Október

Jehova Jézus halála és feltámadása után kezdte el kiválasztani a felkenteket, és úgy tűnik, hogy az első századi keresztény gyülekezet minden tagja felkent volt. Az első századtól az utolsó napok kezdetéig a magukat kereszténynek valló emberek nagy többsége hamis keresztény volt. Jézus gyomhoz hasonlította őket. Mindamellett Jehova azokban az időkben is felkent néhány hűségest, akiket Jézus a búzával szemléltetett (Máté 13:24–30). Az utolsó napokban Jehova folytatta a 144 000 tagjainak a kiválasztását. És ha úgy akarja, hogy még ennek az időszaknak a vége felé is ebben a megtiszteltetésben részesít némelyeket, hogyan is vonhatnánk kétségbe a bölcsességét? (Ézs 45:9; Dán 4:35; Róma 9:11, 16). Vigyázzunk, nehogy olyanok legyünk, mint azok a munkások, akik morgolódtak amiatt, hogy az uruk mennyi bért adott a 11. órában érkező munkásoknak (Máté 20:8–15). w16.01 4:15

Isten tőlünk nem kér olyasmit, amit Ábrahámtól kért. Azt viszont elvárja, hogy akkor is engedelmeskedjünk neki, amikor nehezünkre esik, vagy amikor nem értjük egy-egy parancsának az okát. Van olyan kérése Istennek, amelyet nem könnyű teljesítened? Egyesek talán a prédikálással vannak így. Lehet, hogy a félénk természetük miatt gondot okoz nekik, hogy idegeneknek beszéljenek a jó hírről. Másoknak az lehet nehéz, hogy kilógnak a sorból az iskolában vagy a munkahelyen (2Móz 23:2; 1Tessz 2:2). Van, hogy néha úgy érzed magad, mint Ábrahám, mintha egy emelkedőn kaptatnál felfelé? Túl nagynak tűnik az előtted álló feladat? Ha igen, akkor meríts erőt Ábrahám példájából! Ha hűséges férfiak és nők életén elmélkedünk, ösztönzést érezhetünk arra, hogy utánozzuk őket, és közelebb húzódjunk a barátunkhoz, Jehovához (Héb 12:1, 2). w16.02 1:3, 14

Mivel Saul eltökélte, hogy megöli Dávidot, Jonatán nehéz helyzetbe került: kihez legyen lojális? Bár szövetséget kötött Dáviddal, az apjának is alá volt rendelve. Jonatán azonban tudta, hogy Isten Dáviddal van, és nem Saullal. Éppen ezért a Dávid iránti lojalitása fontosabb volt számára, mint az, hogy Saulhoz legyen lojális. Figyelmeztette Dávidot, hogy rejtőzzön el, majd beszélt Saullal, és jót mondott Dávidról (1Sám 19:1–6). Nem szabad engednünk, hogy egy ország, egy iskola vagy egy csapat iránti lojalitás kiszorítsa a szívünkből az Isten iránti lojalitást. Henry például nagyon szeret sakkozni. Mindig az iskolája nyerte a sakkbajnokságot, és minden tőle telhetőt meg akart tenni a győzelemért. Később így emlékezett erre vissza: „Az iskola iránti lojalitás fokozatosan fontosabbá vált számomra az Isten iránti lojalitásnál. A hétvégi sakkjátszmák miatt nem jutott időm a prédikálásra, ezért úgy döntöttem, hogy kiszállok a csapatból” (Máté 6:33). w16.02 3:10, 12

Mint fiatal, hogyan győződhetsz meg arról, hogy helyes indítékból akarsz megkeresztelkedni? Az, hogy szívből szeretnéd szolgálni Jehovát, egyebek közt az imáidból látszik. Milyen gyakran imádkozol? És mennyire fogalmazol konkrétan az imáidban? A válaszaid megmutatják, hogy milyen szoros a kapcsolatod Jehovával (Zsolt 25:4). Jehova sokszor a Biblia lapjain válaszol az imáinkra. Ha tehát szorgalmasan tanulmányozzuk a Bibliát, azzal szintén kifejezzük, hogy szeretnénk közeledni Jehovához, és szívből szolgálni őt (Józs 1:8). Kérdezd hát meg magadtól: „Mennyire konkrétak az imáim? Rendszeresen tanulmányozom a Bibliát?” És ha a családod közösen is szokott tanulmányozni, gondold át, hogy szívesen részt veszel-e ezeken az alkalmakon. A válaszaidból kiderül, hogy valóban a te döntésed-e, hogy megkeresztelkedsz. w16.03 1:11, 13

Milyen lelkesítő látni a tevékenységünkről készült összesített jelentést az Évkönyvben! Az is egységessé tesz minket, hogy meghívjuk az embereket a regionális, különleges és nemzetközi kongresszusainkra. Ezeken az alkalmakon Biblián alapuló, buzdító előadásokat hallgathatunk, és drámákat, bemutatókat figyelhetünk meg. A programok gyakran kiemelik, hogy Jehova kedvesen arra kér minket, hogy teljes lényünkkel szolgáljuk őt. Jézus halálának az emlékünnepe is az összetartozásunkat erősíti. Minden évben niszán 14-én, naplemente után összejövünk, mivel értékeljük Isten ki nem érdemelt kedvességét, és engedelmeskedünk Jézus utasításának (1Kor 11:23–26). Az emlékünnep előtti hetekben igyekszünk a területünkön élők közül minél többeket meghívni erre a fontos eseményre. Az egyéni erőfeszítéseink jelentéktelennek tűnhetnek. De azáltal, hogy szorosan együttműködünk, képesek vagyunk több millió ember figyelmét Jehovára irányítani, aki minden tiszteletünket és dicséretünket megérdemli. w16.03 3:4, 6–7

A testvérnek akit képzel mutass rá a Szentírás alapján, hogy miért fontos elvégezni azt a feladatot, amire megkéred. Ezzel megtanítod őt arra, hogy alapelvekben gondolkodjon. Tegyük fel, azzal bízod meg, hogy tartsa tisztán a Királyság-terem bejáratát, hogy az épület méltóságteljes és biztonságos legyen. Megmutathatod neki, mit ír a Titusz 2:10, és elmagyarázhatod, hogyan fogja „a mi Megmentőnknek, Istennek a tanítását” ékesíteni az, ha elvégzi a feladatát. Azt is elmondhatod, hogy gondoljon az idősekre, és arra, hogy hogyan válik a javukra, ha elvégzi ezt a munkát. Az ilyen beszélgetésekkel megtaníthatod neki, hogy az emberek fontosabbak a feladatoknál. Megelégedéssel fogja eltölteni, amikor azt látja, hogy a szolgálata hasznos a testvéreknek és a testvérnőknek a gyülekezetben. Ne felejtsd el megdicsérni azért, hogy alkalmazza a kapott javaslatokat. Ahogy a növény is kivirul a víztől, úgy a testvér is fellelkesül az őszinte dicsérettől. w15 4/15 2:7–8

Érezted már úgy, hogy egy nehéz helyzetben teljesen magadra maradtál? Talán elvesztetted az állásodat, nyomás alatt voltál az iskolában, súlyos egészségi gondjaid voltak, vagy valamilyen más nehézség adódott az életedben, és hiába kértél segítséget másoktól, nem igazán tudtak segíteni. El kell ismernünk, hogy vannak helyzetek, melyeket az emberek nem képesek megoldani. Mit tehetsz ilyenkor? A Biblia azt írja, hogy „bízzál Jehovában” (Péld 3:5, 6). Hihetsz benne, hogy valóban segíteni fog? De még mennyire! Sok bibliai példa igazolja, hogy Jehova megsegíti a szolgáit. Ezért ahelyett, hogy keseregnél, amikor az emberek nem tudnak segíteni neked, kövesd Pál apostol példáját. Tekintsd úgy, hogy ez a helyzet lehetőséget ad arra, hogy teljes mértékben Jehovára támaszkodj, és megtapasztald szerető törődését. Így megerősödik majd az Isten iránti bizalmad és szereteted. w15 4/15 4:3–5

Sátán csak úgy tudja elérni, hogy az emberek elforduljanak a szeretet Istenétől, Jehovától, ha félrevezeti őket (1Ján 4:8). Megakadályozza, hogy tudatára ébredjenek a „szellemi szükségletüknek”, vagyis hogy felismerjék, hogy szükségük van Istenre (Máté 5:3). Megvakítja „a nem hívők elméjét, hogy ne ragyogjon át a Krisztusról, az Isten képmásáról szóló dicsőséges jó hír megvilágosító fénye”. Sátán egyik leghatékonyabb eszköze a hamis vallás. Milyen elégedett lehet, amikor azt látja, hogy az emberek az őseiket, a természetet vagy az állatokat imádják. Neki mindegy, hogy kit vagy mit istenítenek, csak ne Jehovát imádják, „aki kizárólagos odaadást vár el” (2Móz 20:5). Sokan, akik abban a hiszemben vannak, hogy helyénvalóan imádják Istent, hamis tanításokban hisznek, és hiábavaló szertartásokat gyakorolnak. Ők is olyan sajnálatra méltó helyzetben vannak, mint azok, akiket Jehova így kérlelt: „Miért fáradoztok azért, ami nem elégít meg? Figyelmesen hallgassatok engem, és. . . találjon lelketek gyönyörűséget a kövér eledelekben” (Ézs 55:2). w15 5/15 1:14–15

Ábel nem tudta, hogy ez pontosan hogyan fog beteljesedni, biztosan sokat gondolkodott Isten szavain. Valószínűleg sokat tűnődött azon, hogy ki lesz az, akinek szétzúzzák majd a sarkát, hogy az emberiség ismét tökéletes lehessen, mint amilyen Ádám és Éva volt a bűnbeesés előtt. Ábel hitt abban, hogy Jehova mindig megtartja a szavát, és Jehova ezért elfogadta az áldozatát (1Móz 4:3–5; Héb 11:4). Noé azért élhette túl a vízözönt, mert hitt Jehovában (Héb 11:7). A hite indította arra is, hogy a vízözön után állatáldozatot mutasson be Jehovának (1Móz 8:20). Ábelhez hasonlóan ő is hitt abban, hogy az emberiség egyszer meg fog szabadulni a bűn és a halál rabságából. Bár nem sokkal az özönvíz után Nimród fellázadt Jehova ellen, és ezzel ismét egy sötét korszak vette kezdetét, Noé nem veszítette el a hitét és a reményét (1Móz 10:8–12). Kétségkívül sok erőt adott neki, amikor arra gondolt, hogy az emberiség egyszer megszabadul majd az elnyomó uralmaktól, az öröklött bűntől és a haláltól. A lelki szemeinkkel mi is magunk elé képzelhetjük ezt az időt, amely már nagyon közel van! (Róma 6:23). w15 5/15 3:4, 6

A túlzott aggodalmaskodás az egészségünkre is, és a Jehovával ápolt kapcsolatunkra is rossz hatással lehet. Bízz hát mindig Jehovában és ne felejtsd el a mai napiszöveget! Ha aggodalmak gyötörnek, beszélj egy hittársaddal, aki jól ismer téged, például a szüleiddel, a házastársaddal vagy egy jó barátoddal. Jehova mindenkinél jobban megérti, mit élünk át, amikor aggodalmak gyötörnek minket. Pál ezt írta: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodóképességeteket Krisztus Jézus által” (Fil 4:6, 7). Ezért ha nyugtalanít valami, gondolj arra, hogy a testvérek, a testvérnők, a vének, a hű rabszolga, az angyalok, Jézus és Jehova támogatnak, és segítenek, hogy a nehézségek idején se rendüljön meg a hited. w15 5/15 4:16–17

A templomtól északra fekvő Betzata nevű tóhoz tömegével érkeztek a betegek. Abban hittek, hogy ha valaki belép a tóba, amikor a víz felkavarodik, akkor meg fog gyógyulni. Jézus odament egy férfihoz, aki hosszabb ideje volt beteg, mint amennyi ideje ő a földön élt (Ján 5:6–9). Megkérdezte tőle, hogy szeretne-e meggyógyulni. A férfi azt válaszolta, hogy igen, de nem lát rá semmi esélyt, mert nincs senki, aki betenné őt a tóba. Ekkor Jézus olyasmit kért tőle, ami lehetetlennek tűnt. Ezt mondta neki: „vedd fel a hordágyadat, és járj!” A férfi így is tett, felvette a hordágyát, és járni kezdett. Ez a csoda ízelítő volt abból, hogy mi mindent fog tenni Jézus az új világban. Azt is megmutatja, hogy átérzi az emberek helyzetét. Jézus megkereste azokat, akik segítségre szorultak. A példáját követve továbbra is kutassunk a területünkön azok után, akiket lesújtanak a világban történő események. w15 6/15 2:8–10

Jézus nem úgy szólította meg Istent, hogy „égi Atyám”, hanem hogy „égi Atyánk”. Ez arra emlékeztet minket, hogy egy közösséget alkotunk, és mindnyájan testvérek vagyunk (1Pét 2:17). Milyen szívmelengető! A felkent keresztényeket Isten a gyermekeiként fogadja örökbe, és kilátásba helyezi számukra az égi életet. Ezért ők teljes joggal szólíthatják Jehovát az atyjuknak (Róma 8:15–17). De a földi reménységű keresztények is atyjuknak szólítják Jehovát. Tőle kapták az életüket, és Jehova velük is szeretettel törődik. Ők azután lesznek Isten gyermekei, miután tökéletessé válnak, és bizonyítják a Jehova iránti hűségüket a végső próbában (Róma 8:21; Jel 20:7, 8). A legértékesebb, amit a szülők a gyermekeiknek adhatnak az, hogy megtanítják őket imádkozni, és segítenek nekik úgy tekinteni Jehovára, mint szerető égi Atyjukra. w15 6/15 4:4–6

Hogyan cselekedhetünk összhangban azzal a kéréssel, hogy „szabadíts meg [minket] a gonosztól”? Úgy, ha nem vagyunk része a világnak, és nem szeretjük a világot, sem a világban levő dolgokat (Ján 15:19; 1Ján 2:15–17). Ez állandó küzdelmet jelent. Milyen megkönnyebbülés lesz, amikor Jehova a kérésünkre válaszolva, eltávolítja Sátánt, és véget vet ennek a gonosz világnak. De ne feledjük, hogy mivel Sátán tudja, hogy rövid ideje van, nagyon dühös, és mindent megtesz azért, hogy hűtlenné váljunk Jehovához. Ezért továbbra is kérjük Jehovától, hogy szabadítson meg minket tőle! (Jel 12:12, 17). Szeretnél te is ott lenni az új világban? Akkor továbbra is imádkozz azért, hogy legyen megszentelve Isten neve, jöjjön el a Királysága, és valósuljon meg a földre vonatkozó akarata. Kérd Jehovát, hogy gondoskodjon rólad fizikailag, és adja meg mindazt, amire szükséged van, hogy hűségesen tudd szolgálni őt. Határozd el, hogy összhangban fogsz élni a mintaimával! (Máté 6:9-13). w15 6/15 5:12, 17–18

Bár nem tudjuk pontosan, hogy mi fog történni ebben a próbateljes időszakban, fel kell készülnünk rá, hogy nem lesz könnyű, és valószínűleg áldozatokat is kell majd hoznunk. Az első századi keresztényeknek hátra kellett hagyniuk a javaikat, és el kellett viselniük a nehézségeket a túlélésük érdekében (Márk 13:15–18). Kérdezzük meg magunktól: „Én vajon le tudnék mondani az anyagi javaimról? Kész lennék bármit megtenni, hogy bizonyítsam a Jehova iránti lojalitásomat?” Gondoljunk csak bele! Akkor egyedül mi leszünk azok, akik Dániel prófétához hasonlóan nem hagyunk fel Istenünk imádatával, bármi történjen is (Dán 6:10, 11). A nagy nyomorúság alatt már nem fogjuk hirdetni a Királyság „jó hírét”. Az erre szánt idő addigra lejár, és eljön „a vég” (Máté 24:14). Akkor Isten népe egy erőteljes ítéletüzenetet fog hirdetni, valószínűleg azt, hogy elközeledett Sátán gonosz világának a pusztulása. w15 7/15 2:3, 8–9

Ne lepődjünk meg azon, hogy a világ gyűlöl minket ezért, hiszen Jézus figyelmeztetett erre. A legtöbben, akik nem értenek velünk egyet, nem tartják fontosnak a keresztényi semlegességet. Nekünk viszont nagyon is fontos! A Jehova iránti lojalitás megköveteli tőlünk, hogy ne riadjunk meg a fenyegetésektől (Dán 3:16–18). Az emberektől való félelem mindenféle korosztályhoz tartozó emberre hatással lehet, de különösen a fiataloknak okozhat gondot, hogy kilógjanak a sorból. Ha a gyermeked olyan helyzetbe kerülhet, hogy részt kellene vennie a himnusz éneklésében, zászló előtti tisztelgésben vagy egy nemzeti ünnepen, a családi imádaton segíts neki, hogy jól megértse ezt a témakört, és bátran ki tudjon állni. Az a cél, hogy érthetően és tisztelettudóan el tudja mondani, hogy miben hisz (Róma 1:16). Ha szükségesnek érzed, azzal is támogathatod, hogy beszélsz erről a tanáraival. w15 7/15 3:15–16

Ki nem érdemelt ajándék, hogy Jézus meghalt értünk, és így életet nyerhetünk (1Ján 4:9). Isten szeretetének erről a páratlan megnyilvánulásáról Pál apostol ezt írta: „Krisztus. . . meghalt a meghatározott időben olyanokért, akik istentelenek. Hiszen egy igazságosért is alig hal meg valaki; igaz, a jóért még talán meg mer halni valaki. Az Isten pedig abban ajánlja nekünk szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róma 5:6–8). A váltság a legszebb példája Jehova szeretetének. Az emberek csak így kerülhetnek közeli kapcsolatba vele. A váltságból egyértelműen látszik, hogy Jehova nagyon szereti az emberiséget. Ha földi reménységünk van, és továbbra is hűségesen szolgáljuk Jehovát, akkor biztosak lehetünk benne, hogy csodálatos életünk lesz az új világban. Nem véletlen hát, hogy a váltság a legerőteljesebb bizonyítéka Jehova el nem múló szeretetének. w15 8/15 1:13, 15

Az a lehetőség, hogy a Királyság uralma alatt élhetünk, minden erőfeszítést megér. Igyekezzünk hát együttműködni Jehova szervezetével, és ellátni a teokratikus feladatainkat. Idővel persze változhatnak a körülményeink. Például az Egyesült Államokban a Bétel-család néhány tagja új megbízatást kapott a Bételen kívül, és most a teljes idejű szolgálat más ágaiban tapasztal sok örömet. Mások, akik az utazómunkában voltak, a koruk vagy valami más miatt most különleges úttörőkként szolgálnak. Ha törekszünk az elégedettségre, imádkozunk Isten segítségéért, és mindent megteszünk a szolgálatában, még ezekben a válságos utolsó napokban is örömben és gazdag áldásokban lesz részünk (Péld 10:22). És mire számíthatunk a jövőben? Mi talán már elképzeltük, hol szeretnénk lakni az új világban, de lehet, hogy megkérnek, hogy költözzünk máshova. De bárhol szolgálunk majd, és bármivel foglalkozunk is, biztosak lehetünk benne, hogy hálásak és elégedettek leszünk, tele örömmel. w15 8/15 3:8

Noé nem akart szoros barátságot kialakítani a körülötte élő gonosz emberekkel. Noé nem kereste olyanok társaságát, akik nem imádták Istent. Ő és hét családtagja szorgalmasan végezte a Jehovától kapott munkáját, többek között a bárkaépítést. Noét ez idő alatt úgy is ismerték, mint „az igazságosság prédikálóját” (2Pét 2:5). Olyasmivel foglalta le magát, ami tetszett Istennek: prédikált, építette a bárkát, és időt töltött a családjával. Így Noé és a közvetlen családtagjai túlélték a vízözönt. Igazán hálásak lehetünk nekik, hiszen mindannyian a hűséges Noénak, feleségének és fiainak, valamint azok feleségeinek vagyunk a leszármazottai. A hűséges és engedelmes első századi keresztények szintén nem tartottak szoros kapcsolatot olyanokkal, akik nem imádták Jehovát, és így i. sz. 70-ben túlélhették Jeruzsálem pusztulását (Luk 21:20–22). w15 8/15 4:17–18

Nem mindenfajta kikapcsolódás van ránk jó hatással, és nem mindegyik pihentető és felfrissítő. Az sem jó, ha túl gyakran vagy túl sok időt töltünk kikapcsolódással. Hogyan segíthet a lelkiismeretünk abban, hogy a kikapcsolódás felfrissítő és örömteli legyen? A Szentírás óva int bizonyos viselkedési formáktól. „A test cselekedetei” közé tartozik a „paráznaság, tisztátalanság, gátlástalan viselkedés, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, haragkitörések, perlekedések, meghasonlások, szekták, irigykedések, italozós tivornyázások, dorbézolások és effélék.” Pál azt írta, hogy „akik ilyeneket gyakorolnak, nem öröklik Isten királyságát” (Gal 5:19–21). Tegyük fel magunknak a kérdést: Tiltakozik a lelkiismeretem az olyan sportok ellen, melyekre jellemző az agresszió, az erőszak, a versenyszellem és a nacionalista érzület? Megszólal a lelkiismeretem, ha kísértést érzek arra, hogy megnézzek egy olyan filmet, amelyben pornográf jelenetek vannak, vagy amelyik elfogadhatónak mutatja be az erkölcstelenséget, a részegséget vagy a spiritizmust? w15 9/15 2:11–12

A Biblia leírja, hogy az ember nem úgy lett megteremtve, hogy eldönthesse, mi helyes, és mi helytelen, valamint arra is figyelmeztet, hogy ennek az alapvető igazságnak a figyelmen kívül hagyása rossz következményekkel jár. Ahhoz, hogy békés és boldog életet élhessünk, létfontosságú elismernünk Isten hatalmát. Milyen kedves Jehovától, hogy rámutat erre! Egy szerető apát komolyan foglalkoztatja a gyermekei jövője. Azt szeretné, hogy értelmes célja legyen az életüknek. Ám sajnálatos módon a legtöbb ember nem tudja, mit tartogat a jövő, vagy olyan dolgok eléréséért küzd, melyeknek nincs maradandó hasznuk (Zsolt 90:10). Isten gyermekeiként azonban valódi célja és értelme van az életünknek, mert Jehova azt ígéri, hogy csodálatos jövő vár ránk. w15 9/15 4:10–11

Izrael történelmének korai szakaszában az emberek láthatták és hallhatták, hogy Isten a népe érdekében cselekszik. Jehova csodák által kiszabadította őket Egyiptomból, majd az egyik királyt a másik után győzték le (Józs 9:3, 9, 10). Izrael ellenségei nem voltak hajlandók elismerni, hogy Isten harcol a népéért, és ez a bukásukhoz vezetett. Később a gonosz Aháb király többször is felismerhette volna, hogy Isten irányítja az eseményeket. Például látta, hogy tűz jön le az égből, amikor Illés imában kérte Istent, hogy eméssze meg az áldozatát. Ezután Illés utalt rá Ahábnak, hogy Jehova véget fog vetni a szárazságnak: „menj le, nehogy feltartóztasson a záporeső!” (1Kir 18:22–45). Aháb mindezt a saját szemével látta, mégsem ismerte el, hogy a történtekben Isten ereje nyilvánult meg. A megvizsgált bibliai példákból egy fontos tanulságot vonhatunk le: vegyük észre, amikor Jehova cselekszik. w15 10/15 1:4–5

Soha nem szabad kételkednünk abban, hogy ha követjük Isten vezetését, az a javunkat szolgálja. Létfontosságú, hogy hittel tekintsünk arra, aki valóban tud segíteni. Pál arra emlékeztet minket, hogy Isten az, aki „a bennünk munkálkodó ereje szerint még annál is többet tehet, mint ami jóval meghaladja mindazt, amit kérünk vagy elképzelünk” (Ef 3:20). Jehova szolgái minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy cselekedjék az akaratát, de mivel tisztában vannak a korlátaikkal, bíznak Jehovában, és abban, hogy ő majd kedvezően alakítja az eseményeket. Számíthatunk rá, hogy Isten meghallgatja az imánkat, ha több hitet kérünk tőle. A Biblia arról biztosít minket, hogy Isten meghallgatja „az akarata szerint” mondott imákat (1Ján 5:14). Ugye hálásak vagyunk Istenünknek, amiért velünk van? Egyértelmű, hogy Jehova örömét leli azokban, akik teljes mértékben bíznak benne. Meghallgatja az imánkat, ha több hitet kérünk tőle. Ő rendkívüli módon képes növelni a hitünket, és így méltónak bizonyulunk a Királyságra (2Tessz 1:3, 5). w15 10/15 2:16–18

Az elmélkedés hozzásegíthet minket, hogy érett keresztényekké váljunk (Héb 5:14; 6:1). Ha valaki csak kevés időt szán arra, hogy elmélkedjen Jehováról és Jézusról, annak nem marad erős a hite. Egy ilyen személy veszélyben van, mivel könnyen elsodródhat vagy eltávolodhat az igazságtól (Héb 3:12). Jézus figyelmeztetett, hogy ha nem hallgatjuk, vagyis nem fogadjuk „kiváló és jó szívvel” Isten Szavát, akkor nem fogjuk tudni megtartani. Így „ennek az életnek az aggodalmai, gazdagsága és gyönyörei” könnyen elragadhatnak minket, és semmit sem fogunk tökéletességre vinni (Luk 8:14, 15). Tehát elmélkedjünk továbbra is Isten Szaván. Ez segíteni fog abban, hogy visszatükrözzük Jehova dicsőségét és a Bibliában feltárt tulajdonságait (2Kor 3:18). Nagyszerű kiváltság, hogy örökké ismeretet szerezhetünk szerető, égi Atyánkról, Jehováról, és visszatükrözhetjük a dicsőségét, amint egyre jobban megtanuljuk, hogyan utánozhatjuk őt (Préd 3:11). w15 10/15 4:13–14

Biztosan szeretnéd, hogy a gyermeked szoros kapcsolatban maradjon Jehovával. Isten is azt akarja, hogy „az ő fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint” neveld fel a gyermekedet (Ef 6:4). Mivel ezt a feladatot kaptad, segíts neki jó szellemi szokásokat kialakítani. Gondolj arra, hogy ahhoz is ragaszkodsz, hogy a gyermeked iskolába járjon, mert fontosnak tartod az oktatást, és reméled, hogy meg tudod szerettetni vele a tanulást. Ehhez hasonlóan a szerető szülők ragaszkodnak hozzá, hogy a gyermekük épüljön a Jehovától jövő oktatásból, melyet az összejöveteleken vagy más szellemi programokon kap. Ez az oktatás létfontosságú, ezért igyekezz elérni, hogy a gyermeked megszeresse a szellemi dolgokat, és értékelje a bölcsességet. Ahogy Jézus támogatta a tanítványait, te is segíthetsz a gyermekednek, hogy ügyesen végezze a szolgálatot. Érd el, hogy örömmel tanítson másokat Isten Szavából, és rendszeres legyen a szolgálatban. w15 11/15 2:6

A szeretet különösen fontos a főségi elrendezésben, melyet Isten határozott meg, és minden kapcsolatra kiterjed. A főséget azonban nem szabad zsarnoki módon gyakorolni. Noha a férj a feleség feje, a Biblia szerint tiszteletet kell adnia a feleségének (1Pét 3:7). Ezt többek között úgy teheti meg, ha figyelembe veszi a felesége szükségleteit, és bizonyos dolgokban engedi, hogy az ő akarata érvényesüljön. Isten Szava ezt írja: „Férjek, továbbra is szeressétek feleségeteket, mint ahogy a Krisztus is szerette a gyülekezetet, és odaadta magát érte” (Ef 5:25). Igen, Jézus még az életét is feláldozta a követőiért. Ha egy férj követi Jézus példáját, és szeretettel gyakorolja a főséget, sokkal könnyebb lesz a feleségének szeretnie és tisztelnie őt, és alárendelnie magát neki (Tit 2:3–5). w15 11/15 4:6–7

A kereszténység terjedésével a keresztények egyre inkább görögül kommunikáltak egymással. Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma, a Jézus tanításairól és tetteiről szóló ihletett beszámolók görögül terjedtek el széles körben. Tehát sok tanítvány inkább görögül, mintsem héberül beszélt. Pál apostol levelei és más ihletett könyvek szintén görögül váltak ismertté. Érdemes megjegyezni, hogy amikor a Keresztény Görög Iratok írói idéznek a Héber Iratokból, általában a Septuagintát veszik alapul. Ezek az idézetek, melyek néha valamilyen mértékben eltérnek a héber szöveg szóhasználatától, az ihletett Írások közé tartoznak. Tehát a tökéletlen fordítók műve Isten ihletett Szavának a része lett. Isten pedig egyik kultúrát vagy nyelvet sem tartja különbnek a másiknál (Csel 10:34). w15 12/15 1:8–9

A beszéd a mindennapi életünk része, de ez nem jelenti azt, hogy folyton beszélnünk kell. A Biblia azt írja, hogy „ideje [van] a hallgatásnak” (Préd 3:7). A tisztelet jele, ha csendben maradunk, miközben mások beszélnek (Jób 6:24). Azzal, hogy nem tárjuk fel a bizalmas dolgokat, azt bizonyítjuk, hogy körültekintőek és tisztán látóak vagyunk (Péld 20:19). Az is bölcsességre vall, ha megfékezzük a nyelvünket, amikor provokálnak (Zsolt 4:4). A Biblia viszont azt is kijelenti, hogy „ideje [van] a szólásnak” (Préd 3:7). Ha egy barátodtól kapsz egy szép ajándékot, biztosan nem olyan helyre teszed, ahol senki sem láthatja. Inkább használod, ezzel is kifejezve az értékelésedet. Ha hálásak vagyunk Jehovának a beszéd ajándékáért, azt úgy mutathatjuk ki, hogy bölcsen használjuk. Ez magában foglalja azt is, hogy elmondjuk az érzéseinket, szólunk, ha szükségünk van valamire, buzdítunk másokat, és dicsérjük Istent. w15 12/15 3:4–5

Napjainkban nem számíthatunk rá, hogy egy keresztény társunk a „gyógyítások ajándékai” által meggyógyítson (1Kor 12:9). De előfordulhat, hogy néhány jó szándékú testvér vagy testvérnő kéretlenül egészséggel kapcsolatos tanácsokkal lát el minket. Igaz, némelyek talán csupán általános, gyakorlatias javaslatokat adnak. Pál is ezt tette, amikor Timóteusznak gyomorbántalmai voltak, talán a szennyezett víz miatt. Ez azonban nem ugyanaz, mint amikor egy keresztény társunk valamilyen gyógynövényre, szerre vagy étrendre akar rábeszélni minket, mely nem biztos, hogy használ, sőt akár árthat is. Időnként ilyesmi hangzik el: „Az egyik rokonommal is ez volt, és ő ettől jobban lett.” Akármennyire jó szándékú is egy tanács, ne feledjük, hogy még egy közismert gyógyszernek vagy kezelésnek is lehetnek kockázatai (Péld 27:12). w15 12/15 4:13

Az öröklött bűn miatt mindannyian halálra vagyunk ítélve (Róma 5:12). Jehova azonban szerető módon elküldte Jézust a földre, hogy „minden emberért megízlelje a halált” (Héb 2:9). Így sokkal többet tett értünk, mint ha csupán a jelenlegi életünket mentette volna meg. Alapot teremtett arra, hogy örökre megszüntesse a halál okát (Ézs 25:7, 8; 1Kor 15:22, 26). Mindenki, aki hisz Jézusban, örökké élhet békében és boldogan Isten Királyságának földi alattvalójaként, vagy ha felkent, akkor Krisztus társuralkodójaként (Róma 6:23; Jel 5:9, 10). Milyen áldásokat eredményez még Jehova ajándéka? Az is hozzátartozik, hogy kigyógyulunk minden betegségünkből, a földünk paradicsommá válik, és feltámadnak a halottak (Ézs 33:24; 35:5, 6; Ján 5:28, 29). Biztosan szeretetet érzünk Jehova és a Fia iránt ezért a leírhatatlan ajándékért (2Kor 9:15). w16.01 2:5–6

Mielőtt a felkent keresztények megkapták Isten szellemének a tanúságát, földi reménységet tápláltak magukban. Vágytak rá, hogy Jehova megtisztítsa a földet, és hogy ők is ott lehessenek. Talán azt is maguk elé képzelték, hogy üdvözlik a feltámadó szeretteiket. Szívesen gondoltak arra, hogy majd a maguk építette házban laknak, és azoknak a fáknak a gyümölcsét eszik, amelyeket ők ültettek (Ézs 65:21–23). Akkor miért változott meg a szemléletmódjuk? Nem azért, mert elégedetlenné váltak ezzel a reménységgel, és nem is valamilyen érzelmi nyomás vagy zavar hatására. Nem vágynak el a földről, mintha hirtelen az az érzésük támadt volna, hogy a földi örök élet fárasztó vagy unalmas lesz. Nem is arról van szó, hogy új élményekre vágynak az égben. A változás inkább annak tudható be, hogy Isten szelleme nemcsak elhívta őket, hanem át is alakította a gondolkodásukat és a reménységüket. w16.01 3:11, 13

Jehova a Legfőbb Úr, ő alkotott mindent, és végtelenül bölcs és hatalmas. Ezt Jób is megértette, miután Jehova kérdéseket tett fel neki a teremtésművével kapcsolatban. Jób így válaszolt: „Tudom már, hogy mindent megtehetsz, és nincs oly elgondolás, melyet meg ne valósíthatnál” (Jób 42:2). Noha Jehova bármit képes megvalósítani, amit elhatároz, méghozzá segítség nélkül, már a kezdet kezdetétől szeretettel lehetőséget adott másoknak arra, hogy vele együtt dolgozhassanak a szándéka megvalósításán. Isten első alkotása az ő egyszülött Fia volt. Jehova megengedte a Fiának, hogy részt vegyen vele a szellemi és az anyagi világ megteremtésében (Ján 1:1–3, 18). Jehova tehát megtisztelte Jézust azzal, hogy bevonta a teremtésbe, és másokkal is tudatta a Fia fontos szerepét (Kol 1:15–17). w16.01 5:1–2