Június

Még ha valaki megbánt is a szavaival, jót eredményezhet, ha kedvesen reagálunk (Péld 15:1). Nézzünk egy példát. Egy tizenéves fiú, akit az édesanyja egyedül nevelt, kettős életet élt. Egy jó szándékú testvérnő ezt mondta az anyukának: „Úgy sajnálom, hogy kudarcot vallottál a gyermeknevelésben.” Az anyuka egy pillanatra elgondolkodott, majd ezt mondta: „Igaz, hogy most nem túl rózsás a helyzet, de a gyermeknevelés folyamatos munka. Majd Armageddon után visszatérünk erre, akkor már biztosat mondhatok.” Ez a szelíd válasz hozzájárult, hogy a két testvérnő között megmaradjon a béke, és a fiút is buzdította, aki hallotta a beszélgetést. Rájött, hogy az anyukája nem mondott le róla, és ez arra indította, hogy megszakítsa a kapcsolatot a rossz társasággal. Később megkeresztelkedett, és Bétel-szolga lett. Tehát akár a barátaink, akár a családunk, akár idegenek társaságában vagyunk, a beszédünk mindig „kellemes, sóval ízesített legyen” (Kol 4:6). w15 12/15 3:15, 17

Ha te is ott lettél volna a tanítványok között, akiknek a feje fölött megjelent egy-egy tűzlánghoz hasonló nyelv, soha nem felejtetted volna el azt a napot. Nem lett volna kérdés számodra, hogy fel lettél kenve szent szellemmel, különösen akkor, ha a nyelveken szólás ajándékát is megkaptad volna (Csel 2:6–12). De vajon mindig ugyanolyan látványos módon történt a felkenetés, mint az első 120 tanítvány esetében? Nem. A többiek, akik ott voltak Jeruzsálemben, akkor lettek felkenve, amikor megkeresztelkedtek (Csel 2:38). Nem jelentek meg tűzlánghoz hasonló nyelvek a fejük fölött. Továbbá nem minden felkent keresztény a keresztelkedésekor lett felkent. A szamáriaiak valamivel a keresztelkedésük után lettek felkenve szent szellemmel (Csel 8:14–17). De volt egy kivételes eset is, amikor Kornéliusz és a háznépe már a keresztelkedésük előtt fel lettek kenve (Csel 10:44–48). w16.01 3:3, 5

A felkentek szerényen elismerik, hogy nem feltétlenül kaptak többet a szent szellemből, mint a földi reménységű társaik. Nem állítják, hogy különleges tudás birtokában vannak, vagy külön kinyilatkoztatásokat kapnak, és nem próbálják bebizonyítani, hogy valamilyen szempontból különbek lennének. Ezenkívül senkinek sem sugallják, hogy ő is a felkentek közé tartozik, és magához kell vennie az emlékjegyeket, hanem alázatosan elismerik, hogy Jehova választja ki a felkenteket. Noha rendkívül nagy kiváltság, ha valaki égi elhívást kap, a felkent keresztények nem várják el, hogy különleges tisztelettel vegyék körül őket (Ef 1:18, 19; Fil 2:2, 3). Jehova szelleme egyedül nekik tanúskodott az elhívásukról, senki mással nem tudatta azt. Így hát nem lepődnek meg azon, hogy némelyeknek talán nehéz elhinniük, hogy fel lettek kenve szent szellemmel. Sőt, a Biblia azt tanácsolja, hogy ne higgyünk csak úgy annak, aki azt állítja, hogy Isten különleges felelősséggel bízta meg (Jel 2:2). w16.01 4:6–7

Jehova többször is közbelépett, és csoda által megvédte Ábrahámot és Sárát (1Móz 12:10–20; 20:2–7, 10–12, 17, 18). Ezek a helyzetek megerősítették Ábrahám hitét. Mi is lehetünk Jehova barátai? De még mennyire! Könnyen megszerezhetjük az ehhez szükséges ismeretet és tapasztalatot. Ábrahám a Bibliában található sok-sok bölcs gondolatnak csupán egy töredékét ismerhette (Dán 12:4). Isten Szava telis-tele van olyan kincsekkel, melyek elmélyítik az ismereteinket az ég és a föld alkotójáról, valamint tiszteletet és szeretetet ébresztenek bennünk iránta (1Móz 14:22). Ezek az érzések aztán arra indítanak, hogy engedelmeskedjünk neki. Így tapasztalhatjuk, mit eredményez, ha követjük az útmutatását. Jehova megáld és megerősít minket, és látjuk, hogy a tanácsai a védelmünket szolgálják. Érezzük, hogy Isten teljes lelkű szolgálata elégedettséggel, békével és örömmel tölt el minket (Zsolt 34:8; Péld 10:22). Miközben egyre több ismeretet és tapasztalatot szerzünk, erősödik a Jehovába vetett hitünk, és szorosabbá válik a vele ápolt kapcsolatunk. w16.02 1:7–8

Ezek a sorok arról tanúskodnak, hogy Mária jól ismerte az ihletett Írásokat. A szavai Sámuel próféta édesanyjának, Annának az imáját juttathatják eszünkbe (1Sám 2:1–10). Egy becslés szerint Mária több mint 20-szor idéz gondolatokat az Írásokból. Egyértelmű, hogy szívesen beszélt szellemi témákról. A szívébe zárta azokat az értékes igazságokat, melyeket a barátjától, Jehova Istentől tanult, és másokkal is örömmel megosztotta ezeket a kincseket. Velünk is előfordulhat, hogy olyan feladattal bíz meg Jehova, amely túl nehéznek tűnik. Ilyen helyzetben kövessük Mária példáját. Alázatosan mi is bízzuk magunkat Jehovára, és ne feledjük, hogy ő mindig a legjobbat akarja nekünk. Máriához hasonlóan nekünk is erős hitünk lesz, ha odafigyelünk arra, amit Jehováról és a szándékáról tanulunk, ha mélyen elgondolkodunk a bibliai igazságokon, és ha örömmel beszélünk másoknak arról, amit már tudunk (Zsolt 77:11, 12; Luk 8:18; Róma 10:15). w16.02 2:17–18

Évről évre több ezer fiatal keresztelkedik meg világszerte (Préd 12:1). De a keresztény szülők és a gyülekezeti vének szeretnének meggyőződni arról, hogy a fiatalok önállóan hozták meg ezt a döntést és megértették, mit foglal magában a keresztelkedés. A Biblia rávilágít, hogy miután valaki átadja magát Istennek és megkeresztelkedik, számíthat Jehova áldására, de Sátán támadásaira is (Péld 10:22; 1Pét 5:8). Ezért a keresztény szülők időt szánnak arra, hogy megtanítsák a gyermekeiknek, hogy mit jelent Krisztus tanítványának lenni. Ha egy fiatalnak nem Tanúk a szülei, a gyülekezeti vének szeretettel segítenek neki, hogy felmérje, mivel jár a keresztényi élet (Luk 14:27–30). Ahogyan egy építkezést jól meg kell tervezni, hogy sikerüljön befejezni, az is felkészülést igényel, hogy „mindvégig” hűségesen tudjuk szolgálni Jehovát (Máté 24:13). w16.03 1:1–2

A mózesi törvényt egyetlen nemzet, a test szerinti Izrael kapta. Ezzel szemben a szellemi Izrael sokféle nemzetiségű és hátterű emberből állt. A mózesi törvény kőbe vésett parancsolatokkal irányította az izraelitákat az ígéret földjén. A szellemi Izrael Krisztus törvénye alá került, mely főként szívekbe vésett alapelvekre épült. Ez a törvény minden keresztényre vonatkozott, bárhol éltek is, és mindannyiuknak a javára vált (Gal 6:2). A szellemi Izrael hasznot merített a vezetésből, melyet Istentől kapott a Fia által. Közvetlenül az új szövetség létrejötte előtt Jézus két fontos parancsot adott. Az egyik a prédikálómunkára vonatkozott, a másik pedig arra, hogy miként viselkedjenek a követői, és hogyan bánjanak egymással. Ezek minden keresztényre vonatkoznak, így hát minden ma élő igaz imádóra is, függetlenül attól, hogy égi vagy földi reménysége van. w16.03 4:10–11

Egy vén azzal kezdi a képzést, hogy időt szán arra, hogy oldott légkör és baráti kapcsolat legyen közte és a között, akit képez. A körülményektől és a szokásoktól függően országonként eltérő lehet, hogy a vének hogyan tudják ezt megvalósítani. De bárhol él is egy vén, ha a szoros időbeosztása ellenére időt tölt azzal, akit képezni szeretne, akkor szavak nélkül is azt érezteti vele, hogy fontosnak tartja őt. A testvérek pedig biztosan nagyon hálásak lesznek az irántuk mutatott szeretetért és törődésért. Vének, ne feledjétek: egy jó tanító nemcsak tanítani szeret, hanem azt is szereti, akit tanít. (Vesd össze: Ján 5:20.) A képzésben részesülő testvérek érezni fogják ezt, és ez nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy megfogadják a kapott tanácsokat. Ezért ne csak tanítók legyetek, hanem barátok is! (Péld 17:17; Ján 15:15). w15 4/15 1:19–20

Ha nem tudnánk a részleteket Azáriával (Uzziással) kapcsolatban – ahogy más bibliai történetek esetében sem tudjuk mindig –, vajon megkérdőjeleznéd Jehova igazságosságát? (2Kir 15:7, 32; 2Krón 26:3–5, 16–21). Vagy úgy gondolnád, hogy a Bibliában már így is elegendő bizonyíték van amellett, hogy Jehova mindig igazságosan jár el? Tulajdonképpen ő határozza meg, hogy mi igazságos és mi igazságtalan (5Móz 32:4). Minél többet tanulmányozod Isten Szavát, és elmélkedsz rajta, annál jobban megismered és megszereted Jehovát, és annál szorosabbá válik vele a kapcsolatod. Így nem kell majd tudnod minden részletet ahhoz, hogy bízni tudj benne (Zsolt 77:12, 13). w15 4/15 3:8, 10

Az angyalok „hatalmas erejűek”. Ezek a szellemteremtmények magasabb rendűek, mint mi, ezért intelligensebbek és erősebbek nálunk. A hűséges angyalok természetesen jó cél érdekében használják fel az erejüket. Például Jehova egyik angyala egyszer lesújtott 185 000 ellenséges asszír katonára. Egyetlen embernek ez lehetetlen lett volna, és még egy egész hadseregnek is feladta volna a leckét (2Kir 19:35). Egy másik alkalommal egy angyal az emberfeletti erejét és képességeit felhasználva, kiszabadította Jézus apostolait a börtönből. Kinyitotta az ajtókat, kiengedte az apostolokat, majd visszazárta az ajtókat, úgy, hogy a közelben álló őrök semmit sem vettek észre (Csel 5:18–23). A hűséges angyalokkal ellentétben Sátán arra használja fel emberfeletti erejét, hogy ártson másoknak. És milyen nagy ereje és hatalma van! A Szentírás e világ uralkodójának és istenének nevezi (Ján 12:31). w15 5/15 1:5–6

Akár házasságban élünk, akár nem, határozottan kerülnünk kell a szexuális erkölcstelenség minden formáját. Ez egyáltalán nem könnyű. Például, ha fiatal vagy, az iskolatársaid talán azzal dicsekednek, hogy ki mindenkivel feküdtek már le. Vagy talán azzal hencegnek, hogy szoktak szextingelni, ami nem más, mint szexuális tartalmú üzenetek vagy képek küldése mobiltelefonról. Bizonyos országokban a szextinget gyermekpornográfiának tekintik. A Biblia ezt mondja: „aki paráználkodik [szexuális erkölcstelenséget követ el], a saját teste ellen vétkezik” (1Kor 6:18). A szexuális úton terjedő betegségek nagyon sok szenvedést okoznak, és sok esetben halálhoz vezetnek. Egy felmérés szerint a legtöbb egyedülálló fiatal, aki elveszítette a szüzességét, megbánta, amit tett. A média azt akarja elhitetni velünk, hogy nem lesznek rossz következményei annak, ha megsértjük Isten törvényét, és szexuális erkölcstelenséget követünk el. De ez távolról sem igaz! Akik elhiszik ezt a hazugságot, azokat rabul ejti „a bűn megtévesztő hatalma”. w15 5/15 2:14

Jézus visszatükrözte Isten kedvességét. Mi segített neki ebben? Az, hogy belegondolt abba, milyen hatással lehetnek a szavai és a tettei mások érzéseire. Például egyszer odament hozzá egy asszony, akiről köztudott volt, hogy bűnös életet él. Nagyon sírt, és „könnyeivel áztatta” Jézus lábát. Jézus felismerte, hogy az asszony megbánta a bűneit, és tudta, mennyire összetörne, ha elküldené. Ezért dicsérően beszélt róla, és megbocsátott neki. Ezt egy farizeus nem nézte jó szemmel, ám Jézus vele is kedvesen beszélt (Luk 7:36–48). Mi hogyan lehetünk olyan kedvesek, mint Isten? Pál apostol ezt írta: „Az Úr rabszolgája pedig ne harcoljon, hanem legyen mindenkihez gyöngéd” (2Tim 2:24). Ha beleképzeljük magunkat a másik helyébe, és átgondoljuk, milyen hatással lehetnek rá a szavaink, tudni fogjuk, mit mondjunk vagy tegyünk, hogy Jehovához hasonlóan kedvesen bánjunk vele (Péld 15:28). w15 5/15 4:8–9

Amikor a testvéreinket csapások sújtják, vigasztalhatjuk, bátoríthatjuk őket, és gyakorlati segítséget nyújthatunk nekik (Péld 17:17). Például egy özvegy testvérnőnk, akinek egy hurrikán romba döntötte a házát, így fejezte ki a köszönetét a segítségért, amit kapott: „Mélységes hálát érzek, amiért Jehova szervezetéhez tartozhatok. Nemcsak a fizikai segítségért, hanem a bátorításért is hálás vagyok.” Nézzünk egy másik példát. Egy egyedülálló testvérnő nagyon kétségbeesett, amikor egy vihar megrongálta az otthonát. Miután segítséget kapott ezt mondta: „Ez egyszerűen fantasztikus! Nem is tudom szavakba önteni az érzéseimet . . . Köszönöm Jehova!” Hát nem tölt el minket örömmel az, hogy egy olyan szervezethez tartozhatunk, melynek tagjai igazán törődnek egymással? Azért pedig még inkább hálásak lehetünk, hogy Jehova és Jézus is törődik velünk. w15 6/15 1:17

A Biblia tanácsot ad arra, hogy hogyan kell viselkednünk a másik nem tagjaival. Ebből a tanácsból világosan látszik, hogy a keresztények között nincs helye a flörtölésnek. Néhányan úgy gondolják, hogy nincs semmi rossz abban, ha a testbeszédükkel, a mozdulataikkal vagy a tekintetükkel megpróbálják felkelteni egy másik nembeli vonzalmát, mondván, hogy ez még nem testi kapcsolat. De ha egy férfi és egy nő flörtöl egymással, erkölcstelen gondolatok ébredhetnek bennük, ami szexuális erkölcstelenséghez vezethet. Sajnos volt már erre példa, és újból megtörténhet. József nagyon jó példa számunkra. Bár az urának, Potifárnak a felesége megpróbálta elcsábítani, ő elutasította az asszony közeledését. Csakhogy Potifár felesége nem adta fel, nap mint nap unszolta, hogy maradjon egy kicsit vele (1Móz 39:7, 8, 10). József azonban szilárdan elhatározta, hogy nem fogja bátorítani az asszonyt, és nem is tűri el a közeledését. w15 6/15 3:10–11

Jehova azt szeretné, ha nemcsak a saját szellemi jóllétünkkel törődnénk, hanem másokéval is, például azokéval, akik vétenek ellenünk. A legtöbb esetben ezek kevésbé súlyos vétkek, és ha készségesen megbocsátunk a testvéreinknek, nemcsak azt mutatjuk ki, hogy szeretjük őket, hanem azt is, hogy hálásak vagyunk Istennek, amiért ő is megbocsát nekünk (Kol 3:13). Mivel nem vagyunk tökéletesek, sajnos előfordul, hogy neheztelünk másokra (3Móz 19:18). Ha elhíreszteljük, hogy egy testvér megbántott minket, néhányan talán az oldalunkra állnak, és ezzel széthúzást keltünk a gyülekezetben. És ha hagyjuk, hogy a helyzet elmérgesedjen, az azt mutatja, hogy nem értékeljük Isten irgalmát és a váltságot. Ha nem bocsátunk meg másoknak, égi Atyánk sem bocsát meg nekünk (Máté 18:35). Jézus közvetlenül azután fejtette ezt ki, hogy elmondta a mintaimát (Máté 6:14, 15). Ezenkívül, ha azt szeretnénk, hogy Isten megbocsásson nekünk, nem szabad súlyos bűnt gyakorolnunk (1Ján 3:4, 6). w15 6/15 5:9–11

Megtiszteltetés, hogy Jehova munkatársaiként hozzájárulhatunk a szellemi paradicsomunk szebbé tételéhez. Azáltal tehetjük ezt meg, hogy prédikáljuk a Királyság jó hírét, és tanítványokat képezünk. Ahányszor csak segítünk valakinek Isten szolgájává válni, kiterjesztjük a szellemi paradicsom határait (Ézs 26:15; 54:2). Azzal is szebbé és vonzóbbá tesszük a szellemi paradicsomunkat, ha csiszoljuk a keresztényi egyéniségünket. A kívülállókat általában nem a bibliai ismeretünk, hanem az erkölcsös és békés viselkedésünk ragadja meg, és indítja arra, hogy csatlakozzanak Isten szervezetéhez. Milyen boldog lehet Jehova és Jézus a gyönyörű szellemi paradicsomunk láttán! A szellemi paradicsom építéséből származó öröm eltörpül ahhoz képest, amit a fizikai paradicsom építésekor fogunk átélni. w15 7/15 1:18–20

Mindenkinek el kell döntenie, hogy szerinte Isten a jobb uralkodó vagy Sátán. Gondold végig: Bizonyítod, hogy Jehova mellett foglalsz állást, azzal hogy betartod a törvényeit és az alapelveit, és nem a magad feje után mész? Hiszed, hogy a Királyság az egyedüli megoldás az emberiség bajaira? Vagy inkább úgy gondolod, hogy az ember képes irányítani magát? Az álláspontod hatással lesz arra, hogy mit felelsz, ha megkérdezik a véleményedet valamilyen sokat vitatott témáról. Politikusok, aktivisták és reformerek már régóta próbálnak megoldást találni az embereket megosztó problémákra, és talán jó szándék vezérli őket. De a keresztények felismerik, hogy csak Isten Királysága képes megoldani az emberiség gondjait, és valódi igazságosságot biztosítani. Jehovára kell bíznunk ezt a dolgot. Hiszen gondoljunk bele: ha minden keresztény az általa jónak ítélt megoldást népszerűsítené, nem válnának megosztottá a gyülekezeteink? w15 7/15 3:7–8

Látjuk Jehova alkotásaiból, hogy mennyire szeret minket? Körülöttünk minden erről tanúskodik (Róma 1:20). Úgy alkotta meg a földünket, hogy az élet fennmaradhat és virágozhat rajta. De ő nem pusztán a létünket biztosítja. Az életünk fenntartásához szükséges táplálékot a növények szinte végtelen fajtájából készíthetjük el. Ráadásul az étkezés egyben öröm is (Préd 9:7). Jehova úgy teremtett meg minket, hogy képesek vagyunk hasznos és értelmes munkát végezni, és ez örömet is ad (Préd 2:24). Azt akarta, hogy töltsük be a földet, műveljük, és uralkodjunk a halak, madarak és más állatok felett (1Móz 1:26–28). Szeretetéből fakadóan olyan tulajdonságokkal ruházott fel minket, hogy utánozni tudjuk őt (Ef 5:1). w15 8/15 1:4–5

A körülöttünk zajló események egyértelműen arra mutatnak, hogy teljesednek a bibliai próféciák, és küszöbön áll ennek a gonosz világrendszernek a vége. Ezért ne gondoljuk, hogy még sok idő kell ahhoz, hogy a világ helyzete eljusson arra a pontra, amikor a Jelenések 17:16-ban említett „tíz szarv” és „a vadállat” Nagy Babilon, a hamis vallás világbirodalma ellen fordul. Ne felejtsük el, hogy Isten adja a szívükbe, hogy megtegyék ezt a lépést, és ez bármikor bekövetkezhet, egyik pillanatról a másikra! (Jel 17:17). Nincs messze már ennek az egész rendszernek a vége. Fogadjuk hát meg Jézus mai napiszövegben feljegyzett figyelmeztetését (Jel 16:15). Határozzuk el, hogy a hátralévő idő rövidségét szem előtt tartva szolgáljuk Jehovát, bízva abban, hogy ő „a rá várakozó javára cselekszik” (Ézs 64:4). w15 8/15 2:17

Igaz, hogy azokkal is szeretnénk kedvesen bánni, akik nem engedelmeskednek Istennek, de nem szabad szoros kapcsolatba kerülni velük. Ezért semmiképp nem lenne jó, ha egy egyedülálló Jehova Tanúja olyan más nembelivel ismerkedne, aki nem Jehova önátadott, hűséges szolgája, és nem tiszteli a magas erkölcsi irányadó mértékeit. Sokkal fontosabb, hogy hűségesek maradjunk Jehovához, mintsem olyanok elismerését keressük, akik nem ragaszkodnak a bibliai alapelvekhez. Olyanok legyenek a barátaink, akik Jehovának tetszően élnek. Az izraeliták megtapasztalták, milyen keserű következményekkel jár, ha valaki rossz társaságot választ. (2Móz 23:24, 25; Zsolt 106:35–39). Mivel elhagyták Istent, Jézus később ezt mondta róluk: „Íme! Elhagyatottá lesz nektek a házatok” (Máté 23:38). Jehova elvetette Izrael nemzetét, és áldását többé nem rá, hanem az újonnan alakult keresztény gyülekezetre árasztja ki (Csel 2:1–4). w15 8/15 4:7–8

Jehova Isten szabad akarattal, vagyis döntési szabadsággal teremtette meg az embert. Egy értékes segítséget is adott ahhoz, hogy bölcsen tudjunk dönteni: a lelkiismeretet. Ez a bennünk levő erkölcsi érzék képessé tesz arra, hogy különbséget tudjunk tenni helyes és helytelen között. Egy jól működő lelkiismeret arra indít, hogy jót tegyünk, és kerüljük a rosszat. Az, hogy van lelkiismeretünk, azt bizonyítja, hogy Isten szeret minket, és azt szeretné, hogy minden ember azt tegye, ami helyes. Ez az erkölcsi érzék minden emberben ott rejlik (Róma 2:14, 15). Bár sokan messze nem a bibliai alapelvek szerint élnek, mégis vannak olyanok, akik azt teszik, ami jó, és elítélik a rosszat. A lelkiismeretük sokakat visszatart attól, hogy gonoszságot kövessenek el. Gondolj bele, mennyivel rosszabb lenne a világ, és mennyivel több szörnyűségről hallanánk, ha az emberekben nem lenne meg ez a belső érzék. Milyen jó, hogy Isten úgy alkotott meg minket, hogy van lelkiismeretünk! w15 9/15 2:1–2

János apostol ezt írta: „Nézzétek, milyen szeretetet adott nekünk az Atya”. Ezekkel a szavakkal arra ösztönöz bennünket, hogy mélyen gondolkodjunk el azon, mennyire szeret minket Isten. Ha elmélkedünk az 1János 3:1 szavain, megerősödik a Jehova iránt érzett szeretetünk és a vele ápolt kapcsolatunk. Némelyek nehezen tudják elhinni, hogy Isten szereti őket. Vannak, akik úgy gondolják, hogy Isten túl szigorú, és megbünteti azokat, akik nem engedelmeskednek neki. Mások bizonyos hamis tanítások miatt érzik úgy, hogy Isten szívtelen, és nem lehet őt szeretni. De olyanok is vannak, akik szerint mindegy, hogyan viselkedünk, mert Isten úgyis feltétel nélkül szeret mindenkit. A Biblia azonban feltárja az igazságot Istenről. Megtudhatjuk belőle, hogy Istennek a szeretet a legkiemelkedőbb tulajdonsága, és ez arra indította őt, hogy váltságul adja értünk a Fiát (Ján 3:16; 1Ján 4:8). w15 9/15 4:1–2

Pál nem akarta lekicsinyelni a fegyelmezés értékét, hiszen így folytatta: „ámde utólag békés gyümölcsöt, azaz igazságosságot terem azoknak, akik általa megedződtek”. Sose hagyjuk hát figyelmen kívül Jehova tanácsát, és ne sértődjünk meg, ha helyreigazít. Mivel szeretjük Jehovát, hallgatunk rá, és megtesszük, amit kér. Ebben az önző, énközpontú világban a legtöbb ember nem szereti, ha helyreigazítják vagy megmondják neki, hogy mit tegyen. Ha el is fogadják a tanácsot, azt keserű szájízzel teszik. A Biblia viszont arra inti a keresztényeket, hogy ne szabják magukat többé ehhez a világrendszerhez, hanem állapítsák meg, hogy mi Isten akarata, és aszerint is cselekedjenek (Róma 12:2). Jehova a szervezete által időszerű útmutatást ad az élet minden területére. Például emlékeztet bennünket arra, hogyan viselkedjünk a másik nem tagjaival, és mit vegyünk figyelembe a barátok és a kikapcsolódás megválasztásakor. Ha készségesen elfogadjuk és alkalmazzuk a tanácsait, azzal azt mutatjuk ki, hogy hálásak vagyunk a vezetéséért, és hogy szívből szeretjük őt (Ján 14:31; Róma 6:17). w15 9/15 5:13, 15

A saját erőnkből nem tudunk hitet kifejleszteni. A hit a szent szellem gyümölcsének az egyik vonása (Gal 5:22). Bölcsen tesszük hát, ha megfogadjuk Jézus tanácsát, és imában még többet kérünk ebből a szellemből. Jézus megígérte, hogy az Atya „ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt” (Luk 11:13). Ha egyszer már kiépítettük a hitet, továbbra is táplálnunk kell. A hitünket a tűzhöz hasonlíthatnánk. Ha tüzet gyújtunk, az hatalmas lánggal kezd égni. Ha azonban magára hagyjuk, lassanként kialszik, és csak izzó parázs, végül pedig kihűlt hamu marad utána. Viszont ha rendszeresen tápláljuk a tüzet fával, sosem fog kialudni. Ehhez hasonlóan a hitünket is életben tarthatjuk, ha rendszeresen táplálkozunk Isten Szavával. Amint egyre mélyebbre ásunk a Bibliában, erős szeretet fejlődik ki bennünk iránta és a Szerzője iránt, és erre a szeretetre építve tudjuk még szilárdabbá tenni a hitünket. w15 10/15 2:6–7

Kutatások szerint, ha tanulmányozás közben kimondjuk a szavakat, könnyebben meg tudjuk jegyezni az olvasottakat. Az agy teremtője tudja ezt. Ezért mondta Józsuénak, hogy „halk hangon” olvassa a törvény könyvét (Józs 1:8). Biztosan te is fogod tapasztalni, hogy ha halkan olvasod a Bibliát, jobban megmaradnak benned a gondolatok, és koncentrálnod is könnyebb lesz. Az olvasáshoz nem kell különösebb erőfeszítés, az elmélkedéshez viszont igen. A tökéletlen agy ezért hajlamos inkább a könnyebb, kevésbé megerőltető feladatokra figyelni. Ezért legjobb, ha kipihenten, stresszmentesen elmélkedünk, amikor kevés figyelemelterelő dolog vesz körül minket. A zsoltáríró éjszaka elmélkedett, amikor nem tudott aludni (Zsolt 63:6). Még Jézus is, akinek tökéletes értelmi képességei voltak, csendes helyeken elmélkedett és imádkozott (Luk 6:12). w15 10/15 4:4, 6–7

Egy alkalommal Galileában sokan követni akarták Jézust (Ján 6:22–24). Jézus azonban, aki belelátott mások szívébe, tisztában volt vele, hogy az embereket elsősorban az érdekli, hogy enni kapjanak, és nem a tanításai. Tudta, hogy mi a gond velük, türelmesen tanácsot adott nekik, és elmagyarázta, min kell változtatniuk (Ján 6:25–27). Noha te nem látsz bele a szívekbe, éleslátással felismerheted, hogyan érez a gyermeked a szántóföldi szolgálat iránt. Sok szülő beiktat kisebb szüneteket a szolgálat közben, hogy a gyerekek pihenni tudjanak, és egyenek vagy igyanak valamit. De láss a dolgok mögé, és gondold végig: „Vajon a szolgálatot is élvezi a gyermekem, vagy csak a szüneteket?” Ha úgy látod, hogy a szolgálat lehetne érdekesebb vagy élvezetesebb is neki, tűzzetek ki közösen célokat. Kreatívan próbáld minél inkább bevonni a prédikálásba. w15 11/15 1:10–11

Szerető Istenünk mindig azt teszi, ami leginkább a javára válik hűséges szolgáinak. A Biblia ezt írja: „letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé.” Milyen ragyogó jövő vár mindnyájunkra, akik őszintén értékeljük Jehova szeretetét és engedelmeskedünk neki, mint uralkodónknak! Szavában ezt olvashatjuk: „Figyelj a feddhetetlenre, és arra tekints, aki becsületes, mert az ilyen ember jövője békés lesz. A törvényszegők ellenben mind kiirtatnak, a gonoszok jövője bizony kivágatik” (Zsolt 37:37, 38). A feddhetetlen ember megismeri Jehovát és a Fiát, és engedelmesen Isten akaratát teszi (Ján 17:3). Komolyan veszi az 1János 2:17 szavait: „a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” Mivel közeledik a világ vége, itt az ideje, hogy reménykedjünk Jehovában, és megőrizzük az útját (Zsolt 37:34). w15 11/15 3:11–12

Isten népe sokféle módszert használ, hogy a lehető legtöbb embert elérje a jó hírrel. Ez különösen akkor volt fontos, amikor kevés volt a munkás. A 20. század elején újságokon keresztül értünk el sok embert olyan területeken, ahol kevesen éltek Jehova szolgái közül. Charles Taze Russell minden héten küldött egy prédikációt táviratban egy sajtóügynökségnek, az pedig továbbküldte az Egyesült Államokba, Kanadába és Európába különböző újságoknak. Egy becslés szerint 1913-ra 2000 újság olvasótáborához, azaz 15 millió emberhez jutottak el Russell testvér prédikációi. Russell testvér halála után egy másik hatékony módszerrel terjedt a jó hír. 1922. április 16-án Joseph F. Rutherford előadást tartott a rádióban, így közel 50 000-en hallhatták. Majd 1924. február 24-én megszületett a szervezet első rádióállomása, a WBBR. w15 11/15 5:10–11

Jehova a neve jelentésével összhangban előidézte, hogy Noé bárkaépítő, Bécalel mesterember, Gedeon győztes harcos, Pál pedig a nemzetek apostola legyen. Isten népe tehát megértette, hogy a Jehova névnek gazdag jelentéstartalma van. Az angol nyelvű Új világ fordítás készítői soha nem csorbítanák ennek a névnek a jelentőségét azzal, hogy kihagyják a Bibliából. Az Új világ fordítás már több mint 130 nyelven jelent meg, és mindegyik kiadás megadja a tiszteletet Isten nevének, hiszen mindenhol visszaállítja a szent szövegben (Mal 3:16). Ezzel szemben a modern bibliafordítások többsége kihagyja Isten nevét, és az „Úr” címmel vagy egy helyi istenség nevével helyettesíti. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy Jehova Tanúi vezetőtestülete mindent megtesz, hogy a lehető legtöbb emberhez eljuthasson egy olyan bibliafordítás, amely tiszteletet szerez Isten nevének. w15 12/15 2:7–9

Ahhoz nem fér kétség, hogy Istennek van hatalma megváltoztatni valakinek az egészségi állapotát. Ezt a Biblia is megerősíti. Időnként némelyeket büntetésből betegséggel sújtott, például Ábrahám napjaiban a fáraót, később pedig Mózes nővérét, Mirjamot (1Móz 12:17; 4Móz 12:9, 10; 2Sám 24:15). Isten figyelmeztette az izraelitákat, hogy ha hűtlenek lesznek, mindenféle „betegséget és járványt” hoz rájuk (5Móz 28:58–61). Mindamellett Jehova arra is képes volt, hogy megszüntessen egy betegséget, vagy megakadályozza a kialakulását (2Móz 23:25; 5Móz 7:15). Amikor Jób annyira beteg volt, hogy meg akart halni, Isten meggyógyította (Jób 2:7; 3:11–13; 42:10, 16). Nem kétséges, hogy Istennek van hatalma hozzá, hogy közbelépjen, és kigyógyítson valakit a betegségéből. A Fia szintén képes erre. Olvashatunk arról, hogy Jézus csoda útján meggyógyított leprásokat, epilepsziásokat, vakokat és bénákat (Máté 4:23, 24; Ján 9:1–7). Milyen bátorító arra gondolni, hogy az általa végrehajtott gyógyítások ízelítőt adtak abból, hogy mit fog tenni nagyobb mértékben az új világban. w15 12/15 4:3–4