Augusztus

Mivel Ábrahám szokásává tette, hogy még látszólag jelentéktelen dolgokban is engedelmeskedik Jehovának, a barátságuk élő maradt. Szívesen beszélt az érzéseiről Jehovának, és nem habozott segítséget kérni tőle, ha aggasztotta valami. Például amikor tudomására jutott, hogy Isten el fogja pusztítani Szodomát és Gomorrát, nyugtalankodni kezdett, nehogy az igazságos emberek is meghaljanak a gonoszokkal együtt. Lehet, hogy az unokaöccse és annak családja miatt is aggódott, akik Szodomában laktak. Ábrahám nagy bizalommal és alázattal tette fel a kérdéseit Istennek, akit az egész föld bírájának nevezett. Jehova türelmesen rávezette Ábrahámot, hogy milyen irgalmas, hogy belelát a szívekbe, és még ha elhozza is az ítéletét, megőrzi az igazságosak életét (1Móz 18:22–33). Kétségtelen, hogy Ábrahámnak minden új ismeret és tapasztalat segített abban, hogy szoros kapcsolatot ápoljon Jehovával. w16.02 1:11–12

A lojalitás egy olyan érték, melyet szinte mindenki nagyra tart. Ám egy értékes tanulság elkerülné a figyelmünket, ha Jonatánnak csak a Dávid iránti lojalitására összpontosítanánk, és megfeledkeznénk az Isten iránti lojalitásáról. Miért tekintette Jonatán a barátjának Dávidot, nem pedig a vetélytársának? Jonatán szívében az Isten iránti lojalitás állt az első helyen. Tulajdonképpen a Jehova iránti lojalitása indította arra, hogy lojális legyen Dávidhoz. És mindketten tartották magukat az esküjükhöz. Mi, keresztények, nem csupán másokat csodálunk a lojalitásukért, hanem mi magunk is lojálisak vagyunk a családtagjainkhoz, a barátainkhoz és a hittársainkhoz (1Tessz 2:10, 11). De elsősorban kihez kell lojálisnak lennünk? Természetesen ahhoz, akitől az életünket kaptuk (Jel 4:11). Az Isten iránti lojalitás valódi örömet és megelégedettséget ad. De ehhez arra van szükség, hogy még a nehézségek közepette is ragaszkodjunk hozzá. w16.02 3:3–4

Egy érett fiatalnak szilárd a meggyőződése. Nem tesz olyat, hogy a Királyság-teremben Isten barátjának mutatja magát, az iskolában pedig a világ barátjának. Nem sodródik ide-oda, hanem a próbák alatt is megingathatatlan marad. (Ef 4:14, 15). Természetesen senki sem tökéletes; időnként a fiatalok is követnek el hibákat, akárcsak a felnőttek (Préd 7:20). Ám ha szeretnél megkeresztelkedni, átgondolhatnád, hogy mennyire vagy eltökélt legbelül, hogy ragaszkodni fogsz Jehova alapelveihez. Hogyan tudod ezt felmérni? Gondold végig, hogy eddig mennyire sikerült kiállnod Jehova alapelvei mellett. Hogyan viselkedtél mostanában, ha valami próbára tette a hitedet? Bebizonyítottad, hogy különbséget tudsz tenni helyes és helytelen között? Mi a helyzet akkor, ha Dánielhez hasonlóan veled is azt éreztetik Sátán világában, hogy különleges képességeid vannak, amelyeket ki kell használnod? Érzékeled, hogy mi Jehova akarata, még akkor is, ha te valami másra érzel csábítást? (Ef 5:17). w16.03 1:7–9

Ezt az időszakot a Biblia az utolsó napoknak nevezi, és egy olyan nagy nyomorúság előtt állunk, melyhez hasonló még soha nem volt (2Tim 3:1). Ezenkívül Sátán és a démonai ki lettek vetve az égből a föld közelségébe, és emiatt az emberek gyötrelmeket élnek át (Jel 12:9, 12). Azzal is meg lettünk bízva, hogy egy történelmi jelentőségű prédikálókampányban vegyünk részt, melyre korábban még nem volt példa. Olyan népeket és nyelvi csoportokat érünk el, amelyek még soha nem hallottak a jó hírről. Ahhoz, hogy Jehova továbbra is megáldjon minket, meg kell szívlelnünk a keresztény gyülekezetben elhangzó útmutatást. Ha már most mindenben engedelmesek vagyunk, az segít, hogy a nagy nyomorúság alatt kapott utasításokat is követni tudjuk, amikor Sátán gonosz rendszere megsemmisül majd (Máté 24:21). Ha ezen túl leszünk, új útmutatásokra lesz szükségünk, mert egy olyan világban fogunk élni, amely mentes lesz minden sátáni befolyástól. w16.03 4:16, 18

Az első század vége felé János apostol egy látomásban hét angyalt látott, akik megfújták a trombitáikat. Amikor az ötödik angyal következett, János egy csillagot látott lehullani az égből a földre. A csillag a kezében lévő kulccsal megnyitotta a mélység vermét. Ekkor sűrű füst szállt fel, amelyből sáskák hada jött elő. A jelképes sáskák nem a növényzetet pusztították, hanem azokat az embereket lepték el, „akiknek nincs a homlokukon az Isten pecsétje” (Jel 9:1–4). János tisztában volt vele, hogy mekkora pusztítást tudnak végezni a sáskák, hiszen Mózes idejében is sáskacsapás érte az egyiptomiakat (2Móz 10:12–15). A sáskák, amelyeket János látott, találóan jelképezik a felkent keresztényeket, akik Jehova erőteljes ítéletüzenetét hirdetik. Több millió földi reménységű személy is csatlakozott hozzájuk. Nem csoda, hogy az egységes prédikálómunkánk gyengíti Sátán hatalmát, melyet a hamis vallások által gyakorol az egész világon. w16.03 3:3

Hogyan állapítható meg, hogy milyen hatással van az igazság egy testvér gondolkodására és tetteire? Például egy vén megkérdezheti tőle: „Milyen változtatásokra ösztönzött az, hogy átadtad az életedet Jehovának?” Ez a kérdés egy tartalmas beszélgetést indíthat el arról, hogy mit is jelent a teljes lelkű szolgálat (Márk 12:29, 30). A beszélgetés végén a vén imádkozhat is azért, hogy Jehova támogassa a testvért szent szellemével, hiszen szüksége lesz rá a fejlődéshez. Az érte mondott, szívből jövő ima biztosan jó hatással lesz rá. A képzés elején beszélgethetnek olyan bibliai történetekről, amelyek rámutatnak arra, hogy mennyire fontos készségesnek, megbízhatónak és alázatosnak lenni (1Kir 19:19–21; Neh 7:2; 13:13; Csel 18:24–26). Ezek a tulajdonságok éppolyan fontosak egy testvér előrehaladásához, mint a talajban lévő tápanyagok a növény fejlődéséhez. Segítenek neki meglátni, hogy milyen értékes gondolatok rejlenek Isten Szavában. w15 4/15 2:3–4

Hogy közelebb kerülhess Jehovához, elengedhetetlen, hogy rendszeresen elmondd neki a gondolataidat, és meghallgasd őt. De hogy tudod ezt megtenni? Te az ima által beszélhetsz Jehovához (Zsolt 142:2). És amikor olvasod a Szavát, és elmélkedsz rajta, úgyszólván hagyod, hogy Jehova beszéljen hozzád (Ézs 30:20, 21). Nem mindig egyértelmű, hogy Jehova hogyan válaszol az imánkra. De ha konkrétan fogalmazunk az imáinkban, akkor könnyebben felismerhetjük a tőle jövő választ. És amikor megtapasztaljuk, hogy meghallgatja az imáinkat, még valóságosabbá válik számunkra. Emellett, ha megosztjuk vele a legbensőbb gondolatainkat, ő is közeledni fog hozzánk. A Jehovával való barátságunkat egész életünkön át ápolnunk kell. Közelednünk kell hozzá, ha azt szeretnénk, hogy ő is közeledjen hozzánk. Rendszeresen mondjuk el neki a gondolatainkat imában, és hallgassuk meg őt azáltal, hogy tanulmányozzuk a Bibliát. Így egyre szorosabb lesz vele a kapcsolatunk, és a segítségével ki tudjuk majd állni a próbákat. w15 4/15 3:3, 14, 16

Milyen találóan fejezi ez ki Sátán könyörtelenségét. Noha az egész világ a hatalmában van, ez nem elég neki. Újabb áldozatokra fáj a foga. Mi sem bizonyítja jobban a könyörtelenségét, mintsem az, hogy az első századtól fogva egészen napjainkig kegyetlen üldözést szít Krisztus követői ellen. Sátán könyörtelensége abban is megmutatkozik, hogy nem érez szánalmat azok iránt, akiket fel akar falni. Egy kiéhezett oroszlánnak sem esik meg a szíve a kiszemelt áldozatán, és nem érez bűntudatot, miután megölte. Mit gondolsz, mit érzett Sátán, amikor az izraeliták bűnbe estek? Például amikor arról olvasol, hogy milyen tragikus következménye lett Zimri szexuális erkölcstelenségének vagy Géházi kapzsiságának, látod magad előtt, milyen elégedetten ujjong az Ördög a diadala felett? (4Móz 25:6–8, 14, 15; 2Kir 5:20–27). w15 5/15 1:8–9

Hogyan győzhetünk a Sátán elleni harcban? Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Kitartásotok által szerzitek meg lelketeket” (Luk 21:19). Az emberek nem tudnak maradandó kárt okozni nekünk. Senki sem választhat el minket Istentől, ha mi nem hagyjuk (Róma 8:38, 39). Az sem jelent győzelmet Sátánnak, ha meghalunk, mert Jehova fel fog támasztani minket (Ján 5:28, 29). Az Ördögnek viszont nincs semmi reménye. Ennek az istentelen világnak a pusztulása után a mélységbe fogják vetni ezer évre (Jel 20:1–3). Amikor véget ér Jézus ezeréves uralma, egy rövid időre „eloldozzák. . . a börtönéből”, és még utoljára megpróbálja majd félrevezetni a tökéletes emberiséget. De aztán örökre el lesz pusztítva (Jel 20:7–10). Az ő sorsa meg van pecsételve, te viszont örökké élhetsz. Szállj hát szembe vele a hitben szilárdan, és ne feledd, megnyerheted az ellene vívott harcot! (1Pét 5:9). w15 5/15 2:1, 18

A képzelőerő olyan, mint a tűz. Ha a tűzzel megfelelően bánunk, hasznos dolgokra tudjuk felhasználni, például főzésre. De ha nem tartjuk ellenőrzés alatt, akkor nagy kárt okozhat, leéghet a házunk, és még az életünk is veszélybe kerülhet. Ha azon gondolkodunk, hogy hogyan utánozhatnánk Jehovát, akkor jó célra használjuk a képzelőerőnket. Ám ha helytelen dolgokon fantáziálgatunk, akkor árthatunk vele magunknak. Ha rendszeresen erkölcstelen gondolatok járnak a fejünkben, a vágyaink idővel tetteket fognak szülni, és tönkremehet a Jehovával ápolt barátságunk (Jak 1:14, 15). Jézus figyelmeztetett, hogy milyen veszélyes, ha erkölcstelen gondolatokon időzünk. Ezt mondta: „mindaz, aki kitartóan néz asszonyra, hogy szenvedélyre gyúljon iránta, már házasságtörést követett el vele szívében” (Máté 5:28). w15 5/15 4:11–12, 14

Szolgálata során Jézus újra és újra bizonyítékát adta annak, hogy őszintén törődik az emberi családdal. Az egyik galileai városban odament hozzá egy férfi, aki egy szörnyű betegségben, leprában szenvedett (Márk 1:39, 40). A betegsége már annyira előrehaladott stádiumban volt, hogy Lukács, az orvos azt írta róla, hogy elborította a lepra (Luk 5:12). „Amikor [a leprás férfi] meglátta Jézust, arcra borult, és kérve kérte őt: »Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.«” Afelől semmi kétsége nem volt, hogy Jézus meg tudja gyógyítani, abban viszont nem volt biztos, hogy akar-e segíteni rajta. Hogyan reagált Jézus ebben a szívszorító helyzetben? Kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és határozott, ám kedves hangon így szólt hozzá: „Akarom. Tisztulj meg!” Ekkor „azonnal eltűnt róla a lepra” (Luk 5:13). Igen, Jézus csodái megmutatták, mennyire szereti az embereket! (Luk 5:17). w15 6/15 2:3–5

Nem könnyű egy kényes dolgot feltárni valakinek, de ha megteszed, elejét veheted annak, hogy mentségeket keress a helytelen gondolataidra (Héb 3:12, 13). A vének alkalmasak arra, hogy segítsenek. Egy érett keresztény kedvesen felszínre tudja hozni, hogy min kell változtatnod annak érdekében, hogy megmaradhass Jehova szeretetében (Jak 5:13–15). Ha valakinek azért vannak erkölcstelen vágyai, mert szokása pornográf anyagokat nézni, életbe vágóan fontos, hogy kérjen segítséget. Minél később teszi ezt meg, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a tisztátalan kívánság megfogan benne, és „bűnt szül”. És ha ez bekövetkezik, sokaknak fájdalmat fog okozni, és Jehova nevére is szégyent hoz. Sokan azért kértek segítséget a vénektől, és fogadták meg a tanácsaikat, mert szerettek volna Jehovának tetszően élni, és a gyülekezet része maradni (Jak 1:15; Zsolt 141:5; Héb 12:5, 6). w15 6/15 3:15–17

Vajon Nagy Babilon pusztulásakor mindenki meg fog halni, aki valamilyen hamis valláshoz tartozik? Nem. Zakariás próféta ihletés alatt írt arról, hogy mi fog történni Nagy Babilon pusztulásakor. Az egyházi vezetők között is lesznek olyanok, akik letagadják, hogy valaha is vallásosak voltak (Zak 13:5, 6). Mi történik majd akkor Isten népével? Jézus ezt mondta: „Bizony, ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, nem részesülne megmentésben egyetlen test sem; de a választottak miatt megrövidíttetnek azok a napok” (Máté 24:22). Ahogy arról már volt szó, i. sz. 66-ban a nyomorúság napjai megrövidíttettek. Így „a választottak”, vagyis a felkent keresztények elmenekülhettek Jeruzsálemből és annak környékéről. Ehhez hasonlóan a nagy nyomorúság kezdeti szakasza is meg lesz rövidítve „a választottak” miatt. Isten nem fogja megengedni, hogy „a tíz szarv”, vagyis a politikai hatalmak elpusztítsák a népét (Jel 17:16). Sőt, a hamis vallások pusztulása után átmenetileg enyhülés következik be. w15 7/15 2:5–6

Az Ördög a kísértő, vagyis ő az, aki kísértést jelentő helyzeteket teremt. Az viszont rajtunk áll, hogy engedünk-e neki (Máté 6:13; Jak 1:13–15). Jézus határozottan visszautasította Sátán ajánlatait, és minden alkalommal idézett egy odaillő részt Isten Szavából. De Sátán nem adta fel, csak „eltávozott tőle egy másik alkalmas időig” (Luk 4:13). Jézus mindvégig feddhetetlen maradt, és kiállt Jehova igazságos uralma mellett. Sátánnak az a célja, hogy csapdába ejtse Jézus követőit, beleértve téged is. A Jehova uralmát érintő kérdések még tisztázásra várnak. Ezért Jehova megengedi Sátánnak, hogy a világot felhasználva, próbára tegyen minket. De nem Isten visz minket kísértésbe. Ő bízik abban, hogy hűségesek maradunk hozzá, és segít is nekünk ebben. Mivel azonban tiszteletben tartja a szabad akaratunkat, nem akadályoz meg minket abban, hogy bűnt kövessünk el. Ahhoz, hogy ellen tudjunk állni a kísértéseknek, két dolgot kell megtennünk: közel kell maradnunk Jehovához, és állandóan kérnünk kell a segítségét imában. w15 6/15 5:13–14

A keresztényeknek csiszolniuk kell a gondolkodásukat és a lelkiismeretüket, hogy helyesen tudjanak reagálni, amikor próba alá kerül a semlegességük (Róma 14:19). Nézzük meg Mirjeta esetét, aki a volt Jugoszlávia területén él. Már gyermekként belenevelték a szerbek elleni gyűlöletet. Miután megtudta, hogy Jehova nem részrehajló, és hogy Sátán az oka a nemzetiségi ellentéteknek, igyekezett megszabadulni a nacionalista érzésektől. De amikor azon a vidéken, ahol élt, etnikai harcok robbantak ki, újra felszínre törtek benne a korábbi érzései, és nehezére esett szerbeknek prédikálni. Felismerte, hogy nem várhatja, hogy csak úgy maguktól elmúlnak ezek a negatív érzések. Könyörgött Jehovához, hogy segítsen neki leküzdenie őket, és többet menni a szolgálatba, mert úttörő szeretne lenni. „Az volt a legnagyobb segítség, hogy a szolgálatra koncentráltam – mondja. – Igyekszem Jehova szeretetét utánozni, amikor tanúskodom, és így eltűnt belőlem minden előítélet.” w15 7/15 3:11–13

Ezt láthatjuk abból, ahogyan Júda királyával, Josafáttal bánt. Egyszer Josafát ostobán úgy döntött, hogy Izrael királyával, Ahábbal tart. Noha 400 hamis próféta arról biztosította a gonosz Ahábot, hogy győzni fog, Mikája, Jehova igaz prófétája ennek az ellenkezőjét jövendölte. Aháb meghalt a csatában, Josafát pedig épphogy csak életben maradt. Miközben hazafelé tartott Jeruzsálembe, Jéhu, Hanáninak, a látnoknak a fia, megfeddte a királyt azért, mert Ahábbal szövetkezett. Ám ezt is mondta Josafátnak: „azért jó is találtatott nálad” (2Krón 18:4, 5, 18–22, 33, 34; 19:1–3). Bár Josafát hibázott, Jehova nem hagyta figyelmen kívül, hogy korábban mennyi jót tett (2Krón 17:3–10). A Bibliának ez a beszámolója rámutat, hogy noha nem vagyunk tökéletesek, Jehova ragaszkodik hozzánk, ha őszintén szeretnénk elnyerni a tetszését. w15 8/15 1:8–9

Hogyan készülhetünk fel az Isten új világában való életre? Tegyük fel, hogy szeretnénk külföldre költözni. Hogyan készülünk fel erre a változásra? Talán elkezdjük tanulni a nyelvet. Az is hasznos, ha tájékozódunk az ottani szokásokról. Esetleg megkóstolunk egy-két helyi ételt. Bizonyos mértékig úgy kezdünk élni, mintha már ott laknánk, hiszen a költözés után mindenképpen változtatnunk kell a korábbi szokásainkon. Ugyanígy az új világra is felkészülhetünk, ha már most úgy élünk – amennyire csak lehetséges –, ahogyan ott fogunk. Sokan talán nagy értéknek tartják a függetlenséget és a saját ízlésükhöz való ragaszkodást, de hová vezet ez? Az, hogy az emberek nem fogadják el Isten vezetését, szenvedést és tragikus eseményeket hoz magával (Jer 10:23). Milyen jó lesz, amikor az összes ember alárendeli magát Jehova szeretetteljes uralmának! w15 8/15 3:4–5

A házastársra vágyó egyedülálló keresztényeknek nagyon meg kell fontolniuk, kivel kerülnek szoros kapcsolatba. A Bibliának az a tanácsa, hogy a keresztények „csak az Úrban” kössenek házasságot, azt jelenti, hogy Jehova szolgái közül kell házastársat választaniuk, olyat, aki Jehova egyik önátadott, megkeresztelt Tanúja, és összhangban él a Szentírásban leírtakkal (1Kor 7:39). Egy ilyen házastárs, aki Jehovának szentelte az életét, segíteni fog nekik, hogy feddhetetlenek maradjanak. Jehova tudja, hogy mi az, ami leginkább a szolgái javára válik, és a házasságra vonatkozó tanácsa mindig ugyanaz volt. Gondolj csak arra az egyértelmű parancsra, amit Mózesen keresztül tárt az izraeliták elé. A környező nemzetek nem szolgálták Jehovát, ezért ezt tanácsolta az izraelitáknak: „Ne lépj velük házassági szövetségre. . . . Mert eltéríti fiadat attól, hogy kövessen engem, és más isteneket fognak szolgálni” (5Móz 7:3, 4). w15 8/15 4:12–13

Hogyan képezhetjük a lelkiismeretünket? Ehhez kulcsfontosságú rendszeresen és imával kísérve tanulmányozni a Bibliát, elmélkedni az olvasottakon, és alkalmazni a tanultakat. Persze nemcsak a lexikális ismeretünket szeretnénk bővíteni. Inkább az a célunk, hogy egyre jobban megismerjük Jehova személyiségét, tulajdonságait, valamint azt, hogy mit tart jónak, és mit rossznak. Így a lelkiismeretünk Jehova gondolkodásához hangolódik, és arra késztet, hogy egyre inkább olyanná váljunk, mint ő. Ha nehéz elfogadnunk egy hívőtársunk döntését egy lelkiismereti kérdésben, ne ítélkezzünk felette, és ne akarjuk meggyőzni arról, hogy máshogy kellene döntenie. Lehet, hogy a lelkiismerete még „gyönge”, és képzésre szorul, vagy pedig túlérzékeny (1Kor 8:11, 12). w15 9/15 2:4, 8, 10

A föld Isten egyedülálló alkotása. Gondolj csak bele, a megszámlálhatatlanul sok bolygó közül egyedül a földünk az, amely nemcsak hogy lakható, hanem kényelmes, gyönyörű és biztonságos az ember számára (Ézs 45:18). Mindez azt bizonyítja, hogy Jehova nagyon szeret minket (Jób 38:4, 7; Zsolt 8:3–5). Bár Jehova egy csodálatos otthont adott nekünk, jól tudja, hogy ahhoz, hogy boldogok és elégedettek legyünk, többre van szükségünk a fizikai dolgoknál. Egy gyermeknek biztonságérzetet nyújt, ha érzi, hogy a szülei szeretik őt, és odafigyelnek rá. Jehova a saját képmására teremtette az embert, képessé tette arra, hogy érezni és viszonozni tudja a szeretetét és a törődését (1Móz 1:27). Ezenkívül Jézus ezt mondta: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek” (Máté 5:3). Szerető Atyánk, Jehova valóban „gazdagon megad nekünk mindent az élvezetünkre”, mind fizikailag, mind szellemileg (1Tim 6:17; Zsolt 145:16). w15 9/15 4:6–7

Az egyik zsoltáríró ezt jegyezte le: „Várj Istenre, mert magasztalom én még őt mint az én nagy megmentésemet. Ó, Istenem, kétségbeesett az én lelkem bensőmben. Ezért emlékezem rád” (Zsolt 42:5, 6). Milyen mélységesen szerette Jehovát! Téged is ilyen szeretet és bizalom fűz égi Atyádhoz? Ne feledd, hogy tovább növelheted a belé vetett bizalmadat, hiszen a Biblia erre ösztönöz: „Bízzál Jehovában teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodj. Minden utadban vedd figyelembe őt, és akkor ő fogja egyengetni ösvényeidet” (Péld 3:5, 6). Jehova az irántunk mutatott szeretetével megtanította nekünk, hogyan tudjuk viszontszeretni őt (1Ján 4:19). Sose felejtsük el, mennyire szeret minket. Mutassuk hát ki mi is, hogy egész szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel szeretjük őt (Márk 12:30). w15 9/15 5:17–19

Amikor részt veszünk a szántóföldi szolgálatban, nemcsak másoknak segítünk hitet kifejleszteni, hanem a saját hitünket is növeljük. Az első századi keresztényekhez hasonlóan mi is megtanulunk teljes mértékben bízni Jehovában, és bármilyen körülmények közt legyünk is, bátran tanúskodunk (Csel 4:17–20; 13:46). Ha észrevesszük, amikor Jehova segít nekünk valamiben, vagy válaszol az imánkra, az növeli a hitünket. Ezt Káleb és Józsué is tapasztalta. Ők bizonyították, hogy hisznek Jehovában, amikor kikémlelték az ígéret földjét. De amikor látták, hogy a későbbiekben hogyan vezette őket Jehova az életük folyamán, még erősebb lett a hitük. Nem csoda, hogy Józsué teljes meggyőződéssel mondta a következő szavakat az izraelitáknak: „egyetlen szó sem maradt beteljesületlenül mindabból a jó szóból, melyet Jehova, a ti Istenetek mondott nektek.” Később hozzátette: „Féljétek hát Jehovát, és szolgáljátok őt feddhetetlenül és igazságban” (Józs 23:14; 24:14). Ha megízleljük Jehova jóságát, bennünk is ilyen erős meggyőződés alakulhat ki (Zsolt 34:8). w15 10/15 2:10–11

Szoktál jegyzetelni a nyilvános előadások alatt és a kongresszusokon? Remek lehetőség az elmélkedésre, ha átnézed ezeket a jegyzeteket, és elmélyedsz abban, amit már megtanultál Isten Szavából és a szervezetétől. Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratot vagy a kongresszuson kapott új kiadványokat tanulmányozva friss információkhoz juthatsz, és ezeken is elmélkedhetsz. Ha az Évkönyvet olvasod, állj meg egy kicsit egy beszámoló elolvasása után, hogy végig tudd gondolni, mit olvastál, és így az hatással legyen a szívedre. Aláhúzhatod a kulcsgondolatokat, és jegyzetelhetsz a margóra, ami hasznodra válhat, ha egy újralátogatásra, pásztori látogatásra vagy előadásra készülsz. És ami a legfontosabb, ha bibliai témájú kiadványok olvasása közben olykor-olykor megállsz és elmélkedsz, jobban el tudod sajátítani az anyagot, és hálát tudsz adni Jehovának azért a sok jóért, amit tanulsz. w15 10/15 4:9–10

A keresztény szülők kevés dolognak tudnak annyira örülni, mint amikor látják, hogy megkeresztelkedik a gyermekük. „Óriási érzés volt! Nagyon hálásak voltunk, hogy a gyermekeink Jehova szolgálatát választják” – mondja Berenice, akinek mind a négy gyermeke tizennégy éves kora előtt megkeresztelkedett. Hozzáteszi: „De azt is tudtuk, hogy a gyermekeinknek tizenévesként rengeteg nehézséggel kell majd megküzdeniük.” Egy gyermekek fejlődésével foglalkozó szakértő elismeri: „A kamaszkor nem az eszetlenségről és az éretlenségről szól. Ez egy fontos időszak, amikor a fiatalok heves érzelmeket élnek át, kapcsolatokat építenek, és kibontakozik a kreativitásuk.” Tinédzserként a gyermeked képes rá, hogy mélyebb barátságot alakítson ki Jehovával, célokat tűzzön ki és érjen el a szolgálatban, és eldöntse, hogy átadja-e az életét Jehovának, és aszerint él-e. Ez egy nagyszerű időszak lehet számára, hogy erősítse a hitét a fiatal Jézushoz hasonlóan. w15 11/15 2:1–2

Isten szeretete abban is megnyilvánul, hogy létrehozta a messiási Királyságot. Ennek a kormányzatnak az irányítását a Fiára bízta, aki szereti az embereket, és teljesen alkalmas az uralkodásra (Péld 8:31). Miután Jézus 144 000 társörököse feltámad az égben, emlékezni fognak rá, milyen volt emberként élni a földön (Jel 14:1). Jézus tanításának a fő témája a Királyság volt. A tanítványait is megtanította, hogy imádkozzanak érte és az áldásokért, melyeket el fog hozni. A bibliai próféciák rámutatnak, hogy Isten égi Királysága akkor jött létre, amikor 1914-ben elkezdődött Krisztus jelenléte. Azóta folyik azoknak a begyűjtése, akik még a földön élnek Jézus leendő égi társuralkodói közül, valamint egy nagy sokaságé is, amely túléli ennek a rendszernek a végét, és bejut az új világba (Jel 7:9, 13, 14). w15 11/15 3:16, 18

János apostol Isten első társára olyan kifejezésekkel utalt, mint „a Szó”, illetve „Isten teremtésének kezdete” (Ján 1:1; Jel 3:14). Jehova Isten feltárta a gondolatait és az érzéseit az elsőszülött Fiának (Ján 1:14, 17; Kol 1:15). Pál apostol beszélt az angyalok nyelvéről, a kommunikáció egy égi formájáról, mely felette áll az emberi nyelveknek (1Kor 13:1). Jehova jól ismeri a több milliárd intelligens teremtményét, a földieket és az égieket egyaránt. Minden pillanatban rengetegen imádkoznak hozzá számos nyelven. Miközben meghallgatja őket, irányítja az égi teremtményeket, és kommunikál velük. Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, a gondolatainak, az általa használt nyelvnek és annak, ahogyan kommunikál, sokkal magasabb rendűnek kell lennie, mint ami az emberek között megszokott (Ézs 55:8, 9). Nyilvánvaló, hogy Jehovának egyszerűbben kell kifejeznie magát, amikor az emberekkel kommunikál, hogy megértsék. w15 12/15 1:1–2

A Biblia sok országban drága, és nehéz hozzájutni, így már az is nagy dolog, ha valaki kap egyet. Egy ruandai beszámolóban ez állt: „Jó ideig az volt a helyzet, hogy sokan, akikkel a testvérek tanulmányoztak, nem haladtak előre, mert nem volt Bibliájuk. Nem telt nekik a helyi egyház által kiadott Bibliára. Ráadásul sokszor nem értettek teljesen bizonyos verseket, és emiatt sem tudtak fejlődni.” Ez azonban megváltozott, amikor az Új világ fordítás megjelent a helyi nyelven. Egy ruandai család, ahol négy tizenéves gyermek van, ezt mondta: „Nagyon hálásak vagyunk Jehovának és a hű és értelmes rabszolgának ezért a Bibliáért. Igen szegények vagyunk, így nem volt pénzünk rá, hogy mindnyájunknak külön vegyünk Bibliát. De most már mind a hatunknak van. Azzal mutatjuk ki a hálánkat Jehovának, hogy mindennap együtt olvassuk a Szavát.” w15 12/15 2:15–16

Dávid talán arra az időszakra gondolt vissza, amikor Absolon megpróbálta megszerezni a trónt, miközben ő beteg volt, és nem tudta kézben tartani az eseményeket. Noha Isten megbocsátott neki, Dávid nem felejtette el a Betsabéval elkövetett bűnét és annak következményeit (2Sám 12:7–14). Ennek ellenére biztos volt benne, hogy Isten meg fogja őt erősíteni a betegágyán. Dávid azonban nem azt kérte Istentől, hogy tegyen csodát, és gyógyítsa meg. A szövegkörnyezetből arra következtethetünk, hogy Dávid azt szerette volna, ha Isten ugyanúgy segítene neki, ahogyan annak is, aki törődik a szegényekkel, és megerősítené a betegágyán (Zsolt 41:3). Mivel Isten megbocsátotta a bűnét, kérhette, hogy vigasztalja meg, támogassa, és segítsen neki, hogy a teste öngyógyító ereje által felépüljön (Zsolt 103:3). Ezt mi is kérhetjük Istentől. w15 12/15 4:8–9

Akik megkapták Istentől ezt a különleges meghívást, azoknak nincs szükségük arra, hogy bárki vagy bármi megerősítse őket ebben. Jehova gondoskodik róla, hogy a kétség legkisebb szikrája se legyen bennük. János apostol ezt mondja a felkent keresztényeknek: „Nektek pedig felkenetésetek van a szenttől; mindnyájatoknak van ismeretetek.” Aztán hozzáteszi még: „Ami pedig titeket illet, a felkenetés, amelyet tőle kaptatok, megmarad bennetek, és nincs szükségetek rá, hogy bárki is tanítson titeket; hanem amint a tőle kapott felkenetés mindenre nézve tanít benneteket (és igaz, és nem hazugság), és ahogyan tanított is titeket, maradjatok egységben ővele” (1Ján 2:20, 27). Természetesen a felkenteknek is szükségük van Jehova oktatására, mint minden más kereszténynek. Arra viszont nincs, hogy bárki megerősítse őket abban, hogy felkentek, hiszen a világegyetem leghatalmasabb erejétől kapták ezt a meggyőződést. w16.01 3:9–10

Az igazi megelégedettség a Jehova iránti bizalomból fakad, és hozzájárul, hogy kiegyensúlyozottan gondolkodjunk az anyagi javakról (1Tim 6:6–8). Ezenkívül segít felismernünk, hogy a Jehovával és a testvéreinkkel ápolt kapcsolatunk sokkal fontosabb, mint bármi, amit pénzen megvásárolhatunk. Egy megelégedett ember nem panaszkodik, nem morgolódik, és nem kritizál, valamint nem táplál magában irigységet vagy kapzsiságot, amely elfojthatja a testvéri szeretetet. A megelégedettség inkább a nagylelkűséget erősíti bennünk (1Tim 6:17–19). A Jehovába vetett bizalmunk bátorságot ad nekünk, bármilyen nehézséggel nézzünk is szembe (Héb 13:6). A bátorság pedig segít, hogy derűlátóak legyünk. Ha a testvéri szeretetünk ilyen szemléletmóddal párosul, meg tudjuk erősíteni és vigasztalni a hittársainkat (1Tessz 5:14, 15). Bár a nagy nyomorúság sötét időszak lesz a világ számára, mi képesek leszünk fölegyenesedni és felemelni a fejünket, tudva, hogy közel a szabadulásunk (Luk 21:25–28). w16.01 1:16–17

Az utóbbi években nőtt a száma azoknak, akik fogyasztanak az emlékjegyekből Krisztus halálának az emlékünnepén, pedig ez a szám korábban évtizedeken át csökkent. Aggódnunk kellene emiatt? Nem. Gondoljunk át néhány szempontot. Akik az emlékünnep alatt megszámolják, hogy hányan veszik magukhoz az emlékjegyeket, nem tudják megítélni, hogy igazából ki égi reménységű. Az emlékjegyekből fogyasztók között azok is ott vannak, akik tévesen gondolják magukról, hogy felkentek. Némelyek egy idő után már nem fogyasztanak a kenyérből és a borból. Mások mentális vagy érzelmi problémák miatt gondolják úgy, hogy Krisztussal fognak uralkodni az égben. Az adatok tehát nem pontosan tükrözik a földön élő felkentek számát. A Szentírás arról sem ír, hogy hány felkent lesz a földön a nagy nyomorúság kitörésekor. w16.01 4:12–14