Július

A vendégszeretetnek fordított kifejezés az eredeti nyelven azt jelenti, hogy ’idegenek iránti kedvesség’. Erről Ábrahám és Lót példája juthat eszünkbe. Mindketten kedvesen bántak az őket felkereső idegenekkel, akikről aztán kiderült, hogy angyalok (1Móz 18:2–5; 19:1–3). Mi vendégszeretőek vagyunk? Meghívunk másokat az otthonunkba egy étkezésre, vagy csak hogy egy kicsit együtt legyünk és buzdítsuk egymást? A vendégszeretet nem azt jelenti, hogy bonyolult előkészületeket teszünk, vagy költségbe verjük magunkat. Az sem lenne jó, ha csak azokat hívnánk meg, akik viszonozni tudják a kedvességünket (Luk 10:42; 14:12–14). Nem lenyűgözni, hanem építeni szeretnénk másokat. Még ha nem ismerjük is jól a körzetfelvigyázót és a feleségét, szívesen vendégül látjuk őket? (3Ján 5–8). A rengeteg teendőnk és a mindennapi élettel járó stressz ellenére soha ne feledkezzünk meg a vendégszeretetről! w16.01 1:11–12

A szent szellemnek ez a különleges működése olyan, mint egy előleg, garancia vagy biztosíték arra, ami egy felkent keresztényre vár. Ennek a zálognak köszönhetően egy belső meggyőződésre jut (2Kor 1:21, 22; 5:5). Az elhívásában biztos lehet, de az, hogy végül megkapja-e az égi jutalmát, azon múlik, hogy hűséges marad-e. Péter ezt így fejtette ki: „testvérek, még inkább tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy biztossá tegyétek magatoknak elhívásotokat és kiválasztásotokat; mert ha továbbra is ezeket teszitek, soha, semmiképpen nem fogtok elbukni. Így valójában gazdagon megadatik nektek, hogy bemehessetek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és Megmentőnknek örök királyságába” (2Pét 1:10, 11). Ezek szerint minden felkent kereszténynek küzdenie kell azért, hogy hűséges maradjon, különben nem kapja meg a jutalmát (Héb 3:1; Jel 2:10). w16.01 3:6–7

Nem lenne helyes bárkit is felmagasztalni, még Krisztus felkent testvéreit sem. A Biblia arra ösztönöz, hogy utánozzuk azoknak a hitét, akik vállalják köztünk a vezetést, vagyis a vénekét, de sehol sem olvasunk olyan parancsot, hogy egy embert tegyünk meg a vezetőnknek (Héb 13:7). Igaz, a Szentírás szót ejt olyanokról, akiket „kétszeres tiszteletre” kell méltatni, de nem azért, mert felkentek, hanem mert „jól szolgálnak elöljáróként”, és „keményen dolgoznak a beszédben és a tanításban” (1Tim 5:17). Zavarba ejtő lenne azoknak, akik égi elhívást kaptak, ha mások túlságosan sokat dicsérnék vagy kiemelt figyelemmel vennék körül őket. Vagy ami még rosszabb, a különleges bánásmód miatt nehéz lenne alázatosnak maradniuk (Róma 12:3). Biztosan nem szeretnénk, ha Krisztus egyik testvére miattunk válna büszkévé (Róma 14:13). w16.01 4:9

A barátság nagy kincs. De ne felejtsük el, hogy nem olyan, mint egy élettelen dísztárgy, amelyet megveszünk, aztán felteszünk a polcra. Inkább egy élőlényhez hasonlíthatnánk, amelynek törődésre és táplálékra van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát. Ábrahám nagyra becsülte és megőrizte a Jehovához fűződő barátságát. Mit tett ennek érdekében? Ábrahám soha nem érezte úgy, hogy megélhet az istenfélelem és az engedelmesség múltbeli emlékeiből. Amint a családjával és sok-sok szolgájával Kánaánba költözött, továbbra is Jehovára támaszkodott vezetésért, amikor kisebb-nagyobb döntéseket kellett hoznia. Egy évvel Izsák születése előtt, amikor 99 éves volt, Jehova azt kérte tőle, hogy a háznépéhez tartozó összes férfi legyen körülmetélve. Vajon Ábrahám kifogásolta ezt a parancsot, vagy megpróbált kibújni alóla valahogyan? Nem, ő bízott Jehovában, és „még aznap” eleget tett a felszólításnak (1Móz 17:10–14, 23). w16.02 1:9–10

Egy viszonylag fiatal fiú vagy lány is meg tudja ítélni, hogy melyik a helyes út, és mit jelent átadni magát a teremtőjének. A keresztelkedés tehát fontos és helyes lépés, ha egy fiatal már kellően érettnek bizonyul, és átadta magát Jehovának (Péld 20:7). Miből látszik, hogy valaki érett? Az érettség nem pusztán testi fejlettséget jelent. A Biblia szerint az érett embereknek „edzett érzékelőképességük van a helyes és a helytelen közötti különbségtételre” (Héb 5:14). Egy érett ember ezek szerint tudja, hogy Jehova mit tart helyesnek, és eltökélt szándéka, hogy ragaszkodni is fog ehhez. Így nem lehet könnyen rávenni, hogy rosszat tegyen, és nem kell folyton noszogatni, hogy jót tegyen. Elvárható, hogy egy fiatal a keresztelkedése után Isten alapelveivel összhangban viselkedjen akkor is, ha nincsenek vele a szülei vagy más felnőttek (Fil 2:12). w16.03 1:4–5

Jonatán ámulattal figyelhette, hogyan száll szembe az ifjú Dávid a hatalmas Góliáttal. Dávid most ott állt Jonatán apja, Saul király előtt. „A filiszteus feje még a kezében volt” (1Sám 17:57). Jonatán biztosan csodálta Dávidot a bátorságáért. Egyértelmű volt, hogy Isten támogatja ezt az ifjút, „és Jonatán lelke egybeforrt Dávid lelkével”. Sőt, Jonatán „szövetségre lépett Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint a saját lelkét” (1Sám 18:1–3). Élete végéig lojális volt hozzá. Jonatánnak az sem változtatta meg az érzéseit, hogy Isten Dávidot választotta Izrael következő királyának. Jonatán nagyon aggódott Dávidért, amikor Saul meg akarta ölni. Elment Júda pusztájába, Hóresbe, hogy bátorítsa a barátját, aki ott rejtőzött el. A mai napiszöveg szavaival megerősítette Dávidot Istennel kapcsolatban (1Sám 23:16). w16.02 3:1–2

Az egység már a teremtés kezdetén megmutatkozott. Az Atya és a Fiú közösen alkották meg azt a sokszínű élővilágot, amely most körbevesz minket. Később Isten szolgái is együttműködtek egymással. Ez volt megfigyelhető Noé napjaiban a bárka építésénél; amikor Isten népe a pusztában vándorolva felállította, lebontotta és továbbvitte a hajlékot; és amikor a templomban zenével és közös énekléssel dicsérték Jehovát. Minden ilyen tevékenységhez együttműködésre volt szükség (1Móz 6:14–16, 22; 4Móz 4:4–32; 1Krón 25:1–8). Ilyen szoros együttműködés jellemezte az első századi gyülekezetet is Jézus Krisztus vezetése alatt. Pál apostol elmagyarázta, hogy bár az egyes felkent keresztények ajándékainak, szolgálatainak és munkálkodásainak „különböző fajtái vannak”, mégis mindannyian egy testnek a tagjai (1Kor 12:4–6, 12). w16.03 3:1–2

Vizsgáljuk meg Jézus parancsát a jó hír prédikálásáról, melyet a követőinek adott. Új volt, hogy hogyan és kiknek kell prédikálni. A korábbi évszázadokban Isten népe szívesen fogadta más nemzetek tagjait, ha azok Izrael területére jöttek, hogy Jehovát szolgálják (1Kir 8:41–43). Ez még azelőtt volt, hogy Jézus a mai napiszövegben található parancsot adta. A tanítványai azt az utasítást kapták, hogy menjenek el minden emberhez. I. sz. 33 pünkösdjén már bizonyítékát is látták annak, hogy Jehova stratégiája megváltozott, hiszen egy egész világra kiterjedő evangéliumhirdető munka vette kezdetét. A szent szelleme lehetővé tette, hogy az új gyülekezet körülbelül 120 tagja csoda útján különböző nyelveken beszéljen a zsidókkal és a prozelitákkal (Csel 2:4–11). Ezt követően a tanúskodás a szamáriaiakra is kiterjedt. Majd i. sz. 36-ban ismét bővült a prédikálóterület: már a körülmetéletlen nem zsidókat is magában foglalta. Tehát már nem csupán a zsidók kicsiny nemzetének hirdették a jó hírt, hanem az egész emberiségnek! w16.03 4:12

Isten szolgái mindig is tudták, hogy a siker titka a megfelelő képzésben rejlik. Például, amikor Lót fogságba esett, Ábrám patriarcha sikeresen kiszabadította, mivel képzett emberekkel indult a segítségére (1Móz 14:14–16). Ezenkívül Dávid király napjaiban az Isten házában szolgáló énekesek dicséretet szereztek Istennek, mivel „megtaníttattak a Jehovának való éneklésre” (1Krón 25:7). Mi szellemi harcot vívunk Sátán és a világa ellen (Ef 6:11–13). És mi is megteszünk mindent, hogy dicséretet szerezzünk Jehovának (Héb 13:15, 16). Isten régen élt szolgáihoz hasonlóan nekünk is képzettnek kell lennünk, hogy sikerrel járjunk. Jehova azzal bízza meg a gyülekezetben szolgáló véneket, hogy képezzenek másokat. Képzés előtt fel kell készítenie a testvért, hogy fogékonyabb legyen a tanulásra. Ezt pedig úgy érheti el, hogy bibliai gondolatokat beszél meg vele (1Tim 4:6). w15 4/15 2:1–2

Ez nem jelenti azt, hogy közvetlenül Sátán okozza minden ember halálát. A gyilkos szemléletmódja azonban áthatja az egész világot. Továbbá a bűn és a halál azért terjedt át minden emberre, mert Éva elhitte Sátán hazugságát, és Ádám szembeszegült Isten parancsával (Róma 5:12). Ilyen értelemben mondhatjuk azt, hogy az Ördögnek „megvannak az eszközei, hogy halált okozzon”. Sátán valóban az, aminek Jézus nevezte őt: „emberölő” (Ján 8:44). Nyilvánvaló hát, hogy hatalmas erejű ellenséggel nézünk szembe! Azzal, hogy ellenállunk Sátánnak, tulajdonképpen azokkal is szembekerülünk, akik mellé álltak, és szintén fellázadtak Jehova uralma ellen. Sátánhoz sok angyal csatlakozott a lázadásban, akiket a Biblia démonoknak nevez (Jel 12:3, 4). Nekik is emberfeletti erejük van, ami abból is látszik, hogy sokakat gyötörtek és kínoztak (Máté 8:28–32; Márk 5:1–5). Sose becsüljük alá a gonosz angyalok és a démonok uralkodójának erejét (Máté 9:34). Jehova segítsége nélkül esélyünk sem lenne Sátánnal szemben. w15 5/15 1:6–7

Mit tehetsz, ha kísértést érzel arra, hogy szexuális erkölcstelenséget kövess el? Ismerd el a gyengeségedet! (Róma 7:22, 23). Imádkozz Istenhez erőért! (Fil 4:6, 7, 13). Kerüld az olyan helyzeteket, melyek bűnbe vihetnek! (Péld 22:3). És ha kísértést jelentő helyzetbe kerülsz, azonnal mondj nemet! (1Móz 39:12). Jézus kiváló példát mutatott abban, hogyan kell ellenállni a kísértésnek. Nem dőlt be Sátán hitegetéseinek, és nem volt szüksége időre, hogy átgondolja a lehetséges előnyöket és hátrányokat. Ehelyett azonnal válaszolt az Ördögnek, ezt mondva: „Meg van írva. . .” (Máté 4:4–10). Mivel Jézus ismerte Isten Szavát, gyorsan tudott idézni belőle, amikor Sátán megkísértette. Mi is csak úgy nyerhetjük meg a Sátán ellen vívott csatát, ha még a gondolatát is elvetjük annak, hogy szexuális erkölcstelenséget kövessünk el. w15 5/15 2:15–16

Jehova végtelenül bölcs, és ha úgy akarja, képes részletekbe menően megmondani a jövőt. Bár mi nem tudjuk ilyen pontosan, hogy mi fog történni a jövőben, a képzelőerőnk segíthet abban, hogy mi is bölcsességre tegyünk szert. Hogyan? Úgy, ha átgondoljuk, sőt magunk elé képzeljük a tetteink lehetséges következményeit. Például ha egy keresztény ismerkedik valakivel, nem szabad alábecsülnie a nemi vágyak erejét. Ezért kerülnie kell mindent, ami veszélyeztetheti a Jehovával ápolt értékes kapcsolatát. Fogadjuk hát meg a következő ihletett tanácsot: „Eszes az, aki látja a bajt, és elrejtőzik, a tapasztalatlanok viszont mennek tovább, és elszenvedik a büntetést” (Péld 22:3). w15 5/15 4:10–11

Gondoljunk arra, mi történt Dávid királlyal. „A tetőről meglátott egy fürdőző asszonyt” (2Sám 11:2). Ám nem fordította el a tekintetét, és nem terelte el a gondolatait. Ez odavezetett, hogy megkívánta az asszonyt, aki egy másik férfi felesége volt, és házasságtörést követett el vele. Hogy el tudjuk űzni az erkölcstelen gondolatokat, szövetséget kell kötnünk a szemünkkel, ahogy azt a hűséges Jób is tette (Jób 31:1, 7, 9). Komolyan el kell határoznunk, hogy nem fogunk mohó vágyakozással nézni egy másik személyre, és hogy azonnal elfordítjuk a tekintetünket, ha a számítógépünkön, egy plakáton, egy folyóirat címlapján vagy bárhol máshol szexuális tartalmú képet pillantunk meg. Ha komolyabban kellene harcolnod a helytelen vágyak ellen, ne habozz változtatásokat tenni! Fogadd meg alázatosan Isten Szavának a tanácsait, így elkerülheted, hogy helytelenséget kövess el, és meg tudod őrizni az erkölcsi tisztaságodat (Jak 1:21–25). w15 6/15 3:12–14

Ha megvizsgáljuk, hogy mi történt Jézussal a keresztelkedése után, láthatjuk, hogy miért fontos a következő kérést is imába foglalnunk: „ne vigyél minket kísértésbe”. Isten szellemének az indíttatására Jézus elment a pusztába, hogy „az Ördög megkísértse őt” (Máté 4:1). Ez meglepőnek tűnhet, de gondoljunk arra, hogy Jézus elsősorban azért jött a földre, hogy tisztázza azokat a kérdéseket, melyek akkor vetődtek fel, amikor Ádám és Éva elvetette Isten uralmát. Például: Talán Isten nem teljesen jól alkotta meg az embert? Vajon hűséges tud maradni Istenhez egy tökéletes ember, ha a gonosz megkísérti? Vagy – ahogy arra Sátán célzott – jobb lenne az embereknek, ha nem Isten uralkodna felettük? (1Móz 3:4, 5). Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához időre van szükség, de amikor tisztázódnak, minden értelmes teremtmény számára egyértelmű lesz, hogy Jehova uralma a legjobb. w15 6/15 5:12

A Jelenések könyve leírja, hogy a nagy nyomorúság „Nagy Babilon” pusztulásával fog elkezdődni (Jel 17:5–7). A hamis vallások összességét a Szentírás egy prostituálthoz hasonlítja. Milyen találó ez a hasonlat, hiszen a vallási vezetők odaadták magukat e gonosz világ politikai vezetőinek. Ahelyett, hogy elismernék Jézus uralmát, emberi vezetőket támogatnak, és megalkudnak a bibliai alapelvekben, csak azért, hogy politikai befolyásra tegyenek szert. Mennyire kirívó a különbség köztük és a felkentek között, akik olyanok, mint a tiszta szüzek (2Kor 11:2; Jak 1:27; Jel 14:4). De ki fogja megsemmisíteni Nagy Babilont? Jehova Isten gondolatát a skarlátszínű vadállat tíz szarva fogja megvalósítani. A skarlátszínű vadállat az Egyesült Nemzetek Szervezetét jelképezi, „a tíz szarv” pedig mindazokat a politikai hatalmakat, amelyek támogatják ezt a szervezetet (Jel 17:3, 16–18). w15 7/15 2:3–4

Pál rámutatott, hogyan lehet megszüntetni a megosztottságot: „Buzdítalak pedig titeket, testvérek . . . mindnyájan egyetértésben beszéljetek, és ne legyenek köztetek meghasonlások, hanem legyetek teljesen egységesek ugyanabban a gondolkodásban és ugyanabban a felfogásban” (1Kor 1:10, 11, 13). Napjainkban sem lenne jó, ha bármi megosztaná a keresztény gyülekezetet (Róma 16:17, 18). Pál arra ösztönözte a felkent keresztényeket, hogy ne a földön levő dolgokra összpontosítsanak, hanem az égi állampolgárságukra (Fil 3:17–20). Krisztust helyettesítő nagykövetekként kellett tevékenykedniük. Egy nagykövet nem szól bele annak az országnak az ügyeibe, ahol kiküldetésben van, hiszen ő a saját hazája iránt lojális (2Kor 5:20). A földi reménységű keresztények is Isten Királyságának az alattvalói, ezért nekik sem szabad állást foglalniuk a világ vitáiban. w15 7/15 3:9–10

Ha elgondolkodunk ezen a versen, az segít felismerni, hogy Jehova minket is szeret, és törődik velünk. Biztos lehetsz benne, hogy Jehova fontosnak tart téged (1Pét 5:6, 7). Becsüljük nagyra a Bibliát, mert Isten elsősorban ezen keresztül szól hozzánk. Elengedhetetlen, hogy a szülők és a gyermekek közt őszinte és tartalmas beszélgetések legyenek, hogy kölcsönösen bízni tudjanak egymásban, és erősödjön az egymás iránti szeretetük. Jehova mindannyiunk égi Atyja. Bár nem láthatjuk és hallhatjuk őt, ihletett Szava által szól hozzánk, nekünk pedig oda kell rá figyelnünk (Ézs 30:20, 21). Jehova nagyon szeretne vezetni minket, és megvédeni a bajtól. Azt is szeretné, ha megismernénk őt, és bíznánk benne (Zsolt 19:7–11; Péld 1:33). w15 8/15 1:6–7

Bármennyire is várjuk a kellemes dolgokat az új világban, a legfontosabb áldások szellemi természetűek lesznek. Milyen megnyugtató lesz tudni, hogy meg lett szentelve Jehova neve, és igazolást nyert az uralkodási joga! (Máté 6:9, 10). Izgalmas lesz látni, ahogyan megvalósul Isten eredeti szándéka az emberekkel és a földdel kapcsolatban. És gondoljunk csak bele, mennyivel könnyebb lesz Jehovához közelednünk, amint haladunk a tökéletesség felé, és végül el is érjük! (Zsolt 73:28). Ezekben az áldásokban mind részünk lehet, mivel Jézus kijelentette, hogy „Istennél minden lehetséges” (Máté 19:25, 26). De ha szeretnénk az új világban élni – Krisztus ezeréves uralma után is –, szilárdan meg kell ragadnunk az örök életet (1Tim 6:19). Várnunk kell ennek a gonosz világnak a végét, és fel kell készülnünk az új világra. w15 8/15 3:2–3

Sok minden, amit a világ kínál, például tévéműsorok, internetes oldalak és könyvek formájában, kárt tehet a Jehovával ápolt barátságunkban. Ezek egyáltalán nem erősítik a Jehovába és az ígéreteibe vetett hitünket, hanem Sátán gonosz világának gondolkodását és céljait népszerűsítik. Ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy mit nézünk, olvasunk vagy hallgatunk, nehogy világias kívánságok fejlődjenek ki bennünk (Tit 2:12). A világgal ellentétben Jehova szervezete olyan anyagokról gondoskodik ezekben az utolsó napokban, melyek hozzásegítenek minket ahhoz, hogy örök életünk lehessen. Például folyóiratokat, füzeteket, könyveket, videókat és internetes anyagokat készít. Rendszeresen részt vehetünk összejöveteleken világszerte mintegy 110 000 gyülekezetben. Az ilyen összejöveteleken és a kongresszusokon Biblián alapuló anyagokat vizsgálhatunk meg, melyek erősítik az Istenbe és az ő ígéreteibe vetett bizalmunkat (Héb 10:24, 25). w15 8/15 4:9, 11

A legtöbb emberrel ellentétben Jehova szolgái fontosnak tartják, hogy képezzék a lelkiismeretüket. Az a céljuk, hogy a lelkiismeretük azt tartsa jónak és rossznak, amit Isten Szava annak tart. Ha jól működik a lelkiismeretünk, akkor nagyban hozzá tudunk járulni a gyülekezet egységéhez. Persze a lelkiismeretünk fejlesztése nemcsak ismeretszerzést foglal magában. A Biblia a jó lelkiismeretet összekapcsolja a hittel és a szeretettel. Pál ezt írta: „E rendelkezés végcélja valójában a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1Tim 1:5). Ahogy képezzük a lelkiismeretünket és követjük a vezetését, mélyülni fog a Jehova iránti szeretetünk, és megerősödik a hitünk. Igen, a lelkiismeretünk jól tükrözi, hogy milyen a kapcsolatunk Jehovával, mennyire igyekszünk a kedvében járni, és milyen emberek vagyunk valójában. w15 9/15 2:2–3

Jehova a teremtőnk, ő adott életet nekünk (Zsolt 100:3–5). Ezért nevezi a Biblia Ádámot Isten fiának, és ezért tanította azt Jézus a követőinek, hogy égi Atyjuknak szólítsák Istent (Luk 3:38; Máté 6:9). Igen, Jehova az Atyánk, tehát úgy szeret minket, mint egy szerető édesapa a gyermekeit. Persze egyetlen édesapa sem tökéletes. Az emberek akármennyire is törekszenek jó apának bizonyulni, Jehova atyai szeretetét nem tudják teljes mértékben visszatükrözni. Sőt, néhányaknak mély érzelmi sebeket okozott az, ahogyan az édesapjuk bánt velük. Milyen szomorú! De Jehova sosem bánna így senkivel (Zsolt 27:10). Tudva azt, hogy mennyire szeret minket, és mennyire törődik velünk, biztosan közelebb érezzük magunkat hozzá (Jak 4:8). w15 9/15 4:3–4

Mivel őszintén bízunk Jehovában, és szeretjük őt a döntéseink előtt segítséget kérünk tőle. Megvizsgáljuk, hogy mit gondol, így helyesen tudunk majd cselekedni. Sámuel napjaiban a filiszteusok súlyos vereséget mértek az izraelitákra az egyik csatában. Mit tettek ebben a helyzetben az izraeliták, amikor nagy szükségük volt Isten segítségére és védelmére? Ezt mondták: „Hozzuk el magunkhoz Silóból Jehova szövetségének ládáját, hogy itt legyen közöttünk, és megmentsen bennünket ellenségeink kezéből.” Mi történt ezután? „Nagy öldöklés volt, úgyhogy harmincezer gyalogos esett el Izrael soraiból. Isten ládáját is zsákmányul ejtették” (1Sám 4:2–4, 10, 11). Az izraeliták valószínűleg azt gondolták, hogy ha magukkal viszik a szövetségládát, Jehova majd megvédi őket. De nem kérték ki a véleményét, hanem a saját fejük után mentek, és ennek katasztrofális következménye lett (Péld 14:12). w15 9/15 5:16–17

Mit tehetünk, hogy erős hitet építsünk ki, és meg is őrizzük? Ne elégedjünk meg azzal az ismerettel, amelyet a keresztelkedésünkig megszereztünk (Héb 6:1, 2). Vizsgáljuk meg a beteljesedett bibliai próféciákat, mert ezek nagyon megerősíthetik a hitünket. Ezenkívül Isten Szava legyen a mérce, hogy lássuk, a mi hitünket jellemzi-e az, amit az erős hitről ír (Jak 1:25; 2:24, 26). Pál apostol azt mondta a keresztény társainak, hogy kölcsönösen bátoríthatják egymást a hitük által (Róma 1:12). Amikor összejövünk a hívőtársainkkal, építeni tudjuk egymás hitét, különösen ha olyanokkal vagyunk együtt, akiknek a próbák már megszilárdították a hitét (Jak 1:3). A rossz társaság lerombolja a hitet, a jó társaság viszont építi (1Kor 15:33). Ez az egyik oka annak, hogy azt a tanácsot kapjuk, hogy „ne hagyjunk fel az egybegyűlésünkkel” (Héb 10:24, 25). w15 10/15 2:2, 8–9

Időt kell szánnunk az elmélkedésre, amikor felkészülünk egy bibliatanulmányozásra. Gondoljunk ki egy személyre szabott, véleménynyilvánításra ösztönző kérdést vagy szemléltetést, amellyel segíthetünk a tanulmányozónak előrehaladni. Ez egy felüdítő tevékenység, hiszen erősíti a hitünket, és segít abban, hogy hatékonyabban és lelkesebben tudjuk levezetni a bibliatanulmányozást. Hasonló eredményt érünk el akkor is, ha felkészítjük a szívünket a szolgálat előtt (Ezs 7:10). Ha elolvasunk egy részt a Cselekedetek könyvéből, az fel fogja éleszteni a tüzet bennünk a szolgálat iránt. Ha elmélkedünk azon, hogy milyen bibliaverseket és kiadványokat szeretnénk felhasználni, az segíteni fog ellátni a szolgálatunkat (2Tim 1:6). Gondoljunk a területünkön élő emberekre, és arra, hogy mi foglalkoztathatja őket. Ha felkészülünk, hatékonyan fogunk tanúskodni Isten Szavából (1Kor 2:4). w15 10/15 4:9

Kérdezd meg magadtól: „Miért érezhet a gyermekem kísértést arra, hogy pornográf anyagokat nézegessen? Tudja, hogy ez miért olyan veszélyes? Megközelíthető vagyok annyira, hogy hozzám forduljon, ha bármikor csábítást érez arra, hogy ilyesmiket nézegessen?” Még ha a gyermeked kicsi is, ezt mondhatnád neki: „Ha bármikor egy erkölcstelen honlapra tévedsz, és kísértést érzel rá, hogy nézegesd, légy szíves, mondd el nekem, és beszélgessünk róla. Nem kell emiatt szégyellned magad. Segíteni szeretnék neked.” Az éleslátás abban is a segítségedre lesz, hogy magadnak is bölcsen válassz kikapcsolódást. „Az, hogy mi, szülők milyen zenéket, filmeket vagy könyveket tartunk helyesnek, a gyermekeink szemléletmódját is meghatározza – mondja egy apa, Pranas. – Beszélhetsz sokat sok mindenről, de a gyerekek azt fogják figyelni és utánozni, amit teszel.” Ha a gyermeked látja, hogy építő kikapcsolódást választasz, nagy valószínűséggel ő is hasonlóan fog dönteni (Róma 2:21–24). w15 11/15 1:12–14

Ma nagy hangsúlyt kap a közterületeken végzett tanúskodás, például buszmegállókban, pályaudvarokon, parkolókban, tereken és piacokon. Ha valamelyik területen félsz tanúskodni, gondolj egy hűséges utazófelvigyázóra, Angelo Manerára, aki ezt mondta: „Mindegyik új módszerre úgy tekintettünk, mint újabb lehetőségre, hogy szolgáljuk Jehovát, és bizonyítsuk a lojalitásunkat és a feddhetetlenségünket. Mindig vágytunk rá, hogy készségesen szolgáljuk őt, olyan módon, ahogyan kéri tőlünk.” Ha kipróbálunk egy új módszert a szolgálatban – talán olyat, ami először távol áll tőlünk –, az erősíteni fogja a Jehovába vetett bizalmunkat és hitünket, és sokkal érettebbé válhatunk (2Kor 12:9, 10). Sok hírnök szereti használni a szolgálatban a jw.org honlapunkat. Így még a távoli területeken élőket is elérjük. w15 11/15 5:12–13, 15

Korábban az angol Új világ fordítás – más angol Bibliákhoz hasonlóan – használta a héber „seol” kifejezést az olyan versekben, mint a Prédikátor 9:10. Ez így szólt: „sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban, ahová mégy.” Sok fordítónak nehézséget okozott, hogy a „seol” szó az olvasóik többségének ismeretlen, ráadásul a szótáraikban sem található meg, és úgy hangzik, mintha egy földrajzi helyről lenne szó. Ezért az a döntés született, hogy a „seol”, illetve a görög „hádesz” szó jelentését úgy teszik érthetővé, hogy a „sír” szóval adják vissza. Az elavult angol kifejezések helyett más szavakat használtak, és nagyon odafigyeltek rá, hogy a pontosság feláldozása nélkül érthetően fogalmazzák meg a szöveget. A többi nyelvben alkalmazott megoldások az angol szöveg minőségén is javítottak. w15 12/15 2:10, 12

Noha csodát nem várhatunk, Isten meg tud minket vigasztalni, valamint bölcsességet ad és támogat, amikor betegek vagyunk. Ezt a múltban élt szolgái is tapasztalták. Tisztában vagyunk vele, hogy ha valaki Dávid napjaiban törődött a szegényekkel, attól még nem kapott vég nélküli életet. Dávid tehát nem arra gondolt, hogy egy figyelmes ember csoda útján örökké élhet. Inkább azt kell értenünk ezeken az ihletett szavakon, hogy Isten segít az ilyen embernek. De hogyan? Dávid ezt így magyarázta meg: „Jehova megerősíti őt betegágyán; egész ágyát megváltoztatod betegsége idején” (Zsolt 41:3). Igen, akik törődtek a szegényekkel, számíthattak rá, hogy Isten odafigyel rájuk és az igazságos tetteikre. És az Istentől kapott testük öngyógyító ereje talán hozzájárult ahhoz, hogy jobban legyenek és felépüljenek. w15 12/15 4:7

Pál itt nem általánosságban a börtönben levőkre utalt, hanem azokra a testvérekre, akik a hitük miatt raboskodtak. Ő maga is már négy éve rabbilincsekben volt, amikor ezt írta a héber keresztényeknek (Fil 1:12–14). Megdicsérte őket, amiért együttérzést fejeztek ki a börtönben levők iránt (Héb 10:34). Ezek a héber keresztények, bár távol voltak tőle az elméjükben tartották. Hogyan? Úgy, hogy buzgón imádkoztak érte (Héb 13:18, 19). Ma hasonló a helyzet. Fizikailag talán mi is távol vagyunk a börtönben lévő testvéreinktől, ezért nem tudunk nekik olyan gyakorlati segítséget nyújtani, mint azok a Tanúk, akik a közelükben élnek. De az együttérzésünket és a szeretetünket kimutathatjuk ezek iránt a hűséges testvérek iránt, ha mindig megemlékezünk róluk, és imádkozunk értük, hogy elégedjenek meg azzal, amijük van. w16.01 1:13–14

Istennek eredetileg az volt a szándéka, hogy az emberek örökké éljenek a földön (1Móz 1:28; Zsolt 37:29). Nem az az általános, hogy valakit kiválasztanak, hogy királyként és papként uralkodjon az égben; ez csak keveseket érint. Az elhívás gyökeresen megváltoztatja a felkentek gondolkodását, szemléletmódját és reménységét (Ef 1:18). De honnan tudja valaki, hogy égi elhívása van, azaz megkapta ezt a különleges zálogot? A válasz világossá válik abból, amit Pál a Rómában élő felkent keresztényeknek írt, „akiket elhívtak, hogy szentek legyenek”: „nem rabszolgaság szellemét kaptátok, amely ismét félelmet idéz elő, hanem fiúként való örökbefogadás szellemét kaptátok, amely által ezt kiáltjuk: »Abba, Atyám!«” (Róma 1:7; 8:15). Egyszerűen szólva Isten a szent szelleme által egyértelművé teszi az érintett személy számára, hogy elhívta, hogy a Királyság örököse legyen (1Tessz 2:12). w16.01 3:8–9

Hogyan mutathatunk tiszteletet azok iránt, akiket Jehova felkent? Ne kérdezgessük őket a felkenetésükről, mivel ez nem tartozik ránk (2Tessz 3:11). Ne feltételezzük, hogy egy felkentnek a szülei, a házastársa vagy más rokonai is felkentek. A rokoni szálaknak és a házastársi kapcsolatnak ehhez semmi köze (1Tessz 2:12). Az sem lenne jó, ha egy felkentnek a férjét vagy a feleségét faggatnánk, hogy milyen érzés, hogy a házastársa nélkül kell majd élnie a paradicsomi földön. Ezzel csak fájdalmat okoznánk neki. Teljesen biztosak lehetünk benne, hogy Jehova megnyitja majd a kezét, és kielégíti „minden élő kívánságát” (Zsolt 145:16). Ha megfelelően gondolkodunk a felkentekről, azzal megóvjuk magunkat egy alattomos veszélytől is, mint például olyan hamis testvérektől, akik felkenteknek adják ki magukat (Gal 2:4, 5; 1Ján 2:19). w16.01 4:10–11