Május

Úgy utánozhatjuk Jézus megnyerő beszédét, ha kedvesek és udvariasak vagyunk, és figyelünk mások érzéseire. Amikor Jézus látta, hogy az emberek milyen erőfeszítéseket tettek, hogy hallhassák, szánalomra indult, „és kezdte őket sok mindenre tanítani” (Márk 6:34). Még akkor sem beszélt nyersen, amikor sértegették (1Pét 2:23). Ha jól ismerünk valakit, például egy családtagunkat vagy egy jó barátunkat a gyülekezetben, nem mindig könnyű szelíden és tapintatosan beszélnünk vele. Talán úgy érezzük, hogy nyugodtan lehetünk teljesen őszinték. Vajon Jézus úgy gondolta, hogy mivel szoros kapcsolatban van a tanítványaival, ez feljogosítja őt arra, hogy nyersen beszéljen velük? Egyáltalán nem. Amikor a követői folyton azon vitatkoztak, hogy melyikük a nagyobb, Jézus kedves szavakkal és egy szemléltetéssel a helyes irányba terelte őket (Márk 9:33–37). A vének utánozhatják Jézus példáját, ha a „szelídség szellemében” adnak tanácsot (Gal 6:1). w15 12/15 3:15–16

Miért fontos, hogy megmaradjon a testvéri szeretetünk? Egyszerűen azt mondhatnánk, hogy azért, mert Jehova elvárja tőlünk, hogy szeressük egymást. Nem állíthatjuk, hogy szeretjük Istent, ha közben nem vagyunk hajlandók szeretni a testvéreinket (1Ján 4:7, 20, 21). Emellett szükségünk is van egymásra, különösen akkor, amikor nehézségeket élünk át. Pál tudta, hogy néhány héber kereszténynek hamarosan hátra kell majd hagynia az otthonát és az értékeit. Jézus elmondta, hogy milyen viszontagságos időszak vár rájuk (Márk 13:14–18; Luk 21:21–23). Éppen ezért minden addiginál nagyobb szükségük volt arra, hogy erősítsék az egymás iránti szeretetüket (Róma 12:9). Hamarosan elengedik minden idők legnagyobb nyomorúságának a pusztító szeleit (Márk 13:19; Jel 7:1–3). Nem elég csupán rendszeresen összejönnünk. Pál arra emlékeztette a héber keresztényeket, hogy ezeken az alkalmakon ösztönözzék egymást „szeretetre és jó cselekedetekre” (Héb 10:24, 25). w16.01 1:6–8

I. sz. 33-at írunk, és pünkösd napja van. Egy jeruzsálemi felső helyiségben összegyűlt mintegy 120 keresztény kitartóan imádkozik (Csel 1:13–15). Ez az esemény beteljesít egy próféciát, melyet Jóel próféta jelentett ki (Jóel 2:28–32; Csel 2:16–21). Isten szent szelleme kitöltetik a felső helyiségben összegyűlt keresztényekre (Csel 1:8). Prófétálni kezdenek, vagyis tanúskodnak azokról a csodálatos dolgokról, amelyeket láttak és hallottak. Az odasereglő embereknek Péter apostol elmagyarázza a történtek jelentőségét, majd így szól hozzájuk: „Tanúsítsatok megbánást, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek megbocsátására, és megkapjátok a szent szellem ajándékát.” Aznap mintegy 3000-en eleget tesznek a felszólításnak, megkeresztelkednek, és megkapják a megígért szent szellemet (Csel 2:37, 38, 41). w16.01 3:1–3

Mi a lényege Pál apostol szavainak? Egy felkent keresztény méltatlanul fogyaszt az emlékjegyekből, ha nem őrzi meg a jó kapcsolatát Jehovával (Héb 6:4–6; 10:26–29). Ez a gondolat segít a felkent keresztényeknek észben tartaniuk, hogy még nem kapták meg a jutalmukat. Továbbra is „a cél felé [kell törekedniük] a díjért, amely az Isten felfelé való elhívása Krisztus Jézus által” (Fil 3:13–16). Pál ihletés alatt erre kéri a felkent keresztényeket: „méltón járjatok ahhoz az elhíváshoz, amellyel elhívtak titeket”. Hogyan tudnak ennek eleget tenni? Pál így folytatja: „teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elviselve egymást szeretetben, komolyan igyekezve azon, hogy megtartsátok a szellem egységét a béke egyesítő kötelékében” (Ef 4:1–3). Jehova szelleme az alázatot mozdítja elő, nem pedig a büszkeséget (Kol 3:12). w16.01 4:5–6

Képzelj magad elé egy idős férfit, aki egy hegyre bandukol felfelé. Minden bizonnyal ez élete legnehezebb útja, de nem a kora miatt. Ábrahám úgy 125 éves lehet, de még mindig jó erőben van. Egy jóval fiatalabb férfi, a fia, Izsák követi, aki körülbelül 25 éves. Ő tűzifát cipel, Ábrahámnál pedig kés és tűzgyújtó eszköz van. Jehova arra kérte Ábrahámot, hogy áldozza fel a fiát (1Móz 22:1–8). Ez alighanem az élete legnagyobb hitpróbája volt. Ábrahám nem vakon, érzések nélkül engedelmeskedett. Éppen azért tett így, mert „látott”. Valódi hite volt, így tisztán látta, hogy égi Atyja, Jehova soha nem kér olyat a hűséges szolgáitól, ami maradandó kárt okozna nekik. Ábrahám tudta, hogy ha szót fogad Jehovának, Isten meg fogja áldani őt is, és a fiát is. Min alapult a hite? Ismereten és tapasztalaton. w16.02 1:3–4

Máriában fogant Isten egyszülött Fia, ő adott neki életet, és ő nevelte fel. Hajlamosak lehetünk csak arra gondolni, hogy milyen csodálatos kiváltságot kapott Mária, de arról megfeledkezhetünk, hogy milyen jogos aggodalmai és félelmei lehettek. Gábriel angyal elmondta neki, hogy csoda útján fog teherbe esni, vagyis anélkül, hogy kapcsolata lenne egy férfival. Gábriel nem ajánlotta fel, hogy elmegy Mária családjához és szomszédaihoz, hogy elmagyarázza nekik a terhessége okát. Mit fognak gondolni? Mária biztosan a jegyese, József miatt is aggódott. Hogyan tudja majd meggyőzni, hogy nem vált hűtlenné? És arról se feledkezzünk meg, hogy mekkora felelősség felnevelni a Legfelségesebb egyszülött Fiát, és gondoskodni róla. Nem tudhatjuk, mi minden nyugtalaníthatta Máriát, miután Gábriel beszélt vele. A mai írásszövegből viszont tudjuk, hogy mit válaszolt neki (Luk 1:26–37). w16.02 2:13–14

Húsainak, aki Dávid király hű barátja volt, bátornak kellett lennie, hogy lojális maradhasson Istenhez. A lojalitása próba alá került, amikor Dávid fia, Absolon sokakat maga mellé állított, bevonult Jeruzsálembe, és meg akarta szerezni a trónt (2Sám 15:13; 16:15). Dávid, hogy mentse az életét, elmenekült a városból. De vajon mit tett Húsai? Átpártolt Absolon oldalára, vagy az idősödő királlyal tartott? Eltökélte, hogy lojális marad az Isten által kinevezett királyhoz, és az Olajfák hegyén találkozott Dáviddal (2Sám 15:30). Dávid arra kérte Húsait, hogy menjen vissza Jeruzsálembe, tegyen úgy, mintha Absolon barátja lenne, és hiúsítsa meg Ahitófel tervét. Húsai az életét kockáztatva eleget tett Dávid kérésének, és így lojális maradt Jehovához. Pontosan az történt, amiért Dávid imádkozott: inkább a bátor Húsaira hallgattak, nem pedig Ahitófelre (2Sám 15:31; 17:14). w16.02 4:15–16

Keresztényekként mi is hasznot meríthetünk az Izrael nemzetének adott törvényből. Hogyan? Vizsgáljuk meg a törvény mögött meghúzódó alapelveket. Bár ránk már nem vonatkozik a mózesi törvény, sok pontja megbízható irányt mutathat a mindennapi életre és szent Istenünk, Jehova imádatára vonatkozóan. Azért íratta le ezeket a törvényeket a Bibliában, hogy tanulhassunk belőlük, a bennük rejlő alapelvek vezessenek minket, és hogy hálásak legyünk a keresztényeknek adott, magasabb rendű erkölcsi irányelvekért. Figyeljük meg Jézus szavait: „Hallottátok, hogy megmondatott: »Ne kövess el házasságtörést.« Én pedig azt mondom nektek, mindaz, aki kitartóan néz asszonyra, hogy szenvedélyre gyúljon iránta, már házasságtörést követett el vele szívében.” Tehát nemcsak magát a házasságtörést kell elkerülnünk, hanem azt is, hogy erkölcstelen vágyak alakuljanak ki bennünk (Máté 5:27, 28). w16.03 4:6, 8

Sámuel olyannyira vonakodott attól, hogy eleget tegyen az izraeliták kérésének, hogy Jehova háromszor is mondta neki, hogy tegye azt, amit a nép akar (1Sám 8:7, 9, 22). Sámuel nem irigykedett és nem haragudott az utódjára. Amikor Jehova azt kérte tőle, hogy kenje fel Sault, ő ezt engedelmesen megtette. Nemcsak kötelességtudatból, hanem önként, szeretetből. Sok tapasztalt vén Sámuelhez hasonlóan kedvesen bánik azokkal, akiket képez (1Pét 5:2). Az ilyen vének szívesen képzik a testvéreket, és nem vonakodnak attól, hogy megosszák velük a gyülekezeti feladatokat. Nem vetélytársnak, hanem munkatársnak tekintik őket, akik értékes segítséget nyújtanak a gyülekezetben (2Kor 1:24; Héb 13:16). Az önzetlen véneket megelégedéssel tölti el, amikor azt látják, hogy a képzésben részesülők a gyülekezet érdekében használják fel, amit megtanultak (Csel 20:35). w15 4/15 1:16–17

„Azária azt tette, ami helyes Jehova szemében”. Ennek ellenére „Jehova megverte a királyt, és az halála napjáig leprás maradt” (2Kir 15:1–5). A beszámoló nem indokolja meg, hogy Jehova miért így járt el. Felkavar téged ez a történet? Esetleg felmerül benned, hogy Jehova igazságtalan volt? Ha igazán ismered Jehovát, akkor ez nem fog megtörténni. Azáriával kapcsolatban a Biblia további részleteket is feltár, például azt, hogy a másik neve Uzziás volt (2Kir 15:7, 32). A párhuzamos beszámoló a 2Krónikák 26:3–5-ben és a 16–21-ben van feljegyezve. Ebből megtudhatjuk, hogy bár Uzziás egy ideig azt tette, ami helyes Jehova szemében, idővel „felfuvalkodott a szíve, egészen a megromlásig”. Önhitten olyasmit akart tenni, amihez csak a papoknak volt joguk. És amikor 81 pap próbálta megakadályozni és jobb belátásra bírni, ő „dühbe gurult”. Felszínre került, hogy mennyire büszke. Nem csoda, hogy Jehova leprával sújtotta. w15 4/15 3:8–9

Az „Ördög” szó azt jelenti, hogy ’rágalmazó’. Erről eszünkbe juthat, hogy Sátán bemocskolta Jehova nevét, hazugnak nevezve őt. „Az őskígyó” kifejezésről az a tragikus nap juthat eszünkbe, melyen Sátán a kígyót felhasználva, félrevezette Évát. „A nagy sárkány” kifejezés pedig egy félelmetes szörny képét idézheti fel bennünk. Ez a szókép nagyon is találó, mert Sátán dühödten próbálja meghiúsítani Jehova szándékát, és elpusztítani a népét. Jól látszik tehát, hogy Sátán óriási veszélyt jelent ránk nézve. Nem véletlenül figyelmeztet bennünket a Biblia a következőkre: „Maradjatok meggondoltak, legyetek éberek. Ellenségetek, az Ördög, fel-alá jár, mint egy ordító oroszlán, és azon igyekszik, hogy felfaljon valakit” (1Pét 5:8). Az Ördög kifejezetten örül, amikor Isten szolgái súlyos bűnt követnek el, mert ilyenkor gúnyolhatja Jehovát (Péld 27:11). w15 5/15 1:3–4, 10

Jehova szeretné, hogy jó körülmények között éljünk. Ezt az is mutatja, hogy Ádámnak és Évának paradicsomi otthont adott (1Móz 2:9). Azonban Sátán „a gazdagság megtévesztő hatalma” által megpróbálja kihasználni a vágyainkat (Máté 13:22). Ezért sokan azt gondolják, hogy a pénz és az anyagi dolgok teszik boldoggá és sikeressé őket. De ez nem igaz! Ha hiszünk ennek a téves elképzelésnek, elveszíthetjük a legértékesebb kincsünket, Jehova barátságát. Jézus figyelmeztette a követőit: „Senki sem szolgálhat rabszolgaként két úrnak; mert vagy az lesz, hogy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az, hogy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok rabszolgaként Istennek is, és a Gazdagságnak is” (Máté 6:24). Aki az anyagi dolgok megszerzéséért él, az már nem Jehovát szolgálja. Sátán pontosan ezt akarja elérni. Soha ne engedjük, hogy a pénz és a pénzen megvásárolható dolgok fontosabbá váljanak a Jehovával ápolt barátságunknál! Kiegyensúlyozottan kell gondolkoznunk az anyagi javakról, hogy meg tudjuk nyerni a csatát Sátánnal szemben (1Tim 6:6–10). w15 5/15 2:12

Nem mindig könnyű átérezni mások fájdalmát. Sokan olyan nehézségekkel küzdenek, melyeket mi még nem éltünk át. Például vannak, akiknek egy sérülés, betegség vagy az időskor nehezíti meg az életét. Mások pánikrohamok, depresszió vagy a múltban átélt durva bánásmód miatt szenvednek. Megint mások vallásilag megosztott vagy egyszülős családban élnek. Mindenkinek vannak problémái, gyakran olyanok, amelyeket mi személy szerint nem éltünk át. Hogyan mutathatunk szeretetet az ilyen személyek iránt? Ha figyelmesen meghallgatjuk őket, és próbáljuk megérteni az érzéseiket. Így arra érzünk majd indíttatást, hogy Jehova példáját követve, segítsünk rajtuk. Bár mindenkinek más-más segítségre van szüksége, mindenkit tudunk buzdítani, és mindenkinek tudunk gyakorlati segítséget nyújtani (Róma 12:15; 1Pét 3:8). w15 5/15 4:6–7

Mivel Krisztus erejének maga Jehova a forrása, jó okkal hihetünk abban, hogy a mindenható Isten az irányítása alatt tudja tartani a természeti erőket. Nézzünk néhány példát. Az özönvíz előtt Jehova ezt mondta: „már csak hét nap, és esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel” (1Móz 7:4). A 2Mózes 14:21-ben ezt olvassuk: „Jehova egész éjjel erős keleti szelet bocsátva a tengerre visszafordította azt”. A Jónás 1:4 pedig ezt írja: „Jehova nagy szelet támasztott a tenger felett, és nagy vihar kerekedett a tengeren, a hajó pedig már majdnem összetört.” Milyen megnyugtató tudni, hogy a föld jó kezekben van, mert Jehova az irányítása alatt tudja tartani a természet erőit. Milyen jó belegondolni, hogy az új világban senki sem fog megsérülni és meghalni a természeti erők miatt, mivel „az Isten sátora az emberekkel” lesz! (Jel 21:3, 4). Biztosak lehetünk abban, hogy Jehova az 1000 év alatt is megadja majd Krisztusnak a hatalmat ahhoz, hogy irányítása alatt tartsa a természeti erőket. w15 6/15 1:15–16

A Példabeszédek könyvének 7. fejezete jól érzékelteti, milyen veszélyes, ha figyelmen kívül hagyjuk a fent idézett tanácsot. A történetben egy ifjúról olvashatunk, aki az éjszaka közeledtével sétálni indul, és közel megy egy erkölcstelen nő házához. Az ifjú nem tud ellenállni a csábításnak, és paráznaságot követnek el. Bárcsak távol tartotta volna magát az asszonytól! (Péld 7:6–27). Időnként talán velünk is előfordul, hogy nem ismerjük fel, milyen veszélyt rejt egy-egy helyzet. Például vannak olyan tévécsatornák, melyeken éjszaka erkölcstelen műsorokat adnak, ezért ilyenkor veszélyes lehet kapcsolgatni a csatornákat. Az is kockázatos, ha ismeretlen linkekre kattintgatunk az interneten, vagy olyan csetelőket és honlapokat látogatunk, melyeken erkölcstelen reklámok vagy pornográf anyagokhoz vezető linkek találhatóak. Ha valaki nem veszi komolyan a veszélyt, olyan képek bukkanhatnak fel a szeme előtt, melyek helytelen vágyakat kelthetnek benne, ennek pedig az lehet a következménye, hogy elveszíti az erkölcsi tisztaságát. w15 6/15 3:8–9

Jézus ezt mondta: „bocsásd meg bűneinket [adósságainkat, lábjegyzet]” (Máté 6:12; Luk 11:4). A bűnt az adóssághoz hasonlíthatjuk. Több mint 60 évvel ezelőtt Az Őrtorony egyik cikke kifejtette, hogy amikor bűnt követünk el, akkor úgyszólván Jehova adósaivá válunk. Szeretettel és engedelmességgel tartozunk Jehovának. Amikor vétkezünk ellene, elmulasztjuk megadni, ami jár neki. Ezért ő megtehetné, hogy elfordul tőlünk. Az Őrtorony még ezt is hozzátette: „A bűn szeretetlenség Istennel szemben” (1Ján 5:3). Mindennap szükségünk van Isten megbocsátására, és ez kizárólag Jézus váltságáldozata alapján lehetséges. Bár Jézus már közel 2000 évvel ezelőtt kifizette értünk a váltságdíjat, úgy kell tekintenünk ezt az értékes ajándékot, mintha ma kaptuk volna. Lelkünk „megváltási ára oly magas”, hogy egyetlen bűnös ember sem tudná kifizetni (Zsolt 49:7–9; 1Pét 1:18, 19). w15 6/15 5:9–10

Öröm felkínálni a szolgálatban a megkapó kiadványokat, melyek gyakorlatias tanácsokat tartalmaznak. Ezenkívül, a legmodernebb technikát felhasználva, sokkal több emberrel tudjuk megosztani a jó hírt. A jw.org honlapunkon található információkra óriási szükségük van az embereknek. Mindezek a változások azt tükrözik, hogy Jehova mélységesen törődik az emberekkel. Ne feledkezzünk meg az összejöveteleinket érintő kiigazításokról sem, melyeknek köszönhetően több időnk van a családi imádatra és a személyes tanulmányozásra. Azért is hálásak vagyunk, hogy a kongresszusi programok évről évre egyre jobbak, és hogy egyre több teokratikus iskolán kaphatunk képzést. Láthatjuk tehát, hogy Jehova vezeti a szervezetét, és egyre szebbé teszi a szellemi paradicsomunkat. w15 7/15 1:16–17

Ha bizonytalan vagy, hogy mit tegyél egy adott helyzetben, kérdezd meg magadtól: „Mit tett volna Jézus?” A nép, amelyhez Jézus tartozott, különböző vidékekről – Júdeából, Galileából, Szamáriából és máshonnan – származó emberekből állt. A Bibliából kiderül, hogy ezek között a csoportok között voltak feszültségek (Ján 4:9). Továbbá voltak ellentétek a farizeusok és a szadduceusok között (Csel 23:6–9), a nép és az adószedők között (Máté 9:11), valamint azok között, akiket a rabbik oktattak, és azok között, akik nem részesültek ilyen oktatásban (Ján 7:49). Az első században Izrael római uralom alatt volt, és a zsidókat irritálta a rómaiak jelenléte. Bár Jézus kiállt a vallási igazság mellett, és elismerte, hogy a megmentés a zsidók közül támadt, soha nem buzdította a tanítványait arra, hogy versengéseket szítsanak (Ján 4:22). Ellenkezőleg, azt mondta nekik, hogy minden embert a felebarátjukként szeressenek. w15 7/15 3:5

Az emberek úgy lettek megteremtve, hogy szükségük van rá, hogy szeressenek, és hogy őket is szeressék. Ám ha csalódunk, megbetegszünk vagy anyagi veszteség ér minket, esetleg eredménytelenek vagyunk a szolgálatban, akkor könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy Jehova már nem szeret minket. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy fontosak vagyunk neki, és kész megragadni a jobbunkat, hogy segítsen. Amíg hűségesek vagyunk hozzá, nem hagy el minket (Ézs 41:13; 49:15). Brigitte a férje halála után egyedül nevelte fel a két gyermeküket. „Sátán világában nagyon nehéz gyerekeket nevelni, főleg egyedül – mondja. – De tudom, hogy Jehova szeret, mert könnyek és szívfájdalmak közt is éreztem, hogy mellettem áll, és sosem hagyja, hogy olyasmi történjen velem, amit már nem tudok elviselni” (1Kor 10:13). w15 8/15 1:1–3

Gondoljunk Habakuk prófétára, akinek Jeruzsálem pusztulásáról kellett jövendölnie. Amikor elkezdte ezt a munkát, már évek óta hangzottak el figyelmeztetések a város lerombolásáról. Odáig fajult a helyzet, hogy „a gonosz [körülvette] az igazságost, ezért a jog elferdítve [jutott] érvényre”. Nem meglepő hát, hogy Habakuk megkérdezte: „Meddig kiáltok még segítségért, ó, Jehova. . .?” Jehova nem válaszolt közvetlenül a hűséges prófétája kérdésére, de megnyugtatta, hogy a megjövendölt pusztulás „nem késik el”. Felszólította Habakukot, hogy várjon rá (Hab 1:1–4). Tegyük fel, hogy Habakuk elkeseredett, és így gondolkodott: „Már évek óta hallok Jeruzsálem pusztulásáról. Mi van, ha még mindig sokat kell várni rá? Nem tűnik ésszerűnek folyton erről beszélni, mintha a város hamarosan elpusztulna. Majd mások beszélnek róla.” Ha ilyesmi járt volna a fejében, elvesztette volna Jehova barátságát, és valószínűleg az életét is, amikor a babilóniaiak elpusztították Jeruzsálemet. w15 8/15 2:12–13

Ha szeretnénk jó kapcsolatban lenni Jehovával, akkor nem barátkozhatunk olyanokkal, akiknek rossz szokásaik vannak. Nemcsak azok tartoznak közéjük, akik nem hisznek Jehovában, hanem azok is, akik állítólag őt szolgálják, mégis szándékosan megszegik a törvényeit. Ha egy magát kereszténynek valló személy komoly helytelenségbe keveredik, és nem bánja meg, akkor megszakítjuk vele a kapcsolatot (Róma 16:17, 18). Ha olyanokkal barátkozunk, akik nem engedelmeskednek Istennek, mi is olyanná válhatunk, mint ők, mert szeretnénk, hogy elfogadjanak minket. Ha például erkölcstelen emberekkel tartunk kapcsolatot, mi is könnyen erkölcstelenséget követhetünk el. Néhány önátadott kereszténnyel pontosan ez történt. Voltak, akiket ki kellett közösíteni, mert nem bánták meg a helytelen tettüket (1Kor 5:11–13). Ha nem mutatnak megbánást, igaz lesz rájuk Péter leírása (2Pét 2:20–22). w15 8/15 4:4–6

Jézus megválogatta a közeli barátait. Olyanokat választott barátainak, akik hűségesen követték őt, és teljes szívvel szolgálták Jehovát. Te is Jehova hű szolgái közül választasz magadnak barátokat? Miért fontos ez? A testvéri szeretet melege elősegíti, hogy valaki érett kereszténnyé váljon. Ha fiatal vagy, biztosan foglalkoztat az, hogy mit kezdj az életeddel. Bölcsen teszed, ha olyanokkal barátkozol, akik már viszonylag régóta szolgálják Jehovát, és törekednek rá, hogy előmozdítsák az egységet a gyülekezetben. Ők már bizonyára derűs és borús napokat is átéltek az évek során, és valószínűleg próbákkal is szembenéztek a hitük miatt. Sokat segíthetnek neked abban, hogy a legjobb életutat válaszd. Szeretetteljes, építő társaságuk hozzájárulhat ahhoz, hogy bölcs döntéseket hozz, és előrehaladj az érettség felé (Héb 5:14). w15 9/15 1:14–15

Jézus a szavaival és a tetteivel egyaránt erősítette a tanítványai hitét (Márk 11:20–24). Ha követjük a példáját, és segítünk másoknak a hitük megerősítésében, az a mi hitünkre is jó hatással lesz (Péld 11:25). Amikor prédikálsz és tanítasz, hangsúlyozd Isten létezésének bizonyítékait, mutass rá, hogy ő törődik velünk, és hogy a Biblia az ő ihletett Szava. Törekedj megszilárdítani a hívőtársaid hitét is. Ha valamelyiküknek kételyei vannak, ami talán abból látszik, hogy panaszkodik a kinevezett testvérekre, ne ítélkezz elhamarkodottan felette. Inkább tapintatosan próbálj segíteni neki abban, hogy meg tudja erősíteni a hitét (Júd 22, 23). Ha még iskolába jársz, és az evolúcióról tanultok, bátran állj ki a teremtésbe vetett hited mellett. Lehet, hogy magad is meglepődsz majd azon, hogy a szavaid milyen jó hatással lesznek másokra. Jehova segítségével mindannyian szilárdan állhatunk a hitben (1Pét 5:10). Igaz, nem könnyű erős hitet kifejleszteni, de minden erőfeszítést megér, hiszen Jehova gazdagon megáld érte. w15 9/15 3:20–21

Jehova nagyon sok mindent feltár számunkra. Sok mindent megtudhatunk az alkotásairól, és a szándékának megvalósulásáról. A világban nagy hangsúlyt fektetnek a továbbtanulásra, ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy a felsőoktatás hatására sokan elveszítik az Istenbe vetett hitüket, és az iránta érzett szeretetüket. Jehova azonban arra ösztönöz minket, hogy ne pusztán ismeretszerzésre törekedjünk, hanem arra is, hogy bölcsességet és értelmet szerezzünk. Azt szeretné, hogy tanuljuk meg alkalmazni, amit tőle tanulunk. Ez nemcsak a mi javunkat szolgálja, hanem másokét is (Péld 4:5–7). Neki „az az akarata, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Tim 2:4). Ezért úgy fejezhetjük ki a Jehova és az emberek iránti szeretetünket, ha szívvel-lélekkel hirdetjük a jó hírt, és segítünk másoknak megismerni, hogy mi Isten szándéka az emberiséggel (Zsolt 66:16, 17). w15 9/15 5:10–11

Képzeld magad elé a következő jeleneteket, melyek feltárják, hogy Illésnek feltétlen bizalma volt Jehovában. Amikor Illés elmondta Aháb királynak, hogy Jehova szárazságot fog hozni, magabiztosan kijelentette: „Él Jehova. . . nem lesz harmat, sem eső, csak az én szavam parancsára!” (1Kir 17:1). Illés tudta, hogy a szárazság alatt Jehova gondoskodni fog róla, és másokról is (1Kir 17:4, 5, 13, 14). Azt is bizonyította, hogy hisz abban, hogy Jehova képes feltámasztani egy gyermeket (1Kir 17:21). Semmi kétsége sem volt afelől, hogy Jehova tüzet fog küldeni, hogy megeméssze az áldozatát a Kármel-hegyen (1Kir 18:24, 37). Amikor elérkezett az ideje, hogy Jehova véget vessen a szárazságnak, de még semmi jele sem volt az esőnek, Illés így szólt Ahábhoz: „Menj fel, egyél és igyál, mert zápor zúgása hallatszik” (1Kir 18:41). Az ilyen beszámolókat olvasva biztosan elgondolkodunk rajta, hogy a mi hitünk is ilyen erős-e. w15 10/15 2:4–5

A nyelvi képesség Isten csodálatos ajándéka (Zsolt 139:14; Jel 4:11). Az Istentől kapott agyunk egy másik szempontból is páratlan. Az állatokkal ellentétben az emberek „Isten képmására” lettek teremtve. Szabad akaratuk van, és arra használhatják a beszédképességüket, hogy dicsőítsék Istent (1Móz 1:27). A nyelvek teremtője, Isten egy csodálatos ajándékot adott azoknak, akik szeretnének tiszteletet szerezni neki. Ez a Biblia, amely részben vagy egészben több mint 2800 nyelven jelent meg. Ha olvasod ezeket a szent iratokat, Isten gondolataival töltöd meg az elmédet (Zsolt 40:5; 92:5; 139:17). Így olyan dolgokon elmélkedsz, „amelyek képesek bölccsé tenni téged a megmentésre” (2Tim 3:14–17). Elmélkedni azt jelenti, hogy valaki elmélyedve gondolkodik, töpreng vagy tűnődik valamin, legyen az jó vagy rossz (Zsolt 77:12; Péld 24:1, 2). A legjobb az, ha Jehova Istenről és a Fiáról, Jézus Krisztusról elmélkedünk (Ján 17:3). w15 10/15 4:2–4

Jézus a szavaival és a tetteivel egyaránt arra tanította a tanítványait, hogy alázatosan szolgáljanak másokat (Luk 22:27). Arra ösztönözte az apostolait, hogy hozzanak áldozatokat Jehova szolgálatában, és a hívőtársaikért is. Erre te is megtaníthatod a gyermekedet, ha önfeláldozó vagy. „Soha nem voltam féltékeny, amikor a férjem a véni feladatai miatt másokkal töltött időt – jegyzi meg Debbie, egy kétgyermekes anyuka. – Tudtam, hogy amikor a családunknak szüksége van a férjemre, ő odafigyel ránk”. A férje, Pranas hozzáteszi: „Később a gyermekeink szívesen segítettek a körzetkongresszusokon vagy a teokratikus építkezéseken. Mindig vidámak voltak, sok barátjuk lett, és úgy érezték, hogy tartoznak valahová.” Ma már a család minden tagja a teljes idejű szolgálatban van. Ha a gyermeked látja rajtad, hogy alázatos és önfeláldozó vagy, biztosan ő is megtanul másokat szolgálni. w15 11/15 1:9

Jehova sokféleképpen kifejezte már, hogy mennyire szeret minket. Gondoljunk csak a világegyetem roppant méreteire. Több milliárd galaxis van, és mindegyik csillagok és bolygók milliárdjaiból áll. A Tejútrendszerben az egyik ilyen csillag a Napunk, amely nélkül nem létezhetne a sokféle földi élőlény. A teremtésmű bizonyítja Jehova istenségét, és az olyan tulajdonságait is, mint a hatalom, a bölcsesség és a szeretet. Jehova a földön mindent a teremtményei javára alkotott meg. Az embereket egy gyönyörű kertbe, a paradicsomba helyezte tökéletes elmével és testtel, amely alkalmas volt az örök életre (Jel 4:11). Ezenfelül „eledelt ad minden testnek: mert szerető-kedvessége időtlen időkig tart” (Zsolt 136:25). w15 11/15 3:7–8

Az évek során olyan eszközöket kaptunk a királyunktól, melyekkel milliók szívét tudjuk felkészíteni arra, hogy elfogadják a Királyság üzenetét. Néhány ilyen eszköz talán egy évtizedig vált be, míg vannak olyanok, melyek mindig hatékonyak. De mindegyikre igaz, hogy ezeket használva fejlődhetünk mint evangéliumhirdetők. A Királyság-hírnökök 1933-ban használták először a bizonyságtevő kártyát, amely sokaknak segített elkezdeni a szolgálatot. A kártya egy rövid bibliai gondolatot tartalmazott és többféle módon hasznosnak bizonyult. Bár a hírnökök szerették volna végezni a prédikálómunkát, néhányan félénkek voltak, és nem tudták, mit mondjanak. Mások pár percben mindent elmondtak a házigazdának, amit csak tudtak, de nem mindig voltak tapintatosak. Viszont a bizonyságtevő kártyán lévő lényegre törő, megfelelően kiválasztott szavak a hírnökök helyett „beszéltek”. w15 11/15 5:3–6

Számtalan bibliavers rávilágít, hogy mennyire fontos Isten neve és annak megszentelése (2Móz 3:15; Zsolt 83:18; Ézs 42:8; 43:10; Ján 17:6, 26; Csel 15:14). Jehova Isten, a Biblia szerzője arra ihlette az íróit, hogy bátran használják a nevét (Ez 38:23). Tiszteletlenség a szerzővel szemben, hogy kihagyják a nevét, mely az ókori kéziratokban több ezerszer megtalálható. Egyre több bizonyítékunk van arra, hogy meg kell őrizni Isten nevét a Bibliában. Az Új világ fordítás 2013-as átdolgozott kiadásában 7216-szor fordul elő a Jehova név, hattal több helyen, mint az 1984-es kiadásban. Ezek közül öt a következő verseket érinti: 1Sámuel 2:25; 6:3; 10:26; 23:14, 16. Elsősorban azért foglalták bele a nevet ezekbe a versekbe, mert a holt-tengeri tekercsek is tartalmazzák, melyek több mint 1000 évvel a héber maszoréta szöveg előtt keletkeztek. A Bírák 19:18-ba is azért került bele a Jehova név, mert alaposabban tanulmányozták az ősi kéziratokat. w15 12/15 2:5–6

Már most erősítenünk kell a testvéri szeretetünket, hiszen a ránk váró próbák és nehézségek idején nagy szükségünk lesz rá. Már most, a nagy nyomorúság kitörése előtt is óriási szükségünk van a testvéri szeretetre. Sok testvérünk szenved földrengések, árvizek, hurrikánok, cunamik és más természeti katasztrófák miatt. Mások ellenségeskedéssel vagy üldözéssel néznek szembe (Máté 24:6–9). Ezenkívül a gazdasági nehézségek is megkeserítik a mindennapjainkat ebben a romlott világban (Jel 6:5, 6). Miközben egyre több baj üti fel a fejét, egyre több lehetőségünk van arra, hogy bizonyítsuk, mennyire erős a testvérek iránti vonzalmunk. Bár „a legtöbb emberből kihűl. . . a szeretet”, mi továbbra is mutassunk testvéri szeretetet egymás iránt (Máté 24:12). w16.01 1:8–9