, név szerint is megemlített asszony, akiről azt írja a Biblia, hogy Jézus szerette, Jézus tiszta, önzetlen szeretetet érzett más istenfélő asszonyok iránt is, például az édesanyja, Mária iránt, valamint Márta testvére iránt is, akit szintén Máriának hívtak (Ján 19:25–27). De miért van Márta így kiemelve az evangéliumban? Jézus nemcsak a vendégszeretetéért és a szorgalmáért szerette Mártát, hanem azért is, mert szellemi gondolkodású ember volt. Márta szívből elfogadta Jézus tanításait, és őszintén hitt abban, hogy ő a megígért Messiás (Ján 11:21–27). Ugyanakkor Márta sem volt tökéletes, ahogyan egyikünk sem az. Egy alkalommal, amikor vendégül látta Jézust az otthonában, arra próbálta utasítani, hogy igazítson ki valamit, ami szerinte nem volt rendjén. Ezt mondta: „Uram, nem számít neked, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd hát neki, hogy jöjjön, segítsen nekem” (Luk 10:38–42). w15 10/15 3:1–2

Ha rendszeresen elmélkedünk szellemi dolgokon, meg fogjuk őrizni az igazság iránti lelkesedésünket. Így felüdítő lesz a társaságunk a testvéreinknek, és azoknak, akikkel a szolgálatban találkozunk. Ha mélyen elgondolkodunk rajta, hogy milyen értékes ajándék Istentől Jézus váltságáldozata, az segíteni fog nagy becsben tartani azt, hogy szoros kapcsolatban lehetünk szent Atyánkkal, Jehovával (Róma 3:24). Mark, aki a Dél-afrikai Köztársaságban él, és három évet töltött börtönben a keresztényi semlegessége miatt, ezt mondja: „Az elmélkedés olyan, mint egy izgalmas kaland. Minél többet elmélkedünk szellemi dolgokon, annál több újat fogunk felfedezni Istenünkről, Jehováról. Amikor elcsüggedek, vagy aggódom a jövő miatt, kinyitom a Bibliámat, és elmélkedem egy részleten. Ez teljesen megnyugtat.” w15 10/15 4:15

Amikor az ésszerű, mondd el a gyermekednek, hogy mi van egy általad hozott szabály vagy döntés mögött. Ha megérti, hogyan gondolkodsz egy adott helyzetben, valószínűleg könnyebben fog szívből szót fogadni. „Ha elmagyarázzuk a gyermekeinknek, hogy miért döntünk úgy, ahogy, bízni fognak bennünk, mert látják, hogy nem önkényesen vagy a hangulatunktól függően hozunk döntéseket, hanem észérvek alapján” – mondja Barry, aki négy gyermeket nevelt fel. Egy tizenéves felnőtté válásához az is hozzátartozik, hogy használja az értelmi képességét (Róma 12:1). Barry megjegyzi: „A tizenéveseknek meg kell tanulniuk ésszerű döntéseket hozni, méghozzá érvek és nem érzések alapján”. Ha alázatosan kifejted egy döntésed okát, azzal egyrészt érezteted a gyermekeddel, hogy halad az érettség felé, másrészt ő is megtanul a saját értelmi képességét használva döntéseket hozni. w15 11/15 2:11

Világszerte több millióan imádják Jehovát, és ismertetik meg másokkal a nevét és a szándékát. Hogyan bánjanak Jehova imádói a hívőtársaikkal? (Róma 12:10). Péter apostol ezt írta: „Most, hogy megtisztítottátok lelketeket az igazság iránti engedelmességetek által, aminek képmutatás nélküli testvéri vonzalom az eredménye, buzgón szeressétek egymást, szívből.” Később még erre kérte őket: „Mindenekfölött buzgón szeressétek egymást” (1Pét 1:22; 4:8). Mivel szívből szeretjük a testvéreinket, egy egyedülálló nemzetközi szervezetet alkotunk. És mivel szeretjük Jehovát, és betartjuk a törvényeit, ő a világegyetem legnagyobb erejével támogat minket, a szent szellemével, vagyis a tevékeny erejével. Ennek köszönhetően egy igazi nemzetközi testvériségként csodálatos egységnek örvendhetünk (1Ján 4:20, 21). w15 11/15 4:8–9

Jehova nem várja el tőlünk, hogy tanuljunk meg egy bizonyos nyelvet azért, hogy megismerhessük őt és a szándékát (Jel 7:9, 10). A különböző nyelvek és a fordításbeli különbségek nem akadályozták Istent abban, hogy kommunikáljon az emberekkel. Például lehet, hogy csak néhány szót ismerünk azon a nyelven, melyet Jézus használt (Máté 27:46; Márk 5:41; 7:34; 14:36). De Jehova gondoskodott róla, hogy Jézus üzenete le legyen fordítva görögre, majd más nyelvekre is. Később a bibliai kéziratokat újra és újra lemásolták a zsidók és a keresztények, és így megőrizték a szent iratokat, melyeket idővel sok nyelvre lefordítottak. A 4–5. században élő John Chrysostom azt mondta, hogy az ő idejére Jézus tanításait lefordították a szírek, az egyiptomiak, az indiaiak, a perzsák és az etiópiaiak nyelvére, és számos más nyelvre is. w15 12/15 1:10–11

Lehet, hogy annak, akihez beszélünk, pont az általunk választott szavakra van szüksége, de ha ezeket nem a legalkalmasabb időpontban osztjuk meg vele, nem érünk célt. Például 2011 márciusában földrengés és cunami pusztított Japán keleti részén, és egész városokat semmisített meg. Több mint 15 000-en vesztették életüket. Noha az ott élő Tanúkat is érték veszteségek, ők minden lehetőséget kihasználtak, hogy bibliai gondolatokkal vigasztalják a gyászolókat. Ám sokan azon a vidéken őszintén vallják a buddhista hitnézeteket, és csak kicsit vagy egyáltalán nem ismerik a Biblia tanításait. A testvéreink felismerték, hogy nem feltétlenül az a legjobb, ha közvetlenül a katasztrófa után a feltámadásról beszélnek. Inkább arra használták a beszéd ajándékát, hogy érzelmi támogatást nyújtsanak, és elmagyarázzák a Biblia alapján, hogy miért történnek ilyen szörnyűségek ártatlan emberekkel. w15 12/15 3:7

Sajnos ebben a kapzsi világban sokan hasznot húznak a beteg emberekből. Egyes személyek vagy cégek drága termékeket ajánlanak, hogy nagy haszonra tegyenek szert. Egy beteg embernek, aki kétségbeesetten szeretne meggyógyulni, vagy legalább tovább életben maradni, vonzónak tűnhetnek ezek a „megoldások”. „Az eszes” ember különösen óvatos, ha az a bizonyos „szó”, vagyis javaslat olyan személytől származik, akinek vitatható a képzettsége. Érdemes elgondolkodni: „Azt mondja, hogy ez a vitamin, gyógynövény vagy étrend segített valakinek. De vannak erre megbízható tanúk? Minden ember más. Alapos okkal bízhatok benne, hogy nekem is segíteni fog? Nem kellene jobban utánanéznem a dolognak, vagy konzultálnom valakivel, akinek van szakképesítése ezen a területen?” (5Móz 17:6). w15 12/15 4:14–15

Pál felismerte, hogy ha elfogadjuk Krisztus óriási szeretetét, kényszert, vagyis erős késztetést kell éreznünk arra, hogy érte éljünk. Ha tisztán értjük, hogy mit tett értünk Jehova, és a szeretete megindít bennünket, vágyunk rá, hogy teljes lélekkel Krisztus Jézusért éljünk. Hogyan fejezhetjük ki ezt? Akik szeretik Jehovát, azok ösztönzést éreznek arra, hogy szorosan kövessék Krisztus példáját, és úgy járjanak, ahogyan ő járt (1Pét 2:21; 1Ján 2:6). Az engedelmességünkkel bebizonyíthatjuk, hogy szeretjük Istent és Krisztust. Jézus kijelentette: „Az szeret engem, akinél megvannak a parancsolataim, és megtartja őket. Aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretni fogom őt” (Ján 14:21; 1Ján 5:3). Gondoljuk át a következő kérdéseket: „Milyen területeken sikerül követnem Krisztus nyomdokait? Mi az, amin még javíthatnék?” Nagyon fontos, hogy önvizsgálatot tartsunk, mert folyamatos nyomás nehezedik ránk, hogy átvegyük a világ gondolkodását és viselkedését (Róma 12:2). w16.01 2:7–9

Úgy érzed, hogy kiemelkedő buzgalommal végzed a szolgálatot? Lelkesen tanulmányozod Isten Szavát, és szereted „Isten mélységes dolgait” kutatni? (1Kor 2:10). Tapasztalod Jehova különleges áldását a szolgálatodon? Égő vágyat érzel arra, hogy Jehova akaratát cselekedd? Szívből átérzed azt a felelősségedet, hogy segíts másoknak közelebb kerülni Jehovához? Láttad annak bizonyítékát, hogy Jehova beavatkozott az életedbe? Ha ezekre a kérdésekre egyértelmű igennel válaszolsz, az vajon azt jelenti, hogy égi elhívású vagy? Nem. Miért mondhatjuk ezt? Mert ilyen érzéseik nem csak azoknak vannak, akik megkapták az égi elhívást. Jehova szelleme ugyanolyan intenzitással munkálkodik azokban is, akik a földi örök életben reménykednek. Az az igazság, hogy ha eltűnődsz rajta, hogy megkaptad-e az égi elhívást, akkor biztos, hogy nem kaptad meg. w16.01 3:14–15

Jézus boldogan tevékenykedett az Atyja oldalán. Örömet szerzett neki az is, amit megvalósított, és az a tudat is, hogy Jehova szereti. És mi a helyzet velünk? Jézus azt mondta, hogy adni is, és kapni is boldogság (Csel 20:35). Öröm hatott át minket, amikor megismertük az igazságot, és az is örömet szerez, amikor másoknak beszélünk róla. Ilyenkor láthatjuk, ahogy egy szellemileg éhező személyt boldogság tölt el, hiszen kezdi megismerni és megszeretni Jehovát és a Szavában található értékes tanításokat. Jó érzés látni, amikor változtat a gondolkodásán és az életén. Tisztában vagyunk vele, hogy a munkánk, azaz a jó hír prédikálása életbe vágóan fontos. Lehetővé teszi, hogy mindazok, akik megbékélnek Istennel, örök életet nyerjenek (2Kor 5:20). Van-e attól több örömet és megelégedést adó munka, mint az, hogy egy olyan utat mutathatunk az embereknek, amely örök élethez vezet? w16.01 5:6–7