Szeptember

Mielőtt Ábrahám és Izsák elváltak a szolgáktól, akik velük tartottak egy darabon, Ábrahám ezt mondta: „Maradjatok itt a szamárral, én és a fiú pedig fel akarunk menni oda, hogy imádatot mutassunk be, és utána visszatérünk hozzátok” (1Móz 22:5). Mire gondolt? Vajon hazudott, amikor azt mondta, hogy Izsák is visszatér, holott tudta, hogy fel fogja áldozni? Nem. A Biblia később feltárja, hogyan gondolkodott (Héb 11:19). „Úgy vélekedett, hogy az Isten még a halottak közül is képes. . . feltámasztani” Izsákot. Igen, hitt a feltámadásban. Eszébe jutott, hogy amikor ő és Sára már idősek voltak, Jehova újjáélesztette a szaporodóképességüket (Héb 11:11, 12, 18). Felismerte, hogy Jehovának semmi sem lehetetlen. Így hát biztos volt benne, hogy bármi történik is azon a napon, vissza fogja kapni szeretett fiát, hogy Jehova összes ígérete beteljesülhessen. Nem csoda, hogy úgy beszélnek Ábrahámról, mint aki „az atyja. . . mindazoknak, akiknek van hitük”! (Róma 4:11). w16.02 1:3, 13

Noha Isten kente fel Sault, Jonatán apját királynak, Saul később engedetlenné vált, ezért Jehova elvetette (1Sám 15:17–23). Mivel Isten nem távolította el azonnal a trónról, a helytelen viselkedése próbára tette az alattvalóit és a hozzá közel állókat. Lojálisnak kellett maradniuk Istenhez, miközben a király, aki Jehova trónján ült, letért a helyes útról (1Krón 29:23). Jonatán, Saul fia lojális maradt Jehovához. Mi is kimutathatjuk a Jehova iránti lojalitásunkat azzal, hogy a kérésével összhangban alárendeljük magunkat „a felsőbb hatalmaknak”, még akkor is, ha valaki nem tűnik méltónak a tiszteletünkre. Például előfordulhat, hogy egy kormányzati tisztviselő korrupt. Ennek ellenére mi tiszteljük a pozícióját, mivel viszonylagos alárendeltséggel tartozunk a felsőbb hatalmaknak (Róma 13:1, 2). Igen, ha tiszteljük azokat, akiknek Jehova hatalmat adott, akkor hozzá vagyunk lojálisak (1Kor 11:3; Héb 13:17). w16.02 3:5–6, 8

A Biblia szerint Jehova népének tagjai, beleértve a fiatalokat is, készséggel ajánlkoznak a szolgálatára. Ezért ha szeretnél megkeresztelkedni, biztosnak kell lenned abban, hogy ez valóban a te döntésed. Ehhez arra van szükség, hogy őszinte legyél magadhoz, főleg akkor, ha az igazságban nőttél fel. Az évek során biztosan sok mindenkit láttál megkeresztelkedni, akik között ott lehettek a barátaid, vagy akár a testvéreid is. Mire figyelj oda, ha ez így van? Ne gondolkodj úgy, hogy az csupán egy szokás, hogy a fiatalok egy bizonyos korban megkeresztelkednek. Mi segíthet, hogy úgy tekints a keresztelkedésre, ahogy Jehova? Időről időre gondold végig, hogy miért olyan fontos megkeresztelkedni. w16.03 1:11–12

Hogyan tudjuk ezt megvalósítani a keresztény gyülekezet tagjaiként? Csak úgy, ha „harmonikusan egybeillesztetve és együttműködésre késztetve” szolgálunk (Ef 4:16). Ahhoz, hogy a lehető legtöbb emberrel meg tudjuk osztani a Királyság jó hírét, szervezett módon kell végeznünk a prédikálómunkát. A gyülekezetben megkapjuk az ehhez szükséges útmutatást, például a szántóföldi összejöveteleken. Így a világ minden részén egységesen hirdetjük a Királyságról szóló üzenetet, miközben bibliai témájú kiadványok millióit terjesztjük el. Te is igyekszel támogatni a különleges időszakokban szervezett kampányokat? Ha igen, akkor azokhoz a milliókhoz tartozol, akik egységesen hirdetik a jó hírt az ég közepén repülő angyallal együtt, akit a Jelenések 14:6 említ. w16.03 3:4–5

A Biblia rámutat, hogy olyan tekercsek lesznek felnyitva, melyekből kiderül, hogy hogyan kell élnünk az új világban. Minden bizonnyal Jehovának az emberekre vonatkozó követelményeit fogják tartalmazni. Ezeket a tekercseket tanulmányozva minden ember megtudhatja majd, beleértve a feltámadottakat is, hogy mit vár el tőlük Isten. A tekercsekből biztosan még jobban megismerhetjük majd Jehova gondolkodását. Ezenkívül egyre jobban megértjük majd Isten ihletett Szavát is. Mindezek eredményeként szeretettel, tisztelettel és méltósággal fogunk bánni az embertársainkkal (Ézs 26:9). Gondolj csak bele, milyen nagyszerű oktatási programban vehetünk majd részt a Király, Jézus Krisztus irányítása alatt! Azokra, akik engedelmeskednek a tekercsekben megírtaknak, örök élet vár. Ha a végső próbában is megőrzik az Isten iránti feddhetetlenségüket, Jehova végérvényesen beírja a nevüket az élet tekercsébe. Mi is elnyerhetjük ezt a jutalmat! w16.03 4:19–20

Sok tapasztalt vénnek az a meglátása, hogy a testvérek képzését már a tizenéves koruk elején el kell kezdeni, úgy, hogy a koruknak megfelelő feladatokat bíznak rájuk. Ha már egészen fiatalon képzést kapnak, az segíteni fog nekik, hogy akkor is a céljaikra tudjanak összpontosítani, amikor majd a tinédzserkor vége felé elárasztják őket a figyelemelterelő dolgok (Zsolt 71:17). Amikor egy vén megbíz egy testvért valamilyen feladattal, ne csak azt mondja el neki, hogy mit kell tennie, hanem azt is, hogy miért. Jézus, a legkiválóbb tanító is ezt tette. Például mielőtt megbízta az apostolait, hogy képezzenek tanítványokat, azt is elmondta, hogy miért engedelmeskedjenek neki. Ezt mondta: „Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön. Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket” (Máté 28:18, 19). w15 4/15 2:5–6

Az első századi Rómában nehéz idők jártak a keresztényekre. Őket okolták a tűzvész miatt, amely i. sz. 64-ben tört ki. Krisztus követőit kegyetlenül üldözték. Ezekben a viszontagságos időkben zárták másodszor börtönbe Pál apostolt Rómában. Vajon számíthatott a keresztény társai segítségére? Voltak kételyei ezt illetően, hiszen így írt Timóteusznak: „Első védekezésemkor senki nem állt mellém, hanem mindnyájan kezdtek elhagyni” (2Tim 4:16). Az apostol mégsem érezte teljesen elhagyatottnak magát. Bízott abban, hogy Jehova segíteni fog neki, és a jövőbeli próbákban is számíthat rá. Annyira biztos volt ebben, hogy ezt írta: „Az Úr meg fog szabadítani engem minden gonosz cselekedettől” (2Tim 4:18). Igen, Pál megtanulta, hogy ha emberek nem is, Jehova és Jézus mindig tudnak segíteni neki. w15 4/15 4:1–3

Amikor Jézus megszületett Sátán nem egy elragadó, bájos kisbabát látott benne. Nagyon is jól tudta, hogy ha felnő, ő lesz a megígért Messiás. Vajon Sátán szerint egy kisbaba megölése túlmegy minden határon? Nem, neki nincsenek elvei. Ezért nem is várt sokáig azzal, hogy Jézus életére törjön. Amikor Heródes király megtudta az asztrológusoktól, hogy megszületett „a zsidók királya”, éktelen haragra gerjedt, és elhatározta, hogy megöli a gyermeket (Máté 2:1–3, 13). Ennek érdekében parancsba adta, hogy Betlehemben és a környékén öljenek meg minden kétéves vagy annál fiatalabb kisfiút (Máté 2:13–18). Ám Jézus megmenekült. Mit árul el ez a borzalmas mészárlás az ellenségünkről, Sátánról? Nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem számít neki az emberek élete, még a pici gyermekeken sem esik meg a szíve. Ő valóban olyan, mint „egy ordító oroszlán” (1Pét 5:8). Sose feledjük hát, hogy mennyire könyörtelen! w15 5/15 1:10, 12–13

Isten egy csodálatos képességet adott az embereknek, a képzelőerőt. Mivel magunk elé tudunk képzelni olyasmit, amit sohasem láttunk, képesek vagyunk felmérni a dolgok kimenetelét, és előretekinteni a jövőben bekövetkező izgalmas eseményekre. Jehova látja a jövőt, és az Írásokban fel is tárja, hogy mit tartogat számunkra. Bár mi nem láthatjuk a jövőbeli eseményeket, el tudjuk őket képzelni, és így hinni tudunk abban, hogy meg is fognak történni (2Kor 4:18). Anna nemcsak álmodozott, amikor elképzelte, hogy felviszi a kisfiát, Sámuelt a hajlékhoz, hogy ott szolgáljon a papokkal. Elhatározása volt, hogy így tesz. És az, hogy ilyen módon használta a képzelőerejét, tulajdonképpen segített neki, hogy megtartsa az ígéretét (1Sám 1:22). Ha Isten ígéretein elmélkedünk, akkor olyasmiken gondolkodunk, amik biztosan meg fognak történni (2Pét 1:19–21). Kétségtelen, hogy a bibliai időkben élt hűségesek gyakran elmélkedtek azon, hogy hogyan fognak megvalósulni Isten ígéretei. w15 5/15 3:1–3

Veszélyes, ha a gondolatainkat nem Isten szolgálata köti le, hanem az, hogy hogyan gazdagodhatnánk meg. Jézus egyszer elmondott egy szemléltetést, hogy érzékeltesse, milyen szánalmas helyzetben van az az ember, „aki önmagának kincset gyűjt, de Isten szemében nem gazdag” (Luk 12:16–21). Ha az égben gyűjtünk magunknak kincseket, örömet szerzünk Jehovának, és mi is boldogok leszünk, mivel tudjuk, hogy Isten helyeslően tekint ránk (Péld 27:11; Máté 6:20). És nincs is értékesebb annál, hogy jó kapcsolatban lehetünk Jehovával. Gondoljunk csak bele, milyen sok aggodalommal járna, ha minden erőnket arra fordítanánk, hogy a földön gyűjtsünk magunknak kincseket (Máté 6:19). Jézus egy szemléltetéssel rámutatott, hogy „ennek a világrendszernek az aggodalma és a gazdagság megtévesztő hatalma” megakadályozhatja, hogy a Királyságot tegyük az első helyre az életünkben (Máté 13:18, 19, 22). w15 5/15 4:15–16

Isten erejével Jézus Krisztus sok ámulatba ejtő csodát is végrehajtott. Nemcsak a leprát tudta gyógyítani, hanem mindenféle betegséget és fogyatékosságot is. Jézusnak nem kellett szervátültetést végeznie, ő meg tudta gyógyítani a beteg szerveket és testrészeket. Ráadásul azonnali gyógyulást idézett elő, és arra is képes volt, hogy távolról gyógyítson (Ján 4:46–54). Mire mutatnak rá ezek a bámulatos példák? Arra, hogy Jézus, aki most már királyként uralkodik az égben, nemcsak képes megszűntetni minden betegséget, hanem vágyik is rá, hogy megtegye. Ha elgondolkodunk azon, mit tett az emberekért, megerősödik a hitünk abban, hogy az új világban teljesedni fog a következő prófécia: „Megszánja az alacsony sorút és a szegényt” (Zsolt 72:13). Igen, Jézusnak szíve vágya, hogy segítsen a szenvedőkön. w15 6/15 2:6

A mintaimát nagyon sokan kívülről tudják. A házról házra végzett szolgálatunk közben gyakran utalunk erre az imára, hogy rámutassunk, Isten Királysága egy valódi kormányzat, mely csodálatos változtatásokat fog végrehajtani a földön. Vagy talán megemlítjük a mintaimában szereplő első kérést, hogy rávilágítsunk, Istennek van neve, melyet meg kell szentelni. Vajon azért mondta el Jézus a mintaimát, hogy valahányszor imádkozunk, szóról szóra ismételjük el a szavait, ahogy azt sok keresztény egyházban teszik? Nem. Közvetlenül azelőtt, hogy Jézus elmondta a mintaimát, erre hívta fel a hallgatói figyelmét: „Mikor pedig imádkoztok, ne mondjátok újra meg újra ugyanazt” (Máté 6:7). Amikor egy másik alkalommal megismételte ezt az imát, más szavakat használt (Luk 11:1–4). Tehát a mintaimával valójában azt tanította meg, hogy mit foglaljunk bele az imáinkba, és milyen sorrendben. w15 6/15 4:1–2

Jehova a szent szellemével megerősít bennünket, hogy ellen tudjunk állni a kísértéseknek. Ezenkívül a Szaván és a gyülekezeten keresztül figyelmeztet a veszélyekre, például arra, hogy ne fordítsunk túl sok időt, energiát és pénzt olyasmikre, amikre nincs is igazán szükségünk. Espen és Janne éveken át általános úttörőként szolgáltak, ma két gyermekük van. Espen ezt mondja: „Mivel már nem töltünk annyi időt a teokratikus tevékenységekkel, ezért gyakran imádkozunk Jehovához, hogy ne essünk kísértésbe. Arra kérjük, hogy segítsen nekünk megőrizni a vele ápolt jó kapcsolatunkat és a szolgálat iránti lelkesedésünket.” Napjainkban a pornográfia is kísértést jelenthet Isten szolgái számára. Néhányan azért engednek a pornográfia csapdájának, mert nem űzik el a helytelen gondolatokat. Ám ahogy azt több ezer testvér és testvérnő példája mutatja, nem lehetetlen ellenállni ennek a kísértésnek (1Kor 10:13). w15 6/15 5:15–16

Mi történik majd a hamis vallás pusztulása után? Ez egy olyan időszak lesz, amikor felszínre kerül, hogy mi van valójában a szívünkben. Az emberek többsége a hegyek szikláihoz hasonló emberi szervezetektől vár majd védelmet. Jehova szolgái azonban Istenüknél fognak menedéket keresni. Az első században a nyomorúság megrövidítése nem arra adott lehetőséget, hogy a zsidók tömegesen áttérjenek a keresztény hitre, hanem arra, hogy akik már keresztények voltak, engedelmeskedjenek Jézus parancsának. Ehhez hasonlóan abban az időszakban sem számíthatunk arra, hogy tömegek csatlakoznak Isten népéhez, amikor a nagy nyomorúság megrövidíttetik. Akkor annak jön el az ideje, hogy bizonyítsuk a Jehova iránti szeretetünket, és támogassuk Krisztus testvéreit (Máté 25:34–40). w15 7/15 2:7

Olyan családban nőttél fel, vagy olyan emberek vesznek körül, akikre a nacionalista gondolkodás a jellemző? Benned is vannak még ilyen érzések? A keresztényeknek nem szabad engedniük, hogy a nacionalista szenvedély eltorzítsa a másokról alkotott véleményüket. De mit tehetsz, ha mások nemzetiségével, kultúrájával, nyelvével vagy bőrszínével kapcsolatban mégis rossz érzések vannak benned? Érdemes elgondolkodnod azon, hogy hogyan vélekedik Jehova a nacionalizmusról és az előítéletekről. Hasznos lehet, ha kutatást végzel ilyen témákban. Emellett imádkozz Jehovához, hogy segítsen neked elsajátítani az ő gondolkodásmódját (Róma 12:2). Előbb vagy utóbb Jehova minden szolgája kerül olyan helyzetbe, amikor a lelkiismeretére hallgatva fel kell vállalnia, hogy más, mint az őt körülvevő emberek, például a munkatársai, az osztálytársai, a szomszédai vagy a rokonai. Igen, ki kell állnunk az elveink mellett! w15 7/15 3:14–15

Jehova odafigyel a kéréseinkre, és akkor is megért, amikor senki más nem. Az imáinkra adott válaszával kifejezi, hogy nagyon szeret minket. A Bibliában feljegyzett imákból sokat tanulhatunk. Nagyon hasznos lehet, ha a családi tanulmányozáson időnként megvizsgálunk néhány ilyen imát. Ha elmélkedünk azon, hogyan mondták el Istennek a legbensőbb érzéseiket az ókorban élt szolgái, a mi imáink is tartalmasabbá válhatnak. Nézzük meg például Jónás bűnbánó imáját, melyet a hatalmas hal gyomrában mondott (Jón 1:17–2:10). Érdemes elidőzni Salamon szívből jövő imáján is, mely a templom felavatásakor hangzott el (1Kir 8:22–53). Gondolkodjunk el Jézus mintaimáján is (Máté 6:9–13). Különösen fontos, hogy a kéréseinket rendszeresen tárjuk Isten elé. Így „az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni [szívünket és gondolkodóképességünket]”, és egyre jobban fogjuk értékelni, hogy Jehova szeret minket (Fil 4:6, 7). w15 8/15 1:11–12

Öröm lesz Jehova vezetésével részt venni a föld paradicsommá alakításában, a feltámadók tanításában és Jehova akaratának a megvalósításában. De mi lesz, ha olyasmit bíznak ránk, amihez nincs nagy kedvünk? Alávetjük magunkat, és a legjobb képességeink szerint végrehajtjuk a feladatot, sőt örömet is találunk benne? A legtöbben igennel válaszolnánk erre a kérdésre. De vajon most alárendeljük magunkat a teokratikus irányításnak? Ha igen, azzal felkészülünk arra, hogy örökké éljünk Jehova uralma alatt. Nemcsak úgy készülhetünk fel az új világra, hogy alárendeljük magunkat a teokratikus irányításnak, hanem úgy is, ha törekszünk az elégedettségre, és igyekszünk együttműködni másokkal. Ha most együttműködünk azokkal, akik vállalják a vezetést, például úgy, hogy örömet találunk az új teokratikus feladatokban, akkor valószínűleg az új világban is ezt fogjuk tenni. w15 8/15 3:6–7

Mivel Salamon rossz társaságot választott, nem maradt bölcs, és felhagyott Jehova imádatával (1Kir 11:1–6). Megfordult már a fejedben, hogy olyannal köss házasságot, aki nem szereti Jehovát? Gondolj arra, mihez vezetett ez Salamon esetében! Mit mondhatunk azokról, akik már házasok voltak, amikor Isten szolgái lettek? A Biblia ezt mondja: „ti feleségek, rendeljétek alá magatokat a férjeteknek, hogy ha vannak olyanok, akik nem engedelmeskednek a szónak, ők a feleségük viselkedése által szó nélkül is megnyeressenek” (1Pét 3:1). Ezek a szavak a feleségeknek szólnak, de ugyanúgy érvényesek azokra a férjekre is, akiknek a házastársuk nem Jehova imádója. A Biblia útmutatása világos: Legyél jó házastárs, és ragaszkodj Isten házasságra vonatkozó, magas erkölcsi irányadó mértékeihez. Sokan fogadták már el az igazságot, mert látták, milyen jó hatással van a házastársukra, hogy alkalmazza a Biblia irányadó mértékeit. w15 8/15 4:15–16

Vannak olyan betegségek, melyeket jelenleg nem tudnak gyógyítani. Ezért bölcsen tesszük, ha elővigyázatosak vagyunk az olyan kezelésekkel, melyekről azt állítják, hogy rendkívül eredményesek, de nem bizonyított a hatékonyságuk. Pál ihletés alatt ezt írta: „Ésszerűségetek legyen ismertté minden ember előtt” (Fil 4:5). Ha ésszerűek vagyunk, akkor nem fogunk annyira sok időt fordítani az egészségünkkel kapcsolatos dolgokra, hogy Jehova imádata a háttérbe kerüljön. Énközpontúvá tehet minket, ha az egészségünk körül forog minden gondolatunk (Fil 2:4). Be kell látnunk, hogy ebben a világban nem leszünk teljesen egészségesek. Ezért tegyünk meg mindent, hogy Jehova szolgálata legyen a legfontosabb az életünkben (Fil 1:10). Az egészséget érintő kérdésekben mindenkinek személyesen kell döntenie, és vállalnia kell a felelősséget a döntéséért. w15 9/15 2:8, 10

Jehova az „igazságnak Istene” (Zsolt 31:5). Mivel Jehova szereti a gyermekeit, örömmel ragyogtatja az igazság fényét, hogy utat mutasson nekik az élet minden területén, kiváltképp az imádat tekintetében. Milyen igazságokat tár fel számunkra, és mit árul el ez az irántunk érzett szeretetéről? Először is, Jehova feltárja az igazságot önmagáról. Engedi, hogy megismerjük őt, ezáltal közeledik hozzánk (Jak 4:8). Tudatja velünk a nevét, mely minden más névnél többször fordul elő a Bibliában. Ezenkívül azt is feltárja, hogy milyen Isten ő, és milyen tulajdonságai vannak. Ha megfigyeljük a világegyetemet, láthatjuk a hatalmát és a bölcsességét. A Szentírás lapjain pedig betekintést nyerhetünk az igazságosságába és a határtalan szeretetébe (Róma 1:20). Ő nemcsak erős és bölcs, hanem igazságos és szeretetteljes is, ami vonzó a gyermekei számára. w15 9/15 4:8–9

Sokan úgy gondolják, hogy Isten nem foglalkozik vele, hogy hogyan élnek, vagy mi történik velük. Miután 2013 novemberében a Haiyan szupertájfun óriási pusztítást végzett a Fülöp-szigeteken, egy nagyváros polgármestere ezt mondta: „Isten biztosan valahol máshol volt.” Mások úgy viselkednek, mintha Isten nem látná, hogy mit csinálnak (Ézs 26:10, 11; 3Ján 11). Ők olyanok, mint akikről Pál apostol a következőket írta: „nem találták helyesnek, hogy pontos ismeretük legyen az Istenről. . . telve is vannak minden igazságtalansággal, gonoszsággal, mohósággal, rosszasággal” (Róma 1:28, 29). Mi a helyzet velünk? Az előbb említett emberekkel ellentétben mi tudjuk, hogy Jehova minden tettünket látja. De vajon azt is észrevesszük, hogy törődik velünk, és támogat minket? w15 10/15 1:1–3

A prédikálómunkában való részvétel remek módja a hitünk kimutatásának. Hogy miért? Ehhez a munkához hinnünk kell abban, hogy Isten hamarosan elhozza ennek a világrendszernek a végét, és hogy ez „nem késik el” (Hab 2:3). Többek között úgy mérhetjük fel a hitünk erősségét, ha átgondoljuk, hogy mekkora mértékben vagyunk készek részt venni a szolgálatban. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, sőt keressük a módját, hogy még többet tegyünk? (2Kor 13:5). Igen, ha „nyilvános kijelentést [teszünk] a megmentésre”, az meggyőzően bizonyítja, hogy erős a hitünk (Róma 10:10). Azzal is kimutatjuk a hitünket, ahogyan megbirkózunk az életben adódó gondokkal. Akár betegséggel, lehangoltsággal, depresszióval, szegénységgel vagy más komoly nehézséggel nézzünk is szembe, biztosak vagyunk benne, hogy Jehova és a Fia „a megfelelő időben” a segítségünkre siet (Héb 4:16). Ezt úgy mutathatjuk ki, ha imában segítséget kérünk, és ezt nem csak az imádatunkkal kapcsolatos dolgokban tehetjük meg. w15 10/15 2:12–14

Lehet, hogy a körülményeink miatt nem tudunk hozzájutni Bibliához. Arra viszont bármikor van lehetőségünk, hogy elmélkedjünk azon, amit már megjegyeztünk, például a kedvenc bibliaverseinken vagy a Királyság-énekeken (Csel 16:25). Isten szelleme segíteni tud nekünk, hogy eszünkbe jussanak azok a jó dolgok, melyeket már megtanultunk. Szánjunk időt arra, hogy elolvassuk és elmélkedjünk a heti bibliaolvasásnál megadott részeken. A Biblia legjobban ismert könyvei az evangéliumok, melyek beszámolnak Jézus életéről és szolgálatáról. Fordítsunk időt arra, hogy elmélkedjünk a szavain és tettein, így később lesz mit visszaidéznünk (Róma 10:17; Héb 12:2; 1Pét 2:21). Isten népe kapott egy olyan kiadványt, mely időrendben mutatja be Jézus életét. Ez nagyszerű segítség, főleg akkor, ha figyelmesen elolvassuk a fejezetekhez kapcsolódó párhuzamos evangéliumi beszámolókat is, és elmélkedünk rajtuk (Ján 14:6). w15 10/15 4:11–12

Jézus törődő és ragaszkodó barát volt. A bibliai időkben egy úr általában nem osztotta meg a rabszolgáival a gondolatait és az érzéseit. Jézus azonban ura és barátja is volt egyben a hűséges apostolainak. Időt töltött velük, beszélt nekik az érzéseiről, és figyelmesen meghallgatta őket, amikor kiöntötték neki a szívüket (Márk 6:30–32). Mivel szeretetteljesen kommunikált velük, baráti kapcsolat alakult ki köztük, és felkészítette őket arra, hogy a jövőben nagyobb feladatokat tudjanak vállalni Isten szolgálatában. Jézus azt akarta, hogy a tanítványainak részük legyen abban az örömben, amely Jehova buzgó szolgálatából fakad. Ezért buzdította őket, hogy legyenek tevékenyek, és szorgalmasan képezzenek tanítványokat. Szeretettel biztosította őket a támogatásáról (Máté 28:19, 20). w15 11/15 2:3, 5

A szeretet Jehova Isten fő tulajdonsága (1Ján 4:16). Az első teremtménye Jézus volt, aki korszakokat töltött vele az égben, és megismerte a szeretetét (Kol 1:15). Jézus az égi és a földi élete során mindig is tudta, hogy Jehova mennyire szerető Isten, és utánozta is őt ebben. Éppen ezért biztosak lehetünk benne, hogy Jehova és Jézus uralma mindig a szeretetre fog épülni. Amikor megkérdezték Jézust, hogy melyik a törvény legnagyobb parancsolata, ő így felelt: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel.« Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második ehhez hasonló: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«” (Máté 22:37–39). Jézus szerint tehát a felebaráti szeretetnél csak a Jehova iránti szeretet fontosabb. Ez megmutatja, hogy mennyire lényeges, hogy mindenkivel szeretettel bánjunk. w15 11/15 4:1–3

Ahogy a körülmények változtak, Isten már nem csak héberül beszélt az emberekkel. A babiloni száműzetés után Isten népének egy része az arámi nyelvet használta. Talán pont azért, hogy ezt előre jelezze, Jehova arra ihlette Dánielt, Jeremiást és Ezsdrás papot, hogy a bibliai könyveik egy részét arámi nyelven írják le. Később, miután Nagy Sándor az ókori világ jelentős részét meghódította, a görög köznyelv, a koiné nemzetközi nyelv lett. Sok zsidó átvette ezt a nyelvet, és ez vezetett ahhoz, hogy a Héber Iratokat lefordították görögre. A Septuagintaként ismertté vált fordítást a hagyomány szerint 72-en készítették el. Ez az első és az egyik legfontosabb bibliafordítás. A sok fordító különböző stílusokat vitt a fordításba, a szó szerintitől az egészen szabad fordításig. Ennek ellenére a Septuagintát a görögül beszélő zsidók is, és később a keresztények is Isten Szavának tekintették. w15 12/15 1:4–6

Miért írta ezt Jakab? A 6. versben egyértelművé tette a párhuzamot: „A nyelv bizony tűz.” A nyelv itt a beszédképességünkre utal. A tűzhöz hasonlóan a beszédünk is képes óriási károkat okozni. A Biblia szerint „élet és halál van a nyelv hatalmában” (Péld 18:21). Persze nem hagyunk fel a tűz használatával csak azért, mert félünk tőle, hogy kárt okozhatunk vele, és ugyanígy a beszédről sem szokunk le, nehogy valami rosszat mondjunk. A lényeg az, hogy megtanuljuk uralni. Ha a tüzet helyesen használjuk, megfőzhetjük vele az ételünket, felmelegíthetjük a testünket, és világíthatunk a sötétben. Ha megfékezzük a nyelvünket, dicsőséget szerezhetünk Istennek, és másokat is építhetünk (Zsolt 19:14). Akár hangosan kimondott szavakkal, akár jelekkel kommunikálunk, az, hogy képesek vagyunk megosztani másokkal a gondolatainkat és az érzéseinket, csodálatos ajándék Istentől. Használjuk ezt az ajándékot építésre, nem pedig rombolásra! (Jak 3:9, 10). w15 12/15 3:1–3

Lukács biztosan adott orvosi tanácsokat Pálnak, és másoknak is, akik velük tartottak a misszionáriusi útjukon, és ha kellett, kezelte is őket. Miért volt erre szükség? Mert még Pál is megbetegedett utazás közben (Gal 4:13). Lukács szakszerű segítséget nyújtott, ami összhangban volt Jézus szavaival: „Akik egészségesek, azoknak nincs szükségük orvosra, akik viszont betegségben szenvednek, azoknak igen” (Luk 5:31). A Biblia nem ír arról, hogy Lukács mikor és hol kapott egészségügyi képzést. Egyesek szerint Pál azért beszélt a Kolosszéban élő keresztényeknek Lukácsról mint orvosról, mert ismerték. Érdekes, hogy a közeli Laodiceában volt egy orvosokat képző iskola. Bárhol tanult is Lukács, ő nem csak egy laikus volt, aki egészséggel kapcsolatos tanácsokat osztogatott, hanem egy képzett orvos. Ez egyértelmű azokból a szakkifejezésekből, melyeket az evangéliumokban és a Cselekedetek könyvében használt, és abból is, hogy mennyire kiemelte azokat az alkalmakat, amikor Jézus betegeket gyógyított. w15 12/15 4:11–12

Amikor Jehova elküldte az egyszülött Fiát a földre, a szeretetéből fakadóan olyan ajándékot készült adni az embereknek, amelyhez semmi sem fogható (Ján 3:16; 1Ján 4:9, 10). Pál apostol ezt Isten leírhatatlan ajándékának nevezte. Tudta, hogy Isten összes nagyszerű ígéretének a beteljesedésére Krisztus tökéletes áldozata a garancia (2Kor 1:20). Jehova leírhatatlan ajándéka tehát magában foglalja mindazt a jóságot és lojális szeretetet, amelyet Jézus által mutat ki irántunk. Ez az ajándék annyira ámulatba ejtő, hogy nem is tudjuk igazán szavakba önteni. Milyen hatással legyen ránk, az hogy egy ilyen rendkívüli ajándékot kaptunk? És milyen tettekre indítson minket? Alighanem arra érzünk késztetést, hogy átgondoljuk a tetteinket, sőt, akár változtassunk az életünkön. Biztosan nagylelkűbben és kedvesebben bánunk másokkal, és megbocsátunk azoknak, akik megbántottak. Az, amit Krisztus által Jehovától kapunk, mindennél értékesebb (1Pét 3:18). w16.01 2:1–2, 4–5

Azok, akik ilyen elhívást kaptak, talán eltűnődnek: „Miért pont engem választottak ki?” Lehet, hogy nem is tartják rá méltónak magukat. Azt viszont nem vonják kétségbe, hogy megkapták az elhívást. Péterhez hasonlóan nagy-nagy örömet és hálát éreznek. Ő ezt írta: „Áldott legyen Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene és Atyja, mert nagy irgalmassága szerint új születést adott nekünk élő reménységre Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által, romolhatatlan és beszennyezetlen és el nem hervadó örökségre. Ez az egekben van fenntartva számotokra” (1Pét 1:3, 4). Amikor a felkentek ezeket a szavakat olvassák, semmi kétségük sincs, hogy égi Atyjuk közvetlenül hozzájuk szól. w16.01 3:11–12